Egyetértés, 1878. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)
1878-08-02 / 211. szám
A soproni Nagy Pál^erkőczét juttatták eszembe, aki rostát vett elé, hogy a vihar szelét felfogja, gytsztiért szaladt, hogy a dagadó tengerárt kimeringesse, csöveket vert a földbe, hogy forgását megállítsa. Kijelölték Bulgária határait — kizárták ezáltal az orosz befolyást s vele a panszlavismus villanyát a kijelölt határon túl lakó szlávok közül ? Kikunyerálták az orosztól, hogy kilencz hó múlva kitakarodjék Bulgáriából. Miért ne tenné ? még ha kimegyen is ott marad; ha nem lesz is ott, mégis ott lesz, mert ott lesz a győzelmi nimbus, mely Bulgáriát megcsinálta, és ott lesz a megnövekedni engedett orosz hatalomba vetett további remény. És berukkolnak Boszniába. Kizárják ezzel az orosz befolyást s vele a panszlavismust ? Sőt még ha ott nem volt volna is, beinvitálják , élesztik tüzét az osztrák és magyar elleni gyűlölet felszításával. Az orosz győzelmek nimbusa Boszniát pánszláv fészekké tette. De az osztrák-magyar occupatió ebből a fészekből eggyel többet csinál azokból a puskaporos hordókból, melyek már Bosznia nélkül is — Isten látja lelkemet — elég sűrűn le vannak rakva Sziszektől Prágáig arra, hogy a kikerülhetlen összeütközés alkalmával a hatalomban nem engedett orosz, hazánkat, Ausztriát, de legvégzelmesebben az osztrák dynastiát légberepíthesse. E tárgyat majd még bővebben megbeszéljük. Most csak arra akarok utalni, hogy a jövő országgyűlésnek lényeges feladatai közé fog tartozni : számot kérni afelől, hogy miként tartattak meg a 60 millió hitelnyitás kikötései és gonddal lenni arra, hogy a Bosnyák occupátióból annexió ne következzék. Az elsőre gondolni sem lehet, ha a Tisza-párt többségben marad. Az annexiót most ebből a körből is repudiálják, amint Jókainak most érkezett beszédéből látom. — De hiszen repudiálták ők a megszállást is. Most pedig egekig magasztalják. Ezek az urak már megszoktattak ahoz, hogy mást beszélnek. Ígérnek a nép előtt sírnak a lapokban és mást szavaznak az országgyűlésen. Van nekik egy csodálatos metamorphosisokat művelő argumentumuk: „baj volna Tiszát megbuktatni — a körülmények megváltoztak, az okos ember a körülményektől kér tanácsot; — bele kell nyugodni a tényekbe, muszáj.“ Hát nekem úgy látszik, hogy ez a Bosnyák occupátió is elég arra, miszerint a közjogi ellenzék hívei ne maradjanak semlegesek a kormánypárt s az egyesült ellenzék közt, ha és amikor csak e kettő közt van választásuk. De én azt gondolom , hogy ezen esetnek alig kellene előfordulni, legalább igen ritkán. A közjogi ellenzék most egészen más helyzetben van, mint volt a múlt választásoknál. Akkor sokan csatlakoztak a közösügyes párthoz, remény, kecsegtetések, s a kilátásba helyzett „javítás“ fejében. Most a remények elenyésztek, javítás helyett kaptak egy desassuosus capitulatiót, és eggyel több közös ügyet. Most a remények délibábja helyén a kiábrándító valóság áll. Emlékezem (az ön kerületében is megtörtént), hogy a közösügyes pártiak is magukénak vallották az önnök czélját, s csak abban állították fel a különbséget, hogy önök a hegyet meg akarják mászni, ők pedig megkerülik. — No, már most tudják, hogy hová jutottak a „kerülő után“ siklóra, melyen csak csúszni lehet, emelkedni nem, nincs is azon megállapodás egész a Reichsrathig. Hát én azt gondolom, önöknek gondoskodni kellene országszerte arról, hogy alkalom adassék a honpolgároknak kiábrándulásukat nyilvánítani. — Jelöltet kellene felállitaniok, ahol csak lehet, még ha többségre nincs is kilátásuk. Constatirozni kell a párterőt s e constatirozásnál a netán leszavazott kisebbség is számit. Az ön programmjuk nem az én programmom. De hát úgy ismerem nemzetetemet, hogy a „personális unióval“ megelégednék , s ez alapon, ha az becsületesen megtartatik, minden áldozatra kész lelkesedéssel támogatná a dynastiát, amire ennek bizony nemsokára igen-igen nagy szüksége