Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1878-01-31 / 31. szám
angol hajórajt az ázsiai és európai rész közt horgonyozni. A muszkákat oly tigriseknek tekintik, kik midőn hátrálni látszanak, akkor készülnek leginkább nagy ugrásra, mert Muszkaország a beli szándékában, hogy Konstantinápolyt megszállja s népének azon látványt nyújtsa, az Áia Zsófia kupolájáról lobogni látni a muszka színeket, arról alig kételkedhetni többé. Angliában a muszkabarátok nagy kudarczot vallottak az által, hogy Sheffieldben egy meetinget rendeztek, melyben a semlegesség fenntartását akarták érvényre juttatni a kormány ellenében, azonban nagyon felsültek, mivel a Sheffieldiek a háború és a póthitel mellett nyilatkoztak s ragaszkodásukat a kormányhoz nagy számú küldöttség menesztése által megerősítették. Előrelátható, hogy ezen roppant gyárváros példáját más angol és kivált skót város is követendi, jelesül Swansea, York, Carlisle, Edinburg, Leith, Glasgow, Portsmouth Plymouth, Aberdeen és Perth, melyek harczias szellemük elég bizonyságát adták már, mint azt ezen városokban megjelenő újságlapok bizonyítják. Beaconsfield lord, még most is legnagyobb mértékben bírja Viktória királynő bizalmát, annyira, mint azzal legfeljebb Wellington herczeg dicsekedhetett, de melyet sem Palmerston sem John Eüssel lord nem birt oly mérvben. Az Ailesbury őrgróf halála által megürült hely Beaconsfield lord által töltetnék be s a királynő neki a térdszalag rendet adományozandja. így tehát Andrássy nem lesz az egyetlen, ki ily rendkívüli megtiszteltetésben részesült. Egy német újság párhuzamot húz Anglia és Ausztria-Magyarország közt, s azt mondja, hogy Anglia jegyzékeiben fenyegető hangot vett föl, melyet még eddig Andrássy gróf nem utánoz. Smith tengerészügyér egy hozzá intézett interpellátióra a britt hajóraj erejére nézve úgy nyilatkozik, hogy ő részben kénytelen a ház kíváncsiságának meg nem felelni, nehogy az ellenség is megismerje a britt hajóraj erejét; elégnek tartja azt mondani, hogy az tökéletesen föl van szerelve, s elég erős arra, hogy minden eshetőségnek megfeleljen. A királynő turkophilismusának új bizonyítékát adta, midőn Ely őrgrófnő által azt távsürgönyöztette Layard angol követnek Konstantinápolyba, hogy a törökök nyomora enyhítésére ismét 100 font sterlinget adományozott. Egy kósza hír szerint, mely városunkban postatisztek közt el van terjedve, az angol kormány Muszkaországnak már megszente volna a háborút. ORSZÁGGYŰLÉS 1. Két beszédet hallottunk ma elhangzani a házban ,a kormányjavaslatok mellett. De e két beszéd egyikének se köszönhet sokat a kormány. Az egyik — a Tóth Vilmosé megdöbbentő cinizmusa által többet árthatott, mint használt. A másik — a Horváth Mihályé, — bár a javaslatok elfogadásával végződött, mégis határozottá k _ j ii / i... i—,.i_. u „í. hajtotta a vizet. Tóth Vilmos beszéde meglátszott, hogy nem a meggyőződés beszélt belőle, hanem azon szolgai „kés? ség,“ melyet benne minden kormán egyaránt feltalál. Az ellenzék megbotránkozva hallgatt végig ama tanúkat, amelyek szerint magyar parlamentnek nem szabad a magyar érdekek szempontjából kiindulni, melyek szerint kötelességünk Ausztria iparát ápolni és védelmezni. A kormánypár is meglehetős hidegen viselte magát szónokkal szemben, mintegy röstelni Iá szottak a mamelukok is e beszédet, mel egy „czentrál parlamenti képviselőnek“ becsületére vált volna. A szabadelvüpárt csak a beszéd végén merészelte megéljenezni a szónoka egy pár általános s a tárgyhoz nem tartozó phrasisáért. Ama tíz évnek tapasztalatai, amelyekre Tóth Vilmos hivatkozott, nem melette bizonyítanak, hanem ellene. Meghizudtolják minden állítását, romba dönt: minden okoskodását. Nem szavak, de tények, eredmények bizonyítják, hogy a szevetet, amelyben Ausztriával 10 éve élünk, hazánkra nézve a romlás, a pustulás kulforrása volt. A másik kormánypárti szónok Hováth Mihály volt. — Ősz történészül Ausztriának kapzsiságát, Magyarom irányában évszázadokon át tanúsított igazságtalanságát meggyőzőleg ecsetelte, utalt arr hogy Ausztria mindenkor gátolta felvirázásunkat, igyekezett