Egyetértés, 1878. január (12. évfolyam, 1-31. szám)

1878-01-04 / 4. szám

tunk nehézségei, melyeket az ország érdekében megoldani okvetlenül kell: mindezen akadályokat kellő sikerrel legyőzni és feladatunk nehézségeit biztosan megoldani csakis úgy és csakis akkor le­szünk képesek, ha alkotmányunkhoz híven ra­gaszkodva, azt minden körülmény közt megóvni és biztosítani komoly feladatunknak fogjuk tartani. Ezen az uton és ezen ösvényen mindenkor szives készséggel fogunk követni; gondjaidat és terheidet szívesen meg fogjuk osztani, mert telje­sen meg vagyunk győződve, hogy éltednek és tö­rekvésednek egyedüli czélja mindig az volt és az lesz ezentúl is, hogy az alkotmányos szabadságnak meghódítása által szeretett hazánk az alkotmá­nyossággal párosult törvényes rendnek és a cultú­­rának áldásos gyümölcseit minden irányban tartó­san élvezhesse, és boldog, megelégedett lehessen. (Éljenzés.) Felismerjük mi feladatodnak sokoldalú ne­hézségeit, melyek megoldása vállaidra nehezedett; ismerjük azon óriási akadályokat, melyekkel kü­lönböző irányokban majdnem szakadatlanul küzde­­ned kell; tudjuk, hogy gyakran leghazafiasabb tö­rekvéseidnek valósításait is keserű és méltatlan gyanúsítások szokták megnehezíteni (úgy van ! Igaz !) Ámde ismerjük egyszersmine lankadni nem tudó kitartásodat, erélyedet, vas szorgalmadat — és államférfim bölcsességedet; — ezek mind oly fényes tulajdonok, melyeket pártod benned tisztelni és becsülni tanult, és a­melyekben garanciákat vél feltalálni szerencsés kibontakozásunk végleges sike­rére nézve. A kormányt támogató szabadelvű párt tehát minden hazafias törekvésedet szíves készséggel is­­tápolni és támogatni ezentúl is feladatának és kö­telességének fogja tartani. — És ha az egek ura őszinte hazafias törekvéseinktől áldását megtagadni nem fogja, biztosan his­szük és reméljük, hogy feladatunk nehézségeit hazánk jól felfogott érdeké­ben mielőbb leküzdeni sikerülni fog. Hogy pedig ez megtörténhessék, adjon neked az egek ura nehéz feladatod megoldásához ez új évben is erőt, egészséget és kitartást, és engedje, hogy hazafias törekvéseidnek és lankadatlan fára­dalmaidnak gyümölcseit a lehetőség határáig tar­tós, boldog megelégedésben élvezhessed. Áldjon meg az ég! Élj sokáig! (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök következőleg válaszolt: Tisztelt és szeretett barátim! Mindenekelőtt fogadjátok tiszta szívemből jövő köszönetemet ezen szives megemlékezésért, melyet irányomban ez al­kalommal is tanúsítottatok. Midőn ezt megköszönném, engedjétek meg, hogy részemről is kifejezést adjak azon sajnála­tomnak, hogy a párt igen tisztelt elnökét gyengél­kedés akadályozza abban, hogy őt is köztetek tisz­telhessem. Rem­élem és kívánom, hogy e gyengél­kedés minél rövidebb ideig tartván, őt minél előbb körünkben teljes egészségben láthassuk. Tisztelt barátaim! Magam sem zárkózhatom el azon komoly kérdések figyelembe vétele elől, melyeket tiszt, barátunk itt oly ékes szavakban ecsetelt. És lelkemben a meggyőződés, hogy ha Magyarországnak jobbjai el lesznek határozva egy­felől arra, hogy megvédjék Magyarország alkotmá­nyos szabadságát azok ellenében is, kik szabados­ság útján kívánják azt veszélyeztetni és más­rész­t a fegyverszüneti és békekötési hírek halma­zából pozitív tényeket ma sem vagyunk képesek felmutatni. A valóság csak az, hogy a diplomátiai tár­gyalások erélyesen folynak, azonban még egy irányban sem jutottak megállapodásra s befeje­zésre. Kütötte Hogy Anglia közbenjárási erélyét épen nem le az orosz diplomatia köréből eredt azon tegnap közlött kijelentés, hogy minden más hatalom s így az angolok közbenjárását is mellőzve, csak a török kormán­nyal hajlandó a béke­feltételek felett értekezni s tárgyalásba bocsát­­kozni, sőt hogy még inkább fokozta, bizonyítják a­­ Corr.