Egyetértés, 1878. április (12. évfolyam, 91-119. szám)

1878-04-25 / 114. szám

találta fel, vagy mivel azon paradicsomi kígyó Bismarck biztatja, és azt nem akarja föladni. Valóban mi németek kezeinket nyújthatnánk némi tekintetben önöknek. Egy tekintetben állásunk jobb az önökénél, más részről pedig az önöké a mienknél. Nál­unk a gyülekezési jog talán még sincs ennyire megszorítva, mert nállunk minden héten két-három, némelykor több népgyű­lés is tar­tatok minden nagyobb s kisebb városban, ellenben sajtónk jobban meg van szorítva s alig múlik egy hét, hogy egy pár sajtóper ne indittassék szaba­dabb elvű tagjaink ellen s a mi legszomorítóbb, a mi esküdteink rendesen el szokták ítélni a bevád­­lottat. Sta­n angol ismerősünk azt mondja, hogy Beaconsfield lord most Aeneas példája szerint, ha az isteneket nem bírja maga részére meghódítani, az Acheron hatalmához folyamodik és tory létére mégis a forradalmárokkal akar szövetkezni, nem­csak Muszka-, de Németország ellen is, mert meg van győződve arról, hogy minden résznak kútfeje Berlinben található, de ezen kútfő vándorolni is szokott és majd Warzinban, majd lauenburgi jó­szágán, majd Kissingenben buggyan ki. Már Marx Károlyt, Solczewskit, a görög és román demokrata küldötteket, Conduriotis és Athanesku urakat fo­gadta magánál és nagyon kellene csalatkoznom, ha ezen urakkal egy magyar és egy osztrák con­spirator is nem találtatnék. Stan azt hiszi, hogy ha Ausztria még sokáig ingadozni fog és Németz­ország démonja egészen félre­dobja álarczát, úgy hogy Évájává teheti az osztrák monarchiát, még utoljára Kossuthot fel fogja szólítani, hogy tüzelje fel magyarjait erélyes fellépésre. Mi némelykor hallunk egyet mást oly dol­gokról is, melyekről az ujságlapok nem beszélnek. A rendőrség még soha sem tanúsított oly szem­­fülességet mint most. Minap házmotozások voltak a „Neue Welt“ és a „Fackel“ szerkesztőségeiben, nem különben a Dresdener Zeitungénál és Frank­furter Journálénál, ugyan egy kézirat miatt, csak ugyan sikerült is a rendőrségnek kézre kerí­­­teni a kéziratot három szerkesztőségnél, csak a Fackelnél nem kapták azt meg, a szerkesztő tagadta, hogy ezen kéziratot bírja, s nem is szólt valótlant, mert neszét révén jó eleve a házmotozásnak, egyik megbízottja által a kéziratot Eulenburgba küldötte, hol az titokban ki lett nyomva s kevés példányban ide is jött. Még most csak is K—berg és K—m ki­adóknál kapható ezen kézirat. A rendőrséggel úgy szólván bujósdit játszanak derék kiadóink. Bizonyosan hallottak önök azon nagy biro­dalmi gyűlési viharról, melyben azon kevés sociál­­demok­rata képviselőink oly élesen támadták meg Bismarck herczeg külföldi politikáját, azonban kis­­sebbségben maradtak végre. De a reactionarusok­­nak ezen győzelmük felér egy csata­vesztéssel. A császár borzasztón dühös volt s azt akarta, hogy szuronyokkal kergessék szét a birodalmi parlamen­tet, a koronaherczeg, noha igen együgyü embernek tartják, itt mégis igen sok erélyességet fejtett ki, s azt monda apjának, hogy ily önkényeskedés ál­tal neki az uralkodást, ha trónra száll, lehetet­lenné teszi. Igen heves jelenet fejlődött akkor az apa és fia közt, csak Frigyes Károly herczeg bé­kéltette őket egymással ki. A 80 milliós bankadósság kérdésé­ben a „Fremdenblatt“ mai száma egy „ma­gyar államférfiútól“ egy új megoldási tervet közöl. A czikkíró nem hiszi, hogy Magyarország elvállal­jon a 80 millió adósságból 30 százalékot, annál kevésbé fogja megtenni ezt Magyarország, mert az osztrákok oly parancsolólag léptek fel e követelé­sükkel : inkább kész lesz Magyarország lemondani az „TrénFreirmarci“-' xiía^y1ai.í''péliil^r?;fepát,5raájié’’ííl­­hát azon megoldási módozatot hozza javaslatba, hogy a két állam mondjon le a bank 7%-on felüli évi jövedelmének osztalékáról s adjon a banknak 10 év­nél hosszabb időre terjedő privilégiumot, példái har­­mincz évre (!) s ezen privilégium fejében kö­vetelje a banktól, hogy a 10 milló adósság, vagy annak legalább nagyrésze ezen privilégium időtar­tama alatt amortizáltassék, és pedig az évi nye­­rességből levonandó előre megállapított quota ál­tal. A czikkíró azt hiszi, hogy 30 évi időtartamra terjedő törlesztési elv előre megalapítandó törlesz­tési hányaddal könnyen kivihető lesz, ha nem is az egész adósságra vonatkoznék is az, de ez eset­­­ben Magyarország könnyebben lesz rábírható, hogy fennmaradó adósság összegéből aránylag na­gyobb hányadot vállaljon el. A vallásügyi miniszternek a belügyminiszter­rel egyetért m­eg kiadott rendelete Szt.