Egyetértés, 1879. július (13. évfolyam, 179-209. szám)

1879-07-12 / 190. szám

a mostani mediatizálásból is kisodorja őt a nem­zeti feltétel, mely lehetővé teszi hazajövetelét s Magyarországon egy jj korszak megkezdését. Verhovay Gyula: A jövő osztrák reichsrat­ba a „N. F. Presse“ számítása szerint: Csehor­szág küld 44 cseh és feudális és 48 alkotmány­­hű képviselőt; Gal­i­cz­i­a 58 lengyelt és 5 <l­­kormányhüt ;Alsó-Ausztria 33 liberálist és 4 klerikálist vagy feudálist; Felső-Ausztria 9 liberálist és 8 klerikálist; Salzburg 2 libe­rálist és 3 klerikálist; Sziria 15 liberá­ist és 8 klerikálist; Karinthia 9 liberálist; K­r­a­j­n­a 2 liberálist és 8 szlovént; Bukovina 6 alkot­­m­ányhűt és 3 nemzetiségit; Morvaország 19 liberálist és 17 nemzetiségit vagy feudálist; Szi­lézia 10 liberálist; Tirol 8 liberálist és 10 klerikálist; V­orarlberg 1 liberálist és 2 kle­rikálist; D­a­l­m­á­c­z­i­á­b­a­n a választások még nem értek véget, de előreláthatólag 7 nemzetiségi és 2 alkotmányba lesz megválasztva. I­stria, Görz Grad­is­ka 7 alkotmánybot és 5 nemze­tiségit vagyis klerikálist választott. Összesen van 76 liberális és ezzel szemben 177 tagból álló párt, melynek elemeit képezik, klerikálisok, feudálisok, nemzetiségek stb. A h­orvát tartománygyű­lés juli 10-én nyilvános ülést tartott. Az ülésen a pénz­ügyi bizottság előterjesztő jelentését az 1879-iki költségvetésről, mely legközelebb kerül tárgya­lásra. Az ülés további részét a beadványok beje­lentése vette igénybe. Ezek sorából a következő­ket említjük fel: A zágrábi kir. törvényszék Mis­ka­t­o­v­i­c­s mentelmi jogának felfüggesztését kéri, a­ki ismételve elkövetett izgatással vádoltatik. (A mentelmi bizottságnak adatik ki.) A zágrábi mú­zeumi igazgatóság az kéri, továbbá egy illeték idei javadalom fölemelését megszavazását kéri, arra a czélra, hogy Boszniát s Herczegovinát tudomá­nyos czélból beutaztassa, s tanulmányoztassa ar­cheológiai tekintetből. A bizottság, mely Prerado­­vics Péter elhunyt horváth költő holttetemének átszállítása tárgyában alakult, az e­dzéiből e hó 14-én tartandó ünnepélyre meghívja a tartomány­­gyűlést. Kresztics elnök indítványára a tartomány­­gyűlés ez ünnepélyen képviselteti magát. Legkö­zelebbi ülés kedden tartatik. Napirenden van a költségvetés s a regnikoláris bizottság egy tagjának megválasztása az e tisztségről le­mondott K. Smaics helyére. Az újvidéki „Szrbszki Národ“ szerint a szerb kongresszus összehívása már küszöbön áll (állító­lag f. évi szeptember hó 28-ra gör. kel. számítás szerint), s a patriarcha, illetőleg a kongresszusi választmány még nem terjesztette elő, hogy mik fognak azon tárgyaltatni. Ezen titkolódzást neve­zett lap megrójja, s felhívja a patriarchát és tanácsosait (a kongresszusi választmány tagjait), hogy a tárgyalandó ügyeket közölje s bocsássa nyilvánosságra, hogy a nagy közönség is tájékozva legyen s ne sajnálja azon húszezer frtot, melyek az utóbbi négy év alatt a kongresszusi választ­mány működése után a nemzeti alapokat terhelik. Karlóczán egyébiránt a „Szrbszki Nis“ érte­sülése szerint a metropolitai egyházi tanács tartja üléseit a patriarchia elnöklete alatt. A szerb püspökök részéről azonban senki sincs jelen azokon. Ez ülések csak f. hó 2-án vették kezdetüket. A prágai „Narodny Listy“ Taaffe gróf az alkotmányhűek romjain“ czímű czikkében jelen helyzetről szól, ál itva, hogy a választási eredmények következtében „az alkotmányhűek romjaiból, kell, hogy más politikai irány keletkez­zék.“ Azon elemek, melyek az által háttérbe szoríttattak felszínre eddigi rendszer lépnek. Bár, hogy is fejlődjék az ügy, annak iránya az alkot­mányhűek eddigi irányának homlokegyenest ellen­kező lesz. Az uj helyzet kell, hogy a nemzetiségi egyediséghez vezessen, és hogy az egyenjogúságot érvényesítse. E tén­nyel minden osztrák államfér­finak számolnia kell, első sorban pedig Taaffe grófnak. Ő az uj helyzetnek embere. Nem Taaffe gróf idézte elő ezen áramlatot, hanem ezen áram­lat Taaffet felszínre hozta A genialis államférfiak­nak kezdeményezése ugyan nagy szerepet ját­szik a népek történetében, de Taaffe gróf sem nem Cavour, sem nem Bismarck, zet embere, ő a különféle elemek ő csupán a hely­közreműködése által lett teremtve és ha szerepét jól fogja fel, az ország javára szolgálhat. Nem tudjuk azonban van-e Taaffe grófnak politikájában valami titkos .omega“, mely még észre nem vehető. Akár van, akár nincs, azt hisszük, hogy csakis e két lehető­ség