Egyetértés, 1878. május (12. évfolyam, 120-150. szám)

1878-05-20 / 139. szám

ról, hogy Törökország rameliai része többé oly­­ módon mint volt, török tulajdon lenni megszűnt, de ők a török fél többségét óhajtják az oroszok ellen érvényre juttatni, azért tehát a belrendezés módjának elintézési idejét akkorra halasztja a ren­dező bizottság, midőn az utolsó orosz is elhagyta Izumélia földjét, addig pedig együttes erővel har­­czolnak Oroszország serege ellen az utolsó em­berig. II. ügy Törökországban, valamint bármely más vidéken mindazok részére, kik a balkán felke­lőkhöz tartoznak, bizonyos fel adatik, mely ismertető, de itt most azt megmondanom nem lehet. Azon jelről fel lehet ösmerni a balkán-párt embereit még spa­nyol földön is, (ezen bizottság bír már eddig kül­­földi tagokkal). Itt röviden megjegyzem, hogy min­den áruló rögtöni halállal büntettetik. III. Az úgynevezett pomák felkelés csak sa­ját élete, személy és vagyon biztonságául kelt fegyverre, midőn azonban belátta azt, hogy az orosz szabaditó ma már mindent oroszosítani siet, ezek főbb papjait nyilvánosan megkancsukáztatja, és minden hivatalos actus orosz nyelvre lett szo­rítva, ezen indokok adván fegyvert a pomákok kezeibe vallásuk védelmére, és most elhatározták, hogy: a) a pomák felkelés semmi néven nevezendő kormány­forma ellen nem agitál — az orosz erő­szakot kivéve, — ők saját szabadságukért s éle­tükért harczolnak minden orosz ellen. b) Ha Törökország időközben újból fegyverre kelne, az esetben csapataikkal annak segítségére fognak sietni, azon megjegyzéssel, hogy saját te­rületek önállósága a majdan szabályozandó ha­tárain belül, minden más hatalom befolyásától menten alakulhassák meg, a török felsőbbség alatt. c) Mindenkinek szabad vallásgyakorlat előre is biztosíttatik; mindazok, kik ott eddig is bir­tokkal bírtak, azt ismét szabadon általvehetik, de a tized dézsma megsemmisítésével, mert ren­des adó alapján fog kezeltetni a terület szükségei­nek fedezete, mit is később fog egy arra hivatott bizottság megállapítani. Addig azonban: IV. Mindenki köteles fegyvert fogni az orosz erőszak ellen minden vallás különbség nélkül. V. A jelen vádharczban ejtett foglyok és zsákmányok a védharczot intéző bizottság kezeihez juttatnak, rendes zsoldja senkinek sincsen, és fegyverek minden bármi néven neve­zendő seregtől, ha elvétetik, az az intéző bizott­ságnak szolgáltatok át, valamint lőszerek és más zsákmányok. VI. Semmi néven nevezendő parlamentert megsérteni nem szabad, de a­ki egyszer ide jött, azt többé további elhatározásig közülük elbocsá­tani nem szabad, ennélfogva azok azonnal hadi­foglyokul tekintetnek, és aki az elszökést megkisér­­lené, azt halállal büntetik. VII. A török birodalom nem számíthat többé arra, hogy mint eddig, pasainak leszünk igavonói ■— tehát felkelésünket üldözni sem fogja — annál kevésbé, mivel mi néki az oroszok ellen azon­nal segítségére sietünk, a mint a szultán ő fel­sége serege az oroszt újból megtámadja. Mi muszkák lenni nem akarunk, inkább utolsó em­berig harczolva halunk meg fegyverrel a kézben. VIII. Tudatni kell minden felekezetüekkel, hogy mi sem vallás, sem felség elleni háborút nem viselünk, egyedül csak az oroszok elnyomása ellen állunk fegyverben; tehát mind azok, kik sorakoznak, tudni fogják, hogy mi és ki ellen fogtunk fegyvert — mivel az orosz önkény igenis hamar ránk akarja erőszakolni a zsarnokság ková­csolta orosz bilincseket. Ily formán hangzik a pomákok rögtönzött ala­kuló szabályai — törökből görög és bolgár nyelvre fordítva, — még eddig nincsen ott tényleg angol mozgalom, de talán nemsokára fogják észlelhetni a mozgalom valódi rugóit. A. F. monstrálgatnak és ámítanak a hazugok — már a muszka kormányt csak is ezen lenevezés illeti , hanem máskép is tüntetnek. Dél és észak felől közelednek az osztrák-magyar határokhoz most legközelebb, miután már majdnem vörös toronyig rukkoltak fel, G­ács ország­a felé is közelednek és Prokurownál tábort állí­tanak, és ide várják a czárt