Egyetértés, 1882. január (16. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-14 / 14. szám

czellár politikája ellen. Richter rosszalta azt, hogy a kormány folyvást csak hallgat s arra hivatkozik, hogy a szövetségi tanács még nem készült el határozatával, holott a doh­ányegyed­­áruság kérdéséről, mel­lyel a szövetségi tanács szintén nem készült meg, már a trónbeszéd is és a kanczellár több ízben nyilatkozott. A kanczellár, úgymond, a szövetségi tanácsot csak kulisszának használja, melyet mindannyiszor előretol, vala­hányszor a birodalmi gyűlésnek felelni nem akar. A kanczellárnak a polgári házasságról tett nyi­latkozatából világos, hogy a kultúrharcz ö előtte kezdettől fogva csak hatalmi kérdés és nem kulturális kérdés volt, a szabadelvűeknek tehát nincs érdekükben, hogy ezért a törvényért tovább is viseljék a felelősséget, a kanc­ellár a maga egész politikájával semmi mást nem akar elérni, mint egy engedelmes többséget a dohány­­egyedárusági törvény számára. Ha a kanczellár álláspontja az egyházügyi törvényeknél elejétől fogva is ilyen volt, akkor sohasem érde­melte meg a szabadelvűek támo­­g­a­t­á­s­á­t. A január 4-iki császári r­en­de­l­e­t azt mutatja, hogy újabb kísérletet akar­nak tenni azzal, hogy a p­a­r­­­i­a­m­e­n­ta­rizmust ál-alkotmányossággal helyettesítsék. Ez egyenes fölhívás a szabadelvűekhez, hogy h­a­r­c­z­r­a sorakozzanak. Ehhez pedig az első lépés a kivételes törvény megszüntetése. Az egyiptomi kérdés folyvást nagyobb mértékben érdekli az európai hatalmakat. Múlt éjjeli, távirataink jelezték, hogy az angol-franczia együttes jegyzék milyen komoly izgatottságot idézett elő Kairóban, még a nemzetgyűlésben is, s ma Rómából azt jelentik, hogy az egyip­tomi kérdés újabb fordulata Olaszországban, mely Francziaországra mindig féltékeny marad, szintén nagy izgatottságnak lett okozója. Olasz­ország hasonló jogokat követel magának Egyip­tomban, a­minőket Anglia és Francziaország szereztek ott maguknak, s ennélfogva a lapok egyhangúan hirdetik most a szoros csatlakozás szükségességét ahhoz a politikához, melyet Egyip­tomban Ausztria-Magyarország és Németország követ. A G­amb­e 1l­a-k­ab­in­e­t vajúdásai nem szűnnek. Szinte azt kell hinni, hogy magában a republikánus pártban valóságos koalíczió alakult meg a kormányvezér ellen, ki nagy hangon hir­detett reformtervei közül eddigelé egyetlen árva javaslattal sem tudott a törvényhozás elé lépni, csupán a megyék szerinti szavazás javaslatával, mel­lyel már egyszer megbukott. Midőn Gam­­betta legelőször is ezt a javaslatot terjeszti a képviselőház elé s abból komoly tárczakérdést csinál: legalább azt kellene hinni, hogy Fran­­cziaországnak erre a törvényre múlhatatlanul szüksége van, hogy e nélkül a köztársaságot to­vább kormányozni már nem is lehet. Ezt pedig még legközelebbi híveivel sem tudta eddig elhi­tetni a kormányelnök. Némelyek azt állítják, hogy Gambetta azért köti tárczáját ehhez a már egyszer megbukott javaslathoz, mert így esetleg kedvező alkalmat, talál arra, hogy visszalépjen a kormánytól, melyen számára nem termenek ba­bérok. Gambetta méltán fél attól, hogy a nullák kabinetje élén lejárta magát s örökre vége sza­kad annak az álmának, hogy a Grévy-féle szep­­tennátus hátralevő 3 évének letelte után ő álljon a franczia köztársaság élére. Bármint legyen is, a Gambetta-kabinet állása ma már annyira megin­gat­ottnak látszik, hogy már utódjáról is beszél­nek : Frey c. k­ét­­ Say - kabinett­­el, mely állítólag készülőben van. Az egyiptomi parlament, Kairó, jan. 2. Az egyiptomi országgyűlést, mint már je­lezve volt, a khedive teljes rendben, a nemzet­közi nyilvánosság kizárásával megnyitotta. Csak néhány európai juthatott be a terembe, mely a közmunka-minisztériumban van berendezve, eredetileg az előkelő leányiskola növendékeinek­­ imádkozó teremül szolgált. Körülbelül 11 órakor a khedive a tágas udvarra hajtatott, melyen na­gyobb ünnepélyesség végett katonacsapatok sor­falat­ képeztek. Abdelal bey és Ali bey