Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-10 / 279. szám

nak. A­ csehek klubjában — mint a j.N. W.' .Till.“ mondja — az ifjú csehek s az a csehek között némi visszavonás van. Az alkotm­ányhű párti kü­­lönböző klubok alakítása még nincsen befejezve. Ma azon képviselők tartanak „száztizenkettő“ programmját értekezletet, kik a aláírták, vagy programm alapján választották meg. Azt alakítandó e literális klub iránt számosan még igen nagy tar­tózkodással viseltetnek. Folyó hó 4-dikén Abdul Hamid szultán el­nöklete alatt a yildiz kioszkban tartatott miniszter­tanácsról a „Golos a következő táviratot kapta: „A szultán Törökország pénzügyi állapotáról ekint nyilatkozott: „Bizalmam van az önök hazaszerete­tében és­ meg vagyok győződve arról, hogy örö­­möst fognak nekem segíteni Törökország pénzügyi becsülete visszaállításánál. Szállítsák alá azon ös­­­szegeket, melyekből czivillistám fizettetett,­ ha azt hiszik,­ hogy a levegőből élhetek.“ Ezen ülés ered­ménye az volt, hogy ismét két bizottság nevezte­tett ki a török pénzügy újjászervezése czéljából. A pétervári „Golos“-nak 5-dikéről konstan­tinápolyi levelezője a következőket jelenti: „Ta­gadhatatlan tény, hogy Bécsben, még Bismarck herczeg odaérkezése előtt Törökország számára egy uj szervezési terv készíttetett. Ezen tervnél fogva Törökország tiz kormányzóságba osztatnék és az ellenőrzés ezek felett európai hatalmakra bízatnék. Ezen terv még az e napokban Pétervárott tartott minisztertanácsnak is tudtára esett. Ez magya­rázza meg, miért sürgeti a szultán oly annyira minisztereit tevékenységre. Ezen terv szerint a tö­rök hatóságok Kis-Ázsiában Anglia­ és Franczia­­ország, európai Törökországban pedig Ausztria- Magyarország és Németország ellenőrzése alatt ál­lanának. Ezenkívül elhatároztatott Rhodes szi­getének Francziaország általi okkupácziója, ezért Törökországnak megengedtetik egy milliárd frank kölcsön megkötése Anglia és Francziaország ga­­rancziája alatt. A cseh lapok a trónbeszédről, mel­lyel az osztrák birodalmi gyűlés megnyittatott, következő­leg nyilatkoznak : A „P­o­k­r­o­k“ a trónbeszédről szól és, nagy elégtétellel üdvözli annak rokonszen­ves hangját, kivált, mert benne az egyetértést és a kibékülést óhajtó népszava is megemlíttetett. A közgazdasági programm is sikeres tevékenységre nyújt kilátást.­­ A „N­ar­o­dny L­i­s­t­y“ leg­teljesebb elégültséggel nyilatkozik a trónbeszéd azon pontjáról, mely a cseh képviselők belépését, mint az általános kibékülés czélját tekinti; általá­ban a trónbeszéd nagy államfeladat öntudatáról és szellemi emelkedettséggel párosult államférfi a nyu­galomról ad tanúságot. A „Politik“ megjegyzi, hogy a cseh nép jogainak ünnepélyes elismerése mindenütt a legörömteljesebb visszhangot fogja kel­teni. A „Bohemia“ kiemeli a trónbeszéd gaz­dag tartalmát, és megjegyzi, hogy annak politikai­­­lag legfontosabb pontjai világosan mutatják azon igyekezetét, hogy minden párt kitelhető kímélet­ben részesüljön. Wahrmann Mór, ki a legutóbbi ország­gyűlési szavazások alkalmával a kormánypárttal szavazott — mint a „Gyors Futár“ jó forrásból értesül­t pénzügyi bizottsági taggá történt meg­választatásáért a szabadelvű pártkörhöz köszönő le­velet intézett s bizalmas körben azt is kijelentette, hogy visszatér a szabadelvű pártba. Budapest, októb­er 9. A szultán azóta, mióta az utolsó merénylet élete ellen történt, dicséretes javulást tanúsít és mint mondják, az államháztartásban takarékos­kodni készül. Be akarja szüntetni a nagykö­vetségeket a külföldi udvaroknál s nem ezek, ha­nem csak ügyviselők által fogja magát képvi­seltetni. Kivételt csak a londoni és bécsi nagykö­vetségnél teend. A washingtoni és brüsszeli kö­vetséget pedig egészen meg fog szüntetni, Montenegro Gusinje és Plava helységeket, melyeket a berlini szerződésnél fogva bírna, még eddig nem foglalta volt el. Az albánok ott gyanús módon csoportosulnak, úgy hogy azt lehet hinni, miszerint fegyveres ellen­állással akar­nák ezen helyek elfoglalását megakadályoztatni. Andrijeviczánál nagy lő- és élelemkész­letek vannak lerakva s az albánok már nagyon kö­zelednek ezen helyhez is. Afghanisztánban Hughes dandára Ghazni felé nyomul előre. Úgy látszik, hogy az angolok nem igen bíznak a bennszülöttekbe, mivel a