Egyetértés, 1879. december (13. évfolyam, 330-358. szám)

1879-12-07 / 336. szám

nek se kellőleg evidencziában tartva, se pedig szétvive mindenfelé. E becses könyvek úgy szólva kívül esnek a látkörön. Egy némelyik mű kelen­dőségnek örvend — mert sokat emlegetett mű. A legtöbb azonban jön és eltűnik. Nagyon sok ama jeles értekezések és könyvek száma, melyekre az­tán kiborul a por és feledés. Az akadémiai kiad­ványoknál az üzleti mozgékonyság hiányzik, az akadémia és közönség nagy kárára. — Díszkiadás Schakspere mű­veiből. Ráth Mór tudvalevőleg a magyar kespereből többféle új kiadást rendez, s azok Sba­­közt díszkiadást is illusztrácziókkal. Ma küldte be hoz­zánk ebből az első kötetet, mely méltó diszül szol­gálhat bármely elengáns asztal számára. A „S­z­en­t­­ivánéji álom,“ Arany János kitűnő fordítá­s­­ban, negyedróta, album alakban van nyomtatva. Fáj­dalom, hogy e szép nyomás Bécsben készült,Fischer és társa nyomdájában. A szöveget Konewka Pál huszon­négy rajza érinti. Konewka egy német kiadás szá­mára készítette a rajzokat, s nagy tetszéssel fo­gadták. Nem a megszokott illusztrácziók ezek, ha­nem az utóbbi időkben kedveltté vált fekete árny­alakok, silhouettek, a színmű egyes alakjai magá­nyosan, vagy párosiD,virág-guirlandok és arabeskek közt vannak feltüntetve jellegzetes körvonalakban, e a kiket megillet kecsesen és gyöngéd bájjal. Az egész könyv kiállítása fényes, fehér angol vászon táblába kötve, ellátva aranyos és fekete gazdag nyomással. Ráth a becses müvet nemcsak pazarul, hanem jó ízléssel is állította ki. Ara 9 írt. Ajánl­juk az ékes müveket karácsonyra, uj évre, meg azontúlra is. Az iskolai takarékpénztárak hazánk­ban. Az iskolai takarékpénztárak üdvös intézmé­nyének örvendetes terjedése jeléül — az eddig közlöttekhez — még következő tanítói jelentése­ket adhatjuk: XII. M.-Sziget. Itt Nagy Károly állami kép. gyak. Iskolai tanító kezeli az isk. tak. pénztárt. Ez iskolában 46 tanuló takarított 64 írt 76 kr. Hozzá írja Nagy ur. Három éve, hogy az isk­olai takarékpénztárt, melyet ® lődöm honosított meg, kezelem, de az ellenzők által felso­rolt érvek közül a gyakorlat mindeniket fényesen megczá­­folta. Növendékeim soha sem kényszerítetnek a takarításra. Év kezdetén ki szoktam hirdetni, hogy a takarékpénztárba betehet mindenki, de csak azon t­énzt, melyet nem egyene­sen arra kérnek, hanem a­mit vagy valamely ismerősüktől ajándékképen, vagy szüleiktől valamely ünnepélyes alkalom­kor kapnak. Azért nálam nem nagy a megtakarított összeg, de nem is óhajtom, mert főc­élom nem az e téren való ver­seny, hanem tisztán csak a takarékosság ösztönének felkel­tése­­ és ébren tartása. Hogy ez mennyiben sikerül, azt a ké­sőbbi évek mutatják meg. XIII. Modor. Itt az állami tanitóképezdei gyakorlati iskolában Sztankovics Alajos tanár kezeli az isk. takar. pénz­tárt, volt 28 növendék;; mindnyájok takaritottak összesen 407 krt 65 krt. A szegedi vizkárosultaknak is küldtek 2 frt 65 krt. ,azután azt írja : Mondhatom, hogy az iskolai takarékpénztár kezelése nekem semmiféle nehézséget, még kevésbé kellemetlenséget nem okoz s őszintén örülök azon szép eredménynek, melyet ezen intézmény már eddig is képes felmutatni . . Ennek da­czára és a már több ízben tartott s ezen üdvös Intézményre vonatkozó értekezéseknek, nem voltam képes az ellenszenvet a tanító társaknál legyőzni .... Már négy éve, hogy keze­lem az iskolai takarékpénztárt, s az egész idő alatt elég al­kalmam volt magamnak­ ezen fontos intézmény üdvös voltá­ról m­eggyőződést szerezni. Nem sajnálom tehát kis fáradsá­gomat, hanem azt sajnálom, hogy sem szép l­ svakkal, sem az eddig elért szép eredmén­nyel sem voltunk képesek, ha­zánk tanítóságát annyira bírni, hogy az iskolai takarékpénz­tárakat behozza ott, a­hol lehet. Engedje meg nagyságod, hogy közlésemet a költő e szavaival befejezzem : Szenteld, óh magyar, hazádnak Kebled szebb érzelmeit ! Romlott és nem lett elme, Kit hazája hű szerelme Szép tettekre nem hevit. XIV. N -Kanizsa. Államil­ag segélyezett közs. fiú polg. iskola. A számok az „Értesítőivel eltévedtek. De a kezelő Rosenblüh Alajos azt írja még volt több szegény izr. fiú, ki konditió után megtakarított nehány írtját kivette s ünnepje beálltával ruhát vett. Egy másik atyja eltemetése költségeinek fedezésére használta a megtakarított pénzt . (Ha a pénzek — szokás szerint — nyalánkságra elpazaroltatok volna, e jó czélok el nem érettek volna. A szerző) XV. Új-Szőnyök a helv. hitv. nagyobb és leány iskolá­ban Mohácsy János főtanító kezelése mellett 37 gyermek ta­karított 