közt választhat : vagy­ őszintén kívánja az igazi politikai szabadságnak helyreállítását, melyet az alkotmányhűek pseudo­liberalismusa lábával tiport össze, s ennek alapján az egyes nemzetek természetes jogainak elismerését, mi által a monar­chia erkölcsi s anyagi érdeke felvirágoznék, vagy oda törekszik, hogy a kormánynak — bármily áron is — többsége legyen a reichs­­rathban és hogy ma az alkotmányhüek­­kel, holnap a klerikásokkal, konzervativokkel vagy a nemzetiségi pártbeliekkel kaczérkodjék, hogy ígéretekkel tartogassa majd azt, majd amazt és végül valamely reakczionárius javaslattal lép fel, melyet az összehívott többségnek támogatnia kel­lene, úgymint például a „keleti politikát“ jusq’au de la de Mitrovitza, akkor valóban sajnálnék őt, hogy Innsbruckban békében nem maradt, hanem oly dologra vállalkozott, mely erejét túlhaladja. A balanczirozás nem fog eredményre vezetni, mert a csehek minden politikai irányt elvetnek, melynek más czélja van, mint az őszinte liberalismus, ki­békülés s a monarchiának konsolidálása. a cseh nemzet megszűnt már a „Burgermeisterek“ üldö­zés tárgyává lenni; tu­élte Auersperg aeráját és megélte az uralkodó párt bukását. A viszonyok olyanok, hogy nem kell nekünk Bécsbe menni, hanem a bécsiek kénytelenek hozzánk fordulni. A cseh nemzet Taaffe grófot is. Ha ő tehát saját szerepét túléli fel nem fogja s a jelen áramlatot visszatartani akarja, akkor ne számítson a csehek támogatására.“ Napoleon Lajos herczeg temetésének előkészületei. London, jul. 7. együtt Chislehurstben majd teljes számban van már a Napoleon-család, mely, gyászba borulva várja a fiatal herczeg holttestét. Általában azt hi­szik, hogy Napoleon herczeg is el fog jönni hallgatóságát csak abból magyarázzák, hogy b­á­s­nyában is ugyanily magatartást követnek. A nők közül Lebreton, Bourbaki, Lermina és Boucher as­­­szonyok tartózkodnak a kastélyban. Goddard abbé a császárnénál időz, kit vi­gasztal. Bourgoing b. és Corvisart orvos Murat herczeget támogatják, ki a gyászszertartást ren­dezi. Pietri az angol hatóságokkal tartja fenn az érintkezést. Bassano hg. és Móricé, ki a császár főajtónállója volt, a vendégeket fogadják. A császárnő nem hagyja el lakosztályát. Imád­kozik, vagy imákat olvastat fel magának. Vasárnap misét hallgatott. A fiatal Primoli gr. segédkezett Goddard abbénak, ki a misét vé­gezte. A mise után visszavonult lakosztályába, hova csak azok bocsá­tatnak be, kik a herczeg halálá­nak hírére e­őször megérkeztek, vagy már ott vol­tak. Ezek: Lebreten asszony, Murat herczegnő, Clary grófnő, Corvisart orvos, Bassano hg. és Pietri. Ha a császárné újabb arczot lát, kétségbeesése újra kitör. A vendégek legnagyobb része még nem látta a császárnét, ki fölött Corvisart őrködik. Az orvos kényes szemekkel jön ki mindannyiszor a csá­szárné szobájából. A szerencsétlen anyával nem tudatták hatá­rozottan, hogy a holttest mikor fog megérkezni. A lapok nem jutnak hozzá. Hétfőn fogadta a woolwichi katonai akadémia növendékeit. E fogadtatás a legmegrázóbb jelenet volt; a császárné fájdalma kitört s a növendékek könnyezve távoztak.­­ A gyászszertartás egyes részletei a császárné kivánatára sok tekintetben módosíttattak. Az ő kivánatára történik, hogy Woolwichből nem fogja testőrség kisérni Camden Place-be a koporsót. A legnagyobb egyszerűséggel kívánja temetni hat. A holttestet hozó hajó Spitheadbe jövő szer­dán érkezik ; innen a királynő yachtjára, az En­­chanteress-re vitetik, melynek egész előrés­ét s a termet feketével díszítik. A yacht-on hatan fogják kisérni a koporsót: Murat hg, Aguado marquis, Turenne vicomte, Bourgoing b., Bassano hg és Bonaparte Károly hg. Ez utóbbi teljesen össze van törve a fájdalomtól. Atyai szeretettel viselte­tett a császári herczeg iránt, ki viszont vele kivá­­lólag rokonszenvezett. Az Enchanteres egyenesen Woolwichban köt ki. Itt a soutwarki püspök és Goddard abbé előtt, konstatálják a hoste­t ugyanazonosságát. Je­len fog lenni a bonapartista pártnak néhány tagja is. A koporsót ismét lezárják s a legnagyobb csendben viszik a partra s az éjjelre elhelyezik az arzenálban, hol a királyi tüzérség őrizete alatt marad másnap reggelig. Ekkor két összekapcsolt ágyutalpra helyezik, mely franczia és angol lobo­gókkal lesz befödve s igy viszik lassú menetben Chis­­lehurstba. Az eddigi megállapodások szerint a holttest rövid időre a kastélyban helyeztetik el, hogy a császárné imádkozhassék mellette ott, hol oly sze­retettel