Egyetértés, 1877. november (11. évfolyam, 282-311. szám)

1877-11-01 / 282. szám

kölcstelen iparügyi szédelgés főmotorát épenséggel nem tartjuk alkalmasnak, s jobb szerettük volna, ha e feladatot méltóbb képviselő vállalja magára. Mindamellett a ráolvasás ráolvasás marad, s ezen­túl saját böngészetünk alapján időszerűleg fogja követni több is. Ráth Károly tegnapi beszédében következő­ket olvasott rá a hatalom fusionalis embereire: Tisza Kálmán volt hires balközépi vezér, most udvari lóhűtő az osztrák nemzeti bank felől az 1872-ki bankvita alkalmával a diarium 132. lapja szerint többek közt a házban így nyilat­kozott : „Mert a valuta helyreállítását a fenálló tör­vények szerint mi magunk nem eszközölhetjük, oly ideiglenes intézkedést kívánok, mely határo­zottan nem előmozdítója, de inkább ha kell meg­­rontója legyen azon pénzintézet érdekeinek, mely máskép ki fogja vinni csak azért is, hogy Ma­gyarországot továbbra is kizsákmányolhassa, hogy a valuta soha úgy ne rendeztethessék, hogy Ma­gyarország önálló bankügyét megállapíthassa.“ (Mozgás a baloldalon.) * Ghyczy Kálmán Tisza Kálmán és Fáik nyilatkozatai: Engedje meg Wahrmann­t, képv.­ár, hogy az általa oly rémségesnek feltüntetett disagióra nézve mindenekelőtt egy bizonyára mindenki által e házban elismert pénzügyi szaktekintélyre, a je­lenlegi mélyen t. h­á­z­e­l­n­ö­k ú­r­r­a hi­vatkozzam, ki nemcsak az érczfedezettel, hanem még az általa megpendített államjegyfedezettel bíró önálló magyar bank­jegyeinek disagióját is a legnyomósabb érvek egész sorával valódi értékére reducálta. Beérem a diárium illető lapjára való egyszerű utalással, s csakis azon általam és elv­­társaim által is teljesen osztott véleményét idé­zem (Halljuk! Halljuk!), mely így olvasható a 180-ik lapon: „Miután az államjegyek addig, míg a bankjegyek kényszerforgalommal bírnak (és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szükséges), a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak és lesz­nek, és lenniök kell, én azt állítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrá­k­ n­emzeti bank jegyei közt diságió alig lehetsé­ges.1* (Tetszés a baloldalon: Derültség!) (Németh Albert: Honores mutant mores!) Teljesen osztotta e nézetet Fáik tisztelt képviselő úr is, ki a napló 152-ik lapja szerint csatlakozott ezen véleményhez, igy nyilatkozván, hogyha a birodalomban két bank lesz, s mind­­eegyiknek bankjegyei kényszerforgalommal fognak bírni, és mindkettőnek éret fedezeti aránya ugyanaz lesz, és mindkétféle jegy államjeg­gyel ki lesz cserélhető, akkor vagy egyáltalában nem lesz semmi ugrókülönbség köztük, vagy ha lesz, eltűnő csekély lesz.“ A pártatlanság érdekében azonban nem hall­gathatom el, hogy akkoriban Tisza Kálmán kép­viselő úr, ki legnyomatékosabban védelmére kelt az említett államjegy-fedezetű banktervnek, kényszerforgalmú magyar bankjegy értéke iránti a bizalomra nézve még jóval tovább ment, mint én magam menni mernék, midőn épen oda nyilatko­zott: „Hogyha választanom kell egy osztrák bank kényszerforgalmu jegyei közt, vagy pedig egy ma­gyar bank kényszerforgalmu jegyei közt, akkor azt hiszem, a választás nem nehéz.“ (Élénk he­lyeslés balfelől.)* Falit Miksa nyilatkozata a terézvári pol­gárság előtt:­­ „Nekünk nem kell az olyan bank, mely ha­tóság, melyhez hitelért petitionálni kell, és mely ezen hitelt akkor egészen kénye kedve szerint, néha néha úgyszólván csak kegyelem utján megad­hatja, vagy talán nem is adja meg, hanem hogy a bankban oly intézetet akarunk bírni, amelynek mindenkor meglegyenek nemcsak az eszközök, de meglegyen egyszersmind a komoly akarata is minden szolid hiteligény kielégítésére. Ha az osztrák nemzeti bank késznek nyilatkozik ezen fel­tételeket teljesíteni, akkor inkább­­ vele fogunk egyezkedni, mint bárki mással, mert a bankjegy­nek egysége a birodalom mindkét részében ne­künk is igen sok előnyt nyújtana. De ezen elő­nyök mégsem oly nagyok, hogy azoknak kereske­delmünk s iparunk jogosult követeléseit és leg­fontosabb érdekeit áldozatul hozhatnék, és