Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)

1877-10-20 / 270. szám

XI. évfolyam. Budapest Elítfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy évre.................................... 20.­­Félévre..........................j . ^o._ Negyedévre h‘,~ Egy bóra............................... l.SO Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor esy­­stem­ hirdetése 12 kr., többször 10 kr.­­ Bályogdij minden hirdetésért kü­lön SO br. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajezár. 270.szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A kabineti igazságszolgáltatás. Az erdélyi mozgalom ügyében sűrű sorrendben látjuk a törvénytelen kormány­zatok eszközeit alkalmazásba venni, a kém és zsandár-rendszer föllépését, a zaklatást, üldözést és befogatást most a kabinet igazságszolgáltatás törvénytelensége követi. Minden jel oda mutat, Tisza Kálmán par­lamenti nyilatkozatai utaltak rá, hogy itt Budapesten a minisztérium körében törik a fejeket, minő utasítást adjanak a királyi ügyésznek és törvényszéknek. És ez bizony gondot ad. A „szabad­elvű“ miniszterelnök ugyan már kimondta, hogy az állam védelmeznének czimén tör­vény nem létében is képes lesz megbüntetni a kompromittáltakat.Csakhogy törvény hiányá­ban legalább ál jogi alap és legalább „rend­mentő“ ürügy kell. Hanem a bűn tény­ál­­ladéka itt teljesen hiányzik, nem tudnak paragrafust keríteni azon szigor mentésé­hez, a­mel­lyel a Bécsből kapott parancsra minden áron föllépni akarnak. A budapesti kormány azonban torci­­­ozni akarja a törvénytelen ítéletet. Alkot­mányosságunk csúfjául az osztrák büntető törvénykönyvvel uralkodnak Erdélyben s flottónak, hazugságnak tüntetik fel az uniót, akár csak Schmerling vervuk­kolási t­e ódájának szolgáltatnának igazat. De az osztrák törvénykönyv sem elég már nekik. Ez is szelíd, ez is megköti ke­zeiket a jelen esetben. Minek is törvény, a­hol a nagy mogul akarata szab törvényt és ad jelt­ a minden áron való elitélte­­tésre. De hát a minden áron való elikéltetés nehezen megy. A jogászok már­is me­rényletet látnak az igazságszolgáltatás füg­getlensége ellen a büntetés fordk­ozásával. Általában az a vélemény, hogy a kor­mány presszót gyakorolt az egész ügyben az általa jelenetezett erőszakoskodással. Nem is osztrák, hanem a muszka igazságszol­gáltatás kezdi felütni fejét, a­mely rende­letre történik. , . ,, ,, Jogászi Körökben már a vizsgálati fogságot is erőszakoltnak tekintik állandó ls­ltással bíró és úgy erkölcsi, mint anyagi biztosítékot nyújtani képes polgárokkal szemben. És erre nézve a felizgatott jogá­szi körökben osztatlan a vélemény. Ilyen véleményt formálnak a következő sorok : „Tudvalevő, hogy Erdély a Bach-kor­­szakbeli osztrák törvény boldogító uralma alatt van. Az osztrák büntető törvény azt rendeli, hogy a vádlottat elővizs­­gálati fogságba tenni csakis akkor van jogosítva a bíró, ha öt évet felülha­ladó büntetést szab a büntető törvény az elkövetett tényért a bűnösre. A török önkénytesek ügyében, mert csak így lehet minősíteni, a­mi ott terv­ben volt, letartóztatottak még mind fogva tartatnak ezen törvény ellenére, mert azt senki sem fogja állítani, hogy fegyver­csempészésért, rendőri vétségért valakit öt évi büntetéssel sújtana a törvény. Törvénytelen