Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)
1877-10-22 / 272. szám
XI. évfolyam. Budapest Előfizetési dij: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Ep' évre................................20.— Félévre 10.— Negyedévre.....................................6.— Egy héra................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési dij: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön g0 kr. Ryitter: öt kasábos sor SÖ krajczár. TÁVIRATOK. tés“ Mező-Tur, okt, 21. (Az „Egyetértávirata.) Pétery Károly, volt országgyűlési képviselő s törhetlen, szilárd jellemű hazafi, a mai napon meghalt. A fegyverszüneti alkudozás. Konstantinápoly, okt. 21. (Saját külön tudósítónktól. Felad. regg. 9 ó. 45 p., évk. este 7 ó. 15 p.) Diplomatiai körökben komoly fegyverszüneti alkudozásokról beszélnek. Az alkudozások, mint engem befolyásos helyről biztosítanak, már Mehemed Ali fővezérsége alatt kezdődtek. Később a vezérváltoztatás miatt elejtették a törökök. Egyidejűleg Osman pasánál is történtek lépések az oroszok részéről. Mindkét vezér találkozott is egy orosz főtiszt meghatalmazottal. A fegyverszüneti közvetítés angol oldalról indult ki. Állítják, hogy az angol kormány újra erélyesen fölvette a közbenjárást. Az angol közvetítés folytán a szultán környezetében nagy hajlandóság mutatkozik a fegyverszünet megkötésére. Belátták a portánál is, hogy rendkívül nehézségbe ütközik és sok áldozattal járna egy téli hadjárat sorckozása. Layard sűrűn érintkezik a török kormánnyal. Teljesen megbízható forrásból közölték velem azon főpontokat, amelyek alapján a porta hajlandó fegyverszünetre lépni. E pontokat már utasítás és miheztartás végett a hadsereg vezérkarának is megküldték. E pontozatok következők: 1. A fegyverszünet 1878-ik év ápril elsejéig fog tartani. 2. Az orosz hadsereg a Jantra bal, másrészt az Ozma jobb partjára állítja fel előőrseit. Viszont a törökök a Fehér- Som jobb partján foglalnak téli szállást, nyugaton pedig a plevnai positióig érnek csak. 3. A fegyverszünet alatt egyik fél sem nyomulhat előbbre, de a Janica és Lom, közti megszállatlan területen a török kormány ujonczokat s adót szedhet. 4. A rendetlen csapatok, mint a kozákok, kaukázusi dragonyosok, a hadsereg mögött helyeztetnek el. 5. A lakásaikból kizavart mohamedánok visszatérhetnek tűzhelyeikhez. Viszont a bolgárok is. 6. A fegyverszünet alatt, az orosz kormány nem építtet vasutakat Bolgárországban. Vannak még más pontok is, mint a foglyok kicserélése, a hadiszer szállításra vonatkozó kisebb clausulák. De az egészben az a nevezetes, hogy minden pont elárulja, miszerint a fegyverszünet nem terjeszkedik ki a montenegróiakra, bosnyák lázadókra, sőt ki lehet olvasni a sorok közül, hogy Szerbiára s Görögországra sem, azon esetre, ha ezeknek kedvük volna a hióba lépni, sőt valószínű, hogy a porta, a két kis liliput birodalomtól, bizonyos dolgok miatt magyarázatot fog követelni. A törökök határozottan tiltakoznak aziránt, hogy a fegyverszüneti tárgyalásoknál szava legyen Romániának is, sőt a román hadsereg fel sem lesz abban említve. Károly herczeg egészen ignoráltatni fog. A török kormány ez idő szerint mereven ragaszkodik ahoz, hogy a fegyverszünet pontjai kizárólag csak az orosz és török hadsereg viszonyait érintsék. A vazallállamok felkelő seregeit ki akarják zárni a hadviselő félt illető jogokból. Ily alapokon előreláthatólag a fegyverszünet megkötése nagy nehézségekbe fog ütközni, hacsak Oroszország a végleges béke reményében és rendkívül kényelmetlen viszonyai miatt bele nem nyugszik, csakhogy fegyverbecsületének megfelelőleg Bulgáriában teleltethesse hadseregének egy részét. Az orosz sereg lassú visszavonulásáról már értesítem önöket. A jantrai seregből megkezdett e részleges átvonulást kapcsolatba hozzák a fegyverszüneti alkudozásokkal. Azon hír van elterjedve, hogy Szulején a saját visszahivatását és Mehemed Ali visszahelyezését sürgeti. Ezt itt a fegyverszüneti alkudozások megkezdésére kibocsátott tapogatódzó hírnek tartják. SOFIA, október 20. (Egy török katonatiszt tudósitónktól. Felad. 