Egyetértés, 1877. december (11. évfolyam, 312-341. szám)
1877-12-01 / 312. szám
rendkívüli fénnyel hozatott színre, ezért egy földszinti támlásszék ára B frankról 20-ra emeltetett. E darab is azon hibákban szenved, mint Nérója, hogy nem színmű, hanem jelenetezett képek, költői nyelv, hatásos jelenetek és gyönyörű részletek. A különbség csak az, hogy Cleopatra utolsó felvonása el van nyújtva. Cossa római költő lévén a közönség már ezért is sokat tesz, a bírálat enyhébb, és jövedelmes elsője volt az igazgatónak. Taps és kihívásban hiány nem volt, de pazarság sem. Azonban a tapsok Florenz büszkeségét Gherardi del Testát és Lunnert nem homályosítják el a nemzet színpadán. Florenz nem főváros, de olasz Athén maradt. Hazámfiait érdekli, hogy Donadio Bianca az „Alvajáróban“ és „Sevillai borbélyban“ hódítja és ragadja el Florencz után Rómát. A felemelt árak daczára is a nagy Argentina mindig zsúfolva van. Az elbájolt közönség a dal közepébe beletapsol, és újráztat, végén alig lesz vége a tapsnak. Az impressáriótól ének ültem, hogy deczemberben B.-Pestre mennek és 12 előadásra vannak szerződve. Josefy úr, Silori, taganini tanítványa társaságában hangversenyzett. Ámbár az Argentínában lapokra ragadták a közönséget, a terem soha sem volt zsúfolásig. Megérdemelték volna. Josefy úr 22 éves lévén, még a nagyok (mert már nagy) nagyja közzé juthat. Silovi pedig vagy 85 év óta aratja a bámulatot egyetlen húron való játékával. S oly könnyen ne lehessen reá ismerni, összekavarják egy vele összefüggésben egyátalán nem való üggyel t. i. az eperjes-tarnovi vasút egyesítésével. De bizton reméljük, hogy ezen turpisság fel fog fedeztetni, és ezen ügy, melyben tömérdek büntetésre méltó cselekmény fordul elő — azon fórumhoz fog utasitatni a hova illik — a bünfenyitő bíróság elé. Azt halljuk innen-onnan emlegetni, hogy most már gyorsan, rögtön sietni kell az ügy rendezésével, különben a vasút csődbe jut. Ez merő taktika. Van elég ut és mód a vasút bajait orvosolni, anélkül, hogy az állam maga több rendben újból károsittassák. Az engedélyezett bankok faiseurok és azok, kik idő előtt osztozkodtak a fictiv kiszámított nyereségben hozzanak egy kis áldozatot, adják vissza a 18 millió forint egy kis részét. Az országgyűlés többségét pedig kérjük: vegyék szigorúan ezen dolgot és intézkedjék, hogy ezen vasút ügyei az állam hitele és a részvényesek azonos érdekeinek szemmel tartása mellett rendeztessenek. Ami a vasutat magát illeti, az állam vegye azt kezébe, egyesítse a magyar államvasúttal, melynek kiegészítő részét képezi. Kezében lesz azután egy egységes budapes-szolnok-ruttka-oderbergi vonal. Folytathat jövőre egészséges tarifa-politikát. Kimutatjuk egy közelebbi czikkben ennek keresztül vihetőségét, úgy hogy az,, állam nemcsak a részvényeknek biztosiott egész 5 °/°-át csonkitatlanul kifizetheti, hanem ezen felül még nevezetes megtakarításokat is eszközölhet. Azon felül helyre állíttatnék a különféle állam- és egyéb biztosított papírok most már másodszor megingatott hitele. A Franczia állapotok. Párisból már a múl éjjel fegyverszüneti híreket hozott a táviró. Mac Mahon mielőtt az államcsíny végzetes eszközéhez folyamodott volna, kissé gondolkozóba esett. Vagy nem látta még a talajt eléggé előkészíttetnek, vagy nem vár sikert az erőszaktól. Ez indokok vezethették őt, hogy habár a szakítás előkészítése végett is, a köztársasági párt tekintélyes férfiaival, mint a kamara elnöke Grévy tanácskozásokat tartott. Barbie senator őszintén kijelentette Mac Mahon előtt, hogy az általános izgatottság ellenében nincs más mód, mint visszatérni a rendes parlamenti kormányzathoz. A francziák különben már el voltak készülve egy deczember 2-ikához. Mac Mahont értesítették, hogy a két kamara elnökeinél több senator és képviselő lépéseket tett a parlamenti tanácskozások biztonsága végett. Felvilágosításokat