Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)

1877-08-26 / 215. szám

A háború. Iszonyú azon harcz, melyet az orosz nyers erő és a török honszeretet vívnak egymással a Sipka szorosban, és példátlan a hadviselés történetében, mert éjjel-nap­pal egyfolytában tart már napok óta. A vitézi őrültség, mint az uj „Presse“ a törö­kök elszántságát a helyi viszonyok kedve­­zőtlensége miatt nevezte, emberfölötti erőt és halált megvető bátorságot kölcsönöz a Tö­rökország által képviselt igaz ügy harczo­­sainak ; az orosz ágyuk a Balkán meredek lej­tőjén utczákat hasítanak a fölfelé és előre tö­rekvők közt, de ezeket nem képes visszariasz­­tani a háborúnak itt együtt levő minden iszo­nyú ; süketek haldokló társaik nyögésére és vakok mindarra, mi őket elveszéssel fenye­geti ; nem látnak mást, mint az ormokon lobogó gyűlöletes orosz zászlót, melyet le­tiporni akarni a legédesebb és legszebb kötelesség, és nem hallanak egyebet, mint vezérük e szavát: „előre!“ Két világrész­ben dörg az ágyú, s patakzik ezrek vére egyazon őzésért és érdekért; a vonalak, melyeket ellenséges szuronyok érintkezése jelöl, országokat metszenek át széltében­­hosszában; a fegyver oly sűrűn írja egy­más mellé a vitézség példáit, hogy elol­vasni sok volna, s már többé nem képes izgatni se a fásulttá lett idegeket, de azért a balkáni harczot az egész világ feszült figyelemmel nézi, s visszafojtott lélekzettel várja kimenetelét. Miként áll a dolog a Sipkaszorosban, erre nézve a mai nap folyamában nem jöttek hírek. Van-e valami alapja a Kon­stantinápolyban elterjedt s tegnap általunk is jelzett hírnek, vagy csak az óhajtásának megvalósulását hinni szerető nép képzelete rajzolta azt komoly tény gyanánt, eddig nem tudni. Annyi azonban a tegnapi orosz hivatalos jelentésekből is kitűnik, hogy a törökök már túl vannak roppant feladatuk lehetet­lennek tartott részén, a szoros torkának elfoglalásán; már övék a szoros egy ré­sze, s ami ezután következik, bár rendkí­vüli nehéz is, még­is könnyebb az eddi­ginél — s nekik győzniök kell. Ha oly igazságos ügyet, minő Törökor­szágé, oly vitézség sem képes diadalra jut­tatni, minő a tök hadseregé, akkor a vi­lágtörténelem eddigi vezetésében nyilatko­zott bölcsesség nem egyéb vakesetnél s képzelgők koholmányánál. A török hadsereg győzni fog itt is, mert győzött eddig mindenütt, mert így hozza magával az események logikája, s mert hozzá szegődött a hadiszerencse. * * * A román hadsereg szerepe a háború kez­detétől fogva vita tárgyát képezi Orosz- és Oláh­ország között, s alig múlt el hét, hogy erre nézve a hírek a véglegesség látszatával bírd határozatról nem szóltak volna. Csak néhány nap előtt jelen­tette egy távirat, hogy a román hadsereg közre­működésére nézve az említett két ország közt vég­leges megállapodás jött létre, e hír azonban nem bizonyult valónak, sőt most a Bukarestből a követ­kezőket jelentik a „P. Ll.“-nak: „Az orosz főhadiszálláson ma döntötték el véglegesen a román hadsereg sorsát e hadjárat­ban. Minthogy orosz részről minden cooperatiót önálló vezérlettel perhorrescáltak, a román sereg visszarendeltetik Bulgáriából, és állítólag a c­ár­­nak határozott kívánságára azonnal le fog fegy­­vereztetni. Bratianu, a­ki a tárgyalásokat vezette, kijelenté, hogy ebbe a követelésbe soha sem fog beleegyezni. E fölött differentiák támadtak Kogol­­niceanu és Bratianu között; az utóbbi Zimniczá­­ból táviratilag küldötte meg lemondását. Károly fejedelem elhatározásáról még eddig semmi bizo­nyosat nem lehet tudni. Minden román lap, külö­nösen a kormánylapok, hevesen beszélnek minden ellen, a­mi orosz. Némelyek sajnálják a cooperá­­ciót, mások követelik a román hadsereg visszahí­vását Bolgárországból. Ezt összefüggésbe hozzák Károly fejedelem és Nikoláj nagyherczeg közötti uj diff’erentiákkal, másrészről azzal, hogy Bratianu elvesztette a czár kegyét“. * Szulejman pasa hadseregéről igy ír a „Temps“ tudósitója: A Szulejman által vezényelt hadsereg legnagyobb részének fegyelmét el kell ismernem. E jobbára sarhadi csapatokból álló se­reg átküzdte a montenegrói háborút. Egy hónap­pal ezelőtt jött Antiváriból, Dede-Agucsban kötött ki, onnét vasúton ment Drinápolyba, végre Kara­­bunárba, a Jeni-Zágra és Eski-Zágra elleni expe­­díczió kiindulási pontjára. E rendes 40,000—45,000 főre rugó csapatok ruházata csupa régi, rongyos egyenruha, lábbelijük posztó és bőrdarabok, eledelük kétszersült, néha rizs és víz.