Egyetértés, 1877. október (11. évfolyam, 251-281. szám)
1877-10-23 / 273. szám
Törvényjavaslat a megyei mérnöki állomások megszüntetése és hivatalos teendőiknek az államépitészi hivatalokra ruházásáról. 1. §. A megyei mérnöki állomások az átalános tisztujitás alkalmával, vagy ha ez később hajtatnék végre, 1877-ik évi deczember 31-én megszüntettetnek és hivatali teendőik a fentebbi határidőtől számítva az államépitészeti hivatalokra ruháztatnak. 1 2. §. Jelen törvény kihirdetése után azonna hatályba lépés a benne foglalt intézkedés keresztülvitelével és az állam költségvetésében ennek folytán előálló változtatásoknak már az 1878-ik évi költségvetésben létesítésével a belügyminiszter és közlekedési miniszter bízatnak meg. Budapesten, 1877. okt. 14. Tisza Kálmán belügyminiszter. Azt mondotta, és minden szavát aláírom: „meg kell állapítani a törvényben a qualificatiót, rendezni kell a választó testületeket, állandósítani kell a bírói hivatalt, intézkedni kell törvényhozásilag a felelősség felől, és ha mindez megtörtént, bizonnyal legalább is ép oly jók lehetnek a választott bírák, mint a kinevezettek, enélkül pedig bizonnyal egyik sem fog jó lenni. Ezen nézetben vagyok én az’ 1869-iki t. ez. egyik elvére nézve, kifejeztem egész őszintén, nyíltan azt, hogy nem, és mért nem osztozom abban, hanem a többi három elvet annyival inkább s lelkem egész meggyőződésével osztom. Legnevezetesebb azok közt azonban mindamellett, hogy mind a háromnak horderejét nincs szándékom tagadásba venni, a legnevezetesebb a három közt a bírói függetlenség elve, a bírói függetlenség adja meg nemcsak a bírónak, hanem az igazságszolgáltatásnak is tekintélyét. Ez adja meg a polgároknak a megnyugvást a bírói enunciatióban. Alig lépett életbe a bírói függetlenség, három év múlva per incidentem törvényjavaslat nyujtatott be, mely pénzügyi okokkal motiváltatván, a bírói függetlenséget azon indokokból, hogy a reductióra szükség van, három évre felfüggesztette. Felszólalásom oda irányul, hogy ezen törvényjavaslat beterjesztését sürgettem, és azt, hogy ezen törvényjavaslat még ez évben letárgyalhatván, törvényerőre emeltessék, hogy ezáltal bikáinknak nyugalma visszaadassék, sürgetem azért, hogy ezáltal bíráinknak és igazságszolgáltatásuknak mindenesetre tagadhatlanul megcsonkult tekintélye helyreállítassék. Most már csakugyan semmi ok a három évnek fentartására, nem volna semmivel indokolható az, és ha fenntartatnék, mégis, nem lehetne kizárni, — hiszem — az alaptalan gyanúsítást arra nézve, hogy ezt a kormány választási czélokra akarja felhasználni. Nem volna kizárva épen annak alapján, mert hiszen a t. kormányelnök úr maga mondta volt azt, az 1869. IV. t. ez. tárgyalásakor, midőn szó volt arról, hogy ideiglenesen négy évre neveztessék ki a bírói kar, akkor azt jegyezte meg a t. miniszterelnök úr, aki indítványozni képes, hogy az ország nagyszámú bírái éveken keresztül a miniszter tetszésétől függjenek, és az, aki képes ezt pártolni, vagy abban — mint előadó úr tévé — még előnyt is látni, annak én ugyan soha elhinni nem fogom, hogy ezélja a bírák függetlenítése.“ Interpellátiója következőleg hangzik : Interpelláló az igazságügyminiszter úrhoz. Tekintettel arra, hogy a jogállamban a jogbiztonság főleg a bírói függetlenség elvén nyugszik, melynek kiváló elemét a biró elmozdithatlansága s más helyre való akaratán kivül át-nem helyezhetése képezi, tekintettel arra, hogy az ezt biztosító hazai törvényeinknek, nevezetesen az 1869. évi IV. s 1871. évi IX. t. czikkeknek ide vágó intézkedései az 1875. XXXVI. t. cz. által a reductió keresztül vihetése indokából 3 évre felfüggesztettek, mely intézkedést a bírót fölfelé, a kormánynyal szemben sajnos függési viszonyba helyezte s ez által mind az ő mind az igazságszolgáltatásnak tekintélyét mindenesetre csorbitá, tekintettel továbbá arra, hogy a reduetio immáron régen keresztül vitetetett s igy a cessante legis ratione, cessat etiam ejus dispositio elvénél fogva még az 1875. évi XXXVI. t. ez. miniszteri indokolása szerint is megszűnt a bírói függetlenség