mi­­licziát mindenütt lefegyverezték. A szomszéd tör­zsek most csendesen viselik magukat. K­a­b­u­l­b­ó­l még mindég nem érkeztek hírek. A távirda vonal Thullon túl a zalmathiktól levontatott. Roberts tá­bornok már csak egy napi távolságra áll Kabultól és az összeütközés afghánok és angolok közt napon­kint várható. Konstantinápolyban ismét új terve­ket készítenek Törökország szervez­ésére nézve­ és a mint látszik a török birodalmat Ázsiában ép úgy mint Európában az európai hatalmak gyámsága alá akarják helyezni. A „Deutsche Zeitung“ a más hírlapok által meghazudtolt hirt a szultánnak Ferencz József királyhoz intézett leveléről, melyben egy o­s­z­t­r.­­magyar-török szövetség létrehozása tár­­gyaltatik, még mindig fenntartja s határozottan azt állítja, hogy ezen levél csakugyan létezik. Szalonikiban ismét zavargások törtek ki, melyek leginkább a muszka konzul ellen voltak irányulva. Ezt egy pár török az utczán inszultálta, mire a rendőrség és lakosság közt verekedés fej­lődött. De a török kormányzónak végre sikerült a rendet helyreállítani.­­ Még a muszka német hírlapi tollharcz javi­­ban­ folyik s igen távol áll a bevégzéstől s már a franczia és­ német hírlapok közt is kezdődött ily tollharcz. Az elkedvetlenedés már Manteuffel bárónak elzász-lotharingiai kormányzóságra kine­vezésekor kezdődött Francziaországban, hol azt hitték, hogy a­ badeni nagyherczeg fog oda kine­­vettetni. Mint mondják, Bismarck herczeg azon ol­dalról vihartól tart. Cairoli az osztrák-magyar kormányt érte­sítette arról, miszerint a Haymerle báró alezredes „R#e italicae“ czimü munkájára Mezzocapo tábor­nok által írt válaszához semmi köze.­­ az angolok és afghánok közt, mint ezt egy londoni távirat jelenti, végre még­is megtörtént az összeütközés. A harcz elég heves volt. Az angolok vesztesége 85 ember és 2 tiszt. Az afghá­nok veszteségét nem tudhatni. Az angolok 12 ágyút és 1 zászlót zsákmányoltak. Az emir azt mondja, hogy a balah is szári­akba nem boU hatni többé. A ghilzaik még mindig fegyverben állanak az angolok ellen. A magyar állampolgárság megszer­zéséről és elvesztéséről szóló tör­vényjavaslat (Vege.) Törvényesítés, 34. §. Elvesztik a magyar állampolgárságot azon gyermekek, a­kik külföldi nemzetiségű ter­mészetes atyjuk hazája törvényei értelmében tör­vény­esittetnek, kivévén ha ezen törvényesités által atyjuk állampolgárságát el nem nyerték s törvé­­nyesittetésük után is a magyar korona országai területén laknak. Házasság. 35. §. Elveszti magyar állampolgárságát azon nő, a­ki magyar állampolgárhoz megy férjhez. 36. §. Nem veszti el magyar állampolgársá­gát azon nő, a­ki magyar állampolgárhoz férjhez menvén, özvegységre jutott, férjétől biróilag elvá­lasztatott, vagy a kinek házassága feloldatott. 37. §. Azon magyar állampolgár, a­ki egy­szersmind más állam polgára, mindaddig magyar állampolgárnak tekintendő, mig magyar állampol­gárságát a jelen törvény értelmében, el nem vesz­tette. Az állampolgárság visszanyeréséről. 38. §. Visszanyeri magyar állampolgárságát azon nő, a­ki külföldihez ment férjhez, az által, ha házassága az illetékes bíróság által érvényte­lennek nyilvánittatik. Visszhonosítás: 39. §. Azokra, a­kik a magyar állampolgársá­got elvesztették s a magyar állampolgárok közé leendő visszavételért folyamodnak, a honosításról szóló fölebbi szabályok alkalmazandók, a­mennyiben a következő §§. kivételt nem tesznek. 40. §. A­ki elbocsátás vagy távoll étel által elvesztette magyar állampolgárságát s más állam­­polgárságot nem szerzett, a magyar állampolgárok közé visszavehető, akkor is, ha a magyar korona országai területére lakni vissza nem tért. Ez utóbbi esetben a visszhonosított vissza­nyeri előbbi községi illetőségét. 41. §. A­ki elbocsátás vagy távollét által elvesztette magyar állampolgárságát, s a magyar korona országai területére visszatérvén, valamely belföldi község kötelékébe felvétetik, illetőleg ezen felvétel neki kilátásba helyeztetik, fo­gamodása folytán a magyar állampolgárok közé vissza­vehető. 42. §. Azon nő, a­ki férjének elbocsátása, távolléte vagy külföldivel kötött házassága folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ha férjétől biróilag elválasztatik,­ házassága felöl datik, vagy özvegységre jut s a magyar korona országai terü­letén valamely község kötelékébe felvétetik, vagy ezen felvétel kilátásba helyeztetik, folyamodása foly­tán visszaveendő a magyar állampolgárok közé. 43. §.