megnehezíteni kerekedelmünket, elnyomni iparunkat. Bebiz nyitotta, hogy Ausztriával közös vámten létén élni, minő káros hatása az ország nézve. Melegen szólalt fel az önálló várterület mellett, s végül kijelenté — midenkinek nagy ámulatára — hogy min ezek daczára elfogadja a kormány javasltait, mert fél a kormányválság belátható következményeitől. Szegény öreg. Mily rut szerepre ad magát vénségére. Tisza bizonyára nem fog büszkélked javaslatainak ezen pártfogásával. Sokk élesebb elítélését tartalmazza ezen es politikájának, mit az ellenzék részéről jő bármily erős támadás. Ha a kormány hátái, pártfogói így nyilatkoznak a kemány kiegyezési művéről, minden cemmentár nélkül elképzelheti mindenki, a nők lehetnek e javaslatok ! Az ellenzék soraiból hárman támadt meg ma a tárgyalás alatt levő vámszerzést: Ragályi Aladár, Bujánovi Sándor és Grubner Gyula. Mindhárm szépen s erős érveléssel szóltak. Éles és sikerrel vették bonczkés alá a kiégizést. Gullnerről megemlitendő, hog ő a külön vámterület hive gyanánt mtatta be magát. ii. A képviselőn&k tzlése van. SíMkán. Elnök: Ghyczy Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Széll, Trefort, Péchy, Szende, Perczel, Bedekovich miniszterek Elnök bemutatja Hudák Lajos nagyidai képviselő megbízó levelét, mely az állandó igazoló úzottságnak adatik ki. Napirenden van az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetségről s a vámtarifáról szóló javaslatok együttes tárgyalása. Ragályi Aladár helyesli a kormány azon czélját, hogy Magyarország és Ausztria nemcsak a politika, hanem a nemzeti gazdálkodás terén is igyekezzék kölcsönös érdekeink biztosítását szövetkezés útján elérni. De e czélnak épen ellenkezője fog bekövetkezni, ha az egyezmény az egyik félnek minden előnyt biztosít és a látványokat mind a másik fél vállaira rakja, nem tudja megérteni, hogy mi indította a kormányt arra, hogy szakított a szabad kereskedelmi iránnyal s az osztrák védvámos tendenciák hálójába került. A vámegyezmény által 10 évre lemondottunk a vámtarifa oly szabályozásáról, mely specziális hazai érdekeinknek megfelel, az ország hitelügyének önállóságáról és a fogyasztási adóknál fentorgó anomáliák megszüntetéséről. Ez az érem egyik oldala, túloldalán, hol a recompensációk statisztikai táblázatát keresné szemünk, Magyarország közgazdasági jövőjének gyászkeretét látjuk, középen az adórestitutiók miniatűr vívmányával és még kérdés, hogy ezt tekinthetjük-e határozott vívmánynak ? Az adó restitutió tekintetében megadóztatásunk igazságtalansága nincs elenyésztetve ; a financz vámban sem lát szóló recompensatiót, a kávé és petroleum vámjának felemelése oly szegény országban, amilyen Magyarország, csak szaporítja a már úgyis bőven meglevő eszközöket, melyek fokozatos szegényedésünket vannak hivatva előmozditani. Ez nem rész politika, hanem kitünően átgondolt osztrák politika. A vita alatti javaslatot, mely mellett pénzügyi kibontakozásunk lehetetlen, mely előbb utóbb biztosan a nemzeti vagyon devastatiójához vezet s az országot épen azon gazdasági és hitelforrásoktól fosztja meg, mik nélkül legfelebb egy provinczia sorsára lehet kárhoztatva, de állami hivatását be nem töltheti, nem fogadja el, csatlakozik báró Simonyi Lajos és Mudrony Soma különvéleményéhez. (Éljenzés a baloldalon.) Tóth Vilmos szerint a tárgyalás alatt lévő kérdéseir legalább is annyi, ha nem több, politikai mint gazdászati jelentőséggel. Kijelenti, hogy a monarchia mindkét államának érdekeit fogja szem előtt tartani beszédében s nem inclusive magyar szempontból vizsgálja a kérdést. A monarchia fennállását az európai súlyegyén szempontjából is szükségesnek tartja (Mozgás a baloldalon). A közgazdászati különvállást veszélyesnek tartja. Tagadja, hogy az ipar hanyatlott volna nálunk, csak a kis ipar hanyatlott. Utópiának tartja Magyarország önállását és függetlenségét, a monarchia jelen szerkezete 10 év alatt jónak bizonyult be, mindkét fél individualitásának biztosítására, beléletének fejlesztésére elegendő tért enged (Mozgás baloldalon, felkiáltások : Látjuk!) Elnök : Csendességet kérek. Ragályi Nándor: minek beszél oly vadakat! Tóth Vilmos kérdi, van-e gondolkozó ember, ki kételkednék abban, hogy az érdekközösség a legtermészetesebb postulátumát a vámközösség képezi ? (Felkiáltások a baloldalon : Deák Ferencz!) jNtJul uíuul a monaroma tött^ia 107.r. érdekharczot előidézni, a mi pedig a külön vámterületnek felállításával okvetetlenül bekövetkeznék. (Nyugtalanság a baloldalon.) Azok ellen is küzd, kik nem külön vámterületet, hanem provisoriumot óhajtanak. Fejtegeti, hogy kötelességünk az osztrák ipart ápolni és védelmezni, s több ilyen ellenmondással találkozó állítás után kijelenti, hogy a törvényjavaslatot elfogadja. Bujanovics Sándor fejtegeti a kereskedelmi és vámpolitika és a fogyasztási adórendszer kiváló fontosságát. A kormány által létesített kiegyezés — szóló szerint — fogyasztási rendszerünkben nem orvosolja a magyar kincstár azon egyenes károsodását, mely azt éri a Lajtán túl termelt, de Magyarországon fogyasztott fogyasztási adó alá eső czikkeknél. A kormány által létesített ezen kiegyezés a szesz- és czukor adó törvényjavaslatok által lehetetlenné tette Magyarországon a szesz és czukor termelési iparágak nagyobb kifejlődését, ezáltal a nálunk kétszeresen fontos mezőgazdasági ipar és nyers termelés fokozódását. Ezen kiegyezés a banktörvényjavaslat által megbénította az ország kereskedelmi és hiteligényeinek kielégítését, olyan bankrendszert, olyan bankszervezetet fogadván el, amelynek védői is a tárgyalás alatt kénytelenek voltak elismerni, hogy az az ország hiteligényeinek kielégítésére képtelen. Ezen kiegyezés felemelte a Lloyd-társulat subventióját, a Magyarország kereskedelmi érdekeinek meg nem felelő gőzhajó-menetekért. Nagy szerencsétlenségnek mondja egy közgazdasági fejlődésében elmaradt országra nézve, ha az ország ügyeinek vezetését közgazdasági érdekeinek képviseletét oly kormány kezeli, melynek ezen érdekek iránt nincs meg a kellő értéke. Tóth Vilmossal szemben bebizonyítja, hogy a jelen vámtarifa a 67-ikivel szemben nem rectificatió, hanem határozott visszalépés. A javaslatokat földmivelési, ipari és kereskedelmi érdekeinkre nézve károsoknak tartja kéri azok elvetését. Horváth Mihály : Hogy a vámszövetség áldást és virágzást hozzon a népekre, melyek egységes vámterületben egyesültek múlhatatlanul két feltételt lát szükségesnek. Az egyik az, hogy azon népek, melyek e szerint egységes kereskedelmi complexummá egyesülnek érdekei egyenlők, vagy legalább egymással igen nagy ellentétben ne legyenek; a másik az, ami ennek némileg kifolyása, hogy azon népek közt, melyek így egy vámterületben egyesülnek, az igazság és méltányosság érzete oly józan, oly átható és mindenre kiterjedő, oly méltányos legyen, hogy ezen népek ne egymásnak elnyomására, ne egymásnak kizsákmányolására, hanem valamennyinek prosperitására törekedjenek, ebben lássák felvirágzásuk feltételét. (Élénk helyeslés.) E feltételek egyikét sem látja Ausztria és Magyarország közt. (Felkiáltás a balon : Mi sem!) Az egyik iparos, a másik földművelő, s ennélfogva egyik szabad kereskedésre, a másik védvámokra törekszik. De még élesebbnek látom az ellentétet a másik feltételre nézve. Mióta Magyarország Ausztriával ugyanazon fejedelem alá jutott, Magyarország nemcsak, hogy soha meg nem sértette az igazság és méltányosság elveit Ausztriával szemben, hanem áldozatokat és gyakran jelentékeny áldozatokat is kész volt hozni azon kapcsolatnak, melybe Ausztriával jutottunk, (ügy van a balon.) Még saját kárára is kész volt jelentékeny concessiókat tenni a szomszédnak, akivel bár különböző alkotmányos viszonyok közt, de egy fejedelem jogara alatt létezett. Ellenben Ausztria negyedfél százados történelem tanúsága szerint — teljes meggyőződése szerint — sohasem tudott igazságos Túlságos előnyöket követelt mindig kormányszabályai mind külső, mind belső, mind közbenső vámvonalaival kereskedésünket megnehezíteni, elnyomni törekedett és tényleg gyakran el is nyomta időszakonkint előnyösen fejlődő iparunkat. Szóval minden módon igyekezett gátakat vetni felvirágzásunk elé. A történelem ezen több századra kiterjedő tanúságai, melyeket