toborzást nem lehet mi­nősíteni, mert sehol egy ember sem volt összeírva. De ha ilyes fentorogna is, öt évi börtönnel ez sem sújtható. Az állam sem­legessége megtámadva nem volt, fegyveres csapatok alakítva nem valának, tehát ide­gen terület fegyveres megtámadása még kísérletként sem állapítható meg. Ezek utján méltán kérdhetjük, hogy az elővizsgálati fogság miféle törvény alap­ján tartatik fenn és rendeltetett el? úgy sugdossák hűtlenség! felségárulási pert kezdenek, a foglyokat azért viszik Vásár­helyre. Ez hajnali törvénykezés lenne! De a­ki ez után halad, ne­gerálja magát alkotmányosnak. Ezen az uton Tisza Kál­mán még nagyon magasra találja vinni. De mit mondjunk a bíróságról s en­nek függetlenségéről, mikor a törvény­­könyvet nem tekinti és felsőbb parancsra cselekszik ott, hol a törvény rendelkezik, és mit véljünk a kormányról, mely kabi­net justiciát üz s a biró helyett a minisz­ter ítél? Előre uraim ezen az alkotmányos uton! Előre! Ezen az uton terem a Szén Miklós rend és­­ a katasztrófa.1­ A „B. C.“ írja. Mint ma kitűnő bécsi for­rásból értesítenek, holnap estére váratik oda Kassel­bach fővámigazgató Berlinből. Ennek megérkezt után legkésőbb nyolcz napra be lesznek fejezve a német vámtárgyalások, mint remélhetni véljük, si­keres eredmén­nyel. Igaz, ha a német vámszerződé nem jön létre, akkor kérdéses az egész kiegyezés, már autonóm védvámos tarifát nem­ szavaz meg a ma­gyar országgyűlés. Ha azonban alá lesznek írv a német vám­szerződés előzetes javaslata ak­kor beterjeszthető a törvényhozásnak a vámta­rifa és a behozatali törvény javaslata legkésőbbe 8 nap alatt, miután a két kereskedelmi miniszté­riumban az utolsó napokban minden erre vona­kozó előterjesztés az indokolással együtt tőkélete­sen elkészült. Mialatt az osztrák kiegyezési bizot­ság és a magyar vámbizottság tárgyalni fogja s osztrák-magyar vámszövetség javaslatát, elintézheti két képviselőház a banktvjavaslatot és nov­ elején az összes kiegyezési előterjesztéseket. A már meglevő és netán még felmerülő differenciák nagy nehéz­ség nélkül kiegyenlíthetők a főrendiház tárgyalá­sok alkalmával, és az uj gazdasági kiegyezés életbe léphet 1878. január elsején, ha az uj osztrák-ma­gyar bank nem is fog azonnal működhetni új szervezetével. Mindez azonban kiindul azon fölte­vésből, hogy az osztrák regnicolaris bizottság, vagy az osztrák törvényhozás engedni fog a resti­tutio kérdésében, melynek kedvező megoldása nél­kül nem képzelhető a kiegyezés létesülése. Az utakról szóló törvényjavaslat aligha fog minden nagyobb vita nélkül letárgyaltatni. Az ország különböző vidékeiről értesítenek bennünket, hogy az érdeklődés e javaslat iránt igen nagy s különösen óhajtanák, hogy oly intézkedések vétes­senek fel a javaslatba, a­melyek mellett a köz­­munkaválósági perekkel való visszaélések teljesen lehetetlenné tétessenek. 0 s­z­t­á­k-m­a­g­y­a­r Lloyd subven­­tiójának megújítása, melyre tudvalevőleg reflek­tálni kellene a j­övő évi közös költségvetésben is, oly kérdés, — írja a JB. Corr.