84 frt 40 krt. M. azt írja : gyakorlati tapasztalatai­mat a következőkben van szerencsém egybefoglalni. A mint nagyságod által ez eszme megpendítetett, én azonnal behoz­tam azt iskolámban és azóta folytonosan mindig kezelem; de nem tapasztaltam semmi­féle rész hatását, melyet pedig el­lenségei igen nagy mérvben akarnának feltü­ntetni. De igenis tapasztaltam azt, hogy ez által a gyermek takarékosságra szokik, sőt másokat is arra szoktat úgy, hogy volt rá eset, hogy egy iskolás leánykámnak két kézműves tanoncz testvére, kik iskolába járásuk alkalmával nem lehettek ismerősök ezen üdvös intézménynyel, húgoktól elkívánva, imitt amott kapott krajszáraikat hozzám elhoztak s belőle később egy-egy ruha­darabot vettek maguknak.. . az intézmény üdvös voltát má­sokkal is beismertetni igyekeznek s annak minél szélesebb körben leendő elterjesztésén tehetségem szerint munkálkodva maradok... , XVI. Pécs. Itt a kir. állami főreáltanodában kezeli az iskolai takarékpénztárt az igazgató Weisz Albert 58 tanuló ta­karított 373 frt 76 krt, az igazgató még a következőket írta: „Az iskolai takarékpénztár zajtalanul folytatta az idén is működését. Jól esik konstatálhatnom, hogy mindinkább meg­hozza áldásos gyümölcsét. Többen az idén kivettek már je­lentékeny összegeket, akik öt év óta azon őzelből gyűjtötték apródonkint krajczáraikat, hogy az érettségi vizsgálat letevése­­ után, tanulmányaik folytatására Budapestre mehessenek, és kik czéljukat az iskolai takarékpénztár egitségével el is ér­nagyon szerencsétlen voltam ; figyeljen . . . nyo­mort, mindig csak nyomort láttam; nem volt mi­ből élnünk, örökös munkára lettem kárhoztatva, mig gyenge egészségem kímélést és ápolást igényelt volna. Korán reggel már munkához láttam, és ez így tartott késő estig. A betegség tönkre­tett, és végre még hozzá jött szüleim halála . . . Helyze­tem borzasztó volt; egészen elbutultam ; sovány, ügyetlen modorú teremtés voltam, sápadt, hátam meggörnyedt, szájam többnyire nyitva állt, tekin­tetemből hiányzott az értelem, és ajkaim szünte­lenül mosolyogtak, ezen időszakban a betegség, a soványságon kívül, még himlőhelyeket is hagyott arczomon, melyek az óta elmúltak, szóval rut vol­tam, és igy megfoghatónak találom, hogy só­gorom oly ellenszenvvel viseltetett irántam . . . v házához vett, és én igyekeztem ezt munka által meghálálni. 0 ! lássa Oliver, ez órában, mi­dőn egy érett nő elméjével ítélek magamról, vis­­­szagondolva belátom mennyi hálával adóztam én rokonaimnak ! A sérelmeket panasz nélkül tűrtem; a durvaságokat szó nélkül hallgattam, és igyekez­tem minél többet dolgozni, és lelkiismeretesen tel­jesíteni kötelességemet . . . én roszabb voltam egy szolgálónál, egy kutyánál; "én— e név még most is fülemben cseng, vétó oda undorral — hamupi­pőke voltam . . . én bíztam nővéremben, istenem, ő felületesen szeretett, de nem védelmezett . . . — Óh, vétó oda Oliver undorral. — De én ezt nem vettem észre ; nővérem férjnél volt és sajátságosan viselte magát; nem tekintette koromat, személyes érdekei vezérelték, ezekhez kellett alkalmazkodnom és eszközül hasz­nált házasságtörő czéljaiban . . . — Ijlz borzasztó! szólt Oliver. — Én nem mérlegeltem, ha jól cselekszem-e vagy rosszul. Ő hallgatásra intett, én engedelmes­kedtem. Már említettem, hogy együgyü, bamba vol­tam, és oly bánásmódban részesültem , hogy ér­telmi tehetségeim semmikép sem fejlődhettek . . . Most azon komoly ponthoz értem, melyre néz­ve magyarázattal tartozom önnek, eljutottam az ellenem emelt vádak kezdetéhez. Én neveket nem nevezhetek, nem mondhatom meg, hogy nővérem mily állásban van ma és esdve kérem önt, ne kí­vánjon többet tudni, mint a­mennyit és mondani fogok • •­­ Egy éjjel nővérem kedvesével, majdnem rajta télt. — Egy másik igen örvendetes maManetképen megemlí­teni azt is, hogy a szegedi katasztrófa után, midőn ifjainkat az árvízkárosultak segélyezésére felszólítottam, többen a saját megtakarított fillért s kit szánták e czélra, névszerint 16 fiú vett ekkor 17 frt 91 frt az iskolai takarékpénztárból és aján­dékozta a Szegedieknek. —“ Hogy mily erkölcsi értéke van az ilyen ajándéknak, azt minden tanférfi fogja tudni.