Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)
1879-11-01 / 301. szám
Ilii évfolyam Budapest Hirdetések és nyiltterek tlTit«tek limbil, milil « kiadó hintáiban: fyndapist IV. hlmzS-utcza is katapulcsa sarkán i. sz. Hirdetések felvétetnek a kKlfiedwi t fiúban i Oppetík A.-nál, Stubenbaster Nr. 2. Mas»« Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Kaasenstein és Voeleméi, Wailiiscng»«*# 18. Daube O. L. it társánál, Wollzeile Nr. 12. Hrdbsn: Havai, IjafitU A Comp.-nál, Piaced« 1» Bturse. fmnZIUrtbM i/M. i Dombi O. L. is társánál 301 szám. EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Drága a hazaszeretet, most Bizony nehéz dolog jó hazafinak lenni szép Magyarországon, Kossuth Lajos azt írta pár nap előtt, hogy maholnap már ő és fiai nem is nevezhetik hazájuknak Magyarországot. Bizonyosan azt a törvényt, Tisza Kálmán honosítási törvényét forgatta elméjében, mely már alig tesz különbséget magyar honfiság és osztrák honfiság között mely kiszárítja a Lajta vizét s lehordja a Beszkidek gerinczeit, hogy ne legyen többé határ Magyarország között és Ausztria között, mely a horvát bánra bízza, hogy ő osztogathasson magyar állampolgárságot, s mely a magyar törvényhozást megfosztja azon a százados jogától, hogy idegen nemzetbelieknek a magyar nemzet iránt szerzett érdemeit megjutalmazhassa. Mint koporsó fedelén a rá hulló hantnak dobogása, olyan érzelmeket támaszt bennünk e kormánynak minden egyes törvényjavaslata. Csak úgy enyésznek el e kormány kezén a nemzeti jogok, mint az az ősznek fagyos szelébe a mezőnek világai. Egyiket odaajándékozza a korona teljhatalmának, a másikat Ausztriának, a harmadikat, a ki előbb kéri. A magyarnak nem hagy egyéb jogot, mint szabadon beszélni s az adót fizetni. Adót fizetni! Ez előtt 13 esztendővel szabadult fel a nemzet a schmerlingi osztrák rendszer járma alól. Akkor Magyarország összes tiszta adójövedelme volt- kerek összegben 120 millió. Pedig az adót Bach rótta ki és Schmerling emelte föl, idegenek, osztrákok, honunknak és fajunknak esküdt, engesztelhetetlen ellenségei mind a ketten. Nyolc esztendőn át évrőlévre emelkedett lassanként az adójövedelem, s mikor ez a kormány átadta az ország ügyeinek vezetését, ez előtt ötödfél évvel, akkor már az állam tiszta adójövedelme elérte a 130 milliót. Most 174 millióra teszi azt maga a pénzügyminiszter. Tehát ötödfél év alatt negyvennégy millió adóemelés. Tavaly gróf Szapáry Gyula, mint még magánember akként tette meg számítását, hogy a Tisza-kormány 1876 óta 31 millióval emelte az adót kétharmadfél év alatt. Most már ő is miniszter Tisza Kálmán mellett egy év óta. Egyebet ugyan nem tanult el, hanem az adóemelést eltanulta. Csak 13 millióval kisérti meg a jövő esztendőre. De hát meddig tart ez így ? Midőn gróf Szapáry pénzügyminiszterré lett, azt mondá a képviselőháznak egyik kormánypárti előkelő tagja: „nem tudom elhatározni, minőnek tartsam a magyar pénzügyminiszteri állást, komikusnak-e vagy tragikusnak, — úgy gondolom, mégis legjobb lesz komikusnak tartani.