ha az osztrák nemzeti bank a Magyarország részein­ fel­állítandó s valóban nem túlságos követeléseket nem akarná vagy nem tudná elfogadni, akkor pillanatig sem szabad esszariadnunk önálló nem­zeti bank felállásától sem (Élénk helyeslés a bal­oldalon), a­mi oly rendszabály, mely, e tekintet­ben nem táplálunk semmi csalódást, főleg az át­meneti korszakban mindenesetre nagy áldozatok­kal terhelne bennünket; de oly áldozatokkal, me­lyek nem igen hosszú idő múlva a magyar bank­ügynek teljes szabadsága és függetlensége, vala­mint a magyar kereskedelem s ipar felvirágzása által bőségesen pótoltatnának. (Élénk helyeslés balfelől.) Mi sem mondunk egyebet: mivel 2 évi alku­dozások ilyetén keserves eredménye minket arról győzött meg, hogy a czélt a nemzeti bankkal el nem érhetjük, még áldozatok árán is pillanatig sem szabad visszariadnunk egy önálló magyar bank felállításától. (Helyeslés balfelől.) Már­­icz Fái bárándi nagy terjedelmű financz­­kapac­itás arany véleménye: „Úgy, mint Fáik képviselő úr tegnap egy külföldi auctoritásra Maurice Blockra hivatkozott, én viszont, egy hazai szaktekintélyre, Móritz Pál képviselő úrra vagyok bátor hivatkozni (Élénk de­rültség a baloldalon,) ki nálamnál sokkal szigo­rúbb bírálatot mondott itt e házban az osztr. nemzeti bank felett. (Helyeslés.) Ismét csak e részbeni mérsékelt álláspontomat feltüntetendő, de különben is, mert szeretem oly jeles férfiak, mint Fáik képviselőtársam példáját követni, ki tegnap oly sokat idézett, felolvasom az 1872-iki január 16-iki diarium 106. lapján a következőket: „A Trefort által beterjesztett határozati ja­vaslat, úgymond Móricz Pál képviselő úr — oly szegény, hogy még azt sem meri megjelölni, hogy eshetőleg magyar bank legyen felállítandó , mint az ördög a­tomfénytől, úgy fél a magyar jegy­bank nevének is felemlítésétől. (Élénk derültség.) Ennélfogva én tudom, hogy kiegyező félben va­gyunk az osztrák bankkal és mivel ezt tu­dom, méltóztassanak megengedni, hogy a kor­mány figyelmébe ajánljam azt, hogy ez az osztrák nemzeti bank nem oly rendkívül solid intézet, mint a­milyennek magát tartani szereti, nem oly solid, mondom, már eltekintve attól, hogy egy bank, ha jegyeinek beváltását beszünteti, soliditását elveszti, de lássuk csak a bank történetét keletkezésétől kezdve, sat.“ És így fejezi be beszédét: „Én csak azért hoztam fel ezt, nehogy azt képzeljék Bécs­­ben, hogy a viszonyokat mi itt nem ismerjük, épen úgy ismerjük a mi nyomorúságunkat, alá­rendeltségünket az osztrák bankkal szemben.“ (Hosszas derültség baloldalon.) * Gyernatony Lajos Budapest Ferenczváros­­ képvi­selőj­ének kijelentése a fővárosi polgárság színe előtt csak nem régen a maiakkal teljesen azonos 1 pénzügyi és politikai viszonyok közt 1875-ben. „Nekünk kell önálló magyar jegybank, és mi nem­­ fogunk bizalommal viseltetni semmi kormány iránt, 1 mely ezen közérzületnek, ezen közóhajnak eleget­­ nem tesz. E­n részemről előre kijelentet­­­­tem, hogy a kormányhoz szigorúan ra­gaszkodom, de azt is megmondom, hogy a mely kormány nekem — legyen az bármiféle kormány — a bank ügyét elejti, annak hive többé nem leszek.“ (Derültség balfelől.) Tejes részvéttel vagyok azon érzékeny vesz­teség iránt, mely ily energikus nyilatkozat után a t. többséget és különösen az igen t. miniszterel­­­­nök urat azáltal érni fogja, hogy Ferenczváros t. képviselője ilyen fontos kérdésben velünk, ellen­­­­zékkel fog szavazni. * Kautz Gyula császári királyi nemzetgaz­­dász, a győri polgárság e ezégéres szégyene ugyancsak e polgárság előtt így szólt: „Az önálló bank létesítése a valuta helyre­állítása előtt sem lehetetlen, és helyes combinatió I mellett ily alapon is meg volna esetileg és rövid időre kísérthető“. (Tetszés balfelől.) Mára és ez alkalomból legyen elég ennyi idézet. A többi majd jó alkalmilag. Egyelőre ítél­jen a közönség ennyiből, s álljon elő tisztességes arczczal bárki, s mondja, ha meri, hogy ez embe­rek iránt nem jogosult a támadás és ostor bármi­féle neme le le végtelenül; álljon elő és mondja,­­ hogy a legprimitívebb moralitás árszabályai alap­ján is; ez emberek politikája legtávolabbról is megfelel egy nemes, lovagias nemzet becsületér­zetének; álljon elő és merje mondani, hogy a jövő választásoknál a jelszó e tiszapárti haddal szemben nem ez lesz. Becsület és hazafiság! a még itt időző P­r­e­t­i­s és Chlumecky miniszterek Széll és Trefort miniszterekkel értekeztek ma hosszabb ideig, valamint S­c­h­w­e­­g­e­r osztályfőnök, B­a­z­a­n­t miniszteri és M­a­t­­t­e­k­o­v­i­c­s osztálytanácsosok. — A törvényho­zásoknak előterjesztendő vámtarifa javaslat meg­állapítása — mint a „B. Corr.“ írja — gyor­san készül, miután nem kell minden tételt újra megvitatni vagy meghatározni. A német kor­mánynak küldendő válasz már el is készült és azonnal át fog küldetni, valamint a többi külhatalmakhoz is fölszólítás szerződés iránti tárgyalások megindítására. Kor­mánykörökben azon meggyőződésben vannak, hogy Németország, ha tán 1—2 hónappal későbben is lehetővé fog tenni egy szerződés megkötését, Pretis és Chlumeczki miniszterek szándéka már holnap reggel Bécsbe visszautazni. Az elfogott székelyek ügye s általában a kormány által országos megfélemlítés végett erő­szakoltan nag­g­yá felfújt mozgalom alkalmat adott Háromszéke megye bizottságának felírni a zak­latások ellen és kérvényezni az elfogot­­tak szabadon bocsáttatása érdekében. A­ felirat becsületére válik Háromszék megye közönségének, nem úgy a kormánynak, mely ezt provokálta üldözési és törvénytelenségi helyével. A minisztérium meggyőződhet most már, hogy meg­félemlítés helyett csupán izgatottságot szült eljá­rása a székelység között. A közvélemény pedig láthatja immár egy törvényhatósági nyilatkozatból, hogy mire képes a magát alkotmány és személyes szabadság fölé helyező hivatalnoki és zsandárbuz­­galom, ha egyszer minden áron azon van, hogy fölfelé szolgálatokat tegyen jog és törvény lábbal­­tiprásával is. Meg kell még jegyeznünk, hogy a kormány folyvást a legbotrányosabb módon él vissza a ha­talommal a székelyföldön. Kivételes állapotokat lé­tesít, a­minek csak az alkotmányos törvények fel­függesztésével katonai uralom, vagy ostromállapot kihirdetésével férnek össze. Utaljuk e részben ol­vasóinkat székely­ keresztúri levelünkre, a­melyből kivehetik a tanúságot, mily szerepe van kormá­nyunknak Budapesten, midőn Bécsből csak arra tartják, hogy alkotmányosan elhazudja, a­mi al­kotmány ellenére történik. B. Ringelsheim ott a föltétlen hatalommal rendelkező úr. Megvan tehát tényleg a katonai uralom a motozásoknál; meg­van az intézkedésekben, csak a parlament előtt tagadják el. Hogy minő muszka állapotok uralkodnak ott folyvást daczára a protestánsoknak, arra nézve például szolgálhat, hogy a távirda, mely végre is a közönség pénzén tartatik, el van tiltva a szé­kely ügyben közleményeket fölvenni a hírlapok számára. Tudósítónknak a háromszéki határozatot jelző távirata sem érkezett meg lapunkhoz, s ha ővele is hasonló sorsban talált volna részesülni, ennek elveszéséről is alig értesülünk. Pedig a le­véltitok szentsége sem respectáltatik Tisza úr kor­mányzata alatt, a mint hogy Ugrón esetében még a legártatlanabb családi levelek elsikkasztásától sem riadnak vissza. Meddig élnek vissza még a székelység tü­relmével , s meddig tiporják az erkölcsi és alkot­mányos törvényeket lábbal? Valóban a legjámbo­­rabb türelem húrja is szakadásig feszittetik e semmi szentet, semmi jót nem ismerő kormány­zat által. között; s Székely Gergely, Gyárfás Imre és Lázár Mihály közérdeklődéssel és tetszéssel ki­sért erélyes felszóllamlásaik alatt kifejezés adatott­ a) "annak, hogy Tisza az országházban nem különben a biztosok, a letartóztatottak elhelyezését illetőleg, valamint a folytatott inquisitióra nézve adott jelentéseikben, a legtisztességesebb szóval élve — egytől-egyig fillentettek. b) annak, hogy a főispán túlbuzgó volt és c) annak, hogy az alispán törvényszabta hi­vatásának teljesítéséhez annyit ért, hogy ahhoz semmit sem ért. Mert ha tudná az 1870-iki XLII. tvc cikkben szabályozott