Egyetértés, 1878. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)

1878-08-01 / 210. szám

én visszaevezett, a­nélkül, hogy azt magá­val vigye, nem különben a bosnyák parton fel­­húzatta a török lobogót és ismételt felszólí­tásra sem vette azt u, hanem az osztrák-magyar katonák átmetszették a köteleket, melyek azt tár­ták és erőszakot alkalmaztak. Ugyanazon távirat szerint az sem igaz, hogy a törökök lelkese­­dz­é­s­s­e­l fogadták csapatainkat, sőt ellenkezőleg, osztrák csapatok megérkezésének hírére páni rettegés szállotta meg Török-Bród mohame­dán lakóit, nők, gyermekek futkostak ide s tova minden holmijuket összecsomagolták és Dervent felé menekültek és csak nagy rábeszéléssel lehetett némelyeket közülök arra bírni, hogy visszatér­jenek. De nagy öröme lehet Andrássynak, ha látja, miként félnek Ausztriától, mint gyermekek szent Miklós napján a mumustól. Még az officiosus lapok sem tagadják már, hogy Bosznia occupatiója állandó fog lenni s hogy Ausztria vállalta magára azon csúfos sze­repet, melyért Muszkaországot ezért anathema és átok terheli, Törökországot végkép ki­fosztani és Görögország orra elől elrabolni az inkább ezt illető­ területeket. Vajjon ha Ausztria erre szánja magát, azt hiszi-e, hogy Anglia még mindig barátja fog maradni ? Francziaországról, Muszka és Olaszországról nem is szólunk, legfel­jebb Németország fog annak örülni, sőt úgy his­­­szük, ez vitte Andrássyt rá, hogy ily vakmerő és végzetes játékba fogjon. Minden vér, mely ezen eszeveszett politika folytán ontatni fog, oly dagál­lyá fog áradni, hogy azokat, kik könnyel­műen a gátak zsilipjét megnyitották, okvetlenül meg fogja fullasztani, mint fúltak oda Alencon Perencz seregei Németalföldön. Csak az a szerencsétlenség, hogy a baj okozóival sze­gény katonáink is elvesznek. adat Azonban mind­ezen hírek eddig csak a fel­könnyebb részéről, azaz Bosznia occupatiójáról, szólnak, hol a foglaló sereg nem akad legalább helyrajzi nehézségekre, még arról, megtörtént e már Dalmátiából is a bevonu­lás H­e­r­c­z­e­g­o­v­i­n­á­b­a, szó sincs említve. De abba minden hírlap meg­egyezik, hogy valamint Boszniában, így még inkább Herczegovinában a montenegrói, orosz és szerb ügynökök erősen dol­goznak az occupatió ellen és legujabban több száz hazatérő menekültet a herczegovczok lemé­szároltak. A Beaconsfield tiszteletére szom­baton tartott londoni banquetten, ez igen határozottan védte a törökkel kötött szerződést, és az angol meghatalmazottaknak eljárását a kongres­­suson. — A kongressusban való részvételem egyik eredménye — úgymond B. — azon meggyőződé­sem, hogy sem a krimi háború, sem ezen szörnyű, és most végződött irtó háború nem tört volna ki, ha Anglia már előbb a kellő e­r­é­l­­­l­y­e­l fellép. Oroszországnak kellő oka van pa­naszra ; — szemünkre vetheti, hogy sem a krími hábo­rú idején, sem most nem nyilatkozott Anglia oly éle­sen, világosan s határozottan, hogy az európai politi­kára kellő befolyást gyakorolhatott volna. Ugyan mit szóltak volna Angliában, ha mi pusztán csak a ber­lini szerződéssel s egyébbel tértünk volna Londonba? Akkor nem tettünk volna egyebet, mint pusztán pár évre biztosítottuk volna a békét, s Anglia minisztereinek később folytatni kellett volna férczmüvet, mely Angliára sem dicsőséget, hasznot nem hozott volna. De mi azt hittük folytatja tovább — hogy eljött az idő oly lépések megtételére, melyek az oly soká uralkodó anarchiá­nak s chaosnak véget vetnek. — Se lépéseket az angol külügyminiszter a török-angol szövetség meg­kötésében valósítva találja. Azért ajánlja az ango­loknak politikáját, melynek befolyása a világrész békéjére s szerencséjére csak üdvös lehet, vissza azon sem Magyarország a világkiállításon. — Saját levelezőnktől. — Párig, jul. 29. Tudjuk, mennyire van különösen jómódú fő­városi közönségünk hozzászokva pipere dolgait, de sőt fehérneműjét külföldről, de főleg Páriából hozatni. Mily nagy hazafiatlanság ez, arról meggyőződhetik kiki, a ki a világkiállitás magyar osztályában a fe­hérnemü gyártmányokat megtekinti. Nekem hónapok óta van alkalmam naponkint megtekinteni nemcsak a franczia e nemű