Egyetértés, 1878. március (12. évfolyam, 60-90. szám)
1878-03-01 / 60. szám
az orosz csapatok, melyek jelenleg Bukarest s határaink között vannak elhelyezve, korábban jelenhetnének meg Erdélyben, mint az ezen földterület védelmével megbízandó csapatok. Föltételezni akarjuk legalább azt, hogy az 1866-iki csehországi hadjárat keserű tapasztalataiból okultak irányadó katonai köreinkben. 1866-ban azt a végzetes hibát követték el az osztrák tábornokok, hogy kardcsapás nélkül adták föl a csehországi hegyszorosokat, holott e delilek erélyes védelme által súlyos veszteségeket okozhattak volna a poroszoknak. E helyett azonban ellenállás nélkül engedték bevonulni az ellenséget Csehországba. Nos, az erdélyi hegyszorosok föladása egy esetleges háború alkalmával hasonló végzetes hiba lenne eltekintve attól, hogy nekünk lehetőleg nem a mi területünkön kell viselni háborút. Erdélyben azonban jelenleg egyetlen katonával sincs több a dislocált, rendes helyőrségeknél. Míg azonban mozgósítás esetében csak 80— 100.000 embert összpontosíthatna a hadügyi kormányzat Erdélyben, az oroszok addig könnyen birtokukba ejthetnék a szorosokat. — Lehetetlen , hogy ezt be ne lássák illetékes körökben. — De mert eddigelé absolute semmit sem tettek Erdély katonai biztosítására, sőt — miként az „Ellenőr“ félhivatalos távirata bizonyítja — nem is szándékoznak tenni semmit: kétségtelen, hogy nem készítik elő az Oroszország elleni háborút. S hogy a közvélemény előtt némileg indokolják e semmittevést, azt kürtölik, hogy alaptalan, mintha Erdély határán csapatokat összpontosítanának az oroszok. Átlátunk azonban a nemzet félrevezetésére irányzott manőver szövevényein s bebizonyítva látjuk ezáltal azt, hogy nem az Oroszország elleni háború, hanem Bosznia s Herczegovina elfoglalása képezi az irányadó körök politikájának végczélját. S mert ez a végczél s nem más: csakugyan fölösleges katonai intézkedéseket tenni Erdélyben. A háború. Európa most két áramlat közt van, melyek mindegyike háborúra hajt, ez a muszka és angol népé. Angliában a muszkák elleni elkeseredés annyira ment, hogy ott a béke meetingek, ha ugyan merészelnek ilyeneket hirdetni a gladstoriánusok, a háborúért rajongóktól szét veretnek, míg más oldalról az oroszok kinyilatkoztatják, hogy készebbek Anglia és Ausztria ellen háborút viselni, semhogy csak egy betűnyit is engedjenek követeléseikből. Ezen követelések oly túlzottak, hogy azoknak a törökök soha sem fognak eleget tehetni, s ha megígérik is azt, előre látható, hogy csak saját bukásukat írták alá. Az oroszok hadi kárpótlásul követelnek 1400 millió rubelt vagyis 5833 millió frankot, azonkívül 400 millió frtot vagyis 1 milliárd frankot, végre 10 millió rubelt vagy 42 millió frankot, összesen tehát 6925 millió frankot s így majd 2 milliárddal többet, mint Németország csikart ki a gazdag Francziaországból. Azt mondják a muszkák, hogy ezen adósság fedezéséül zálogba veszik Arméniát, az ottani várakat és Bulgária annnnyit fog jövedelmezni a fölemelendő adókkal a portának, hogy ebből fizetheti az adósságot, így tehát Bulgária sem nyert gazdacserélés által, sőt túl lesz terhelve. Az pedig, hogy a török birodalom, kivált Szerbia, Románia, Montenegró és az ezen újdonan teremtett államokhoz csatolandó részek elszakítása után csak a kamatokat — ezeket csak 4 ° C-val véve föl — 139 milliót bírjon évenkint fizetni, alig képzelhető, pedig még akkor a tőketörlesztésről szó sincs. Előre látja tehát az egész világ, hogy ebből csakis háború következhetik, ha Európa meg nem akarja engedni, hogy Muszkaország agyonfojtólag nehezüljön világrészünkre. Angliában, a számítók honában, már régóta beismerték ezt s a hadi készülődések legnagyobb mérvben folynak. Nem múlik egy nap sem, melyben uj hirek nem érkeznének, melyek mindig uj csapat szállításokról, a hajórajoknak a Levante felé közeledéséről ne szólnának. ’ Most már ez edinburgi herczeget is haza szállították Máltából, neje a muszka herczegnő Alexandrowna követni fogja őt „Osborne“ yachtban, mig ő maga a „Szultán” fregattén már előre megy. Tudvalevőleg az edinburgi herczeg tengernagyi méltósággal van fölruházva s igen valószínű, hogy vagy az összes levantei angol hajó raj főparancsnokává fog neveztetni, vagy egy alakítandó észak és balti tengeri hajóraj élére állítják őt. Anglia nemcsak hajórajával, de szárazföldi katonaságával is háborúra készül. Máltába folyvást érkeznek angol ezredek