Egyetértés, 1878. február (12. évfolyam, 32-59. szám)
1878-02-01 / 32. szám
segíteni pártját. Beszédének egyetlen egy pontja volt, melynél a „hívők“ részéről kitört az éljen, hangzott a taps. S ez az egyetlen pont az volt, midőn Tisza az ő martyromságáról szól. Szegény martyr miniszter, Mert mi is a miniszterség egyéb neki, mint nehéz martyrium, szenvedések iskolája, melyet csak a leghősiesebb kötelességérzettel lehet elviselnie? Nézzétek azt a piros bársonyszéket, nem izzó tűzfény pirul-e rajta, nem olyan-e az, mint a halálra, ítélt Dózsa Györgynek királyi trónusa, és nem kell-e csodálnotok a férfiút, ki oly rendkívüli szívóssággal, oly lázas ragaszkodással akar helyén maradni! Ha a történelem mutat is fel példákat olyanokról, kik a mártyrkoronára sóvárogtak , és kik szenvedésekben lelték gyönyörüket, nem lehet találni több olyant, ki úgy mint ő lelkének minden fa radságát, tehetségeinek minden hatalmát, megengedett és meg nem engedett eszközöket, a rábeszélést, a fortélyt, a rágalmat és csalást hosszú éveken át csak arra fordította volna, hogy az excellentiás vértanúság töviskoronáját megszerezze. Mindenütt és minden időben csak olyan martyrok létezhettek, kiknek szenvedéseit a a külső kényszerítés és ellenséges hatalom idézte elő, egyedül ő az, ki a léleknek oldatlan szórajával keresi a fájdalmaknak folytonos megújulását, teszi azt akkor, midőn legkevesebb ellenségei semmit sem kívánnak élénkebben, csakhogy őt szenvedéseinek minden további próbájától megszabadítsák. Mert ő úgy tartja, hogy martyriuma nélkülözhetlen az ország üdvére és hazája megmentésére. Ilyen ország ez a Magyarország, ilyen hely ez a magyar miniszterség és ilyen férfiú ez a Tisza Kálmán ! Mit nem áldozott is ő a martyrkorona birtokáért! A történelem dicsőit olyan martyrokat, kik mindent elszenvedtek lelküknek mély meggyőződéssért. Íme itt van a martyr, ki feláldozta minden meggyőződéseit, hogy a hőn óhajtott szenvedéseket elviselhesse. Ha az a Deák Ferencz, kit az utóbbi viták folyamában annyiszor idéztek, valóban megjelennék, okvetlenül szertelen csodálkozással adózna a honmentő vértanúságnak. Nagy szellem és nagy jellem, ennyi áldozatra nem lehettél volna képes. Lehet, hogy a meglevő helyzetben, melyet Tisza Kálmánnak megteremtenie sikerült, ő is elfogadta volna az előterjesztett javaslatotokat. Látjuk Horváth Mihály okoskodásából, mily hajmeresztő logikát teremtenek a kényszerhelyzetek. De milyen rendkívüli tüneménynek vallanád azt, hogy ezt a kényszerhelyzetet Tisza Kálmán teremtette ! Milyen csodás és megfoghatlanul miiáLven ez-Amnvivrszeren. Tisza Kálmán müve az országnak romlását idézi fel és minden üdvös haladást lehetetlenné tesz. Azután Tisza Kálmán miniszterré lett azzal a kijelentéssel, hogy az ő korábbi meggyőződései Deák művéről változatlanok. Ő neki el kellett fogadnia a miniszterséget, hogy vértanúi lélekkel azt tegye, mit változatlan meggyőződése rosznak tartott. Deák Ferencz tehette volna? Azután következtek a májusi, az októberi, a februári és a naptárnak minden változatairól elkeresztelt alkudozások. Tisza Kálmán mindig újabban és mindig élőből kinyilatkoztatta, hogy amit tőle követelnek, ellenkezik minden meggyőződésével és egyenesen az országnak lényeges érdekeit sérti. De Tisza Kálmán mindig újra martyrrá lett, májusban, októberben, februárban rendes évnegyedes időszakban és minden feláldozta meggyőződését, hogy végrehajtsa azt, amit folyton rosznak és károsnak tartott. Mennyi megalázást, szégyent és gúnyt halmoztak ő reá, mitől nyugodtan tudott eltűrni ! Mondjátok, megtette volna ezt Deák Ferencz ? Deák Ferencz sem volt az a férfin, ki ingathatlan bátorsággal uralkodott volna a körülményeken, de az alkudozásokban az ő szava mégis megbízható szó, meggyőződése egyszersmind követelése lett volna. Az országban legtöbben azt fogják vallani, hogy ily magatartás okvetlenül nagyobb sikereket ért volna el. De nagyobb sikerekre, valódi viszonyokra volt-e szüksége az országnak? Nem épen az volt-e a nélkülözhetlen honmentés, hogy Tisza