-. a­ki törvényes atyja elbocsátása vagy távolléte által mint kiskorú elvesztette magyar ál­lampolgárságát, atyja Halál után, vagy miután uj hazája törvényei szerint elérte nagykorúságát s mindkét esetben a magyar korona országai terü­letén valamely község kötelékébe­n felvétetett, illető­leg ezen felvétel kilátásba­ helyeztetett,, folyamo­dása folytán, melyhez, ha kiskorú, gyámja hozzá­járulása szükséges, a magyar állampolgárok közé visszaveendő. Zárhatározatok: 441. §. A törvényhatóságok, illetőleg a határ­vidéken a járási hivatalok és a városi tanácsok tartoznak a honosításokról és az elbocsátásokról külön két-két példányban jegyzékeket vezetni. I. A honosításokról vezetendő jegyzék rova­tai a következők: 1. Az év első napján kezdődő folyó­szám; 2. a honosítottnak illetőleg visszhonosított­­nak neve, életkora és foglalkozása; 3. a honosított előbbi hazája és illetőségi községe; 4. azon családtagok neve­ és életkoruk, a­kikre a honosítás kit­erjed ; 5. a honosítási okirat kelte és száma; 6. Jegyzet, a­melybe a visszhonosítottakra nézve feljegyzendő, hogy mily módon vesztették el előbbi magyar állampolgárságukat. II. Az elbocsátásokról vezetendő jegyzék a félebbiekhez hasonló rovatokkal látandó el, azon különbséggel, hogy a 6. Jegyzet rovatban az tün­tetendő ki, hogy a magyar állam kötelékéből el­bocsátott mi által szerezte meg a magyar állam­­polgárságot. Ezen jegyzékek egyes példányai minden év végével a 14. §-ban megnevezett illető hatósághoz terjesztendők fel. 45. §. A honosításért és a kiköltözésért (ki­vándorlásért) járó szabályszerű illetékeken magyar állampolgárok közé való felvételért felül - és magyar államkötelékből való elbocsátásért semmi­­ nemű díj vagy illeték nem fizetendő. 46. §. A jelen törvény alól kivételnek van helye azon államok irányában, a­melyekkel e tárgyban szerződések köttettek, vagy fognak köt­tetni, a­mennyiben az ilyen szerződések a jelen törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. 47. §. A jelen törvén­nyel ellenkező minden törvény és rendelet hatályon kívül helyeztetik. Nem érintetik a jelen törvény által azok magyar állampolgársága, a­kik ezen törvény hatályba lép­téig honosítási okiratot nyertek. Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a­kik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább 10 év óta megszakítás nélkül habár több helyen lak­tak s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve, ha csak a jelen törvény hatálybalépte napjától számítandó egy év alatt azon törvényhatóság, illetőleg a horvát ha­tárőrvidéken azon járási hivatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületében utolsó lakhelyük van, nem igazolják, hogy idegen állampolgárságukat fentartották. 48. §. A jelen törvény végrehajtásával a mi­­miniszterium, illetőleg a belügyminiszter, a hor­­vát-szlavon-dalmát országban és a határvidéki or­szágos hatóság bízainak meg Beadja 1879. októben 8-án, Tisza Kálmán s. k. miniszterelnök. ÚJDONSÁGOK.­ ­ okt. 8. — Lapunk mai száma mellékletének tar­talma: Irodalom. Tanügy. Közgazdaság. Tár­­cza: Hervadt levelek. * Időjárás Budapesten. Verőfényes derült. Hőmérő állása este 7 R °. — Személyi hirek. A királyt okt. 10-én reggel Gödöllőre várják. Hir­d­o­f­f trónörökös is kíséretében lesz ; szerint R u­­más hírek szerint azonban a trónörökös csak 12-kén érkezik Gödöllőre, s 18—19-én megint elutazik onnét. A király szintén csak néhány napig marad Gödöllőn. — Samassa József egri érsek Budapestről, hol néhány napot töltött, ma visszautazott székváro­sába. — Eszterházy Mór a múlt vasárnap ülte meg Csákváron ezüst menyegzőjét, melyen Schwarzenberg bibornok-érsek is jelen volt. — Fehérvár­y báró honvédelmi államtitkár jelenleg­­ Máramaros megyében van vadászaton. — M­a­d­a­rassy Bál pénzügyi államtitkárnak, mint az or­szágos dalegylet elnökének a szt. István-renddel történt, kitüntetése alkalmából az egylet éjjeli zenét adott. A felköszöntőt dr. O­r­s­z­á­g­h Sándor mon­dotta. — Z­á­d­o­r Gyula igazságügyminiszteri ta­nácsos ma este Berlinbe utazott. — Singer Zskmond, a „N. Fr. Presse“ czimü bécsi hír­lap budapesti levelezője tegnap jegyet váltott Deutsch Borosa kisasszon­nyal, Deutsch I. fő­városi kereskedő leányával.