kértek és tanácsokat osztogattak azon mód tekintetében, melynek szükségét érzik, hogy a parlament két háza biztosítva legyen minden meglepetés és erőszak ellenében. Mac-Mahon végre is nem tehetett egyebet, mint megnyugtatni igyekezett a kamarák két elnökét, hogy aggodalmaik alaptalanok, s nincs mitől tartaniok. Vajjon megnyugodtak-e ebben a képviselők, senatorok, az már más kérdés, de mindenesetre jellemző, hogy az államcsíny veszélyére gondolni időszerűnek tartották a képviselők. Az érintkezést, melybe Mac-Mahon a kamara elnökeivel lépett, nem fogják fel kedvezőtlenül a lapok. Egy mai távirat erről következőleg nyilatkozik: A tábornagy értekezése a senatus és a kamara elnökeivel, Audiffret-Pasquier és Grévy urakkal kedvező hatást tesz, sokan ezt első lépésnek tekintik az argementhoz. A Constitutionel és Soleil cons „ilják, hogy békítési eszme jutott kifejezésre. A Constitutionel írja: A jég meg van törve, a bizalom visszatér. A Republique Frangaise elismeri a tábornagy megnyugtató kijelentéseit a nemzeti képviselet biztonságát illetőleg, de ez nem is volt szükséges, sohasem tartották Mac-Mahont oly embernek, ki bűnös tervekre adná oda magát a köztársaság ellen. A mondott lap tudni szeretné a tábornagy gondolatát a válság megoldásáról. A Journal des Debats elmondván, Audiffret mikép nyilatkozott a tábornagy így szól: audiffret megértető a tábornaggyal, hogy szóljon Waddington és Bertaud urakkal. Hogy azon lázas állapot, melybe Francziaországot a Mac-Mahon által fölidézett viszályok keverték, mily rendkívül zavarólag hat az ipar- és kereskedelem érdekeire, arról fogalma lehet olvasóinknak. Csakhogy Francziaország, a millárdokat könnyű szerrel fizető iparállamban még a legkomolyabb árakban sem veszik oly lelkiismeretlenül e pangást, hanem kényszerítve érzik magukat behatóan tanácskozni a szükségesek fölött. Így a fenyegető bajok elhárítása végett rögtön elhatározták, hogy tizenhárom tagból álló enquetet választanak az ipar és kereskedelem sanyarú helyzetének megvizsgálására. De a választás osztályonkint történik, és így remélik, hogy a bizottság a kormány iránt barátságos elemekből fog alakulni; e mellett szavazott 156, ellene 136. Feray előadó mondja, hogy a bizottság egyhangúlag konstatálta a válságot, és a rendes választási módot kívánja. Rouland bankkormányzó a válság okairól beszélt, melyek részben állandóak, amelyek ellen nincs segítség; ide tartoznak az amerikai állapotok és a tarifák változása; de a kiskereskedés és a phantasie ipar állapota sürgős segítségre szorul. Ez a bizalom visszatérítésétől függ, ezért a költségvetést gyorsan meg kell szavazni, és a politikai fegyverszünetet megkötni. De Normandie a kereskedők panaszairól így szól : Hogy roszul ment, az nem ritka dolog, de most üzletek nincsenek is és teljes pangás állott be. Rajzolja továbbá a stádiumokat, melyeken a válságok rendesen átmennek: bérleszállítás, munkások elbocsátása, a munka megszüntetése és a cAid. Tisztes kereskedők panaszkodtak előtte sorsuk fölött; ő vigasztalta őket, de azt válaszolták: ki fogja födözni esedékes váltómat. Porriquet senator a bizottság együttes választását kívánja. A baloldal az eddigi választási módot védi. Az ülés felfüggesztetik. A bizottság még egyszer jelentést tesz, és a javaslat ellen nyilatkozik. Porriquet kijelenti, hogy arról van szó, hogy a politikai irányzat távoltartassék, mert úgyis május 16-kának rójják föl a válságot. A baloldal nyugtalankodik, a jobboldal biztos győzelméről, zsebében hordja a távollevők szavazatait . Kassa-oderlbergi vasúi. A képviselőház vasúti bizottsága ma veszi tárgyalás alá e vasút viselt dolgait. Mi szólottunk ez ügyről már lapunk múlt évi 93—99. számában, midőn kimutattuk, hogy „bizonyos urak“ a vasútnak bőven engedélyezett 58.237.800 frt névleges épitési tőkéjéből legkevesebb 18 millót szépszerével elpárologtattak. Ezen