Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)
1877-10-20 / 270. szám
XI. évfolyam. Budapest Elítfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy évre.................................... 20.Félévre..........................j . ^o._ Negyedévre h‘,~ Egy bóra............................... l.SO Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj: 9 hasábos petitsor esystem hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bályogdij minden hirdetésért külön SO br. Nyilttér: öt hasábos sor 80 krajezár. 270.szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A kabineti igazságszolgáltatás. Az erdélyi mozgalom ügyében sűrű sorrendben látjuk a törvénytelen kormányzatok eszközeit alkalmazásba venni, a kém és zsandár-rendszer föllépését, a zaklatást, üldözést és befogatást most a kabinet igazságszolgáltatás törvénytelensége követi. Minden jel oda mutat, Tisza Kálmán parlamenti nyilatkozatai utaltak rá, hogy itt Budapesten a minisztérium körében törik a fejeket, minő utasítást adjanak a királyi ügyésznek és törvényszéknek. És ez bizony gondot ad. A „szabadelvű“ miniszterelnök ugyan már kimondta, hogy az állam védelmeznének czimén törvény nem létében is képes lesz megbüntetni a kompromittáltakat.Csakhogy törvény hiányában legalább ál jogi alap és legalább „rendmentő“ ürügy kell. Hanem a bűn tényálladéka itt teljesen hiányzik, nem tudnak paragrafust keríteni azon szigor mentéséhez, amellyel a Bécsből kapott parancsra minden áron föllépni akarnak. A budapesti kormány azonban torciozni akarja a törvénytelen ítéletet. Alkotmányosságunk csúfjául az osztrák büntető törvénykönyvvel uralkodnak Erdélyben s flottónak, hazugságnak tüntetik fel az uniót, akár csak Schmerling vervukkolási te ódájának szolgáltatnának igazat. De az osztrák törvénykönyv sem elég már nekik. Ez is szelíd, ez is megköti kezeiket a jelen esetben. Minek is törvény, ahol a nagy mogul akarata szab törvényt és ad jelt a minden áron való elitéltetésre. De hát a minden áron való elikéltetés nehezen megy. A jogászok máris merényletet látnak az igazságszolgáltatás függetlensége ellen a büntetés fordkozásával. Általában az a vélemény, hogy a kormány presszót gyakorolt az egész ügyben az általa jelenetezett erőszakoskodással. Nem is osztrák, hanem a muszka igazságszolgáltatás kezdi felütni fejét, amely rendeletre történik. , . ,, ,, Jogászi Körökben már a vizsgálati fogságot is erőszakoltnak tekintik állandó lsltással bíró és úgy erkölcsi, mint anyagi biztosítékot nyújtani képes polgárokkal szemben. És erre nézve a felizgatott jogászi körökben osztatlan a vélemény. Ilyen véleményt formálnak a következő sorok : „Tudvalevő, hogy Erdély a Bach-korszakbeli osztrák törvény boldogító uralma alatt van. Az osztrák büntető törvény azt rendeli, hogy a vádlottat elővizsgálati fogságba tenni csakis akkor van jogosítva a bíró, ha öt évet felülhaladó büntetést szab a büntető törvény az elkövetett tényért a bűnösre. A török önkénytesek ügyében, mert csak így lehet minősíteni, ami ott tervben volt, letartóztatottak még mind fogva tartatnak ezen törvény ellenére, mert azt senki sem fogja állítani, hogy fegyvercsempészésért, rendőri vétségért valakit öt évi büntetéssel sújtana a törvény. Törvénytelen toborzást nem lehet minősíteni, mert sehol egy ember sem volt összeírva. De ha ilyes fentorogna is, öt évi börtönnel ez sem sújtható. Az állam semlegessége megtámadva nem volt, fegyveres csapatok alakítva nem valának, tehát idegen terület fegyveres megtámadása még kísérletként sem állapítható meg. Ezek utján méltán kérdhetjük, hogy az elővizsgálati fogság miféle törvény alapján tartatik fenn és rendeltetett el? úgy sugdossák