Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)
1879-11-05 / 304. szám
Ám elitélt utftlsdarái Madarász tegnap este jóízűen költötte el vacsoráját, mely tormás kolbászból és sörből állott. Ez volt utolsó étkezése, ezután kivégeztetéseig se nem evett, se nem ivott többé semmit. — Vacsorája után hozzáfogott a búcsúlevelek írásához. — Mint már említettük már az első soroknál elálmosodott, abba hagyta,tehát az írást s azt mondva, hogy megfájult a nyaka, mert már régóta nem irt, szivarra gyújtott, lefeküdt ágyára és csakhamar elaludt s aludt meglehetősen nyugodtan éjfél utáni 1 óráig. Ekkor fölkelt, s szeretőjének irt levelet. A levél 4 sűrűn írott lapra a t. jed, s 4 óra volt, mire elkészült vele. A levelet, nmyet alább közlünk, felolvasta Győrynek. Mivel tintafolt esett a levélre, még egyszer lemásolta azt, s egy tegnap kapott ezüst forintost tett a levélbe,, azután Győry Vilmosnak adta át, megkérvén, őt, adja kézhez. 4 óra után kezdődött meg az ájtatoskodás. A gyilkos, mint mondják, többször zokogni kezdett, s bár helyzetének teljes tudatára soha sem jutott, az a gyermekes hetykeség, melyet tegnap mutatott, elhagyta. Győry Vilmos egész éjjel egy széken ülve virrasztott oldala mellett s reggel nagyon is meglátszottak arczán az álmatlanság és a fölindulás jelei. Körülbelül négy óra körül, hallotta az udvaron a tompa ütéseket, a mint a bitófát verték a földbe. Nem szólt semmit, de szemeiben a lelkész szavaira könyek gyűltek. Tegnap azt monda a törvényszéki orvos, hogy a halálbüntetés neki még jobb, mint a 20 évi börtön. Madarász erre azt mondta, hogy ő jobban szeretné a 20 évi börtönt, mert — úgymond — mindennek vége van, a 20 év is egyszer véget érőes én bolond lennék, ha utolsó pillanatomig nem bíznék megkegyelmeztetésembe, * * Dr. He ts Ödön, az elitélt védője, mint tudva van, nem nyerhetett kihallgatást ő felségénél. A buzgó védő azonban még nem mondott le minden reményről, s a következő táviratot intézte ő felségéhez: „I. Ferencz József Magyarország királyához. Felséges uram! Soha sem gondoltam, hogy pályám kezdetén kegyelmet jöjjek esedezni, de most koldulni jövök egy embertársamért, kinek védője vagyok. Madarász János védenczem felett holnap reggel 7 órakor végrehajtatik a halálos ítélet. Testben, lélekben megtört fiatal életét kérem. Te azt meg nem tagadhatod. Jobbágyi alattvalói hódolattal Hets Ödön.“ u , . Midőn Madarászt a vesztőhelyre kivezették, meghagyta August börtönfelügyelőnek, hogy miután már írni nincs idő, mondja meg Hets Ödönnek, hogy köszöni mindazt, mit érte tett. „Mondja meg neki, hogy az isten áldja meg érte, utolsó gondolatom is Ő lesz.“ Ezek voltak utolsó szavai. ” A kivégzés előtt, tsz alatt a kora hajnali órákban a fogház előtt már gyülemlett a kiváncsi közönség úgy így már 6 óra előtt az ott felállított 12 gyalog s ugyanannyi lovas rendőrnek ugyancsak munkát adott a közlekedés s a rend fentartása. Bár a belépti jegyeken a bemenet 6—7 óra között volt megengedve, mégis 6 óra után sem bocsáttatott be senki, maguk a főváros által kiküldött bizalmi férfiak sem. Mintegy fél hétkor megjelent a végrehajtáshoz kirendelt katonai segédlet, az itt állomásozó Schmerling ezred második százada teljes békelábon, s mars adjustbungban Donhoffer kapitány vezénylete alatt. A század bevonult a fogházba nemsokára azonban egy szakasz ismét kijött s fejlődött vonalban állást foglalt a bejárat előtt segédkezet nyújtandó, a mármár gyengének mutatkozó rendőrség és t gházi őrségnek. A nagyszámú közönség folyton szaporodott, előállott ama tömeghullámzás, melyben senki sem ura többé lábának, hanem megy mert viszik s áll, mert minden oldalról meg van támasztva. ..