kiállítá­sokat, hanem a boulevardok elsőrendű fehérnemű üzleteinek kirakatait s minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy miben sem állunk hátrább a nagy nemzetnél. Kerestem újítást, de nem talál­tam, sőt a­mi az ingek gallér szabását illeti, telje­sen ugyanaz mint nálunk. Az anyagra itt nem szabad tekintettel lennünk, mert azt ép oly kevéssé készíti maga a franczia fehérnemű gyáros, mint a magyar s így azt honi kereskedőinknek sem sza­bad felróni, mert ez is, az is, a nagy vászongyá­­rakból szerzi anyagát. Itt csak az anyag feldolgo­zása és kiállítása jön bírálat alá. E tekintetben pedig bárkit elvezethetünk kiállításunkba. Tekintsük meg például Brachfeld P. bu­dapesti czég kiállítását s azután keressük fel a franczia kiállítókat, s őszintén mondva, nem talá­lunk más különbséget, mint hogy az utóbbiaknak minden fehérnemű fajból négyszer ötször annyi van kiállítva. S ez természetes is, ők itthon vannak, nekünk messze földről drága pénzért kellett denünk mindent. Brachfeld F. c­ég a magyar osztályban egy önálló szekrén­nyel bir, melynek tartalma váloga­tott ízlésben készült gazdag változatosságu fehér­­neműeket tartalmaz. Batiszt zsebkendők gyönyörű hímzéssel, csipkeszegélyzett vánkosok, selyem hím­zésű monogrammok és czimerekkel, mellény szabású ingek s oly alsó nadrágok lovaglók számára, hol a lábravaló a nadrággal,teljes összefüggésben lévén, a fel és lecsúszást a nyargalás közben lehetetlenné teszi. Az egész kiállításon s annak minden darab­ján észre lehet venni, hogy Brachfeld úr külföldi tanulmányait jól és sikeresen értékesíti s mindenki meggyőződhetik itt arról, hogy otthon ép oly szép és ízléses fehérneműt lehet kapni, mint a kül­földön. Feladatommá tűztem a külföldről való be­szerzés viszketege ellen kikelni mindannyiszor, va­lahányszor magunk is ép azon minőségben tudjuk előállítani a kívánt tárgyakat s egyszersmind rá­utalni a forrásra, hol azok beszerezhetők, mert nézetem szerint megróni a hibát annélkül, hogy módot nyújtanék helyesebben intézkedhetni, és oly téves volna, mint e nemzeti hiba felett szemet hunyni. Mindenki igyekezni fog, hogy a régibb idők­ben a vasból készült tárgyak mily erősen mond­­hatni nehézkes alakban készíttettek. Ki ne emlé­­keznék az óriási vasajtókra és vassal erősített nagy tölgyfa kapukra, melyek a régi időkben min­den legkisebb lovagváron vagy középületen, de sőt magánházakon is találhatók voltak; azon massiv erkély és ablakkorlátokra, melyek a régiségtárak­ban szemlélhetők, e dolgoknak ily erős és tartós készítés módja igazolását találja egyszersmind azon kor háborús viszonyában, midőn lovag lovag ellen, egyes szomszéd a másik ellen hadat viselt, minél­fogva mindenki biztosítani igyekezett magát a vá­ratlan megrohanás és betörés ellen. Az újabb kor azonban ily óvintézkedések megtételét feleslegessé tette, miáltal nemcsak, hogy az e nemű lakatos és kovácsmunkák mindinkább elveszték massiv készí­tés modorukat, de sőt egészen gyengébb anyagból készültekkel pótoltattak. Csak a legújabb korban ismét, midőn az építkezéseknél a rennaissance ízlés kapott lábra, látunk a régi utánzataként erős vas tárgyakat, s massiv érczmunkákat alkal­maztatni. Egy ily modorban készült s erős vassal ki­vert nagy tölgyfakaput láthatunk a magyar kiállí­tás azon osztályában, hol a lakatos munkák ki vannak állítva. E kapu, melynek készítője a buda­pesti műlakatos Jungfer Gyula az uj ferencz­­városi r. k. templom főbejáratánál fog alkalmaz­tatni Ybl Miklós műépítész terve szerint a templom­építés modorával megegyező római ízlésben készült s mintegy 3000 írtba kerül. A 4 sarokvas, melyeknek ékitményes karjai a kapu nagy részét födi, a legtisztább kézi munka mit eddig nálunk láttam s azért nem hasonlítom össze pl. a franczia vagy angol és osztrák vaska­pukkal, mert azok nagy részben öntött és préselt vasanyagból is készitvék mig ez legutolsó izében kalapács kézimunka. A kapu mindkét szárnyán dí­szes kopogtató (Thorhammer) van, mint azt a régi klastromoknál ma is találjuk. Ugyanazon kiállító műhelyéből került ki egy virágtartó állvány is, mely azonban sokkal előbbkelő helyet érdemelt volna. Ezen