­­ A nap forró, a menetek hosszuk , nem tö­rődnek vele; küzdtek a szegények nyugaton, most vidám kedél­lyel jöttek keletre is, har­­czolni a régi ellenség ellen. Azért jöttek , hogy küzdjenek, mit nekik a hegyek hidege és zápora, mit a sivatag forrósága és szárazsága, mennek ők, hova rendelik őket s panasz nélkül halnak meg, jobb sors és Mohamed paradicsomá­nak reményében. Drinápoly lakói s a konzulok az átvonuláskor csodálkozásukat fejezték ki a fővezér­nek a csapatok jó magatartása fölött, melyek a múlt télen oly hősiesen dac­oltak az idő viszon­tagságaival s bátor ellenségük dühöngő támadá­saival. azt, hogy hazánk biztonságának és szabadságának egyik fő feltétele mondhatnék conditio sine qua non.ja az, hogy a keleti határainknál őrt álló székely nép erős, tetős védelem képes legyen, hogy annak hős fiai megtartassanak e hazában e haza szolgálatára. Már pedig ha most előre nem gondoskodunk a létfeltételek megteremtéséről, e nép munka­kedvének hasznosításáról ; be fog rövid időn következni azon sajnos, de elkerülhetlen eset, hogy a most szórványos székely ki­vándorlás vagy ha úgy akarják kiszivárgás, tö­megessé fog válni, mert nézzenek önök szét a meredek oldalakon mindenütt mutatkozó szakadá­sokon, a­melyek ma kis árkok, de pár év múlva roppant mélyedésekké alakulnak, melyek lassanként egész határ­részek termő talaját teszik hasznave­­hetlenné, s egész községek táplálékát vonják el. Nézzék önök a mindinkább fogyó és pusztuló er­dőségeket, a­melyek a székelység fele részének adtak eddig keresetet, s melyek a jelenlegi vad modorú kezelés mellett rövid időn teljesen ki fog­nak pusztulni, a­mikor aztán több mint 150.000 embernek fog egyetlen jövedelmi forrása elapadni. Mert ki merné tagadni, hogy ma egész Csik, Ud­varhely, Háromszék és részben Maros-Torda megyék havasalji része is a fakereskedéssel tengeti életét, földmivelésre alkalmas talajuk oly kevés és rosz minőségű lévén, hogy az az ottani népesség egy negyed részének sem tud kenyeret szolgáltatni. Már ma is a folytonos letarolási rendszer mellett az erdők oly messze esnek, hogy 2—3 napba kerül egy szekér tűzi, épület fának vagy eszköznek a legközelebbi városba­ való beszállítása. Egy pár évtized alatt az erdő egészen kifogy, s ha addig e népnek más munkakört nem biztosí­tunk a tömeges kivándorlásnál más sors reája nem várhat. Ezt kell a székely egyletnek megértetni, s bizonynyal e szerényke egylet, mely most tagjait leginkább, itt ön körünkben toborzá, a nagy ma­gyar hazafiai közt is fog buzgó proselitákat és nagy lelkű támogatókat nyerni s igy birtokába jutand azon eszközöknek, melyekkel kitűzött nagy czélját ha nem is most mindjárt, de idővel érvé­nyesítheti. Tehát ez egyletnek első teendője a nagy ma­gyar közönség és az államhatalom érdeklődésének felkeltése, mert fájdalom, hogy ezen az ország szívétől messze eső területre vajmi kevés figyel­met fordítottak eddig kormányaink, melyek pél­dául hazánk felső vidékének emelésére vasutak építése, vízi utak szabályozása, jeles szaktanodák állítása által oly nagy áldozatokat hoztak. Oda kell tehát ez egyletnek törni, hogy a kormány jövőben ne tekintse a Székely­földet jól jövedel­mező adóterületnek, hanem tegyen is valamit az adóképesség az ipari szakoktatás emelésére, a hitelviszonyok javítására, a birtokviszonyok ren­dezésére. Az ipari szakoktatás csekély áldozat­tal megkezdhető, ha reál és gazdasági intézeteink­nél, főleg az e városban szervezett főreáliskolában az ipari szakoktatás is szerveztetik, s a kiválóbb tanonczoknak alkalom nyújtutik itt szerzendő elő­ismereteiket külföldi tapasztalatokkal is kibővíteni. Ezt a székely­ egylet által szerveezndő néhány ösz­töndíjjal tetemesen lehet előmozdítani. Hitelviszonyaink rendezése önálló magyar jegybank, iparunk és kereskedelmünk felélesztése, külön vámterület nélkül, a birtokviszonyok rende­zése tagosítás nélkül képzelhető­. Már pedig tud­juk, hogy a két elsőt feladták Bécsnek, az utóbbit pedig előintézkedések nélkül a székelyföldön át­hajszolni nem lehet. Mert épen a birtokviszonyok rendezetlensége, tehát egy abnormis helyzet, élteti a székegységnek egy­negyed részét. Tudjuk azt, hogy minden szé­kely községben sok oly szegény zsellérféle ember