és azon csapatok, melyeknek rendeltetése volt Kelet- Indiába menni, ellenparancsot kaptak s egyelőre Máltában maradnak, mig azok is a kelet felé fognak indíttatni. A testőr sereg, mely 3 gyalog és 3 lovas ezredből: a fusilier, grenadeer és coldstream gránátosokból, a life guard, blue guard és scots grey lovas ezredekből áll, hadilábra állíttatik — ez 1815 óta egyszer sem történt. A fegyvergyárak kettőztetett tevékenységet fejtenek ki, készleteket szereznek be ideiglenes vasutak építésére, a hadügyminisztérium pedig beszüntette az áthelyezéseket a sorhadból a tartalékba. Az oroszok nagyon zokon veszik az Anglia és Ausztria közt készülődő szövetséget. Egy a „Pol. Corr.” által közlött szentpétervári levél, melynek éle egyenesen Ausztria- Magyarország ellen van intézve. A többek közt azt mondja, hogy Anglia soha sem ragadtatta volna el magát oly ellenséges magatartásra Oroszország ellenében, ha nem látná, hogy Ausztria által támogattatik. Anglia és Ausztria érdekei, folytatja a levél, annyira eltérők egymástól, hogy Szentpétervárott még nem tudják fölfogni, mikép játszhatik monarchiánk ily merész és kevés hasznot hozó politikát, mert ezen egyetértés Angliával vagy csak politikai sakkhúzás, vagy arra van számítva, hogy háború legyen a vége. A levél ezen fenyegetődzéssel végződik: „Ausztria igen jól tudhatja, hogy Oroszország készebb inkább utolsó képekjét és emberét feláldozni, hogysem háborújának lényeges eredményét magától elragadtatni engedje. Az angol lapok átalán véve helyeslik kormányuk intézkedéseit egy kitörhető háború esetére és azt hiszik, hogy azon hadsereg, mely a kelet felé indult, elég erős lesz Anglia érdekeinek érvényre juttatására. A „Times“ azt kívánja, hogy Anglia előbb ismerje meg Ausztria-Magyarország álláspontját, mielőtt acióba megy. Ausztria-Magyarországé a zárszó. Angliának és Oroszországnak egyaránt szükség tudnia, mihez tartsák magukat Ausztriára nézve. A „Standard“ ezt mondja, hogy Anglia az orosz békefeltételeket soha sem fogja szentesíteni, hanem kardot fog rántani, ha Oroszország nem hajlandó engedni. A lengyel interpellációra adandó válasz az osztrák-magyar conzulátusoknak Sofiában, Filipopelben és Drinápolyban tett vizsgálódásaik eredményétől és jelentésüktől tétetik függővé, mivel ezen conzulátusok bizatták meg, hogy a muszkáknak osztrák alattvalókon elkövetett kegyetlenkedéseikről jelentést tegyenek. A lengyelek a bécsi országgyűlésen a hiteljavaslati ügyben a kormányra nézve kedvező állást fognak elfoglalni. A török sebesültek részére szerkesztőségünkhöz újabban a következő adakozások küldettek : A mezőberényi magyar végesi olv. egylet gyűjtése...........................14 frt 55 kr. Ostffy Istvánná, Perlaky Jolán egy arany 6 arany, 1 lira, 15 kres fillér, 15 ezüst frt, 20 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tiz frankos, 1 öt frankos arany, 2 márka, 4 sorsjegy és 1 porosz tallér. Az eddig begyült összeg . . . 9811 írt 26 kr. 7 arany, 1 lira, 1 5 kros fillér, 15 ezüst frt, 20 ezüst huszas, 3 ezüst tallér, 2 tiz frankos, 1 öt frankos arany, 2 márka, 4 sorsjegy és 1 porosz tallér.* napig a A mezőberényi magyar-gégesi olv. egylet által 14 török menekültek javára kitett gyűjtő íven adakoztak: Bagi András 40 kr, Komlódi András 20 kr, Dús Gerő 40 kr, Apáti András 20 kr, ifj. Kiss Sándor 60 kr, Balogh Ferencz 10 kr, Komlódi Mihály 50 kr, Bereczki János 40 kr, Földesi András 40 kr, Vigh András 20 kr, Dombi Sándor 20 kr, Földesi Gr. András 20 kr, Székely György 10 kr, Erdei Mihály 40 kr, Bereczki Péter 35 kr, Apáti Andrásné 20 kr, Komlódi István 50 kr, Balogh Dániel 20 kr, Dombi István 20 kr, Balogh Péter 20 kr, Komlódi Mihály 20 kr, Bereczki István 30 kr, T. Balogh János 20 kr, Gulyás András 20 kr, Túri József 30 kr, Bacsó Mihály 40 kr, Molnár Sándor 40 kr, Oláh And. 10 kr, Túri Sándor 20 kr, Szilágyi József 40 kr, Balogh Mihály 15 kr, Budai Erzsébet 20 kr, Veress And. 25 kr, Bereczki János 30 kr, Derekas Zsuzsánna 20 kr, Dr. Komlódi József 50 kr, Bereczki Dániel 30 kr, Zsíros József 20 kr, Bereczki Pál 20 kr, Bereczki Sándor 20 kr, ifj. Bereczki István 40 kr, Molnár János 40 kr, Pataki András 30 kr, ifj. Bereczki József 10 kr, Veress Károly 30 kr, Balogh András 20 kr, őr. Vigh Sándor 20 kr, Balog Ferencz 20 kr, Bereczki János 20 kr, Szilágyi Antal 50 kr, Farkas István 50 kr.