-A a rendre féltékeny kapitány jónak látta szuronyt szegeztetni a belépti-jegyekkel flfegyverzett s első sorban álló közönségre. Meghúztuk tehát magunkat a mennyire lehetett. Végre megjelent a törvényszék, s kezdődött — nem kis harcz nélkül ugyan — a bebocsáttatás. A fogház második udvarába egy kis ajtón át léptünk. A bitófát, mely az 5-ik és a 3-ik börtönhöz vezető előcsarnok előtt két lombtalan akáczfa között volt felállítva, a három szakasz fogta körül és zárta el jobb és bal szárnyával az épületre támaszkodva. A siralomháztól a katonai négyszögig kettős rendőrkordon állott. Csípős fagyos szél kellemetlenné tette a várakozást, mindenki feszülten várta a történendőket s kíváncsisággal nézett az elitélt megjelenése, magatartása s lelki állapota elé. Az akasztás megnézői közt sok ismert egyéniséget is láttunk. Ott voltak a többi közt: az Ábrányi testvérek, (kik állítólag tíz akasztófáról egy darab kötelet is lemetszettek), Pázmándy Dénes, Halmi színész, Gresruss Ágost, (ki „mint aethetikus“ kapott jegyet), Batthyányi Elemér gr., dr. Thallóczy Lajos, Martonfalvyék, számos Hírlapíró, orvos, kriminalista és mások. Az elitélt szeretője, Kárász Teréz (egy széles képű, pufók, nagy orrú, közönséges arczú magas nő, kit azonban néhány lap mégis szépnek kiáltott ki,) is be akart az udvarra furakodni, hangoztatva, hogy ő a „Madarász szeretője“ , de nem engedték meg neki, hogy Madarászt meghalni lássa. Még 15 percz hiányzik a hét órához. Az arczokon kandiság, várakozás, félelem, undor vegyül egymással. Sokan ágaskodva nézik az akasztófát vagy fe állnak az udvar hátsó részében levő padra és ládára; mások megállnak a siralomház ablaka előtt, honnan látható a halálnak eljegyzett ítja, a mint fegyveres öröktől körülvéve Győryvel föl s alá jár. Szürke kabát és nadrág, fehér vászonkendő nyakán és alatta durva ing van rajta; arcza fakó, mozdulatlan, tekintete bamba, cretinszerü, magatartása merev; szóval a benyomás, melyet az alacsony, sovány, kis szőke bajuszu ficzkó kelt, maga a Bivárság, mely borzongatva futja át a néző tagjait. Közvetlenül hét óra előtt szél kerekedett s erős széroham megczibálta az udvaron levő fáknak már nagyrészt kopasz ágait. A néphit erre azt szokta mondani : Valaki fölakasztotta magát. Különben derült, fagyos nap, az első téli nap volt ma. Az ítélet végrehajtása. Kevéssel 7 óra után megnyílt a siralomház ajtaja honnan Madarász 4 fegyházőr között, törvényszék kirendelt tagjai s a lelkész kíséretében a kilépett s biztos lépéssel haladt a vesztőhelyre, hol a bitó alatt emelt fővel megállóit. Szemben vele Bakos kir. ügyész, Matorovszky trvszéki biró s Gyürky trvszéki jegyzők állottak fel, mig mögötte a hóhér s legényei végzetes alakjai tűntek fel. A börtönöknek az udvarra nyíló ablakai vastag pokróczokkal voltak eltakarva s az őröknek folytonosan kellett vgyázniok, mert egynéhány ablakon mozgott a pokrócz, s a benlevő rabok mohón kerestek nyílást azon, hogy a kivégzést láthassák. A siralomházban Madarász János imával töltötte utolsó fél óráját. Tegnap este 11 órakor feküdt le, miután szeretőjét megölelve, tőle elbúcsúzott. Győry Vilmos, a helybeli ev. község érdemdús lelkésze, az egész , éjen át az elitéltnél maradt, a hit vigaszával látva el őt.’ -v-Gyürky jegyző most újra felolvasta a halálos ítéletet, mire Matavovszky trvszéki biró‘*ő felségének az ítéletet helbenhagyó legfelsőbb elhatározását ismételé,• melyemán vádlottat átadd az ügyészségnek, ez pedig a bakónak. Madarász az akasztófához vezető lépcsőzsámoly élől kezdetben szemlesütve állott, nemsokára azonban kinézett s összeránczolt homlokkádaczkifejezéssel szemeibn végig pillantott a megjelenteken. — ■ Az Ítélet felolvasása után is közönyös maradt, egy arczizma sem rándult meg, melyből az emberi érzés jelenlétére, lehetne következtetni, egy vonás sem árulá el azon harczot, melynek belsejében dúlnia kellett, szemben léte utolsó perczeinek tudatával, s melynek jelenléte még az állatnál is kifejezésre jut. Ha semmi sem bizonyította volna, ha önbeismerése nem igazolta volna gyilkosi állatiasságát — ezen minden emberi érzést megtagadó s páratlan fásultság s megrögzöttség, mely a bitó alatt való magatartásában nyert kifejezést, legszólóbban konstatálta volna bűnös voltát s