lesz. Az önök programmjának jogosultságát minden párt elismeri , sőt gyakorlati érvényesítését is mindenki kívánatosnak tartja. Gyakran találkoztam a közösügyes pártok közlönyeiben azon vallomással, hogy az önök álláspontja, mint hazafias óhaj, minden magyar ember szívében viszhangot kelt. Hát miért nem sorakoznak egy szívvel-lélekkel e zászló alá ? Mondják : azért nem, mert ez óhajtás valósítása lehetetlenség. Idealismusnak, utópiának nevezik. E balvélemény az önök egyedüli nehézsége. S minthogy már tollat vettem kezembe , hát holnap közölni fogom önnel e felől némely nézeteimet. Addig is üdvözlöm önt. Kossuth, Budapest, augusztus 1 A „Neue Freie Presse“ mai számában az occupatió financzialis eredményeiről szól. — Eredmények: melyek könnyen a monarchia romlására vezethetnek. — Mit mondjunk az olyan családatyáról, ki midőn maga fülig adós, még másnak terheit is magára vállalja. — Ausztria pedig egészen így cselekszik. — „A 60 millió csak nagyon csekély időre elég — mondja a „N. Fr. Pr.“ — midőn a két országgyűlés összeül, a hatvan milliónak nyoma sem lesz. — Némelyek gondolnak gyors demobilisatióra. De ha ily eszmék támadnak is nem fognak-e illusióként elröppenni ? A hatvan millióhoz még új és új hatvan millió fog kelleni, mely összegeket az ügyek mostani állásában megtagadni a kormánytól nem lehet. (Igen, ha az országgyűlés merő mamelukokból fog állani!) Ez összegeket kölcsönök útján kell majd beszerezni; e kölcsönök kamatai a deficitet újra milliókkal fogják növelni. Hogyan lehet e deficitet fedezni? Két út lehetséges : Vagy újra adóssággal fedezzük adósságaink kamatait, mint tette azt Törökország, míg Európában a hívők számára hitelezőket talált. Vagy pedig — újra az adókat kell emelnünk. S hol lesz ennek kivitelére a kellő pénzügyminiszter? Mert tagadhatlan, hogy mindaddig szívesen adózik a nép, míg reménye van, hogy adója által a háztartásban az egyensúly végre helyre áll. De ha ez óriás deficit elláthatlanul a végtelenbe növekszik, mihelyt csak feléje közeledni is akarunk; — ha a rendezett pénzbeli viszonyoktól mindig távolabbra esünk, minél inkább közeledni kivárniuk feléjük; — úgy, tartunk tőle, hogy a nép ereje veszni fog, s az elérhetetlen után nem tör, hanem engedi, hogy a sors hullámai fölötte összecsapjanak. Éljen! Zsivió ! Ezt mi is kiáltjuk. Csakhogy e kiáltás a katonákat illeti. Ne ámítsuk magunkat : e kiáltással egy velőnket emésztő deficit fölött ujjongunk.“ A higgadtabb olasz lapok is zokon veszik azon hangot, melyben a monarchia újságai Olaszországról szólanak. A finnhéjázást, megfontolatlanság nyilvánulásának mondják. Az „Opinione“ így nyilatkozik: „Az osztrák sajtó néhány fanatikus olaszt összetéveszt a kormánnyal, és az ország józan többségével. Az osztrák sajtó igazságtalanságot követ el, midőn úgy beszél, mintha Olaszország osztrák provinczia volna. Az ily hang idegen országból eltürhetetlen. — Újabban Németország és Ausztria olaszellenes szövetségesének mutatkozik. Olaszországnak azért teljes bizalommal szárazon kell tartania puskaporát. Olaszország ezentúlra is barátságban kíván ugyan élni Ausztriával, de semmiesetre sem saját méltósága árán. — Németország szövetségét az olasszal, pusztán Bismarck egy üres phrasisának tartja a nevezett lap. Az „Italia irredente“ mozgalmai egy hét óta kihaló félben vannak. Csak Garibaldi szítja meg a tüzet. A „Capitale“ most az öreg condittiere következő iratát közli: „Caprera, jul. 22. Kedves Nuvolarim! Olaszország leigázott testvérei javára fényesen nyilatkozott. Ajánlom, hogy az egyes olasz provincziákban lőgyakorlatokat tartsanak, mert a szónak nem sokára tetté kell válnia. Az ön hű Garibaldija.