Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)
1878-01-01 / 1. szám
Az „Egyetértés“ melléklete. l-ső számához hajói kiigazitassanak és jan todikáig indulásra készek legyenek. A harcztéri legújabb tudósítások szerint a Balkán mögött a csapatok öszpont ősi tálsa erősen folyik, noha az időjárás a Balkánban és a Duna mentén igen losz. Assáf pasát a kossovói vilajetbeli hadsereg parancsnokává nevezték ki. Dervis pasa jelenti 28-dikáról, hogy az oroszok folytatják a török erődök bombázását, két torpedót is intéztek a török hajóraj ellen, de a batumi kikötőben semmi kár sem történt. Mukhtar pasa egyik tudósítás szerint kiürítette Erzerumot és Baiburtba vonult vissza, honnan Konstantinápolyba megy. Egy tiflisi másik tudósítás szerint azonban csak maga hagyta el álruhában Erzerumot és egy európai ágens kíséretében a kozák őrségen szerencsésen keresztül ment. Erzerumban, hol igen nagy a fa szükség, még mindig 12000 emberből álló helyőrség van. Mennyi áldozatba s emberéletbe kerül mindkét félnek a most folyó téli hadjárat a csatatereken kívül is, annak vérfogyasztó szomorú tanúsága azon bukaresti legújabb hír, hogy Bulgáriában az uton levő csapatokból egy éjen át 1200 ember fagyott meg, s hogy ott az országutakon egerenként hevernek eltemetetlenül a megfagyottak. A háboru, Mig a harczmezőkön, az év utolsó napi csaknem teljes játéksend uralkodott, a téli zordon időjárás, a rendkívüli hideg és a hirtelen esett nagy hófujások miatt, mik a nagyobb hadműveleteket megakadályozzák, addig a háborúk és csaták véres eseményei felett döntő újabb csatatervet készítnek az államok vezérei, a békeközvetítés szépen hangzó formája alatt. Igen. Mint már tegnapi lapunkban is jeleztük : a politika legnagyobb s legújabb eseményét az angol-török békeközvetítés képezi. A politikai világ legnagyobb kereskedelmi mérlegének elkészítésére, hol százezrek és milliók, országok és tartományok vannak risikóra feltéve. Abdul Hamid szultán megelégedve hős s vitézül küzdött dicső népe szenvedését s kiömlött vérét, az angol nemzetet kérte föl, melyre ez nagylelkűen késznek is nyilatkozott. Sőt Derby lord már deczember 29-én Gorcsakoff herczegnek át is nyújtotta a következő jegyzéket: Az angol kormány szabadságot vesz magának a ezárral a szultán kérelmére közölni, hogy a porta kész béketárgyalásokba bocsátkozni. Azár bölcsesége és ismételten kifejezett békeszeretete a brit kormányt feljogosítják a reményre, hogy a szultán kérelmét készségesen fogja fogadni. A brit kabinet ezen beavatkozó közvetítése komoly gondolkozásba ejtette az oroszokkal rokonszenvező, s az általa elragadt konczon osztozkodni akaró hatalmakat is, mert ezen nem várt hirtelen fellépés által eddigi számításukat látják egyszerre keresztül huzatra. 8 meglepetésének úgy a porosz, mint Ausztria-Magyarország, akarva nem akarva immel-áimmal igyekszik is kifejezést adni, mint azt legutóbb ismertettük," ‘ " mindezt az orosz csór és diplomatiája igen jól érzi és tudja. Ugyanazért diplomatiai körökben az orosz félhivatalosok dörmögő fenyegetése daczára is suttogják, hogy az orosz kormány nem idegen attól, hogy az orosz kormány nem idegen attól, hogy a béketárgyalások végett egy külön meghatalmzottat fogadjon, kivel a már általa kijelentett orosz békefeltéleket megállapítsa. Azonban ezen feltételek olyanok, miket a vitéz török nemzet s a békeközvetítő angol kormány becsülettel el nem fogadhat, mert álmán nem kevesebbről, mint valóságos pernpátiáról van szó. Már pedig ' orosz ’ területüki gyobbodása által sértve' lennének az angol érdelekek is, legelső sorban tehát az ily megalázó s sérelmes feltételek visszautasítása magát az angol kormányt illeti. De érzi is ezt az angol nemzet is, mely népgyűlések tartása és más manifestátiók által nyilvánítja a kormány erélyes fellépése s politikája mellett helybenhagyást. • ■ " Az újdonsült franczia" kormány saját belügyeinek újjászervezésével annyira el van foglalja, hogy eddig a külügyekben a legnagyobb tartoszkoükét splpiegenséget tüntet fel. Nem