fentebb említett két alapelve felfüggeztésének további szüksége s tekintettel végül arra, hogy maga az igazságügyminiszter ur a főrendiházban már a múlt év deczember 20-án ünnepélyesen kijelentette, hogy az 1875. évi XXXVI. t. cz. által engedett 3 évi időt igénybe venni nem fogja; azonban ezen irányban mindeddig semmi sem történt, holott pedig a 8 évi időköz nemsokára lejár. Mindezeknél fogva kérdem az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól: 1. tzándékozik-e az 1869. évi IV. és 1871. évi IX. törvényczikk felfüggesztett intézkedéseinek hatályát még ezen évben visszaállítani, illetve egy ezt tárgyazó törvényjavaslatot mielőtt benyújtani s oda hatni, hogy az még ezen évben letárgyaltassék s törvényerőre emelkedjék? 2. Ellenesetben mivel tudja a kifejtett tényekkel szemben eljárását indokolni ? * Az interpelláló közöltetik a kormánnyal. Elnök jelenti, hogy a közlekedési miniszter a ház tagjait meghívja az összekötő vasút megnyitásának ünnepélyére. A napirendet illetőleg az elnök azt indítványozza, hogy a legközelebbi ülés, melyen a banktörvényjavaslat tárgyaltaik, csütörtökön tartassák. Mocsáry Lajos hétfőn kívánja a tárgyalást megkezdenii. lására A ház a miniszterelnök felszólalóelhatározza, hogy a banktörvényjavaslat szombaton vétetik tárgyalás alá. Addig ülés nem tartotik. Ezzel az ülés 12 órakor véget ért. Az első két pontot Darányi elejtendőnek is tartja, megjegyezvén, hogy a védmunkálatok soha sincsenek befejezve, a harmadik pontot is csak feltételesen tartja elfogadhatónak. Elég ha a kormány azt az elvet kimondja, hogy a különös költségekre való tekintetből a tiszavölgyi mentesített terület kataszteri tekintetben lejebb osztályoztassék, I ss tekintve továbbá, hogy az ily terület feltételei talaji tőke értéke is koczkáztatva van, azért a fenn jsiki területektől külön osztályoztassék. Többen ellenzik a külön osztályozást s elég * nek tartják a mentesített területnek egy osztállyal leebb szállítását. A külön osztályozásnál ugyanis megeshetik, hogy a mentesített terület jobb minőségű tevén a fensiki területeknél, nagyobb adóval rovatit meg ezeknél s igy a leebbszállitás adta előny elvesz. Az ülés végre abban állapodott meg, hogy * a mentesített terület valamely lentebbi kataszteri i osztályba soroztassék a szükséghez képest egy vagy két osztálylyal leebb. A másik kérdés azon társulatok segélyezése, melyek az utóbbi árvíz által rosszabb helyzetbe jutottak, hogy adassék-e ezeknek készpénz , segély, és adóleszámítás. Az itt a kérdés, hogy a készpénzsegély mily mértékű legyen, és ki határozza meg a segély mérvét és a kiosztás módozatait. Erre vonatkozólag Károlyi Sándor azon nézetben van, hogy a minisztérium állapítsa meg a kölcsön összegét, és hogy mikor osztassák az ki. Emellett szükségesnek tartja, hogy a töltések jó karba hozására az illetők a közmunkát is igénybe vehessék. Vész esetén a közmunkát úgyis igénybe lehet venni s csak munkakimérés lenne, ha a munkálatok bevégzésére nem vész idején is igénybe lehetne azt venni. Ez olyan társulatoknál lenne kérelmezendő, melyek a töltések javítását erejükből nem képesek viselni. 1 Gr. Szapáry Gyulafa segélyezést azon társulatoknak, melyeknek erre szükségük van, s megadandónak tartja. Ezt azonban csak úgy tartja kivihetőnek, hogy bizonyos éveken át (szerinte 15—10 évig) az illetőnek adóbeengedésben része Isütessenek. A közmunka felhasználásának kérdését külön akarja tárgyalni. Dány József: (Szegedről) szükségesnek tartja a segélykérésnél a méltányosság határai közt maradni. Ennélfogva indítványozza, hogy az adóleengedés úgy történjék, mikép azon területek, melyek a szabályozás hiányos keresztülvitele folytán duzzadásoknak vannak kitéve, tehát töltéseiket nemcsak magasítani, de máskép is erősíteniiök kell, az ezáltal okozott kiadásaik teljesen tudassanak be adójukba. Szruha Ágoston (Szegedről) azon indítványt terjeszti be, hogy keressék fel a kormány, s mikép a rendkívüli részhelyzetben levő társulatok minél előbb készpénzben segélyeztessenek. A többi társulatok segélyezése oly módon