Egyetértés, 1879. december (13. évfolyam, 330-358. szám)
1879-12-07 / 336. szám
nek se kellőleg evidencziában tartva, se pedig szétvive mindenfelé. E becses könyvek úgy szólva kívül esnek a látkörön. Egy némelyik mű kelendőségnek örvend — mert sokat emlegetett mű. A legtöbb azonban jön és eltűnik. Nagyon sok ama jeles értekezések és könyvek száma, melyekre aztán kiborul a por és feledés. Az akadémiai kiadványoknál az üzleti mozgékonyság hiányzik, az akadémia és közönség nagy kárára. — Díszkiadás Schakspere műveiből. Ráth Mór tudvalevőleg a magyar kespereből többféle új kiadást rendez, s azok Sbaközt díszkiadást is illusztrácziókkal. Ma küldte be hozzánk ebből az első kötetet, mely méltó diszül szolgálhat bármely elengáns asztal számára. A „Szentivánéji álom,“ Arany János kitűnő fordításban, negyedróta, album alakban van nyomtatva. Fájdalom, hogy e szép nyomás Bécsben készült,Fischer és társa nyomdájában. A szöveget Konewka Pál huszonnégy rajza érinti. Konewka egy német kiadás számára készítette a rajzokat, s nagy tetszéssel fogadták. Nem a megszokott illusztrácziók ezek, hanem az utóbbi időkben kedveltté vált fekete árnyalakok, silhouettek, a színmű egyes alakjai magányosan, vagy párosiD,virág-guirlandok és arabeskek közt vannak feltüntetve jellegzetes körvonalakban, e a kiket megillet kecsesen és gyöngéd bájjal. Az egész könyv kiállítása fényes, fehér angol vászon táblába kötve, ellátva aranyos és fekete gazdag nyomással. Ráth a becses müvet nemcsak pazarul, hanem jó ízléssel is állította ki. Ara 9 írt. Ajánljuk az ékes müveket karácsonyra, uj évre, meg azontúlra is. Az iskolai takarékpénztárak hazánkban. Az iskolai takarékpénztárak üdvös intézményének örvendetes terjedése jeléül — az eddig közlöttekhez — még következő tanítói jelentéseket adhatjuk: XII. M.-Sziget. Itt Nagy Károly állami kép. gyak. Iskolai tanító kezeli az isk. tak. pénztárt. Ez iskolában 46 tanuló takarított 64 írt 76 kr. Hozzá írja Nagy ur. Három éve, hogy az iskolai takarékpénztárt, melyet ® lődöm honosított meg, kezelem, de az ellenzők által felsorolt érvek közül a gyakorlat mindeniket fényesen megczáfolta. Növendékeim soha sem kényszerítetnek a takarításra. Év kezdetén ki szoktam hirdetni, hogy a takarékpénztárba betehet mindenki, de csak azon ténzt, melyet nem egyenesen arra kérnek, hanem amit vagy valamely ismerősüktől ajándékképen, vagy szüleiktől valamely ünnepélyes alkalomkor kapnak. Azért nálam nem nagy a megtakarított összeg, de nem is óhajtom, mert főcélom nem az e téren való verseny, hanem tisztán csak a takarékosság ösztönének felkeltése és ébren tartása. Hogy ez mennyiben sikerül, azt a későbbi évek mutatják meg. XIII. Modor. Itt az állami tanitóképezdei gyakorlati iskolában Sztankovics Alajos tanár kezeli az isk. takar. pénztárt, volt 28 növendék;; mindnyájok takaritottak összesen 407 krt 65 krt. A szegedi vizkárosultaknak is küldtek 2 frt 65 krt. ,azután azt írja : Mondhatom, hogy az iskolai takarékpénztár kezelése nekem semmiféle nehézséget, még kevésbé kellemetlenséget nem okoz s őszintén örülök azon szép eredménynek, melyet ezen intézmény már eddig is képes felmutatni . . Ennek daczára és a már több ízben tartott s ezen üdvös Intézményre vonatkozó értekezéseknek, nem voltam képes az ellenszenvet a tanító társaknál legyőzni .... Már négy éve, hogy kezelem az iskolai takarékpénztárt, s az egész idő alatt elég alkalmam volt magamnak ezen fontos intézmény üdvös voltáról meggyőződést szerezni. Nem sajnálom tehát kis fáradságomat, hanem azt sajnálom, hogy sem szép l svakkal, sem az eddig elért szép eredménnyel sem voltunk képesek, hazánk tanítóságát annyira bírni, hogy az iskolai takarékpénztárakat behozza ott, ahol lehet. Engedje meg nagyságod, hogy közlésemet a költő e szavaival befejezzem : Szenteld, óh magyar, hazádnak Kebled szebb érzelmeit ! Romlott és nem lett elme, Kit hazája hű szerelme Szép tettekre nem hevit. XIV. N -Kanizsa. Államilag segélyezett közs. fiú polg. iskola. A számok az „Értesítőivel eltévedtek. De a kezelő Rosenblüh Alajos azt írja még volt több szegény izr. fiú, ki konditió után megtakarított nehány írtját kivette s ünnepje beálltával ruhát vett. Egy másik atyja eltemetése költségeinek fedezésére használta a megtakarított pénzt . (Ha a pénzek — szokás szerint — nyalánkságra elpazaroltatok volna, e jó czélok el nem érettek volna. A szerző) XV. Új-Szőnyök a helv. hitv. nagyobb és leány iskolában Mohácsy János főtanító kezelése mellett 37 gyermek