Egyetértés, 1877. november (11. évfolyam, 282-311. szám)
1877-11-22 / 303. szám
IX. évfolyam. Budapest Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy évre............................................20.— Félévre........................................ . 10.— Negyedévre...................................5.Egy hóra..............................................1.80 Egy szám 6 krajczár. Hirdetési díj : 9 hasábos petitsor egyetem hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön SO kr. Nyílt tér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 303. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, november 21. Reméljük, hogy Budapest példájára nem fognak késni más városok és választókerületek sem, hogy képviselőik szószegése s az ország legfontosabb anyagi érdekeinek feladása ellen hangosan tiltakozzanak. A mikéntre nézve legyen szabad nézeteink, illetőleg javaslataink előadását koczkáztatni. Lapunk november 9-iki számában közöltük azon külön képviselőt választó városok névsorát, melyeknek képviselői a magyar önálló bank ellen szavaztak. Ezen városoknak feladata mindenekelőtt népgyűléseket rendezni s azokban illető képviselőjük eljárása ellen tiltakozni. Tiltakozni, mondják. Nézetünk szerint nem volna czélszerű aként intézkedni, hogy hivattassék meg a képviselő számot adni sáfárkodásáról, indokolni az általa elkövetett szószegést. A szószegés tény, mely magyarázatot nem igényel,s melyért mentség el nem fogadható; hazaellenes tény, tisztesség és becsület elleni tény, melynek ellenében minden további tárgyalás mellőzésével egyszerűen a kárhoztatásnak van helye. Na merültek volna fel oly körülmények — dehogy merültek fel! — melyeknél fogva indokolté válhatott volna a képviselők részéről programmjuk megváltoztatása, nem kérdezték volna meg választóikat előlegesen, kapacitálták volna őket, hogy kinyerjék belenyugvásukat, utólagosan ennek nincs helye. Másodsorban állanak azon városok, melyeknek képviselői nem szavaztak, hanem a távollevők közt szerepeltek. Ezen távollevők aként állanak a bank ellen szavazókhoz, mint állanak valamely bűnt elkövetőkhez azok, kiknek módjukban lett volna a bűn elkövetését, illetőleg az ez által okozott kárt elhárítani. Kisebb bűnösök amazoknál, de bűnösök kétségtelenül. Ha nem fért lelkiismeretükhöz az, hogy a magyar Bank »jogBukt^»iA,KSK</í. tényleg szavazatukkal járuljanak, miért nem volt elég bátorságuk kimondani a „nem“-et? Ezekkel is éreztetni kell a benyomást, melyet a választókra az ily magaviselet tett, s meg kell tőlük követelni, hogy javítsák meg a következő alkalmakra erkölcsüket. nösen Mondjuk, a városoknak felada különzélra, népgyüléseket rendezni a mondott miután városokban sokkal könnyebben megy a dolog, mint a falusiakban. Czélszerü, ha a mozgalom különösen a szavazati joggal bíró polgárok körében keletkezik, de nem szükséges mulhatlanul, hogy kizárólagosan választók szerepeljenek a népgyűléseken. A szavazók többségének constatálása mellett hozni létre bizalmatlansági nyilatkozatot a képviselő ellen, ez sok bajjal s nehézséggel jár s bármi tökéletes hitelességű legyen is, képviselő és föltétlen pártolói által mégis a kifogásolható, mert hivatalos jelleggel nem bírhat. De lenne bármi hitelesen constatálva, a bizalmatlanságot szavazó választók száma, nem ismerné el kötelezőnek az illető képviselő, mert az oly ember, aki programmját s szavát megszegni, a haza érdeke ellen cselekedni képes