Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)
1877-08-02 / 192. szám
Az oroszok Listovánál igen lassan szállítják át embereiket, úgy látszik, kifogytak már abból, s meglehetősen keveset hozhatnak már utána. Pedig az átjött haderő igen kevés még egy nagyobb hadjáratra, s épen nem biztosítja az orosz fegyverek győzelmét, hacsak Bessarabiából nem hoznak még nagyobb csapatokat. Sistovánál alig jött át több 120 ezer embernél, melyhez ha hozzáadjuk Szakcsánál átkelteket, az egész tömeg bajjal az fogja a másfél százezerét túlhaladni. Eme erővel, úgy látszik, a török csapatok egyesülését szándékoznak megakadályozni, hogy azokkal egyenként mérkőzhessenek meg. Hogy az sikerül-e, azt senki nem mondhatja biztosnak, még maguk az orosz stratégusok sem, pedig ennek ugyan nincsenek hiányában. Meg vagyok arról győződve, hogy mire eme levelem önökhöz érkezik, táviratilag már ha nem jelezhetünk is egy nagyobb ütközetet, de mindenesetre előkészületeket egy küszöbön álló nagyobb összecsapásra. A sumlai táborban mindenki azt hiszi, hogy pár nap múlva komolyan megindul az akió, szen áll, s erre az itteni egész hadsereg menetké, , . Az időjárás kedvező, s a hadsereg egészségi állapota ma még kitűnő, a kórházak csaknem üresek, mert az előőrsi összcsapásoknál is alig lett néhány sebesült. Lukáts Gyula. ■ BMii PTTwrmin Mnichin est Mir ii— AZ „EGYETEMES" TÁECZÍJA, ITTHON. - REGÉNI.Irta : DEGRÉ ALAJOS. — MÁSODIK KÖTET. — (44 -ik folytatás.) Ezzel az állványra sietett, ecsetet von, s a Mária kép festéséhez látott, gondolatait s töprenkedéseit iparkodván elűzni. Lázas sietséggel működött, ép úgy mintha elkéséstől félne, vagy pedig attól tartana, hogy egy szép eszme kivitele veszt az által, ha emlékezetében nagyon meghonosul. Munka közben arcza kigyuladt s szemeiben a lelkesedés tüze villogott. A kép elkészült, s Turkevy kimerülten összeroskadt. Két héttel később az egész falu egy urnapi sátorrá alakult; virág és zöldgaly lepte el az utczákat; a házakon élénk szinü kendőkből rögtönzött zászlók lengtek; nem lehetett egy sövényt vagy kerítést látni, mind cser és tölgy lombokkal volt elborítva. A nép ünnepi díszben s áhitatos várakozásban csoportosult össze; az egyháztól a paplakig lány és fitanulók képeztek sorfalat, harangok zúgtak, s minden irányból fogatok érkeztek, a környék birtokossága sietett t az aranymisére. Meghatottan lépett ki az uj apát szerény lakából, kit Klaudia egy más társnőjével mint koszorulány vezetett az egyházba. Mindenkinek feltűnt, hogy Turkevy nem volt látható, némelyek kérdezősködtek is, de felvilágosítást senki sem bírt adni. A szomszéd falvak lelkészei egyházi díszben várták az öreg urat, a kiknek fényes segédletével mondandja aranymiséjét. Itt vette át apáttá való kineveztetését, s kartársai őszinte üdvözleteit. Midőn az öreg ur a szentélybe lépett megkábult, elszédült s egyik segédlő lelkészre dőlve pillanatig mozdulatlan maradt. Szeretett s félszázadon át annyira megszokott egyházában egy kis menyországot látott. Ékesebb szőnyegre sohasem tette lábát, mint a minő a szentélyt elboritá, Klaudia müve volt; az oltárteritő annak becsén felül, mely szintén Klaudia műve, valóságos remek. Az áhítatra indító menyezeti festvény, Mária menybemenetelének hatásos és művészi alkotása mindenkit, de leginkább az agg lelkészt elérzékenyítve csodálkozásra ragadott. Minden képkeret, minden gyertyatartó ragyogott az uj aranyzástól. Az első padokat uri vendégek foglalák el, azontúl az egyház minden zuga úgy megtelt, hogy még a szónoki szék lépcsője is csak úgy recsegett a hívek terhe alatt. A mise kezdetekor kantaraczkok durrogása rezegteté a léget. Megindulástól reszkető hangon éneklé az agg lelkész a „glória in excelsis-t.