Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)

1879-11-05 / 304. szám

Ám elitélt utftlsd­arái Madarász tegnap este jóízűen költötte el va­csoráját, mely tormás kolbászból és sörből állott. Ez volt utolsó étkezése, ezután kivégeztetéseig se nem evett, se nem ivott többé semmit. — Va­csorája után hozzá­­fogott a búcsú­levelek írásához. — Mint már említettük már az első soroknál elálmosodott, abba hagyta,­­tehát az írást s azt mondva, hogy megfájult a nyaka, mert már régóta nem irt, szivarra gyújtott, lefeküdt ágyára és csakhamar elaludt s aludt meglehetősen nyu­­­­godtan éjfél utáni 1 óráig. Ekkor fölkelt, s szere­tőjének irt levelet. A levél 4 sűrűn írott lapra a t­­. jed, s 4 óra volt, mire elkészült vele. A levelet, nmyet alább közlünk, felolvasta Győrynek. Mivel tintafolt esett a levélre, még egyszer lemásolta azt, s egy tegnap kapott ezüst forintost tett a levélbe,, azután Győry Vilmosnak adta át,­ megkérvén, őt, adja kézhez. 4 óra után kezdődött meg az ájtatoskodás. A gyilkos, mint mondják, többször zokogni kezdett, s bár helyzetének teljes tudatára soha sem jutott, az a gyermekes hetykeség, melyet tegnap muta­tott, elhagyta. Győry Vilmos egész éjjel egy széken ülve virrasztott oldala mellett s reggel nagyon is meg­látszottak arczán az álmatlanság és a fölindu­lás jelei. Körülbelül négy óra körül, hallotta az udva­ron a tompa ütéseket, a mint a bitófát verték a földbe. Nem szólt semmit, de szemeiben a lelkész szavaira könyek gyűltek. Tegnap azt monda a törvényszéki orvos, hogy a halálbüntetés neki még jobb, mint a 20 évi börtön. Madarász erre azt mondta, hogy ő jobban szeretné a 20 évi börtönt, mert — úgymond — mindennek vége van, a 20 év is egyszer véget érőe­s én bolond lennék, ha utolsó pillanatomig nem bíznék megkegyelmezte­­tésembe, * * Dr. He ts Ödön, az elitélt védője, mint tudva van, nem nyerhetett kihallgatást ő felségénél. A buzgó védő azonban még nem mondott le minden reményről, s a következő táviratot intézte ő fel­ségéhez: „I. Ferencz József Magyarország királyához. Felséges uram! Soha sem gondoltam, hogy pályám kezdetén kegyelmet jöjjek esedezni, de most koldulni jövök egy embertársamért, kinek védője vagyok. Mada­rász János védenczem felett holnap reggel 7 óra­kor végrehajtatik a­ halálos ítélet. Testben, lélekben megtört fiatal életét kérem. Te azt meg nem ta­gadhatod. Jobbágyi alattvalói hódolattal Hets Ödön.“­­ u , . Midőn Madarászt a vesztőhelyre kivezették, meghagyta August börtönfelügyelőnek, hogy mi­után már írni nincs idő, mondja meg Hets Ödönnek, hogy köszöni mindazt, mit érte tett. „Mondja meg neki, hogy az isten áldja meg érte, utolsó gondolatom is Ő lesz.“ Ezek voltak utolsó szavai. ” A kivégzés előtt, tsz alatt a kora hajnali órákban a fogház előtt már gyülemlett a kiváncsi közönség úgy í­gy már 6 óra előtt az ott felállított 12 gyalog s ugyan­annyi lovas rendőrnek ugyancsak munkát a­dott a közlekedés s a rend fentartása. Bár a belépti je­gyeken a bemenet 6—7­ óra között volt megen­gedve, mégis 6 óra után sem bocsáttatott be senki, maguk a főváros által kiküldött bizalmi férfiak sem. Mintegy fél hétkor megjelent a végrehajtáshoz ki­rendelt katonai segédlet, az itt állomásozó Schmer­ling ezred második százada teljes békelábon, s mars adjustb­ungban Donhoffer kapitány vezénylete alatt. A század bevonult a fogházba nemsokára azonban egy szakasz ismét kijött s fejlődött vonalban állást fog­lalt a bejárat előtt segédkezet nyújtandó, a már­­már gyengének mutatkozó rendőrs­ég és t gházi őrségnek. A nagyszámú közönség folyton szaporo­dott, előállott ama tömeghullámzás, melyben senki sem ura többé lábának, hanem megy mert viszik s áll, mert minden oldalról meg van támasztva. ..