volt, túl teszi magát az aféle kételyeken, melyek a kényesebb lelkiismeretű hazafit okvetlen lemondásra bírnák. Hatást e nyilatkozatoktól lehet inkább várni, melyek a népgyüléseken tétetnek; mert ha ezek alaposak és kellő nyomatékkal adatnak elő — oly ember kevés akad, a ki ellenükben érzéketlen maradni birna. A népgyülési határozatok formája pedig nézetünk szerint körülbelől ilyen lehetne : „N. városában — — tartott népgyülés fájdalommal győződött meg róla s ezennel constatálja, hogy N. N. képviselő úrnak abeli eljárása, mely szerint az osztrák-magyar banktársulatról szóló törvényjavaslat elfogadásához szavazatával járult,az osztrák-magyar banktársulatról szóló törvényjavaslat elfogadását szavazatával akadályozni elmulasztotta) ellentétben van----------kelt (vagy elmondott) következő tételeivel : — — programmjának — Elvárja a népgyűlés, hogy a nevezett képviselő úr, tekintetbe véve a haza érdekét s küldőinek akaratát, aként fogja ezután érvényesíteni szavazatát, hogy banktörvénynek szentesítés alá terjesztése, a a többi kiegyezési kérdéseknek a haza érdekével össze nem egyeztethető megoldása, nevezetesen a vámterületi közösségnek továbbra fenntartása megakadályoztassék.“ Falusi kerületekben is lehet azonban rendezni összejöveteleket, melyekben hasonló nyilatkozatok létrejöjjenek. Álljanak a mozgalom élére a nagyobb községek, melyek a kerületekben többnyire irányadó tekintéllyel bírnak más községekben Így van ez legtöbb kerületben. Többnyire úgy van, hogy a kisebb községek azt szokták kérdeni a választások alkalmával, mit mond s ki mellett van X. nagyobb szomszéd község. A hol egyes honfiak birnak nagy befolyással, s mintegy vezér,fé»;a«Tinta- Amiétnek a vizeken vagy kerületben, kezdeményezzék ők a dolgot. Ily helyeken, ha nem tömeges is a tüntetés, a befolyásos választók nyilatkozása is megteszi a hatást. Az efőre népgyűléseken vagy kerületi összejöveteleken hozandó, s az illető képviselőnek a körülményekhez képest akár szóval, akár írásban tudomására juttatandó határozatok hozatalán kívül még most is vagyunk bátrak ajánlani. Intézzenek kérvényeket a képviselőházhoz, melyekben elmondatván, miként szegte meg választóinak adott szavát N. N. képviselő úr, kérettessék meg az országgyűlés oly intézkedések tételére, melyek által a népakarat meghiúsítása s ennek folytán a népképviseleti alkotmányos rendszernek meghamisítása és sarkából való kifordítása lehetlenné váljék. Az ily kérvények, tárgyalás sorára kerülvén, bármely képviselő kívánhatja a kérvény felolvastatását, s ez alkalommal a nyilvános közmegbírálás alá esik az illető derék hazafinak neve. Ami a kérvény tárgyilagos részét illeti, igaz, hogy a parlamenti kormány és népképviseleti rendszer mellett követi utasítás nincs szokásban, s elvileg ellene nyomatékos okokat lehet felhozni. De hát mi fájdalom, kivételes helyzetben vagyunk; ekkoráig nálunk nem vált be az utasítás nélkül való választás rendszere. Ennek szomorú bizonyságát látjuk a banktörvény megszavazásánál, valamint láttak a szesz és czukoradónál is. A még a közerkölcsiség nem emelkedik oda, hogy a becsületszó és a haza érdeke erősebb legyen min* a pártérdek és pártfegyelem, ezek ellen óvó intézkedéseket tenni nagyon is indokolva van. Milyenek legyenek azok, nem volna-e czélszerű például megnyugodni a választók bizonyos hányadának, időről időre összehívását követelni a kerületbeli választóknak, hogy a képviselők eljárását bírálat alá vevén