Egyetértés, 1877. augusztus (11. évfolyam, 191-220. szám)
1877-08-26 / 215. szám
A háború. Iszonyú azon harcz, melyet az orosz nyers erő és a török honszeretet vívnak egymással a Sipka szorosban, és példátlan a hadviselés történetében, mert éjjel-nappal egyfolytában tart már napok óta. A vitézi őrültség, mint az uj „Presse“ a törökök elszántságát a helyi viszonyok kedvezőtlensége miatt nevezte, emberfölötti erőt és halált megvető bátorságot kölcsönöz a Törökország által képviselt igaz ügy harczosainak ; az orosz ágyuk a Balkán meredek lejtőjén utczákat hasítanak a fölfelé és előre törekvők közt, de ezeket nem képes visszariasztani a háborúnak itt együtt levő minden iszonyú ; süketek haldokló társaik nyögésére és vakok mindarra, mi őket elveszéssel fenyegeti ; nem látnak mást, mint az ormokon lobogó gyűlöletes orosz zászlót, melyet letiporni akarni a legédesebb és legszebb kötelesség, és nem hallanak egyebet, mint vezérük e szavát: „előre!“ Két világrészben dörg az ágyú, s patakzik ezrek vére egyazon őzésért és érdekért; a vonalak, melyeket ellenséges szuronyok érintkezése jelöl, országokat metszenek át széltébenhosszában; a fegyver oly sűrűn írja egymás mellé a vitézség példáit, hogy elolvasni sok volna, s már többé nem képes izgatni se a fásulttá lett idegeket, de azért a balkáni harczot az egész világ feszült figyelemmel nézi, s visszafojtott lélekzettel várja kimenetelét. Miként áll a dolog a Sipkaszorosban, erre nézve a mai nap folyamában nem jöttek hírek. Van-e valami alapja a Konstantinápolyban elterjedt s tegnap általunk is jelzett hírnek, vagy csak az óhajtásának megvalósulását hinni szerető nép képzelete rajzolta azt komoly tény gyanánt, eddig nem tudni. Annyi azonban a tegnapi orosz hivatalos jelentésekből is kitűnik, hogy a törökök már túl vannak roppant feladatuk lehetetlennek tartott részén, a szoros torkának elfoglalásán; már övék a szoros egy része, s ami ezután következik, bár rendkívüli nehéz is, mégis könnyebb az eddiginél — s nekik győzniök kell. Ha oly igazságos ügyet, minő Törökországé, oly vitézség sem képes diadalra juttatni, minő a tök hadseregé, akkor a világtörténelem eddigi vezetésében nyilatkozott bölcsesség nem egyéb vakesetnél s képzelgők koholmányánál. A török hadsereg győzni fog itt is, mert győzött eddig mindenütt, mert így hozza magával az események logikája, s mert hozzá szegődött a hadiszerencse. * * * A román hadsereg szerepe a háború kezdetétől fogva vita tárgyát képezi Orosz- és Oláhország között, s alig múlt el hét, hogy erre nézve a hírek a véglegesség látszatával bírd határozatról nem szóltak volna. Csak néhány nap előtt jelentette egy távirat, hogy a román hadsereg közreműködésére nézve az említett két ország közt végleges megállapodás jött létre, e hír azonban nem bizonyult valónak, sőt most a Bukarestből a következőket jelentik a „P. Ll.“-nak: „Az orosz főhadiszálláson ma döntötték el véglegesen a román hadsereg sorsát e hadjáratban. Minthogy orosz részről minden cooperatiót önálló vezérlettel perhorrescáltak, a román sereg visszarendeltetik Bulgáriából, és állítólag a cárnak határozott kívánságára azonnal le fog fegyvereztetni. Bratianu, aki a tárgyalásokat vezette, kijelenté, hogy ebbe a követelésbe soha sem fog beleegyezni. E fölött differentiák támadtak Kogolniceanu és Bratianu között; az utóbbi Zimniczából táviratilag küldötte meg lemondását. Károly fejedelem elhatározásáról még eddig semmi bizonyosat nem lehet tudni. Minden román lap, különösen a kormánylapok, hevesen beszélnek minden ellen, ami orosz. Némelyek sajnálják a cooperációt, mások követelik a román hadsereg visszahívását Bolgárországból. Ezt összefüggésbe hozzák Károly fejedelem és Nikoláj nagyherczeg közötti uj diff’erentiákkal, másrészről azzal, hogy Bratianu elvesztette a czár kegyét“. * Szulejman pasa hadseregéről igy ír a „Temps“ tudósitója: A Szulejman által vezényelt hadsereg legnagyobb részének fegyelmét el kell ismernem. E jobbára sarhadi csapatokból álló sereg átküzdte a montenegrói háborút. Egy hónappal ezelőtt jött Antiváriból, Dede-Agucsban kötött ki, onnét vasúton ment Drinápolyba, végre Karabunárba, a Jeni-Zágra és Eski-Zágra elleni expedíczió kiindulási pontjára. E rendes 40,000—45,000 főre rugó csapatok ruházata