“ Erre filharmonika kíséretben üde és erőteljes szép hangokból összeállított kar gyöngyörü szabatossággal, s oly érzelemteljesen kezdett énekelni, hogy nem csodálkozás, de valóságos áhitat ragadta meg a jelenlévőket. A miséző, amint az oltár közepénél térdet hajtott, térde leroskadt, feje az oltárpárkányra hanyatlott, s vissza nem fojthatta a zokogást. E jelenet, a karzatról oly öszhangzón áradó dallam, a magában is szívreható filharmonika gyönyörű kísérete oly meghatottságot szült, hogy minden szem kényezett. Most már tudta Klaudia, hogy hol van Turkevy. Igen, igen, mondá magában, őt csak magas színvonalon találhatni, miként is kereshettem itt alant ?“ Ami most következett a hangulatot, mely az eddig látottak s hallottak által úgy is emelkedett volt, magasztos elragadtatásba hozta, honnan veszi egyszerre valamennyi arcz azt az átszellemült kifejezést? miért level minden személy tulvilági fényt? mi az, mi oly an dalító gyönyörbe ringatja a sziveket, s minden kebelre enyhitőleg hat? egy hegedű varázsa. Eleinte csak itt-ott vegyült a hegedű menyei hangjai közé a mélabus filharmonika kiséret, azután versenyt tartott vele a lélekemelő nyitányban, végre megcsendült egy erőteljes ifjú női hang, mely érczes teltével alig birt, megtöltő az egyházat, s rést keresett, hogy annak szűk falain kívül is terjedhessen, de a hallgatóság magába szívta minden részletecskéit, s midőn az ének, hegedű és filharmonika hangok oly zengzetesen egybeolvadtak, minden tekintet a menyezeten függött, mintha az ott repkedő angyalok megelevenülését várná. A keblek eltelvék ihlettel, mit a gyönyörű „Ave Maria“ előadása árasztott. A „Téged dicsérünk“ kora is kiválóan sikerült. Mise végeztével mindenki néhány fokkal közelebb érezte magát az éghez. Ennél ünnepélyesb, meghatóbb és népszerűbb aranymise alig fordul elő, mert a köztisztelet, általános szeretett s a hívek lelkesedése emelte annak minden mozzanatát. Varon, a falu legelhanyagoltabb lánya az „Ave Maria“ sikere után ünnepelte Jón, mindenki forrón üdvözlé, az urak siettek vele kezet szorítani, a lányok barátságát keresték, s este a népünnepen versenyeztek érte a legények, hogy ki nyerhetné el egy-egy tánczra. Diadal érzetében e lány megszépült, míg kedvetlenség, keserű fájdalom bántotta a mellőzésért, s néha tán gúnyért is mit tűrnie kellett, nem legszerencsésebb vonásai visszataszító kifejezést nyertek, mig ma az elégültség, öröm és öntudat által arcza szellemes jelleget nyert; szemei valahogy megokosodtak, duzzadt ajkból a vidám mosoly nemcsak elűzte a rútságot, de sőt megnyerő kellemben részesítő, mert elmosódott onnan minden keserűség, s ragyogó fogsort engedett látni. Átalakulását — természetesen — emelte az a szép öltözet is, mit ez alkalomra neki Turkevy készíttetett. Verón mától kezdve keresett, szép lány jön, neki az „Ave Maria“ megállapította szerencséjét. Az agg lelkész büszkén mutogatta sorban a Turkevy által felállított intézeteket, s a vendégek az ifjút mindég nagyobb és nagyobb csodálkozással nézték. Turkevy rendeletet adott, hogy mind, még az idegen uraságok fogatai is készüljenek, a népnek is meghagyó, miszerint félóra múlva a helységben található szekerek előhajtsanak. Rövid villásreggeli után meghívta a jelenlevőket kis kirándulásra, s a népnek is meghagyta, hogy el ne maradjon. A fogatok hosszú sora a rét felé vonult. Néhány lovas az adott utasítások teljesítése végett előre vágtatott. A kocsikat az utón hagyva, Turkevy a társaságot egy magaslatra vezeté, honnan az egész rétre áttekintés nyilt. — Tisztelt gyülekezet! Hittem, hogy a mai kegyeletes ünnepélyt méltóbban nem fejezhetjük be, mintha ezen áldott ősz atya által erkölcsben és munkában nevelt derék népnek férfias kitartását, vas akaratát s rendithetlen bizalmát bemutatom. Rövid hónapok alatt szívós kitartássukkal oly munkát végeztek, mi minden szakértőt csodálkozásba ejthet. Nem akarom őket dicsérni, eléggé dicséri az eredmény; nem adhatok nekik jutalmat, elég jutalom lesz, ha fáradságuk gyümölcsét élvezendik; mindössze csak egy köszönő szavam van hozzájuk a bennem helyzet bizalomért. És most isten segíts! Ezzel Klaudiához