programmszegés esetében új választás eszközöltessék; erre nézve határozzon a képviselőház bölcsessége; de az ország közönségének feladata s kötelessége minden esetre sürgetni, hogy a mostani viszás állapot hátrányai ellen orvoslás találtassák ki. A képviselőházban holnap kezdődik a büntető-törvénykönyvi javaslat felett az általános vita. E primitív munka ellen, mely néhány évtizeddel czélozza visszadobni az osztrák büntető törvénykönyv vagy szokásos elvek szerint gyakorolt eddigi fenyítő igazságszolgáltatás némely ágát, a legélénkebb parlamenti harcz várható. Holnap beszédet tart 7isedényi Ede is, ki azt fogja a tárgyalás kapcsolatában indítványozni: utasítsa a ház az igazságügyminisztert, hogy a még azután készülendő perrendtartásról szóló törvényjavaslatba vegye majd föl az esküdtszéki intézményt. Mazuranics bán és Philippovich trnok még néhány napig Budapesten maradnak és holnap a király által külön-külön magánfogadtatásban részesülnek. Az osztrák-magyar Lloyd-dal kötött hajózási és posta-szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat _inLu,, ÁíauküWtk*éZT5 pár pontot: A vállalat ma már oly szilárd alapon áll, hogy az állam érdekében annyi szolgálatot tesz, amelyek subventionálását indokolják. A Lloyd mindenekelőtt politikai tekintetben bír fontossággal, mert e vállalat volt az, mely keleten a birodalmi lobogókat megismertette s köztünk és a kelet közt az összeköttetést fentartotta. (Más vállalat jobb kezelés és berendezés mellett annyi szubventióval ezt még inkább megtette volna. Szerk.) Itt különben is az orosz és olasz befolyással kell küzdenünk. A harmadik indok a postaérdek, mely sok helyen csak a Lloyd által tartatik fenn. Ezzel szorosan összefüggnek a gyors és egyenes kereskedelmi összeköttetési érdekek. E politikai, postaszolgálati és kereskedelmi szempontok figyelemben tartása mellett a kormány az indokolás szerint arra törekedett, hogy az új szerződésnél a subvenczió fejében a vállalat lehetőleg nagy és biztos ellenszolgálatokat tegyen. E szerint a postavonalakban némi változás hozatik be, részben újabb állomások vétetnek fel, részben a régebbek közül néhány elhagyatik s a vonalak hossza (mérföldek száma) is változott, s végre itt-ott több, másutt kevesebb járat rendeztetett be évenként, vagy két vonal kombinálása által hozattak be czélszerű menetreformok, stb. Az indokolás azután átmegy az egyes tétételek részletes indokolására. — Ilyenkor mindannyi ebédelni szokott menni, viszonzá egy másik. — Nézze meg az üvegfalon keresztül. — Nincs itt senki. — Meg kell jegyeznem, hogy mihelyt ajtónyitást hallottam, magam sem tudom, mily benső ösztön következtében, egyik asztal alá bújtam, melynek lelógó szőnyege elfedett. — Miután a férfiak azt vélték, magukban vannak, a pad felé közeledtek, melyen Dubarry grófnő még folyton mozdulatlanul feküdt. Valamelyikük megérinthette kezét, mert felriadva, szivszaggató kétségbeeséssel kiáltá: — Nem ölnek meg ugye uraim ? Hisz soha senkinek nem vétettem.... nem, életemet nem vehetik el! — Erre iszonyú zokogásban tört ki, mely ép úgy, mint az előbbi szavak, az üvegfalon áthangzottak. — Teringettét! Saját magadtól függ grófnő, hogy levágják-e fejedet vagy sem, — mond a férfiak egyike. — Mit kell tennem ? kiálltá oly hangon, melynél az öröm elragadtatását nem vagyok képes leírni. — A törvényszék küldte ide Surcot polgárt és engem, hogy megkérdezzünk, meg akarod-e váltani éltedet kincseid árán ? — Igen , vegyék el mindenemet, csak hagyjanak élni . . . Hisz még szép vagyok . . . S nem akarok meghalni, — fuldoklá a grófnő. — Azon perezben, midőn a félelem szólt belőle, Dubarry valódi hetarának mutatta magát. Valóban még mindig szép volt e szerencsétlen nő, ki hogy biráit megindítsa felpiperézte magát. Még most is látom fehér ruhájában, melyről vörös és zöld szalagok lógtak le ;] s ugyan ily szinü csokor volt dús fekete hajában is, melyet két órával később Sámson levágott. — a szerencsétlen lény rózsaszínű czipőkben lépett a vérpadra. Midőn a czipőket említette, Montesquiou ur mosolyogni kezdett. — Miért nevet ? kérdő Iván csodálkozva. — Eszembe jutott a grófnő kicsiny elegáns czipőjének említésére az az óriási s durva lábbeli Csütörtök, 18??. november 22. Szerkeszti iroda: Budapest, IV. hímző-utcza l sz. hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadóhivatal: Budapest, IV. himec-utcea 1. se. hovi az előfizetési pénzek küldendők. A „Republ. Francaise“ a következőket írja: Tekintettel a senatus praetensióira és Mac Mahon vonakodására a politikát megváltoztatni, a kamrának kötelessége a költségvetést mindaddig megtagadni, míg a kamra többségéből oly minisztérium nem alakul, melyet bizalmával megajándékozhat. A németek gazdasági önállóságunkról. Az osztrák védvámosok őrzése roppant visszatetszésre talált Németországban. A német politikai és gazdasági körök szorgalmasabban kezdik tanulmányozni Magyarország nemzetgazdasági viszonyait. Ennek eredménye, hogy Németországban a legmelegebben óhajtják Magyarország gazdasági helyzetének függetlenítését Ausztriától, minthogy ettől Magyarország és Németország között élénkebb forgalmat várnak. Hogy mily tisztán látják Németországban az osztrák nagy gyárosok fosztogatási mániáját, s mennyire tartanak tőle, hogy egy ezek által kifordiozott vámháború egyrészt meg fogja drágítani Németországban a kenyeret, s kizárja Magyarországból néhány jóravaló iparczikkét, másrészt Magyarország nyersterményeit nem fogván kivihetni, a gazda potom áron vesztegeti majd el az osztrák gyarmatos uraknak, s vásárol tőlök méregdrágán rész iparczikkeket. Németország legelterjedtebb pártja nem tagadja többé, hogy Németország túlnépes államaira az lenne a legkedvezőbb helyzet, ha a különvámterülettel bíró Magyarországgal szerződhetnék és Ausztria csak mint átviteli állam szerepelne. Ekkor kilátás volna, hogy Magyarország állandó piaczot bírna Németországban nyers terményeire, s Németország is némely oly czikkben, amelyek itt nem igen termelhetők, jó piaczot biztosíthatna magának. Most azonban Ausztria egész Európát vámháborúba akarja keverni, csakhogy teljesen körmei között tartha gspp. stililv,gji.ieuillillie&agiaan nem meríthetik jó hazai forrásokból viszonyaink ismeretét. Németül megjelenő lapjaink oszták érzelmüek, s legkevésbé sem törődnek Magyarország érdekeinek egyenes védelmével és tiszta fejtegetéseivel. Mindamellett, ha máskép nem, magánúton is csak behat oda a tárgy tisztább ismerete. És ennek benyomása alatt keletkeztek Hasenclever lipcsei socialdemocrata november 8-iki és 17-iki levelei, melyekben több érdekes újság mellett érintve van e kérdés is. A levelek lapunk egyik munkatársához vannak czímezve, s adjuk belőlük a következőket: Lipcsében és Frankfurtban a Majnánál éber figyelemmel és legnagyobb érdeklődéssel kisérik Magyarországnak minden politikus mozzanatát. Kivált a bankügyi kérdés keltett ott nagy