Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1878-01-01 / 1. szám

Az „Egyetértés“ melléklete.­ l-ső számához­ hajói kiigazitassanak és jan­ to­dikáig indulásra készek legyenek. A harcztéri legújabb tudósítások szerint a Balkán mögött a csapatok öszpont ősi tálsa erősen folyik, noha az időjárás a Balkánban és a Duna mentén igen losz. Assáf pasát a kossovói vilajet­­beli hadsereg parancsnokává nevezték ki. Dervis pasa jelenti 28-dikáról, hogy az oro­szok folytatják a török erődök bombázását, két torpedót is intéztek a török hajó­raj ellen, de a batumi kikötőben semmi kár sem történt. Mukhtar pasa egyik tudósítás szerint kiürí­tette Erzerumot és Baiburtba vonult vissza, hon­nan Konstantinápolyb­a megy. Egy tiflisi másik tudósítás szerint azonban csak maga hagyta el álruhában Erzerumot és egy európai ágens kísé­retében a kozák őrségen szerencsésen keresztül ment. Erzerumban, hol igen nagy a fa­ szükség, még mindig 12000 emberből álló helyőrség van. Mennyi áldozatba s emberéletbe kerül mind­két félnek a most folyó téli hadjárat a csatatere­­ken kívül is, annak vérfogyasztó szomorú tanúsága azon bukaresti legújabb hír, hogy Bulgáriában az uton levő csapatokból egy éjen át 1200 ember fa­gyott meg, s hogy ott az országutakon egerenként hevernek eltemetetlenü­l a megfagyottak. A h­áboru, Mig a harczmezőkön, az év utolsó napi csaknem teljes játék­send uralkodott, a téli zordon időjárás, a rendkívüli hideg és a hirtelen esett nagy hófujások miatt, mik a nagyobb hadműve­leteket megakadályozzák, addig a háborúk és csa­ták véres eseményei felett döntő újabb csatater­vet készítnek az államok vezérei, a békeközvetí­­tés szépen hangzó formája alatt. Igen. Mint már tegnapi lapunkban is jelez­tük : a politika legnagyobb s legújabb eseményét az angol-török békeközvetítés képezi. A politikai vi­lág legnagyobb kereskedelmi mérlegének elkészí­tésére, hol százezrek és milliók, országok és tar­tományok vannak risikóra feltéve. Abdul Hamid szultán megelégedve hős s vitézül küzdött dicső népe szenvedését s kiömlött vérét, az angol nem­zetet kérte föl, melyre ez nagylelkűen késznek is nyilatkozott. Sőt Derby lord már deczember 29-én Gorcsakoff herczegnek­ át is nyújtotta a következő jegyzéket: Az angol kormány szabadságot vesz magának a ezárral a szultán kérelmére közölni, hogy a porta kész béketárgyalásokba bocsátkozni. A­­zár bölcsesége és ismételten kifejezett békeszeretete a brit kormányt feljogosítják a reményre, hogy a szultán kérelmét készségesen­ fogja fogadni. A brit kabinet ezen beavatkozó közvetítése komoly gondolkozásba ejtette az oroszokkal rokon­szenvező, s­ az általa elragadt konczon osztozkodni akaró hatalmakat is, mert ezen nem várt hirtelen fellépés által eddigi számításukat látják egyszerre keresztül huzatra. 8 meglepetésének úgy a porosz, mint Ausztria-Magyarország, akarva nem akarva immel-áimmal igyekszik is kifejezést adni, mint azt legutób­b ismertettük," ‘ " mind­ezt az orosz csór és diplom­atiája igen jól érzi és tudja. Ugyan­azért diplomatiai körökben az orosz félhivatalosok dörmögő fenye­­getése daczára is suttogják, hogy az orosz kor­mány nem idegen attól, hogy az orosz kor­mány nem idegen attól, hogy a béketárgyalások végett egy külön m­egh­atalm­zottat fogad­jon, kivel a már általa kijelentett orosz békefelté­­leket megállapítsa. Azonban ezen feltételek olya­nok, miket a vitéz török nemzet s a békeközve­­títő angol kormány becsülettel el nem fogadhat, m­­ert álmán nem kevesebbről, mint valóságos pe­­rnpátiáról van­­ szó.