teljesen huzal és lemez vasból készült kézimunka maga egy virágcsokor nagy rózsákkal, levelekkel s mákbokrokkal. Kár hogy a bizottság nem intézkedett ennek felállítása körül helyeseb­ben. Végül meg kell még említenem, mint biztos forrásból értesültem, hogy ezen kaput Jungfer úr még mielőtt a világkiállításra kiküldte volna oda­ajándékozta a ferenczvárosi templomnak. Egyáltalában magyar lakatosaink kitettek magukért, így például egy törekedő fiatal iparo­sunkról kell megemlékezni Brucky Józsefről, kinek valóban díszes ékitményü nagy takarék-tűz­helyét melyben a nemzetközi jury, főleg a pecsenye sütők ujszerkezetű és a sütéshez szükséges hőség szerint szabályozható ajtóit dicsérte meg. Egy asztalformáju miniatűr tűzhelyet állított ki Győrből Szabó Sándor. Különösen megemlítendő még Vágó Ig­nác­z, ki műzáraihoz, saját vasállványu üvegszek­rényt is készített, melyben az a nevezetes, hogy ha a zárral biró ajtót kinyitjuk, a másik ajtószárny is magától hajtódik ki, viszont a becsukásnál az egyik szárny letevésével a másik szárny is egy­szerre csukódik be. A szekrény állványában Vágó ur érczből húzott párkányléczeit akarta bemutatni, melyeket maga készít. Most több műlakat következik, melyek leg­nagyobbikát, de complikáltsága miatt kedvezőtle­nül is megitéltet Schaffer Ferencz állította ki szerinte „Neusatzból.“ Ezen tisztelt úri­em­ber, ki nem tudja, hogy Neusatz magyarul „Újvi­dék“ lakatához még „Bes­chreib­ung“-ot is küldött, de a lakat használatának „magyará­zatát“ otthon felejté. A lakat minden­esetre hosszabb tanulmány eredménye, a zárrendszer azonban a jury szerint nem uj s a kulcsok alakja bár igen czifra, nem biztosit az utánkulcsok ellen. Két mesteri lakatot állított ki Feiwel L. Budapestről és Veres Dániel Kolozsvárról. Az elsőnek biztonsági lakata biztosit a házi tolvaj ellen ki netalán a mülakatokhoz adatni szokott re­serve kulcs birtokába jutna, egy nyomás által le­­hetlenné teszi az elveszett kulcs idegen kéz általi használatát, mert a kulcsot kénytelen ott hagyni a lakatban, annélkül, hogy azt kinyithatná, s végre egy másik nyomás az igy ott maradt kulcsot is­mét felszabadítja s a jogos tulajdonosnak a haszná­latot lehetségesiti. Itt a kulcs utáncsinálása mit sem használ. A másik lakat (Veres D.—é) szerkezetében és kulcsában, nevezetes. A kulcs 2 szakállal bir, az alsó zászlóként forog a kulcs tengelye körül s a bedugásnál, a szerkezetben levő 5 rugón nyugvó nyelv különféle mélységre való lenyomását idézi elő s csak azután működhetik a felsőbb álló má­sodik szakái. Mindkét utóbb említett lakat a jury által kedvezően ítéltetett meg. Feiwel L. urnak még nehány vasbutora is érdemel említést, bár felállításuk — a­mennyiben ugyan az ágyaknál felállításról szó lehet — csak annyiból áll, hogy a részek egymásra fektetve a falhoz vannak támasztva. Igen szép lépcsőkorlátot állított ki Marton L. Pozsonyból, Árkay Sándor Budapestről pedig egyikét azon erkély korlátoknak, melyek gr. An­­drássy Aladár palotájához készíttettek általa. Mind­két korlátnál a tiszta munka s az ízléses díszítés dicséretet érdemel. Velük egyszersmind végét is éri a magyar lakatosok kiállítása, melyet minden pártatlan szem­lélő jónak s kielégítőnek fog találni. T. G. míg kül- Választási mozgalmak. A VI. kerületi „Helfy“ párt elnöksé­gétől vesszük a következő sorokat: Helfy Ignácz képviselőjelöltünk aug. 1-én csütörtökön este fél 8 órakor választói körében (párthelyiségünkben nagy­­mező­ utcza 20.) meg fog jelenni. Terézvárosi höl­gyekből álló küldöttség ez estélyen Helfy Ignácz követjelöltünknek egy selyem zászlót fog ünnepé­lyesen átnyújtani. A fővárosi IV. ker. Királyi-párt holnap, csütörtökön délutáni hat órakor a Hungária dísz­termében közgyűlést tart, melyen a betegségéből teljesen felépült Királyi Pál is meg fog jelenni. * — A IX. kerületi ferenczvárosi kormány­­párti Wodiáner párt f. évi augusztus 1-én d. u. 1/2­7 órakor a soroksári utcza 32. sz. a. létező pol­gári népiskola helyiségében közgyűlést tart. * A fővárosi VII. ker. Hoffmann-párt nagy választmánya f. évi augusztus 1-én este 6 órakor a párt helyiségeiben dob-utcza 44. szám alatt ülést tart.