“ — Garibaldi e nyilatkozata s az Opinione mondása elég jellemzők az olaszok hangulatára. Egy munka Boszniáról. (Franz Maurer. Eine Reise in Bosnien der Saveländer und Ungarn.) Hogy Bosznia és Herczegovina az occupatio folytán időszerű tárggyá lett, a két tartományról sűrűn érik egymást a munkák. Forgalomba hozzák a kiadók a régebben megjelent munkákat is, így kerülnek elő a lomtárból Roskievits Toemmel, Serb és Sestak, Kanitz Maurer és más szerzők művei. A közönség mohón kapkod a legelső munkához, mely kezébe akad, hogy a „Ponozna zlatna Boszna“ (A büszke aranyos Bosznia) állapotával megismerkedjenek. Magyar munka e két szomszédos tartományról önállóan nem jelent meg, mert ha volna is kéziratban, a kiadók nem tartják érdemesnek magyar művet kiadni és azt elárusítani még ha jobb is, mint a német vagy más nyelvű munkák. A közönség tehát jóhiszemüleg veszi meg a munkát, melyet a könyvkereskedésekben ajánlanak, legtöbb esetben téves ismereteket szerez magának s abból. A fon elősorolt munkák, részint Boszniáról és Herczegovináról, részint csak az utóbbiról szólanak. Mindegyik pánszláv, vagy legalább törökellenes szellemű; mindazonáltal a Roskievits és Thoemmel munkái becsesek és a tudást teljes mérvben kielégítik. Vannak mindkét műben hibák és téves adatok, különösen a törökökre vonatkozó dolgokban, de legalább a földrajzi és statistikai adatok pontosak, megbízhatók. Serb és Sestak műve csak kicsiny terjedelmű és katonai szempontból tárgyalja Herczegovinát és Montenegrót. Jelen sorainkban nem szándékunk ezeket a műveket ismertetnünk, hanem csak egy munka megvétele ellen akarjuk a magyar közönséget óvni. Ez Maurernek : „Eine Reise durch Bosnien, die Savelander und Ungarn“ czimü 1868-ban megjelent műve. Röviden ki fogjuk mutatni e müvek részakaratú irányát és szellemét. Tesszük pedig ezt azért, mert a könyvkereskedésekben tett kérdezősködésünkre azt a választ nyertük, hogy épen ez a mételyező munka örül legnagyobb kelendőségnek, mióta Bosznia és Herczegovina szőnyegre czipeltetett. Maurer egy porosz születésű újságíró, ki 1868-ban tourista módjára hét hét alatt beutazta északi Boszniának egy kis részét, s a katonai végvidéken és Magyarországon át hazatért. A beutazott vidéket tehát csak annyiban ismeri, hogy azon átlovagolt vagy kocsizott, egy-egy városban egy, legfeljebb két éjszakát töltött. Bosznia fővárosában Boszna-Szerajban három napot időzött ; a nép nyelvéből (sem a törökből, sem a bosnyákból) egyetlen hangot sem értvén, zsidó tolmácsok informálásából merítette ismereteit. Munkájában több helyütt kérkedve említi, hogy mily visszásan fogott fel mindent s bevallja, hogy tolmácsaiban, kik őt vezetgették, egy perczig sem bízott, mert tapasztalta, hogy a közönyös dolgokban, a helységnevek, hegyek, folyók, patakok stb. elnevezésében is tévútra vezették s igy legtöbb adatának hitelességéről nem áll jót. Ez az ember a legvadabb tudatlanságot árulja el minden sorában s az ismerő azonnal észreveszi, hogy azt a szegény együgyű németet, mily derekasan rászedték, felültették a hamis tolmácsok. Ilyen ajánló levél mellett a jó burkus még rendkívül sok előítélettel és gőgös elfogultsággal indult útnak. Föltette már otthon magában, hogy a török vad, barbár, zsarnok, fanatikus, minden gonoszsággal teljes, és ha az ellenkezőt tapasztalta is, megmaradt a priori formák ítéletével és mindazon eseteket kivételeseknek bedarálja.A törökök iránti gyűlölete még ott is kitör belőle, hol az ingyenélőt elszállásolták, megvendégelték és megurazták. Ezt a műveletlen lelkű kalandort a legbutább gőggel és bornírt önszeretettel látjuk a porosz nemzet és önmaga iránt elfogulva. Kész lett volna goromba módon kikelni a boszniai kormányzó ellen, hogy az osztrák-magyar konzult ültette ebédnél jobbjára, holott az ő hitte szerint minden konzul között a poroszt illeti meg az első hely. Lépten-nyomon ilyen kicsinységeken akad fenn, holott ha értett volna az ismeretek szerb módjához, Boszniára vonatkozólag hasznosabb dgokat tudott volna naplójába írni, mint amiket oda jegyzett. Ez az ember, aki a mi használhatót találunk munkájában, azt mind Roskievits és Thoemmel munkáiból mázolta