“ „kitünően” értesült párisi levelezője­ Anglia kormányának harczias han­gulatáról közzé tett igen figyelemre méltó eme sorai: Tény — úgymond — hogy az angol­ kor­mány a keleti politikában követendő közös ak­ió végett bekopog­atott az olasz és franczia kormány­nál, de miután lépései nem vezettek sikerre, egy­­m­aga szállt a politikai arénába. Párisben alapo­san vannak értesülve a­felől, hogy az angol kor­mány keblében az utolsó 14 nap alatt következ­ményterhes határozatok hozatala fölött folyt a tanácskozás, könnyelműen, s azon határozatok nem hozattak de azt is tudják, hogy a hos­­­szas tanácskozások és eszmecserék következ­tében az angol kormány keblében megszűnt min­­viszály és aggodalom. A Londonból Párisba ék­ezett legújabb tudósítások szerint mint élénkeb­ben lép előtérbe az actié, sőt harczias politika melletti hangulat és pedig váratlan gyorsasággal. Habár az angol kereskedelmi iparos osztály a béke fenntartása mellett nyilatkozik és demonstrál, a felsőbb angol társadalmi körök, melyek még nem adták ki kezükből a nemzet vezetését, s melyek az incometax legnagyobb részét fizetik, a népesség nagy zöme, főleg a földművelő osztály egészen máskép gondolkoznak. Ha e kormány ily helyzet­ben bátran megragadja a kezdeményezést, a nem­zetet s a parlamentet is magával ragadhatja a há­borúba. Most már, folytatja a nevezett levelező, ki­­ről el lesznek határozva szemben a külbonyodat­ végtelesen konstatált tény, hogy azon hírek, melyek —fe’-1 megvédeni a monarchia és Mag­aror- rå,­ az*lf"1r hnar A,,e,1ín K"vntj"n hiríS makkal is szág érdekeit minden viszonyok közt és megtenni minden lehetőt arra, hogy ez a nélkül történjék, hogy monarchiánk újabb nehézségekbe, bonyodal­makba és háborúba keveredjék: biztat engem a remény, hogy isten segítségével sikerülni fog úgy a monarchiát, mint édes hazánkat minden nagyobb bajtól megóvni. A­mi a függőben levő közgazdasági és pénz­ügyi kérdéseket illeti, a kormány a maga részéről mindent, a­mi hatalmában áll, meg fog tenni arra, hogy e kérdések minél előbb megoldassanak, hogy azután az országnak ideje legyen a bekövet­­kezendő jövőben teljes erővel saját szorosan vett belügyeinek, anyagi és szellemi emelkedésének tel­­­jes fejlesztésére. TM Legyetek róla meggyőződve, hogy addig, a­míg látom a ti támogatástokat, mig érzem a ti bizalmatok jótékonyságát, semmi néven nevezendő, bármily természetű megtámadás nem fog engem elriasztani kötelességem teljesítésétől. (Élénk he­lyeslés.) Legyetek, a­mint vagytok is tisztában az­iránt, hogy ezen csak röviden érintett nagy fontos­ságú kérdésekben a szerencsés megoldást sem egy ember, sem egy kormány nem eszközölheti. Ezt nem teheti senki más, mint az ország törvény­­hozása többségének elszánt , sem megfélemlí­tést, sem csüggedést nem ismerő akarata. (He­lyeslés.)­­.«­ Ha érdemesnek véltek ez után támogatá­tokra, kérem támogatástokat, ha nem, mondjá­tok meg, hogy támogathassatok mást, mert egyes embereknek szabad elbukniok, de minden viszonyok közt élni és virágozni kell a hazának és a nemzetnek! (Élénk éljenzés.) Ajánlom ma­gamat szives figyelmetekbe! (Hosszas élénk él­jenzés.) Hogy az úgynevezett „nagyhatalmak” gazdál­kodásait mennyire megelégelték már mindenfelé, s mennyire kívánatosnak tartják mindenütt a szét­szórva élő „gyengék” egyesülését a garázdálkodó nagyok ellenében, annak jeléül tekintendő a Kon­stantinápolyban megjelenő félhivatalos „Verité“ egy közleménye, mely egy új államszöve­tség keletkezéséről ad hírt.­­ A „Verité“ szerint az új államszövetség éle Németország ellen volna irá­nyozva, s részt vesznek abban Anglia aegise alatt többnyire másodrendű államok, mint Dánia, Svéd­ország, Belgium, Holland és legközelebb Portu­­gállia is. Összefügg ez a dán királynak utazásával, melyet legközelebb teend Svédországban, Belgium­ban s aztán Angliában. Ez uralkodó utazása — mond a »Verité” előzménye a nyugati uralkodók egy congressusának, az angol részről azt a szán­dékot jelenti, hogy a másodrendű hatalmakat maga köré csoportosítsa, s ez által új hatalmi szövetke­zést létesítsen, mely bizonyos mértékben képes, le­gyen Európa két nagy nyugati államának, Ném­et- és Oroszországnak túlsúlyát kiegyenlíteni. A „vé­ritó” azt hiszi, hogy Francziaország adott esetben örömest csatlakozik e szövetséghez. E szövetség eszméje a „Verité“ szerint nem más, mint a Baust gróftól ered, s ezelőtt mintegy 8 hóval a Su­­valov-féle jegyzék tanulmányozása közben jutott ez eszmére. Conflictus a kormány és az állami számvevőszék közt. Az 1876-ik évi zár­számadások alkalmából a ho­n­v­é­d­s­e­gél­y­z­ő­­egylet számára megszavazott segélyösszegnél né­zeteltérés merült fel a minisztérium és az állami számvevőszék közt, s most a számvevőszék a kér­dés eldöntését az országgyűlés elé viszi. A szóban forgó segélyösszeg ugyanis, mint rendes költségve­tési kiadás, a honvédelmi tárcza költségei közt szavaztatott meg 1876-ra s a következő évre is, az utóbbi megszavazás alkalmával a képviselőház határozatilag kimondván, hogy »az egylet számadásai az egyleti elnökség által rendszeres vizsgálat végett az állami számvevőszékhez évenként beadassa­nak.