kötelezettségét, nem esett, nem eshetett volna meg mindaz, a­mink megtör­téntek. Kifejezés adatott végül annak, hogy a megye nyugalma mindaddig megzavarva nem volt, vala­meddig ártatlan honfitársaink befogatásával, a köz­­igazgatási-, majd katonai­ s végre bírói zaklatások s motozások által maga a hivatal izgalomba nem hozta. És igy ha izgatottság van, annak maga a hivatal az okozója. Ezek kijelentése után a bűnügyi eljárás b­eszüntet­és 8 § a letartóztatot­tak szabadláb­ra bocsátása iránt felirat intéztetett a minisztériumhoz. Fogja-e Tisza törvényhatóságunk eme felira­tát figyelembe venni: nem tudjuk, de hinni akar­juk, hogy a muszka pillanatnyi érdekekért, ár­tatlan honfitársaink elvett polgári szabadságuk visszaadására már elérkezettnek fogja látni az időt. Még párolog Kor^­nán a vér, mely Tisza ur­a többségre juttatásáért omlott. Ott bűntény forgott fenn, mig a jelen esetben semmi sincs.­­ S ha mégis, akkor tudott a kormány a bűntény iránt is elnéző lenni, akkor még inkább kötelessége lenne most. Nézőhelyi. II. Székely-Keresztur, okt. 26. Az osztrák-magyar kormány semlegessége­­ nemcsak az oroszok számára engedi meg a hadi-­­ és élelmiszerek szabad szállítását, sőt e czélra még állami vasúti kocsikat is adnak át, hogy a szállítás­t annál gyorsabban és biztosabban eszközöltethessék, minek naponta tanúi vagyunk, midőn a különböző­­ brassói állomásokon látjuk a kétfejű saspecsétekkel f­elburkolt kocsisorokat robogni, melyek bizony ha­­ a székely-török légió számára szólanának, rég ha­­­­zafi erélylyel lefoglaltattak volna. Hogy mily múszka állapotok vannak még­­ mindig a székelyföldön, ezt a belügyér minden­­ szépítése daczára szomorúan bizonyítja az alábbi tény,­­ mely ezen községben él a belügyi államtitkár egyik közelebbi rokonánál Gyárfás Domokos­­ földbirtokosnál f. hó 28-án megtörtént, ugyan­is este 9—10 órakor a községbiró vezetése mellett 11 kö­zös baka és 6 csendőr megjelenvén a háznál, mi­után minden rést kívülről a csendőrök elállottak, s a bakák a lakosztályokat és bútorokat kíméletlenül fölkutatták, sőt a hónapok óta ágyban fekvő nehéz beteg házi k. a. szobáját sem kerülték ki, és az­­­ után az udvarra és kertre kerültek harczias eljá­rásukat folytatni, — és mind e zaklatás miért? mert Ugron Gábort és Bartha Miklóst ott vélték rejtezni és föltalálhatni; de sikertelenül fá­radoztak a jámborok, mert őket bizony ott meg nem találták. Ezen eljárás az egész videgen nagy izgalmat és méltán föltünést idézett elő, melynek nyitját tudakozva csak annyit tudhattunk meg, hogy ezen motozásra a rendelet Bécsből jött, melyről A. Rin­­gelsheimnak közvetlen, Tisza és Szende miniszte­reknek pedig közvetve tudniok kell, mint ez a miniszterelnök válaszaiból a hozzá intézett kérdé­sekre a képviselőházban eléggé kitűnt, mert kü­lönben megfoghatatlan lenne az, miként történhet­nek ilyesmik egy alkotmányos államban, és főleg miként kerülhetik ki az illetékes törvényszéket illetve a vizsgálóbírót, ki azon időben épen e vidé­ken nyomozgatott, de legföltűnőbb az, hogy éjjel és minden parancs előmutatása nélkül támadtatják meg fegyveres erővel a legbékésebb és leglojáli­­sabb polgár házát és családi szentélyét, még­pedig a háziúr honnemlétében, és felforgatnak mindent egy képzelt bűntény kiderítltetése végett, melyet bizony eddigelé minden hajrá és fogdmeg eljárás­sal nem tudtak kihozni. Ha Háromszék megyének akadt Deutsch Bé­lája, úgy bizony itt sem hiányoznak az ily szép mákvirágok, kik éjjel-nappal futkosnak, leveleznek, táviratoznak, szóval a rendőrkémek szerepét viszik, csakhogyj felfelé jó szolgálatokat téve a közelgő tisztujitásnál és a postatávirda összekötésnél elis­merést arathassanak, miután a hazát a muszka számára dicsően megmenték. A nép jól ismeri ezen honboldogitó uj szé­kelyeket, kik a szabad és független polgárokat nem félnek jövevényeknek gúnyolni csak azért, hogy saját multjukat az 50-as és 60-as évekből fedez­hessék, a kik hogy mennyire lehetnek a mostani titkos dolgokba beavatva, eléggé bizonyítja azon