Telim ezredesek vezényelték ez alkalommal a csapato­kat, mialatt Arabi bey távollétével tündö­költ. A khedive induló zenéje mellett fo­gadta az országgyűlés elnöke, S­u­l­t­á­n pasa az alkirályt a nagy főlépcső alján a mi­nisztériumi palota főbejáratánál ; ezután a szá­mára készen tartott termekbe vonult, míg a kép­viselők az ülésteremben lévő piros bársony szé­keken foglaltak helyet. Mindjárt az elnök be­lépte után furcsa jelenet folyt le. Nem is történ­hetett, másként ; a gyűlés újsága és szokatlan volta következtében más népek parlamentáris szokásától elütő jelenségeknek kellett történniük. Mikor Sultan pasa végig ment a képviselők sorai között, ezek mind felállottak előtte , csakhamar azonban az elnök kezeivel és karjaival hadonázva, tudtukra adta, hogy ül­jenek vissza helyeikre. A képviselők engedel­meskedtek a parancsnak, s újra elfoglalták he­lyeiket. Egyébként az ünnepélyesség minden rendkivüliség nélkül folyt le. Mikor a khedive belépett, a c­itadellában néhány ágyút sütöttek el. A trónbeszéd ugyancsak meglepte a jelenle­vőket, kik közül legtöbben még arról sem bírtak fogalommal, hogy vájjon minő hangja lehet az alki­­rálynak. A khedive nagyon erős hangon olvasta le a trónbeszédet egy lapról s egyes pontokat olyan kitűnő hanglejtéssel adott elő, hogy határozottan állítani lehet, hogy a trónbeszéd egyes pontjaira különös súlyt igyekezett fektetni. — Kü­lönösen a „bölcs mérsékletet“ emelte ki, a­melyet a trónbeszéd ismételten lelkére kötött a képviselőknek. Az elnöknek a képvise­lőkhöz intézett beszéde nem tartalmazott semmi jelentékeny dolgot a sok képletes hasonlaton kívül, a­mikre nézve az arab nyelv olyan gaz­dag , hü fordításban bámulatosan szép lenne, de ha szabadon csak értelmét akarná valaki körül­írni, akkor borzasztóan üres, unalmas szóhalmaz­­nál egyebet nem találna benne. A képviselő­ket több ízben „& nemzet gyöngéd virágaidnak nevezte el. ______ A dalmát fölkelés. A Budapestről Dalmácziába mozgósí­tott Sehmerling-ezred tegnap szállt hajóra Triesztben, hogy Raguzába menjen. A Sehmer­­ling-ezrednek a két zászlóalja egyelőre további in­tézkedésig Raguzában marad, egy zászlóalj T­r­e­­b­i­n­j­é­b­e­n marad. A bécsi 1. és 2. számú helyőrségi kórhá­zak egészségügyi csapatai tegnapelőtt parancsot kaptak, hogy 30—30 embert tartsanak menetkészen. Ezek néhány nap múlva Raguzába mennek. Olmützi­ől jelentik, hogy a 3-ik számú gyalogezred tegnap este 9 órakor utazott el Bécsbe. Az olmützi polgármester beszédet inté­zett az ezredhez, melyre L­ö­w ezredes válaszolt. A bucsuzás a legszívélyesebb volt. A 35-dik számú (Philippovich) ez­red — prágai jelentés szerint — vasárnap indul Dalmácziába. Szer­aj­evőből Bécsbe azt a megkere­sést intézték, hogy a megszállt tartományok táv­­irdahivatalaihoz azonnal legalább nyolc­ távíró hivatalnokot rendeljenek. Egyúttal hangsúlyozták, hogy néhány távirdafelügyelőt lóval kell ellátni. A szerajevói távirda-igazgatóság kényszerülve lesz a személyzet szaporítása tekintetében még többet is kívánni, mert —tekintettel a beállható eseményekre — Bosznia és Herczegovina vala­mennyi távirdahivatalánál teljes nappali és éjjeli szolgálatot szándékoznak behozni. Erre pedig a személyzetnek 40 egyénnel szaporítása lesz szük­séges. A prágai „Politik“ bécsi levelezője ille­tékes helyről értesül, hogy János Szalvátor főherczeg altábornagy önkénytesen ajánlotta fel szolgálatát ő felségének a hadműveletek terére menetel tekintetében és hogy ezen ajánlkozás esetleg figyelembe vétetik. Az, hogy a főparancs­nokságot Philippovics vegye át, idáig nem képezte megfontolás tárgyát és az összes hadműveletek fővezényletét esetleg a felkelők te­rületén levő legidősebb tábornok venné át. Belgrádból írják a „Correspondente de Pesth“-nek: A szláv agitátor Matanovics Pé­ter bevégezte rablóbandájának szervezését, mel­lyel Krivosciba fog menni. Matanovics ur, kit a belgrádi orosz követ nagy előzé­kenységgel fogadott, tetemes össze­get kapott Mihály volt metropolitá­­tól azon hadjárat költségeinek fede­zés­ére, melyet a ki’ivoscei rabló urakkal akar szervezni. A pánszláv egyesületek, melyeknek Szerbiában és a Balkán félszigeten kifejtett agi­­táczióját Aksakoff moszkvai agitátor vezette tottak.Belgrádban valóságos főhadiszállást alapí­t A prágai Bokrok fenntartja azt a hírét, hogy Philippovich táborszernagy van ki­szemelve arra, hogy a főparancsnokságot átvegye, ha a hadműveletek nagyobb terjedelmet ven­nének. — „EGYETÉRTES“ Január hó [6-tól kezdve uj előfizetést Lapunk előfizetési áras egy hóra — — — — — — s írt 80 ki­két hóra — _ .... _ ... 