Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-18 / 287. szám
XIXL ériéi jam Budapest. Hirdetések és nyiltterek•lvélttnek árszabály iiakat ■ kiadó hivatalban: Budapest IV. himző-atcza és kalap-atom sarkán 1. sz. Hirdetések felvétetnek a külföldön i Otttbent OppeKk A.-nál, Stubenbaster Nr. 2. Mosat Rudolfnál, Seilerstatte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, Walfischgasse 10. Daube Q. L. is társánál, Wollzere Nr. 12. Hrlsban: Havat, Lafitte <6 Comp.-nál, Plaoa ds la Beam. frankfurtban a/M. • Doubt O. L. is társánál. 287. szám. A királyi udvartartás. „A pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, aki a többi országokban is uralkodik, de még ez nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapíttassanak meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött czél nem igényel. Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyűlés, a felelős magyar minisztérium előterjesztésére külön szavazza meg magyar király udvartartása költségeit. Az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közös ügynek nem tekintetik“. Ekként szól az 1867-ik évi törvény az udvartartásról. E törvény alapján a királyi udvar költsége évenkint 3.650,000 forintban állapíttatott meg, majd ez évi költség 1872 elején egy millióval megszaporittatott. Ekként a magyar nemzet közadóiból 1867-től kezdve 1879 végéig 13 éven át összesen 50 millió és 450,000 írt fordittatott a királyi udvartartásra. Most Tisza Kálmán újból előterjeszt egy törvényjavaslatot, melylyel az udvartartás költségeit évenként 4.650.000 forintban, e törvény hatályát pedig tíz évi tartamban kívánja megállapíttatni. Az előttünk álló tíz év alatt tehát Magyarországnak újból 46 és fél millió forintot kell a királyi udvartartásra kiszolgáltatni. Óriási összeg. Hogy mily óriási összeg, azt mindenki megmérheti abból, hogy míg Magyarország évi kiadása egészben többre megy 240 milliónál, addig ezen rettentő összegből az ország általános gazdasági czéljainak előmozdítására, földmivelési és a földmiveléssel egybekapcsolt ipari és kereskedelmi érdekek ápolására nem jut több évenként 50 ezer forintnál. 4,650 000 fut a királyi udvartartásra. Tehát 50 ezer forint az ország általános gazdasági érdekeinek előmozdítására. Az iskolában azt tanítják, hogy 50 ezeret 4 millió 650 ezerben megtalálunk 93-szor. Más szóval a királyi udvartartásra 93-szorta nagyobb összeget áldozunk évenkint, mint Magyarország 15 milliónyi népének általános gazdasági érdekeire. És vajjon ez óriási összegért van-e magyar királyi udvartartás ? Nincs. Nem is volt negyed félszáz év óta. Ott áll a királyi palota és Buda várában Mátyás király palotájának helyén s onnan néz végig a szőke Duna habjain és a Vértesnek bérczein és a tiszai róna délibábján. De a büszke palotának középső tornyán sárgafekete zászlónak fodrait lengeti a szellő ; a büszke palotának északi ablakai Henczi generális érczemlékére tekintenek s bent, a fejedelmi palotának aranynyal és bíborral ékes termeiben idegen a magyar szó, mintha ott magyar szónak nem is volna szabad felhangzani. A király és királyasszony igen is értik és beszélik nyelvünket, ha itt vannak Budapesten s itt tartanak udvart országunk fővárosában. De mikor vannak ők itt, s meddig mulatnak itt, ha néha ellátogatnak is hozzánk. Száz hivatalnok és ezer cseléd képezi az udvart, de mindez nem ismeri, megveti vagy gyűlöli a magyart. Ha király és királyné magyar akarna lenni szive szerint , nem találná magát mind a kettő saját idegenfejedelmi udvarában. Nincs magyar királyi udvar. Abból a 4 millió 650 ezer forintból a királynak ,és királynénak személyes Szükségletére, fejedelmi magas tekintélyük fenntartására, az