ment, még ma nem közelitett hozzá csak most, s ámbár meglehet lelkök folytonosan együtt édesgett, de szemeik eddig egy pillanatra sem találkoztak. Magamnak, kezdé udvariasan Turkevy, nem merném e szerencsét kérni, de azt hiszem a községnek kedvesebb dolgot alig tehetek, mint ha ezen nagy munkátokhoz a kegyed szép emlékét csatolom. Szabad kérnem? Klaudia az odanyujtott kart elfogadó. Turkevy a közel zsiliphez vezeté, hol egy zsinórt kezébe adva, kérte, hogy azt huzza meg. — E csatorna Klaudia nevet viselend, mond Turkevy, midőn a zsilip megnyílt s a viz özönleni kezdett. A kijelentés zajos tetszéssel találkozott. E jeladásra a többi zsilip is megnyílt, s félóra alatt a rétet viz boritá, mi egetverő éljenzések közt ment véghez. — Most nem csak értem, de szivemből meg is bocsátom, mond Vizaknak, hogy annyi idő alatt felénk sem jöttél. Nem mindennapi dolgokkal foglalkoztál, s noha sokat vártam tőled, megvallom, ma mégis egyik meglepetésből a másikba sodortattunk. Büszke vagyok rád fiam. — A tanítványnak a mester elismerésénél nagyobb jutalma nem lehet. A vendégek ki nem fogytak a dicséret és csodálkozásból, a nép pedig ujongott örömében: hadosztály, három dandár tüzérség és hat lövész-zászlóalj küldetett. A szultánról különféle hirek keringenek. Egyik hir azt mondja, hogy a harcztérre szándékozik menni; a másik hír meg azt, hogy nagyon tart az oroszok győzelmes előnyomulásától és már Bruszába készül áthelyezni udvarát. Az új „Presse“ értesülése szerint azonban egyik hír sem igaz. Boszniában európai színezetű közigazgatást hozzon be és e czélra katonáival átlépje a határt. A kormány lehárítandó magáról a felelősséget a múlt évi szerencsétlen kimenetelű hadjáratért, a skupstina által absolutoriumot adatott magának a háború folyamán tett minden intézkedéséért s költekezéséért. A hivatalos lapban közzétett törvények között, melyek a jelen kormány alatt köttettek, van az 1876. jul. 6-iki titkos szövetség Szerbia és Montenegró között, mely a szerb-török béke daczára még a mai napig is fennáll, továbbá az 1876. aug. 21-iki szerződés az Oroszországgal kötött kölcsönről, az 1877. márcz. 13-iki szerződés a Krsmanovics testvérekkel 100,000 arany összegben kötött ideiglenes kölcsönről. A skupstina, mely e hó 20-ka óta folyton üléseket tart, négy ellenzéki pótválasztást megsemmisített, minthogy a választottak bünfenyítő vizsgálat alatt állnak. Az utóbbi ülések egyikén a skupstina jóváhagyott minden kiadást, melyet a kormány készpénzben vagy hadi anyagban Montenegróért tett. A kormány a skupstinának törvényjavaslatot terjesztett elő a múlt évi szerb nemzeti kölcsön igazgatása és felhasználása tárgyában, valamint egy tervet az új szerb kölcsönről, mely nagyobb részben a lebegő és külföldi kölcsönök törlesztésére fordíthatnék. Továbbá a hadügyminisztériumnak megszavazta a skupstina a határon egy figyelő hadtest felállítására a költségeket, hogy a törököket lefegyverezhesse azon esetben, ha ezek a szerb had tegnapi közös minisztertanácsban megállajtáron benyomatnának az oroszok által. Ezen feláított katonai rendszabályokat foganatosítás esetén hatalmazás folytán a hadügyminiszter 3000 emberé ben a közös kormány nem szándékozik hivatalosan közzétenni és a hatalmakkal közölni. Valamint két hadosztályt már ezelőtt, úgy további két hadosztályt is katonai közigazgatási uton fognak mozgósítani. tarthat a határon és az összes kiszolgált katonákat behívhatja hadgyakorlatra a Belgrád, Kragujevácz, Sabácz, Svederevo, Negotin, Krusevácz és Veljevo városokban levő táborokba. Jelenleg nevezett városok közül 24 zászlóalj fekszik, melyek részint ujonczokból, részint rendes katonákból állnak. Az összes lovassága és tüzérsége az úgynevezett állandó hadseregnek is e táborokban Az uj ottomán külügymiszter, Ramfitesz hadgyakorlatokat. Milosav Veljkovics egy interpellátiójára, hogy a mihez dandár mért tartozik „ »«„wK-flfrimaboZa. Trnarantinál Krusevácznál