Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)

1879-10-15 / 284. szám

­kongresszus és némely­­ diplomatáink hibái követ­keztében, Szerbia szivébe szivárgott, Boszniát, H­rczegovinát és Novibazárt elrabolta, a szer­beket a montenegróiaktól elválasztotta és egy vám­­vonal által Szerbia iparbeli fejlődésének lehetősé­gét is magáévá tette. Most osztrák iparosok és az osztrák kormány még Szerbia vasutait is m­eg akarják kaparitani, hogy Szerbiát mintegy vas­­abroncscsal ragasszák a vasutak által Ausztriához. A szerb államférfiak engedékenysége Ausztriá­val szemben nem egyéb árulásnál, melyet a fog­ottén Szerbián elkövetne, és a harcz Ausztriával lehetetlen, ha Muszkaország elég esztelen volna a berlini kongresszus minden e­zmeit elsajátítani, mivel ezen kongresszusnak más czélja nem volt, mint a szláv világot ketté szakítani. Harcz Ausz­tria ellen mindaddig lehetetlen, míg képviselőink Szerbiában be nem látják, hogy kötelességük őket nem csak állami, hanem nemzeti feladatuk meg­oldására is kényszer­ti. Végül még azt tanácsolja ezen lap Muszkaor­zágnak, vállalná el minden áron­ a szerb vasutak építését, mivel „ezen kérdés Moszk­aországot nagyon közelről érinti és mivel ezekre minden eshetőségeknél nagy szüksége le­nud.“ Ez ugyan elég világosan van mondva. Ugyanezen lap egy másik czikkében a kar­­lovczai szerb kongresszusról is megemlékezik és az osztrák szerbeket az osztrák-magyar kormány ellen uszítja, sőt nyílt harczra szab­ja őket a ma­gyar hatóságok ellen. Csikkének vége így hangzik: A szerbek egyetlen reménye a m­uszka czár, ugyanazon megváltó fejedelem, kinek dicső csapataival a szerbek függetlenségükért küzdöttek. Még­ ha ez le is lépne, Flanéziaországnak nem kellene kétségbe esnie. Ebből azonban nem kell következtetni, hogy Gambetta még azon esetre is magára vállalná egy új minisztérium alkotását. Flanéziaországnak most még mindig be kell várnia az események fejlődését, mint azt vala­mennyi állam teszi. Azt,mi itt épen oly jól érez­zük, mint Angliában, Olaszországban, Ausztriában, Németországban és Muszkaországban érzik, hogy valahonnét impulzusnak kell jönni a viszonyok megváltoztatására. Az ok talán csekély lesz, de jönni fog. Igaz és természetes is, hogy nálunk minden szem Gambettán függ. Csak a szélső baloldal az, mely nyíltan lép fel, mely nem fél a következé­sektől, mivel hátát a nép fedi. Deczember első napjaiban a kamarák ismét megkezdik üléseiket. A két első tárgyon, a budget vitán és a 7-dik czikken is könnyen át fogunk esni. Oly emberek, mint Simon Jules, Dufaure, Labou­­laye vagy pedig Cassagnac, a bonapartista had és a klérus nem rémítenek el, de az általános am­nesztia kérdésénél előre látható a nagy összeütkö­zés a pártok közt és a minisztérium bukása. Ad­dig a külügyekben is fordulat fog beállani s ekkor — meglehet, hogy megérkezik az idő Gambettára nézve is, hogy napib­an lépjen fel Semmi kétsé­get nem szenved, hogy ekkor ő is a szélső bal­hoz fog csatlakozni, de ekkor oly akczió fog kez­dődni, mondja, mely az egész világot csodálkozásra raga­ Meglehet, hogy a beavatottak már is­merik is a b­ 1- es külügyi hadi tervét. Támadja meg Muszkaország vagy ne támadja meg Német­országot, Francziaország még szövetkezés nélkül is concentrice működhetik vele. A franczia bel- és külpolitika. — Saját tudósítónktól. — Pária, okt. 11. (A­ franczia kormány ellen intézett támadások. — A Wad­­dington kabint külpolitikája. — Francziaország elszigetelt­sége.­­ Muszka és Olaszország kétes helyzete az osztrák­­német szövetkezés következtében. — „Quid faciendum ?“ — Az általános amnesztia. — A veszedelmes és nem veszedel­mes vörösek. — Gambetta és a jelen minisztérium. — Tem­­porizálási politika. — A szélsőbal határozott fellépése. — A kamarák megnyitása deczemberben. — Minő akczió várható Francziaország részéről.) . Néhány nap óta a támadások a franczia kor­mány külpolitikája ellen mindinkább élénkülnek. A támadások két oldalról történnek, a bonapar­­tisták és a szélső republikánusok részéről. A ker­­smárty ellenségei leginkább azt hányják szemére Waddingtonnak, hogy mindeddig nem volt képes Franéziaországnak szövetségeseket szerezni. Ezen vád nagyon is igazságos. A jelen kormány e te­kintetben mit sem tesz. Praneziaországnak most csak egy hatalom kínálkozik szövetségesül, de ez olyan,­­melyet lehetetlen annak elfogadnunk. Ez Muszkaors­ág. Már ez is azt mutatja, hogy a külföldön kabinetünket reakczionáriusabbnak tart­ják, mint az m­g Mac-Mahon idejében is volt, mert noha akkor Décazes herczeg eléggé