azt, hogy oly vétek elkövetésére csakis ily egyed volt képes. Megkezdődött az ítélet végrehajtása. A hóhér legényeivel előlépett kezeit elől összekötözök, azután lábaira erősíték az alsó hurkot, melynek vége az akasztóik alján megerősített csigán volt keresztül huzva, azután megfogák s a zsámolyra emelve odatámaszták a bitófához. Kipedzett bajuszszal, köny nélkül lelketlenül tekintett alá. Alakja azonban ekkor már megtört. A halványság, mely meglátszott rajta már akkor, midőn a siralomházban volt még nagyobb mérvű lett s arcza kékes sápadt szint öltött. Midőn felemelték a bitófa lépcsőjére, már roskadoztak lábai. Kozarek ezalatt a hágcsóra fellépett, s az elitélt nyakába tévé a burkot, mely műtétnél vádlott még maga is segitségére volt, a s nyakát jobbra-balra forgatva igazitá a kötelet, hogy jól illeszkedjék nyakához. a közönség soraiban e páratlan szemtelenség a legnagyobb megbotránkozást idézte elő s kiölte még ama parányi részvétet is, mely talán még meg volt iránta, s a melyet utóvégre mégis érezünk a bűnös iránt, midőn idáig eljutott. A zsámolyt elrántották, a lábhurkot megránták, a hóhér bal kezével állát, száját s szemeit lefogván, másik kezével pedig kétszer balra forgatá fejét. Egy roppanás s Madarászon az ittlét végre vot hajtva, a hóhér leléptt a hágcsóról s meghajtá magát a törvényszék előtt. gyek Egy rángás sun volt látható csak a láb beremegése árulá el a lélek megválását a testtől Midőn a hóhér elvond kezét a kivégzett arczáról, ez mosolygott s csak fokozatosan változott át arczszivóvel egyetemben komolylyá s halvány kékessé. Kozarek hóhér oly gyorsan végezte el a borzasztó műtét előleges teendőit, hogy a kezdettől fogva, addig míg a létráról leszállva, levett kalappal jelentette a tvszek tagjainak, hogy „mitörtént“ alig fél perez múlhatott el. A testen semmi nyoma se volt a fájdalomnak vagy halálküzdelemnek. A hóhér a kidülledő szemeket s kilógó nyelv rémes látványát fehér keszkesős kezével hárította el, letörölte a halál verdéket, mialatt a közönség meghatott csendben várakozott. A műtét befejezése uán 13 percz 50 másodperczczel végre dr. Glück Ignácz törvényszéki és dr. Szikszay Ferencz börtön-orvos konstatálják, hogy a kivégzettnél minden életműködés megszűnt Madarász elvette a gonoszok büntetését; kivégeztetésének nem az volt a czélja, hogy kiengeszteljen, hanem, hogy megnyugtasson. Ilyen fásult, megrögzött gonosztevőnél kiengesztelésről nem lehet szó ; a ki őt ma látta az akasztófa alatt, meggyőződhetett, hogy ennek a halál irgalom. A katonaság imára vezényeltetett s Győry Vilmos a közönség felé fordulva, födetlen fővel nahány megható szóban halotti fohászt mondott. „Teudod, urán, — úgy szólt, — ki előtt a sötétség is világosság, mily megbánólag vallotta be az elmúlt éjen súlyos bűnét; mily fájdalommal, mennyi könyhullatással szánta meg, a mit elkövetett ősz atyja és családja, saját maga, embertársai és az Isten ellen. Mint a te szent igédnek szolgái s mint embertársai a boldogtalan elköltözöttnek, nem itélünk többé felette .............Szigorú, de igazságos ítéletét kimondotta a törvény . . . Mi, mint embertársai csupán a részvétnek s a felebaráti szeretetnek megbocsátó és szánó érzelmével emeljük hozzád szemeinket, kérve téged, légy te kegyelmes az elköltözött lelkének a te szent fiad az üdvözítő Jézus Krisztus által, amen. Velünk pedig mindnyájunkkal legyen a mindenható isten fegyelme, a fiúnak szeretete és a szent léleknek bátorító és vigasztaló ereje.