* Farkas Sándor beledi ev. lelkész gyűjtéséhez járultak: Farkas Sándor ev. lelkész 1 frt, Farkas Sándorné 30 kr, Buti László gyűjtő 40 kr, Buti István gyűjtő 40 kr, Buti István végső 10 kr, Miholics János 20 kr, Galambosi Sándor 10 kr, Kiss Lajos 10 kr, Kiss Gábor 10 kr, ,Büki Mihály és László 20 kr, Büki Józsefné 10 kr, Mátis Ádám 10 kr, Dancz János 10 kr, özv. Horváth Jánosné 10 kr, Major László 10 kr, Horváth László 5 kr, Dávid János 30 kr, Gál András 10 kr, Szabó János 20 kr, Bakk Elek 10 kr, Bödecs Mihályné 20 kr, Büki János 30 kr, Büki Mih. ifj. 30 kr, Szabó Ferencz 20 kr, Kalmár Sándor ev. tanító 30 kr, Takács Eszter 10 kr, Teke Anna 10 kr, Molnár László 50 kr, Rozinger Sándor 50 kr, Kozma Márton 5 kr, Scheinerné 10 kr, Kozma István 10 kr, Buti Dávid 10 kr, Dancz Mihály 1 frt, Dancz Mihályné 20 kr, Kohn Leopold 40 kr, Horváth Lajos 60 kr, Horváth Ferencz 50 kr, Major Ádám 14 kr, id. Dancz János 10 kr, Bödecs István 5 kr, Pálfi Mihály 10 kr, Büki István 20 kr, Pálfi János 10 kr, Deutsch Lipót 10 kr, Bakó Józsefné 20 kr, Mátis Ferencz 4 kr, Illyés Mihály 20 kr, Rácz József 8 kr, Pálfi Mihály 13 kr, Pálfi József 5 kr, Kozma János 50 kr, Rácz István 10 kr, Goldschmidt Mátyás 15 kr, Deutsch Ignácz 10 kr, Dancz Ferencz 20 kr, Geiszt Dávid 30 kr, Rácz Mihály 10 kr, Pálfi Mihály 20 kr, id. Pálfi Ádám 20 kr, Geiszt Ádám 10 kr Ormándi István 10 kr, Ormándi János 10 kr, Tóth István 10 kr, Tóth Sándor 10 kr, Tóth Mózes 7 kr, Tóth Lajos 16 kr, Kis Dancz János 10 kr, László Pál 4 kr, ifj. Németh József 8 kr, Nagy Sándor 3 kr, László István 7 kr, Pollák József 10 kr, Pap János 10 kr, Boros István 10 kr, Szalai János 10 kr, Papp József 10 kr, Varga István 6 kr, Tóth Ferencz 12 kr, Kámán Péter 10 kr, Németh J.-né 8 kr, Bödecs József 10 kr, Bödecs Sándor 10 kr, Kovács János 10 kr, Molnár Sándor 10 kr, Nagy István 10 kr, Teke István 10 kr, László Sándor 10 kr, Molnár János 10 kr, Ormándi Sándor 10 kr, Horváth István 10 kr, Mód J. 10 kr, Szabó János 4 kr, Mátis István 10 kr, Dancz Ferencz 6 kr, Buti János 4 kr, Bödecs István 10 kr, Buti Mihály 5 kr Dancz János 4 kr, Illyés István 10 kr, Stern Hennán 10 kr, Goldschmidt Henrik 10 kr, Pollák Antal 10 kr, Pánkovics István 10 kr, Horváth Mihály 8 kr, Németh József 40 kr, Rechniczer Antal 10 kr, Kozma Mihály 40 kr, Nemes Zsigmond 20 kr, Mátis Mihály gyűjtő 40 kr, Bödecs József 10 kr, Csöndör János gyűjtő 10 kr, Kiss Sándor 3 kr, Lánczi István 5 kr, isimon Péter 4 kr, Odor János 5 kr, Németh Mihály 6 kr, Mészáros István 4 kr, Szűcs János 6 kr, Buti Mihály 5 kr, Kis István 10 kr, Mátis András 10 kr, K. Tóth István 10 kr, Kass József 5 kr, Fekete Istvánná 4 kr, Horváth Jánosné 10 kr, Kis Pál 10 kr, Bakk Ferencz 10 kr, Galambosi István 10 kr, Varga János 10 kr, Tompos Mihály 10 kr és Pál 5 kr, Szalai Pál 5 kr, Buti Mihály 10 kr, Németh István 30 kr, Buti Istv. 20 kr, Buti János 20 kr, Buti János 18 kr, Csákvári Józs. 7 kr, Kovács Mihály 20 kr, Jású J Buti László 40 kr, özv. Szabó Ádámné 8 kr, Szalai Ferencz 5 kr, özv. Rácz Jánosné 5 kr, Rácz Ferencz 10 kr, Buti Mihály 4 kr, Buti István 20 kr, Szabó István 10 kr, Kovács János 10 kr, Jakab Ádám 10 kr, Jakab István 10 kr, Jakab Sándor 20 Tóth Antal 6 kr, Farkas Lajos 10 kr, Varga László 20 kr, Jakab László 20 kr, Letenyei Sándor 10 kr, Pálfi Istvánná 4 kr, Mátis József 20 kr, Varga Márton 5 kr, Major Mihály 10 kr, Teke Németh Mihály 10 kr, özv. Nagy Mihálné 8 kr, Edii Sánd. 10 kr, özv. Takács Lászlóné 10 kr, Bödecs Mihály 20 kr, Nagy István 5 kr, Gál Ferencz 20 kr, Teke Ferencz 10 kr, Tompa Károly 5 kr, Novák László 10 kr, Tóth Samu 10 kr, Takács Ferencz 3 kr, Mátis Ján. 20 kr, Komlyáti Mihály 10 kr, Mátiz Ádám 11 kr, Horváth Bálint 4 kr, Simon György 4 kr, László Mihály 10 kr, Simon Mihály 10 kr, Simon Ferencz 10 kr, Horváth Gy. 4 kr, Horváth László 5 kr, Major János 5, Tömböly György 10, Kozma Mihály 5, Horváth László 5, Kozma F. 10, özv. Kraniczné 10, Mlinárik Pál ev. tanító 40, Széles Soma 10, Tompa Lajos 6, Kardos László 20, Farkas György 4 kr, Kámán József 10 kr, Németh Mihály 50, Tompa György 20, Székely S. 50 kr, özv. Székely Pálné 50, Farkas J. 40 kr, Kajtár J. 10 kr, Kardos János 3 kr, Baracskai Gáspár 4 krajczár, Tompa János 10 kr, Horváth László 5 kr, Simon Józsefné özv. 10 kr, Illyés Dávid 20 kr, Tompa József 20 kr, Németh Bálint 10 kr, Erdélyi Imre 6 kr, Tarján József 4 kr, Tóth Józsefné 10 kr, Németh Ádám gyűjtő 10 kr, Tompa György gyűjtő 10 kr, Geiszt Mihály 10 kr, Dómján Ferencz 10 kr, özv. Mátis Lászlóné 20 kr, az edvi leány gyülekezet gyűjtő iv nélkül 2 frt 34 kr. * T.