hűtlenség! felségárulási pert kezdenek, a foglyokat azért viszik Vásárhelyre. Ez hajnali törvénykezés lenne! De aki ez után halad, negerálja magát alkotmányosnak. Ezen az uton Tisza Kálmán még nagyon magasra találja vinni. De mit mondjunk a bíróságról s ennek függetlenségéről, mikor a törvénykönyvet nem tekinti és felsőbb parancsra cselekszik ott, hol a törvény rendelkezik, és mit véljünk a kormányról, mely kabinet justiciát üz s a biró helyett a miniszter ítél? Előre uraim ezen az alkotmányos uton! Előre! Ezen az uton terem a Szén Miklós rend és a katasztrófa.1 A „B. C.“ írja. Mint ma kitűnő bécsi forrásból értesítenek, holnap estére váratik oda Kasselbach fővámigazgató Berlinből. Ennek megérkezt után legkésőbb nyolcz napra be lesznek fejezve a német vámtárgyalások, mint remélhetni véljük, sikeres eredménnyel. Igaz, ha a német vámszerződé nem jön létre, akkor kérdéses az egész kiegyezés, már autonóm védvámos tarifát nem szavaz meg a magyar országgyűlés. Ha azonban alá lesznek írv a német vámszerződés előzetes javaslata akkor beterjeszthető a törvényhozásnak a vámtarifa és a behozatali törvény javaslata legkésőbbe 8 nap alatt, miután a két kereskedelmi minisztériumban az utolsó napokban minden erre vonakozó előterjesztés az indokolással együtt tőkéletesen elkészült. Mialatt az osztrák kiegyezési bizotság és a magyar vámbizottság tárgyalni fogja s osztrák-magyar vámszövetség javaslatát, elintézheti két képviselőház a banktvjavaslatot és nov elején az összes kiegyezési előterjesztéseket. A már meglevő és netán még felmerülő differenciák nagy nehézség nélkül kiegyenlíthetők a főrendiház tárgyalások alkalmával, és az uj gazdasági kiegyezés életbe léphet 1878. január elsején, ha az uj osztrák-magyar bank nem is fog azonnal működhetni új szervezetével. Mindez azonban kiindul azon föltevésből, hogy az osztrák regnicolaris bizottság, vagy az osztrák törvényhozás engedni fog a restitutio kérdésében, melynek kedvező megoldása nélkül nem képzelhető a kiegyezés létesülése. Az utakról szóló törvényjavaslat aligha fog minden nagyobb vita nélkül letárgyaltatni. Az ország különböző vidékeiről értesítenek bennünket, hogy az érdeklődés e javaslat iránt igen nagy s különösen óhajtanák, hogy oly intézkedések vétessenek fel a javaslatba, amelyek mellett a közmunkaválósági perekkel való visszaélések teljesen lehetetlenné tétessenek. 0 szták-magyar Lloyd subventiójának megújítása, melyre tudvalevőleg reflektálni kellene a jövő évi közös költségvetésben is, oly kérdés, — írja a JB. Corr.“ — mely még mindig megoldatlan. Ha a Lloyd-társulat nem siet elfogadható proposiliókat tenni, illetőleg el nem fogadja a két kormány ajánlatait és feltételeit, megeshetik rala, hogy nem lesz beállítva a legközelebbi közös költségvetésbe, az ő számára semmiféle összeg, továbbá: Ragályi Nándor, Berchtold László gróf és Zichy Nándor gróf, mellette pedig felszólalt az ülés végén Széll Kálmán pénzügyminiszter, iparkodva Hegedűs ledöntött érveit ismét lábra állítani. Az országházból. — Október 19. — Hogy mily rendszertelen ide-oda kapkodás jellemzi a kormány közgazdasági politikáját, mutatja a czukoradóról szóló törvényjavaslat, melynek általános tárgyalását ma kezdte meg a képviselőház. Az 1868-ik évi XX. törvényczikk értelmében a czukor megadóztatása vagy átalányozás, vagy a répa hivatalos felmérése vagy a gyártmány neme és mennyisége alapján történt. A f. hó április havában benyujtott s június 28-ikán tárgyalt törvényjavaslat pedig az 1877—78 és 1878—79. évi termelő idényben a répa mennyiség hivatalos felmérésére alapította az adórendszert, fennhagyva a czukoré ,termelésre facultative az általányozási