létezik, a kinek fekvő birtoka alig van, de az ilyen osztatlan közhelyeken és havasi legelőkön, az ugarban tartott, vagy aratás után felszabadult határrészeken szabadon legeltethet egy pár igás marhát, a melylyel szekereskedik, napszámosko­­dik, vagy az osztatlan havasi erdőségekből fát szállít a városokba, s így a közösen vagy máson­elődve fenntartja magát és családját, úgy de ezen usurpatio a tagosítással, a közhelyek és erdők fel­osztásával be lenne szüntetve természetesen jogo­san, de egyszersmind a nagyszámú szegényebb néposztály megélhetése is lehetlenné tétetnék. Mielőtt tehát a birtok­rendezést és tagosí­tást a székelyföldön keresztül vinnők, előre gon­doskodnunk kell a birtoktalan szegényebb néposz­tály jövőjéről; azt pedig csakis a gyár és házi ipar honosítása által érthetjük el, hogy így a ke­reset nélkül maradandó, s a földművelésnél fog­lalkozást nem találó nép­feleslegnek itthonjá­­ban munkakört teremtsünk és keresetmódot biz­tosítsunk. E tekintetben a székely­ egylet már rövid fennállása óta és csekély anyagi eszközeivel is tett valamit, legalább az előmunkálatokhoz hozzá­fo­gott, akkor midőn néhány székely ifjút az ipari és gazdászati szakoktatásban segélyez s főleg az által, hogy a székelyföld közgazdászati statisztiká­jának megírására, ily nagy munkához méltó pá­­lyadijt tűzött ki. Egy ily munkával, mint iránytűvel kezünk­ben aztán megkezdhetjük a regenerate, az átala­kítás nagy művét; fametszészetben, szalmafonás­ban, étez, bőr, kender, len feldolgozásban kikép­zett fiatalaink segélyével honosíthatjuk a házi ipart a mi által a birtoktalanoknak munkájuk, kereset képességét, a földművelőknek pedig munkaszüne­tek idejében nyereményes mellék­keresetet, s így a munka folytonosságát biztosítjuk, igy aztán a sok csecse-becséért s más ipar czikkekért kül­földre vándorló milliókból ken hazában. E statisztika segélyével maraszthatunk a megjelölhetjük azon pontokat, hol nagyobb gyárvállalatokat léte­síthetünk, melyek egy egész vidék népének nyuj­­tandónak foglalkozást és keresetet. Az egész székelyföld értelmisége, községei s a magyar haza vagyonosabb osztálya által támo­gatandó székelyegylet, higyjük, hogy maga is ren­delkezni fog oly anyagi eszközökkel, miszerint ily kisebb mérvű vállalatokat kezdeményeztessen, de mindenesetre bizand oly erkölcsi tekintél­lyel és nyomatékkal, hogy az államkormánynál az ily vál­lalatok előfeltételét: a székelyföld néhány főbb ipari és kereskedelmi pontjaira irányuló szárny­­vasutak kiépítését, hajókázható két folyónk (Maros és Olt) szabályozását, s a gyár- és iparvállalatok bizonyos időre való adómentességét kieszközölje; készítményeinknek a fővárosban, s főleg természe­­tes piaczunkon, keleten elhelyezési árutért nyisson. A természet minden nemű áldásaival elárasz­totta e területet, só, vas, réz, czinóber, kén, kő­szén roppant mennyiségben ajánlkozik kiakná­zásra ; fánk, lenünk, kenderünk, bőrünk, szurkunk s még rongyunk is mind feldolgozandó gazdag anyaggal kínálkozik nyereményes ipari és gyári vá­llatokra. Népünkben meg van a julékonyság, mit ipari és gazdászati hajlam és fa­szakoktatás­sal könnyen lehet fejleszteni, s így értelmiséggel párolt nagy munka erejét saját és az állam jóllé­tének előmozdítására fordítani. A gazdaggá a nagygyá létel elemei mind meg­­vannak itt, csak az intéző és mozgató kéz hiány­zott. A székely közgazdászati és közművelődési egyletre vár azon nemes feladat, hogy az állam és a magyar közönség segélyével elhárítsa fejlődé­sünk akadályait s rá vezesse a székelységet azon útra, a mely jövő jólétének és nagyságának biztos kikötőjébe jutattandja el. Kivánom, hogy siker kö­ ÚJDONSÁGOK. — Udvari hir. A király holnap reggel 8 órakor érkezik a brucki táborba a hadgyakorlatok megszemlélésére s reggel részt fog venni a templomi diszszertartáson. — E hó 27-én és 28-án dandár­gyakorlatok lesznek. — Személyi hirek. Széll Kálmán pénz­ügyminiszter tegnap este, — b. Wenckheim Béla Kőrös-Ladányról és Szende Béla honvé­delmi miniszter Lugosról ma reggel Budapestre érkeztek. — A pápa sajátkezüleg irt levelet küldött királyunkhoz, ennek születésnapja alkalmából. — Lajos napját a fővárosban igen sokan megünnepelték. A vidékről eddig Veszprémből tu­datják, hogy tegnap ott több előkelő polgár Kos­­suth-estélyt rendezett; számos felköszöntés volt, s az ünnepelthez üdvözlő távirat menesztetett. — Ischl­ből augusztus 23-iki kelettel a következő levelet ves­szük: Andrássy Gyula gróf és Lasser miniszterek ide jöttek üdülni, s az Er­­zsébet-szállodában laknak. A miniszterek a dél­előttöt titkárjaikkal dolgozva töltik. Híre jár, hogy Bismarck herczeg is idejönne, de e hírnek alig lesz komoly alapja. Tegnap délután Andrássy gróf kirándulást tett Laufenbe. A trónörökös születés­napját itt nagyon vígan ülték meg. A szomszéd hegység kivilágittatott, s a magasban vörös fény­ből egy óriási „R.