­ Már pedig ' orosz ’ terület­üki gyobbod­ása által sértve' lennének az angol érd­elekek is, legelső sorban tehát az ily megalázó s sérelmes feltételek visszautasítása magát az angol kormányt illeti. De érzi is ezt az angol nemzet is, mely népgyűlések tartása és más manifestátiók által nyilvánítja a kormány erélyes fellépése s po­litikája mellett helybenhagyást. • ■ " Az újdonsült franczia" kormány saját bel­­ü­gyeinek újjászervezésével annyira el van foglalja, hogy eddig a külü­gyek­ben a legnagyob­b tartoszko­­ükét splpiegenséget tüntet fel. Nem tudjuk azon­ban, hogy nincs-e valami politikai jelentősége Gambetta Olaszországban létének, a­ki mint a „Dirittó“ jelenti, tegnap Olaszorgságba ér­kezet­t, meglátoga­tta De pre­tist és egy íréig id­őzött nála. Hogy az angol békeközvetités mennyire ha­­tott az eddig orosz­barát érzelmű osztrák-magyar diplomatiára is, elárulja Klapka tábornoknak decz. 29-iki kelettel a Konstantinápolyból intézett következő távirata: j. , + * i­e?.r­f 1­f <• ; „A tö­rök körjegyzékre az osztrák-magyar külügyi hivatal által­ adott válasz igen barátságos és jóakaró hangon van írva, s itt a legjobb be­nyomást keltette. Andrássy gr. kijelenti ugyan, hogy­ a magas porta körjegyzéke nem­ foglal magá­ban kellő alapot az azonnali közvetítésre; de hoz­záteszi egyszersmind, hogy az osztrák-magyar monarchia, a mint ezen alap meglesz, mint n a­a 1­o­ni; — puts­, egész befolyását táros és gayánti­o­zó­ jia jjánye gapnte ét _ luustrophp“ érvényesíteni fogja a tárgyalásoknál. Itt ezen nyi­­latkozatból nagy elégtétellel a?t következtetik, hogy a osztrák-magyar kormány a párisi szerződés ál­láspontjából kiindulva befolyását nem a porta biz­tosított jogai és érdekei éltén, hanem azok mellett fogja latba vetni és Angliával egyetértőleg Orosz­ország túl messze­menő követeléseivel szemben eré­lyesen fel fog lépni. — Klapka:“ Midőn ezt minden kommentár nélkül közöl­jük, nem tartózkodunk kijelenteni, hogy mi az eddigi fájdalmas tapasztalatokon okulva, bizony nagyon kötve hiszünk, a most egy kissé megszep­pent osztrák-magyar külügyi hivatal turkoni ro­­k­onszenvének s magasztalt jóindulatának. Szeret­nék, ha feltevésünkben ez egyszer nagy örö­münkre csalódnánk! Hogy mily komoly az angol békeközvetítés s erre­ mennyire elérkezettnek látja az angol kor­mány az icifit, tanúsítja ezen távjrát. London, deczember 31. A tengernagyi hi­vatal elrendelte, hogy a Manche csatornái hajóhad A keleti nyelvek ref. főiskoláinkkal­. Gyakorlati török nyelvtan dr. Ahn F. módszere szerint, irta ár. Frödi Fél­a tanár. Második lényegesen javított és tetemesen bővített kiadás. Budapest 1878, Grimm és Ilorovicz bizományá­­ban. Ara 1 írt 50 hr. Pár héttel ezelőtt a debreczeni „Polgártárs 1” - ban az iránt szólaltam fel, hogy jó, sőt nagyon kívánatos lenne ref. főiskoláinkban, különösen Deb­­reczenben és Sárospatakon, no meg a Királyhágón túl N.­Enyeden a török nyelvnek előadása. Ezen felszólalás nemcsak több vj^kilá^ba^­­i.‘hjí' nézeti*; „Abaujiass­ai író&iönv*; „jíiskolez­­és ;17#]:plánheM‘, plánem a „Prof. JJ,“ és stb. lap« ban is élénk viszhangot keltett. Szabadjon tehát egyet mást jelenleg a dolog érdemére nézve elmon­danom. Gr.­­ Széchenyi István, a legnagyobb magyar, Árpád nemzetét igen jellemzően kelet né­­pének nevezte. Hát bizony kelet népe is vagyunk mi itt Európában nemcsak származásunkra, hanem gondolkozásunkra és érzületeinkre nézve is. A hir­telen fájdalom gyakran szalm­atűzként fellobbanó lelkesedés, a koronként beköszöntő nemzeti apa­­thja, költészetünk­ virágos nyelve, mind keleti szár­mazásunkra utalnak. Három altáji nemzet volt képes magát Európában megfészkelni: a finn, melyre a svéd, a magyar melyre a német művelt­ség, s a török mely különféle nemzetiségű alattvalóira önmaga nyomta rá nemzeti bélyegét. Szem­ere Bertalan keservesen panaszkodik a felett, hogy a magyar nemzet a német'cultur' áramlat követ­keztében ‘igen sokat vesztett tősgyökeres eredeti«­ségéből, m­g a török, mint magát találván kifejezi, „egy pagi nemzeti egység.