részletezni és a legedlatánsabb példákkal illustrálni igen könnyű feladat volna, mihez azonban itt sem idő, sem hely nem létezik — mondom a történelem ezen tanúságai, nemkülönben a most megindított és munkában lévő kiegyezési alkudozások mindenkit meggyőzhettek arról, és szólót is felbátoríthatja annak határozott kimondására, hogy aki Magyarországnak anyagi érdekeit felvirágoztatni óhajtja, annak eszközeit önálló vámterületi rendszerben keresse. (Élénk helyeslés balfelől). Ezért meggyőződésem szerint oda kell törekedni, hogy szigorú fenntartásával a politikai egyezségnek a dualismusnak az egész anyagi existentiáját közgazdasági érdekeit önálló vámterületre alapítsa. (Helyeslés balfelől). Mindenek dacára elfogadja (Nagy zaj a baloldalon) a kormány javaslatait, amelyeket kielégítőknek nem tart, de a kormányválságtól s annak következményeitől fél. Gullner Gyula az ország industriális fejlődésének szükségességét behatóan fejtegeti, szól a közös vámterület ellen s a külön vámterület határozott hívének mondja magát. Meglehetős hosszúra nyúlt beszédét a kormánypártiak által oly gyakran hangsúlyozott politikai indok cáfolásával végzi be. Beszédének ezen része így hangzik: Nem ismerhetem el, az oly politika jogosultságát, mely mindig csak Magyarország kárára és hátrányára alkuszik. Önök félnek a politikai kapocs meglazulásától s nem veszik észre, hogy önök készítik azt elő azzal, hogy a politikai kapcsolatot tüntetik fel mint olyat melynek fenntartásáért Magyarország Ausztria önző czéljai előtt mindenkor meghunyászkodni kénytelen. (Helyeslés a baloldalon.) Nem veszik észre, hogy ezen argumentatiójuk a legveszélyesebb, de a legalkalmatosabb is arra, miszerint egy nemzet megvonja támogatását az oly politikai kiegyezéstől, melynek nem szerintünk, de önök szerint a consequentiája az, hogy az ország anyagi érdekei feláldoztassanak. (Élénk helveslés balfelől.) Önök félnek a közgazdasági harcztól, amely nem bizonyos, nem is valószínű, de nem félnek egy oly egyezménytől, melyről bizonyos, hogy assu, de biztos elszegényedés fogja kisérni. (Élénk elkiáltások a balon: ügy van! Egy van !) s hogy az ország közgazdasági fejlődését és pénzügyi kibontakozását lehetetlenné teszi. Nem jut-e önöknek eszükbe, Tóth Vilmosnak, mit a legnagyobb magyar költő oly igazán, oly találólag mondott: „Harcznál sokszor a béke vészesebb S a mit vág álmos népeken Gyógyithatlan & seb.“ (Élénk helyeslés balfelől.) Legyőzött, leigázott, meghódított népek előtt ott állhat a kérlelhetlen kényszerűség, elfogadni a békepontokat, amint azok diktálva vannak (Igaz balfelől); legyőzött, meghódított nemzetek jöhetnek és jönnek is sokszor oly kényszerhelyzetbe, hogy kénytelenek elfogadni oly szerződéseket, melyekről tudják, hogy hazájukra károsak veszedelmesek; de nemzet, mely egyenjogú alkudó fél a másikkal, melynek királyi esküvel szentesitett alkotmánya (Helyeslés balfelől.) élő törvényes jogai s ezekben biztosított önök által annyira hangoztatott állami önállósága van, s ajno «fim fogadhat el oly egyezményt, mely a koldusbotot adja kezébe. (Elénk hosszas helyeslés balfelől.) Ha egy hóditó diktálja Magyarországnak e feltételeket, s Magyarország ezeket elfogadja értem, mert ismerem Brennusnak a legyőzött Rómára mondott szavait: „Vae victis“, de azt felfogni képes nem vagyok, hogy egy nemzet kormánya és parlamentje miként fogadhasson el önként, szabad akaratból egy oly kötést, mely a biztos pusztulás, elszegényedés és anyagi végkimerülés, vigasztalan napjait készíti elő. (Hosszas helyeslés balfelől.) Én ezt tehát előkészíteni nem akarom, s azért nem fogadom el a törvényjavaslatokat. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Többen lévén még szólásra följegyezve, e tárgyalás a holnapi napra elhalasztatik. zsonyba ment, hol tulajdonképen költői pályafutását megkezdette. Eddig Orlay: A jegyzetek, mint már mondók, igen érdekesek s végtelenül becsesek Petőfy életének megírására, egyetlen hibájok ily állapotukban a feldolgozatlanság, mely azonban semmit sem von el beesőkből. A közönség szakadatlan érdeklődéssel kiséré a felolvasást. Ezután Győry Vilmos olvasott fel nehány román szőt Granada elestéről, saját fordításában, előrebocsátván azok keletkezésének történetét, majd pedig azok más nyelvű fordítóival, névleg Herderrel s lord Byronnal bocsájtkozván polémiába. — Legszebb közülök a „Boabdil búcsúja“ czimü, mely az utosó mór király kivonulását tárgyazza Granadából, ki önmagának gyávasága felett kesereg, hogy inkább az ellen kezére juttatá gyönyörű városát, mintsem életét áldozta fel érette, s most saját neje öli őt meg gyávaságának büntetéséül. A szép előadást a közönség zajos tetszéssel fogadta. A társaság saját napi ügyeinek tárgyalására térvén át Degré Alajos jelentést tesz a Toldy síremlék ügyének eldöntéséről, miszerint a tanács már kijelölte az alkalmas helyet, s csak a közgyűlés jóváhagyása kívántatik arra, hogy az ügy elintézettnek tekintessék. Degré fáradozásának köszönet szavaztatik. Több ügy nem lévén, elnök a nyilt gyűlést bezárja, mely után rögtön a választó zárt gyűlés veszi kezdetét. A zárt gyűlésen a bírálók a pályázatok meddőségét jelentvén, a gyűlés ugyanazon pályakérdéseket határozza a jövő évre is kitüzetni. Ezután titkos szavazással a tagválasztás vette kezdetét. Az első szavazásban általános többség nem mutatkozott, míg a másodiknál 13 szavazattal Ábrányi Kornél, Zichy Géza gróf és Imre Sándor választattak meg a megürült helyekre. A külföldi tagsági szék szintén másodszori szavazásra Puchtler Faust bécsi könyvtárőr és Buttler angol tudós között az első számára dőlt el. Február elejétől kezdve új előfizetést nyitunk az „Egyetértésire, azért figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hő végével lejár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Február hóra — 1 frt 80 kr. Február—april — 5 frt — kr. Február—július — 10 frt — kr. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelelt. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadó h hivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. A Kisfaludy Társaság havi gyűlése. A Kisfaludy Társaság ma este 5 órakor tarta rendes havi gyűlését, mely egyszersmind tagválasztó volt, szép s nagy számú közönség előtt. A gyűlés elején Greguss Ágost jelenti hivatalosan Szigligeti Ede elhunytét, ki a társaságnak egyik legmunkásabb tagja volt, s egyszersmind indítványozza, hogy emlékét nyilvános évi ünnepén és közgyűlésen ünnepelje meg a társaság még pedig a jövő' azaz 1879-iki közgyűlés alkalmából. A társaság az indítványt elfogadván azt határozza, hogy az emlékirat készítésével később fog valakit megbízni. Zichy N. jelenti a társaságnak, hogy Kégl György országgyűlési képviselő a társulat alapítói közé lépett. Első tárgyul ezután Orlay Petrich Soma jegyzetei szolgáltak Petőfi életének egyik korszakáról, Gyulay Pál másodelnök által felolvasva. Gyulai néhány polemikus bevezető szó után áttér Orlay adatainak méltatására, melyeknek főérdemük, hogy Petőfi azon koráról szólanak, mely eddig legkevésbé volt ismeretes, t. i. katonaságáról. Orlay Pákh Albert felhívásának akar eleget tenni, midőn összegyűjti jegyzeteit Petőfiről, melyekből majdan életrajzot lehessen előállítni. — A munka sok tekintetből érdemes adatokat tartalmaz ; előadja miként ismerkedett meg Orlay Petőfivel, ennek szerencsétlen tanulói pályáját, melyről lelépve katona lett, hol a legaljasabb munkákkal foglalkoztatták, mig végre sok szenvedés után derék orvosának közbenjárására szabadságoltatott. — Sok érdekes vonás van benne Petőfi jelleméről, melyek által Orlay a valódi költőt akarja jellemezni, nem azt, kit a hirtelen életadatok egész naplopó csavargó alakjában tüntetnek fel. Petőfi már e korban és különféle álnevek alatt írt, mert restellő nagyon szerb hangzású Petrovich nevét. Emiltt, hogy egykor, midőn a különféle népekről volt szó, Petőfi így kiáltott fel: „Ha kétezer év előtt születtem volna, római szerettem volna lenni, de most örülök, hogy magyar vagyok. Közli itt Orlay Petőfinek egy mindeddig ismeretlen költeményét is, melyet ő hozzá intézett Dalma álnév alatt, s melyben ennek énekét dicsőíti. Majd midőn elváltak egymástól s Petőfy csaptjával Tyrolba