adat, hogy midőn a Gyárfás ház kimotozása jött szóba, egyik Spitzli azt mondá: ezen eljárás in­kább a fiú mint az atya ellen volt intézve, kinek az ügyről több tudása lehet, mely nyilatkozat azt mutatja, hogy ezen s hasonló eljárások az ily föl­adók szakállára bátran járják, mig egyszer a tor­kukon szárad, mi el nem maradhat. Másik jellemző eset az, hogy míg a k. Ítélő tábla által egyike a gyanúsítottaknak: Balázsy La­jos szabad­lábra tétetik, addig a többiek fogva tar­tatnak, holott a vizsgálat folyama mindenkire nézve hasonló befolyással lehet, melyeknek bevégzése előtt vagy egyik se tehető szabadlábra, vagy pedig min­­denik, ezt hozván magával az osztrák-magyar­ jog­egyenlőség, ha csak Tiszának nem akarnak ked­veskedni, hogy a galibából valahogy kihúzhassák, s a szúnyog helyett darázst fogjanak. Valóban kíváncsian várjuk, mi lesz már a vége ezen nagy hűhóval fölfújt játéknak, mely az eddigi jelek szerint komoly jelentőséggel és forra­dalmi czélzattal legtávolabbról sem bírván, ily zaklatásokra csak a kéznyaló Spitzlik és Huglik segélyével ragadtathatott el, kiket pár nap múlva név szerint mutathatunk be, hogy ezektől a valódi jogállam és polgári szabadság érdekében mene­külni lehessen. Góbé­ kevésbé fog késedelmet szenvedni, mert egyrészt az időjárás, másrészt azon es­hetőség sürgeti az oroszokat gyors cse­lekvésre, hogy Séf két pasa a rendelke­zésére álló jelentékeny haderővel megér­­kezhetik, s nemcsak rést üt az ostromzá­ron, hanem Ozmán pasát még támadó fellépésre is képesítheti. Mint egy tegnapi bukaresti távirat je­lentette, a Plevna elleni támadás novem­ber 1-jére lett kitűzve. E nap fölviradt, s mostantól fogva nagy események híreit várhatjuk. Készen lehetünk oly elkesere­dett és véres ütközetek hallására, a minők­nek párját talán nem is fogjuk találni a történelemben. Ozmán pasa helyzete nagyon ko­moly, de azért nem aggódunk miatta. Le­het, hogy az oroszoknak sikerülni fog, mint aminek lehetőségét már régen kife­jeztük, több külső védművet elfoglalniuk, mert egyes védművek 1 — 1 és fél mérföld­­nyire vannak Plevnától, de azok eleste még nem vonja föltétlen maga után Plevna elestét is; sőt mennél szűkebbre szorul Plevna körül a hurok, annál sikeresebb lesz a tö­rök kézi fegyverek hatása, s annál köze­lebb az eshetőség, hogy a támadók és védők szerepe amazok vesztére fölcseré­lődik. Mai táviratok a következő harcztéri híreket hozták: Szulejman pasa (ki már visszatért a Dobrudsából, hol csapatszem­léket tartott), okt. 29-éről jelenti, misze­rint a Szloboziával átellenes szigeten be­fészkelt orosz hadosztályt a törökök elker­gették. A Ruscsukra irányzott ágyútűz ed­dig kárt nem tett. Orosz lovasság és gya­logság megszállotta Bouszát, más két ez­red Kulcsevoba nyomult, Solenik köze­lében. — Reuf pasa táviratozza Sip­kából, október 29-ről. Az oroszok tá­madást intéztek Marageduk erődítés el­len, azonban nagy veszteséggel visszave­rettek. Egy csapat cserkesz lovasság, mely a Tuszpán-szorosba kémszemlére küldetett, 1500 főnyi bolgár fölkelő csapatot vert szét, mely Csikovaszi parancsnoksága alatt állott. A fölkelők ez alkalommal 600 em­bert vesztettek; a cserkeszek 1200 db. marhát is zsákmányul ejtettek. — Ázsiá­ban, mint a , Globosz“ értesül, az oroszok megszállták Kagizmánt. Az oroszok körül­fogták Karszot és megkezdték a bombázást. A török sebesültek részére szerkesztőségünk­höz újabban a következő adakozások küldettek be: Veszprémből a múltkor küldött 12 forinthoz pótlólag..................... 1 frt — kr. Garau-Vezekény község elöljárósága 7 frt — kr. Gelsei Biró Vincze gyűjtése Nagy- Dómről..................................... 7 frt 10 kr. Gelsei Biró Vincze, neje és fia . 5 frt — kr. A kis stáczió vendéglőben begyűlt adakozás 1 ezüst forint és . . 5 frt 50 kr. Egy kis munkás társaságnak va­csora alatti adakozása, beküldi H. Gy............................................ 8 frt — kr. Nagy-tízekeres községben (Szat­m­ár) rendezett tánczvigalom­ tiszta jövedelme...............................20 frt 30 kr. A mező­túri „Jótékony nő­egylet“ küldeménye . . . 