3 „ 60 „ három hóra — — 5 „ —­ „ Lapunk mlnttensia­p, telidt hétfőn és üinnepeJi utún kárverltenö napokna­k« megfeleli. Az előfizető nevének esimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán a olvashatólag kiírásit kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a szó bármely napjától el­­fogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha üzemszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. ISS§?“ Az előfizetési pénzek és posta-utalvá­nyok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (himlő-utcza 1. szám alá) küldendők. Az „Egyetértés“ kiadóhivatala. nyitunk. ÚJDONSÁGOK. — jan. II. — Lapunk első mellékletének tartalma: A hadsereg köréből. Egyletek, társulatok. Fővárosi ügyek. Törvény­­széki csarnok. Kivonat a hivatalos lapból. Vidék. Közgaz­daság. Tárcza: Régi czéhszokások és szertartások. — Lapunk második mellékletének tartalma: Színház, művészet. Sport. Mulatságok. Mezőgazdasági közlemények. Tárcza : Egy méregkeverőnő szerelmei. A humoros. — Személyi hírek. Eugenia Volt franczia császárné Viktória királynőnél teendő hosszabb látogatásra Osbornba utazott. — Al­fon­z­o spanyol királyt és Mária Krisztina ki­rálynét országukban mindenütt ünnepélyesen fo­gadják ; legközelebb ismét nagy ünnepélyeket, bikaviadalokat rendeztek tiszteletükre. — Gróf Andrássy Gyula a tegnap esti vonattal Terebesről a fővárosba érkezett. — F 1 a 11 An­drás főispán Újvidékről, Stancsics György főispán Pancsováról, B­e­l­i­c­z­a­y István főispán Békés­ Csabáról tegnap Budapestre érkezett.­­ A német császár Kállay Béni külügyi osztályfőnöknek a porosz korona rend II. osztá­lyát a csillaggal, Dóczy Lajos udvari és minisz­teri tanácsosnak a II. oszt. korona rendet, P­é­­ch­y Imre osztálytanácsosnak a III. oszt. veres­sas rendet, Gömöry fogalmazónak a III. oszt. korona rendet adományozta. — Meissonier a hírneves franczia festő, ki hosszabb ideig volt beteg, már teljesen felépült. — Károlyi Ala­jos gr. londoni nagykövet neje Bécsből Lon­donba érkezett. — Dr. Tabajdy Károlyt, Aradmegye főispánját a Lipótrenddel való kitün­tetése alkalmából mindenfelől üdvözlő levelek és küldöttségek keresik föl. — Karls­ruhé­b­ó­l távirják, hogy a nagyherczeg szemfájása enyhült, de a teljes gyógyulás még egy pár hetet igénybe vesz. — Ő felsége a király tegnap több ki­hallgatást adott Bécsben. A titkos tanácsosok kö­zül megjelentek az audienczián : gr. W­i­m­p­ff­e­n, Schmerling táborszerz., W­i­n­d­i­s­c­h­g­r­­i­t­z h­erczeg vezérőrnagy, gr. Lützo­w, b. TJ a Ich­ii­u­b­e­r s még többen. — Az orosz czárné balesetéről, melyről már röviden megemlékeztünk, szt.-péter­­vári levelezőnk e hó 12­ikerül a következőket távírja: A czárnét közelebb kis baleset érte, mely sokféle beszédre adott alkalmat minden felé s a híreket is, miket felőle terjesztettek, hamisan ter­jesztették. Az igazi tényállás következő: Pár nap előtt a czárné C­s­e­r­e­m­e­d­j­e­v grófnő ud­varhölgye kíséretében, kissé későn este felé szánkázni indult Gacsina vidékén. A czár egye­nes parancsa, hogy a kocsisok ne merjenek a fő­utakon hajtani s igy ez alkalommal is a kocsis mellékösvényre tért. A lovak a legnagyobb sebes­séggel vágtattak, mikor egy parasztszekér jött szemközt s a kitérés már lehetetlen volt. A ko­csis hirtelen meg akart állani, de nem sikerült és a szán felborult Cseremedjev grófnővel és a czárnéval együtt. A czárné a hóba esett, de a grófnő