ki, nevetségessé akarja tenni és tudatlansággal vádolja nevezett szerzőket, kik éveken át tanulmányozták e két tartományt. — Művét haszontalan irka firkának, naiv compilatiónak kell kimondanunk. — E munkának olvasása azonban nemcsak a török barátot boszantja igazságtalansága miatt, hanem minden magyarnak arczába kergeti a vért azon szemtelensége miatt, melylyel a magyarokról ír. Nyolcz lapot szánt a keleti katonai végvidék, Tótország és Magyarországra ; ez az egy pár lap annyi gyalázót foglal magában, hogy ez is elegendő volna arra, hogy a magyar kormány e műnek behozatalát és elárusítását megtiltsa. Hogy nemzeti ruhánkat nem találja szépnek, hogy a bábsütő kalapja mellett a kakas tollát nagyon visszatetszőnek találja s már egyéb megjegyzései nem boszantanak ; mert hát nem az ő hibája, hogy német és nincs jobb ízlése, de ha olyan dolgokat állít rólunk, a minőkből alantabb mutatványt adunk, az ellen már kötelesség tiltakoznunk. Azt mondja a 426-ik lapon, hogy: „majd minden parasztban rabló lappang, mely azonnal kitör belőle, mihelyt alkalom, illetőleg kísértés kiadakozik.“ Előkelő főrangúainkról szólva, az állítja, hogy az egész magyar arisztokratiában nincs egyetlen „nemes“ (edel) név. „Vérnemesség egyátalán csak az indogermán és sémi fajoknál található, mivel csak ezekben lakik az az isteni szikra, mely még a teljes barbárságban is a nagyság jellegét kölcsönzi neki és képessé teszi, nemcsak nemest teremteni, hanem azt, mit talált, meg is tartani és a leélt kultúrát megnfjitani, mig a mongolok és törökök közötti vér nemesség ép oly absurdum, mint a négerek között. A magyarok, a szó teljes értelmében a negativ fajokhoz tartoznak, kik semmi historai független szerepre többé nem képesek, mihelyt a hóditó kardját és a diplomata tollát kiveszik kezükből.“ Lejebb igy ir: „Midőn (Buda) meredek régi falain körül jártam, Henczire gondoltam, a vitéz, kötelességéhez hű horvátra, ki katonáitól elárulva, ott egy sokkal tisztességesebb halállal halt meg, mint ő előtte vagy ő utána azokon a szentelt hantokon egy „nemes“ magyar meghalt vagy meghalni fog.“ Az alagutról és lánczhidról szólva ezt írja: „ez mutatja, hogy Magyarországon német szellem is uralkodott.“ Nem tudja megfogni, hogy miben gyökerezik a magyaroknak „történeti gőgje“ (Hochmuth), mert hiszen „Ausztria a németek, lengyelek és más népek segítségével mentette meg Magyarországot a legalacsonyabb és legembertelenebb rabszolgaságból, de a magyarok akkor nem harczoltak megszabadítóikkal, hanem a velük vérrokon török zsarnokokkal. Másutt azt állítja, hogy a magyar faj szépség tekintetében nem mérkőzhetik a szlávokkal s csak ott lehet szép magyar férfiakat látni, hol a szlávokkal elegyültek, pl. Mohácson. A nők pedig határozottan ruták. A nők viseletének leírásánál alkalmasint a szerb nők voltak szemei előtt, mert azt mondja, hogy a magyar nők kis sapkát hordanak. Még egyéb badarságokat is találunk Maurer munkájában s már ezek a mutatványok is meggyőzhetnek mindenkit, mily részakaratú a magyarok iránt annak szerzője. Hasonló alapossággal ír Boszniáról, mint a magyar nemzetről. Hogy ilyen szellemű és irányú munkával szemben mit tegyen a magyar közönség, azt úgy hiszem felesleges mondanom, tudni fogja azt minden hazafias gondolkozású könyvkereskedő. De nézetünk szerint a magyar kormánynak is kötelessége volna a külföldről jött könyveket, ha azokat részakaratúaknak és ellenünk rágalmazást tartalmazóknak találja, vagy azok mint ilyenek vannak elismerve, a magyar korona területéről eltiltani. Különben az a simplex német firkász még azt mondhatná: íme munkám, melyben a magyarok amúgy derekasan vannak telemázolva, legtöbb vevőt talál Magyarországon. Elvárjuk, hogy ezt ne mondhassa. Erődi Béla. Választási mozgalmak. A főváros III-ik kerületében pártunk jelöltje: Polonyi Géza a választópolgárok részéről nagy támogatásban részesül. A tegnap tartott népes értekezleten a