felindulást, minthogy a financziális állapotoknak Magyarországban merre fordulását más nem socialista lapok is igyekeztek érthetővé tenni Németországban. A német socialdemokratia igen rokonszenvesen nyilatkozott mindig Magyarország szabadsági és függetlenségi erőködései mellett, meglévén arról győződve, hogy Magyarország iparának emelkedése egykoron, noha csak közvetve, jótékonyan fog hathatni Németország azon néprétegeire, melyek még eddig arra vannak szorítva, hogy élelmi szükségleteiket Európa Kánaánjából fedezték. Ha — igy okoskodnak, — Magyarországmagát Ausztria mostoháskodó gyanusága alól fölszabadíthatja, s nyers terményeit egyenesen a túlnépesedett Németországba szállíthatja, a drágaság itt csökkenni fog, de hogy ez történhessen, Magyarországnak nem csak theoretice, hanem egészen függetlennek kell lenni Ausztriától és ezt csak transito kereskedelmi államnak tekinteni. Igaz ugyan, hogy a német centrálisai kormány csak Ausztriával fog szerződni akarni, mert Magyarországot még mindig kiegészítő részként tekint, mely az egykori osztrák öszbirodalommal egy. A dualisztikus rendszert még most sem akarják érteni, s ezt nem létezőnek tekintik. Hogy ez még mindig megvan — folytatják, — annak Magyarország parlamentje az oka. Miért van az, hogy Magyarországban búsultak az Ausztria és Németország közt kötendő kereskedelmi szerződés meghiúsulásán? De Németországban érthetetlen marad ez épen azért, mert ott még most sem tudják, vajon igazán független-e Magyarország Ausztriától vagy nem. Ezen kérdést tehát itt jobban kellene fölvilágosítani. Németországba Magyarországból német lapok alig járnak, hanem csak bécsiek, ezek mind sötétben hagyják Németországot a magyar viszonyok felől. Csakis magánlevelekből menthetnek némi fölvilágosítást. Mindeddig azonban úgy látszik, hogy a magyar kormány saját országának Gerje és Onanja. Meg nem foghatják, mint ejthetett el a magyar kormány és a parlamenti többség egy a magyarországi nagy tőkepénzesekre nézve oly fontos ügyet, mint a nemzeti önálló bankot. Vagy talán nincsenek Magyarországban magyar tőkepénzesek és nagybirtokosok, talán csupa osztrákok azok, kik magyar tőkével és magyar földbirtokkal rendelkeznek. Ilyen furcsa kérdések téteznek a fennemlített levélben. S ezekből látszik, hogy meg van német szomszédunkban az igyekezet világosságot szerezni a Festen tartandó (folyó hó 18-dikán már megtartott) népgyülés eredményéről kéretik e levélben tudósítás, valamint mindazon magyar képviselők névsora, kik az önálló bankot megbuktatták, ezt mint a levelező írja „zur Notiznahme“ (tudomás vételül) kérik. Értesittetvén magán levél által két, az „Egyetértésben" megjelent czikk fontosságáról, 1. Verhovay Gyula „Ki a hitvány“ és egy aláírás nélküliről, melynek czime „József főherczeg és a kamarilla.“ Ezen két czikknek németre lefordítását és megküldését sürgetik. Ennyiből áll az, mint Magyarországról ír a levelező. Közli: K. D. A háború. Karsz egészen váratlanul történt elestéről még mindig érkeznek tudósítások. A „Presse“ tifliszi tudósítója a következőket írja f. hó 19-ikéről: Karsz várát szombat és vasárnap közti éjjel az oroszok elfoglalták. Több napi majdnem szakadatlan bombázás után a támadás 17-én este 8 órakor kezdődött és tizenhárom órai harcz után minden erőd és citadella az oroszok kezében volt. A karszi őrség 12 ezer emberből állott. Az orosz támadó oszlopok — Mihály nagyherczeg személyes vezetése alatt — 36 ezer