Kálmán martyrrá legyen, annyi bukás, sikertelenség és megalázás árán megtarthassa miniszteri tárczáját! Krisztusnak meg kellett halnia a keresztfán, különben az emberiség sohasem lett volna megváltva, Tisza Kálmánnak ott kell égnie a miniszteri bársonyszéken, ha ezt a boldogtalan tévelygő és elkárhozott nemzetet az üdv és kegyelem útjára akarjuk juttatni. Oh, becsüljük meg a martyrt! Sok, nagyon sok van az ily magatartásban. Nem emberfölötti áldozat e már a meggyőződés ellenére cselekedni ? De a mi martyrunk ez első szenvedést csak azért viseli, hogy általa a valódi martyrságot érje, — és mindig miniszteri Golgathájának helyén maradjon. Előtte itt is Kristus, ki maga viszi vállán a keresztfát, melyen föl kell feszittetnie. Tartsuk is mindig eszünkben mily rendkívüli példa az ő martyrsága. A világ eddig látott olyanokat, kik martyrokká lettek ; mert lelkök hitéhez, keblüknek meggyőződéséhez törhetlenül ragaszkodtak. A világ másrészt látott olyanokat, kik megtagadták meggyőződéseiket, mert önzés és szennyes érdek csábjaira hallgattak. Most először látunk olyant, ki a lemondott hitéről, megtagadta meggyőződéseit, hogy hazájáért szenvedjen és vértanúi koronát nyerjen. Oh Sokrates és Demosthenes, Cato és Brutus, Rienzi, Giordano Bruno, Savanarola, Huss, Servet, Galilei, Sidney Algernon és ti mind. nagy, nemes fenkölt lelkek, kik nélkülöztetek, szenvedtetek, s véreztetek az igazságért, ilyen társról ti nem álmodtatok sohasem! II. A képviselői ül? ülése jan. 31-ikén. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Horváth Gyula, Molnár Aladár, Orbán Balázs. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Trefoit Ágoston, Szende Béla, Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor. Elnök bemutatja Nagy-Küküllő vármegye közönségének feliratát a birtokrendezési felosztási eljárásban megállapított, de a múlt év végével lejárt bélyeg- és illetékmentességnek további három évre teendő kiterjesztése tárgyában ; a hevesi ipartársulat kérvényét az új vámtarifa elvetése iránt. Mindkét kérvény a kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Következik a napirend ,a vámszövetséségről és vámtarifáról szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása. Plachy Tamás az összes kiegyezési kérdéseket egymással összefűzve összetartozóknak tartja, elannyira, hogy ha azok bármelyike részben vagy egészben elvettetnék, ez az összes kiegyezési művet problematikussá, talán semmivé tenné, pártolja a kormány törvényjavaslatait minden részeikben. A kávévámnak nem tulajdonít oly általános hatást, mint állítják; s különben, aki a czélt akarja, annak akarnia kell az eszközöket is, ha az állam háztartását rendezni akarjuk, keresnünk kell új jövedelmi forrásokat és a pénzügyi vámot, melyet a fogyasztás arányához képest mindenki egyenlően visel, legigazságosabbnak és legjogosultabbnak tartja. Ami az osztrák iparnak nyújtott védelmet illeti, Magyarországnak mint par excellence földmivelő országnak érdekében áll ápolni Ausztria iparát, amely ha prosperál, a fogyasztás számában is szaporodik, de saját nyers terményeink piaczát is tágítja. Ez ipar védelme a külfölddel szemben talán keletkezhető iparunknak és védelmül fog szolgálni. Nézete szerint a kormány elért hazánk érdekében annyi eredményt, mennyit az adott körülmények közt elérni lehetett. Ha a mai állapotokat a vámközösség felbontása által alterálnók, nagy valamitást idéznénk elő monarchiánkra. Azért pártolja a javaslatot. Orbán Balázs: Ez időszerint nálunk legtöbbet szoktak Anglia példájára hivatkozni. Anglia alkotmány történelméből merítik a legmeggyőzőbb érveket, törvényalkotásunk, Anglia irányzatával oly gyakran ellentétes elveinek támogatására. Szóló mindaddig, míg monarchiában élünk, készséggel elfogadja Angliát követendő mintaképül, s bizonnyal jelen esetben is épen Anglia példája ösztönözi arra, hogy a beterjesztett egyesség elvetésével az önálló külön vámterületet követelje, mint egyedüli eszközét annak, hogy hazánk jelenlegi megalázott gyarmati helyzetéből