jó urak most mindent elkövetnek, hogy a kormányt reá bírják : egyrészt hogy a vasútnak biztosított 2.948,390 frt évi kamatra újabban 170,673 frttal felebb emeltessék, másrészt, hogy a részvényeseknek biztosított évi kamat 193,577 frttal megnyirbáltassék. Mert ezentúl a biztosított 5 ° C helyett csak 4 ° C-ot kapnának. Az államhitel elleni merénylet, a jogi fogalom arczul csapása és a jóhiszemü állambiztositókban részesülő papirbirtokosok megrontására pokoli módon létrehozott szerződés 1876. évi április hó 8-án köttetett meg. Múlt évi április 19-én kellett volna a rendkívüli közgyűlést megtartatni, mely hivatva lett volna a szerződést a részvényesek által helybenhagyatni. De a faiseur-ök kisebbségben lévén, haszontalan ürügy mellett törvénytelennek nyilvánították és feloszlatták ezen közgyűlést. Kormánybiztos és államügyész hallgatólag tudomást vettek ezen botrányos eljárásról. A faiseurök „időt nyerve mindent nyerve“ azalatt iparkodtak többséget szerezni. Bizonyos mérvben az állam tulajdonát (közös activa) képező 25,000 db kassa-oderbergi vasúti részvényekből segítséget kapván, 1876-iki jun. 1-én tartott rendes közgyűlésben egy rakás kikölcsönzött részvények és strohmannokkal többségre vitték a fennebb említett szerződést. A budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszék alaki hiba következtében visszautasítás kijátszott részvényeseknek a közgyűlési határozatok megsemmisítésre beterjesztett panaszát. A királyi tábla megerősíti ezen alakilag történt visszautasítást. Kiemelendő, miszerint a törvényszékek érdemileg nem is bocsájtkoztak ezen ügy bírálatába. Ergo mindeddig helybenhagyva nincs. Mi bizton vártuk, hogy az államügyész felfogja karolni ezen a legtöbb hírlap által szellőztetett nagyfontosságú ügyet. De nem történt mindeddig. Az államügyészi ex offo eljárás nálunk pium desiderium. Különben nem volna annyi faiseur, ki az olcsó hazafiság-fitogtatás leple alatt csak azon iparkodik, hogy mi módon szedhesse meg magát a nemzet vagyonából. Mindazonáltal még sem volt a kormánynak annyi bátorsága ezen kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslatot — mint eredetileg célozva volt — legkésőbb 1876. június elején a képviselőház elébe terjeszteni. Hanem tévé azt egy évvel később f. ó, máj. 9-én. A siker biztosítás czéljából folyton folyvást halasztatik az ügy tárgyalása, mely csak most vétetik a vasúti bizottságban tárgyalás alá. És hogy hogy előtt, A háború. Szulejman pasa viselt dolgairól napról napra érkeznek hírek. Mint e hírekből kitűnik, Szulejman kilépett eddigi visszavonultságából, s ámbár még nem ment át egyenes támadásba, gyakori és sikerült kémszemléivel az oroszokra nézve aggasztólag feszegeti Vladimir nagyherczeg támpontjait, nevezetesen a pirgoszi, mecstkai és trszteniki hadállásokat. E koraszemlék minden újabb alkalommal nagyobb és nagyobb haderők által tarttattak, úgy hogy a f. hó 27-én Trsztenik felé tartott kémszemlében már 40 zászlóalj gyalogság, és a megfelelő lovasságon kívül még nyolcz üteg vett részt. E kémszemle folytán kiderült, hogy Vladimir nagyherczeg haderejének nagyobb része e tájon van összevonva, s minélfogva most már csak Szulejmantól függ, hogy még nagyobb haderővel az e tájon levő oroszokat hátrább nyomja, vagy pedig balszárnyával nyomuljon előre a gyönge orosz jobbszárny ellen. A helyzet kiismerése a törököknek a pirgoszi győzelmes kémszemle veszteségeit is beleszámítva, halottak és sebesültekben összesen 1144 emberükbe került, de azért a kémszemle czóijának elérésén felül dús kárpótlást találnak abban, hogy az oroszok csupán Trsztenik táján 2000 embert vesztettek. Mehemed Ali hadműveleteit illetőleg még mindig késnek a gyors eredményt jelentő, várvavárt hírek, s ami hírek jönnek, azok egymásnak ellenmondanak. Egyik hír szerint Mehemed Ali Orhánijéból hátrább vonult volna. Egy másik hír