* A számvevőszék ezek alapján felkérte a honvédelmi minisztert az iránti intézkedésre, hogy az egylet számadásai az igazoló okmányokkal, s a miniszteri számvevőségi szigorlat eredményével föl­szerelve, az állami számvevőszéknek megküldessenek. A miniszter kijelenti, hogy nem érzi magát arra feljogosítottnak, hogy a számadásokat az egy­lettől bekövetelje, vagy épen számvevősége által átvizsgáltassa.­­ A számvevőszék a miniszter ta­­gada atálaszát „a számviteli rendszerrel s amTö­rvén­nyel ellentétben állónak” vélvén, a kérdést a minisztertanács tudomására hozta, mely akként határozott benne, hogy „a honvédelmi miniszter nincs hivatva az egylet mű­ködésébe a számadásoknak saját közegei által való megvizsgáltatása útján avatkozni, s a segélyös­­­szegre nézve felelőssége csakis addig terjedhet, hogy az összeget az egyletnek valósággal átszol­­gáltatta. A minisztertanács e határozatát a szám­vevőszék saját álláspontjából nem tartván meg­nyugvással elfogadhatónak, az ügyet eldöntés vé­gett, az országgyűlés elé terjesztő. A h­á­b­o­r­úk arról szóltak, hogy Anglia Egyptom lírására tö­rekszik, nem egyebek, irányzatos koholmányoknál. — Derby lord kijelentette, hogy Anglia nemcsak hogy nem törekszik Egyptomra, sőt ,annak birto­kát felette nagy tehernek és hátránynak tartaná. Ezóta aztán a franczia kormány kebelében is el­oszlott erre nézve minden aggály. Legutóbb maga az angol kormány szólította fel a franczia kabine­tet, hogy együttesen tanácskozzanak némely egyp­­tom­i pénzügyi kérdésekről, melyek mind a két ál­lamot érdeklik. Ezen harczias hangulatot s török rokonszen­ves érzelmet igazolják a törökbarát angol meetin­­gek felhívásai is. Hogy a mindenfelől annyira szorongatott s az időjárások mostohaságával is küzdeni kénytelen török diplomatia nem idegen többé a tisztessége­ s érdekeit nem sértő fegyverszünet és békekötéstől azon nem is lehet csodálkoznunk.­­ Valamint azon sem , hogy minden alkalmat megragad czélba vett békekötési terveinek valósítására, kész lévén ennek érdekében legnagyobb ellenségé­vel, az oros­szal is közvetlenül alkudozni. Így nyilt titok ma már, hogy Mahmud Damad pasa ti­tokzatos utazása nem kizárólag a török védelmi készületek megtekintésének, hanem tulajdonképen a két hadviselő fél közti különleges békealkudozá­sok megkezdésének czéljából történt. Hogy men­­nyiben sikerült ez Mahmud Damad pasának, arról tudomásunk nincs, azonban tény az, hogy kirán­dulása alkalmával az orosz főhadiszállással tény­leges érintkezésbe jött. S ha való az „Angenee Havas” azon híre, hogy a török minisztertanács­ban a fegyverszünet ügyében való alkudozások megkezdését elhatározta volna, úgy ez inkább Mahmud Damad titokteljes küldetése eredménye­s sikere referálása folytán, mintsem a legújabb an­gol ajánlatok következtében történhetett. Ezen referádának eredménye lehet­ a török nagy­vezérnek a békefeltételekről tett ezen nyilatkozata. Törökországnak már régebb szándékában volt szabad kikötővé tenni Batumot s ez nem sokára meg is fog történni. Oroszországnak a Darda­nellákra vonatkozó kívánsága sokkal inkább ér­dekli és érinti Angliát, mint Törökországot. A­mi Montenegrót illeti, a porta mindig hajlandó volt nemesen tenni ezen fejedelemséggel, de né­mely hatalmak, melyek körömszakadtáig ellenez­ték, hogy Montenegró kikötőt kapjon, meghiúsí­tották a porta jó szándékát. Szerbiának azonban a porta meg nem bocsáthat. A­mi Oláhország füg­getlenségét illeti, ezt döntse el egy európai bíró­ság. Bulgáriára vonatkozólag elfogadhatók a kon­stantinápolyi konferenczia javaslatai. Az oroszok már több felől bekerintették Só­fiát. A török lakosság eltávozott azon városból, melyet a török­ök ezelőtt épen 500 évvel 1378-ban foglal­tak el, s úgy látszik a város sincs annyira meg­erősítve, hogy benne az őrség hosszas ellentállást fejthetne ki. A szerbek Nistől nyugatra Kursumlyeig, délre Leskováczig hatoltak, s Pirot elfoglalásával a so­­fiai után egész Viddinig minden fontosabb positió kezükben van. Most Idraskovics ezredes egy orosz lovas hadosztállyal erősödve, Arzpalánka felé nyomul, hogy az orosz és oláh segédcsapatokkal V­i­d­d­i­n­t ostromolja, melynek csak 5000 őrsége van, s annak fele is cserkesz és basibozuk. A be­kerített N­i­s ellen azonban még rohamot nem in­téztek, mert azt hiszik, hogy az legfölebb 20 napi ostrom után kapitulálni fog. Mint a „Pol. Corr.