tudjuk azonban, hogy nincs-e valami politikai jelentősége Gambetta Olaszországban létének, aki mint a „Dirittó“ jelenti, tegnap Olaszorgságba érkezett, meglátogatta De pretist és egy íréig időzött nála. Hogy az angol békeközvetités mennyire hatott az eddig oroszbarát érzelmű osztrák-magyar diplomatiára is, elárulja Klapka tábornoknak decz. 29-iki kelettel a Konstantinápolyból intézett következő távirata: j. , + * ie?.rf 1f <• ; „A török körjegyzékre az osztrák-magyar külügyi hivatal által adott válasz igen barátságos és jóakaró hangon van írva, s itt a legjobb benyomást keltette. Andrássy gr. kijelenti ugyan, hogy a magas porta körjegyzéke nem foglal magában kellő alapot az azonnali közvetítésre; de hozzáteszi egyszersmind, hogy az osztrák-magyar monarchia, a mint ezen alap meglesz, mint n aa 1oni; — puts, egész befolyását táros és gayántiozó jia jjánye gapnte ét _ luustrophp“ érvényesíteni fogja a tárgyalásoknál. Itt ezen nyilatkozatból nagy elégtétellel a?t következtetik, hogy a osztrák-magyar kormány a párisi szerződés álláspontjából kiindulva befolyását nem a porta biztosított jogai és érdekei éltén, hanem azok mellett fogja latba vetni és Angliával egyetértőleg Oroszország túl messzemenő követeléseivel szemben erélyesen fel fog lépni. — Klapka:“ Midőn ezt minden kommentár nélkül közöljük, nem tartózkodunk kijelenteni, hogy mi az eddigi fájdalmas tapasztalatokon okulva, bizony nagyon kötve hiszünk, a most egy kissé megszeppent osztrák-magyar külügyi hivatal turkoni rokonszenvének s magasztalt jóindulatának. Szeretnék, ha feltevésünkben ez egyszer nagy örömünkre csalódnánk! Hogy mily komoly az angol békeközvetítés s erre mennyire elérkezettnek látja az angol kormány az icifit, tanúsítja ezen távjrát. London, deczember 31. A tengernagyi hivatal elrendelte, hogy a Manche csatornái hajóhad A keleti nyelvek ref. főiskoláinkkal. Gyakorlati török nyelvtan dr. Ahn F. módszere szerint, irta ár. Frödi Féla tanár. Második lényegesen javított és tetemesen bővített kiadás. Budapest 1878, Grimm és Ilorovicz bizományában. Ara 1 írt 50 hr. Pár héttel ezelőtt a debreczeni „Polgártárs 1” - ban az iránt szólaltam fel, hogy jó, sőt nagyon kívánatos lenne ref. főiskoláinkban, különösen Debreczenben és Sárospatakon, no meg a Királyhágón túl N.Enyeden a török nyelvnek előadása. Ezen felszólalás nemcsak több vj^kilá^ba^i.‘hjí' nézeti*; „Abaujiassai író&iönv*; „jíiskolezés ;17#]:plánheM‘, plánem a „Prof. JJ,“ és stb. lap« ban is élénk viszhangot keltett. Szabadjon tehát egyet mást jelenleg a dolog érdemére nézve elmondanom. Gr. Széchenyi István, a legnagyobb magyar, Árpád nemzetét igen jellemzően kelet népének nevezte. Hát bizony kelet népe is vagyunk mi itt Európában nemcsak származásunkra, hanem gondolkozásunkra és érzületeinkre nézve is. A hirtelen fájdalom gyakran szalmatűzként fellobbanó lelkesedés, a koronként beköszöntő nemzeti apathja, költészetünk virágos nyelve, mind keleti származásunkra utalnak. Három altáji nemzet volt képes magát Európában megfészkelni: a finn, melyre a svéd, a magyar melyre a német műveltség, s a török mely különféle nemzetiségű alattvalóira önmaga nyomta rá nemzeti bélyegét. Szemere Bertalan keservesen panaszkodik a felett, hogy a magyar nemzet a német'cultur' áramlat következtében ‘igen sokat vesztett tősgyökeres eredeti«ségéből, mg a török, mint magát találván kifejezi, „egy pagi nemzeti egység.“ Fájdalom, be kell ismernünk, ’ hogy a német nyelv túlságos dédelgetése iskoláinkban, a német tudományos művekből történő majdnem kizárólagos irodalmi táplálkozás,' irodalmi életünkre nemcsak egyoldalúságával van kévés hatással', hanem a magyar társadalmi életűtökét'is lassanként aláaknázhatja. Nem lehet kétségbevonni senkinek sem azon igazságot, hogy valamely európai nyelv ösmeretére szükségünk van, mert európai életünkben magával a magyar nyelvvel nem sokra megyünk. De hiszen azon szükség érzete, hogy valamely hatalmas kapoccsal össze legyen kötve a magylt világgal minden kisebb nemzet, általában