emberből álltak 75 ostrom AZ „IYITTO" TÁfICZÁJA. Ä. HÖSZÖEÍTS. — Történeti regény. — Irta CHAVETTE JENŐ. Fordította Hentaller Lajos. ELSŐ RÉSZ. MÁSODIK KÖTET. — 43-ik folytatás. — Minden áron élni akart; kész volt életét még kincsei árán is megváltani. A törvényszék nem engedett esdekléseinek, s a halálra ítéltetett. Ájultan vitték kamarájába s két óra múlva már a vérpadra kellett volna lépnie. — És már itt annyira félt, hogy eszét veszté, s könyörgött, mondá Iván. — Ó! itt nem. Tárjon csak. Az esküdtek közül kettő megjegyezte magának a grófnő azon szavait, hogy kincseivel is megváltja életét. E két ember még az ülés vége előtt észrevétlenül távozott , s követték a grófnőt a halálra ítéltek kamrájába. — Mihelyt ide értek, rögtön az ájult nőhöz közeledtek, ki a gyéren világított terem hátterében feküdt. Én midőn jöttöket észrevettem, elrejtőztem. — Hogyan ? kiállta Iván, ön tehát szintén ott volt? ... . a halálra ítéltek kamrájában? — Nem, hanem az irodában. Az irodában alkalmazott öt hivatalnok között volt egy, kinek hűségét, s tudósításait arannyal fizettem. Hogy az irodába bejuthassak, fivérének adott ki. S miután a főfelügyelő Lebean rokonszenvét megnyertem, meglehetős szabadon éreztem magamat, a végzetes falak között . . . . pedig ez nem volt könnyű dolog. — A conciergerie azon bejárata, mely az igazságügyi palota ballépcsője felé van, két óriás kapuval volt elzárva, melyek között egy foglyár őrködik, s ez szokta az első ajtót felnyitni, ha a bekivánkozó nem gyanús előtte. Ezután a második kapun koczogott, s ekkor a főfelügyelő nyitotta fel e kaput, melyen keresztül egy bolthajtásos alacsony helyiségbe lehetett jutni, melyet toilette teremnek neveztek. Az Abbé folytató: — A toilette teremtől balra egy tágas szoba nyílt, s ez üvegfal által volt két részre választva. Azon része, mely az ablakok felé volt, irodának lett berendezve. Másik része volt a halálra ítéltek kamrája, melynek egész bútorzata egy hosszú széles padból állott. E leírás szükséges volt, hogy megérthessék a jelenetet, melyet elbeszélek. Itt Montesquion úr egy perezre megállapodott, hogy lélegzetet vegyen. Iván ezalatt a lépcsőhöz ment megnézni, nem jön-e még Lebic. A pincze felől még nem volt semmi nesz hallható. Az Abbé folytató elbeszélését. — Ügynökömet gyakran felkerestem az irodában. Miután mások is voltak jelen, állítólagos testvérem, csak rokonainkról beszélt, beszéd közben azonban mintegy véletlenségből a gyanúsok névsorát, kiknek elfogatása elrendeltetett, rendesen elémbe tolta. — Legjobb lesz, ha ebéd ideje alatt jön, — mondá a hivatalnok — ilyenkor kollegáim el szoktak menni, én azonban ide hozatom ebédemet s miután a foglyok is akkor étkeznek, úgy Lebean sem fog alkalmatlankodni. — Követtem tanácsát, s igy néha megtörtént, hogy a szomorú falak között magunkra maradtunk. — Dubarry elitéltetése után elájult. Miután azonban ez az ülés elején történt, őt mint már emlitem, ide hozták, s mig a többi elitért megérkezik, a padon fekve hagyták. A borzasztó felindulás következtében még egészen ki volt merülve, midőn én az üvegfal másik oldalánál az irodába léptem. — E napon történt először, hogy állítólagos testvéremet nem találtam az irodában. — Azt hittem, valamelyik szomszéd szobában van, s vártam reá. A szerencsétlen elitélt sóhajtása elhangzott hozzám is. Hirtelen a halottak kamrájának ajtaja felnyílt. — Van valaki az irodában? szólalt meg egy hang is, melyeket ott már