“ levelezője Cettingéből jelenti, az összes miridita törzsek, valamint az al­bánok is elváltak a montenegróiaktól s hazatér­tek. Levelező szerint bizonyos, hogy ezen sza­kadást az angol aranyok okozták. Ezen sza­kadás már most is megtermette a montenegróiakra nézve keserű gyümölcsöt, mivel a Skutari előtt állott montenegrói sereg Medunba volt kénytelen visszavonulni. Antivári sikertelen ostroma még mindig tart. Erzerum még mindig tartja magát. Félő azonban, hogy az orosz érzelmű örmény lakosság törökellenes érzelmei s az ellenséggel egyetértő működése miatt kénytelen lesz a hős kis csapat­a­i bel és külellenségtől szorongatva, az erősséget el­hagyni. A j Cattaróból írják, hogy Ausztria-Magyar­­ország küldöttének a török - montenegrói hadpa­rancsnokokkal való megegyezése folytán, rövid fegyverszünet áll be, hogy az antivárii osztrák­­magyar Imnsulnak alattvalóival együtt, a kivonulás lehetővéiiftessék a körülzárolt városból. * Párisi hírek szerint Michi at pasa oda érkezett, s az angol parlament megnyitásáig ott is marad, hogy azután útját onnan Londonba foly­tassa. Tagadja azt, hogy küldetéssel bírna, de azo­n reményt táplálja, hogy alkalmat fog találni ott hazájának szolgálatokat tehetni. * Londonból írják: A ma tartott minisz­tertanács határozó a Törökországbani legközelebbi lépésekre. Andrássy érdemrendbeli ki­tüntetése itt kellemetlen benyomást szült. Nem­ tartják azt Ausztria részéről Angol­ország iránti közeledésnek. A kormánypárti lapok, a „Dajlptrolegr.“ kivételével nem látnak Orosz­ország feleletében Anglia elleni sértést. A kabinet elhatározta ma, hogy a parlament megnyitása után, ha az alkudozások addig sikerre nem vezetnének, eshetőségekre hitelt fog kérni, mit ha a parlament megtagad, ez a parlament feloszlatását fogja maga után vonni és uj választást fognak elrendelni. A műcsarnok új kiállítása. A képzőművészeti társulat titkárja néhány nap óta ismét örvendhet annak, hogy a műcsar­nok termei nem egészen üresek. Néhány hir«s mü » különösen Székely festményének megérkezése is­mét id» csalja a műbarátokat s habár azok tá­volról |i­csenek oly nagy számmal, mint a no­­vemb­ frSrn tolongó nép, mely a fejedelem példá­ját követni akarta, a palota soha sem üres s va­lószínű, hogy 15-ig, midőn a bezárás leend, nem fog üresen maradni. Az uj katalógus mintegy negyedfél száz mű­vet sorol fel, ezek közt — mig a karácsonyi leg­­kább alkalomra készült darabok beszámításával is — több mint száz darab mű van, mely egészen uj s azok között néhány olyan, mely a nagy kö­zönség figyelmét is magára képes vonni. Mi mara­dunk e mellett s csak a legfontosabbakat emeljük ki a termek sorrendje szerint. Az első terem képei legnagyobbrészt újak, azonban kevés van bennök kiváló figyelemreméltó. A hires Mayerheim »Tájkép tehenekkel“ czimü dolgozata érdemel főfigyelmet, különösen ajánljuk figyelmébe olvasóinknak a mocsáros vidék s vilá­gítás alaphangulatának figyelemmel tekintését. Gott­lieb Mór, fiatal tehetséges bécsi festő, igen szép s eredeti arczképet adott, mely ifjút ábrázol törté­neti jelmezben s F­ux kissé naturalistikus felfogást tanúsító műve „A sétányon”­­ méltók a kiválóbb említésre. Halanschka Lajos munkája „Klamm várnak romjai“ részletesebb megtekintés után igen sokat veszt. A következő, úgynevezett díszteremben két nagy kép vonhatja kiválóan magára figyelmünket. Az egyik Startenbecker P. brüszeli művész nagy képe, mely egy fehér tehenet ábrázol borjú­­val. A tehén óriási nagyságú, úgy, hogy a képen mintegy körül kell jártatni szemünket, ha minden részletében megtekinteni akarjuk. Gondosan van készítve s kétségkívül nem közönséges munka, de már ezen szokatlan nagysága által is sokat veszt hatásából. Még nagyobb baja az, hogy a kert is igen nagy lévén, a kép az óriási állat daczára üresnek látszik s a szemlélő önkénytelenül azon gondolatra jön, hogy ezen állat most szemközt lő vele. Kissé kisebb alakban rajzolva : a tért a borjú orránál elmetszve, az egész sokkal kellemesebb ha­tású lenne. Különben mint tájkép is sok figyelemreméltó részletet mutat. A másik nagy mű Székely Bertalan „Murányi Venusa.