“ — mely még mindig megoldatlan. Ha a Lloyd-társulat nem siet elfogadható proposiliókat tenni, illetőleg el nem fogadja a két kormány ajánlatait és feltéte­leit, m­egeshetik ral­a, hogy nem lesz beállítva a legközelebbi közös költségvetésbe, az ő számára semmiféle összeg, továbbá: Ragályi Nándor, Berc­h­­told László gróf és Zichy Nándor gróf, mellette pedig felszólalt az ülés végén Széll Kálmán pénzügyminiszter, iparkodva Hegedűs ledöntött érveit ismét lábra ál­lítani. Az országházból. — Október 19. — Hogy mily rendszertelen ide-oda kap­kodás jellemzi a kormány közgazdasági politikáját, mutatja a c­z­u­k­o­r­adóról szóló törvényjavaslat, melynek általános tárgyalását ma kezdte meg a képviselőház. Az 1868-ik évi XX. törvényczikk értelmé­ben a czukor megadóztatása vagy átalá­nyozás, vagy a répa­ hivatalos felmérése vagy a gyártmány neme és mennyisége alapján történt. A f. hó április havában benyujtott s június 28-ikán tárgyalt törvény­javaslat pedig az 1877—78 és 1878—79. évi termelő idényben a répa mennyiség hivatalos felmérésére alapította az adó­rendszert, fennhagyva a czuko­ré ,term­elés­re facultative az általányozási rendszert ; e két évi provisoriumot követő időkre pedig az idé­zett tjavaslat 3-ik szakasza kizárja úgy a répa felmérését, valamint az általányozást s a kész gyártmány megadóztatását lépteti életbe. A gyártmány megadóztatásának ezen rend­szere, bármennyire is ellenzik azt némely gyárosok, s bármily nehézségekkel is lett volna összekötve annak kivitele, mégis biz­tosította volna a magyar czukoriparnak legalább fennállását, ha virágzását nem is. Alig múlt el azonban pár hó azóta, hogy a kormány ezen adórendszer mellett szállt síkra, s már­is a most benyújtott törvény­­javaslat 1878-ik évi augusztus elsejétől kezdve kizárólag átalányozás útján rendeli kiszabni a czukorfogyasztási adót. Vájjon egy öntudatos nemzetgazdászati - pénzügyi politikának jele ez ? Ily ide-oda kapkodást követ el a kormány oly kérdés tárgyalásánál, melynek balra vagy jobbra való eldöntése a magyar czukoripar léte vagy nem létére lesz elhatározó befolyással. A mai tárgyalásnál először is Lu­kács Béla intézett sikeres támadást e javaslat ellen, mely miként előzőre a szesz­­­­adóról szóló törvényjavaslat előre feltéte­lezi a közös vám és fogyasztási­ terület elfogadását, — mely a magyar czukorgyártás különleges érdekeit teljesen ekintet nélkül hagyja, mely újabb tíz évre leteszi az életveszélyes versenynek a ma­gyar czukoripart az előrehaladottabb osz­­trák czukoriparral szemben. Hogy mily meggondolatlanság közös vámterület mellett egyenlő adózási rend­szert léptetni életbe az osztrák s a ma­gyar czukor­iparra nézve, ezt be fogja látni mindenki, ki meggondolja azt, hogy az osztrák és a magyar répa czukortartalma közt oly differentia van, hogy míg nálunk körülbelül 12­­, mázsa répa kívántatik meg egy mázsa nyers czukor termeléséhez, ad­dig Ausztriában csak 10 mázsa, tehát 25 százalékkal kevesebb,­­ a kedvezőtlenebb éghajlati viszonyokat, az aratási rész­ered­ményeket, a munkaviszonyokat, a drága tüzelő­anyagot s a többi körülményeket, melyek a magyar czukoripart terhelik, nem is említjük fel e helyen. Visszatérve Lukács Béla beszédére, ez oly érvekben gazdag támadás volt a javaslat ellen, hogy előre is lehetetlenné tette annak sikeres védelmét, Simonyi Ernő nem is tartotta szükségesnek Lukács beszéde után a javaslat hosszabb ellenzé­sét. Hegedűs Sándor megkísértette mégis a törvényjavaslat védelmezését, egy oly beszédben, mely igen is helyén való