Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)
1877-08-01 / 191. szám
pénzt rabolt, ez a nemzet hitére és lelkiismeretére tart hajtóvadászatot. Melyik a hitványabb? V—y: Az angol alsóház tegnapi ülésében Northcote kijelentette Lawson kérdésére, hogy az angol hajóraj nem hagyta el a Rerikaöbölt, hanem előtte kóvályog. Simon kérdésére Bourke megerősítette, hogy a jassyi és darabanai zsidók bántalmaztattak, s hogy a hatóság több elfogatást eszközölt. Bourke továbbá Chamberlain egy kérdésére azt felelte, hogy Derby lordnak az orosz kormányhoz az Ázsiában elkövetett kegyelenségek iránt intézett jegyzékére még nem értekezett válasz. Hartington kérdésére Northcote azt felelte, hogy a parliamentnek még négy törvényjavaslatot kell elintéznie. Reményli, hogy munkáit aug. 15-ig befejezi. A mai bécsi lapok vezérczikkei a várható mozgósításról következőleg nyilatkoznak: A „Deutsche Zeitung“ Így ia senki sem hiheti, hogy néhány hadtest felállítása imponálni fog Oroszországnak. — Ez tehát nem lehet Oroszország ellen irányozva ; czélját nem képezheti más, mint Bosznia annexiója Ha becsületes szándéklattal vannak a világ békéjét illetőleg elegendő a nyílt szó Angliához. Ha az angol-osztrák-magyar cooperatió nem elegendő, úgy néhány hadtest igen kevés. Az új „Presse" is az általános mozgósítást sürgeti, mely azt bizonyítaná, hogy Ausztria- Magyarország megvédvén nagyhatalmi állását, szembe akar szállani Oroszországgal. A részleges mozgósítás árt ki- és befelé. A „Tagblatt“ megvan elégedve. Andrássy politikája — úgymond — meg tudja választani a helyes pillanatot. A „Fremdenblatt“ azt véli, hogy még semmi sem döntetett el. A minisztertanácsnak nem kell szükségképen a mozgósítást elhatároznia, de ha ez is történnék, ez által Ausztria állása nem szenvedne változást. A „Presse“ hallgat. A „Vaterland“ óv a politikai képmutatástól. Oroszország, — Ausztriában bízva, ment át a Balkánon és a Dunán. E legnemesb bizalommal, mely a leghatalmasabb garantia, nem szabad visszaélni. Bukovinai levél. — Az „Egyetértés“ tudósítása. — Józseffalva, jul. 27. Ha a magyar kormány és magyarországi főpapság egy kis gondot nem fordít a bukovinai magyarokra, hogy mentői hamarább a szathmári egyházmegyéhez csatoltassanak, akkor a mostani felfordult, romlott világban itten el kell pusztulniok. 1874-ben öregségem daczára elindultam az anyaország felé. 8 bukovinai fiút s 2 férfiut mutattam be a magyarországiaknak, hogy lássák, a keleti csángó-magyar nép mily életre való magyar táj. Nagy fájdalommal kell megvallanom, bizony kevés „magyar“ vagyon. És azok is egyik a másiknak ellensége. A bukovinai magyar csángó fiút oly feltétellel vezettem Magyarországra, hogy a jóltévő magyarországi honfiak, művelt embereket faragjanak belőlük, hogy ha a szülői földre hazajönnek, fáklyái és védelmezői lennének annak az elhagyatott magyar népnek. A jászberényi főpolgármester, nagyságos Pintér Mihály úr fölvállalta Mezey Boldizsár józseffalvi fiút; megígérte, hogy iskoláztatni fogja, művelt magyart nevel belőle. Egy év múlva kegyetlen nagygazda Pintér Mihály ő nagysága kivitte Mezey Boldizsárt a tanyára kanásznak. Ellensége a tulajdon nemzetének. Pedig sok jászberényi urak kérték a fiút, hogy iskoláztatni fogják, ha pedig a fiú nem tanulásra való, mesterségre adják, úgymint: szabónak, lakatos, kalapos, szíjgyártónak, azok hiányoznak a csángó bukovinai magyaroknak. A lengyel főpapság, a szegény bukovinai magyarokkal nem törődik, sőt pusztulására dolgozik. László Pista, ki jelenleg Békés-Szent- Andráson káplán, istensegitsi bukovinai születésű; ő a Szent-István társulat által oly feltétel alatt neveltetett, hogy vissza menne a szülői földre. Folyamodott is a lembergi érsekhez s kérte a hadikfalvi plébániát. Ő értelmes, szelíd, jó erkölcsű pap, ki nem fogná szegény