20-án délutáni 3 ó. 20 p. Érk. 21-én regg. 9. ó. 35 p.) Osman pasa fogyatékon levő lőszer és élelmi szükséglete szerencsésen fedezve van. Egy 12.000 főnyi gyalogságból álló erősítés hetekre szolgáló élelmi és lőszerkészlettel az oroszok megfutamitása után Plevnára érkezett. A Soli által vitt lőszer és élelmi szállítmány az oroszoktól elvett nagy zsákmánnyal át van adva. A gyalogsági segélyerő mellett Osman 22 nehéz ostromágyút, 60 tábori ágyút kapott a megfelelő tüzérséggel. Ezenkívül két ezred rendes lovast és 400 jól felszerelt cserkeszt. Plevna teljesen el van látva. Osman több támadást véresen vert vissza. BUKAREST, okt. 21. A „Románul“ Jelenti: A románok háromszor hősileg támadták meg a Griviczavédművet, de mindannyiszor visszaverettek. Berlin, okt. 21. Az országgyűlést Gamphausen nyitotta meg. A fölolvasott trónbeszéd constatálja az 1876. évi minden várakozáson fölül való egyetlen pénzügyi eredményt. Több rendbeli törvényjavaslatot bejelent. Pétervár, okt. 21. Gorni-Sztudenből a következőket jelentik hivatalosan f. hó 20-ról: A románok f. hó 19-én este bevettek Plevna mellett egy védművet, melyet azonban a törökök még aznap visszavettek. Konstantinápoly, okt. 21. Szulejmán hadserege pénteken visszavonult Razgrád környékére, ahol a seregek jobb élelmezésben és a téli időszakra jobb bánásmódban részesülnek. 272. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. A franczia választások eredménye kellemetlenül lepte meg az itteni reactiót, mert a győzelem a 363-asok részéről mégis csak nem oly tökéletes, s még most is kétesnek mutatkozik későbbre, ha meggondoljuk hány embert sikerülhet még ezektől átíiódítani a szabadság és béke ellenségének, mint Mac-Mahont nevezik. Majd megválik, mi lesz még belőle. Mac-Mahon ugyan senkinek sem kell, de ha háborút kezd Németország ellen, hogy fenntartsa magát, akkor áldás fegyvereire, habár ördögnél is roszabb. K. D. Hétfő, 1877. október 22. Szerkesztői iroda, Budapest, IV. himző-utcza 1. sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el Kéziratok csak rendkivüli esetben küldetnek vissza. Kiudé-hi Vistril: Budapest, IV. himlő-utcza 1. sz. hová az előfizetési pénzek küldendők. m Lindenau, október 19. (Saját levelezőnktől.) Köztudomású dolog, hogy olaszhonban, nem különben ellenlábasainknál is vagy az órák más szervezetűek, vagy az időjárás a mienkkel nem vág egybe. Ilyen formán nem vág össze a törökellenes lapok távsürgöny rovata a mieinkkel. Egy ideig már azt hittük, hogy már mégis restelnek a renetionárius lapok szemtelenül hazudni, mintha csak a Kordár-ügyben patváriába mentek volna Pestre, de most ismét rákezdették a már az orosz újságok által is bevallott tények elferdítését, igazán lehet róluk mondani, hazudnak mint nyomtatva, ha pedig kifogynak a hazugságokból, mint hang az orgona sípokból, ha a fúvó taposó elszenderült, akkor meg legénykednek, fenyegetődznek, csak hogy a világot rábírják úgy félni tőlük, mint ők félnek bizony nem csekély számú ellenségeiktől. Már a magyar újságokba is átszivárogtak ugyan némely határozatlan hirek Beuss herczeg pöffeszkedő magaviseletéről Konstantinápolyban, de hogy már ezzel annyira ment, hogy pláne ultimátumot nyújtott be a magas portának, melyet hitvelyk csavarnak