Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)

1877-08-02 / 192. szám

Az oroszok Listovánál igen lassan szállítják át embereiket, úgy látszik, kifogytak már abból, s meglehetősen keveset hozhatnak már utána. Pe­dig az átjött haderő igen kevés még egy nagyobb hadjáratra, s épen nem biztosítja az orosz fegyve­rek győzelmét, hacsak Bessarabiából nem hoznak még nagyobb csapatokat. Sistovánál alig jött át több 120 ezer embernél, melyhez ha hozzáadjuk Szakcsánál átkelteket, az egész tömeg bajjal az fogja a másfél százezerét túlhaladni. Eme erővel, úgy látszik, a török csapatok egyesülését szándé­koznak megakadályozni, hogy azokkal egyenként mérkőzhessenek meg. Hogy az sikerül-e, azt senki nem mondhatja biztosnak, még maguk az orosz stratégusok sem, pedig ennek ugyan nincse­nek hiányában. Meg vagyok arról győződve, hogy mire eme levelem önökhöz érkezik, táviratilag már ha nem jelezhetünk is egy nagyobb ütközetet,­ de minden­esetre előkészületeket egy küszöbön álló nagyobb összecsapásra. A sumlai táborban mindenki azt hiszi, hogy pár nap múlva komolyan megindul az ak­ió, szen áll, s erre az itteni egész hadsereg menet­ké­, , . Az időjárás kedvező, s a hadsereg egészségi állapota ma még kitűnő, a kórházak csaknem üre­sek, mert az előőrsi összcsapásoknál is alig lett néhány sebesült. Lukáts Gyula. ■ BMii PTTwrmin­ Mnichin­ est Mir ii— AZ „EGYETEMES" TÁECZÍJA, I­TTHON. - REGÉNI.­­Irta : DEGRÉ ALAJOS. — MÁSODIK KÖTET. — (44 -ik folytatás.) Ezzel az állványra sietett, ecsetet von, s a Mária kép festéséhez látott, gondolatait s töpren­­kedéseit iparkodván elűzni. Lázas sietséggel műkö­dött, ép úgy mintha elkéséstől félne, vagy pedig attól tartana, hogy egy szép eszme kivitele veszt az által, ha emlékezetében nagyon meghonosul. Munka közben arcza kigyuladt s szemeiben a lel­kesedés tüze villogott. A kép elkészült, s Turkevy kimerülten ös­­­szeroskadt. Két héttel később az egész falu egy urnapi sátorrá alakult; virág és zöldgaly lepte el az ut­­czákat; a házakon élénk szinü kendőkből rögtön­zött zászlók lengtek; nem lehetett egy sövényt vagy kerítést látni, mind cser és tölgy lombokkal volt elborítva. A nép ünnepi díszben s áhitatos várakozásban csoportosult össze; az egyháztól a paplakig lány és fitanulók képeztek sorfalat, harangok zúgtak, s minden irányból fogatok ér­­­keztek, a környék birtokossága sietett t az arany­­misére. Meghatottan lépett ki az uj apát szerény la­kából, kit Klaudia egy más társnőjével mint ko­­szorulány vezetett az egyházba. Mindenkinek feltűnt, hogy Turkevy nem volt látható, némelyek kérdezősködtek is, de felvilágo­sítást senki sem bírt adni. A szomszéd falvak lelkészei egyházi díszben várták az öreg urat, a kiknek fényes segédletével­­ mondandja aranymiséjét. Itt vette át apáttá való kineveztetését, s kartársai őszinte üdvözleteit. Midőn az öreg ur a szentélybe lépett meg­kábult, elszédült s egyik segédlő lelkészre dőlve pillanatig mozdulatlan maradt. Szeretett s félszáza­­don át annyira megszokott egyházában egy kis menyországot látott. Ékesebb szőnyegre sohasem tette lábát, mint a minő a szentélyt elboritá, Klaudia müve volt; az oltárteritő annak becsén fe­lül, mely szintén Klaudia műve, valóságos remek. Az áhítatra indító menyezeti festvény, Mária menybemenetelének hatásos és művészi alkotása mindenkit, de leginkább az agg lelkészt elérzéke­­nyítve­ csodálkozásra ragadott. Minden képkeret, minden gyertyatartó ragyogott az uj aranyzástól. Az első padokat uri vendégek foglalák el, azontúl az egyház minden zuga úgy megtelt, hogy még a szónoki szék lépcsője is csak úgy recsegett a hívek terhe alatt. A mise kezdetekor kan­taraczkok durrogása rezegteté a léget. Megindulástól reszkető hangon éneklé az agg lelkész a „glória in excelsis-t.