kibontakozhassék. Hisz épen az elszigetelt s különben is mostoha természeti viszonyok közé szorított Anglia az, mely gazdagságát, virágzó iparát s világot adóztató kereskedelmét leginkább czélszerü vámrendszerének köszönheti. Azonban tévedés lenne azta Kiriafami at' ellen küzdési ipara kereskedelme fejlődését védvámokkal fedezni, sőt határozottan áll, hogy védvám rendszere által teremté meg productiv hatalmát s ebből folyó gazdagságát, de sőt még ma is, midőn már nincs mit tartania a versenytől, ma is, midőn készítményeinek kiválósága által határozottan uralja a helyzetet, még ma is pénzügyi tekintetből némely czikkekre, mint ékszerek, selyemáruk, dohány, borra fentartja a védvámokát. (Helyeslés a baloldalon.) Mi, — folytatja szóló beszédét — ennek épp ellenkezőjét tesszük itt e hazában, hol iparunk még poláiból se bontakozott ki, hol tulajdonképi kereskedelem nem is létezik, mert a mi kereskedelmünk a külföldi czikkeknek, idegenek előnyére való elárusításánál, s így pénzünknek külföldre való literálásánál egyébre nem terjedvén ki, az nem a nemzeti jólét és gazdagodás tényezője, hanem a külföldi termékek közvetítő sensariájaként szerepel. És mi, tehát ezen abnormis helyzetünkben vonakodunk alkalmazni azon módokat és védeszközöket, melyek Anglia és a világ minden más országának megteremték kereskedelmét és az azt tápláló ipart, hanem szerződést akarunk törvényesíteni, mely védje a 300 év óta minket kizsákmányoló osztrák ipart; mi évi 40 millió praemiumot akarunk az osztrák iparnak kitűzni, hogy a mienket biztosan megfojthassa; mi egyezményt akarunk létesíteni, mely más országok iparczikkeinek kizárásával, az osztrák iparczikkek egyedáruságát versenymentesen biztosítsa hazánkban egyfelől, s hazai iparunk versenyképességét lehetlenné tegye másfelől. Szóval mi önmagunk akarjuk törvényesíteni és örökíteni azon fosztogatási rendszert, mely hazánkat eddig is gyarmati helyzetre kárhoztatta, s mely oka volt eddig is annak, hogy hazánk a természet páratlanul diís adományai mellett szegénység és nyomorban sínlődött. Abnormis helyzetünket leginkább összehasonlító számtételek világítják meg. Angliában a vámok adják az összes államadó 28 ° C, míg nálunk alig 2%-át. Angliában az egyenes adók az államjövedelem 3 ° C-át, míg nálunk felénél többet tesznek. De ne vegyük a gazdag önálló Angliát, hanem vegyünk összehasonlító példát más kisebb és szegényebb államoktól, például vegyük a haldoklónak mondott Törökországot, melynek a vámtól 33 millió jövedelme van, vagy a kis Hollandot, melynek vámjövedelme 7 millió, vagy a csak most szülemlett Romaniát, mely 27 millió vámjövedelemnek örvend, mmg a letiport nagy Magyarország e czimen alig vesz be 5 millió frtot, azaz bevenné ha azt is a közös ügyekre nem confiskálna Ausztria, úgy hogy hazánkban a vámjövedelemből minden lélekre 43 kr, mig az egyenes adóból 5 frt 50 kr esik. Ezek tehát oly statisztikai adatok, hogy ha mi azt a külföld valamely állam gazdászának elmondjuk, lehetetlen, hogy minket a gondolkozó lények sorába helyezzen, sőt nem hiszem, hogy osztrák szomszédjaink is — kik e helyzet minden előnyét, minden hasznát élvezik — maguk közt bizalmasan minket, mint jó bolondokat, le ne nevessenek. Ha tehát világ gúny tárgyai nem akarunk lenni, ha életképességünknek csak némi tanújeleit is akarjuk adni; ha van bennünk az önérzetnek, a hazaszeretetnek csak egyetlen szikrája is, akkor lehetetlen, hogy a szégyenpirarczunkra ne székeljen. Ha érezzük a nagy felelősséget, melylyel küldőink, a nagy kötelességet, melylyel hazánk iránt tartozunk , lehetetlen, hogy ez egyezményt, az öngyilkosságnak méregbe mártott ez eszközét el ne vessük. (Helyeslés a balon.) Én részemről elvetem s a magyar önálló vámterület mellett vagyok, nem csak azért, mert az hazánk önállóságának egyik fő atributuma, hanem azért is, mert csak ebben látom módját annak, hogy hazánk jövedelmeit oda fokozhassuk, miszerint évente mindinkább fokozódó deficitjeinktől meneküljünk, s hazánknak legalábbis 40 millió évi jövedelemszaporulatot teremtsünk. Mert