történjék, hogy az előre meghatározandó munkálatokra szükséges és a kormány által szerzendő kölcsönök a mentesített területekre eső adókból törlesztessenek, vagyis a kincstár az adókról a kölcsönök törlesztéséig mondjon le, s engedje azokat át az illető társulatoknak. Gr. Szapáry Gyula a segélyezésre vonatkozólag a következőket indítványozza: A pénzügyiminiszter szólíttassék fel oly törvényhozási intézkedés kezdeményezésére, hogy azon árterületek, melyeknél az 1876-iki árvíz folytán a töltéseket magasítani és ennek megfelelőig erősíteni is kell, e munkálatok új szabályozási munkálatoknak tekintessenek és 5—10 évre adóelengedésben részesittessenek. A felszólalók többnyire Szapáry indítványai mellett nyilatkoztak, s ez indítvány el is fogadtatott azon módosítással, hogy az adóelengedésre határozott (5—10 évi) idő ne említtessék. A teljesen rossz helyzetben levő társulatokra nézve a készpénzsegély elfogadtatott. Gr. Károlyi elnöknek a közmunka felhasználására tett indítványa elejtett. Ezután az egyes társulatoknak adandó kölcsönök kerültek szóba. Gr. Szapáry hangsúlyozni kívánja, hogy a kölcsönök oly mérvben eszközlendők, hogy az alsó tiszai átmetszések kivitelének költségei azokból fedezhetők legyenek. Azonkívül felkérendőnek tartja a kormányt a sürgős munkálatok eszközöltetése végett elősegek adására. Úgy van értesülve, hogy ez nehézségekbe nem ütközik. A szabályozás és mentesítési munkálatok felügyeletével egy állami közeg leend megbízva, mely közeg vagy egy személy , kir. biztos, vagy egész szakosztálya a minisztériumnak; ennek a vidéki szakközegek alávetendők, és ez utóbbiak a szükséghez képest szaporíttassanak. A javaslat második hátralevő része, a most fennálló társulatok egyjéolvasztásának módjával foglalkozik, úgy hogy ezek kebeléből választandó állandó bizottság szervezésével. Az értekezlet a javaslat ezen részeit és gr. Szapáry Gyula indítványára, elfogadta, azon hozzáadással, hogy miután a szervezkedésre az egyes társulatok befolyást gyakorolni hivatva vannak, a szegedi gyűlés által választott hetes bizottság elnökileg felszólítandó egy általános tiszavölgyi értekezdet egy behívására, és az alapszabályok átnézése és netaláni módosítási javaslat tételére. Ennek a lápcsapoló társulatoknak a társulathoz felvételét czélszerünek tartja. Hunfalvy János a felterjesztésben felbontandónak tartja azon elv keresztülvitelét, hogy minden létező vízműveleti társulat, nemkülönben a még azután létesítendők a nagy társulatba belépni köteleztessenek, a központi képviselet 10—12 tag- ből álljon és Pesten székelyen, semmiféle vállalat ; a kormány illetve a központi bizottság beleegyezése nélkül vízműveletbe nem bocsátkozhatik; egy kisebb bizottság gr. Szapáry Gyula elnökletével készítsen egy tervezetet, a központi bizottság működési köréről, úgy az egész társulat munkakörét határozzák meg. A gyűlés ezen pontokat a kérvénybe felvenni határozta, úgy azon körülmény érintését, hogy a legközelebb tartandó nagygyűlés netaláni speciális kérvényt vagy feliratot adand be e tárgyban. . Gróf Szapáry még felvétetni kéri a kérjvénybe, hogy a kormány a szabályozások mai állapotát közegeivel konstatáltassa, és az új munkálatok tervezetét és sorrendjét állapítsa meg, egyetértőleg járván el ez ügyben a tetes bizottsággal. Nem zárja ki ezen hyprografikus tervezet és munkasorrend megállapítását sem, hogy a szükséghez képest rögtöni intézkedések tétettessenek. Elfogadtatott : * E kétnapi értekezlet eredményét összesítve, a r következő határozat hozatott Szapáry Gyula gróf 3 indítványára: Benyújtandó egy kérvény a miniszterelnök, közlekedési és pénzügyminiszterhez, úgy is az országgyűléshez, melyben a kataszteri törzvény alkalmazása mellett adó-leengedések kérelmeztetnek, és ezen adó le- és elengedéseken kivül, a hol szükséges pénzsegély is kéretik, kéretik továbbá az 1871. 