környezte őt él­etében. A családi szobát e czélra már berendezik, a bútorokat kihordják on­nan s a szoba teljesen feketével vonatik be. Csak a herczegek és a család tagjai lesznek tanúi e fájdalmas jelenetnek midőn a szerencsét­len anya utolszor fogja látni szeretett­­ fiát. Innen a Saint Mary kis kápolnába visz­ k a koporsót és pedig a woolwichi tüzérség kisereté­­ben. Itt fog a szerencsétlen herczeg elhelyeztetni, a hol atyjának tetemei is nyugosznak. Az angolok mélyen érzik a fájdalmat, mely a császárné keblét marc­angolja. Chislehurst körül tengernyi nép gyülekszik. ** ■*" “ - jul. 8. A temetés végleg szombaton délelőtt 11 órá­ra tűzetett ki. A jelenlevő francziák mind kisérni fogják a koporsót. Viktória királynő e napon Camden-Place-ba megy. Boucher tegnap este ide érkezett. Az Oron­­tes Spitheadbe szerda és csütörtök közti éjjel ér­kezett meg. A testet az Amchanderess yachtra csütörtökön reggel szállítják át. A yacht azonban csak pénteken este érkezik Woolwichba, este 7 óra körül. Ekkor történik meg a törvényes consta’aczió. A testet szombaton reggel 5 és fél órakor viszik ki Woolwichből s 8 óra körül érkeznek meg vele Camden-Hause-ba. Francziaországból seregesen ér­keznek a látogatók a temetésre, szintúgy Anglia minden részéből. — E vendégek mulattatására most egy élelmes vállalkozó zulu-kiállitást rende­zett, azt állitván, hogy zului épen most jöttek a külföldről! ___________________ ÚJDONSÁGOK. — jul. 11. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma : Caret­ hadnagy. Bismarck beszéde az al­kotmányos garancziákról. Az Asbóth-Zichy­agy Közgazdaság. * Időjárás Budapesten. Hűvös borultas, dél­ben eső is szemzett. Hőmérő állása este 15 R.u . Személyi hírek. Kemény Gábor miniszter, ki most Erdélyben utazik, e hó 8-án Szebenből kirándult a verestoronyi szoroshoz. — Edelsheim Gyulay b. holnap Marienbadba utazik; ugyanoda utazott S­a­m­a­s­s­a egri érsek is. — K­áln­o­ky gr. dániai követnek a király tábor­noki czimet adományozott. — Jekelfalussy min. tanácsos Lugosra utazott. — T­a­b­a­j­d v aradmegyei uj főispán beigtatása e hó 21-én lesz. — A szakértők útja: Péchy közleke­désügyi miniszter holnap Károlyi Sándor gróf tár­saságában utazik Szolnokra, hogy ott a külföldi szakértők tanulmányi utazásáho­z csatlakozzék. A szakértők a múlt éjjel Andrássy Aladár gróf kas­télyában haltak meg Tiszadobon. Innét reggel ko­csin kirándultak az alsó szabolcsi töltés és ártér megtekintése végett. Délelőtt gőzhajón Szolnokra utaztak, hol 12-ikén d. e. 10 órakor érkeznek meg; innét a miniszter és a szakértők Szegedre utaznak. — Attila korabeli régiségek. Ed­­digelé semmi régiséget sem bírtunk még, mely­ről elmondhattuk volna, hogy a hunok vagy Attila korából való. Azért a muzeum igazgatója Pulszky Ferencz különösen figyelt minden leletre, mely Valentinián római, vagy II. Theodorius by­­zanti császár érmeinek kíséretében találtatott, mert tudvalevő dolog, hogy ezek voltak Attila kortársai E megfigyelésnek eredménye az lett, hogy 1869- ben az ó­budai szeszgyár telkén csakugyan előke­rült egy különös alakú karperecz együtt Valenti­nján érmével. A szegedi leletek közt jelenleg egy karperecztöredék jött napfényre, mely nagyban hasonlít az ó­budaihoz. — Szécsény­­ben Pintér ügyvéd talált egy különös alakú fülbevaló-párt I. Theodozius pénzével, s más hely­ről is került ugyanazon alakú fülbevaló a nemzeti múzeumba. Hasonló fülbevalók már rég kerültek különböző helyekről a múzeumba, de a korszako­kat az utolsó leletig pontosan meghatározni nem lehetett. Egy ily függőbe beaka­dtva találtatott egy nagyobb korong, hasonló keleti díszítésű 6 kisebb­­nagyobb koronggal, melyek a múzeumban őriztet­nek. Ezek az újabb leletek tanúsága szerint való­színűleg azon tárgyak, melyek muzeumunkan minő Attila korszakát képviselik. Ez ugyan eddigelé csak föltevés, mely igen gyenge alapon nyugszik s ezért még be kell várni újabb leleteket, melyek e feltevést vagy bebizonyítják, vagy meg fogják czáfolni. — Hévízi ásatás. Az ősrégészeti ása­tás, melyet br. Nyáry Jenő Hévizén, Budinszky Ernő, Varázséji Gusztáv a múzeum tehetséges tisztviselője, Szukáts József és Lajos társaságában eszközölt, igen szép eredményre vezetett.