t. ház, önáltatás és önámítás az, midőn itt sokan a kormány köréből, sőt a nemzet választott képviselői közül is, mint az előadó, Móricz és Tóth Vilmos képviselő urak is, kicsinyeim erőlködnek az önálló vámterület mellett befolyandó nagy jövedelmet, a midőn mesterkélt számcsoportotokkal igyekeznek e jövedelmet eltagadva és leütve, a vámközösség czél SZÖFflségének látszatát kierőszakolni, az igazságot, ami végtelen kárunkra a számtételek tömkelegébe fulasztani, hisz e kérdés oly egyszerű, hogyha azt készakarva szövevényessé nem akarjuk tenni, mindenki első tekintetre felfoghatja, megértheti. Magyarország a hivatalos statisztika szerint 1873-ban külföldről, leginkáb Ausztriából behozott ipar és kereskedelmi czikkekért kiadott 450 mahi frtot. A jelenlegi fényűzési ipar vállalataink bukása mellett bizonnyal nem kereskedett; már most, ha e czikkekre nem véd, hanem csak csekély font0 behozatali vagy inkább kezelési vámot szabunk, abból befolyna évenként 45 millió frt bruttó bevétel, miből, ha 5 milliót kezelési és berendezési költségekre levonunk még mindig marad 40 millió frt tiszta vámjövedelem. Ez azonban csak a közvetlen fiscalis jövedelem szaporulat, minél jóval többre tehetjük azon közvetett jövedelmet, melyet az ekként védett magyar ipar és kereskedelem fejlődése a hon polgáraira és az ezek vagyonosodása és gyáripar keletkezése által fokozott adóképesség emelkedése által az államra is háramolni fogna, mert nekünk tehát nem szabad az önálló vámterület fiscális előnyeinél megállapodnunk, nekünk oda kell törnünk, hogy kereskedelmi mérlegünket javítsuk, vagyis a behozatal csökkentésével kivitelünket emeljük, mit elértünk az által, ha oly czikkekre, amelyek hazánkban fejlődés képességgel bírnak magasabb védvámokat rovunk, s az által hazai iparunkat az önelhagyottság fatalismusából kiemelve, fejlődésre kényszerítsük, s nagy jövőre hivatott polgárságunkat a kivándorlástól visszatartva, itthon biztosítunk neki munkatért. Ez ellen azt hozzák fel, hogy a monarchia vámpolitikája a szabad kereskedés irányelvét fogadta el, mely a védvámokat kizárja, annyival inkább, mert az a nyers termékeinket érő visszatorlást idézhetné elő. Úgy de ezen elméletet leginkább a jelen egyezmény cáfolja meg, mert mi védvámokat szervezünk, és pedig nem is a Magyarország jövedelememelésére szükségelt csekély 10 százalékos védvámokat, melyek visszatorlást semmi esetre nem idéznének elő, hanem szervezünk 40—50 százalékos védvámokat ; a különbség csak az, hogy e védvámokat behozzuk az osztrák ipar védelmére és az osztrák kincstár előnyére. A nyers terményeinkkel szemben gyakorlandó visszatorlást tehát nagyon is provocáljuk és provocáljuk anélkül, hogy azt a vámjövedelemmel egyensúlyozhatnók, vagy annak meggátlására valamely védelemről gondoskodtunk volna , provokáljuk anélkül, hogy hazai iparunk védelmét és így iparos és kereskedő osztályunk felvirágzását eszközölnék. (Folyt. köv.) Tisza Kálmán miniszterelnök szerint igen nehéz a szőnyegen levő kérdéshez ismétlések nélkül szállani. Különben is nevetségesnek tartja, ha valaki ma akarja a történelem ítéletét kimondani. Az előtte szóló képviselők előadására akar azonban néhány megjegyzést tenni, miért is Simonyi Ernő beszédére reflektálva azt viszonozza, miszerint ő csak azt mondta, hogy „meg kell kezdeni a kiegyezési tárgyalásokat újabb egyezmény kötésének szófiából:“ AVlVOIijr OltVliU U üi M IV&miCl, na C i Ili 111 öi“ kerül, akkor a monarchia két állama rendezheti viszonyait külön vámterület által. Ő a közös vámterület híve, s nemcsak elfogadhatónak, de elfogadandónak is tartja a jelenlegi egyezményt. Ezután dr. Simonyi Lajos kisebbségi véleményét hasonlítja össze egyes tételeiben, és úgy találja, hogy azok merőben ellenkeznek egymással. Beszédje élét ezután a külön vámterület hívei ellen fordítja, megjegyezvén, hogy igen furcsán bánnak el a külön vámterülettel, mert egyrészt hangsúlyozzák a szabad kereskedelem fontosságát, másrészt azt mondják, hogy védeni kell az ipart. Némelyek kisebb, mások