89-iki törvényczikk két iránybani módosítása a hitelnyerés meg könnyítése száljából, — kéretik egy tiszavölgyi és központi műszaki közeg felállítása és a vidéki közegek szaporítása, végre egy alakulási törvény minél előbbi létesítése, és ebből kifolyólag egy központi bizottság tekintetbe vétele minden szabályozási kérdésben. Bennfoglaltatik még e kérvényben a műszaki tervezetek minél előbbi megállapítása, egyszersmind érintetik egy utólag beadandó tüzetesebb kérvény esélye. Ezen kérvény szerkesztésével és benyújtásával, gr. Károlyi Sándor és gr. Szapáry Gyula elnöklete alatt megbizatott a szegedi gyűlésen választott hetes végrehajtó bizottság : Ábrái Károly, Dáni József, Dániel Béla, Katona Antal, Pálfy Ferencz, Szojka Gusztáv és Reisner István. Az értekezlet jegyzőkönyvileg határozta köszönetét kifejezni gr. Szapáry Gyulának a helyiség szives átadásáért és gróf Károlyi Sándornak az elnökség tapintatos vezetésére. ÚJDONSÁGOK. fi Pétery Károly. gju Lapunk tegnapi távirata röviden jelentette a fájdalmas eseményt, hogy Pétery Károly, az Ij aczél jellemü férfiú s a magyar irodalom szerény, s de egyik leghivatottabb munkása, kinek politikai tárgyú dolgozatai a ritka ítélet tisztaságából s az j iró modorának leplezzen nyíltságából eredt metsző élőkkel; szépirodalmi művei pedig megkapó s költői bájukkal elsőrendű helyet biztosítottak kitti s nőink sorában,— Puszta-Poón, hol élete utolsó éveit megvonulva töltötte, elhunyt, van. Pétery Károly született 1819-ben, Mező-Tur Atyja hatalmas magyar típus, Heves- és Külső-Szolnok megyék táblabirája vola; anyja I Mészáros Zsuzsanna, derék honleány, ki Károly szivébe korán beoltotta azt a szellemet, mely őt később annyi mások fölé emelte. Iskoláit Mező- Túron, születéshelyén kezdette, majd Debreczenben a ref. kollégiumban folytatta s Budapesten végezte be, hol szépirodalmi dolgozataival, nevezetesen beszélyeivel már ez ifjú korában feltűnt. I Az „Athenaeum“-ban s „Honderűdben 10—12 I beszélye megjelent s irodalmunk kitűnő apostolai, s Bajza és Vörös marti nagyot jósoltak a könnyű I tollú, eszmedus és finom érzékű fiatal dilletans I felől, s például „Mazeppa“ czimü beszélyét Byron I hasonló czimü beszélyével Bajza versenyképesnek ítélte. Szépirodalmi munkálkodását azonban rendszeresen utóbb nem folytatta. A hatvanas évek elején, 1861-ben kezdődött nyilvános politikai szereplése, mikor szülőhelyén képviselővé választatván, a kerületet egészen 1872-ig változatlanul képviselte. Ekkor lemondott. A Politikai hírlap irói működését csak 1867. után kezdte meg, a mitől fogva az „Ellenőr”, „Magyar Újság, „Szombati Lapok“, „Baloldal“ s leg utóbb az „Egyetértésiben ragadta el czikkeivel s olvasóit. Nagyon kevesen tudták, hogy a hatalmas tollú „Névtelen“ alatt Pétery Károly rejlik. Hosszabb önálló mű gyanánt roppant tanulmánnyal megirta a „Jezsuiták“-at s a szép I irodalom terén az „Utolsó Bebek“-et, mely először lapunk tározójában látott napvilágot. Irt több II regényt s színművet, ezek azonban szerénysége miatt még kéziratban hevernek, más részek Is szerkesztőségünkben közeli közlésre vár. Pétery Károly politikai nézetein s hazája II sorsán ideális rajongással csüggött; utóbb is az I I aggódás törte meg, bizalma elveszett s nagy mér Itétben embergyülölővé lett. Páratlan históriai szakismerete és olvasott Isága volt neki úgy, hogy egykor Kazinczy-val is kérdezősködést folytattak a históriai évszámokból, és a győztes ő maradt. A forradalom alatt nemzetőr kapitány volt, s mint ilyen Mesterházy haditerveinek valódi szerzője. Az utolsó években testben megtörve, főként könyveinek élt. Könyvtára több ezer forintot képvisel. A külföldi nyelveket saját szorgalmával tanulta meg, értette tökéletesen, bár egyiket sem beszélte. Pétery egyz életén át csak tiszteletet vívott I ki ismerői részéről, azok lettek iránta hidegek, kit két politikai elvforgatásukért ő elitélt. Qhyezj I Kálmánnak bizalmas embere volt. Kossuth I 1875-ben megküldte neki arczképét „tisztelete jeléül” aláírással. Pétery hírlapi czikkeit Kossuth a világlapok vezérczikkeivel hozta párhuzamba. Böszörményinek is a legjobb barátja volt s s érdekes epizódot képez életéből, hogy Madách- nak az „Ember tragédiáját“ kéziratban legelőször I Pétery olvasta el. A jótékonyság terén valójában nem ismerték, mert képviselő korában ezreket adott ily czélokra, amiről a világ mit se tudott. Vagyonát rendben hagyta hátra. Pétery egyszer szeretett életében ; e szerelme is végzetes volt ránézve. Sokszor emlegette azt, hogy az az ő halála. Különben a „Halál a szerelemért“ czímű beszélye is ezt tárgyalja. Legnagyobb örömét találta Kossuth arczképében, amelyet ereklyeként őrizett, s többre becsülte minden más kitüntetésnél. Halála egy regény befejezésében zavarta meg, a melynek czime a „Két szomszédház.