akar alkalmazni arra, hogy ezt fegyverszünetre bírja, még pedig oly dolgokat melegít föl, miken már tulesettnek ,hittük még a vasfejü Vilmos császárt is, a geDÜ egyezmény és a szalonikis eset, ez már ugyan nem járja ám. Erről szólnak vagy hangosan, vagy suttogva,vagy nagyon érthetőleg, vagy sorok között olvasásra alkalmazva, és ez pedig nem annyira a törökök miatt történik, hanem mert már ők saját bőrükért is kezdenek aggódni a lengyelektől, kivált mióta konstatálva van, hogy Plater gróf 4 millió forinttal (némelyek szerint csak frankkal) ment Törökhonba egy lengyel légió szervezésére. Ez nem kósza hír, mert már a lengyel és törökellenes lapok is valóságnak ismerik be. Ezen légiónak föladata lenne áttörni egész Podóliáig, s az 1863-ban elejtett forradalmat újra föléleszteni. Ugyanez volt azon időben Mieroslawski és Lelevvel terve is, de Langiewitz ügyetlensége és irigykedésénél fogva az egész invázió akkor kútba esett. Mint itt átalán beszélik oly egyének, kik lengyelhonból származnak, ott most még a parasztságnál is sokkal nagyobb az elkeseredés és gyűlölet a muszkák ellen, mint a két előbbi forradalom alatt volt s épen a muszkák vereségei után kapott a lengyel népség annyira vérszemet. Lipcsében már a téli iskolai idényre megérkezett a diákság nagyobb része, vannak köztük lengyelek, kik úgy nyilatkoznak, hogy itt csak addig fognak tartózkodni, míg hónuk igénybe nem veszi őket, azért is nem fogadnak föl hónapos szobákat, hanem vagy szállodákban laknak, a szegényebbek pedig úgynevezett hálószobákban, miért naponkint vagy hetenkint fizetnek. — Többel ezen fiuk közt alkalmam volt beszélni, tőlük hallottam, hogy Lengyelország minden részében most a pórnap közt egy ima van elterjedve, melynek értelme az, hogy segítse isten a törököket győzelemre; ezen ima szövegének szerzője egy plocki pápista pap, és soha sem volt a bucsujárók száma a czenstochei fekete szűz Máriához oly nagy, mint jelenleg, s ezt is arra kérik, járna közben az istennél a törökök győzelme biztosításáért. A benszülött németeken kívül a külföldi nemzetségek közt most legjelentékenyebben van képviselve az itteni, valamint a berlini és göttingai, nem különben a thorni és geisswaldei egyetemben az oláh ifjúság, még soha sem volt itt annyi oláh tanuló, úgy hogy ez szinte feltűnő; franczia, angol és spanyol még eddig egy sincs. Az oláhok, mint mondják, a besorozás elől szökdöstek meg otthonról, nem akarnak a muszkákért ágyutápul szolgálni s ugyan szidják ám a muszkákat és szeretett Karul fejedelmüket, egy jóra való parányi sem hagynak rajta, még mérgesebbek, mint a lengyelek. A deákok nagy tömege annál feltűnőbb a befejezett sovány szent-miháli vásár után, mivel ez idén az idegen vásárosok száma ismét fogyott. A kimutatások szerint, tavaly szent Mihálykor volt itt 22.931 idegen, idei húsvéti vásárkor 20.872, most pedig csak 18.850. Egyik előbbi levelemben említem, hogy a két elsőbb vásár mily silány volt, hát még a mostani! 1875-ig rendesen 35 és 45 ezer közt volt itt vásárkor az idegenek száma. A renetionárius lapok pedig beakarják bizonyítani, hogy az üzlet itt nagy, jelesül arra hivatkoznak, hogy a magyar aranyjáradékra, melyből már a 80 millióra Magyarhonban 12, Ausztriában 8, Németországban pedig 20 milliót írtak alá, azt jegyzik meg gúnyosan, hogy mégis jó nép ez a német nép, hogy a magyaroknak ád, mintha bizony értünk és nem nyerészkedési vágyból tenné. Crispit az olasz képviselőház elnökét, ma délelőtt fogadta Andrássy, közös külügyel és, mint mondják, igen szívélyesen. A látogatás egy óránál tovább tartott. A beszélgetés tárgyát természetesen a keleti kérdés képezte, de hogy mily irányban, az persze