“ Erre filharmonika kíséretben üde és erőteljes szép hangokból össze­állított kar gyöngyörü szabatossággal, s oly érze­­lemteljesen kezdett énekelni, hogy nem csodálko­zás, de valóságos áhitat ragadta meg a jelenlévő­ket. A miséző, amint az oltár közepénél térdet hajtott, térde leroskadt, feje az oltárpárkányra ha­nyatlott, s vissza nem fojthatta a zokogást. E je­lenet, a karzatról oly öszhangzón áradó dallam, a magában is szívreható filharmonika gyönyörű kí­sérete oly meghatottságot szült, hogy minden szem kényezett. Most már tudta Klaudia, hogy hol van Tur­kevy. Igen, igen, mondá magában, őt csak magas­ színvonalon találhatni, miként is kereshettem itt alant ?“ A­mi most következett a hangulatot, mely az eddig látottak s hallottak által úgy is emelke­dett volt, magasztos elragadtatásba hozta, honnan veszi egyszerre valamennyi arcz azt az átszelle­mült kifejezést? miért level minden szem­ély tulvilági fényt? mi az, mi oly an dalító gyönyörbe ringatja a sziveket, s minden kebelre enyhitőleg hat? egy hegedű varázsa. Eleinte csak itt-ott ve­gyült a hegedű menyei hangjai közé a mélabus filharmonika kiséret, azután versenyt tartott vele a lélekemelő nyitányban, végre megcsendült egy erőteljes ifjú női hang, mely érczes teltével alig birt, megtöltő az egyházat, s rést keresett, hogy annak szűk falain kívül is terjedhessen, de a hall­gatóság magába szívta minden részletecskéit, s midőn az ének, hegedű és filharmonika hangok oly zengzetesen egybeolvadtak, minden tekintet a menyezeten függött, mintha az ott repkedő an­gyalok megelevenülését várná. A keblek eltelvék ihlettel, mit a gyönyörű „Ave Maria“ előadása árasztott. A „Téged dicsérünk“ kora is kiválóan sikerült. Mise végeztével mindenki néhány fokkal kö­zelebb érezte magát az éghez. Ennél ünnepélyesb, meghatóbb és népszerűbb arany­mise alig fordul elő, mert a köztisztelet, ál­talános szeretett s a hívek lelkesedése emelte an­nak minden mozzanatát. Varon, a falu legelhanyagoltabb lánya az „Ave Maria“ sikere után ünnepelte Jón, mindenki forrón üdvözlé, az urak siettek vele kezet szorí­tani, a lányok barátságát keresték, s este a nép­ünnepen versenyeztek érte a legények, hogy ki nyerhetné el egy-egy tánczra. Diadal érzetében e lány megszépült, míg kedvetlenség, keserű fájda­lom bántotta a mellőzésért, s néha tán gúnyért is mit tűrnie kellett, nem legszerencsésebb vonásai visszataszító kifejezést nyertek, mig ma az elégült­­ség, öröm és öntudat által arcza szellemes jelleget nyert; szemei valahogy megokosodtak, duzzadt ajkb­ól a vidám mosoly nemcsak elűzte a rútságot, de sőt megnyerő kellemben részesítő, mert elmo­sódott onnan minden keserűség, s ragyogó fogsort engedett látni. Átalakulását — természetesen — emelte az a szép öltözet is, mit ez alkalomra neki Turkevy készíttetett. Verón mától kezdve keresett, szép lány jön, neki az „Ave Maria“ megállapította szerencséjét. Az agg lelkész büszkén mutogatta sorban a Turkevy által felállított intézeteket, s a vendégek az ifjút mindég nagyobb és nagyobb csodálkozás­sal nézték. Turkevy rendeletet adott, hogy mind, még az idegen uraságok fogatai is készüljenek, a népnek is meghagyó, miszerint félóra múlva a helységben található szekerek előhajtsanak. Rövid villásreggeli után meghívta a jelenle­vőket kis kirándulásra, s a népnek is meghagyta, hogy el ne maradjon. A fogatok hosszú sora a rét felé vonult. Né­hány lovas az adott utasítások teljesítése végett előre vágtatott. A kocsikat az utón hagyva, Turkevy a társa­ságot egy magaslatra vezeté, honnan az egész rétre áttekintés nyilt. — Tisztelt gyülekezet! Hittem, hogy a mai kegyeletes ünnepélyt méltóbban nem fejezhetjük be, mintha ezen áldott ősz atya által erkölcsben és munkában nevelt derék népnek férfias kitartá­sát, vas akaratát s rendithetlen bizalmát bemuta­tom. Rövid hónapok alatt szívós kitartássukkal oly munkát végeztek, mi minden szakértőt csodálko­zásba ejthet. Nem akarom őket dicsérni, eléggé dicséri az eredmény; nem adhatok nekik jutalmat, elég jutalom lesz, ha fáradságuk gyümölcsét élve­­zendik; mindössze csak egy köszönő szavam van hozzájuk a bennem helyzet bizalomért. És most isten segíts! Ezzel Klaudiához ment, még ma nem