a határon, Gruics hadügyminiszter azt felelte, hogy Szerbiának meg kell őriznie a maga határát, s a harcztér közelséget kényszeríti Szerbiát, hogy mindig harczra készen álljon. Boskovicz Jovan és társai a skupstinában a következő indítványt tették: Az államadósságok és országos requisitiók kifizetése czéljából emeltessenek fel az államháztartás bevételei, a hivatalnoki díjak szállíttassanak le, és decretáltassék kényszerkölcsön az országban. Ezen indítvány a pénzügyminiszterhez utasíttatott. Tisza miniszterelnök néhány napig Budapesten marad, azután eltávozik a fővárosból. Az új ottomán külügymiszter, pasa — mint a „Reuter“-ügynökség Konstantinápolyból jelenti, lemondott s helyére Szerver pasát nevezték ki Az orosz lapok közül a „Sz.Péterburgskija Viedomosti“ írja, hogy a magyar cauvinismusnak engedelmeskedő osztrák politika jeligéje: „Ausztria nem fogja tűrni, miszerint határainál uj önálló szláv államok alakuljanak“ minden látszólag fenyegető jelentősége mellett, tulajdonképen elég ártatlan manifestatió, főképen mióta a legújabb események a Bosporus partjain levő képtelen szerkezet további fenállásának lehetetlenségét nezetileg bebizonyították. A „Russkij Mir“ azon hit ellen kel ki, mintha Oroszország óhajtása az volna, hogy a Dardanellák az összes európai akár kereskedelmi akár hadihajóknak nyittassanak meg. A tengerszorosokon való hajózás ily feltétlen szabadsága orosz szempontból képtelenség lenne. Eddig Oroszország kapujánál csak a törökök pánczélos hajóikkal uralkodtak; a fent érintett feltétlen hajózási szabadság az összes európai hadihajóknak lehetővé tenné, hogy a Feketetengert bármikor az oroszok elől elzárja. Világos, hogy a tengerszorosok feltétlen szabadsága, amint külföldön ezen phantasiát nevezik, csak az angol-törökök inge-kedve szerint volna. A Dardanellákat és a Bosporust nem az európai hajóhadak, hanem csak Oroszország számára kell megnyitni. Páriából azt írják a „Pol. Cor.“-nek, JZnduszianiszákban szívesen fogadnák a kitnagyon lelkesül Európa közreműködéséért a békealkudozásokban, mert attól fél, hogy az európai cooperatió csak a béke létrejöttének elhalasztására, sőt talán új nehézségekre és bonyodalmakra fog vezetni. A franczia cabinet jelszava: Minden áron minél előbb békét kötni s minthogy azt hiszi, hogy külön béke utján ezzel legközelebb érhető el, természetesen ez utóbbit jobb szeretné minden másnál. Decazes herczeg szerint Francziaországnak a keleten különösen fontos érdekei nincsenek s igy nem kell súlyt fektetnie a béketárgyalásokban való részvételre, ó tehát mindent kész megtenni, ami Oroszországnak a különbéke megkötését megkönnyíteni képes. A szerbiai állapotokat következőleg írja le a „Pol. C.“ belgrádi tudósítója : Mint előre látható volt, Risztics minisztériuma a skupstinában minden indítványait elfogadtatja s az ellenzék negyven tag helyett most már csak tizet számlál, így a skupstina minden törvényjavaslatot en bloc elfogad s nehány nap múlva haza is küldetik. — Risztics miniszter foglalási szándékát Boszniára és Ó-Szerbiára vonatkozólag egyátalán nem adta fel, Plojesztibe is csak azért utazott közelebb, hogy terveit orosz segítséggel keresztül vigye. Bármit kapott légyen is válaszul erre vonatkozólag tett előterjesztésére, annyi mégis bizonyos, hogy csak egy fényes orosz győzelemre vár, hogy régi programmjával megint előtérbe léphessen, mely Szerbia számára azon missiót vindikálja, hogy Ó-Szerbiában és A török sebesültek részére szerkestőségünkhöz újabban a következő adakozások küldettek be: A hevesi tanuló ifjúság által rendezett műkedvelői előadáson a „Falu rosszát“ adták elő meglepő sikerrel, az előadásban részt vettek: Ifj. Szák József, Botka István, Bodnár István, ifj. Bodnár Ferencz, if. Farkas Béla, Győri János, Fejes Béla, if. Blau Sándor, if. Jabreczy Flóri, Weisz Lajos műkedvelő urak, Tolnai Stoem Emilia, Groszmann Josefa és Mikola Károlyné műkedvelő urhölgyek. A „döntő”” tanácskozások. A tegnap tartott miniszteri tanácskozásokról következőt ír a „Bud. Corr.