takarított 84 frt 40 krt. M. azt írja : gyakorlati tapasztalataimat a következőkben van szerencsém egybefoglalni. A mint nagyságod által ez eszme megpendítetett, én azonnal behoztam azt iskolámban és azóta folytonosan mindig kezelem; de nem tapasztaltam semmiféle rész hatását, melyet pedig ellenségei igen nagy mérvben akarnának feltüntetni. De igenis tapasztaltam azt, hogy ez által a gyermek takarékosságra szokik, sőt másokat is arra szoktat úgy, hogy volt rá eset, hogy egy iskolás leánykámnak két kézműves tanoncz testvére, kik iskolába járásuk alkalmával nem lehettek ismerősök ezen üdvös intézménynyel, húgoktól elkívánva, imitt amott kapott krajszáraikat hozzám elhoztak s belőle később egy-egy ruhadarabot vettek maguknak.. . az intézmény üdvös voltát másokkal is beismertetni igyekeznek s annak minél szélesebb körben leendő elterjesztésén tehetségem szerint munkálkodva maradok... , XVI. Pécs. Itt a kir. állami főreáltanodában kezeli az iskolai takarékpénztárt az igazgató Weisz Albert 58 tanuló takarított 373 frt 76 krt, az igazgató még a következőket írta: „Az iskolai takarékpénztár zajtalanul folytatta az idén is működését. Jól esik konstatálhatnom, hogy mindinkább meghozza áldásos gyümölcsét. Többen az idén kivettek már jelentékeny összegeket, akik öt év óta azon őzelből gyűjtötték apródonkint krajczáraikat, hogy az érettségi vizsgálat letevése után, tanulmányaik folytatására Budapestre mehessenek, és kik czéljukat az iskolai takarékpénztár egitségével el is érnagyon szerencsétlen voltam ; figyeljen . . . nyomort, mindig csak nyomort láttam; nem volt miből élnünk, örökös munkára lettem kárhoztatva, mig gyenge egészségem kímélést és ápolást igényelt volna. Korán reggel már munkához láttam, és ez így tartott késő estig. A betegség tönkretett, és végre még hozzá jött szüleim halála . . . Helyzetem borzasztó volt; egészen elbutultam ; sovány, ügyetlen modorú teremtés voltam, sápadt, hátam meggörnyedt, szájam többnyire nyitva állt, tekintetemből hiányzott az értelem, és ajkaim szüntelenül mosolyogtak, ezen időszakban a betegség, a soványságon kívül, még himlőhelyeket is hagyott arczomon, melyek az óta elmúltak, szóval rut voltam, és igy megfoghatónak találom, hogy sógorom oly ellenszenvvel viseltetett irántam . . . v házához vett, és én igyekeztem ezt munka által meghálálni. 0 ! lássa Oliver, ez órában, midőn egy érett nő elméjével ítélek magamról, visszagondolva belátom mennyi hálával adóztam én rokonaimnak ! A sérelmeket panasz nélkül tűrtem; a durvaságokat szó nélkül hallgattam, és igyekeztem minél többet dolgozni, és lelkiismeretesen teljesíteni kötelességemet . . . én roszabb voltam egy szolgálónál, egy kutyánál; "én— e név még most is fülemben cseng, vétó oda undorral — hamupipőke voltam . . . én bíztam nővéremben, istenem, ő felületesen szeretett, de nem védelmezett . . . — Óh, vétó oda Oliver undorral. — De én ezt nem vettem észre ; nővérem férjnél volt és sajátságosan viselte magát; nem tekintette koromat, személyes érdekei vezérelték, ezekhez kellett alkalmazkodnom és eszközül használt házasságtörő czéljaiban . . . — Ijlz borzasztó! szólt Oliver. — Én nem mérlegeltem, ha jól cselekszem-e vagy rosszul. Ő hallgatásra intett, én engedelmeskedtem. Már említettem, hogy együgyü, bamba voltam, és oly bánásmódban részesültem , hogy értelmi tehetségeim semmikép sem fejlődhettek . . . Most azon komoly ponthoz értem, melyre nézve magyarázattal tartozom önnek, eljutottam az ellenem emelt vádak kezdetéhez. Én neveket nem nevezhetek, nem mondhatom meg, hogy nővérem mily állásban van ma és esdve kérem önt, ne kívánjon többet tudni, mint amennyit és mondani fogok • • Egy éjjel nővérem kedvesével, majdnem rajta télt. — Egy másik igen örvendetes maManetképen megemlíteni azt is, hogy a szegedi katasztrófa után, midőn ifjainkat az árvízkárosultak segélyezésére felszólítottam, többen a saját megtakarított fillért s kit szánták e czélra, névszerint 16 fiú vett ekkor 17 frt 91 frt az iskolai takarékpénztárból és ajándékozta a Szegedieknek. —“ Hogy mily erkölcsi értéke van az ilyen ajándéknak, azt minden tanférfi fogja tudni.