Egyetértés, 1879. november (13. évfolyam, 301-329. szám)
1879-11-22 / 321. szám
XII. évfolyam Budapest; hirdetésk és nyiltterek IthititMk iaaahilj ■ [UNK]•ral « UuH hlraltlban i stuUput IV. himxS-utcia it kalap-atcu tukán i. ti ■Izfletések felvétetnek a kilföldSat „ >' Oppeck A.-nál. Stabenbutei Nr. % Mont Rudolfnál. Seilentätt« Nr. 2. Haatenstein it Vogltmfl, Wellfriehgam 10. Dmubt O. L. it tártánál, WollMÜe Nr. 12. HfUwi: Havat, Lafittt a Comp.-nál, Plan le U Benne. ftotfMbu tJM. i Dmubt O. L. it tártánál 321 szám. Szerénytelen szerénység. Igen is szerénytelen az a szerénység, mely az egyesült ellenzék óhajtásait a véderő kérdésében oly szomorúan jellemzi. Mit akar az egyesült ellenzék? Akarja, hogy a hadsereg hadilétszámának felemelése vagy leszállítása kérdésében a nemzet képviseletét, az országgyűlést is kezdeményezési jog illesse meg. Ez a kívánság teljességgel annyi, mint a semmi. Ez a kívánság a nemzetnek csak oly jogát követeli, a mely meg volt mindig, még van most is, s a melynek létezését még Tisza Kálmán sem meri eltagadta. Nem tagadta meg e jogot az 1868-diki törvény sem. A hadilétszám felemelésének vagy leszállításának királyi jogát még e törvény is a kormány felelőssége alá helyezte. E felelősséget a képviselőház többségének, valódi és komoly elhatározása többségének akarata szabályozza. Ha a többség akarata komoly és kitartó , akkor a kormány az országgyűlés kezdeményezése előtt kénytelen, a korona pedig az alkotmány szerint köteles meghajolni. Vagy áll az alkotmány, vagy nem áll. Ha áll, akkor az egyesült ellenzék kivánata úgy, amint előterjesztetik, hamis színben tünteti fel a nemzet jogát. Úgy tünteti fel, mintha azt csak most kellene kivívnunk. Vagy pedig nem áll az alkotmány. No ez már más dolog. Ha így tettük fel, ha a kormány valamikor így teszi fel a kérdést , akkor persze a nemzet másként, más irányban és sokkal fontosabb kérdésben fogja kezdeményezési jogát gyakorolni. De hát erről most ne beszéljünk. Hanem e helyett jegyezzük meg, hogy az egyesült ellenzék kivánata még a legközelebbi gyakorlati indokokból is épen annyi, mint a valóságos semmi. Ki hinné azt, hogy a nemzet a mostani rettentő létszámot fel akarná emelni? Ki hinné azt, hogy a nemzet ugyanazt a létszámot, ha egyszer megszavaztatik, mostanában alkotmányos úton le tudná szállítani ? Egyik, mint másik feltevés határtalan messzeségben áll a megvalósulástól. Ha tehát az egyesült ellenzék mégis ezt a dolgot, mint valami igen fontosat emeli ki a véderőtörvény átalakítására vonatkozó törekvéseiből, mi kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy e pontnál tőlünk ép oly távol áll, mint maga a Tisza kormány. No ez pedig ugyancsak távol áll: „Nesze semmi, fogd meg jól, és semmiképen el ne ereszd“ — ez az a jelszó, mely alatt az egyesült ellenzéknek ez a kívánsága megszületett. A többi kívánsága szintén igen messze áll attól, hogy mi azokat komolyan vegyük. Magyar tisztnevelő és tisztképző intézetek felállítása, az egyéni önkéntesek intézményeinek módosítása, az éretlen újonczoknál a 21-ik életév bevárása s a létszámnak 10 év helyett 5 évre leendő megszavazása : Íme ezekből áll az egyesült ellenzék minden többi kívánsága. A Tisza-kormány véderő törvényjavaslatát tehát az egyesült ellenzék fenékig tejfelnek tekinti. A kormány és az egyesült ellenzék között csakis az a különbség, hogy a tejfelbe egy pár légy beleesett: ezt az egyesült ellenzék ki akarja dobni, a kormány pedig azt gondolja, hogy a tejfel akkor is tejfel, ha egy pár légy úszkál is benne. Köszönjük szépen. Mi jó étvágyat kívánunk mind a kettőnek, de mi nem ülünk a lakomaasztalhoz. Mi az egész tejfeles edényt földhöz vágjuk. Nekünk tiszta étel kell. Nekünk az kell, amihez a nemzetnek joga van, és amire a nemzetnek , önállóságáért, jövendőjének biztosságáért s méltóságának önérzetéért múlhatlanul szüksége van. Maradjunk csak egyelőre a hadilétszámnak annál az öt vagy tíz évre való megszavazásánál. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a nemzet vagy öt évre, vagy tíz évre lemond azon legfontosabb jogáról, mellyel a korona túlhatalma ellenében rendelkezik. Mióta Magyarországnak történeti alkotmánya fenáll, pedig fenáll azóta, mióta maga az ország, a nemzet sohase mondott le a pénz és katonamegajánlásnak évenkénti jogáról. E jognak gyakorlásában, e jognak érintetlen fentartásában látta az ősi alkotmánynak legfőbb, leghatályosabb biztosítékát. Most Tisza Kálmán azt követeli, hogy a nemzet mondjon le a jogáról s az egyesült ellenzék alkuszik, fele árban készségét jelenti ki megalkudni. Mi nem alkuszunk. Hiába mondják, hogy 1868-ban is megalkudott a nemzet. Nem a nemzet alkudott, hanem félénk vezetői. Ne 1868-ból, hanem 1848-ból vegyétek a példát, midőn a még egészen félre nem vezetett magyar király szentesité az önálló magyar hadsereg felállítását. De Tisza Kálmánnak nem tetszik ez emlékezet. Ő nem a bátrak, hanem a gyávák korszakát tekinti ideáljának. A közös hadsereg intézményét jóvá, a nemzethez méltóvá s a nemzeti érdekek biztosítékává nem lehet tenni sohasem. De azért lehetne javítani ezen is igen sokat. Miért nem követeli ezt az egyesült ellenzék ? Miért nem követeli a területi divíziók rendezésének szigorú felállítását? Miért nem követen magyaruio/mguu uuuomi»«auo. és felszerelési telepek alapítását abban az arányban, amelyet a magyar hadjutalok a közös hadseregben elfoglal ? Miért nem követeli a magyar hadjutaléknak országos élelmezését és felszerelését mindennel, mire a magyar ipar képes és képesíthető! Miért nem követeli a nemzet kormányának és törvényhozásának mindazt, amelyet az 1867-iki kiegyezés nem tett fejedelmi jogokká? Milliókat és milliókat lehetne megmenteni a nemzeti közvagyonnak és lendületet, felvirágzást lehetne biztosítani a szegény magyar iparnak. Ha az egyesült ellenzék csak ennyit tenne, pedig az általa elfogadott közjogi alapon megtehetné ezt, azt mondanók: politikátok alaptételeit nem helyeseljük, de politikai törekvéstek komolyságát elismerjük, így azonban semmit sem mondhatunk. De mégis egy dolgot megmondhatunk. A nemzetnek sem kívánsága, sem érdeke nem talál kielégítést a kormány véderő javaslatában, de nem talál az egyesült ellenzékében sem. Az egyesült ellenzék komoly ellenállást fejt ki Tisza Kálmánnal szemközt olyan kérdésekben, melyekre Bécsben a hatalmi körökben nem sokat hederítenek. De egyúttal komoly ragaszkodását fejezi ki e hatalmi körök vágyaihoz és törekvéseihez olyan kérdésekben, melyekre alapítják e körök a magyar nemzet összes erői fölött való uralkodást. Két felé fordítani mosolygó arczot — a hatalom felé és a nemzet felé, egy sem és együttesen lehetetlen. Az ókori pogány mese szerint Saturnus megpróbálta ezt, de ő is megöregedett és örökké az maradt a nélkül, hogy az Olympus tetején a hatalmat kezébe ragadhatta volna. A hatalom annak kezébe jutott, aki komoly elhatározással villámait sújta a vele szemközt álló hatalmak fejéhez. Ne feledje azt az egyesült ellenzék. Keresztényi alázatossága mellett vegyen néha oktatást a pogány népek ősmeséiből. AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. Királyok násza. Harangok búgnak s mint a bérelt ódák Királyok nászát kongva hirdetik. Vén, durva földi hogy lábukat ne érintsd Szennyes göröngyöd’ szőnyeggel fedik. Hintett virágon, földi istenekként Vonul a pár, dús főurak során. Levett kalappal áll a nép s felejti ön rongyait a mások bíborán. „Mily szép menyasszony ... 