“: bécsi kelettel : „ Bécs, julius 31. Ő felsége egybehivására beható előzetes tárgyalások után ma tartatott meg ő felsége elnöklete alatt a nagy minisztertanács. Mindenekelőtt konstatálni kell, hogy az egyes miniszterek közt a teendő katonai forgó véleményeltérésekről intézkedések iránt felszóló minden jelentés teljesen költött. Már előbb is gondoltak azon eshetőségre, hogy a hadi eseményeknek érdekeinket fenyegető fordulatakor monarchiánk határőrsége megerősítendő. Andrássy gróf most szükségesnek tartotta, a már előbb megállapított katonai intézkedéseket foganatosítani, de a messzeható mozgósítás eszméjével egy szóval sem lépett elő , s így sem a hadügyminiszternek, sem valamely magyar miniszternek legtávolabbról sem juthatott eszébe, hogy nagyobb mérvű actio mellett emeljen szót. Ellenkezőleg, a két pénzügyminiszter azon kérdést vetette föl, hogy további 30,000 ember mozgósítása most múlhatatlanul szükséges-e. Andrássy gróf fejtegetései és felvilágosításai után az összes miniszterek magukévá tették azon nézetet, hogy ezen szükségesség már csakugyan közel van , s a két miniszternek most egyenesen gondoskodnia kell a költségek előteremtéséről. Ki kell emelni, hogy egy második figyelő hadtest fölállítása — összesen 35,000 eml bér — elsősorban Szerbia ellen fordul. Tudvalevőleg a Száva mentén, a határőrvidéken és Dalmácziában most két hadosztály van dislocálva, melyek most teljes tábori felszereléssel láttatnak el. Két másik hadosztály valószínűleg Scudier és Isacson altábornagyok parancsnoksága alatt (végleges elhatározás még nincs) Orsovától Mitroviczig a Duna mentén állittatik föl Ez annál szükségesebbnek látszik, mivel minden jel arra utal, hogy Szerbia nem engedi magát az acióba való lépéstől visszatartóztatni akár győz Oroszország, akár nem. Sőt egy orosz kudarcz esetében Szerbia Oroszországgal egyetértve fog adióba lépni s monarchiánk kényszerítve lesz Szerbiába bevonulni. Lehetséges azonban, hogy a ma elhatározott katonai demonstrate kielégítő teend, hogy Szerbiát valamely meggondolatlan tettel visszatartsa, jóllehet számos politikus van Szerbiában, kik különböző okokból Ausztria-Magyarország beavatkozását óhajtják s így a monarchiával szemben kihívó álláspontot foglalnak el. Magától értetődik, hogy a mai minisztertanács a hadi §s§mények későbbi eshetőségeit is megvitatta, konkrét határozatokat azonban nem hozott, miután ezekre semmiféle indítvány sem tétetett. Bosznia occupatiójáról, mint ezt határozottan állítják , szó sincsen, csakis egy öldöklés valószínűtlen esetében lesznek csapataink kényszerítve, hogy fegyveresen interveniáljanak. A napi kérdés Angliában, Londonból a délután folyamában érkezett táviratok szerint mind a felsőházban, mind az alsóházba szóba jött egyes interpellátiók alakjában a keleti kérdés. A július 31-iki felsőházi ülésben Kinlaird azt kérdezte a kormánytól, hogy Bulgária kormányzója, Cserkaszki leg. ugyanaz-e, aki 1863-ban Lengyelország kormányzója volt; továbbá követelte a jelentések előterjesztését Lengyelország helyzetéről s rászalólag nyilatkozott Oroszországról. Stanley és Hugton szintén megtámadták az orosz kormányzást. Lord Derby visszautasítá a vitát, kijelenti, hogy nem szokásos a más államok belügyeiről szóló levelezést előterjeszteni . Cserkaszky mindenesetre ugyanaz, ki 1863-ban Lengyelországban működött. Az alsóház ülésében Northcote ezeket felelte: Felesleges a középtengeri hajóhad szaporítására s a csapatszállításokra külön hitelt kérni, minthogy a költségek csekélyek. A kormány szándékait és nézeteit illetőleg a keleti kérdésben nincs mit nyilatkoznia. Wolff pénteken a kormányhoz intézendő feliratot fog előterjeszteni, melyben a ház Anglia eddigi semlegességét helyesli, azt mondja, hogy most komoly rendszabályok tétele látszik szükségesnek azon szerződések megóvására, melyek