“ . XVII. Rimaszombat-ból irja Fábri János tanár, hogy a nyilvános felső leánynevelő tanintézetben az idén 26_ növendék 169 frt 97 frt takarított meg és hozzá adja. Az ifjúsági takarékpénztár nálam már hatodik éve, hogy fenn áll. Míg az üdvös intézmény országszerte tért foglal — mert lehetetlen meg nem győződni ennek nevelő hatásáról, azon az alapon fentartva, mely az ifjúság önkénytes hozzájárulása és saját kézimunkájának értékesítése által létesítendő — addig még nagy időnek kell lefolyni, hogy a nagy közönség tudomást vevén, úgy érdeklődjék, mint azt az ügy, mind nevelési, mind nemzetgazdászati szempontból kivonja Halljuk a panaszt, hogy a családi kör csak kivételesen nyújt segédkezet az iskolának, sőt nem ritkán ellentétes állást foglal el intézkedéseiben; azon kellene segíteni, hogy a közöny, e visszás állapot meg legyen szüntetve. XVIII. S A.-Ujhely. A reform, nőnöveldében kezeli az iskolai takaréképénztárt Horváth Endre igazgató. 23 növendék takarított az idén 60 frtot, mindössze tesznek a betetek az előbbeni évekkel együtt 457 frt 26 krt. Az igazgató hozzá adja a következőt. Nagyságod előtt nem ismeretlen dolog, hogy nemzetünknél minden új intézmény nagy akadályra talál, úgy az iskolai takarékpénztárak is mindeddig nem részesülnek azon pártfogásban, mint azt más országokban már több év óta tapasztaljuk. Igaz, hogy nálunk az ipar, kereskedelem, mely pénzt hoz az országba, még nagyon parlagon hever s azért is oly kevés, de leginkább a mi vidékünkben készpénz, mi okot szolgáltat, hogy ezen áldásos intézmény még mostanáig sem részesül általános megkedvelésben de maguk a tanárok és tanítók is okai annak, mivel idővesztéssel és fáradsággal jár, melyektől igen sokan irtóznak. Öt évi kezelésem alatt még nem volt eset, hogy egy gyermek valamely meg nem engedett módon szerzett volna magának pénzt, úgy nemkülönben nem szolgáltatott okot surlódásra, irigységre, hazudozásra, a fegyelem lazítására, vagy erkölcsileg hátrányos egyéb tulajdonságok elsajátítására, szülök részéről irányomban bizalmatlanság nem támadt, mivel minden gyermek két betéti ívet bír, t. 1. egy kezében maradt, a másik pedig nálam ; ez által elérem, hogy minden hamisítást azonnal észre vennek, de távol is tartanék , mihelyt valamely tetézet által veszek, azonnal mind a két ívbe bevezetem, s ha 1 irtot tesz a betétkönyvecskével együtt a takarékpénztárba bevezetés s kamatozás végett küldöm. A betétek minimuma 2 kr, a betét mindig az oktatás után történik s egyenkint számoltatik el. a betétek kivétele egészen a szülők akaratától függ; szülők még eddig nem használták fel az iskolai rak pénztárt. XIX. Somorja. Gyubek Ferencz igazgató kimutatván, hogy 8 leány betett 264 frt 30 krt. hozzá adja : a felső leány iskolai takarékpénztárunk állásáról csak annyit említünk meg, hogy ezen hasznos intézmény iskolánkban a tanulók részéről jobban és jobban felkaroltatik és a szülők tetszését és pártolását bírja. XX. Sümegh Mihályfa. Itt Tóth József tanitó már 4 év óta kezeli a közs. népiskolában a takarékpénztárt, 51 tanuló betett 2/2 frt 74 krt, és hozzá írja T. nr a következőt. Az intézmény anyagi haszna a fennebbi számokban mutatkozik. Ha a kezelő tanítónak ez által indított megtakarításait is tekintetbe vennők, én sokkal többért tartozom hálával ez intézménynek Erkölcsi jó oldalai mellett fölösleges ma még dinséneket zengeni, hanem egy-két fontosabb mozzanatokat az ügy iránti szempontból tartozom megemlíteni. — Az irigység, önzés, lopás és egyéb hozzákötött bűnök, — melyeknek némelyike roszul kezelve, általa tagadhatlanul kifejlődhetnek — ép úgy, mint ahogy a különben igen hasznos késsel önmagunknak kárt is tehetünk, mondom: a hozzá kötött bűnök most az 5-dik évben sem jelentkeznek. És teljes meggyőződésem, hogy nem is fognak soha és sehol kifejlődni, ha az intézményt túl nem becsüljük s önmagunk a többi erények rovására nem dédelgettük, nem erőszakoljuk. Hanem — kontra önzés — : a szegedi árvízkárosultak felsecélésére alkalma volt több szegény gyermeknek is takarékpénztári összegecskéjéből segélyt küldeni. Kiváló örömöm van a felett, hogy vannak mi lánykák, kik ez intézmény által serkentve, kerti- és baromfi gazdaságot űznek és saját kézi munkájuk gyümölcsét hozzák a takarékpénztárba. Van fia, aki tőkéjének legnagyobb részét kivéve, azzal atyjának kereskedő társa leve. A vidéki színészet rendezéséről, sitett igazgatóktól pedig vétesse el azonnal a koncressát, mert ezek a színészetnél rendesen csak nyerni, de veszteni soha sem szoktak, miután nincs mit veszteniök. Ezek helyébe léptessék életbe a konzorczionális szervezetet, ahol az egyes társulatok elsőbb rendű tagjai vezetik a társulatot, amint az eddigelé már divatban is volt, amikor az igazgató urak tagjaikat szélnek bocsátották, nem remélhetvén a nyári hónapokon át biztos nyereményt. Nem is volna szabad tűrni