közelitett hozzá csak most, s ámbár meglehet lel­kök folytonosan együtt édesgett, de szemeik eddig egy pillanatra sem találkoztak. Magamnak, kezdé udvariasan Turkevy, nem merném e szerencsét kérni, de azt hiszem a községnek kedvesebb dolgot alig tehetek, mint ha ezen nagy munkátokhoz a kegyed szép emlékét csatolom. Szabad kérnem? Klaudia az odanyujtott kart elfogadó. Turkevy a közel zsiliphez vezeté, hol egy zsinórt kezébe adva, kérte, hogy azt huzza meg. — E csatorna Klaudia nevet viselend, mond Turkevy, midőn a zsilip megnyílt s a viz özönleni kezdett. A kijelentés zajos tetszéssel találkozott. E jeladásra a többi zsilip is megnyílt, s fél­óra alatt a rétet viz boritá, mi egetverő éljenzések közt ment véghez. — Most nem csak értem, de szivemből meg is bocsátom, mond Vizaknak, hogy annyi idő alatt felénk sem jöttél. Nem mindennapi dolgokkal fog­lalkoztál, s noha sokat vártam tőled, megvallom, ma még­is egyik meglepetésből a másikba sodor­tattunk. Büszke vagyok rád fiam. — A tanítványnak a mester elismerésénél nagyobb jutalma nem lehet.­­ A vendégek ki nem fogytak a dicséret és csodálkozásból, a nép pedig ujongott örömében: hadosztály, három dandár tüzérség és hat lövész-zászlóalj küldetett. A szultánról különféle hirek keringe­nek. Egyik hir azt mondja, hogy a harcz­­térre szándékozik menni; a másik hír meg azt, hogy nagyon tart az oroszok győzel­mes előnyomulásától és már Bruszába ké­szül áthelyezni udvarát. Az új „Presse“ értesülése szerint azonban egyik hír sem igaz. Boszniában európai színezetű közigazgatást hozzon be és e czélra katonáival átlépje a határt. A kormány lehárítandó magáról a felelőssé­get a múlt évi szerencsétlen kimenetelű hadjárat­ért, a skupstina által absolutoriumot adatott magá­nak a háború folyamán tett minden intézkedéséért s költekezéséért. A hivatalos lapban közzétett tör­vények között, melyek a jelen kormány alatt köt­tettek, van az 1876. jul. 6-iki titkos szövetség Szerbia és Montenegró között, mely a szerb-török béke daczára még a mai napig is fennáll, továbbá az 1876. aug. 21-iki szerződés az Oroszországgal kötött kölcsönről, az 1877. márcz. 13-iki szerződés a Krsmanovics testvérekkel 100,000 arany összeg­ben kötött ideiglenes kölcsönről. A skupstina, mely e hó 20-ka óta folyton üléseket tart, négy ellenzéki pótválasztást meg­semmisített, minthogy a választottak bünfenyítő vizsgálat alatt állnak. Az utóbbi ülések egyikén a skupstina jóváhagyott minden kiadást, melyet a kormány készpénzben vagy hadi anyagban Mon­tenegróért tett. A kormány a skupstinának törvényjavaslatot terjesztett elő a múlt évi szerb nemzeti kölcsön igaz­gatása és felhasználása tárgyában, valamint egy ter­vet az új szerb kölcsönről, mely nagyobb részben a lebegő és külföldi kölcsönök törlesztésére fordít­­hatnék. Továbbá a hadügyminisztériumnak megsza­vazta a skupstina a határon egy figyelő hadtest felállítására a költségeket, hogy a törököket le­fegyverezhesse azon esetben, ha ezek a szerb ha­­d tegnapi közös minisztertanácsban megálla­­j­táron benyomatnának az oroszok által. Ezen fel­­áított katonai rendszabályokat foganatosítás­­ eseté­­n hatalmazás folytán a hadügyminiszter 3000 emberé ben a közös kormány nem szándékozik hivatalosan közzétenni és a hatalmakkal közölni. Valamint két hadosztályt már ezelőtt, úgy további két had­osztályt is katonai közigazgatási uton fognak moz­gósítani. tarthat a határon és az összes kiszolgált katonákat behívhatja hadgyakorlatra a Belgrád, Kragujevácz, Sabácz, Svederevo, Negotin, Krusevácz és Veljevo városokban levő táborokba. Jelenleg nevezett városok közül 24 zászlóalj fekszik, melyek részint ujonczokból, részint rendes katonákból állnak. Az összes lovassága és tüzérsége az úgynevezett állandó hadseregnek is e táborokban Az uj ottomán külügy­miszt­er, Ram­fi­­­tesz hadgyakorlatokat. Milosav Veljkovics egy in­­terpellátiójára, hogy a mihez dandár mért tartozik „ »«„wK-flfrimab­oZa. T­rnarantiná­­l Krusevácznál a határon, Gruics