­­ Képviselői körökben hire jár, hogy egy ismert kormánypárti képviselő B. A. legközelebb szintén le fogja tenni mandátumát, az okok ugyanazok, melyek ifj. Perczel Bélát ha­sonló lépésre bírták. B. ügyei állítólag épen Per­­czeléivel vannak úgy összebonyolódva, hogy a tisz­­tázkodás lehetetlen. — Férj, feleség és szerető. E régi themának uj és meglepő variánsa merült fel a na­pokban Gyulafehérvárit. A sajátszerü esetről, mely bizonyára ép oly mértékben fogja érdekelni a lé­lekbúvárokat, mint a csiklandós olvasmány ked­velőit, a következőket írják a kolozsvári „Ke­letnek“ : Cs. Béla előkelő állású egyén, ezelőtt több évvel egy háztulajdonos özvegy nőt vett el. A házasság szentségében élvén, ezelőtt 3—4 évvel egy fiatal nőcselédet fogadtak fel. Veronika azonban nemso­kára több lett cselédnél, mert mint hivatalosan bíróilag mega­lapít,­látott,­­második s voltaképpen első asszony lett a háznál és pedig, mint látni fogjuk, a törvényes nő fáradozásai folytán. A na­pokban bű­nvizsgáló bíróhoz jelentés tétetett, hogy Cs. Bélánál szolgáló Veronika gyermeket szült, azonban a háznál csak Cs. Bélánénak, ki ekkor szintén lebete­gedett, létezik gyermeke, tehát Veronika gyermek­gyilkosságot követett el. A vizsgálat megindittat­­ván, következő eredményt adta. Veronika a cseléd már három éve egy és ugyanazon szobában élt Cs. Béla és nejével s ott köztük lakott, hált. Mi­dőn Verika a házhoz került, fogalma sem volt az életről, Cs. Béláné rábeszélése következtében azonban Cs. B.-val viszonyt kezdett. Tehát a házi nő saját férjének keresett s kötött tilos viszonyt. Veronikának e viszonyból három gyermeke született, de egyikről sem jött tudomás a külvilágba, mert, midőn Veronika anyának érze magát, a házi nő mesterséges pótlásokkal színlelte s mutogatta sa­ját áldott állapotját. Ezen anyasági affektálás a hónapok előhaladtával mindinkább előtérbe nyo­mult. Mikor Veronika a cseléd lebetegedett, akkor őt az épület rejtett helyiségébe vitték s a házi asszony hirtelen ágyba feküdt, a cseléd gyerme­két magához tétette s kihirdették a városban, hogy Cs. Béláné szerencsés n megszabadult, s leánya, máskor, hogy fia született.­­* A szomszédság jött­­ gratulálni, sőt előkelőbb társaság gyűlt össze az­­ álbeteg ágyánál. — Érdekes tudni, hogy az is­merősnők összebeszélve jöttek a házhoz és tit­kon gyönyörködtek abban, mikép játs­sza az anya - szerepet az, ki más gyermekét szo­rítja kebléhez a­nélkül, hogy táplálni tudná. .— Eljött a keresztelő, a csecsemőt megkeresztelték, mint Cs. Béla és neje törvényes magzatját. — A matrikulába tehát hamis adatot adtak. Azonban az újszülött három gyermek mindenike rövid idő alatt elhalt. Azt állítják, az anyatej hiánya s kü­lönösen az alanyánál való tartása idejében szenve­dett táplálékhiány elősegíti a kimúlást. A vizsgá­lat befejeztetvén, a királyi törvényszék a fenn­­tieket mind konstatálva , bebizonyítva látta, de mindemellett a bűntényt csak kihágásnak: a szü­lés eltitkolása, az álszülési szinjáték, a kerítés és a matrikula hamisítása kihágását állapitá meg és az ügyet elbírálás végett a helyi királyi járás­­bíróságra bízta. Kiváncsiak vagyunk, hogy dönti el emet ez eklatáns ügyet. Addig is azonban meg­­foghatlan lélektani probléma marad az: mikop me­­het egy női szív azon lejtőre, hogy hites férjét bűnös viszonyban elősegítse nem csak, de anyasá­got színleljen, s egy kínos komédián átmenvén, még törvényesittesse is az idegen magzatot ? Mert megjegyzendő, hogy a férjnek hivatalán kívül sem­mije se volt, a nőé volt a ház, vagyon. Azt is hitték, hogy a nő talán bűnös volna a gyerme­kek korai elhunytában, de a sírkertben a föld­ből kiásott gyermek hivatalos bonczolása mérge­zést nem állapított meg. É­rdekes az is, hogy hites nő mint siránkozott a temetésnél és a bon­­­­czolásnál. De kérdés marad, vajjon nem az uj­­donszülötteknél felette szükséges első táplálás hi­ánya tette e romboló hatást, minthogy a csecse­mőnek dajkát nem vévén, az álanya tartá a nap­palon át száraz ágya mellett ? Az ügynek teljes felderítésére szolgál a helyi törvényszék mint bün­tető bíróságnak 3264—1879. számú végzése, mely­ben a ténykörülmény még világosabban van elő­adva, mint hogy azt itt, egy nyílt lapban előadni lehetne.