-Inoka községe által gyűjtött összeghez járultak: Makay Imre 5 frt, Thomka László 4 frt, Enyedi Sámuel 3 frt 40 kr, Jurenák Miklós 2 frt, Slipfinger József 1 frt 90 kr, Bucsai Sándor 1 frt 80 kr, Lakos István 1 frt 70 kr, Juhász Sándor 1 frt 50 kr, Magyar Zsigmond 1 frt 50 kr, Nagy Bálint 1 frt 50 kr, Enyedi Dániel 1 frt 20 kr, Nagy József 1 frt 20 kr, Lukács József 1 frt, Juhász Pál 1 frt, Tóth László 1 frt, Kocsis Imre 1 frt, Tornyi Benjamin 1 frt, Fleischer Lajos 1 frt, Szendrei Zsigmond 1 frt, Muzslai János 1 frt, B. Tóth Zsigmond 80 kr, Szilágyi József 80 kr, Lukács László 80 kr, Pap Lajos 80 kr, Enyedi Lajos 80 kr, Surány István 80 kr, Tompa János 80 kr, Gyulai Sándor 80 kr, ifj. Egyeki János 80 kr, Lukács Gerzson 80 kr, Pap Gábor 80 kr, Szabó János 80 kr, Egyeki Sándor 80 kr, Tálas Sándor 80 kr, ifj. Rácz Ferencz 80 kr, Lipka Teréz 80 kr, Tályai Mihály 80 kr, Mériáth Károly 60 kr, Tályai Zsuzsánna 50 kr, id. Muzslai István 50 kr, ifj. Lakos István 50 kr, Juhász Lidia 40 kr, Tornyi Juliánna 40 kr, id. Bucsai Mihályné 40 kr, Nagy Károly 40 kr, Hajdú László 40 kr, Lukács János 40 kr, Juhász Mihály 40 kr, Lukács István 40 kr, Botos Etel 40 kr, Kanász Eszter 40 kr, ifj. Tálas József 40 kr, Fazekas József 40 kr, Antal József 40 kr, Varga László 40 kr, Enyedi Miklós 40 kr, Nagy Sára 40 kr, Boldog István 40 kr, Lépés Mária 40 kr, Tornyi Lajos 40 kr, Eladott borért 4 frt. Az összes bevételből ,levonva a kiadásokat, marad a fennebb kimutatott összeg. Március elejétől kezdve új előfizetést nyitsunk az „Egyetértésire, azért figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük e kő végével lejár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassanak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Előfizetési árak: Márczius hóra — 1 frt 80 kr. Márczius—april — 3 frt 60 kr. Márczius—május — 5 frt — kr. Márczius-augusztus — 10 frt — kr. kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. fpHP” Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (himző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadóhivatala. — Udvari hir. Rudolf trónörökös Angolországból visszatérve Berlinbe utazik s ott jelen lesz az ezen idénybeli utolsó udvari bálon. — Leo pápa családi czimere. A pápa régi nemesi családi czimere két mezőre osztva egy cyprus-fát mutat, melynek tetejéről balra üstökös csillag látható ; az alsó mezőben pedig a fa tövében mindkét oldalon egy-egy liliom. — Menydörgés volt tegnap estefelé a főváros felett. — A kora tüneményt erősebb mértékben s villámlás kíséretében aznapon Szegeden is hallották. — Kutsker bibornokot, a bécsi érseket, mikor a pápaválasztásról hazaérkezett, ünnepélyesen fogadták. A bibornok igen kiemelőleg nyilatkozott az uj pápa személyes szeretetreméltóságáról. A szivreható szeretetreméltóság — úgymond — mely az elhunyt szent atyát oly nagyon jellemezte, utódjának is sajátja. Ennek bizonyítására többi közt az egyháznagy következőt hoza fel: Midőn a szent atya megválasztatott, s a méltóságok egymásután tették le az egyház feje elé hódolatukat, a sor rájött Bécs bibornok-érsekére is. XIII. Leo a bécsi főmegye főpásztorát szeretetteljesen megölelte, s a legszivélyesebb módon következőket mondá: „De tibi specialem benedictionem pro dioecesitua.“ Ezenkívül más részleteket is mondott el a bibornok, melyek mind azt bizonyítják, hogy XIII. Leo örökölte Pius szeretetreméltóságát. — A népszínházban mad. e. tartották meg a főpróbát Abonyi Lajosnak uj népszínművéből „Ambrus bácsi“-ból. A holnapi előadásra a jegyek már ma is nagy kelendőségnek örvendtek. — Nagyon helyesen történt! A bécsi polgármesterhez a budapesti polgármesteri hivatalból egy hivatalos átirat érkezett franczia nyelven. Egy bécsi lap megbotránkozik ezen, s felkiált „Tehát inkább francziául mint németül! — Bizony inkább!! — A pozsonyi női háziipar tanítónőképző intézetben f. év május hó 10-én uj tanév kezdődik, melyre 23 leány vétetik fel. A kérvények ápril 15-éig az egyesület igazgatóságához intézendők. Csak oly leányok vétetnek fel, kik a 15-ik évet elérték s 18-ik évet túl nem haladták. Tanításért s tartásért 150 frt dij fizetendő félévi részletekben. Az elméleti tantárgyakon a közönséges női kézimunkákon kívül a következők taníttatnak itt: Gépvarrás, a ruha- és fehérnemű-szabászat, géppel