“ Akkor a magyar államhitel száz forintnyi aranyáért Európa nem adott többet, csak nyolczvan forint bankjegyet. Akkor biztos kilátás volt vagy negyven milliónyi deficitre és azon kívül a novi-bazári okkupáczióra. Akkor már ki volt merítve a nép megszámlálhatatlan adóvégrehajtók rettenetes hadseregének segítségével. Akkor még nem pusztult el Szeged, az alföld kánaánját nem borita el folyóvizek árja, s Duna- Tisza táján, fel- és alvidéken nem uralkodott kaján szemekkel az ínség. Most mind ez a csapás bekövetkezett reánk. A mi rész még nem volt, megjött reánk az is, a mi rész már megvolt : megszaporodott kegyetlenül. És a Tisza kormány most jön 13 millió adóemeléssel. De hát meddig tart ez így? A magyar gazda, a szántóvető ember csendes véríi nyugodt és derült kedélyű teremtést. Minden buját s minden örömét mélyen érzi ennek az országnak, ennek a nemzetnek. Bujában ki nem tör, örömében ki nem rúg, sorsában megnyugvó keleti faj, mint Széchenyi szokta mondani. Még néhány év előtt, ha beszéltél vele, első dolga volt megkérdezni: mit művelnek az urak odafenn Budapesten, az országnak fővárosában, a nemzet törvényhozó testületében. — Ha mondtál neki rosszat, azt felelé : majd jobbra fordul még. — Ha jót mondtál neki, azt felelte: áldja meg az isten, akik jót akarnak a magyar nemzetnek. Hitt a jónak, nem hitt a rosszban, bízott a jövendőben. Adóját megfizette, közmunkáját megszolgálta, községének, városának, vármegyéjének buzgalommal, becsülettel, dolgaiban eljárt Nemzeti ünnepe volt a képviselőválasztás. Lelkesült a múltnak nagy emlékein s kegyeletet érzett és tanúsított a nép vezetői iránt. Az országos nagy neveket elhordá hozzá a hírnek szellős/árnya s büszke önérzet dagasztó kebxJ o lét, ha meggondolá, hogy ő magyarnak született. Most már nem igy van ez. Az ország nagyjaiban, a kormánynak férfiaiban, a népnek sok vezérében keserűen csalódott. Érzi, hogy az alkotmány nagyon nehéz, nagyon drága. Összehasonlítja a jelent a múlttal s olyanformán veszi észre, mintha az a múlt tán mégse lett volna olyan terhes, mint a jelen. Most már nem igen kiváncsi az iránt, mi történik ott fenn Budapesten, az országnak fővárosában, a nemzetnek törvényhozó testületében. Ha jóval biztatatod , csak a fejét csóválja. Ha rosszul fenyegeted , nem csodálkozik rajta. Megszokta már, nem hisz a jóban, bizton rosszabbra. Keserű kedélyességgel számít a ki is mondja egyik-másik : a mostani alkotmányosság rosszabb, mint a Bach-rendszer. Pedig talán nincs igaza. Nem rosszabb ez, hanem terhesebb. Az az 54 millió adóemelés, melynek nem felel meg a jóllét, hanem igenis megfelel a naponkénti elszegényedés. A rablásnak minden neme között leggonoszabb az a rablás, melyet Tisza Kálmán alkotmányossága elkövetett. Ez a hitet, a reményt, a bizalmat, a magyarnak önérzetét rabolta el. Drága dolog a magyar hazaszeretet. Az osztráknak sincs épen jó dolga, de legalább uralkodik cseh felett, lengyel felett, szlovén felett, övé a hadsereg, az ipar, a kereskedelem, az üzleti nyelv s legalább társadalmi jövőjében biztos reménye van. Nálunk idegen a hadsereg, koldus az ipar, idegenkedő a kereskedés s nekünk inkább parancsol a horvát,mintmi ő neki. Más nemzet is áldoz, sokat áldoz azért az eszméért, melyet hazának neveznek s azért a hatalomért, melynek állam a neve. De áldozata nem vesz kárba. Rendet, békét, nyugalmat, igazságot, vagyont, jóllétet, fényt, nemzeti dicsőséget s gyermekei sorsában való megnyugvásnak boldog érzetét nyeri viszonadományul az államtól. De miért áldoz a magyar ? Miért gyötrődik ő évről-évre ínsége daczára is újabb adóemeléssel, jogainak újabb és újabb eljátszásával ? Mi haszna és mi gyönyörűsége van neki, midőn termése ínséges, kormánya szolgai, népképviselői meghunyászkodók, nemzeti jogai korhatagok