­­­ Jó hogy kitört a lába. Telegd alatt Biharmegyében van egy államut, melynek állapo­tán megbotránkoznék még egy bokharai utkaparó is. Temérdek tengely érte már itt gyászos végét s a szekeresek úgy átkozták e helyet, mint a hajó­sok Scyllát és Charibdist. Égre kiáltott a sok szenvedett tengely, kimarjuk lábú ló, hanem ki­­az utón nem javított senki semmit. Végre a szolga­­biró is megsokalta a dolgot s az ő felszólamlása folytán felkéretett a közlekedésügyi miniszter, hogy adjon költséget az ut jó karba hozatalára. Az ilyes kérelmeket odafönn ez idő szerint nem szí­vesen látják. Kell a pénz a szerajevói utakra, hadd ves­szen a biharmegyei paraszt­ember sze­kere. — Ott az erdő, vághat tengelyt öt számra. — Igen ám, ha csak szegény ember adná meg az árát ennek a kárhozatos útnak. De meg­adta ám egy úri egyén is, a­ki kétszeres tekintély, mert aranygallért visel az egyenruháján. A kö­zelebbi sorozás alkalmával erre utazván a sorozó bizottság katonai elnöke, az ominózus telegdi uton felfordult szekerével s kitörte a lábát. E szeren­csétlenség uj alkalom volt az utcsinálásra pénzt kérni. Érv gyanánt fel volt hozva a­­ kitört láb is. A kormány kezdte belátni, hogy az már csak­ugyan nem tréfa dolog, mikor hadedzett katona­­méltóságok lesznek invalidussá egy ut miatt. Seb­tében leküldte a költséget s igy most a kőrös­völgyi fuvarosok az illető exczellencziás kitört lá­bának köszönhetik, hogy tengelyük nem lesz többé fenyegetve. — Temesvár magyarosodása ör­vendetes jelenségének közli a „Temesi Lapok“ azt a hirt, mely szerint legközelebbi uj évtől kezdve a nevezett városban egyszerre három uj magyar lap fog életbe lépni. senyei Ferencz szerkesztése Az egyik lap Bes­alatt „Délmagyar­­országi Figyelő“ czimen, ezen kívül, egy „Temes­vári Ellenőr“ politikai napilap és „Temesvári Borsszemjankó“ czimü élctlap is fog életbe lépni. A politikai napilap, mint a temesvári német lap írja, ellenzéki lesz, a „Figyelő“ pedig szépiro­dalmi. — Epizód a boszniai hadjárat­ból. Mikor vége lett a dicsőségnek, s a Mollinari és Ferencz Károly ezredek, meg egy vadászzász­lóalj jöttek haza­felé, ujjukat állta a Száva árvize. Ott álltak a bakák Bród körül, sokáig vízben, sa­nyargatva hidegtől, éhségtől, s a reglementtől. Az öt napig tartó szakadatlan nyomorúság miatt úgy ropogtatták a bakamiatyánkot, mint a jóféle zwie­bakot, ha lett volna. Ez időtájt utazott arra hiva­talos ügyben Málnay, a bécsi gőzhajózási társu­lat inspektora, a­ki értesült azonnal Teg­et­­hoff tábornoktól a bakák nyomoráról. Málnay ma­gyar ember, s nem késett azonnal néhány tutajt, uszályt és hajót odaparancsolni, hogy a majdnem tönkre silányult fiukat szedjék föl a vízből. De to­vább ment. Egy etrusz hajó élelmiszert kiosztatott köztük. Hogy mennyire jól esett az a fiuknak, bizonyítja az, hogy elfeledve az elázott bakancs minden kínjait, tánczra kerekedtek a hajókon. Mál­nay ez csak a saját személyes felelősségére, tette a­mi annál inkább elismerést érdemel, mert nem be­széltek róla ; nem volt nagy hangon hirdetett jó­tétemény. — Lön azonban, hogy a közös hadügy­minisztérium számvevősége kifogásolta az élelmi­szerek kiosztását, s Málnayt elmarasztalták az ön­fejű cselekményért. — Nagybecsű múzeumunk régiségosztálya ajándék. Nemzeti tegnap oly gazdag gyűjteményt kapott ajándékba, min­t fennállása óta még egy alkalommal sem. A gyűjtemény, mely őskori bronz eszközökből, középkori arany, ezüst­serlegek, a legdíszesebb művű reliquiariumok, ezüst tálak, gyémántok s más drágakövekkel kirakod, és zománczos ékszereiből áll, mintegy ötvenezer írtra b­e­cs­ül­h­e­t­ő. A múzeumnak e nagybecsű gyűjteményt egy lelkes főur ajándékozta, nevét azonban saját kívánságára jelenleg nem tehetjük közzé. Bár hazánk többi főurai is követnék e szép példát, s akkor sok műkincs, mely az országban egyeseknél van, nem kallódnak el. — Régi történet új kiadásban. Egy nagykikindai hivatalnoknak szép leánya volt, kit szülei egy oly egyénhez 19 éves akartak kényszeríteni, a­ki iránt a leány legkevesebb haj­landóságot sem érezett. A szülők azonban nem akartak tudni a leány ellenkezéséről s nem gon­dolva a szív jogaival, az esküvő idejét is kitűzték már. A fiatal leány kétségbeesésében elhagyta a szülői házat és Aradra menekült. Itt azonban utol­érte a szülők által táviratilag megkeresett rendőr­ség s az őrültnek állított leányt visszaadta a szü­lőknek, kik még ekkor sem változtatták meg aka­ratukat. A szegény leánynak nem maradt más mentőeszköz, mint a legvégső, melyhez folyamo­dott is: megmérgezte magát a múlt napokban, s meg is halt. — Képviselőválasztás Szeged­en. A „Sz. N.