köze­ledett Muszkaországhoz, ez velünk akkor nem merészelt vo­la szövetkezni, mert egy abszolút kormánynak nem lehet általán véve köztársaság­gal szövetkezni. Most azonban úgy látszik, hogy Muszkaországban a köztársasági szógért nem tart­ják már oly elijesztőnek és veszedelmesnek, mint előbb. A jelen minisztérium a kongresszuson Ber­linben Muszkaországnak elég jó szolgálatokat tett. A jelen köztársaságnak semmi határozott elve nincs és senki előtt sem titok, hogy a kabinet tagjai maguk közt meghasonlottak. Ez az oka annak, hogy politikája ingatag és soha sem lehet tudni, minő czéljai, minő iránya van. De azt mindenki érzi, hogy az állam hajóját oly kősziklák vagy zátony felé hajtja, hol okvetetlen törést kell szen­vedni. Igaz, Flanéziaországnak most nem csak nincs egyetlen szövetségese sem, de még kilátása sincs arra, hogy később ilyeneket szerezhessen. Fran­cziaország ne kövesse Muszkaország példáját abban, hogy örvend elszigeteltségének. Ez nagy oktalan­ság volna, kivált most, midőn Ném­etország Auszt­­ria-Magyarországgal szövetkezett. A mi kormányunk azt mondja, hogy nincs oka ezen szövetségtől annyira telnie, mint más két hatalomnak, jelesül Muszka- és Olaszországnak. Azt is állítják, hogy ezen új diplom­ncziai kombináczió sokkal inkább szigeteli el a két nevezett hatalmat Európától, mint Francziaországot. De azt még a franczia kor­mánylapok is kénytelenek bevallani, hogy Német­ország szövetsége Ausztria-Magyarországgal, mint a két legnagyobb katonai hatalmaké, oly esemény, melynek fontosságát és veszélyességét gyermekes volna tagadni akarni. Ezen szövetség ránk nézve még veszedelmesebbé válik az által, hogy ha Né­metország minket megtámadna, noha Ausztra- Magyarország kijelentette, hogy szövetkezése Né­metországgal csak Muszkaország ellen irányul, de azért még­sem jöhetne segítségünkre, mint ezt kétségkívül megtette volna 187ü-ben, ha Ferencz József császár Ernistra és nem Andrássyra hallgat. A bécsi találkozás előtt­­ ezt senki sem tagadhatja, Ném­etországnak Európában egyetlen egy szövet­ségese sem volt. A három császár szövetség már a san-stefanoi békeszerződés által lazult meg. Az minket nem vigasztal, hogy Muszkaország és Olaszország a német-osztrák-magyar szövetség által még inkább van fenyegetve. Olaszországban a minisztérium nagyon is érzi azon kérdés megfejtésének szükségét, m­elyet Mezzocapo tábornok ezen szavakban „Quid facien­­dum?“ felállított. Azt monda, hogy fegyverkezniük kell nyakra főre és igyekezniük még erősebbeknek látszaniok, mint őket a külföld lenni hiszi. Az olaszok, kik még nem régen Trentino vagy Al­bánia egy része, sőt Tunisz meghódításáról álmod­tak, igen kellemetlenül lehetnek most meglepve azon szavak által, miket Bismarck mondott, s ezek ugyan nagyon lehűthették vérmes reményeiket. Most bánkódnak rajta, hogy barátságot eljátszot­ták, holott egykor számolhattak hatalmas segít­ségére. De mit gondolunk mi azzal, fél-e az olasz, vagy muszka, mindenek előtt, nekünk arról kell gondoskodnunk hogy magunk ne támadtassunk meg, mert ha ez történik, ez csakugyan a mi jelen kormányunk bűne. Mint mondám, Mac Mahon idejében Musz­kaország és később Anglia szövetségét igyekezett az akkori minisztérium megnyerni és ezen két kor­mány Francziaországnak akkor oly szolgálatot tett, melyet soha sem fogunk eléggé meghálálhatni. Azonban a Mac Mahon kormányt nem lehetett, nem szabad volt megtartanunk, mivel annak meg­maradásával a köztársaság fennállhatása volt ve­szélyeztetve. E helyett van most republikánus kor­mányunk reakczionárius irán­nyal. Most, midőn az összes franczia nemzet követeli az átalános am­nesztiát, a minisztérium kijelenti, hogyha az a ka­mara által megszavaztatnék, be fogja adni lemon­dását. És ismét ijesztgetnek a vörös rémmel, a kommunával. Azt mondják, ha valamennyi kom­mam­ard olyan volna, mint Blanqui, akkor még le­hetne az amnesztiát megadni, de ott vannak még Rochefort, Felix Pyat és Cluseret. Pedig ezek sem vörösebbek sem Louis Blancnál, sem Rancnál, sem Clemenceaunál. Itt sokan azt hiszik, hogy Gambetta minden áron fenn akarj­a tartani a minisztériumot. Ezen hírt keltik, pedig ebben sok valótlanság van Gambetta a minisztérium megmaradásával vagy meg nem maradásával legkevesebbet sem gondol „EGYETÉRTÉS" S. •­ Október hó 16-tól kezdve új előfizetést nyitunk. Lapunk előfizetési így hóra — — — Cet hóra — — — Járom hóra — — — lapt­u­k minden nap, tehát héten és ünnepek­ után következő napokon is megjeleli. Az előfizetési pénzek és postai utal­ványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivata­lába (himlő utcza 1. szám alá) küldendők. Az „Egyetértés“ kiadó hivatala. frt 80 kr. írt 60 kr. frt — kr. ÚJDONSÁGOK,­ ­ okt. 14. —• Lapunk mai száma mellékletének tar­talma: Közgazdaság. Tárcza: Hernádi lenetek * Időjárás Budapesten. Verőfényes: Hőmérő állása este 7 Rs. — Személyi hirek. A király ma reggel Gödöllőre utazott. — Tisza Kálmán és gr. Szapáry Gyula miniszterek ma Bécsből Budapestre érkeztek. — Kovács Zsigmond vesz­prémi és P­eitler váczi p­üspökök, az előbbi Nagy­váradról, Budapestre érk­ztek. — Esterházy István gr. Pozsonymegye főispánja a „F. Hirl.