függetlenségi párt végleg szervezte magát, 100 al bizottságot alakított, s elhatározta, hogy e végrehajtó bizottság a választás megejtéséig az óbudai Zeller-féle helyiségben permanens ülést tart. Tekintve, hogy Ivánka Imre iránt, — különösen a magyar gőzhajó-társulat megbukása miatt az óbudai munkás nép részéről, mely ezáltal keresetétől fosztatott meg, — felette nagy az ellenszenv: Polonyi Géza megválasztatása, daczára annak, hogy az Ivánka-párt czéljai elérésére minden tiszteségtelen eszközt felhasznál, igen valószínű. * A budapesti IV. kerületi Irányi-párt 1878. aug. 3. esti 7 órakor a himző-utcza 1. sz., 1. emelet 8. számú helyiségben értekezletet tart, melyre a t. párthivek tiszteletteljesen meghivatnak. Budapest, 1878. aug. 1. Fromm Antal s. k. elnök, Laszkáry Pál s. k. jegyző.* A II. ker. „Házmán“ párt végrehajtó bizottsága egy ma este tartott ülésben elhatározta, hogy szombat, augusztus 3-ára estére a Fáczánba a választókat egy közgyűlésre meghívja, mely közgyűlésen a jelölt, Házmán Ferencz is meg fog jelenni. * — A Hoffmann párt nagybizottsága ma dr. Morzsányi Károly elnöklete alatt ülést tartott, melyben határoztatok, hogy a párt hívei vasárnap f é. augusztus hó 3-án este 7 órakor Tirschl Josefa asszony kerti helyiségeiben — király-utcza és nagykörut sarkán — tartandó barátságos vacsorára gyűlnek össze, mely alkalommal Hoffmann Pál képviselőjelölt is meg fog jelenni.* A fővárosi IV. ker. királyi párt ma este 6 órakor a Hugária szállodában gyűlést tartott, melyben Ney Ferencz jelenti a jelölt egészsége jobbra fordulatát s a pártot összetartásra inti. — Győry Elek beszéde közben „két orvos“ kíséretében Királyi is megjelent, s kijelenté, hogy az újonnan felajánlott jelöltséget elfogadja. — Szerencsére az orvosoknak az éljenzésen kívül egyéb dolgok nem akadt. * A fővárosi VI. kerületi Helfy-párt ma este párthelyiségében jelöltje névnapját ülte meg. Ma az ünneplők, különösen a nők valának. 129-kor érkezett meg a jelölt Dr. Fülöp Kálmán és Roszberger úr által kisérve, nejével karján tisztelői körébe. A kerti bemenetnél díszes hölgykoszoru várta, melyből Stolz Gabriela kisasszony bontakozott ki, hogy a jelöltnek néhány meleg szó kíséretében egy gyönyörű fehér „moir antique“ zászlót nyújtson át. — A zászlót nemzeti szinü szegély diszité, s leomló szalagján e szavak voltak olvashatók : „A terézvárosi nők tiszteletük jeléül. Helfy a zászlót balkézre fogva egész meghatottan s ékes szavakban köszöné meg ezen ép oly gyöngéd,mint ritka kitüntetést. Elmonda, hogy azon ország, melynek ily melegen érző, lelkes női vannak, pusztulni nem fog. Kérte a hölgyeket, hogy engedjék meg, miszerint maradjon meg e zászló a párt körében a választásokig, hogy köréje sorakozhassanak hívei s lobogtathassák büszkén a győzelem esetére. De — úgymond — ha nem is választatnék meg, e gyöngéd kezek átnyújtotta zászló számomra mégis a legbecseseb emlék marad. — Szűnni nem akaró éljenek fogadták a jelölt szavait, — s ezek emelő hatása alatt állott a gyülekezet mindvégig. A felköszöntések, éljenek^ nem akartak véget érni; — midőn a gyülekezetből távozónk, a lakoma még javában folyt. A fővárosi VI. kerületének egyik kormánypárti jelöltje, dr. Podmaniczky Frigyes ma mondotta el programmbeszédét a terézvárosi club helyiségében. Az ülés külsőleg semmi ünnepies szint nem mutatott. Pusztán két kocsi ment a jelöltért, nem voltak zászlók, nem volt lelkesen éljenző nagy közönség. A zászlók helyett a sugárút mentén hordárok kínálták boldog boldogtalannak dr. Podmanitzky életrajzát, melyet mi részünkről röviden abban foglalhatunk össze, hogy az országházban jó intendánsnak, a színháznál meg jó képviselőnek tarthatják a nemes bárót. — Beszéde — melyet a „Bud. Corr.