“ betű volt látható. A betűn korona nyugodott. Tök ünnepélyesség volt készü­lőben ez alkalommal, de a trónörökös kíván­sága folytán elmaradtak, mert ■— úgy mondá a trónörökös — ő csak mint atyjának ven­dége van itt. Ennél jóval nagyobb fénynyel rendez ünnepet Ischl 1879-ben ; akkor lesz t. i. ötven éve annak, mikor Ferencz Károly főherczeg első ízben jött nyaralni e fürdőre. A „M. H." le­velezője följegyzett egy jelenetet is; azt, midőn a bécsi dalegylet a királyt a császári villában fo­gadta . Sajnálatát fejezte ki, hogy az egész dalárda nincs itt, de a csonka dalárda énekét is nagy örömmel hallgatta. Csodálkozott, hogy az utazási fáradalmak az énekesek hangjának mit sem ártottak. Kívánta, hogy jó idő legyen, midőn Hallstadba rándulnak.­­ A király aztán mosolyogva paran­csolta meg egy komornyikjának, hogy a vendé­gek számára hozzon szivarokat. „Meg kell eléged­niük a szivarokkal — mondá — mert nem tudom mással megvendégelni önöket.“ — A komornyik gyertyát is hozott, hogy gyújtsanak rá, de a dal­egyleti tagok közül senki sem gyújtotta meg szi­­varát. Ferencz Károly főherczeg époly beszélt a dalárdistákkal, mire a társaság szívesen derült kedél­lyel távozott.­­ Ma délután a török sebesültek és az orosz invázió következtében földönfutókká lettek javára gyűjtő bizottság ülést tartott s Sztupa György számot adott a hozzá eddig beküldött pénz­beli és lépésadományokról. A kimutatás jóváha­gyatván, a küldemények Halyl bey főconsulnak fognak átszolgáltatni. A bizottság elhatározta, hogy a községi elöljárókat, jegyzőket, papokat, tanítókat aláírási ívek nyitására hívja föl. A bizottság maga is készít aláírási iveket s azokat a budapesti gyűj­tések czéljából szétosztja. A vasutakat is felkéri a küldeményeknek kedvezményáron való szállítására. Végül elfogadtatott Molnár Endre indítványa, hogy a bizottság részére állandó iroda állíttassák föl Budapesten. Az eddig Sztupának átadott se­gélypénzek összege: a török sebesültek javára 2507 frt 78 kr s az emigránsok javára 210 frt 20 kr és két arany. — Vasúti munkások strikje. Nem­­csak Amerikában, hanem Oroszországban is, és pedig a „Golos“ szerint az Ural-vasút m. e 500 munkása állította be egyszerre a munkát s távozott hazájukba. — Mehemet Ali távirata: Mehemet Ali pasa török főhadvezér, az e hó 19—20-ikán Balaton vidékre rendezett „győzelmi kirándulás“ alkalmából hozzá intézett üdvözlő táviratra a mai napon a következő távirati választ küldte Végh Ignácz úrhoz: S­u­m 1­a, augusztus 23-án. A du­nai hadsereg tábornokai, tisztjei és katonái nevében szívből jövő köszönetet mondok a kirán­duló magyar társaságnak s a hozzájok csatlakozott balatonvidéki városok és községek lakóinak, kik az ön közvetítése útján rokonszenves kívánságukat fe­jezték ki azon ügy iránt, a­melyet mi védünk. Mi megannyian a szultán ő felségének szent jogaiért és hazánk megvédése czéljából harczolunk. Remé­lem, hogy az önök őszinte kívánságai hadi sike­reinkre nézve nemsokára valósulni fognak. Barát­ságos üdvözlettel: a dunai hadsereg parancsnoka, Mehemet Ali. — A török sebesültek javára Kö­beit Jánosné úrnő Budapestről egy megméretlen csomag tépést és sebkötőt adott át szerkesztősé­günkben, a­melyet át fogunk szolgáltatni. — A czár pohárköszöntője. Az osztrák-ma­gyar uralkodó születésnapján az orosz császári főhadiszálláson a czári asztalhoz voltak hiva az ott levő osztrák-magyar katonatisztek is; a czár Berchtoldsheim báró felé fordulva, így kö­szöntötte fel: „Ő Felsége Ferencz József császár barátom és testvérem egészségére ürítem pohara­mat. Kívánom és remélem, hogy a barátságos egyetértés Ausztria- Magyarország és Oroszország kö­zött mindkét állam javára (?) örök időkig fentartassók.