csupa régi, rongyos egyenruha, lábbelijük posztó és bőrdarabok, eledelük kétszersült, néha rizs és víz. A nap forró, a menetek hosszuk , nem törődnek vele; küzdtek a szegények nyugaton, most vidám kedéllyel jöttek keletre is, harczolni a régi ellenség ellen. Azért jöttek , hogy küzdjenek, mit nekik a hegyek hidege és zápora, mit a sivatag forrósága és szárazsága, mennek ők, hova rendelik őket s panasz nélkül halnak meg, jobb sors és Mohamed paradicsomának reményében. Drinápoly lakói s a konzulok az átvonuláskor csodálkozásukat fejezték ki a fővezérnek a csapatok jó magatartása fölött, melyek a múlt télen oly hősiesen dacoltak az idő viszontagságaival s bátor ellenségük dühöngő támadásaival. azt, hogy hazánk biztonságának és szabadságának egyik fő feltétele mondhatnék conditio sine qua non.ja az, hogy a keleti határainknál őrt álló székely nép erős, tetős védelem képes legyen, hogy annak hős fiai megtartassanak e hazában e haza szolgálatára. Már pedig ha most előre nem gondoskodunk a létfeltételek megteremtéséről, e nép munkakedvének hasznosításáról ; be fog rövid időn következni azon sajnos, de elkerülhetlen eset, hogy a most szórványos székely kivándorlás vagy ha úgy akarják kiszivárgás, tömegessé fog válni, mert nézzenek önök szét a meredek oldalakon mindenütt mutatkozó szakadásokon, amelyek ma kis árkok, de pár év múlva roppant mélyedésekké alakulnak, melyek lassanként egész határrészek termő talaját teszik hasznavehetlenné, s egész községek táplálékát vonják el. Nézzék önök a mindinkább fogyó és pusztuló erdőségeket, amelyek a székelység fele részének adtak eddig keresetet, s melyek a jelenlegi vad modorú kezelés mellett rövid időn teljesen ki fognak pusztulni, amikor aztán több mint 150.000 embernek fog egyetlen jövedelmi forrása elapadni. Mert ki merné tagadni, hogy ma egész Csik, Udvarhely, Háromszék és részben Maros-Torda megyék havasalji része is a fakereskedéssel tengeti életét, földmivelésre alkalmas talajuk oly kevés és rosz minőségű lévén, hogy az az ottani népesség egy negyed részének sem tud kenyeret szolgáltatni. Már ma is a folytonos letarolási rendszer mellett az erdők oly messze esnek, hogy 2—3 napba kerül egy szekér tűzi, épület fának vagy eszköznek a legközelebbi városba való beszállítása. Egy pár évtized alatt az erdő egészen kifogy, s ha addig e népnek más munkakört nem biztosítunk a tömeges kivándorlásnál más sors reája nem várhat. Ezt kell a székely egyletnek megértetni, s bizonynyal e szerényke egylet, mely most tagjait leginkább, itt ön körünkben toborzá, a nagy magyar hazafiai közt is fog buzgó proselitákat és nagy lelkű támogatókat nyerni s igy birtokába jutand azon eszközöknek, melyekkel kitűzött nagy czélját ha nem is most mindjárt, de idővel érvényesítheti. Tehát ez egyletnek első teendője a nagy magyar közönség és az államhatalom érdeklődésének felkeltése, mert fájdalom, hogy ezen az ország szívétől messze eső területre vajmi kevés figyelmet fordítottak eddig kormányaink, melyek például hazánk felső vidékének emelésére vasutak építése, vízi utak szabályozása, jeles szaktanodák állítása által oly nagy áldozatokat hoztak. Oda kell tehát ez egyletnek törni, hogy a kormány jövőben ne tekintse a Székelyföldet jól jövedelmező adóterületnek, hanem tegyen is valamit az adóképesség az ipari szakoktatás emelésére, a hitelviszonyok javítására, a birtokviszonyok rendezésére. Az ipari szakoktatás csekély áldozattal megkezdhető, ha reál és gazdasági intézeteinknél, főleg az e városban szervezett főreáliskolában az ipari szakoktatás is szerveztetik, s a kiválóbb tanonczoknak alkalom nyújtutik itt szerzendő előismereteiket külföldi tapasztalatokkal is kibővíteni. Ezt a székely egylet által szerveezndő néhány ösztöndíjjal tetemesen lehet előmozdítani. Hitelviszonyaink rendezése önálló magyar jegybank, iparunk és kereskedelmünk felélesztése, külön vámterület nélkül, a birtokviszonyok rendezése tagosítás nélkül képzelhető. Már pedig tudjuk, hogy a két elsőt feladták Bécsnek, az utóbbit pedig előintézkedések nélkül a székelyföldön áthajszolni nem lehet. Mert épen a birtokviszonyok rendezetlensége, tehát egy abnormis helyzet, élteti a székegységnek egynegyed részét. Tudjuk azt, hogy minden székely községben sok oly szegény zsellérféle