éles kifejezést is nyeri így p. u. a gorí Mán és török francziául tanul, a szerig a magyar no meg a horvát németül, a tengje bronz francziául stb).' Mennyire jobb 'énné, te atyánkfiai példájára ráérünk is a tudomány is török . .. ____ . tudomány igazi Világnyelvével fogni kezet a francziával, s iskoláinkba a német helyett ezt vinni be, azt hiszem bizonyitgatni is fölösleges. A müveit világgal összekötő kapcson, a franczián kívül, mulhatatlan szükség van arra, hogy ne csak egyetemeinken, de egyéb főiskoláinkban is felkeirőlUssék a keleti nyelvek tanulmányozása. S ha ezen a téren szétnézünk, úgy találjuk, hogy nekünk is öntudatosan akarjuk nemzeti érdekeinket istápolni , elsősorban a török nyelv tanulásán van szükségünk. — A törökkel a múltban, mind magunk mind az ő kárán és veszedelmére három századon át hadakoztunk rontottuk egymást a német kedvéért, míg végre a közös veszély érzete napjainkban a legszebb entente cordialet hozta létre magyar és török között. Itt van már most annak az ideje, hogy egymást jobban megismerve kölcsönösen méltányoljuk. Erre segít az, ha egymás nyelvét megtanuljuk. Itt azonban ismét azon gyakorlati kérdés merül föl, a két nemzet közül melyiknek van nagyobb szüksége a másik nyelvének megtanulására. A török, mllely még nemrég világraszóló politikai hatalmat képviselt, Európával mindenképen szoros összeköttetésben van, nemcsak politikai viszonyai miatt, hanem azért is, mert francziául is szokott tudni, s neki nálunk a rokonszenven, barátságon, esetleg testvéries védelmen kívül alig van keresni valója, míg nekünk a közeljövőben keleten okos és becsületes befolyásra kell törekednünk, ha teljesen elszigetelve nem kívánunk maradni, ha pedig keleten missiónk van, amint hisszük, lehetetlen, hogy ezen hivatást a kelet kulcsa, a török nyelv megtanulása nélkül érvényesíthessük. Amint már mondtam, a két hazai egyetemen kívül ref. főiskolánk kötelessége a kelet ránk nézve legérdekesebb nyelvének meleg fölkarolása, s ez által saját tudományos értékük prestigeének lehető emelése. A múltban ref. főiskoláink a keleti nyelvek tanulmányozása érdekébe bizony a semmivel majdnem felérő keveset tettek. Igaz, hogy külső ok kevés kínálkozott. A gymnasiumot végzett theologust tanították a héberre, ezt sem összehasonlítólag kezelvén a többi szórni diabetusokkal, hanem teljesen azon fezésből, hogy a bibliát valahogy megértessék velők. Csak a pesti ref. főiskola vált ki a 60-as években e tekintetben, hol dr. Ballagi Mór, mig a hébert maga tanította, valóban bámulatos eredményeket volt képes fölmutatni; ezenkívül Hunfalvy Pál adta a finn nyevtant, hogy bevezesse a tanulni vágyó ifjakat a magyar-altáji összehasonlító nyelvészet kincstárába. Most már valahára itt az ideje, hogy főiskoláinkban ne csak a héber nyelvészet képviselje az orientaliákat, hanem mint szabad tantárgy a török nyelv és irodalm is képviselve legyen. Amily egyoldalúak voltak iskoláink a múltban, oly suta és szegény volt irodalmi más, keleti nyelvészet tekintetében." Nyomtatott török nyelvtanunk magyar nyelven nem volt felmutatható, aki törökül valamit tudni akart Meninszky műveire, újabban Mirza Ali Kazembeg, és Desaydí Stefendi nyelvtanaira építi utalva. Vagy be kellett érnie magyar ifjúnak 'némáiét. Miítt ritka, szerkeszti. Nálunk p. o. egyetemen csak azóta van nagy érdeklődés a török tanulmányok iránt, mióta valódi büszkeségünk Vámbéry Ármin fáradozásai megtörték a tudatlanság közönyösségének jegét .jelenleg tudományos irodalmunk e téren igen örvendetes lendületet vett. Tata vár ' török nyelvtanunk négy I. Tülfti , 1. Szentkatolnai Bálint Gáboré (Budapest 1875.) 2. Hallos Gyuláé Kis török tolmács (Budapest 1877.) 