­István nap­jának megünneplését illetőleg, a­melyről tegnapi napunknak. „A vallásszabadság érdekében“ czimü c­ikkében bővebben szólottunk, a Bud. Corr. hire szerint semminemű magyarázó rendelettel nem fog kisértetni. A háború. Mindinkább valósulnak a hírek a fö­lött, hogy Törökországban az angol befo­lyás daczára minden látszatnak, még­is túlnyomó. Azt hiszik, hogy még R­e­u­f és Osman pasák­nak eltávolítása is onnét ered, mivel ezek a musz­kák fölé hajlanak s az egyikét Bagdadba, má­sikát pedig Saana-Jemenbe nevezték ki kor­mányzóknak, mi elég távol van, hogy onnét ne lehessen rokonszenvük által az angoloknak ártani. Nem különösen Muk­htár pasának tüzérségi főparancsnokságra kineveztetése sem csekély jelen­tőségű, mivel ez ugyan egy­értelmű a főhadpa­­rancsnoksággal, Mukhtárról pedig tudva van, hogy legerélyesb és legmakacsabb ellensége a musz­káknak. A muszka seregnek az angol hajó­rajjal együttes visszavonulására vonatkozó javas­lat, ép úgy mint a conferentia, a congressus, az előconferentia.A valamennyi Bismarck és Andrássy által ügyetlenül kifőzött tervet végképen meghiú­sultnak tekinthetni, mert Salisbury lord kinyilatkoz­tatta, miszerint addig az angol hajóraj lépést sem mozduland helyéből, miglen a muszkák Konstan­­nápoly alól el nem vonulnak, még­pedig egészen a Balkánon inneni­g, ez a muszka tervek tö­kéletes tönkretétele lenne. De úgy látszik az épen most érkezett hírek­ből, hogy a törökök maguk előzik meg az angol, nevezetesen az osztrák-magyar s valamennyi ka­binetet legújabban kitört lázadásuk által. A „Ti­mes” ugyanis azt jelenti, hogy a rum­él­iai mozlimok lázadása ijesztő nagy és 30.000 oroszt foglalkoztat. A felkelés 10.000 angol mértföldre (400 négysz. mrtf.) t­e­r­j­e­d, Tatar-Bazarcsiktől és Filipopeltől Gum­­ruldig és Sina-Csirmenig. A felkelést az orosz­bolgár kormányzat tűrhetetlen nyomása idézte elő, kiterjedését a bolgár kihágások sietteték. Demoti­­kánál véres ütköző volt, mely eldöntetlen ma­radt. Az oroszok 500 embert és 8 tisz­tet vesztettek. Ezenkívül még Ortakeni, Sultanieri és Mas­­tanie táján több összeütközés történt. Driná­­polyból és Filipopelből a lázongók ellen orosz csapatok küldettek. Alig lehet kétségbe vonni, hogy ezen lázadások azon remény fejében történ­tek, mivel a törökök meg vannak arról győződve, hogy ezúttal csakugyan fognak gyámolittatni az angoloktól s ki tudja nem angol ügynökök hozták e színre ezen lázadást. Anglia azért nem akarja elhagyni állásait mert Izmidból nem csak a muszkák, de a törö­kök minden mozdulatait is ellenőrizheti. Az izgatottság Oroszországban mind nagyobb mérveket ölt. Matvejeff tanárt, a kiewi egyetem rectorát, mikor előadásra ment, az egyetem udvarán kőzáporral fogadták. Hat­van tanulót azonnal elfogtak és a vá­ros összes lakosságát lefegyverezték. Moszkvá­ból egész határozottan jelentik, hogy a vérfür­dőt nem a nép, hanem a csendőrök okozták, kik mészárosoknak, szatócsoknak és házmesterek­nek öltözködtek. Hatvan súlyosan meg­sebesült és megcsonkított holttestet szedtek össze. Azt állítják, hogy az orosz kormány a megbízhatlan esküdtszékek elé nem akar több jogesetet vinni, hanem „nép“-nek masz­kírozott rendőrök által akarja megbüntetni a „go­nosztevő “-ket. Ezért több levelező azt hiszi, hogy Oroszország nagy belforradalom küszöbén áll. Az angolok és oroszok egyidejű vissza­vonulása Konstantinápoly közeléből n­e­h­é­z­s­é­­gekbe ütközött, mert a két hatalom garantiá­­kat akkor arra, hogy az alkudozások meghiúsulta esetére ismét elfoglalhassa positióit. Mint Bécsből jelentik, a porta azon jogot igényli, hogy őt ne kösse le Anglia és Oroszország megegye­zése, hanem saját belátása szerint tehessen intéz­kedéseket, hogy török területen idegen haderők mozdulait megengedje vagy meggátolja. A tény­leg elfoglalt állásokban meghagyja a hatalmakat, de fenn akarja magának tartani a jogot, hogy had­erőiket nem bocsátja többé az állásokba, melyeket egyszer elhagytak. Az oroszok — és pedig 2000 műszaki és 8000 gyalog katona — éjjel nappal azon dolgoz­nak, hogy a még a törökök által emelt erődítmé­nyeket Hadenekm­­től Derkosig