109 frt 30 kr. Farkas János Rimaszombat . . 5 frt — kr. Brünauer Adolf gyüjtése ... 1 frt 80 kr. Latos Ferenczné Szabó Erzsébet beküldve Réh Valéria által . . 5 frt — kr. Lickl Károlyné Maliász Lujza . 1 arany. Lickl Irma .'............................... 1 ezüst frt. Lickl Luiza ................................ 3 e. huszas. Ifj. Petrovay János..................... 1 ezüst frt. Ehhez adva múlt számunk kimu­tatását ..................................... 5692 frt 73 kr. 5 arany, 1 lira, 1­5­ kres fillér, 9 ezüst forint, 15 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tíz frankos, 1 öt frankos arany és 2 márka. A székelyföldi állapotok. A székely zaklatások és üldözések tárgyában két tudósítást kaptunk. Az egyik Háromszék köz­gyűléséről szól, s igen érdekes világot vet azon is­mert tényre, hogy a belügyminiszter országházi ki­jelentései, a mint tudósítónk írja, a legszelídebben mondva, füllentések. A másik­­ levél a székely-ke­­resztturi katonai- és zsandár-csendéletet rajzolja, s meg kell adni, hogy Schmerling úr sokat tanulhat belőlök. De hadd álljanak itt a levelek: I. Háromszék, okt. 26. Háromszék megyénk törvényhatósági közgyű­lése okt. 25-én az alispáni semmitmondó beszá­moló felolvasásával vette kezdetét. Ennek megtör­ténte után mindenekelőtt Demeter Samu bizott­sági tag, kellő avatotsággal s helyes érvekkel támogatott indítványa folytán utasítatott az alispán, hogy jövőre azon feltett, de nem reméllett esetben, ha még továbbra is állásán marad, beszámolása ne csak mozgatható csontváz, hanem olyan legyen, melyből a megye minden tekintetben a maga tel­jes valóságában tükrö­zik vissza. Ezután a „székely vállalat“ czímü ügyben emeltetett szó a hivatali kar folytonos rászkódása A háború. Konstantinápolyból nem érkezett czá­­foló távirat a tegnap idézett orosz hivata­los jelentésre nézve, minélfogva ennek tartalmát valónak kell tekintenünk legalább annyiban, hogy Grurko teljesen arává lett a Dubnik és Telisz közt levő hadál­lásnak. Ozmán pasának tehát eddig meg­volt egyetlen összeköttetési vonala is el van vágva, s ezzel Plevna ostromzára be van fejezve. Nemrég említettük, hogy a Totle­ben tábornok tervének egyik pontját ké­pező erődítési munkálatok október végére voltak elkészítendőik. Október elmúlt s nincs okunk abban kételkedni, hogy a tö­rökök által legkevésbé sem háborgatott ostrommunkálatok az utolsó kapavágásig készen vannak. Most már Totleben tá­bornok tervének utolsó pontjára, a ro­ham intézésére került a sor, mi annál Az eddig begyült összeg 5862 frt 73 kr. 6 arany, 1 lira, 1 5­ kres fillér, 12 ezüst fo­rint, 18 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tiz fran­kos, 1 öt frankos arany és 2 márka. * Nagy-Dém községben gyűjtött összegben járultak: Horváth Sándor 10 kr. Horváth Ild­ka 3 kr. Kumpertes LiszkaS kr. Nádor Antal 5, kr. Szabó István 14 kr. Weisz Sámuel 10 kr. Fleieehman Ábrahim 20 kr. ifjú Kis József 8 kr. Farkas István 4 kr. Schvarcz Hermann 3 kr. Gr­a ti Lajos 10 kr. Horváth György 10 kr. Nagy (b.) István 2 kr. Kiss János 2 kr. Lang Jakab 3 kr. Dávid József 5­0 kr. Schvarz Ignácz 10 kr. Bolner Ferencz 20 kr. Keliz Teréz 2 kr Iker József 3 kr. Kokas Gyula 6 kr. Mihályi Józsefné 60 kr. Berzsenyi Lajos 1 frt. Réfi Lőrincz 8 kr. Nagy Ist­ván 10 kr. Veninger János 10 kr. Horváth Sándor telkes gazda 60 kr. Guttmann Leopold rabbi 30 kr. Szabadhegyi Kálmán 1 frt, Mihályi Sándor 1 frt, Lakatos István 60 kr. Mihályi Lajos ß0 kr. Farkas József kovács 10 kr. összeg 7 frt 10 kr.