“ Fájdalom, be kell is­mernünk, ’ hogy a német nyelv túlságos dédelge­­tése iskoláinkban, a német tudományos művekből történő majdnem kizárólagos irodalmi táplálkozás,' irodalmi életünkre nemcsak egyoldalúságával van kévés hatással', hanem a magyar­­ társadalmi életűtö­két'is lassanként alá­aknázhatja. Nem lehet két­­ségbevonni senkinek sem azon igazságot, hogy valamely európai nyelv ösmeretére szükségünk van, mert európai életünkben magával a magyar nyelvvel nem sokra megyünk. De hiszen azon szük­ség érzete, hogy valamely hatalmas kapoc­csal össze legyen kötve a magylt világgal minden kisebb nemzet, á­ltalában él­es kifejezést is nyeri így p. u. a go­rí Mán­ és török francziául tanul, a szerig a magyar no meg a horvát németül, a tengje bronz francziául stb).' Mennyire jobb 'énné, te atyánkfiai példájára ráérünk is a tudomány is török . .. ____ . tudomány igazi Világnyelvével fogni kezet a francziával, s isko­láinkba a német helyett ezt vinni be, azt hiszem bizonyitgatni is fölösleges. A müveit világgal összekötő kapcson, a fran­­czián kívül, mulhatatlan szükség van arra, hogy ne csak egyetemeinken, de egyéb főiskoláinkban is felkeirőlUssék a keleti nyelvek tanulmányo­zása. S ha ezen a téren szétnézünk, úgy találjuk, hogy nekünk­ is öntudatosan akarjuk nemzeti érdekeinket is­tápolni , első­sorban a török nyelv tanulásán van szükségünk. — A törökkel a múltban, mind magunk mind az ő kárán és veszedelmére három századon át hadakoztunk ron­tottuk egymást a német kedvéért, míg végre a közös veszély érzete napjainkban a legszebb en­tente cordialet hozta létre magyar és török között. Itt van már most annak az ideje, hogy egymást jobban megismerve kölcsönösen méltányoljuk. Erre segít az, ha egymás nyelvét megtanuljuk. Itt azon­ban ismét azon gyakorlati kérdés merül föl,­ a két nemzet közül melyiknek van nagyobb szüksége a másik nyelvének megtanulására. A török, mllely még nemrég világraszóló politikai hatalmat kép­viselt, Európával mindenképen szoros összekötte­tésben van, nemcsak politikai viszonyai miatt, hanem azért is, mert francziául is szokott tudni, s neki nálunk a rokonszenven, barátságon, esetleg testvéries védelmen kívül alig van keresni valója, míg nekünk a közel­jövőben keleten okos és be­csületes befolyásra kell törekednünk, ha teljesen elszigetelve nem kívánunk maradni, ha pedig ke­leten missiónk van, a­mint hisszük, lehetetlen, hogy ezen hivatást a kelet kulcsa, a török nyelv megtanulása nélkül érvényesíthessük. A­mint már mondtam, a két hazai egyete­men kívül ref. főiskolánk kötelessége a kelet ránk nézve legérdekesebb nyelvének meleg fölkaro­lása, s ez által saját­ tudományos értékük pres­­tigeének lehető emelése. A múltban ref. fő­iskoláink a keleti nyelvek tanulmányozása érdekébe bizony a semmivel majdnem felérő keveset tettek. Igaz, hogy külső ok kevés kínálkozott. A gymna­­siumot végzett theologust tanították a héberre, ezt sem összehasonlítólag kezelvén a többi szórni diab­etusokkal, hanem teljesen azon fezésből, hogy a bibliát valahogy megértessék velők. Csak a pesti ref. főiskola vált ki a 60-as években e tekintetben, hol dr. Ballagi Mór, mig a hébert maga ta­nította, valóban bámulatos eredményeket volt ké­pes fölmutatni; ezenkívül Hunfalvy Pál adta a finn nyevtant, hogy bevezesse a tanulni vágyó if­jakat a magyar-altáji összehasonlító nyelvészet kincstárába. Most már valahára itt az ideje, hogy főiskoláinkban ne csak a héber nyelvészet képvi­selje az oriental­iákat, hanem mint szabad tan­tárgy a török nyelv és irodalm is képviselve legyen. A­mily egyoldalúak voltak iskoláink a múlt­ban, oly suta és szegény volt irodalmi má­­s, keleti nyelvészet tekintetében." Nyomtatott török nyelv­tanunk magyar nyelven nem volt felmutatható, a­ki törökül valamit tudni akart Meninszky műveire, újabban Mirza Ali Kazembeg, és Desaydí St­efend­i nyelvtanaira építi utalva. Vagy be kellett érni­e m­agyar­ ifjúnak 'némáiét. Miítt ritka, szerkeszti. Nálunk p. o.­­ egyetemen csak azóta van nagy érdeklődés a török tanulmányok iránt, mióta valódi büszke­ségünk Vámbéry Ármin fáradozásai megtörték a tudatlanság közönyösségének jegét­­­ .jelenleg tu­dományos irodalmunk e téren igen örvendetes len­dületet vett. Tata v­ár ' török nyelvtanunk négy I. Tülfti , 1. Szentkatolnai Bálint Gáboré (Buda­pest 1875.) 2. Hallos Gy­u­láé Kis török tol­mács (Budapest 1877.) 