kiegészít­sék. Négy kis redouteot nagygyá alakítottak át,s öt újat építettek. A sánczokban levő török nehéz ágyukat az oroszok nem akarják a portának vis­­­szaadni; a jövő héten Odessából 100 nehéz ágyút és 20 mozsárágyút várnak. San­ Stefanóból s az egész tengerpart mentén Silierzietől Rodos­tóig parti ütegeket építenek, melyeken nagy számú műszaki katona éjjel-nappal dolgozik. — Már eddig két szász ágyú van a különböző pontokon felállítva. Tegnap innen egy hadosztály ment B­o­u­t­a­i­r­b­a, az ottani gyalog­­helyőr­séget szaporítandó. — Az oroszoknak már 48.000 emberük áll ottan. Egyébiránt Hornby ten­gernagy a legjobb kilencz helyezkedett el Gal­lip­ol­i­n­ál, pánczélos hajóval egy ember sem mehet át látatlanul, hogy a vonalon Ha az oro­szok a boulairi vonalat meg is szállanák, intézke­dés történt, hogy 60 óra alatt Máltából olyan angol haderő szállíttathassák oda, mely elűzheti az oroszokat. Hornby legközelebb megvizsgálja Bosporust s különösen Bujukderét a Fe­­­kete tengerig. Azt hiszik, hogy az angol pán­czélos hajók e pontokat nem sokára megszállják. A maltai kikötőben valóságos árbocz erdő látható. A kikötő tömve van hajókkal, me­lyek vagy csapatokat hoznak Indiából vagy csapa­tokért mennek oda. Az edinburgi hercze­­get a „Sultan“ pánczélos hajóval a kormány azért rendelte vissza Angliába, mert a hajón nagy ebédet adott, melyre két orosz tisztet is meghí­vott. Ezt igen rész néven vették tőle. Most neje, a mus­ka születésű herczegné egész udvarával és bútoraival szintén eltávozik Máltáról. A szigeten már kész a szállás az Indiából várt 8 új ezred, összesen 8000 ember részére,­­ az elő­kelő családok egymásután költöznek el a szigetről. A német hajóraj a jövő héten hagyja el Wilhelmshafen­t, hogy a Vi6 ig 6 iTO'IlCT.x: Wi'/WUit „ az­ o­r­o­s közép te­n­­h­aj­­óraja a balti tengerből. Ha e két hajóraj egyesül és az angol-törökkel találkozik, akkor éppen elég lesz az angoloknak és törököknek egyszeri reggelire s ismétlődve lesznek a trafalgari, nava­rini, és s­i­n­o­p­e­i tengerészeti katasztrófák. Az a­ngo­l-franczia viszonyok legutóbbi időben még sokkal bensőbbek lettek, mint valaha voltak, s azon föltevés, miszerint csak­ugyan lé­tezik egy a legújabb időben kötött angol-franczia szövetségi szerződés, mindinkább valóságba megy át. A Kel­et-Indiából elinduló csapatok, melyeknek legnagyobb része bennszülöttekből áll, három hadseregbe lesznek osztva, az első ezek közül Máltába, másika Port Saidba, har­­madika a persa öbölbe van rendelve, ebből világos, hogy a második hadsereg Egyiptomot fogná védeni, a harmadik pedig arra szolgáland, hogy a persáknak a muszkákkal­ egyesülését há­tráltassa. ÚJDONSÁGOK — Fényes főúri esküvő lesz holnap, d. e. 11 órakor, mint említők, az egy. templomban. Ifj. Zichy József gr., volt m. k. miniszter, vezeti oltárhoz Odescalchy Ilka herczeg kisasszonyt. A nász­nép következőkből áll: Nyoszolyó lányok lesznek a mennyasszony nővérei, Odescalchy Irma és Paulina herczeg kisasszonyok, továbbá Tisza Pau­lina (a miniszterelnök leánya), és gr. Almássy Mária. Vőfélyek : Z­i­c­h­y Fedor gr., O­d­e­s­c­a­l­c­h­y Géza herczeg (a mennyasszony fivére), Tisza István (a miniszterelnök fia) és ifj. gróf Teleky Gyula. Tanuk lesznek: Herczeg Odescalchy Viktor őrnagy s a magyar testőrség őrmestere, Tisza Kálmán miniszterelnök, gróf Degen­­f­e­l­d Gusztáv, gróf Zichy Pál Feren­cz és gróf Kegl­eviek István. — Az esketést a vőlegény fivére Dr. gróf Zichy Ferencz fogja végezni. D. u. 3 órakor az uj házas­pár különvonaton a vőlegény jószágára utazik. — Hymen. Vizváry Gyula, a nemzeti szín­ház kitűnő komikusa tegnap este kelt egybe Szi­geti Jolán kisasszon­nyal, Szigeti József művé­szünk kedves leányával. — Haláloz­ás. Psenyeczky Nagy Sán­dor, a debreczeni ref. főiskola tanára nehány heti súlyos szenvedés után e hó 22-én elhunyt.