“ hire szerint ez állásáról legközelebb lemond. — P­u­l­s­z­k­y Ferencz a napokban befejezte emlék­iratait. — A­ng­éli­ni olasz altábornagy, ki mint Türr tábornok vendége néhány hétig Budapesten időzött, tegnap visszautazott Olaszországba. — Gr. Coronini, kit ma az osztrák bi­rodalmi gyűlés elnökének választottak, kiszolgált d­agonyos tiszt. Bécsi lapok a következő életrajzi adatokat közüik róla. Coronini Ferencz gróf 1838 ban született Görczben ; Bécsben bölcseletet és jo­got tanulván 1850-ben belépett a hadseregbe, s mint tiszt részt vett az 1859. és 1866-iki hadjáratokban. 1866-ban jelen volt Königgracznél is, mint a má­­sodik dragonyosezred alezredese. 1867-ben kilépett a hadseregből s Görczbe ment, hol 1870-ben be­választották a tartománygyűlésbe, s a császár ekkor kinevezte görczi tartományi kapitánynak.­­ 1871 ben megválasztották a birodalmi gyűlésbe, melynek azóta folyton tagja volt, s az alkotmány­párttal szavazott ; később a haladó pártba lépett át, majd a boszniai kérdés miatt e klubból kilépve, azóta nem csatlakozott egyik párthoz sem. Mint író is működött s egy tanulmánya a nemzetiségi kérdésről feltűnést keltett. — Mennyibe kerül az adóvégre­hajtás Budapesten? Erre a mindenesetre érdekes kérdésre következő számadások felelnek meg: Budapest főváros adó- és illetékbehajtási hivatalánál van 1 főnök, 1 pénztárnok, 1 ellenőr, 13 adóvégrehajtó, 8 végrehajtó-segéd, 5 adóbe­csüs, 30 adóbiztos, 5 hivatalszolga, 19 napdijas végrehajtó, 7 dijnok, 62 napdijas intő, 5 napdijas lovas biztos. E 157 egyén illetménye 93,218 frt. Ezenkívül ideiglenes alkalmazásban vannak még a házi pénztári osztálynál a regale-adó rovására napdijas végrehajtó és 2 napdijas intő ; a köz­munka-végrehajtási osztálynál a ság rovására 5 napdijas végrehajtó: közmunka-vált­­ó illetékek behajtásánál végrehajtási dijak kincstári 13 napdijas végrehajtó. — Ezek költsége rovására frt. Végre a kincstár rovására 5 napdijas 10,767 végre­hajtó, 11 biztos, összesen 9380 frt költséggel. Az egész apparatus áll tehát 195 egyénből 113,366 frt költséggel. Ezenkívül a becsülök, biztosok és szolgák városi egyenruházattal vannak ellátva s föntebbi összegbe nincsenek belefoglalva azok a tantiemek, miket a végrehajtó urak a behajtott összegek után húznak. — Szegény gyermekek sorsa. Ka­tona János, 12-ik (akkoriban még Haller) huszár­ezredben altiszt, 1856-ban mint tartalékos hazájába visszatérvén Vicenzától nem messze egy öt éves leánygyermeket talált. Vicenza városa a gyermeket lelencének nyilvánítván, beleegyezett abba, hogy Katona a gyermeket magával hozza Magyaror­szágra. Katona a leányt csakugyan el is hozta magával Monorra és Katona Judith nevet adván neki, fölnevelte mint fogadott leányát. dith idővel felcseperedett s déli szépsége A kis Ju­szúrt a monori fiatalságnál. Judith nem volt szemet ke­gyetlen s igy örvendett, hogy Katona egy szép napon nemcsak fogadott leánya,­­Jánosu­k hanem unokája is lett. — Katona eleintén komolyan ne­heztelt a szaporulatért, később azonban megnyu­godott a változhatatlan sorsban és a kis Emma szintén fölnevekedett, de nem valami nagy örö­mére anyjának és Katona Jánosnak, mert teljesen hülye. Az egyetértés helyreállván a családban, dolgok ismét rendes kerékvágásban folytak, s mi a vej a gazdaságra ráfért, magukhoz vették Kurtavi Julia budapesti cselédnek kis fiacskáját, Józsit, fölnevelés végett. Jól is bántak a kis Józsival mindaddig, mig a tápdij rendesen befolyt, de Kurtavi Julia nem­sokára fizetésképtelen állapotba jutott, s minthogy kilencz hónapi tartás­díjjal volt hátralékban, Judith úgy gondolkodott, hogy leghelyesebb lesz szép szerivel szabadulni a gyer­mektől, ennek eszközlésére pedig legalkalmasabb helynek tartotta a fővárost, melynek élénk forgal­mában legkönnyebb lesz megszökni az alkalmat­lan kis jószágtól. A gondolatot nyomban követte a tett, s Katona Judith, Emma leányával s a kis Józsival a fővárosba jővén, állítólag