kötés és géppel hímzés, burkolás és horgolás, fehér hímzés, rámamunka és egyéb rövidáruk készítése, művirágkészítés, a szalmafonás és a fonat feldolgozása, keztyűvarrás, egyszerű dobozkészités. — A tabáni népiskolai könyvtár javára adott hangverseny eredményének kimutatásához pótlólag felemlítjük még felülfizetőkül, és pedig Ekker A. 2 frt, Csengery A. 4 frt, Gerlóczy Károly 2 frt, és b. Majthényi Ottó ur 10 frttal. — A német hadseregről Polignac alezredes, ki több éven át Berlinben a franczia követségnél mint katonai előadó volt alkalmazva, érdekes „Elméleteket“ adott ki, melyek vázlatai szerint a német birodalom összes hadkötelezetteinek száma a végfelkeléssel együtt 3.300.000 emberre rúg. Az állandó sereg és Landwehr jelenleg 1.300.000 emberből áll. Háború esetén Németország úgy mozgósíthat, hogy a parancs kiadásától számított huszonegyedik napon az állandó sereg ki van fejlődve a franczia határszélen. A második mozgósítási időszak a tizenegyedik mozgósítási héten kezdődik s a mozgósítás kezdetétől számított tizenharmadik héten uj 300,000 ember érkezhetik a működő hadsereghez. Háború esetén tehát a negyedik mozgósítási hónap kezdetén a hadsereg működő része 1.160,000 emberből állhat s ezen kívül a pótcsapatoknál még 290,000 ujoncz lehet oktatás alatt. — A konstantinápolyi élet. Múlt hétfőn, daczára Anglia kijelentésének, hogy rögtön háborút kezd, ha csak egy kozák is beteszi a lábát Konstantinápolyba, tizennégy kozák vonult be a fővárosba. Szevket pasa ezekről kézbesitteté ugyanis Edelemben irt levelét a szultánnak. Mikor a kozákok a Stambul és Galata városrészeken átvonultak, az utczákon nagy néptömeg csődült össze, s az „arany szarv-öböl“ hídján teljesen felakadt a közlekedés. A török főváros különben nyugodt, sőt Perában vígan ünneplik a farsangot, álarczos bálokat rendeznek, melyekben, persze, többnyire csak európaiak vesznek részt. IX. Pius pápa halálát a konstantinápolyi katholikusok is meggyászolták s az ünnepélyes gyászistentisztelet a taxini örmény templomban nagy pompával ment végbe. Az összes nagykövetségek és konsulátusok teljes személyzete díszben jelent meg s a templom zsúfolásig megtelt. A díszőrséget franczia tengerész tisztek végezték s a rend fenntartására is ők ügyeltek fel. A szertartást a pontifikáló örmény patriarcha végezte fényes segédlettel. A török országgyűlés feloszlatásának okáról drasztikus esetet beszélnek. Egy parlamenti képviselője Szambul városnak a képviselőház utolsó előtti ülésén ugyanis hevesen megtámadta az összes pasákat, különösen kemény kifejezésekkel illette a parancsnokló tábornokokat, Mehemet Alit és Szulejmant. Ekkor Fuad pasa kardot rántott reá és csak többek rögtöni közbelépésének köszönhető, hogy a véres botrányt megelőzni sikerült. A szultán az esetről azonnal értesült s minisztertanácsot hivott össze, melyen a pasák ellen emelt vádakra a többek közt így szólt: „Talán azt kívánjátok ti, hogy nagyatyámnak példáját kövessem s valamennyi pasámnak fejét levágassam? Ezt nem fogom tenni, inkább feloszlatom az országgyűlést.” S a parlamentet egy azonnal kiadott császári formámal fel is oszlatták. — Hangverseny. A philharmoniai társulat márczius 13-án a redoute nagytermében hangversenyt rendez, melyben Roesse 1 Dur, a Liszt-iskola egyik zongoraművésze, Saint-Saens egy új zongoraversenyét fogja előadni. Mint halljuk az eddig kissé kényelmetlen ülőhelyekre nézve is czélszerű változás történt. Az érdekes teljes műsor közelebb közölhetjük. Az újpesti rablógyilkosságért tegnap elitélt Rózsa-testvérek azt kérték a törvényszéktől, hogy együvé zárják őket. A kérelemnek helyt adtak; mint értesülünk, a Kerepesi úti börtönben helyezték el őket, de adtak melléjük egy harmadik foglyot is, egy tizenöt évre elitélt rablógyilkost. Az elitélt testvéreket ma este szállították át a fegyház helyiségeibe. Kellner Ignácz egyelőre, amig t. i. a katonai hatóság Komáromba szállítja, a Fortunában marad. Ennek bűnügyében nem lehetetlen, hogy a katonai bíróság a Rózsa-testvéreket is reklamálni fogja apáig, bíróságtól, mert Kellner a gyilkosság alanyi tényálladékát s az 1500 forint készpénz elrablását mindeddig határozottan tagadja, márpedig e ténykörülmények kiderítéséhez csak a Rózsa-testvérek vallomásai alapján foghat majd a hadi törvényszék. — Ha tehát a reclamatio megtörténik, a Rózsa-testvérek szintén Komáromba vitetnek s ott a végtárgyaláson tanúként fognak