1 mennyi drágaság van Pazar ruháján... 1 mily büszkén megyen !“ — Valóban oly szép !... Trónnál többre méltó ! Megérdemelné, hogy boldog legyen ! Mit ér a trónok alkudott szerelme ?! Arany pohárban drágán vett üröm! A titkos óra, mely másnak meny ország, Nektek, fanyar csók és unott öröm! Tóduljatok csak! s bámuljátok őket ! Pompásabb látványt egy körszín sem ád! De én megyek ... I megyek ki a mezőre S erdek magányit vígan bolygom át ! Mosolygok minden rám néző virágra ; Madárt köszöntök, forrásból merek, Amíg elérem a legelső gunyhót, Hol egy szabad szív igazán szeret.. ! Láttam menyekzőt én is ...! Át a réten Rozzant templomba vezetett az út...! A vig menyasszony mezei virágból Font dús hajára üde koszorút...! Rongyos volt nászruhája ... semmi ékszer Nem csillogott a foltos köntösön, Csak nagy szemén, mint harmat nefelejcsen, Rezgeti alá egy fényes, tiszta köny. Nem ment utánuk czifra nászkiséret. Fejük felett galambpár röpdösött; Szőnyeg helyett taposták a mezőnek Fris szőnyegét, mit isten keze szőtt .... Mentükben őket rózsák üdvözölték, S tömjén gyanánt illatjuk égre kelt, A merre jártak, ragyogott a mennybolt S minden pacsirta nászdalt énekelt . . . ! Falusi pap mondott fejükre áldást, Esküdtek bátran, szivük vágyival, És visszatérve, átkarolva bolygtak, Mint két tündér, kit nem bánt földi baj. Szalmán aludtak és egymásra forrott kő ajkukon el-el csattant a csók .... Szegény királyok . . . ! sohasem lehettek Oly boldogok ti, mint e koldusok .. .! Ábrányi Emil, Budapest, november 21. Szörény megye küldöttsége, mint a Tisza Kálmán miniszterelnök által hozzá intézett feleletből kitűnik, eredménytelenül fog hazatérni. Szörény megye valóban csodálatos állapotban van. Magyar és osztrák törvények minden rendszer nélkül állanak fen területén. Megyei szervezete nincs, községi szervezete részint a régi ezredközség maradványaiból, részint az új törvény rongyaiból áll. Alkotmányos tisztikara nincs. A királyi biztos, ki a főispáni teendőkkel is meg van bízva, két-három magyar vármegyének kitagadott selejtes tisztviselőiből állította össze a szörénymegyei tisztikar nagy részét, mely a magyarság ürügye alatt ott éktelen visszaélésekkel gyakorolja üzelmeit. A helyi lapok telték borzalmalmasnál borzalmasabb hivatali visszaélésekkel. A megye képviseletét, bizottságát az ezredközségi képviselők alkotnák, kiket a fennállott katonai kormányzat egészen más czélból teremtett évek előtt. Tisztujitás nincs s törvény értelmében még nem is volt. A provizórium leggonoszabb neme uralkodik ott már hetedfél év óta. A szörénymegyei küldöttség most azt kéri, hogy a megyében a proywy,mB jw. xs a s y ar, tartassék fel. Ez az, amit Tisza Kálmán miniszterelnök megtagad. Bármily kevéssé legyen is ajánló a Szörényi küldöttség mellett, hogy vezetője Doda Traján úr, mi mindamellett követeljük, hogy az alkotmányos állapot Szörény megyébe is állíttassák helyre s ezzel a magyarság szent nevével űzött kotlás elvégre határtalan basásszüntettessék meg. Egyúttal figyelmeztetjük a szörénymegyei küldöttség tagjait, hogy Tisza Kálmánnak és Újfalussy kir. biztosnak és a Szörényi alispánnak s tisztviselőtársainak eljárását a magyar nemzet érzületével és össze ne tévesszék. valahogy A képviselőház közgazdasági bizottsága ma d. u. Fáik Miksa elnöklete