“ Erre átalános hurrák­k között játszta a zenekar a „Gott er­halte “-t. — A spanyol király arája a párisi szalonokban közbeszéd tárgyát képezi. A meny­asszonynak, (tudvalevőleg Montpensier herczegnő) nevelését általánosan dicsérik. Mondják, a fiatal leánykát maga a szigorú erkölcsű herczeg nevelte. Mercedest sohasem látták divatos ruhában, s mindig egyszerű feketében jelent meg. Alfons egy évvel ezelőtt még nem ismerte unoka­nővérét ; Sevillában találkoztak először s a spanyol királyt annyira elragadta unokahuga kedvessége, hogy azonnal megkérte kezét. A fejedelmi ara valódi spnyol grácziával bir. — Nevezetes alapítvány. Sted­­ley Tamás angol ügyvéd, ki pár napja hunyt el Newcastleben, 200,000 font sterlinget (2 millió forintot) hagyott hátra azzal a meghagyással, hogy e pénzen Northumberland grófságban püs­pökséget alapítsanak. — A kisebb posta- és távírdai hivatalok egyesítése. A m. k. kereske­delmi minisztérium egy rendeletet adott ki, mely­ben felsorolja azon helyeket, melyeken a postahi­vatal a távírda állomással egyesíttetik. Az egyesí­tés az egyes helyeken akkor fog életbe lépni, ha vagy a posta, vagy a távirdahivatal üresedésbe jön. Ily esetekben a postaigazgatóság felszólítja a meg nem ürült hivatal vezetőjét, hogy a megüre­­sí­lt hivatal átvétele iránt nyilatkozzék. Ha az illető egyén az átvételt megtagadja, a postaigazgatóság erről intézkedés végett a kereskedelemügyi mi­nisztériumhoz jelentést tesz. Az egyesített posta- és távirda vezetőivel, kik ezután is a „kir. posta­mester“ czimet fogják viselni, tiszti szerződés kö­tendő. A már egyesített posta- és távirdahivatalok postamestereivel uj szerződés kötendő. Ha a pos­tamester az uj szerződést elfogadni nem akarja, a jelenlegi szerződés neki szabályszerűen felmond a­ n­emzetgazdászati hivatásunkról. (Orbán Balázs felolvasása a székely­ egylet nagygyűlésén ) - Vége. -Azt mondhatják, hogy miként merhet ily nagy feladathoz ily csekély erővel, inkább jó aka­rattal biró egyesület hozzá fogni? Azonban t. gyülekezet bár most kezdetben erőnk korlátolt, még­sem szabad az önsegélynek nagy alapelvén nyugvó ez egylet hivatását és horderejét kicsinyelnünk, mert igen gyakran idéztek elő csekély eszközök­kel, már nagy eredményeket a népek életében: ez egyletnek körvonalazott sajátságos működési körén kívül a figyelem­ébresztés,­ az irányadóé is hiva­tása körébe tartozik, és ez azon tér, a­melyen csekély eszközeivel is, nagy eredményeket foghat felmutatni. Mert nincsen a nagy magyar hazának egyet­len oly fia a­ki a székely nép iránt rokonszenv­­vel, mondhatnám kiváló előszeretettel ne viseltet­nék; a székely önfeláldozó hazaszeretete és hő­siessége a múltban az érdem és elismerés dics­­koszorujával evedzi körül e népecskét; hivatása biztosítja az érdekeltséget a jelenben a támoga­tást a jövőben. Nincsen széles Magyarországnak egyetlen bü fiai se a­ki ösztönszerüleg ne ére nézh­­esse e nagyra hivatott egylet önzetlen nemes fá­radozásait, tik s a posta- és távirdahivatal betöltésére pályá­zat fog hirdettetni. Az ezentúl megürülendő egye­sített posta- és távirdahivatalok betöltésére a pos­taigazgatóság hirdet pályázatot és a betöltés iránt a távirdaigazgatósággal egyetértve határoz. A táv­irda kezeléséért külön biztosíték nem kívántatik. — Tengerészetünk júliusban. Hajórajunk f. é. jul. havában két hosszujáratu ha­jóval szaporodott. Ezek az 500 tonnás „Ararat“ nevet nyert bark, melyet a pechinei hajótelepen Callich Marián építtetett és a 400 tonnás 1OO^ló­­erejű géppel ellátott „Hertha“ yacht, melyet Lich­tenstein János uralkodó herczeg Norddeutsche Schiffbau Action-Gesellschaft Kiel mellett fekvő hajógyárában építtetett. Ez alkalomból Liechten­stein herczeg a tengerészeti segély-alapnak 2000 frtot ajándékozott. Tengerészetünket e hóban nem érte veszteség. A fiumei tengerészeti főtanodánál a tanfolyam megnyitásakor az I. osztályban 8, a II. osztályban 14 növendék volt beirva. Ezenkívül az első osztály növendékeinek száma az év folytával eg­gyel szaporodott. Jó sikerrel végezte a tanfo­lyamot az I. osztályban 7, a II. osztályban 14 nö­vendék.