“ már délután kezeinkbe juttatott — egészen a szokott kormánypárti bablon szerint volt készítve. — Tárgya elcsépelt, formája unalmas. Az itt-ott éljenzéssel félbeszakított beszéd után Tenczer Pál újra ajánlotta az egybegyült választóknak Podmaniczkyt. — A hosszú beszéd után az alanti vendéglőben tartott közvacsora minden résztvevőnek jól esett. * Tordáról írják nekünk július 29-éről. F. hó 28-án több tordai és vidéki elvszilárd választópolgár meghívására Orbán Balázs ötven lovasból álló bandérium és ezrekre menő polgár kíséretében folytonos éljenzések között és virágkoszoruk átnyújtása mellett érkezett Torda városába. Itt a „Vasut“-hoz czimzett vendéglőben tartotta programm beszédét, miután annak előadására őt, mint a népjog védelmezőjét s a közjogi ellenzék egyik renditletlen bajnokát, Szabó Lajos ügyvéd felkérte. Orbán Balázs beszédének bevezetésében kifejté a városok hazafias polgárságának magasztos szerepét, mely a vesztegetéseknek, a lélekvásárlások csábjának ellenállott, s a kormány Bécs előtt való szolgai meghunyászkodásával szemben szeplőtelenül megóvta a hagyományos hazaszeretetet, jellemziszilárdságot és önérzetet s ha kótyavetyéle vetett jogainkat, érdekeinket megvédeni nem tudta is, legalább a nemzet becsületét megmenté. Megható szavakkal festé a közjogi ellenzék hivatását. A függetlenségi pártot a nemzet lelkiismerete és honszerelme éber őrének monda, mely részt vesz a nemzet létéért, a haza becsületéért folytatott küzdelemben, mely tömöritni igyekszik, a szétszórva levő erőnket, hogy azok segélyével legalább a nemzet jövőjét biztosítsa. Élénk színekkel ecseteli azután Tordaváros nagy és dicsteljes múltját. — Ecsetelé, azután a múlt országgyűlés tevékenységét. — Éles kritikával cáfolta meg Tisza László beszámoló beszédének minden tételét, szétszedte s üres polyvaként szórta a levegőbe. — Szívreható húrokat pendített meg, midőn a keleti politika hiányait rajzoló. Végül körvonalazó függetlenségi programmját. Záradékul utalt a hazában élő nemzetiségekkel való testvériség és egyetértés szükségességére, s különösen, zajos helyeslés között hangsúlyozta a velünk együtt élő románokkal való őszinte, minden utógondolat nélküli kibékülés elkerülhetlenségét. A beszédet a város értelmisége a legnagyobb figyelemmel hallgatta. Itt láttuk az alispánt, a lelkészeket, törvényszéki s megyei tisztviselőket. S hogyan csoportosult meg a romlatlan nép Orbán körül! Még Tisza László elveit szegre nem akasztotta, ő is hasonló fogadtatásban részesült, de most a nép őt megvetve, egy szívvel, lélekkel Orbán Balázs köré csoportosul. A főispán az ünnepélyt ablakából nézte. Mint mondják, a látvány annyira megizzasztotta, hogy kétszer kelle egymásután inget váltania. Pedig zenészeink sem voltak. Azokat már jó eleve lefoglalták a főispán „courijai“. De se baj! Volt nekünk azért szebb zenénk: a független ellenzéki választópolgárok szívből fakadó éljenzései. Tisza Lászlóra nézve elmondhatni, hogy e zenét számára már elhegedülte Sz. Dávid. Estére társas vacsorára gyűltek a vendéglőben Orbán Balázs és a nagyszámú választópolgárok. Természetesen lelkes pohárköszöntésekben nem volt hiány. Másnap jelöltünk újra visszautazott Sz.Kereszturra, honnan a választáskor — aug. 7-én — újra körünkbe fog lerándulni. Orbán B. beszéde már eddig is több félrevezetett polgárt az elhagyott zászló alá visszatérített. — A lelkesedés képviselőjelöltünk mellett általános. Megválasztatása bizonyos. —ó— * Székely-Udvarhelyről írják nekünk julius 29-éről. Siralmas történetről irok. Kassay Ignácz tegnap tartotta alispáni segédlet mellett beszámoló és programm beszédét, törvény ellenére — a városházán, a policia oltalma alatt. A programmbeszélő olvasta mondókáját, mint egy iskolás gyerek, és sírt, vagy rágalmazta ellenfelét, amint a pillanat kivánta. Bujtogatásának az volt eszköze, hogy Ugrón Gábor mért nem nevezi meg kinek, mit s mennyit adott a székely mozgalom idején, szóval mért nem számol be ez ügyről. Minden ember tudja, hogy nyilvános támadásnak ily ügyben helye nincs, és társai megnevezésére Ugrón nincs feljogosítva. Honnan tudja