szerepelni. Rózsa Istvánon a halálos ítélet aztán hajtatik végre. — Mint a kir. ügyész utján értesülünk: Rózsa István kivégzése az ítélet jogerőre emelkedése után vagy a Fortuna-épület udvarán, vagy a dologház udvarán megy végbe. Végleges megállapodás még nincs. A szomorú adus mindenesetre kora reggel, a hivatott bírósági személyek jelenlétében, a nyilvánosság teljes kizárásával történik. Egy tizennégy éves leányka, Sz. Borbála akart tegnap a három dob utcza 185. szám alatti lakásán életének véget vetni. Lugessencziát kezdett inni, de szerencsére hamar észrevették s a Rókusba szállították, hol talán még sikerül neki a végzetes lépést kiheverni. — Borzasztó szerencsétlenség történt e hó 24-én a párisi „Grand Hotel“-ben. A szálloda felhúzó gépezete, mellyel a vendégek s málháik a legfelső emeletig felhuzatnak, egy vasrúd eltűrése folytán az ötödik emelet magasságából lezuhant. Schack báró s neje épen elutazóban voltak, de a báró a lépcsőn ment le, a báróné ellenben a szerencsétlen órában a gépet akarta használni. 0 s aszálófelügyelő és a konduktor voltak a kosárban. A komplikált gépezett úgy megromlott, hogy a második emeletnél az utasokat először felrántotta az ötödikig s onnan zuhant le hirtelen a földszinre. Oly nagy volt a durranás, miként ha egy ágyút sütöttek volna el. A három egyén sértetlenül feküdt a gép alatt, de mind a három meghalt. A halál agyrázkódás folytán állott be. Felelősségre a felhúzó építőjét vonják. — A törvényszékről. Vagy 4—5 tagból álló együgyű napszámos-bandát fakgattak ma a törvényszék előtt hamis bankjegyek tudatos terjesztése miatt. Azt mondja egyebek között az egyik vádlott: Ő 13 bankót talált a „Béni zsidó“ kemerájában a padló alatt, meg is tudta, hogy a zsidó kereste a bankókat, de tőle nem merte kérni, ő meg nem merte visszaadni, noha halottá, midőn Béni feleségének zsidó nyelven elmondotta, hogy a padló alá rejtett hamis bankók elvesztek. Kérdi arra Székács elnök: Hát honnan tudsz te zsidóul? Vádlott, mindig zsidóknál szolgáltam, megtanultam. Elnök: Mond el hát zsidó nyelven azt a mit halottál ? Vádlott: Hát azt mondta a Béni a feleségének: „di geld nit gut stelte“ (nagy derültség, persze a hallgatóság közt.) Carneval. Farkas Sándor beledi sopronme gyei ev. lelkész gyűjtése . . 33 frt 27 kr. T.Inoka községének gyűjtése . . 47 frt 60 kr. N. N. Budapestről..................... 1 frt — kr. Összesen 96 frt 42 kr. és egy arany. Ehhez adva az utolsó kimutatás összegét . . . . . . . . 9714 frt 84 kr. ÚJDONSÁGOK, — kapunk mellékletén találja az olvasd a mai országgyűlési tudósitást, Orbán B. és Miklós Gy. tegnapi beszédeit, a törvényszéki csarnokot stb. AZ „IY11TE” TARGIÁJA. KÉT ÉLETRAJZ. — ELBESZÉLÉS. - IRTA : K 4K.1K EMNI.. (14-ik folytatás.) A kapitány csöndesen fölállott, Vilmához ment, s fejcsóválva, nagyon lassú hangon szólt: — Tehát nem férje?. Sejtettem, minden erre mutatott. Pedig az a fiatal ember nekem is kezet adott rá. Mondja gyermekem, mivel biztatja most kegyedet ? — Ne legyen ítéletével szigorú, kapitány úr, — válaszolt töredezve Vilma, el nem kerülhetvén a leletet a kapitány türelmetlen tekintete miatt. — Szülei nem akarják. Majd elmúlik .. . nem sokára. Kihez is fordulhattam volna? Régen szeretjük egymást. — Hozzám is fordulhatott volna leányom. Szegény öreg, olyan neheztetőleg mondta, hogy ilyet ő valóban csak nagy jóságában mondhatott. — Mért vonszoljam odább, ami csak tehetetlenség marad akárhol! — szólt elfojtott szenvedélyességgel Vilma. — Jobb sorsra szántak, de nem gondoskodtak, hogy mi történik velem, ha szerencsétlenség következik. Nem csak a kézügyességétől, szorgalmától függ, hogy megkedveltessük amit elvégez; nemcsak akarat kell ahhoz, hogy segítsünk magunkon. Én is akartam és küzdöttem, de nem nőtt fel velem se a türelem, se az alkalmazkodás. Ezeknél egy fejjel mindig magasabb maradok, pedig a mint vállamba kapaszkodnak, érzem, hogy ők az erősebbek. — Istenem, istenem! — dömrögött közbe a kapitány. — Kegyed nagyon kevésre becsüli magát, édes leányom. Sok kisasszonyt ismerek, akik koránsem részesültek oly nevelésben, s akik nem épen a legjobb körülmények közé jutottak, és — becsületemre mondom — én a javabeli időmben sem forgattam úgy a kardot, mint most ők az ollót vagy a kicsi tűt. Mások pedig holmi buksi gyerkőczökkel évelődnek, könyvhöz szoktatják, sétálni viszik, és mindazonáltal nagyon kedvesek. Mert édes leányom, nem lehet mindenki