“ Írja : a rókus-alsóvárosi választás napját fogja legközelebb kitűzni a központi választmány. Szlávy József a képviselőház elnöke az országgyű­lés okt. hó 2-án tartott ülésében hozott határoza­tának foganatosításában átiratot intézett a polgár­­mesterhez, melyben a Kállay Ödön elhalálozása folytán üresedésbe jött kerületben az új választást elrendeli. A központi választmányt f. hó 10-ére hotta össze a polgármester, hogy a választás kö­rüli intézkedéseket megtegye. — Kállay Ödönné elhunytéról a következő gyászjelentés adatott ki: Kállay István, Rudolf, Zoltán, Istvánnak neje Rózsa Hermine és ennek gyermekei: Ödön és Szabolcs megszomoro­dott szívvel tudatják felejthetlen emlékű édes any­juknak, napának és nagyanyjuknak, özv. nagykállói Kállay Ödönné, szül. Faragó Máriának, élte 58-ik évében hosszas szenvedés után a Kiscserén folyó 1879-ik évi október hó 7-én reggeli Vad órakor történt gyászos kimultát. Boldogultnak hült tete­mei folyó hó 8-án délutáni 4 órakor fognak a kis-cserei családi sírboltban, megboldogult férje mellé örök nyugalomra tétetni. — Az engesztelő szent­mise-áldozat e f. hó 9-én reggeli 10 órát­or fog a nagy-kállói róm. kath. egyházban megtar­tatni. Áldás és béke lebegjen drága hamvai felett! — Elgázolta a vasú­t. Szegedről érte­sítenek, hogy ott tegnap szomorú baleset történt az alföld-fiumei vasút­állomásán. A körtöltés épí­tése czéljából ugyanis naponta 6 anyag­vonat köz­lekedik ott, melynek mindegyike 25 megterhelt kocsiból áll, mely kocsik a töltéshez kavicsot s egyéb anyagokat szállítanak. Tegnap egy Pintér nevű sütő neje gyermekével karján vigyázatlanság­ból épen azon pillanatban akart keresztül menni a síneken, midőn ezen vonatok egyike feléje robo­gott. A mozdony a szerencsétlent megragadván, a kocsik alá sodorta s összegázolta. Gyermeke sze­rencsére e közben karjaiból kiesvén, félre löketett s baj nélkül megmenekült, mig a anyának csak eléktelenitett holt testét szerencsétlen lehetett a kórházba szállítani. — Árpád szobra. Egy fiatal mérnök (Sz. Dezső) Magyarország ezredéves fönállásának emlékére Árpád szobra tervével, helyesebben esz­méjével állott elő. A szobor ott állna a tervezett Erzsébet-körúton a­­ népszínház háta mögött egy parírozott tér, az „Árpád“-tér közepén. Erről bro­­chure-t is irt, a melyben az illetők figyelmét ter­vére fölhívja. Szivéből óhajtotta volna, hogy bro­­churjét a tőv. tanács adja ki, de az ma tárgyal­ván a kérelmet, oda nyilatkozott, hogy méltányolja ugyan a hazafias buzgalommal irt művet, de könyv­kiadásra a város pénzügyi viszonyai miatt nem vállalkozhatik.­­ A katonai robbanó gyakorla­tok ma délelőtt 9 órakor vették kezdetüket a Lipótmező gyakorló terén. Már fél 9 órakor meg­jelentek Würth altábornagy, Sametz, Krautwald Gammel és Fastenberger vezérőrnagyok, a helybeli genfe igazgató Romano ezredes, Drechsler tábor­kari főnök, valamint a helyőrség összes szolgálat­mentes törzstisztei s főhadnagyai. Pont 9-kor jelent meg Edelsheim-Gyulay báró főhadparancsnok, s a jelenlevő tábornoki kar által fogadtatott. Hollub Alajos őrnagy a felállított 13 tárgyat megmagya­rázta a főhadparancsnoknak, mire ez kíséretével együtt a szőlők egy magasabb pontjára vonult, hogy távolról tanúja legyen a robbanásnak. Nem sokára Hollub őrnagy „előre“ furatott s rövid időre rá vigyázz jelt adtak annak jeléül, hogy az első robbanó tárgy az illető tiszt által a robbanásra elő­készíttetett. Az elővigyázat jeléül fehér piros zász­lócskák tűzettek ki, mely fekete-sárga zászlók lo­­bogtatásával viszonoztatott, mire a robbanás követ­kezett. Miután a kísérlet m­ind a 13 objectumon megtétetett, a közlekedés, melyet a robbanás alatt a szomszédos útikon s szőllőkben elzártak, ismét megnyittatott. A robbanás minden várakozáson, fe­lül jól sikerült. — A kisbirtokosok országos föld­hitelintézeténél, mint az „E11.