-A­ a rendre féltékeny kapitány jónak­ látta szu­ronyt szegeztetni a belépti-jegyekkel f­lfegyverzett s első sorban álló közönségre. Meghúztuk tehát magunkat a mennyire lehetett. Végre megjelent a törvényszék, s kezdődött — nem kis harcz nélkül ugyan — a bebocsáttatás. A fogház második udvarába egy kis ajtón át léptünk. A bitófát, mely az 5-ik és a 3-ik bör­­tönhöz vezető előcsarnok előtt két lombtalan akáczfa között volt felállítva, a három szakasz fogta körül és zárta el jobb és bal szárnyával az épületre tá­maszkodva. A siralomháztól a katonai négyszögig kettős rendőrkordon állott. Csípős fagyos szél kellemet­lenné tette a várakozást, mindenki feszülten várta a történendőket s kíváncsisággal nézett az elitélt megjelenése, magatartása s lelki állapota elé. Az akasztás megnézői közt sok ismert egyé­niséget is láttunk. Ott voltak a többi közt: az Ábrányi testvérek, (ki­k állítólag tíz akasztófáról egy darab kötelet is lemetszettek), Pázmándy Dé­nes, Halmi színész, Gresruss Ágost, (ki „mint ae­­thetikus“ kapott jegyet), Batthyányi Elemér gr., dr. Thallóczy Lajos, Martonfalvyék, számos Hírlapíró, orvos, kriminalista és mások. Az elit­élt szeretője, Kárász Teréz (egy széles képű, pufók, nagy orrú, közönséges arczú magas nő, kit azonban néhány lap mégis szépnek kiáltott ki,) is be akart az udvarra furakodni, hangoztatva, hogy ő a „Ma­darász szeretője“ , de nem­ engedték meg neki, hogy Madarászt meghalni lássa. Még 15 percz hiányzik a hét órához. Az arczokon kandiság, várakozás, félelem, undor ve­gyül egymással. Sokan ágaskodva nézik az akasz­­t­ófát vagy fe állnak az udvar hátsó részében levő padra és ládára; mások megállnak a siralomház ablaka előtt, honnan látható a halálnak eljegyzett ítja, a mint fegyveres öröktől körülvéve Győryvel föl s alá jár. Szürke kabát és nadrág, fehér vászon­­kendő nyakán és alatta durva ing van rajta; arcza fakó, mozdulatlan, tekintete bamba, cretinszerü, magatartása merev; szóval a benyomás, melyet az alacsony, sovány, kis szőke bajuszu ficzkó kelt, maga a Bivárság, mely borzongatva futja át a néző tagjait. Közvetlenül hét óra előtt szél kerekedett s erős szé­roham megczibálta az udvaron levő fák­nak már nagyrészt kopasz ágait. A néphit erre azt szokta mondani : Valaki fölakasztotta ma­gát. Különben derült, fagyos nap, az első téli nap volt ma. Az ítélet végrehajtása. Kevéssel 7 óra után megnyílt a siralomház ajtaja honnan Madarász 4 fegyház­őr között, törvényszék kirendelt tagjai s a lelkész kíséretében a kilépett s biztos lépéssel haladt a vesztőhelyre, hol a bitó alatt emelt fővel megállóit. Szemben vele Bakos kir. ügyész, Matorovszky trvszéki biró s Gyürky trvszéki jegyzők állottak fel, m­ig mö­götte a hóhér s legényei végzetes alakjai tűntek fel. A börtönöknek az udvarra nyíló ablakai vas­tag pokróczokkal voltak eltakarva s az őröknek folytonosan kellett vgyázniok, mert egynéhány ablakon mozgott a pokrócz, s a benlevő rabok mohón kerestek nyílást azon, hogy a kivégzést láthassák. A siralomházban Madarász János imá­val töltötte utolsó fél óráját. Te­gnap este 11 óra­kor feküdt le, miután szeretőjét megölelve, tőle el­búcsúzott. Győry Vilmos, a helybeli ev. község ér­demdús lelkésze, az egész , éjen át az elitéltnél ma­radt, a hit vigaszával látva el őt.’ -v-Gyürky jegyző most újra felolvasta a halálos ítéletet, mire Matavovszky trvszéki biró‘*ő felségé­nek az ítéletet helbenhagyó legfelsőbb elhatározását ismételé,• melyemán vádlottat átadd az ügyészség­nek, ez pedig a bakónak. Madarász az akasztófához vezető lépcsőzsá­moly élő­l kezdetben szemlesütve állott, nemsokára azonban kinézett s összeránczolt homlokká­­dacz­­kifejezéssel szemeib­n végig pillantott a meg­jelenteken. — ■ Az Ítélet felolvasása után­­ is közönyös m­aradt, egy arczizma sem rándult meg, melyből az emberi érzés jelenlétére, lehetne következtetni, egy vonás sem árulá el azon har­­czot, melynek belsejében dúlnia kellett, szemben léte utolsó perczeinek tudatával, s melynek jelen­léte még az állatnál is kifejezésre jut. Ha semmi sem bizonyította volna­, ha önbeismerése nem igazolta volna gyilkosi állatiasságát — ezen min­den emberi érzést megtagadó s páratlan fásultság s megrögzöttség, mely a bitó alatt való magatar­tásában nyert kifejezést, legszólóbban konstatálta volna bűnös voltát s azt, hogy