“ . XVII. Rimaszombat-ból irja Fábri János tanár, hogy a nyilvános felső leánynevelő tanintézetben az idén 26_ nö­vendék 169 frt 97 frt takarított meg és hozzá adja. Az ifjú­sági takarékpénztár nálam már hatodik éve, hogy fenn áll. Míg az üdvös intézmény országszerte tért foglal — mert le­hetetlen meg nem győződni ennek nevelő hatásáról, azon az alapon fentartva, mely az ifjúság önkénytes hozzájárulása és saját kézimunkájának értékesítése által létesítendő — addig még nagy időnek kell lefolyni, hogy a nagy közönség tudo­mást vevén, úgy érdeklődjék, mint azt az ügy, mind neve­lési, mind nemzetgazdászati szempontból kivonja Halljuk a panaszt, hogy a családi kör csak kivételesen nyújt segédke­zet az iskolának, sőt nem ritkán ellentétes állást foglal el intézkedéseiben; azon kellene segíteni, hogy a közöny, e visszás állapot meg legyen szüntetve. XVIII. S­­ A.-Ujhely. A reform, nőnöveldében kezeli az iskolai takaréképénztárt Horváth Endre igazgat­ó. 23 növen­dék takarított az idén 60 frtot, mindössze tesznek a betetek az előbbeni évekkel együtt 457 frt 26 krt. Az igazgató hozzá adja a következőt. Nagyságod előtt nem ismeretlen dolog, hogy nemzetünknél minden új intézmény nagy akadályra ta­lál, úgy az iskolai takarékpénztárak is mindeddig nem része­sülnek azon pártfogásban, mint azt más országokban már több év óta tapasztaljuk. Igaz, hogy nálunk az ipar, kereske­delem, mely pénzt hoz az országba, még nagyon parlagon hever s azért is oly kevés, de leginkább a mi vidékünkben készpénz, mi okot szolgáltat, hogy ezen áldásos intézmény még mostanáig sem részesül általános megkedvelésben de maguk a tanárok és tanítók is okai annak, mivel idővesztés­­sel és fáradsággal jár, melyektől igen sokan irtóznak. Öt évi kezelésem alatt még nem volt eset, hogy egy gyermek vala­mely meg nem engedett módon szerzett volna magának pénzt, úgy nemkülönben nem szolgáltatott okot surlódásra, irigységre, hazudozásra, a fegyelem lazítására, vagy erkölcsileg hátrá­nyos egyéb tulajdonságok elsajátítására, szülök részéről irá­nyomban bizalmatlanság nem támadt, mivel minden gyermek két betéti ívet bír, t. 1. egy kezében maradt, a másik pedig nálam ; ez által elérem, hogy minden hamisítást azonnal észre vennek, de távol is tartanék , mihelyt valamely tetézet által ve­­szek, azonnal mind a két ívbe bevezetem, s ha 1 irtot tesz a betétkönyvecskével együtt a takarékpénztárba bevezetés s kamatozás végett küldöm. A betétek minimuma 2 kr, a be­tét mindig az oktatás után történik s egyenkint számoltatik el. a betétek kivétele egészen a szülők akaratától függ; szü­lők még eddig nem használták fel az iskolai rak pénztárt. XIX. Somorja. Gyubek Ferencz igazgató kimutatván, hogy 8 leány betett 264 frt 30 krt. hozzá adja : a felső leány iskolai takarékpénztárunk állásáról csak annyit említünk meg, hogy ezen hasznos intézmény iskolánkban a tanulók részéről jobban és jobban felkaroltatik és a szülők tetszését és pártolását bírja. XX. Sü­megh­ Mihályfa. Itt Tóth József tanitó már 4 év óta kezeli a közs. népiskolában a takarékpénztárt, 51 ta­nuló betett 2/2 frt 74 krt, és hozzá írja T. nr a következőt. Az­ intézmény anyagi haszna a fennebbi számokban mutat­kozik. Ha a kezelő tanítónak ez által indított megtakarításait is tekintetbe vennők, én sokkal többért tartozom hálával ez intézménynek Erkölcsi jó oldalai mellett fölösleges m­a még dinséneket zengeni, hanem egy-két fontosabb moz­zanatokat az ügy iránti szempontból tartozom megem­líteni. — Az irigység, önzés, lopás és egyéb hozzá­kötött bűnök, — melyeknek némelyike roszul kezelve, általa tagadhatlanul kifejlődhetnek — ép úgy, mint ahogy a különben igen hasznos késsel önmagunknak kárt is tehetünk, mondom: a hozzá kötött bűnök most az 5-dik évben sem je­lentkeznek. És teljes meggyőződésem, hogy nem is fognak soha és sehol kifejlődni, ha az intézményt túl nem becsüljük s önmagun­k a többi erények rovására nem dédelgettük, nem erőszakoljuk. Hanem — kontra önzés — : a szegedi árvízká­rosultak felsecélésére alkalma volt több szegény gyermeknek is takarékpénztári összegecskéjéből segélyt küldeni. Kiváló örömöm van a felett, hogy vannak m­i lánykák, kik ez intéz­mény által serkentve, kerti- és baromfi gazdaságot űznek és saját kézi­ munkájuk gyümölcsét hozzák a takarékpénztárba. Van fia, a­ki tőkéjének legnagyobb részét kivéve, azzal aty­jának kereskedő társa leve. A vidéki színészet rendezéséről, sitett igazgatóktól pedig vétesse el azonnal a kon­­cressát, mert ezek a színészetnél rendesen csak nyerni, de veszteni soha sem szoktak, miután nincs mit veszteniök. Ezek helyébe léptessék életbe a konzorczionális szervezetet, a­hol az egyes társulatok elsőbb rendű tagjai vezetik a társu­latot, a­mint az eddigelé már divatban is volt, a­mikor az­ igazgató urak tagjaikat szélnek bocsá­tották, nem remélhetvén a nyári hónapokon át biztos nyereményt. Nem is volna szabad tűrni tovább, hogy pénzetlen emberek