s alkotmánya nem egyéb mint korlátlan szólásszabadság és korlátlan adóvégrehajtás. Budapest, okit. 31. A „Pester Lloyd“, mely csak az imént első sorban az osztrák aczélmű-gyárak érdekében neki rontott a diós-győri vasgyár Bessemer aczélsinek gyártására czélbavett berendezésének — a közös hadügyminiszter új szállítási kiírása alkalmából, ami nála rikaság, sorompóba lép a hazai bőripar érdekében és igen helyesen követeli a legalábbis quota arány szerinti reszeltetést. Idáig teljesen egyetértünk. De az ellen már erélyesen tiltakoznunk kell, hogy t. laptársunk mint egészen mellékes dolgot állítja azt oda, vájjon a vállalkozó hazai bőr-nagyiparosok „külön magyar szállító társulattá egyesülnek-e, vagy egy közös osztrákmagyar konzorcziumba belépnek, avagy egyenként és elkülönítve nyújtják le ajánlataikat.“ Már bocsánatot kérünk, de az Magyarország ipari és közgazdasági érdekei szempontjából épen nem mellékes körülmény. Ha már a közös hülügyminisztérium jónak látta ezúttal is a versenyképes kisebb ipartetelepeket a versenyből teljesen kizárni, legalább két elv emeltessék szigorúan érvényre, hogy t. i. egyfelől a magyar ipar számára legalább is a quota-arány biztosittassék, másfelől pedig, hogy a szál litóképes mngyar bőripar-telepek, mint egészen független magyar konzorczium, nem pedig az osztrák gyárosokkal egyesülve szorgalmazzák és nyerjék el legalább 32%-át a hadsereg bőrnemű szükségletének. Amennyiben tehát a „P. Ll. “ közömbösnek mondja azt, várjon a hazai gyárosok egymás ellen vagy tetszés szerint az osztrákokkal szövetkezve lépnek versnyre, nem látszik tudni azt, amit mi egésen biztos forrásból tudunk, hogy t. i. csupán egy helybeli nagyiparos mellett tör lándzsát, a ki az osztrák gyárosokkal szövetkezve iparkodik az önálló magyar konsortium megalakulását és igy több magyar versenytársnak a szállításban való aránylagos részesülését meghiúsítani. Figyelmeztetnünk kell a „P. Lloyd“-ot arra, hogy nem az ő nagykereskedő és nagyiparos körei vívták ki ezen silány hadfelszerelési koncressiókat és, valamint elvárjuk a kormánytól és a magyar delegácziótól, hogy nem a mindenben, tehát ebben is Béccsel tartó és Bécstől függő bizonyos utak, hanem az egy társulattá egyesülő magyar iparosok érdekében fogja befolyását érvényesíteni. A képviselőház közlekedésügyi bizottsága nov. hó 4-dik napján délután 4 órakor ülést tart. Az utakról szóló javaslat fog tárgyaltatni. A közgazdasági bizottság pedig nov. 2-án d. e. 11 órakor veszi tárgyalás alá a vámkörzetek megszüntetéséről s Bosznia és Herczegovinának a közös vámterületbe vonásáról szóló törvényjavaslatokat. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 5 órakor tartott ülésében, melyen a kormány részéről Szapáry Gyula gr., Kemény G. dr. és Trefort miniszterek voltak jelen, mindenekelőtt a pénzügyminiszter szólalt fel, arra kérvén a bizottságot, hogy az általa benyújtott pénzügyijavaslatok minél előbb s még a költségvetést megelőzőleg tárgyaltassanak, egyebek közt kivált azért is, hogy a javaslatok némelyike által keltett izgalom minél elébb ismét lecsendesitethessék. november, 1879. Szombat 1. Iirkinek« ki«M.Untalt gadapist IV. himző-atcza is kalap-utczi sarkin i. szám. Csak bérmentes levelek fogadtatnak «. Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési díj: Vidékre pestén vagy helyben hashoz hordva: ■fj*we........................................