Kurtavi Julia keresésé­t, a kis Józsit a józsefvárosi templom té­ren a jó isten gondjaira bízva megszökött tőle. A hatóság nyoma­a jött a dolognak, s Katona Ju­ditból hülye leányával együtt elfogatta s a buda­pesti kir. ügyészségnek adta át, a kis Józsi pedig a gyermekmenhelyben helyeztetett el. Egy hónapi­zsgálati fogság után Katona Judithot szabad lábra helyezték, s Emma leányával, aki anyjának fogsága alatt a kórházban volt elhelyezve, Monorra szállították, hogy ott várja be, mig ügye a tör­vényszék által itéletileg eldöntve lesz. — A gödöllői vadászatokra az elő­készületek immár meg vannak téve. Káposztás- Megyeren az istállók telvék a nemes vadászpari­pákkal. Az évi rendes vendégek is gyülekeznek ; a napokban ment Gödöllőre az ismeretes angol ka­pitány Lord Spencer, ki a királyné rendes ven­dége itt. Megemlítjük, hogy a várkastélyból teg­nap utazott el dr. Niederhofer udvari tanácsos, a királyné orvosa; ennek helyét dr. Anchenthaler udvari orvos tölti be, ki szombaton már meg is érkezett. Egy f­a­l­u­s­i basa e­lf­o­g­a­t­á­s­a. A nem rég elfogott Gattajáncz György román-kécsai jegyző viselt dolgairól újabban a következőket je­lentik : A torontálmegyebeli Román-Kécsa jegy­zője, Gattaiáncz­­ki ifjú korában ezen község sze­gény iskola mestere volt, felcsapván jegyzőnek, igen költséges módon élt, rövid idő alatt tetemes ingatlan vagyont szerzett, a megyében nagy te­kintélyre vergődött s falujának korlátlan zsarnok ura lett. A vagyon hatalmával járni szokott befo­lyás neki is sok összeköttetést szerzett, előkelő majdnem dölyfös mó­dóra pe­d­g a fa a földhöz ra­gadt szegény népénél fényes nymbusba körité őt. A kegyet­len ember szava parancs volt remegő lakosságának, kinek ellenszegülni a község még a legbátrabbak sem merte?i.­­jNttájánoz nyitott há­zat, fényes asztalt tartott, volt pénze, birtoka is elég. Hogy mindezeket a véres verejték árán szer­zett szegény nép vagyonából az állampénztár meg­károsítása, a bűn utján szerzi, azt alig még azok is sejtették, kik a gazdag jegyző angol parkjában, dús házában megfordultak. Úgy látszik, hogy sen­­ki sem tudta, miként a fényes viszonyok közt élő jegyző az adókönyvecskéket megsemmisíti, a ke­zelési naplókat elsikkasztja, okmányokat hamisít, és hogy majdnem minden eljárása alatt nagymér­vű, ügyesen letakart bűntények lappangnak. Me­rültek fel ellene u­ryan időnként súlyos vádak, de azok alaposságában nem igen hittek, mert a gaz­dag, az előkelő nagyúri módon élő Gattaiáuezban nem kereste senki a csalót, a hamisítót a tikkasztót, ki népét zsarolja és az éhezők verejtékén gazdagszik. Történt azonban évek múltával, hogy a torontáli kir. adófelügyelőségnek az adóbehajtás ellenőrzé­sével megbízott egyik főtisztje, Perleberg Mór Román-Kécsán is megfordulván, az adóbehajtás körüli eljárást alapos és szigorú vizsgálat alá fogta, s bármi ügyes módon űzte is mindeddig csalásait G., a sikkasztások és bűntények egész tömkelege napfényre került. Mindezek alapján Perleberg a kikindai királyi ügyészségnél Gat­­taiancz letartóztatását sürgetvén, ennek indítvá­nyára Gyertyánffy Ferencz, zsombolyai kir. járás­­biró a sikkasztó­ rögtön el is fogatta, hol azután is a további nyomozások folytathattak. Most Gat­taiáncz a nagy-kikindai kir. törvényszék börtöné­ben ül, a további vizsgálat vezetésével Rácz Gyula kir. törvényszéki biró bízatott meg, ki is lanka­datlan buzgalommal a legmerészebb csalások, sik­kasztások, okmány­hamisítások, zsarolások és a bűnös cselekmények roppant nagy számát derítette fel. az ügy valóban ritka terjedelmű, van 58 bűn­­c­somója és 700-nál több okmánya, az összeirkált ivek száma pedig több ezrre rúg. Az elkövetett csalások és sikkasztások némiként kártalaníttatni fognak, miután Perleberg s a királyi ügyész gon­doskodása folytán úgy a jegyző, valamint a köz­ségi adószedő vagyona fenyiló zár alá vétetett. M­e­g­é­g­e­t­t a t­ü­z­o­lt­ó­k. A Jászberény­hez tartozó boldogházi pusztán, Iványi István va­gyonos földmivelő tanyai birtokán folyó hó 9-ikén ismeretlen okból tűz ütött ki. Nagyobb víztömeg hiányában az oltás igen nehezen ment, és már beégéstől kezdtek tartani, midőn Mizsey András Miklós jászberényi tekintélyes­ földtulajdonos és Tóth Mihály tanyai gazda a láng­oszlopok közé léptek. — Fejszével, csáklyákkal akartak erőt venni a bősz elemen, ámde serény munkálkodásuk köze­pett beszakadt a tető, és a föláldozó nemes emberba­rátokat izzó parázsok alá temető. Rémes jelenet volt az : izzó parázs s tűz és láng közt vergődött a két szerencsétlen, a­kiknek a körülállók, a tűz miatt nem mehettek segítségökre, mig nem sza­­rufák dőltek a gerendákra, hamu takarta a pará­­zsokat és a szen­nyes fekete füst sötét palástja el­­takará a borzasztó képet.