is. Muszkaországban ezt mindenki Ausztria elleni tüntetésnek tekinti. Vannak oly élénk képzeményű fők, melyek Oroszország hadi készülődéseit köpenynek tart­ják arra nézve, hogy mögötte nagyobb kényelem­mel folytattathassanak a diplomatikai alkudozások. De hogy Németország is benn van a játékban s Muszka a országgal egy kézre dolgozik, azt tömérdek jel mutatja. Most is L­a­b­a­­n­o­f­f megérkezése után titkos tanácskozást tar­tottak, a muszka nagykövet, Tottleben tábornok és Reuss herczeg németországi nagy­követ. Berlinből érkező tanács folytán pedig a muszkák még tartózkodnak nagyobbszerfi ellensé­ges fellépéstől, míg majd Bismarcknak eszébe jut valami, mivel valami furcsa fordulatot adjon a dolgoknak, mit aztán „Gottes Fügungnak“ keresz­telnek. Az alatt amott a távol eső tengeren túli nyugaton is oly dolgok történnek, me­lyek aggodalommal töltik el minden gondolkozó ember lelkét. Az Egyesült államokban a hamu alatt szendergő parázs világa egy messze szétágazó communistikus összeesküvés­ben kezd mutatkozni. Hajdan azt mondották, mi­szerint a királyoknak hosszú kezeik vannak, de hát lm a socialism­us is kiterjeszti majd kezét Európa sok proletár öklei felé, hogy ezekkel egye­süljön, nem lehet-e attól tartani, hogy a nagy európai háborúhoz még egy általános anar­chi­k­u­s végczélű proletár forradalom, az úgynevezett semmit sem bírók háborúja, fog ki­törni? Mert a nemzetek méltán kezdik türelmüket, mivel a kormányok jelenlegi veszteni politi­kája, mely valóságos visszaélés a nemzetek türel­mével, valóban nem olyan, hogy bárkit kielégít­sen, mikor az emberek látják, hogy fiaik, testvé­reik egy pár nagyravágyó monarcha szeszélyének f­eládoztatnak és vérmezőre h­urczoltatnak. Átalánosan el van egész Európában azon hit terjedve, miszerint mindazon kecsegtető béke-hirek, melyek mint nyári éjen át szokott lenni, számta­lan hulló csillagként röpülnek földünkre, nem egyebek mint a londoni és pétervári béke­pártok kegyes óhajtásai. De miként lehet megegyeztetni a maszka kormány békeszeretetével azon megbotránkoztató hálátlanságot, valóban me­lyet Románia iránt tanúsít és hogy merészel­heti a békét kunyeráló czár még monarchián­kat is a szomszéd Romániában elfoglalt ellensé­ges és fenyegető állása által daczosan kihívni? Ez majdnem hasonló a spanyol koldusok szokásához, kik tőrrel, pisztollal kezükben kértek az utasoktól alamizsnát. Romániá­ban egyébbiránt a hadsereg­nél az elkeseredés a muszkák ellen, oly magas fokra hágott, hogy ezen aránylag csekély haderő, noha az oroszokéval nem mérkőzhetik, Károly fe­jedelem első szavára kész volna a muszkákra ron­tani s inkább hősiesen elvérzeni semmint a fegy­vert letenni. Ha azonban Károly fejedelem ma­gát gyengének mutatná, akkor alig kerülhetné el dőde — Cuza — sorsát. Budapest, május 19. A világ nem akar kiábrándulni b­é­k­e­m­á­­m­orából s mint egy hires törzstisztünk az 1849-iki függetlenségi bábomban tette, mikor az ágyuk már erősen durrogtak, azt mon­dotta: „Hm, úgy tetszik, mintha az ellenség csatárláncza már lődözni kezdene,“ mert a derék Báthory Schulz Bódog nagyot hallott, úgy a je­lenkor diplomatái is süketek vagy süketséget és vakságot tettetnek s ki tudja meddig fogják még ámítani magukat a „békés megoldás“ reményével. — Pedig ezen hosszas hú­zás halasztás csak­is arra szolgál , hogy az orosz időt nyerjen ágyú töltelék beszerzésére, egy kalóz hajóraj szervezésére és a törökök rábeszélésére, hogy adja fel a várakat, az angoloknak eget földet ígér s mellé még Batumot is. így múlt el már­­czius és április, így fog elmúlni május is, egy hadjárati­ a legkedvezőbb évad s majd a rekkenő forróságban kezdődik meg a háború, mely, mint minden nem épen feje lágyára esett embernek be kell ismerni, elkerülhetetlenné válik. A háború elhalasztása Agliára nézve sem nem nyereség, sem nem veszteség, mert mint több ízben és minden oldalról volt említve, Angliának nem lesz szüksége egyetlen lövést is elsütnie s Muszkaországot financ­zialiter mégis tönkre teszi, és ha a muszka készül, az an­gol sem marad helyén, hanem szállítja hadikészle­­teit és katonáit nyakra-főre a kelet felé. De ezen financiális háborút megérzi monarchiánk is, megérzi egész Európa, s minden­esetre jobb volna azon nagy háborún, melyet már úgy sem kerülhetni el, túl esni, és most kellene csak külügyérünknek szorítani a muszkákat s ne­kik kimondani: „végezzetek velünk is, mint akar­tok az angollal végezni. Engedtek-e vagy nem? 24 óra alatt válaszoljátok, ha nem, tessék vere­kedni.