ember létezik, a kinek fekvő birtoka alig van, de az ilyen osztatlan közhelyeken és havasi legelőkön, az ugarban tartott, vagy aratás után felszabadult határrészeken szabadon legeltethet egy pár igás marhát, a melylyel szekereskedik, napszámoskodik, vagy az osztatlan havasi erdőségekből fát szállít a városokba, s így a közösen vagy másonelődve fenntartja magát és családját, úgy de ezen usurpatio a tagosítással, a közhelyek és erdők felosztásával be lenne szüntetve természetesen jogosan, de egyszersmind a nagyszámú szegényebb néposztály megélhetése is lehetlenné tétetnék. Mielőtt tehát a birtokrendezést és tagosítást a székelyföldön keresztül vinnők, előre gondoskodnunk kell a birtoktalan szegényebb néposztály jövőjéről; azt pedig csakis a gyár és házi ipar honosítása által érthetjük el, hogy így a kereset nélkül maradandó, s a földművelésnél foglalkozást nem találó népfeleslegnek itthonjában munkakört teremtsünk és keresetmódot biztosítsunk. E tekintetben a székely egylet már rövid fennállása óta és csekély anyagi eszközeivel is tett valamit, legalább az előmunkálatokhoz hozzáfogott, akkor midőn néhány székely ifjút az ipari és gazdászati szakoktatásban segélyez s főleg az által, hogy a székelyföld közgazdászati statisztikájának megírására, ily nagy munkához méltó pályadijt tűzött ki. Egy ily munkával, mint iránytűvel kezünkben aztán megkezdhetjük a regenerate, az átalakítás nagy művét; fametszészetben, szalmafonásban, étez, bőr, kender, len feldolgozásban kiképzett fiatalaink segélyével honosíthatjuk a házi ipart a mi által a birtoktalanoknak munkájuk, kereset képességét, a földművelőknek pedig munkaszünetek idejében nyereményes mellékkeresetet, s így a munka folytonosságát biztosítjuk, igy aztán a sok csecse-becséért s más ipar czikkekért külföldre vándorló milliókból ken hazában. E statisztika segélyével maraszthatunk a megjelölhetjük azon pontokat, hol nagyobb gyárvállalatokat létesíthetünk, melyek egy egész vidék népének nyujtandónak foglalkozást és keresetet. Az egész székelyföld értelmisége, községei s a magyar haza vagyonosabb osztálya által támogatandó székelyegylet, higyjük, hogy maga is rendelkezni fog oly anyagi eszközökkel, miszerint ily kisebb mérvű vállalatokat kezdeményeztessen, de mindenesetre bizand oly erkölcsi tekintéllyel és nyomatékkal, hogy az államkormánynál az ily vállalatok előfeltételét: a székelyföld néhány főbb ipari és kereskedelmi pontjaira irányuló szárnyvasutak kiépítését, hajókázható két folyónk (Maros és Olt) szabályozását, s a gyár- és iparvállalatok bizonyos időre való adómentességét kieszközölje; készítményeinknek a fővárosban, s főleg természetes piaczunkon, keleten elhelyezési árutért nyisson. A természet minden nemű áldásaival elárasztotta e területet, só, vas, réz, czinóber, kén, kőszén roppant mennyiségben ajánlkozik kiaknázásra ; fánk, lenünk, kenderünk, bőrünk, szurkunk s még rongyunk is mind feldolgozandó gazdag anyaggal kínálkozik nyereményes ipari és gyári vállatokra. Népünkben meg van a julékonyság, mit ipari és gazdászati hajlam és faszakoktatással könnyen lehet fejleszteni, s így értelmiséggel párolt nagy munka erejét saját és az állam jóllétének előmozdítására fordítani. A gazdaggá a nagygyá létel elemei mind megvannak itt, csak az intéző és mozgató kéz hiányzott. A székely közgazdászati és közművelődési egyletre vár azon nemes feladat, hogy az állam és a magyar közönség segélyével elhárítsa fejlődésünk akadályait s rá vezesse a székelységet azon útra, a mely jövő jólétének és nagyságának biztos kikötőjébe jutattandja el. Kivánom, hogy siker kö ÚJDONSÁGOK. — Udvari hir. A király holnap reggel 8 órakor érkezik a brucki táborba a hadgyakorlatok megszemlélésére s reggel részt fog venni a templomi diszszertartáson. — E hó 27-én és 28-án dandárgyakorlatok lesznek. — Személyi hirek. Széll Kálmán pénzügyminiszter tegnap este, — b. Wenckheim Béla Kőrös-Ladányról és Szende Béla honvédelmi miniszter Lugosról ma reggel Budapestre érkeztek. — A pápa sajátkezüleg irt levelet küldött királyunkhoz, ennek születésnapja alkalmából. — Lajos napját a fővárosban igen sokan megünnepelték. A vidékről eddig Veszprémből tudatják, hogy tegnap ott több előkelő polgár Kossuth-estélyt rendezett; számos felköszöntés volt, s az ünnepelthez üdvözlő távirat menesztetett. — Ischlből augusztus 23-iki kelettel a következő levelet vesszük: Andrássy Gyula gróf és Lasser miniszterek ide jöttek üdülni, s az Erzsébet-szállodában laknak. A miniszterek a délelőttöt titkárjaikkal dolgozva töltik. Híre jár, hogy Bismarck herczeg is idejönne, de e hírnek alig lesz komoly alapja. Tegnap délután Andrássy gróf kirándulást tett Laufenbe. A trónörökös születésnapját itt nagyon vígan ülték meg. A szomszéd hegység kivilágittatott, s a magasban vörös fényből egy óriási „R.