lett volna az osztrák reichsváthban, a ma­gyar képviselőházban azonban csak meg­­ütközéssel lehetett ezt végig­hallgatni. He­gedüst Mocsáry Lajos leczkéztette meg megczáfolva annak Lukács ellenében felho­zott állításait. — A javaslat ellen szóltak A hírlaptudósítók­ a h­arcztéren fKü­lőn L­arai téri tudósítónktól.) Sumla, Oktober I. Bármint okoskodtunk is, mindeddig nem tud­tuk kispeculálni, mi lehet oka, hogy Mehemed Ali egyszerre oly erélyesen lépett fel a hirlap­­tudósitók ellen, s a cserkovnai visszavonulás alkalmával mind kitiltotta a táborból, sőt még a katonai attachok sem maradhattak ott, s a mi ennél is több, az ambulanceok ormosait s más tu­lajdonkép a hadsereghez tartozó személyzeteket, de idegeneket, a visszavonulás előtt elmasírozta­­tott. Hogy eme furcsa rendszert Hasszán her­czeg és Sáli pasa idézték elő, az tagadhatatlan, mert miként boldogult A­z­i­z pasa emlité egy ab halommal, vannak török tábornokok, kik mindent megtűrnek maguk körül, csak hirlaptudósitókat nem­, azért figyelmeztetett is, hogy óvakodjam eme nehány főurtól, mert könnyen kellemetlenségem lehetgj velük. A néhány alatt bizonyára Hasszán, S­á­f­i és A­h­­­m­e­d E­j­u­b értendők. Az előbbit főleg az kényszerithette eme erélyes lépésre, mert tartott attól, hogy az egyptomi csapatok gyenge­sége világgá fog kürtöltetni. Midőn Sumlába visszatértünk, oly hir volt el­­terjedve, hogy a hirlaptudósítók nem követhetik t öbbe a hadsereget, hanem a főhadiszálláson kell magukat meghúzniok. Lett erre zaj. A levelezők elkezdtek pakolni, s kijelenték, hogy azonnal el­­hagyják Sumlát, mire aztán a törökök ijedtek meg, s egy mai megkeresésemre azon választ ígértem, hogy az általános kitiltás, csak az utóbbi visszavonulásra vonatkozott, s ezutánra ismét a régi rendszer lép életbe, hanem csak néhány le­velező részére, míg a többieknek vagy Sumlában kell tartózkodniok, vagy tartoznak elhagyni Bo­­­járországot. Ebbe mégis megnyughattunk némileg, ám­­­ az nem valami nagy előny, mert mindössze alig néhány hétig tarthat még az idei hadjárat, aztán meg senkinek sincs valami nagy kedve a beállott rideg, esős időkben excussiokat tenni, s isten sza­­ad ege alatt tanyázni, í v e z e ^ e df ve z many aktéi, le&£)*. bajaz,^ ha int majd kijózanodik, s nem aV Vív IttvCklCV 111“ I élt az angol lapok humbugjainak. Valóban bosz­­zankodnunk kell az angol levelezők magatartá­­sn, kik a harcztéren valósággal komprommittál­­ák a hírlapirodalmat. Eleinte nevettük, de látva mint czitálja eze­­ket más lap, mint autentikus kút­forrásokat, bosz­­a­nkodnunk kelle, mert az angol lapok táviratai is egyéb hírei közül legalább is 90 °­ C szédelgés, különösen beleszerettek a magyar lapok a „Daily Folegraf“-ba, melyet Sumlában egy kis görög gyerek képvisel, kit nemrégiben fzzet bev­inni, s egykori polipeit, kidobott sátorából. No ez a ficzkó soha nem hitte volna, hogy valaha egy tekinte­­tes angol lapot képviseljen, comprommittálja is ízt után útfélen. Olvassuk is lapjában híres táv­­latait, hareztóri tudósításait, s a mi fő a mi ro­vásunkra, mert az ipse még puskaport nem látott,­­ hanem azért mint szemtanú írja le az ütközete­ket, mely leírás teljesen elüt a jelen voltakétól. Ebben méltó társai a többi angol levelezők, s mégis az angol lapok az autentiousok. Pedig ha min­denki úgy ismerné a viszonyokat mint mi, bizony­­nyára nem igen czitálná az angol forrásokat. Érthetetlen, miért kapkodnak a magyar szer­kesztők az angol lapokhoz, mikor közelebb is ta­­­­lálhatnának hitelt érdemlő kutforrásokat. Ott van a sipkás harczokhoz a „Kölnische Zeitung,“ a somlai főhadiszálláson, vagy a Lom melletti had­­­­seregnél hitelt érdemlő tudósítókat tart a „Repub­­lique Prangais,“ „P. Lloyd,“ különösen pedig a „N. F. Presse.