bukovinai magyarokat zsarolni, íme több egy évnél, és a lembergi érsek László Pistának nem is válaszolt. És itt még mindig a betyár Vass Miska garázdálkodik, ki a népet nemhogy szegénységre hozta, de agyondemoralizálja. Ahogy hallom, a hadikfalvi magyarok, végre Vass Miska papot jól mégis verték és kiűzték a faluból. Több mint egy fél éve, hogy most még nincsen isteni szolgálat Hadikfalván. Egy paraszt kántor temet. Templomunk hála a kegyes égnek és a magyarországi szives adakozásoknak már teljesen felépült. Messze vidéken a legszebb, erős épület. Még csak a belső felszerelés hiányzik. Április 3-án alázatos kérelem-levelet irtam az esztergomi herczegbibornok-érsek úrhoz; a megígért nagy oltárképet kértem Szent István királyt. Eddig semmi választ nem kaptam. Azt utána, kegyeskedjék orgonát ajándékozni, semmi felelet. Nagy jóltevő Ujházy Ferencz budapesti akadémiai festész és fővárosi rajztanár méltoztatott egy oldal képet (Szent Domonkos) festeni. Már készen van s augusztusra elérkezik. Junius 4-én forró köszönettel vettünk 440 frtot, melyet Hindy Ben küldeni méltóztatott. Árpád ur gyüjteményke- Most a kőművesei az iskolánál dolgoznak; az iskola is nagy, pompás, erős épület, melynek párja nem lesz Bukovinában. Eddig a templom és iskola belekerült 14.400 írtba, az urak becsülték 40.000 írtra. Én 14.400 forint szép összeget koldultam össze. S öregségemre felette sok gondot és bút szerzettem magamnak; mellette mennyi rágalmat és gyalázatot kell szenvednem. Ha a magyarországi gyűjtemény, melyet 1874-ben öregségemre koldultam, mind Józseffalvára, nem pedig a bukovinai kormány által a többi bukovinai magyar helységeknek „Zur Unterstüzung der armen bukovinaer Ungarn“ küldetett volna, kész lenne templom, iskola, plébánia, de még kórház is, így pedig Vass a falusi Lírákkal és czimborákkal eltékozlotta, elkártyázta. Miért nem jön valaki Magyarországból vizsgálni hová tettem és mire fordítottam a gyűjteményt, s hova tették a többi papok ? A uj józseffalvi templom legszebb misemondó ruhákkal el van látva, méltóságos grófné Pálffy Mathild a pozsonyi oltár-egylet főnöke kegyeskedett szép violaszin misemondó ruhát küldeni, békés-gyulai özvegy grófné Wenckheim Stephanie fehér templomi ruhák és Budapesről comtesse Győrey gyönyörű szép fekete szin misemondó ruhát; mind kézi munka. Ezeket látván a józseffalvi magyar nép meghatottan kényezett. A szomszéd Moldvában nagyobb mozgás uralkodik, mint azelőtt. Most nagy az öröm. A józseffalvi magyarok éjjel-nappal fuvarosságra mennek Moldvába. A múlt héten láttak a józseffalviak egy török pasát meg azonkívül sok ezer török fogolyt Oroszországba deportáltatni. Itten a bojár pópák izgatnak, gyűjtenek. — Bukovinában az aratás mindenütt nagyon szép, de a szánakodásra méltó szép Moldva pusztulásra jut. Druskáczky György, plébános. A háború. Bármennyire komoly is a jelenlegi háború s az általa teremtett helyzet, meg kell adni, hogy vannak mulatságos mozzanatai is. Hogy többet ne említsünk, ilyen az, hogy Bukarestben fönnhéjázva dicsekszenek vele, mily büszkén lobog a román zászló Nikápoly bástyáin, — melyekért egy csepp román vér sem folyt, s melyek elfoglalásában a román hadseregnek egy mákszemnyi érdeme sincs. Egy másik hasonlóan mulatságos eset Görökország jelentése Francziaországhoz, mely szerint a politikai helyzeti miatt nem vehet részt a háborúban. Hatalmas államok, melyeknek érdekei közvetlenebbül fenyegetvék a bábom által, s melyek a háboborúban résztvenni hivatvák, még nem nyilatkoztak, hanem Görögország, mely kicsinységénél és tehetetlenségénél fogva nem számol, siet kijelenteni, hogy a politikai helyzet miatt nem vehet részt a világkiállításban. Mintha őrajta múlnék vagy őtőle függne minden, vagy mintha érdekei és határai veszélyben forognának. Kitámadná meg Görögországot, ameddig megfér a bőrében ? Vagy tán ő akar támadólag föllépni? Hiszen Görögország békében is csak kegyelemből él. Amely államban, már mint Görögországban, a király úgy változtatja a minisztériumokat, mint a fehérneműt, az olyan államban háborúra gondolni valóban nevetséges. De hát nincs különben. Görögország készül, fegyverkezik és szövetkezik. A belgrádi görög konzul Athénből kapott fontos táviratok következtében Kragujeváczba utazott, hogy a szerb kormánnyal tanácskozzék — természetesen a háborúról. Vájjon melyikükre mondjuk, hogy „szegény tatár!