a dunai hajózásra s a Bosporuson és Dardanellákon való átjárásra vonatkozó kötelességeket megállapítják. A „Times“ Northcotenak Valley interpellátojára adott válaszából azt következteti, hogy a kormány nem akar beavatkozni a keleti háborúba. A „Times“ nézeteivel összeegyezik a bécsi félhivatala mög 28'iki Azon pétervári hír jól értesült forrásból származik, mely azt jelentette, hogy orosz körökben Anglia lépéseit csekély horderejű tüntetésnek tekintik. Itten is azon meggyőződést táplálják, hogy Anglia mindvégig nem teend semmi komolyat Ennek oka mindenekelőtt az angol nép háborúellenes hangulatában, s az angol cabinet jelen összeállításában fekszik. A kormányban jelenleg három árnyalat van, mely egymást paralizálja vagy legalább egyensúlyban tartja. Lord Beaconsfield, Hardy hadügyminiszter, s az időközben meghalt Ward Hunt erélyes oroszellenes actiót sürgetnek. Velük szemben állanak Salisbury és Carnarvon lordok, kik nemcsak semlegességet, hanem Oroszországgal kiegyezést sürgetnek. Különösen Salisbury azon párthoz is tartozik, mely az anglikán, s az orosz orthodox egyház egyesítését tűzte ki czéljául. E két homlokegyenest ellenkező töredékkel szemben van egy harmadik, egy közvetítő árnyalat, mely Derby, Strafford-Northcote és Cross urakból áll, örökös békítő javaslatokat terjeszt elő, hogy amennyire lehet, a kormány egységét fenntartsa, így például Beaconsfield kiszálló csapatokkal akarta a hajórajt a Besika-öbölbe küldeni. Salisbury mindkettőt ellenezte, s végül oda küldötték a hajóhadat csapatok nélkül. Később Beaconsfield Gallipoli és Konstantinápoly megszállását követelte ; Salisbury erről hallani sem akart. Végre Derby közvetítő javaslatára 3000 ember küldetett Máltába, így Anglia elvi magatartásának kérdése másodrendű kérdéssé jön. úgy látszik, csak örökös kompromissumról van szó a jelen kabinet tételének meghosszabbítása iránt, így érthető, hogy a kormány minden határozata a félrendszabály, s az üres tüntetés jellemét viseli magán. Sokan azt hiszik, hogy a parliament elnapolása után Beaconsfield nagyobb szabadságot fog nyerni. De ez nem valószínű. Hartington lord egy előkelő egyéniséggel szemben eziránt így nyilatkozott: „Mihelyt egyszer a parliament el lesz napolva, mi vadászni és utazni megyünk, s a keleti kérdés nálunk feledésbe merül.“ A háború Ozmán pasának egy jul. 30-án Plevnában kelt távirata ismét ütközetről tudósítja a török kormányt. E jelentés szerint az oroszok részéről három hadoszlop a tüzérség közreműködése mellett jun. 30-án reggel megtámadta a törökök hadállásait. A harcz éji 10 óráig tartott, amikor az oroszok visszavonultak, úgy látszik azonban, hogy az eredmény eldöntetlenül maradt, mert Ozmán pasa a jelentés végén megjegyzi, hogy a harczot másnap folytatni fogják. Ez ütközetben az oroszok részéről 6000 gyalog, 3 ezred lovas és 50 ágyú vett részt. E jelentésből az tűnik ki, hogy Ozmán pasa nem sietett kiaknázni s lováczi győzelmet, hanem a helyett hogy iparkodnék gyors menetben a Balkán, illetőleg Tirnova felé előnyomulni, s az oroszokat meglepve itteni állásaikból kiverni, még inkább visszament Plevnára s ott vesztegeti az időt és embereit az orosz hadak odaindult áramlatának visszaveréséből, minélfogva könnyen és hamar azon helyzetbe juthat, hogy hadseregét kifárasztja s vagy megveretés vagy önként való visszavonulás által eddigi győzelmeinek sikerét semmivé s a Mehemed Alival való egyesülést lehetetlenné teszi. Mehemed Ali pasának előnyomulása újabb módosítást idézett elő az orosz hadműveletekben. Eltekintve attól, hogy a plevnai többszörös vereség helyrehozása végett egymás után mennek az orosz csapatok Ozmán pasa ellen, az orosz fővezérlet hirtelen fölhagyott a mindenfelé támadó mozdulatokkal, s most főhaderejét a Janka mellett állítva föl, nagy sietséggel odavonja a mindenfelé szétszórt csapatokat is. Hirszerint Gurko tábornok is hasonlókép cselekszik; előretolt hadállásait