ép oly titok, mint a mi kormányunk összes külügyi politikája, s mint amennyire titok még mindenki előtt Crispinek tulajdonképi missiója. Annyi haszna mindenesetre van, hogy volt alkalma meggyőződni arról, hogy amennyire homályos és kétértelmű a kormány politikája, és annyira világos és félreérthetlen az ország közérzülete. A délutáni órákban Crispi meglátogatta Óváry kíséretében Helfyt, kit még Olaszországból ismer. Ott voltak Simonyi Ernő és Mocsáry Lajos is. A társalgás jó másfél óráig tartott s némely felvilágosítások az olasz politika irányzatáról kedvező benyomást tettek t. barátunkra. Az esti vonattal Crispi elhagyta fővárosunkat Bécsen, keresztül egyenesen Rómába utazván. Az indóháznál ott voltak üdvözletére az olasz consul s alconsul, Helfy képviselő Óváry Lipót s néhány hírlapíró. Az osztrák kormány — írja az uj „Presse“ — memorandumot küldött az olasz kormánynak, melyben fölsorolja a fontosabb finánczvámokat, melyek 1878-tól kezdve ki fognak vettetni. Ezek a bor, olaj és a gyarmati áruk behozatalára vonatkoznak. Egyszersmind a bőr és selyem vámjára nézve is informáltatott az olasz kormány. Ausztria nem hajlandó a Franczia- és Olaszország által megállapított vámok elfogadására. A tárgyalások csak a Németországgal való szerződés megkötése után lesznek megkezdhetők. Az osztrák-magyar-német vám- és kereskedelmi szerződés tárgyában mint az új „Presze“ értesül, jelenleg tanácskozás folyik Warzinban Bismarck herczeg és Hasselbach közt a néhány nap előtt itt megállapított végleges institutiók fölött a német meghatalmazottak részére. Az instructiók nem olyanok, hogy reméllem lehetne, hogy Ausztria elfogadja a szerződést Holnap a nemzeti szabadelvűek tanácskozni fognak az interpelláció ügyében, melyet a miniszterválság miatt akarnak a kormányhoz intézni. A belügyminiszter — mint értesülünk — a küszöbön levő törvényhatósági választások alkalmából valamennyi törvényhatósághoz a következő rendeletet intézte: „Az 1870: LXII. t. sz. 65.§-a szerint a tisztviselők a bizottság által és 6 évre választatván, miután a jelenlegi magyar tisztikarnak az idézett törvény által megállapított időtartamra terjedő megbízatása végéhez közeledik, elérkezettnek látom az időt, hogy a megye közönsége figyelmét, a megyei élet egyik legfontosabb működésére, a legközelebb megejtendő általános tisztújításra irányozzam. Minthogy a megyei tisztviselők választásának joga a megyei önkormányzat egyik sarkkövét, annak lelkiismeretes gyakorlata pedig úgy az állami közigazgatás sikeres közvetítésének, mint a helyes önkormányzatnak alapfeltételét képezi, megvagyok győződve arról, hogy a törvényhatóság egyetemét képviselő bizottság álhatna ezen joggyakorlatával járó felelősség érzetétől, hazafias kötelességének fogja ismerni minden igyekezetét oda irányozni, miszerint választása csakis oly polgárokra essék, kik a közszolgálat érdekeire nézve minden tekintetben legtöbb kezességet nyújtanak. Ezen meggyőződésben a közelgő tisztújítás, kiváló fontosságának bővebb fejtegetését mellőzvén, csakis azon intézkedésekre szorítkozom, melyeket a tisztújítás idejére és az erre hivatott törvényhatósági bizottságra nézve szükségesnek tartok. A tisztújítás napjának meghatározását a megye közönségére bízom, tekintettel azonban azon időpontra, melyben a jelenlegi tisztikar megbízatása a törvény értelmében megszűnik, valamint tekintettel arra, hogy az új tisztikar működését kellő időben és akként kezdhesse meg, miszerint a közszolgálat fennakadást vagy hátrányt is szenvedjen, a tisztújítás megtartására az 1877. deczember 15-től 1878 január 15-ig terjedő határidőt tűzöm ki, oly módon, hogy a megye közönsége az ottani