nagyobb vámjövedelmet várnak ettől, a legszerényebbek azonban 23 milliót. Ő ezt nem hiszi. Gullner Gyula beszédének azon részét, hogy a külön vámterület esetén Ausztria nem fog a nyers terményekkel szemben retorsiót felállítani, Németország gabnáinkkal szemben valószínűleg fog, nevetségesnek tartja. Ő a maga részéről a nyers terményekre vetett retorsiónak lehetőségét, sem egyik, sem másik esetben nem tagadja. Arra nézve, hogy a házban az mondatott: „Ha egyszer megkötöttük a kereskedelmi szerződést Ausztriával, kereskedelmi szerződést többé kötni nem fogunk, mert hiszen látjuk, hogy Ausztriában a védvámos irányzat az uralkodó; ez az egész tíz év alatt nem fogja megengedni, hogy ily szerződés létrejöhessen, még ha a magyar kormány akarná is“, megyjegyzi, hogy Apponyi Albert számokkal mutatta ki miszerint az osztrák népességnek csak igen csekély része az, melynek ez érdekében van. Ugyancsak Apponyi mondta, hogy az textl vámoknál Magyarország érdekei fel lettek áldozva, s rámutatott Magyarországnak abból kifolyó elszegényedésére és nyomorára. Szerinte azonban a szerződéskötéseknél rendesen úgy van, hogy egyik fél is hoz áldozatokat, a másik fél is. S ő részérről azt hiszi, ha az egyezség máskép nem lehetséges Magyarországnak meg kell hozni az áldozatokat, de viszont megkövetelheti, hogy Magyarországnak szüksége lévén a vámjövedelmekre, Ausztria is mutasson engedékenységet. Ezután válaszol azoknak, kik Deák Ferencz szellemét idézték, kijelenti, hogy az akkori viszonyok nem a jelenlegiek. — Most, az üzlet pang, s tudni akarja mindenki, hogy legalább bizonyos időre mihez tartsa magát. Mert meg van ugyan győződve, hogy ha az osztrák-magyar monarchiára oly veszélyek jönnének, melyek erejének megfeszítését igényelnék, a monarchia mindkét részének népessége követni fogná a tettre lívó fejedelmi szót; ez azonban nem elég külpolitikai dolgokban kell hogy lássák, hogy ez megvan. S ez igen nagy befolyással van a monarchia intézőinek elhatározására. Nem helyesli apró visoriumot, legyen az 6 hóra, vagy 1—2 évre; mert belpolitikailag ezt károsnak hiszi. A vámsorompók kérdésében meggyőződése, hogy azok, kik a vámsorompók felállítását követelik, pár év alatt kénytelenek lennének a közös vámhoz visszatérni. Szerinte ez kísérlet lenne, s kísérletbe hazafias szempontból nem egyezhet bele. Bármint essék is ki a szavazás, neki meg lesz az elégtétele. Végre felemlíti politikai pályáját és az azokon szerzett határait, s ajánlja a javaslatok elfogadását. Ezután beadatnak a szavazatok az erdőtörvényjavaslat tárgyában kiküldendő 15 tagú bizottságra. Madarász József kérdé a ház elnökét, van-e tudomása, hogy a zárszámadási bizottság febr. 2. ülését a Hungária szállodában akarja tartani. Elnöknek nincs ez esetről tudomása, de hiszi, hogy e figyelmeztetés elegendő lesz a bizottágok elnökeire nézve, hogy az ülések, mint a házszabályok rendelik, itt a házban tartassanak! Tisza miniszterelnök felel ezután Schwartz Gyula interpellációjára, s kijelenti, hogy a közigazgatási törvényszék sokkal fontosabb ügy, semhogy a kormánynak ideje lett volna azt megoldani. — ígéri, hogy rajta lesz, miszerint a törvényhozás, mihelyest arra alkalmas idő mutatkozik, intézkedjék e tárgyban. Schwartz Gy. a választ tudomásul veszi. Madarász József következő interpellációt intézi a közlekedési miniszterhez: 1. Hajlandó-e miniszter úr hivatalosan tudomást szerezni afelől, való-e az, hogy a kolozsvári főanyagszertári főnök bizonyos Goldstein, csalással vádoltatván, másfél év óta bűnügyi vizsgálat alatt van, mégis folytonosan húzza félévenként 1000 frt fizetését, — és helyette nem az ott volt alkalmas magyar hivatalnok, de a brassói segédanyagvezető bizonyos Giesztl alkalmaztatott, a ki szinte, mint Goldstein, sem nem tudván, sem nem értvén magyarul, a kellő bevásárlások mint jegyzőkönyvek feltevésénél helyette is alantas állású magyar hivatalnokoknak kell működni. 