* A fővárosi VII. kerületi Podma­­niczky párt a mára hirdetett közgyűlést hol­nap (aug. 1.) fogja megtartani a VI. kerületi klub helyiségeiben, (sugárút 35. sz.) mely alkalommal a jelölt programmját is el fogja mondani. A terézvárosi VII. kerületi „Füzes­sé­r­y - p­á­r­t“ ma csütörtökön augusztus hó 1-én este 8 órakor a polgári lövöldében kör­vacsorát rendez, melyen Füzesséry Géza a­z e párt jelöltje, Simonyi Ernő és Duga Ferencz urak is meg fognak jelenni. — Erre a tisztelt választó­polgárok nejeikkel meghivatnak. * — A központi választmány ma d. u. 5 órakor a választáshoz szükséges intézkedések megtétele végett ülést tartott. A IV. ker. válasz­tási küldöttségnek több tagja leköszönvén, elnöknek: Ney Ferencz, küldöttségi elnöknek: Takácsy Mik­lós, elnöki helyetteseknek pedig: Forgó István és Zmeskál István, jegyzőknek: Fülöp Kálmán válasz­tattak meg. — A belügyminiszter értesítő központi választmányt, miszerint^ a II-dik ke­rület „Fáczány “ czimü vendéglőnek a választás czéljaira 150 frt bérért leendő kibérléséhez tekin­tettel a bére^gy nagyságára beleegyezését nem adhatja s utalná a közp. választmányt, hogy a bérösszeg leszállítását eszközölje ki, a­mennyiben pedig ez nem lenne lehetséges, a választás meg­tartására más alkalmas helyiséget jelöljön ki. Az e részben szükséges intézkedések megtételével az elnökség bizatik meg. Ezután a választási elnökök­kel tartott hosszabb értekezlet, melyben a válasz­tási helyiségek, a szavazásnál szükséges segédsze­mélyzet beosztása, a pártoknak a választás színhe­lyén miszerint leendő sorakozása, a szükséges ke­rítések felállítása iránt minden kerületre nézve külön részleges intézkedések tétettek. Aj­káról írják nekünk júl. 30-áról: A n­agy­vá­z­so­ny­i választókerületben a függetlenségi párt ügye az alsó kerületben teljesen jól áll, a többség a mienk, hanem a felső kerület­ben Molnár Aladár kabarék kortesei, etetnek, itat­nak, és a­mint a felek mirtatják, pénzzel veszte­getnek. Különösen Padragon, valami Schill János nevű jegyző, a legvakmerőbb módon törvényelle­nesen korteskedik, s megakadályozza azt is, hogy jelöltünk Kun Pál beszédét megtarthassa. Figyel­meztetjük Schillt, hogy ha törvényellenes magavi­seletét meg nem változtatja, vásárhelyi dolgait szellőztetni fogjuk, hadd tudják polgártársai, miféle existentia ez a Schiller. Padragon a kabarék jelöltjé­nek zászlóját, amint többen mondták nyiltan, erőszak­kal tűzték ki a biró házára. Különben a szolgabí­­róhoz jelentést teszünk, s ha nem segít a habarék törvényellenes üzelmeit megakadályozni, jelentést teszünk a belügyminiszternek és vizsgálatot kérünk különösen Schill erkölcstelen üzelmei ellen. Kun P­ál programmbeszédét Szt-Király-Szabadin, II.­­Vázsonyban roppant tömeg jelenlétében tartotta meg, s­ utóbbi helyen, a nők részéről csokrokkal és koszorúkkal tiszteltetett meg. Innen bandérium tömérdek zászló és kocsisor kíséretében távozott Szent­ Gália, hova a bevonulás a legnagyobb ünnepél­lyel történt. A város határán nagyszámú küldöttség üdvözölte jelöltet és társát Madarász József, Szakonyi Józsefet pártunk elnökét és Ma­gyar Somát pártunk jegyzőjét. A városban lépten­­nyomon ünnepélyesen felöltözött hölgyek siettek a hintó felé csokrokkal, koszorúkkal, s mire a jelölt viharos éljenzés között a főtérre bevonult a szó­szoros értelmében elhalmoztatott virág és koszorú záporral. A mint Szakonyi Kun Pált és Madarászt a több mint ezer főnyi tömegnek bemutatta — szűnni nem akaró viharos éljenzés támadt. Majd midőn jelölt az emelvény felé közeledett, hat dí­szesen felöltözött hölgy a szt.­gáli hazafias érzelmű nők nevében egy gyönyörű csokrot és óriási ko­szorút nyújtott át üdvözlő beszéd kíséretében. A programmbeszéd két órán át tartott s a közönség sokszoros éljenzései által szakíttatott félbe, s mi­dőn Madarász megkérdezte a közönséget, hogy a függetlenségi párt elveit helyeslik-e, s a­ki nem helyesli álljon elő, viharos éljenzés támadt. Este ünnepélyes vacsora volt, a lelkesedés átalános, s ha Molnár Aladár kortesei nem vesztegetnének, küzdelem nélkül győznénk, így küzdeni fogunk ugyan, de teljesen hisszük, hogy diadalmasan. * P. r. Sziget-Szt.