“ Az aláírás szükséges, hogy­ a mű tárgyát megértsük. Az egész nem tör­ténés kép, hanem inkább allegória. A hősnő küz­­ködik itt az ébredező szerelemmel, mely nyilát tartó Amor alakjában repül felé, mig a harczias jelleget a nő pánczélján kivül lábainál fekvő fegy­verei jelképezik. Nem tudjuk, mennyiben lehetett e képre befolyással azon irány, melyet Zichy hi­res képében is látunk, hol az eszményi s történeti párhuzamosan van összeállítva, de az tény, hogy a szemlélő önkénytelenül ezen viszonyra gondol. Különben Székely műve iránt technikai szempont­ból a legnagyobb elismerésünket kell kifejeznünk. Csaknem azt merjük felőle mondani, hogy művé­szünk, ki már régóta hallgat, ily kitűnő művet sohasem alkotott. A színezés s a világítás is (ha­bár ez meglehetős merész, ezért kissé homályos is)­­fényesen sikerültek. Gondos kivitele minden­eimre figyelmet fog ébreszteni a párisi kiállításon is, hova, mint hallottuk, küldeni szándékoznak. Igen kedves kép még e teremben Kuss Ró­bert erdei tájképe; s dicsérettel kell megemlítenünk még Va­y „Kókacsoport”-ját is, mely ezen kü­lönben nem elsőrangú művész sikerültebb dol­gozatai közé számítható. A harmadik teremben a híres Cano­n-tól két arczkép van kiállítva, melyek nem annyira bél­tartalmuk, mint inkább a művész antikizált erős utánzó tehetsége folytán méltók a figyelemre. A következő nagy teremben Wagner Sándor ,debreczeni ménes*­e vonja magára figyel­münket. Wagner állatcsoportozatai, különösen a csoportosítás ügyessége által szereztek hírne­vet­ művészüknek. E művében nincs meg azon technikai virtuozitás, melyet más alkalommal nála megbámultunk, azonban e képe is igen kellemes mű. Csinos kép itt Fridlander Frigyes „Sváb leány a templomban“ czimü munkája is. Végül nem szabad elhallgatnunk Matejko ismert képét sem „Iván a kegyetlen“ moszkvai czár máglyára vi­teti udvari bolondját, mely itt a kedvezőbb felállí­tás folytán sokkal hatásosabbnak tűnik fel, mint az első kiállítás alkalmával. A folyosón kiállított új képek között Ko­vács Mihály festőnk három darabbal van képvi­selve. Az egyik egy férfi arczképe, becsületére vá­lik a művésznek, a másik kettő, melyeknek tárgya ^f Velenczei Szt.-Márk templom előcsarnokából van vízie, inkább csak tanulmány s technikája nagy gondot s ügyességet árul el, de benső tartalma igen csekély. Az uj művek legnagyobb része s egyúttal ta­lán a legjelentékenyebbek is a nagy üveges te­remben vannak elhelyezve. Nem egy valódi gyöngy van ezek között, melyek megszemlélése önmagában is érdemessé teszi a műcsarnok meglátogatását. Legjelentékenyebb azok között is Meyer­­heim Pál berlini művész már­is világhírü képe: „A birka nyitása — minél nagyobb figyelemmel néz­zük ezen teljesen nemes realistikus képet, annál több kedves vonást, annál több benső igazságot találunk benne. Nemcsak hogy a prózai munka teljesen idealizálva van, a­nélkül, hogy valódisá­gából valamit vesztene, de az elbeszélés humora egész sereg eszmét is képes felébreszteni. Kár, hogy a tájkép kissé hideg. A másik klassikus mű a teremben Keller Rudolf (Zürich) „Tehénitatás“-a, vagy­is jobban szólva, annak csak állat alakjai. Az a tehén, mely mely a bokros réten keresztül futó árokban áll, oly kitűnő, hogy mintakép gyanánt lehetne elfo­gadni. A pásztorfiú, leány is kedvesek, de már a fa, bokrok naturalistikus jellegűek, melyek maguk­ban véve ugyan elég kellemes benyomást adnak, de az egész képnek tartalmát, kifejezését jelenté­kenyen csorbítják. Némi elhagyásokkal a művet műremeknek kellene tartanunk. A bécsiek büszkesége Makart, a jelen kiál­lításban két új kisebb képpel van képviselve. Ki­válónak egyik sem mondható. Az egyik „Pan“ nemcsak hibásan van rajzolva,­­mely körülmény, mellesleg mondva, a híres művésznél gyakran elő­fordul,­ hanem még színezése sem olyan, mint a­minőt a nagy művésznél meg szoktunk látni. Másik képe egy női arczkép, színezés s világítás tekinte­tében kitűnő, de élet kevés van benne. E kép mellett van Felix Jenő „Bacchans nője“, egy mesteri technikával rajzolt meztelen alak, melyről a művészek sokat tanulhatnak nemcsak anatómia, hanem szi­nezés tekintetében is, de a­mely