“ Nem bevárni, míg majd az oroszok akár lefegyverzik a románokat, akár kicsalják a törö­köktől a három várat, akár elfoglalják Konstanti­nápolyt. Azon hírek, melyek azt mondják, hogy An­glia Muszkaországgal bizonyos pontokra nézve egyez­ke­dni fog, és hogy Suvaloff gróf­nak Londonba érkezése után fog kiderülni, minők azon egyezkedések, nem lehet egyebeknek nevezni, mint meg annyi officiózus hazugságok­ba­n, melyek szemtelenségükben már annyira vete­mednek, hogy még német újságíró pajtásaik is, kik eddig mindig a kíséretet játszották a muszka enun­­ciatiókhoz, már-már sokalni kezdik azokat s meg­­csömörölve a sok kacsától, okosabbnak tartják a hall­gatást. Azonban nemcsak újság lapokkal de­ A l­abarékpárt fáklyásmuzsikája, A habarékpárt egy pár fogadatlan prókátora bizonyos „Közlelemény“ nevezetű zuglapocska ha­sábjain ma ismét meg akarja édesíteni azt a ke­serű labdacsot, amelyen a habarékpárt a nem sike­rült fáklyásmuzsika folytán lenyelni kénytelen volt. Ezen egyetemi ifjak fogadatlan prókátorságát azonban a habarékpárt nem igen köszöni meg, mert minket fellépések által arra kényszerítenek, hogy mindig újabb meg újabb adatokat hoznak napvi­lágra a kudarczot vallott habarékpárt fiascójának illustrálására. Ha már megesett a habarékpárton az a csúfság, hogy az ifjúság a keresve keresett fáklyászene helyett legfölebb egy pár „abczug ha­barékpárt“ kiáltást hangoztatott a habarékpárti club kivilágított ablakai előtt, miért nem búj­nak a föld alá szégyenükben s miért kényszerí­tenek minket arra, hogy a kormánypárt mulattatá­­sára minduntalan szellőztessük a habarékpárt s az ifjúság közti sikertelen érintkezések részleteit? Ha különben ez a babérokpártiaknak annyira inyekre van, mi sem bánjuk a dolgot s készséggel hozunk fel újabb bizonyítékokat mindeddigelé meg nem czáfolt állításaink igazolására. Ha a minapi „név­­jegy“-gyel kérjük őket, nem elégszenek meg, úgy most arra hogy kérdezzék meg Matkovich János habarékpárti képviselőt, hogy mily lépéseket tett ő a tervezett fáklyászene érdekében a Szabadyféle kávéházban. S azok az ifjak, kiknek sikerült a habarék-párti sajtót színlelésük által tévútra vezetni s a velünk való polémiába bele­ugratni­, ha hallani akarják azt, a­mit már úgy is tudnak, hogy ki tett czélzásokat a tüntetés költségeinek a habarék­párt általi fedezésére, forduljanak szintén Matko­vich képviselő úrhoz. A­mi a kérdéses névjeg­­gyet illeti, arra nézve megjegyezzük, hogy azt a fáklyás zenét rendező bizottságnak egy oly tagja másolta le részünkre, ki jogosítva volt ezen név­­jegyet elolvasni, ki jogosítva volt ennek következ­tében intézkedni, ki jelen volt az ezen névjegyen kitűzött „légyotton“, s ki Sz. tanár megbízása foly­tán az egyetemi rectornál járt, a régből, hogy a rectornál kieszközölje, hogy Sz. tanár a fák­lyászenét az egyetemen fogadhassa. A­mi végül az egyetemi ifjúság s a pártunk közti viszonyt illeti, volna kedvünk a P. N. és K. N. minapi hírhedt „23“ jogászának olyan nyilatkozatait idéznünk, a­melyek legkevésbé sincsenek öszhangzásban az általuk nagy­részt elolvasatlanul aláírt nyilatkozat egy­némely állításaival, de ezt máskorra hagyjuk, ez alkalommal pusztán arra szorítkozzunk, hogy a „közvélemény“ ifjainak érdékében felidézzük azo­kat a szavakat, a­melyeket a fentebb említett névjegy írójához intézett D. E. I. s. egyleti elnök, midőn a szintén említett légyotton a fáklyás­­zenét rendező bizottság tagjai megmagyaráz­ták F. F. úrnak, hogy miért nem rendezhet az ifjúság habarékpárti demonstrate.