alatt a képviselőház által hozzá utasított kérvények tárgyalási módozata iránt tanácskozott. Beható eszmecsere után megállapittatott, hogy előbb a magyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött végrehajtó bizottság emlékirata s azután a II. országos iparos gyűlés köz Szombat, 1879. november 22. ■ndwutt^i kfafie-Momtelt gad apt si IV. htmzS-utcsa is kalap-utcai sarkin, 1. szám. Cs ak bérmentes levelek fogadtatnak «. Kéziratok vissza nem Előfizetési díj: vidékre pesten vagy helyben v*~him hordva: író’ a. .:■ 8í Necvedévn ^ ; V*o «»■..* M In M# Elír nim f krajtair. ~ ,II. ponti bizottságának kérvénye tárgyaltassék. Mindkettőre nézve megbizatott Baross Gábor jegyző, hogy azokból egy tanácskozási tárgysorozatot állítson össze, mely úgy az emlékirat mint kérvény főbb pontozatait rendszeresen magába foglalja. — Továbbá tekintve mindkettőnek kiváló fontosságát s azon méltán megérdemlő érdekeltséget, amelyek ezek iránt országszerte létezik," megállapittatott, hogy a tanácskozások gyorsírói feljegyzések mellett indassanak, s mikor az ügy érdeke kívánja, szakközegek és szakértők is hivassanak meg. Az ülésen a kormány részéről jelen volt K. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter. A képviselőház közlekedési bizottsága ma d. u. 6 órakor folytatta az utakról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A kormány részéről jelen volt Péchy és Hieronymi államtitkár, közlekedési miniszter Napirenden volt a törvényjavaslat 30-ik §-a, mely így szól: „A közmunka- és közlekedési miniszter felhatalmaztatik, hogy az államköltségen fenntartott hidakon államutakon az általa meghatározandó pontokon az és államkincstár javára vámokat szedhessen.“ Lichtenstein a vámra nézve fenntartja az általános vitánál felemlített nézetét, azt hiszi ma is, hogy az utvám mellett pro és contra sokat lehet felhozni s mellőzve az utvám alkalmatlanságát és költségességét, csak azt jegyzi meg, hogy itt “az utvám nem mint az utak javítására szolgáló compensumhoz itik be, hogy általa az utak jobb karba tartassanak, hanem pénzügyi szempontból. Ezt az indokolás is elismeri és a pénzügyminiszter a jövő évre fél milliót vett fel a költségvetésbe bevételül útvám czímén. Uj indirect adó tehát az utvám. De különben sem fogadná el, mert az eddig elfogadott szakaszokban elég útadó van utak és hidak fenntartására. Ráth Károly forma tekintetében sem tartja ide tartozónak az utvámot, hogy határozhasson az országgyűlés; akar-e ily adót elfogadni; az utvámról külön törvényjavaslatot kellene előterjeszteni. Bethlen András gróf azt hiszi, hogy e törvényjavaslatnál a pénzügyminiszter van érdekelve, mert annak van az utvámból praeliminált fél millióra szüksége, mely, hogy befolyjon még egyszer annyit kellene költségekre fizetni. Utvámot máshol nem tart elfogadhatónak csak ott, hol az egyes fontos objektumok költségeinek fedezésére szükséges. Perczel László hozzájárul a §-hoz. Pécsy miniszter hosszabban védelmezi az utvám elvét s külföldre utal, hol mindenütt be van hozva az utvám., U ízrán Ákos ftllpTlA SZÓI ne'JíiVnozz.nk T. amegyei hidaknál megengedhetőknek tartja a vámszedést. Végre a bizottság többsége a 30-ik §. kihagyatása mellett szavaz. Ezután a 31-ik §. elfogadtatván az ülés véget ért. Páris, nov. 18-án. — Saját levelezőnktől. — Még néhány nap, és a parlamentáris élet megkezdődött. Soha ilyen vajúdás rém előzte meg ezen eseményt. Minden ember nagy dolognak néz elébe. Nem lehetetlen utóvégre, hogy a hegy egeret fog szülni. Tény, e pillanatban a hangulat izgatottsága tetőpontra hágott. Mindegyik