“ Ha nem tartanak levelezőket itt a magyar lapok, legalább cziláljanak hiteles kut­forrásokat. Képzelem Mehemed Ali visszahívásáról is mennyi mindenféle hirt bocsájtottak világgá a hir­­ű lapirodalom eme salakjai, pedig ez még nem i­­s tekinthető bevégzett ténynek, csak annyi áll, hogy a serdár ekremségi kérdés közel áll a megoldás­hoz. E pillanatban úgy állnak a d­anceok, hogy Szül­ej­man pasa, ki igen jól tud parancsolni, de épen nem engedelmeskedni, valószínűleg kinevez­tetik, s Mehemed Ali pasa helyett átveszi a főparancsnokságot, s vezére lesz a L­o­m melletti hadseregnek. Mehemed Alit, mint mondják oly okadatolással teszik a balkáni hadsereg vezérévé, hogy Montenegróban kitüntetvén magát a hegyi harczokban, erre nézve új tér nyílik neki a Bal­kánban. Más hírek szerint a generalissimus vissza­tér Kon­s­tantinápolyba, s valószínűleg a hadügyminiszteri tárczát veszi át, míg a Balkán hadsereg parancsnoka Reus pasa lenne, ki távira­­­­tilag már Konstantinápolyba is hivatott. Szül­ei­man pasa kinevezésének nem sokan örül­nek, mert a sipkás harczok miatt sokat vesztett nimbusából. E­mellett Szulejman bár igen tisz­telt hadvezér a magánéletben, de az ütközetben épen nem kíméli a vért, s félni lehet, hogy vak­merősége könnyen feláldozhatja az egész hadsere­get. Ez nagy baj lenne, mert Törökország már közel áll a kimerüléshez, s nem valami sok kato­­­­nát küldhet többé a harcztérre. Az oroszok egyre szállítják segédcsapataikat,­­ s a törököknek nemcsak új zászlóaljakra van szük­­ségük, de a soraikban történt hiányokat is pótolni kell. A török hadsereg eddig 19,000 embert vesz­tett halottakban és sebesültekben (ez ugyan szép arany az oroszok 62.000-nyi veszteségével szem­ben), s a veszteségek pótlását úgy kívánják esz­közölni, hogy fegyver alá szólítják a basibozuko­­kat, s már az egyenruha is megérkezett számukra Ez által, európai Törökországból 50—60.000 em­berrel erősböd­ik a hadsereg, s pedig nem is újon­czokkal, miután a basibozukok mind gyakorolt ka­tonák, s a tűzben többször megfordultak már. Csal uniformis és tisztek kellenek, s készen áll az uj sereg. Lukáts Gyula. Szombat, 1877. október 20. Szerkesztő­ Iroda: Budapest, IV. hímző-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő.­­ A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rsndJdvilli detnek visz­a. esetben kül Kiadó-hivatal: Budapest, IV. himzö-utcza 1. se. hová m előfizetési pénzek küldendők. Páris, okt. 15. A választások.­­ Páris képe.­­ A közönség magatartásai.