generális, akármilyen vágyai vannak is a hadnagynak. Nekem is van egy ilyen jóbarátom, aki mégsem esett kétségbe, habár voltak fájdalmai. Kegyed roszul tett, nagyon roszul. Vilmát e szemrehányásra keserűség fogta el. — Irigylem, a ki meg tud élni, a ki küzdelmeiben nyugodtan képes elgondolni, hogy egykor minden másképen volt, és megnyugszik. Nekem mindig a fényes pillangók jutnak eszembe, melyek oly vidoran röpdesnek, de ha letörlik a szárnyaik zománczát, nem tudnak többé szállani, elvesznek. És Lajost szeretem. Oh jó kapitány, nem merném megkisérleni, hogy vájjon elválhatnánk-e egymástól. Pál kapitány könyöket látván Vilma szemeiben és a fájdalom fehérségét a finom arczon, mentegetni kezdte magát, hogy ő épenséggel nem akar sem tanácsot adni, sem szemrehányást tenni. Idejövetelének nem volt semmi más czélja, csak hogy tiszteletét nyilvánítsa, s bocsánatot kell kérnie, ha fájdalmas emlékeket idézett föl. Mint a család régi ismerőse és mint vén ember szólt. Folytonos esedezések közt teregette karjára a félöltönyt, ajánlotta magát és eltávozott, mert tudta, hogy Lajos most már útban van hazafelé. A kapitány eltávozása után Vilma néhány perczig meg sem mozdult, úgy elgondolkozott. Azután gyorsan elhárította szemeiből a ktöny utolsó nedvességét, sőt hideg vízzel is lemosta, s a politúros tükör elé állva, csmosotgatta magát, virágot tűzött bajába, mert ő is tudta, hogy jönni kell Lajosnak mindjárt, aki előtt mindig szép és vonzó akart lenni. Pál kapitány egyenesen azon az uton ment, amelyen találkoznia kellett Lajossal, akiről remélte, hogy nem fog neki kényökkel válaszolni. Sok katonás keménység volt abban a mozdulatban, amivel a kis öreg úr aztán Lajos elé lépett. — Egy szóra uram, Lajos arcza nem mutatta, hogy valami nagyon örülne e találkozásnak, s egy kis időbe került, míg azt a hivatalos örvendezést felöltötte, melyet szavakban így szokás kifejezni: „nii ön az?“ — Én most önöknél voltam, — így szólt a kapitány. — El akartam hozni Vilmát, de azt mondta, hogy szereti önt. Ha eljött volna velem, akkor önnel számoltam volna, lovagias módon. A kezem reszket ugyan, de egy golyót még el tud lőni. Dályai Lajos ur, én nem akarok több bánatot okozni annak a szegény leánynak, hanem ne okozzon ön sem. Amíg Pál Benjamin kapitány él, addig lesz valaki, aki számon fogja kérni öntől ezt a leányt. Emlékezzék rám Dályai Lajos úr. Nagy hevességgel vetette másik karjára a fejöltönyt, s apró feszes lépésekkel, kidüllesztett mellel odább ment. XVII. Akárki életrajzában is a legnyíltabb s eléggé soha el sem beszélhető fejezeteket képeznek azok, melyeket a szerelem langyos fuvallata élesztett, a szivek nyugtalansága tett mozgalmassá, és fenségessé is váltak valami folytonos semmiség által, ami olyan légben lakó és megőrizhetetlen, mint a világosság. El is múlik, csakhogy a szív éledt tőle. A boldogságról, vagy a boldogtalanság hiányáról örömest beszél mindenki, s mivel az ifjúság rendelkezése alá van adva az a regebeli bőségszaru, melyből virágot lehet széthinteni végtelenül: ugyan miért is kímélnék a virágokat ? Hanem a jókedvű közlékenységet vagy öntelt dicsekvést se szokás aztán vetni a házasság küszöbénél, mint valami esőköpenyt. A családi élet annál jobb, minél kevesebbet beszélnek róla, s ezen uj korszak szereplői az hiedelem és udvariasság védelme alá jutnak, azon védelem alá, mely soha sem szűnik meg örömteljesnek és boldognak hirdetni a családi életet, és nyugodt részvéttel olvassa le a halotti jelentésekről, hogy: „meghalt boldog házas élete ennyi meg annyi éve után, noha talán ez életrajzi főadathoz némi függelékről is volna tudomás. Dályai Lajos otthona olyan volt, melyet a legjobb ismerősök sem érintettek kérdésekkel. Az olyan otthon körülményei, mint az övé, visszavonulóvá tesznek mindenkit. Eltűnnek a rendes társaságból, a nyilvános helyekről és mulatságokból. Számkivetik magukat a külvárosokba ; mulatságaikat, szórakozásaikat a folyton változó és zsibbongó csoportok közt keresik, melyek ismét csak a külvárosokban találhatók; legtöbbször mégis a magányos helyeket látogatják. A házban, ahol laknak,kezdetben idegenkedik tőlük mindenki és sugdosnak, ha látják őket. De utoljára megszokják, mert számuk oly nagy, hogy fáradságos kikerülni őket. Az asszonynak nincs társasága, sokat unatkozik, örömest elbeszélget a házmesternével,akinek kész a színházban is jegyet váltani, hogy együtt menjenek, mert férje nem szeret színházba járni. A férj a bevalló ivén rendesen „nőtlennek“ írja be magát, s bárhová megy, sehol sem kérdezik tőle: „hogy vannak otthon?