táborban megszámlálják a híveket. Nagy az előkészülődés a támadásra, avagy a védelemre. Mi lesz az egésznek a vége ? — Azt persze előre látni nem lehet; azon egyszerű oknál fogva, mert tudjuk, mennyire hatalmas tényező Francziaországnak politikai életében a véletlen, az előre nem látott események. Ez általános előkészülődések közepette, constatáljunk egy mozgalmat, mely nagy fontosságúvá nőheti ki magát, ha ugyan egyáltalában kinőheti magát. A köztársasági pártban a becsületes conservativ elem aggodalommal látja azon concessiókat, melyeket az úgynevezett opportunitás hívei a radicálisoknak tesznek, hogy el ne vesszítsék ezek támogatását a közös ellenség, a monarchisták ellen. A sok concessió folytán már-már ott vagyunk, hogy a radicális elem nemcsak tényező, mellyel a kormányunk cselekedeteiben számolni kell, de ez mindinkább túlsúlyra vergődik, a moderáltak fölött. Mindinkább közeledik Gambetta, az opportunitás föltalálója s irányzója, a radicalisok felé, annál inkább eltávolítja magától a köztársasági conservativ elemet. Gambettának saját hívei közt sokan vannak, kik mintegy akaratjuk ellenére követik őt ezen az uton. A becsületes konzervatív elemmel jelesen azon férfiakat, kik Dufaure, Ribot, Jules Simon körül csoportosulnak s kik jelenleg a képviselőházban a köztársasági pártnak egy kis töredékét, a szenátusban pedig a baloldal többségét képezik. A mozgalom, melyet jeleztem, ezen konzervatív elemből indul ki s oda törekedik, Gambettát a radikálisok polypkarjaiból kirántani s ez utóbbiaknak mindinkább növekvő jelentőségét a parlamentben megsemmisíteni. Gambettának azonban lehetnek specziális okai : nem hagyni magát kiragadni eme polypkarokból. Alig indult meg e mozgalom, mely esetleg egyenest ő ellene fordíthatná fegyvereit, ő inkább praktikus mint dicséretre méltó eszközökkel hozzá fogott annak „sprengolásához“, hogy pittoreszk kifejezéssel éljek. Láthatjuk ebből, miszerint a jezsuiták esküdt ellenségei is követhetik néha ezek tanait, ez esetben nevezetesen azt, mely szerint „a czél szentesíti az eszközt.“ Legközvetlenebb forrásból tudom s csupán személyes összeköttetéseim az érdekeltekkel nem engedik az adatokat elmondani, hogy a becsületes konzervatív elem szenátusban székelő jelentékenyebb képviselőinek miniszteri tárczák lettek ígérve, azon kívül nagy fizetéssel összekötött állások, ha a küszöbvron áll» LomnnocinLonin »»alííításák a hírhedt 7-ik szakaszt. Oh, mores ! Az ám, a polgári erkölcs exotikus növény, mely a köztársasági üvegházakban is nem igen szeret virulni, sokszor alig hajtani. * Egy idő óta Németországnak s az osztrákmagyar birodalomnak itteni követei, t. i. Hohenlohe herczeg s Beust gróf, elválhatlanok lettek egymástól, mintha testi-lelki barátok volnának. A boulognei erdőben naponta lehet őket látni együtt lóháton. El is lettek már nevezve ezért Castor és Polluxnak. Mikor Beust gróf párisi követnek lett kinevezve, a berlini körökben nem szívesen nézték ezt, tartván attól, hogy mint a német egység esküdt ellensége konspirálni fog a francziákkal Bismarck, vagy a mi mindegy Németország ellen. Kinevezése óta az osztrák-magyar követ leginkább távolléte által tündökölt itten. Rövid itt időzgetései alatt érintkezései a párisi politikai világgal igen lazák voltak s az elkerülhetlen látogatásokra szorítkoztak. A napi krónika nyelvének A szép himlőhelyei. BOUVIER ELJüK REGÉNYE. 