­(Saját levelezőnktől.) ;p­p,iJteignftpr tá,virat,omban «ak általánoságban jelezhettem a választás eredményét. A VIII ar­ egy SzÁl bonapartiatát ment«Äi ttöbbi min­d repu­Wikánus. A departe­­m­ind finaít0 m­agnap­nak annyi hir érkezett/ hogy Páwí? Íj 363IaS volt jelölve ’ m­a n­ár tudjuk, hkánuf 7iepartemef­­ ben választatott 166 repub­­ikanus, 71 monarchista es 3 ballotage. Az ada-M oZVJV^’ mind a mellett ”La Trance“ közleménye biztosan engedik a republikánusok fé-DaitmfnŐkhme remé,DJz­eni, mert a nagyobb de­­partmenokban az eredmény — mely pe­dig ked-IZzcdÖIltÖm-írábbf Páris 20 arroSemen­­t nf • ^.republinus képviselő van. S ezzel a coa­­litió intrikus működése halomra van döntve. a váasztási napokat megelőzőleg furcsa ko­­m­oo'r­ ° mTMaZ­­urc^ákn­ak- Számos falragasz, különféle mazva foo-LitiSL^11­6 ^lk fÖDSéges eszméket tartal­­?ív köz­g,S m .'az P?letik «eszesd falait, i w““ ,Ezb­en a köztársaság“ felirattal kezdődik. A republikánus sajtó a többinek erősen száméra hányja, elfeledkezését, hogy az ellenzék rrwtb-jM ° Zok megválasztásában sem konsequens, ~ ugymondanak — egy oly párt ellen, “f„{nek vezérelvei minden nemesen lelkesedő szívben mélyen megvannak. Mindamellett a poali-ÍLTSeVot“ ».»ötre­t„„8- MK-tóm A,tegnapi (okt. 14.) választás, mint jelez­­tem a legnagyobb rendben folyt le. A „Le fre­n­„ ha tartott attól, hogy néhány nap múlva a hajmeresztő kortesfogások és elkövetett pressiók alasztas hangulatának fordulatot fognak adni. teretWe] g’ ~ hogy e sorokat írom — nem derit­uMar­o»ra reggel figyelemmel kisértem a be­következendő mozgalmat. Rendre jártam az arron­mindenütt méhszorgalomm­al dolgoz­tán (F­lanéziaországban „közcsendet háborgató“ munkát is végeznek vasárnap d. n. 5-ig.) A rend­­­őrséget voltam kiváncsi látni működésében, de úgy la­szik még a spiczlik sem voltak rendkívüli mandátummal felruházva. (Ilyesmit tehát csak ná­­­ktak ‘enni. Szerk.) Délután a kis bör­zén .áttunk tolakodást, de ez össze vetn­e«. — választással. Este.­­hogy a kép mozgalmi szine­­?itt IttKbia Sftr.aíLa. vörcsmákban, crémeriesekben, — ha az ember átment mindennapi politikával heve­sen lehetett hallani vitatkozni. Már 9—10-kor számos lap találomra hamis adatokkal 4—5 kiadásban jelentést árulta­tott a választási eredményről, mit a kiváncsi kö­­zönség vásárolt is. Én szerencsémre nem kaptam belőle. Párisban 50.392 ember szavazott. Ez ada­tomat a leghitelesebb forrásból igyekeztem me­ríteni. F. J. Muszka állapotok Erdélyben. Az Erdélyben a polgári és személyes sza­badság törvényellenes módon dühöngő zsandár­­rendszernek rendkívül nyomozási intézkedéseinek megismertetéseül kerülő úton igen jellemző tudósítást kaptunk ellátva hivatalos adattal is. Igen jellemző e tudósítás a kormányra, mely a fusió alkalmával kitüntetett kétszínű és csaló rendszerét mindenütt és mindenben gyűlöletes kö­vetkezetességgel megtartja. Mind a külvilág felé, mind a parlamenti nyilatkozataiban más-más fel­fogást árul el e kormány, mint tényleg Erdélyben követ. A parlamentben megtagadott minden tudo­mást a rendkívüli intézkedésekről. Erdélyben el­lenben kém és rendőrbiztosi minőségben em­berek járnak a székelység között, a­kik a leghit­ványabb módra tűként keresnek rávallókat, tanu­kat és árulókat. Játszák az agent provocateurt korcsmákban, kínálgatnak pénzt a vallomásokért, szóval kihívó erkölcstelen és törvénytelen módon igyekeznek megérdemelni a napi­díjakat és uta­zási költségeket, a­melyeket volt képviselők és jö­vendő kortesek, zsebébe csúsztatnak. És a­mily eljárást követ rendkívüli intézke­déseivel, Szende zsandár szerepével, az illetékes bí­róság mellőzésével a kormány, ugyan­ily rendkí­vüli indokolatlan intézkedések megtételére erősza­kolta a székely törvényhatóságokat. Hű másolatban lapunkhoz beküldtek ily r­e­n­d­­kí­v­ü­l­i intézkedéseket foganatosító rendeletet, a­mely által Horváth László oly utasítással kül­detik ki, hogy több község hatósága felett „rend­őri felügyeletet gyakoroljon.