Egyetértés, 1878. április (12. évfolyam, 91-119. szám)

1878-04-24 / 113. szám

ezen szegény Magyarországban a vallási viatálko­­dást felkeltő rendeletét kibocsátotta. De vissza kell utasítanunk e miniszteri leiratot azért is, mert ezáltal, az első rés szándékol­­tatik töretni, a magy. prot. egyház szabadságán, mely századok könnyeivel s vére­­hullásával van megszentelve, s melyet, csak éle­tünkkel vehetnek el tőlünk. Végre azon miniszteri leirat, a prot. lelkészeket s más hitfelek­e­­zetü lakosok vagy elöljárók szeszélyeinek tenné ki, azoktól hozná függésbe a prot. lelkészi hivatalokat melyek már nemcsak az anyakönyvi kiadványokra nézve, de kultusok, imádkozásukra nézve is külső és idegen tényezőktől tétetnének függővé, aláztat­­nának le. Nagyon fájdalmas, hogy alkotmányos országban miniszter, ily rendeletet bocsáthatott ki; rendeletet, melyet a ma­gyar prot. egyház egyeteme, egyh. kerületei, egy­ház­megyéi, egyházai, lelkészei és elöljárói nem­csak el nem fogadhatnak, de mint hitelveikbe, confessióikba, isteni tiszteletük sza­badságába vágót, tárgyalás alá sem vehet­nek, hanem tisztelettel bár, de a neheztelés ag­godalmával visza fognak utasítani. Hát már a magyar nemzet és hazának ezen negyedfél százados védője szabadságának minden­kor élethalálra kész fizetés nélküli önállój­a, a magyar prot. egyház is vérző se­bekkel akar pályájáról leszorittatni ? Hát oda ju­tottunk, hogy midőn a magyar kormánynak szé­lesebb és biztos­ alapra kellene he­lyeznie a vallás és lelkiismeret sza­badságát, akkor hátrafelé megyen, a Protestan­tismus ellen támad, és azt hi­t­e­l­v­e­i­v­e­l el­lenkező cselekményre akarja kényszeríteni? Ezt nem csak nem tehetjük, sőt országos kel és a külországi prot. fejedelmek és törvények­országok által biztosított törvényeinkbe czikkelyezett hit­vallási szabadságunkból kifolyólag, mint magyar állampolgárok és protestánsok, tiltako­zunk a vallásunkba avatkozó miniszteri leirat ellen, s felhívjuk az összes magyar protestáns egyház és lelkiismereti szabadság, protestáns és nem protestáns hívét, hogy hivatalos és irodalmi, társadalmi és gyülekezeti uton, a Protestantis­mus és lelkiismeret szabadságának minden attri­bútumait sértő idézett miniszteri leirat ellen, tiltakozásukat a szabad magyar or­szág nevében emeljék fel, meggondolván, hogy a vallás és lelkiismeret szabad­sága nyugoszik, melynek megsértése ellen egy szabadkeresztyén nemzet­nek és országnak bármi hitvallást valljon is tiltakozni, önmaga s a sza­badság szentsége iránt való nagy kö­telessége. Bécsből írják a „Búd. Corr.”-nek: „A közvetlenül érdekelt körök az utóbbi napokban az itteni kereskedelmi minisztériumnál ismételve kérelmezték, hasson oda a külügyminisztérium által, hogy Németországban a mi fa-, gabona és lisztkivitelünket vető azon rendszabály, mely a fenye­diffe­­rentiális szabályokra vonatkozik, vonassák vissza. A külügyminisztérium valószínű­leg a magyar kereskedelmi miniszter által is ha­sonló közbenjárásra felszólítva, nem fog késni ez­iránt kellő lépéseket tenni, de nincs kétség, hogy a német kormány saját kezdeményezéséből fogja e rendszabályt ismét felfüggeszteni, miután oly nyers­anyagok Ausztria­ Magyarországból való kivi­telének megnehezítése, mely anyagok Németor­?í$fftlf" Äm­bin&nm^eaSM­i világ"legelső sorban fog ez intézkedések ellen felszólalni.“ A vámkezeléshez szükséges betű­soros áru-lajstrom a „Bud. Corr.“ bécsi szerint már annyira elkészült, hogy most értesülése elküld­heti a magyar kereskedelmi minisztériumnak annak megbírálása végett, vajjon helyesen vannak-e be­osztva a vámtételek alá az egyes árak. A­mint e német szöveg véglegesen megállapittatik, a lajs­trom magyarul is ki fog dolgoztatni. A vámhiva­taloknak az új vámtarifa életbeléptetése alkalmával adandó utasítások tervezetei már ki vannak dol­gozva. A háború. Bár mikép is k­e­r­ü­l­j­é­k a románok az összeütközést az oroszokkal, ez, ha halaszta­­tik is, el nem maradhat, mert nem képzelhető, hogy a két sereg valahol ne találkozzék, kivált ha az oroszoknak komoly szándékuk a román hadse­reget lefegyverezni. A mai hírek azt is mond­ják, hogy már eddig csakugyan volt is ily ös­­­szeütközés S­o­m­p­a­l­án­k­á­n­ál, de­ bővebb részletekről még nincsenek tudósításaink. Ha a ro­mánokat a muszkák csakugyan