“ írja, az iránt történt intézkedés, hogy azok, kik a múlt alkalommal hamisított meghatalmazások szavaztak, vagy az újabban f. hó 19-ikére­ alapján össze­hívott rendkívüli közgyűlésen akarnának szavazni , már a jelentkezésnél elfogassanak. — Két mérgezési eset fordult elő ma a fővárosban. Az egyik öngyilkosság volt, a másik véletlen mérgezés gombával, melynek meglehet, hogy hat egyén áldozatául esik. Az öngyilkossági esetről a következőket jelentik: A 19 éves fran­­czia származású Armand d’Isor ma reggel 6-7 óra között beszállt a terézvárosi templomtéren 247. sz. egyfogatú bérkocsiba, s a sugárút felé vi­t tető magát, útközben azonban meghagyá a ko­csisnak , hogy a Rókus kórházhoz hajtson. — A kocsiban egy üvegcse tartalmát ürí­tette ki, mire eszméletét vesztve összerogyott. — Az üveg mérget tartalmazott, hogy minőt, majd kideríti a vizsgálat. A kórház kapujához érve kiemeltek a kocsiból s habár kéznél volt is rögtön az orvosi segély, a fiatal­ember már meg nem mentethetett és néhány óra múlva meghalt, a fiatal öngyilkosnál egy levélboritékot találtak, me­lyen nővérét kéri értesittetni elhalálozásáról a nél­kül azonban, hogy öngyilkosságának okáról felvilágo­sítást adna. A boríték, valamint a nála talált egyéb tárgyak átadattak a rendőrségnek. A másik eset a kö­vetkező: A főkapitányságnál ma reggel 10 órakor je­­­lentés tétetett arról,hogy a Viktória gőzmalom melletti Szupp-féle telepen, (V. kerület) hat egyén hirtelen megbetegedett. Dr. Kresz Géza, kér. főorvosnak jelentés tétetvén az esetről, ő rögtön a színhelyre­­ sietett és ott Malich András 48 éves bpesti szüle­tésű­­ napszámost, Mihula Mária 60 éves rózsahegyi születésű napszámosnőt már élettelen állapotban találta. Mikula Mária 1­1 éves, a fentebbinek leánya, Vojtek Katalin 35 éves trencséni szü­letésű napszámosnő, Vojtek Mari 14 éves Vojtek Gyula 4 éves, még éltek ugyan, de állapotuk életveszélyes volt. Az orvos, a beteg­ség kódjelei, de különösen a betegek hányadókinak megvizsgálása után csakhamar tisztában lett az iránt, hogy itt pánczélgomba (amanica pantherina) mérgezés esete forog fenn, de a helyszínen kellő segélyt nem nyújthatván, a betegeket még ugyan életben, de reménytelen állapotban a kórházba szállíttatta. A mérges gombákat az illetők maguk szedték a mezőn. Ma este még azt jelentik nekünk, hogy a szerencsétlen mérgezettek heten vannak, s a Ró­­kuszban, hová beszállíttattak, rögtön ellenmérget kaptak, mi állapotukat könnyítette, de még e jelen perczig (esti 8 óra) mindnyájan oly öntudatlan állapotban vannak, hogy lehetetlen volt őket ki­hallgatni. Ezek után felesleges mondanunk, hogy egyik sem halt meg. — Pestmegye közigazgatási bi­zott­s­á­g­a ma d. e. 10 órakor ülést tartott Sza­­páry István gr. főispán elnöklete alatt. A szokásos főispáni jelentés tudomásul vétele után a váczi ta­nítók régen kisértő ügye került ismét szőnyegre. Az alispán ugyanis elrendelte volt, hogy a r. kath. tanítók hátralékos fizetését a város 8 nap alatt okvetlen fizesse ki. E határozat ellen Kiss Jó­zsef váczi városi képviselő folyamodást adott be, melyet azonban a bizottság elutasított.­­ A szent-benedeki jegyzőt, Tóth Imrét sikkasztás, zsarolás és okmányhamisitás miatt följelentették, s ennek alapján az előnyomozás elrendeltetett. Az alispán az elővizsgálat alapján utasította az illető szolgabirót, hogy Tóth Imrét függessze föl állásától. Tóth ez alispáni rendeletet fellebbezte a közig. bizott­­zottsághoz. Némi vita fejlődött ki a felől, hogy van-e helye a felfüggesztésnek addig, a­mig a bűnté­nyig bíróság határozatot hoz. Tucsner kir. ügyész, Belágh megyei főügyész, Dalm­ady és Ilkey fel­szólalásai után a bizottság helybenhagyta az alis­pán határozatát. Erzsébetfalva és Kossuthfalva köz­ségek folyamodnak, hogy a megye utasítsa a köz­úti vaspálya társaságot, miszerint szerződése értelmében építtesse ki nevezett községek és a­ főváros között tervbe vett lóvonatú vasutat.