­­ Az aranygyapjas vitézek husvét vasárnap Bécsben ünnepélyesen összegyűltek mi­sére. A főherczegek a burg tükörszobájában a tit­kos tanácsosok és kamarások pedig a titkos ta­nácsszobában gyülekeztek. Midőn a szertartás­mes­ter értesítette Schwarczenberg herczeget, az arany­gyapjasok legidősebbjét, hogy minden készen van, ez a tükörszobába ment, bejelenteni a királynak az egyházi szertartást. Az aranygyapjas vitézek következő sorban mentek a templomba: gr. Taaffe, hg Schönburg, gróf Károlyi, gróf Trautmannsdorf, gróf Belcredi, hg Auersperg Adolf, hg Thurn és Taxis, Mailáth György, gróf Wrbna, gróf Goess, gróf Eszterházy, gróf Andrássy, gróf Larisch-Mön­­nich, gróf Fürstenberg, gróf Crenneville, hg Met­ternich, hg Lichtenstein Frigyes, hg Hohenlohe Schillingsfürst, gróf Grünne, gróf Clam Gallas. A királyt a rend két legrégibb vitéze, Schwarzen­berg hg és Szász-Coburg Gothai Ágost herczeg, továbbá Koller báró és Fratricsevics gárdakapitá­nyok s a főszárnysegédek kisérték. A templom­ban a király, a trónörökös, Lajos Victor, Ferdi­nánd toskánai nagyn­g., Salvator Károly, Albrecht, Frigyes Vilmos, Lipót és Rainer főherczegek a belső oratóriumba mentek, a többi aranygyapjas vitézek a külső udvari oratóriumba. A mise alatt a király megáldozott. Az istentisztelet után a ki­rály és a főherczegek visszatértek a belső lakosz­tályokba. — Károlyi Alajos gróf nagykövet a „Bud. Corr.“ szerint csak azért jött Bécsbe, hogy részt vegyen a vasárnapon tartott arany gyapjas vitézek ünnepélyes miséjén. A nagykövet néhány nap múlva ismét visszatér Berlinbe. — Konstantinápolyi rendes leve­lezőnket, Csatáry Józsefet f. hó 14-ikén fo­gadta kihallgatáson a szultán. Csatáry József, a lefolyt orosz-tör­ök háborúban tettlegesen részt vett s jelenleg is, mint testőrkapitány van alkalmazva a hadseregben. Az említett audientia alkalmával a szultán megdicsérte levelezőnket a háború folyama alatt tanúsított vitézségéért s bátorságáért s érdemeinek elismerése jeléül a M­e­d­­s­i­d­e renddel díszítette őt fel. A szultán egyút­tal kifejezte Csatáry előtt köszönetét a magyar nemzet részéről a háború folyama alatt tanúsított őszinte rokonszenvért. — Nyilatkozat. Igen tisztelt szerkesztő ur! Szíveskedjék becses lapjában abbeli nyilatko­zatomnak helyet adni, hogy az „Uj Budapesti Na­­pilap“-pal semmiféle összeköttetésben nem állok. Budapest, 1878. ápril 24. S­o­l­y­m­o­s­i Elek, a népszínház tagja.­­ A közös hadügyminisztérium értesítése szerint Magyarország területén a föld­tani és háromszögelési munkálatok foganatosítása czéljából több katonatiszt fog kiküldetni, a ható­ságok utasíttattak, hogy ezeknek a szükséges és átszabályozott czikkek kiszolgáltatása tekintetében egélyére legyenek. — Iskola­barátok, Szüts Gedeon fehér­megyei bizottsági tag és birtokos az abai ev. ref. iskola czéljaira egy értékes házat ajándékozott. Boda Imre jószágkormányzó a kálozi mindkét fe­lekezet iskolai könyvtárát újabb becses munkákkal gazdagította, s mindkét felekezeti iskola szegény­­sorsú tanulói közül 5—5-öt ruhával látott el; to­vábbá Nagy-Hörcsökön gróf Zichy Pál Ferencz és neje Kornis grófnő, Nagy-Lángon gróf Zichy György cs. kir. kamarás, gróf Zichy Nándorné, gróf Zichy Lívia, úgy gróf Zichy Jánosné­ Ro­­dern Mária grófnő az uradalom számos iskoláiban a gyermekeket tankönyvvel, a szegényebbeket több ruhaneművel is ellátták, s végül G­ö­b­ö­l János György székesfehérvári tanító Fehérmegye földraj­zának megírására 3 db aranyat küldött a tantestü­letnek jutalomdíjképen. —­­A vallás tásügyi m. k. miniszter nevezetteknek és közokta­a népneve­lés érdekének előmozdítását ezéltó ezen nemes tettük és hazafias áldozatkészségükért elismerő kö­szönetét nyilvánította. — Krak­óból távirják egy bécsi lapnak, hogy a „Czasz“ egy varsói hire szerint Alexand­­row ügyvéd, a Sassulits Vera védője, el­fogatott. Varsóban a napi elfogatások tovább folynak. A vidéken szintén számos egyént fogság­ba vetettek s a varsói börtönökbe szállították őket. A tartomány jobbjai rettegésben élnek.­­ Az Eötvös alap központi bizottsága évnegyedes gyűlését Békés-Csabán tartotta meg e hó 20-án. Az alapszabályok feladatává teszik a bizottságnak, hogy ez intézményt népszerűbbé te­endő, időnkint vidéken is tartson üléseket, s ezért az idén, a békés-csabai tanítótestület meghívására, Békés-Csabát jelölte ki az ülés színhelyéül. E hó 19-én több fővárosi tanító érkezett tehát Csabára, kik más vidéki kollégákkal együtt szíves fogad­tatásban részesültek. Este az ottani tanítótestület bankettet rendezett tiszteletükre, másnap 10 óra­kor pedig nyilványos ülés volt, melyet Péterfy el­nök nyitott meg. Az ülésen a nagy közönségen 1V1VIU jVjicu V­ uuffn. jjemuegj* x*. i ___ r­v Szeberényi Gusztáv superintendens“ Haan Lajos akadémiai tag, Kemény Mihály és