fölcsapjanak szín­igazgatóknak a központi kormányzó tanács szemét papíron levő, de tényleg nem létező pénzek kimutatá­sával elvakítván, az esetleges jövedelmeket zsebre te­gyék s tetszés szerint hol igen, hol nem, fizessék tag­jaikat. A konzorczionális rendszer lehetővé teszi továbbá ez operette világban, hogy oly társulatok alakuljanak, melyek fő­­­ívül a dráma és annak vál­fajai kultiválását tűzik ki a népszínmű és bohóza­­tos elemeket sem zárva ki. Az ily társulatok működésük eredményéhez képest államsegélyben részesülhetnének, mert a sz­íművészet feladatának csak ezek felelnek meg igazán, s jöhetnek szóba, mint állami tényezők, mint nemzetiségünk é­s nyelvünk hirdetői. Kérjük továbbá a kongresszust, hogy az ál­tala hozott, vagy hozandó szabályrendeletek érvé­nyesek legyenek a budapesti­ népszínház tag­jaira is, mert az visszás dolog, hogy ez intézet tag­jai a központi kormányzó tanács kebelében, egyes hivatalokat töltsenek be s maguk, kik ugyancsak a vidéki színészet tagjaival egy kalap alá vonha­tók, mégis az azokat terhelő­­ kötelezettségek alól fölmentve legyenek. Van példa arra is, hogy vidéki színészet kebeléből kizárt egyének a nép­színháznál menhelyre találnak. Ez ellen hangosan tiltakozunk. Szacsvay Imre: Küldöttség a pest-zimonyi vasút tár­gyában. — decz. 6. E világforgalomra hivatott közlekedési vonal irányának kérdése valódi lázas izgatottságot kelt azon vidékeken, melyek felé kiépítése terveztetik. Egymást érik a küldöttségek a kormánynál, fel­használva a kapaczitáczió minden módját, hogy a vasutat vidéküknek megnyerjék. A kormány tudva­levőleg két irány közt habozik, a közt t­­i, hogy a vasút a Duna jobb vagy bal partján építtessék-e. A jobb parti terv, mint az ország érdekeinek meg nem felelő irány általános ellenzéssel találkozik, s sem a sajtóban sem a közvéleményben nincs an­nak egy pártolója sem. A bal parton két irány lehetséges: az egyik Kalocsa-Baj­a, a másik Halas-Szabad­ka felé. Az előbbinek érdekében nem­rég Haynald érsek járta be a miniszeriumokat, előadva saját vidékének érveit a dunaparti kiépítés mellett. A halas-szabadkai irány érdekében ma tisztelgett egy óriási küldöttség a miniszterelnöknél az érdeklett vidékekről. Kép­viselve vannak e küldöttségben Halas, Vadkert, Kis-Kőrös, Keczel, Kunzentmiklós, Szabadszállás, Liczhéza, Fülöpszállás, K.-Harta pestmegyei Sza­badka, Kun, Uj-Verbáz, Ó-Verbáz, Feketehegy, He­gyes, Szenhegy, Topolya, Ada, Szenttamás, Ó-Kér, Kis-Kér, Uj-Kér stb. bácsm­egyei helységek ; továbbá egyes nagy­birtokosok részint szeméh­esen, részint küldöttek által, mint gr. Bethlen, gr. Pejacsevic­s, br. Rudics stb. A küldöttek száma mintegy 500-ra megy. A kihallgatás délelőtt 11 órakor történt meg az országház egyik termében. Ezt megelőzőleg a küldöttek 9 órakor összegyűltek a megyeházánál, melynek nagy termét a zsúfolásig megtöltötték. F­ö­l­d­v­á­r­y alispán a megye nevében üdvözli a küldötteket s a legjobb sikert kívánta fáradozásaik­nak. A gyűlés ezután értekezletté alakulván, el­­nöknek megválasztotta Ivánka Imrét, jegyzőnek Halász Bálint országgyűlési képviselőket. Az értekezleten az egyes városok küldöttei benyújtották azon ajánlatokat, melyeket községeik a vasút terheinek viselésére vonatkozólag tettek. E szerint Szabadka városa felajánl a vas­útnak 6y2 mérföld ingyen területet, 3 millió tég­lát, vagy ennek árát 60.000 frtot, 50.000 forint készpénzt, 10.000 fuvart, 50.000 gyalog napszá­mot összesen mintegy 300.000 frt értékben. H­alas városa felajánl: 5 mérföldnyi ingyen területet, 20.000 kézi napszámot és 50.000 forint készpénzt. Keczel község felajánl: 2000 gyalog nap­számot, a határban ingyen területet, s 500 igás napszámot. Kiskőrös városa: a város gyen területet, 1000 igás és 5000 határában in­gyalog nap­számot. K.-Harta: ingyen fuvart 2110 méter mázsa teherre és ingyen területet. T­á­z­l­á­r : ingyen területet, 1000 mázsára ingyen fuvart a kishartai hajóállomástól, 300 gya­log napszámot. Topolya: ingyen terület és 10.000 frt. Szen­t-T­a­m­á­s : 1000 napszám, 300.000 tégla, ingyen terület. Kis-Hegyes 300.000 téglát, ingyen terü­letet és 500 gyalog napszámot. Ó-Kér: 6 hold földet, 50 000 téglát és 500 fuvart. V­a­d­k­e­r­t: ingyen területet, 2000 fuvart és 400­0 gyalog napszámot Kala, Feketehegy, Szeghegy és még néhány bácsmegyei község utólagosan fogja benyújtani ajánlatát. Felajánlott továbbá a ki­sszállási urada­lom (Halas és Szabadka közt) ingyen területet s 300,000 téglát. Egyesek közül: Görgey János vadkerti birtokos 1000 irtot, Ivánka Imre ingyen terület, 