*«.bélévre • Negyedévre .»<•«»«.•.. 11*“* ........ h.— Egy hőrel ; 1 . u| Ey szia a krajnár«* Bujanovics Sándor ezen izgalomra hivatkozva kérdi, nem hajlandó-e a miniszter e t javaslatokat visszavonni ? Mire a pénzügyminiszter kijelenti, hogy e javaslatok meggondoltan nyujtattak be s meg van győződve, hogy az általuk keltett izgalom nem lesz tartós annál kevésbé, minthogy a felhozott aggodalmakat nem tartja alaposaknak. Kijelenti, hogy a javaslatokat nem szándékozik visszavonni. A bizottság rövid tárgyalás után elhatározza, hogy a törvényjavaslatokat még a költségvetés előtt fogja tárgyalni s a tárgyalást a jövő csütörtökre nov. 6-ára tűzte ki. Egyúttal megválasztattak e javaslatok előadói is és pedig, a földtehermentesitési, szelsődézsmaváltsági-, cseléd-, nyeremény- és kereseti adóra vonatkozójavaslatok előadójává : Hegedűs Sándor ; a kőolajadó törvényjavaslatra: Wahrmann Mór; a szállítási adóra: Dániel Ernő s a legközelebbről benyújtandó védelmi tjavaslat előadójává : Molnár György. Ezután a költségvetés tárgyalására választattak meg az előadók, nevezetesen: a kir. udvartartás, a miniszterelnökség, horv. minisztérium stb. költségvetéseire: Láng Lajos; a belügyire Rakovszky István; a pénzügyre: Hegedűs Sándor; közm. és közlekedésire: Dániel Ernő; a földm. ipar és kereskedelmire: Wahrmann Mór; vallás és közoktatásira: Kautcr Gyula; igazságügy: Szögyény László és a honvédelmi tárcza költségvetésére: Molnár György. A bizottság a költségvetés tárgyalását az említett kisebb törvényjavaslatok után lehetőleg még e hóban kezdi meg. Lukács Béla kérdésére egyúttal kijelenti a pénzügyminiszter, hogy a zárszámadások legközelebbről a bizottság rendelkezésére fognak bocsátatni a számszék által készített 10 évi kimutatással együtt. Helfy Ignácz ez alkalommal az alapok és alapítványokról szóló kimutatásokat is sürgeti. Tárgyalás alá került ezután a közoktatási miniszter által a József-műi egyetem és az állatgyógyintézet adandó elnevezésére emelendő állami épületeket illetőleg benyújtotttjavaslat,mely szerint e két intézet felépítésére 720,000 ftnyi kölcsön vétetnék fel s ez kamatostól 50 éven át 50,000 ínjával törlesztetnék. Jelenleg az állam évi bér fejében 47,960 frtot fizet; a tanároknak és az intézetek személyzetének lakpénz fjében 2040 frtot és így a törlesztési összeg nem volna nagyobb a nevezett intézetek elhelyezésére eddig évenként fizetett összegeknél, mihez még hozzájárul azon 150,000 frt is, amelyet a főváros ajánlott fel a műegyetem felépítésére. Trefort miniszter indítványára — minthogy e javaslattal tervek vannak kapcsolatban — e tervek és költségvetések áttanulmányozására egy albizottság küldetett ki, melynek tagjai: Wahrmann Mór mint elnök, Kauter Gyula, Harkányi Frigyes, Helfy Ignácz, Máriássy Sándor jegyző és Móricz Pál. Végül tárgyaltatott az átalános munkássegély egylet kérvénye, melyben segélyt kér és az vett ház után kivetett illeték elengedését kéri. általa a bizottság a kérvényt elutasította, mert a fenálló törvények mellett ily elengedés nem lehetséges, minthogy az illetéktörvény a jótékony egyleteknek az örökség vagy adományozás utján nyert összegekre nézve úgy is előnyöket nyújt, s mert veszélyes praecedensnek találná, hogy az ország oly számtalan jótékony egyletével szemben épen egynél tétessék törvényhozás utján a kivétel, mely az adásvevés utáni illetéket is elengedné. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi jj ülést csütörtökön nov. 6-án d. u. 6. órakor tartja a bizottság. Budapest, okt. 31. Miután annyi sok hirlap az osztrák-német szövetség írásban történt megkötését mint tagadhatatlan tényt állította fel, most több helyről érkező tudósítások azt valótlannak mondják s nemcsak a „Kölnische Zeitung“-ot, hanem Puttkammert, ki ezen lapra hivatkozott is meghazudtolják, sőt igyekeznek bebizonyítani, hogy ezen szerződés oly formán, mint azt a „Kölnische Zeittung“ állítja, nem is köttethetett meg.. JE hivatalosan semmi sincs ez ügyben jelentve s így a világ azt ahhoz képest, mint érdekeinek megfelel, történtnek vagy nem történtnek tekinti. Annyi minden esetre bizonyos, hogy ha ilyen szövetség köttetett, ez azért tartatik titokban, mivel nem szenvedné meg a közvélemény ítéletét. Hicks-Beach angol miniszter Birminghamban tartott beszédében Bright manchesteri beszédét igyekszik megczáfolni, de czáfolatában igen szerencsétlen, mivel olyanokat állít, mik sem Hartington, sem Bright érveit nem gyengítik, a többek közt azt mondja, ha Anglia Afghanisztán ellen nem kezdett volna háborút, a muszkák most Konstantintinápolyban lennének, holott az afghán háború 9 hóval a berlini kongresszus után tört ki, mely által már meg volt akadályoztatva Konstantinápoly elfoglalása a muszkák által. Védte a kormányt azon vád ellen, hogy annektál s azt mondja, hogy sem Afghanisztánt, sem a zuluföldet nem annektálták, a Fidzsi szigetek és Transvaal annexiójába pedig a parlament többsége is bejegyezett. Az agrárius mozgalom Irhonban nemcsak tart, hanem növekedik, elébb csak Connaught és Armaghban, most már Ulsterben, Munsterben, Leinsterben és Londonderry vidékeken is elterjedt így tehát egész Írországban 20 millió 300 ezer acre (angol hold) közt 4 millió 700 ezer acre parlagon heverő föld. Az ír parasztok azt kívánják, hogy legalább az osztassák ki köztük , azon ellenvetésre, hogy ezen parlagon heverő földnek nagy része hegyes, azt válaszolják, hogy az ír hegyek koránt sem oly magasak, mint a svájcziak és tiroliak és ezen országokban a hegyen fekvő földet is munkálják, holott az írországi hegyek talaja a földmivelésre sokkal alkalmasabb a terményekre, mint akár a svájczi, akár a tiroli hegyeké. A ghilzaik guerilla háborujok Anglia ellen az által válik súlyossá az angolokra, hogy a ghilzaik az angoloktól mindenütt a tizet vágják el. így tettek az asszamiak is, úgy hogy az angol hadsereg helyzete nagyon válságos, daczára mindazon győzelmeknek, miket az afghánok felett kivívtak. Ez az oka, hogy most az angolok a Satargarban szorost kénytelenek elhagyni. — Roberts tábornok pedig csak heliográf által áll összeköttetésben Ali Khei 11e 1. A marseilli szocialista kongresszusban Bernard Grenobleből igen heves beszédet tartott, melyben azt hangoztatta, hogy a népnek háborút kell kezdenie a papság, az arisztokráczia és a bourgeoisie ellen, beszédét ezen szavakkal „éljen szocziális forradalom!