Erdélybe szorí­tanák, akkor ugyan előre látható, kormányunk minden elővigyázatának, hogy dac­ára a mozga­lom el fog terjedni Magyaror­szágb­an és ma­gával rántandj­a nemcsak a román és magyar nem­zetet, hanem még a katonaság nagy részét, sőt talán magát Andrássyt s eddig vallott semleges­ségét is. Az oroszok dolgát lehetetlen rózsás szín­ben látni még a legoptimistikusabb russophiknek is, a belbajok ott napról napra szaporodnak és ki­terjednek. Muszkaország ugyan megkísérli azon gyalázatos manővert, a muszka intelligent ellen, mely Ausztriának Gácsországban 1846-ban oly jól sikerült, hogy t. i. a pórokat lázitja föl az értelmesebb kaszták ellen, de ez oly két élű fegy­ver a kormányra nézve, mint II. Ulászló idejében a pór keresztes had volt Dózsa alatt. A görögök is erősen készülnek Muszkaor­szág ellen és az angolokkal alkudoznak, kik Eu­boea szigeten és a Piraeusban katonai telepet akarnak alapítani. A viszonyok Ausztria és Oroszország közt is élesedni látszanak s alig valószínű, hogy monarchiánk, daczára a német békéltetésnek, elke­rülje a háborút Oroszországgal. .­)­­Az orosz h­a­d­s­e­r­e­g állásáról a követ­kezőket írják Ruscsukból: Északi Bulgáriában, a Duna és a Balkán közt jelenleg Wanovsky tábornok főparancs­noksága alatt áll a 12. és 13-ik hadtest és 14. önálló, Oroszországból nem rég érkezett tartalék­zászlóalj. A 12. hadtest a 12. hadosztál­lyal P­i­r­­gos és S­ist­ova közt a 33. hadosztál­lyal Has­osukban és Turtukajban, a 13. hadtest az 1.hadosztál­lyal Silistriában s a Rasgrad­­t­ó­l 0 z­ra an-B­azár­ig nyúló demarcation­nalis vonat mentén, a 35. hadosztál­lyal a w­idd­i­ni kormányzóságban; 14. tartalékzászlóalj a kisebb városokban van felosztva. A keleti had­sereg összesen körülbelül 50.000 emberből áll. A 12. hadtest jövő héten Romániába indul; a kaukázusi hadseregből újabb csapatokat várnak ide.­­­ Az itteni csapatok kiegészítésére csaknem naponkint érkeznek csapatok egyenesen Oroszországból. Rus­­csukot újabban nem erődítik,­­ az erődöket az oroszok megszállva tartják 150 régi alkatú török ágyúval; 60 nehéz hátultöltő fog érkezni e napok­ban Galaczból. A ruscsuki katonai és polgári kormányzó, Timotejev tábornok, az új köz­­igazgatási közegek begyakorlásában fáradozik, hat bolgár rendőrezredet alakítanak; a ruscsuki kerület egyelőre 150 gyalog és 260 lovas rendőrt kapott orosz biztosok parancsnoksága alatt. Denunciatiók napirenden vannak, különösen idegenek szenvednek e­miatt, kik azonfelül még a consulatusok védel­mére sem számíthatnak, miután az oroszok consu­­lokat semmibe sem veszik. A Ruscsuk és Gyurgyevó közti naszád-híd kellemetlenül gátolja a hajók köz­lekedését, mert a hidat minden 24 órában csak egy­szer nyitják meg. A hajók — bár a Duna egészen szabad — gyakran 20 órát kénytelenek várni, míg tovább mehetnek. A Duna-gőzhajózási­ társaság eré­lyes tiltakozásai eredménytelenek maradtak. F­a­z 1­y pasa 30 zászlóaljjal még mindig megszállva tartja Sum­lát. Tegnap határozottan felszólíttatott, hogy nyolcz nap leforgása alatt hagyja el a he­lyet. — Az oroszok Ruscsuk körül újabb erődíté­seket nem emelnek. — Az orosz hadsereg a Bal­kántól délre négy hadtestből, két gránátos hadosz­tályból és négy önálló gyalog-hadosztályból áll. Ezekből a gárda-hadtest, a nyolczadik hadtest és két gránátos hadosztály közvetlenül Konstan­tinápoly előtt áll, a kilenczedik hadtest Gal­lipoli előtt, a negyedik hadtest Thessáliá­­b­an. Drinápoly körül áll a 26. és J­a­m­b­o­l­i körül a 24. hadosztály. A 3. hadosztály B­u­r­­g­o­s körül, a 2. hadosztály P­h­i­l­i­p­p­o­p­o­l kö­rül. A déli hadsereg összes létszáma 150.000 ember. A „Vörös kereszt" társaság jelentése szerint a sebesülteken kívül 40,000 katona fekszik Bulgá­ria kórházaiban ; a typhus leginkább Philippopol­­ban, Tirnovában, Sistovában és Nikápolyban dühöng.