oly vétek elköve­tésére csakis ily egyed volt képes. Megkezdődött az ítélet végrehajtása. A hó­hér legényeivel előlépett kezeit elől összekötözök, azután lábaira erősíték az alsó hurkot, melynek vége az akasztóik alján megerősített csigán volt keresztül huzva, azután megfogák s a zsámolyra emelve odatámaszták a bitófához. Kipedzett bajuszszal, köny nélkül lelketlenül tekintett alá. Alakja azonban ekkor már megtört. A halványság, mely meglátszott rajta már akkor, midőn a siralomházban volt még nagyobb mérvű lett s arcza kékes sápadt szint öltött. Midőn fel­­emelték a bitófa lépcsőjére, már roskadoztak lábai. Kozarek ezalatt a hágcsóra fellépett, s az el­itélt nyakába tévé a burkot, mely műtétnél vádlott még maga is segitségére volt, a s nyakát jobbra-balra forgatva iga­­zitá a kötelet, hogy jól illeszkedjék nyakához. a közönség soraiban e páratlan szemtelenség a legnagyobb megbotránkozást idézte elő s kiölte még ama parányi részvétet is, mely talán még meg volt iránta, s a melyet utóvégre mégis érezünk a bűnös iránt, midőn idáig eljutott. A zsámolyt elrántották, a lábhurkot m­egrán­­ták, a hóhér bal kezével állát, száját s szemeit lefogván, másik kezével pedig kétszer balra for­­gatá fejét. Egy roppanás s Madarászon az ittlét végre vo­t hajtva, a hóhér lelép­tt a hágcsóról s meghajtá magát a törvényszék előtt. gyek Egy rángás sun volt látható csak a láb be­remegése árulá el a lélek megválását a testtől Midőn a hóhér elvond kezét a kivégzett ar­czáról, ez mosolygott s csak fokozatosan változott át arczszivóvel egyetemben komolylyá s halvány kékessé. Kozarek hóhér oly gyorsan végezte el a bor­zasztó műtét előleges teendőit, hogy a kezdettől fogva, addig míg a létráról leszállva, levett kalap­pal jelentette a tvszek tagjainak, hogy „m­itör­tént“ alig fél perez múlhatott el. A testen semmi nyo­ma se volt a fájdalom­­nak vagy halálküzdelemnek. A hóhér a kidülledő szemeket s kilógó nyelv rémes látványát fehér keszkesős kezével hárította el, letörölte a halál ve­rdéket, mialatt a közönség meghatott csendben vá­rakozott. A műtét befejezése u­án 13 percz 50 má­­sodperczczel végre dr. Glück Ignácz törvényszéki és dr. Szikszay Ferencz börtön-orvos konstatálják, hogy a kivégzettnél minden életműködés megszűnt Madarász elvette a gonoszok büntetését; kivégeztetésének nem az volt a czélja, hogy kien­geszteljen, hanem, hogy megnyugtasson. Ilyen fásult, megrögzött gonosztevőnél kien­gesztelésről nem lehet szó ; a ki őt ma látta az akasztófa alatt, meggyőződhetett, hogy ennek a ha­lál irgalom. A katonaság imára vezényel­tetett s Győry Vilmos a közönség felé fordulva, födetlen fővel nahány megható szóban halotti fohászt mondott. „Te­­udod, urán, — úgy szólt, — ki előtt a sö­tétség is világosság, mily megbánólag vallotta be az elmúlt éjen súlyos bűnét; mily fájdalom­mal, mennyi könyhullatással szánta meg, a mit elkövetett ősz atyja és családja, saját maga, embertársai és az Isten ellen. Mint a te szent igédnek szolgái s m­int embertársai a bol­dogtalan elköltözöttnek, nem itélünk többé felet­te .............Szigorú, de igazságos ítéletét kimon­dotta a törvény . . . Mi, mint embertársai csupán a részvétnek s a felebaráti szeretetnek megbocsátó és szánó érzelmével emeljük hozzád szemeinket, kérve téged, légy te kegyelmes az elköltözött lel­kének a te szent fiad az üdvözítő Jézus Krisztus által, amen. Velünk pedig mindnyájunkkal legyen a mindenható isten fegyelme, a fiúnak szeretete és a szent léleknek bátorító és vigasztaló ereje.