­­ Az említett D. E. ugyanis e szavakat monda: függetlenségi párti, de azt tudom, „Én nem vagyok hogy az ifjú­ság háromnegyed része az, s azért­­ nem szabad s nem lehet pártpolitikai tüntetést csinálnunk, pusz­tán a megsértett tanárnak kell elégtételt ad­nunk.“ Pesti tavaszi lóverseny. — Május 19. — IV. (U—i.) Rekkenő, valóságos kánikulai, meleg­ben ment végbe a rákosi tavaszi futtatások utolsó szaka, azonban sem a hő­ség, sem az irtózatos por, melyet a szász, meg száz kocsi fölvert, nem ri­­aszta vissza Budapest közönségét a nemes sport érdekes látványának élvezésétől. Évtizedek múltak, mióta a verseny páholyai és zártszékei oly népe­sek voltak, mint a mai napon. A high life szép számmal volt képviselve. Ott voltak a főváros del­női közül hg. Coburg Fülöpné, hg. Odescalchiné­­ leányával, b. Edelsheim-Gyulainé, gr. Szapáry­­ L.-né gr. Szapáry G.-né ifj gr. Almásy K.-né, gr. Sza­páry Ivánné, gr. Andrássy Aladárné, Pálffy gróf­nők, b. Fehérváryné, Blaskovics Miklósné, szül., b. Edelspacher Marianne, b. Bourgoingné (a fran­­czia főkonsul neje), Széll Kálmánná stb. urh­öl­gyek. A férfi-nevezetességek közül jelen voltak Coburg, Odescalchi, Lobkovicz herczegek, Maj­­láth országbíró, br. Edelsheim Gyulai főhadpa­­rancsnok, Fehérváry, Pongrácz tábornokok, b.Wenck­­heim Béla, Tisza Kálmán, Széll Kálmán és Be­­dekovich­ miniszterek, s az exek közül: Bittó, Szlávy, b. Simonyi és Tisza Lajos, gróf Szapáry Gyula, gr. Szapáry István, b. Bourgoing franczia főkonsul stb. Az első futtatás pont három órakor a „Bat­­thyány-Hunyady-díj“ kétszáz aranyára történt, két paripa küzdve egymással: a Baltazzi Arisztid­er „Tallós“-a és a General Hope „Humming Bee“-je. Vezetett az előbb említett s három hos­szal szépen nyert. A második ló, a tétösszegnek őt illető negyven aranyában lelt kár­pótlást. Az ezer darab császári aranyas „1-ső osz­tályú államdij“-ra csak hármas mezőny alakult, u. m.: id. gróf Henckel Hugó „K­o­n­o­t­opp­á“-ja, a Blaskovics Ernő ur „K­i­n­c­s­e­m“-je s a gr. Sztá­­ray János „A­l­t­o­n­á“-ja. Vezetett lassú iramban Kincsem, utána Ko­­notoppa, leghátul Altona. A liget alatt, az­ istálé­val átellenben Altona kezdet vezetni s a kalauz szerepnek egész az utolsó fordulóig ura maradt; azonban az egyenes vonalon Kincsem játszva fel­szökött a mezőny élére s diadallal, négy lóhossz előnyével vágtatott be, ostorcsapástól menten, a czélhoz. Altona,­mint második, a tét- és bánat­összegek felét nyerte. A „Vándorló i­vadék vers­en­y di­j“ háromezer forintjáért négy ló birkózott meg, ne­vezetesen: Baltazzy Ausztin ur „Kenne Dich“je, id. gróf Henckel Hugo „Sa­binus“-a, báró Maj­­thényi Izidor „V­i­o­l­a­n­te“-ja s a General Hope „G­o­n­do­la­t“-ja. Útmutatóul Violante szökkent ki a csomóból, utána Kenne Dich, Sabinus, hátul a Gondolat. A tribünevel szemben Kenne Dich és Sabinus javí­tottak helyzetükön s a vezérszerepet iparkodtak egymástól elvitatni, mi „Kenne Dick“-nek szépen sikerült, a­mennyiben az egyenes vonalon megfe­szítve erejét, esélyét a távoszlopnál már tökélete­sen biztosítá­s két lóhos­szal győzedelmeskedett s Sabinusnak, mint másodiknak, 500 frtnyi tét- és bánatösszeggel kellett megelégednie. A „Nákó-dij“ és a báró Meskó-féle „os­­tordij“-ért (50 arany és ostor) négy ló küzdött, a gr. Forgách István „Wild Youth“-ja, gr. Sztáray János „Hírnök“-je, ifj. gr. Esterházy Miklós „Oca­­riná“-ja s gróf Szapáry Iván „Zsibó“-ja. Vezetett Zsibó, utána Ocarina, Wild Youth, hátul Hirnök. A pálya fele táján Ocarina és Wild Youth kezdtek a mezőny élére felnyomulni.