hadügyminiszter azt felelte, hogy Szerbiának meg kell őriznie a maga határát, s a harcztér közelséget kényszeríti Szerbiát, hogy mindig harczra készen álljon. Boskovicz Jovan és társai a skupstinában a következő indítványt tették: Az államadósságok és országos requisitiók kifizetése czéljából emeltes­senek fel az államháztartás bevételei, a hivatalnoki díjak szállíttassanak le, és decretáltassék kény­­szerkölcsön az országban. Ezen indítvány a pénz­ügyminiszterhez utasíttatott. Tisza miniszterelnök néhány napig Buda­pesten marad, azután eltávozik a fővárosból. Az új ottomán külügy­miszt­er, pasa — mint a „Reuter“-ügynökség Konstantiná­polyból jelenti, lemondott s helyére Szerver pasát nevezték ki Az orosz lapok közül a „Sz.­Péter­­burgskija Viedomosti“ írja, hogy a magyar c­au­­vinismusnak engedelmeskedő osztrák politika je­ligéje: „Ausztria nem fogja tűrni, miszerint ha­tárainál uj önálló szláv államok alakuljanak“ min­den látszólag fenyegető jelentősége mellett, tu­­lajdonképen elég ártatlan manifestatió, főképen mióta a legújabb események a Bosporus partjain levő képtelen szerkezet további fenállásának le­hetetlenségét nez­etileg bebizonyították. A „Russkij Mir“ azon hit ellen kel ki, mintha Oroszország óhajtása az volna, hogy a Dar­danellák az összes európai akár kereskedelmi akár hadihajóknak nyittassanak meg. A tenger­szorosokon való hajózás ily feltétlen szabadsága orosz szempontból képtelenség lenne. Eddig Orosz­ország kapujánál csak a törökök pánczélos hajóik­kal uralkodtak; a fent érintett feltétlen hajózási szabadság az összes európai hadi­hajóknak lehetővé tenné, hogy a Feketetengert bármikor az oroszok elől elzárja. Világos, hogy a tengerszorosok feltétlen szabadsága, a­mint külföldön ezen phantasiát ne­vezik, csak az angol-törökök inge-kedve szerint volna. A Dardanellákat és a Bosporust nem az európai hajóhadak, hanem csak Oroszország szá­mára kell megnyitni. Páriából azt írják a „Pol. Cor.“-nek, JZnd­uszianiszák­ban szívesen fogadnák a kit­­nagyon lelkesül Európa közreműködéséért a bé­kealkudozásokban, mert attól fél, hogy az európai cooperatió csak a béke létrejöttének elhalasztá­sára, sőt talán új nehézségekre és bonyodalmakra fog vezetni. A franczia cabinet jelszava: Minden áron minél előbb békét kötni s minthogy azt hi­szi, hogy külön béke utján e­zzel legközelebb ér­hető el, természetesen ez utóbbit jobb szeretné minden másnál. Decazes herczeg szerint Franczia­­országnak a keleten különösen fontos érdekei nin­csenek s igy nem kell súlyt fektetnie a béketár­gyalásokban való részvételre, ó tehát mindent kész megtenni, a­mi Oroszországnak a külön­béke megkötését megkönnyíteni képes. A szerbiai állapotokat következőleg írja le a „Pol. C.“ belgrádi tudósítója : Mint előre látható volt, Risztics minisztériuma a skupstinában minden indítványait elfogadtatja s az ellenzék negyven tag helyett most már csak tizet számlál, így a skupstina minden törvényjavaslatot en bloc elfogad s nehány nap múlva haza is küldetik. — Risztics miniszter foglalási szándékát Boszniára és Ó-Szerbiára vonatkozólag egyátalán nem adta fel, Plojesztibe is csak azért utazott közelebb, hogy terveit orosz segítséggel keresztül vigye. Bármit kapott légyen is válaszul erre vonatkozólag tett előterjesztésére, annyi mégis bizonyos, hogy csak egy fényes orosz győzelemre vár, hogy régi programm­­jával megint előtérbe léphessen, mely Szerbia szá­mára azon missiót vindikálja, hogy Ó-Szerbiában és A török sebesültek részére szerkestőségünk­­höz újabban a következő adakozások küldet­tek be: A hevesi tanuló ifjúság által rendezett műkedvelői előadáson a „Falu rosszát“ adták elő meglepő sikerrel, az előadásban részt vettek: Ifj. Szák József, Botka István, Bod­­nár István, ifj. Bodnár Ferencz, if. Farkas Béla, Győri Já­nos, Fejes Béla, if. Blau Sándor, if. Jabreczy Flóri, Weisz Lajos műkedvelő urak, Tolnai Stoem Emilia, Groszmann Josefa és Mikola Károlyné műkedvelő urhölgyek. A „döntő”” tanácskozások. A tegnap tartott miniszteri tanácskozásokról következőt ír a „Bud. Corr.