1000 mmázsa ingyen fuvarozást, V­i­n­d­i­s József polgárdi birtokos 2000 frtot. Ezenkívül érvényben maradnak az egyes közsé­gek által régebben tett ajánlatok olyan formán, hogy ha a régi ajánlat a mostaninál nagyobb ez utóbbit a régi ajánlatba beszámítják. Régebbi ajánlatok, melyekhez az ille­ők részéről most újabb nem járult a következők: Laczháza városa ad ingyen területet és 1000 frtot. gr. Teleki Sándor Tetét­enben indó­­káznak földet holdját 40 krjával. Bajsa község 1000 frtot, Hegyes község 500 frtot, Újvidék városa indókáznak ingyen telket. Ez ajánlatokról szóló okmányok azon emlék­irathoz csatoltalak, mely a miniszterelnöknek át­­nyujtatott. Az emlékiratot valamenyi küldöttségi tag aláírta. A küldöttség fél 11 órakor indult meg a megyeházától Ivánka Imre és a képviselt városok országgyűlési követeinek vezetése alatt. Budapest főváros részéről Királyi Fál csatlakozott hozzá­­juk. A menet a megyeház, újvilág, hatvani utczá­­kon, és a múzeum körúton haladt a Sándor utczá­­ba ; az or­szágház első emeleti helyiségeiben 2 nagy termet szinültig megtöltöttek. 11 órakor jött a terembe Tisza Kálmán miniszterelnök. F­é­c­h­y Tamás közlekedési és b. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter. Megér­kezés­üekor zajos éljenzéssel fogadtattak. Ivánka Imre ezután a következő beszédet intézte a miniszterekhez: Nagyméltóságú miniszterelnök úr, közleke­dési­ és kereskedelmi miniszter urak! Mi a­kik ide jöttünk tisztelegni, a budapest-zimonyi vasút Szabadkán átvivő vonalának érdekeltjei vagyunk. Ez érdekeltségünket annál inkább nyíltan bevall­juk, mert ez az ország, sőt egész Európa forgalmi érdekeivel összhangzásban van. Nem szándékom hosszas fejtegetésbe bocsátkozni, miután az álta­lam elmondandók úgy is ki vannak fejtve bőven az itt benyújtandó emlékiratban. A főérdek az, a­mely mellettünk szól, mely a legolcsóbb, legrövi­debb s minden időben és körülmények közt biz­tos közlekedési vonalat illeti. Vannak a vonalnak olyan részei, mely­ek minden vidékre nézve egyen­lők ; a középső vonalrészre azonban új­­ban ket­tős érdek merült föl : a dunaparti és az, a­melyet mi képviselünk. A két érdek közti különbséget leszek bátor röviden előadni. A dunaparti vonal 20% kilométerrel hosszabb, legnagyobb részt a Duna árterén vonul el, épí­tése költségesebb, megvédésére magas gátak lesz­nek szükségesek, s ha ezek daczára is egy árvíz áll be, a forgalom veszélyeztetve lesz. (Helyeslés.) Míg ellenben a mi vonalunk legnagyobb részt Tisza és Duna közti magaslaton vonul el, töltései a sekélyek, a föld minősége a munkát mindenkor megengedi, sem árvíz, sem más elemi rész által a fennakadás koczkáztatva nincs. Tudjuk, hogy a vonal irányára nézve a la­kosság száma is döntő befolyással bír. A szabad­kai vonalon az ebben fekvő községekben 40,000 lélekkel több lakik, mint a dunamellékin és ha a lakosság számát a vonal hosszával felosztjuk, a szabadkai irányban egy mértföld vasútra majdnem 50%-kal több lakos esik. E különbözet által lehet megérteni, hogy a személyforgalom és érdekeltségre nézve a szabad­kai vonal menyiben van előnyben a másik fölött. Tekintsük azt, hogy a két vidék lakossága most miként utazik és szállítja terményeit a fővárosba. Erre nézve bátor v­ így ok előadni a dolgok mostani állását Budapesttől Tassig és Zombortól Újvi­dékig a közlekedési viszonyok azonosak, de Tasstól Szabadkáig, illetőleg Zomborig igen eltérők a két vonalon. A dunavidéki melletti lakosok jelenleg utaznak hajókon, és vonal eze­ken szállítják terményeiket is. A nagy hajókon kí­vül, melyek csak a nagyobb állomásokat érintik, 8 hónapon keresztül naponta két gőzhajó áll meg minden állomáson Budapestről lefelé ; e hajók segélyével a partvidéki lakosok egy s ugyanaz közül; hiszi-e, hogy e miatt majd megőrültem ? Lehet-e borzasztóbb helyzetet képzelni? Én becsü­letben nevelkedtem, tiszta voltam, bennem hiány­zott a hajlam minden roszra, én az életnek csak nemes, erényes oldalát fogtam fel, szivem mélyé­ben erényes voltam, és egy nap arra kellett éb­rednem, hogy megbecstelenit tettem ; e tett bizo­nyítékát méhemben hordoztam, és még­sem vol­tam bűnös ! E borzasztó órában egyetlen mentő eszköznek tekintettem a halált, és ha nem talál­kozom a derék emberrel, kinek nevét viselem, ön­gyilkossá lettem volna. Midőn elbeszélem neki azt mit most önnek beszéltem, el nem akará hinni, azt hitte, hogy egy hihetetlen regét koholtam, hogy kimentsem botlásomat; de midőn kétségbe­esésemet, őrült dühömet látta, még­is elhitte a valót. Tudakozódott helyzetem után ; összehason­lította az időpontokat, hogy hasson, mikor történt ez eset, következtetést von­és kérdezte mit éreztem betegségem alatt. Ő bűntettet sejtett. — E szerint az­ orvos nézete szerint ön őrei­nek esett áldozatul? — Nem, ő így nézetét; már említettem, vélekedett, és én osztom hogy egy aggastyán, egy hivatalnok, ki atyai jó ember, egy indulattal felajánló segédkezet nyújtani, lakásán egy kelepczét készített számomra. Midőn egyedül voltunk, egy szégyenitő ajánlatot tett; én visszautasítottam. Ek­kor bőszülten, felizgatva ellenszegülésem által, meg­rohant. A küzdelem borzasztó volt, ő nem riadt vissza, megtámadott, a földre terített, széttépte ruháimat. Hiába kiáltottam, jajgatásomra min­den néma maradt, már előre kiadta a parancsait. Senki sem jött, én csak arczatlanságokat hallot­tam. Kétségkívül elvesztem volna, ha véletlenül íróasztalán nem látok egy kis damaskusi tőrt, tu­­lajdonképen könyvfelvágó volt, ezt felvettem és ha még egy lépést tesz felém, őrült dühömben szívébe mártottam volna. Végre jött valaki. Én elmehet­tem , de akkor arczába köptem és mint már emlí­tettem, cselédei előtt sértettem. Ezen ember ha­talmas volt, mert más­nap bosszúját azzal kezdé, hogy elfogatott. A börtönben kétségkívül rosz hí­rem volt, így könnyű szerével bejuthatott és kivi­­hette azt, mit már régebben tervezett. — Ön azt hiszi, hogy ezen ember fertőztette meg betegsége alatt? nap megfordulhatnak a fővárosból. Gőzhajók a szállítási dij igen csekély : azok a kik valamivel nagyobb m­nny­iséget szállitanak, megraknak ezzel egy dereglyét, a milyennel a vagyonosabb hajósok, molnárok stb. birnak, s ez­ket a vontató gőzősök­höz akasztván szállítási díjban még a rendes ár­szabálynál is kevesebbet fizetnek. A nagybirtokosok és kereskedők pedig egész vontató hajókat bérel­nek ki, s ezek már azon előnyben is részesül­nek, hogy a hajó nemcsak a legkisebb állomásra, hanem azon helyre állíttatik, a­hol azt az illető termelő vagy kereskedő legközelebb ért. A bera­kodásnál minden 25 tonna után 1 nap, a kirako­dásnál 50 tonnára egy nap engedélyeztetik, s azon­kívül az első nap, ünnep, vasárnap, esős nap nem számittatik, csak ha a határidőt meg nem tartják, számít a dunai gőzhajós társulat minden hajóért naponként 30 frtot, mindez engedményekhez még 20% refakció járul, úgy, hogy pl. Bajától Buda­pestig egy métermázsa felszállitása 31 krba kerül. A legolcsóbb magyar vasút, a magy. királyi államvasut; ez ugyanily távolságra 50 krt szed mázsánként s azonkívül a beszállításra egy napot, az elfuvarozásra 3 napot enged, s ha az áru to­vább hever nála, mázsánkint 1­/2 kr. fekbért kell érte fizetni. Ily viszonyok közt természetes, hogy a tö­meges szállítás a folyót fogja fölkeresni, s hogy az uj vasút csak kisebb szállítmányokra, a télen fog használtatni. A mi vidékünk Tasstól Halasig a Dunától s az osztrák államvasuttól 5—6 mért­­földre esik, s ha már e vidék egyike kénytelen vinni terményeit, bizonyára nem riad akkor vissza még Va mértföldnyi attól, hogy a Dunához érjen, s ott az olcsóbb díjtételeket élvezhesse. A személy- és áru­forgalmat e vonalon emelni fogja az is, hogy télen a dunavidék is ide fog járni. Azon ellenveté­s is felhozatik a halas-szabad­kai vonal ellen, hogy az ungj rész*; homokon vonul el. Ez tökéletesen igaz, de hason­ló,jUk őssze a két vidék talajviszonyait. A dunamellékesi­ Kuin- Szent-Miklóstól lefelé terjed egy széles mocsáros vidék, a Duna régi medre; ennek legna­gyobb része oly mély, hogy a föld árja egész éven át ellepi, úgy hogy ott kákán, csátén kívül egyéb alig terem; a tavaszi vizek leapadása után az u. n. őrjegek közt elvonuló szigetek nagyrészt ko­pár szikes területtel bírnak, melyből semmiféle szor­galom sem képes szántóföldet csinálni. Igaz, hogy a mi vidékünk homokvidék, de nem messze kell menni, hogy a kulturális érdekek szembe­tűnjenek. Olaszországban a pontini mocsárak ezer év óta da­­czolnak minden kulturális törekvéssel. Ellenben az ország több vidéke mutatja, hogy a homok csak az emberi szorgalomra vár, hogy rendszeres jöve­delmet adjon. A legsivárabb homokvidékek maga a fő­város környéke, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Halas szőlőkkel, erdőkkel, gyümölcsökkel telve ; a Nyír és az egész Krmeliék vannak benl­tanúskodnak mellettünk, külföldön pedig északi Németország, Hannover, Hollandiának s Belgiumnak nagy része mind azt bizonyítják, hogy a homok csak iparko­dás, szorgalomra vár, hogy teremhessen. Végül fölemlítve a szónok az egyes községek által felajánlott áldozatokat, s ismételten ajánlá a