tovább, hogy pénzetlen emberek fölcsapjanak színigazgatóknak a központi kormányzó tanács szemét papíron levő, de tényleg nem létező pénzek kimutatásával elvakítván, az esetleges jövedelmeket zsebre tegyék s tetszés szerint hol igen, hol nem, fizessék tagjaikat. A konzorczionális rendszer lehetővé teszi továbbá ez operette világban, hogy oly társulatok alakuljanak, melyek főívül a dráma és annak válfajai kultiválását tűzik ki a népszínmű és bohózatos elemeket sem zárva ki. Az ily társulatok működésük eredményéhez képest államsegélyben részesülhetnének, mert a szíművészet feladatának csak ezek felelnek meg igazán, s jöhetnek szóba, mint állami tényezők, mint nemzetiségünk és nyelvünk hirdetői. Kérjük továbbá a kongresszust, hogy az általa hozott, vagy hozandó szabályrendeletek érvényesek legyenek a budapesti népszínház tagjaira is, mert az visszás dolog, hogy ez intézet tagjai a központi kormányzó tanács kebelében, egyes hivatalokat töltsenek be s maguk, kik ugyancsak a vidéki színészet tagjaival egy kalap alá vonhatók, mégis az azokat terhelő kötelezettségek alól fölmentve legyenek. Van példa arra is, hogy vidéki színészet kebeléből kizárt egyének a népszínháznál menhelyre találnak. Ez ellen hangosan tiltakozunk. Szacsvay Imre: Küldöttség a pest-zimonyi vasút tárgyában. — decz. 6. E világforgalomra hivatott közlekedési vonal irányának kérdése valódi lázas izgatottságot kelt azon vidékeken, melyek felé kiépítése terveztetik. Egymást érik a küldöttségek a kormánynál, felhasználva a kapaczitáczió minden módját, hogy a vasutat vidéküknek megnyerjék. A kormány tudvalevőleg két irány közt habozik, a közt ti, hogy a vasút a Duna jobb vagy bal partján építtessék-e. A jobb parti terv, mint az ország érdekeinek meg nem felelő irány általános ellenzéssel találkozik, s sem a sajtóban sem a közvéleményben nincs annak egy pártolója sem. A bal parton két irány lehetséges: az egyik Kalocsa-Baja, a másik Halas-Szabadka felé. Az előbbinek érdekében nemrég Haynald érsek járta be a miniszeriumokat, előadva saját vidékének érveit a dunaparti kiépítés mellett. A halas-szabadkai irány érdekében ma tisztelgett egy óriási küldöttség a miniszterelnöknél az érdeklett vidékekről. Képviselve vannak e küldöttségben Halas, Vadkert, Kis-Kőrös, Keczel, Kunzentmiklós, Szabadszállás, Liczhéza, Fülöpszállás, K.-Harta pestmegyei Szabadka, Kun, Uj-Verbáz, Ó-Verbáz, Feketehegy, Hegyes, Szenhegy, Topolya, Ada, Szenttamás, Ó-Kér, Kis-Kér, Uj-Kér stb. bácsmegyei helységek ; továbbá egyes nagybirtokosok részint szeméhesen, részint küldöttek által, mint gr. Bethlen, gr. Pejacsevics, br. Rudics stb. A küldöttek száma mintegy 500-ra megy. A kihallgatás délelőtt 11 órakor történt meg az országház egyik termében. Ezt megelőzőleg a küldöttek 9 órakor összegyűltek a megyeházánál, melynek nagy termét a zsúfolásig megtöltötték. Földváry alispán a megye nevében üdvözli a küldötteket s a legjobb sikert kívánta fáradozásaiknak. A gyűlés ezután értekezletté alakulván, elnöknek megválasztotta Ivánka Imrét, jegyzőnek Halász Bálint országgyűlési képviselőket. Az értekezleten az egyes városok küldöttei benyújtották azon ajánlatokat, melyeket községeik a vasút terheinek viselésére vonatkozólag tettek. E szerint Szabadka városa felajánl a vasútnak 6y2 mérföld ingyen területet, 3 millió téglát, vagy ennek árát 60.000 frtot, 50.000 forint készpénzt, 10.000 fuvart, 50.000 gyalog napszámot összesen mintegy 300.000 frt értékben. Halas városa felajánl: 5 mérföldnyi ingyen területet, 20.000 kézi napszámot és 50.000 forint készpénzt. Keczel község felajánl: 2000 gyalog napszámot, a határban ingyen területet, s 500 igás napszámot. Kiskőrös városa: a város gyen területet, 1000 igás és 5000 határában ingyalog napszámot. K.-Harta: ingyen fuvart 2110 méter mázsa teherre és ingyen területet. Tázlár : ingyen területet, 1000 mázsára ingyen fuvart a kishartai hajóállomástól, 300 gyalog napszámot. Topolya: ingyen terület és 10.000 frt. Szent-Tamás : 1000 napszám, 300.000 tégla, ingyen terület. Kis-Hegyes 300.000 téglát, ingyen területet és 500 gyalog napszámot. Ó-Kér: 6 hold földet, 50 000 téglát és 500 fuvart. Vadkert: ingyen területet, 2000 fuvart és 4000 gyalog napszámot Kala, Feketehegy, Szeghegy és még néhány bácsmegyei község utólagosan fogja benyújtani ajánlatát. Felajánlott továbbá a kisszállási uradalom (Halas és Szabadka közt) ingyen területet s 300,000 téglát. Egyesek közül: Görgey János vadkerti birtokos 1000 irtot, Ivánka