Zsilinszky Mi­hály országos képviselők s mások. A jegyzőkönyv felolvasása után Luttenburg Ágost az Eötvös-alap történetét ismertette röviden. E jelentésből kitű­nik, hogy az alap ma már 2726 forinttal rendel­kezik, jóllehet a múlt évben 600 forintot az idén pedig 1000 forintot adtak ki szétosztásra és ösz­töndíjakra. Erre néhány indítványt tárgyaltak. Steiner azon indítványának eldöntését, mely oly tanítók támogatását is ajánlja, kik koruk folytán az általános nyugdíjalapból kizárvák, a jövő ülésre halasztották ; elfogadták azonban Hönigsfeld azon indítványát, hogy a tanítók gyűjtsenek az alap gyarapítására. Végül Komjáthy Györgyről az Eöt­­vös-alap egyik lelkes előharczosáról emlékeztek meg kegyelettel.­­ A Coléra. A keleti háború következté­ben keletkezhető járványos betegségek ellenében szükségessé vált, év és gyógyintézkedések tárgyá­ban a fővároshoz érkezett belügyminiszteri rende­let folytán a tanács maga elé idézte a tiszti főor­vost és a Rókusz-kórházi igazgatót, a­kik a fen­­forgó kérdésben oda nyilatkoztak, hogy ez idő szerint teljesen elégségesek azon hatósági óvrend­­szabályok, a­miket a tanács ápril 11-iki határo­zatával életbeléptetett. Továbbá, betegek fel­fogadása járvány esetében se járna manap nehézséggel, mert a b­a­r­a­k - kórházban e czélra mindig rendelkezésre áll egy egészen elkülö­nített helyiség, mely jól fel van szerelve s 100 beteg felfogadására elégséges. Budán szintén van ily alkalmas fiókkórház, az A­s­z­a­l­a­y laktanya, melynek külön helyiségébe 40 beteget lehet he­lyezni. Ha pedig ezek se lennének elégségesek, ott az omnibusztelep 200 személyre. E hely most egészen üres, helyiségei folyton tisztán tart­­ják. A berendezéshez szükséges anyagszerek pedig kéznél vannak, mert a Rókusz kórház 1800 beteglét­számra való anyagkészlettel rendelkezik, a betegek mostani létszáma pedig nem több 1012-nél. A tanács e nyilatkozatokat megnyugtató tudomásul vette s bár járvány esetén az intézkedések pontos végre­hajtási ellenőrzése a kér. elöljáróságokat illeti, mégis a rögtöni intézkedések szükségessé válandó megtételével a t. főorvosi hivatal közbejötte mel­lett Havas Pál tanácsnokot bízta meg. A tanács mindezekről feliratilag értesítette a belügyminisz­tériumot.­­ A török bazár számára érkezett tár­gyak még mind a vámházban hevernek; a höl­gyek még nem alakultak bizottsággá s a segély­zés szép eszméje is a vámházba ment aludni.­­­ Az izgatottság Oroszország­ban mind nagyobb mérveket ölt. Matvejeff tanárt, a kievi egyetem rectorát, mikor előadásra ment, az egyetem udvarán kőzáporral fogadtak. Hatvan tanulót azonnal elfogtak és a város összes lakosságát lefegyverezték. kvából egész határozottan jelentik, hogy Mosz­a vér­fürdőt nem a nép, hanem a csendőrök okoz­ták, kik mészárosoknak, szatócsoknak és házmes­tereknek öltözködtek. Hatvan besült és megcsonkított holttestet súlyosan megse­szedtek össze. Azt állítják, hogy az orosz kormány a megbízhat­lan esküdtszékek elé nem akar több jogesetet vinni, hanem a „nép“-nek maszkírozott rendőrök által akarja megbüntetni a „gonosztevő“-ket. Ezért több levelező azt hiszi, hogy Oroszország nagy belforradalom küszöbén áll. A kievi egyetemen a fegyelmi tanács 49 tanulót 3 évre 74-et 2 évre küszöbölt ki, 8 tanulót megdorgálásra marasz­talt, 14 tanulónak pedig megengedte, hogy saját kérelmük alapján hagyják el az egyetemet.­­ Április 27-én az egyetemi rectort az épület udva­rán megtámadták a tanulók, s halántékán kővel úgy ütötték meg, hogy elájult. A vétkesek elszé­­lyedtek.­­ Az újpesti kikötő ügyében ma ülé­sezett egy a kormány, a megye, Újpest községe és az óbudai korona uradalom részéről kiküldött tagokból alakult bizottság a megye­házában. Az ülés 10 órakor vette kezdetét, s tárgya a kikötő érdekében teendő felterjesztés feletti ta­­nácskozmány volt. Eddig 3 benyújtott terv áll ezen bizottság rendelkezésére. Ezen tervek elseje szerint a kikötőnek eddigi nyílása zsilippel volna ellátandó, a kikötő pedig 40 - 50 ölnyi szé­lességben kikotrandó, továbbá a partokon mint az állam tulajdonát képező területek feltöltendők s áru­ki és lerakó helyekké lennének átalakitandók. A második terv szerint a felső elzáró töltés egé­szen megsemmisitetnék s helyette az egész kikötő a kis k. megyeri sziget felső részétől kezdve jég­törők által lenne