“: bécsi kelettel : „ Bécs, julius 31. Ő felsége egybehivására beható előzetes tár­gyalások után ma tartatott meg ő felsége elnök­lete alatt a nagy minisztertanács. Mindenek­előtt konstatálni kell, hogy az egyes miniszterek közt a teendő katonai forgó véleményeltérésekről intézkedések iránt fel­­szóló minden jelen­tés teljesen költött. Már előbb is gondoltak azon eshetőségre, hogy a hadi eseményeknek érde­keinket fenyegető fordulatakor monarchiánk határ­őrsége megerősítendő. Andrássy gróf most szük­ségesnek tartotta, a már előbb megállapított ka­tonai intézkedéseket foganatosítani, de a messze­­ható mozgósítás eszméjével egy szóval sem lépett elő , s így sem a hadügyminiszternek, sem vala­mely magyar miniszternek legtávolabbról sem jut­hatott eszébe, hogy nagyobb mérvű actio mellett emeljen szót. Ellenkezőleg, a két pénzügyminiszter azon kérdést vetette föl, hogy további 30,000 em­ber mozgósítása most múlhatatlanul szükséges-e. Andrássy gróf fejtegetései és felvilágosítá­sai után az összes miniszterek magukévá tet­ték azon nézetet, hogy ezen szükségesség már csakugyan közel van , s a két miniszternek most egyenesen gondoskodnia kell a költségek előteremtéséről. Ki kell emelni, hogy egy második figyelő hadtest fölállítása — összesen 35,000 em­­l bér — első­sorban Szerbia ellen fordul. Tudva­levőleg a Száva mentén, a határőrvidéken és Dal­­mácziában most két hadosztály van dislocálva, melyek most teljes tábori felszereléssel láttatnak el. Két másik hadosztály valószínűleg Scudier és Isacson altábornagyok parancsnoksága alatt (vég­leges elhatározás még nincs) Orsovától Mitrovi­­czig a Duna mentén állittatik föl Ez annál szükségesebbnek látszik, mivel minden jel arra utal, hogy Szerbia nem engedi magát az ac­ióba való lépéstől visszatartóztatni akár győz Oroszország, akár nem. Sőt egy orosz kudarcz esetében Szerbia Oroszországgal egyetértve fog ad­ióba lépni s monarchiánk kényszerítve lesz Szerbiába bevonulni. Lehetséges azonban, hogy a ma elhatározott katonai demonstrate kielégítő teend, hogy Szerbiát valamely meggondolatlan tet­tel visszatartsa, jóllehet számos politikus van Szer­biában, kik különböző okokból Ausztria-Magyaror­­szág beavatkozását óhajtják s így a monarchiával szemben kihívó álláspontot foglalnak el. Magától értetődik, hogy a mai miniszterta­nács a hadi §s§mények későbbi eshetőségeit is megvitatta, konkrét határozatokat azonban nem hozott, miután ezekre semmiféle indítvány sem tétetett. Bosznia occupatiójáról, mint ezt határo­zottan állítják , szó sincsen, csakis egy öl­döklés valószínűtlen esetében lesznek csapataink kényszerítve, hogy fegyveresen interveniáljanak. A napi kérdés Angliában, Londonból a délután folyamában érkezett táviratok szerint mind a felsőházban, mind az al­sóházba szóba jött egyes interpellátiók alakjában a keleti kérdés. A július 31-iki felsőházi ülésben K­i­n­­laird azt kérdezte a kormánytól, hogy Bulgá­ria kormányzója, Cserkaszki leg. ugyanaz-e, a­ki 1863-ban Lengyelország kormányzója volt; to­vábbá követelte a jelentések előterjesztését Len­gyelország helyzetéről s rászalólag nyilatkozott Oroszországról. Stanley és Hugton szintén megtá­madták az orosz kormányzást. Lord Derby visszautasítá a vitát, kijelenti, hogy nem szokásos a más államok belügyeiről szóló levelezést előterjeszteni . Cserkaszky min­denesetre ugyanaz, ki 1863-ban Lengyelországban működött. Az alsóház ülésében Northcote ezeket fe­lelte: Felesleges a középtengeri hajóhad szaporítá­sára s a csapatszállításokra külön hitelt kérni, minthogy a költségek csekélyek. A kormány szán­dékait és nézeteit illetőleg a keleti kérdésben nincs mit nyilatkoznia. Wolff pénteken a kormányhoz intézendő feliratot fog előterjeszteni, melyben a ház Anglia eddigi semlegességét helyesli, azt mondja, hogy most komoly rendszabályok tétele látszik szüksé­gesnek azon szerződések megóvására, melyek a dunai hajózásra