8. Dr. Erő­d­­i Héjáéi Gyakorlati török nyelvtan Budapest 1877- 4, ismét ennek második tetemesen bővített és javított ki­adása, melyről még néhány szót kötelességünknek tartjuk elmondani. Hogy mily lendületet kezd venni nálunk, iskolák és tanító nélkül, egyrészt Vámbéry és Erődi fáradozásai után másrészt, a török nyelv tanulása, mutatja azon eddigslf hajlatlanul örvendetes ered­­mény, mely szerint Erődi nyelvtana immár máso­dik kiadást ért. He buk­juk magát Erődít miként nyilatkozk műve második kiadásának előszavában : „Gyakorlati török nyelvtanom első kiadása megje­lenése után két hónap alatt az utolsó példányig elfogyván, e körülmény eléggé mutatja a test­vér török nyelv iránt ifjabb időben támad$­ó érdeklődést. Míg ez­ egyrészről igen örvendetle­n jelenség, óhajtandó másrélőt, hogy ez az érdek­lődés ne fog­yfn csak SzaliUaláng, mely talán a tö­rökök igaz ügyéért rendezett tüntetések fáklyavilá­gánál gyujtatott, hanem legyen állandó a lelkesülés és buzgalom a török nemzettel közös érdekeink munkálatában. Hogy a török nemzet iránt most oly átalános a lelkesülés hazánkban, az nem rendkívüli állapot; azt az időt kell annak tartanunk, mikor az nem így volt és az az idő lesz ú­jra a magyar és a török nem­zet életében szomorú és, káros,’mikor e lelkesülés lángja elalvásához közeledik. Adja a magyarok és törökök istene, hogy az a kor be ne következzék*, il­l egyszer kinyitottuk szemeinket, tartsuk azokat nyitva mindig. Ne csukjuk be azonban, mert a két vég életére veszedelmes napok felvirradásától kell­­ ártanunk. — A két nép közös érdekeinek együttes, üdvének munnkáját ií egymás megértése nélkül tenni lehetetlen. Sokkal inkább simul egy­máshoz a kebel, ha annak dobbanását a nyelv is képes kifejezni; sokkal nagyobb ott a bizalom és ragaszkodás is. De feleslegesnek is tartom a nyelv tanulásának szükségességét még tovább is fejte­getni ; megvan erről győződve mindenki, a­ki el­fogulatlanul gondolkodik, stb. Erődi nyelvtana teljesen gyakorlati czélra van szánva, s ez okán dr. Ahn közkedveltséget nyert módszerének alakjába van öntve. Első része áll 36 b­crkéből , illetőleg 52 török-magyar és magyar-török fordítási gyakorlatból. A­kik Aha módszere szerint tanultak francziául, azok előtt fölös­leges szót szaporítani ezen nyelvtani részről, a­mit azonban megjegyezni szükséges, az a következő: a kiejtést illetőleg mindenütt a rumeliai (stambuli) szóejtést használja, a szöveg pedig a török társal­gási nyelv fordulataival ismertet meg. Igen nagy előnye Erődi nyelvtanának, hogy az igetant teljes átlátszóságában adja, világosan feltüntetvén az igéző és képzők egymáshoz való viszonyát, s mellett oly szóbőséget juttat a tanuló birtokába, mikép aki könyvét áttanulja, a nyelv gyakorlati isme­retével lehetőleg tisztában lesz. Természetesen a török nyelv ilyen tudása még csak az első az elemi tok,ugyan azért a­ki bővebben akar tájékozva lenni, az nem­ nélkülözheti később a Bálint G. nyelv­tanát sem. Mivel a török magasabb irály telve­ van arab-persa szavakkal s fordulatokkal, s azonfelül arab jegye­ket haszn­ál, világos hogy az elemi fokozat elsajá­títása csak is a társalgási nyelvet czérozhatja, de aki ebben jó alapot vetett, bízvást haladhat tovább a megkezdett ösvényen. A gyakorlati nyelvtan függelékét ezen máso­dik kiadásban rendkívül érdekes dolgok képezik. Hy és a török és ó- valamint uj keresztény időszá­­m­ítás összehasonlító magyarázata, a pénzszámítás, súlymérték, hosszmérték,­ személynevek, földrajzi nevek. Ezután a szokásos társalgási kifejezések: 1. Találkozáskor. 2. Kérés és köszönés. 3. Állítás és tagadás. 4. Egyéb kifejezések. Majd követ­keznek a társalgások: 1. Reggel. 2. Tanulásról. 3. Reggeli, ebéd és vacsora. 4. Séta. 5. Kertben. 6. Az orvossal. — Ismét adatnak közmon­dások, melyek már csak azért is is igen tanulsá­gosak, mivel a magyar és török rokon észjárást leginkább feltüntetik. Közmondás adatik 75 török szöveggel s magyar fordításban. Ezután jönnek az olvasmányok: 1. Adoma. 2. Türelmetlenség. 3. Győr vára bevétele Naima történetéből, mely a magyar történész figyelmére igen méltó. 