ezeréves trón fényének megőrzésére alig fordittatik egy millió. A többiben idegenek duskálkodnak, kik e hazának nem fiai, fiaivá lenni nem ;s akarnak, kik a magyart nem szeretik s nem szerették soha, ezek élvezik el évenkint azt a sok milliót. Még most is meg vannak névleg a magyar királyság régi udvari méltóságai, az országbíró, a horvát bán, a tárnokmester, a főajtónálló, a főlovász, a főasztalnok, a főudmester, a főpohárnok, a főkamarás, a testőrkapitány, a koronaőrök, a pozsonyi gróf, a főispánok. Régi dicsőség emlékei egykor, torzképes mostan. Üres név és üres czim, mint maga a magyar királyság. A magyar király elenyészik az osztrák császár mögött ; a magyar udvari méltóságok elenyésznek a császári udvar hivatalnokai mögött; a nemzeti szinti zászlónak mutatkozni nem szabad a sárga-fekete zászló mögött; a magyar honvédelmi kormány új palotája előtt Henczi-szobor. Ezért sok az a 4 millió 650 ezerért. És még egyébért is. A királyi fény nem üres diszelgés. A király szivének részvéttel kell megnyílni minden szerencsétlenség láttára. Emlékszem középületek emelése , tudományos, művészeti, egyházi és emberiségi érdekek bőkezű ápolása : mind ez a királyra néz elsősorban. A király csak az udvartartás költségeiből adományozhat. De vajjon akként részesül-e Magyarország e jótéteményekben, mint Ausztria ? A királyi udvartartás kincstartói akként segélyezik-e Magyarországon a tudomány és művészet és áhitat templomait, mint Ausztriában ? Istenért se. Nézzük meg Bécset és nézzük meg Budapestet és hasonlítsuk össze mind a kettőt. Amit Bécsben csak a fejedelem és a fejedelmi család tagjai építettek és alapítottak, abból magából újra fel lehetne építeni Budapestet. Nálunk múzeum, akadémia, nemzeti színház, ludoviceum, templomok és középületek minden, minden, nemzeti közadakozásnak vagy országos közadóból eredt segélynek szülöttje vagy városnak és megyének áldozata. És Bécsben? Ott a fejedelmi család a fő jóltevő és alapító. Néhány év óta, nem Tisza Kálmán kormányzata óta, a fejedelmi kegy és bőkezűség Budapestre is kiárasztja immár alamizsnáit. A budai kert, az operaház, a nemzeti színháznak Budapesten és Kolozsvárott segélyezése nálunk is feltűntek már egy kissé, mire képes a királynak hatalma és gazdagsága. Csak jó tanácsadói lennének a királyoknak ! Csak hazafi kötelességét teljesítené a korona tanácsosa a király előtt is! Csak magyar emberekből alkottatnék össze a magyar királynak és királyasszonynak fejedelmi udvarra! Csak a királyi tanácsadók vennék szívükre azt, hogy a királyi családnak az év felét Magyarországon kellene tölteni! Csak az udvar úgy pártolná a magyar ipart és művészetet, amint pártolja az osztrákot. Csak a magyar miniszterek lennének heherető, tisztességes államférfiak valaháiW Csiti Magyarország ne lenne jogaitól megfosztva s érdekeiben koldussá téve! Akkor mi is pártolnék azt a 4 millió 650 ezer forintot. Budapest, okt. 17. Andrássy gróf — mint hozzá közelálló s megbízható forrásból értesülünk — ez év végéig birtokain fog időzni s csakis az év végén vagy a jövő év elején szándékozik Budapesten állandóan megtelepedni, hogy itt termeit a politikai és társas élet előkelői előtt megnyithassa. Egyelőre csakis ekként szándékozik, mint velünk közük, a politikai életben részt venni. „Én túl vagyok az ebéden — mondá egy bizalmas körben — be tudok mulatni azokon, kiknek étvágya még nincs kielégítve.“ Szombat, 1879. október 18. »aerkeutee kiadó-hivatal: gadaput IV. himző-atcza és kalapatext sarkin 1. síim. Csak bérmentes levelek fogadtatnék el Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési díj: Vidékre postán vagy helyben hordva: £?7.<Tr.......................................*0.