­­ Az orosz nihilisták pere egy pétervári lap szerint alkalmasint október végén ke­rül tárgyalásra. E perben a vádlottak száma 195, s a vádirat 472 terhelő tanúra hivatkozik. A védirat 300 nyomtatott lapra terjedő vaskos köte­tet képez. — Meglopott rendőrbiztos. Teg­napelőtt éjjel egy Újpesten a Deák­ utczában lakó rendőrbiztosnak földszinti lakásába törtek ismeret­len tettesek az ablakon át, és dac­ára annak, hogy a biztos családjával együtt a szomszéd szobában aludt, sikerült nekik külömböző tárgyak és a biz­tos 36 frt készpénzt és igazolványi jegyet tartal­mazó tárczájának eltolvajlása után észrevétlenül odább állni.­­ Tréfából tette, komolyan vette. Takács Károly kocsis, állítása szerint csak tréfából lopta el négy más kocsistársa csizmáit, de eláru­­sitásuk körül oly komolyan járt el, hogy tettét a rendőrség nem vehette tréfának s Takácsot a fe­­nyitő biróság elé állította. — Eltűnt szolgabiró. Nyitra megyéből aug. 24-éről írják a „M. Á­“nak. Nagy feltűnést keltett megyénkben, és valószínűleg a megye hatá­rain túl is, az érsekújvári járás szolgabírójának rejtélyes eltűnése. Nyíltan nem is beszélnek róla, csak a meghitt barátok váltanak róla néhány szót. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki elhagyja hazáját, apját, nejét, gyermekeit, becsületes hírne­vét, mindent, mi ember előtt kedves, és elmegy titkon úgy, hogy hollétét senki sem tudja. Suttog­nak nagy adósságról, nyolczvanezeret emlegetnek. Megyénkben néhány év előtt hasonló eset történt szintén adósság miatt, ugyanis egyik tekintélyes, közbecsü­lésben levő úri egyéniségnek egyetlen fia eltűnt, hátrahagyva szüleit, nejét, gyermekeit. Hollé­tét máig sem tudja senki. Évekkel ezelőtt történt a harmadik eset, midőn egyik jó hírnévnek örvendő nyitrai ügyvéd tűnt el. A hivatalos lapbős. A m. kir. igazságügyminister Purián Dénes ráczi kir. orsz. fegyintézeti tiszti írnokot a zsablyai, — Czentner Lajos budapesti kir. törvényszéki dij­­nokot ft czeglédi, és Szű­cs István homonnai kir. járásbiró­­sági dijnokot a varannói kir. járásbírósághoz írnokokká ne­vezte ki, s Ambrózy László ujfalvi kir. járásbirósági írno­kot a pancsovai kir törvényszékhez, Kalapia Ferencz pan­­csovai kir. törvényszéki írnokot az ujfalvi kir. járásbírósághoz és Hlavathy Elek varannói kir. járásbirósági írnokot a sá­toraljaújhelyi kir. törvényszékhez, saját kérelmükre helyezte át. Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Hueber József budapesti ügyvéd és kamarai tag, elhalálozása foly­tán,­­ Tauber Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag pedig a győri ügyvédi kamara területére történt átköltözése folytán a kamara lajstromából kitöröltetett. Irodalom, Tanoda­ kézi-könyvek. — „Gondolkodástan, az egyetemesitő (inductiv) s lehozó (deductiv) módszer alapján. Irta Öreg János. Nagy-Kőrös, 1877. Kapható szer­zőnél Nagy-Kőrösön s Pfeiffer Ferdinánd könyv­­kereskedésében Budapesten. Ara 1 frt.“ — Ilyen teljes czim mellett hagyta el a sajtót egy közép­iskolai kézikönyvnek szánt munka, a­melyhez szer­zője, hogy a mű a tudomány jelen magaslatán álljon, kulforrások gyanánt Stuart Mill és Alexan­der Bain­s C. W. Opzoomer kitűnő és egymást kiegészítő műveit vette fel. A könyv rendszeres egés­szé összefüggve tárgyalja az inductiv és deduc­tiv logika összes kérdéseit. Kutforrásaitól eltérőleg azonban, egyszerűségi szempontokból, az egyete­­mesítést a deductio előtt, az ítéletek tanával egybe­­függésben tárgyalja, s világosság és rövidség okáért, mint általában a tankönyvek, csupán a főbb kérdé­sekre igyekszik kiterjeszkedni, csak tájékoztatván ez által a tanulót a tárgyalt tudomány terén s felébresztve benne a kedvet ahhoz, hogy e tudományt önálló­­lag alaposabban tanulmányozhassa. — Nekünk azon­ban úgy tetszik, hogy ez a tankönyv magasb szellemi miveltségű és nagyobb értelmi előképzett­ségű ifjaknak van szánva, mint a minő általában a magyar középtanodák ifjúsága. Tantételei nem a legszerencsésebben vannak irályozva ; telvék mel­lék­mondatokkal és körülírásokkal, a­mi nem al­kalmas kön­nyű elsajátításukra. Íme hogy miként határozza meg magát a logika fogalmát ebben : „Ha a különböző tudományokat egybevetjük, azt fog­juk tapasztalni, hogy míg a némelyekben foglaltató isme­retek kétségbevonhatatlan bizonyosságnak, addig másokban nem hogy ily bizonyosság nincsen, de mindenütt kétség, ellenmondás található. A szorosabban úgy nevezhető termé­szeti tudományok bírnak ily kétségbevonhatlan igazságokkal, ellenben a lelkieknek nevezhető tudományokban máig is alig van oly állítás, mely kétségbevonhatatlannak volna mondható. Csoda- e tehát, ha a szellemi tudományok mű­velői azon gondolatra jöttek, hogy a természettudományok ismeretszerzési módszerét a maguk működési terén is al­kalmazzák. Így született meg a logika, melyet tehát ekként határozhatunk meg, hogy az oly tudomány, mely az emberi észnek, a természettudományok megalkotásá­nál, az igazság felismerése, kinyomozása s bebizonyítására alkalmazott törvényeit tárgyalj­a.