s a Bosporuson és Dardanellákon való átjárásra vonatkozó kötelességeket megálla­pítják. A „Times“ Northcotenak Valley interpelláto­jára adott válaszából azt következteti, hogy a kor­mány nem akar beavatkozni a keleti háborúba. A „Times“ nézeteivel összeegyezik a bécsi félhivata­la­ mög 28'iki Azon pétervári hír jól értesült forrásból szár­mazik, mely azt jelentette, hogy orosz körökben Anglia lépéseit csekély horderejű tüntetésnek te­kintik. Itten is azon meggyőződést táplálják, hogy Anglia mindvégig nem teend semmi komolyat Ennek oka mindenekelőtt az angol nép háborúel­lenes hangulatában, s az angol cabinet jelen ös­­­szeállításában fekszik. A kormányban jelenleg há­rom árnyalat van, mely egymást paralizálja vagy legalább egyensúlyban tartja. Lord Beaconsfield, Hardy hadügyminiszter, s az időközben meghalt Ward Hunt erélyes oroszellenes actiót sürgetnek. Velük szemben állanak Salisbury és Carnarvon lor­dok, kik nemcsak semlegességet, hanem Oroszor­szággal kiegyezést sürgetnek. Különösen Salisbury azon párthoz is tartozik, mely az anglikán, s az orosz­ orthodox egyház egyesítését tűzte ki czéljául. E két homlokegyenest ellenkező töredékkel szemben van egy harmadik, egy közvetítő árnya­lat, mely Derby, Strafford-Northcote és Cross urakból áll, örökös békítő javaslatokat terjeszt elő, hogy a­mennyire lehet, a kormány egységét fenn­tartsa, így például Beaconsfield kiszálló csapatok­kal akarta a hajórajt a Besika-öbölbe küldeni. Sa­lisbury mindkettőt ellenezte, s végül oda küldötték a hajóhadat csapatok nélkül. Később Beaconsfield Gallipoli és Konstantinápoly megszállását köve­telte ; Salisbury erről hallani sem akart. Végre Derby közvetítő javaslatára 3000 ember küldetett Máltába, így Anglia elvi magatartásának kérdése másodrendű kérdéssé jön. úgy látszik, csak örökös kompromissumról van szó a jelen kabinet tételének meghosszabbítása iránt, így érthető, hogy a kor­mány minden határozata a félrendszabály, s az­­ üres tüntetés jellemét viseli magán. Sokan azt­­ hiszik, hogy a parliament elnapolása után Bea­­­consfield nagyobb szabadságot fog nyerni. De ez nem valószínű. Hartington lord egy előkelő egyé­niséggel szemben eziránt így nyilatkozott: „Mi­helyt egyszer a parliament el lesz napolva, mi vadászni és utazni megyünk, s a keleti kérdés ná­lunk feledésbe merül.“ A háború­ Ozmán pasának egy jul. 30-án Plev­­nában kelt távirata ismét ütközetről tudó­sítja a török kormányt. E jelentés szerint az oroszok részéről három h­adoszlop a tü­zérség közreműködése mellett jun. 30-án reggel megtámadta a törökök hadállásait. A h­arcz éji 10 óráig tartott, amikor az oroszok visszavonultak, úgy látszik azon­ban, hogy az eredmény eldöntetlenül ma­radt, mert Ozmán pasa a jelentés végén megjegyzi, hogy a harczot másnap foly­tatni fogják. Ez ütközetben az oroszok ré­széről 6000 gyalog, 3 ezred lovas és 50 ágyú vett részt. E jelentésből az tűnik ki, hogy Oz­mán pasa nem sietett kiaknázni s lováczi győzelmet, hanem a helyett hogy iparkod­nék gyors menetben a Balkán, illetőleg Tirnova felé előnyomulni, s az oroszokat meglepve itteni állásaikból kiverni, még in­kább visszament Plevnára s ott vesztegeti az időt és embereit az orosz hadak oda­indult áramlatának visszaveréséből, minél­fogva könnyen és hamar azon helyzetbe juthat, hogy hadseregét kifárasztja s vagy megveretés vagy önként való visszavonu­lás által eddigi győzelmeinek sikerét sem­mivé s a Mehemed Alival való egyesülést lehetetlenné teszi. Mehemed Ali pasának előnyomu­lása újabb módosítást idézett elő az orosz hadműveletekben. Eltekintve attól, hogy a plevnai többszörös vereség helyrehozása végett egymás után mennek az orosz csa­­patok Ozmán pasa ellen, az orosz fővezér­let hirtelen fölhagyott a mindenfelé támadó mozdulatokkal, s most főhaderejét a Jank­a mellett állítva föl, nagy sietséggel odavonja a mindenfelé szétszórt csapatokat is. Hir­­szerint Gurko tábornok is hasonlókép cselekszik; előretolt hadállásait mind föl­adta és a