­­ Az iratok, miután erre a fővárosi hatóság illetékes, visszaadatnak a nevezett községeknek. Az adófel­ügyelő jelentése szerint a múlt szeptember hóban 3.418.325 frt folyt be, a­mi kevesebb, mint a tavalyi megfelelő időszakban, azután Tóth József tanfelügyelő és a Zobel főposta - igazgató jelentései vetették tudomásul, mire néhány fellebbezési és bejelentési ügy elintézése után a gyűlés véget ért. — Elfelejtett 28 millió dollár. Államot adósság nélkül napjainkban már alig képzelhetni. Tény, hogy az észak amerikai Egyesült­ Államoknak 1837-ben nemcsak hogy adó­ssága nem volt, sőt az államkincstári hivatal levéltárából az tűnik ki, hogy a nevezett évi júl. 1-én mintegy 43 millió dollárnyi fölösleg mutatkozott. Sokat tanakodtak rajta, hogy az összeggel mit csinálj­­ák. Valaki azt javasolta, hogy oszszák el a lakosság közt, mely akkor 15 millió lélekből állt, úgy hogy min­den egyes polgár körülbelül 3 dollárt kapott volna. A kongresszus azonban más módot határozott­ és pedig 15 millió dollár előre nem látott állami szükségletekre tartatott fenn, s a többi 28 millió dollár az egyes államok közt feloszlatott népessé­­gek arányához képest, azaz ez államoknak mint kamat nélküli kölcsön határozatlan időre átada­tott. E módon kapott pl. New­ York állam 4,014,520 dollárt 1840-ig e 28 millió mint activum szerepelt a kincstári hivatal kimutatásaiban. Akkor azonban, valami eddig még ki nem derített módon, eltűnt a kimutatásokból s ennek következtében teljesen feled­ébe jutott, s csak most kezdenek rá megint em­lékezni, s a visszafizetésre gondolni. Ezt azonban könnyebb mondani, mint megtenni. A legtöbb ál­lam ugyanis, kivált a déliek úgy el vannak adó­sodva, hogy okvetetlen meg fognák a fizetést ta­gadói. Pert, indítani bajos, mert ezen az utón­­épen semmit sem lehet elérni, mivel a kormány oly ügyekben tudvalevőleg mindig a rövidebbet húzza s így az amerikaiaknak kétségkívül arra kell magukat határozniok, hogy a dolog ma­radjon a status­ quoban, a mig eljön az idő, mi­kor majd az egyes államok fölösleget bírnak fel­mutatni. A késő nemzedék hihetőleg megéri ezt, a mostani aligha. Rövid hírek. Babonás biró. Rafajna­­. Újfaluban (Bereg) ellopták a község ládáját s el­vittek benne 230 irtot. A biró nem ment panaszra sem a tettesek kinyomozására, hanem valami ja­vasasszonyt keresett föl tanácsadás végett. Csak mikor látta, hogy ennek tanácsa nyomán nem jut a tettesek nyomába, tette meg a följelentést. a Délamerikában elhalt magyar. Valparaisoból (Chili) írja a Honnak egy ott tartózkodó magyar, hogy egy Horváth Sándor nevű magyar hajós, ki 1872 ben ment ki Finm­ieből, New Yorkban a leg­utóbbi chili-perui háború alkalmával egy tengeri ütközetben részt vett hajóval együtt elsülyedt. A Rablóbanda alakult felső Bereg megyében egy Dúló Demeter nevű egyén vezetése alatt, ki csak­nem rég szökött meg a beregmegyei fogházból. — Jótékonyság. Budai Goldberger Fülöp elhalálozása alkalmából a „Golgberger ,Sámuel és fiai“ ezég 300 frtot adott át Kamermayer Károly polgár­­mesternek azon rendeltetéssel, hogy ez összeget a fővárosi szegények közt valláskülönbség nélkül oszsza ki. A hivatalos lapból, a­do­mány­ozások. A király barkóczi B­osty Elóris követségi titkárnak, a cs. kir. kamara méltóságot, Mistrogiacomo János tengerésznek,saját élt­ének veszélyeztetése mellett nyílt tengeren megkísért­ett em­­ber életmentés alkalmával tanúsított önfeláldozó magavisele­téért, a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Kinevezések: Az igazságügyminiszter, P­a­j>­p . Antal Szatmármegye szinyér­váraljai járás szolgabiráját a községi bíráskodást meghaladó kisebb polgári peres ügyek­ben való bíráskodási joggal ruházta fel. Simon Sándor szombathelyi kir. törvényszéki írnokot, ugyanezen kir. tör­vényszékhez segédtelekkönyvvezetővé, Dévay Antal­ gépér­­szent-györgyi lakost pedig a nagy-ajtai kir. járásbírósághoz végrehajtóvá nevezte ki. A pénzügyminiszter, Petkovits Miklós temesvári adófelügyelőségi 111-ad oszt. számtisztet, a pénzügy­mi­niszteri központi számvevőségek személyzeti létszá­mába, és Buzinkay János központi III-ad oszt. számtisztet, a temesvári adóf­elügyelő mellé III-ad oszt. számtisztté, Goics József dormándi lakos szolgabirói helyettest, a szombathelyi adófelügyelő mellé III-ad oszt. számtisztté (ideiglenes minő­ségben) nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, W­e­n­i­n­g­e­r Mátyás végzett gazdászt, közalapítványi kir. gazdasági gyakornokká Mária-Családra nevezte ki.­ A köz­munka és közlekedésügyi m. kir. miniszter Derék­y Gyula mérnököt ösztöndíjas mérnökgyakornokká nevezte ki.

Next