volt kénytelen távozni, számos levelében tudósitá barátját, de ezek a rendőrség által megsemmisittettek. — Orlay itt polemizálásba bocsátkozik Szeberényivel, ki azt állítja, miszerint Petőfi Bregenczbe távozott volna, sőt innen levelet is intézett volna hozzá, a mi azonban lehetetlen, mert Petőfi maga említi egyik Nagy Imréhez intézett levelében, hogy Gráczban ellenparancsot kaptak, mely csapatát visszaparancsoló Károlyvárosba, honnét Sopronba térvén vissza, itt nyeré vissza szabadságát. Petőfi ekkor újra felkereső barátját Orlayt s ennek unszolására folytatá tanulói pályáját Pápán, de kellemetlenségei támadván, erről is lemondott sohasem tudott méltányos lenni há js keserű szívvel hagyá el Pápát, mivel mint magá nyunkban. (Úgy van a baloldalon.) ‘ mondá „nem vagyok iskolába való. Petőfi innét Po ÚJDONSÁGOK. — A király saját, s a királyné és Rudolf trónörökös nevében 200 frtot adományozott a nőképző egyletnek ma tartott bálja alkalmából. — Hymen. Gróf Zichy József volt kereskedelmi miniszter, a konstantinápolyi nagykövetünk legidősb fia, tegnap jegyet váltott Odescalchi Ilona herczegnővel, Odescalchi Gyula országgyűlési képviselő (Tisza Kálmán miniszterelnök sógora) ifjabbik leányával. Aristokrata körökben ez eljegyzést örömmel újságolják. — Ezüst menyegző. Sámi László, a kolozsvári ref. iskola ismeretes nevű tanárja legközelebb tartotta meg ezüst menyegzőjét K. Tóth Johanna asszonynyal. Az érdemes házaspár Amicus és Amica név alatt dolgozik az irodalmi téren. — Az öreg Abdul-Kerim, így fejezte be az ellene indított vádiratra az ő védelmi válaszát: „Azon vádra, hogy szándékosan követtem el a hibákat, csak azt válaszolhatom, hogy hazámat mindig biven szolgáltam és egy házfedelen kivil az enyéimnek védelmére nincsen aranyam, sem befektetett pénzem.“ Az árvíz veszélye már nem rémít ; nemcsak itt a fővárosban, hanem lenn a vidéken is következetesen apad a Duna. A jég áll ugyan, de a helyzetet ez nem súlyosbítja. Kun-Szent- Miklósról ma ezt távírják lapunknak „Hogy árvizünk lesz, az bizonyosnak látszik, mert az agyagosi szakadáson a víz lassanként közeledik felénk. E percmben (reggeli 9 óra) nem tudni, mennyire haladt, nyilván a hó alatt terjed, tassi és dunavecsei védgát vize sem ért még el hozzánk, de ezt meg a baltéren várjuk. Eddig még veszély nincs.“ — „Délután 4 óra 15 perczkor az árvíz igen lassú folyással Tass felől a Bakéren megérkezett. Veszély semmi. Az agyagosi viz még most sincs itt.“ — A jogászbál ez évben financzialiter is fényesen sikerült, 1112 frtot jövedelmezett ugyanis a bál a joghallgatókat segítő egyesületnek. — Victor Emanuel halálának szomorú hatása van a velenczei színházakra: velenczeiek igazán őszinte bánatot éreznek a lovagias király halála felett. A farsang a halálhír megérkeztekor kizökkent kerékvágásából és semmi emberi ügyességnek nem sikerült azt a régi mederbe terelni. A színházakra nézve pedig örökké pótolhatlan lesz e veszteség, mert a velenczeiek egészen a tüntetésig kerülik a színházakat. A leglátogatottabbak versenyt ásítoznak, és nincs oly szindirectori furfang, mely őket a színházba csalja. „Parti-vállalkozó“ valami egérúton kibújt a szerződési kötelezettség alól, és így most a szegény Adélka „kenyér nélkül“ van. Az impresariok emberfeletti erőlködései, nagy nevek hangoztatása, Victor Emánuelról kiállított apotheosisok, mind nem találnak méltánylásra, kongó üresség uralkodik a velenczei színházakban, mióta a „regalantiomo“ meghalt. — „A zsidóság tudománya.“ E czimü felolvasással Dr. Kayserling felette érdekes előadásait ez idényre ma csütörtökön berekesztette. Ezen felolvasások igen érdekelték a közönséget, sajnálkozással válik meg a tanulságos élvezettől. — Pestmegyében a jegyzői gorlat jövő hó 7-ikén folytattatni fog az szialispán elnöklete alatt, Kovácsy Gyula, Rudoyánszky Ferencz, Hindy Géza és Leopold Kornél bizottsági tagok mint vizsgáló bizottság előtt. — Fáklyás menetet rendeztek Egerváros polgárai (mint velünk tudatják) Samassa érseknek Eger városa díszpolgárává történt megválasztása alkalmából. Oly fényes volt, minőt Egerváros falai régen láttak, a beláthatlan hosszúságú menet élén a Miskolczon állomásozó Lajos Victor cs. k. gy. ezred zenekara működött közre. — A roncsoló toroki ob betegségben Tinnye pestmegyei községben eddig megbetegült 38 közül 8 meggyógyult 16 meghalt és igy 9 van még gyógykezelés alatt. A vörheny betegségben 0 és a pestmegyei községben jelenleg 27 beteg gyógykezeltetik, az eddig megbetegült 95 közül 61 meggyógyult és 7 meghallt. — Uj találmány. Egy aradi vasúti hivatalnok mint a „V. K.