“ A kiadott családi gyászjelentés így hangzik: „Mészáros Endréné szül. Pétery Terézia, Dömötör Lászlóné szül. Deme Amália úgy maguk, mint a megboldogultnak elvbarátai és irótársai nevében a legbensőbb fájdalommal jelentik testivérük, illetőleg nagybátyjuk Pétery Károly, a mezőtúri kerület volt országgyűlési képviselőjének, a törhetien jellemü hazafinak, a lángoló tollú Írónak Puszta-Poón 1877. évi október hó 21-ikén, két heti szenvedés után, 58 éves korában történt gyászos kimuttás. Temetése a helv. hitvallásu egyház szertartása szerint október 28-án d.eb. 10 órakor történik. Adjon hamvainak nyugalmat a föld ! Temetésére, mely Mező-Túron fog végbe menni, a fővárosból is többen leutaztak, hogy a kitünő férfiú iránt lerójják a kegyelet utolsó adóját. — Személyi hirek. Gr. Andrássy Gyula ma utazik 4 napra Tiszadobra és onnét fölmegy e hét végén nehány napra Bécsbe. Gr. Andrássy családja november végéig marad Tiszadobon. — Hoffmann közös pénzügyminiszter ma reggel utazott vissza Bécsbe. — Hymeu. Matyaczó Irén munkácsmegyei 1) szentszéki helyettes jegyző, e napokban eljegyezte a bájos és szellemdús Habina Paulin kisaszonyt, Mu vc8onyban, s — Halálozás. Kurzwsil Lázár fiatal ügyvédjelölt ma d. e. hosszas szenvedés után 26 fc éves korában elhunyt. Egyike volt a legképzettebb 5 fiatal embereknek, kihez rokonai s ismerősei a legszebb reményeket kötötték. 1 — Gróf Larish ifjú nejével Gödöllőről Bécsbe utazott, hol az uj pár az „Imperiale“ ventéglőben tölt nehány napot. — Bécsből Olaszországba utazik. — Kővári Béla Ali efendi, kitől lapunk is közlött czikket, N.Kanizsán plevnai tapasztala- e fairól felolvasást, fog tartani. * — Harcztéri tudósításaink. Lukáts Gyula, lapunknak a főhadiszálláson volt tudósítója, mint már olvasóink távirati rovatunkból bizonyára észrevették, elhagyta Sumlát és néhány nap óta Konstantinápolyban van. Sumlát csak akkor hagyta el, midőn biztos informatiókat szerzett , és maga is meggyőződött, hogy török részről kormolyan nem gondolnak téli hadjáratra, s legfölebb a kómszemlék révén felajánlott támadásokat hajlandók visszautasítani, míg az idő ezt megengedi vagy pedig az angol részről közvetített fegyverszüneti alkudozás sikerre nem vezet. Lukáts Gyula , barátunk távirati utasításunkhoz képest, addig mindenesetre Konstantinápolyban marad, míg a hadakozó felek véglegesen be nem szüntetik, akár diplomaciai megegyezés, akár az időjárás miatt hadimozdulataikat. Értesüléseit ottani rendes levelezőnkkel 1 vállvetve innen fogja ezentúl küldeni. Ez intézkedéssel egyidejűleg gondoskodunk, amiről tegnapig sofiai táviratunk, s mai sofiai levelünkből immár tényleg is meggyőződhetett olvasó közönségünk, s hogy a plevnai eseményekről, amelyek ez évben ] a bulgáriai harcztér utolsó, de mindenesetre legérdekfeszítőbb jeleneteire befolynak, egy török katonatiszt lássa el lapunkat tudósításokkal, annyi * szór ahányszor a lőszerszállítás körül Sofia és Plevna közötti szolgálatai mellett csak teheti. — Általában mindent megteszünk, hogy eredeti tudósítások dolgában továbbra is a külföldi igényeknek megfelelő színvonalon tartsuk lapunkat e hazánkat közvetlen érintő kérdésben, — Bukovinában, — mint értesülünk, — a Józseffalvi kerületban borzasztón szedi áldozatait a halál. Torok egyík betegség uralg, naponta 3—4 gyermek hal el. September 1-től október 17-ig — azaz a mai napig 82 gyermek halt el. A kormány egy orvost is küldött. — Makó város Mukhtár, Ozmán és Szulejman pasákat díszpolgáraivá választá, amit mindhárman, mint a „Maros“ közli, a következő távirattal