Egyetértés, 1882. január (16. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-14 / 14. szám
czellár politikája ellen. Richter rosszalta azt, hogy a kormány folyvást csak hallgat s arra hivatkozik, hogy a szövetségi tanács még nem készült el határozatával, holott a dohányegyedáruság kérdéséről, mellyel a szövetségi tanács szintén nem készült meg, már a trónbeszéd is és a kanczellár több ízben nyilatkozott. A kanczellár, úgymond, a szövetségi tanácsot csak kulisszának használja, melyet mindannyiszor előretol, valahányszor a birodalmi gyűlésnek felelni nem akar. A kanczellárnak a polgári házasságról tett nyilatkozatából világos, hogy a kultúrharcz ö előtte kezdettől fogva csak hatalmi kérdés és nem kulturális kérdés volt, a szabadelvűeknek tehát nincs érdekükben, hogy ezért a törvényért tovább is viseljék a felelősséget, a kancellár a maga egész politikájával semmi mást nem akar elérni, mint egy engedelmes többséget a dohányegyedárusági törvény számára. Ha a kanczellár álláspontja az egyházügyi törvényeknél elejétől fogva is ilyen volt, akkor sohasem érdemelte meg a szabadelvűek támogatását. A január 4-iki császári rendelet azt mutatja, hogy újabb kísérletet akarnak tenni azzal, hogy a pariamentarizmust ál-alkotmányossággal helyettesítsék. Ez egyenes fölhívás a szabadelvűekhez, hogy harczra sorakozzanak. Ehhez pedig az első lépés a kivételes törvény megszüntetése. Az egyiptomi kérdés folyvást nagyobb mértékben érdekli az európai hatalmakat. Múlt éjjeli, távirataink jelezték, hogy az angol-franczia együttes jegyzék milyen komoly izgatottságot idézett elő Kairóban, még a nemzetgyűlésben is, s ma Rómából azt jelentik, hogy az egyiptomi kérdés újabb fordulata Olaszországban, mely Francziaországra mindig féltékeny marad, szintén nagy izgatottságnak lett okozója. Olaszország hasonló jogokat követel magának Egyiptomban, aminőket Anglia és Francziaország szereztek ott maguknak, s ennélfogva a lapok egyhangúan hirdetik most a szoros csatlakozás szükségességét ahhoz a politikához, melyet Egyiptomban Ausztria-Magyarország és Németország követ. A Gambe 1la-kabinet vajúdásai nem szűnnek. Szinte azt kell hinni, hogy magában a republikánus pártban valóságos koalíczió alakult meg a kormányvezér ellen, ki nagy hangon hirdetett reformtervei közül eddigelé egyetlen árva javaslattal sem tudott a törvényhozás elé lépni, csupán a megyék szerinti szavazás javaslatával, mellyel már egyszer megbukott. Midőn Gambetta legelőször is ezt a javaslatot terjeszti a képviselőház elé s abból komoly tárczakérdést csinál: legalább azt kellene hinni, hogy Francziaországnak erre a törvényre múlhatatlanul szüksége van, hogy e nélkül a köztársaságot tovább kormányozni már nem is lehet. Ezt pedig még legközelebbi híveivel sem tudta eddig elhitetni a kormányelnök. Némelyek azt állítják, hogy Gambetta azért köti tárczáját ehhez a már egyszer megbukott javaslathoz, mert így esetleg kedvező alkalmat, talál arra, hogy visszalépjen a kormánytól, melyen számára nem termenek babérok. Gambetta méltán fél attól, hogy a nullák kabinetje élén lejárta magát s örökre vége szakad annak az álmának, hogy a Grévy-féle szeptennátus hátralevő 3 évének letelte után ő álljon a franczia köztársaság élére. Bármint legyen is, a Gambetta-kabinet állása ma már annyira megingatottnak látszik, hogy már utódjáról is beszélnek : Frey c. két Say - kabinettel, mely állítólag készülőben van. Az egyiptomi parlament, Kairó, jan. 2. Az egyiptomi országgyűlést, mint már jelezve volt, a khedive teljes rendben, a nemzetközi nyilvánosság kizárásával megnyitotta. Csak néhány európai juthatott be a terembe, mely a közmunka-minisztériumban van berendezve, eredetileg az előkelő leányiskola növendékeinek imádkozó teremül szolgált. Körülbelül 11 órakor a khedive a tágas udvarra hajtatott, melyen nagyobb ünnepélyesség végett katonacsapatok sorfalat képeztek. Abdelal bey és Ali bey Telim ezredesek vezényelték ez alkalommal a csapatokat, mialatt Arabi bey távollétével tündökölt. A khedive induló zenéje mellett fogadta az országgyűlés elnöke, Sultán pasa az alkirályt a nagy főlépcső alján a minisztériumi palota főbejáratánál ; ezután a számára készen tartott termekbe vonult, míg a képviselők az ülésteremben lévő piros bársony székeken foglaltak helyet. Mindjárt az elnök belépte után furcsa jelenet folyt le. Nem is történhetett, másként ; a gyűlés újsága és szokatlan volta következtében más népek parlamentáris szokásától elütő jelenségeknek kellett történniük. Mikor Sultan pasa végig ment a képviselők sorai között, ezek mind felállottak előtte , csakhamar azonban az elnök kezeivel és karjaival hadonázva, tudtukra adta, hogy üljenek vissza helyeikre. A képviselők engedelmeskedtek a parancsnak, s újra elfoglalták helyeiket. Egyébként az ünnepélyesség minden rendkivüliség nélkül folyt le. Mikor