Balkán szorosaiba siet, melyeket nagyban erősít. A harcztéri helyzet tehát az európai harcztéren is fölötte megváltozott azon rö­vid idő óta is, mióta Mehemed Ali vette át a főparancsnokságot, s így Ab­du Kerim állása a legszerencsésebben lett betöltve. Vájjon Mehemed Ali az összes európai hadak fővezérévé, vagy csak dunai hadsereg főparancsnokává s ideigle­­­nesen vagy véglegesen lett-e kinevezve, cüYY3i Il­tZíVU meg ma» dwu mu­ndi xevWrxlt b­i­zonyost, s bár a látszat a végleges föl­mentést valószínűbbnek tünteti föl, bevár­juk mit fog e tárgyban írni a török főha­diszálláson levő tudósítónk. A „Köln. Zrg.“ egy perui távirata sze­rint Abdul Kerim letételét Haszán egyp­­tomi herczeg eszközölte ki az által, hogy elment Konstantinápolyba s ott bebizonyí­totta, hogy a fővezérnek nincs haditerve. Hir szerint Konstantinápolyban mind az ő, mind Redif pasa volt hadügyminiszter elítélését sürgetik. Utóbbinak számos bűne közt legjelentékenyebbnek tartják azt, hogy a Winchester- és Martiny-puskákat mind szétosztotta a basibozukok, cserkeszek és zeibekek közt, s az újólag szervezett ren­des csapatok most csak gyutacsos puskák­kal mehetnek a harcztérre. Orosz részről mindent elkövetnek, hogy a hadjárat sikerét a hadsereg létszámának fölemelésével biztosítsák. A dunai hadsere­get a tartalékok nélkül 300.000 emberre, az armeniait 120.000 emberre igyekszik emelni. A Kaukázust 60.000 ember őrzi; Ázsiába újabban két gyalog és két lovas ÚJDONSÁGOK.­ ­ A miniszterelnök holnap csütör­tökön aug. 2-án tizenegy órakor fogadja a buda­pesti népgyűlés küldöttségét. E szerint a végre­hajtó bizottság tagjai tisztelettel felhívatnak, hogy holnap csütörtökön tizenegyedfél órakor a bel­ügyminiszter váró­termében gyűljenek össze. Mú­zeum augusztus 1-én Pulszky Ferencz, mint a népgyűlés volt elnöke. í>.,j Képviselőválasztás. Dániel Kár­oly erzsébetvárosi képviselő tanfelügyelővé ne­veztetvén ki, a kerület megkerestetett az uj kép­viselő választása iránt. — Klapka tábornok a hét végén, ta­lán szombaton tér vissza fővárosunkba, és itt né­hány napot töltene. Bécsben úgy, mint nálun­ is, egész­ serege a látogatóknak foglalja el a tábornok lakását. Ezen látogatókat három osztályba lehet osztályozni. Először is a diplomaták kívánnak egyre-m­ásra felvilágosítást a keleti viszonyokat illetőleg.­­ A második osztályt azon nagyramenők száma képezi, kik a török hadseregben tiszti ran­got kívánnának elnyerni, és a végből fél Európa kalandorai ostromolják a tábornokot. A harmadik osztályba sorolandók a feltalálók, kik hadiczélokra szánt tanulmányaikat a török kormánynak felaján­lók s mindeddig választ nem kapva, a tábornokot ostromolják e végett. Képzelhető, mily fárasztó a tábornokra annyi ügy elintézése, úgy hogy egy alkalommal azon megjegyzést tette, hogy a csata­téri küzdelmek távol sem oly fárasztók, mint a sok kérelmező kielégítése. — Egy magyar szűcs Midhat pa­sánál. Fizesy Ferencz budapesti szűcsmester nemcsak látta és rendező bizottsági tag minőségé­ben előmozdította a török küldöttség egykori fo­gadtatásának ünnepélyét, hanem Midhat pasát is elhatározta felkeresni, hogy a nagy reformátor előtt személyesen kifejezze érzelmeit s a magyarok általános ragaszkodását a török nemzethez. Fel­ment Bécsbe s hamar bebocsáttatást nyert a pa­sához. — Szép magyar beszédet tartott hozzá és ugyanazt írásban is visszahagyta. Midhat igen szí­vélyesen fogadta. — Bírói kinevezések. A király birák­­ká a trencséni törvényszékhez : Angyal Lajos nyu­galmazott ügyészt és a s.-a.-újhelyi törvényszék­hez : Sipos Imre balassa-gyarmati­­ birósági albirót és Keresztessy Lajos s.-a.