“ végzi. Lyonban is egy volt a kommunarchot, ki most tért vissza amnesztiával Francziaországból, Gáre 1 egykori hirlapirót megválasztottak községi tanácsosnak. A muszka kormány legújabb ukára által valamennyi zsidónak kiűzetése a doni kozákok földjéről meg van parancsolva, sőt már végre is hajtatik. Az ottani zsidókat azzal vádolják, hogy az egész vidéken legdrágább áron összevásárolják a gabonát s azt addig tartogatják, mig a vidéken ínség nem áll be s akkor roppant nyereséggel ismét elárusítják. Némelykor az ilyen gabona megdohosodik és megromlik, de minthogy más nincs, az emberek azt is megveszik s igy ez által betegségek is támadnak. A muszkák expedícziójáról a tekke turkománok ellen semmiféle újabb jelentések nem érkeznek, mivel a muszka kormány a táviratok továbbítását betiltotta, így történt, hogy még most sincsenek bizonyos és részletes adatok a göktepei vereségről. Valamint akkor,amikor a rqusz AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. Akik a halállal tréfáltak. Szomorú napon vig tárgy. Ne róvj meg kedves olvasóm, mert hidd el, őszintén mondom, inkább azért teszem ezt is, hogy a nyomott, lehangolt kedélyt földerítsem. Halál és tréfa, sehogysem illenek össze. De mire nem képes a találékony emberi elme ? még azt a rettenetes halált is kigúnyolja, élezel a sír fölött, mint nemrégiben olvashatod is, hogy egy öreg magyar végrendeletében hagyta meg, miszerint koporsója mellett czigányok húzzák kedves dalát s halotti torán torkig egyék és igyák magokat kísérői. És úgy jön, miként meghagyó. Az öreg ur vígan ment a másvilágra. A múlt években egy ifjat ismertem, ki halálos pillanatában odahivatta a czigányokat s a legvidámabb nóták mellett tánczolt át a koporsóba. Azonban ilyen tréfák mi köztünk csak nagyritkán nők meg. Az a komoly, vallásos angol nemzet estekintetben kiválóan szeret különczkodni, s azt hiszem, nem untatlak, ha néhány esetet elősorolok. Halottak napján, vagy azután pár nappal szabad ily tárgyakról értekeznünk. Kevés embert ismerünk olyat, ti szegről szegre megrendelje, hogy milyen temetése legyen, de ha mégis találkoznak elvétve egyesek, azok bezzeg kitesznek magukért. Néhány éve halt el Londonhoz közel egy kitűnő orvos, ki határozottan kikötötte, hogy rokonai feketében ne jelenjenek meg temetésén, sőt fehér virágot tűzzenek gomblyukukba, jelentve ez által örömüket. Ha pedig valamelyik ezen ő utolsó kívánságát megszegné, az örökösödésből kizárandó. Mont-Gaillardban 1822-ben egy jókedélyű úriember halt meg, ki szintén oda rendelte a zenészeket, meghagyván, hogy egészen a temetőig kedvencz darabjait húzzák. Házát örökzölddel diszittette föl, s azon rokonára hagyományozta, ki a temetési szertartás alatt a legjobb ilyen kaczag. Egy különcz franczia, ki életében drágaköveket s pénznemeket gyűjtött, halála által akarta megörökíteni nevét. Meghagyta, hogy disznóbőrbe göngyöljék holttestét s koporsó nélkül egy talicskában tegyék a sírba. A kísérők cserfagallyakat tartottak kezekben s a temetőből visszajövet általa meghatározott órában s perezben a hivatalos közeg kinyitotta a gazdag gyüjteménynyel megrajzott szobát s vihetett mindenki azt, a mihez juthatott. Azonban ezen utolsó rendelkezését mégsem lehetett végrehajtani, mert mihelyt meghalt, a gazdag gyűjteményt szolgái rakták zsebre. Egy Zimmermann nevű úri ember, ki 1844-ben szenderedett el, átok alatt hagyta meg rokonainak, hogy őtet ki ne kisérjék. Egy talicska, egy ló, egy kocsis elég. Hozzátette, hogyha akad mégis valami szemtelen rokona, ki koporsója mellé tolakodik, keservesen meg fogja bánni, mert ahoz visszajön s megkínozza, ha ugyan lehet. Z. ur pedig pajtásainak jelentékeny összeget hagyott, hogy évenként az ő halála emléknapján kedvencz mulatóhelyökön összegyűlve jól kimutathassák magukat, s mikor már torkig vannak, látogassanak el az ő sírjához is s