viszonyok figyelembe vétele mellett ezen határidőn belül határozza meg a napot, melyen a tisztujitás foganatosíttatni fog. A tisztviselők megválasztása a megye közönsége által fenntebbi módon meghatározandó időre e czélra külön egybehívandó s eleve kellőleg közhírré teendő rendkívüli közgyűlésnek lesz feladata, mely közgyűlésen a törvényhatósági bizottsági tagok fogják képviselni, miután a dolog természetéből folyik, hogy a tisztujitás azon testület által eszközöltetik, mely az uj tiszti karral együtt lesz hivatva a megyei önkormányzatnak az állami közigazgatás közvetítésének és általán a törvényhatósági jogoknak gyakorlására. Az 1870. LXII. t. cz. rendelkezéseinek pontos végrehajtása iránti felügyelet hatáskörömhöz tartozván, ezen felügyeleti jogomnál fogva felhívom a megye közönségét, hogy a tisztojitásnak az idézett törvény V. fejezetében megszabott módon leendő megtartása iránt a jelen rendeltemben foglalt rendelkezések szem előtt tartása mellett szükséges intézkedéseket kellő időben tegye meg, és az eszközlöttekről hozzám haladéktalanul jelentést tegyen. Andrássy Gyula gróf holnap utazik 4 napra Tiszadobra és onnét fölmegy e hét végén nehány napra Bécsbe. Gróf Andrássy családja november végéig marad Tiszadobon. A pénzügyi bizottság szerdán veszi tárgyalás alá a 80 millió adósságról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A banktörvényjavaslat a hét végén fog a képviselőház napirendjére tűzetni. A magyar vasúti forgalomra nézve oly fontos budapesti összekötő vasút e hó 23-án, kedden délelőtt 10 órakor fog ünnepélyesen átadatni a forgalomnak. Ezen ünnepélyhez a magyar közlekedésügyi miniszter részéről meg vannak híva a kormány tagjai, az országgyűlés két házának és fővárosi törvényhatóság tagjai és Pestmegye főbb hivatalnokai. A czukoradóról szóló törvényjavaslat ellen szavazók névsorából Nagy Ferencz képviselő úr neve kimaradt, holott épen ő volt az első, aki nemmel szavazott. A tévedést ezennel helyre igazítjuk. A lapok Kerkápoly határozati javaslatáról. Kerkápoly Károlynak tegnapi fellépése a czukoradóról szólójavaslatnak tárgyalása alkalmából, nagy port vert fel a lapokban. A kormánypárti lapok nem tudják elrejteni elégedetlenségüket, boszankodásukat, a többi lapok meglepetésüknek adnak kifejezést, nem tudják mire magyarázni a dolgot, nem tudják várjon a szabadelvü-párt meghasonlásának előjele-e a deákpárti régi „gárda“ főbb embereinek fellépése. Közöljük ezennel kivo AZ „ETOJTÍÍr TÁRGZAJA. J&. ZÖSZÖEIJS. — Történeti regény. — Irta OHAVETTE JENŐ. Fordította Hentaller Lajos. ELSŐ RÉSZ. — ítí-ik folytatás. — A boltajtó hirtelen félig felnyílt, és a nyíláson egy arcz lett látható, mely egészen fekete volt az órezportól, s a hosszan lenyúló haj annyira elfedte, miszerint képtelenség lett volna felismerni tulajdonosa vonásait. — Tetszik-e kést, vagy ollót köszörültetni ? A köszörűs van itt ! kiáltá oly átható, éles hangon, hogy az egész ház meghallotta. — Nincs köszörülni valónk polgár, mond Laura. A férfi betette a boltajtót, visszatért kerekeken járó köszörűs készletéhez, s azt maga előtt hajtva folyton kiáltá: — Hollá! a köszörűs! E hang hallatára, mely élesen és sipítón egész a velőig hatott Briquet polgár nevetni kezdetű . Teringettét ennek a ficzkónak szép orgánuma van, jó távolra hallatszik. Sureot ahelyett, hogy erre felelt volna, folyton a hangra figyelt. A köszörűs kiálltása még mindig hallható volt, lassanként azonban elhangzott a távolban. ~~ Különös, gondola magában az illatszerész, nekem úgy tűnik fel, mintha hallottam volna már e hangot és pedig nem igen régen. Midőn Lebic visszahozta a kikefélt zubonyt, már nem gondolt többé a hangra. Miközben újra felöltötte kabátját, tekintete a nagy fali órára esett. Fél hatra volt. — Szomszéd! hogy bebizonyíthassam, miszerint nem akarattal hagytalak magadra a Trévé téren, meg kell tenned a szívességet, s velem ebédelni. — Annál szívesebben elfogadom az ajánlatot, mert én régi szokás szerint még mindig 2 órakor ebédelek, s így már bizonyára nem várnak. 