“ írja, felfedezte a módját, hogyan lehet a vasúti kocsik megfordítására szolgáló úgynevezett fordító korongot egy egyszerű csavar alkalmazásával hídmérleg gyanánt is használni? A találmánnyal már tettek kísérleteket s hallomás szerint különösen sikerült. Az illető ki-és Léner Sándor változtatta nevét. A hivatalnok a vasúti igazgatóságnak fogja ajánlani találmányát. — A creché bálról szóló tudósításunkat az idő előhaladta miatt holnapi számunkban közöljük. — Névváltoztatások. Tóth János magyar-csernyai lakos Somoraira; Kollek Pál török-becsei lakos Bánlaki-ra szegzárdi lakos Várkonyi-ra . A magyar posta-élet köréből földmivelés, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. niszteriumban, az 1876. évben előfordult kézbesithetlen levelek statisztikája összeállittatván, annak eredménye a következő : A magyar korona postahivatalaihoz nevezett időben kézbesítés végett érkezett 78.8 millió levélpostai küldemény, mely közül mint kézbesíthetlen visszament 115937 drb, vagyis az összes levelezés 0.14 °/C-ra. A visszament levelek közt volt 63.250 drb bérmentes és 52.687 drb bérmentetlen levél. A visszaérkezett levél feladói részint a czimiratból vagy Doritékról felismerhetők nem lévén, részint pedig aisszaérkezett leveleket elfogadni vonakodván, a levelek bizottságilag megsemmisittettek. A megsemmisített levelek 5275 frt 69 kr. postadijjal voltak terhelve. A visszaérkezett levelek között volt 35.490, melyet a czimzett nem fogadott el; 1946, melynek czimzettje elhalálozott; 64.136, melynek czimzettje a czim hiányossága miatt a rendeltetési helyen minden kutatás daczára feltalálható nem volt; azonkívül volt 13.027 oly levél, melyen részint minden czim, részint a rendeltetési hely hiányzott, úgy hogy el sem indíthattak — és 1311, mely a portamentességi záradék hiánya miatt portóval terheltetvén, e miatt visszautasittatott. A czim hiányossága miatt nem kézbesíthető levelek aránylag nagy száma leginkább onnan ered, hogy a levelező közönség egy része elmulasztja a nagyobb városokba szóló leveleken a czimzett lakását kellőleg kiírni; továbbá, hogy nem ritkán a czimet oly rövidítésekkel vagy oly olvashatlanul írja ki, hogy a czimzettre találgatással sem lehet ráakadni; végre pedig, hogy a hasonnevű helyeknél nem teszi ki a megye nevét vagy a rendeltetési hely közelebbi meghatározását. — A levelező közönség érdekében áll, az említett körülményeket a levél czimzésénél szem előtt tartani. — Az újpesti rablógyilkosok. Ma délben háromnegyed tizenkettőkor 3 bérkocsi állott a régi városház előtt, hogy a Bajor házastársak gyilkosait átszállítsa a budai Fortuna-épületbe. A városház udvarai telve volt kiváncsi künn a városház előtt 6 rendőr alig tudta nézővel, rendben és sorban tartani a nagy tömeget. Különösen sok nő volt a tömegben, divatosan öltözött úri hölgy, leány és cseléd. Midőn a gyilkosokat kivezették, a nézők sorában nagy mozgalom támadt. A fiatal Rózsa hetykén ugrott a bérkocsiba, mosolyogva nézte végig a tömeget és bucsuzásul kezével intett a hozzá közel állókra. Az idősb Rózsa és Kellner nyugodtan viselték magukat. Mindnyájan kurta vasra voltak verve. Egyébiránt egy élelmes német lap ma már hozta a három gyilkos arczképét is. — Szerelem és bicjsak, házias nyugalom és gyilkos öklelőzés váltakozik az ember életében, hahogy az illem és látszat szabályai el nem vonják a nyelvtől az őszinte szót s a gyöngédség le nem köti a kart. Sötét verem a szerelem szegénynél meg gazdagnál , műveltnél és nem annál, csakhogy ott a megcsalt szív inkább az öngyilkosságban keres menedéket, mig emez talán józanabból a szomorúság tárgyának