80 ELSŐ RÉSZ. A kedves, a nő és a férj. V. Bolt és Elise kisasszony jövője elhatároztatik. (Folytatás.) — Akkor megyek . . . hallgasson meg Elise kisasszony, én biztosíthatom önt, ha egyedül marad itt, rész következménye lesz; jobb volna, ha felmenne. — Most ott fenn félnék, itt nyugodt vagyok . . . — Akkor jó estét és jó éjt. Az éltes nő sietett kimenni, hogy szobájába jusson. Midőn Elise egyedül volt, meggyújtott egy gyertyát, eloltotta a karos gyertyatartókban levőket, és bement a másik szobába. Minden erélye daczára egy pillanatig habozott, azután elszántan bement. Minden rendben volt, betette a félig nyitott ablakot, visszament az ágyhoz, le kezde bontani, és anélkül, hogy tudná mit tesz, fenhangon kezdett beszélni. — Én itthon vagyok , érzem, hogy nyugodtan, csendesen lehetek, és álmomat nem zavarja semmi. Ha ágyában fekszem, majd elképzelem, hogy karjaiban vagyok, és szent pártfogása megóv minden veszélytől . . . mitől félnék e szobában, és azon ágyban, hol ő pihent? . . . féltem akkor, midőn még itt volt? Én nem vagyok többé kis leány, félek a veszélytől, de nem rettegek az ismeretlentől. Lassan levetkőzött, a nap borzasztó eseményei kifárasztották, a nyári éj tikkasztó volt, és azonkívül e szobában minden szag elhárítására illatos üvegecskéket állítottak fel. Midőn lefeküdt és betakaródzott, a hőség daczára mégis egy kissé didergett, de erős akarata győzött gyengesége felett, erőt vett magán, kinyujtódzott, karjai a takarón pihentek, fejét a párnára hajtá és így szólt: — Ő is így feküdt. Elise bágyadt, lankadt, kimerült volt, és még sem tudott aludni, érezte, hogy lélekzete elszorul; azt hitte, hogy ez azért van, mert a szoba jegébe illat vegyül; felkelt, és félig kinyitotta az ablakot; könnyű szellő, és a lekaszált fű illata kellemesen hatott idegeire, egyidejűleg egy madár vidám éneke elbűvölte; újra lefeküdt; ez egyszer egy sarokba húzódott, behunyta szemét, és megkísérte aludni .... miután nem éget több mint egy gyertya, ahelyett, hogy idővel bátrabb lenne, ellenkezőleg mindig félénkebb lett, remegve azt hitte, hogy nagyon is korán feküdt le és hogy az éj felette hosszú lesz. Hasztalan iparkodott aludni. Az álom kerülte őt, a jövőre akart gondolni és szüntelenül szemei előtt lebegett Aristide holtteste, azon éji órától kezdve, midőn azt nővérével felöltöztette, a pillanatig, midőn a temetőbe kisérte. Néha úgy rémlett előtte, mintha két árny a falakra körvonalakat rajzolna, vagy, hogy az ágy mint egy tükör visszatükrözi saját idomait. Minden tagját láz remegteté. Ekkor szeretett volna felkelni és az ablakhoz menni, de az ágyban nem mert többé mozdulni. Szemeit nem merte többé felnyitni, sokért nem adta volna, ha el tud aludni. Belátta, hogy félelme esztelen, nevetséges, de mégsem tudta leküzdeni. Midőn módot keresett az elalvásra, egy körülmény jutott eszébe: megemlékezett, hogy az orvos, ki megvizsgálta Aristide holttestét és megállapította a halálesetet, tudakozódott, hogy a halottnak — ki szívbajban múlt ki — nem voltak-e rendes gyógyszerei. A kapusnő orvos kíséretében volt, ő végezte a fiatal embernél a házi teendőket, és így feleletül felhozta, hogy minden tizennégy napban egy orvosságot csináltatott a gyógytárban, a rendeletek és a gyógyszerek egy kis szekrény fiókjában találtatók, mely éjjeli szekrényül használtatott. Az orvos elolvasta a rendeleteket, ugyanazon fiókban egy doboz pillula is volt, az orvos megtekintő és a kapusné rögtön így szólt: — Ah! ezek altató pilulák. Ha a szegény fiatal ember nagyon is sokat szenvedett, bevett belőlük, és akkor úgy aludt mint a meghalt, uram. — De talán nagyon is sokat vett be? — Oh! nem, uram, gyakran mondá: „Nagyon is erősek.