2- or. Hajlandó-e a miniszter úr, szigorú vizsgálat által tudomást szerezni a felől, (már csak a keleti vasút volt igazgatója érdemeinek kellő méltányolhatása tekintetéből is) melyek még e vasútnál, a felhozottakon kivül — azon főbb hivatalok, amelyek magyarul vagy keveset, vagy semmit sem tudó egyének alkalmaztattak. Mi volt előbbi foglalkozásuk és minő szakképzettségük volt a főbb hivatalokba alkalmazottaknak ? — volt igazgatót is beleértve. És hajlandó-e miniszter úr a netán elbocsátandónak, és azoknak, miként leendő kielégítése iránt felvilágosítást adni ? és végre a 3- or Miután a keléti vasútnál amiatt, hogy Kolozsvári és Brassóban is külön voltak forgalmi irodák és külön továbbítási hivatalok, s e hivataloknak egyesítése által nevezetes megtakarítás eszközölhető; — hajlandó-e miniszter úr megvizsgálni, hogy ezek egyesítése a forgalom hátránya nélkül eszközölhető, s ez esetben a két igen költséges hivatalokat egyesítvén, azok helyett Kolozsvárit állítson fel forgalmi üzletvezetőséget. Kiadatik a közlekedési miniszternek. Ürményi Miksa következő interpellátiót intézi a miniszterelnökhöz: Vannak-e a kormánynak hivatalos értesülései: 1. Az orosz békefeltételekről? 2. A fegyverszünet meg- vagy meg nem kötéséről ? 3. Az orosz csapatoknak mozdulatairól Gallipoli vagy Konstantinápoly felé? 4. Az angol hajóhad megjelenéséről a Dardanellákban ? És van-e ma azon helyzetben, hogy ezekről s az egész situatióról fölvilágositást adjon? Kiadatik a miniszterelnöknek. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Ülés vége 2 óra után. ____ Február elejétől kezdve uj előfizetést nyitunk az „Egyetértésire, azért figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e hő végével lejár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Február hóra — 1 frt 80 kr. Február—ápril — 5 frt — kr. Február—július — 10 frt — kr. Lapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legnzélszerűbben cselekszenek, ha czimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik •a. Inad ^hivatalnak. Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK. — Udvari hir. A királyné február 20-ika körül fogja elhagyni vadászatai helyét Cottesbrook- Castlet, a visszajővén, rövid ideig Bécsben fog tartózkodni, s mint halljuk, ott néhány udvari estélyt élvez A királyné azután még a farsang folyama alatt térne vissza Gödöllőre s egy udvari estély nálunk is tartatnék. A kis Valéria királykisasszony még mindig Gödöllőn van s még egy ideig ott marad, mert jól érzi magát. — Személyi hirek. Tisza miniszterelnök ma este 2—3 napra Bécsbe utazik. Utazása nemcsak a kiegyezéssel, hanem a külügyi helyzettel is összeköttetésben áll. — Perczel miniszter a hófúvások által megakadt vasúti közlekedés következtében kénytelen volt több napig N.Kanizsán időzni s csak ma jöhetett vissza Tolnáról, ahová néhány nap előtt temetésre ment. — Haláleset: a budapesti sok évi gyakorlatáról tágas körben ismert Dr. Glück Izidor hasonszenvfi orvos tegnap halva találtatott lakásán Bécsben az Európa szállodában. Mivel a rögtöni halál okát constatálni nem lehetett, hullája bonczolás végett a kórházba szállíttatott. II. Glück az 1848—9-iki szabadságharczban mint orvos vett részt, a forradalom megszűnte után számkivetésben élt, huzamosabb ideig Amerikában és Angolországban mint orvos, és az ötvenes években Budapestre tért vissza, és itt mint homeopatha és spiritista ismeretes névre tett szert. Mintegy két év előtt Bécsbe költözött át. — Seikh Szulejman, a Magyarországon járt török küldöttségnek elnöke dr. Erődi Bélának levelet irt, melyben megható szavakban mond köszönetet hazánk nemes keblű hölgyeinek azon segélyért, melyet pénzben és lépésben a török sebesültek és menekülteknek küldöttek. E köszönetet ő a mi újévünk alkalmával intézi honleányainkhoz, egyszersmind boldogabb újévet kivánva azon haza leányainak, mely oly nemesen viselte magát az elnyomattatott testvérek irányában, boldogabb újévet kíván, mint a mely a szerencsétlen török népre felvirradott. Meghatóan ecseteli azután a szegény nép nyomorát, mely az éhség, hajléktalanság és sok más nélkülözésnek van alávetve. A levél czimén a czimezett