— Negyedévre............................ . T*4 ..................1 . UM Egy szia 8 krajtzir. Budapest, okt. 17. Az osztrák pártviszonyok végleg tisztultak. Az alkotmánypárt határozott kisebbségben van, a föderalista határozott többségben. Ez ugyan már a választási eredményekből is valószínűnek látszott, de kételkedni lehetett, hogy az új többség elemei szervezett, összetartó egészet fognak-e képezni. Ma ez a kétely is megszűnt. Feudálisok, klerikálisok csehek, nemzetiségiek szorosan zárt sorokban, közös vezérlet és közös jelszavak alatt lépnek ki a parlamenti küzdtérre; a lengyel töredék is, mely azelőtt közvetítő állást foglalt el és az érdekek számos szálaival volt tűzve az alkotmánypárthoz szoros szövetséget kötött az uj koalíczió többi elemeivel. Bizonyos már az is, hogy ez uj többség megegyezésre jutott az osztrák kormánnyal és teljes támogatást várhat is tőle. Taaffe kormányának pártok fölötti állása már csak ámító prazis. Daczára a kabinet néhány úgy mondott alkotmánypárti tagjának, a kormány akcziója következetesen az alkotmánypárt ellen fog irányulni. A kabinetnek most még néhány üres helynek betöltése által kell kiegészülnie. Előre lehet látni, hogy ez is a kormánynak szolidaritását a többséggel csak bensőbbé fogja tenni. Szóval az új parlamenti helyzet Ausztriában azonos az eddigi pártviszonyoknak radikális megváltozásával, az alkotmánypárt tizennyolc éves uralmának határozott megdöntésével. Teljesen idején van azért, hogy számot vessünk azzal a szelemmel, mely az új parlamenti többségben kifejezést nyer és azzal az iránnyal, mely ha Ausztriában uralomra jutott, döntő és bántó ékkel nyomul majd saját hazánk viszonyai és jogrendje közé. Semmikép nem kívánságunk, hogy az osztrák népek belügyeibe avatkozzunk, legjobban szeretnék, ha tőlünk úgy rendezkedhetnének, ahogy legjobban tudják. De már tapasztaltuk, hogy az áldott közügyes viszony minden törvényes fikczió daczára benső kényszerűséggel idézi elő a beavatkozást az önálló rendelkezésnek fentartott dolgokba is. Kormányzatunk beavatkozott az osztrák alkotmányos viszonyok rendezésébe az 1871-diki Hohenwart minisztérium egyezkedési kísérlete idején is és ez a beavatkozás, ha nem felelt meg az osztrák népek jogainak és nem felelt meg legkevésbé sem Magyarország érdekeinek, mégis logikai kényszerűséggel folyt az 1867-ki közjogi törvények szelleméből és létfeltételeiből. Most eljöhet a visszafizetés ideje, amint mi bántunk az osztrák népekkel, úgy bánhatnak ők velünk. És minden lehetőségen felül, melyet maguk a törvények folyományai közvetlenül vagy közvetve nyújtanak, rövid időn a legválságosabb kihatással lehet Magyarország politikai életére már az elv és szellem is, mely az osztrák pártalakulások gomolyából most uralkodó jelentőséggel kibontakozik; olyan elv, olyan szellem, mely majd Magyarország érdekét, majd Magyarország befolyását, majd éppen a fenálló törvényt, még a 67-es törvényekben fentartott önállóságot is lerontani törekszik. Igen kevés kilátásunk van arra, hogy csak mint neutrális nézők, pusztán hirlapirodalmi bírálattal, érdektelen politikai véleménnyel kisérjük az osztrák dolgok folyamát. Mindenre el kell készülve lennünk. Készen kell állannunk a támadások visszaverésére, melyeket nemzeti érdekeink ellen intézhetnek De készen kell állalnunk arra is, hogy minden erőnkből lerázzuk azt a közjogi viszonyt is, melynek nyűge, átka és minden romboló hatása még folyton nincsen kimerítve, sőt most még az eddigieknél is fokozottabb mértékben fog jelentkezhetni. Csak verjük mellünket a múltnak bűneiért. Az uj többségnek romboló föllépését legkevésbé várhatjuk épen abban, mi történelmi előzményeiből közvetlen czé Íját