“ Ennél a hosszadalmas és kommünként ismét külön-külön magyarázatot igénylő, bonczoló körül­írásnál sokkal helyesebb az ily meghatározás : A logika fogalma : „A logika azon tudomány, mely h­e­­l­y­e­s­e­n gondolkozni tanít.“Vége. Aztán : „A logika feladata: megismertetni velünk a gondolkozás azon szabályait, a­melyek az i­g­a­z­s­á­g felismerésére és bebizonyítására vezetnek.“ stb. Ehhez képest lehet aztán röviden adni a logika felosztását, például így: „Felosztatik három részre. Az első rész szól az igazságról. A második rész az igaz­ság kinyomozásáról; s végre a harmadik rész az igazság bebizonyításáról“ stb. Végre jön a lo­gika eredete és haszna , annak is inkább formális, alaki fejlődése, mint abstrakt magyarázata. — A tankönyv, mint e kis mutatványból kitűnik, nem egészen felel meg kitűzött feladatának, de külön­ben sok alapossággal és nagy tárgyismerettel van írva ; mindenesetre pedig hézagot pótol a tanügyi irodalom ezen szakában. — Ajánljuk a tanférfiak figyelmébe. — „Földrajz. A népiskolák közép­­osztályai számára a min. tanterv alapján, az uj megyei kikeretitésre s a nagyobb városok viszo­nyaira való tekintettel szerkesztette Lakits Vendel és Neiger Sándor fővárosi tanító. Kiadja Zilahy Sámuel Budapesten, ára kötve 30 kr.“ Van benne nehány téves adat (ilyen például, hogy Szarvas vá­ros a hármas Kőrös és Tisza egyesülésénél fekszik­ s az ev. püspök lakhelye, a mi egyik sem áll), de érdeme a rövidség s a modor, hogy lehetőleg az utazási szabály szerint van szerkesztve. — AI tankönyvecskét szerzők Békey Imre urnak ajánlot­ták s jövedelméből példányonként 2 krt az „Eöt­vös alap“ javára szántak. — „Rajzolás elemei hálózatban“. Itt említjük fel Weinberger Alajos főv. osztályta­nító vállalatát, a szigorú fokozatossággal csupán egyenes vonalakból alakított szabadkézi rajzminták gyűjteményét (népiskolák számára és magánhasz­nálatra), a­melynek első kötetéből most jelent meg az utolsó, 10-ik füzet.­­ Az eddigi füzetek 100 táblát tartalmaznak. E rajzminta-gyűjtemény meg­szerezhető előfizetés útján szeptember 1-ig, ezen­túl csak­is bolti áron (2 frt.) kapható. Előfizetési pénzek (I. kötetre 1 frt. 60 kr. o. o.) Weinberger Alajos, fővárosi osztálytanítóhoz (IV. kerület mú­zeum körút 23 sz. Budapest) küldendők. Színház, m­ű­vészet. — Nemzeti színház. A lefolyt héten csendes napok folytak a nemzeti színházban. Ezen a héten egyébiránt lassacskán hom­koltak az ifjak­­nál valamivel tovább hűsülő „rokkantak“ is, Be­­leky és Szigethy József, s ma már csak Prielle asszony szünetel. Az operánál már szintén felléptek primadonnáink, a tropikus hőség mellett azonban utóbb még a vendégművészek se tudtak na­gyobb számú közönséget vonzani, mely megelégelte kíváncsiságának kielégítését egy-két dalmű meghall­gatásával. Singer Teréz k. a. elbúcsúzott s Perotti úr még csak egyszer lép fel kedden, a „Hugenot­tákéban. — Az operában a legközelebbi időben hír szerint négy előadásra ismét Donadio kisasszony segélyéhez folyamodnak.­­ A jövő héten, szerdán drámai újdonság kerül színre, „A nagyon szép asszony“ vígjáték. Szigethy Józsefnek van benne kitűnő szerepe, melytől a próba után koloszális hatást lehet várni. Ma este a „Norma“ operát adták elő közepes számú közönség előtt, Perottival. A kedves darab sok leggerezzával ment. Balázsné, Saxlehner Emma, Kőszeghy, Perotti, Odry mind­nyájan tapsok között játszottak, a sok­k azonban nem épen kifogástalanok valanak. Egyébiránt a közönség egy része mint gyakran, ma is eleve el­menekült, — nem az előadás, hanem a hőség elől. — Népszínház. A népszínházat ez a hét ismét egy bukott darabbal gazdagította. Ha még soká így megy, a közönség lassacskán minden hitét elveszti a népszínműi újdonságok iránt. — Ellenben most már mégis bizonyossá vált, hogy Gerőfiné asszony férjével együtt szerződve van, s november elsején fellépni tartozik. Merült fel némi zavar az aláírás után, s azért nem lehetett eddig Gerőfiné a szerződtetést bevégzett ténynek venni. 