egy lyukon öntsenek le egy pár üveg pezsgőt. Tompson Margaréta szintén ügyesen végrendelkezett temetéséről. Bájos nő létére korántsem gyönyörködött annyira a virágok illatában, mint a burnótban. Meghagyta Sára nevű szolgálójának, hogy koporsó zárás előtt hintse be az Ő holttestét jó vastagon burnóttal; továbbá úgy rendelkezett, hogy koporsóját azok vigyék, kik a községben legtöbb burnótot fogyasztanak el. A gyászkiséret részére burnótos szelenczék állottak készen, hogy útközben burnótozhassanak, sőt a jó Sára az utat is burnóttal hintette be s a papnak is kötelességévé volt téve, hogy legalább is húszszor szippantson. Föld helyett burnótot hánytak koporsójára. Oliver János süsse gazdag molnár halála előtt harmincz évvel malmához közel építtette sírboltját. Mikor aztán elszenderült, fehér koporsóját nyolcz fehér ruhába öltözött férfi vitte. Az egyházi szertartás után egy fehérbe öltözött tizenkét éves leányka búcsúztatta el, a molnár által készített verseket olvasván föl a gyászmenet előtt. De lássunk már pompás temetést is. Egy pár évvel ezelőtt halt meg Új-Yorkban egy gazdag milliomos, kinek temetésére ezrével tódult a nép. A milliomos márványtermében tették ki közszemlére a holttestet. Gyönyörű virágkosárban feküdt; derékalja fehér bársony volt, arany virágokkal hímezve. A kosár maga vert ezüstből készült arany arabeszkekkel s fogantyúkkal. A gyönyörű virágkosár nem állványon nyugodott; kamélia, rózsa, liliom, jázmin, ibolya bokrok közé volt elhelyezve. Mindenütt virágok vették körül; kaméliacsillagok, rózsakoszorúk. A templomot is élő virágokkal díszítették fel. A szószék mellett egy virágokból készült kereszt volt látható s tetején violacsokorral, jázmin füzérrel ékesítették fel. A felvirágozott ezüst koporsót vörös czedrus szekrénybe helyezvén, üvegezett oldal ravatalra tették föl. A ravatal fekete posztójáról hófehér, aranynyal hímzett csipkék lógtak le a földig s hosszú uszályban söpörték az utczát. a ravatalt hatvan kocsi vette, mindegyik kocsisnak uj fekete kalapot kőés selyem kertyüt hagyományozott. A templomot is, hol az isteni tiszteletet tartották, virágokkal díszítették föl, s a papság beleegyezett abba is, hogy az orgona világi dallamokat játszók, mert a milliomos ezen föltét alatt hagyományozott nagy összeget az egyháznak. Stepney-ben halt meg nehány évvel ezelőtt, egy egyén, ki szintén rendkívüli temetkezést rendezett be magának még életében. Mint lelencz vetődött e városba s utczatisztitással kereste először kenyerét. Az utczaseprőből idő multával vagyonos ur lett, a mennyiben az egész város utczaseprését ő bérelte ki s vállalatát más városokra is kiterjeszté, ezenkívül még a kéményseprés is az ő tiszte volt. Utczaseprők és kéményseprők általi ravatala körül hétköznapi munkás öltönyükben s lefordított szerszámaikkal. Szép koporsóját szemétbe s korommal telt kocsiba kellett fektetni, felibe pedig fehér tollat raktak, hogy azt a szél a kormos kéményseprőkre s szennyes utczaseprőkre fújja. A kéményseprők messziről is felgyülekeztek, mert mindegyikről megemlékezett végrendeletében. De volt már temetés halott nélkül is. Ezt a tréfát egy hatalmas császár engedte meg magának, ki V-ik Károly név alatt uralkodott. Látni óhajta saját temetését. A kápolnában elkészítették a barátok a császári sírt, behelyezték oda a koporsót, a császár pedig nagy komolyan belefeküdt, míg a gyászoló bénítok elénekelték