­­ A végső kanyarulatnál e két ló derék futásban haladt befelé, heves küzdelem közt, érdekes emotiót idézve elő. E küzdelem­ azzal végződött, hogy a Baltazzi Arisztid által lovagolt „Ocarina“ csupán egy fejjel előzte meg a czéiiát, a Forgách István vezényelte „Wild Youth“-ot, mely a második ló illetékét, kettős tételt kapott. A „sorsolási díj“ 1500 írtjára pályáztak: ifj. gr. Eszterházy Miklós „Cambuscan-Crisis“-e, az ifj. Frohner János ur „Masquerade“-ja s az ifj. gr. Festetich Tasziló ,,Bendigów-ja. Vezetett a Gambuscan ivadék, nyomában Ben­digo, hátrább Masquerade. Feje utján Bendigo kí­sérelte meg a kalauzolást s „derék futás“-t kez­dett a Cambuscan lóval; azonban teljeséggel nem sikerült legyűrnie; noha szépen iparkodott mindvégig, egy fél hos­szal elmaradt a czélnál s csupán kettős tételt kapott. — A nyertes ló az egylet tulajdonába menvén át, kisorsoltatott s a 2L-ik számú sorsjegy tulajdonosa nyerte meg. A versenyek záradékát a 1200 frtos „aka­­­d­ály v­er­se­n­y“ képezte. Futottak: Schawel J­­ur „Lori­ot“ j­a, gr. Zichy Béla „Drummer Boy“­­ja s ifj. gróf Festetich Tasziló „The Monk“-ja. A vezetést a gr. Metternich Figyes által lovagolt The Monk vette át, utána a Baltazzi Aristid vezényelte Loriot s hátul Drummer Boy, hátán Hanzi rovarral. Az akadályokat gyönyörűen szökdelték át; a hetedik akadálynál azonban „Loriot“ megijedve a feléje vágtató lovas-közönség nagy számától, za­varba jött s megcsökönyösödvén, lovasának csak többszöri biztatására szökkente át a gátat, mialatt a versenytársak már jól előre vágtattak és azt le­hetett vélni, hogy Loriot már-már esélyét veszté. De nem úgy volt. Hatalmas irammal pótolta késedelmét s a többi akadályt szép sikerrel győzvén le, mikor a liget fái közül ismét kibukkantak; a The Monk nyomában először is Loriot tűnt fel, ugyancsak nyomva a vezetőt. A két utolsó akadály előtt már együtt küzdött e két ló gyönyörűen, úgy hogy még az egyenes vonalra érve is, kétes volt egyelőre, melyik ló győz ; mint­egy tiz öllel a pályafőtől azonban a The Monk megfeszíté erejét s szép szökkenéssel előre su­hanva négy lóhos­szal győzött Lóriot a tét és bá­­netösszegek felét nyerte.­­­­E futam újabb ta­nulságul szolgált arra nézve, mily szükséges volna, ha a lovas rendőrök figyelme arra is kiterjedne, hogy a pályatéren paripákon megjelenő közönséget ne bocsátanák egészen a versenyfutó lovak elé, mert ezáltal sok szerencsétlenség történik s gyak­ran a versenylovak magánfogadás, valamelyike esélyét veszti.) A mely a programm hetedik pontját képezte volna, elmaradt, s a Rákos e része immár újra csöndes lett, jóidőre, vagy­­ talán vég­kép, ha t. i. őszre az uj versenytér a régi lőpor­raktárnál elkészülhet.­lességének tartja, volt tagjait ez örömünnepélyre , tisztelettel meghívni.­­ — A korzói rém jelenet második ál­­­­dozata ma, anélkül, hogy személyazonossága megállapítható lett volna, a Rókus kórházban el­halálozott. láz volt azon nő, kiről tegnap írták, hogy eszmélet kívüli állapotban lett a kórházba beszállítva. — Ritka éltes ember. A helybeli sze­gényházban egy 103 éves Győrfy János nevezetű egyén tartózkodik, ki magas kora daczára a leg­jobb egészségnek örvend! Alkalmunk volt látni, midőn nejét a Rókus-kórházba maga bevitte. — A sah utazása. Utólagosan érkezett hírek jelentik, hogy a persa sahnak, Teheránból Tabrisbe tett utazása alkalmával, kíséretét körü­l­­belől ezer ember képezte. Ezek között volt mint­egy kétszáz katona több ágyúval. A karavánban néhány ezer teve és egyéb igás állat is volt. N­a­s­r-E­d­i­n ezen európai utazását istennek tet­sző cselekedettel akarja befejezni tudniillik Mek­kába szándékozik zarándokolni, a­mi különben nem csekély dolog.­­ A sahnak az Isten parancsa szerint Dsiddahban, Mekka kikötő­váro­sában, minden ruháját le kell majd vetnie és egy csípőjére kötött kendővel fog a szent városba vo­nulni. A Dsiddahból Mekkába vezető utat, mely két napot vesz igénybe, gyalog kell megtennie. A fő-sherif ez okból az egész fárasztó út hosszában üdítő ételekkel és italokkal ellátott sátrakat szán­dékozik építtetni a persa uralkodó számára. Mek­kában pedig kopaszra fogják nyírni a sah fejét. A mekkaiak különben, daczára annak, hogy a persá­­kat nem tartják igazhitű muzulmánoknak, impo­záns fogadtatást készülnek rendezni a persa sah számára, minthogy első eset lesz az, hogy váro­sukat persa fejedelem látogatja meg.