Imre ingyen terület, 1000 mmázsa ingyen fuvarozást, Vindis József polgárdi birtokos 2000 frtot. Ezenkívül érvényben maradnak az egyes községek által régebben tett ajánlatok olyan formán, hogy ha a régi ajánlat a mostaninál nagyobb ez utóbbit a régi ajánlatba beszámítják. Régebbi ajánlatok, melyekhez az illeők részéről most újabb nem járult a következők: Laczháza városa ad ingyen területet és 1000 frtot. gr. Teleki Sándor Tetétenben indókáznak földet holdját 40 krjával. Bajsa község 1000 frtot, Hegyes község 500 frtot, Újvidék városa indókáznak ingyen telket. Ez ajánlatokról szóló okmányok azon emlékirathoz csatoltalak, mely a miniszterelnöknek átnyujtatott. Az emlékiratot valamenyi küldöttségi tag aláírta. A küldöttség fél 11 órakor indult meg a megyeházától Ivánka Imre és a képviselt városok országgyűlési követeinek vezetése alatt. Budapest főváros részéről Királyi Fál csatlakozott hozzájuk. A menet a megyeház, újvilág, hatvani utczákon, és a múzeum körúton haladt a Sándor utczába ; az országház első emeleti helyiségeiben 2 nagy termet szinültig megtöltöttek. 11 órakor jött a terembe Tisza Kálmán miniszterelnök. Féchy Tamás közlekedési és b. Kemény Gábor kereskedelmi miniszter. Megérkezésüekor zajos éljenzéssel fogadtattak. Ivánka Imre ezután a következő beszédet intézte a miniszterekhez: Nagyméltóságú miniszterelnök úr, közlekedési és kereskedelmi miniszter urak! Mi akik ide jöttünk tisztelegni, a budapest-zimonyi vasút Szabadkán átvivő vonalának érdekeltjei vagyunk. Ez érdekeltségünket annál inkább nyíltan bevalljuk, mert ez az ország, sőt egész Európa forgalmi érdekeivel összhangzásban van. Nem szándékom hosszas fejtegetésbe bocsátkozni, miután az általam elmondandók úgy is ki vannak fejtve bőven az itt benyújtandó emlékiratban. A főérdek az, amely mellettünk szól, mely a legolcsóbb, legrövidebb s minden időben és körülmények közt biztos közlekedési vonalat illeti. Vannak a vonalnak olyan részei, melyek minden vidékre nézve egyenlők ; a középső vonalrészre azonban újban kettős érdek merült föl : a dunaparti és az, amelyet mi képviselünk. A két érdek közti különbséget leszek bátor röviden előadni. A dunaparti vonal 20% kilométerrel hosszabb, legnagyobb részt a Duna árterén vonul el, építése költségesebb, megvédésére magas gátak lesznek szükségesek, s ha ezek daczára is egy árvíz áll be, a forgalom veszélyeztetve lesz. (Helyeslés.) Míg ellenben a mi vonalunk legnagyobb részt Tisza és Duna közti magaslaton vonul el, töltései a sekélyek, a föld minősége a munkát mindenkor megengedi, sem árvíz, sem más elemi rész által a fennakadás koczkáztatva nincs. Tudjuk, hogy a vonal irányára nézve a lakosság száma is döntő befolyással bír. A szabadkai vonalon az ebben fekvő községekben 40,000 lélekkel több lakik, mint a dunamellékin és ha a lakosság számát a vonal hosszával felosztjuk, a szabadkai irányban egy mértföld vasútra majdnem 50%-kal több lakos esik. E különbözet által lehet megérteni, hogy a személyforgalom és érdekeltségre nézve a szabadkai vonal menyiben van előnyben a másik fölött. Tekintsük azt, hogy a két vidék lakossága most miként utazik és szállítja terményeit a fővárosba. Erre nézve bátor v így ok előadni a dolgok mostani állását Budapesttől Tassig és Zombortól Újvidékig a közlekedési viszonyok azonosak, de Tasstól Szabadkáig, illetőleg Zomborig igen eltérők a két vonalon. A dunavidéki melletti lakosok jelenleg utaznak hajókon, és vonal ezeken szállítják terményeiket is. A nagy hajókon kívül, melyek csak a nagyobb állomásokat érintik, 8 hónapon keresztül naponta két gőzhajó áll meg minden állomáson Budapestről lefelé ; e hajók segélyével a partvidéki lakosok egy s ugyanaz közül; hiszi-e, hogy e miatt majd megőrültem ? Lehet-e borzasztóbb helyzetet képzelni? Én becsületben nevelkedtem, tiszta voltam, bennem hiányzott a hajlam minden roszra, én az életnek csak nemes, erényes oldalát fogtam fel, szivem mélyében erényes voltam, és egy nap arra kellett ébrednem, hogy megbecstelenit tettem ; e tett bizonyítékát méhemben hordoztam, és mégsem voltam bűnös ! E borzasztó órában egyetlen mentő eszköznek tekintettem a halált, és ha nem találkozom a derék emberrel, kinek nevét viselem, öngyilkossá lettem volna. Midőn elbeszélem neki azt mit most önnek beszéltem, el nem akará hinni, azt hitte, hogy egy hihetetlen regét koholtam, hogy kimentsem botlásomat; de midőn kétségbeesésemet, őrült dühömet látta, mégis elhitte a valót. Tudakozódott helyzetem után ; összehasonlította az időpontokat, hogy hasson, mikor történt ez eset, következtetést vonés kérdezte mit éreztem betegségem alatt. Ő bűntettet sejtett. — E szerint az orvos nézete szerint ön őreinek esett áldozatul? — Nem, ő így nézetét; már említettem, vélekedett, és én osztom hogy egy aggastyán, egy hivatalnok, ki atyai jó ember, egy indulattal felajánló segédkezet nyújtani, lakásán egy kelepczét készített számomra. Midőn egyedül voltunk, egy szégyenitő ajánlatot tett; én visszautasítottam. Ekkor bőszülten, felizgatva ellenszegülésem által, megrohant. A küzdelem borzasztó volt, ő nem riadt vissza, megtámadott, a földre terített, széttépte ruháimat. Hiába kiáltottam, jajgatásomra minden néma maradt, már előre kiadta a parancsait. Senki sem jött, én csak arczatlanságokat hallottam. Kétségkívül elvesztem volna, ha véletlenül íróasztalán nem látok egy kis damaskusi tőrt, tulajdonképen könyvfelvágó volt, ezt felvettem és ha még egy lépést tesz felém, őrült dühömben szívébe mártottam volna. Végre jött valaki. Én elmehettem , de akkor arczába köptem és mint már említettem, cselédei előtt sértettem. Ezen ember hatalmas volt, mert másnap bosszúját azzal kezdé, hogy elfogatott. A börtönben kétségkívül rosz hírem volt, így könnyű szerével bejuthatott és kivihette azt, mit már régebben tervezett. — Ön azt hiszi, hogy ezen ember fertőztette meg betegsége alatt? nap megfordulhatnak a fővárosból. Gőzhajók a szállítási dij igen csekély : azok a kik valamivel nagyobb mnnyiséget szállitanak, megraknak ezzel egy dereglyét, a milyennel a vagyonosabb hajósok, molnárok stb. birnak, s ezket a vontató gőzősökhöz akasztván szállítási díjban még a rendes árszabálynál is kevesebbet fizetnek. A nagybirtokosok és kereskedők pedig egész vontató hajókat bérelnek ki, s ezek már azon előnyben is részesülnek, hogy a hajó nemcsak a legkisebb állomásra, hanem azon helyre állíttatik, ahol azt az illető termelő vagy kereskedő legközelebb ért. A berakodásnál minden 25 tonna után 1 nap, a kirakodásnál 50 tonnára egy nap engedélyeztetik, s azonkívül az első nap, ünnep, vasárnap, esős nap nem számittatik, csak ha a határidőt meg nem tartják, számít a dunai gőzhajós társulat minden hajóért naponként 30 frtot, mindez engedményekhez még 20% refakció járul, úgy, hogy pl. Bajától Budapestig egy métermázsa felszállitása 31 krba kerül. A legolcsóbb magyar vasút, a magy. királyi államvasut; ez ugyanily távolságra 50 krt szed mázsánként s azonkívül a beszállításra egy napot, az elfuvarozásra 3 napot enged, s ha az áru tovább hever nála, mázsánkint 1/2 kr. fekbért kell érte fizetni. Ily viszonyok közt természetes, hogy a tömeges szállítás a folyót fogja fölkeresni, s hogy az uj vasút csak kisebb szállítmányokra, a télen fog használtatni. A mi vidékünk Tasstól Halasig a Dunától s az osztrák államvasuttól 5—6 mértföldre esik, s ha már e vidék egyike kénytelen vinni terményeit, bizonyára nem riad akkor vissza még Va mértföldnyi attól, hogy a Dunához érjen, s ott az olcsóbb díjtételeket élvezhesse. A személy- és áruforgalmat e vonalon emelni fogja az is, hogy télen a dunavidék is ide fog járni. Azon ellenvetés is felhozatik a halas-szabadkai vonal ellen, hogy az ungj rész*; homokon vonul el. Ez tökéletesen igaz, de hasonló,jUk őssze a két vidék talajviszonyait. A dunamellékesi Kuin- Szent-Miklóstól lefelé terjed egy széles mocsáros vidék, a Duna régi medre; ennek legnagyobb része oly mély, hogy a föld árja egész éven át ellepi, úgy hogy ott kákán, csátén kívül egyéb alig terem; a tavaszi vizek leapadása után az u. n. őrjegek közt elvonuló szigetek nagyrészt kopár szikes területtel bírnak, melyből semmiféle szorgalom sem képes szántóföldet csinálni. Igaz, hogy a mi vidékünk homokvidék, de nem messze kell menni, hogy a kulturális érdekek szembetűnjenek. Olaszországban a pontini mocsárak ezer év óta daczolnak minden kulturális törekvéssel. Ellenben az ország több vidéke mutatja, hogy a homok csak az emberi szorgalomra vár, hogy rendszeres jövedelmet adjon. A legsivárabb homokvidékek maga a főváros környéke, Nagy-Kőrös, Kecskemét, Halas szőlőkkel, erdőkkel, gyümölcsökkel telve ; a Nyír és az egész Krmeliék vannak benltanúskodnak mellettünk, külföldön pedig északi Németország, Hannover, Hollandiának s Belgiumnak nagy része mind azt bizonyítják, hogy a homok csak iparkodás, szorgalomra vár, hogy teremhessen. Végül fölemlítve a szónok az egyes községek által felajánlott áldozatokat, s ismételten ajánlá a benyújtott emlékiratot