-Miklósról írják nekünk jul. 28-ról: A tegnapi nap községünkre nézve valóságos ünnep volt. A ráczkevei választókerület független­ségi párti képviselőjelöltje Törs Kálmán érkezett körünkbe. A borongó és esős nap, mely hozzánk érkez­­tét megelőzte, nem szolgált akadályul arra, hogy ünnepélyes fogadtatására meg ne tegyük előkészü­leteinket. Vasárnap reggel több tagból álló küldöttség ment érte a fővárosba, s nem csekély érdeklődést keltett a fővárosiak előtt, kik látva jelvényükön Törs Kálmán nevét: szerencsés győzelmet kí­vántak kerületünknek. A számos tagból álló bandérium és jelenté­keny kocsisor, mely egész Csepelig vonult jelöl­tünk elé, igen szép látványt nyújtott, különösen, midőn egy fehérbe öltözött lányka a község hatá­rában üdvözölte. ■ Két negyed egy órakor érkezett Szt.­Miklósra s vonult be a tiszteletére állított diadalkapun, melyre az volt írva: „Isten hozott!“ Megérkezésekor Kalicza János üdvözölte — felkérvén egyszersmind programmjának előadására. Törs Kálmán a részére feldíszített, virágok és ko­szorúkkal egészen behintett emelvényen adta elő általános figyelemmel és közhelyesléssel kisért ki­tűnő beszédét. — Utánna Duka Ferencz, mint a függetlenségi párt végrehajtó bizottságának küldötte szólott, — ajánlván a választópolgárok figyelmébe a jeles szónokot .... a kitűnő politikai irat. Ez­után a gyermekek és leányok (mintegy kétszáz­öt­ven) apró zászlókat tartva kezükben, énekelni kezd­ték a szózatot, s ennek végeztével Gárday Bá­lint, mint a legnagyobb részben német ajkú, de hazafias gondolkozású Tétény község független­ségi párti választópolgárai nevében üdvözölte jelöl­tünket — bemutatva a tétényi küldöttség minden tagját. A banquet is fényesen sikerült, melyet a vá­lasztó­polgárok közösen rendeztek a jelölt tiszte­letére. Öt órakor Gárday B. felkérte jelöltünket, hogy szerencséltetné Tétényt látogatásával, a­mit ez meg is ígért. Eltávozásakor a választók lelkes éljenzései között és kíséretében vonult ki a nagy Dunához, melynek túlpartján kellemes látványt nyújtott a tö­meg, mely Törs Kálmán oda érkezte alkal­mával kitörő éljent hangoztatott. — Szép látvány volt a bevonulás is, mely az egész községen ke­resztül történt. A hölgyek virágot és koszorút szór­tak, a közönség egészen lelkesülve volt. Jelöltünk programmját a választók nyelvén adá elő, még pedig lelkes magyar éljenzések kíséretében; utána szóltak még Duka, Kalicza, Gárday — ez utóbbi megköszönve a szt.-miklósiak fáradozását, hogy képviselőjelöltünket Téténybe átkisérték. Egy szóval a ráczkevi választókerület függet­lenségi pártjának ez idő szerint látszó absolut dia­dalát nemcsak a lélekvásárló ördög, hanem a poklok kapui kortesek és százezer sem fogják meg­­dönteni!... Búmból írják lapunknak : A rumi kerü­letben pártunk jelöltje dr. Hoitsy Pál múlt va­sárnap tartotta meg programmbeszédjét a válasz­tás székhelyén, Búmban. Vasárnap reggel ér­kezett meg a kerületbe Szombathelyről, s a dö­­mötöri állomáson számos tagból álló díszes követ­ség fogadta, melynek részéről Káldy koltai lel­kész az emelkedett beszédben üdvözölte, kérve őt, hogy el ne hagyja magát ijeszteni azon közöny által, melyben a független párt elveit Vas­megyében az intelligens osztály részesíti.­­ Hoitsy egész meghatottan válaszolt, s kiemelte, hogy ez nem elijesztésére, hanem csak bá­torítására szolgál, ebből látva, hogy a nép itt saját szive sugallatát követve, belső meggyőződésből, a viszonyokkal is megdaczolva csatlakozott a füg­getlenségi párt zászlója alá. Innen Koltára ment el az egész küldöttség s délután az egész koltai polgárság legtekintélyesebbjeinek, köztük Takó, Dala, Bozzai, Halasyak s többe, kísérete mellett n ^?nmha tartotta bevonulását. A programmbeszéd meg­ 3^Bttatására a kerület legtávolibb vidékeiről is jöttek el is ^g*yes küldöttségek s a nagy hatást keltett beszéd után olyan községek is kinyilatkoztatták csatlakozásukat pártunkhoz, melyek előbb kivétel nélkül a kormány­pártnak voltak hívei. Kerületünk, melyre csak nem­rég is ráerőszakolták, hogy „egyhangúlag“ bizalmat nyilvánítson a kormánynak, erős