“ A közönség mélyen megrendülve hallgatta a lelkész szép szavait, szemben az akasztott bullájá­val, mely már egészen szederjessé változott. katonaság levette szuronyát s­em indult. A törvény­A­szék képviselői szintén elmentek a közönség nagy részével. Csak az orvosok maradtak a helyszínen, kik a bulla bonczolását várták. Közbotránkozást keltett Horváth fogház­felügyelőnek a Fortunából, a közönség irányában tanúsított durva, neveletlen ingaviselete. Gorom­báskodás volt e hatalmas urnák minden szava, úgy hogy sokan, kik nem ismerték, azt hitték, hogy Kozárék egyik segédje. Ajánljuk őt felebb­­valóink figyelmébe, tán tesznek róla, hogy az általa viscenirozott botrányért lakoljon. A kivégeztetési jegyzőkönyve. A halál orvos törvényszékileg lett konstatá­­lása után mintegy 25 perczczel a hulla levetetett a bitóról s s bonczhelyiséggé átalakitott szabómü­­,helybe hozatott. A katonaság elvonult s a tör­vényszéki küldöttség a fegyházi irodába ment, hol a kivégeztetés felett a következő jegyzőkönyv vé­tetett fel: Jegyzőkönyv felvétetett Budapesten 1879. november 4-én reggel 8 órakor a budapesti kir. fenyitő törvényszéknek f. ó. november 3-án 20507 ez. a. hozott s rablógyilkosság miatt kötél általi halálra ítélt Madarász János ítéletének végrehaj­tása tárgyában. Jelenlevők: a törvényszék részé­ről Matavovszky Arthur k. törvényszéki biró — Gyürky Miklós törvényszéki jegyző dr. Glück Ignácz törvényszéki orvos, dr. L­ikszay Sán­dor kir. fegyházi orvos, az ügyészség részéről B­a­­kos János kir. alügyész és 12 városi bizalmi férfin. A kiküldött törvényszéki tagok a kiküldetési végzés szerint november 4-én 6­2 órakor megje­lentek a budapesti fegyházban s miután a kir. ügyé­zség által az ítélet végrehajtására, valamint a rend és biztonságra vonatkozó intézkedéseit rendben találták a bizalmi férfiakat meghívott fő­városi polgárok névsorának felolvasása által azok jelenléte konstatálva lett. Madarász János börtönéből illetőleg az utolsó órái eltöltésére szánt helyiségből reggel pont 7-kor elővezettetett s a bűnügyében hozott ítéletek ki­vonatosan, valamint ő cs. és ap. kir. felségének 1879. október 26-áról kelt legfelsőbb elhatározása, melynek értelmében az igazs­ágszolgál­tatásnak sza­bad folyást engedtetik, felolvastattak. Miután ez megtörtént, a törvényszéki kiküldöttek át­adták az elítéltet a végrehajtó hatalomnak s az ügyészség képvis­előinek. Bakos János királyi alügyész erre­­ a végrehajtás hivatott közeget, Kozarek Ferencz foganatosítására hóhért, kö­telessége teljesítésére utasította. Madarász János 7 óra 3 percz 50 másodperczkor a bitóra ell­ehe­tett s a halál 13 percz 50 másodpercz alatt kö­vetkezett be. A jegyzőkönyv továbbá konstatálja az Ítéletnek teljes rendben történt végrehajtását, valamint azt, hogy a hóhér ügyesen s gyorsan végző kötelességét. Végezetül pedig köszönetet és elismerést tartam­ az Győ­y ev. magyar lelkésznek önfeláldozó Vilmos budapesti odaadásáért, a melyet az elitélt iránt utolsó perczéig viseltetett. Következnek az aláírások. A lánczolás. Harmincz perczig függött a test bitén. Ekkor Kozarek leemelte azt s az udvaron levő nagy kam­rába vitette, hol a bőnezoló asztal már készen ál­lott, s a sebészi vágó műszerek ki voltak lakva. A bullát levetkőztették, s a durva szőr fegyenc ruha alól előtűnt a kivégezett izmos, egyenletes alakja, melyet a bő öltözet egészen eltakart. — A bonczolás rögtön megtörtént. A holttestet Lenhossék egyetemi tanár kérte ki bonczolásra s azt segédje végezte. A hulla kö­rül láttuk a törvényszéki orvosokat, az egyetem kitűnő boncztanárát, Mihálkovics Gézát, ki n­gy érdekkel nézte a bonczolást. Midőn a hosszú éles kés végig hasitotta a mellett, az izmok rángatóztak s a még meleg hús gőzölgőtt, főleg a felnyitott belső részek. Rendellenes tünet a bonczolásnál nem ta­pasztaltatok. A szív még telve volt vérrel, a tüdő léggel. A mellhártya egész ferületén oda volt nő­ve a mellkashoz, mi a mellhártyán régebben vég­bement lobos folyamatra mutat. A gége teljes n­ép volt, s azt különös érdekkel nézték az orvosok. Rózsa gégéje, tudvalevőeg a kötél szorítása által, összezuzatott. Az áll alsó részén látható volt a nyitott seb, mely így mirigydaganat felvágása folytán keletkezett. E daganat skrofulotikus természetű volt, és mint különös jelenség emlittetett a jelen levő orvosok á­tal, hogy midőn az orvos a fogházban e mirigy daganat elvágásához akart fogni, Madarász, a­ki ma elég bátran ment a bitófa elé s ott, midőn az ítéletet előtte se olvasták, biztos kézzel levette