“ betű volt látható. A betűn korona nyugodott. Tök ünnepélyesség volt készülőben ez alkalommal, de a trónörökös kívánsága folytán elmaradtak, mert ■— úgy mondá a trónörökös — ő csak mint atyjának vendége van itt. Ennél jóval nagyobb fénynyel rendez ünnepet Ischl 1879-ben ; akkor lesz t. i. ötven éve annak, mikor Ferencz Károly főherczeg első ízben jött nyaralni e fürdőre. A „M. H." levelezője följegyzett egy jelenetet is; azt, midőn a bécsi dalegylet a királyt a császári villában fogadta . Sajnálatát fejezte ki, hogy az egész dalárda nincs itt, de a csonka dalárda énekét is nagy örömmel hallgatta. Csodálkozott, hogy az utazási fáradalmak az énekesek hangjának mit sem ártottak. Kívánta, hogy jó idő legyen, midőn Hallstadba rándulnak. A király aztán mosolyogva parancsolta meg egy komornyikjának, hogy a vendégek számára hozzon szivarokat. „Meg kell elégedniük a szivarokkal — mondá — mert nem tudom mással megvendégelni önöket.“ — A komornyik gyertyát is hozott, hogy gyújtsanak rá, de a dalegyleti tagok közül senki sem gyújtotta meg szivarát. Ferencz Károly főherczeg époly beszélt a dalárdistákkal, mire a társaság szívesen derült kedéllyel távozott. Ma délután a török sebesültek és az orosz invázió következtében földönfutókká lettek javára gyűjtő bizottság ülést tartott s Sztupa György számot adott a hozzá eddig beküldött pénzbeli és lépésadományokról. A kimutatás jóváhagyatván, a küldemények Halyl bey főconsulnak fognak átszolgáltatni. A bizottság elhatározta, hogy a községi elöljárókat, jegyzőket, papokat, tanítókat aláírási ívek nyitására hívja föl. A bizottság maga is készít aláírási iveket s azokat a budapesti gyűjtések czéljából szétosztja. A vasutakat is felkéri a küldeményeknek kedvezményáron való szállítására. Végül elfogadtatott Molnár Endre indítványa, hogy a bizottság részére állandó iroda állíttassák föl Budapesten. Az eddig Sztupának átadott segélypénzek összege: a török sebesültek javára 2507 frt 78 kr s az emigránsok javára 210 frt 20 kr és két arany. — Vasúti munkások strikje. Nemcsak Amerikában, hanem Oroszországban is, és pedig a „Golos“ szerint az Ural-vasút m. e 500 munkása állította be egyszerre a munkát s távozott hazájukba. — Mehemet Ali távirata: Mehemet Ali pasa török főhadvezér, az e hó 19—20-ikán Balaton vidékre rendezett „győzelmi kirándulás“ alkalmából hozzá intézett üdvözlő táviratra a mai napon a következő távirati választ küldte Végh Ignácz úrhoz: Sum 1a, augusztus 23-án. A dunai hadsereg tábornokai, tisztjei és katonái nevében szívből jövő köszönetet mondok a kiránduló magyar társaságnak s a hozzájok csatlakozott balatonvidéki városok és községek lakóinak, kik az ön közvetítése útján rokonszenves kívánságukat fejezték ki azon ügy iránt, amelyet mi védünk. Mi megannyian a szultán ő felségének szent jogaiért és hazánk megvédése czéljából harczolunk. Remélem, hogy az önök őszinte kívánságai hadi sikereinkre nézve nemsokára valósulni fognak. Barátságos üdvözlettel: a dunai hadsereg parancsnoka, Mehemet Ali. — A török sebesültek javára Köbeit Jánosné úrnő Budapestről egy megméretlen csomag tépést és sebkötőt adott át szerkesztőségünkben, amelyet át fogunk szolgáltatni. — A czár pohárköszöntője. Az osztrák-magyar uralkodó születésnapján az orosz császári főhadiszálláson a czári asztalhoz voltak hiva az ott levő osztrák-magyar katonatisztek is; a czár Berchtoldsheim báró felé fordulva, így köszöntötte fel: „Ő Felsége Ferencz József császár barátom és testvérem egészségére ürítem poharamat. Kívánom és remélem, hogy a barátságos egyetértés Ausztria- Magyarország és Oroszország között mindkét állam javára (?) örök időkig fentartassók.