küzdelemnek lesz a színhelye, s nagy okunk van hozzá azon remény­ben ringatni magunkat, hogy Istóczy uram nem fogja a jövő országgyűlésen is kompromittálni ezt a derék területet. Kis-Telekről írják nekünk július 29-éről: Tegnap déli vonattal érkezett meg szeretett képviselőjelöltünk Novák Gusztáv, Németh Albert és Madarász Jenő urak kíséretében. Az indóháztól három zászló és számtalan kocsik kíséretében Lissák János polgártársunk házához barátságos ebédre gyülekeztünk, hová már a mindszenti kül­döttség szintén meg­érkezett. — Délután Mada­rász Jenő Mindszentre utazott, Novák Gusztáv pedig saját kerületében harmincz kocsi által kisérve kör­útját folytatta. Mindszenten este Schmidt Gyula gyógysze­résznél volt a pihenés. Vasárnap pedig a nagy mise után a templom előtti térségen tartotta prog­rammbeszédét Madarász Jenő szeretett képviselő­jelöltünk. Az egész város népe mind talpon volt, s a­mi az érdekfeszültséget fokozta, az Németh Albert urnak a néphez intézett, de a hatósághoz, főleg a jelen volt szolgabíróhoz szóló tapintatos beszéde volt a hivatalos presszókra nézve. A beszédek közbe-közbe viharos éljenzések által megszakítva, nem egy kormánypártit térítet­tek meg, úgy, hogy elmondhatom, miszerint itt el­lenjelöltnek aratása nem, de még kalász­szedésre sem maradt fel a remény ! Délre még Szegvárra utaztak kedves vendé­geink hol banquettek­ várja őket . Szegváron egyet­len egy kormánypárti választó sincsen a hivatalno­kokat kivévén. Ismét tovább utaznak vendégeink, mi pedig az éj csendében folyvást halljuk neveiket csengeni füleinkben. Éljen Madarász Jenő képviselő­jelöl­tünk. Éljen Németh Albert, vásárhelyi kedves szom­szédaink lelkes képviselője! X. X. T­ap­olczafőről írják nekünk julius 29-kéről. Nagy napja volt jul. 28-án b. Üchtri­ez Zsig­mondnak! Egy héttel előbb már megfutotta az ugodi kerület falvait, vivén magával két szónokot, mivel ő méltóságának derogált több igével kegyeskedni, mint : „Elfogadom a jelöltséget! Nagyon meg va­gyok hatva ezen fogadtatás által!“ No­ de kissé naplemente előtt talált meg­hatva lenni. Erről meggyőződhetett fent irt napon Tapol­czafőn. A nép általános: „Éljen 1848! Éljen a füg­getlenség !“ „Le a kormán­nyal!“ „Le Üchtricz!“ kiáltásokkal fogadta. Önérzetes ember tovább hí­vatott volna, de ő leszállt s bement, hogy „helyette beszéljenek.“ — Majdnem egy egész óráig eről­ködtek szólni az utánok özönlő néphez, de minden szavuk elveszett a „Le vele!“ „Nem kell!“ „Ki vele!“ kiáltások közepette. A báró urnák szemébe mondták veszprémi s más viselt dolgait. Végre a hosszú, de eredménytelen kínlódás után belátva, hogy itt a tolakodás semmit sem használ, bár most nem mondták, de valóban „meghatva“ távoz­tak, é­­s a legszeretetreméltóbb kifejezésektől kisérve. Midőn a tömegtől mintegy száz lépésnyire hajtatott a kocsis, a báró ur félig felemelkedett üléséről s visszafordulva öklével megfenyegette megtisztelőit. Mire a kerület józan gondolkozásu választói azt felelték : „Éljen Biró Vincze !“ Azt hisszük a bárónak elment a kedve jezen­­tulra körutakat csinálni. * Kalocsáról írják nekünk jul. 29-éről: A dunapatai választó­kerület tulnyomólag nagy többsége a volt habarék képviselő helyett függetlenségit akarván felléptetni, e czélból Sza­­bely Antal mérnököt s kalocsai lakost kérte fel, ki a jelöltséget elfogadván, e hó 28-án kerületében körutat tartott. Vepette Kalocsáról a reggeli órákban szakadó eső kö­indult meg az értelmiség előkelő tagjai kíséretében a képviselőjelölt, ki Duna-Pataj hatá­rában díszes küldöttség által fogadtatott. A városba érve, örömmel láttuk, hogy a házakon mindenütt csak jelöltünk zászlói vannak kitűzve. Programm­­beszéde lelkesedéssel fogadtatott. A körút folytatása Ordas, Lak, Szt.-Benede­­ken stb. áz valóságos diadalmenet volt.