8. Dr. Erődi Héjáéi Gyakorlati török nyelvtan Budapest 1877- 4, ismét ennek második tetemesen bővített és javított kiadása, melyről még néhány szót kötelességünknek tartjuk elmondani. Hogy mily lendületet kezd venni nálunk, iskolák és tanító nélkül, egyrészt Vámbéry és Erődi fáradozásai után másrészt, a török nyelv tanulása, mutatja azon eddigslf hajlatlanul örvendetes eredmény, mely szerint Erődi nyelvtana immár második kiadást ért. He bukjuk magát Erődít miként nyilatkozk műve második kiadásának előszavában : „Gyakorlati török nyelvtanom első kiadása megjelenése után két hónap alatt az utolsó példányig elfogyván, e körülmény eléggé mutatja a testvér török nyelv iránt ifjabb időben támad$ó érdeklődést. Míg ez egyrészről igen örvendetlen jelenség, óhajtandó másrélőt, hogy ez az érdeklődés ne fogyfn csak SzaliUaláng, mely talán a törökök igaz ügyéért rendezett tüntetések fáklyavilágánál gyujtatott, hanem legyen állandó a lelkesülés és buzgalom a török nemzettel közös érdekeink munkálatában. Hogy a török nemzet iránt most oly átalános a lelkesülés hazánkban, az nem rendkívüli állapot; azt az időt kell annak tartanunk, mikor az nem így volt és az az idő lesz újra a magyar és a török nemzet életében szomorú és, káros,’mikor e lelkesülés lángja elalvásához közeledik. Adja a magyarok és törökök istene, hogy az a kor be ne következzék*, ill egyszer kinyitottuk szemeinket, tartsuk azokat nyitva mindig. Ne csukjuk be azonban, mert a két vég életére veszedelmes napok felvirradásától kell ártanunk. — A két nép közös érdekeinek együttes, üdvének munnkáját ií egymás megértése nélkül tenni lehetetlen. Sokkal inkább simul egymáshoz a kebel, ha annak dobbanását a nyelv is képes kifejezni; sokkal nagyobb ott a bizalom és ragaszkodás is. De feleslegesnek is tartom a nyelv tanulásának szükségességét még tovább is fejtegetni ; megvan erről győződve mindenki, aki elfogulatlanul gondolkodik, stb. Erődi nyelvtana teljesen gyakorlati czélra van szánva, s ez okán dr. Ahn közkedveltséget nyert módszerének alakjába van öntve. Első része áll 36 bcrkéből , illetőleg 52 török-magyar és magyar-török fordítási gyakorlatból. Akik Aha módszere szerint tanultak francziául, azok előtt fölösleges szót szaporítani ezen nyelvtani részről, amit azonban megjegyezni szükséges, az a következő: a kiejtést illetőleg mindenütt a rumeliai (stambuli) szóejtést használja, a szöveg pedig a török társalgási nyelv fordulataival ismertet meg. Igen nagy előnye Erődi nyelvtanának, hogy az igetant teljes átlátszóságában adja, világosan feltüntetvén az igéző és képzők egymáshoz való viszonyát, s mellett oly szóbőséget juttat a tanuló birtokába, mikép aki könyvét áttanulja, a nyelv gyakorlati ismeretével lehetőleg tisztában lesz. Természetesen a török nyelv ilyen tudása még csak az első az elemi tok,ugyan azért aki bővebben akar tájékozva lenni, az nem nélkülözheti később a Bálint G. nyelvtanát sem. Mivel a török magasabb irály telve van arab-persa szavakkal s fordulatokkal, s azonfelül arab jegyeket használ, világos hogy az elemi fokozat elsajátítása csak is a társalgási nyelvet czérozhatja, de aki ebben jó alapot vetett, bízvást haladhat tovább a megkezdett ösvényen. A gyakorlati nyelvtan függelékét ezen második kiadásban rendkívül érdekes dolgok képezik. Hy és a török és ó- valamint uj keresztény időszámítás összehasonlító magyarázata, a pénzszámítás, súlymérték, hosszmérték, személynevek, földrajzi nevek. Ezután a szokásos társalgási kifejezések: 1. Találkozáskor. 2. Kérés és köszönés. 3. Állítás és tagadás. 4. Egyéb kifejezések. Majd következnek a társalgások: 1. Reggel. 2. Tanulásról. 3. Reggeli, ebéd és vacsora. 4. Séta. 5. Kertben. 6. Az orvossal. — Ismét adatnak közmondások, melyek már csak azért is is igen tanulságosak, mivel a magyar és török rokon észjárást leginkább feltüntetik. Közmondás adatik 75 török szöveggel s magyar fordításban. Ezután jönnek az olvasmányok: 1. Adoma. 2. Türelmetlenség. 3. Győr vára bevétele Naima történetéből, mely a magyar történész figyelmére igen méltó. 