fennakadt s a tovább iramodó lovak vagy tizenöt lépésre hurczolták, míg végleg kibukott a szánból. Ekkor már a kocsisnak is sikerült a lovakat megállítani, miután egy katonatiszt vág­tatott elő és segítségére volt a kocsisnak. A höl­gyeket visszahelyezték a járműbe s a szánkóval visszahajtattak a kastélyba. De minthogy a czárné áldott állapotban van, a visszaérkezés után azon­nal Karcsovszki udvari orvos után küldtek, ki a legalaposabb vizsgálat után kijelentette, hogy e kis balesetnek semmi utókövetkezményei nem lesznek. A c­árné lebetegedését júniusra várják. — Meggyilkolt hittérítők. Szaharából Tripoliszba érkező hír szerint Ghada­­mesz városa mellett 3 hittérőt gyilkoltak meg. A bűntett kezdeményezőjének a ghadameszi kaidét mondják, kit már a Flatters vezetése alatt álló hittérítők meggyilkolása alkalmából gyanúsítot­tak, mivel a holttesteket a tuareg törzsnek küldte át. — Vihar Angliában. A dúló viharról, mely f. hó 6-án Anglia és Skótország északi ré­szében dühöngött, csak most közölnek kimerítőbb tudósításokat. Edinburgban egy templom tor­nyát részben elsodorta és egy kocsit a folyóba űzött. — Glasgowban egy házat elsodort és a szt. Enoch állomásának üvegtetejét részben el­rombolta. Kilzit­ben egy vasöntödének 100 lábnyi magasságú kéményét elsodorta. A Port-Erin szi­geten lévő világító tornyot a tengerbe sodorta. Nyugati Skócziában a távirati összekkelést, va­lamint a vasúti forgalmat nagy mérvben megsza­kította. A portj­ainak nagy része víz­zel van borítva, 40 év óta nem volt oly magas ár és a szélvész sokkal erősebb volt annál, mely a Tag folyó hidját lerontotta. Más helyeken szin­tén nagy károkat okozott a vihar. — Vörheny és roncsoló toroklob. Máramaros-Szigetről írják lapunknak: A megyé­ben az egészségi viszonyok rossz lábon állnak. Kőrösmezőn a difteritisz és vörh­enyjárvány együttesen pusztilnak a gyermekek közt s alig van nap, hogy egy-két halott ne legyen. A nép­iskolákban még­sem szüntették meg az előadá­sokat. Sugatagon, e betegség szintén járványalakot öltött, de itt már bezárták az is­kolát. A szülők mindenütt rendkívül meg van­nak ijedve. Némelyik helységben már megszűnt egy időre a baj, a most ismét még nagyobb mértékben újult meg.­­ Egy lelkész bosz­úja, Tropea vá­rosa, mint az „Italie“ írja, néhány nap óta rop­pant izgatottságban van; ennek oka a következő eset: A múlt évben T­i­b­e­r­i­o kanonok elhalá­lozása folytán a káptalanban egy állás megüre­sedett, s erre monsignore Baccaro, a püspök uj kanonokot nevezett ki. O­nofri­o Braco lelkészt, ki már rég idő óta áhítozott a kanonoki állásra, nagyon elkeserítette a mellőztetés, és el­határozta, hogy buszúl áll a püspökön. Nem so­káig késlekedett, január hó 2-án lovagló ostor­ral felfegyverkezve a püspöki palotába ment. Mikor monsignore Baccaróhoz bebocsátották, gal­léron ragadta a püspököt s ostorával elverte, sőt egy ütéssel fején könnyű sebet is ejtett. A bot­rányos támadás hire csakhamar elterjedt s a város összes lakossága haragra gyűlt Braco el­len. Azonban ez élt a gyanúval s idejekorán biz­tos helyre vonult, s így megmenekült a nép bo­­szujától ; nagyon valószinü, hogy ha nem mene­kül, a nép megkövezte volna. Az erőszakos bot­rányhős lelkészt az egyház kebeléből kiát­kozták. — A legutóbbi katonai bruta­litás. Id. Bizony Miklós esetéhez ma a kö­vetkező részleteket közlik velünk : A hadgyakor­lat alatt Nyéken állomásparancsnok, Szabó Jó­zsef honvédtábornok volt, a­ki e minőségében az odavaló közös hadseregbeli katonák felett is gyakorlott kezést. Id. szabály szerinti hatalmat és rendet­Bizony Miklós megbotoztatá­­sát neki jelenté be először egy nyéki földbirtokos, de Szabó tábornok e magán fel­jelentést nem fogadta el, mert — úgymond — a vizsgálatot csak a sértett fél feljelentésére indít­­hatja meg. Ekkor aztán Strausz A. honvéd­­hadnagy, ki Bizonyék házában volt elszállásolva, tette meg ez esetről a feljelentést, mire aztán vizsgálatot meg is indították. Azonban időközben a a tábornoknak értésére