rendszert ; e két évi provisoriumot követő időkre pedig az idézett tjavaslat 3-ik szakasza kizárja úgy a répa felmérését, valamint az általányozást s a kész gyártmány megadóztatását lépteti életbe. A gyártmány megadóztatásának ezen rendszere, bármennyire is ellenzik azt némely gyárosok, s bármily nehézségekkel is lett volna összekötve annak kivitele, mégis biztosította volna a magyar czukoriparnak legalább fennállását, ha virágzását nem is. Alig múlt el azonban pár hó azóta, hogy a kormány ezen adórendszer mellett szállt síkra, s máris a most benyújtott törvényjavaslat 1878-ik évi augusztus elsejétől kezdve kizárólag átalányozás útján rendeli kiszabni a czukorfogyasztási adót. Vájjon egy öntudatos nemzetgazdászati - pénzügyi politikának jele ez ? Ily ide-oda kapkodást követ el a kormány oly kérdés tárgyalásánál, melynek balra vagy jobbra való eldöntése a magyar czukoripar léte vagy nem létére lesz elhatározó befolyással. A mai tárgyalásnál először is Lukács Béla intézett sikeres támadást e javaslat ellen, mely miként előzőre a szeszadóról szóló törvényjavaslat előre feltételezi a közös vám és fogyasztási terület elfogadását, — mely a magyar czukorgyártás különleges érdekeit teljesen ekintet nélkül hagyja, mely újabb tíz évre leteszi az életveszélyes versenynek a magyar czukoripart az előrehaladottabb osztrák czukoriparral szemben. Hogy mily meggondolatlanság közös vámterület mellett egyenlő adózási rendszert léptetni életbe az osztrák s a magyar czukoriparra nézve, ezt be fogja látni mindenki, ki meggondolja azt, hogy az osztrák és a magyar répa czukortartalma közt oly differentia van, hogy míg nálunk körülbelül 12, mázsa répa kívántatik meg egy mázsa nyers czukor termeléséhez, addig Ausztriában csak 10 mázsa, tehát 25 százalékkal kevesebb, a kedvezőtlenebb éghajlati viszonyokat, az aratási részeredményeket, a munkaviszonyokat, a drága tüzelőanyagot s a többi körülményeket, melyek a magyar czukoripart terhelik, nem is említjük fel e helyen. Visszatérve Lukács Béla beszédére, ez oly érvekben gazdag támadás volt a javaslat ellen, hogy előre is lehetetlenné tette annak sikeres védelmét, Simonyi Ernő nem is tartotta szükségesnek Lukács beszéde után a javaslat hosszabb ellenzését. Hegedűs Sándor megkísértette mégis a törvényjavaslat védelmezését, egy oly beszédben, mely igen is helyén való lett volna az osztrák reichsváthban, a magyar képviselőházban azonban csak megütközéssel lehetett ezt végighallgatni. Hegedüst Mocsáry Lajos leczkéztette meg megczáfolva annak Lukács ellenében felhozott állításait. — A javaslat ellen szóltak A hírlaptudósítók a harcztéren fKülőn Larai téri tudósítónktól.) Sumla, Oktober I. Bármint okoskodtunk is, mindeddig nem tudtuk kispeculálni, mi lehet oka, hogy Mehemed Ali egyszerre oly erélyesen lépett fel a hirlaptudósitók ellen, s a cserkovnai visszavonulás alkalmával mind kitiltotta a táborból, sőt még a katonai attachok sem maradhattak ott, s a mi ennél is több, az ambulanceok ormosait s más tulajdonkép a hadsereghez tartozó személyzeteket, de idegeneket, a visszavonulás előtt elmasíroztatott. Hogy eme furcsa rendszert Hasszán herczeg és Sáli pasa idézték elő, az tagadhatatlan, mert miként boldogult Aziz pasa emlité egy ab halommal, vannak török tábornokok, kik mindent megtűrnek maguk körül, csak hirlaptudósitókat nem, azért figyelmeztetett is, hogy óvakodjam eme nehány főurtól, mert könnyen kellemetlenségem lehetgj velük. A néhány alatt bizonyára Hasszán, Sáfi és Ahmed Ejub értendők. Az előbbit főleg az kényszerithette eme erélyes lépésre, mert tartott attól, hogy az egyptomi csapatok gyengesége világgá fog kürtöltetni. Midőn Sumlába