“ A közönség mélyen megrendülve hallgatta a lelkész szép szavait, szemben az akasztott bullájával, mely már egészen szederjessé változott. katonaság levette szuronyát sem indult. A törvényAszék képviselői szintén elmentek a közönség nagy részével. Csak az orvosok maradtak a helyszínen, kik a bulla bonczolását várták. Közbotránkozást keltett Horváth fogházfelügyelőnek a Fortunából, a közönség irányában tanúsított durva, neveletlen ingaviselete. Gorombáskodás volt e hatalmas urnák minden szava, úgy hogy sokan, kik nem ismerték, azt hitték, hogy Kozárék egyik segédje. Ajánljuk őt felebbvalóink figyelmébe, tán tesznek róla, hogy az általa viscenirozott botrányért lakoljon. A kivégeztetési jegyzőkönyve. A halál orvos törvényszékileg lett konstatálása után mintegy 25 perczczel a hulla levetetett a bitóról s s bonczhelyiséggé átalakitott szabómü,helybe hozatott. A katonaság elvonult s a törvényszéki küldöttség a fegyházi irodába ment, hol a kivégeztetés felett a következő jegyzőkönyv vétetett fel: Jegyzőkönyv felvétetett Budapesten 1879. november 4-én reggel 8 órakor a budapesti kir. fenyitő törvényszéknek f. ó. november 3-án 20507 ez. a. hozott s rablógyilkosság miatt kötél általi halálra ítélt Madarász János ítéletének végrehajtása tárgyában. Jelenlevők: a törvényszék részéről Matavovszky Arthur k. törvényszéki biró — Gyürky Miklós törvényszéki jegyző dr. Glück Ignácz törvényszéki orvos, dr. Likszay Sándor kir. fegyházi orvos, az ügyészség részéről Bakos János kir. alügyész és 12 városi bizalmi férfin. A kiküldött törvényszéki tagok a kiküldetési végzés szerint november 4-én 62 órakor megjelentek a budapesti fegyházban s miután a kir. ügyézség által az ítélet végrehajtására, valamint a rend és biztonságra vonatkozó intézkedéseit rendben találták a bizalmi férfiakat meghívott fővárosi polgárok névsorának felolvasása által azok jelenléte konstatálva lett. Madarász János börtönéből illetőleg az utolsó órái eltöltésére szánt helyiségből reggel pont 7-kor elővezettetett s a bűnügyében hozott ítéletek kivonatosan, valamint ő cs. és ap. kir. felségének 1879. október 26-áról kelt legfelsőbb elhatározása, melynek értelmében az igazságszolgáltatásnak szabad folyást engedtetik, felolvastattak. Miután ez megtörtént, a törvényszéki kiküldöttek átadták az elítéltet a végrehajtó hatalomnak s az ügyészség képviselőinek. Bakos János királyi alügyész erre a végrehajtás hivatott közeget, Kozarek Ferencz foganatosítására hóhért, kötelessége teljesítésére utasította. Madarász János 7 óra 3 percz 50 másodperczkor a bitóra ellehetett s a halál 13 percz 50 másodpercz alatt következett be. A jegyzőkönyv továbbá konstatálja az Ítéletnek teljes rendben történt végrehajtását, valamint azt, hogy a hóhér ügyesen s gyorsan végző kötelességét. Végezetül pedig köszönetet és elismerést tartam az Győy ev. magyar lelkésznek önfeláldozó Vilmos budapesti odaadásáért, a melyet az elitélt iránt utolsó perczéig viseltetett. Következnek az aláírások. A lánczolás. Harmincz perczig függött a test bitén. Ekkor Kozarek leemelte azt s az udvaron levő nagy kamrába vitette, hol a bőnezoló asztal már készen állott, s a sebészi vágó műszerek ki voltak lakva. A bullát levetkőztették, s a durva szőr fegyenc ruha alól előtűnt a kivégezett izmos, egyenletes alakja, melyet a bő öltözet egészen eltakart. — A bonczolás rögtön megtörtént. A holttestet Lenhossék egyetemi tanár kérte ki bonczolásra s azt segédje végezte. A hulla körül láttuk a törvényszéki orvosokat, az egyetem kitűnő boncztanárát, Mihálkovics Gézát, ki ngy érdekkel nézte a bonczolást. Midőn a hosszú éles kés végig hasitotta a mellett, az izmok rángatóztak s a még meleg hús gőzölgőtt, főleg a felnyitott belső részek. Rendellenes tünet a bonczolásnál nem tapasztaltatok. A szív még telve volt vérrel, a tüdő léggel. A mellhártya egész ferületén oda volt nőve a mellkashoz, mi a mellhártyán régebben végbement lobos folyamatra mutat. A gége teljes nép volt, s azt különös érdekkel nézték az orvosok. Rózsa gégéje, tudvalevőeg a kötél szorítása által, összezuzatott. Az áll alsó részén látható volt a nyitott seb, mely így mirigydaganat felvágása folytán keletkezett. E daganat skrofulotikus természetű volt, és mint különös jelenség emlittetett a jelen levő orvosok átal, hogy midőn az orvos a fogházban e mirigy daganat elvágásához akart fogni, Madarász, aki ma elég bátran ment a bitófa elé s ott, midőn az ítéletet előtte se olvasták, biztos