tövegét, néhány nappal ezelőtt, az orvos késének láttára, mel­lyel egy ártatlan daganatot ak­at felvágni. — elájult. A kötél mélyen bevá­­gódott a nyakon. Érdekes volt az agy­­ eltárószeleíe. A bonczasz­­talon előbb levágták a nulla haját s azt a körül­­állók között, a kinek épen kedve volt hozzá, szétosz­­ttoták. A bonczoló szolga egy egész csomó hajat kivitt az udvarra, s ott elúsztatta. A koponya felfű­részeltet­­vén, előtűnt a dús tekercsekbe fonódott agyvelő, mely nem közönséges ért­elmi tehetségre mutat. Felületén csak néhány Pacchioni-féle szemcse mu­tatkozott Borzasztó­ látványt nyujott a rángatózás, m­ely a test nyitott belső részein s a végtagokon észlelhető volt, s mely főleg akkor jelentkezett, midőn az agy­velőt kivették a koponyából. A nyult­­agy elválaszt tván a gerincz­agytól, ezen rángt­­tázás megszűnt s az egyes izmok akkor reagáltak, midőn azokat megszűrték. Az agyit egészben el­tették. Madarász levele kedveséhez. Alább közöljük a levelet a versekkel együtt, melyet Madarász János az éjjel kedveséhez, Kárász Tegezhez irt. Eközbe­n állították fel az akasztófát. Midőn elkészült az Írással, felolvasta a levelet a verseket Győry Vilmos lelkésznek és azután kérte, adná át az ajándékba kapott ezüst forinttal együtt kedvesének. Madarász Írása tömör, erős férfias vonások, sorai sülnek; meglátszik, hogy keze nem reszke­tett, vége felé azonban már több tolihibát köve­tett el. Reggel, midőn már a katonaság az udvarban felállt, Madarász egyszerre ezt mondá: „Ejnye, megígértem a Tercsinek, hogy küldök a hajamból.* űrre a neki nyújtott ollóval levágott hajából és át­adta a lelkésznek, a­ki azt a­ levéllel és a forint­tal együtt személyesen át fogja nyújtani a kivég­zett kedvesének. A levél és vers eredeti fogalmazással, s csak kiigazított helyes Írással következőleg szól: P­e­s­t, november 4. 1879. Szeretett kedves Teruskám! Nagy fájdalommal fogtam az tollat a kezem­ben, melyben az szivemnek az legkeservesebb eset­­jeit kinyilatkoztatnom kell még egyszer ez életben. Utoljára hozzád, hogy én már az én jó istenem­mel egészen kibékültem és ezen bűntényt, melyet elkövettem as meggondolatlanságom m­att, igen nagyon töredelmesm megbántam, hogy ily nagyot véghez vittem. És még hozzá­ az egész családomat ily nagy szégyenben hagytam, hogy a mint még nem is emlékszem, hogy egy rokonom is el lett volna zárva. Csak egyedül én voltam azon rossz erkölcsű fiú, ki nemcsak az családjára hozott szégyent, ha­nem, még az jövedembelimre is, melynek az szi­vemet örökös emlékül ígértem, hogy nőül elve­szem, az meg egyedül csak te voltál kedves Te­ruskám, hogy nem úgy Cselekedtem, mint a­hogy ígértem, tehát még egyszer igen szépen kérlek kedvesem, hogy bocsáss meg egy eltévelyedett fér­fiúnak, hogy ily nagy szégyent hoztam te reád is még mint hajadonra. De tehát hidd el, hogy máskép nem küzd­­hettem, most pedig egyéb emléket hagyni, mint gyászban borult soraim, nem tudok és ezen emlékben hagyott dalai ®, melyet majd itt fo­gsz olvasni. — Most tehát Isten veled, kedvesem, tiszta szivemből kivánom, hogy légy boldogabb, mint én lettem. Ezzel maradok utolsó éltem per­­czeig, imádod Madarász János. Ez az én szomorú dalaim. Kiátkozott engem az én mostohám, Hogy ne vegyen be az én sírom sohasem Azt az átkot hagyta árva leltemre, Vessen fel a sirom völgye földszinre. Azért lettem bujdosója hazámnak, Mert nem vállalt mostohám el fiának Hebujdostam ezt a kerek világot Még sem érten­, de soha jó világot. Engem hivnak Madarász Jánosnak Kikiálltam én az törvény birálnat, Azt Ítélték szegény árva bűnös telkemre, Hogy halálért halált kell szenvednem. Be van ez az Pest városa keritve, De már mindegy, szebb hazába megyek én belőle Nem koptatom az Pestváros flaszterét Nem is kérik tőlem már az adóját. Fájdalmaimban a szivemet nem érzem Hogy két lábam kezem kereszt vasban van verve Csak azt tudnám, hogy mért van az Eáverve, árva szivem nem is fájna érette, Vasrostélyos az én szobám ablaka, Mely sünien dróttal is van bevonva, Nem is látok