­­ A párisi kiállítás megnyitásának napján hiteles kimutatás szerint 800.000 zászló lobogott Páris utczáin. A megnyitás előtti napon a lampion kereskedők eladtak 1.300.000 db lam­piont. Gyertya elkelt egy millió szál. Az összes, a közönség részéről az ünnepély emelésére fordított s egészen positive kiszámítható költség tesz 1.625,000 francot. Ehhez járul az állam által a hivatalos épü­letek kivilágítására engedélyezett 80,000 frank. — A kiállítás látogatottságára nézve érde­kesek a következő adatok: 1867-ben a kiállítás első kilencz napján meglátogatta a tárlatot 38.363 fizető egyén; az idén ugyanazon idő alatt meglá­togatta 258.342, tehát jóformán hétszer annyi. A bevétel volt 1867-ben az első­­ napon 118.677 franc, az idén ugyanannyi idő alatt 258.342 franc. Az első vasárnapon 67-ben befolyt 14.562 franc, az idén 67.870 franc, a második vasárnapon pedig 80.000 franc.­­ A főv. tanács Jécsy Károly és érdek­társainak zöld takarmány­kövezet­ vámmentes be­hozatala tárgyában beadott kérvényére határozati­­lag kimondotta és megállapította, miszerint hely­beli lakosok, kik a főváros határában fekvő szántóföld­del bírnak, ezen szántóföldekről zöld takarmány­nak akadálytalan behozhatása végett egy azon évre szolgáló igazolványt kieszközölni kötelesek, melyben a kir. elöljáróság azt, miszerint az illető a főváros határában mily fekvéssel és kiterjedéssel, saját vagy bérelt szántófölddel bír — igazolja, ezen igazolvány a bejövetelnél a vámhiva­tal közegeinek mindenkor előmutatandó, a szá­raz takarmány és a termés behozatalára nézve pedig, hogy mit és mennyit fog be­vinni, esetről esetre ily bizonyítvány állitandó ki, s a vámnál előmutatandó azzal, hogy aki ezzel valamely visszaélésen rajta érezik, a díjszabály értelmében 100 frtig terjedhető pénzbírsággal fog megrovatni. Ily igazolvány az illető kér, elöljáró­ságok által bélyeg nélkül és dijmentesen lesznek kiszolgálandó­k. — A „Terézvárosi VI. kerületi klub­ hétfőn, május hó 20-án tartja a klub he­lyiségeiben (sugárút 35) alakuló közgyűlését. •­Az első pesti gy­er­m­e­kme­n­h­e­l­y közgyűlését kedden, május hó 21-én Thurn Erzsé­­betné lakásán, eskü­tér 5. szám alatt, délután 3 órakor tartja; az egylet tagjain kívül a pártoló közönség is részt vehet a gyűlésen. — A Lembergben minap elfogott socia­­listák tegnap szabadon bocsáttattak s a porosz határra tolonczozták őket. — A német social­demokraták kihágásai ellen tervezett törvényjavaslat tegnap volt szőnye­gen a német birodalmi tanács előtt. A javaslat Fridrichsruheból van keltezve, e hó 17-éről. — Egy urhölgy tegnap délután a kis korona, korona herczeg utcza, Károly körút, ke­­repesi út, végre a vas utcán keresztül haladtában elvesztett egy fekete zorpánczos arany emlényt, melynek egyik oldalán S. G., a másikon S. P. betűk fehér gyöngyökkel volt kirakva. Az emlény családi emléket képező magában csekély értékű tárgy — kézhez szolgáltató részére 25 frt juta­lom biztosíttatott. — Rendőri h­i­r­s­k. Grünhut Samu nagy fuvaros egyik kocsisa tegnap estefelé lovait a feldunajor 49. sz. ház irányában úsztatta a Duná­ban. A sebes ár a lovakat elragadta s a kocsis csak nagy bajjal menekült meg a haláltól, a lovak azonban odavesztek. ÚJDONSÁGOK. — Majális a Széchenyi-h­egyen. A budapesti tanító-testület s a népnevelők pesti egy­lete, mint említettük, jun. 8-án, szombaton társas mulatságot rendez az Eötvös villa helyiségeiben. — A programm a mai értekezleten következő­leg állapíttatott meg: Indulás reggeli 6 órakor a budai levanatu­s a fogaskerekű vaspályán; 7—8 óra közt reggelizés a villában ; 8—10 közt séta a legszebb pontokhoz ; 10­­1 óráig társas mulatsá­gok, játékok, tornázás és díjversenyek; 1 órakor társasebéd az Eötvös villa dísztermében; 4 órától .