“ Ha régi ismerősök közé vetődik, mindenki elhallgatja a természetes kérdést: „hol volt oly sokáig, hogy nem láttuk?“ Az elöljárója vagy valaki, aki még gyermekkorában ismerte, kérdezősködik háta mögött, s mikor megtudja, amit kérdezett,azt mondja rá: „kár érte.“ Nem akad senki, aki az otthon lévőnek „tiszteletét“ küldje karácsonyra, vagy újévre. Évek múlnak el, s nem vesznek róla tudomást sehol, s a férj el is hihetné, hogy a világ nem tud semmit az ő körülményeiről, azonban mégis meg van győződve, hogy tud. Lassankint egészen elszokik régi környezetéből, új emberek közé vergődik, akik nem oly jó ismerősök; a társadalomban egész más érintkező pontokhoz kerül , melyek se nem a legelőnyösebbek, se nem a legjobbak, de nem igen lehet válogatni. Egy darabig így tart ez, mig a helyzet sajátszerűségét érzik; — de idők múltával a férj ráér színházba járni, asszonyostul elmenni a divatos sétálóhelyekre vagy a kereskedésekbe s a régi jó ismerősök is azt mondják egymásnak: „Jó ideje már talán rendbe jöttek.“ Mert csak egy bizonyos ideig szeretnek az emberek valakivel törődni, aztán: vigye a patvar a mások dolgát. És ha a férfi egyszer megint rendesen megjelenik a régi körben, s észrevehető lesz, hogy újra elfoglalja ott székét, nem nézegeti az órát, nem vásárol narancsot, és feltűnő szabadossággal kérdezősködik: hogy hát a régi élet folyik-e még? aztán másnap s ötödnap, meg huszadnap is ott van, akkor sem kérdezik: „mi történt otthon?“ Legfeljebb azt mondják egymás közt : „vége lett.“ Az a bohócz-estély, mely farsang vasárnapján, márczius 3-án készül a vigadóban igen hóbortosan és bolondul készül lefolyni. Tele van a város rikító plakátokkal s a redout bérlője olyan fényesen kidisziti ezúttal a termet, mint csak néha napján lehet: 3000 láng fog ragyogni a fejek felett. Akik csinálják, úgy tervezik, hogy hajnal előtt szó se legyen a régiről, azalatt pedig folyton folyvást lesznek előadások, hangversenyek, politikai vonatkoztatások és egyéb bohó szellemeskedések. Tisza-Földvárról írják nekünk: Kedélyes tánczestély volt 24-én az itteni nagy vendéglő termében. A táncz és jó kedv reggelig szakadatlanul tartott. Képviselve volt a vidék mindkét nembeli ifjúságának java és virága. Ezek közül És a legtöbbször vége is lesz, mert a családi szentélybe magukkal viszik be azt a tündérmesebeli éles kardot, mely oda kerül kettőjük közé. Lajos mindig és mindig érezte, hogy Vilmával feledtetni kell helyzetét. Előzékeny, figyelmes kívánt lenni, s ez a legtöbbször az őszinteség feláldozása nélkül lehetetlen. Igyekezett apró örömökkel szórakoztatni, s egész pazarlást vitt véghez, csakhogy figyelmét foglalkoztassa. Egy ékszer, egy csinos öltönydarab mindig nagy tényezőt játszik az ilyen viszonyokban. Magával alig gondolt. Mindent elvont önmagától, csakhogy pótolja valahogy azt az erkölcsi számadást, mellyel egymásnak tartoztak. Hiszen ez még most nem is háztartás, de majd eljön az igazi háztartás is, s akkor takarékosak lesznek. Apró kölcsönökhöz folyamodott, s kezdett megismerkedni a halvány zöld papírokkal, az élet eme divatos ignetteivel. Mind hasztalan. Vilmának nincs mosolya. Nem tud az otthoni fényforrása lenni, mely bearanyoz mindent, s napfénye által megteremt egy külön világot, egy kicsinyt, egy üdítőt, melynek urai csak ők: a férj és a nő. Lajos ha megtér napi munkájából, mindig azt a szomorú arczot látja, mely feléje fordul, s kérdezni látszik. Türelmes végtelenül, de e türelemben mártírság van. Lajos vigasztalja, szeretettel magához vonja, beszélget neki napi élményeiből. Vilma arczán csakugyan megjelenik a mosoly, egy kis mécs, melynél annál észrevehetőbb lesz, hogy mily sötétség uralkodik itt. Lajos, ki meghűlt légjárta kastélyában, és szép kilátásra nyíló ablakait ama halovány zöld papirosokkal raggatja be, gondolkozni kezd, hogy mi történt eddig. Ha hazamegy, nincs nyugalma, nem megpihenést és fölújulást talál ott. Kecsegteti magát, hogy majd másképen lesz, és visszaidézi az időt, amióta ismeri Vilmát. Ekkor egész a végtelenségbe téved gondolataival. Vilma ki nem ejti azt a kérdést, melyre úgy várja a választ. Minél tovább késik az, annál inkább retteg és annál szenvedélyesebben szeret, mert szerelmétől vár bűnbocsánatot és tökéletesedést. (Folytatása kör.)