­­ Az ásatás kora reggel, az úgynevezett Szent-András hegyén huszonhárom munkással vette kezdetét és egészen délig a legnagyobb buzgalommal folyt. Szent-András homokhegy meglehetős magas, hajdanában valószinüleg kolostor volt rajta. Körös­s körül három hatalmas földsáncz veszi körül, s kö­zépen, a hol az épület állt, katlanszerü mé­lyedéssel bir. — Ezen a helyen rövid idő alatt 17 sírra bukkantak. Minden egyes csontváz mel­­ett durva agyag edény darabok, különféle állat csont maradványai, — továbbá átfúrt, vagy he­gyezett agancs darabok, s már a­ig felismerhető el­rozsdásodott vasdarabok hevertek. Igen érdekes, hogy a csontvázak lábaik mellett hosszú és kes­­keny téglák voltak felállítva, sőt az egyik sírban, melyben négy csontváz egymással ellentétes irányban volt fektetve, a téglák köröskörül voltak rakva. A csontvázak koponyái legtöbbnyire középalakúak vagy hosszúkásak; kettőn a trepanatió (átfúrás) nyoma mutatkozik, míg egy másikon nagy hasítás átható, a­melyet valószínüleg bárd vágás okozhatott. Igen feltűnt, hogy a csontvázak mellett semmi­nemű ékszerek vagy fegyverek nyomait sem lehe­tett feltalálni, a­melyeket az ős sírokban igen gyakran lehet fellelni. A halom oldalaiban sok he­lyütt kisebb-nagyobb nyílások vannak, a­melyek valószinüleg pinczébe vagy kriptába vezetnek. De a leomló földdel annyira el vannak fedve, hogy azoknak felkutatása máskorra halasztatott. Ezzel a Szent András hegyen történt ásatás befejeztetett és a nagy reményekkel kecsegtető Tatárhányá­sokra indult a társaság. De sajnos, hogy a hozzá­kötött várakozásnak legcsekélyebb jellel sem fe­lelt meg. A hányások egy magas dombnak a te­tején félkör­ívben vannak. A tizenhat halom nem nagy s inkább alacsony domboknak lehetne nevezni. Két halom lett kereszt árokkal méter mélységre ásva, mindazonáltal körülbeül 4 semminemű nyomokat nem mutattak. Tehát a hányások nem sirhalmok, — mint azt eddig hitték, — hanem valószinüleg sátorhelyül, vagy őrpontul szolgáltak. A Tatárhányásokhoz közel szintén vannak más halmok, s ezekben különféle vas fegyverek, lándzsa, sarkantyú és buzogány találtattak. Miután a két Tatárhányásnak felásása semmi eredményre sem vezetett, a többi érintetlenül lett hagyva s igy az ásatás be lett fejezve. A múzeumnak özv. Pinfsich Zelmosnó egy csinos csészeszerü poharat ajándé­kozott. A vasból készült poháron, melynek alja ce­ment rézzel van bevonva, mig széle aranyozott, következő német verses felirat olvasható rajta: „An mir sieht man ein Wunderding, vor Eisen war, jezt Kupfer bin.“ Hasonló volt a székesfe­hérvári kiállításon, csupán csak a feliratban tért el. — A fővárosból jött vendégeket Hévíz intelligen­­cziája s derék plébánosok Horváth József a leg­szívesebb vendégszeretetben részesítették. — A „Független Hírlaphoz“ van egy gyön­géd részvétt­ejes szavunk, mielőtt bőrviszketegsége kórosabb állapotot öltene. S ez a szó, hogy kár az „Egyetértéssel“ vesződnie saját aszkóros élhetet­lensége miatt. Mert hát az „Egyetértés“ bizony nem állt útjában, hogy a pacsuli illattal nagy ver­senytárskép a porondra lépő salonlap felküzdje magát önerejéből elveink érdekében világlappá is. Az „Egyetértésnek“ csak arra volt gondja, hogy ki ne udvariaskodja magát az elvek köréből va­lami habarékoskodásba. Csak sajnálattal láttuk te­hát, hogy nem bírja meghódítani azon közönséget sem, a­melyet mint olcsó lap hivatva lett volna meghódítani, a­helyett, hogy egész csomó kis la­pot („Pesti Hírlap“, „Budapest“, Magyar lapok“) fölülkerekedni engedett nagy kárára elveink ter­jesztésének. Az okot is megmondjuk, miért? Azért, mert az írás legelső kelléke , hogy olvasni tanuljon meg az ember, s ha már olvasni tu­d, megpróbálkozhat az írás mester­ségével, s mikor írni tud, újságba is írhat; de az újságszerkesztéshez már egyéb jó tulajdon­ság is kell, az ügyefogyottság azonban, noha oly­kor erényszámba jöhet, nem tartozik e tulajdon­ságok közé. Azért t­ndtuk mindezt el, mert a szánalmasan együgyű mafitia, a­melyet mai föllé­pésével irányunkban tanúsít, annak jele, hogy se Kossuth nyilatkozatait nem kíséri figyelemmel, se Mocsáry czikkét nem tudta elolvasni, csak betű­zött és oktalankodott iskolás gyerek módjára. Az „Egyetértés“ legutolsó olvasója is bír annyi érzék­kel és józan és­szel, hogy tudja mit és miért ol­vas. De nincs olvasó az egész országban, a­ki nem fogta volna fel, mit ak­runk­ elérni a nemzet zsibbadt idegeinek megérintése által, midőn Kossuth nyilatkozatának a nemzet erkölcstelenségét elitélő részét közöltük. Tudja ezt az ellenséges sajtó is, a­mely látva a tükröt, a „Független Hírlap“ vilá­gos hazugságával ellentétben, és e közleményt nem vette át. Azért uraim, tanuljanak olvasni, írni és lapot