­­­ Csak később, a tüz­­anyagok elégte után találták meg a két szénné égett becsületes ember szenesült maradványait Közlekedé­s a z­u­g­l­i­g­e­t­b­e. A budapesti közúti vaspálya társaság közhírré teszi, miszerint — a zug­­ligeti vonatok , habár azokon a forgalom csakis okt. 15-ig lenne fentartandó, tekintettel arra, hogy a fővárosi közönség a budai hegyek és szöllőkbe ezen időn túl is szokott kirán­dulni, továbbra is úgy a Károlykaszárnya­, mint a budai hídfőtől fél óránként fognak a szép Ilonáig közlekedni. A r­o­z­s­n­y­ó­i püspök u­r­a­l. Méltó­­ságos és főtisztelendő Schopper György rozsnyói püspök ur sajó-pü­spöki uradalmában az a furcsa eset történt, hogy a Sajó hidját, mit a püspök volt kötelezve helyreállítani, a rimaszécsi járás szolgabirói hivatala készítette el. A költségeket nem akarta a püspök megtéríteni, miért is szep­tember 22-én foglalást ejtettek meg nála, lefog­laltatván a szolgabiró 200 pár ürül, 1200 frt ér­tékben. Ezen lábas jó­zágok október dobra ültetni és eladatni. — Pest megye igazoló választ­mánya már összeállította a legtöbb adót fizető bizottsági tagoknak az 1880-ik évre szóló névjegy­zékét­, és ez a megyei levéltárban, és a kiadóhiva­talban október hó 30-ig kitéte­tik, egy-egy másolat példányban pedig oly felhívást küldetik ki, a ren­dezett tanácsú városoknak, és a nagy és kis köz­ségeknek, hogy ezek szintén 80-ig tegyék ki köz­szemlére és a legelterjedtebb módon hirdessék ki, hogy az érdekeltek megtekinthetik az em­lített határidő alatt, s a­ki netalán kiha­gyatott, vagy a­kinél az adóhivatali kimu­tatások hiányossága miatt az adó mennyisége hibásan volna felvéve, a kitűzött határidő alatt akár a r. t. városoknál, illetőleg a községeknél, akár itt a központban (megyeház) felszólamlásukat beadhatják. A névjegyzék 300 nevet foglal magá­ban, kik között 90-nek az adója van kétszeres számítással felvéve s azok úgy juthattak vagy bele a névjegyzékbe vagy pedig előbbre a névsorba. Vannak közöttük, főranguak közül 1 herczeg, 14 gróf, 9 báró, 3 főispán,­­2 püspök (az egyik a görög keleti, a másik pedig a kalocsai érsek, kinek neve mellett a „bibo­rnok“ szó is kitétetett) Továbbá van köztük 9 országgyűlési képviselő, egy exminiszter (Tisza Lajos), skót író (Abonyi Lajos és Nagy Iván), az alispán, 4 szolgabiró és a ha­lasi polgármester s több királyi tisztviselő. A 300-ik virilistának (Onody János­ kis­kun­halasi lakosnak) az adója : 423 frt 7Vj íkr. Az első 9 virilista 10 ezer frton felül fizet adót. Az első 5 közül a ka­locsai bibornok-érsek az első, a­ki az érseki ura­dalom után fizet 70.761 frtot és 35 krt, tehát töb­bet 16.061 frt 35 krral, mint fizetett a múlt év­ben adót; a 2-ik virilista gr. Károlyi István, a­ki 30.385 forint 90 krajc izfírt fizet, a 3-dik viri­lista Szász- Kobttig Gotha Ágoston her­­czeg, akinek magyarországi birtokai után az idén is 30 221 frt 30 kr volt az adója. Az izraeliták közül legtöbbet fizet a 6-ik virilista Schoss­ber­­ger Zsigmond aki jelenleg a 8-ik és így Tafler Adolfot és Vigyázó Sándort megelőzte 14.462 frt 63 krnyi adójával, de az idén többet is fizet 3036 forint 42 krral, minthogy a­ múlt évben 11.426 forint vich Ernő 22 krajczárt fizetett. B­l­a­s­k­o­­a Kincsem tulajdonosa a tizedik virilista, a­ki a tápió - szent-mártoni birtokától az idén csak 8915 frt 74*/2 frt fizet és igy 10 frt 54V2 kk­al kevesebbet mint tavaly. 1— A gróf virilisták ezek: az említett Károlyi István, gr. Szapáry István főispán és László, Nemes Sán­dor és Vincze, Karácsonyi Guidó, Keglevich Gá­bor és Tibor, ifj. Rádai Gedeon, Vay László, Al­berti Frigyes, Pejacsevics János, Wartensleben Károly és Benyovszk­y Izidor. A báró virilisták pedig ezek: Prónay Dezső, Orczy Andor, Rad­­vánszky János, Po­dmanic­ky F. és Levente, Laf­­fert Antal, Nyári Gyula, Veigelsberg Ede és Kaas Ede. A főispán virilisták: Beöthy Lajos, balázsfal­­vi Kiss Miklós, Stojkovics Arzén gör. kel. püspök­nek az adója dupla számitással: 2590 frt és 8 kr. Az országos képviselők közös virilisták: Katona Lajos, Luppa Péter, Sembery István, Beniczky Fe­rencz, Szabó Sándor, Harkányi Frigyes, Jankovich Miklós, ifjabb gróf Ráday Gedeon és Ivánka Imre. A Földváry-család és a Halász 6— 6 tagja által van képviselve. Dobos czeglédi protest, pap is a virilisták között van, kétszeres számitásu 503 frt 64 krnyi adója után, úgy a