a nagy közön­ségre nézve minden virtuositása daczára épen na­­turalismusa miatt kellemetlen benyomást gyakorol. Hasonlót állíthatunk Fuchs József szintén bé­csi művész „Sans Sonci” czimü képéről is, mely egy Savanyati majmával nagy hűséggel s virtu­­ositással, de e mellett rideg naturalizmussal ad elő. A terem többi képei között kiemeljü­k Schön Alajos csinos munkáját „A zsinagógában,* Kuss Róbert szép tájképét processióval, Kuss Ferenci igen csinos vereshajú szépségét, B­l­a­a­s Jenő genre­­rajzát, mely pikáns tárgyán kivül (egy megtévedt leánynak a plébános intéseket ad) gondos kidolgo­zása által is figyelmet érdemel, s végül F­o­rf­i Lajos olasz művész japant játszó gyermekeit, mely­nek színezése azonban közel áll ahoz, a­hol a mű­vészet végződik s az illustratió kezdődik. Fischer Róbert, kiváló koloristikus tehetségek is csak középszerű dolgozatokat állítottak itt ki. Magyar művész e teremben uj képpel alig van képviselve. Egészen újak Rákossy Nán­dor „Csendélet“ czimü két darabja. Igénytelen müvek, de tehetség nyomaival. Gróf Nem­es Eli­zától, ki a múlt kiállításon kezdett valóban fel­tűnni, egy csinos tanulmány fe van kitéve. A­ki azonban ezen uj kiállítást megnézi, te­kintsen végig legalább futólag a folyosón kiállított karácsonyi képeken is. Sok becses dolog van azok között, különösen fiatal művészünk Feszty Árpád megérdemli a megtekintést. Egyszóval a képzőművészeti társulat sokkal többet nyújt, mint igényeink is követelik. Vajha a közönség részvéte is oly meleg lenne s ne kellene folytonosan azt tapasztalnunk, mint jelenleg is, hogy még uralkodik köztünk a hírhedt szalmaláng s a műcsarnok megnyitása után közvetlen tapasz­talt nagy érdekeltség is ezen rubrika alá esik. ÚJDONSÁGOK. —­ Személyi hírek. Tisza Kálmán mi­­niszterelnök tagnap este a futárvonattal megérkezett, az indóháznál családja fogadta. — B. Wenck­h­­eim Béla tegnap este Bécsből Budapestre s in­nen ma Kőrösladányba utazott. — Képviselőválasztás: Medgyesen közelebb Sachsenheim volt képviselő helyébe köz­­felkiáltás utján Heinrich középiskolai igazgató lett megválasztva országgyűlési képviselőnek. — Halálozás. A monori tanitói­ testület fájdalommal jelenti, hogy barátjuk és kartársuk, a 64 éves Szabó Pál ref. néptanitó működésének negyvenedik évében jobblétre szenderült. Te­metése közrészvét mellett ma, 3-án délután ment végbe. Béke legyen porain! — Benedek Sándor tábornagy, a katonai felső törvényszék elnöke (azelőtt a had­ügyminisztériumban osztályfőnök) ma Bécsben, 60 éves korában elhunyt. Halálát egy szerencsétlen operáció okozta. Nem ő volt, hanem névrokona a Benedeknek, ki nálunk a delegationális működések után ismeretes. — Grant tábornokot, az Egyesült- Államok volt elnökét, mikor Máltába érkezett, ka­tonai parádéval fogadták. Nejével és fiával az edin­burghi herczegnél ebédelt s a színházban is dísz­előadást tartottak tiszteletére. — Konstantinápolyi levelezőnk irja : Plevna eleste után itt felette nagy jelentőségű eseményeket vár és les mindenki, könnyen meges­­hetik, hogy oly változásra virradunk, mit önök nem is gyanítanak, s akkor a hullámok sebes szárnyak­kal fogják Midhat pasát ide szállítani, hogy legyen újból mentője a mások által sírja szélére vezetett Törökországnak. De erről most még többet nem írhatok, azonban a­mint az események bonyolód­nak, az »Egyetértés”-t azonnal mindenről pontosan tudósítani fogom. — A miniszterelnöknél ma történt tisztelgésről írja a „M. Híradó*: A szabadelvű párt tagjainak élén Ghyczy Kálmán a ház elnöke lépett a terembe az ő hagyományos sötét­kék ka­bátjában, míg a többi képviselők — számra 102-en — fekete sálon öltönyt vettek ez alkalomra ma­gukra. A terem felényi­e telt meg, a­kik szemé­lyesen nem tehették tiszteletöket, aláírási ívén küldték be neveiket. A teremben a miniszterelnö­kön kivül még Perczel és Trefort miniszte­rek voltak jelen. A főváros orsz. képviselői Hor­váth Mihályon kivül mind megjelentek; gyöngél­­kedése akadályozta a részvételben. A miniszterel­nök jó szinben van; a berlini ut fáradalmai nem igen viselték meg. — Andrássy Gyula grófot a király csak­ugyan, a szó szoros értelmében meglepte újév napján. Újév reggeléig a fejedelem titka volt ez a dolog; nem szólt róla senkinek. Újév napján kora reggel aztán kiállíttatta franczia nyelven a