szerkeszteni s ne kompromittálják magukat. — Perotti nyaralója. Sasváry László tanár, a napokban meglátogatta Perotti Gyulát a nemzeti színház kitűnő énekesét Trieszt melletti nyaralójában. Sasváry úr látogatásáról a követke­zőket írja nekünk : Perottival a múlt télen elhatároztuk, h­ogy júliusban, mely hónap tudvalevőleg a színházi szünet ideje, leczkéket fogok neki adni a magyar nyelvtanból. Perottinak ugyanis a rendes színi évadban alig marad ideje a nyelv elméleti tanulá­sára, a szokott színházi teendőkön kívül ugyanis idejét teljesen igénybe veszik az egyes sze­repek magyar s­evegének betanulása, mi egy előtte meglehetősen idegen nyelven koránt sem oly könnyűség, mint sokan gondolnák. Pe­rotti nyaralója, a villa Perotti, mint itt nevezik, a Chiadino hegyen fekszik. A Chiadino körülbelül akkora, mint a budai várhegy, egészen tel v van rakva kertekkel és nyaralókkal ; a hegy legmaga­sabb és legszebb pontján van­­ a Perotti-féle nya­raló, melyhez kényelmes csigavonalban haladó ut vezet fel. Perotti a vasútnál várt s a legszíve­sebb barátsággal fogadtatott. Élénken tuda­kozódott budapesti ismerőseiről, pályatársairól, kik­től számtalan üzenetet és megbízást hoztam ré­szére. Nem mulaszthatom el ez alkalommal fölem­­líteni Perottinak egy nyilatkozatát, melyet a buda­pesti magyar hírlapírókról tett. Egy megjegyzé­semre így szólt: „No már engedelmet kérek, a magyar újságírókat nem engedem önzéssel vá­dolni. Bejártam Európát, voltam Amerikában min­denhol találtam önző újságírót, de a magyarok közt nem. “ — Hja, ön elfogult, mert önt­ a lapok mindig di­csérik, vetem ellene. „Dicsértek eng­m más kriti­kusok is, mondá Perotti, de önzetlen kritikusokat csakis Budapesten találtam.“ — A nyaralóhoz Pe­rotti fogatján hajtattunk, két gyönyörű magyar deres, melyet gazdájuk a tavas­szal Budapesten vett, vígan száguldott velünk a városon át s a he­gyen fölfelé. A triesztiek közt, mint Perotti mondá, egész feltűnést kelt a két magyar ló, úgy bámul­ják őket, mintha mindenik egy-egy Kincsem volna. — Perotti villáján egy zászlót vet­tem észre. — „ Miféle zászló az ? “ kér­dtem­. „Miféle zászló? Magyar zászló. Avagy nem a magyar nemzeti színház tagja va­gyok-e én ?“ mondá büszkén Perotti, s midőn kö­zelebb értünk, nagy gyönyörűséggel tapasztaltam, hogy a zászlón a magyar czimer is van. Perottiné asszony az erkélyen várt bennünket. Ez erdély­­ről leírhatatlan gyönyörű kilátás nyílk Trieszt vá­rosára és a tengerre. Trieszt és környéke szép­ségeit csak az méltányolhatja kellően, a­ki azokat e pontról nézi meg. A panoráma egészben an­­­nyira igénybe veszi az embert, hogy a rész­letek jó darabig nem tudják lekötni. A fel­­hordott reggeli érintéséről, minden szives kí­nálás mellett is szó sem lehetett; a né­zéstől nem hogy enni, lélekzetet venni is alig ér rá az ember. A tengert itt láttam elő­zör életem­ben s igy képzelhetni elragadtatásomat, melyből hosszú időbe került, mig magamhoz tértem. — Perottiéknál időzik most a családnak eg kedves vendége, a házi asszony nővére, Finály Karolina k. a., ki Pfrotti vezetése alatt operaénekesnőnek készül. — Ásványvizek kiállítása. A ter­mészetvizsgálók ez évi vándorgyűlése és a ma­gyarhoni gyógyszerészek országos ülése, mint tudva van, ez évi augusztus második felében egy­­szerre tartatik meg Budapesten. Ezen gyű és sző­kébb bizottsága e hó 2-án tartott értekezletében határozatba hozta a következő tárgyakból kiállítást rendezni: 1-szer a gyógykezelés eszközeihez tar­tozókból ; 2-szor a tudomány terén szereplőkből; 3-szor a tanmód mindazon eszközeiből, melyek az újkor vívmányai stb. Édeskutya. magára vállalta honunk ásványvizei és gyógy-fürdőinek kiállítása és ismertetésének rendezését, miért is ma.4 azon kéréssel fordul az ásványvizek tulajdonosaihoz, hogy ezen kiállításon részt vegyenek s az ezen czélra szükséglendőket, u. m. 10—12 palaczk ás­ványvizet csinos etiquettel ellátva, a forrás­terményekből, melyek a fürdéshez vétetnek vagy tudományos szempontból érdekkel bírnak ; — to­vábbá a fürdő tájrajzait, esetleg arra vonatkozó plakátjait, statistikai kimutatásait, a forrás gyógy­­hatásos leírását és elemzését, — legkésőbb július végéig hozzá­jut­atni, esetleg őt megelőzőleg ér­tesíteni, hogy a bizottság a kellő hely nagyságát kitűzhesse. — Telephon hálózat Budapes­­t­e­n. Edison találmányainak az osztrák-magyar monarchiában való meghonosításával az amerikai „Western Union Telegraph Company“ Puskás Fe­­renczet, a