-újhelyi törvényszéki jegyzőt; továbbá járásbirákká a szeniczi járásbíró­sághoz: Martényi Sándor ugyanottani aljárásbirót és a losonczi járásbírósághoz : Körtvélyessy Gusz­táv ugyanottani járásbirósági albirót; albirákká a füleki járásbírósághoz: Herbszt János kecskeméti törvényszéki jegyzőt, a nagy­kátai járásbírósághoz : Udvardy Kálmán pestvidéki törvényszéki aljegyzőt, a körmöczbányai járásbírósághoz: Reichmann An­tal kassai járásbírósági aljegyzőt, a monori járás­bírósághoz : Cherner József gödöllői járásbírósági aljegyzőt, a nagy-szöntösi járásbírósághoz : Pásztay Ferencz­ halmi járásbirósági aljegyzőt, a tokaji járásbirósághoz : Sill Henrik szebenmegyei aljegy­zőt, a mura­szombati járásbírósághoz : Petrovszky József aradi pénzügyigazgatósági fogalmazót és a gyula­fehérvári járásbírósághoz : Elekes Albert ot­tani törvényszéki aljegyzőt; — végre ügyésszé a jászberényi ügyészséghez : Hieronymi Béla oda be­osztott nagyváradi alügyészt nevezte ki. — Hírlapi szédelgés. A sajtó be­csületes és független részének hitele érdekéből tiltakoznunk kell újólag és fogunk folyvást azon nemtelen é­zelem ellen, a­melyet hareztéri távira­tok czimén az „Ellenőr“-nek nevezett négy kraj­­czárossal bélyegzett ocsmányság űz. — Oda teszi sumlai táviratához, hogy „saját hareztéri tudósító­jától“, noha ilyen Sumlán nem ismeretes, ilyen semmiféle török hatóságtól meghatalmazást nem kapott, s legfölebb, mint muszkakém rejtőzhet va­lahol. De a sajtónak már rég­óta gyalázatára váló e kormánypárti lap annyira megy közönség­­bolondító üzelmeivel, hogy konstantinápolyi táv­irata után is e kifejezést használja „saját harcz­téri tudósítónktól“, a­mi annyit tesz, hogy volna egy tudósítója, a­ki Konstantinápolyban találja fel ama h­a­r­c­z­t­é­r­t, a­hol harcz látása nélkül írhatná meg tudósításait, ha az „Ellenőrinek a­z ön túlságosan sokat tesz e népnek, szó­lítá meg Turkevyt egy tekintélyes birtokos. — Csak amit jónak és szükségesnek látok. — S azt hiszi, hogy be fogják valaha is­merni? csalatkozik, a nép hálátlan. — Én nem várok se elismerést, se hálát. A közjót előmozdítani minden ember kötelessége. A nép jólétében van a haza gazdagsága, erejében al­kotmányunk biztosítéka, s nevelésében a nemzet becsülete, és e háromra kell minden magyar em­bernek törekedni. — Egy fecske nem csinál nyarat, hiába ál­dozza fel magát itt-ott valaki, a veder vízben egy csepp bor nem változtatja meg az izt. — De a példa vonz, tán majd akad több is, ki hazafiui feladatának ismerendi gazdagságát s befolyását ily korszerű eszmék keresztülvitelére fel­használni. — Azt ugyan se a haza, se a kor szelleme nem, igényelheti, hogy regényes eszmékért feláldoz­zuk, vagy a nép érdekeiért tönkre tegyük magunkat. — Szó sincs róla, hanem azt igen, hogy he­lyünket betöltve, erőnkhöz képest előmozdítsuk a nép jólétét, s minden áron felvirágzásra segéljük nevelését. — Ez áldozatba kerül, s honnan vegyük? — Honnan ? csak felét annak, mit a nép el­­erkölcstelenitésére fordítnak, használják a népne­velésre, három évenkint a lélekvásárlásra s elalja­­sitásra fecsérelni szokott milliókat használják fel a lélek kiképeztetésére s az öntudat ébresztésére; a lelkészben ne a kortesvezért, hanem az erény em­berét méltányolják, akkor lesz adófizetőképes, be­csületes népünk, virágzó falvaink, s tekintélyes ál­lamunk. — Ön ugyan szép feladatot tűzne ki osztá­lyunknak, egy egész életet a tudatlan nép sorsával megosztani, ez legfeljebb arra vezetne, hogy ma­gunk is elbutuljunk. Látszik önön a külföldi ne­velés, nem ismeri itthon a viszonyokat, az embere­ket, a hivatást, mely magunkféle emberekre vár, mi magasabb körben, hatásosabb eszközökkel ipar­kodunk a nép és haza javán működni. Szellemi ké­pességünket vetjük mérlegbe, ki a megye, ki az országgyűlésen. (Folytatása következik.) 5 frt — kr. 33 frt — kr. 8 frt 30 kr. Szabó Imréné és Berényi Bella úrhölgyek gyűjtése A hevesi tanuló ifjúság ál­tal rendezett műkedvelői színi elő­adás tiszta jövedelmének fele Reskovics Rezső Czeglédről Bacsó György és Ugró Bá­lint N.­Kőrösről, mint a szabótár­sulat által rendezett bál tiszta jövedelme Hankus Lajos küldeménye, mint a pálfalvai társas összejöve­tel alkalmával történt adakozások eredménye Ehhez adva múlt számunk kimutatását 1­9 frt kr. 11 frt — kr. 618 frt 67 kr. arany és 1 lira. 1 arany és 1 lira.*

Next