“ A harcztérről a lováczi csatára vonatkozólag még azt jelentik, hogy a törökök a városban 100 muzulmánt szabadítottak meg, kiket az oroszok bilincsekbe vertek és fogságban tartottak. Ugyanitt maga a bolgár nép is panaszkodott az oroszok kegyetlen bánásmódja miatt. A polgárok különben országszerte kezdenek jóllakni az oroszba oltott bolgár kormányzattal s ennek áldásaival. Sumlába és Várnába folyvást érkeznek bolgár menekültek, kik az orosz boldogitással nincsenek megelégedve. A harcztérről egy rész hir is jött, melynek azonban kötva^hiszünk, mert nem teljes hitelt érdemlő forrásból származik. E hir szerint az orosz trónörökös és Ahmed Ejub pasa közt Kuscsuk közelében nagy csata vivatott. A törökök megverettek s 8000 foglyot és 30 ágyút vesztettek. Hogy ilyes valami nyilt csatában történhessék, nehéz elhinni. A montenegróiak fölhagytak Nikszics lövésével — mert alkalmasint elfogyott már a puskaporuk — s megrohanták a várat, de a törökök által visszaverettek. Ugyanígy jártak ismét a Szilistriát ostromló oroszok is. * * * A görögök készülődéseiről most már határozottabb hírek érkeznek. Athénből 21-en egy tábori üteg, 2 század gyalogság, s egy század lovasság ment a török határra Dániához. Epirus határán több vadászzászlóaljat szerveznek, nagyobb részt a Törökországból átszökött görögökből. Számos tiszt küldött az ország északi részeibe, hogy a zászlóaljakat begyakorolják. A tartalékosok már beosztattak a lovassághoz és tüzérséghez. A mozgó nemzetőrségnek aug. 5-én kell zászló alatt állania. Az ország helyzete. — Írják a Pol. Corr.-nek — igen komoly; a vidéken mindenütt az actiot sürgetik. A törökországi görögök tétlenséggel vádolják az athéni kormányt s az ő közbelépésétől teszik függővé saját off’ensivájukat. Csak a krétaiak nem akarják tovább halasztani az aciót, ámbár Athénből várakozást tanácsolnak nekik. Athénben, levelező szerint, azon határozott megnyugtatást nyertek, hogy a görög elem fellázadása a nagyhatalmak semleges magatartásán semmi változást nem fogna előidézni. Ez természetesen csak bátorítja a kormányt a hadi készületek gyors folytatásában. * A török haditanács elhatározta Akhmed Hamdi pasa sisztovói, Hamdi bej tirnovói parancsnokokat és Szavfet pasa dandártábornokot haditörvényszék elé állítani. Ezek, valamint a sisztovói és tirnovói mutasserifek legközelebb Konstantinápolyig vitetnek. Lisztovónál az oroszok átkelése csak véres küzdelem után hajtatott végre, Tirnovóban azonban Hamdi bej ezredes igen hanyagul teljesíté kötelességét, s csak midőn az orosz előőrsök a város alá értek, hivatta össze katonáit, s akkor is a helyett, hogy a Sipka-szoros védelmére sietett volna, Sumla felé vonult el. * Bukarestből jelentik, hogy Nikolaj nagyherczeg a plevnai vereség miatt Manut okolja, kinek már 24-ikén utasítása volt, hogy Nikápolyt megszállja, de nem engedelmeskedett, s igy az oroszoknak lehetetlen volt Nikápolyt kiüríteni s a helyőrséget Plevnába vinni. Manu felelőssége azonban fedezve van, mert Károly fejedelem megtagad mindent katonai cooperatiót mindaddig, mig az önnálló operatio kérdése el nincs intézve. — A 30-ik hadosztály már egészen a Duna túlsó oldalán áll. * A szerb szkupstinában hit szerint azt határozták, hogy ragaszkodni fognak az orthodox hithez, az Obrenovics-házhoz és szláv jellegű czivilizáczióhoz, és hogy harczolni kell a nyugati anticzivilizáczió ellen. * A boszniai lázadók Despotovics vezetése alatt folyton életjelt adnak magukról. Legközelebb Livno parancsnokát capitulatióra szólították fel, mit azonban ez kereken visszautasított. Minthogy a boszniaiak a török hadseregbe beállani nem akarnak, a kormány elrendelte, hogy minden község bizonyos összeggel váltsa meg a katonakötelezettséget. * Galaczból az orosz és a török hadműveletekről a következőket írják a „Pol. Cor.