elzárandó, miáltal a főváros tu­lajdonát képező sziget és természetes bejárás maradnia, a megyeri sziget közt m­ely a jég alól is meg volna védve s hol azután egy keskeny 10—15 ölnyi csatorna kikotortatása is elég­séges lenne, a mennyiben a viz maga csi­nálná meg útját. A 3. terv szerint végre az egész kikötő elzáratnék s kikotortatnék s viztáp­­lálékát 3 alkalmazandó vas csövön át nyerné, de mert ez elégtelennek látszik, ezen terv egészség­­ügyi szempontból nem találkozik a bizottsági tagok tetszésével, lehetséges tehát, hogy tárgya­lás alá sem kerül. Mindezek után csak azt óhajt­juk és pedig kizárólag fővárosunk lakosai érdeké­ben, hogy ezen már oly gyakran szóban forgott kikötő ügye végre valah­ára rendeztessék. — Debreczenben, mint a „P. L.“-nak távirják, ma délelőtt a tiszán­túli ref. superinten­­dentia középiskolai tanárainak egylete ideiglenesen megalakult. — A Z­i­o­n-e­g­y­l­e­t el­nökének , Márkus­ Ignácznak érdemei elismeréséül emlékkövet léte­sített s annak ünnepélyes leleplezését a folyó hó 28-ára tűzte ki. — Névváltoztatás: Samu János szent­­márton­kátai lakos a saját és Mária, Rozália, Irén, János, Erzsébet és Amália nev­ü gyermekeinek ve­zetéknevét Tószegi-re változtatta. — A phonograph mint missiona­­rius. Egy amerikai lap írja: Miután most már emberi hangot is ép úgy lehet eltenni s megőrizni, mint pl. húst, tejet, gyümölcsöt stb. missionariu­­sok predikatióit is be lehet csomagolni s a déli tenger szigeteire küldeni, teljesen elkészítve használatra. A missionariusok legalább nem lesz­­­nek kitéve annak, hogy a predikatióval együtt ők maguk is megemésztessenek. — Sassulics Vera ismeretes esete Fran­­cziaországban is nagyon csökkentette az oroszok iránt érzett rokonszenvet. Kuliseff nevű as­­­szonyt legújabban ki kellett volna szolgáltatni Oroszországnak, mivel az orosz követség mint szibériai deportatióra ítélt nihilistát követeli őt. A köztársasági sajtó most erősen agitál amellett, hogy Kuliseff asszony ne szolgáltassák ki Orosz­országnak. A Csetwertinszky he­rcz­eg lovai Bécsben tegnap délután megbokrosodtak s a Práte­ren végig száguldva agyongázoltak egy Müller Julia nevű asszonyt. A szegény áldozatot igen sú­lyosan megsérülve szállitották lakására. A rab­on senki se ült s igy se a herczegnek, s inasának .i­ona WJ­ hala. — A bolgárok s a törökök közt a tettleges összekoczczanások még most is gyakoriak, mint egyik konstantinápolyi tudósítónk írja, Ma­ki- i k­ö­r­b­e­n a börtönből hazatérő bolgárok megtá­madták a védtelen törököket, többeket lekonczol­­tak, vizbe fulasztottak stb. A megsebesülve elme­­nekülteket f. hó 17-én kisérték az orosz kozákok S­t­a­m­b­u­l­b­a, hol a kórházakban ápolás végett elhelyeztettek. — A farsang pótlására. A kunpszent­­miklósi ifjúság — mint nekünk írják — folyó hó 21. és 22-én tartotta meg a farsangi idényről az árvíz miatt leszorult jótékonyczélú zártkörű táncz­­vigalmat. A rendezőség finom ízléssel diszite fel a táncztermet, igyekezvén megnyerni a kedves hölgy­­koszorú tetszését. A hölgyek diszkoszorújában­ fel­említi tudósítónk a vidékről: Antritter Lujza, Csentericz Irén, Malatinczky, Szilágyi Margit és Ti­ch­ler Marcsi kisasszonyokat. Helyből Bankos Irma, kisasszonyt. Ott voltak még Baky Tilka, Babinczky Margit, Bauer Ida, Csányi Teréz, Les­zék Kati, Malatinczky Anna, Gaál Etelka, Técsy Róza és Virányi Irma kisasszonyok, egyszerű, de jó izléssel diszitett fehér és rózsaszín tárlatán ru­hában, mind megannyi elragadó szende kép. Az ifjúság reggel 5 óráig kedélyesen mulatott. — Egy angol szökött katona ha­za­fiság­a. Weston Károly ezelőtt egy évvel maidstonei 49-dik dandárból megszökvén, Német­a alföldre menekült, hol mint közmunkás igen jö­­vedelmes alkalmazást nyert. Hallván Anglia hadi készülődéseiről, ismét visszatért honába s itt szö­kevénynek jelentvén be magát, a lord mayor manstonhoustei törvényszék elébe állíttatott. Ki­­kérdeztetvén, mi indíthatta arra, hogy vissza­jöj­jön, ezt válaszolta: „Nem azért jelentettem ma­gamat mint szökevényt, mert meg vagyok szo­rulva, én igen jó alkalmazást hagytam ott Né­metalföldön, de ily alkalommal mint a jelen, ha minden emberre szüksége van a hazának, minden szökött katonának tartozó kötelessége jelentkezni. Ha minden szökött katona így tenne, jobb lenne a hazára és ránk nézve is.