kéz­iratot, melyet a mon cousing czimzett a gróf­hoz. Újév napján Hohenlohe udvarmesternél ven­dégség volt s ekkor nagyon sokan gratuláltak An­­drássynak. A renddel járó czeremóniák közül egy­éb­­iránt felemlítjük, hogy a rendjel aranybárány vagy kosbőrből áll, melyen aranyzománczos tűzkő van e felirattal „pretium laborum non vile“. E jelt ün­nepi alkalmakkor egy lánczon viselik,­ mely szi­krázó tűzkövekből van összefűzve; piros szalagon a rendjelhez tartozó ruházat: fehér tafotával bé­lelt, piros bársonytalár, erre piborszintl, fehér át­­láczczal bélelt köpeny vettetik, melynek széles hímzése lehetőleg gyakran látni engedi a szikrázó tüzkőlánczot. A köpeny külső szélén, a fehér át­­láczon e szavak diszlenek: „Je láy empris”; a fej­­disz biborszin, aranyhimzésű bársonysüveg lefüggő köpenykével, balfelül lelógó sima csokorral; a láb­beli pirosszinü c­ipő és harisnya. A rend ünnepnapja a Szt.­András napja, vagy az azt követő vasárnap.­­ A karácsonyi és újévi ünnepek alatt a fővárosban nagy keletnek örvendett minden élelmi czikk, és sok falusi kofa nem bánta meg, hogy ide hozza azt elértékesités végett, de a leg­nagyobb volt mégis a kereslet és kínálat a nyúl­nál, úgy hogy Budapesten csupán a bel-, Teréz-, József és Ferenczvárosokban mintegy 2600 drb nyúl adatott el.­­ A legutóbbi népgyűlésen elfo­gadott resolutió tárgyában már múlt hó 30-ikán értekezett a huszonötös bizottmány 6 tagja a füg­getlen szabadelvű kör helyiségében , és ekkor el­határozták, hogy január 3-án délelőttre összehív­ják külön meghívó útján a bizottmány tagjait. Ma azonban az értekezletre még kevesebben jelentek meg, mint a múltkoriban, tehát nem is bocsátkoztak a megjelentek értekezésbe. — Figyelmeztetés: (e hét már a m­á­­­­sodik, olyan mint az első volt.) A Italos ^Bu­dapesti Közlöny* mai s­zám­ár­­a n'detik, hogy id. Bója János ingatlan 3346 írtra keit vagyona 1877. évi november 26-án, esetleg czember 26-án f­o­g az adai községháznál eláreztetni. — Liszt Ferencz az é­nőben. A zongora-király ma este látogatást­­ a nemzeti zenedében. Hat órakor gróf Zieh Géza elnök, Bartay igazgató és Bogisich Mihály tkár hozták el lakásáról a mestert. Liszt először hegedü sza­kok 5 és 6-ik osztályú növendéket igatta meg, kik Mozart G.-moll symphoniáját iszották el Huber tanár vezetése alatt, majd hét szerze­ményét a „Szózat változatokat“. A mester meg­tapsolta s Huber előtt a növendéke előadása fe­lett, hizelgően nyilatkozott. Mikor terembe ért, kérdezte, minő darabot fog­ előadni ? Huber válaszára, hogy Mozart C­in­o 11 mphoniája van szándékban, elkezdt dudolni sy- és mosolyogva intett, hogy kezdjék, án a szom­szédterembe ment, a­hol az énekclatokból a 3. és 4-iknek jelesebb leánynövendékei itatták be a mester egy saját szerzeményét, egy t szólamú tavaszdalt. Mikor ebbe a terembe átjön sok szép virágszál ezüst-csengésű éljenekkel fogta, minek az ifjulelkü maestro különösen örül Engesser Mátyás tanárnak meleg kézszoritással Ita tudtára a zongora-osztályon, hol az 5. és 6-is osztálybeli jobb tanulok játszották el az ő szeményét zongorán; az orgonajátékot is meghalltta, min­denütt megelégedését fejezve ki. A p­e­s­t-p­i­l­i­s-s­o­l­t-k­is-kismegyei váczi felső és alsó járás értelmiségének értezlete a já­rás választandó tisztviselőire nézve, egyangulag a következőkben állapodott meg: A vác felső já­rásban szolgabiró : Koch Gusztáv; szolgabiró : Bossányi István eddigi t. szolgabiró; o.os. Eme­­rich Gottfried; az alsó járásban szoljbiró gróf Ráday Pál; alszolgabiró Kapczy Vilus ; orvos dr. Vecsey I. Számvevőnek mind a két járásban: Megyeri Kálmán. A megye központi ért­ezlete is elfogadván e kijelölést, semmi kétség bűne, hogy a megye közvéleményével találkozó m­egállapo­­dás a január 9-én tartandó tisztujitásál is ér­vényre jutand. — Simor János herczegprimás, eztergomi érsek a főváros terézvárosi részében emelndő róm. kath. u. templom és plébánia lak épités alapja javára leendő értékesítés végett a vároligetben levő három egymással szomszédos telket­jándéko­­zott és az erről szóló ajándékozási okirato meleg érzelemtől áthatott levél kíséretében a főváros kö­zönségének el is küldötte. — Kv­assay Jenő culturnévnöl f. é. jan. 8 án délután 4 órakor a Köztelken előadást fog tartani az öntözésről, melyre az orsz magyar gazd. egyesület tagjai, valamint