köszöntek: Tudomásul vettük azon határozatot, mellyel Makó város képviselőinek összes gyülekezete bennünket e város díszpolgáraivá választván, megtisztelt. Mélyen érint bennünket ez a valóban hízelgő kitüntetés, melyet úgy tekintünk, s mint újabb bizonyságát a magyar nemzet rokoni szenvének az Ottoman nemzet iránt. Kérjük önöket, fejezzék ki Makó város közönsége előtt őszinte s hálánkat és tiszteletünket. Mehmed Mukhtár, Ozsmán és Szulejman. Szulejman pasa külön táviratot is küldött, mely így hangzik: Makó város tekintetes tanácsának Busásukból Ma vettem a nagy I vezértől önök sürgönyét, mely jelenti ama rokoni szenvtől lelkesülve, melyet önök azon ügy iránt éreznek, melyért mi küzdünk,hogy a „magyar polgár” I tiszteletre méltó ezimével szíveskedtek engem fel ruházni. Egész nagyságát felfogom e kitüntetésnek és egész örömmel törekedni fogok, hogy azt ezutánra többszörösen kiérdemeljem. Forrón óhajtom, hogy önök polgártársaim és testvéreim mindig örülhessenek ama jólétnek, melyet azon nagy és hazafias nemzet sorsa megérdemel, melynek I nevét mai naptól fogva büszkeséggel viselendem. I Fogadják kedves polgártársak legőszintébb köszönetemnek kifejezését, és számoljanak mindig hüt polgártársuk érzelmeire. Szulejman, — Csángó magyar testvéreink, s Újházi festő hazánkfia olvasván a lapokból, hogy I oltár képre van szükségük a józseffalviaknak, írta az öreg lelkésznek, hogy minő legyen az, és mit ábrázoljon; erre Druskaczky , mint annak idején velünk is tudatta az öreg, azt válaszolta, hogy a főoltár képet Simor bg. prímás ígérte meg, a három mellékoltár kép közül pedig egyet, a nemes keblű honleány gróf Wenckheim Krisztina, a második mellék oltárkép Szt. Domonkos lenne, s erre aztán Újházi díjtalanul elkészite egy czirka I 7—8 láb magasságú oltárképet, és azt megküldte nekik. Erre a lelkész a szives adományozónak a legmelegebb hálálkodás között érzékény köszönő levelet irt, s hivatalosan is nyugtázták az értékes ajándékot. Azon helyzetben vagyünk, hogy a két érdekes okmányt szóról szóral közölhetjük. A nyugtatvány igy hangzik: Mélyen tisztelt tekintetes tanér ur ! Mi el- s szakadott, elhagyatott — a moldvai határon köröskörül idegenek közt élő józseffalvi magyarok, s nyilvános köszönetet és hálát mondunk, mélyen s tisztelt tekintetes Újházi Ferencz tanár urnak ; a s gyönyörű szép — szent Domonkost ábrázoló — I oltár képért, mely az uj templomba nagy ajándék, s és melyet hozzánk küldeni méltóztatott 3-ik októberben, és melyet az utkányi vaspályán teljesen s épen, legkisebb hiba nélkül kezünkbe kaptunk. I Kelt Józseffalván, október 17. 1877. Druskáczky I György m. p. lelkész, Kovács Mátyás kántor tanitó, György Péter, Heinrich Rutkay, Péter Ferrencz, Borsos János, Kórody Ferencz, Erőss Pista, Borbáth Pista, Mészáros András, Fazekas János, Vajda János öreg biró, Márton Antal, Klamody I János helybeli biró. (Pecsét.) Az öreg lelkész megható levele pedig a következő: : „Mélyen tisztelt tekintetes tanár ur! Második ■ I napon, azaz 4-dik október szent Ferencz napján , s kiterjedett a hir, hogy az oltárkép elérkezett, s nagy örömmel mindnyájan öregek és ifjak, nagyok és kicsinyek, siettek a papi lakásra a nagy I ajándékot megnézni, látván, sírva fakadtak, kezeitkét felemelvén, áldák drága kezeit, melyekkel oly I szépen festetté, és nekünk elszakadott jozseffalvi is magyaroknak az uj templomba ajándékozni kegyesiskedett. Ez szent Ferencz névünnepén volt, és az I egész jozseffalvi magyar község buzgó imádság. Igal kérte a mindenhatót, hogy a mi nagylelkű s jótevőnket tekintetes Ujházy Ferencz tanár urat, soká, igen soká egészségbe és boldogul éltesse I ő a magasságbeli uristen ad muhos plurimos I annos. Nagy neve — Ujházy Ferencz — az első a’ 1 Ikadott józseffalvi csángó magyaroknál örökké élni f ig. — A kép nagyon szép, finom festés, sokan idegenek eljöttek megnézni, nagyon megtetszett, bizony egész Bukovinában nincsen oly szép, legyen áldott azért drága keze. Az aranyrámának méltó dicséret, — igen szép. Isten éltesse és áldja Weisz urat, a vaspályán szivemből örömest