visszatértünk, oly hir volt elterjedve, hogy a hirlaptudósítók nem követhetik t öbbe a hadsereget, hanem a főhadiszálláson kell magukat meghúzniok. Lett erre zaj. A levelezők elkezdtek pakolni, s kijelenték, hogy azonnal elhagyják Sumlát, mire aztán a törökök ijedtek meg, s egy mai megkeresésemre azon választ ígértem, hogy az általános kitiltás, csak az utóbbi visszavonulásra vonatkozott, s ezutánra ismét a régi rendszer lép életbe, hanem csak néhány levelező részére, míg a többieknek vagy Sumlában kell tartózkodniok, vagy tartoznak elhagyni Bojárországot. Ebbe mégis megnyughattunk némileg, ám az nem valami nagy előny, mert mindössze alig néhány hétig tarthat még az idei hadjárat, aztán meg senkinek sincs valami nagy kedve a beállott rideg, esős időkben excussiokat tenni, s isten szaad ege alatt tanyázni, í v e z e ^ e df ve z many aktéi, le&£)*. bajaz,^ ha int majd kijózanodik, s nem aV Vív IttvCklCV 111“ I élt az angol lapok humbugjainak. Valóban boszzankodnunk kell az angol levelezők magatartásn, kik a harcztéren valósággal komprommittálák a hírlapirodalmat. Eleinte nevettük, de látva mint czitálja ezeket más lap, mint autentikus kútforrásokat, boszankodnunk kelle, mert az angol lapok táviratai is egyéb hírei közül legalább is 90 ° C szédelgés, különösen beleszerettek a magyar lapok a „Daily Folegraf“-ba, melyet Sumlában egy kis görög gyerek képvisel, kit nemrégiben fzzet bevinni, s egykori polipeit, kidobott sátorából. No ez a ficzkó soha nem hitte volna, hogy valaha egy tekintetes angol lapot képviseljen, comprommittálja is ízt után útfélen. Olvassuk is lapjában híres távlatait, hareztóri tudósításait, s a mi fő a mi rovásunkra, mert az ipse még puskaport nem látott, hanem azért mint szemtanú írja le az ütközeteket, mely leírás teljesen elüt a jelen voltakétól. Ebben méltó társai a többi angol levelezők, s mégis az angol lapok az autentiousok. Pedig ha mindenki úgy ismerné a viszonyokat mint mi, bizonynyára nem igen czitálná az angol forrásokat. Érthetetlen, miért kapkodnak a magyar szerkesztők az angol lapokhoz, mikor közelebb is találhatnának hitelt érdemlő kutforrásokat. Ott van a sipkás harczokhoz a „Kölnische Zeitung,“ a somlai főhadiszálláson, vagy a Lom melletti hadseregnél hitelt érdemlő tudósítókat tart a „Republique Prangais,“ „P. Lloyd,“ különösen pedig a „N. F. Presse.“ Ha nem tartanak levelezőket itt a magyar lapok, legalább cziláljanak hiteles kutforrásokat. Képzelem Mehemed Ali visszahívásáról is mennyi mindenféle hirt bocsájtottak világgá a hirű lapirodalom eme salakjai, pedig ez még nem is tekinthető bevégzett ténynek, csak annyi áll, hogy a serdár ekremségi kérdés közel áll a megoldáshoz. E pillanatban úgy állnak a danceok, hogy Szülejman pasa, ki igen jól tud parancsolni, de épen nem engedelmeskedni, valószínűleg kineveztetik, s Mehemed Ali pasa helyett átveszi a főparancsnokságot, s vezére lesz a Lom melletti hadseregnek. Mehemed Alit, mint mondják oly okadatolással teszik a balkáni hadsereg vezérévé, hogy Montenegróban kitüntetvén magát a hegyi harczokban, erre nézve új tér nyílik neki a Balkánban. Más hírek szerint a generalissimus visszatér Konstantinápolyba, s valószínűleg a hadügyminiszteri tárczát veszi át, míg a Balkán hadsereg parancsnoka Reus pasa lenne, ki táviratilag már Konstantinápolyba is hivatott. Szüleiman pasa kinevezésének nem sokan örülnek, mert a sipkás harczok miatt sokat vesztett nimbusából. Emellett Szulejman bár igen tisztelt hadvezér a magánéletben, de az ütközetben épen nem kíméli a vért, s félni lehet, hogy vakmerősége könnyen feláldozhatja az egész hadsereget. Ez nagy baj lenne, mert Törökország már közel áll a kimerüléshez, s