megbüntetésében keres a bajnak enyhülést. így egy Újvári Lajos nevű pesti kőműves legény, ki 5 év óta vadházasságban élt Pazár Teréziával. Ezen viszony által 4 gyermek született, ennél az együtt élő felek között csak a czivódás és veszekedés volt gyakoribb. Pazár Teréz betegeskedett. Múlt év november havában járhatott ismét munkába. November 2-ikán mindenszentek napján haza jött a munkából s Újvárit már az ágyban találta. Vacsorázott és tudtára adta kedvesének, hogy neki éjjeli munkára kell a Gschwindt-féle gyárba menni. Újvári ellenkezett, végre maga is felkelt, hogy elkíséri a nőt. Az üllői útón Orbán Mari ismerősük is csatlakozott hozzájuk. Újvári azonban felszólíta kedvesét, hogy menjen vissza, Pazár Teréz meg kijelentette, hogy miután felíratta magát a munkaadónál, el is fog oda menni. Ekkor Újvári kirántotta kését és kedvese felé több szúrást intézett, melyek azonban nem életveszélyesek, mert Pazár Teréz lehajlott és igy karja, háta és oldala lett megsebesitve. Az oldalán ejtett szúrás oly erővel volt intézve, hogy egy ujjnyi mélyre ment. Ma tárgyalták az ügyet s U. azt mondta: féltékenységből tette a mit tett, mert a Teréz nem a gyárba ment éjjeli munkára, hanem gyalázatba keveredett. — Elitélték harmadfél esztendőre. Tanulság: Ne bántsd a kedvesedet. — A kőszívű ember fia. Az apai szigor egy szerencsétlen áldozatát temették el S.Szt.Györgyön nagy részvét között. Meglehetősen ritka az eset. Hochstetter Arnold fiatal kereskedő segéd a Csutak testvérek kereskedésében szivén lőtte magát. Az eset annál meghatóbb volt, mivel a szerencsétlen ifjú a legszorgalmasabb s legjózanabb életűek közé tartozott. A tett végrehajtása előtt senkivel sem engedé gyanittatni végzetes szándékát. Egészen észrevétlenül lopózott hálószobájába s ott egy kétcsövű fegyverrel véget vetett életének. Egy hátrahagyott levelében megható gyermekies gyöngédséggel búcsúzott el atyjától, felemlítvén egyszersmind, hogy az atyai átok, mely őt érte, napról-napra súlyosabban nehezedett rá. Az apa kitagadta őt, mivel Szegedről állomásából eljött. Ezen átok nem engedett nyugtot neki s végre öngyilkossághoz folyamodott. Csak arra kérte levelében atyját, hogy jöjjön el temetésére s ezen utolsó kérése is teljesítetlen maradt. Szebenből utasítá a temetést rendezőket az apa, hogy temessék el fiát egyszerűen, ő maga hivatalos dolgai miatt honn marad. A szegény ifjú pályatársai s szép közönség részvéte mellett tétetett sírba. — Helyreigazítás. A lapunk tegnapi tárczájában hozott költemény ötödik versének utolsó sora : „S dehogy a vérebet . . . tán a galambot hit ? ? Igen, a galambot vezetik a bírák“ — helyet ez olvasandó : „Igen, a galambot vezetik a bírák.“ — Egy tisztességes családnál két tanuló teljes ellátásra felvétetik. Aldunasor 32. sz. 13-ik ajtó. A hivatalos lapból. A király dr. Klug Nándor budapesti egyetemi magántanárt és élettani tanársegédet, nyilvános rendkívüli tanárrá, a szabályszerű illetményekkel kinevezte. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a liptó-szent-miklósi óvodával kapcsolatos állami elemi népiskolánál alkalmazott Sztretko Katalin ideigl. minőségű kisdedóvónőt, továbbá Eritz-Kasics Mária és Szágan Mária ideigl. minőségű elemi iskolai tanítónőket állomásaikon végleg megerősítette. A m. kir. pénzügyminiszter Tóth Endre pénzügyi fogalmazó-gyakornokot ideiglenes minőségű fogalmazóvá, Rónay Péter pénzügyigazgatósági irodatisztet igtatóvá, Hi 1leprandt Miksa ideiglenesen nyugalmazott pénzügyőri biztost pedig irodatisztté, a pozsonyi magyar kir. pénzügyigazgatóság Schneider Lajos. V. oszt. adótisztet a komáromi kir. adóhivatalhoz III. oszt. ellenőrré nevezte ki. Továbbá a budapesti kir. főügyész Senyeta István kassai kir. ügyészségi börtönőrt az eperjesi kir. ügyészség börtönéhez börtönmesterré , Jovanovics István kir. törvényszéki joggyakornokot díjtalan kir. ügyészségi joggyakornokká nevezte ki. a ii kir. belügyminiszter, múlt évi november hó 16-án kelt rendelettel, Pelka, Matheuez és Strázs a Szepes megyébe kebelezet rendezett tanácsú városoknak saját kérelmek folytán, nagyközségekké teendő át-