most én onnét egyebet, Csak szép kékre beborulva az eget. Az én szivem éltem vége rózsája M­­elyet hervaszt a siralomnak háza Én Istenem jó istenem teremtőm, Mért nem vittél kiskoromban kezedből. Jaj de széles, jaj de hosszú az ez ut , melyiken kivisznek a síromig, Csak hogy eljött az az időm is már valaha A melyiken bennyugszom az síromban. A vers után következnek még e sorok : Fekete pecsétes az én Levelem, melyet írtam most tehozzád kedvesem, kényes szemmel el ászt olvastad belőle Isten Veled most váltunk el. Örökre. Hosszabb volna az én versem de már időm igen rövid, mert reggel írtam, Isten veled ez a pénz emlék. » TÁVIRATOK, Szeged,nov. 4 (Az „E­g­y­e­t­é­r­t­és“ tudósí­tójának távirata). Az elem­­­i kólák fentart'sának Szegedre nézve igen fontos kérdésében a királyi biztos nem­régiben feliratot intézett a közoktatási miniszterhez. Ez utóbbi aztán kérdést tett ez iránt, mennyit fordulhat ilyenekre ezentúl. A királyi biz­tos útján küldött válasz akkop hangzik, hogy a Szeged város által eddig a valódi szükségletek­nek megfelelőig oktatásügyre költött czirka 58,000 frtból most a község alu­l fog többet fedezhetni az egyenes adó 5%-jának kötelező összegénél, a­mi jövő évre mintegy 8000 forintot tehetne. A köz­oktatási minisz­er kétség kívül méltányos tekintet­tel lesz e felterjesztésre annyival inkább, mert Szeged városa eddig a kötelező összegek négysze­resét költötte el évenkint iskolai czélokra, a­nél­kül, hogy az állam részéről e tekintetben bármi­vel támogatatott volna. Prága. nov. 4. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) A „Narodní Listy“ kijelenti, hogy Rie­ge­r beszéde a föderalistáknál nagyon rosz benyo­mást gyakorolt. A morvaországi nagybirtokosok már azon ponton voltak, hogy Rieger nyilatkoza­tai után kilépnek a föderalista pártból. Rieger be­széde nem az ellenfeleket, hanem a barátokat ta­lálta. Politikai hiba volt az egész beszéd csiszolat­lan formája és azért, mert nem volt benne gon­dolat. Bécs, nov. 4. (Az „Egyetértés“ tudósítójának távirata.) Egy itteni lap je­lentése szerint az összes hadparancsnoksá­­gokhoz már elküldött hadügyminiszteri rendelet értelmében az okkupált területen levő hadi állományban ismét leszállítást fognak eszközölni. Ugyanis a 4-ik hadtest, valamint a 7-ik dandár törzskara és 3 üteg visszahivatik és állandó állomásra külde­tik. Ezen felül még 8 zászlóalj gyalogság­gal és 2000 teherlóval fog az okkupáló hadsereg megkevesbíztetni. Az okkupált területen levő jelző osztályokat pedig fel fogják oszlatni. Bécs, nov. 4. A „Pul, Corr.“ jelentése Phi­­lippopoliról: Aleko pasa tegnap megnyitotta a kelet­­ruméliai tartományi gyűlést. Megnyitási beszédé­ben Aleko pasa utal a keresztények és a mosli­­mok között helyreállított barátságos viszonyra és a költségvetés kedvezőtlen kimutatására, tartózkodik azonban minden a politikai helyzetre vonatkozó czélzástól. A gyűlés korelnökévé Reinaldi katholi­­kus püspök választatott; elnöknek valószinüleg Reschkoff lesz megválasztva. Bécs, nov. 4. A „Pol. Corr.“ jelen­tése Konstantinápolyból: Az izgatottság, melyet az angol nagykövet fellépése a szul­tán palotájában és a porta köreiben elő­idézett, még folyvást tart. Daczára szón hirnek, hogy Lobanoff herczeg a szul­tánnak a legvégső ellenállást ta­nácsolta volna és a szultán­ szándékoznék Mahmud Nedim pasát nagyvezér­ré kinevezni, mégis azt hiszük, hogy a szultán aláveti magát Angolország köve­telményeinek és Kheiredin pasát meg fogja bizni egy minisztérium ala­kításával. Alexandria, nov. 4. ^(„Egyet­értés“ távirata.) Egy Dzsiddáhból érkező sürgöny jelenti, hogy ott pár nap előtt egy mollah érkezett meg Aden­­b­ő­l, hogy az angol kormány külön mis­­­sziójában Hussein pasa főserifhez Mek­kába menjen Ezen küldött Dzsiddáhban kijelenté, miszerint valószínű, hogy a fő­serif maga is legközelebb fontos ügyben fog Konstantinápolyba utazni. Konstantinápoly, november 4 (Az „Egyetértés“ távirata.) Az angol kor­mánynak a portához intézett utolsó felszó­lítását egy 3 óráig