fölötte a gyászdalt. Mikor a szertartásnak vége volt, ott hagyták szokás szerint a koporsóban fekvő álhalottat, ki megunván a hosszas heverést, a hideg sírból felment a maga szobájába; de szerencsétlenségére a tréfának megadta ám az árát, mert olyan lázt kapott, hogy abból aztán nem tudván kilábolni, nemsokára aztán nem ő feküdt, de igazán s komolyan belefektették a koporsóba. V. Károlynak roszul sikerült életét egy ghenti polgár utánozta. Farrazinnek hívták, ki a háború alatt gazdagodott meg. Fejébe vette, hogy a kapuczinusok zárdájának kertjében csináltat magának sírboltot. A helyet az élelmes barátok jó pénzért át is engedték. — A barátok itt is elvégeztek minden szertartást s Farrazine végig mosolyogta koporsóján ülve a gyásztisztességet. — Azonban még sem érhette meg, hogy a szép sírboltba temessék el, mert fia vonakodott lefizetni a követelt nagy összeget. A barátok lerombolták a sírboltot, s a halottnak be kellett érnie azzal, hogy a városi temetőben nyugodjék. Legalább életében ünnepélyesen temették el. 1865. deczember 1-én a plaistovi papháznál megjelent egy idegen, hozván magával egy hivatalosan kiállított orvosi halotti látleletet, mely Donat Vitainak november 29-én szívbajban történt halálát igazolja. Ugyanazon nap reggelén a Low Leytoni sírásót értesítik, hogy másnapra sírtasson. Délután pedig egy magát Rubini úrnak nevező egyén jelentkezett a Mile-rovadon levő temetkezési egyletnél, megvett egy kész koporsót, s két napszámossal kivitette a vasúti állomáshoz váltott Low-Leytonba, magával vivén a s jegyet plaistovi plébános bejegyzési okmányát. Letonba érve, a már nehéz koporsót letetette a kápolna elé. A plébános elmondja a szertartást s a koporsót ünnepélyesen viszik a temetőbe. El is temették. Néhány hét múlva özvegy Donatdó asszony küldi Párisba férje halotti bizonyítványát egy biztosító intézethez, követelve a háromszázezer frank biztosítási díj kifizetését. az angol ügynök tudva, hogy Donat szökevény kereskedő volt, ki hamis csődött mondva illant meg, mindjárt gyanakodott; a mentén követelte a koporsó fölásatását, helyszínére hogy az azonosságot törvényszékileg meg lehessen állapítani. A koporsó tele volt kővel és ronggyal. Donat ur maga jelentette be magát halottnak, hogy a biztositó társaságot rászedhesse , s ha nem lett volna részhiszemü egyén, terve sikerül is. A büntetés elől Amerikába szökött. Nemrégiben történt Berlin szomszédságában egy kis faluban,hogy egy öreg pár előre megkináltatta a két koporsót s ott tartották mindkettőt a kamarában, alkalmilag azonban, mielőtt rendes használatba jönne, gyümölcsöt, kenyeret, vajat és sajtot tartottak e szomorú deszkaalkotmányokban. Végül egyszer csak az öreg gazda kimúlik a világból. Katonafiát Berlinből hazahívják a temetésre. Az özvegyasszony kiüríti az egyik koporsót s az ételnemüeket a másikba rakja s hogy temetés alkalmával hozzá ne férhessen senki sem, fiával leszegezteti. Az öreget pedig a másik üres koporsóba helyezik el. Másnap a halottvivők a két koporsót összetévesztvén, a gyümölcscsel s ételnemüekkel teli gyászhajlékot viszik ki s temetik el. A temetésről hazajövet a katona megéhezvén, kéri anyját, hogy egyenek valamit, az öreg nő kimegy a kamrába, felfesziti a koporsót, hát a jó öreg ott fekszik . . . helyette a gyümölcsös koporsót temeték el, így szoktak tréfálni a halállal. Lapunk mai számához egy tv melléklet van csatolya.