adták, hogy a sajnos ügy már a békés kiegyenlítés útjára van te­relve. A tábornok csupán csak akkor volt haj­landó a békés kiegyenlítésről tudomást venni, ha a sértett fél sajátkezű aláírásával és két tanú előttemezésével ellátott nyilatkozatot ad be ez irányban. Ez meg is történt , ennek a honvédségi körök főbbjei örültek, mert ez alkalommal történt először, hogy honvédség avatkozott közös hadseregbeli tisztek ügyeibe s az elmaradhatlan erélyes eljárás ama hírre adott okot, hogy íme a honvédség a közös hadsereg elleni ellenszenvét hogy kimutatja ! A kibékülési nyilatko­zatot is nem Szabó tábornoknak, hanem téve­désből a hadosztályparancsnok segédtisztjé­nek kézbesítették s itt Szabó tábornok szerepe bevégződött. A brutális főhadnagy a vizsgálat hírére nagyon megszeppent. A kihallgatás­­k­o­r úgy adta elő a dolgot, hogy ö Bizony szénaboglyája tövében épen aludt s álmában uzsorás zsidókkal veszekedett, kik őt is, társait is már annyiszor zaklatták. A mint felébredt, meglátja maga előtt id. Bizony Miklóst, ki nagy szakájával, szegényes ruházatával zsidófor­ma embernek nézett ki. Emez alak beszélt hozzá valamit magyarul, de ő nem értette, — s még ingerült lévén az álomképek miatt, megparan­csolta katonáinak, hogy verjék el onnan azt a zsi­dót. Ily nevetséges és szánalmas mentegetőzést dik­tált az osztrák uhlánus főhadnagynak az ijedtség. Id. Bizony Miklósról a sors gunyjakép s tanulságul feljegyezzük azt a vonást, hogy házánál nagyon szerette az osztrák katonát, s az ott megfordult vitézek közül egyet sem eresztett el a­nélkül, hogy legalább egy pohár borral meg ne kínálta volna. Szinte kötéllel fogta a katonavendéget, mint általán a nyéki birtokosok mindnyájan igen barátságos érzülettel viseltettek irántok. — Az uj hit hivei. Földesről, Hajdu­­megyéből írják­, hogy egy idő óta a ref. egyházi körök foglalkozni kezdenek egy uj hitfelekezet­­tel, melyről még voltak ép nem tudják : mi­t és mit akar? Azt tudják, hogy e felekezetnek már Szalontán, B. Újfaluban, B.-Szt.-Mártonban s több biharmegyei községben vannak hivei. Némelyek nazarenusoknak, mások baptistáknak mond­ják őket. Szalontán, Újfaluban, Szent-Már­­tonban egy Kornya nevű szalontai ember terjeszti az uj hitet. A m­i vidékünkre csak a legújabb időben jutott e felekezet, hanem annál jobban terjed, különösen a református felekezet­iül toborozza híveit. Félévvel ezelőtt tért át az első asszony, kit egy vándor apostol térített meg s azóta vagy 25—30 család tért át. Mint mond­ják : egyedül a régi keresztény életet akarják visszaáratni s ájtatos, jámbor élettel érdemeket szerezni s híveket gyűjteni. — E­l­s­ü­l­y­e­d­t g­ő­z­h­a­j­ó. St. John­ból (Új -Fundland) jelentik, hogy a „Lion“ nevű greenocki nagy tengeri gőzhajó összes személyze­tével, s a rajta lévő utasokkal együtt elsüllyedt. A „Lion“ a múlt év őszén kilencz géppel felsze­relve, útban volt Greenocktól a Trinity-öböl felé, mikor egy óriási vihar következtében az újfundlandi magas partoknál hajótörést szenvedett; személy­zete, mely 25 főből állott, valamint a 18 utazó, a­kik a hajón voltak, mind a tenger hullámaiban lelték sírj­ukat. — Befalazott titok. Újvároson — mint a nagyváradi „Bihar“ írja — a Felső-ka­­szárnya-utcza 651-ik számú háza hosszabb idő óta ad már munkát a faltörő csákánynak s a kőművesek kezeinek. Tegnap az utczai kerítés s a kapuzat lebontásánál voltak elfoglalva a mun­kások. Midőn a munka már jó előre haladt, mint­egy 20 c­entiméternyire a föld felszínétől vastag r­észrétegtől körülvett csontvázra akadtak. Ez eset természetesen félbeszakította a fal bontását. A rendőrségnek jelentés tétetett a talált csont­vázról, melyről bővebb vizsgálat kiderítette, hogy az egy tökéletesen kifejlődött férfi é­s körülbelül 15—20 év óta lehet befalazva. A többi homályos és bűntettre utaló körülményeket természetesen csak a hivatalos vizsgálat van hivatva világos­ságba helyezni. — Nemzeti színház. Ma Ábrányi Emil drá­mája „Az első“ került színre. Öt felvonásos drá­mai