4. A 40 mir és 40 asszony czimü műből; A kertész fia és szamár meséje, mely műből irodalmunkban elő­ször Biulenz József adott érdekes mutatványokat. Török nyomdászat Ebu-Zia­i evfik boy- nek, „4 szerkesztő” czimü folyóiratából vett töredék, mindezek török és magyar nyelven. — Ezen töredék a török nyomdászatról annyival in­kább felkelth­eti nagyobb körök, érdeklésének figyelmét is,, mivel épen napjainkban jelent meg m­. Ballagi Aladárnak „A magyar nyomdászat tör­ténelmi fejlődése 1472—l$Tí*»ig s igy E­ bu-Zia Ecvik bej munkájából fedett töredék derék össze­hasonlításra nyújt alkalmat Ballagi könyvének XY*ik fejezetével. Csakhogy Ballagi adatai terje­delmesebbek, mint török irónkké, mivel amaz Tram­­ani, Didier stb. nagy munkáiból dolgozott. —• Ez­után következnek a népdalok­: De de effendi, Riza effendi, Sakir Aga, Oszmán bej,­ Delalzade tollából, majd egy k­a­t­o­n­a­d­a­l (Aszker sarkiszi) és a legnagyobb török költő , aki díván iából egy gha­­zel végre az olvasmányokban előforduló szavak, a török szíjján em­éksor'in­ az ajándékba küldött 35 Jayafe Corvinán, hogy például szolgáljanak a szü­lik? irásfajta, a török, arab, persa betű­k és szá­mok szótagolási s olvasási gyakorlatok. Csak futólagosan lehetett Erődi derék művé­vel foglalkoznunk, bővebb, méltatása e lapok czél­­jával ellenkeznék, csak azt jegyezzük még meg, hogy Erődi jelenleg egy magyar-török és török­­magyar szótáron dolgozik, s ígér egy török olvasó­könyvet is. Óhajtjuk, hogy mielőbb bemutathassuk azokat is. Adja isten, hogy prof. főiskoláinkban is fogékony keblekre talál­jon azon nemzet nyelve, mely nemzetnél hozzánk becsületesebben s roko­nibb érzelemmel Európa népei közül egy sem vi­seltetik, Kun Pál. Turinig és vissza. *) E — Egy polgártárs elbeszélése után leírta­m. Édes feleségem, csakhogy haza értem ! Hogy még meglássalak, bizony nem reméltem. Azt hittem, a bajok végkép tönkre vernek. Vagy ott marasztallak olasz kuesébernek. Jaj de messze jártam, jaj de szörnyű távol — Sold se is megyek ki többet a határból — Nincs másutt oly élet, mint nálunk Czegléden. Csakhogy haza­értem, édes feleségem!! . . . „„Beszéljen hát kelmed, mikor merre jártak. Alit ettek, mit ittak, mit vettek, mit láttak? Esett o már ott hó az őszi vetésre ? Jó idők járnak-e a disznóölésre? Van-e farsang, férjhez mennek-e a lányok ? Jászolon vannak-e a tinók s bárányok? Kossuth apánk hogy van?. . . no meg a cselédi? — Az izenetemet átadta e néki???14“ „Jaj auyjok, hisz megáll esze az embernek, Ennyire felelni sok egy presbiternek — A te kérdésidnak se hossza, se végi — A pap se tudná ezt mind úgy elbeszélni. Hanem hát anyjokom s­o­rj­a Elmondok egyet mást, csak van a v­ends­ek, figyeld meg A mint vettük utunk innen egyenesbe’ egy kapás-ebédkor be is értünk Pestbe. Ott már a számunkra várt szörnyű parádé! Éljel állott a nép, mint a csalamádé . De jó szívvel láttak, jaj de megbecsültek ! Helyünket sem lelték, annyira örültek. Egy svadron policzáj kirukkolt szép rendbe. Egy poczakos ember szedte őket rendbe. ") Régen óhajtjuk már e vers kiadását, de közlemé­nyeink sokasága, mindeddig akadályozott­ annak közzétételé­ben. Most, midőn néhány nap múlva épen évfordulója lesz a c­zeglédi küldöttség tisztelgésének Kossuth Lajosnál — lehetetlen, hogy e sok kedélyességgel és egészséges humor­ral irt kedves verset meg ne ism­ertessü­k az olvasóval. Szert, Valami Tajsz Elek, hej nagy ur­at hallod, Hanem azért nekünk térdet, fejet hajtott. Elmondta, hogy Ötét Tisza Kálmán küldte, Utazásunk czé­lját igen felbecsülte, — A küldöttséget meg nagyon szépen kérte — — Hogy az én istenem áldja is meg érte. — Tajsz magyarul Tisza, Tisza németül Tajsz; Ha egyik esára húz, nem húz a másik hajsz, Tajsz Tisza, Tisza Tajsz, az mind egyformán húz, Egyik tizenkilencz, másik egy híján húsz. Aztán megindultunk gyalogosan, könnyen, Tajsz Elek vitézi tisztelegtek szörnyen, Nem látott még olyat Baranya meg Tolna, Mintha mindegyikünk alispán lett volna. Csendesen léptettünk a nagy utcaán végig, Hogy tovább nézhessék Czegléd dicsőségit. Az a sok poliezáj vágott bornyu képet, Régen láttak ennyi becsületes népet. — 8 az a jó Tajsz Elek ! Iiz a nagy szivesség ! Mindenütt kísértek, hogy bajunk ne essék. S mi köszönetet sem mondtunk neki érte — — Hogy az én istenem fizessen meg érte!! Öreg este volt, hogy Budáról a vonat Tuszkel­ve megindult s támadt nagy légvonat. Tudod, anyjok, ekkor már aludni s­zoktam, Azért a mándlimat szorosra gomboltam. Zörög az a vasút, mintha nagyon járna — Nem tudtam aludni, támadt nagy zaj, lárma. Muzsika szó hangzott, taraczkok dörögtek. — Egy faluból élénk gyertyával kijöttek. jött az öröm szörnyű, hangos, általános „áljen Kossuth Lajos, no meg Czegléd város.