nevén kivül kifogástalan magyar írással e két szó: „Magyar leány“ olvasható. — Kunszentmiklósról, január 27-éről írják nekünk: Másnap reggel 5 órakor a dunavizár Laczháza és Dömsöd közt az u. n. agyagosnál mintegy 25 ölnyi szélességben áttörte a töltést, s miként a hir szárnyal Dabastól a fehértóig egész szélességben ömlik. Városunk székszéli lakossága menekül, hurczolkodik, s még veszély ugyan nincs, de tekintve a roppant havazást, s a folyvást dühöngő északnyugati szelet — nagyobb bajnak nézünk elébe mint a 76-iki árvíz alkalmával. Miként a sürgönyök jelzik, Ercsinél a jég megindult, ebből származhat városunkra a legnagyobb veszedelem, mert Tassnál a jégtorlasz torony magasságban mozdulatlanul áll. (Azóta Ercsinél újra megindult s újra meg is állt a jég. Szerk.) A vészbizottság megalakult, s minden intézkedést megtett, mit a már létező körülményeknél fogva a beállható veszély elhárítására s a talán szükséges menekülésre megtehetett. A vészbizottság tagjai Baky Elek, Tóthfalusy József, Nemes Lajos, Kiss József, Baky Kálmán, Pap Lajos és Baucz Ignácz urak. Erélyes szolgabiránk Szondy Dénes ur a vészbizottsággal együtt intézkedik, éjjel nappal éber figyelemmel őrködik és a közbiztonsági közegekkel őrködtet. — A ráczkevei vésznapok. Baráti kézből a következő levelet kaptuk Ráczkevéről : Első nap, hogy a külvilággal érintkezhetünk, — ezt is egyes vállalkozók életveszélyes közvetítésének köszönjük. Városunkat körös körül elárasztó a víz s a közlekedés csupán a belvárosban áll még fenn némileg, hogy a külvárosban mi történik, arról fogalmunk nincs, annyit sejtünk, hogy a nyomorúság ott a szegény nép közt igen nagy lehet. Csónakokkal Ráczkeve a jégtorlaszok miatt, meg sem közelíthető. Ifj. Szilágyi Lajos szolgabíró úr a mentőbizottság élén, mindent elkövet a köznyomor enyhítésére; számosak életét menté már meg és az éhezők szükségleteit sajátjából fedezte. — Az önfeláldozó munkásságban osztozik vele a segédszolgabiró, ki a város végén éjt nappalt egyesítve őrködik a lakosok biztonságán.“ —• Sajtópert tárgyaltak ma Budán a Fortuna-épületben. Joó Károly szabadkai gyógyszerész beperelte Dékics Józsefet, a „Szabadkai Közlöny“ társszerkesztőjét, mivel ez őt lapjában dinnyetolvajnak és zsarolónak nevezte. A vádlott nem jelent meg a tárgyalásra, mely ezért 9 óráról 11-re halasztatott. Ekkor a tárgyalás a vádlott távollétében is megtartatván, az esküdtszék 11 szóval 1 ellen rágalmazásban vétkesnek nyilvánitá s a törvényszék 3 havi fogságra és a törvénykezési költségek megtérítésére ítélte. — A magyar éjszak-keleti vasút S.-A.-Ujhely-kassai, Szerencs csapi és Csap-nyiregyházai vonalain januártól 27-től uralkodott hófuvási akadályok január 30-kán estig elhárittattak, s igy január 31-kével a forgalom az összes vonalokon ismét megnyílt. — A képviselő-választási döntvények. A curiai legfelsőbb biróság múlt év decz. 31-ki és folyó év jan. 24-ki ülésében ismét több nagyobb érdekű elvi határozat hozatott, melyeket a Szokolyai István által szerkesztett „Törvényszéki Csarnok” után szintén közlendőknek találunk — úgy a mint következnek: 1. Azon körülmény, hogy valamely tisztviselő fizetése hitelezőinek biztosítására biróilag lefoglaltatott, azt nem menti fel azon kötelezettség alól, hogy adójának kellő időbeni lefizetését — választói jogosultsága különbeni elvesztésének terhe alatt, — eszközölje. 2. A választói jogosultság ellen, teljes vagyontalanság alapján emelt felszólalásnak hely nem adható, — midőn az a B. adó tabellának kivonata által megczáfoltatik. 3. A segédlelkészek a választói jogot csak akkor gyakorolhatják, ha mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban vannak. 4. A cseléd gazdai hatalom alatt állván, mint ilyen a választói jogot régi jogosultság alapján sem veheti igénybe. 5 A felebbezvény benyújtása után nem lehet többé a választói jogosultság hiányának igazolására oly körülményeket felhozni, melyek a felszólamlásra hozott végzésben elő nem fordulnak. — Ily körülmények tehát a Curiai bíróság vizsgálata tárgyául nem szolgálhatnak. 