szemnek­et üsd­; a szerző folyton megfogni törekszik a drámát, mely azonban folyton kisik­lik kezéből. Ez így tart öt felvonáson keresztül, mi végre a nézőre fárasztóvá lesz. Gyönge de­rültséget keltett a darab néhány tréfás alakja. A szerzőt néhány ízben kihívták, valószínűleg a drámabírálók érdekében is. Rövid leítek. Vonatkésés. A Miskolcz­­ról jövő 3. számú vegyes vonat ma reggel 1 óra 4 percznyi késedelemmel érkezett Buda­pestre. — Földrengés. Indiából írják, hogy kö­­zelebb Kalkutában roppant földrengés volt, mely két egész percznél tovább tartott. — A­kik az idén nyári tanfolyamra a nagyváradi bábaképezdén magukat államsegély mellett fel­vétetni óhajtják, a kultuszminisztériumhoz e­lsó 31-ig nyújthatják be kérvényüket. — Pakson, mint lapunknak írják, takarékpénztár lép életbe. — Elveszett gyermek. Bölcskéről vak, hogy Breyer Leopold ottani írják lapunk­lakosnak fia két héttel ezelőtt egyedül indult Dunaföldvárra, s úgy eltévedt, hogy máig sem került meg; a fiú 14 éves. — Bolgár Mihály síremlékére már­­czius hó végéig küldhetni adományokat B­e­r­e­c­z Antal igazgatóhoz Budapest, (József-tér 10. sz.a.) — A Ráczfürdőt egészen átalakítják és a modern nagy fürdőknek mintájára rendezik be ; az uj bérlő Reinprecht Alajos, ki egész buz­­gósággal lát hozzá, hogy a fürdő minél nagyobb kényelmet nyújtson jövőre. — A görög újév al­kalmából ma d. e. 10 órakor nagy mise volt a görög-keletiek Petőfi-téri templomában. — Páris lakossága jelenleg 2.225,910 lélekből áll; utolsó öt év alatt több mint 200,000 emberrel szaporo­dott a franczia főváros lakossága. — A franczia kor holnapi estélye, előre nem látott akadályok miatt, a jövő hétre halasztatott.­­— Az idei me­dikus csárdást. Dr. Vaskovics Jánosné, szül. Se­regi Izabella asszony irta, ki maga szerezte a szöveget is. —Essenből távirják e he­ll­ikéről, hogy ott Schiff rablógyilkost az­nap reggel 8 órakor fejezték le. — Agri>f és a bérkocsis. Gróf B. B. a na­pokban reggel 4 órakor a Hungária szálló előtt egy bér­kocsiba vetette magát és haza hajtatott kalap­ utczai la­kására. Itt egy forintot adott a kocsisnak, az azonban úgy látszik nem volt vele megelégedve, mert többet kért. A gróf két hatalmas pofonnal válaszolt. Erre a kocsis tá­madásra készült, de a gróf serényebb volt, kirántotta a sziletet bot­jából és a futásnak eredt kocsist űzőbe vette. Egy ízben bele is szúrt karjába, a seb azonban jelenték­telen, minthogy a kocsison vastag téli kabát volt. A himző­ utcza sarkán végre az ott álló rendőr a haragos grófot lefegyverezte és bekísérte, azonban igazolása után a corpus delicti visszatartása mellett szabadon bocsá­tották.­­ Rablótámadás a főváros közel­é­­b­e­n. Kemper E. ügynököt, a puszta­szt­ lárinczi tégla­gyár megbízottját tegnapelőtt este, amint kocsin a fővá­rosból hazafelé utazott, a főváros közelében megtámadták és kétszer utána lőttek, azonban egyik sem talált. Kem­per a következőképen adja elő az esetet: Tegnapelőtt este 6—7 óra közt, amint kocsiján a fővárosból hazafelé utazott, a városi faiskola mellett, a vasúti híd kőbányai oldalán levő árokból hirtelen egy alak ugrott elő, a már előre haladt kocsinak utána szaladt és szó nélkül Kem­­perre szélozva, elsütötte fegyverét.. A durva söréttöltés két helyütt átlyukasztotta Kemper kalapját. A lövésre a lovak megbokrosodtak és a kocsit elragadták, úgy, hogy a meg­támadó által tett második lövés már a lőtávolon kivül esett és igy nem árthatott. A tettes a két eredménytelen lövés után futásnak eredt és az alkony homályában el­tű­nt. ki nem fejezte azt a meggyőződését, hogy a kérdést csak egy európai kongresszus oldhatná meg! A kongresszus szó — szemtanuk bizonyít­ják — rendkívüli hatással volt a franczia ural­kodóra. Annyira meg volt indulva, hogy szemei könybe lábadtak. A kongresszus volt sok ügy­ben legkedveltebb fölebbezési fóruma. Vajjon megoldhatja-e e nehézségeket?. . . Nyomban megfogalmazták a hatalmaknak szánt jegyzék szövegét s abban állapodtak meg, hogy a kor­mány