szerint azonban még mindig ott van, csakhogy nem bent a városban, hanem kiváló, jól megerősített táborban. Egy harmadik szerint Mehemed Ali még csak táborba sem szállt, mert tisztek híjában még nem szervezhette a Plevna fölmentésére indulandó hadsereget. Azt hisszük, hogy mindhárom hír nem egyéb találgatásnál, melyre a Mehemed üli titkolódzása miatt adatokban szűkölködő tudósitók szorulva vannak. A dicsőségnek azon halavány mázát, melyet az oroszok Karsz bevételével fegyverekre kentek, a „Daily Telegraph“ távirata egészen lezsarolta. Mint e távirat jelenti, Karsz egy pasa árulása következtében jutott az oroszok kezébe, mi annyival inkább hihető, mert Karsz hirtelen elestének csakis így van értelme. Áll tehát még mai napság is II. Fülöp macedoni király azon mondása, hogy nincsen olyan magas bástya, melyet egy arannyal terhelt öszvér átugorni nem bírna. Figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hó végével lejár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak Deczember hóra — Deczember—február — Deczember—május — Lapunk minden nap ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legezélszerűbben cselekszenek, ha ozemszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. IPHF” Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcsa 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala, ÚJDONSÁGOK. ~ A közoktatásügyi miniszter mint értesülünk, helybenhagyta a főváros közönsége által az elemi népiskolai tanítók próba, illetőleg verseny-előadásainál követendő eljárásra nézve kidolgozott rendszabályzatot; egyúttal elrendelte, hogy e szabályzat a polgári iskolai tanítók által tartandó próba előadásokra nézve is alkalmaztassék. Hogy a pápa halála már legközelebb várható, az bizonyos. Bizonyítja ezt az is, hogy a Rómához legközelebb álló két magyar lap szerkesztőségeiben már a pápa életrajza, necrológja nemcsak megírva, de — mint hitelesen értesülünk — már ki is van szedve. — A Niké Lina ügyben ez ideig párbaj vívottak és kihívók ellen, írja a „M. Híradó,“ a budapesti törvényszék büntető osztályánál a vizsgálat meg lett indítva. Follmann Alajos vizsgáló bíró fogja a vizsgálatot vezetni. A párbajok elaludtak, a rendőrség felébredt. Budapest egész közönsége legnagyobb érdeklődéssel kérdezgette folyvást a folyamatban levő „becsület“-kérdések elintézését: megvolt-e a párbaj? nem talált egyik golyó sem? hát a második duellum? hát a harmadik? — csak a rendőrség feküdt a fülén, s nem hallotta meg a tíz lövést, hogy útját állja a becznek. Ha nem azt igenis tudomásul vette, mikor egyik fél (ki előtt a kihívó tisztességes voltáért a kihívó segédei nem merték a becsületbíróság tüzébe tenni kezüket), maga hozta nyilvánosságra, hogy ez esetben nem vív, mert a lovagiság tiszta fegyverére nem ejthet foltot az által, hogy kétes kézben levővel méri össze. A párbajok szerencsés elpuffogása után szerdán este elkezdték az ólálkodást a titkos rendőrök a „Pesti Napló“ és „Egyetértés“ szerkesztőségei előtt, s megjelent nagy titkolózva H. rendőrtiszt Bartók Lajos urnál is (az „Üstökös" „néhai“ Don Pedrőjénél), a „Ilon“ szerkesztőségében. Bocsánatot kért, „de Thaisz főkapitány urra a miniszter úr parancsolt rá, aki nagyon haragszik a sok párbaj miatt, kérdezteti, hogy hol tetszik lakni, kéri írásban adni, hogy nincs párbaja.