Gyöngyösön állomásozó 12-ik huszár­ezred főhadnagyát bízta meg. Puskás jelenleg azon fáradozik, hogy egy Budapesten felállítandó Edi­­son-féle telephon hálózatra nyerjen engedélyt, melynek elnyerése után mindenek előtt központi telephon-intézet fog felállittatni, a­honnan a tele­phon sodronyok az egész városba szétágaznak. Ha a készülék elkészül, csekély díjért lakását vagy há­zát a központtal bárki összekötheti, e központban minden egyes fél számmal jelöltetik. Ha tehát va­lakivel sürgős beszélni valónk van, elmegyünk a telephon-intézetbe , megmondjuk megjelenésünk czélját, mire az általunk kijelölt fél telephonjával összekapcsoltatik azonnal egy „beszélő,“ melyen át a szokásos „Jó napot“ és „Itthon van-e N. N. úr?“ után egész kényelmesen folytathatjuk szük­séges mondani­valónkat. — Gleichenbergből írják nekünk, hogy ott a fürdővendégek száma meghaladja a 2000-et. A vendégek közt a világ minden nem­zetsége képviselve van ; magyarok is nagy szám­ban vannak; köztök gr. Somssich Adolfné, gróf Péchy Manó, gr. Degenfeld Pál, Biháry min. taná­csos, Csengery Antal családjával, továbbá Nikolics Olga a zombori kir. ügyész neje és nővére, ki művészi zongorajátékával gyakran elragadja a hall­gatóságot. A napokban ott járt Darázs szombathelyi zenekara s nagy tetszésben Miska része­sült, szintúgy a sz.-fehérvári czigányok is. Károly Lajos főherczeg e hó 9-én érkezett meg s hos­­­szabb ideig ott marad. E hó 9-én temették el Ko­vács János egyedi plébánost, ki a vele lakott Czimmerman Jánost szintén egyedi jegyzőt oly önfeláldozással ápolta, hogy midőn az meghalt, pár nap múlva Kovács is követte. Most egymás mellett pihennek a szomszéd trautmans­dórii te­metőben. — A vértanú háza. A lipótutcza 15. sz. alatti földszintes házat a napokban egy Pöltl nevű vendéglős vette meg 15.500 frtért. Ma már kevesen tudják, hogy e ház egykor a szerencsét­len Martinovicsé volt, kit a múlt század utolsó évében lefejeztek. Idő folytán e ház sok kézen ment át, kapuja fölött azonban még ma is látha­tók a számtalanszor bemeszelt Martinovics-czimer nyomai. — Wenekheim Béla temetéséről még a következőket jelentik: A halottas vonattal utaztak báró Wenekheim Viktor, Tisza Kálmán miniszterelnök, Bedekovich Kálmán horvát mi­niszter, a budapesti lovaregyesülettől gróf Szapáry Antal, gróf Szapáry László altábornagy, gróf Sza­páry István, Pest megye főispánja, gróf Nádasdy Ferencz, gróf Zichy Béla, gróf Dess­ewffy Aurél, báró Orczy Andor és Sárkány J. F. titkár. Egy darabig Szende Béla honvédelmi miniszter és gr. Zichy Ferraris utaztak a vonattal, de útközben kiszálltak. A vonat éjfél után fél kettőkor érkezett Mező-Berénybe. Itt a koporsót kocsira tették és elszállították Körös-Ladányba. A gyászkíséret haj­nali 4 órakor érkezett oda. A vendégek a Wenck­­heim-féle kastélyba szállottak. Reggel fél 9 órakor a körösladányi templomban a tetemet a patrona­­tusi templom papsága újból beszentelte. A tem­plom egészen feketére volt bevonva. A helység lakossága és a környékbeli nemesség zsúfolásig megtörté a templomot. Ott voltak Békésmegye tisztikara Beliczey főispán vezetése alatt, a megye nagybirtokossága, élükön gr. Almássy Kálmán, Kétegyházáról, báró Wenekheim Rudolf, Tom­csányi, gróf Wenekheim Károly és gróf Wenek­heim Géza, gr. Dessewffyné, Tomcsányiné, özvegy Lambergné, továbbá a m­ezőhegyesi ménes tiszti­kara Prihoda alezredes vezetése alatt. A boldogult­­nak testvérét, báró Wenekheim Lászlót, ki mind­eddig súlyos beteg volt, csak nagy nehezen lehe­tett visszatartani, hogy a szertartásban részt ne vegyen. A szertartás végeztével az egész gyász­közönség a koporsót kikisérte a családi sírboltba, mely Kőrös-Ladányon kívül van. — A szakadó eső daczára az impozáns menet, ki kocsin, ki ló­háton, ki meg gyalog kikisérte a nagy hazafi holt­testét az örök nyugalom helyére. — Halálozások: Sümegi B­e­n­e János 1818—9. nemzetőrkapitány, somogymegyei bizottsági tag e hó 7-én Babodon meghalt. A boldogult 64 évet élt. Béke poraira! — Duvernois Kelemen, hírlapíró Parisban e hó 7-én meg­halt. A császárság alatt Napoleon fizetett írója volt, a csá­szár megbízásából a „People Française“ cz. lapot alapította, mely nagy összegekbe került. Később szédelyi­ vállalatokba keveredvén, 2 évi börtönre ítéltetett s azóta erkölcsi ha­lott volt. — A fővárosban tartózkodó sze­gedi árvízkárosultakhoz a főkapitány a következő hirdetést bocsájtotta ki: Budapest főváros területén tartózkodó — a szegedi árvíz