mind föladta és a Balkán szorosaiba siet, melyeket nagyban erősít. A harcztéri helyzet tehát az európai harcztéren is fölötte megváltozott azon rövid idő óta is, mióta Mehemed Ali vette át a főparancsnokságot, s így Abdu Kerim állása a legszerencsésebben lett betöltve. Vájjon Mehemed Ali az összes európai hadak fővezérévé, vagy csak dunai hadsereg főparancsnokává s ideiglenesen vagy véglegesen lett-e kinevezve, cüYY3i IltZíVU meg ma» dwu mundi xevWrxlt bizonyost, s bár a látszat a végleges fölmentést valószínűbbnek tünteti föl, bevárjuk mit fog e tárgyban írni a török főhadiszálláson levő tudósítónk. A „Köln. Zrg.“ egy perui távirata szerint Abdul Kerim letételét Haszán egyptomi herczeg eszközölte ki az által, hogy elment Konstantinápolyba s ott bebizonyította, hogy a fővezérnek nincs haditerve. Hir szerint Konstantinápolyban mind az ő, mind Redif pasa volt hadügyminiszter elítélését sürgetik. Utóbbinak számos bűne közt legjelentékenyebbnek tartják azt, hogy a Winchester- és Martiny-puskákat mind szétosztotta a basibozukok, cserkeszek és zeibekek közt, s az újólag szervezett rendes csapatok most csak gyutacsos puskákkal mehetnek a harcztérre. Orosz részről mindent elkövetnek, hogy a hadjárat sikerét a hadsereg létszámának fölemelésével biztosítsák. A dunai hadsereget a tartalékok nélkül 300.000 emberre, az armeniait 120.000 emberre igyekszik emelni. A Kaukázust 60.000 ember őrzi; Ázsiába újabban két gyalog és két lovas ÚJDONSÁGOK. A miniszterelnök holnap csütörtökön aug. 2-án tizenegy órakor fogadja a budapesti népgyűlés küldöttségét. E szerint a végrehajtó bizottság tagjai tisztelettel felhívatnak, hogy holnap csütörtökön tizenegyedfél órakor a belügyminiszter várótermében gyűljenek össze. Múzeum augusztus 1-én Pulszky Ferencz, mint a népgyűlés volt elnöke. í>.,j Képviselőválasztás. Dániel Károly erzsébetvárosi képviselő tanfelügyelővé neveztetvén ki, a kerület megkerestetett az uj képviselő választása iránt. — Klapka tábornok a hét végén, talán szombaton tér vissza fővárosunkba, és itt néhány napot töltene. Bécsben úgy, mint nálun is, egész serege a látogatóknak foglalja el a tábornok lakását. Ezen látogatókat három osztályba lehet osztályozni. Először is a diplomaták kívánnak egyre-másra felvilágosítást a keleti viszonyokat illetőleg. A második osztályt azon nagyramenők száma képezi, kik a török hadseregben tiszti rangot kívánnának elnyerni, és a végből fél Európa kalandorai ostromolják a tábornokot. A harmadik osztályba sorolandók a feltalálók, kik hadiczélokra szánt tanulmányaikat a török kormánynak felajánlók s mindeddig választ nem kapva, a tábornokot ostromolják e végett. Képzelhető, mily fárasztó a tábornokra annyi ügy elintézése, úgy hogy egy alkalommal azon megjegyzést tette, hogy a csatatéri küzdelmek távol sem oly fárasztók, mint a sok kérelmező kielégítése. — Egy magyar szűcs Midhat pasánál. Fizesy Ferencz budapesti szűcsmester nemcsak látta és rendező bizottsági tag minőségében előmozdította a török küldöttség egykori fogadtatásának ünnepélyét, hanem Midhat pasát is elhatározta felkeresni, hogy a nagy reformátor előtt személyesen kifejezze érzelmeit s a magyarok általános ragaszkodását a török nemzethez. Felment Bécsbe s hamar bebocsáttatást nyert a pasához. — Szép magyar beszédet tartott hozzá és ugyanazt írásban is visszahagyta. Midhat igen szívélyesen fogadta. — Bírói kinevezések. A király birákká a trencséni törvényszékhez : Angyal Lajos nyugalmazott ügyészt és a s.-a.-újhelyi törvényszékhez : Sipos Imre balassa-gyarmati birósági albirót és Keresztessy Lajos s.-a.