kézzel levette tövegét, néhány nappal ezelőtt, az orvos késének láttára, mellyel egy ártatlan daganatot akat felvágni. — elájult. A kötél mélyen bevágódott a nyakon. Érdekes volt az agy eltárószeleíe. A bonczasztalon előbb levágták a nulla haját s azt a körülállók között, a kinek épen kedve volt hozzá, szétoszttoták. A bonczoló szolga egy egész csomó hajat kivitt az udvarra, s ott elúsztatta. A koponya felfűrészeltetvén, előtűnt a dús tekercsekbe fonódott agyvelő, mely nem közönséges értelmi tehetségre mutat. Felületén csak néhány Pacchioni-féle szemcse mutatkozott Borzasztó látványt nyujott a rángatózás, mely a test nyitott belső részein s a végtagokon észlelhető volt, s mely főleg akkor jelentkezett, midőn az agyvelőt kivették a koponyából. A nyultagy elválaszt tván a gerinczagytól, ezen rángttázás megszűnt s az egyes izmok akkor reagáltak, midőn azokat megszűrték. Az agyit egészben eltették. Madarász levele kedveséhez. Alább közöljük a levelet a versekkel együtt, melyet Madarász János az éjjel kedveséhez, Kárász Tegezhez irt. Eközben állították fel az akasztófát. Midőn elkészült az Írással, felolvasta a levelet a verseket Győry Vilmos lelkésznek és azután kérte, adná át az ajándékba kapott ezüst forinttal együtt kedvesének. Madarász Írása tömör, erős férfias vonások, sorai sülnek; meglátszik, hogy keze nem reszketett, vége felé azonban már több tolihibát követett el. Reggel, midőn már a katonaság az udvarban felállt, Madarász egyszerre ezt mondá: „Ejnye, megígértem a Tercsinek, hogy küldök a hajamból.* űrre a neki nyújtott ollóval levágott hajából és átadta a lelkésznek, aki azt a levéllel és a forinttal együtt személyesen át fogja nyújtani a kivégzett kedvesének. A levél és vers eredeti fogalmazással, s csak kiigazított helyes Írással következőleg szól: Pest, november 4. 1879. Szeretett kedves Teruskám! Nagy fájdalommal fogtam az tollat a kezemben, melyben az szivemnek az legkeservesebb esetjeit kinyilatkoztatnom kell még egyszer ez életben. Utoljára hozzád, hogy én már az én jó istenemmel egészen kibékültem és ezen bűntényt, melyet elkövettem as meggondolatlanságom matt, igen nagyon töredelmesm megbántam, hogy ily nagyot véghez vittem. És még hozzá az egész családomat ily nagy szégyenben hagytam, hogy a mint még nem is emlékszem, hogy egy rokonom is el lett volna zárva. Csak egyedül én voltam azon rossz erkölcsű fiú, ki nemcsak az családjára hozott szégyent, hanem, még az jövedembelimre is, melynek az szivemet örökös emlékül ígértem, hogy nőül elveszem, az meg egyedül csak te voltál kedves Teruskám, hogy nem úgy Cselekedtem, mint ahogy ígértem, tehát még egyszer igen szépen kérlek kedvesem, hogy bocsáss meg egy eltévelyedett férfiúnak, hogy ily nagy szégyent hoztam te reád is még mint hajadonra. De tehát hidd el, hogy máskép nem küzdhettem, most pedig egyéb emléket hagyni, mint gyászban borult soraim, nem tudok és ezen emlékben hagyott dalai ®, melyet majd itt fogsz olvasni. — Most tehát Isten veled, kedvesem, tiszta szivemből kivánom, hogy légy boldogabb, mint én lettem. Ezzel maradok utolsó éltem perczeig, imádod Madarász János. Ez az én szomorú dalaim. Kiátkozott engem az én mostohám, Hogy ne vegyen be az én sírom sohasem Azt az átkot hagyta árva leltemre, Vessen fel a sirom völgye földszinre. Azért lettem bujdosója hazámnak, Mert nem vállalt mostohám el fiának Hebujdostam ezt a kerek világot Még sem érten, de soha jó világot. Engem hivnak Madarász Jánosnak Kikiálltam én az törvény birálnat, Azt Ítélték szegény árva bűnös telkemre, Hogy halálért halált kell szenvednem. Be van ez az Pest városa keritve, De már mindegy, szebb hazába megyek én belőle Nem koptatom az Pestváros flaszterét Nem is kérik tőlem már az adóját. Fájdalmaimban a szivemet nem érzem Hogy két lábam kezem kereszt vasban van verve Csak azt tudnám, hogy mért van az Eáverve, árva szivem nem is fájna érette, Vasrostélyos az én szobám ablaka, Mely sünien dróttal is van