által ká­rosultaknak, a szegedi kir. biztosság f. é. julius hó 4-én 299. szám alatt kelt átirata folytán ezen­nel tudomásukra hozatik, hogy Szeged sz. kir. város belterületén az árvíz által okozott károknak megbecsültetése eddigelé a következő száraz helye­ken eszközöltetett, u. m. a belvárosi sörház, szegfű, árok, kegyesrendi, kereszt, szivek, iskola, orosz­lán, öt pacsérta, nádor, bába, kígyó, miatyánk, színház, fekete sas, kárász, ülésház, sóház, könyök, kálvária utczákban, a budai országúton, a hal, egyház, Klauzál-Dugonics és Széchényi tereken , a felsővárosi: Dugonics, Teleki, kis-séta, sóház, Budapest, Julius 11. zárda, minorita, becsei , kis tem tő, selyem, fecske, kis erdő, Sándor, gyik, rozmaring utczák­ban, a fecskeközön, rácz piaczon, a kis tisza­­parton, és nagy tisz parton, szenthárom­ság, róka, deák, görbe, sajó, furus, tél, olajos, sárköz, kalicza, fazekas, váradi, szécsi, sár­kány, nagykut, mészárszék és deszkás ut­czákban s az alsó* tiszaparton. A város többi utczáinak és tereinek még legnagyobb része víz alatt lévén, a felnevezett utczákban és tereken ed­dig elmaradt károk pótlólagos felvétel­nek kivéte­lével, a folytatott kárbecslési eljárás száraz tér hi­ánya min­t egy időre — a víz további leapadá­sáig felfüggesztetik, az ügymenet gyorsítása vé­gett azonban az eddig megbecsült károkra nézve a felszólamlási eljárás (reklamácziója) megnyittatik. Ennek folytán értesittetnek a főváros területén tartózkodó vízkárosultak, hogy: 1- szer. Az eddig felvett károk értékét kimutató ivek folyó­ évi jul. 8-ik napjától bezárólag 15-ig, tehát hét napon át, a városi széképület közgyűlési termébe lesznek kitéve. 2- szer. Ezen rovatos iveket mindenki megtekintheti a mondott napokon és helyen délelőtt 9 órától 12-ig és dél­után 3-tól 5-ig. 3- szor. Mindenki élhet felszólamlással, azaz reklamál­­hat, mind saját felvett kárát illetőleg, ha azt a valóságtól el­­ütőleg csekélynek tartja, mind pedig mások kárát illetőleg, ha annak becsűjét aránytalanul magasnak találja. 4- szer. A felszólamlás a kárfelvételi ivek megtekintése alkalmával csak annyiból áll, hogy a felszólamló és jelen­levő biztos előtt kijelenti, hogy ez ellen, vagy az ellen felszólal, később azonban egy kitűzött napra megidézte­tik, midőn indokait előadni tartozik. Felhivatik Szeged közönsége köréből minden érdekelt, hogy ezen megtekintési és felszólalási jogával a mondott napokon személyesen vagy meg­bízottja útján annál is inkább éljen, minthogy a netalán később teendő felszólamlások tekintetbe vétetni nem fognék. — Nagy szerencsétlenség történt ma d, e. fél 9 órakor az üllői úton építendő bel­­gyógykóroda körül. A lépcsőháznál a 4-ik emele­ten négy munkás, Kizel János, Vrabetz, Blaschkó és egy kőfaragó legény munkájával volt elfoglalva. A lépcsőházban nem volt más senki. A kin dol­gozó munkások egyszerre a lépcsőházból, nagy recsegéssel kísért zuhanást hallottak , melyet siri csend követett.­­ A napszámosok sze­rencsétlenséget sejtvén, a színhelyére siettek, s itten megdöbbentő látvány tárult szemük elé. A négy emeletes emelvény, a melyen az említett négy munkás állott, összeroskadva feküdt a földön s a deszkák s fák alól a szerencsétlen áldozatok rimánkodásai és jajgatásai hallatszottak. Gyorsan dolgozott minden kéz, hogy mentsen, a­mit menteni lehet, és sikerült is — Vrabetzet, Blascikot és a kőfaragólegényt még élve kihúzni a romok alól. Borzasztó volt ezen szerencsétlene­ket megnézni. Az egyiknek keze, lába, a másik­nak feje és mellkasa volt összezúzva és szivszag­­gató jajgatások között szállitattak a kórházba. A negyedik, hizel állványpallér, a munkások egyik legderekabbja, a romok alól csak halva huzatott ki, a szerencsétlen családapa hullája szintén a Ró­­kus-kórházba szállíttatott, a vizsgálat, mely meg­­indíttatott, remélhetőleg kideríti, hogy kinek kön­­­nyelműsége okozta a bajt. — Népesedési mozgalom. Budapesten a le­folyt héten élve született 252 gyermek, elhalt 229 személy. A halálozások tehát 23 esettel múlják felül a születéseket. — Az élve szülöttek közt volt 194 törvényes, 58 törvénytelen, nemre nézve 115 fiú, 117 leány. —Halvaszületett 12 gyer­mek, köztük 8 törvényes, 6 törvénytelen. — A halottak közt volt 121 férfi, 108 nő, egy éven aluli gyermek 72. — Az elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 10. — (A tartózkodás tartama 18-nál ki nem tudható). Ez év 27 hetében élve született összesen 6830 gyermek, elhalt 6964 egyén, a halálozások