a kormány figyelmébe. Ivánka beszédét a küldöttség zajos éljenzésekkel kisérte. Tisza miniszterelnök következőleg válaszolt a küldöttségnek : Midőn a most benyújtott emlékiratot szem, biztosítom önöket arról, hogy az ezen ütveemlékiratban felhozott indokok a kormány által tanulmányoztatni, és lelkiismeretes megfontolás alá vétetni fognak. (Élénk helyesés.) Biztosítom önöket arról, hogy a kormány, amidőn a budagieszi zimonyi vasút kérdésével foglalkozott, hosszú idő óta figyelmét épen az önök által képviselt vidékekre terjesztette ki. (Élénk éljenzés.) A kormánynk kötelessége tanulmányozni a különféle vidékek viszonyait és megfontolni, hogy mi illik legjobban bele az általános országos vasúti szerkezet keretébe és azután csak az azon vidéken átmenő vasutat javasolhatja kiépíttetni, amelynek érdekei az ország érdekeivel találkoznak. (Hosszas éljenzés) Épen ezért, midőn ismétlem, hogy az emlékiratban foglaltait a kormány figyelmére fogja méltatni, csak annyit mondhatok most, hogy az iránt nyugodtak lehetnek, hogy ha — amint szónokuk mondá — az országos érdekek az önök vidéki érdekeivel találkoznak, bizonyosan azon vasútnak fogja az elsőbbséget adni. (Élénk helyeslés.)“ A küldöttség ezután a képviselőház karzataira ment, este az egyes pártok klubjait kereste föl; minderről lapunk más helyén tudósítunk. A kassai színház egyik tagjától, Szacsvay Imrétől czikket kaptunk a vidéki színészet rendezéséről. A czikk eleje a magyar színészet satnyulásáról, az opperettek kártékony hatásáról szól, s e tekintetben a sokszor elmondott és jól ismert panaszokat ismétli. A színi kerületek életbeléptetésétől sem vár semmi üdvös eredményt. Ezek után a czikk következőket mond: Nem a színművészet rendezésének kérdése az tehát, mely fölött nem sokára hatodízben ül össze a színi kongresszus, hanem egy helytelen uton megindult tárgyalás czéltalan folytatása. Van bennünk, színészetért komolyan lelkesülő tagokban annyi ügyszeretet, hogy ezt nyíltan kikimondjuk s figyelmeztessük a kongresszust, hogy a kerületre osztás rendszerével, s az igazgatók számának apasztásával, nem látunk semmi üdvös rendezést, mert a színészet gyom épen oly buján fog sarjadzni mint terén a miután föltétel e pályára lépők elé szabva eddig, nincs, sem az igazgatók bizonyos vagyon kimutatására kötelezve nincsenek, mely kötelezettség nékül, ha hozzá vesszük még a legtöbb esetben előforduló szellemi képzettség hiányát is — rendezett színi viszonyok nem is képzelhetők. de ki Vegye figyelembe a színi kongresszus a viszínészet elhagyott állapotát s törölje el a kerületre osztás jelenlegi időszerűtlen rendszerét, engedjen az egyes társultoknak szabad választási állomásaikat illetőleg, mert így egy nagyobb és több kisebb városban való működésre lévén utalva, egész évre nem szervezkedhetnek, ami pedig az összetanulásra mulhatlanul szükséges. A szellemileg és anyagilag nem képek avatott férjétől. A kedvest el kellett távolítani... igen eltávolítani az ablakon át . . . sógorom üldözte, megölte és fenyegetően visszajött nejéhez ... az utóbbi e néhány pillanat alatt könyörgött, hogy mentsem meg és jelentsem ki férjének, hogy ezen ember miattam jött ... én megtettem én nővérem meg volt mentve! — Oh! ő, igaz-e ez kedves barátném ? vétó oda Oliver meghatottan, és megragadta kezét. — Ez volt a botrányos múlt, melyről önnek szólottak és melynek eltörölésére Amerikába kellett utaznom. — És a gyermek, nővére gyermeke lenne . — Nem barátom, már említettem, hogy e gyermek enyém. Hallgasson meg, ön láthatja, hogy elbeszélésemben mellőzöm az undok melyekre kínos lenne visszaemlékeznem. részleteket. Nemsokára befejezem. Az elhunyt férfi nővérem kedvese, sógorom barátja, nem nyert .egyiktől sem egy szánakozó szót, vagy könnyet. Én magamon kívül voltam a megvetéstől és pirultam sógorom és nővérem helyett. Azon éjjel úgy éreztem magamat, mintha a köd, mely elmémet elhomályosítá, egyszerre szétoszlott volna; világosabban ítéltem ; néhány óra alatt egészen megváltoztam ; világosan láttam és a két lény, kiről azt hittem, hogy hálával tartozom neki, most egész alávalóságában állt előttem. Minden gondolatom az elfelejtett halott felé irányult , én elszöktem, és lakására mentem virrasztani nála. Viseletem még inkább megerősítette az ellenem emelt sértő Én e házban maradtam.Most gyermekemre vádat kerül a sor. Reám nézve ez a legmegfoghatatlanabb, a legesztelenebb dolog ; azt hittem, meg kell őrülnöm, mert ismétlem, viseletem mindig kifogástalan