­­ A három román zászlóalj Gyurgyevóbólc­s Kala­­fatba indult. A rövid időre szabadságolt pénz tisz­teket újra behívták. Anglia roppant tevékenységet fejt ki szö­vetségesek nyerésében s valamennyi európai nem­zet semlegességét vagy épen act­ó közreműködé­sét igyekszik megnyerni, így jelesül most is. Dá­niával, Németalfölddel és Belgium­mal zárassék az iránt alkudozik, hogy a balti tenger él­­a muszkáknak. Francziaország északi departmentjeiben nagy mérvű lóbevásár­lásokat tesz. 26,000 cserkesz jelenleg már zsoldjában áll Ázsiában, ezeken kül az a­b­h­­­á­­zak, daghestániak és c­s­e­c­s­e­n­e­zek közt is tart emissariusokat, hála Muszkaország ellen úgy hogy ezeknek fölláza­minden órában várható. Még Amerikában is vásárolnak lovakat az an­gol hadsereg számára, s minden héten 200 darab ló szállittatik onnét Európába. Örményország­ban is a törökök s a többi mohamedán törzsek — jelesül M­­­u­n­t­e­f­i­k — Erzerum környékén ponto­­sulnak össze, az ottani török hadsereg erősítésére, szándékuk Erzerum várat ismét visszafoglalni az oroszoktól. Hogy most az angolok még nem rohannak nyakra-főre háborúba, ez, mint írják, egyedül csak a francziák kedvéért történik, míg a világ­kiállítás meg lesz nyitva, ha egyszer ezen túlestek, ekkor Anglia is siettetni fogja a háború ki­törését. A német lapok némelyike már sejdíteni engedi, hogy a keleti háború csakugyan, mint ezt mindig mondottuk, már Reichstadtban kicsinált dolog volt, s hogy Németország­­ leginkább biz­tatta föl Muszkaországot ezen háború megkez­désére. Még pár szót az orosz belviszonyokról. Leg­újabb hírek azt jelentik, hogy a lázongások Oroszországban oly rohamosan hogy több mint valószínű, miszerint ott terjednek, a k­o­r­­mány az ostrom­állapotot lesz kénytelen kihirdettetni. Törökországban a lelkesedés Anglia íuivici utiguuK, mioiciiiib u IU10K Auiinuuy uaniu­ lanul küld oda oly rendeleteket, melyek a se­reget arra bírják, hogy Muszkaországhoz csatla­kozzék, mert ez, akár akarja a kormány, akár nem, semmi esetre sem fog Anglia ellen har­­czolni, és hogy ha a háború megkezdődik, Anglia a keleten legalább 250.000 embernyi kész hadse­reget talál törökökből, görögökből és egyiptomiakból. Hornby tengernagy legújabban 3000 lovat szállított partra, melyeknek a rendeltetése az, hogy egy ott alakuló cserkesz lovas ezred­nek szolgáljon. Kelet Indiában, mint már tegnap is hangoztattuk, a lelkesedés és rokonszenv egészen az angolok mellett van. Visszaemlékeznek azon segélyre, melyet nem rég az éhínség idejében nyer­tek az angoloktól s ezen rokonszenv és lelkesedés szinte rajongásig megy még a nem mahamedán hinduknál is, ugyannyira, hogy már eddig több mint 10,000 hindu tért keresztény hitre. Bulgáriában pedig újra kitört az ellen­ségeskedés a bolgárok és törökök közt, az elsőb­bek 8 falut pusztítottak ki. A muzulmánok azonban a Suleyman pasa visszavonulásakor hátra­hagyott ágyukkal felfegyverezve már több csatát vívtak. Az oroszok Drinápolyban kényel­metlenül kezdik magukat érezni és már segítség­ért sürgönyöztek. Miletics és a „Zasztava.“ Miletics Svetozár az ismeretes szerb agitá­tor pere felebbezés folytán legközelebb kerül a legfőbb ítélőszék elé. E per minden részlete sok­kal inkább emlékezetében van a közönségnek, hogy sem szükséges volna egy szóval is érinteni tárgyát és körülményeit. Azzal tisztában volt úgyis mindenki, jogász vagy nem jogász, hogy az eredeti vallomások és a tárgyaláskor a betanultság kétségtelen jelei közt történt vallomások között a különbség leg­alább­is akkora, mint a magyar államisághoz való hűség és Miletics délszláv törekvései között. De hát a bizonyítékok lelkiismereti és jogi mérlegelése a bíróság feladata, nem a mienk. Elég baj, hogy a­mit eleinte mindjárt szakkörök­ben a legnagyobb hibának rovtak fel, hogy az előleges vizsgálat és kihallgatás a becskereki tör­vényszékre és az ottani kormányközegekre bíza­tott, a­kik feladatukat nem voltak képesek azzal a pontossággal, lelkiismeretességgel és ügyességgel végezni, a­mely az efféle pereknél szükséges, s ez volt aztán az eredménye, hogy e pert oly skan­dalumok krónikájává tették, a­minőt az ügyből szerb részről csapnak. Ezen felszólalásra a „Zasztava“ egy közle­ménye késztet bennünket, amely valóban oly dras­­tikus színezéssel ismerteti a kormány fő közegeinek Kozma Sándor főügyész és Hertelendy főispán eljárását, hogy ha csak nehány vonás igaz is belőlök, e közegek oly rettenetes ügyetlenségére vall, mely példátlanul áll az előleges vizsgálat és bizonyíték összegyűjtésének történetében, ha pe­dig mindaz a mi ott van, a legnagyobb, mesteri költséggel kifőzött és hazai viszonyaink kompro­­mittálására szánt koholmány ; az államellenes szerb tendentiáknak oly vakmerő, a kormányközegeket