róm. kath. lelkész is, a ki ily számítással, valamivel többet fizet, lévén annak adója 506 frt 27 kr. . . — Az ó­budai tűznél tegnap több sze­rencsétlenség is történt, így egy kéményseprő le­gény leesett éspedig oly szerencsétlenül, hogy dere­kát megroppantotta. A kórházba vitték tüstént, de szólani még ma sem tud. Tűzoltóink közül pedig többen, így Helb­e­r Károly csővezető, Szlovicsák mások szemeikre szenvednek. Ketteje most is fekszik fájdalmas szemgyuladásban. A leégett Spitzer-féle kékfestőgyárról a következő adatokat közlik : A gyár tulajdonosai rövid idővel ezelőtt egy új gyár építéséhez fogtak, mely már majd­nem egészen készen áll s nem messze fekszik a leégett gyártól, mely különben is nagyon régi, rozzant épület volt. Az uj gyár teljesen be van rendezve, úgy hogy rövid idő múlva megkezdheti működését s a számos kenyerét vesztett munkás is­mét munkát fog kapni. A régi gyárból, mint em­lítettük, csak a nyersanyag egy csekély részét le­hetett megmenteni és néhány láda indigót. A kár 250,000 írtra mg. Szerencse, hogy a megrendelt „oleum“, melynek tegnap kellett volna megér­keznie, elkésett, mert különben még nagyobb le­hetett volna a szerencsétlenség. Az épület már félszázada gyári czélokra szolgál s több helyütt met»­ volt repedezve. Lettner volt a gyár legelső tulajdonosa, midőn az csődbe jutott, egyik főhi­­telezője, Bosehan vette át a gyárat. Ezen időben Spitzer Gerzsonnak egy igen szerény kékfestő gyára volt Budán. A gyár körülbelül 25 évv­el ezelőtt leégett s akkor vette meg azt Boschántól Spitzer Gerzson, ki a gyárat folyton bővítette s annyira fejlesztette, hogy az a monarchia egyik legjelentékenyebb ilynemű üzlete lett. A leégett gyárat aligha fogják egyhamar felépíteni, főleg minthogy az újonnan épült gyár mellett a czégnek szüksége sincs. — A belügyminiszter és a g­y­ógy­­szerészek. A belügyminiszter tapasztalta azt, hogy sok gyógyszerész, ki megnyeri a gyógyszer­tár felállítására a jogot, azt nem állítja fel, s ez által azok, kiknek joga volna gyógytárt állítani, kárt szenvednek. Ennélfogva elrendelte , hogy mindazok, a­kik a jog elnyerése napjától számítva egy év alatt a kitűzött helyen a gyógytárt fel nem állítják, jogukat elvesztik. — Vadászat közben, nem­rég délután több tanuló, részben Debreczenben gazdászok, részben theologus­ok felfegyverkezve a m­acsi pusz­tára vadászni mentek; ez alkalommal Balázs Péter nevű 3-ad éves theologusnak hóna alatt vizszinte­sen tartott fegyvere véletlenül elsült, s oly szeren­csétlenül, hogy az előtte közel levő társát, Győry József gazdász tanulót meglőtte, ki azonnal össze­esett. A szerencsétlennek hátán ment keresztül a golyó és szivét érintve egy negyed óra múlva ha­lálát okozta. Temetése ma volt. — Elfogott rablók N.-Abonyból je­lentik a „P. Hirlap“-nak. Takács Károly vezetése alatt hosszabb idő óta merész zsiványbanda veszé­lyeztette a vagyonbiztosságot Czegléd, Kőrös, Abony és Szolnok környékén. Boltokat s raktára­kat vertek fel, úgy hogy egy éjjelen át sem le­hettek a kereskedők és birtokosok biztosak, hogy nem károsulnak-e meg? Kovács Zsiga abonyi csendbiztos végre erélyesen hozzáfogott a ficskók nyomozásához és sikerült is szétugrasztania a nemes társaságot. A főczintosok Nagyváradon és környékén buktak el, a nevezett biztos azonban utánok utazott s szerencsésen el is csípte őket a vezérrel együtt. Tegnap délután 5 óra 14 perczkor érkeztek megvasalva , pandúrok fedezete alatt N.-Abonyba. — Hirek a városból. Özvegy Walden Máriánál lakó Tábori Antal ügynök tegnap éjjel ittas állapotban haza jővén, szállásadónőjét megkívánta látogatni és midőn őt zör­gése daczára szobájába be nem akarta bocsátani, a vállal­kozó ügynök Walden­né szobája ajtaját betörve, a szobába hatolt és a megrémült asszonynak formális szerelmi ajánla­tot tett, a már ágyban fekvő asszony onnan kiugrott, az ablakhoz sietett és ezt felrántva, segítségért kiáltott. Ez nem volt ínyére a szerelmes vitéznek, mert egy kéznél fekvő ka­lapácsot megragadván, ezzel ütögette az asszonyt, mig végre a segítségkiáltásra egy szomszédban lakó levélhordó megje­lent a színhelyen és ennek, miután maga is több sérülést szenvedett sikerült a dü­höngőt fékezni és a rendőrségnek átadatni. Waldonné a kapott sérülések és ijedség folytán be­tegen fekszik. — Pogány missionarius. A r. kath. egyház tudvalevőleg nagy kedvét leli abban, hogy térítőket küld a pogány népek közé, hogy ezeket az „egyedül üdvözítő“ egyháznak megnyerje. Most az istentől elrugaszkodott pogányok megfordítják a nyársat s ők akarják hitökre