bevonva, Nem is látok most én onnét egyebet, Csak szép kékre beborulva az eget. Az én szivem éltem vége rózsája Melyet hervaszt a siralomnak háza Én Istenem jó istenem teremtőm, Mért nem vittél kiskoromban kezedből. Jaj de széles, jaj de hosszú az ez ut , melyiken kivisznek a síromig, Csak hogy eljött az az időm is már valaha A melyiken bennyugszom az síromban. A vers után következnek még e sorok : Fekete pecsétes az én Levelem, melyet írtam most tehozzád kedvesem, kényes szemmel el ászt olvastad belőle Isten Veled most váltunk el. Örökre. Hosszabb volna az én versem de már időm igen rövid, mert reggel írtam, Isten veled ez a pénz emlék. » TÁVIRATOK, Szeged,nov. 4 (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata). Az elemi kólák fentart'sának Szegedre nézve igen fontos kérdésében a királyi biztos nemrégiben feliratot intézett a közoktatási miniszterhez. Ez utóbbi aztán kérdést tett ez iránt, mennyit fordulhat ilyenekre ezentúl. A királyi biztos útján küldött válasz akkop hangzik, hogy a Szeged város által eddig a valódi szükségleteknek megfelelőig oktatásügyre költött czirka 58,000 frtból most a község alul fog többet fedezhetni az egyenes adó 5%-jának kötelező összegénél, ami jövő évre mintegy 8000 forintot tehetne. A közoktatási miniszer kétség kívül méltányos tekintettel lesz e felterjesztésre annyival inkább, mert Szeged városa eddig a kötelező összegek négyszeresét költötte el évenkint iskolai czélokra, anélkül, hogy az állam részéről e tekintetben bármivel támogatatott volna. Prága. nov. 4. (Az „Egyetértés“ távirata.) A „Narodní Listy“ kijelenti, hogy Rieger beszéde a föderalistáknál nagyon rosz benyomást gyakorolt. A morvaországi nagybirtokosok már azon ponton voltak, hogy Rieger nyilatkozatai után kilépnek a föderalista pártból. Rieger beszéde nem az ellenfeleket, hanem a barátokat találta. Politikai hiba volt az egész beszéd csiszolatlan formája és azért, mert nem volt benne gondolat. Bécs, nov. 4. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Egy itteni lap jelentése szerint az összes hadparancsnokságokhoz már elküldött hadügyminiszteri rendelet értelmében az okkupált területen levő hadi állományban ismét leszállítást fognak eszközölni. Ugyanis a 4-ik hadtest, valamint a 7-ik dandár törzskara és 3 üteg visszahivatik és állandó állomásra küldetik. Ezen felül még 8 zászlóalj gyalogsággal és 2000 teherlóval fog az okkupáló hadsereg megkevesbíztetni. Az okkupált területen levő jelző osztályokat pedig fel fogják oszlatni. Bécs, nov. 4. A „Pul, Corr.“ jelentése Philippopoliról: Aleko pasa tegnap megnyitotta a keletruméliai tartományi gyűlést. Megnyitási beszédében Aleko pasa utal a keresztények és a moslimok között helyreállított barátságos viszonyra és a költségvetés kedvezőtlen kimutatására, tartózkodik azonban minden a politikai helyzetre vonatkozó czélzástól. A gyűlés korelnökévé Reinaldi katholikus püspök választatott; elnöknek valószinüleg Reschkoff lesz megválasztva. Bécs, nov. 4. A „Pol. Corr.“ jelentése Konstantinápolyból: Az izgatottság, melyet az angol nagykövet fellépése a szultán palotájában és a porta köreiben előidézett, még folyvást tart. Daczára szón hirnek, hogy Lobanoff herczeg a szultánnak a legvégső ellenállást tanácsolta volna és a szultán szándékoznék Mahmud Nedim pasát nagyvezérré kinevezni, mégis azt hiszük, hogy a szultán aláveti magát Angolország követelményeinek és Kheiredin pasát meg fogja bizni egy minisztérium alakításával. Alexandria, nov. 4. ^(„Egyetértés“ távirata.) Egy Dzsiddáhból érkező sürgöny jelenti, hogy ott pár nap előtt egy mollah érkezett meg Adenből, hogy az angol kormány külön missziójában Hussein pasa főserifhez Mekkába menjen Ezen küldött Dzsiddáhban kijelenté, miszerint valószínű, hogy a főserif maga is legközelebb fontos ügyben fog Konstantinápolyba utazni. Konstantinápoly, november 4 (Az „Egyetértés“ távirata.) Az angol kormánynak a portához intézett utolsó felszólítását egy 3 óráig