és tanukat áljelenetekben szerepeltető botránya, a­melynek végb­e kell járni, s az illetőket törvény elé állítani. Szerencse, hogy igazságszolgáltatásunkat nem érintik ez állítólagos leleplezések, a­melyeket a „Zasztava“ hoz. De e szerencse is csak annak köszönhető, hogy a nagy­ becskereki kezekből Bu­dapestre jön áttérő törvény szerint az egész ügy. Annyi bizonyos, hogy ha a kormány a­helyett, hogy némely avatatlan, dobbal verebet fogdosó közegeinek engedi az „érdemszerzést“ a fölfedezés és összeállítás dolgában, mindjárt kezdetben az it­teni törvényszék gyakorlott embereire bízza a vizsgálatot és földerítést, oly közleményekkel le­hetetlen lett volna előállania a „Zasztavának“, a­minőt ápril 21-iki számában tesz. Némely urak azonban adminisztratív babé­rokat e téren kerestek, s ezáltal alkalmat ad­tak oly akár valótlan, akár való dolgok előadá­sára, a­melyeknek jövőre elejét venni és véget vetni még egy új és szigorú törvény­­széki vizsgálat elrendelése által is kötelesség. Hadd legyen kitüntetve mennyi az igaz, eshet-e valami a leleplezésekből Miletics „martyrságára“, s mennyi jut a kormányközegek ügyetlenségére. Ez az oka, hogy a „Zasztava“ annyi ma­gyarellenes dühtől tajtékzó természete daczára, a külföldi sajtó számára is megküldött botrányhaj­­hászó közleményéből adjuk a következő mutat­ványt hírlapi tájékoztatásul, hogy igy alkalma le­gyen a közönségnek olvasni,— hogy miket ir e lap Miletics sensationalis perében „Kissé több világos­ság Miletics­ perében“ czim alatt egy szerkesztői bevezetéssel ellátott zimonyi levélben : „Miletics elfogatása után a magyar kormány közegei tanuk után keresgéltek, hogy Mileticset elitélhessék. Kémeik által valami Latzko György­ről értesültek. — Ezen Latzko Zimonyban él és hagyja magát „felhasználni“. Az egész ügyet Torontál megye főispánja Hertelendy József vezette. Correspondenczia végett következő költött nevekkel éltek: „Chef“ Tisza miniszterelnök álneve volt; „Haus“ a magyar kormány neve; „Geschäftsleiter“ Kozma Sándor államfőügyész neve: „Lukács“ maga Hertelendy: „Doctor“ alatt Mileticset „Pé­ter“ alatt Latzko nevét értették. Az ügy sajátlagos folyama a következő: Midőn akkortájban a szerb kormány Strati­­mirovitsot kiűzte Szerbiából a­­ táborkara is szél­nek eredt, mely csupa erkölcsileg tönkre ment egyé­nekből állott.­­ Ezen körben volt Rankovics és Latzko is. Stratimirovitsal együtt átjött Rankovics is. A Zlatits féle kávéházban összejött Latzkó­­val és panaszkodott a szerb kormányra, egyúttal hozzáadván, hogy most volna alkalma Miletitsen bosszút állania. Latzko nem hitt neki, de Ranko­­vits váltig erősítette, hogy őt ismeri a magyar kormány. Latzko figyelmeztette, hogy vigyázna, hogy ne járjon úgy mint a többi önkénytesek, ki­ket a magyar kormány bezáratott. Rankovits mo­solyogva azt felelte, hogy ha mind is, de őt ma­gát biztosan nem zárandják el. Világos bizonyí­téka ez annak, hogy még mint szerb önkénytes is a magyar kormán­nyal összeköttetésben állott. Zimonyból Becskerekre ment Rankovits. Midőn Becskereken az ügyet tervezgették és kiviteléhez láttak, Latzko táviratilag Rankovits által felhivatott, hogy Becskerekre jöjjön. Latzko azt válaszolta, hogy úti költsége nincs, mire Ran­kovics táviratilag 35 irtot utalványozott számára és felhívta, hogy. siJ Lr"Líimfem,úti". gfgy elment és „Pest városához*4 czimzett szállodában egy biztos várakozott rá, azon kérdést intézvén hozzá, váljon ő-e a Latzkó Zimonyból ? és midőn ez igennel felelt, felkérte, hogy jönne vele a fő­ispánhoz. Latzkó ezt megtette. A főispán igen szé­pen fogadta és megkérdező, beszélt-e már Ranko­­vic­csal. Latzkó azt válaszolta, hogy nem. A fő­ispán megparancsolta erre a biztosnak, hogy Latz­­kót vezesse el Rankovitshoz. Midőn odaérkezett, egy szobában elhelyezték, elővezették Rankovitsot a börtönből és ott hagyták őket magukra a szo­bában. Most Rankovics azt mondá Latzkónak: Ön bizonyára csodálkozik, hogy kerülök én itt a bör­tönbe, de én csak szinleg vagyok bezárva. Én Mi­­leticsre azt vallottam, hogy ő Belgrádban beszélt volna, mikép fog egyesíttetni a Szerémség, Bácska, Bánát Szerbiával. A kormány Mileticset ártalmat­lanná akarja tenni mondá továbbá Rankovics, állí­tani kell tehát olyasmit, a­mi nem is igaz. Hanem nem tudja-e miért hittük