nem valami sok katonát küldhet többé a harcztérre. Az oroszok egyre szállítják segédcsapataikat, s a törököknek nemcsak új zászlóaljakra van szükségük, de a soraikban történt hiányokat is pótolni kell. A török hadsereg eddig 19,000 embert vesztett halottakban és sebesültekben (ez ugyan szép arany az oroszok 62.000-nyi veszteségével szemben), s a veszteségek pótlását úgy kívánják eszközölni, hogy fegyver alá szólítják a basibozukokat, s már az egyenruha is megérkezett számukra Ez által, európai Törökországból 50—60.000 emberrel erősbödik a hadsereg, s pedig nem is újonczokkal, miután a basibozukok mind gyakorolt katonák, s a tűzben többször megfordultak már. Csal uniformis és tisztek kellenek, s készen áll az uj sereg. Lukáts Gyula. Szombat, 1877. október 20. Szerkesztő Iroda: Budapest, IV. hímző-utcza 7. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rsndJdvilli detnek visza. esetben kül Kiadó-hivatal: Budapest, IV. himzö-utcza 1. se. hová m előfizetési pénzek küldendők. Páris, okt. 15. A választások. Páris képe. A közönség magatartásai.(Saját levelezőnktől.) ;pp,iJteignftpr tá,virat,omban «ak általánoságban jelezhettem a választás eredményét. A VIII ar egy SzÁl bonapartiatát ment«Äi ttöbbi mind repuWikánus. A departemind finaít0 magnapnak annyi hir érkezett/ hogy Páwí? Íj 363IaS volt jelölve ’ ma nár tudjuk, hkánuf 7iepartemef ben választatott 166 repubikanus, 71 monarchista es 3 ballotage. Az ada-M oZVJV^’ mind a mellett ”La Trance“ közleménye biztosan engedik a republikánusok fé-DaitmfnŐkhme remé,DJzeni, mert a nagyobb departmenokban az eredmény — mely pedig ked-IZzcdÖIltÖm-írábbf Páris 20 arroSement nf • ^.republinus képviselő van. S ezzel a coalitió intrikus működése halomra van döntve. a váasztási napokat megelőzőleg furcsa komoo'r ° mTMaZurc^áknak- Számos falragasz, különféle mazva foo-LitiSL^116 ^lk fÖDSéges eszméket tartal?ív közg,S m .'az P?letik «eszesd falait, i w““ ,Ezben a köztársaság“ felirattal kezdődik. A republikánus sajtó a többinek erősen száméra hányja, elfeledkezését, hogy az ellenzék rrwtb-jM ° Zok megválasztásában sem konsequens, ~ ugymondanak — egy oly párt ellen, “f„{nek vezérelvei minden nemesen lelkesedő szívben mélyen megvannak. Mindamellett a poali-ÍLTSeVot“ ».»ötret„„8- MK-tóm A,tegnapi (okt. 14.) választás, mint jeleztem a legnagyobb rendben folyt le. A „Le fren„ ha tartott attól, hogy néhány nap múlva a hajmeresztő kortesfogások és elkövetett pressiók alasztas hangulatának fordulatot fognak adni. teretWe] g’ ~ hogy e sorokat írom — nem derituMaro»ra reggel figyelemmel kisértem a bekövetkezendő mozgalmat. Rendre jártam az arronmindenütt méhszorgalommal dolgoztán (Flanéziaországban „közcsendet háborgató“ munkát is végeznek vasárnap d. n. 5-ig.) A rendőrséget voltam kiváncsi látni működésében, de úgy laszik még a spiczlik sem voltak rendkívüli mandátummal felruházva. (Ilyesmit tehát csak náktak ‘enni. Szerk.) Délután a kis börzén .áttunk tolakodást, de ez össze vetne«. — választással. Este.hogy a kép mozgalmi szine?itt IttKbia Sftr.aíLa. vörcsmákban, crémeriesekben, — ha az ember átment mindennapi politikával hevesen lehetett hallani vitatkozni. Már 9—10-kor számos lap találomra hamis adatokkal 4—5 kiadásban jelentést árultatott a választási eredményről, mit a kiváncsi közönség vásárolt is. Én szerencsémre nem kaptam belőle. Párisban 50.392 ember szavazott. Ez adatomat a leghitelesebb forrásból igyekeztem meríteni. F. J. Muszka állapotok Erdélyben. Az Erdélyben a polgári és személyes szabadság törvényellenes módon dühöngő zsandárrendszernek rendkívül nyomozási intézkedéseinek megismertetéseül kerülő úton igen jellemző