fizettem 35 frt 80 krt (a levélközlő megjegyzi a szerkesztőség számára, hogy a kép teljesen ajándék, azonban a 7—8 láb magas, 3—4 láb széles képhez készített 6 hüvelyes aranyrámát Weisz 25 frt leszállított áron adta, és a 35 frt 80 krban ez van benne mint utánvét, a többi szállítási költség) stb. — Pest megye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott gróf Szapáry főispán elnöklete alatt. Több sürgős ügyben kelt miniszteri leiratot kellett elintézni; a miniszter nevezetesen a megye új közigazgatási fölosztását tetemes módosításokkal hagyta jóvá. A tiszti személyzet létszáma és fizetésének reduetióját követeli, nevezetesen a főorvosét 1500 forintról 1000-re stb. a 7 járási állatorvos helyett egy központi állatorvost kivon, nem engedélyezi az irnoki fizetések s a váczi szolgabirói átalány nagyobbitását, a dijnokok szaporítását, a 7-ik árvaszéki ülnöki hely fölállítását. Azon óhaját fejezte k, hogy a szolgabirók székhelyét a járásbirókéval lehetőleg öszhangba kell hozni. A miniszter módosításai rogz vért szültek s a közgyűlés élénk vita után elhatározta, hogy nagyobbrészt megmarad eddigi módosításai mellett s a minisztert újra fölkéri azok megerősítésére. Megállapittatott ezután az 1871 -iki megyei költségvetés 256,424 frt 50 krban, a fedezendő deficit 254,508 frt 50 kr. Továbbá a belügyminiszteri leirat folytán a megyei választások határnapját november 18-ikára tűzte ki a közgyűlés s a választási elnökök és jegyzőkre nézve elfogadta az állandó választmány által javasolt névsort. Végül kimondatott, hogy az uj that. képviselet az általános tisztújítást deczember 15 és január 15 közti időben ejtse meg, mire a napirend kimerülvén, a közgyűlés befejeztetett, — Muszka-kegyetlenségek, Sófiából irja levelezőnk e saját szemeivel látott jelenetet: Most (okt. 9.) hoztak Leenodzeváról egy öreg bolgárt és két nőt; feleségét s leányát. Az oroszok ezt az öreget levetkőztették volt s meggyujtották a haját és szakáiét, az öreg asszonynak pedig levágták a két fülét és az orrát. A leány nyakán találtak két-három ezüst darabot, sikoltva kérte, hogy hagyják azt meg neki, mert az drága emléke, inkább minden pénzét odaadja. Megfogták s őt is meztelenre vetkőztetve nyolcvan egymásután a legaljasabb kínzással illették, ráadásul megcsonkították. A leány meghalt, az anya tán megél holnapig, az öreg bolgár pedig most haldoklik. A törökök által fölszedett három áldozatot aztán a bolgérok nem akarták befogadni házukba s a jommandans pasa, Mehmed, e művelt és gyöngéd ember szállíttatta őket egy török házához; azonfelül sietve kirendelt három orvost, hogy ha lehet, valamit segítsenek a borzalmas kegyetlenségek e szegény áldozatain. — A spitzli-rendszer. Hogy a Tiszakormány a székely ügyben mennyire nem veszi figyelembe az országgyűlés felszólalásait, s sajtó figyelmeztetéseit, mutatja a következő levél a is, melyet K. Horváth Jánostól vett a „K. N.u. a ad szóról szóra minden további megjegyzés nélkül: „Udvarhelymegyéből Kézdi-Vásárhelyre utaztam fogoly testvéremnek látogatására. — Elmenetekmkor meghagytam udvari gondviselőmnek, hogy a postán távollétem alatt érkezett leveleimet utasítsa Kézdi-Vásárhelyre. — Folyó hó 14-én személyesen kerestem a nevemre szóló leveleket az érkezet postán, de elutasittattam, későbbre fogoly testvéremmel találkozni óhajtván, a törvényszéki épületbe mentem, ott kézbesítették a fiam által irt ás nekem czímzett, de pecsétjét feltört levelet — a Bach-korszak alatt ilyesmi nem történt velem, most a Tisza szabadelvű kormány, látom, megengedő, hogy mivel a fogoly Horváth Ignácznak, testvére vagyok, nevemre szóló levelek felbontassanak. — Ami a fegyverek szállítását illeti, a kézdi vásárhelyi törvényszék asendháboritásnak bérmálta, de én azt hiszem, hogy ha ítélet alá kerül az ügy sem egyikre, sem másikra paragraphust nem fognak találni. — K. Horváth János. — A török sebesültek javára szerkesztőségünkbe Freund Barnát úr és családja Budapestről 1*/« kiló tépést, két inget, és két lábravalót volt szives küldni. Át fogjuk szolgáltatni a