“ Áldásuknak tán még most sem értek végit. Ott is megmutattuk Czegléd dicsőségit. —­Minden jól ment, a­mig a hazában voltunk. Ha szólottak hozzánk, mi is szépen szóltunk. De mikor e magyar beszédnek lett vége Roppantul meglapult Czegléd dicsősége. Mikor a határon kiszálltunk pihenni, Azt mondták „nye messe“ egyenesen menni. Hogy kilyukadt a föld, elnyelte az utat,­­íj. ki arra indul, még pokolba juthat. Két út áll előttünk, melyiken induljunk, Hogy Turinba érjünk, hogy fel ne forduljunk ? Neki vágtunk hát a Ráczbirodalomnak, Könnyes szemmel mondtunk búcsút Magyar hen­nák. — Hogy Zágrábig érünk, kiszállok, bemegyek . Törökök voltak ott, gyönyörű legények. Tudod, anyjok, őket most szeretni divat Különben is hozzánk közel atyafiak. „Kedves török urak, jó barátim !!“ szóltam Megöleltem őket, még meg is csókoltam. Hogy a nagy Mahamed áldja meg magokat De jól ránczba szedték a csúf szerbuszokat• Mit esznek? mit isznak? van itt kappan, kacsa. Sonka, rétes, kolbász, kulacs meg pogácsa'. — E közben társimnak hajlik kaczagasok: „Ne bántsd őket komám, hiszen azok ráczok !“ ' V ' *.■ Ujnye, hogy ves­szen ki még a fajtája is. A ki erre földre ide plántálta is. Mostam én a számat, anyjok, mindjárt vízzel. — De azért két hétig se lesz még jó ize. *) Aztán nyulott tovább a gőzösnek nyaka, Környül vert bennünket réínséges éjszaka. S a koromsötétben láttunk nagy világot. Mintha felgyújtották volna a világot. Hát egy roppant nagy ház, mely olajnak épült. A hegy lökésétől a vízbe leszédült. (Mert egy folyó van ott, úgy hívják, hogy Száva De a hol eddig folyt, nem ott foly az már ma.) Az olaj elterült lenn a Száva-Sikra , a lokomocsingból rá esett egy szikra. 8 az a tenger olaj, mint egy nagy borulat. Hogy tüzet érezett, rögtön lángra gyuldt.. Anyjok, olyan égést nem mutat az álmod ? Mintha a gyehenna vetett volna lángot. Kikönyököltünk a vasút­­ ablakára, 8 az égő olajnál rágyújtünk pipára. Azután borzasztó vidékeken mentünk. A­hol lélekzeni is csak félve mertünk. Mennyi temérdek hegy egy sorba, egy végbe! Csúcsa nem is látszik, az fenn van az égbe. 8 fent, a legtetején e magas hegyeknek — Templomok és tornyok felhőkig merednek. Hogy jutnak fel oda? kezdtem tudakozni, — — Csigán húzzák fel az embert imádkozni. •* ** msmzj&zsimijimmn . ..Srr1 ■"*-*-*. ——*—1——>— s) Megtörtént egy polgártárssal. „Egy bűn története.“ — Hugo Viktor [legújabb regénye. — (Folytatás) Ő jutott eszembe, mialatt a házam mögött fekvő elhagyott utczákon haladtam végig; deczem­ber másodikénak eseményei juttatták őt eszembe. Reméltem, hogy a szent Antal külváros hangula­táról felvilágosítást fog adhatni, és hogy a felke­lésben támogatni fog bennünket. Oly hatással volt reám ez ifjú, mintha katona és népvezér lenne. Visszaemlékeztem szavaira és jónak láttam vele ta­lálkozni ; mindenekelőtt azon bátor, derék ,nőt ke­restem fel a szent Anasztáz utczában, ki Ágostont és három társát elrejtette volt. Megkértem, hogy kísérjen el, és ő beleegyezett. Útközben megettem egy tábla csokoládét, melyet Charamauletól kaptam. A Marais külváros felé haladtamban a boulevardok kinézése megle­pett. A boltok, mintha semmi sem történt volna, nyitva voltak. Kevés katonaság volt látható. A gazdag negyedekben mély izgatottság és csapat­mozgalmak, de mennél beljebb hatoltunk a mun­kásnegyedekbe, annál csendesebb lett minden. A török kávéház előtt egy ezred volt felállítva. Előttök, a Marseillaset énekelve, egy csoport zubbonyos ifjú haladt el. Reájuk kiáltottam: a fegyverrel az ezred nem mozdult; a lámpa megvilágíts a falon levő szinlapokat; a színházak tehát nyitva voltak ; elmenőben egy pillantást ve­tettem a színlapra. Az olasz operában He­man it