“ Ez még semmi. A rendelet meg is mondja, hogy e rendkívüli alkalmazásnak, mely semminemű törvényen nem alapszik, s melyhez a szolgabirák, közjegyzők a törvényes út mellőzésével utasittat­­nak, mi a „fő czélja.“ Hát bizony „a megbomlott csend és rend“ helyreállítása. Ezek a rendelet szavai, a­melyekre joggá tehetjük a kérdést a napóleoni szabású kormány­rendszerhez: „Csend és rend helyre­állító“ rend­kívüli intézkedéseikkel hogyan egyeztethető meg a „csend és nyugalom“ teljességéről világgá bo­­­csátott hírek. Ha meg nem bomlott a csend , rend, akkor mire való a helyreállítás­? Valóban nagyszerű szédelgés a hivatalos ha­talommal. S még e kormánynak javára szavaz, is mer egy parlamenti többség hitványlelküsége Igazán megjött az idő, midőn egy mélység fog, s elválasztani a két pártot, a­melyek közül az egy a bérlelkü reactionarius elemek alkotmány és ha­zaáruló csoportja, a másik a hazafias nemes pártot fogja zárni soraiban. A jövő válas­zásra előreláthatólag ez értelemben fogunk a v­lasztókra appellálni. Maga a rendelet, mely e rendkívüli kikülde­tésről és rendkívüli hatóság gyakorlásáról szól, egész szövegében igy hangzik: Sz. 115 em­. 1877. A tekts. szolgabiró és körjegyző urakhoz. J B J . , „ f “éltóságos főispán ur 446. szám alatt f. hó 6-áról kelt intézkedésével arról értesít, hogy a megye felső részében mutatkozott rendháborűtás miatt azon czélból, hogy a felizgatott kedélyek nyugalomra tereltettnek, főjegyző Horváth L­á­s­z­l­ó urat K.-V­ásárhelyre olv uta­ 8. Í.S.l köldíti.ki, hol­­ ttL pl telnek!, kézdi alsó és felső, valamint orbai szolgabirói járások Bereczk és K.-Vásárhely rendezett tanácsú vár­osok terül­etén, a közigazgatási közegek felett a rendőri fel­ügyele­­t­e­t gyakorolja, s az ott elhelyezett katonai karhatalommal szükség esetén saját hatásköréből rendel­kezzék. Midőn a fentebb érintett intézkedésről szol­gabiró urat értesíteni annak foganatositására vo­natkozólag sietek oda utasítani : ... a) hogy járásában a községeknek nevezett főjegyzőnek kirendeltetését és annak czélját azon­nal hozza sietőleg köztudomásra; b) szolgabiró ur minden oly jelentése­ket, melyek a mozgalomra vonatkozhat­nak, egyenesen kiküldetéssel megbizott főj­egyző ur­h­oz tegye, onnan várjon netalán további szükséges intézkedést; c) utasításait és rendeleteit pontosan és ki­­fogástalanul teljesítse az általa netalán igénybe veendő karhatalmat hivatalos rendelkezései által szükség esetében más erővel is támogassa. Ezen kiküldetésnek főczélja a megbomlott csend és rend helyre­­állítása lévén, elvárom, hogy méltóságos főis­­pán urnak legelői jelzett rendelete készségesen fog teljesittetni, t. szolgabiró ur hazafias köteles­ségének ösmerendi az amúgy is elitélt mozgalom megfékezésére, illetőleg megszüntetésére teljes be­folyását. t. hivatali hatalmát felhasználni. Felkérem jelentékenyebb esetekről engemet annak idejében értesiteni. S.