­­éta a Carthausi-völgyben, ezután éj­félig táncz teljes nemzeti zenekar mellett. — Éjeli 12 órakor együttes hazamenet külön vonaton. Jegyárak: Egy egész napi jegy ára 2 frt, me­lyekre a társas ebéden való részvétel (5 tál étel bor nélkül) fel és lemenet a fogaskerekű vaspályán táncz és visszaszállítás a lánczhidig jár. Egy dél­utáni jegy ára 1 frt 20 kr., mely az ebéd kivéte­lével a fennebbi kedvezmények mindenikére jogosít. — Jegyek kaphatók minden fővárosi községi nép­iskolai igazgatóságnál és Zilah­y Sámuel könyv­­kereskedésében, váczi utcza 13. sz. A tiszta jöve­delem fele az Eötvös alapé. — Az eperjesi ev. coll. irodalmi önképző köre (magyar társaság) 50 éves fenállásának alkal­mából 1878. május 25-én délelőtti 10 órakor a collegium nagy termében örömünnepélyt, este pe­dig tánczczal egybekötött zeneestélyt rendez s ez utóbbinak jövedelme Kerényi Frigyes szeretett köl­tőnk lakára felállítandó emléktábla készítésére for­­dittatik. — A kör hálásan emlékszik elődeiről, kik felvirágzásához hozzájárultak miért is szives köze­I KÖZGAZDASÁG. Érték­tőzsde, május 19. A múlt hét vége, daczára a kedvező politi­kai híreknek az árfolyamokat a tőzsdeértékekre nézve csökkentette, mivel a bizalom a külföldi pénz­­piaczok reservált magatartásuk következtében pénz­­embereinknél nem akart gyökeret verni. A folyó héten ez az állapot valamennyire javult, legalább ha az értékek némi emelkedését javulásnak lehet tekinteni. Annak kell tulajdonítanunk ezt a körül­ményt, hogy mindenekelőtt az angol-orosz kon­­fliktus felől a múlt héten meglehetősen békés szí­nezetű közlemények jutottak a közönség közé s igy pénzembereink sem rettegtek az Ausztria-Ma­­gyarország által kezdendő rögtöni actio imminens veszedelmétől. Ezek a békés irányzatú hírek an­­­nyira praedominálták a lefolyt héten pénzpiaczun­­kat, hogy még a 60 milliós hadikölcsönnek a ma­gyar képviselőházban történt megszavazása is csak pillanatra — a hét közepén — bírták a tőzsde bizalmát. E kölcsön megszavazása a hét közepén kissé lenyomta ugyan az értékeket, de egészben véve nem nyilatkozott káros befolyással, mert a a pénzpiaczon csakhamar túlsúlyra vergődött a bé­kés hírek szelleme s üzletembereink napirendre tértek az annyi zajt ütött kölcsön felett. A­mi az egyes értékcsoportokat illeti, — általános emelkedés mellett következőképen alakul­tak árfolyamukban : Államadóssági papírok emelkedtek átlag 1­orttal, bankrészvények hason­lóképen; biztosítási papírok némelyikénél tetemes árjavulást látunk, míg a malomipar értékei általá­ban véve kevés változást mutatnak. Közlekedési vállalatok papírjai emelkedőben vannak, míg némely vegyes természetű vállalat papírjainál némi árcsökkenés mutatkozik. Záloglevelek nyertek árban, elsőbbségek pedig változatlanul maradtak. A bé­kés szellem legjobb illusztácziójaként regisztrálva, arany és ezüst, valamint a külföldi váltók árfo­lyamai észrevehetőleg hanyatlottak.­­ A törzs­setét eredményeit legvilágosabban a következő ös­­­szeállitásból ítélhetjük meg: Budapest, nyomatott Schlesinger és Wohlauer könyvnyomdájában. Kastélyutcza, (Károlykaszárnya). Naptár. Hétfő. Kath. Bernát. Prot. : Anastazius' Görösz­­orosz: Május 8. Janos. Napkél 4 óra 21 pereztem- Nyugszik 7 óra 33 perczkor. perczkor. K­épviselőház ülést tart d. e 10 órakor M­úzeumban^ nyitva van a természetiek­ tára d. e. 9 órától Szabadelvű-kör értekezlete d u. 6 órakor Magy. akadémia ülése d. u. 5 órakor sa’iót „„i —51. Főv. közegészségi bizottság ülése d. u Szakor­lájában' Múzeumi könyvtár nyitva d. e. 9 órától, d. u 1 óráig Egyetemi könyvtár nyitva d. u. 2—7 óráig­­ 8 Akadémiai könyvtár nyitva d. u. 8—7 óráig Orsz. képzőművészet kiállítás nyitva d e 10-12 óráig d. u. 2—4 óráig. 6 Orsz. gazdasági és tanszermúzeum d. e 10_12 és d . 2—4 órák közt nyitva. Orsz képzőművészeti csarnok d. e. 9 órától d u 4 óráig nyitva.­­ Á­llatkert nyitva egész nap. II. kir. magy. kínost. utalványok „ vasúti kölcsönkötvények „ sorsjegykölcsön „ frtldtehem­entesitési kötv. „ szőlőváltsági kötvények I. Magyar bizt részvénytársaság Pest. m. ált. bizt. részvénytársaság Magyar északkeleti vasút Pesti közúti vasút Általános magyar hitelbank „ „ földhitelbank Pesti kereskedelmi bank I. hazai takarékpénztár Országos központi takarékpénztár I. budapesti gőzmalom Concordia „ Erzsébet „ Lujza Pannónia Victória Molnárok és sütök gőzmalma Hengermalom M. földhitelintézet záloglev. 