“-nek f. hó 26-ikáról: A Sipka-szoros megszállása csakugyan úgy történt, mint az első hírek jelenték. Az oroszok úgyszólván járatlan ösvényeken keltek át a Balkánon és hátba támadták meg a Sipka szorost védő török sereget, minek következtében ez két oldalról meg lévén támadva, hátrálni volt kénytelen. Ugyanezen manőver ismétlődik a Rozafita és Traján szorosoknál. Orosz osztagok nyomultak ugyanis Kazanlikból a kényelmes uton, mely a Kodza Balkán lábánál vezet Kalofer ellen, s tehát nevezett szorosokat hátba kapják. Azoknak Kalofertől még egy napi járójuk van, hogy Kazlovohoz érhessenek, mely a Traján szorosa bemenetét képezi, s honnan egy kitűnő ut megy Csukurlin át Philippopolba. Egyszersmind kisebb csapatok mennek Kazanlikból Rahmanliba, hogy a Gyoszu völgyet elérjék. Az orosz déli hadsereg zöme (mert így kell a Balkánon átkelt két hadtestet nevezni) kapott erősítés után úgy látszik a Karagya-Dagon akar átkelni Karnadzsi és Derbenokiö között, hogy csaknem egyenes irányban előrenyomulva, hat napi járat után elérje Hermanlit, mely csomópontját képezi egyfelől a Sofiától, másfelől a Jambuliból Adrinápolyba vezető vasútnak. Bulgária felső részében fontos eseményeket lehet várni. A Ruscsuk körül folytatott különböző csaták eddig nem bírtak fontossággal, s csak kémszemlét, és a legfontosabb pontok megszállását czélozták. Az orosz keleti (dobrudsai) hadsereg Medsidie bevétele után két részre szakadt, az egyik keleti Dobrudsában nyomult előre, s előhadai elérték Magaliát, a másik Medsiditől Szilisztria felé fordult és 21-én megszállta Malcsevát, honnan betegeit és sebesültjeit Raszován át hajóval Brailába küldte. Tegnapelőtt óta azonban ezen hadoszlop előnyomulásában fel lett tartóztatva, mert határozott hírek jelenték, hogy tekintélyes török haderő Haszán hg. vezénylete alatt Bazardsikból előre nyomul, török és egyptomi lovasság már Beiramdedeig előrenyomult volt, és Zimmerman orosz altábornoknak Kazgunig előre tolt orosz csapatai oldalában állott. fellépést az egyptomi herczeg már Ezen támadó előbb tervezte, de Abdul Kerim azt nem helyeselte, miért is közte és az egyptomi herczeg között súrlódásra került a dolog, minek következtében utóbbi nagyon kedvezőtlen jelentést küldött Konstantinápolyba. ügy látszik, hogy a túl óvatos Abdul Kerim letétele után a török haditanácsban az erélyesebb támadó irány kerekedett felül. Az oroszok balszárnya ellen a törökök részéről tekintélyes haderővel keresztül vitt támadó fellépésnek még kilátása van a sikerre. Mindenesetre megbéníthatja a várnégyszögnek kelet felől való ostromát, mert Zimmerman tábornok kénytelen lesz homlokzatát megváltoztatni, hogy a délket felől előre nyomuló török haderőnek ellentállhasson s magát a szilisztriai várőrség kirohanása ellen megvédhesse. — Törzskari tisztek állítják, hogy helyzete ez esetben nagyon veszélyessé válhatnék, hacsak nagy erősítést nem kapna. De úgy látszik, hogy orosz részről a törököket ily vállalat keresztül vitelére nem tartják képesnek, mindenesetre az utóbbi feltevésből indulnak ki, mert az Oroszországból utóbbi időben érkezett tetemes segélyhadakból a dobrudsai hadsereghez csak két ezredet küldetett. Ha számításba vétetik, hogy a Dobrudsában a beteglétszám tetemes százalékot elvon a hadseregtől, akkor Zimmerman tábornok vállalatát nagyon is merésznek kell tartani, mely csak abban találhatja indokát, hogy ő a török haderőt túlságosan gyengének tartja. ellenkező hadviseleti mód megszüntetésére hasson, s hogy az osztrák-magyar monarchia érdekeit, az orosz terjeszkedési politikával szemben már most minden rendelkezésére álló erők és eszközök felhasználásával érvényesítse. 