önt? Nem én hittem, hanem Hertelendy főispán. Én tudom, hogy ön Mi­­leticset gyűlöli, azért tanúnak felajánlottam, ön csak erősítse vallomásomat, s majd elég pénzt kap s nem kell többé szegénykednie, így mindketten szerencsések leszünk. Még esküdnie sem kell; ha tehát akarja, én feljelentem a bíróságnak, mely azonnal jegyzőkönyvileg ki fogja önt hallgatni. Latzkó erre azt válaszolta, hogy beszélni fog a főispán úrral és ott hagyva Rankovitsot fogságában, visszatért a főispánhoz. Ez személyesen fogadta Latzkót, leültette a pamlagra és szivarral kínálta meg. Sőt mi több : annyira ment a főispán udva­riassága, hogy még a szivart is meggyujtotta. Ezen bekezdés után azt kérdezte a főispán Latz­­kótól: Ismeretes-e előtte, miért és mi czélból lett ide meghiva? Latzkó azt felelte, hogy igen, de ő nem tanuskodhatik, mert az egész világ tudja Zimonyban, hogy ő nem bűn, midőn Miletics ott volt. volt akkor Belgrád­Erre a főispán azt válaszolta, hogy hallott róla (t. i. hogy ismeretes előtte az ő lojalitása és Latzkóról) reménye, hogy ő segíteni fogja a kormányt abbeli törekvésé­ben, hogy Miletits elítéltessék, mert ezt kívánja a haza érdeke, másfelől a kormány is blamirozná magát, ha Miletits felmentetnék. Miletits fogva van és ezért ta­nukra van szükségünk. Loyális emberekbe helyezzük reményünket és tőlük megvárjuk a támogatást. Meg­ígérem, hogy ajánlani fogom a kormánynak, a­ki a maga részéről, mint igaz és derék hazafit meg­fogja önt jutalmazni. Latzkó hosszabb beszélgetés után a főispánnak megígérte, hogy keríteni fog tanukat. És ezen időtől Latzkó 80 irtot kapott ha­vonként, mely összeget a belügyminisztérium egy Bognár Márton nevű hivatalnoka küldötte Pestről. Ez időtől fogva Latzkó Hertelendy főispánnal levelezett, ki magát mindig Lukácsnak irta amint fennebb mondottuk. Kevés idővel ezután Kozma államfőügyész jött Zimonyba és pedig Pancsováról Molnár biztos társaságában. Európa szálodában szállott meg, de a szállodai idegenek könyvébe nem vezette be sa­ját valódi nevét, hanem „Rózsa Pál“ álnevet. —­ Este fele érkezett meg és 10 órakor, éjjel megláto­gatta Latzkót, átadván neki Torontál megye főis­pánjának látogató jegyét. De 2 nappal ezelőtt Latzko, Hertelendy főispántól következő tartalmú levelet kapott, melyből egy hely így hangzik: „Herr Geschäftsleiter kommt, besprechen Sie sieb mit Ihm“. Kozma szinte azt kívánta Latzkótól, hogy Miletits ellen tanúskodjék, vagy tanukat állít­son. Ez az elsőre nem mert ráállani, a másodikat ille­tőleg megígérte hogy tanukat fog keríteni. Rövid időre azután Latzkó a főispántól következő tartalmú távira­tot kapott: „ Jova jön Belgrádból, találkozzék vele és kisérje őt ide.“ Latzkó a meghagyás értelmében járt el._ Jova nem volt senki más, mint Timárcse­­vics, ki Becskerekre indult, hogy örökségét átve­gye. Hogy Becskereken Timarcsevitscsel mi tör­­tént, azt tudjuk. A főispán fenyegetései által meg­félemlített Timarcsevits Miletics ellen vallott, de a belgrádi törvényszék előtt constatálta, hogy a Becskereken tett vallomást presszó alatt tette. Latzko néhány napra azután levelet kapott, hogy saját Belgrádban élő Miklós nevű testvérét hozza Becskerekre. Ez meg is tette és maga is testvérével eljött. Ezt maga a főispán várta és azt kívánta tőle, hogy tanúskodjék, azután Ranko­vitshoz küldötte, értekezés és megállapodás végett. De Miklós nem vallott semmit, azt hogy Belgrádon előbb mindent át kell mondván, tanulmá­nyoznia és csak azután tanuskodhatik, mert ő neki semmiről sincs tudomása és igy meghazud­tolhatná magát. De ő nem is jött vissza soha többé Becskerekre és igy nem tanúskodhatott, Latzkó György pedig Becskerekről való vissza utaztában Pancsovára tért. A főispán fuvarról is gondosko­dott és kiadott egy sajátkezüleg irt és aláirt iro­mányt Szmetana, perlaszi járás szolgabirójához czimezve, a melyben megengedi a főispán úr, hogy Laszkó „sorspontot“ használhasson, még pedig „sráj.