“ Erre átalános hurrákk között játszta a zenekar a „Gott erhalte “-t. — A spanyol király arája a párisi szalonokban közbeszéd tárgyát képezi. A menyasszonynak, (tudvalevőleg Montpensier herczegnő) nevelését általánosan dicsérik. Mondják, a fiatal leánykát maga a szigorú erkölcsű herczeg nevelte. Mercedest sohasem látták divatos ruhában, s mindig egyszerű feketében jelent meg. Alfons egy évvel ezelőtt még nem ismerte unokanővérét ; Sevillában találkoztak először s a spanyol királyt annyira elragadta unokahuga kedvessége, hogy azonnal megkérte kezét. A fejedelmi ara valódi spnyol grácziával bir. — Nevezetes alapítvány. Stedley Tamás angol ügyvéd, ki pár napja hunyt el Newcastleben, 200,000 font sterlinget (2 millió forintot) hagyott hátra azzal a meghagyással, hogy e pénzen Northumberland grófságban püspökséget alapítsanak. — A kisebb posta- és távírdai hivatalok egyesítése. A m. k. kereskedelmi minisztérium egy rendeletet adott ki, melyben felsorolja azon helyeket, melyeken a postahivatal a távírda állomással egyesíttetik. Az egyesítés az egyes helyeken akkor fog életbe lépni, ha vagy a posta, vagy a távirdahivatal üresedésbe jön. Ily esetekben a postaigazgatóság felszólítja a meg nem ürült hivatal vezetőjét, hogy a megüresílt hivatal átvétele iránt nyilatkozzék. Ha az illető egyén az átvételt megtagadja, a postaigazgatóság erről intézkedés végett a kereskedelemügyi minisztériumhoz jelentést tesz. Az egyesített posta- és távirda vezetőivel, kik ezután is a „kir. postamester“ czimet fogják viselni, tiszti szerződés kötendő. A már egyesített posta- és távirdahivatalok postamestereivel uj szerződés kötendő. Ha a postamester az uj szerződést elfogadni nem akarja, a jelenlegi szerződés neki szabályszerűen felmond a nemzetgazdászati hivatásunkról. (Orbán Balázs felolvasása a székely egylet nagygyűlésén ) - Vége. -Azt mondhatják, hogy miként merhet ily nagy feladathoz ily csekély erővel, inkább jó akarattal biró egyesület hozzá fogni? Azonban t. gyülekezet bár most kezdetben erőnk korlátolt, mégsem szabad az önsegélynek nagy alapelvén nyugvó ez egylet hivatását és horderejét kicsinyelnünk, mert igen gyakran idéztek elő csekély eszközökkel, már nagy eredményeket a népek életében: ez egyletnek körvonalazott sajátságos működési körén kívül a figyelemébresztés, az irányadóé is hivatása körébe tartozik, és ez azon tér, amelyen csekély eszközeivel is, nagy eredményeket foghat felmutatni. Mert nincsen a nagy magyar hazának egyetlen oly fia aki a székely nép iránt rokonszenvvel, mondhatnám kiváló előszeretettel ne viseltetnék; a székely önfeláldozó hazaszeretete és hősiessége a múltban az érdem és elismerés dicskoszorujával evedzi körül e népecskét; hivatása biztosítja az érdekeltséget a jelenben a támogatást a jövőben. Nincsen széles Magyarországnak egyetlen bü fiai se aki ösztönszerüleg ne ére nézhesse e nagyra hivatott egylet önzetlen nemes fáradozásait, tik s a posta- és távirdahivatal betöltésére pályázat fog hirdettetni. Az ezentúl megürülendő egyesített posta- és távirdahivatalok betöltésére a postaigazgatóság hirdet pályázatot és a betöltés iránt a távirdaigazgatósággal egyetértve határoz. A távirda kezeléséért külön biztosíték nem kívántatik. — Tengerészetünk júliusban. Hajórajunk f. é. jul. havában két hosszujáratu hajóval szaporodott. Ezek az 500 tonnás „Ararat“ nevet nyert bark, melyet a pechinei hajótelepen Callich Marián építtetett és a 400 tonnás 1OO^lóerejű géppel ellátott „Hertha“ yacht, melyet Lichtenstein János uralkodó herczeg Norddeutsche Schiffbau Action-Gesellschaft Kiel mellett fekvő hajógyárában építtetett. Ez alkalomból Liechtenstein herczeg a tengerészeti segély-alapnak 2000 frtot ajándékozott. Tengerészetünket e hóban nem érte veszteség. A fiumei tengerészeti főtanodánál a tanfolyam megnyitásakor az I. osztályban 8, a II. osztályban 14 növendék volt beirva. Ezenkívül az első osztály növendékeinek száma az év folytával eggyel szaporodott. Jó sikerrel végezte a tanfolyamot az I. osztályban 7, a II. osztályban 14 növendék. Az orosz nihilisták pere egy pétervári lap szerint alkalmasint október végén kerül tárgyalásra. E perben a vádlottak száma 195, s a vádirat 472 terhelő tanúra hivatkozik. A védirat 300 nyomtatott lapra terjedő vaskos kötetet képez. — Meglopott rendőrbiztos. Tegnapelőtt éjjel