tartó konferencia Layard és Mahmud Nedim pasa közt előzte meg. Layard ezen konferencziában biztosítást követelt a reformok minél előbbi és tényleges keresztülvitelére nézve az angol javaslatok alapján. Mahmud Nedim kitérőleg válaszolt, azt állítván, hogy még több időre volna szüksége, mielőtt állásában tájékozhassa magát a kormányzati tevékenysége óta előfordult lényeges viszonyokra nézve. Konstantinápoly, nov. 4. A P. C. jelenti, hogy Taslidzából egy hadosztály Konstantinápolyba rendeltetett, hol most 24.000 ember van összpontosítva. Pétervár, nov. 4. Mint a P. C. jelenti : a kaukázusi hadseregből 16.000 ember erősítés küldetett a tekke turkománok ellen. Lomakin vezérőrnagy a turkmenpusztában szenvedett vereségéért hadi törvényszék elé fog állíttatni. Róma. nov. 4. (Az „Egyetértés“ távirata.) Mezzocapo tábornok a „Nuova Antológia“ nov. 2-diki számában Haymerle ezredes ellen közlött czikke „Siamo pratici“ (legyünk gyakorlatiak) czim alatt jelent meg. Ebben a szerző kimutatja, hogy az ezidei hadi költségvetés 1762 millió lyrában nem elégséges az olasz hadsereget védképessé tenni és még több 10 milliót kíván rendkívüli hadi költségre. Csak nagy hadsereggel, és nagy hadi készületekkel remélheti Olaszország, hogy szavát a nemzetek tanácsában meghallgassák, melyet az emberiség haladásáért akar hangoztatni. A tábornok az olasz nemzetnek tanácsolja, mérsékelje egyelőre óhajtásait, mert majd elérkezik az idő, melyben eddig elrejtett erejét kimutathatja. London, nov. 4. („Egyetértés“ eredeti távirata) Angliának fenyegetései Törökország ellen ez egyszer komolyan vannak gondolva. Az egész esemény Layard • * tudósítása és Mahmad Nedim kineveztetése következtében állott be. sága A képviselőház közlekedési bizottsa d. u. 4 órakor tartott ülésében, — melyen a kormány részéről Péchy Tmás közi. miniszter és Hieronymi Károly államtitkár volt fenn — tárgyalta és átalánosságban elfogadta az utakról szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás több mozzanatairól tárgyhalmaz miatt csak holnap hozhatunk tudósítást. Báró Korb-Weidenheim osztrák kereskedelmi miniszter ma délelőtt hosszabb ideig tárgyalt dr. Kemény Gábor kereskedelmi miniszterrel. Azután dr. Korb meglátogatta a képviselőházat, a főrendiek páholyából huzamosb időn át követte a tárgyalások menetét s ezután értekezett a miniszterelnökkel. Délután hosszabb értekezlet volt a kereskedelmi minisztériumban. Az értekezletek elsősorban a Németországgal megindítandó szerződési tárgyalásokra vonatkoznak ugyan, de mindazonáltal más, a két kereskedelmi minisztériumot érdeklő kérdések is bevonattak azoknak körébe. Bíró Lord-Weidenheim befejezvén tárgyalásait a mai nap folyamában, a holnapi reggeli vonattal visszautazik Bécsbe. Orosz-angol háború kilátásban. — Saját levelezőnktől. — Pétervár, nov. 1. Illetékes körökben azt hiszik, hogy egy oroszangol háború kitörése elkerülhetlen lesz és az orosz sajtó — a hivatalos és félhivatalos lapokat ki nem véve — ezen véleménynek nem félreérthető kifejezést kezdi adni. Az orosz diplomáczia és még inkább a tábornoki kar meg nem bocsájthatják Angliának, hogy az orosz-török háború után az angolok beavatkozása nagyon is csökkenti az oroszok dicsfényét. Ezen mézes hadjárat, mely annyi tót követelt sem az anyagi, sem az erkölcsi áldozavárt előnyöket nem hozta meg. A háború megkezdésére, a mint itt hiszik, Anglia számtalan okot szolgáltatott Oroszországnak és első sorban afghanistán megszállása és alávetése tartotik háború oknak. Ezen kérdéssel igen behatólag foglalkozik a mai „Golos“, mely a többi közt a következőket írja: „Azon tények ellenében, melyek most Afghanistánban lebonyolítatnak, Oroszország nem maradhat közönbös néző. Az ismert, 1869-ben kötött angol-orosz konvenczió szelleme értelmében, Anglia nincsen jogosítva, befolyását egész Afghanistánban érvényesíteni és a konvenczió által létrejött „semleges határt“ megsemmisíteni. Ha Kabult és Kandahart végleg angol csapatok