kellene, hogy képezze. Az osztrák deozerroberi alkotmány még ma aligha forog nagy veszélyben. — A kabinettel történt megegyezésnek úgy látszik az az alapja, hogy a cseheknek és feudálisoknak államjogi követelései egyelőre napirendre nem kerülnek. De ha ez nem volna is, a reichsrath föderalista többsége nem elég nagy arra, hogy az alkotmány megváltoztatását kivihesse. Ehhez az alkotmány értelmében az alsóházban is kétharmad többség szükséges, ami távolról sincsen meg. Még kevésbé van meg hozzá az urak házának többsége. De a dolgoknak épen ez oldala bírna saját viszonyainkra kevesebb kihatással. — Sokkal bizonyosabb és reánk is veszedelmesebb, hogy az uj többség egészen szláv tendencziáknak híve és nemcsak szives készséggel fogja előmozdítani azt a külügyi politikát, mely szláv alakulások medrébe szorítja a monarchia jövőjét, de ez irányt egyenesen követelni, reá valóságos impulzust fog adni. Az uj többség a hóditó politikának minden lappangó ösztönét, minden, még elfojtott éhes vágyát is fel fogja kelteni, az udvari clique és a katonai párt túlhatalma elől minden, még létező korlát is le fog dőlni. És az ilyen irány , az ilyen törekvés Tisza Kálmán kormánya és az ő parlamenti többsége mellett még törvényes intézményeinkben is micsoda akadályt is fogna találni ! . De hát a reakczió előrelátó is tud lenni, és a rendkívül kedvező viszonyokat, ezt az ő szellemétől eltelt osztrák parlamenti többséget és a honárulásig szervilis magyar parlamenti többséget fel kívánja használni arra, hogy oly törvényes viszonyokat és oly állandó intézményeket teremtsen, melyek között jövőben már egy Tisza Kálmán aljas szolgálataira a magyar parlamentnek gyalázatos árulásaira sem volna szüksége. Az új osztrák parlamenti többségről jelentik már, hogy közös programmjává teszi a birodalmi egységnek erősítését és a delegácziók illetékességének nagymérvű kitágítását. Tisza Kálmán ezt a művet is megkezdte már ugyan hamisított vaslatában. czéggel az ő bosnyák törvényeaDe ez csak szerény kezdet, a jövő utjának egyengetése. Egy uj programúi, egy uj láthatár tárul föl teljesen, mely a vihariól kergetett felhőknek gyorsaságával emelkedik a monarchia fölé. Nemsokára az uj osztrák parlamenti programmnak napirendre kell kerülnie és nemsokára láthatjuk Tisza Kálmánt, a mint nyíltan az ország közjogi várának utolsó omladékaira fogja emelni fejszéjét. Oly ember, mint Tisza Kálmán, oly többség, mint jelen parlamentünké, gyalázatban és lelketlenségben soha sem jutnak el a netovábbhoz. Nekünk nem lehetnek már illúzióink. De ha el vagyunk készülve, minden eshetőségre el kell készülnünk minden módra is, mellyel ellenükbe szállhatunk. Budapest, október 17. Európában jelenleg még egá új nagyhatalom vis*** a főszerepet, s ezek felé fordul az egész világ szeme. Ez Francziaország és Muszkaország. A többiek vagy önkényt léptek háttérbe, vagy közreműködésük oly kevés figyelmet kelt, hogy számításba se jönnek. Muszkaország még kisebb nagyobb mérvben mindig folytatja tollharczát Ausztria-Magyarország, Anglia és Németország ellen. Most mindenek felett az angolokkal czivódik, kiket azzal vádol, hogy ők segítik alattomban a tekke-trikománokat a muszkák ellen. Már pár év előtt, állítja a „Golos“, több ügynököt küldöttek Mervbe és a tekinczek földjére, a többek közt egy Butler nevűt. Ezt a tekinczek nagyon megkedvelték és mindent elkövettek, hogy náluk maradjon, de őt a honvágy hazavonta, emlékül azonban tudományát hagyta, ő gyakorolta be őket katonailag, ő volt az, ki arra oktatta, mint kelljen sánczokat és erődítéseket építeni. Ezt most a muszkák nagyon is megérzik, mert a tekke-turkománokkal nem tudnak boldogulni, kik még azonkívül hátultöltőkkel