egy Újpesten a Deák utczában lakó rendőrbiztosnak földszinti lakásába törtek ismeretlen tettesek az ablakon át, és dacára annak, hogy a biztos családjával együtt a szomszéd szobában aludt, sikerült nekik külömböző tárgyak és a biztos 36 frt készpénzt és igazolványi jegyet tartalmazó tárczájának eltolvajlása után észrevétlenül odább állni. Tréfából tette, komolyan vette. Takács Károly kocsis, állítása szerint csak tréfából lopta el négy más kocsistársa csizmáit, de elárusitásuk körül oly komolyan járt el, hogy tettét a rendőrség nem vehette tréfának s Takácsot a fenyitő biróság elé állította. — Eltűnt szolgabiró. Nyitra megyéből aug. 24-éről írják a „M. Á“nak. Nagy feltűnést keltett megyénkben, és valószínűleg a megye határain túl is, az érsekújvári járás szolgabírójának rejtélyes eltűnése. Nyíltan nem is beszélnek róla, csak a meghitt barátok váltanak róla néhány szót. Nagy elhatározás kell ahhoz, hogy valaki elhagyja hazáját, apját, nejét, gyermekeit, becsületes hírnevét, mindent, mi ember előtt kedves, és elmegy titkon úgy, hogy hollétét senki sem tudja. Suttognak nagy adósságról, nyolczvanezeret emlegetnek. Megyénkben néhány év előtt hasonló eset történt szintén adósság miatt, ugyanis egyik tekintélyes, közbecsülésben levő úri egyéniségnek egyetlen fia eltűnt, hátrahagyva szüleit, nejét, gyermekeit. Hollétét máig sem tudja senki. Évekkel ezelőtt történt a harmadik eset, midőn egyik jó hírnévnek örvendő nyitrai ügyvéd tűnt el. A hivatalos lapbős. A m. kir. igazságügyminister Purián Dénes ráczi kir. orsz. fegyintézeti tiszti írnokot a zsablyai, — Czentner Lajos budapesti kir. törvényszéki dijnokot ft czeglédi, és Szűcs István homonnai kir. járásbirósági dijnokot a varannói kir. járásbírósághoz írnokokká nevezte ki, s Ambrózy László ujfalvi kir. járásbirósági írnokot a pancsovai kir törvényszékhez, Kalapia Ferencz pancsovai kir. törvényszéki írnokot az ujfalvi kir. járásbírósághoz és Hlavathy Elek varannói kir. járásbirósági írnokot a sátoraljaújhelyi kir. törvényszékhez, saját kérelmükre helyezte át. Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Hueber József budapesti ügyvéd és kamarai tag, elhalálozása folytán, Tauber Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag pedig a győri ügyvédi kamara területére történt átköltözése folytán a kamara lajstromából kitöröltetett. Irodalom, Tanoda kézi-könyvek. — „Gondolkodástan, az egyetemesitő (inductiv) s lehozó (deductiv) módszer alapján. Irta Öreg János. Nagy-Kőrös, 1877. Kapható szerzőnél Nagy-Kőrösön s Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében Budapesten. Ara 1 frt.“ — Ilyen teljes czim mellett hagyta el a sajtót egy középiskolai kézikönyvnek szánt munka, amelyhez szerzője, hogy a mű a tudomány jelen magaslatán álljon, kulforrások gyanánt Stuart Mill és Alexander Bains C. W. Opzoomer kitűnő és egymást kiegészítő műveit vette fel. A könyv rendszeres egésszé összefüggve tárgyalja az inductiv és deductiv logika összes kérdéseit. Kutforrásaitól eltérőleg azonban, egyszerűségi szempontokból, az egyetemesítést a deductio előtt, az ítéletek tanával egybefüggésben tárgyalja, s világosság és rövidség okáért, mint általában a tankönyvek, csupán a főbb kérdésekre igyekszik kiterjeszkedni, csak tájékoztatván ez által a tanulót a tárgyalt tudomány terén s felébresztve benne a kedvet ahhoz, hogy e tudományt önállólag alaposabban tanulmányozhassa. — Nekünk azonban úgy tetszik, hogy ez a tankönyv magasb szellemi miveltségű és nagyobb értelmi előképzettségű ifjaknak van szánva, mint a minő általában a magyar középtanodák ifjúsága. Tantételei nem a legszerencsésebben vannak irályozva ; telvék mellékmondatokkal és körülírásokkal, ami nem alkalmas könnyű elsajátításukra. Íme hogy miként határozza meg magát a logika fogalmát ebben : „Ha a különböző tudományokat egybevetjük, azt fogjuk tapasztalni, hogy míg a némelyekben foglaltató ismeretek kétségbevonhatatlan bizonyosságnak, addig másokban nem hogy ily bizonyosság nincsen, de mindenütt kétség, ellenmondás található. A szorosabban úgy nevezhető természeti tudományok bírnak ily kétségbevonhatlan igazságokkal, ellenben a lelkieknek nevezhető tudományokban máig is alig van oly állítás, mely kétségbevonhatatlannak volna mondható. Csoda- e tehát, ha a szellemi tudományok művelői azon gondolatra jöttek, hogy a természettudományok ismeretszerzési módszerét a maguk működési terén is alkalmazzák. Így született meg a logika, melyet tehát ekként határozhatunk meg, hogy az oly tudomány, mely az emberi észnek, a természettudományok megalkotásánál, az igazság felismerése, kinyomozása s bebizonyítására alkalmazott törvényeit tárgyalja.