* A kis stáczió vendéglőben egy társas estélyen begyű­lt adakozáshoz járultak : Dobos István 1 ezüst forint Lel­czki Gyula 20 kr. Pintirics József 80 kr. Kókai István 50 kr. Bozsik Ferencz 20 kr. Benedek János 50 kr. Németh János 50 kr. Csordás Mihály 50 kr Nagy Eszter kisasszony 20 kr. Szabó Zsuzsi kisasszony 30 kr. Ludányi László 20 kr. Fá­bián Mihály 50 kr. Fodor István 50 kr. Stempeis János 1 frt. * A mező-turi naegylet adományát a következő le­vél kíséretében vettük: A m. túri „Jótékony Nőegylet“ is meghozta áldozatát a hazájáért küzdő török nemzet iránti testvéri szeretetének s rokonszenvének. — E hó 20-án hangversen­nyel egybekötött tánczestélyt rendezett oly czélból, hogy a tiszta jövedelem felét saját alaptőkéjének gyarapítására fordítja, a másik részt pedig a török sebesül­tek részére ajánlja fel. A lelkes nők bu­góságát szép siker koronázta; tiszta jövedelem 218 frt 60 kr, s ennek felét: 101 frt 30 krt. azon kérelemmel küldi fel az egylet az „Egyetértés“ tekt. szerkesztőségéhez, méltoztassék azt rendeltetése helyére a török sebesültek segélyezésére elkül­deni Kérelmünk mellett nem mulaszthatjuk el, hogy szives köszönetünket ne nyilvánítsuk a pártoló közönségnek buzgó részvétéért. Nem lehet nem méltányolni azon szives készsé­get, melyet Kenéz Béla urhölgy, Schreiber Hermina és Fischer Berta kisasszonyok az egylet érdekében mű­vészi zongora-játékukkal kifejtettek; nem tagadhatjuk meg őszinte elisme­ésünket Litkey Róza kisasszonytól, ki Il­lyés Bálintnak. Testvér-szózatát annyi lelkesedéssel s művészies szabatossággal adta elő, hogy a közönség hangos éljenzésben s riadó taps­viharban tört ki; köszönetét fejezi ki a nőegylet Szendi János, Tóth Gyula és Nagy Péter uraluiak, kik hegedű, fuvola és száj harmonium játé­kukkal bilincselik le a hallgatók figyelmét, s végre a hely­beli dalárdának közreműködéséért s Füredi Lajos urnak, ki humoristikus tárgyú felolvasásával több ízben hangos ka­­cz­­jra derité a közönséget. — A hangverseny után táncz következett, mily jó kedvvel reggeli 8 óráig tartott, (—a) * Brünauer Adolf gyűjtéséhez járultak: Oblatt Károly 20 kr. Schwartz Manó 20 kr. Deutsch Albert 20 kr Rem­­­sicsovszky Ferencz 20 kr. Jó József 20 kr Kann Gyula 20 kr. Glück Mihály 20 kr. Schenleitner K. 10 kr. Brün­­nauer Adolf 30 kr. — Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt elő­fizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével lejárt, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fenn­akadás történjék. Előfizetési árak Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének a az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha­szimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. gjaST* Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre és „Egyetértés“ kiadóhiva­talába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­hivatala. November hóra — November—deczemberre — November—január — November—april — 1 frt 80 kr. 3 frt 60 kr. 5 frt — kr. 10 frt — kr.­­ ÚJDONSÁGOK. — Az országgyűlési tudósítást lapunk mel­lékletén találja az olvasó. A Halottak napja nagy ünnep a fő­városban, s holnap a heti munkát megszakítva a temetőbe fog özönleni a nép, hogy koszorút he­lyezzen ki ki a sírokra, mikép e végtelenbe font ko­szorúk jelképezzék ama fonalat, mely az élők lel­két az elhunytak emlékével örökre összeköti. Az egyesek az övéiknek, testületek pedig azok sírját keresik fel, a­kik mindnyájunké voltak egykor s ápoljuk irántuk kebleinkben mindnyájan a kegyelet érzetét. A temetőben már ma is élénkültek az uz­­sorok. Gyászruhás nők koszorúkkal karjaikon özön­löttek oda. Holnap este a vagyonosak kivilágiznak a rága etruszk­ vázák fölött, s a szegény is egy mécset fog pislogatni szerettei hamvánál. Egyformán megható lesz az mindkettő. — Ma, a halottak napját megelőzőleg felállították a kerepesi temető­ben Székács József sírkövét, mely alkalommal az összegyűltek előtt Győry Vilmos szép beszédet tartott. Holnap d. u. az egyetemi ifjúság hagyomá­nyos szokás szerint gyászzászlóval csoportosan kivonul a temetőbe. Ez alkalommal a vértanuk sírjánál : Szilá­gyi Lajos műegyetemi hallgató; Batthyányiénál: Nye­­viczkey Antal jogh.; Deákénál: Ragályi Lajos ol­vasóköri elnök; Forinyák Gézánál: Barabás Béla jogh. ; Vörösmartynál: Káplán Antal bölcsészethall­­gató ; Toldynál: Belay bölcsészethallgató fog be­szélni. Szónoklatok tartatnak továbbá még Kisfa­ludy Károly és Böszörményi László sírjánál. Az orvosnövendékek dr. Balassa sírját is fel fogják ke­resni. Indulás központi egyetemről d. u. két órakor. — Ghyczy Kálmán a „B. Corr.