“ Bartók Lajos ur névjegyére felirta lakását, de reversalist adni arról, hogy „nincs párbaja“, vonakodott. Erre a rendőrtiszt barátságos érdeklődéssel tudakolta meg, meddig időz Bartók L. úr a szerkesztőségben? hát a színházban? hát a vendéglőben? mit fog vacsorázni? mikor megy haza a kávéházból, s hánykor kél fel ? mely kérdésekre Bartók L. úr a legelőzékenyebb készséggel, sőt a nem kérdettekre is megfelelt. Őrizték is az Athenaeumot s az „Egyetértés“ szerkesztőségét, s mint a rendőrtiszt figyelmeztetett, nemcsak a Bartók L. ur, hanem b. Kaas, Urváry és gr. Batthyányi, Harkányi s b. Uchtritz urak lakásait is. Sőt megtörtént az, hogy mikor Bartók L. ur csütörtök reggel a torna felé tartott, hol már évek óta rendes látogató Keresztesi vivő óráin , egy rendőr hűséges fedezetéül szolgált egész odáig, s aztán az ajtóban várta végig a kardok csattogását: — az alatt felőle akár igazi párbajt is ledolgozhattak volna. Mindé nagy elővigyázat természetesen most post festa, mikor a jeunesse dorée már beleunt a kudarczczal végződött hadjáratba, mely a seasont volt hivatva méltán nyitni meg, a a lyonok nyugosznak a vértelen babérokon, s az ügyészség még buzgóbb hévvel kutat a jsegédeknek az elintézett párbajokat nyugtázó „nyilatkozat“ — kéziratai után. — Esztergom, nov. 30. (Távirat.) Boronkay Lajos megyei főjegyző ügyében ma hozott ítéletet az esztergommegyei fegyelmi választmány. A vádlott főjegyző a pesti levél körüli mulasztásért dorgálásra ítéltetett, — de hivatalába visszahelyeztetett. — Egész Esztergom megye lázas izgatottsággal várta az ítélet kihirdetését, mert habár a tárgyalás folyamata alatt mindenki meggyőződhetett a vádlott főjegyző ártatlansága felől, mégis tartottak tőle, hogy a presszó alatt álló fegyelmi választmány ítélete a főjegyzőre nézve nem lesz kedvező. — Dr. Fleischer kolozsvári egyetemi tanár öngyilkosságáról egy távirati értesítés után már tettünk említést. A tudós tanár e megdöbbentő elhatározása élénken foglalkoztatja az erdélyi művesz köröket. Mint a „M. Polgár“ beszéli, a professor öngyilkosságának híre legelőbb a színházi előadás alatt terjedt el. A hírre Fleischer több ismerőse s barátja a boldogtalannak a színház szomszédságában levő lakására siettek, hol valóban borzasztó látvány tárult fel. A hálószoba szőnyegén dr. Fleischer Antal, nyakán iszonyú vágásokkal vérében úszott. A szerencsétlen férfiú typhusban szenvedett, s ez állapotában követte el a borzasztó tettet. Egy másik és — sokkal több valószínűséggel bíró versió szerint dr. Fleischer életunt, kedélybeteg ember volt, — s ez tette öngyilkossá. Halála előtt egy levelet irt, melyben bocsánatot kér, hogy ilyen undorító módon vet véget életének, de miután chemiai laboratóriumába nem mehetett el, s onnan mérget nem hozhatott, — kénytelen volt torkát metszeni el. Az irtóztató vágást egy borotvával hajtotta végre 8 és 9 óra között. — A beteg ágya mellett levő felügyelőnőtől már korábban egy borotvát kért, hogy tyúkszemét kivághassa. Később felügyelőit távozásra kérte, hogy nyugodhassék. Midőn magára maradt, kezébe vette borotváját ágyában, s torkát átmetsző, úgy látszik, a küzdelemben felállott ágyában, s onnét a földre esett, hol a borzasztó vérvesztésra pár percz alatt meghalt, s minden segítség hiábavaló volt. E eset mély részvétet keltet az egész városban. Fr. Fleischer a kolozsvári tudományegyetemnek egyik legszorgalmasabb, kitűnő készültségű vegytanára volt. Társaságba nem járt, rendesen szótalan, magába vonult ember volt, sokat dolgozott, s egészen szakmájának élt. Említett levelében bocsánatot kért öngyilkosságáért is, s dr. Fischer Lajos ügyvédet kérte fel, hogy ügyeit — melyeket különben teljesen rendben hagyott — kezelje halála után. Dr. Fleischer takarékos ember volt, s szép — állítólag 20—30,000 forint vagyona volt, mint tanári állása is szép jövedelmet biztosított, melyet alig költött el. Mindenesetre alaposabb azon feltevés, hogy búskomorság vitte e szomorú lépésre, mint a typhusos önkivüli állapot. Ez utóbbi esetet csaknem kizárja ama hátrahagyott levél, melyben maga elitéli öngyilkossága eszközét. Látszik, hogy gondolkozott halála felől, látszik, hogy mint chemicus valami gyorsan ölő szerre gondolt, de laboratóriumába már nem juthatott, környezetétől pedig nem várhatott e tekintetben szolgálatokat. — St.Louis amerikai város kereskedelmi jelentőségéről s az ottani élet köréből érdekes kapczolatot küld