­­ E köz­ségekben az ellenjelöltnek egyetlen egy embere sincs. A díszes kocsisor az utolsó faluig, mint a hógomolyag nagyobbodott, mignem óriási menetté válva vonult be újra Kalocsára, hol a városháza telve volt emberrel, kik mind lelkesedve hallgatták a jelölt beszédét. A körút, mely egyszersmind a függetlenségi párt diadalmenete volt, ezzel véget ért. — Nálunk — mint már sürgönyünkben jel­zem — a baloldal győzelme bizonyos. B­átta­székr­ől írják nekünk júl. 28-ról, hogy a szegzárdi választókerület közjogi ellenzéki képviselőjelöltje Geisz László f. é. július 28-án bandérium­kísérettel vonult nagy ünnepélyességgel a kerület székhelyéről Báttaszékre, programmbe­szédjét megtartandó. Fogadtatása impozáns látványt nyújtott, lelkesedés leirhatlan. A követ érkezése előtt 2 órá­­­val már zsúfolásig telve volt a különben is tágas városház udvara, az utczákon hullámzott a nép, s kitörő lelkesültséggel éljenezték a nagyszámú kísérettel érkező képviselőjelöltet. Megválasztatása kétségen kívüli. Ennek daczára is, úgy hírlik, hogy aug. 4-én a kabarék jelöltje is programmbeszédet akar mon­dani. Azonban nem lehetetlen, hogy ékesen fara­gott beszédét a városház üres falainak fogja csak elszavalhatni. Künn pedig a nép — szép kortes nóta kíséretében — kiáltandja majd: „Éljen Geisz László.“ — Úgy legyen! * V­á­m­o­s­ M­ikoláról írják nekünk julius 30-ról: Luka Lajos kormánypárti volt képviselő f. hó első felében Szilassy Caesár szálkai járás szolga­­birájával községről községre járván, a választókat koldushoz sem illő módon kérték, hogy a jövő 3 évre szintén Luka urat válas­szák képviselőnek s egyidejűleg nyilvánította a volt képviselő, hogy f. hó 28-án fogja tartani Szálkán beszámoló beszédét, tehát oda mentül számosabban jelenjenek meg a választók. Bekövetkezett július hó 28-dik napja, azon­ban Szálkán egyetlen egy választó sem jelent meg, de nem jelent meg oda maga a képviselő úr sem s ekként nem csak a beszámoló beszéd, de még a képviselő is elmaradt. Ez ugyan nem volna nagy baj, csak a kor­mánypárt s ennek nevében Szilassy Caesar szolga­biró ne vinné a korteskedést — a szemtelenségig. Azon polgárokat, kik Kádár Kálmán, függetlenség jelöltünk mellett nyilatkoznak, bezáratással fenye­geti ; faluról-falura jár korbács- és puskával, mint a pusztabiró a „Sárga Csikóban“ s úgy rettenti el a szavazókat. — Pandúrjai községről községre jár­nak, Kádár jelvényeit letépik, s a választókat — a szolgabiróval együtt azzal fenyegetik, hogy mi­után a függetlenségi jelölt programába­szitó, azt s a reá szavazókat is elfogják. S tudják uraim, mit felel Szilassy, ha e tör­vénytelenségekre figyelmeztetik? Hozzák csak a dolgokat — úgymond — nyilvánosság elé, ez csak azt fogja eredményezni, hogy a kormány őt maga­sabb állomásra alkalmazza. — íme a hazafiság — ármánypárti kiadásban! * Margitáról írják nekünk júl. 29-éről: Tegnap, az az f. hó 28-án Baranyi Géza bi­­harmegyei csendbiztos úr oly nagy szolgálatot tett függetlenségi pártnak, hogy azt említetlenül hagyni lehetetlen. Baranyi csendbiztos ur tegnap — a­midőn Tömösváry László függetlenségi párti jelölt urat — a választóknak bemutatni czélba vettük, természe­tesen a csend és rend fenntartása czéljából Szala­­cson néhány pandúrral megjelenvén, kitünően ját­szotta a kormánypárti szerepet, s a legponto­sabban kiszámított eljárásával, annyira kezünkre dolgozott, hogy pártunkat valósággal hálára kö­telezte. A nép összegyüjthetését és a programmbe­széd megtarthatását tárgyazó 1443. számú szolga­­birói engedély bemutatóit letartóztatta és a köz­ségből pandúrral kikisértette ; az engedély daczára a programmbeszéd megtartását betiltotta. Most már azt hiszi a t. szerkesztő ur, hogy a csen biztos ur buzgósága itt véget ért ? Oh nem! A Margitáról kijött czigány zenész­eket Sós Pál körjegyző úr gyönyörűségére saját nemes kezeivel sorba pofozta. Ezen buzgó eljárásával természetesen — az a nél­kül is függetlenségi párti népet — annyira feliz­gatta a kormány ellen, hogy azokat (ugyan a herkópáter sem téríti többé ennek a kormánynak a pártjára. A kormánypártiak, kik őt szintén kormány­pártinak tartják, — látva az eredményt — termé­szetesen tapintatlansággal s még talán ostobaság­gal is fogják vádolni. Azonban mi, kik őtet mint „független“ hazafit rég ideje ismerjük csak kac­agjuk a kormánypártiak hasonló vélekedéseit. Tudjuk mi jól, hogy az — a függetlenségi párt érdekében — előre kiszámított, s a legtapintatos­abban keresztül vitt, kitűnő