adták egy Guasco nevű új tenorral. A Bastille térek a bevett szokás szerint a világ legnyugodtabb polgárai jöttek-mentek. A júliusi oszlop körül szórványosan néhány munkás­­csoport is volt látható, kik egymással halkan tár­salogtak. Egy kocsma ablakán keresztül látható volt két ember, kik az államcsíny mellett, és el­lene vitáztak; az államcsíny védője zubbonyt, annak roszalója kabátot viselt. A Mazas rakpart elhagyatott magányában a homályban feltűnt néhány felszerelt lovas üteg. Néhány égő fáklya fényénél kivehető volt a tüzé­rek sötét körvonala. Alig akadtam rá a Roquette utczában Ágoston bormérésére. A boltok majd mind be voltak zárva, és ez elhagyottá tette az utczát. Végre egy üveg kirakaton keresztül­­ világot pillantottam meg, melynek világa egy fizető asztalra esett. Azon túl, fehér függönyökkel díszített üvegajtón keresztül más világítás mellett egy asztalnál né­hány üldögélő vendég alakja volt kivehető. Itt voltunk Beléptem. A kinyiló ajtó csengetyűt hozott mozgásba. Ennek hallatára Ágoston a bolt hátteréből az üvegajtón a boltba lépett. — Ön az, uram? kérdé. —■ Tudja, hogy mi történik, kérdem én. — Igen, uram. Fi pár szó, kiejtésének nyugodtsága, és mind­amellett is zavarodottsága mindent megmagyará­zott. Haragos kitörést reménylettem, és e nyugodt választ kellett hallanom. Úgy tetszett nekem, mintha az [egész szent Antal külvárossal beszél­nék. Fel­fogjam, hogy ez oldalról m­it sem remél­hetünk. E nép, e különben oly bámulatraméltó nép, nem törődött a nap eseményeivel. Mind­amellett is kísérletet tettem. — Bonaparte Lajos elárulja a köztársaságot, kiáltám és nem vettem észre, hogy akaratlanul a szokottnál hangosabban beszéltem. ajtán Ágoston megérintette karomat és az üveg­keresztül látható alakokra mutatva, így szólt: — Vigyázzon, uram halkabban beszéljen. — Hogyan ? kérdem, tehát annyira jutottak, hogy hangosan beszélni sem merészelnek? Nem merészükt Bonaparte nevét hangosan kiejteni ? Itt, a szent Antal külvárosban, halkan suttognak, hol minden ajtónak, ablaknak, az utcza kövezetének hangosan kellene kiálltania : „F­egyverre!“ Ágoston megmagyarázta a külváros morális helyzetét, melyet Girard reggeli felvilágosításai nyomán különben is már ismertem, hogy a nép hangulata ámult, mindnyájan azt hiszik, hogy az általános szavazatjog helyreállítása forog szóban, és hogy a május 31-idiki törvény megsemmisítése reájuk nézve előnyös. Közbeszóltam. — Önök, úgy látszik, nem tudják, hogy a május 31-diki Roucher készítette, törvényt Bonaparte óhajtotta, Barocne indítványozta, és a bonapartisták szavazták meg. Önök istenítik a tolvajt, ki tárcájukat, miután előbb az ellopta, visszaadta. — Én nem, de a többiek! jegyzé meg Ágos­ton és folytatólag felhozta, hogy az alkotmán­nyal nem sokat törődnek; a köztársaság­ hívei bár, de az nekik nagyon is conservativ volt; hogy az egész dologban csak az ellenök szegezett ágyukat látják; hogy élénken emlékeznek 1848. junius havára; hogy a szegény emberek akkor sokat szenvedtek; hogy Cavaignac sok roszat követett el; hogy ma, a nők a férfiak zubbonyaiba ka­aszkodnak és visszatartják őket a torlaszoktól; úgy, ha magunkféle emberek állnának az ügy élére, a nép fölkelne ugyan, de akkor sem tud­nák tulajdonkép, hogy miért verekesznek. A kö­vetkező szavakkal végző beszédét: — A külváros felső részére nem lehet szá­­mítn­i, az alsó rész azonban jól fogja magát vi­selni. Itt, ezen a vidéken harczolni fognak. A Roquette és a Charonne utczában a hangulat jó, míg ellenben a Pére Lachaise vidéken így be­szélnek az emberek: — Mi közünk hozzá ? — Ezek két franknyi napi keresetükön kívül semmi egyébbel nem törődnek. Ezek nem fognak fegy­vert, a kőfaragókra ne számítsanak. — Nálunk, — jegyző meg mosolyogva, — nem mondják, hogy hideg mint a márvány, hanem hideg mint a kőfaragó.. A­mi engem illet, én ennek köszön­hetem életemet. Rendelkezzék velem, és én meg­öletem magam; mindent megteszek amit óhajt. — Ej, istenem, válaszolók, mindnyájuk tá­mogatására, nem pedig egyetlen ember életére van szükségünk. Ő hallgatott, és én így folytatom: — Ágoston, hallgasson meg; ön ki bátor és értelmes és önnel együtt a külvárosok, melyek még tévedéseikben is hősiesek, 1848. június ha­vában fegyvert fogtak, félreértésből, a napi kere­set rosszul értelmezett kérdése miatt; fegyvert fog­tak az önök választotta törvényhozás, az általános szavazatjog és saját szavazataik ellen. És ma 1851 -ben nem akarnának fegyvert fogni a jog, a törvény, a nép, a szabadság, a köztársaság védel­mére ? Azt mondja, hogy a helyzet zavaros, és hogy nem bírják azt felfogni, pedig ellenkezőleg júniusban volt a helyzet zavaros, míg ma az tel­­­­jesen tisztázott. Beszédem folyamában a bolt hátterébe vezető ajtó csöndesen kinyilt, s rajta szőke fiatal ember lépett be, ki felöltőt és sapkát viselt. Elhallgat­tam; Ágoston visszafordult és igy szólt: —­ Bát­ran beszélhet. A fiatal ember megemeli ütve sapká­ját, háttal az üvegajtó felé­ fordulva, hozzám köze­ledett és így szólt: —­ Jól ismerem , jelen voltam ma a Temple boulevardon. Azt kérdeztük öntől, hogy mit te­gyünk, és ön azt válaszolta, fogjunk fegyvert. íme, lássa ! Két kezével felöltője zsebeibe nyúlt és két pisztolyt húzott ki. Ugyan a perezben az utczára vezető ajtó csengetyűje megszólalt. Körül-belül ötven éves zubbonyos munkás lépett be rajta, a­nélkül, hogy körülnézett volna, minden szó kül pénzdarabot lökött az asztalra, Ágoston­nél­egy kis pohárba pálinkát töltött , emberünk egy haj­tásra megitta, poharát letette és távozott.­­ A­mint az ajtó mögötte bezárult, Ágoston így szólt hozzám : — Látja, uram, mind ilyenek; esznek, isz­nak és semmire sem gondolnak. Az ifjú munkás hevesen szavába vágott: — Egy ember még nem a nép. Hugo Vic­tor úr nyugodt lehet; fegyvert fogunk, ha nem is mindnyájan, de elegen. Nem is itt kellene kez­deni tulajdonkép, hanem a folyó túlpartján. Ön engem valószínűleg nem ismer. Ezzel kivette tározóját, kitépett belőle egy la­pot, ir­ónnal ráírta nevét, és átadta. Sajnálom, hogy azt elfeledtem. Gépész munkás­ volt. Szom­baton reggel, midőn az elfogatás veszélyének vol­tam kitéve, sok más egyébbel ezen papírt is meg­égettem, nehogy veszélynek tegyem ki őt. — Ez igaz, uram, monda Ágoston, külvá­rosunkat, mint barátom mondja, nem kell roszul megítélni; nem lesz ugyan az elsők közt, de ha a többi negyedek fegyvert fognak, a mienk sem marad hátra. — Ki állna fel, válaszolom, ha a szent An­tal külváros a földön hever? Ki legyen élő, ha a nép meghalt ? A gépész munkás utána nézett, hogy az utczára nyíló ajtó jól be van-e téve, és m­iután erről meggyőződött, visszajött hozzánk és így szólt: — Van sok jóakaratú emberünk, a vezetők azonban hiányzanak. Hallgasson meg Hugó Vik­tor ur! önnek megmondhatom! Fia reményiem folytatá halk hangon — hogy ma éjjel harczra kerül a dolog. ~ v-1 — Hol ? — A szent Marceau külvárosban * — Hány órakor?­­~~ Egy órakor. —­ Honnan tudja? — Mert én is ott leszek. Elvállalja-e ha ez éjjel a szent Marceau külváros fellázad, annak ve­zetését? Beleegyezik-e ebbe, Hugo Vieler úr? — Igen! .:­­■ — Képviselői jelvényével? Félig kihúztam a zsebemből. Szemében az öröm tüze czikázott. — Jól van, úgymond, a polgárnak fegyver, a képviselőnek pedig jelvénye van kezében Vá­ind­­egyik fel van fegyverezve. • — Biztos ön arról, hogy a fölkelés ma éjjel megtörténik ? kérdem. 1 ;í — Megtettünk minden intézkedést, és szá­molunk reá, válaszoló. — Ez esetben, mondom neki, ott akarok lenni az első kész torlasznál, keressen fel engem — Hol? — Bárból! Kijelentette nekem, hogy, ha a fölkel v­­éjjel kitörésse kerül, ő azt legkésőbb férfisemegy­kor tudni fogja, és engem 11 órára értesítend. Abban állapodtunk meg, hogy bárhol leszek is a kitűzött óráig, Ágostont fogom értesíteni, ki azt neki tud­tára alLindja. Ágoston neje, ennek hosszas kimaradása miatt nyugtalankodni kezdett. A társalgás hossza­san tartott és a hátulsó szoba vendégei előtt fel­tűnővé válhatott volna. — Távozom, mondom Ágostonnak. Midőn az ajtót kinyitottam, megszorította kezemet, és mély érzelemmel kérdé tőlem: — Ön távozik ? Hová megy ? — Nem tudom. — Igaza van. Nem tudhatjuk, hogy a$ fog

Next