amerikai levelezőnk a következőkben : Az itteni ötszázezer lakos között rendkívül sok a német és cseh. E város rendkívül nagy üzletet folytat, kivált a déli tájjal; az úgynevezett „Union depot“ közelébe csak úgy juthatnak a vonatok, hogy mintegy egymás hátán töltesgeriezeken és alagutakon keresztül robognak be, s mindjárt is mennek tovább. A forgalmat aztán élénkítik a minden képzelmet felülmúló központivaspálya hálózatok, az egész város teli de tele van levonatokkal. Az ember akár sohase megy gyalog, 5 cent, vagyis 10 lrért elszállítják 4—5 angol mérföldnyire. A lóvonat kocsijai nincsenek felosztva bőr ruganyos nagy deszka-ülésekre, hogy akinek pénze van, az kényelmesen üldögél, más meg csak úgy döczöget. Egyforma itt mindenki. A vasutaknál is csak kétféle hely van, az se kényelmi szempontból, hanem hogy az egyiken pipázni is lehet, a másikon nem szabad. Hanem vannak aztán a sokféle klassis helyett alvó kompék, konyhák s egyéb helyiségek, úgy hogy ha az ember utazik, akár úgy él, mintha ki se mozdult volna a városból, még végig is sétálhat a vonat két oldalán levő szakadatlan járón, mert a yankee nem a látszatra, hanem az igazán czélszerűre ad sokat. gek A borzasztó tengeri szerencsétlenség egy vérfagyasztó részlete volt a „Huron“ amerikai hajó elsülyedése, mely a múlt héten lett azon éktelen vihar áldozata,a ’ ’ " európai s amerikai partjai mely az atlanti oczean „ „ közt űzte borzalmas játékát. A hajó Monroe-erődétől Havannába volt útban s szombaton hajnali 2 órakor Carolina partján Kittyhazok mellett oly szélvészben, mely óránkint 70 angol mértföld sebességgel haladt, szenvedett törést. A hajó tönkre ment s a rajtas volt 135 személyből az eddigiek szerint csak 35 menekült meg. Egy zászlós, két mérnök s a fizetőmester mind vizbefult. A hajó távol volt oly helytől, hol segítségére lehetett volna menni. A menekültek alig voltak félig felöltözve. Számos holttest vetődött a partra, egy része most is a szirtek közti hullámokban verődik. A katasztrófának oka az volt, hogy a szélvész a partnak járt, s ez ködbe volt borulva. A kapitány és hadnagy egyszerre fúltak meg. A menekültek úszással jutottak a partra. A vihar még vasárnap is oly mértékben dühöngött, hogy a hajó roncsát nem lehetett megközelíteni. A folyó évi lóösszeírás eredménye szerint az osztályozás alkalmával részben igazolatlanul, részben betegség, elhullás, eladás, vagy távollét miatt összesen 315 ló nem vezettetett elő. A honvédelmi miniszter ennélfogva, — mint értesülünk — utasította a fővárosi hatóságot, hogy azon lótulajdonosokat, kik lovaik elővezetésének elmulasztását kellően igazolni nem képesek, pénzbírsággal büntesse, s a szóban forgó lovak utólagos elővezetését ugyanazon büntetés terhe mellett azonnal rendelje el. — A „szepesi-kör“ f. ó. deczember hó 4-ikén, kedden este 8 órakor tartja alakuló közgyűlését az ezelőtt Loog-féle sörcsarnok külön szobájában, (magyar-meza 4. sz. a. a Hlatkyféle kávéház átellenében), miről az illetők ezennel értesíttetnek. Matavovszky Béla: — Egy spion menekülése. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ egy rejtélyes esetet beszél el, amely szerint ugyanis Szoszniczky János és Szerényi Ede e hó 24-én az esti vonattal Zsadányból Kassára utaztak. A kocsiban heten ültek, a többek közt egy 30 év körüli egyén téli felöltő s pogyász nélkül, fehér tollal kalapja mellett. Az apró falvak közül az ismeretlen megszólítja Szoszniczkyt s kérdi: hová utazik és ki légyen ? Sz. 1 frt 80 kr. 5 frt — kr. 10 frt — kr. tehát hétfőn és liiiumsiiwiiiimiiiiiiiiiiiíiiiiiiiriinii ~r AZ ..EGYETÉRTÉS" TÁRCZÁJA, Köszöntés. — Történeti regény. — irta CHAVETTE JENŐ. Fordította Hentaller Lajos. MÁSODIK RÉSZ. — HARMADIK KÖTET. Dubarry kincse. I. — 50-ik folytatás. — Elbeszélésünk személyei között van egy, kinek előéletével kénytelenek vagyunk foglalkozni. Ez Helena, amaz isteni nő, kit láttunk, midőn Barras térden állva könyörgött szerelméért,anélkül, hogy képes lett volna azt kinyerni. Mily viszontagságokon kellett annak keresztül menni, kit először Beralec Iván lovag szeretett, míg a luxemburrgi palota falmjaiba jutott! Hogy olvasóink ezt megérthessék, kénytelenek vagyunk hat évvel visszamenni, midőn még Vendéeben az óriási harczok folytak. 