tudósítást kaptunk ellátva hivatalos adattal is. Igen jellemző e tudósítás a kormányra, mely a fusió alkalmával kitüntetett kétszínű és csaló rendszerét mindenütt és mindenben gyűlöletes következetességgel megtartja. Mind a külvilág felé, mind a parlamenti nyilatkozataiban más-más felfogást árul el e kormány, mint tényleg Erdélyben követ. A parlamentben megtagadott minden tudomást a rendkívüli intézkedésekről. Erdélyben ellenben kém és rendőrbiztosi minőségben emberek járnak a székelység között, akik a leghitványabb módra tűként keresnek rávallókat, tanukat és árulókat. Játszák az agent provocateurt korcsmákban, kínálgatnak pénzt a vallomásokért, szóval kihívó erkölcstelen és törvénytelen módon igyekeznek megérdemelni a napidíjakat és utazási költségeket, amelyeket volt képviselők és jövendő kortesek, zsebébe csúsztatnak. És amily eljárást követ rendkívüli intézkedéseivel, Szende zsandár szerepével, az illetékes bíróság mellőzésével a kormány, ugyanily rendkívüli indokolatlan intézkedések megtételére erőszakolta a székely törvényhatóságokat. Hű másolatban lapunkhoz beküldtek ily rendkívüli intézkedéseket foganatosító rendeletet, amely által Horváth László oly utasítással küldetik ki, hogy több község hatósága felett „rendőri felügyeletet gyakoroljon.“ Ez még semmi. A rendelet meg is mondja, hogy e rendkívüli alkalmazásnak, mely semminemű törvényen nem alapszik, s melyhez a szolgabirák, közjegyzők a törvényes út mellőzésével utasittatnak, mi a „fő czélja.“ Hát bizony „a megbomlott csend és rend“ helyreállítása. Ezek a rendelet szavai, amelyekre joggá tehetjük a kérdést a napóleoni szabású kormányrendszerhez: „Csend és rend helyreállító“ rendkívüli intézkedéseikkel hogyan egyeztethető meg a „csend és nyugalom“ teljességéről világgá bocsátott hírek. Ha meg nem bomlott a csend , rend, akkor mire való a helyreállítás? Valóban nagyszerű szédelgés a hivatalos hatalommal. S még e kormánynak javára szavaz, is mer egy parlamenti többség hitványlelküsége Igazán megjött az idő, midőn egy mélység fog, s elválasztani a két pártot, amelyek közül az egy a bérlelkü reactionarius elemek alkotmány és hazaáruló csoportja, a másik a hazafias nemes pártot fogja zárni soraiban. A jövő válaszásra előreláthatólag ez értelemben fogunk a vlasztókra appellálni. Maga a rendelet, mely e rendkívüli kiküldetésről és rendkívüli hatóság gyakorlásáról szól, egész szövegében igy hangzik: Sz. 115 em. 1877. A tekts. szolgabiró és körjegyző urakhoz. J B J . , „ f “éltóságos főispán ur 446. szám alatt f. hó 6-áról kelt intézkedésével arról értesít, hogy a megye felső részében mutatkozott rendháborűtás miatt azon czélból, hogy a felizgatott kedélyek nyugalomra tereltettnek, főjegyző Horváth László urat K.-Vásárhelyre olv uta 8. Í.S.l köldíti.ki, hol ttL pl telnek!, kézdi alsó és felső, valamint orbai szolgabirói járások Bereczk és K.-Vásárhely rendezett tanácsú városok területén, a közigazgatási közegek felett a rendőri felügyeletet gyakorolja, s az ott elhelyezett katonai karhatalommal szükség esetén saját hatásköréből rendelkezzék. Midőn a fentebb érintett intézkedésről szolgabiró urat értesíteni annak foganatositására vonatkozólag sietek oda utasítani : ... a) hogy járásában a községeknek nevezett főjegyzőnek kirendeltetését és annak czélját azonnal hozza sietőleg köztudomásra; b) szolgabiró ur minden oly jelentéseket, melyek a mozgalomra vonatkozhatnak, egyenesen kiküldetéssel megbizott főjegyző urhoz tegye, onnan várjon netalán további szükséges intézkedést; c) utasításait és rendeleteit pontosan és kifogástalanul teljesítse az általa netalán igénybe veendő karhatalmat hivatalos rendelkezései által szükség esetében más erővel is támogassa. Ezen kiküldetésnek főczélja a megbomlott csend és rend helyreállítása lévén, elvárom, hogy méltóságos főispán urnak legelői jelzett rendelete készségesen fog teljesittetni, t. szolgabiró ur hazafias kötelességének ösmerendi az amúgy is elitélt mozgalom megfékezésére, illetőleg megszüntetésére teljes befolyását. t. hivatali hatalmát felhasználni. Felkérem jelentékenyebb esetekről engemet annak idejében értesiteni. S.