tartó konferenc­ia Layard és Mahmud Nedim pasa közt előzte meg. Layard ezen konferencziában biztosítást kö­vetelt a reformok minél előbbi és tényle­ges keresztülvitelére nézve az angol javas­latok alapján. Mahmud Nedim kitérőleg válaszolt, azt állítván, hogy még több időre volna szüksége, mielőtt állásában tájékoz­hassa magát a kormányzati tevékenysége óta előfordult lényeges viszonyokra nézve. Konstantinápoly, nov. 4. A P. C. jelenti, hogy Taslidzából egy hadosztály Konstantinápolyba rendeltetett, hol most 24.000 ember van összpontosítva. Pétervár, nov. 4. Mint a P. C. je­lenti : a kaukázusi hadseregből 16.000 em­ber erősítés küldetett a tekke turkománok ellen. Lomakin vezérőrnagy a turkmen­­pusztában szenvedett vereségéért hadi tör­vényszék elé fog állíttatni. Róma. nov. 4. (Az „Egyetértés“ távirata.) Mezzocapo tábornok a „Nuova Antológia“ nov. 2-diki számában Haymerle ezredes ellen közlött czikke „Siamo pra­­tici“ (legyünk gyakorlatiak) czim alatt je­lent meg. Ebben a szerző kimutatja, hogy az ezidei hadi költségvetés 176­2 millió lyrában nem elégséges az olasz hadsereget védképessé tenni és még több 10 milliót kíván rendkívüli hadi költségre. Csak nagy hadsereggel, és nagy hadi készületekkel re­mélheti Olaszország, hogy szavát a nem­zetek tanácsában meghallgassák, melyet az emberiség haladásáért akar hangoztatni. A tábornok az olasz nemzetnek tanácsolja, mérsékelje egyelőre óhajtásait, mert majd elérkezik az idő, melyben eddig elrejtett erejét kimutathatja. London, nov. 4. („Egyetértés“ eredeti távirata) Angliának fenye­­getései Törökország ellen ez egyszer komolyan vannak gondolva. Az egész esemény L­a­y­a­rd • * tudósítása és Mahmad Nedim kine­­veztetése következtében állott be. sága A képviselőház közlekedési bizott­sa d. u. 4 órakor tartott ülésében, — melyen a kormány részéről Péchy T­m­ás­ közi. miniszter és Hieronymi Károly államtitkár volt fenn — tárgyalta és átalánosságban elfogadta az utakról szóló törvényjavaslatot. A tárgyalás több mozzanatairól tárgyhalmaz miatt csak holnap hozhatunk tudósítást. Báró Korb-Weidenheim osztrák kereskedelmi miniszter ma délelőtt hosszabb ideig tárgyalt dr. Kemény Gábor kereskedelmi m­iniszterrel. Azután dr. Korb meglátogatta a képviselőházat, a főren­diek páholyából huzamosb időn át követte a tár­gyalások menetét s ezután értekezett a miniszter­elnökkel. Délután hosszabb értekezlet volt a keres­kedelmi minisztériumban. Az értekezletek első­sor­ban a Németországgal megindítandó szerződési tárgyalásokra vonatkoznak ugyan, de mindazonáltal más, a két kereskedelmi minisztériumot érdeklő kérdések is bevonattak azoknak körébe. Bíró Lord-Weidenheim befejezvén tárgyalásait a mai nap folyamában, a holnapi reggeli vonattal vissza­utazik Bécsbe. Orosz-angol háború kilátásban. — Saját levelezőnktől. — Pétervár, nov. 1. Illetékes körökben azt hiszik, hogy egy orosz­angol háború kitörése elkerü­lhetlen lesz és az orosz s­ajtó — a hivatalos és félhivatalos lapokat ki nem véve — ezen véleménynek nem félreérthető kife­jezést kezdi adni. Az orosz diplomáczia és még inkább a tá­bornoki kar meg nem bocsájthatják Angliának, hogy az orosz-török háború után az angolok be­avatkozása nagyon is csökkenti az oroszok dics­fényét. Ezen mézes hadjárat, mely annyi tót követelt sem az anyagi, sem az erkölcsi áldoza­várt előnyöket nem hozta meg. A háború megkezdésére, a mint itt hiszik, Anglia számtalan okot szolgáltat­ott Oroszország­nak és első sorban afghanistán megszállása és alávetése tartotik háború oknak. Ezen kérdéssel igen behatólag foglalkozik a mai „Golos“, mely a többi közt a következő­ket írja: „Azon tények ellenében, melyek most Af­­ghanistánban lebonyolít­atnak, Oroszország nem maradhat közönbös néző. Az ismert, 1869-ben kö­tött angol-orosz konvenczió szelleme értelmében, Anglia nincsen jogosítva, befolyását egész Af­gh­a­­nistánban érvényesíteni és a konvenczió által lét­rejött „semleges határt“ megsemmisíteni. Ha Kabult és Kandahart végleg angol csa­patok szállják meg, akkor