1793-ik évi deczember 22-én egész karaván nő, s gyermek volt látható alsó Bretagneban azon utón, mely Savenayból Montoireba vezet. A zápor iszonyúan hullott. A fáradt lovak már alig birták a sáriul nehéz kocsikat vonszolni. A megrémült menekülők nem hallgattak a vezetőkre. Távolból ágyudörgés és puskaropogás hallatszott; atyjuk, férjük s gyermekeik hullottak el talán a gyilkos tüzelés alatt. A kékek tűzhelyüktől elüzetve bíztak herczegeik ígéretében, kik Angliában folyton készültek segélyükre. A kékek átkelve a Loiron, a chouanok tartományába nyomultak, s ezeket folyton üldözve, gyors menetben elérték Granvillét, ahol az ígért segélyt vélték találni. Ez volt utolsó erőlködésük. Az angol flottát csak a távolból látták, anélkül, hogy az csak mégis kísérletté volna kikötni. Ekkor megkezdették visszavonulásukat. A köztársaság csapataitól körül voltak véve, de ők folyton harczolva, a Loirig igyekeztek jutni. Éhség, fáradság, hideg s különféle nyomor rendkívüli erőfeszítést igényelt e maroknyi csapattól, melyhez ötezer nő és gyermek is csatlakozott, nem akarván védtelenül putton maradni. Végre elérték Varadest, ahol jövet a Loiron átkeltek. Az átjárót azonban már ekkorra megszállták a köztársaságiak. Westermann állt előttük csapataival, Kiéber üldözte. Negyvenezren indultak el, s most alig van belőlük tízezer. Tízezer maradt meg, s alig remélhet ez is egyebet a kétségbeesés élethalál harczánál! Máshol nem volt átjáró , s keresni sem lehetett, mert Kiéber sarkukban volt. Savenayba vették be magukat, egy éji pihenést akarván engedni a halálra fáradt nőknek. Éjjel tíz órakor utolérte itt is Kléber őket, s anélkül, hogy csapatait nyugodni engedte volna, rögtön támadott. A vendéeiek belátták, hogy veszve vannak ! Ez utolsó pihenő helyen halniok kellett! De hősi küzdelmük által meg akarták a nőket menteni. Mielőtt a város körül záratott volna, e szerencsétlen teremtéseket biztos kalauzok vezetése mellett a szomszéd falvakba küldték, melyek lakói pártjukon voltak, s menhelyet ígértek. A nők után Marigny úr, a főparancsnok bezáratta a város kapuit, s embereihez fordulva mondá: — Uraim ! most meg kell halnunk. E parancs teljesült, mert a seregből, mely egy hóval ezelőtt negyvenezer emberből állott, reggelre nem maradt hátra több háromszáz menekülőnél, így végződött az első vendeei felkelés. Ugyanakkor XVIII. Lajos apró költeményeket faragott, Artois gróf pedig az angol nőknek udvarolt. Midőn ki lett adva a parancs, hogy a nőknek el kell a várost hagyni, egy erőteljes ősz férfi Savenay különvárosa egyik rozzant háza felé tartott. A ház nedves szobájában, éhségtől félig ki,smerülve, egy fiatal, tizenhat éves leány hevert a földre dobott szalmán. Az ősz hosszasan nézte a szunnyadó gyermeket, s két könyet törülve le szeméből, mormogá: — Az isten megfogja oltalmazni! s letérdelt a fiatal leány melle és homlokon csókolta. A leányka erre felébredt. — Talán indulunk, nagyapám? kérdé. — Igen gyermekem, viszonzó az ősz. — Jól van, menjünk tehát, szó lott felkelve kemény fekhelyéről. Átölelve az ősz nyakát, annak homlokát gyöngéden megcsókoló. — Ezt jutalomkóp adtam nagyapára, monda. Daezára fájdalmának, az ősz mosolyogni igyekezett. — Mivel érdemeltem ki e jutalmat, kedves Helénám! — Mert utolsó utunk alatt jól viselte magát. Nem panaszkodott egy bizonyos kis leány szerencsétlensége felett. — Pedig lett volna elég okom ellátkozni e háborút, melyben elesett atyád, s mely nemsokára utolsó védődtöktől, tőlem is meg fog