6. A választók névjegyzéke a községi elöljáróságnak csak egy nappal a felszólamlási határidő lejárta előtt küldetvén J meg: a felszólamlás visszautasítására elégséges okul nem szolgálhat azon körülmény, hogy a felszólamlás nem a községi elöljáróságnál nyujtatott be. — Honnan vegye Törökország a hadisarczot? A „Sovr. Izv.” czimű nagy lap egy kemény czikkben, melynek éle látszólag az orosz diplomatia ellen volna fordítva, azt a jó tanácsot adja Európának, hogy ne is ábrándozzék az után, hogy az átkozott törökök ügyén valamit lendítsen, mert nem elég most Oroszországnak a szlávok felszabadítása, a keresztény tartományok flie’ereffenitáao, a tongurszors kulcsának megragadása, hanem olyan bilincseket kell verni a gonosz törökre, hogy soha se merjen modezani az őt pártfogoló Oroszország ellen. Nem kell — úgymond — hinni, hogy a porta a hadifegltséget fizetni képtelen. Vannak gyönyörű szigetei görög lakosokkal: ezeket adja el Görögországnak , s ez lesz egyúttal Görögországot illetőleg (mely nem akarta fegyveres kézzel összegyűjteni Törökország birtokában levő részeit, a megérdemlett büntetés. Van továbbá a portának Mekkája, ahol a muzulmán világ Mahomed sírjánál rakta le a maga kincseit, határidőt kell tehát kitűzni ezeknek elárverezésére. Ha van a muzulmán világnak tőkepénze, hogy megtarthassa eme szentélyét, —jó, ha nincs, Mekkát a zsidóknak adják haszonbérbe. — A levelező közönség figyelmébe ajánljuk a m. kir. postaigazgatóság következő körrendeletét: A tiszavidéki vasút czegléd-püspökladány-debreczen-szerencs-miskolcz - kassai vonalán, úgyszintén a déli vasút barcs-nagykanizsa-bécsi, nagykanizsa-pragerhofi, továbbá a magyar nyugati grácz-szombathely-székesfehérvári és kisczell-győri vonalon, végre a győr-soproni és az ujszőnyi-bécsi vonalakon a vasúti vonatok már rendesen közlekednek, minélfogva ezen vonatokra kocsipostai küldemények ismét felvehetők. Ellenben Budapest- Székesfehérvár-Nagykanizsa és Székesfehérvár-Ujszőny közt a vasúti közlekedés megnyitásának ideje bizonytalan, miért is a levélposta ezen két vonalrész mentében fekvő postahelyekre (Nagykanizsa, Ujszőny kivételével) esetleg holnap reggel is kocsin fog továbbitatni, a déli és nyugati vasutak összes egyébb vonalaira szóló levél és kocsipostai küldemények pedig egyelőre még Bécsen át irányitandók. Az árvíz Harta és Solt között kiöntött, ennélfogva szükséges, hogy nem csak a Dunapatajra hanem a Kis-Hartára szóló levél és kocsipostai küldemények is kizárólag Kecskemét-Kalocsán át irányittassanak. Laczház-Kun-Szt.-Miklós- Szabadszállás-Izsák közt egyenes postaösszeköttetés létesittetvén, a postát nevezett helyekre úgymint rendesen kell indítani. Dömsöd kerülő uton és csolnakon Laczházával, Tas, Szalk Szt.-Márton, Kun-Szt.-Miklóssal, végre Apostag, Dunavecse, Solt, Szabadszállással nyer postai összeköttetést. — A „Hunyadi Album“-ra, daczára a mostoha viszonyoknak, szép számmal jelentkeznek az előfizetők. Mint értesülünk az előfizetők összes száma január 31-én, az előfizetés határnapján, 1460. Ezek közt van 121 utánvételes is, kikről azonban föl lehet tenni, hogy kijelentett szándékukhoz híven, a nekik megküldendő könyvet kiváltandják ; annyival inkább, mert ezek nevei is közöltetni fognak az album függelékében mint előfizetők. Az album szövegének fele már ki is van szedve, s így február hó vége felé szót lehet küldeni. A szerkesztéstől időközben György Aladár visszalépvén, Szabó Endre és Szathmáry György folytatják tovább az album szerkesztését. — Vasúti baleset. Egy távirati tudósítás szerint tegnap a duna-drávai vasúton (a zákány-dombovári vonalon) jelentékeny baleset történt, melynél ha emberélet nem is esett áldozatul, mégis több sebesülés történt. Egy személy voltat hóekéje, mozdonya, szerkocsija s egy málhakocsi kiugrott a vágányból, s a töltésről lezuhant a földekre. Ez alkalommal a vonattal menő osztálymérnök jelentékenyen, a mozdonyvezető, sűtő, s néhány a málhakocsin levő munkás kevésbé megsérült. Közelebbi adatok még hiányzanak. Mint