kortesfogás volt. Baranyi Géza csendbiztos úr szerénysé­géről meg kell jegyeznünk, hogy az általa elő­idézett váratlan örömünkben részt sem vett, semminemű hálanyilvánitást el nem fogadott. — ő beérte nagy és nemes tettének véghezvitele után, a becsületes önérzet nyugodt, de rejtőzködő boldogságával. De nem úgy mi. Mi kötelességünk­nek tartjuk e nemes szivü férfit a maga nagysá­gában pártunknak bemutatni és figyelmébe ajánlani. Pártunk érdekében elkövetett — már magá­ban igen szép — tettének nagyságát megkétsze­rezi azon körülmény, hogy ő ezt Baranyi Ferencz kormánypárti jelölt ellenében, ki neki közeli rokona is — tette. Mi tehát — pártunk körében — Baranyi Géza urnak ezennel nyilvánosan köszönetet mon­dunk, sajnáljuk azonban, hogy Vasad és Pirkoltra is el nem jött velünk, páratlan kortes tehetségét kimutatni, hogy az épületet, melyet mi felemelénk, Szalacshoz hasonlólag erősítette volna meg. Éltesse az Isten Baranyi Géza csendbiztos urat, s adjon a kormánynak hasonló közegeket, kik pártunkat hasonló támogatásban részesítsék. * Bonyhádról írják nekünk jul. 28-káról, hogy a választók egy része, a kormán­nyal meg nem elégedve, — ellenzéki képviselőt kíván vá­lasztani. — Az ellenzékiség — azonban úgy lát­szik — csak a habarékpárt határáig terjed. — Bonyhádi ügyvéd ajánlatára Perczel Antal lesz az „ellenzék“ jelöltje. — Kormánypárti ellenjelöltje Dőry Dénes, kit a mameluk-had s Simonsits Béla szolgabiró mindenáron győzelemre akar jut­tatni.* A füleki választókerület volt képviselője Károlyi János, az összes értelmiség és a nép több­szörös kívánságának nyilvánítása folytán a képvi­selői jelöltséget elfogadta. Programmjában a füg­getlenségi elveket vallja, s ezért hisszük, hogy a hazafias kerületben megválasztatása kétségtelen. * Dorosm­áró­l a felől értesülünk, hogy No­vák Gusztáv nagy lelkesedéssel fogadtatott a de­rék s magyar érzelmű Dorosmaiak által. P­r­i­v­i­g­y­é­n Sporson Ernő tabarékpárti je­lölt visszalépvén, pártja báró Majthényi Ágost volt provisoriumi főispán pártjába olvadt. Majthényi programmot nem adott, de úgy látszik, a kormány­tól távol áll. Ellenjelöltje a határozott kormány­­párti dr. K­r­a­j­c­s­i­k Ferencz. A kulai kerületben a habarékpárt Kármán Lajos ellenében Mártonfy Károlyt lépteti fel. Sza­­mosujvárott Molnár Antal habarék ellenében a kormánypárt Jakab Bogdánt léptette fel. A malaczkai kerületben Prileszky Tádé eddigi képviselő ellenjelölt nélkül áll. Választási napló. Aug. 5-én választ 176 kerület, 6-án 29, 7-én 48, 8-án 85, 9-én 2, 10-én 4, 11-én 33, 12-én 22, 13-án 5, 14-én 9, összesen 413 kerület. Augusztus elsejével új évnegyed kez­dődvén, figyelmeztetjük és kérjük tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetésük július hó végével lejárt, hogy újabb megrendelé­seiket mielőbb megtenni méltóztassa­­nak, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. Lapunk előfizetési ára: Augusztus hóra — Augusztus—szeptember — Augusztus—október — Kapunk minden nap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen. Az előfizető nevének, czimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán s olvasható kiírását kérjük,hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a kő bármely napjától el­fogadunk. Régi előfizetőink legczélszerűbben cselekszenek, ha ezimszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. 2.“ Ma előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhiva­talába (himző utcza 1 szám alá) küldendők. Az „Egyetértés" kiadó­hivatala. 1 frt 80 kr. 3 frt 60 kr. 5 frt — kr. ÚJDONSÁGOK — A királyné az elrendelt mozgósítás folytán a magy. korona területéről szolgálattételre behívott tartalékosok családjainak segélyezésére 1000 forintot adományozván, ez összeg kiosztás végett a m. kir. miniszterelnöknek adatott át. — R­u­d­o­l­f trónörökös fogadtatására naponként többet tesznek a prágai hatóságok. Kü­lönösen ki lesz díszítve az államvasut állomása, a­mel­lyel a trónörökös a cseh fővárosba érkezik: itt az állomási épületet egészen kitatarozták s a ki- és bejárót felczifrázták; koszorúk és zászlók­nak bővében lesz a környék. — Azonfelül nehány,

Next