“ Némi idő eltelte után a főispán megint meg­hívta Laszkót Becskerekre. Ez alkalommal a főis­pán megmagyarázta neki az ügy fontos voltát, és kijelenté, hogy a kormány nagyon szükségli a ta­núkat, mivel igen kényes helyzetbe jutott, kerít­sen tehát ennélfogva — bár­mibe kerül is — ta­nukat, a kormány nem fogja sajnálni a pénzt, mert ki akarja magát húzni a tőrből. Latzkó megnyug­tatta a főispánt és megígérte neki, hogy mennél előbb megszerzi a tanukat. A főispán sokáig várt, és midőn még mindig semmikép sem teljesítette Latzkó kötelességét, a főispán véget vetett annak. Egy szép reggelen Latzkó levelet kapott, abban pedig egy hely így hangzik : „Der Chef ist mit Ihnen unzufrieden und habe die Absicht mit Ihnen die Rechnung zu schliessen“. Ez volt a főispán utolsó levele és ezután Latzkó Pestről többé fizetést nem kapott. Latzkó mindenkép törekedett tanukat ke­­ríteni, de hiába, „hasztalan volt minden törek­vés“ ;és személyesen­ pedig nem mert tanúskodni, mivel könnyen bebizonyítható lett volna, hogy ő akkor időben nem volt Belgrádban. Bevégeztük előadásunkat. Törekedtünk, mi­nél előbb végére jutni. Felemeltük a fátyolt. Ol­vasóink emlékeznek talán még, hogy dr. Polit védő ügyvéd ezen perben tanukként meghívta Justin Milán, Simíts D. Nedelkovits, Hertelendy főispán, Latzkó és Molnár urakat; most legalább tudják miért történt az. Ezen közleményhez még azt jegyezzük meg, hogy Rankovics bizonyos havi fizetést húz a magy. kormánytól, a­mely körülmény Kis-Zomborban, mint faluban, a­hol az emberek igen ritkán kap­nak pénzt posta utján, könnyen kiderült. Nem ré­gen jó kedvében Rankovits azt nyilatkoztatta ki, hogy nem fog többé megelégedni avval a csekély összeggel, hanem hogy ha magyar kormánytól 20,000 frtot nem fog kapni, be fogja vallani, hogy az mind hazugság és rágalom, a­mit Mildtics el­len vallott, mégha ezen vallomása következtében hamis eskü miatt fogságba is kerülne. Ez időtől Rankovitsot Budapestre hívták fel. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Rudolf trónörökös ma reggel, — C­r­o­t­i­l­d főherczegnő nap este Bécsből Budapestre, — mig pedig teg­Károlyi Alajos gróf ur nagykövet Berlinből Bécsbe ér­kezett. Mai lovaőra utazott, s mint férfió, fa vo­n­í­tás’á megy. A trónörökös számos tagú kísérettel uta­zik; Luitpold bajor herczegen és gr. Bom­be 11 e­s szárnysegéden kívül dr. Brehm, a ornitholog és egy más tudós is társaságában hires van. Mindegyik vadászöltönyt visel. A mint a trónörö­kös a coupéból kilépett, azonnal a gőzhajó állo­máshoz hajtatott, ahol a „Rudolf“ gőzös várta.Theisz főkapitány állt a bejáratnál. A gőzhajó kevés perez múlva elindult. A­d­o­n­y­nál a trónörökös ki fog szállni s mint értesülünk, részt vesz egy vadásza­ton s azután tovább folytatja útját Slavonia felé. Ismeretes, hogy a királyfi jó vadász ; fiatal kora daczára nagy gyakorlatot szerzett már e férfias mulatság körül s Tyrol bérczei eleget beszélhet­nének ügyességéről. De még eddig a bérczek vad­jait üldözte, s a szárnyasok közül csupán a sasra terjesztő ki figyelmét— most a vizi szárnya­sokra fog vadászni s különösen gémekre volna kedve. — Főrangú esküvő lesz Budapesten csütürtökön. Az egyetemi templomban Zichy Jó­zsef gróf esküszik örök hűséget a szép 0­d­e­s­­cha­le hi herczegnővel. A fényes ünnepélyre a vőlegény atyja, gróf Zichy Ferencz Konstantinápolyból fővárosunkba jött. Az nagykövet egyházi szertartást a vőlegény testvére, ifj. gr. Zichy Ferencz fogja végezni, ki Rómából, hol diplo­­matiai tanulmányokat tesz, megérkezett. — Gyászjelentés. Alólirottak szomo­rúan jelentik, hogy Mátray Bary István, vácz­­megyei róm. kath. áldozár, folyó hó 22-én, dél­előtt fél 11 órakor, életének­ 30-dik­ évében, hos­­­szas betegség s a halotti szentségek felvétele után meghalt. Temetése folyó hó 24-én délután 4 órakor lesz a kerepesi­ ut 10-dik sz. a. lakásá­ról. Budapest, 1878. ápril hó 23-án. Áldás és béke poraira! Özv. Mátray Bary Istvánná, szül. Bartha Mária, édes­anyja. Id. özvegy Bary Ist­vánná, nagy­anyja, Gyöngyösy János, miniszteri titkár, Faludy Lőrincz, földbirtokos, sógorai, Eck­­né Bary Krisztina, nagynénje. Mátray Laura, férj. Gyöngyösy Jánosné, Mátray Mária, férj. Faludy Lőrinczné, mint testvérei és ezek gyermekei. — József főherczeg és a hazai ipar. Mint Alcsuthból irják, a főherczeg azon elvből indul ki, hogy az iparczikkekre kiadott pénz forogjon a magyar közönség között és kü­lönösen az őt környező vidék népe közt, és e végből ruházati czikkeit s a mit levelezőnk specia­­liter megjegyez, az ő és gyermekei lábbelijeit al­­csuthi czipészszel készítteti, mig mágnásaink még a fogpiszkálót is Párisból hozatják. — Kossuth Lajos édes atyja sírjának rendbehozására újabban adakoztak: Markovits Paula 1 frt, Markovits Miklósné 1 frt , 2 frt, Pásztor Józsefné ivén: gyűjtő 1 frt, Dr. Imre J.