“ szerint ki fog holnap vinni Deák Ferencz sírjára egy koszorút. — Személyi hirek. Auersperg herczeg és Lasser osztrák miniszterek a mai reggeli vonattal Bécsbe utaztak. — Dr. B­a­z­a­n udvari tanácsos pedig ugyanonnan Budapestre érkezett. — Kihallgatás. A király jövő csütörtökön az az november 8-án délelőtti 9 órakor a budapesti királyi váriakban kihallgatást fog adni. Előjegyzé­sek a cabineti irodában eszközöltetnek. — Hans Makart, a világhírű festész, ki néhány napot fővárosunkban töltött, tegnap visszautazott Bécsbe. Ittléte alatt majdnem folyton Teschenberg udvari tanácsos társaságában volt. Fővárosunk műkincseit megtekintette, s minden nap eljárt a nemzeti színház előadásaira. Ide utazásának talán volt művészeti czélja is, mert a régi magyar nemzeti viselet rajzait nyomozta, és egy antiquariusnál az „Angol királynő“ szállodá­ban megvett egy régi könyvet , melyben elő­deink díszruhái voltak színezett rajzokban meg­örökítve. — Hymen. A közmunka- és közlekedési minisztérium legfiatalabb osztálytanácsosa Kilényi Hugó e napokban jegyezte el Spitzer Jakab bu­dapesti lakos leányát, Zsenit. — A királyné november 10-kén útra kél. A­mit a külföldi lapok hirdettek, beteljesül. An­golországba utazik s Northamptonben a kibérelt vadászkastélyból kirándulásokat fog tenni a róka­vadászatokra. Az előkészületeket már serényen foly­tatják ; a királyné hat nemes­ként visz magá­val és szolgaszemélyzetéből is hat lovászt, a­kiknek most készít a szabó angolszabásu livrcet. A királyné gyakran tesz most kirándulásokat Megyerre is, hol a vadászkastélyban pihen meg. A rókavadászatoknak eddig nem kedvezett az idő, a szárazság miatt el­veszte az eb a szimatot. A­miről több lap a „Ki­rályné Megyeren“ czim alatt túlozva irt, a regge­liről, a ruha­szakadásról, illetékes helyen azt be­szélik, hogy a királyné reggelizett ugyan a vadász­kastélyban, de nem az istállóban, hanem a terem­ben, nem is bort és kenyeret, hanem egy kis bordeauxiba mártogatott néhány kétszersültet.­­ Felöltönye is mutatott ugyan némi hézagot, de erre a királynét korántsem ifj. gr. Eszterházy Mik­lós, hanem egy komornája figyelmeztette, s az ez alkalomból feljegyzett párbeszéd is költött. A „Bu­dapesti Napilap“ czimü újság, mely ennyi valót­lanságot szárnyra bocsátott, a „M. H.„ szerint a ferdítésekkel rész ízlést is árult el. — Újra erről! A Perczel-Wagner-féle ügy­ben Wagnert dr. Kováts Gyula ügyvéd fogja kép­viselni. — Az érdekeltség a jövő hó elején tartandó végtárgyalás iránt oly nagy, hogy a törvényszék elnöke már eddig több levelet és táviratot vett a vidékről, melyek írói a végtárgyalás napjának köz­lését kérik, hogy akkorra okvetlenül a fővárosba jöhessenek. — M­o­n­s­t­r­e-p­e­r. A Csercsel-féle rabló­banda befogott tagjainak ügyében — kik egykor Bihar megye közbiztonsági állapotát oly rémes mó­don veszélyeztették — mint a „Pester Lloydsnak írják, november 26-án lesz a végtárgyalás a n.­vál­­radi törvényszéknél. Nem kevesebb mint 107 egyén van ez alkalomra beidézve. Mint védők Ritoók, dr. Karlovszky, Lázár és Rádl ollvasó ügyvédek fog­nak szerepelni. — A főkapitányság mindszentek és halottak napján netalán előforduló kellemetlenségek kikerülése végett, következő rendőri szabályok pon­tos megtartására kéri fel a tisztelt közönséget: A gyalogmenők bemenetele a temetőbe a kápolna előtt első és harmadik kapun, kijövetele pedig a második és harmadik ajtón történik, úgyszintén a hintók, bér- és társaskocsikból a kiszállás az első, a beszállás pedig a második kapun történik. Mind­szentek napján a temetőbe semminemű kocsi, kivé­vén a halottas kocsikat déli 12-től fogva be nem hajthat. A hintók és bérkocsik a marhahajtási úton állomásoznak, a társaskocsik pedig a temetői úton sorban állnak fel és a közönség felvételére mindig csak három kocsi állhat a temető kapuja előtt. Végre a temetőbe a járművek a kerepesi úton, míg lefelé a józsefvárosi templom mellett, a stálló utczán keresztül közlekednek.

Next