benyújtott emlékiratot a kormány figyelmébe. Ivánka beszédét a küldöttség zajos éljenzé­sekkel kisérte. Tisza miniszterelnök következőleg vála­szolt a küldöttségnek : Midőn a most benyújtott emlékiratot szem, biztosítom önöket arról, hogy az ezen ütve­em­lékiratban felhozott indokok a kormány által ta­­nu­lmányoztatni, és lelkiismeretes megfontolás alá vétetni fognak. (Élénk h­elyes­és.) Biztosítom önö­ket arról, hogy a kormány, a­midőn a budagieszi zimonyi vasút kérdésével foglalkozott, hosszú idő óta figyelmét épen az önök által képviselt vidé­kekre terjesztette ki. (Élénk éljenzés.) A kormányn­k kötelessége tanulmányozni a különféle vidékek viszonyait és megfontolni, hogy mi illik legjobban bele az ált­alános országos vas­úti szerkezet keretébe és azután csak az azon vi­déken átmenő vasutat javasolhatja kiépíttetni, amelynek érdekei az ország érdekeivel találkoznak. (Hosszas éljenzés) Épen ezért, midőn ismétlem, hogy az emlékiratban foglaltait a kormány figyel­mére fogja méltatni, csak annyit mondhatok most, hogy az iránt nyugodtak lehetnek, hogy ha — amint szónokuk mondá — az országos érdekek az önök vidéki érdekeivel találkoznak, bizonyosan azon vasútnak fogja az elsőbbséget adni. (Élénk he­lyeslés.)“ A küldöttség ezután a képviselőház karza­taira ment, este az egyes pártok klubjait kereste föl; minderről lapunk más helyén tudósítunk. A kassai színház egyik tagjától, Szacsvay Imrétől czikket kaptunk a vidéki színészet rende­zéséről. A czikk eleje a magyar színészet satnyu­­lásáról, az opperettek kártékony hatásáról szól, s e tekintetben a sokszor elmondott és jól ismert pa­naszokat ismétli. A színi kerületek életbeléptetésé­től sem vár semmi üdvös eredményt. Ezek után a czikk következőket mond: Nem a színművészet rendezésének kérdése az tehát, mely fölött nem sokára hatodízben ül össze a színi kongresszus, hanem egy hely­telen uton megindult tárgyalás czéltalan folytatása. Van bennünk, színészetért komolyan lelkesülő ta­gokban annyi ügyszeretet, hogy ezt nyíltan ki­­kimondjuk s figyelmeztessük a kongresszust, hogy a kerületre osztás rendszerével, s az igazgatók számának apasztásával, nem látunk semmi üdvös rendezést, mert a színészet gyom épen oly buján fog sarjadzni mint terén a miután föltétel e pályára lépők elé szabva eddig, nincs, sem az igazgatók bizonyos vagyon kimutatására kötelezve nincsenek, mely kötelezettség nékül, ha hozzá vesszük még a legtöbb esetben előforduló szellemi képzettség hiányát is — rendezett színi viszonyok nem is képzelhetők. de ki Vegye figyelembe a színi kongresszus a vi­színészet elhagyott állapotát s törölje el a kerületre osztás jelenlegi időszerűtlen rendszerét, engedjen az egyes társu­ltoknak szabad válasz­tási állomásaikat illetőleg, mert így egy nagyobb és több kisebb városban való működésre lé­vén utalva, egész évre nem szervezkedhet­nek, a­mi pedig az összetanulásra mulhatlanul szükséges. A szellemileg és anyagilag nem képe­k avatott férjétől. A kedvest el kellett távolítani... igen eltávolítani az ablakon át . . . sógorom ül­dözte, megölte és fenyegetően visszajött nejéhez ... az utóbbi e néhány pillanat alatt könyörgött, hogy mentsem meg és jelentsem ki férjének, hogy ezen ember miattam jött ... én megtettem én nővé­rem meg volt mentve! — Oh! ő, igaz-e ez kedves barátném ? vétó oda Oliver meghatottan, és megragadta kezét. — Ez volt a botrányos múlt, melyről önnek szólottak és melynek eltörölésére Amerikába kellett utaznom. — És a gyermek, nővére gyermeke lenne . — Nem barátom, már említettem, hogy e gyermek enyém. Hallgasson meg, ön láthatja, hogy elbeszélésemben mellőzöm az undok melyekre kínos lenne visszaemlékeznem. részleteket. Nemso­kára befejezem. Az elhunyt férfi nővérem kedvese, sógorom barátja, nem nyert .egyiktől sem egy szánakozó szót, vagy könnyet. Én magamon kívül voltam a megvetéstől és pirultam sógorom és nővérem helyett. Azon éjjel úgy éreztem maga­mat, mintha a köd, mely elmémet elhomá­­lyosítá, egyszerre szétoszlott volna; világosabban ítéltem ; néhány óra alatt egészen megváltoztam ; világosan láttam és a két lény, kiről azt hittem, hogy hálával tartozom neki, most egész alávalósá­­gában állt előttem. Minden gondolatom az elfe­lejtett halott felé irányult , én elszöktem, és laká­sára mentem virrasztani nála. Viseletem még in­kább megerősítette az ellenem emelt sértő Én e házban maradtam.Most gyermekemre vádat­ kerül a sor. Reám nézve ez a legmegfoghatatlanabb, a legesztelenebb dolog ; azt hittem, meg kell őrül­nöm, mert ismétlem, viseletem mindig