is elláttattak Anglia által. Ami Afghanisztánt illeti, Suwaloff Salisburynak ajánlatot tett Afghanisztán közös igazgatására nézve Muszkaország és AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. Hogy támadt s hogy enyészik el a világ? — Falb bosmogoniája. — „A földrengéseket a világalakulás elméletével kell kapcsolatba hoznunk, hogy lényegüket s törvényeiket megértsük“, — eétel olvasható lapunknak a földrengésekről szóló tegnapelőtti tárcsájában. Valóban azzal s mivel a tárgy maga is rendkívül vonzó, megkísérljük röviden megismertetni ugyanannak a tudósnak, ki a földrengések természetének kutatásával oly behatóan foglalkozott, e kérdéssel szoros kapcsolatban álló ama fejtegetését is, mely azzal a nagy és nehéz kérdéssel foglalkoik : hogyan keletkezett ez a világ. Falb Rudolf nagyhírű felolvasásai, melyekkel a világot beutazza, két részből állanak s a kosmogóniáról szóló megelőzi a földháborgásairól szólót, s könnyebben felfoghatóvá teszi azt. Hogy mi a sorrendet megfordítottuk, csupán annak az alkalmiságnak tulajdonítható, mely a hazánk alvidékein e napokban tapasztalt földrengésekkel bekövetkezett. De meg vagyunk győződve, hogy a ki tegnapi tárczánkat figyelmére méltatta, a mait se fogja hagyni elolvasatlanul. „Kezdetben teremté Isten a mennyet és a földet“, — igy kezdi a biblia. De mi volt kezdetben ? ezt veti föl a tudomány, s megkísérli rá a feleletet. Volt a tér, mert ahol az nincs, oda isten sem teremthet semmit. De a tér nem létezhetett anélkül, hogy meg ne előzte idő. Tehát talán az idő volt kezdetben. volna az De ez a felelet sem helyes, mert az idő csak a bennünk, rajtunk, kivülöttünk álló dolgok változása által jelentkezik : az ember nő, erősödik, vénül, az óra mutatója minden másodperczben másutt van, mint a megelőző másodperczben volt, s minden jelzi, hogy az idő eljár. A változás azonban nem egyéb mint mozgás. Mondhatnék tehát: kezdetben volt a mozgás. De hogy mozgás lehessen, ahhoz három dolog szükséges: anyag, mely mozgattatik, erő, mely mozdít, és tér, ahol a mozgás végbe megy.__________________________________ így tehát ismét oda jutunk, ahonnan kiindultunk, s e végtelen körből nincsen szabadulás, ha az emberi véges elmét megakasztó eme csomót megoldani akarjuk. Nincs más, mint ketté vágni s azt mondani: „Nem volt kezdet.“ Idő, anyag, erő, mozgás és tér, minden öröktől fogva való . . . 1543-ban egy haldokló aggastyán nyujtá ki kezét egy könyv után, mely épen akkor hagyta el a sajtót, hogy addig el sem képzelhető forrongást idézzen elő a megrögzött nézetekben. Kopernikus meghalt s hátrahagyta „De orbium coelestium revolutionibus“ „az égi testek forradalmáról“ czimü művét. Ezzel detronizálta a földet s az megszűnt a világegyetem központja lenni, hogy egy álló csillagnak legyen szerény kísérője, mint a'Merkur, Venus, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus és Neptun, melyekhez később még az asteroidák stb. járultak. A bolygó-rendszer valódi alakja ekképen meg lévén alapítva, áttértek az emberek annak kutatásához, miként támadt ez a rendszer? Kant, nagy német bölcsész volt az, ki e kérdésre feleletet adott. Sajátságosnak találta, hogy minden bolygó nyugatról kelet felé kering a nap körül s úgy okoskodott, hogy ez nem véletlen dolga, valami törvénynek kell lenni, mely a keringés ez egyenlőségét meghatározza, s e keringésnek egyetlen nagy testből kellett kiindulni. A tüneményt megmagyarázta, szemlélhetővé tette egy — olajcsepp. Ha valamely csepp folyós testbe, pl. vízbe egy olaj cseppet ejtünk s azt forgó mozgásba hozzuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy közepén — az egyenlítő tájon — földuzzad, míg tengelye két sarkánál összenyomul, s