-né 1 frt, ifj. Kalocsa L.-né 1 frt, G. Szabó G -né 1 frt, Ko­vács Imréné 52 kr. Németh L.-né 1 frt, Hegedűs Teréz 50 kr, Szilágyi L.-né 50 kr . 6 frt 52 kr. Eggenhofer Margitba irén : gyűjtő 1 frt, Nyári Anna 1 frt, Vosztruha Róza 50 kr, Freitag Ilona 50 kr, Müller Laura 50 kr, Ud­­vary Mária 50 kr, Udvary Róza 40 kr Udvary Irma 40 kr, Udvary Nina 40 kr­­ 5 frt 20 kr, Moharos Mária irén­­ gyűjtő 1 frt, Gaibl Ilona 50 kr,­­ Steiner Anna 1 frt, Pásztor Ilona 50 kr, Karácsony Fáni 1 frt, Gaál Jó­zsefné 1 frt, Dely R. és Etelka 30 kr, Varga G. 50 kr =é 6 frt. Korda Elekné ivén: gyűjtő 1 frt, Koronka K.-né 50 kr, Koronka Berta 30 kr, Koronka Tinka 20 kr, Dulka Elekné 50 kr, Verzár J.-né 50 kr, Cserba K.-né 40 kr, Mile M. 50 kr, Mihályi K. 1 frt, Korda Géza 10 kr , 5 frt, Paulovitz Béláné ivén: gyűjtő 1 frt, Dénesb Er­­nesztin 20 kr, D. Szigethy Piroska 1 frt, Gruden J.-né 1 frt, Griimné 1 frt, Kalmárné 1 frt, Bornhauser Antalné 50 kr, Tarnay Mari 40 kr, ifj. Jancsovits Pál 1 frt, Kra­­tochvil Gy. 20 kr ~ 7 frt 30 kr, összesen 32 frt 2 kr, ehhez adva az eddigi közlés összegét 522 frt 92 kr, van a mai napig: 554 frt 94 kr. Közli Kondoros u. p. Csorvás, april 20. 1878. Zlinszky Istvánná. •: — A h­u­s­v­é­t Budapest­e’n. Az időjárás az ünnepnek kedvezett. Egész nap derült napfény sütött. Délelőtt az ájtatos közönség a templomo­kat látogató s nagy misét hallgatott „asphaltos“ utczákat lepték el a sétálók Azután az Délután ki-ki szórakozni ment. A zöldbe ezrével rándultak; — a városligeti köröndben számos fényes úri fogat tarkita az eleven ünnepi képet. Az állatkertet is sokan felkeresték. A jobbparti lóvasuton s a sváb­hegyi fogaskerekű pályán szintén nagy volt a kirándulók forgalma. A fővárosban zene hangzott minden közmulató-helyről. A közönséget csak az esti órák hívták vissza a házi tűzhelyhez. Éjjel a rendőrség őrjáratot tartott a félreeső utczákban, hogy az ünnep árnyalakjait szemmel tartsa.­­ Tegnap a gyógyszerészek s illatszerárusok arattak. A hagyományos öntözés napja volt s ilyenkor a férfi közönség bőven ellátja magát kölni vízzel, rózsalével s pacsulival, hogy a szép nemet a hus­­vét­ másodnapjára emlékeztesse. A Dunaparton bérkocsis legények is végezték ezt a dolgot, csak­a hogy simplábban, vagyis megtöltöttek pár puttonyt Dunavizzel s ezt önték az arra járó asszonynap nyakába. — Merénylet Bécsben. Thurn-Taxis herczeg, a király főlovászmestere tegnap, husvét másodnapján délután csaknem orvtámadás áldoza­tául esett. A herczeg Hunyadi gróf főszertár­­mesterrel hazafelé hajtatván, a prater-viaduet alatt összegyülekezett tömegből két lövés történt a ko­csi felé. A lövések egyike a viaduct vasoszlopot találta, a másik a levegőbe ment. A rögtön elő­rohanó rendőrség a tettest haladéktalanul elfogta. Neve Wild Bernát, 31 éves. Néhány nap előtt segedelemért folyamodott a herczeghez, s ké­relmét azzal támogatta, hogy pénzét az „Európa“ biztosító-társulatnál veszté el, melynek elnöke Taxis herczeg volt. Mivel kérelme megtagadta­tok, e miatt forralta boszuját. A herczegnek sem­mi baja sem esett. A király, a főherczegek s az aristokráczia tagjai üdvözölték a herczegek szeren­csés meneküléséért. Wild már régebben készült művére. A múlt héten egy rendőr tartóztatta őt le a Práterben, mert revolver-lövésben gyakorolta magát. Akkor azt állitá, hogy a forgópisztolyt a maga védelmére szerezte be. Minthogy egyéb ki­fogás alá nem esett, szabadon bocsátották. Most leplezetlenül bevallotta szándékát. — A Thurn-Taxis herczeg ellen el­követett ezen merénylet részleteiből még a követ­kezőkről értesülünk : Wild Bernát lembergi születésű s egy ottani köztiszteletben álló keres­kedőnek fia. Bár atyja jó nevelést akart neki adni, ezen tervét a fiú tanulmányainak elhanyagolása által meghiúsította. Excentrikus magaviselete sok aggodalomra adott okot, de hozzátartozóinak sem jó akaratú figyelmeztetései, sem a tanúsított szi­gor eredményhez nem vezetett. Eredetileg techni­kusnak szánták, de később kereskedő lett.