téríteni a kereszté­nyeket. Egy chinai tudós Wong-Kin-Fu nevű érke­zett nem rég az amerikai Egyesült Államokba, hogy ott az embereket a chinai pogány vallásra térítse. Chicagóban formális térítő prédikácziót tar­­tott, mely mint az amerikai lapok írják, rendkívül ügyes volt és nagy tetszésre talált előtt. — Ka­ff­er- háború Bécsben. Bécsben most egy látványos darabot adnak elő egy külvá­rosi színházban „A tengerész,kapitány kalandjai“-t, ebben közreműködik egy zulu-kafferekből álló tár­sulat is, melyet valami élelmes angol hordoz most Eu­rópa nagyob­b városaiban. — Tegnap az a jelen­tés érkezett a bécs-józsefvárosi rendőrséghez, hogy a kafferek közt borzasztó verekedés tört ki. Egy rendőrtiszt s néhány rendőr oda küldetvén, kitűnt, hogy a kaffer művészek egy társukat, ki a pénz­tárt kezeli, s ki e hivatalát nem folytatta közmeg­elégedésre, emberül elpáholták. Egyéb baj nem esett. Rövid h­írek. Az üllői­ úti laktanyában, a mai nap tartott, főellenőrzési szemlére a 75—80 gyalogezredek szabadságoltjai közül 540 egyén je­lentkezett. — Az iparművészeti múzeum ez utóbbi napokban igen érdekes ajándékot kapott: ezen tárgyak közt leginkább ügye­­lenre méltóak a ma­gyar szövő- és himzőiparnak emlékei a 17 .. szá­zadból, k­ötük Szunyogh Éva ingválla, ezenkívül tartalmaz e gyüjtemény ezüs­t szelencsét, porczel­­lán dobozt, régi tajtpipakut stb. A hivatalos lapból. Adományozások A király M­a­n­d­i­s János pénzügyi főtanácsos és dohányjövedéki fő­felügyelőnek sok évi szolgálati ideje alatt szerzett érdemei elismeréséül a harmadosztályú vaskoronarendet, M­a­k­á­r­y István czeglédi plébánosnak a gurlai szemzetes apátságot, Péchy Imre külügym. titkárnak az osztály tanácsosi szi­­mijét adományozta. Kinevezések: A vallás- és közoktatásügyi mi­niszter, a Csáktornyán felállított állami tanitóképezde igaz­gató-tanácsába rendes tagul pótlólag: Szakonyi Zsig­­mond hit. mérnököt, póttagokul S­upersbeck József, uradalmi pénztárnokot és Pecsornik János, takarék­­pénztári igazgatót nevezte ki; az orvosi teendők végzésével pedig az említett tanintézetben dr. Krass­ovecz Ignácz kerületi orvost bízta meg, ugyanő Béndek József zsom­bolyai polg. iskolai ideigj. minőségű tanítót, és Eekens­­perger Irma miskolczi községi polgári iskolai ideiglenes minőségű segédtanítónőt, állomásán végleg megerősítette. A pénzügyminiszter, Suh­­aj­da József budapesti (budai) adó­­felügyelőségi számgyakornokot, Reich Gyula kolozsvári pénzügyigazgatósági III. oszt. számtisztet és Rácsok Gyula belügyminiszteri díjnokot, a pénzügyminisztériumi központi számvevőségek személyzeti létszámába, S­v­ 1­h­á­n­y­i Sándor kunhegyesi lakost pedig a kolozsvári pénzügyigazgatósági számvevőosztályhoz III. oszt. számtisztté nevezte ki. A kassai m. kir. pénzügyigazgatóság D­i­c­z­ó Benedek tornai Vl­ od oszt. adótisztet, hason minőségben, a miskolczi kir. adóhiva­talhoz áthelyezvén, Balogh Imre kecskeméti adóhivatali gyakornokot, a tornai kir. adóhivatalhoz Vl­ od oszt. adótisztjé végleges minőségben kinevezte. Hetivásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter megengedte, hogy Békés megye területéhez tartozó Sámson községben szerdai napon heti vásár tar­tassák. Tisztelt szerkesztő úr! Az „Egyetértés“ 277-ik szá­mában egy nyilatkozat van, melyben mi úgy vagyunk fel­tüntetve, mint kik Kossuth Lajos nagy hazánkfiának iratait az ő engedelme és beleegyezése nélkül adtuk volna ki. Ezzel szemben becsületbeli dolognak tartjuk e nyilat­kozatot felelet nélkül nem hagyni Mi Kossuth Lajosról csu­pán csak egy kor-, jellem- és életrajzot adtunk ki, de nem az ő iratait, minthogy pedig ő maga azt mondja, hogy nincs ellenére, ha valaki róla beszél vagy ír, ennek következtében úgy his­szük, hogy semmi olyast nem tettünk, mi tör­vényellenes, mert ha Kossuthnak iratait adnók ki az ő bele­egyezése nélkül, úgy nem csak irodalmi lopást követnénk el, hanem a törvén­nyel is összeütközésbe jönnénk, már pe­dig, hogy azt nem tes­szük, elég biztosíték jellemünk és nagy hazánkfia iránti határtalan tiszteletünk Midőn ezen soroknak becses lapjában helyet kérnénk, vagyunk kitűnő tisztelettel Kövessy és Wunsch, könyvkiadók. 