1795-ben a párisiak még nem mind ebédeltek hat óra felé. Feles számmal megmaradtak a régi étkezési időnél, másik részük azonban el lett sodorva az új divat árja által. Azelőtt Párisban két órakor ebédeltek; a színházi előadások négykor kezdődtek, kilenczkor végződtek, s a közönség ekkor estelizett. E szokás azonban az államhivataloknál beállt változás következtében fel lett forgatva. Régi időben a hivatalnokok reggeli kilencz órától délig dolgoztak az irodában, azután három órakor ismét visszatértek és ott maradtak este kilenczig. Miután azonban arra a meggyőződésre jutottak, hogy az esteli munka csak költséges és eredményt nem mutatnak fel mellette, tehát e körülték, s e helyett reggeli kilencztől délután négyig kellett a hivatalnokoknak szakadatlanul az irodában lenni. Ezen változás következtében jött szokásba a késői ebédelés. — A nagy tömeg követte a divatot. — Midőn a színházigazgatók látták, hogy az üres házak annak következtében vannak, mert azon időben a párisiak ebédelnek, megváltoztatták az előadás kezdetét ; e ettől fogva hét órakor nyíltak meg a színházak. Sureot és barátja pontban hat órakor ültek asztalhoz. Az illatszerésznek még most is meg volt azon jókedve, melyet neje annyira megbámult. Nem kevésbé csodálkozott a paszománíos, szomszédja jókedvén, mert még soha sem látta nevetni. Hogy a két férfi annál fesztelenebből érezze magát, Laura szobájában étkezett. Ebéd végeztével, mely alatt három üveg óbort fogyasztottak el, mely Sureot állítása szerint valami zárdának tulajdona volt eredetileg, — a két szomszéd leült piquetezni, melynek parthieját tizenkét sousba játszották. Sureot, kit a bor félbevitett, oly jókedvű lett, hogy lármázni kezdett. Kártyázás közben időnként ideges nevetésben tört ki, s hogy titkos örömének eleget tegyen, különféle dalokat dúdolgatott; különösen régi jakobinus dalokat, melyek még sansculotte korából maradtak meg emlékében. Briquet megkisérte, hogy kicsalja belőle a titkot, mely ily jókedvre derító; a részeg illatszerész azonban óvatos volt, sőt megdorgálta Briquet, ki a régi divat szerint nevezte kártyáit. — Van egy quintem a vörös felsőig, egy terczem a pique alsóig (valet de pique) és három királyom, ,— mond a paszomántos. — 0ó polgár, mond Sureot, hogy beszélhetsz ily arisztokratikusan? Hát nem hangzik az szebben, ha így mondod: Quintem van a vallásszabadságig, terezem az osztályok egyenlőségéig és három genjem? — Nagyon természetes, hogy a kormány még kártyákra rajzolva sem tűrhette a királyokat és királynékat. Különösen akkor nem, midőn az élőknek is nyakára hágtak. Ennélfogva pályázat lett kihirdetve a kártyák új elnevezésére; a nyertesnek a pályázat biztosította, miszerint tíz évig egyedül az ő kártyái lesznek használhatók a köztársaság területén. Kevésbé múlt, hogy Malvoisin papírkereskedőnek nem lett ítélve a pályadíj. Azon jó ötlete volt ugyanis, hogy a felsők a négy évszak, a királyok képei, pedig a köztársaság vértanúi: Marat, Lepolletier Saint-Fargeau, Lestergs-Beauvais és Gajunski által pótoltassanak. Ez utóbbi, ki lengyel volt, augusztus 10-én esett el a Tuilleriák előtt ; a convent nagyszerű temetést rendezett neki. Hogy azonban a kártyákra visszatérjünk, ki kell jelentenünk, miszerint Malvoisin ötlete az alsókra nézve nem tetszett a szolgabiráknak, s