4. A 40 mir és 40 asszony czimü műből; A kertész fia és szamár meséje, mely műből irodalmunkban először Biulenz József adott érdekes mutatványokat. Török nyomdászat Ebu-Ziai evfik boy- nek, „4 szerkesztő” czimü folyóiratából vett töredék, mindezek török és magyar nyelven. — Ezen töredék a török nyomdászatról annyival inkább felkeltheti nagyobb körök, érdeklésének figyelmét is,, mivel épen napjainkban jelent meg m. Ballagi Aladárnak „A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472—l$Tí*»ig s igy E bu-Zia Ecvik bej munkájából fedett töredék derék összehasonlításra nyújt alkalmat Ballagi könyvének XY*ik fejezetével. Csakhogy Ballagi adatai terjedelmesebbek, mint török irónkké, mivel amaz Tramani, Didier stb. nagy munkáiból dolgozott. —• Ezután következnek a népdalok: De de effendi, Riza effendi, Sakir Aga, Oszmán bej, Delalzade tollából, majd egy katonadal (Aszker sarkiszi) és a legnagyobb török költő , aki díván iából egy ghazel végre az olvasmányokban előforduló szavak, a török szíjján eméksor'in az ajándékba küldött 35 Jayafe Corvinán, hogy például szolgáljanak a szülik? irásfajta, a török, arab, persa betűk és számok szótagolási s olvasási gyakorlatok. Csak futólagosan lehetett Erődi derék művével foglalkoznunk, bővebb, méltatása e lapok czéljával ellenkeznék, csak azt jegyezzük még meg, hogy Erődi jelenleg egy magyar-török és törökmagyar szótáron dolgozik, s ígér egy török olvasókönyvet is. Óhajtjuk, hogy mielőbb bemutathassuk azokat is. Adja isten, hogy prof. főiskoláinkban is fogékony keblekre találjon azon nemzet nyelve, mely nemzetnél hozzánk becsületesebben s rokonibb érzelemmel Európa népei közül egy sem viseltetik, Kun Pál. Turinig és vissza. *) E — Egy polgártárs elbeszélése után leírtam. Édes feleségem, csakhogy haza értem ! Hogy még meglássalak, bizony nem reméltem. Azt hittem, a bajok végkép tönkre vernek. Vagy ott marasztallak olasz kuesébernek. Jaj de messze jártam, jaj de szörnyű távol — Sold se is megyek ki többet a határból — Nincs másutt oly élet, mint nálunk Czegléden. Csakhogy hazaértem, édes feleségem!! . . . „„Beszéljen hát kelmed, mikor merre jártak. Alit ettek, mit ittak, mit vettek, mit láttak? Esett o már ott hó az őszi vetésre ? Jó idők járnak-e a disznóölésre? Van-e farsang, férjhez mennek-e a lányok ? Jászolon vannak-e a tinók s bárányok? Kossuth apánk hogy van?. . . no meg a cselédi? — Az izenetemet átadta e néki???14“ „Jaj auyjok, hisz megáll esze az embernek, Ennyire felelni sok egy presbiternek — A te kérdésidnak se hossza, se végi — A pap se tudná ezt mind úgy elbeszélni. Hanem hát anyjokom sorja Elmondok egyet mást, csak van a vendsek, figyeld meg A mint vettük utunk innen egyenesbe’ egy kapás-ebédkor be is értünk Pestbe. Ott már a számunkra várt szörnyű parádé! Éljel állott a nép, mint a csalamádé . De jó szívvel láttak, jaj de megbecsültek ! Helyünket sem lelték, annyira örültek. Egy svadron policzáj kirukkolt szép rendbe. Egy poczakos ember szedte őket rendbe. ") Régen óhajtjuk már e vers kiadását, de közleményeink sokasága, mindeddig akadályozott annak közzétételében. Most, midőn néhány nap múlva épen évfordulója lesz a czeglédi küldöttség tisztelgésének Kossuth Lajosnál — lehetetlen, hogy e sok kedélyességgel és egészséges humorral irt kedves verset meg ne ismertessük az olvasóval. Szert, Valami Tajsz Elek, hej nagy urat hallod, Hanem azért nekünk térdet, fejet hajtott. Elmondta, hogy Ötét Tisza Kálmán küldte, Utazásunk czélját igen felbecsülte, — A küldöttséget meg nagyon szépen kérte — — Hogy az én istenem áldja is meg érte. — Tajsz magyarul Tisza, Tisza németül Tajsz; Ha egyik esára húz, nem húz a másik hajsz, Tajsz Tisza, Tisza Tajsz, az mind egyformán húz, Egyik tizenkilencz, másik egy híján húsz. Aztán megindultunk gyalogosan, könnyen, Tajsz Elek vitézi tisztelegtek szörnyen, Nem látott még olyat Baranya meg Tolna, Mintha mindegyikünk alispán lett volna. Csendesen léptettünk a nagy utcaán végig, Hogy tovább nézhessék Czegléd dicsőségit. Az a sok poliezáj vágott bornyu képet, Régen láttak ennyi becsületes népet. — 8 az a jó Tajsz Elek ! Iiz a nagy szivesség ! Mindenütt kísértek, hogy bajunk ne essék. S mi köszönetet sem mondtunk neki érte — — Hogy az én istenem fizessen meg érte!! Öreg este volt, hogy Budáról a vonat Tuszkelve megindult s támadt nagy légvonat. Tudod, anyjok, ekkor már aludni szoktam, Azért a mándlimat szorosra gomboltam. Zörög az a vasút, mintha nagyon járna — Nem tudtam aludni, támadt nagy zaj, lárma. Muzsika szó hangzott, taraczkok dörögtek. — Egy faluból élénk gyertyával kijöttek. jött az öröm szörnyű, hangos, általános „áljen Kossuth Lajos, no meg Czegléd város.