20 frankos arany Cs. kir. arany Osztrák hitelbank Osztr.-magyar ezüst Osztrák 1860 sorsjegyek , 1864 Athenaeum nyomda részv. társ. Ganz-féle vasöntöde Osztrák államvasut Alagút Salgó-tarjáni vasöntöde Kőbányai sertés­hizlaló Gschwindt-féle szeszgyár május 11, m­ájus 18. 109.-109.50 98.25 99.50 74 75 75.75 79 75 79.75 81.50 81.­5 1740.— 1800— 74.25 73.25 110.25 111— 175 50 178 — 187.75 189.50 17— 515­.­516— 2325.— 2350— 73.50 73.50 915 — 920— 395­­ 3 90­232.— 232— 198 — 198— 1180.­1180— 338.— 336— 306 — 30C.— 6 65-660— 94.75 95.-9.75 9.71 5.75 5.89 211.80 215.30 105.50 105.40 120.50 120.50 139.50 141.50 258— 260— 175.­175— 68— 68—— 9ú.— 140— 140— 239—, 230— Hajóforgalom május 18-án. kötöttek faipariján következő vizi járművek kötöttek ki. Politzer Marton m. h. 230 m. tűzifával Paks­ww ~ £ueze“kacher Pál m. h. 811 m. tűzifával Verőcze­máinmkií6“8 Th 038 4„talpfa 80 m épületfával Ko-T4 hrt '~vÁsze?f,erei' ?ai m' h' 1700 mm­ kőszénnel iát­roh­­ Wallenfeld Károly m. h. 8000 drb járdakövek E Ringheim Eugenia Teréz WBerta aller Anna, neje Csávolszky Lajos felelős szerkesztő és kiadótulajdonos Nyílt-tér. Ijrrína Qzallnrla Kitünő magyar, franczia és­­ O^cU SUUd. német konyha. Minden pén­­teken fass laib&chi rák. A nap bármely idejében egy éjstek 2 írttól felfelé. Válogatott italok, nagy pom­pás diszterem lakomák, hangversenyek, lakadalmak és és tünetmulatságok stb. tartására igen alkalmatos. Rainer J. A Hoff-féle maláta-készítmények az egész világon leg­kellemesebb és leggyorsabban ható orvosszereknek bi­zonyultak hurut, sőt idült köhögés, valamint rekedtség, gyomor- és torok-bántalmak ellen; úgy­szintén min­dig erősitőleg és vérjavitólag hatnak üdülők, elgyengült és vérszegény egyéneknél is. Köszönő-irat 1878. május 16-ról. Budapest, 1878. május 16. Kellemes kötelesség rám nézve kinyilatkoztatni, hogy nem, ki a tél folytán igen heves hurutban szenvedett, annyira, hogy megfulladástól is féltettük, a Hoff János­­féle sűrített malátakivonat használata által azt egészen elvesztette. Merschitz István, dob-utcza 66. A Hoff János-féle cs. kir. udvari maláta-készítmény gyár Bécs, I. Bräunerstrasse 8. Hof János fiókja: Budapesten kalap utcza lO-lk szám. Nyári orpheum előbb népezirkus. Sugár ul. Himnyady tér, a műcsarnok mellett. 2 nagy nemzetközi művészeti előadás: HEKSCH Igazgatása alatt. Ma, hétfőn, és naponként nagy birokviadal (K­lanzer Márton birkózó ur és Salzen József mészáros az úgynevezett Nassinger, továbbá Dubsky család és Savoa gymnastikusok, Hajnal énekesnő, Walter, Menellis, Bertran, Esmeralda kettős énekesnők, Tóth, Berg­mann, Glänzer, Huber, Kindler, Heksch urak fellépése jó magyar zenekar mellett. Kezdete 8 órakor. Vége éjfélkor. Belépti-dij 20­01. Gabrinus-csarnok, király-utcza naponta előadás. Az igazgatóság. 3B-u­ d.a,pesti szink­ripolis. Hétfőn, május 20-án. NEMZETI 871XII.17. Harmadszor: A n­agyzás hóbortja. Vígjáték 4 felvonásban. Személyek : Kolumbus Kristóf. Eredeti, látványos színmű 10 képben, zenével és tánczczal. A képek czime: I. A kordovai szép özvegy. II. Kolumbus a király tanácsa előtt. III. Indulás a páfoszi kikötőből. IV. Zendülés föld! föld ! V. Csendélet Kuba szigetén. VI. Atczték a hajón város Haiti szigetén. VII. a vetélytársak nagy tusája. VIII. A lisszaboni földrengés. IX. Kik térnek vissza? X. Nagy be­vonulás az újvilág kincseivel Barszellónába. Személyek: Kezdete 8-adfél órakor. Vízállás folyó hó 19-én 479 cm. a­pa­d­á­s 9 centiméter. Szigeti J. Paulayné Kocsisovszky Márkus E. Újházi f­zathmáryné Kezdete 8-ad fél órakor. N­É­P-8 Z­IK­ H Á Z. Konrád, fiuk Vizváriné Lauter Szigeti I. Henrik, fia Benedek Ringh. Mari Sz-né Prielle Dr. Ander Náday Cornelius Vízvári Fernando Izabella Beatrix Portugál kir. Kamarás Kolumbus Jány Lukácsyné Rákosi Sz. Kovács I. Bakonyi Együd Pinzon Don Rodrigo Francziskó Alonczó Czoczó Dodó Tihanyi Solymosi Horváth Eőri Adámi P. j Enyvári

Next