2. Továbbá inditványoztatik, miszerint jelen népgyűlési határozat hitelesítése szempontjából egy öttagú bizottság neveztessék ki, mely bizottság Sóhlya Antal elnöklete alatt, Nagy Pál Ferencz, Túri Kis Pál, Német Pál és Kuglits György csongrádi polgárokból alakult meg. 3. Sóhlya Antal indítványozza, miszerint tekintetve, hogy Csatár Zsigmond országgyűlési képviselő úr a török nemzet állami léte fenntartása érdekében jelen népgyűlést összehini szíves volt, neki köszönet szavaztassék. Mi meg is történt, s a népgyűlésen jelen volt polgárok vagy az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonat részéről alá is íratott. * A debreczeni szabadelvű-párti népgyűlés határozatát a következőkben tudatják lapunkkal : „A debr. polgárság gyűlése kifejezi megbotránkozását azon vérlázító kegyetlenségek felett, melyek Bolgárországban az oroszok által a nem harczoló lakosságon, nőkön, aggokon és gyermekeken elkövettetnek, és a mohamedán lakosságot kiirtással fenyegetik. (Gyalázat !) A gyűlés Oroszország hatalmának terjesztését Magyarország és Ausztria érdekeivel összeférhetlennek nyilatkoztatja. (Ugyvan! Helyeslés!) Elhatározza tehát feliratilag a gyűlés felkérni a kormányt, hogy ezen a népjog és humanitás elveivel ellenkező hadműködési mód megszüntetésére hasson, és hogy a monarchia érdekeit az orosz terjeszkedési politikával szemben, ígérete szerint és a kellő időben. (Azonnal. Most mindjárt! felkiáltások!) minden rendelkezésére álló eszközzel érvényesítse.“ * Szatmárról írják, hogy ott julius 28-án értekezlet tartatott, melyben el lön határozva, hogy augustus hó 5-én Szatmári népgyülést tart, s a budapesti népgyülés határozata elfogadtatik azon módosítással, miszerint ezen szó „kellő időben“ kihagyatván, helyette „sürgősen és mielőbb“ szavak tétetnek be. Népgyűlések. A Csongrádon julius hó 29-én d. u. 4 órakor tartott népgyülés határozatai, mint velünk tudatják, ezek : 1. A népgyülés kifejezi megbotránykozását a a vérlázitó kegyetlenségek országban az oroszok által felett, melyek Bolgára békés polgárokon, ezek nejein, ártatlan, védtelen gyermekein és a sir szélén álló aggokon elkövettetnek s a mohamedán lakosságot kiirtással fenyegetik. Apellálunk a müvelt népek összességéhez, s azon közös nemes érzület nevében, amely a népeket áthatja s föltételét képezi az ember szeretből folyó valódi szabadságnak, felhívjuk őket, emeljék fel ők is szavukat az irtózatosságok ellen s velünk együtt ragadják meg mindazon eszközöket, amelyek a keleten folyó hallatlan embertelenségek megakasztására alkalmasak. A népgyűlés Oroszország hatalmának terjeszkedését Magyarország és Ausztria érdekeivel összeférhetlennek nyilatkoztatja. Elhatározza tehát a népgyűlés Csatár Zsigmond országgyűlési képviselő által felkérni a kormányt, hogy ezen a népjog és humanitás elveivel ÚJDONSÁGOK. — Besze János volt pénzügyi főtörvényszéki elnök, a törvény által élte fogytáig biztosított nyugdíjáról lemondott s egy évi fizetését végkielégítésül elfogadta. — Egy magyar, mint muszka kém, Bukovinából írják lapunknak: Nagyon kérem a magyar lapokban közölni, hogy a mostani zavaros időben sokan keresztülutazzák innen Magyarországot, s mindenféle édes beszédekkel, hazugsággal ámítják szegény jó szívü magyarországiakat. Most is hallom, hogy egy bukovinai csángó-magyar — gyalázat! — muszka spion lett s keresztül utazza Magyar- és Erdélyországot. Nem kell neki hitelt adni, egy szó sem igaz amit