“ Áldásuknak tán még most sem értek végit. Ott is megmutattuk Czegléd dicsőségit. —Minden jól ment, amig a hazában voltunk. Ha szólottak hozzánk, mi is szépen szóltunk. De mikor e magyar beszédnek lett vége Roppantul meglapult Czegléd dicsősége. Mikor a határon kiszálltunk pihenni, Azt mondták „nye messe“ egyenesen menni. Hogy kilyukadt a föld, elnyelte az utat,íj. ki arra indul, még pokolba juthat. Két út áll előttünk, melyiken induljunk, Hogy Turinba érjünk, hogy fel ne forduljunk ? Neki vágtunk hát a Ráczbirodalomnak, Könnyes szemmel mondtunk búcsút Magyar hennák. — Hogy Zágrábig érünk, kiszállok, bemegyek . Törökök voltak ott, gyönyörű legények. Tudod, anyjok, őket most szeretni divat Különben is hozzánk közel atyafiak. „Kedves török urak, jó barátim !!“ szóltam Megöleltem őket, még meg is csókoltam. Hogy a nagy Mahamed áldja meg magokat De jól ránczba szedték a csúf szerbuszokat• Mit esznek? mit isznak? van itt kappan, kacsa. Sonka, rétes, kolbász, kulacs meg pogácsa'. — E közben társimnak hajlik kaczagasok: „Ne bántsd őket komám, hiszen azok ráczok !“ ' V ' *.■ Ujnye, hogy vesszen ki még a fajtája is. A ki erre földre ide plántálta is. Mostam én a számat, anyjok, mindjárt vízzel. — De azért két hétig se lesz még jó ize. *) Aztán nyulott tovább a gőzösnek nyaka, Környül vert bennünket réínséges éjszaka. S a koromsötétben láttunk nagy világot. Mintha felgyújtották volna a világot. Hát egy roppant nagy ház, mely olajnak épült. A hegy lökésétől a vízbe leszédült. (Mert egy folyó van ott, úgy hívják, hogy Száva De a hol eddig folyt, nem ott foly az már ma.) Az olaj elterült lenn a Száva-Sikra , a lokomocsingból rá esett egy szikra. 8 az a tenger olaj, mint egy nagy borulat. Hogy tüzet érezett, rögtön lángra gyuldt.. Anyjok, olyan égést nem mutat az álmod ? Mintha a gyehenna vetett volna lángot. Kikönyököltünk a vasút ablakára, 8 az égő olajnál rágyújtünk pipára. Azután borzasztó vidékeken mentünk. Ahol lélekzeni is csak félve mertünk. Mennyi temérdek hegy egy sorba, egy végbe! Csúcsa nem is látszik, az fenn van az égbe. 8 fent, a legtetején e magas hegyeknek — Templomok és tornyok felhőkig merednek. Hogy jutnak fel oda? kezdtem tudakozni, — — Csigán húzzák fel az embert imádkozni. •* ** msmzj&zsimijimmn . ..Srr1 ■"*-*-*. ——*—1——>— s) Megtörtént egy polgártárssal. „Egy bűn története.“ — Hugo Viktor [legújabb regénye. — (Folytatás) Ő jutott eszembe, mialatt a házam mögött fekvő elhagyott utczákon haladtam végig; deczember másodikénak eseményei juttatták őt eszembe. Reméltem, hogy a szent Antal külváros hangulatáról felvilágosítást fog adhatni, és hogy a felkelésben támogatni fog bennünket. Oly hatással volt reám ez ifjú, mintha katona és népvezér lenne. Visszaemlékeztem szavaira és jónak láttam vele találkozni ; mindenekelőtt azon bátor, derék ,nőt kerestem fel a szent Anasztáz utczában, ki Ágostont és három társát elrejtette volt. Megkértem, hogy kísérjen el, és ő beleegyezett. Útközben megettem egy tábla csokoládét, melyet Charamauletól kaptam. A Marais külváros felé haladtamban a boulevardok kinézése meglepett. A boltok, mintha semmi sem történt volna, nyitva voltak. Kevés katonaság volt látható. A gazdag negyedekben mély izgatottság és csapatmozgalmak, de mennél beljebb hatoltunk a munkásnegyedekbe, annál csendesebb lett minden. A török kávéház előtt egy ezred volt felállítva. Előttök, a Marseillaset énekelve, egy csoport zubbonyos ifjú haladt el. Reájuk kiáltottam: a fegyverrel az ezred nem mozdult; a lámpa megvilágíts a falon levő szinlapokat; a színházak tehát nyitva voltak ; elmenőben egy pillantást vetettem a színlapra. Az olasz operában Heman it adták egy Guasco