-újhelyi törvényszéki jegyzőt; továbbá járásbirákká a szeniczi járásbírósághoz: Martényi Sándor ugyanottani aljárásbirót és a losonczi járásbírósághoz : Körtvélyessy Gusztáv ugyanottani járásbirósági albirót; albirákká a füleki járásbírósághoz: Herbszt János kecskeméti törvényszéki jegyzőt, a nagykátai járásbírósághoz : Udvardy Kálmán pestvidéki törvényszéki aljegyzőt, a körmöczbányai járásbírósághoz: Reichmann Antal kassai járásbírósági aljegyzőt, a monori járásbírósághoz : Cherner József gödöllői járásbírósági aljegyzőt, a nagy-szöntösi járásbírósághoz : Pásztay Ferencz halmi járásbirósági aljegyzőt, a tokaji járásbirósághoz : Sill Henrik szebenmegyei aljegyzőt, a muraszombati járásbírósághoz : Petrovszky József aradi pénzügyigazgatósági fogalmazót és a gyulafehérvári járásbírósághoz : Elekes Albert ottani törvényszéki aljegyzőt; — végre ügyésszé a jászberényi ügyészséghez : Hieronymi Béla oda beosztott nagyváradi alügyészt nevezte ki. — Hírlapi szédelgés. A sajtó becsületes és független részének hitele érdekéből tiltakoznunk kell újólag és fogunk folyvást azon nemtelen ézelem ellen, amelyet hareztéri táviratok czimén az „Ellenőr“-nek nevezett négy krajczárossal bélyegzett ocsmányság űz. — Oda teszi sumlai táviratához, hogy „saját hareztéri tudósítójától“, noha ilyen Sumlán nem ismeretes, ilyen semmiféle török hatóságtól meghatalmazást nem kapott, s legfölebb, mint muszkakém rejtőzhet valahol. De a sajtónak már régóta gyalázatára váló e kormánypárti lap annyira megy közönségbolondító üzelmeivel, hogy konstantinápolyi távirata után is e kifejezést használja „saját harcztéri tudósítónktól“, ami annyit tesz, hogy volna egy tudósítója, aki Konstantinápolyban találja fel ama harcztért, ahol harcz látása nélkül írhatná meg tudósításait, ha az „Ellenőrinek az ön túlságosan sokat tesz e népnek, szólítá meg Turkevyt egy tekintélyes birtokos. — Csak amit jónak és szükségesnek látok. — S azt hiszi, hogy be fogják valaha ismerni? csalatkozik, a nép hálátlan. — Én nem várok se elismerést, se hálát. A közjót előmozdítani minden ember kötelessége. A nép jólétében van a haza gazdagsága, erejében alkotmányunk biztosítéka, s nevelésében a nemzet becsülete, és e háromra kell minden magyar embernek törekedni. — Egy fecske nem csinál nyarat, hiába áldozza fel magát itt-ott valaki, a veder vízben egy csepp bor nem változtatja meg az izt. — De a példa vonz, tán majd akad több is, ki hazafiui feladatának ismerendi gazdagságát s befolyását ily korszerű eszmék keresztülvitelére felhasználni. — Azt ugyan se a haza, se a kor szelleme nem, igényelheti, hogy regényes eszmékért feláldozzuk, vagy a nép érdekeiért tönkre tegyük magunkat. — Szó sincs róla, hanem azt igen, hogy helyünket betöltve, erőnkhöz képest előmozdítsuk a nép jólétét, s minden áron felvirágzásra segéljük nevelését. — Ez áldozatba kerül, s honnan vegyük? — Honnan ? csak felét annak, mit a nép elerkölcstelenitésére fordítnak, használják a népnevelésre, három évenkint a lélekvásárlásra s elaljasitásra fecsérelni szokott milliókat használják fel a lélek kiképeztetésére s az öntudat ébresztésére; a lelkészben ne a kortesvezért, hanem az erény emberét méltányolják, akkor lesz adófizetőképes, becsületes népünk, virágzó falvaink, s tekintélyes államunk. — Ön ugyan szép feladatot tűzne ki osztályunknak, egy egész életet a tudatlan nép sorsával megosztani, ez legfeljebb arra vezetne, hogy magunk is elbutuljunk. Látszik önön a külföldi nevelés, nem ismeri itthon a viszonyokat, az embereket, a hivatást, mely magunkféle emberekre vár, mi magasabb körben, hatásosabb eszközökkel iparkodunk a nép és haza javán működni. Szellemi képességünket vetjük mérlegbe, ki a megye, ki az országgyűlésen. (Folytatása következik.) 5 frt — kr. 33 frt — kr. 8 frt 30 kr. Szabó Imréné és Berényi Bella úrhölgyek gyűjtése A hevesi tanuló ifjúság által rendezett műkedvelői színi előadás tiszta jövedelmének fele Reskovics Rezső Czeglédről Bacsó György és Ugró Bálint N.Kőrösről, mint a szabótársulat által rendezett bál tiszta jövedelme Hankus Lajos küldeménye, mint a pálfalvai társas összejövetel alkalmával történt adakozások eredménye Ehhez adva múlt számunk kimutatását 19 frt kr. 11 frt — kr. 618 frt 67 kr. arany és 1 lira. 1 arany és 1 lira.*