egy negyed óra óta magam előtt láttam. — Hogy hogy ? kérdé Laura. — Semmi, e mellékkörülmény minden fontosság nélküli, és leírása csak tartóztatná elbeszélésem folyamát. Az Abbé újra nevetett, midőn a következőket mondá: —• Ó ! mily óriási csizmákat pillantottam ott meg !.... Szavamra mondom elefánt lábai voltak. Ezután folytatá: — Midőn újra remélte, hogy élni fog, a hajdani kegyencznő idegei izgatottságba jöttek. Majd megfélt az örömtől, s folyton e szavakat ismétlé: — Beszéljenek! nem akarok meghalni! Beszéljenek! — Add át kincseidet a nemzetnek, s életed mentve van. — Louveciennesben vannak elrejtve. — Ott már kerestették, de hasztalan. Jelöld meg a rejtekhelyét. — S ha bevallom, úgy szabad leszek ? — Most dél van, a kivégeztetés öt órakor fog lenni, s így Surcot polgár még megjárhatja Louveciennest. A törvényszék minket hatalmazott meg, s ha vallomásaid valók, a vérpadon kegyelmet kapsz. — Dubarry e két embert, félórával előbb az esküdtek között látta. Félelmében elhitte, hogy a törvényszék bízta meg őket. Mentőszál után kapkodott, s ruhájába rejtett papírt, melynek csörgését halottam vett elő. — Itt van, — mondá, — a tervrajz magyarázatokkal együtt; meg akartam győzni a törvényszéket arról, hogy valóban kész vagyok kincseimet a nemzetnek átadni, s azt előre elkészítettem. — Ide vele, — mondá egyik hang, melyből a pénzvágyó megelégedettsége volt észlelhető. — Vájjon a szerencsétlen nő észrevette-e szintén a hangot, nem tudom, de bele kellett kapaszkodnia az egyik férfiba, miközben kérő hangon mondá: — Ugye kedves uram nem hagy meghalni ?.. . most, mikor mindenemet átadtam . . . Esküdjenek meg, hogy kegyelmet kapok. — Ugyan grófnő bocsáss el, a helyett, hogy tartóztatsz, hisz reád nézve e huzakodás vészthozó lehet. — Ezen érvelés meggyőzhette Dubarryt, mert nemsokára kiáltá: — Igen,, menjenek, menjenek .... élni akarok .... Ó! mentsék meg életemet! A két esküdt hirtelen távozhatott, mert az előbbi szavak után rögön ajtónyikorgást hallottam. Az ajtó bezárult azok után, kik e szegény nő vagyonát elrabolták. — Szerencsétlen nő! mondá Laura sirva. Az Abbé folytatá: — A conciergerieből távozva, néhány óra múlva a rakparton őgyelegtem. Akkor ment el mellettem a taliga, melyen a grófnő, Vandrinez bankár és fia, és egy szegény kőműves legény mentek az örökkévalóság útjára. A félelem őrültté tette, s a hóhérlegények erővel tartották ülésén. Iszonyúan jajveszékelt, s a népet hívta segítségül. — Igen, a rémuralom összes áldozatai között ő volt az egyetlen, ki magát gyáván viselte, ismétlő Iván. — Szerencsétlenségre! — mond az Abbé szomorúan. — Miért. — Mert a rémuralom kezdetén az oly gyáva mint Dubarry, húszezer hőslelkü elitéltet menthetett volna meg. Úgy mentek a halálba, mint a birka a vágóhidra, s a nép nem bírta felfogni a rettenetes látványosság valódi értelmét. Pedig a nép jó szivü, emberszerető és könnyen feled. Azért mondom, hogyha kezdetben itt oly kétségbeesett találkozik mint Dubarry, a nép elérzékenyülvén, nem engedte volna a vérengzések folytatását. — Ez igaz, mond Iván. — Mondok egy példát. Midőn a grófnőt a vérpadra vitték, egy izmos óriási lakatos mellett álltam, ki némán s komoran hallgatta az elitélt jajgatásait. Egyszerre a háta megett valaki elkiálltja magát: „Ha fogd be a szádat te alávaló teremtés ! Megzavarsz bennünket lármáddal.“ E szavakra a lakatos visszafordult, és a beszélőnek szemei közé köpött. (Folytatása következik.)