beszél, hanem meg kell kötözni és hazájába kisérni. Rövid leírása : Lepniczki János vagy Idám János, született Józseffalván 1846. jul. 22-én, tehát 31 éves , házas. Felesége Péter Martha. Ádám János atya és egy gyermeke van. Beszél magyarul, oláhul, oroszul. Foglalkozására ácsmester , szép csinos szőke ember. Néhány év előtt birtokos, tehetséges gazda volt, nagy becse volt a községbe, egyszer azonban megváltozott, utálta a dolgot, rosz, veszedelmes társaságba merült, ivás és csalás, kártyázás napirenden lett nála annyira, hogy dobszó mellett eladták mindenét s hirtelen koldusbotra jutott. De még másokat is tönkretett csalás által, igy Fazekas Antalt, Jánost, még tulajdon sógorát, Székely Antalt is. Midőn mindenét eltékozlotta, kóborlásra adta magát, eljárt az orosz táborhoz, onnét pénzt hozott, s most azt mondják a józseffalviak, hogy Lepniczki János, vagy Ádám Jánost a muszka kormány mint commissariust Magyarországra küldötte. Nagyon kérem a magyarországi testvéreket vigyázzanak magukra, mert veszedelmes egyén Ádám János. — Sajtótárgyalás. Vály István magán vádlónak Rácz György és Rácz Vilmos elleni sajtó ügyében a már egy ízben elhalasztott sajtótárgyalás, f. é. szeptember hó 15-ére tűzetett ki újonnan. A tárgyalás reggeli 9 órakor kezdődik a várbeli fortuna épület hivatal helyiségében. (Ha újra el nem halasztják.) — Rablás a főváros közepében. Egy solmári paraszt a múlt szombaton egy katonatisztet szállított szekerén (sorspontban) Ó-Budára. Amint üres szekerével vissza indult, az ó budai hegyeknél két „uriasan öltözött“ egyén, kiknek gyönge oldalai. Ő egy rövid lélegzetű, díszelgő, szenvedélyes félkörű férfiú volt, vörös orral, vastag fejjel, vastag vagyis tömött erszénynyel és fontosságának érzetétől egészen áthatva. Folyvást ellentmondott, s kik nem ismerték, fukarnak tartották. Oly sok derék emberhez hasonlag, másokat örökké kinozni látszott, mely viselet csak futólag vizsgálva, könnyen rész akaratunak magyarázható. — Minden kérelmet azonnali és határozott nemmel utasitott vissza. Mégis igen csekély számuak voltak azon kérelmek, melyeket visszautasított. Tárczájára vonatkozó minden támadás ellen a legállhatatossabban védelmezé magát; azonban az összegek, melyek végre is kicsikartattak tőle, az ostromlás hossza és az ellentállás makacsságának általában megfeleltek. Jótékony czélokra senki sem adott többet, és a körülményekhez képest kellemetlenebből, mint ő. A szépművészetek, különösen a szépirodalom iránt a legmélyebb megvetéssel viseltetett. Perier Casimir volt az, ki öt e szemtelen kérdéssel: A quoi un poete est-il bon? e megvetésre inditá. E szavakat idéző nagybátyám minden alkalommal, mint a logicai élet netovábbját; mihez még meg kell jegyeznem, hogy fölötte komikus modorban ejte ki azokat. Nem csuda tehát, hogy a múzsák iránti előszeretetem teljes nemtetszését vonta maga után. Egy napon, midőn Horatius költeményeinek egy új példánya iránt ostromoltam, biztosított, hogy Poéta nascitur, non fit, eként fordítandó le: egy lump, semmire sem használható költő, mely megjegyzése fölötte bántott. Újabb időben az ó-nyelvészet iránti ellenszenve is növekedett, a természettudományok iránti vonzalma folytán. Ily körülmények közt, azon időben, midőn e történet játszott — mert már látom, hogy történet lesz belőle — Rumgudgeon nagybátyám csak oly dolgokra nézve volt megközelíthető és fogékony, melyek nádparipájával, melyen nyargalt, összhangzásban voltak. Ki más oldalt érintett, bizonyosan kellemetlen összeütközésbe jött vele. Egyébként jóízűen nevetett. Végre mi politikai nézeteit illeti, azok ép oly nyakasak, mint könnyen megérthetők voltak. Ó Horsbyvel azt tarta, hogy az embereknek a törvényekhez semmi egyéb közük nincsen, minthogy azoknak engedelmeskedjenek. Egész éltemen át az öreg úr mellett voltam. Szüleim