az orosz kormány ké­ny­­szerítve lesz oda hatni, hogy Afghanisztán északi kerületei, melyek határosak Bokharával, ép ugy orosz befolyás alatt álljanak, mint Herat angol befolyás alatt álland. Ha az angol kormány elég vakmerő volna, Oroszország ezen jogát kétségbe vonni, akkor az orosz kormány azon kérdést vetendi föl vájjon mily joggal darabolja szét Anglia Afghanisztánt. Központi Ázsiában, orosz területen most az afghán uralkodóház egy családtagja tar­tózkodik, kinek közvetlen érdekében fekszik, Af­ghanistan ezen szétdarabolás­át meg nem engedni. A britt kormány nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az afghán trónra nem tarthat mert Jakub khán visszllépett. senki sem igényt, élő Abdurah­mani-Khán az orosz földön tökéletesen fel van jogosítva igényeit az afghán trónra érvényesí­teni, ennek dynasztikus jogait senki kétségbe nem vonhatja. Nem tűrhetjük és nem is fog­juk tűrni, hogy ezen joga érvényesítésénél bármily részről a trónkereső erejébe gát bá­­rittassék!“ Végül az orosz lap kereken és határozottan kijelenti, hogy Angolország vagy mond­jon le terveiről Afghanistánban, vagy pedig legyen kész háborúra kelni Oroszországgal és központi Ázsia többi uralkodóivá). —WWW Bécsi tözsd­e, Bécs, nov. 4. (Az „Egyetértés“ táv­irata.) az üzérkedés ma is kénytelen volt engedni a párisi lanyha árfolyamok nyomásának és az e 1­5 tő­z­s­d­é­n ezért lanyha is volt a hangulat daczára annak, hogy az üzlet szilárd irányban nyílt meg. Különösen járadékok voltak erősebben kíválva és a többi játékpapír követte az irány­t. Figyelemreméltó kereslet mutatkozott ismét vasúti értékek iránt. Valuták szilárdak. A déli tőzsde az elő tőzsde lanyha irány­zatával indult m­g, a kínálat befektetési papírok­ban tartós. Magyar állampapírok kínáltab­ak és ol­csóbbak. Váltók és valuták szilárdabbak. Zárlatkor a következő jegyzések történtek: Pécs, nov. 4. Hitel'észvény -168­6 i. Lombard 81.— Arany járadék 80 16, London 116.60. Ezirst —ííiteiscifi­­jegy 168 76. Porosz pénzutalvány 57.60. Arany 5.59—. Török­­sorsjegy 19.—. Angol-osztrák 133,60. Államvasut 264 25. Na­­poleond’or 9.31—.Kente 68.22— tralioziai 211.60 1864-0* 158 50. 1.860­ 88, 128.—. Frankfurt 66 95. Ezüst rente 70 50. Bankrészvény 836.—. Tarján Bécs, nov. 4. M. földteherm. kötv. 85 25 Salgó- Magyar záloglevél 100.50. Erdély 109.—. Magv. ker. vasút 75 75. Magyar sorsjegy 104.10. Magyar földhitel —•—• Kincst. utalvány 1873. 160.—. Magyar vas. Mason 113.40. Magyar hitel 253 50. Alföld 13­.50. Magyar éjszak­kel. vasút 13075 Keleti vasút elsőb. kötv. 73 40. Tiszai vasut 203.50. Kincst. utalv. —. Arany járadék 94 35. BÓ08. nov. 4 (Esti tőzsde.) Hitelreazv. 269.20, magyar hitel 254.50, lombard 81.25, magyar jár. 94.80, járadék 68.30, angol-osztrák 183.25, állam­­vasút 265.55, Napoleondor 9.31 — , Berlin, nov. 4. Játékértékek, vasutak valami­vel lanyhább, bankok, bányák visszamenő. Papir­­járadék 58.90, magy. arany­járadék 81.10, 10 mil­liós kölcsön 64.—, magyar hitelrészvények 466.—, lombard 139.50, kassa-oderbergi vasút 50.80 mosz­apir-pénz 212.25, Ezüst­járadék 61.—, magy. incz.utalv. —­— keleti vasúti elsőbb., kocvány 73 90, államv. 458.—, Galicziai 104.—, Romániai 42.—, váltó­ árfolyam Bécsre 172.20, Frankfurt, november 4. (Zárlati árfolyamok.) Papirjáradék 58.93, osztr. aranyjáradék 6959, osztr. hitelrészvény 231.37, osztr. állam­vasút 228.50, lombard 70.50, magy. galicziai vasút 95.gg, váltó­ Bécsre 173.10, ezüstjáradék 61.—, osztr.-magyar­­bank 724.50, magyar arany­járadék 81.18, gali­cziai 206.50, Erzsébet vasút 151.50, tiszai vasúti el­sőbbség 81.7­8-Becs nov. 4. (Az „E­gy­etér­té­s“ távirata.) (Gabona üzlet.) Búza őszre —.---------.— tavaszra 15.20—15.30 rozs magyar 10.60— 11.—, zab őszre —.---------, tavaszra 7.90— 7.95, kereskedelmi zab 7.15—7.25, ten­geri novemberre —.--------.—, május—júniusra 9.-----9.10, azonnal szállítva 7.90—8, repete­­ olaj 81.75—32.—, november— deczemberre 32.25 —32.50, szesz 32.50—33—, november—de­­eaemberre 36.25—36.50.

Next