volt; egy nap minden ok nélkül az utczán elfogtak, mint valami kéjhölgyet, ki erre okot szolgáltatott. — Kötelességem mindent elmondani, és ezt meg is teszem. Segélyforrásaim nem lévén, siettetni akartam a formaszerüségeket, melyek egy kis örökség átvétele előtt megkivántattak. E czélból egy ember tanácsára hallgattam — ki szolgálatait felajánlá nekem, — és egy hivatalnokhoz fordultam, ki állítólag érdekkel viseltetett irántam, kínos helyzetem miatt, és kinek hatalmában állt rögtön teljesíteni kivánságomat. Ezen ember tudta a valót, arra nézve, hogy Szabadszállás: ingyen területet, 1000 igás 3000 gyalog napszámot és 4000 irtot. Kunszentmiklós : ingyen területet, 100.000 téglát, 8000 gyalog és 1000 igás napszámot. Izsák: ingyen területet, 3000 gyalog és 500 igás napszámot. mi történt sógoromnál, én teljes bizalommal fordultam hozzá, mint gyermek szokott egy aggastyánhoz, egy hivatalnokhoz fordulni. Ez kelepcző volt számomra. Csak kétségbeesett védekezésemnek köszönhetem, hogy megmenekültem tőle, mielőtt elhagytam volna őt, szidalmaztam, és inasai előtt felpofoztam. — Oh ez ember nevét! mondja az ember nevét! — Majd máskor, ha ön kételkedik szavaimon, és bizonyítékokra lenne szükség. — A nyomorult, ismételt Oliver. — Másnap, mint már említettem elfogtak mint egy kéjhölgyet, akkor még bályadt, beteg voltam és egész testemen látszottak a múlt napi küzdelem nyomai. A börtönben megbetegedtem, meggyógyulva jöttem ki. Elfogatásom utáni nap már kiadatott a rendelet, hogy bocsássanak szabadon, de betegségem hátráltatta távozásomat. Midőn hazajöttem, gyakran rosszul éreztem magamat; szédülés fogott el, de én e jelenségeket kezdetben betegségem utókövetkezményeinek tartottam ; de midőn huzamos ideig eltartottak, orvost hivattam Bolté Sámuel urat, ki az első tekintetre azzal lepett meg, hogy tudtomra adta, miszerint anya leszek. — Mit mond ön? kiált Oliver. — Én valót szóltam, és gyermekem életére esküszöm, hogy ez a tiszta igazság. — Ön nem volt a hivatalnok áldozata? — Nem. — Ön sohasem szerette nővére kedvesét ? — Soha, ha mondom. — Akkor ez undok bűntett! talán megfertőztették önt betegsége alatt a börtönben! — Azt nem tudom. — Oh! hisz ez borzasztó! veté oda Oliver felkelve Ha úgy van Lujza, ön bennem mindenek előtt bosszúállóra talált. — Könnyíthet-e a boszuállás szenvedéseimen ? szólt Elise könnyekre fakadva. Én nem keresek és nem kívánok egyebet, mint bocsánatot, bocsánatot azon hibákért, melyeket nem követtem el. Zokogása fokozódott. Jajgatva kiáltá: — íme, az én helyzetem , ezen rejtély vesz — Ez az egyetlen észszerű feltevés. — De hisz akkor, ez a legnagyobb szörnyeteg ! önnek nincs joga a büntetést elhárítani fejéről. Hogy hívják a nyomorultat? — Egyszer majd megmondom: engedje, hogy bevégezzem a kínos vallomásokat, melyekkel önnek tartoztam. Bolté Sámuel orvos azon meggyőződésben volt, hogy ugyanaz nap, midőn elfogtak, és börtönbe hurczoltak, ezen mindenható ember eljött, ürügyül használta, hogy a kihallgatásnál egyedül akar velem lenni és önkívületemben engem megbecstelenített, így tehát ez ember atyja gyermekemnek. Midőn e szavakat kiejtő a fiatal asszony könnyekre fakadt. — Szegény Lujza és önt vádolják, önt kárhoztatják, önt ki vértanú volt! — Mit bánom én, hogy mások mit gondolnak rólam, ha ön jelen vallomásom után meg van győződve, hogy a lény ki szemébe tűnt, becsületes nő. — Oly becsületes nő, hogy térden állva imádom, vétó oda Oliver, és e szavaknál térdre borult előtte, megfogta kezét, megcsókolta és így szólt: — Fejezze be, fejezze be Luiza. Ezen vigasztaló szavak egy mosolyt csaltak a szerencsétlen nő ajkaira, ki most igy folytatá: — Ekkor az orvos magával vitt egy kis házba, melyet betegei számára Meudonban bírt, így eljutottam a városnegyedből, hol jó reményben létemet semmivel sem tudtam volna igazolni. Meudonban, ő nála, született fiam. Úgy látszik nagyon hasonlítottam Sámuel orvos leányához, kit nem rég veszített el. Én gyermekére emlékeztettem, és e hasonlatosságnak köszönhetem, hogy oly atyai vonzalommal viseltetett irántam. Sámuel orvos már öreg ember volt, és ha nem is lehetett gazdagnak mondani, mégis szép vagyonnal bírt; mindenki tisztelte, derék, becsületes és bőkezű ember volt. Neje már régen elhalt; egyetlen boldogsága leánya volt; midőn ez meghalt, kezdetben azt hitte, hogy nem fogja túlélni. Elszomorodva, csüggedten igyekezett másnak átadni betegeit, és eladni házát Meudonban. Ezen időpontban vett magához. (Folytatás* következik.)