halálos ágyukon, mint valami gazdag hagyományt hagytak ő rá. Úgy gondolom, az öreg kópé saját gyermekeként szeretett, csak nem, vagy egészen úgy, mint Katkcáját, mégis meg kell jegyeznem, hogy kegyetlen életmódom volt nála. Egész öt éves koromig rendszeresen korbácsütésekkel kínzott. Ezután egész tizenöt éves koromig óránkint az iskolai javitóházzal fenyegetett. Tizenöttől egész husz éves koromig egy nap sem múlt el, melyben nem fenyegetett volna, hogy végrendeletében fillért sem hagyand számomra. Igaz, hogy meglehetős kicsapongó voltam, de neki is meg kellett volna gondolnia, hogy természetemnél fogva másként nem tehettem. Azonban Katkában egy jó barátnőt bírtam, miről mindig meg voltam győződve. Ő fölötte jó leány volt, és az ő bájos modorán monda nekem, hogy kacsóival együtt az enyém leend, ha Rumgudgeon nagybátyám beleegyezését megnyerhetem. A szegény leányka még alig volt tizenöt éves és nagybátyám beleegyezése nélkül teljes öt évig kellett volna kacsói után sóvárognom. Mi volt tehát teendő ? Ha valaki tizenöt, vagy mint én, huszonnégy éves, akkor a még várandó öt év meglehetősen hasonló az ötszáz évhez. Hiába ostromoltuk az öreg urat kérésekkel, legkevésbbé sem tágított s folyvást a legmakacsabb ellentállásra találtunk. Maga Hiáb fellázadt — ha látta volna mily kegyetlenül játszott e vén egérfogó, velünk szegény egérkékkel. Szive mélyében mitsem óhajtott inkább, mint egybekelésünket. Erre már régen elhatárza magát. Csak valami ürügyre talált volna, hogy természetes kívánságunkat teljesíthesse, 10,000 fontot sajátjából is áldozott volna (Kafka hozománya is annyi volt). Azonban mi elég esztelennek valánk, hogy a dolgot magunk hoztuk szőnyegre. Ily körülmények között, mint komolyan hiszem, nem volt képes arra, hogy egybekelésünk ellen ne ellenkezzék. Már mondom, hogy voltak gyönge oldalai, ezt azonban nem kell makacsságára vonatkozólag érteni, mert „épen az volt erős oldala — assurréent cell’ étoit pas sonfaible. Midőn gyöngeségről beszélek, bizonyos öregasszonyias babonaságot értek, mely uralkodott fölötte. Sokat adott az álmok, a sejtelmek és előjelekre, de nemkülönben a becsületre és kétségkívül a legszavatartóbb ember volt. Valóban egyik vesszőparipája volt ez. A fogadás vagy eskü szellemének megsértésével nem törődött, hanem annyival inkább azok betűszerinti értelmével. Jelleme e sajátságát, köszönet Katka éleselmüségének, egy napon egészen váratlanul felhasználhattuk, mint röviden el fogom mondani e történet velejét. Történt — miként a sors akarta — hogy a tengerészek közt, kiket menyasszonyom ismert, kettő volt, kik egy évi távollét után épen visszatértek az angol partra. Egy vasárnap délután — október tizedikén — unokatestvéremmel és a két úrral fölkeresők nagybátyámat. Épen három hét múlt el azon emlékezetes határidő óta, mely reményeinket oly kegyetlen módon lerontotta. Mintegy fél óráig közönséges dolgokról beszélgettek, végre a lehető természetes módon a társalgásnak a következő fordulatot adtuk: Prott kapitány: Íme épen egy év óta voltam távol, igen egy év óta — igen — hiszen ma október tizedike van. ön még emlékezni fog Rumgudgeon úr, hogy ma egy éve önnél voltam, hogy istenhozzádot mondjak önnek. És hogy el ne felejtsem, Smitherton kapitány szintén egy év előtt — nap és év szerint — távozott el ? Smitherton: Igen, egy év előtt. Még emlékezni fog ön Rumgudgeon, hogy egy év előtt Prott kapitánnyal itt valók, hogy bucsulátogatásomat tegyem. Nagybátya: Igen, igen, igen — még jól emlékszem — valóban különös! Mindketten ép egy év óta voltak távol. Valóban különös találkozás! Épen olyan, milyet dr. Dubble a körülmények rendkívüli összetalálkozásának nevezne. Doctor Dubb — Katka: (szavába vágva.) Valóban ez bizonyosan nagyon különös, atyám , de meg kell önnek gondolnia, hogy Prott és