az ezen igy iránt érdeklődők meghivatnak. — A török sebesültek javán Rózsa Jánosné úrnő Budapestről 2 kiló tépés és 14 drb sebkötőt szíveskedett átadni szerkesztőségünkben. — Zene-estélyt fog tartani a „Budapest lengyel testvéregyesület“ helyiségeiben (Sebestyén utc­a Held-féle sörcsarnok) január 5-én este 7 órakor. Közreműkö­dők: Nagy Jakab, tilinkóművész, Bertók Sándor cimba­lom-művész és Bunkó Gyula társaival. Beléptidíj nincs. — A nemzeti színpadon vasárnap a „Liliomfi czimü énekes bohózat kerül hosszú pi­hentetés után szinre, melyben az énekrészeket Nagy Julcsa k. a., a nemzeti szinház volt tagja, fogja előadni. — Az egész szereposztás különben a régi marad. — Carnevál. Napi bulletineket lehet már adni a bálokról, úgy folynak mindenfelé a moz­galmas előkészületek. A január 19-én tartandó „Orvosbálra“ is nagyban folynak a készületek. Számos család ígérte megjelenését, s sok leány lesz e bálon bemutatva. Lesz „Medicus-csárdás” Gedeon Kálmántól; „Lázpolka* Halász Jenőtől; „Medikus életből* keringő Müller Bélától. De már az eddigi évekről fennmaradt jó hírnév is fényes sikert biztosít e bálnak. — A far­sangi naptár egyébiránt eddig a követ­kező: Január 12. szombaton 1878. bölcsészek bálja az „Európa“ szállodában, vasárnap 13. a fővárosi mentőtársulat álarczos bálja a fővárosi vigadóban, kedden 15-én technikusok elite bálja ugyanott, szombaton 19-én orvostanhallgatók elite bálja ugyanott, vasárnap 26 án pesti jótékonysági nő­­egylet álarczos bálja ugyanott, hétfőn 21-én vi­gadói házi bál, szerdán 23 dikán jogászok elite bálja a vigadóban, szombaton 26-dikán gyógysze­részek elite bálja ugyanott, vasárnap 27 dikén Nőképző egylet álarezos bálja u. o. Szerdán 30-án pesti crédhe elite­ bál ugyanott, f­e­b­r­u­á­r 2-án szom­baton álarezos bál a vigadóban. Vasárnap 3-ikán magyar gazdasszony-egylet álarezos bálja u. o. kedden 5-én irók és művészek elite­ bálja u. o. csütörtökön 7-én „Forintos vacsora u. o. szombaton 9-ikén vigadói házi bál, vasárnap 10-ikén izraelita nő-egylet álarczos bálja, kedden 12-én Athleták elite bálja. Szerdán 13-án buda­pesti pinczér egylet bálja „Európa” szállodában. Csütörtökön 14-én országos nőképző egylet bálja „Európa szállodában. Vasárnap 17-én Calicot álar­­czosbál, vigadóban. Vasárnap 24-én álarczosbál ugyanott. Hétfőn 25-én vigadói házibál. Márczi­­u­s, vasárnap 3 án bohócz estély vigadóban. Ked­den 5-én bohócz estély ismétlése ugyanott. — Talált Wertheim-kulcsok. Sil­­vester­ napján délután a budai Lukáts-fürdő előtt a járdán 4 darab Wertheim pénztár-kulcs találtatott, melyekért a tulajdonos a főkapitányságnál jelent­­kezhetik. Rövid hírek. A király a budapesti hadastyán egyletnek 300 fő­ segélyt adományozott. — Az uj tartalékhadnagyok kinevezéseit a hivatalos lap mai száma kezdi közölni. Az első közleményben egyetlegy magyar név sincs. — Petőfi állítólag egy még kiadatlan költeményének kézirata van Döme Kálmán borsi jegyző birtokában. — Gaj­­z­á­g­ó Manó budapesti járásbirósági albiró elje­gyezte magának Gajzágó Irén kisasszonyt Kapjon­­ból. — Nagykőrösön e hó 12-én a budapesti ev. ref. theol. akadémia ifjúsága önsegélyző egy­lete javára hagversenynyel egybekötött tánczvigal­­mat rendeznek. — A Rottschild-ház (frank­furti) ifjabb főnökének leányát eljegyezte ma­gának Goldschmidt Miksa bankár. — A prí­más a múlt évben kevés hiján 100.000 forintot adományozott jótékony czélokra. —­A jászbe­rényi kiállításon a rendező bizottság tagjai éj­jel-nappal dolgoznak ; a tárlat nagyon érdekesnek ígérkezik, kivált érdekes ereklyék és okmányok dol­gában. — Gambetta nem fogadta el Florencz, Bologna és Velencze városok meghívását; azt mondta : „ideje ki van mérve s annak lefolytával hazájába vissza kell térnie.“ — A párisi lírai opera megbukott, mert subvenczióját fel nem emel­ték ; fenállása óta az igazgatónak 1.412,000 frank bevétele volt, de a kiadása meg 2 millió frank.­­ A bécsi komikai operát ma szintén bezárták; Svoboda kinyilatkoztatta, hogy hitelezőit 14 nap alatt ki fogja elégíteni. A hivatalos lapból. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Alejander Bernátnak a philosophia tör­ténetéből és ismerettanból, dr. Fabinyi Rudolfnak a szénenyvegyületek vegytanából, és dr. Beöthy Zsoltnak a magyar irodalom történetéből budapesti egyetemi magán­éi

Next