“ Ezen eset annál cso­dálatost­, mert Angliában a szökött katonák igen keményen bűntettetnek. Westonnal azonban a dan­dárparancsnokság kivételt tett s büntetés nélkül küldetett ezredével Máltába. — Gyilkos apa. Török-Szent-Miklósról írják nekünk: V­i­g Gyula, legközelebb huszárnak sorozott kovácslegény, ki az apjától külön ház­tartásban élő édes­anyjával lakott, husvét első napján apja látogatására ment. Az apa őt távol­ról észrevevén, egy kétcsőrű vágott seréssel töl­tött fegyverrel a konyhaajtó mögé rejtőzködött, s midőn a semmi roszat nem gyanító fiú a kony­hán át a szobába akart menni, ezt oldalban k­e­­resztül lőtte, mire a fiú szörnyet halt. A gyilkos apa azonnal elfogadott, börtönében egy­kedvűen várja a további intézkedéseket, de kíván­sága, hogy fia temetésén jelen lehessen. A meg­gyilkolt fiú temetése 23-án ment végbe.­­ Egy félelmes betörő banda ke­rült kézre tegnap. A rendőrség egy külső váczi úti hentes kárára ellopott 120 frt. értékű disznó­­hús tolvajait nyomozta, midőn a hálóba a hírhedt Apoli Károly került négy pajtásával. Mikor az in­­dividiumot pár évvel ezelőtt betöréses tolvajlás­­ért akarták letartóztatni, de akkor a rendőröknek villogó törökkel nézett szemébe. Ezúttal nem fej­tett ki semmi ellenállást. A lopott húsból igen sokat megtaláltak a tolvajbanda különböző búv­óhelyein. Őrült főhadnagy. Néhány nap előtt az Erzsébet szállodában egy zavart kinézésű főhad­nagy bérelt szobát. A vendéglős és a személyzet csodálkozására rögtön magára zárta az ajtót s két teljes napon át ki sem nyitotta, ennélfogva bizonyosnak látszott, hogy éhen szomjan tölti ott az órákat. Különösnek tetszett, hogy a mint kí­vülről hallották, a bútorokat a szobában fölforgatta s barikádot csinált belőlök az ajtó előtt. A ki­váncsi személyzet az ablakát is szemle alá vette, de az teljesen homályos volt, mert mint utóbb kitűnt, a főhadnagy azt valami zsiradékkal kenyte be. Két nap múlva a vendéglős miután hasztalan iparkodott az ajtón bemenni az esetet bejelentette a térparancsnokságnál. Ez rögtön kiküldött egy orvost és egy tisztet. A tiszt szobaajtaja nagy erőfeszítéssel fölnyittatván, a belépők előtt merően maga elé bámulva állt a főhadnagy. Szóltak hozzá, de félre beszélt s erőszakkal kellett őt — az őrültet — a kórházba vinni. — A szibériai egyetem. Mint az orosz lapok írják, e tanintézet székhelyéül végle­gesen Tamszk városa el van fogadva. Az előirány­zat szerint az egyetemi épület kiállítására 350,000 rubel, előzetes berendezésére 100,000 rubel és évenkénti fentartására 307,000 rubel szükségelte­tik. Miután a kormány a jelen viszonyok között ily tekintélyes összegeket a folyóvá nem teheti, más részről kincstárból azonnal pedig a fentebbi költségek teljes kiadása csak három négy év után válik szükségessé, egyelőre csak az építési mun­kálatokhoz lógnak, annál inkább, mert az e czélra befizetett önkénytes adományok 250,000 rubelt tesznek. A hivatalos lapból. A király dr. Wagner Endre budapesti orvosnak a Berencz-József rend lovagkeresztjét, s dr. B­é­l­d­i Károlynak, a brassói kórház főorvosának az arany érdemkeresztet adományozta. — A közoktatásügyi miniszter Petrásevics Endrét végleg kinevezte tren­­­csén megyei tanfelügyelővé, Podhorszky Lajos akadé­miai rev. tagot pedig az aradi főreáltanodához és Som­o­­g­y­i Gézát az iglói állami tanitó-képezdéhez rendes tanárrá Irodalo­m. megi . A „S­zi­g­l­i­ge­ti - Al­b­u­m, melyet Sü­Kálmán és Váradi Antal szerkesztenek s adnak ki a Franklin-társulatnál Szigligeti Ede síremléke javára, a jövő hó elsején sajtó alá kerülhet. Az album jónevü remélhetőleg munkatársai közül sokan már beküldték becses dolgozataikat a szerkesztőknek. Első kézirat Arany Jánosé volt, ki a „Tengeri hántás“ czimü népies költeményével emelte a kegyeletes vállalat érdekességét s fokozta a munkatársak ambitóját: a legjobbat adni a koszorús költő nagyrabecsült társaságában. Az irodalomban újabb időben szebb koszorút aligha gyűjtöttek össze, mint a minővel az album meglepi az olvasó közön­séget. Az Ígért dolgozatok egy részét csak e hó végével kapják meg a szerkesztők, levek irodalmi értéke és érdekessége de a kezüknél magas szín­vonalon áll. Költeményeket Arany Jánoson kívül Ábrányi Emil, ifjabb Ábrányi Kornél, Bartók La­jos, Endrődi Sándor, Gyulai Pál, E. Kovács Gyula, Komócsy József, Lauka