fosztani. — Óó nagyapám , mindjárt megbánom, hogy megjutalmaztam; viszonzó pajzán hangon a leány. — Miért? — Mert nem bízik kitartásomban, s feledi, hogy a Valleransok leánya és unokája vagyok, kiknek bátorsága közmondásos a vendeei seregben. Szép lenne, ha én megtalálnék törni, ki szintén e nevet viselem ! — Tudom. ..hogy bátor vagy gyermekem; de nem tehetek róla, ha én félek s rettegek. Helena ezalatt egy régi lópokróczba takaródzok, mely némileg védte a hideg ellen. — Előre ne várassuk a többieket. — Igen gyermekem, indulj, viszonzá az ősz. « A fiatal leány meglepetve tekintett reá. Induljak ? Ön tehát nem jő velem, nagyapám ? Az ősz stoikus nyugalommal, s mosolyogva viszonzás . — Ó ez a hős leány, ki ép most hirdette bátorságát, máris megretten, mert tíz perczre magára hagyom. Helena élesen szemügyre vette az öreget. — így áll a dolog. Átjárót találtunk Montoké mellett; miután azonban Kléber megérkezett, Marigny úr elhatározta, hogy a nőket előre küldjük. Mi várakozunk, míg elvonultak; azután, ha a köztársasági tábornok azt hiszi, hogy benn maradunk Savenayban, s nem támad reggelig; utánatok jövünk; s holnap reggel találkozunk veletek Montvireban. Ezután vig hangon folytató: — Nos? kis kiváncsi? meg vagy-e nyugodva, — Igaz, a mit mondtál nagyapám? — Szavamra mond az öreg, ki unokája kedvéért még hamisan is esküdött, — Akkor megyek, viszonzá Helena nyugodtan. Viszontlátásra. A város kapujánál a nők már összegyülekeztek. Valleran úr egy körülbelől huszonnégy éves fiatalemberhez lépett, ki alsó-bretagnei öltönyt viselt. Ez volt Helena vezetője. — Reád bízom egyetlen kincsemet, suttogó az ősz. Mond meg nevedet, hogy utolsó imámba befoglalhassam. — Charlesnak neveznek, viszonzá a fiatal ember. A menet megindult. Egy negyedóra múlva a fiatal ember ágyúdörgést hallott. Kléber megtámadta a várost. Az első ágyulövés megfosztó Helénát utolsó védőjétől, Valleran urat egy golyó derékban találta. Az ágyú hangjaira Helena vezetője mondá: — Siessünk kisasszony, mert a kékhuszárok rögtön czirkálni fognak; s kik a városból menekülni igyekeznek, azokat lekaszabolják. Savenay felé a sötét éjben folyton felvillant az ágyú tüze. — Áh! javában folyik a táncz; — mondá vad hangon a vezető. Alig mondá e szavakat, midőn közelebbről lett ágyulövés hallható. Éles fütyülés hasitá át a levegőt, s a szerencsétlen menekülők közül ne hány földre rogyott. Az ágyú kartácsra volt töltve, A sebesültek kiáltása verte fel az éj néma csendjét. — Ördög bújjék ez orditozókba, még a nyakunkra hozzák a huszárokat, mond a kalauz. Helena lova hirtelen összerogyott. Maga nem sebesült meg, s vezetője felkapván, könnyedén vitte a szántóföldeken keresztül. — Le a földre; kiáltta ez. S a fiatal nőt a puha talajra letéve, maga is mellé feküdt. Második kartács-zápor volt. A köztársaságiak a menekülők elé kerültek. A tömeget lovasság támadta meg, s iszonyú vérengzést vitt köztük véghez. Helena vezetője mellett fekve, reszketve hallgatta mint jajgatnak szerencsétlen társnőt. Midőn a lovasság elvonult, a kalauz felemelte Helénát. — Most előre támaszkodjék rám. A fiatal nő néhány lépést tett a puha talajon. — Miféle lábbelije van? kérdé Charles. — Puancóban egy pórnő faczipőket adott. — Látom, hogy nincs hozzá szokva. Azonban sebesen kell mennünk, mert napfelkeltekor már távol kell innen járnunk. — Megkísérlem a gyaloglást, mond Helena, ki lóháton járt mindig a vendéei hadjáratban, s nem volt a gyalogláshoz szokva. — Helyes viszonzá Charles megindulva. Vallerán kisasszony nemsokára megállt. — úgy látom, nem Montoire felé tartunk? — Hát mit keresne ön Montoméban ? — Hisz ott kel át a vendeei sereg a Loiron. Mi előre mentünk s ott várjuk be őket. — Ki mondta? —Nagyapám. — Elámította önt. — Nagyapám sohasem hazudott, mond szárazon a fiatal nő, ki Vallerán úr szavára emlékezett vissza. (Folytatója következik.)