többlete tehát 134. Születések arányszáma 1000 lakosra : 40,5. Halálozások arányszáma 100.) lakosra általában 37.8, az egy éven felüli lakosságnál: 25.9 az öt éven felüli lakosságnál 18.2. — Egy gyanús lengyel zsidó tar­tózkodik pár nap óta a fővárosban s itt rendkí­vüli szép s értékes régi ezüst tárgyak elárusitása által vonta magára a rendőrség figyelmét. Feltűnt a tárgyak halmaza s ezeknek nagy értéke. Áruiból már több darabot eladott, s ma betert az Egger testvérek czéghez kínálva portékáit. A nevezett ezégnek szintén feltűnt a dolog és értesitte a rendőrséget. A lengyel zsidó a főkapitányság elé állíttatván, azt mondja, hogy ő lembergi kereskedő s a tárgyakat Gáclországban különféle helyeken vásárolta. A kapitányság ezen válaszba nem nyu­godva meg­sürgönyzött Lembergbe, a­honnét a választ holnap reggelre várja. Lembergben nem i­s egy kolostort kiraboltak, s onnét nagymennyi­ségű ezüst értéket vittek el. Lehet, hogy a lem­­bergi zsidó nem olyan ártatlan, mint a­mi nőnek mutatkozik, a tárgyak oly rendkívüli értékre mu­tatnak, hogy az esetet a marokkói szultán kincstá­rának kiraboltatásával is összefüggésbe akarják hozni. — Közlekedés Budapest közt. A lánczhi­­don múlt hóban 613.200 személy, 85.347 kocsi és pedig: 33.317 kétfogatu, 29.019 egyfogatu, 22.927 teherkocsi és 54 egyéb kocsi haladt át. A bevétel 34.105 fit 5 krt tesz ki. A Margit hídon 137.800 személy, 19.237 kocsi és pedig 6854 kétfogatu, 7139 egyfogatu, 5230 teher, 14 egyéb kocsi haladt át. A bevétel 8462 frt 22 kr. A csavargőzös­ö­­kön térti jegygyel I. oszt. 4256, II. oszt. 19.632 egyén, kö­zönséges jegygyel I. oszt. 77.798, II. oszt. 309.128 egyén kelt át. — Derék magyar rabbi. Fényes zsi­dó lakodalom volt a napokban Ó-Kanizsán. Az esketési szertartás végzésére a szegedi fiatal rab­bit, Löw Immánuelt hívták meg, ki a meghívást el is fogadta. Ott aztán az az eset adta elő ma­gát, hogy a bécsi vőlegény szülői s rokonságai, a­kik nem tudnak magyarul, fölkérték a rabbit, lenne szíves az esketési beszédet németül tartani. Löw Immánuel ur erre kategoricze kijelenté, hogy Löw Lipót fia, a szegedi rabbi, Ó-Kanizsán nem mond német beszédet, inkább azonnal elutazik haza. Ezt a világért sem akarták, s igy Löw szép magyar beszédet tartott. — Hirek a városból. Klein Mór több évre el­itélt tolvajt, ki nem rég a komáromi fegyházból megszökött, tegnap este a fővárosi területen elfogták.­­ Tegnap esti 7 órakor a császárfürdőből jövő „M­á­t­y­á­s király“ hajó utasai aggasztó jelenet szemtanúi voltak. Egy kövekkel meg­terhelt magán­hajó, két arra menő vontató hajó által vert habok következtében, a margit-híd egyik oszlopához verő­dött, s a hajó lassanként sü­lyedezni kezdett, egyszerre a Duna mélységébe eltűnt. Az egész jelenet alig tartott 5 per­­czig. A zavar a sülyedő hajón leírhatatlan volt, senki sem tudta hamarjában mi­tévő legyen, holmiját vagy életét mentse-e! A sok tétovázásnak a kormányos vetett végett, felkapta ájultan összerogyott feleségét és letette a mentő csalnakba, utána mentek aztán a hajós legények és igy em­berélet nem esett áldozatul. — Az üllő­i­ u­t melletti sze­métbányán ma d. u. egy egészen összeaszott leánygyermek­ testet találtak. A test finom piquet alsószoknyába volt göngyölítve. — Sikkasztó rendőr. Nagyváradon tegnapelőtt egy J. J. nevű városi rendőr tizedest fogtak el, mert az illető tetemes összeget elsik­kasztott a kezelése alatt lévő hivatali pénzekből, s ezenkívül agyonlövéssel fenyegette két fölebbvaló­­ját. J. J. az utóbbi időkben feltűnően hanyagul viselte magát, s napokig, sőt hetekig sem ment fel a hivaalba. — As­z.-f­ehér­vári sorsolás. A házi ipart terjesztő egylet nevében fölkérettünk a következő figyelmez­tetés közlésére: A székesfehérvári országos kiállítás alkalma­kor a házi iparosztály által rendezett sorsolásnál „Mari­s­­k­a“ névvel egy faragott újságtartó­s „T­e­k­la“ névvel egy hangjegytartó szekrény nyeretett. Az eredeti sorsjegy­­ előmu­­tatója a nyeremény tárgyakat f. hó 31-ig Székesfehérvárt a végrehajtó bizottságnál általveheti. Ezen időn túl a nyere­mények Zay-Ugróczra mint az egyesület tulajdona vissza­­szállittatnak. (A sorsolás rendezőitől a közönség megvárhatja, hogy a nyereményeket a nyerőknek, ha ezek esetleg nem laknak Székesfehérvártt, a sorjegy beküldése után postán is esküdjék.) — Fiatal gazember. Tegnap este Brichta Jakab király utczában levő papirkereske­­désében egy Liebermann nevű papirkereskedő se-

Next