konzulnak. — Bonczhidáról ugyanazon czólra kaptuk a következő lépéseket: Bauch Györgyné 380 gr., Szász Zsuzsanna 1110 gr., Kirkosa Péterné 380 gr., Kálmán Lászlóné 620 gr., Farkas Pepi 660 gr., Farkas Katinka 200 gr., Czipczer Vilma 135 gr., Sarányi Tinka 520 gr., Sterbinczkiné úrnők 50 gr. küldeményei, melyet hasonlókép át fogunk szolgáltatni az illető helyre. — Az amerikai termés. Washingtonból távírják, hogy az összes beérkezett jelentések szerint az ezidei búzaaratás a legnagyobb, mely valaha volt az egyesült államokban. — a „bácskai kör“ érdekében vasárnap október 21-én a Komlókért helyiségében gyűlés tarttaott. A gyűlés a héttagú bizottság által kidolgozott alapszabályokat hosszas vitatkozás után elfogadta. Mire a héttagú bizottság, Vaálly Emil a bizottság előadója által bejelentette lemondását. A mi tudomásul vétetvén, a hetes bizottságnak fáradozásáért köszönet szavaztatott s az alapszabályoknak végleges szövegezése és a további teendők vezetése czéljából Nagy Kálmán korelnöksége alatt a következő tagokból álló új bizottság választatott: Fialt Viktor, Czvetkovits Péter, Turszky Jenő, Jablonszky Miklós, Tauber Róbert, Vaálly Amil, Városy Tihamér és Vojnits Imre. — a gazdasági és az országos tanszermúzeum oly élénk látogatottságnak örvend, hogy az ügybuzgó cicerone, Girókuti mindennap teljesen kifáradva s sokszor elrekedve fekszik le. A látogatók könyvében kizárólag intelligens egyének nevei olvashatók ugyan, — de ilyen aztán elég van bejegyezve ott. A vidékről a fővárosba jövők sohasem kerülik el a rendkívül érdekes, unicumokkal bíró kiállítást. A roncsoló toroklob Kis-Kun- Félegyházán, hol az junius 26-án vette kezdetét, szünőfélben van. Eddig a bajba 574-en estek , meghalt 250, meggyógyult 318, gyógykezelés alatt van 6. — A budapesti összekötő vasutat holnap, 23-án d. e. 10 órakor nyitják meg ünnepélyesen, s adják át a forgalomnak. Ez ünnepélyhez a magyar közlekedésügyi miniszter részéről meg vannak híva a kormány tagjai, az országgyűlés két házának és a fővárosi törvényhatóságnak tagjai és Pest megye főbb hivatalnokai. — a Petőfi emlékszobor szakértő szűkebb bizottsága többszörös eljárás után megállapodott Huszár Adolf úrral a szobor végleges mintaterve iránt, melynek elfogadása felett most már a nagy bizottság fog dönteni. Az ülés e tárgyban Huszár A. városligeti műtermében, hol a szoborminta áll, csötörtökön f. hó 25-én d. u. 3 órakor fog megtartatni, melyre a nagy bizottság tagjait tisztelettel meghívom. Budapest, 1877. okt. 22. Tóth Kálmán elnök. — A városi főkapitányság f. hó 20-án beidézte Franki Leót, felszólítván a nevezettet arra, miszerint nyilatkozzék, hogy minő mandátummal jelent meg a genti gyűlésen, és hogy kik vannak a mandátumon aláírva? Franki azt válaszolta, hogy nem emlékszik ezen körülményekre, amelyek felől csak a genti bizottság adhat ez idő szerint kellő bővebb felvilágosítást. — Egy központi vasúti kórház is Aa Alsó-Tiszaügyi értekezlet. — okt. 22. Az alsó-tiszavölgyi érdekeltek mai folytatólagos ülésén gr. Károlyi Sándor elnök a felirat szerkesztésére nézve tegnap irányelvül megállapított 6 pontot adta elő. E hat pont közü azok, amelyek az adó elengedésére, az államsegélyre s a kataszteri osztályozásra vonatkoznak szerinte egyszerű voltuk miatt tárgyalhatok egyszerre. Indítványozza, hogy így egyszerre vétessenek tárgyalás alá. A tárgyalás megkezdetvén, dr. Darány Ignácz figyelmezteti az ülést arra, hogy a kataszteri osztályozásra van a tisza-völgyi központi választmánynak egy munkálata, mely a következő pontot tartalmazza. 1. A nulla földekre ne alkalmaztassék szigorúan a törvénynek az az intézkedése, hogy a 15 évi adómentesség csak úgy álla azok a mentesítési munkálatok bevégzése uta egy évvel bejelentettek az illető adóhivataloknál. A társulati munkálatok akkor vannak befejezve ha a védmüvek erősítésére á átalában uj munkálatra többé szükség nincs. 3. A kataszteri jövedelem megítélésénél ne csak a gátfenntartási költségek, hanem a befektetett tőke is vétessene számításba és a földek egy osztályozással lejebel assifikáltassák,