Gusztáv, Szabó Endre, Szász Gerő, Szász Károly, Tóth Kálmán, Várady Antal, gróf Zichy Géza adnak e részben tak. Csiky Gergelytől „Az ellenállhatatlan“ már ad­négy­száz arany pályadijt nyert koszoruzott vígjátékból egy érdekes részletet kapnak a szerkesztők. Prózai dolgozatokat, elbeszéléseket, rajzokat, irodalmi czikkeket Abonyi Lajos, Ágai Adolf, Beöthy Zsolt („A mese“) Bodnár Zsigmond (Tinódi Lantos Se­bestyénről) Erődi Béla, Gyarmathy Zsigánó, („A sok ember“, rajz) György Aladár, Harrach József („Szigligeti népszínműveinek zenéjéről”) Jókai Mór, Kárffy Titusz (Szigligetiről) Kazár Emil, Kuliffay Ede (Szigligeti színműveinek statisztikája a nemzeti színháznál) László Mihály („A huczuj“, népies rajz), Mezei Ernő (Az író d­icsősége és hallhatatlansága“) M­eményi Ambrus („Az első és az utolsó as­­­szony “),Palásthy Sándor,(Szigligeti emlékezete) Pau­­lay Ede, (Szigligetiről) K. Papp Miklós, (Kossuth La­jos egy levele) Szépfaludy Ő. Ferencz, Széchy (Zá­­vodszky) Károly (Arany János újabb költeményei­ről), Sturm Albert (báró Eötvös József hátrahagyott költeménye) Tors Kálmán (Szigligeti életéből, le­veleiből) Vadnai Károly („A nagy intrikus“ Szig­ligetiről.) E becses dolgozatok közül Beöthy Zsolt és Vadnai Károly munkáját a Kisfaludy-Társaság e havi ülésében olvassák föl a szerzők. Az album képeit kitűnő festőink rajzolják. Szigligeti Ede arczképét Pálik Béla, rákosi tuskulánumát Feszty Árpád, a népszínművekből jeleneteket Jankó Já­nos, Greguss Imre és mások. Szigligeti nagyvá­radi szülőházának fényképét Rádl Ödöntől, ki ahhoz ismertetést irt, már megkapták a szerkesztők. Az albumra nemcsak a több mint nyolczezer pél­dányban szétküldött fölhívásokban, de postautal­vánnyal is elő lehet fizetni (Egyetem-utcza 4-dik szám.) a Franklin-társulatnál A díszesen kiállított nagy alakú kötett fű­zve, illustrált borítékkal három forint; a fényes díszkiadás öt forint. Az egész jö­vedelemet Szigligeti szobra és síremléke javára ad­ják a szerkesztők^ igy újólag a legmelegebben ajánljuk a kegyeletes czélú érdekes irodalmi vál­lalatot a közönség figyelmébe. Színház, művészet. — Orgona hangverseny. Ma adta helybeli orgona művészünk Lohr János ez idejű orgona hangversenyét a józsefvárosi plébánia­tem­plomban. Pontban 5 órakor mint hirdetve volt elhangzott Reu­b­ke „Orgona s­o­n­a­tá“-jának (e művet általában mint a 94. zsoltárt ismeri a művész-világ) első accordja, elég hamisan ugyan, mert egy quint változat erőteljes hangjai za­varók a szép összhangot — mely ma nálunk eddigelé még ismerve nem volt, sőt szerzője is csak a legmusikálisabb körökben lehetett ismerős. Reubke Gy. a hires orgonakészítő, R. Adolf 1834-ben szül. Hausweindorfban, s előbb Kullak, később Liszt tanítványa volt a zong. játékban, Marx tanártól pedig a zeneszerzés is­mereteit sajátita el. Mint kész művész és zeneszerző nem valami sokat irt s még kevesebbet rendezett sajtó alá. Mindazonáltal müveinek hire szárnyra kapott úgy, hogy a külföldiek előtt neve nem volt ismeretlen. Kiválóbb művei egy „Nagyi zongora-sonata“ (Lisztnek ajánlva) s enné nem kevésbé érdekes „Organa-sonata“, me­lyet ma hallottunk s melyről mi is elmondhatjuk, hogy nagy s remek­mű ez. Eléggé sajnálhatjuk, hogy eddig is nem volt ismeretes előttünk Reubke műve, melyet Lohr úr feladatá­hoz méltóan játszott hatalmas hangszerén: az orgonán. — A műsor második számát Hän­del — a bibliai történetek legnagyobb ze­­nésitőjének „Messiás“ czimű oratórium egyik áriája képezte. Művének minden ize igazi Hän­­d­e­l, mert stylusával a leghisebb festéseket vará­zsolja elénk s­­ élénken foglalkoztatja a hallgatót oratóriumának történetével. A dallamot K­a­j­d­a­­csy k. a. énekelte elég felfogással s szabatos­sággal. Handelt, Bach két „Prelud“-je kö­vette (D-dúr és A-moll), melyek ép úgy ismere­tesek előttünk, mint nagy A-moll „Fugá“-ja. Bach volt a műsor legérdekesebbje, hisz ő az ellenpontozat óriása, csak ő tud megállapodás nélkül létraszerűleg, kül úgy játszani egy mondhatni lélekzetvétel nél­művészt, hogy azt a legfe­szültebb figyelemmel hallgathatjuk órákon keresz­tül, anélkül, hogy a végét várnék. Bach zene­művész dicsfényének csillaga örökké fog tündö­kölni a művészet egén, mert utánozhatlan irányá­ban, s mert ő a legeredetibb zeneköltő s ellen­pontosa a világnak. Ő az, kit Liszt, Beeth-

Next