­­ De ehhez a pályához sem mutatott kedvet, s ezért katonai kötelezettségének teljesítése után elhagyta az atyai házat s egynéhány évig Ausztria nagyobb városaiban, legutóbb pedig Bécsben több tar­tózkodott.­­ Miután családjával rósz lábon ál­lott, maga volt kénytelen kenyeret keresni a nevezetesen kereskedők részére szülőföldjén esz­közölt vásárlásuk jövedelméből tartotta fel magát. Bebizonyult, hogy vagyonnal soha sem ren­delkezett s igy tehát azon állítása, hogy az „Európa“ biztositó társulatnál volna, szintén valótlannak látszik, valamit vesztett Ep úgy nem való azon állítása, hogy Thurn Taxis Imre gróf,a ki ellen a merényletet elkövette elnöke lett volna ezen biztositó társulatnak. Az „Európának“ elnöke Thurn-Taxis Egon herczeg s tartalékos főhadnagy volt ttt­ i .1 -á.0. t»„ óiö­l? I« 1 k­o­m­i­l­a titkára volt ezen társulatnak, de nem vesztett semmit sem a társulatnál. Azon feltevés, hogy ő­r­ü­l­é­s­i roham­­ban követte el a merényletet, valószínűségben nyer. Hozzá­tartozóinak állításai szerint 1873— 1874. a lembergi őrültek házában volt. Bátyja Wild János az őrültek házában halt meg s egy nagybátyja most Heckler nevezetű ágens, is a tébolydában van, a kinél a tettes múlt év augusztus hava óta lakott, tiz nap óta tapasz­talta azt, hogy Wild igen fel van indulva s ellen­mondást nem tűr. Tegnap d. u. Wild a „Prater­strassen“ egy kávéházban volt, s a mint áldozattál négyes fogatán elhajtani látta, elhagyta a kávéházat s a „Prater“-be ment, hol az első rondeaunál akarta a h­erczeget bevárni. Itt azonban, nem érezhette magát a jelen levő rendbiztosok miatt biztonságban azért a vasúti viadukthoz tért vissza, s ott, a mint s a főlovászmester elhajtatott kétszer rálőtt. A har­madik lövés megtételében az őt megfogó Schup­­pich nevű constabler s Schönborn nevű egyén megakadályozták. A revolvernek még két csöve volt megtöltve. Hogy fegyvert szerezzen ma­gának, szombaton téli kabátját s fekete nadrágját zálogba tette s a kapott pénzen vásárolta a re­volvert. Az éjt Wild a rendőrségi őrtanyán a Pra­­terban töltötte, a törvényszékhez való szállítása mára halasztatott. Az éjt nyugodtan töltötte el s csak reggel felé lett izgatott a mint nem enged­ték meg neki a cigarette szívást. Dr. Schau­­m­a­n kerületi orvos ma d. e. a tettessel foglalko­zott. A Wild lakásán az éj folyamán eszközölt házmotozás semmi eredményre nem vezetett. — A hagy­máz terjedése minden nap uj meg uj hire szerint óriási arányokat kezd öl­teni. Zimnicza táján már annyira pusztít, hogy a vasúti munkákat beszüntették és az ott alkalmazva volt olasz munkásokat a hullák eltakarításával fog­lalkoztatják; nagy fizetést adnak nekik, de a mun­kások nem igen maradnak, mert a munka a le­hető legveszedelmesebb; negyven ember közül harmincz is kidől. Az olasz munkások közül — mint értesülünk — kettő feljött Budapestre; itt elfogta őket a rettenetes betegség és most az Aszalay-féle kórházban ápolják őket. — Czakó Zsigmond sírja. Tegnap délután felkereste egyik tudósító a „költő sírját“, azaz sírkövét a Ferenczvárosi temetőben. A sírkő 8 darabban feküdt széttörve, mely daraboknak ösz­­illesztése után a következő hiteles feliratot olvasta le arról: Itt nyugszik Ngos Cza­kó Zsigmond. Élt 28 évet. Meghalt karácsony hava 16-án. 1847. Az apró kődarabokon olvashatók még egy vers felirat betűi is, de azt nem lehetett ki­venni, hogy mi volt a vers, annyira hiányosak a kődarabok. De a kövek is annyira fakultak, hogy nem lehet megállapítani, vajjon csakugyan a fenti feliratot tartalmazó sírkőhöz tartoznak-e? — A Duna 8 nap alatt a felvidéki hóol­vadások következtében másfél métert áradt. — A gellérthegyi búcsú vidáman folyt le a kopasz hegyoldalon s a gunyhó-labyrinth csapszékeiben. 8—10,000 ember kereste fel a szik­­labérczet, gyönyörködni a kilátásban, melynek a de­rült időjárás rendkívül kedvezett. A szomszédos magaslatok s oldaldülők mind telvek voltak apró karaváncsapatokkal, melyek a szebb pontoknál moro patrio ütöttek tanyát a friss gyepen. A csemete­ültetvényeket fegyveres rendőrök őrizték. Panasz csak a rósz utak s a szűk utczákban levő bün­­tanyák botrányos látványa ellen volt. Mikor hat el ide a jó ízlés s az erkölcsiség? — A Deák Ferencz síremlékének felál­lítása ügyében kiküldött orsz. albizottság f. hó 22-én Gör öve István elnöklete alatt tartott ülésében, mindenekelőtt tudomásul vette az országgyűlés

Next