Smitherton kapitány nem ugyanazon egy utat tették és ez némi különbség. Nagybátya: Erről mit sem tudok, te kis kopó. Hogyis tudhatnám? Csak azt gondolom, hogy ez által még csodálatosabb a dolog. Doctor Dubble L. Katka: Nos atyám, megmondom önnek, hogy Prott kapitány a Horn fokot hajózta körül, míg Smitherton a jóremény fokát. Nagybátya: Az az, az egyik kelet, a másik nyugat felé vitorlázott, és hogy mindketten körülutazták a világot. Doctor Dubbie körülbelül azt mondta volna, — Én (gyorsan) Prott kapitány önnek holnap Smithertonnal az estét nálunk kell töltenie, hogy nekünk minden érdekes dolgot elbeszéljenek. Azután whistezünk, és — Prott: Whist! holnap wistet játszani ! De kedves ifjú barátom, ön felejti, hogy holnap vasárnap lesz. Egy másik estét nevezzen tehát. Katka: Ennyire még nem vagyunk Róbert, hogy vasárnap kártyázzunk! Azonban, ma van vasárnap. Nagybátya: Bizonyosan, bizonyosan! Prott: Bocsánatot kérek, de én nem tévedhetek ennyire. Én tudom, hogy holnap lesz vasárnap, mert Smitherton: (fölötte meglepetve.) Mit mesélnek itt önök? Tegnap volt vasárnap, mondom én. Mind: Ön mesél, mesél, mesél! Nagybátya: Ma van vasárnap, mondom én. Várjon nem tudnám? Prott: Nem, ön nem tudja! Én mondom, holnap lesz vasárnap. Smitherton: És én mondom, hogy önök mind őrültek és megértek a bolondok házára. Én oly bizonyosan tudom, minthogy eszéken ülök, hogy tegnap volt vasárnap. Katka: (gyorsan fölugorva.) Dh én már tudom honnét van ez. Atyám ön vesztett — ön tudni fogja, mire gondolok. Engedje, hogy azonnal megfejtsem önnek a dolgot. Mi sem egyszerűbb. Smitherton kapitány mondja, hogy tegnap vasárnap volt és úgyis van, teljesen igaza van. Bobby, ön és én mondjuk, hogy ma van vasárnap, igaz, nekünk is igazunk van. Végre Prott kapitány állítja, holnap lesz vasárnap és neki igaza van, mert ő rá nézve holnap lesz vasárnap. És így mindnyájunknak igazunk van, és így egy héten három vasárnap jött össze. Smitherton: (kis szünet múlva.) Lásd, lásd Prott, Katkának igaza van. Mily bolondok vagyunk mindketten ! Rumgudgeon úr, a dolog így áll: Miként ön tudja, földünk környezete négyezer mértföld. E földgolyó azonban saját tengelye körül forog, és pedig épen huszonnégy óránkint és nyugatról keleti irányban. Következőleg ezen időre huszonnégyezer mértföld esik. Érti ön Rumgudgeon ur? — Bizonyosan, bizonyosan, doktor Dubb — Schmitherton (szavába vágva). Nos lássuk, hogy minden órára ezer mértföld esik. Képzelje ön, hogy hajómmal ismét keleti irányban ezer mértföldnyire vitorlázom. Természetes, hogy akkor egy órával előbb látom a napot fölkelni, mint itt Londonban látják. Ha hasonló irányban még ezer mértföldnyire vitorlázom, akkor két órával előbb kel föl, és így tovább, míg az egész földet megkerülöm és ismét ideérkezem. Ha így keleti irányban huszonnégyezer mértföldet tettem, a londoniaknál a nap fölkelésére nézve, huszonnégy órával, vagyis épen egy nappal előbb vagyok. Nagybátya: De dr. Dubble L. — Smitherton (nagyon hangosan beszélve.) Ellenben Prott kapitány, midőn ismét nyugati irányban ezer mértföldnyire vitorlázott, egy órával hátrább volt a londoni időszámításnál, vagyis huszonnégyezer mértföldnyi nyugati utazásnál huszonnégy órával, így nekem tegnap volt vasárnapom, önöknek ma van, Prott kapitánynak holnap leend. És mi több, Rumgudgeon, mindnyájunknak határozott igazságunk van, mert semmi phylosophiai ok nincs arra, hogy az egyik eszméje a másikénál többet érjen. Nagybátya: Teringette! Ah Katka, ah Bobby, ti nyertetek ! Nos, miként mondád, én vesztettem. Azonban én olyan ember vagyok, ki szereti szavát megtartani: értettétek? Bobby, Katkca az ő kacsóival együtt tiéd legyen, mihelyt akarod! Valóban vesztettem! Három vasárnap egymásután! Megyek Dubb doktor úrhoz, hogy megkérdezzem e fölötti nézetéről. Fordította: Hang Ferencz,