Kassay, hogy Ugrón számolt, vagy nem? Persze ez nem kérdés nekik, kik kémszolgálatot akarnak teljesíteni és feltolják magukat számadást kérni, amihez sem joguk nincs, sem közük nem lehet. Az alispán magát jellemezte, midőn Kassayt mint derék férfiút, becsületes ember, jó képviselőt ajánlotta. Persze a pirulás nem kötelesége az alispánnak. A jelölt és hivatalnok támogatóit a polgárság magatartása fel kell róna, hogy ébressze, mert az közbeszólással, nevetéssel és hallgatással fogadta a siró képviselőjelölt nyögdicsérő olvasásait és éljen nem hangzott tz ember ajkáról sem. Mikor Kassay Ignácz haza megy az alispántól és vásott utczagyermekektől kisérve a lépcsőn egy dobozt talál. — A baloldal meg akar gyilkolni, ez petárda! — Valójában, — felel az alispán, ez torpedo ! — Mit tegyünk! — Rendőrséget hívjatok! A rendőrök megérkeznek, a dobozt körülszagolják és hallgatják; az alispán is hallgatózik. — Megvan, a robbantó óra ketyegése is hallatszik; vigyétek, — parancsolom — a rendőrségre, végzi az alispán. — Helyes, mond Kassay — inkább a városháza repüljön fel, mint az enyém. Hivatalos és nem hivatalos félelemmel az alispán és Kassay Ignácz felügyelete mellett viszik a rendőrségre. A rendőrkapitány nem hallgatózik, nem fél, hanem felnyittatja a rettenetes torpedót. A fedél enged, felnyílik csendesen és van benne egy más doboz. Most a robbantó óra ketyegését tisztán hallja minden hivatalos fül. Szépen, figyelemmel nyitogatják a második dobozt. Felnyílik. Mi van benne? Egy nagy élő rák. Semmi egyéb ? Egy kit, walko. „Nagyságos képviselőjelölt úr! Hátramenete jutalmául és érdemrendéül ködöm. Borsi György.“ N. N. N.Károlyról írják nekünk jól. Hogy függetlenségi jelöltünk, Komoróczy 30-áról: Miklós győzelme biztos, — azt a kormánypárt tegnapi fiascója kétségen kívül helyezi. — A többség már régóta zászlónk körül csoportosul. A kormánypárt azonban nem akar sorsába nyugodni. Erőszakolni akarná a győzelmet, de az erőszak árán csak nevetségessé teszi magát. Tegnap is egy nagy körmenettel akarta magához csődíteni az ingadozókat, annak pompájával elvakítani az ellenpárt híveit. No hiszen el is vakította, csakhogy a kormánypártiaknak fáj belé a szeme! A menetet hat megyei tisztviselő, néhány kortes, 50—60 fiú s leánycseléd képezte. Az utóbbiak vásáros kosárral, — zöldséggel s szárnyasokkal kezükben, s mesterinasoktól körülvéve — igen festői képek nyújtottak , csakhogy nem képviselői felvonulás számára. A menet kígyózó vonalat irt le, míg végre az „ócska patika“ előtt állapodott meg. — Itt esett meg a fő ünnepély. A patika laboránsa a ház ereszéhez támasztott létrán nagy büszkén lépegetett kakas] módjára a háztetőre, hogy a díszes kormánypárti zászlót kitűzesse. — Ekkor a csoportozat énekelni kezdett, a „Pipaszár“ bandája meghúzta a lelkesítőt. — Ezzel az ünnepély végett ért. Aholo fénye nem vakított, — s pompája senkit meg nem tántorított. Éljen Komoróczy Miklós! * Tisza-Roffről írják nekünk július 31-éről: Itt is nagyban járja a korteskedés. Mit gondol a kormánypárt azzal, hogy meg van-e ez a törvény által engedve vagy nincs? Szapáry Gyula főkortesei itt: id. gr. Waldek Frigyes, Bárczay Gyula szolgabiró (maga is képviselőjelölt a kápolnai járásban), Borbély József és Borbély Géza. Íme két példája ez urak eljárásának: 1. E hó 28-án este a felnevezett uraknál nagyszerű kortesvacsora volt, melyen vendégekül mind olyan lépre keríthető polgártárs volt jelen, akiket normális időkben, vagy pedig már a választások után meghívni nem igen szoktak, sem kezeiket többé nem szorongatják. Hja ! de ilyenkor — ez nagy úri tempo! 