szállják meg, akkor az orosz kormány kényszerítve lesz oda hatni, hogy Afghanisztán északi kerületei, melyek határosak Bokharával, ép ugy orosz befolyás alatt álljanak, mint Herat angol befolyás alatt álland. Ha az angol kormány elég vakmerő volna, Oroszország ezen jogát kétségbe vonni, akkor az orosz kormány azon kérdést vetendi föl vájjon mily joggal darabolja szét Anglia Afghanisztánt. Központi Ázsiában, orosz területen most az afghán uralkodóház egy családtagja tartózkodik, kinek közvetlen érdekében fekszik, Afghanistan ezen szétdarabolását meg nem engedni. A britt kormány nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az afghán trónra nem tarthat mert Jakub khán visszllépett. senki sem igényt, élő Abdurahmani-Khán az orosz földön tökéletesen fel van jogosítva igényeit az afghán trónra érvényesíteni, ennek dynasztikus jogait senki kétségbe nem vonhatja. Nem tűrhetjük és nem is fogjuk tűrni, hogy ezen joga érvényesítésénél bármily részről a trónkereső erejébe gát bárittassék!“ Végül az orosz lap kereken és határozottan kijelenti, hogy Angolország vagy mondjon le terveiről Afghanistánban, vagy pedig legyen kész háborúra kelni Oroszországgal és központi Ázsia többi uralkodóivá). —WWW Bécsi tözsde, Bécs, nov. 4. (Az „Egyetértés“ távirata.) az üzérkedés ma is kénytelen volt engedni a párisi lanyha árfolyamok nyomásának és az e 15 tőzsdén ezért lanyha is volt a hangulat daczára annak, hogy az üzlet szilárd irányban nyílt meg. Különösen járadékok voltak erősebben kíválva és a többi játékpapír követte az irányt. Figyelemreméltó kereslet mutatkozott ismét vasúti értékek iránt. Valuták szilárdak. A déli tőzsde az elő tőzsde lanyha irányzatával indult mg, a kínálat befektetési papírokban tartós. Magyar állampapírok kínáltabak és olcsóbbak. Váltók és valuták szilárdabbak. Zárlatkor a következő jegyzések történtek: Pécs, nov. 4. Hitel'észvény -1686 i. Lombard 81.— Arany járadék 80 16, London 116.60. Ezirst —ííiteiscifijegy 168 76. Porosz pénzutalvány 57.60. Arany 5.59—. Töröksorsjegy 19.—. Angol-osztrák 133,60. Államvasut 264 25. Napoleond’or 9.31—.Kente 68.22— tralioziai 211.60 1864-0* 158 50. 1.860 88, 128.—. Frankfurt 66 95. Ezüst rente 70 50. Bankrészvény 836.—. Tarján Bécs, nov. 4. M. földteherm. kötv. 85 25 Salgó- Magyar záloglevél 100.50. Erdély 109.—. Magv. ker. vasút 75 75. Magyar sorsjegy 104.10. Magyar földhitel —•—• Kincst. utalvány 1873. 160.—. Magyar vas. Mason 113.40. Magyar hitel 253 50. Alföld 13.50. Magyar éjszakkel. vasút 13075 Keleti vasút elsőb. kötv. 73 40. Tiszai vasut 203.50. Kincst. utalv. —. Arany járadék 94 35. BÓ08. nov. 4 (Esti tőzsde.) Hitelreazv. 269.20, magyar hitel 254.50, lombard 81.25, magyar jár. 94.80, járadék 68.30, angol-osztrák 183.25, államvasút 265.55, Napoleondor 9.31 — , Berlin, nov. 4. Játékértékek, vasutak valamivel lanyhább, bankok, bányák visszamenő. Papirjáradék 58.90, magy. aranyjáradék 81.10, 10 milliós kölcsön 64.—, magyar hitelrészvények 466.—, lombard 139.50, kassa-oderbergi vasút 50.80 moszapir-pénz 212.25, Ezüstjáradék 61.—, magy. incz.utalv. —— keleti vasúti elsőbb., kocvány 73 90, államv. 458.—, Galicziai 104.—, Romániai 42.—, váltó árfolyam Bécsre 172.20, Frankfurt, november 4. (Zárlati árfolyamok.) Papirjáradék 58.93, osztr. aranyjáradék 6959, osztr. hitelrészvény 231.37, osztr. államvasút 228.50, lombard 70.50, magy. galicziai vasút 95.gg, váltó Bécsre 173.10, ezüstjáradék 61.—, osztr.-magyarbank 724.50, magyar aranyjáradék 81.18, galicziai 206.50, Erzsébet vasút 151.50, tiszai vasúti elsőbbség 81.78-Becs nov. 4. (Az „Egyetértés“ távirata.) (Gabona üzlet.) Búza őszre —.---------.— tavaszra 15.20—15.30 rozs magyar 10.60— 11.—, zab őszre —.---------, tavaszra 7.90— 7.95, kereskedelmi zab 7.15—7.25, tengeri novemberre —.--------.—, május—júniusra 9.-----9.10, azonnal szállítva 7.90—8, repete olaj 81.75—32.—, november— deczemberre 32.25 —32.50, szesz 32.50—33—, november—deeaemberre 36.25—36.50.