másnap értésére adja a kamaráknak, hogy a Hohenzollern-jelölt a porosz király beleegyezé­sével visszalépett s a­mi a jövőt illeti, Franczia­ország azt az európai hatalmak kongresszusára bízza. ... A harmadik értekezletet junius­­ 4-nek estek­ 10 órájára hivták egybe. Mikor a minisz­terek 6 órakor szétoszlottal­, biztosnak látszott a béke; 10 órakor már a háború volt bizonyos. A gyors fordulatot azzal magyarázták, hogy a fran­czia kormány hírét vette a Bismarck herczeg és Loftus lord közt folyt beszélgetésnek, melyben a kanczellár megállapította ama feltételeket, me­lyeket a franczia kormány elé terjeszteni szándéko­zott s megismerteté vele egyúttal a német csapatok mozdulatairól hozzá érkezett jelentéseket. Hogy mily úton-módon kerültek e hírek Párába, az diplomácziai talány marad, de h­a azokat Bis­marck h­erczeg küldte meg titkos ügynökeivel a franczia minisztereknek, akkor ez koronázó epi­zódja volt ama törekvésének, hogy Francziaor­­szágot háborúra izgassa .... A St.-Clodban tar­tott miniszteri értekezleten többségben voltak a háborút követelők. Vezetőjük a császári palotá­ban volt s ők bírták a császári rokonszenvét is. Elhamarkodottság, balgaság és hiúság tartotta a jogart, mikor a háború kiütött­­ , III. Napoleon életéből. A minap jelent meg Londonban Blanchard Jerold életéből „Life of Napoleon III. (III. Na­poleon élete) czimü munkájának negyedik és utolsó kötete. Úgy mondják, hogy e munkameg­­irás végett rendelkezésére adták az angol szer­zőnek az elhunyt császár hátrahagyott iratait. A kötet a krimi háborúval kezdődik s Napoleon császár halálával végződik. Különösen érdekes a könyvben ama napoknak —persze nem páratlan — leírása, melyek Francziaországnak a német birodalomhoz intézett hadüzenetét megelőzték. M. Jerold ezt írja : „A császárt meg­zavarták azok az egymásnak ellentmondó taná­csok, melyeket meghallgatni kényszerült. Nagyon beteg volt. Június harmadikán tanácskozásra gyűltek össze az orvosok s megállapították, hogy operáczióra van szükség, de végrehajtását elha­lasztották, mert megakadályozta volna a nyilvá­nos dolgok folyását. Iszonyú kínok közt kelle meghallgatnia minisztereinek fejtegetéseit; a tá­bornokok hitegetéseit, kik azt beszélgették neki, hogy a hadsereg kitünően van ellátva, hogy a poro­szok 14 nappal hátra vannak s a győzelem biztos ; az udvari pártot, mely a parlamentaristákkal ellenzékieskedett, a klerikálisokat, kik kárhoz­tatták az éjszak konföderáczióját s dynasztiájá­­nak őszinte, bár tévútra vezetett barátait, ki hi­telt adtak Leboeuf tábornagy jelentéseinek s kép­zeletükben már látták is a császárt, a mint rö­vid háborújának végeztével diadalmas légiói élén bevonul fővárosába. A császár nem állt a rajongók közé. — Mindenre inkább számított, mint a háború rövid voltára..........Időközben habozás és határozatlanság uralkodott a franczia mi­nisztériumban. Június 14-én, reggeli 9 órakor minisztertanács volt a Tuilleriákban, mely a ren­des eredményre vezetett. A hosszas vitatkozás­nak elhalasztás lett a vége. A kormánynak m­eg­­sü­rgönyözték, hogy a sértő ein«! távirat megje­lent a „Norddeutsche Allgemeine Zeitungban“ s attól féltek, hogy nem tudják majd féken tar­tani a közönséget, ha ezt Párisban megtudják. A délután tartott második miniszteri értekezle­ten elhatározták, hogy behívják a tartalékot. A császár beteges, szomorú volt s némán hallgatta a vitát, míg külügyminisztere föl nem állott s Budapest főváros tűzoltósága­­i. A városi tűzoltóság. (C.) Ma, midőn a nagyobb tűz- és más vészesetek úgyszólván egymás érik és a nagy­közönség mind jobban érzi szükségét egy rend­szeresen szervezett tűzoltóságnak, — talán nem lesz érdektelen, ha fővárosunk tűzoltóságáról egyet-mást e helyen elmondunk. Most midőn a városi tűzoltóság végleges szervezése küszöbön van, még inkább alkalomszerű lesz e kérdés tár­gyalása. Budapest főváros tűzoltósága áll: 1. az önkényten tűzoltó-egyletből, 2. a városi (fizetett) tűzoltóságból, és 3. az ezekkel, különösen