“ Ennél a hosszadalmas és kommünként ismét külön-külön magyarázatot igénylő, bonczoló körülírásnál sokkal helyesebb az ily meghatározás : A logika fogalma : „A logika azon tudomány, mely helyesen gondolkozni tanít.“Vége. Aztán : „A logika feladata: megismertetni velünk a gondolkozás azon szabályait, amelyek az igazság felismerésére és bebizonyítására vezetnek.“ stb. Ehhez képest lehet aztán röviden adni a logika felosztását, például így: „Felosztatik három részre. Az első rész szól az igazságról. A második rész az igazság kinyomozásáról; s végre a harmadik rész az igazság bebizonyításáról“ stb. Végre jön a logika eredete és haszna , annak is inkább formális, alaki fejlődése, mint abstrakt magyarázata. — A tankönyv, mint e kis mutatványból kitűnik, nem egészen felel meg kitűzött feladatának, de különben sok alapossággal és nagy tárgyismerettel van írva ; mindenesetre pedig hézagot pótol a tanügyi irodalom ezen szakában. — Ajánljuk a tanférfiak figyelmébe. — „Földrajz. A népiskolák középosztályai számára a min. tanterv alapján, az uj megyei kikeretitésre s a nagyobb városok viszonyaira való tekintettel szerkesztette Lakits Vendel és Neiger Sándor fővárosi tanító. Kiadja Zilahy Sámuel Budapesten, ára kötve 30 kr.“ Van benne nehány téves adat (ilyen például, hogy Szarvas város a hármas Kőrös és Tisza egyesülésénél fekszik s az ev. püspök lakhelye, a mi egyik sem áll), de érdeme a rövidség s a modor, hogy lehetőleg az utazási szabály szerint van szerkesztve. — AI tankönyvecskét szerzők Békey Imre urnak ajánlották s jövedelméből példányonként 2 krt az „Eötvös alap“ javára szántak. — „Rajzolás elemei hálózatban“. Itt említjük fel Weinberger Alajos főv. osztálytanító vállalatát, a szigorú fokozatossággal csupán egyenes vonalakból alakított szabadkézi rajzminták gyűjteményét (népiskolák számára és magánhasználatra), amelynek első kötetéből most jelent meg az utolsó, 10-ik füzet. Az eddigi füzetek 100 táblát tartalmaznak. E rajzminta-gyűjtemény megszerezhető előfizetés útján szeptember 1-ig, ezentúl csakis bolti áron (2 frt.) kapható. Előfizetési pénzek (I. kötetre 1 frt. 60 kr. o. o.) Weinberger Alajos, fővárosi osztálytanítóhoz (IV. kerület múzeum körút 23 sz. Budapest) küldendők. Színház, művészet. — Nemzeti színház. A lefolyt héten csendes napok folytak a nemzeti színházban. Ezen a héten egyébiránt lassacskán homkoltak az ifjaknál valamivel tovább hűsülő „rokkantak“ is, Beleky és Szigethy József, s ma már csak Prielle asszony szünetel. Az operánál már szintén felléptek primadonnáink, a tropikus hőség mellett azonban utóbb még a vendégművészek se tudtak nagyobb számú közönséget vonzani, mely megelégelte kíváncsiságának kielégítését egy-két dalmű meghallgatásával. Singer Teréz k. a. elbúcsúzott s Perotti úr még csak egyszer lép fel kedden, a „Hugenottákéban. — Az operában a legközelebbi időben hír szerint négy előadásra ismét Donadio kisasszony segélyéhez folyamodnak. A jövő héten, szerdán drámai újdonság kerül színre, „A nagyon szép asszony“ vígjáték. Szigethy Józsefnek van benne kitűnő szerepe, melytől a próba után koloszális hatást lehet várni. Ma este a „Norma“ operát adták elő közepes számú közönség előtt, Perottival. A kedves darab sok leggerezzával ment. Balázsné, Saxlehner Emma, Kőszeghy, Perotti, Odry mindnyájan tapsok között játszottak, a sokk azonban nem épen kifogástalanok valanak. Egyébiránt a közönség egy része mint gyakran, ma is eleve elmenekült, — nem az előadás, hanem a hőség elől. — Népszínház. A népszínházat ez a hét ismét egy bukott darabbal gazdagította. Ha még soká így megy, a közönség lassacskán minden hitét elveszti a népszínműi újdonságok iránt. — Ellenben most már mégis bizonyossá vált, hogy Gerőfiné asszony férjével együtt szerződve van, s november elsején fellépni tartozik. Merült fel némi zavar az aláírás után, s azért nem lehetett eddig Gerőfiné a szerződtetést bevégzett ténynek venni. 