nevű új tenorral. A Bastille térek a bevett szokás szerint a világ legnyugodtabb polgárai jöttek-mentek. A júliusi oszlop körül szórványosan néhány munkáscsoport is volt látható, kik egymással halkan társalogtak. Egy kocsma ablakán keresztül látható volt két ember, kik az államcsíny mellett, és ellene vitáztak; az államcsíny védője zubbonyt, annak roszalója kabátot viselt. A Mazas rakpart elhagyatott magányában a homályban feltűnt néhány felszerelt lovas üteg. Néhány égő fáklya fényénél kivehető volt a tüzérek sötét körvonala. Alig akadtam rá a Roquette utczában Ágoston bormérésére. A boltok majd mind be voltak zárva, és ez elhagyottá tette az utczát. Végre egy üveg kirakaton keresztül világot pillantottam meg, melynek világa egy fizető asztalra esett. Azon túl, fehér függönyökkel díszített üvegajtón keresztül más világítás mellett egy asztalnál néhány üldögélő vendég alakja volt kivehető. Itt voltunk Beléptem. A kinyiló ajtó csengetyűt hozott mozgásba. Ennek hallatára Ágoston a bolt hátteréből az üvegajtón a boltba lépett. — Ön az, uram? kérdé. —■ Tudja, hogy mi történik, kérdem én. — Igen, uram. Fi pár szó, kiejtésének nyugodtsága, és mindamellett is zavarodottsága mindent megmagyarázott. Haragos kitörést reménylettem, és e nyugodt választ kellett hallanom. Úgy tetszett nekem, mintha az [egész szent Antal külvárossal beszélnék. Felfogjam, hogy ez oldalról mit sem remélhetünk. E nép, e különben oly bámulatraméltó nép, nem törődött a nap eseményeivel. Mindamellett is kísérletet tettem. — Bonaparte Lajos elárulja a köztársaságot, kiáltám és nem vettem észre, hogy akaratlanul a szokottnál hangosabban beszéltem. ajtán Ágoston megérintette karomat és az üvegkeresztül látható alakokra mutatva, így szólt: — Vigyázzon, uram halkabban beszéljen. — Hogyan ? kérdem, tehát annyira jutottak, hogy hangosan beszélni sem merészelnek? Nem merészükt Bonaparte nevét hangosan kiejteni ? Itt, a szent Antal külvárosban, halkan suttognak, hol minden ajtónak, ablaknak, az utcza kövezetének hangosan kellene kiálltania : „Fegyverre!“ Ágoston megmagyarázta a külváros morális helyzetét, melyet Girard reggeli felvilágosításai nyomán különben is már ismertem, hogy a nép hangulata ámult, mindnyájan azt hiszik, hogy az általános szavazatjog helyreállítása forog szóban, és hogy a május 31-idiki törvény megsemmisítése reájuk nézve előnyös. Közbeszóltam. — Önök, úgy látszik, nem tudják, hogy a május 31-diki Roucher készítette, törvényt Bonaparte óhajtotta, Barocne indítványozta, és a bonapartisták szavazták meg. Önök istenítik a tolvajt, ki tárcájukat, miután előbb az ellopta, visszaadta. — Én nem, de a többiek! jegyzé meg Ágoston és folytatólag felhozta, hogy az alkotmánnyal nem sokat törődnek; a köztársaság hívei bár, de az nekik nagyon is conservativ volt; hogy az egész dologban csak az ellenök szegezett ágyukat látják; hogy élénken emlékeznek 1848. junius havára; hogy a szegény emberek akkor sokat szenvedtek; hogy Cavaignac sok roszat követett el; hogy ma, a nők a férfiak zubbonyaiba kaaszkodnak és visszatartják őket a torlaszoktól; úgy, ha magunkféle emberek állnának az ügy élére, a nép fölkelne ugyan, de akkor sem tudnák tulajdonkép, hogy miért verekesznek. A következő szavakkal végző beszédét: — A külváros felső részére nem lehet számítni, az alsó rész azonban jól fogja magát viselni. Itt, ezen a vidéken harczolni fognak. A Roquette és a Charonne utczában a hangulat jó, míg ellenben a Pére Lachaise vidéken így beszélnek az emberek: — Mi közünk hozzá ? — Ezek két franknyi napi keresetükön kívül semmi egyébbel nem törődnek. Ezek nem fognak fegyvert, a kőfaragókra ne számítsanak. — Nálunk, — jegyző meg mosolyogva, — nem mondják, hogy hideg mint a márvány, hanem hideg mint a kőfaragó.. Ami engem illet, én ennek köszönhetem életemet. Rendelkezzék velem, és én megöletem magam; mindent megteszek amit óhajt. — Ej, istenem, válaszolók, mindnyájuk támogatására, nem pedig egyetlen ember életére van szükségünk. Ő hallgatott, és én így folytatom: — Ágoston, hallgasson meg; ön ki bátor és értelmes és önnel együtt a külvárosok, melyek még tévedéseikben is hősiesek, 1848. június havában fegyvert fogtak, félreértésből, a napi kereset rosszul értelmezett kérdése miatt; fegyvert fogtak az önök választotta törvényhozás, az általános szavazatjog és saját szavazataik ellen. És ma 1851 -ben nem akarnának fegyvert fogni a jog, a törvény, a nép, a szabadság, a köztársaság védelmére ? Azt mondja, hogy a helyzet zavaros, és hogy nem bírják azt felfogni, pedig ellenkezőleg júniusban volt a helyzet zavaros, míg ma az teljesen tisztázott. Beszédem folyamában a bolt hátterébe vezető ajtó csöndesen kinyilt, s rajta szőke fiatal ember lépett be, ki felöltőt és sapkát viselt. Elhallgattam; Ágoston visszafordult és igy szólt: — Bátran beszélhet. A fiatal ember megemeli ütve sapkáját, háttal az üvegajtó felé fordulva, hozzám közeledett és így szólt: — Jól ismerem , jelen voltam ma a Temple boulevardon. Azt kérdeztük öntől, hogy mit tegyünk, és ön azt válaszolta, fogjunk fegyvert. íme, lássa ! Két kezével felöltője zsebeibe nyúlt és két pisztolyt húzott ki. Ugyan a perezben az utczára vezető ajtó csengetyűje megszólalt. Körül-belül ötven éves zubbonyos munkás lépett be rajta, anélkül, hogy körülnézett volna, minden szó kül pénzdarabot lökött az asztalra, Ágostonnélegy kis pohárba pálinkát töltött , emberünk egy hajtásra megitta, poharát letette és távozott. Amint az ajtó mögötte bezárult, Ágoston így szólt hozzám : — Látja, uram, mind ilyenek; esznek, isznak és semmire sem gondolnak. Az ifjú munkás hevesen szavába vágott: — Egy ember még nem a nép. Hugo Victor úr nyugodt lehet; fegyvert fogunk, ha nem is mindnyájan, de elegen. Nem is itt kellene kezdeni tulajdonkép, hanem a folyó túlpartján. Ön engem valószínűleg nem ismer. Ezzel kivette tározóját, kitépett belőle egy lapot, irónnal ráírta nevét, és átadta. Sajnálom, hogy azt elfeledtem. Gépész munkás volt. Szombaton reggel, midőn az elfogatás veszélyének voltam kitéve, sok más egyébbel ezen papírt is megégettem, nehogy veszélynek tegyem ki őt. — Ez igaz, uram, monda Ágoston, külvárosunkat, mint barátom mondja, nem kell roszul megítélni; nem lesz ugyan az elsők közt, de ha a többi negyedek fegyvert fognak, a mienk sem marad hátra. — Ki állna fel, válaszolom, ha a szent Antal külváros a földön hever? Ki legyen élő, ha a nép meghalt ? A gépész munkás utána nézett, hogy az utczára nyíló ajtó jól be van-e téve, és miután erről meggyőződött, visszajött hozzánk és így szólt: — Van sok jóakaratú emberünk, a vezetők azonban hiányzanak. Hallgasson meg Hugó Viktor ur! önnek megmondhatom! Fia reményiem folytatá halk hangon — hogy ma éjjel harczra kerül a dolog. ~ v-1 — Hol ? — A szent Marceau külvárosban * — Hány órakor?~~ Egy órakor. — Honnan tudja? — Mert én is ott leszek. Elvállalja-e ha ez éjjel a szent Marceau külváros fellázad, annak vezetését? Beleegyezik-e ebbe, Hugo Vieler úr? — Igen! .:■ — Képviselői jelvényével? Félig kihúztam a zsebemből. Szemében az öröm tüze czikázott. — Jól van, úgymond, a polgárnak fegyver, a képviselőnek pedig jelvénye van kezében Váindegyik fel van fegyverezve. • — Biztos ön arról, hogy a fölkelés ma éjjel megtörténik ? kérdem. 1 ;í — Megtettünk minden intézkedést, és számolunk reá, válaszoló. — Ez esetben, mondom neki, ott akarok lenni az első kész torlasznál, keressen fel engem — Hol? — Bárból! Kijelentette nekem, hogy, ha a fölkel véjjel kitörésse kerül, ő azt legkésőbb férfisemegykor tudni fogja, és engem 11 órára értesítend. Abban állapodtunk meg, hogy bárhol leszek is a kitűzött óráig, Ágostont fogom értesíteni, ki azt neki tudtára alLindja. Ágoston neje, ennek hosszas kimaradása miatt nyugtalankodni kezdett. A társalgás hosszasan tartott és a hátulsó szoba vendégei előtt feltűnővé válhatott volna. — Távozom, mondom Ágostonnak. Midőn az ajtót kinyitottam, megszorította kezemet, és mély érzelemmel kérdé tőlem: — Ön távozik ? Hová megy ? — Nem tudom. — Igaza van. Nem tudhatjuk, hogy a$ fog