4000, férje pedig 1000 forintot kap egy évre. — A nemzeti színház műsora augusz­­t­u­s 20-t­ól szeptember 3-ig Vasárnap 26-án . A jós­lat , h­étfő, 27-én Ifj. Fromont és id. Risler“ ; kedd, 28-án „Hugonották“ (Perotti Gyula úr utolsó vend.­ját) szerda, 29-én. „A nagyon szép asszony“ (először), csütörtök, 30-án. „Mignon" , péntek, 31-én. „Gróf Dormándi Kálmán“ ; szom­bat, szeptember 1-én. „A zsidónő“ ; vasárnap, 2-án. „A nagyon szép asszony ; hétfő 3-án. „Szeleburdi“. — A Patti — C­a­u­x botrány pór­u­s fordulatot vett és pedig elég csúfosat. Patti asszony sajnálván az egy millió frankot, melyet a törvény­szék a válóper ítéletének meghozásakor a marquis számára kifizetni rendelt, most azon töri kicsin fejecskéjét, hogy a de Caux-al kötött házassági szerződést érvénytelenné nyilváníttassa ki. A diva indokait arra alapítja, hogy az angol lelkész, ki őket összeadta, nem volt ez ad­usra jogosítva. Eb­ből kitűnik, hogy Patti, a­kit egyébiránt London­ban még tavaly, utóbb pedig Bécsben is kiterül­tek az udvarképes művésznők sorából, minden go­­nd­ozás nélkül beismeri és publikálja a nagy­világ előtt, hogy egy mágnással mes allianceban élt vagyis éveken át csupán kedvese volt. — Az orsz. m. kir. zeneakadémia 1877/8. tanfolyamára a beiratkozások f. év szep­tember hó 1-én veszik kezdetüket, s tartanak szept. 8-ig bezárólag. Beiratkozhatni a nevezett naptól kezdve mindennap délelőtt 10—12 óráig az akadémia helyiségében (IV. ker. haltér 4-ik szám II. em.) a titkári hivatalban. A fölvett vizsgák szept. hó 10-ik s következő napjain tartatnak az akadémia helyiségében mindennap délelőtt 10—1-ig, mely napokban a beiratkozottak megjelenni kéret­nek. Fitanitványok csak­ éltük 15-ik, s nőtanitvá­­nyok csak 16-dik éván túl vétetnek fel. Kivétel csakis rendkívüli tehetségek javára történhetik. A fölveendő tanítványoktól megkivántatik. Az általá­nos műveltségnek akár iskolai, akár magántanulás utján szerzett oly foka, mely a rendszeres tudo­mányos előadások megérthetésére képesit. Az aka­démiai évi tandíj a magyar koronaországok terüle­tén született tanítványokra nézve félévenkint 10 frt. Külföldiekre nézve félévenkint 50 frt. A be­iratkozási díj 5 frt. — Bécsi színházi hirek. A várszín­ház igazgatója, Dingelstedt jövő héten érkezik meg Bécsbe s végleg összeállítja a színpad számára az őszi repertoirt, melyet Wilbrandt­ „Utazás Rivába“ czimü vigjátéka fog megnyitni. — Az udvari opera körében semmi újdonság sem merült fel. — Jauner a Károly-szinház részére Scriwana és Deschamps f­ranczia művészeket szerződtette néhány fellépésre, egy felvonásos rövid darabok­ban. — Strakosch impressário hat heti szün­idő után ismét visszaérkezett Bécsbe. — Wie­­n­i­a­­v­s­z­k­y nálunk is ismeretes hegedű virtuóz el fogja hagyni brüsseli állomását s hihetőleg át­költözik Bécsbe. K­épnevelés. — Eltiltott tankönyv. A Popu Ist­ván által szerkesztett „Legendariu­s esereitia de limba, pentru clasea a II. a Bcoleloru poporale.“ (Olvasó és nyelvgyakorló könyv, a népiskolák II. osztálya számára. Balázsfalva 1872) behatóan meg­vizsgáltatván, kitűnt, hogy annak 29-ik olvasmá­nyában (27. lapon) oly állítások és tévtanok for­dulnak elő, melyek Magyarország úgy közjogi, valamint tényleges állapotával merően ellenkez­nek. Miért is említett olvasókönyv a hazai összes román ajkú népiskolák használatából szigorúan ki­oltatott. gári — A békés­csabai nőképző-társulat pol­leányiskolájának múlt tanévi működésről szóló értesítőjét Zsilinszky Endre igazgató állította össze, a lefolyt tanévben az intézet harmadik évét élte le s egyúttal ugyanekkor nyílt meg n­e­­g­y­e­d­i­k polg. iskolai osztálya, melyet az egylet nagy áldozattal tartott fenn. Az egyletnek ez idő­­szerint 178 tagja van, és pedig 16 alapító, 109 rendes és 53 rendkívüli tagja. A tanító-tes­­tület 6 tagból állott, a növendékek száma pedig fölment 71-re. — Érdekesnek tartjuk az értesítő­ből kivenni, hogy az intézet ág. hitvallású növen­dékei dr. Szeberényi Gusztáv ev. superintendens­­től vették vallásbeli oktatásukat, a­ki főpapi nagy gondjai mellett is szakított magának annyi időt, hogy az igénytelen hitoktató munkáját teljesítette. — A budapesti IV. ker. főreáltanodánál szeptember hóban tartandó érettségi vizsgálatra augusztus 27-én déltől fogva az illetők jelenkezt-

Next