4000, férje pedig 1000 forintot kap egy évre. — A nemzeti színház műsora augusztus 20-tól szeptember 3-ig Vasárnap 26-án . A jóslat , hétfő, 27-én Ifj. Fromont és id. Risler“ ; kedd, 28-án „Hugonották“ (Perotti Gyula úr utolsó vend.ját) szerda, 29-én. „A nagyon szép asszony“ (először), csütörtök, 30-án. „Mignon" , péntek, 31-én. „Gróf Dormándi Kálmán“ ; szombat, szeptember 1-én. „A zsidónő“ ; vasárnap, 2-án. „A nagyon szép asszony ; hétfő 3-án. „Szeleburdi“. — A Patti — Caux botrány pórus fordulatot vett és pedig elég csúfosat. Patti asszony sajnálván az egy millió frankot, melyet a törvényszék a válóper ítéletének meghozásakor a marquis számára kifizetni rendelt, most azon töri kicsin fejecskéjét, hogy a de Caux-al kötött házassági szerződést érvénytelenné nyilváníttassa ki. A diva indokait arra alapítja, hogy az angol lelkész, ki őket összeadta, nem volt ez adusra jogosítva. Ebből kitűnik, hogy Patti, akit egyébiránt Londonban még tavaly, utóbb pedig Bécsben is kiterültek az udvarképes művésznők sorából, minden gondozás nélkül beismeri és publikálja a nagyvilág előtt, hogy egy mágnással mes allianceban élt vagyis éveken át csupán kedvese volt. — Az orsz. m. kir. zeneakadémia 1877/8. tanfolyamára a beiratkozások f. év szeptember hó 1-én veszik kezdetüket, s tartanak szept. 8-ig bezárólag. Beiratkozhatni a nevezett naptól kezdve mindennap délelőtt 10—12 óráig az akadémia helyiségében (IV. ker. haltér 4-ik szám II. em.) a titkári hivatalban. A fölvett vizsgák szept. hó 10-ik s következő napjain tartatnak az akadémia helyiségében mindennap délelőtt 10—1-ig, mely napokban a beiratkozottak megjelenni kéretnek. Fitanitványok csak éltük 15-ik, s nőtanitványok csak 16-dik éván túl vétetnek fel. Kivétel csakis rendkívüli tehetségek javára történhetik. A fölveendő tanítványoktól megkivántatik. Az általános műveltségnek akár iskolai, akár magántanulás utján szerzett oly foka, mely a rendszeres tudományos előadások megérthetésére képesit. Az akadémiai évi tandíj a magyar koronaországok területén született tanítványokra nézve félévenkint 10 frt. Külföldiekre nézve félévenkint 50 frt. A beiratkozási díj 5 frt. — Bécsi színházi hirek. A várszínház igazgatója, Dingelstedt jövő héten érkezik meg Bécsbe s végleg összeállítja a színpad számára az őszi repertoirt, melyet Wilbrandt „Utazás Rivába“ czimü vigjátéka fog megnyitni. — Az udvari opera körében semmi újdonság sem merült fel. — Jauner a Károly-szinház részére Scriwana és Deschamps franczia művészeket szerződtette néhány fellépésre, egy felvonásos rövid darabokban. — Strakosch impressário hat heti szünidő után ismét visszaérkezett Bécsbe. — Wieniavszky nálunk is ismeretes hegedű virtuóz el fogja hagyni brüsseli állomását s hihetőleg átköltözik Bécsbe. Képnevelés. — Eltiltott tankönyv. A Popu István által szerkesztett „Legendarius esereitia de limba, pentru clasea a II. a Bcoleloru poporale.“ (Olvasó és nyelvgyakorló könyv, a népiskolák II. osztálya számára. Balázsfalva 1872) behatóan megvizsgáltatván, kitűnt, hogy annak 29-ik olvasmányában (27. lapon) oly állítások és tévtanok fordulnak elő, melyek Magyarország úgy közjogi, valamint tényleges állapotával merően ellenkeznek. Miért is említett olvasókönyv a hazai összes román ajkú népiskolák használatából szigorúan kioltatott. gári — A békéscsabai nőképző-társulat polleányiskolájának múlt tanévi működésről szóló értesítőjét Zsilinszky Endre igazgató állította össze, a lefolyt tanévben az intézet harmadik évét élte le s egyúttal ugyanekkor nyílt meg negyedik polg. iskolai osztálya, melyet az egylet nagy áldozattal tartott fenn. Az egyletnek ez időszerint 178 tagja van, és pedig 16 alapító, 109 rendes és 53 rendkívüli tagja. A tanító-testület 6 tagból állott, a növendékek száma pedig fölment 71-re. — Érdekesnek tartjuk az értesítőből kivenni, hogy az intézet ág. hitvallású növendékei dr. Szeberényi Gusztáv ev. superintendenstől vették vallásbeli oktatásukat, aki főpapi nagy gondjai mellett is szakított magának annyi időt, hogy az igénytelen hitoktató munkáját teljesítette. — A budapesti IV. ker. főreáltanodánál szeptember hóban tartandó érettségi vizsgálatra augusztus 27-én déltől fogva az illetők jelenkezt-