ezért a jutalom Degenre és James polgároknak lett ítélve. Ezen vállalkozók az egész játszma kártyára ez allegóriát alkalmazták. — Az az volt a törvény, mely minden fölött állott. — A királyok geniusokká változtak (a vörös a háború, tök a kereskedelem, zöld a béke, makk a művészetek geniussává lett.) A felsőket a különféle szabadságok ábrázolták (vörös a vallás szabadságot tüntette elő.) Azon kormány alatt, mely az emberiség egyenlőségét kivívta, az alsók jelképezték az egyenlőséget, (a vörös a kötelmek, a tök a négerek és fehérek közti egyenlőséget, a zöld az osztályokét, végre a makk alsó az egyenlő jogokat képviselte.) Amint ebből kitűnik, egy parthie piquet játszása nehéz volt ezen anabaptista kártyákkal. — Briquet tehát inkább csak a régi megnevezést használta játék közben. — Szomszéd, mond a hamis paszomántos, ha neked nem tetszik a régi szokásmód, semmisítsük meg a parthiet. — Semmiesetre sem kiáltá Sureot, ki már majdnem teljesen megnyerte a játszmát, s igen érdekelte a tizenkét sors. Miután azonban Briquet újra vesztett, tehát igen siralmas pofát vágott. Az illatezerkereskedő most jószivünek akarta magát mutatni. — Jöjj kedves czimborám, * mondá ; űzd el bánatodat, igyunk egy pohárral rajtafiámból, melyből csak legbensőbb barátaimnak szoktam adni. — Szívesen, mond a torkos paszomántos. — Lebic! kiáltá erre Sureot. — Mit kívánsz ? kiáltott fel a konyhából Lebic, hol épen vacsorázott. Vedd ki a rattaffias korsót a fali szekrényből, s tölts tele két poharat. — Helyes! ordítá vissza az óriás. — Majd meglátod, ez valódi nectár, mond Sureot szomszédjának. — Annál jobb válaszolá Briquet miközben nyelvével csettintett. Nehány perczig várakoztak. — Lebic soká jön, jegyzé meg a vendég. Az illatszerész nevetni kezdett. — Ennek az ostobának nem lesz annyi esze, hogy a poharakat fel is hozza. Briquet visszatartá Sureotot kiszólitni akarta az óriást. — Ne zavard mert még valami kárt talál tenni e barom, inkább elmegyek érte, így legalább előbb hozzáláthatunk. — Ahogy tetszik szomszéd, mond Sarcot. Briquet a konyhába sietett. Úgy volt, amint Sarcot gyanította, a ratiafiás poharak egy tálozikán a szekrényre voltak állítva, nem messze tőle ült Lebie s egy csontról rágta le a húst. — Itt a rattafia és a poharak, mondá. — Miért nem hoztad fel? — Hát mondta azt gazdám, hogy felvigyem? — Igaz, hogy nem mondta, de gyaníthattad volna. — Iia uram azt parancsolja, hogy dobjam ki a szemetet az utczára, hát ez azt jelenti, hogy az orra alá tartsam? kérdé a féleszű óriás. Briquet anélkül hogy válaszolt volna neki, felfogta a tálzát és poharakat, s felment Sureothoz. A poharak körülbelül egyenlő nagyságúak, de más alakúak voltak. Az illatszerész felfogta az egyiket. — Ez az én poharam, — mondá — rendesen ebből szoktam inni. — Emlék Hébert barátomtól. — Ahattól, kit rendesen csak Duchéne apónak hívtak. — Midőn utoljára itt vacsoráit, e pohárból ivott; nehány napra reá ő se megpróbálta a köztársaság beretváját. Ezzel Sureot ajkához ajkához emelte poharát, mit Briquet is rögtön megtett. — No ? . . . komám? . . . hogy izük . . . meg lehet inni . . . mond az illatszerész minden egyes kortynál. — Előbb meg kell még egyszer kóstolni, s majd akkor ítélek felette, — mond a nyalánk paszamántos. Sureotnak azonban nem volt annyi ideje, hogy e felhívásnak eleget tehessen. — Azon perezben, midőn poharát az asztalra tette, szemei kitágultak, ajka felnyílt, mintha szólni akart volna, anélkül azonban, hogy képes lett volna egy hangot is kiejteni, élettelenül rogyott a földre. — Ha! ha! tehát be vagyunk rúgva kedves szomszéd, — kiáltá Briquet s lehajolt, hogy Surcotot felemelje. (Folytatása következik.)