kifogásta­lan volt; egy nap minden ok nélkül az utczán el­fogtak, mint valami kéjhölgyet, ki erre okot szol­gáltatott. — Kötelességem mindent elmondani, és ezt meg is teszem. Segélyforrásaim nem lévén, siettetni akartam a formaszerüségeket, melyek egy kis örökség átvétele előtt megkivántattak. E czélból egy ember tanácsára hallgattam — ki szolgálatait felajánlá nekem, — és egy hivatalnokhoz fordul­tam, ki állítólag érdekkel viseltetett irántam, kínos helyzetem miatt, és kinek hatalmában állt rögtön teljesíteni kivánságomat. Ezen ember tudta a valót, arra nézve, hogy Szabadszállás: ingyen területet, 1000 igás 3000 gyalog napszámot és 4000 irtot. Kunszentmiklós : ingyen területet, 100.000 téglát, 8000 gyalog és 1000 igás nap­számot. Izsák: ingyen területet, 3000 gyalog és 500 igás napszámot. mi történt sógoromnál, én teljes bizalommal for­­­dultam hozzá, mint gyermek szokott egy aggas­tyánhoz, egy hivatalnokhoz fordulni. Ez kelepcző volt számomra. Csak kétségbeesett védekezésem­nek köszönhetem, hogy megmenekültem tőle, mi­előtt elhagytam volna őt, szidalmaztam, és inasai előtt felpofoztam. — Oh ez ember nevét! mondja az ember nevét! — Majd máskor, ha ön kételkedik szavaimon, és bizonyítékokra lenne szükség. — A nyomorult, ismételt Oliver. — Másnap, mint már említettem elfogtak mint egy kéjhölgyet, akkor még bályadt, beteg voltam és egész testemen látszottak a múlt napi küzdelem nyomai. A börtönben megbetegedtem, meggyógyul­va jöttem ki. Elfogatásom utáni nap már kiadatott a rendelet, hogy bocsássanak szabadon, de betegsé­gem hátráltatta távozásomat. Midőn haza­jöttem, gyakran rosszul éreztem magamat; szédülés fogott el, de én e jelenségeket kezdetben betegségem utókövetkezményeinek tar­tottam ; de midőn huzamos­­ ideig eltartottak, or­vost hivattam Bolté Sámuel urat, ki az első tekin­tetre azzal lepett meg, hogy tudtomra adta, misze­rint anya leszek. — Mit mond ön? kiált Oliver. — Én valót szóltam, és gyermekem életére esküszöm, hogy ez a tiszta igazság. — Ön nem volt a hivatalnok áldozata? — Nem. — Ön sohasem szerette nővére kedvesét ? — Soha, ha mondom. — Akkor ez undok bűntett! talán megfer­­tőztették önt betegsége alatt a börtönben! — Azt nem tudom. — Oh! hisz ez borzasztó! veté oda Oliver felkelve Ha úgy van Lujza, ön bennem mindenek előtt bosszúállóra talált. — Könnyíthet-e a boszuállás szenvedései­men ? szólt Elise könnyekre fakadva. Én nem ke­resek és nem kívánok egyebet, mint bocsánatot, bocsánatot azon hibákért, melyeket nem követ­tem el. Zokogása fokozódott. Jajgatva kiáltá: — íme, az én helyzetem , ezen rejtély vesz — Ez az egyetlen észszerű feltevés. — De hisz akkor, ez a legnagyobb szörnye­teg ! önnek nincs joga a büntetést elhárítani fejé­ről. Hogy hívják a nyomorultat? — Egyszer majd megmondom: engedje, hogy bevégezzem a kínos vallomásokat, melyekkel önnek tartoztam. Bolté Sámuel orvos azon meggyőződés­ben volt, hogy ugyanaz nap, midőn elfogtak, és börtönbe hurczoltak, ezen mindenható ember el­jött, ürügyül használta, hogy a kihallgatásnál egye­dül akar velem lenni és önkívületemben engem megbecstelenített, így tehát ez ember atyja gyer­mekemnek. Midőn e szavakat kiejtő a fiatal asszony könnyekre fakadt. — Szegény Lujza­ és önt vádolják, önt kár­hoztatják, önt ki vértanú volt! —­ Mit bánom én, hogy mások mit gondol­nak rólam, ha ön jelen vallomásom után meg van győződve, hogy a lény ki szemébe tűnt, becsü­letes nő. — Oly becsületes nő, hogy térden­ állva imá­dom, vétó oda Oliver, és e szavaknál térd­re borult előtte, megfogta kezét, megcsókolta és így szólt: — Fejezze be, fejezze be Luiza. Ezen vigasztaló szavak egy mosolyt csaltak a szerencsétlen nő ajkaira, ki most igy folytatá: — Ekkor az orvos magával vitt egy kis házba, melyet betegei számára Meudonban bírt, így eljutottam a városnegyedből, hol jó remény­ben létemet semmivel sem tudtam volna igazolni. Meudonban, ő nála, született fiam. Úgy látszik na­gyon hasonlítottam Sámuel orvos leányához, kit nem rég veszített el. Én gyermekére emlékeztet­tem, és e hasonlatosságnak köszönhetem, hogy oly atyai vonzalommal viseltetett irántam­. Sámuel or­vos már öreg ember volt, és ha nem is lehetett gazdagnak mondani, még­is szép vagyonnal bírt; mindenki tisztelte, derék, becsületes és bőkezű ember volt. Neje már régen elhalt; egyetlen boldogsága leánya volt; midőn ez meghalt, kezdetben azt hitte, hogy nem fogja túlélni. Elszomorodva, csüggedten igyekezett másnak átadni betegeit, és eladni házát Meudonban. Ezen időpontban vett magához. (Folytatás* következik.)

Next