17-én fog­yik hallgatók szinh­áz és művészet. — Nemzeti színház. Wilt asszony után ma Giovannini Zacchi assz. lépett fel operánkon „Ernani“-ban. Mint térfogatra, mint művészetre kisebb művésznő elődénél. Igazi „Staggione“ éne­kesnő, kit jelesebb erők mellett szívesen meghall­gathat a közönség. Mai primadonna szükségünk­ben különben meg kell elégednünk a vendég éne­kével. Budapesten Pandolfinivel együtt a nemzeti színházi olasz staggione alkalmával már megfor­dult. Don Carlost ma Maleczky énekelte, mér­sékelni iparkodott hangját, miért a közönség elis­merése nem is maradt el. „Ernani“-ban Perot­ti „Don Ru­jr“ szerepében Ney aratott tapsokat. — Művészeti ösztöndíjak. Az orsz. képzőművészeti tanár tegnapi ülésében, az ez év­ben kiszolgáltatandó ösztöndíjakra pályázottak aján­lásával foglalkozott. Pályázott összesen 8 egyén, és pedig: Greguss Imre, Gyárfás, Deutsch, Margit­­tay, Biczó, Mayer, Piske és Vándory, kik vala­mennyien érdemeseknek találtattak az ösztöndíjra. Tekintve azonban az alap csekélységét, azon javas­latot terjesztő a miniszter elé, hogy a­mennyiben az összes pályázók ösztöndíjjal való jutalmazása az e c­élra rendelkezésre álló alapból ki nem kerülne, a feltételesen ajánlott két pályázó, ha máskép nem, a jövő évi alap rovására részesítessék ösztöndíjban, mivel nem minden évben van annyi tehetséges pályázó mint a jelenlegiben. A Horihorgas Kazimir énekes bo­hózat pénteken, folyó hó 17-ikén kerül először színre a népszínházban. A darab Kazimir állatsze­­lidítő és czirkusz-tulajdonos kóboréletét és viszon­tagságait tárgyazza. Szöveget Jules Frével és Al­bert De Saint Albin a párisi „Figaro“ szerkesztő­sége tagjai, zenéjét pedig Lecocq írta. szerepek következőleg vannak kiosztva : A főbb Kazimir Solymossi, Anzsenna, neje, Gerőffyné, Göbszon, rendező a szirkuszban Tihanyi, Szonderman, erő­­művész Kápolnai, a nagyherczeg Együd, Galetti vengéglős Komáromi­­ Jenő, Ninetta leánya Komá­romi Mariska, Pikas­szó dragonyos Balogh, József czirkuszszolga Egri. — Ó-K­a­n­i­z­s­á­r­ó­l írják nekünk : A helybeli mű­kedvelő társulat az itteni kórház alaptőkéjének gyarapítására előadást tartott tegnap. Előadták pedig a „Bácsi“ vagy­ „a szerelmes család“ czímű darabot Benedixtől, a darabot szép számú közönség előtt játszották el. A főszerepet Eisenstädter Mór adta (Lothy Virányi rokona) kit a közönség többször megtapsolt, Ocskay Hermin, Szárny­assy Róza és Csanyiga Mariska kisasszonyok szintén jól játszották Szerepüket, nem­különben Huszár Sámuel, Ifkovics Antal és Mihályi Sándor is. A bevétel a 100 frtot meghaladta. — s­z­í­n­i hírek. Miután az ország 29 színi kerületre lett felosztva, a következő színigaz­gatók nem kaptak engedélyt: Nyéky János, Hor­váth Ferencz, Grimm János, Kovács Mór, Hegyi Gyula, Borsos József, Jakabfy Gábor, Veress László és Paksy Mihály, Lászy-Takács-Bács társigazgatók és Gerőfy Andor önként oszlatták fel társulataikat. A legközelebbi színész kongresszus 1. évj deczem­­ber első felében fog Budapesten megtartatni, me­lyen a vidéki színészek nyugdíjának megállapítása lesz a fő tárgy, a magyar színészetnek jelenleg összesen 1400 tagja van a budapesti és a kolozs­vári nemzeti színházak kivételével. A vidéki szí­nészet nyugdíjalapja eddig a 13.000 frtot megha­ladja. Az összeg a földhitelintézetnél van elhe­lyezve 572%-ra. Kovács István a bpesti népszín­ház tagja s a központi szini igazgató tanács tit­kára abban fáradozik, hogy a vidéki színészet be­­tegsegélyző- és temetkezési egyletet létrehozza. — Ellenzéki szini lapot akar indítani Bátori B. Mi­hály, a kassai kerületi társulat súgója. Eddig 5 igazgató ígérte meg a szubvencziót. Hogy a Dp­penállhasson, 300 előfizetőre van szüksége. T­a­n­­ü­g­y. — Az iskolai és népkönyvtára­kat terjesztő országos bizottság Türr István elnöklete alatt ma ülést tartott. Mayer Miksa tit­kár felolvasta az évi jelentést, melyből kitűnik, hogy az 1878—79-iki évben, melyre a jelentés számadatai vonatkoznak, az iskolai könyvtárak ör­vendetes haladást tanúsítanak s 2 év alattSáVo­kal szaporodtak. Az ország összes törvényhatóságainak területén eddig 2747 könyvtár létezik. Ezután Do­­linay Gyula biz. tag a felveendő müvek jegyzékét terjeszti be, mely a bizottság által jóváhagyólag elfogadtatott. Felemlittetett azon nehézség is, me­lyet a népiratokban előforduló idegen szavak kiej­tése az olvasó közönségnek okoz, s ennek elhárí­tására több rendbeli ajánlatok tétettek. Végre a bizottság abbeli óhajának adott kifejezést, hogy a nép­­iratok szerzői a jövőre ezen nehézségek tekintetbevé­­telével gondoskodnának arról, miszerint az idegen ki­fejezések mellett egyszersmind annak kiejtési módja is feljegyeztetnék. Tárgyalás alá került ezután Nyitra és Bácsmegye közig, bizottságának kérvénye, mely­ben arra kéri a bizottságot, hogy más (lót, szerb, német) nyelven szerkesztett könyvek kiadása iránt is intézkedjék. György Aladár határozottan ellene

Next