-Sz.-Györgyön, 1877. okt. 8-án. uvuiouua stb. UtilÜÍL Forró Ferencz, s. k. __________ .... uBuchl^ííifUeiynen is, szolgálhat a „Nemere“ marosvásárhelyi távirata, mely október 16-ikáról szól, s rövid szavakban igen érdekes világításba helyezi a szász és román törvényszéki bírák kezében nyugvó igazságszolgáltatás alaposságát, amelyet önállóbb bírói karokban is elitélnek, mert a kérdéses esetben nem látnak mást puszta „rendőri kihágásnál,“ ahogyan egroszabb esetre mi már kezdetleg minősítettük a mozgalom büntethető oldalát. A „Nemere“ távirata így szól: „A m.-vásárhelyi királyi törvényszék Binder szász elnök és egy román bíróval e hó 14-én tartott tanácsülésén kimondotta a székelyföldi mozgalomért letartóztatottakra — előadó Hildebrand véleménye ellenére, ki tényálladék hiánya miatt illetőket fölmentetni kérte, — a csendháboritás bűntényét. — Vádlottak fellebbeztek. A királyi tábla elfogulatlanul fog ítélni. A tábla biráinak egy része csak rendőri kihágásokat lát az egészben, praktikusabb jogászok tényálladék hiánya miatt a kereset megszüntetése mellett vannak. Bizton számíthatunk ez ügy legkedvezőbb eldöntésére. Hogy mennyire nincs a büntetőtörvénykönyv szabványai alá eső tanyálladék a székely mozgalom miatt törvénytelenül elfogottak ügyénél, az a „hook officies“ „Kelet“ tudósításából is kiviláglik, amely lap a kézdi-vásárhelyi kihallgatásról következő részleteket közöl: „Mihály Albertet f. hó 4-én a főügyész kihallgatta, úgyszintén Horváth Ignáczot, Balázsyt, Szűcsöt és Csüdört. Első beismerte, hogy személyes vezetése alatt szállítmányt indított Horváth részére, de Maksa és Szentgyörgy között húsz fegyveres egyén megtámadta, s minden ládát elvett tőle. Horváth nem tudja mit, mi okból és ki düldött, Balázsy ártatlanságára hivatkozik, s biztos tudomásom szerint neki nem is volt semmi része ez ügyben. Szűcs állítása szerint az üveggyárhoz megrendelt kovakő helyett érkezett hozzá tévedésből a fegyver, s mielőtt bejelentette volna, őt letartóztatták, raktárából pedig valaki az érkezés éjjelén a fegyvereket ellopta“. * E részletekből meggyőződhetik minden jóravaló ember, lehet-e igazságos, vagy csak helyes volt-e a kormánynak oly önkényszerűleg eljárni? Alkotmányosnak nevezhető-e legtávolabbról is a rendszer, amely erőnek erejével bűnt akar kisütni és folytatja zsandáraival a nyomozást, mintha bizony e zsandárok, ha épenséggel nagyon rajta vannak, maguk is nem csempészhetnének puskát, csakhogy fölfedezhessék; s mintha a fölfedezéssel már a mozgalomban való tényleges részvét megállapítható lenne. Vajon egyszer volt arra csak példa, hogy a dohánycsempészek másnak helyiségébe annak tudtán kívül rejtették el az árut, hogy a gyanút annál inkább tévútra vezessék. Ha lehetett Wodianer nevére fegyvert szállítani, a mozgalom vezetőinek bizonyára volt annyi eszük, hogy a havasokon a legkevésbé gyanúba hozható egyén tanyáján rejthették el, amit akartak. Szóval a fegyvertalálás soha sehol sem tekintetett bűnnek, még a provisorium idejében sem, csakis a Tisza-kormány érdemhajhászásai kellett hozzá, hogy bűnné qvalificáltassák, melyért „csendháboritás“ vagy „áltoborzás“ ezimén pert lehet indítani. Akik legtávolabbról ismerik a büntető tör-