-Sz.-Györgyön, 1877. okt. 8-án. uvuiouua stb. UtilÜÍL Forró Ferencz, s. k. __________ .... uBuchl^ííifUeiynen is, szolgálhat a „Nemere“ marosvásárhelyi távirata, mely október 16-ikáról szól, s rövid szavakban igen érdekes világításba helyezi a szász és román törvényszéki bírák kezében nyugvó igazságszolgál­tatás alaposságát, a­melyet önállóbb bírói karok­ban is elitélnek, mert a kérdéses esetben nem lát­nak mást puszta „rendőri kihágásnál,“ a­hogyan egroszabb esetre mi már kezdetleg minősítettük a mozgalom büntethető oldalát. A „Nemere“ távirata így szól: „A m.-vásárhelyi királyi törvényszék­ Binder szász­ elnök és egy román bíróval e hó 14-én tartott tanácsülésén kimondotta a székelyföldi moz­galomért letartóztatottakra — előadó Hildebrand véleménye ellenére, ki tényálladék hiánya miatt illetőket fölmentetni kérte, — a csendháboritás bűntényét. — Vádlottak fellebbeztek. A királyi tábla elfogulatlanul fog ítélni. A tábla biráinak egy része csak rendőri kihágásokat lát az egész­ben, praktikusabb jogászok tényálladék hiánya miatt a kereset megszüntetése mellett vannak. Bizton számíthatunk ez ügy legkedvezőbb eldöntésére. Hogy mennyire nincs a büntetőtörvénykönyv szabványai alá eső tanyálladék a székely mozga­lom miatt törvénytelenül elfogottak ügyénél, az a „hook officies“ „Kelet“ tudósításából is kiviláglik, a­mely lap a kézdi-vásárhelyi kihallgatásról követ­kező részleteket közöl: „Mihály Albertet f. hó 4-én a főügyész ki­hallgatta, úgyszintén Horváth Ignáczot, Balázsyt, Szűcsöt és Csüdört. Első beismerte, hogy szemé­lyes vezetése alatt szállítmányt indított Horváth részére, de Maksa és Szentgyörgy között húsz fegyveres egyén megtámadta, s minden ládát el­vett tőle. Horváth nem tudja mit, mi okból és ki düldött, Balázsy ártatlanságára hivatkozik, s biztos tudomásom szerint neki nem is volt semmi része ez ügyben. Szűcs állítása szerint az üveggyárhoz megrendelt kovakő helyett érkezett hozzá tévedés­ből­ a fegyver, s mielőtt bejelentette volna, őt le­tartóztatták, raktárából pedig valaki az érkezés éjjelén a fegyvereket ellopta“. * E részletekből meggyőződhetik minden jóra­­való ember, lehet-e igazságos, vagy csak helyes volt-e a kormánynak oly önkényszerűleg eljárni? Alkotmányosnak nevezhető-e legtávolabbról is a rendszer, a­mely erőnek erejével bűnt akar ki­sütni és folytatja zsandáraival a nyomozást, mintha bizony e zsandárok, ha épenséggel nagyon rajta vannak, maguk is nem csempészhetnének puskát, csakhogy fölfedezhessék; s mintha a fölfedezés­sel már a mozgalomban való tényleges részvét megállapítható lenne. Va­jon egyszer volt arra csak példa, hogy a dohány­csempészek másnak helyiségébe annak tud­tán kívül rejtették el az árut, hogy a gyanút annál inkább tévútra vezessék. Ha lehetett Wo­­dianer nevére fegyvert szállítani, a mozgalom ve­zetőinek bizonyára volt annyi eszük, hogy a ha­vasokon a legkevésbé gyanúba hozható egyén ta­nyáján rejthették el, a­mit akartak. Szóval a fegyvertalálás soha sehol sem te­kintetett bűnnek, még a provisorium idejében sem, csakis a Tisza-kormány érdemhajhászása­i kellett hozzá, hogy bűnné qvalificáltassák, melyért „csendháboritás“ vagy „áltoborzás“ ezimén pert lehet indítani. A­kik legtávolabbról ismerik a büntető tör-

Next