2. Felszóllittatott Roff község szavazóképes lakossága, küldene egy legalább 9 tagú küldöttséget e hó 21-én Török-Szent-Miklósra Szapáry Gyula gróf honboldogitó Tiszapárti jelölt programmbeszédére, biztosíttatván nekik a fuvar, napi élelmezés és mulasztásaiknak megtérítése, (notandum vasárnap volt! !) A sok közül nagy nehezen bírtak összekolompolni 6 darab elvhű hazafit, akik megérdemlik, hogy megneveztessenek: Nagy György bíró, Varga István törvénybíró, Szőgyi Károly segédjegyző, Pivovarszky Ágoston dohánybeváltó tiszt, Görgey István asztalos és Tóth Sándor ács (id. gr. Waldek Frigyes munkással), legalább tudni fogja Szapáry Gyula gr., kiket kell megjutalmazni. Ezek fuvar és élelmezésen kaptak 50 irtot napi mulasztásaik fedezésére.kivfil * Barsból írják nekünk julius 31-éről. Hires megye volt Barsmegye — hajdan! Ma azonban egészen letett a szereplésről, s politikai fontosságát veszteni látszik. — Még az iránt is elveszett az érdekeltség, hogy vajjon kik fogják képviselni az országgyűlésen. — Egykor fényes tehetség, tudomány, műveltség, minden kétségen felüli hazafiság valának Barsmegye képviselőinek főkellékei; s ma? Ma elég, hogy valakinek kedve kerekedjék a képviselőségre s ne restellje nehány pálinkás hordóra a költséget. A jámbor tót választó polgár e nélkül t. i. nem hajlandó polgári jogait gyakorolni; az intelligentia pedig jobbára meglehetős közönyösen tekintvén a dolgot, szívesen rááll akár Péter, akár Pál megválasztására, mert tudja, mit várhat tőlök. Ezen állapotok különösen a tótajkú választókerületekben uralkodnak, ezek fogják majd a kormány mamelukjának zömét, elé állítani. De legalább Bars megye központi választó-kerületének azon kellene lenni, hogy gondoskodjék oly képviselőről, kinek elvei vannak, oly elvek, melyek a közérzülettel nem ellenkeznek. Már pedig, hogy Bars megye főválasztó-kerülete merő mamelukokból álljon, azt feltenni is képtelenség. Azért reméljük — s e reményre alapos okunk van, — hogy a választást megelőző utolsó napokban még egy kis csodát lát majd a mamelukhad.* Váczról írják nekünk aug. 1-ről: A „Pesti Napló“ mai számában az orsz. képviselőjelöltekről szóló közlemény, nem tudom honnét kapott hírből, négy képviselő-jelöltet is akaszt a váczi kerület nyakába. Ezzel szemben vagyok bátor kijelenteni, hogy Váczottá Kállay Benőt soha senki fel nem léptette képviselő-jelöltnek. — Vácznak soha sem kellett, meg nem is kell „habarva“ se lencse se képviselő. Elég volt egyszer megjárni a „habarás“-sal annak a kerületnek, mely azelőtt Kossuthot, Hajnik Pált és Degrét választotta: nem szedi azt már rá többé se Ráday se Kállay. Elég volt egyszer „szabadelvűt“ vetni, „mameluk“-ot aratni. Ifj. Ráday Gedeon grófot sem tudom, ki léptette volna fel az idén, ha nem lett volna már három évig épen kerületünkből oly kipróbált, pontos szavazó bábja sógorának, Tiszának a múlt országgyűlésen. És így nálunk most is csak két jelölt van: Ráday, akit Tisza Kálmán akar a gallérunkra varrni, és Peskó Medárd, kinek 48-as zászlója alatt a független polgárok sorakoznak. * julius Bajnáról (Esztergom megye) írják nekünk 30-áról. A doroghi kerületben két jelölt van: a függetlenségi párt részéről Zsitvay József, régi balpárti képviselő ; a kormánypárt részéről Andrássy Gyula, ki dupla druszája politikájával s Tiszai Kálmán elvfelmondásával teljesen meg van elégedve. Programmot azonban mégsem mer kiadni, élvén a gyanúpörrel, hogy ez esetben még mostani pártja is kiadja az útlevelét s igy megelégszik a „programmtalan honatya“ névvel is. A küzdelem igen heves lesz, mert Andrássy első tekintély a megyében. De a nép el nem vakított zöme tisztán lát e zavarosban. Azért, lelkesedve énekli: Csak a régi kell minekünk: Zsitvay lesz a követünk. Egy a szivünk, egy a szavunk . Mindannyian rá szavazunk. Éljen Zsitvay!* A losonczi választókerület függetlenségi párti bizottsága a választókhoz egy felhívást intéz, melyben felkéri őket, hogy Busbák Ádám körül tömörüljenek, „kinek jellemében s múltjában biztosítékot bírunk arra nézve, hogy az ország java érdekében fogja adni mindenkor szavazatát.“ Máté-Szalkáról írják nekünk, hogy ott Schwartz Sándor függetlenségi jelölt ellenében nagy a Péchy Jenő párt aggodalma. Korteskednek