nagyobb tűzese­teknél együtt­működő s mintegy kiegészítő részt képező malomi és más különálló testületek tűz­oltóságaiból. A városi tűzoltóság 1870-ben állíttatott fel Széchenyi Ödön gr., az önkénytes tűzoltó­­egylet főparancsnoka által, ki erre a főváros ta­nácsa által kéretett fel. A városi tűzoltóság böl­csőjét az önkénytes tűzoltóegylet ringatta. Már kezdetben igen sokan léptek át az önkénytes tűzoltó­egylet iparos tagjai közül a városi tűzoltóság kö­telékébe, melynek főparancsnokául, részint há­lából, részint szakértelme miatt, a főváros ta­nácsa gr. Széchenyi Ödönt nevezé ki, ki is ez állomást, minden fizetés nélkül, díjtalanul vállalván el, így Budapest főváros összes tűz­oltóinak főparancsnokává lön. Később, midőn gr. Széchenyi Ödön a török kormánytól meg­hívást kapott, hogy ott szervezze a tűzoltóságot, úgy az önkénytes tűzoltó-egylet, mint a város, helyettesét, a szintén jeles szakértelemmel bíró Follmann Alajost választá meg főparancsno­kul. Follmann Alajos sokáig, mintegy 7 évig viselte e tisztséget, s csak most, alig két hete mondott le róla, mert az igazságügyi kormány, hit szerint, nem jó szemmel néz­te,­­ hogy ő bírói teendői mellett más té­ren is működik. Helyébe a város nem nevezett ki még főparancsnokot. A fővárosi tűzoltóság parancsnoksága, a fő­­parancsnokon kívül, jelenleg még két egyénből áll, u. m­. a tűzfelügyelőből és segédtisztjéből. A tulajdonképeni tűzoltóság (őrparancsnokok, gé­pészek, csővezetők és közlegénység) 97 emberből áll; ezek közt van: 16 örparancsnok, 2 gépész, 8 csővezető és 71 közember. Ezen 97 főből álló tűzoltóságból naponkint szolgálatban van 74 ember, nevezetesen : az I. sz. őrségen (Belváros) 23 ember. E létszámban van 3 örparancsnok, 1 gépész, 2 cső­­vezető és 17 közember ; a II. sz. őrségen (Ferenczváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok,­­1 csövezető és 7 közember; a III. sz. őrségen (Józsefváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csövezető és 7 közember; a IV. sz. őrségen (Terézváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csővezető és 7 közember ; az V. sz. őrségen (Buda, Ráczváros) 9 em­ber. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 cső­­vezető és 7 közember; a VI. sz. őrségen (Buda, Újlak) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csővezető és 7 közember; a közvágóhídon 4 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok és 3 közember ; a toronyban őrködésre s esetleg tűzjelzésre 2 közember, 23 ember pedig naponkint szabad. Az elősorolt hat városi tüzőrség a követ­kező tűzol­tószerekkel bír tűzvész esetére: Az I. sz. őrségen van: 1 „Budapest“ nevű gőzmozdony, 1 mozdonyszivattyu, 1 u. n. „stutt­garti kocsifecskendő“ ; 1 nagy szerkocsi, melyben 1 ugró ponyva és 1 mentőzsák s több tű­zoltószer van, mint: egy és kétkarú létrák, gyógyszer­­tár, kötelek stb., 1 tömb­orsó, 1 vizes kocsi. Ide számítandók az önkénytes t­ű­­z­o­lt­ó­k tu­lajdonát képező szerek is, u. m­.: 1 mozdony­­szivattyú; 1 mozdonyitható dupplex fecskendő, az u. n.: „hydrophor“ ; 1 nagy toló létra; 1 szerko­csi, melyben 2 ugróponyva, 1 mentőzsák, a tűz­oltó gyógyszertár, egy és kétkarú létrák stb. van. Az önkénytes tűzoltóság tudniillik minden tűzesetnél együtt­működik az I. szám­i őrséggel. A II. sz. őrségen van: 1 mozdonyszivattyú; 1 vizes kocsi. A III. Sz. őrségen van : 1 „Széchenyi“ nevű gőzmozdony (az önkén­ytesek tulaj­dona); 1 nürnbergi toló létra; 1 vizes kocsi; 1 mozdonyszivattyú. A IV. sz. őrségen van: 2 nagy gőzmozdony, az u. n. „Belle France“ és „L’empereur“ (a kormány tulajdona); 1 nagy angol ko­csifecskendő ; 1 vizes kocsi; 1 tömlőorsó. Az V SZ. őrségen van : 1 mozdonyszivattyú; 1 vizes kocsi; 1 mozdonyitható dupplex hegyi­­fecskendő ; 1 kis szerkocsi (az önkénytesek tulajdona) az ugróponyvával. A VI. SZ. őrségen van: 1 kocsifecskendő, 1 vizes kocsi. A városi tűzoltóság 97 emberé­ből, Budapest főváros 366,000 főnyi la­kosságát számítva, 3660 lakosra jut tehát I mond egy tűzoltó.

Next