“ Csak akkor vett be, ha átaljában nem tudott aludni. —E piluláknak az álmon kívül még más hatásuk is van. — Akkor kidobom, szólt a kapusnő. Akkor Elise nem is ügyelt e beszélgetéssre, de most eszébe jutott. Ezen pilóták a legnagyobb fájdalmak közt is elaltatták Aristidet, ha bevenne egyet, talán alhatnék. De hát ha veszélyesek ? Azonban annyira félt az éjtől, hogy minden áron aludni akart. Nagyon megbánta, hogy felnyitotta az ablakot, időnként szét emelkedett, és sajátságos suhogással lebegtette a régi daraszt függönyöket; a szobában mély csend uralkodott, és a fiatal leány a legkisebb zajra, mely kívülről jött, megrázkódott. Teljes lehetetlenség volt ily aggodalmak közt — melyek még mindig fokozódtak — eltölteni az élét; félelmében az volt a sajátságos, hogy önmagának sem tudott indító okáról számot adni . . . utóbb még megőrülne, és a szép himlőhelyes már eléggé túlfeszítette idegeit; ez órában nem mert az ágyban megmozdulni, nem merte felnyitni szemét, és mégsem alhatott, mert képzelete a legborzasztóbb víziókkal özönlötte el a szobát. Aludni akart . . . egy pirula álmot hoz, mit bánta ő, ha az álom hosszas-e vagy sem, ő csak a borzasztó képektől akart menekülni. De vájjon a kapusnő megtette-e azt, amit mondott, és a takarításnál kidobta-e a pirulákat? Ha úgy lenne, Elise el van veszve, az kétségtelen, hogy így nem töltheti el az élét; képzelete minden pillanatban újabb agyrémeket teremtett és ami eddig kötelességnek tűnt fel előtte, most szentségtörésnek látszott, úgy tetszett neki, hogy ezt árnyak lobbantják szemére; ezután különös zajt hallott: vagy a bútorokat forgatták fel a nappali szobában, vagy valaki járt a kertben; minden agyrém, mit a felhevült képzelet teremthet, megfordult agyában. Egy kétségbeesett mozdulattal felült az ágyban, és a fiókban keresgélni kezdett. A doboz még ott volt. Egy pillanatig habozott, ha vegyen-e egy pirulát, de észrevette, hogy a gyertya is már elalvó félben van. Néhány percz múlva teljes sötétség fogja körül; ha ettől fél, ki kell mennie a nappali szobába, amire képtelen volt. Ha e szobában, éjjel, az ágyban, gyertya nélkül kellene maradnia, és a függönyök, — melyekre nézni sem mert — mindig így mozognának, ez rosszabb lenne a halálnál, mert megőrülne. Egy pilulát vett, sietve lefeküdt, és a takarót felhúzta szeméig. Néhány pillanatig didergését, és fogainak vaczogását lehetett hallani, egész testében láthatóan remegett. Egyszerre mindez megszűnt. A fiatal leány félre tolta a takarót, mely majdnem elfödte fejét, fél álmában a takaróra tette karjait és keble fedetlen volt, ezt a tikkasztó hőség — melyet már említettünk — hozta magával ; feje karján pihent, hajáról csörgött a víz, arczvonásai tökéletesen megváltoztak, csendesen aludt és egy szép álommal látszott elfoglalva lenni. “ Az elalvó gyertya kétes világánál gyönyörű volt; összeszoritott ököllel aludt, mi köznapi felfogás szerint annyit jelent, hogy az alvót szép álmok ringatják ; piros ajkai, mint egy festő rózsabimbó félig nyitva voltak, édesdeden mosolyogtak és látni engedték az elefántcsont fehérségű fogakat . . . A gyertya elaludt, és a szobában nem hallatszott egyéb, mint az alvó gyermek szabályos lélekzete, és a falevelek suhogása a kertből; néha elvétve egy elkésett madár énekelt, ami azonban reggeli két óra felé egyszerre megszűnt. Néhány pillanattal később a külső ablak felnyittatott, egy kéz benyúlt és már nyitva volt, felhúzta a redőnyt, a belső ablak egy férfi lön látható, ki a szobába ugorva így szólt: — így már szeretem, ez valóban könnyű munka volt. ______Hogy az olvasónak bemutathassuk az egyéb&punk mai számához egy iv melléklet van csatolva.