alma-alakot vesz fel. Ha gyorsabbá tesszük a forgó mozgást, az olajcsepp felduzzadt tájáról gyűrűk válnak le, melyek az olajcseppel azonos irányban forognak. E gyűrűk lassankint megszakadoznak s mindegyikből egy vagy több gömb-alak tömörül. Ugyanezen a proczessuson ment keresztül a nap és bolygórendszer is, midőn megalakult. A ködalakú ősanyag a forgás következtében összehúzódott, sűrűbb lett, mi által forgása gyorsabbá vált s egymás után váltak le róla ama gyűrűk, melyekből a bolygók támadtak. E bolygók magok is még hig anyagból lévén, forgásuk közben sz^. Lapunk gyűrűket eresztetek magokból, melyek részint még most is gyűrűk, mint pl. a Saturusnál, részint holdakká tömörültek. A Kant-féle theoriát önálló kutatás alapján tüzetesen kifejtés számításokkal bizonyitá be Laplace s később 1859-ben minden kétségen kívül helyező Kirchhoff és Bunsen nagyszerű találmánya, a spectral-analysis. E korszakalkotó felfedezés által abba a helyzetbe jutott, hogy megállapítható az égitestek anyagát. A tükörben felfogott és felbomlott napsugárból kifejtették, hogy a napban nátrium-, vas-, calcium, chlorum stb. van, mind oly anyagok, melyek a földön is találhatók, amiből a Kant-Laplace-féle theoria azon állítása, hogy a napnak és bolygóinak közös származása van, bebizonyult. Harmincz évvel Kant után Herschel a híres angol csillagász kiterjesztette ez elméletet az álló csillagok mérhetetlen világára is. Csillagvizsgáló műszereivel oly messzire hatolt be az égi világba, mint még ő előtte senki sem, s ott nagyszerű ködfoltokat fedezett fel, melyekből mintegy 3000-et számlált meg. Eleinte azt hitte, hogy e ködfoltok sem egyebek, csillagcsoportoknál, de csakhamar meggyőződött, hogy e köd egyes csillagokra föl nem bontható, összetartozó tömeg az, s annak az ősanyagnak nyilatkoztatta, melyből a napok és bolygóik keletkeztek. E ködök szabálytalanul mozognak, de a mozgás lassan kint szabályosba megy át, csigavonalban, majd körben halad. Szóval e ködfoltok azt az állapotot tüntetik föl, melyben millió és millió év előtt a mi naprendszerünk is volt. Egyes ködfoltokon már egy-egy csillag is keresztül világít: e ködfolt már megkezdte a nappá és bolygókká tömörülést. De ezzel nem érte be Herschel, tovább haladt s egy elmés és bonyodalmas csillagászati eljárást alkalmazott, hogy ne csak egy vagy több naprendszernek, hanem az egész csillagvilágnak is — melyhez a mi naprendszerünk is tartozik — meghatározza az alakját. Vizsgálataiból kiderült, hogy az általunk belátható egész csillagvilágnak lencse-alakja van, „egy világsziget az a merhetlen térben“, melynek legszélső köre a tejút mintegy 18 millió napjával, míg a többi tér csak mintegy 2 millió napot számlál. Herschel e számítására támaszkodva Falbis mai számához egy iv melléklet van megkísérlő önálló vizsgálódás alapján e lencsealakú sziget-tenger sajátos konfiguráczióját közelebbről határozni meg. S kutatásai megfelelő eredményekre vezettek. Nem csak arra jutott, hogy csillagrendszerünk alakja két gyűrűtől kerített golyóhoz hasonló, s hogy a külső gyűrű átmérője 3— 4-szeresen hosszabb a golyó átmérőjénél, de egyes csillagzatok mozgásából azt is következtethette, hogy e gyűrűk magok is keletről nyugat felé tartó irányban forognak. E Struwe által is konstatált felfedezés elsőségének dicsőségét Fall magának tulajdonítja, s e fölfedezésből kényszerítő bizonyossággal következik az, hogy az érzékeink által észlelhető összes csillagrendszer, mind a húsz millió napjával együtt ugyanazon törvény szerint keletkezett, mint a mi elenyészőleg kicsi naprendszerünk. Ez egész csillagvilág közepét a tudomány — e helyen tüzetesebben nem fejtegethető valószínűségi okok alapján — az Orion-csillagzat ködfoltjában keresi: az Orion kardjában lenne tehát a világmindenség közepe. De mivelhogy ahhoz, hogy a világsugár e mérhetetlen távolságból a mi földünkre eljuthasson, évezredek kellettek és kellenek, nem lehet meghatározni, hogy ez a világczentrum még ma is izzó gázanyag-e, vagy már tömörebb alakulást öltött. Mi itt a földről nem abban az alakjában látjuk, amilyen most, hanem abban, amilyen évezredek előtt volt. Az újabb vizsgálatok kiderítették, hogy a ködfoltok is abból az anyagból vannak, mint a nap, a föld s a tejút csillagmiriádjai is ily ködfoltokból tömörültek. Ami az égitestek mozgását illeti, arra nézve Falb kimutata az összefüggést a reperő és az égitest tömörsége között, valamint a vonzerő behatását. Minél kisebb valamely bolygónak a tömörsége, annál lassúbb a mozgása. A naphoz közelebb álló u. n. belső bolygók tömörebbek, mint a külsők, mely utóbbiak között pl. a Saturnus tömörsége olyan, mint a parafáé. A külső bolygóknak holdja is több van, mint a belsőknek: a Jupiternek 4, Saturnusnak 8, Uranusnak 6. Ez onnét van, mivel e bolygók a központi tömegről levált legkülsőbb gyűrűkből alakultak, mikor ez a központi tömeg még hígabb volt, s így maguk gyűrűket vetettek, melyekből holdjaik támadtak. Ais csatolva, belső bolygók később, tehát akkor váltak le, mikor a központi anyag már sűrűbb volt; igy hát magok is szilárdabbak voltak s nehezebben vált le rólok holdalkotó gyűrű. Amaz apró csillagok, melyet központi test akkor vetett ki magából, mikor párna alakuból cseppfolyóssá változott, — ma mint asteroidákat ismerjük. A mi földünk tehát szinte izzó légnemű, majd forró cseppfolyós volt valaha s belseje, mint azt a leásott nagy mélységekben jelentékenyen növekedő hőmérsék bizonyítja, most is az.*) A kihűlés kívülről terjedt befelé s az által támadt a föld szilárd kérge, mely ma 50 mértföldnyi vastagságú, tehát elég szilárd, hogy széttörésétől ne kelljen tartanunk. De mi lesz majd idővel a földből, napból és bolygóiból ? Már Laplace is foglalkozott e kérdéssel s analízis és számítás útján arra az eredményre jutott, hogy az állandóan ugyanabban a távolságban fog maradni a naptól, mint most van. Most már azonban azt mondják a természetvizsgálók, hogy a föld nem körkörös —■ elypticus — forgásban, hanem befelé hajló csigavonalban kering a nap körül. Tüzetesen fejtegeti ezt a többi közt Helmholz „Wechselwirkung der Naturkräfte“ czimü tanulmányában. A föld a naphoz közeledik, a távolság csökken közöttök s a föld és a bolygók bele fognak hullani a napba. Laplace számtanilag nem csalódott, hanem az alap melyből kiindult, hibás volt s így a belőle levont következtetés se lehetett helyes. Laplace nem vette tekintetbe azt az ellenállást, melyet a bolygóknak *) A földkéreg hőmérsége mintegy ötven lábnyira egyenlő, de ezentúl minden újabb ötven lábnál egy fok Fahrenheittal emelkedik. A hőmérő geometriai arányokban növekedésére kellene rájönnünk, ha a kutatást nagy mélységekre terjesztenék ki . Herault, Mallet Róbertnek, a földrendgések természetének most élő kutatói között a legnevezetesebb tekintélynek tanítványa, azt hiszi, hogy a föld kérgét sokkal vékonyabbnak találnék, mint eddig gondolták. De a mostani föltevés mellett is 2709 lábnyi mélységben felforr a viz, 25,200 lábnál megolvad az ólom, két angol mértföldnél beáll a veres izzás, 21 mértföldnél megolvad az arany, 74 mértföldnél az öntött vas s 100 mértföldnél már akkora a hőség, hogy minden tűzálló anyagot, minő az ereny, porczellán, megolvaszt. Már most az egyenlítői átmérő 79*5 angol mid. Tehát a föld kérge a benne levő izzó tömeghez viszonyítva olyan arányt mutat, mint a gőzkazán oldalai annak köbtartalmához.