a khedive belépett, a citadellában néhány ágyút sütöttek el. A trónbeszéd ugyancsak meglepte a jelenlevőket, kik közül legtöbben még arról sem bírtak fogalommal, hogy vájjon minő hangja lehet az alkirálynak. A khedive nagyon erős hangon olvasta le a trónbeszédet egy lapról s egyes pontokat olyan kitűnő hanglejtéssel adott elő, hogy határozottan állítani lehet, hogy a trónbeszéd egyes pontjaira különös súlyt igyekezett fektetni. — Különösen a „bölcs mérsékletet“ emelte ki, amelyet a trónbeszéd ismételten lelkére kötött a képviselőknek. Az elnöknek a képviselőkhöz intézett beszéde nem tartalmazott semmi jelentékeny dolgot a sok képletes hasonlaton kívül, amikre nézve az arab nyelv olyan gazdag , hü fordításban bámulatosan szép lenne, de ha szabadon csak értelmét akarná valaki körülírni, akkor borzasztóan üres, unalmas szóhalmaznál egyebet nem találna benne. A képviselőket több ízben „& nemzet gyöngéd virágaidnak nevezte el. ______ A dalmát fölkelés. A Budapestről Dalmácziába mozgósított Sehmerling-ezred tegnap szállt hajóra Triesztben, hogy Raguzába menjen. A Sehmerling-ezrednek a két zászlóalja egyelőre további intézkedésig Raguzában marad, egy zászlóalj Trebinjében marad. A bécsi 1. és 2. számú helyőrségi kórházak egészségügyi csapatai tegnapelőtt parancsot kaptak, hogy 30—30 embert tartsanak menetkészen. Ezek néhány nap múlva Raguzába mennek. Olmütziől jelentik, hogy a 3-ik számú gyalogezred tegnap este 9 órakor utazott el Bécsbe. Az olmützi polgármester beszédet intézett az ezredhez, melyre Löw ezredes válaszolt. A bucsuzás a legszívélyesebb volt. A 35-dik számú (Philippovich) ezred — prágai jelentés szerint — vasárnap indul Dalmácziába. Szerajevőből Bécsbe azt a megkeresést intézték, hogy a megszállt tartományok távirdahivatalaihoz azonnal legalább nyolc távíró hivatalnokot rendeljenek. Egyúttal hangsúlyozták, hogy néhány távirdafelügyelőt lóval kell ellátni. A szerajevói távirda-igazgatóság kényszerülve lesz a személyzet szaporítása tekintetében még többet is kívánni, mert —tekintettel a beállható eseményekre — Bosznia és Herczegovina valamennyi távirdahivatalánál teljes nappali és éjjeli szolgálatot szándékoznak behozni. Erre pedig a személyzetnek 40 egyénnel szaporítása lesz szükséges. A prágai „Politik“ bécsi levelezője illetékes helyről értesül, hogy János Szalvátor főherczeg altábornagy önkénytesen ajánlotta fel szolgálatát ő felségének a hadműveletek terére menetel tekintetében és hogy ezen ajánlkozás esetleg figyelembe vétetik. Az, hogy a főparancsnokságot Philippovics vegye át, idáig nem képezte megfontolás tárgyát és az összes hadműveletek fővezényletét esetleg a felkelők területén levő legidősebb tábornok venné át. Belgrádból írják a „Correspondente de Pesth“-nek: A szláv agitátor Matanovics Péter bevégezte rablóbandájának szervezését, mellyel Krivosciba fog menni. Matanovics ur, kit a belgrádi orosz követ nagy előzékenységgel fogadott, tetemes összeget kapott Mihály volt metropolitától azon hadjárat költségeinek fedezésére, melyet a ki’ivoscei rabló urakkal akar szervezni. A pánszláv egyesületek, melyeknek Szerbiában és a Balkán félszigeten kifejtett agitáczióját Aksakoff moszkvai agitátor vezette tottak.Belgrádban valóságos főhadiszállást alapít A prágai Bokrok fenntartja azt a hírét, hogy Philippovich táborszernagy van kiszemelve arra, hogy a főparancsnokságot átvegye, ha a hadműveletek nagyobb terjedelmet vennének. — „EGYETÉRTES“ Január hó [6-tól kezdve uj előfizetést Lapunk előfizetési áras egy hóra — — — — — — s írt 80 kikét hóra — _ .... _ ... 3 „ 60 „ három hóra — — 5 „ — „ Lapunk mlnttensiap, telidt hétfőn és üinnepeJi utún kárverltenö napoknak« megfeleli. Az előfizető nevének esimének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán a olvashatólag kiírásit kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék. Előfizetést a szó bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekszenek, ha üzemszalagjukat a postautalvány szélére ragasztva beküldik a kiadóhivatalnak. ISS§?“ Az előfizetési pénzek és posta-utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadóhivatalába (himlő-utcza 1. szám alá) küldendők. Az „Egyetértés“ kiadóhivatala. nyitunk. ÚJDONSÁGOK. — jan. II. — Lapunk első mellékletének tartalma: A hadsereg köréből. Egyletek, társulatok. Fővárosi ügyek. Törvényszéki csarnok. Kivonat a hivatalos lapból. Vidék. Közgazdaság. Tárcza: Régi czéhszokások és szertartások. — Lapunk második mellékletének tartalma: Színház, művészet. Sport. Mulatságok. Mezőgazdasági közlemények. Tárcza : Egy méregkeverőnő szerelmei. A humoros. — Személyi hírek. Eugenia Volt franczia császárné Viktória királynőnél teendő hosszabb látogatásra Osbornba utazott. — Alfonzo spanyol királyt és Mária Krisztina királynét országukban mindenütt ünnepélyesen fogadják ; legközelebb ismét nagy ünnepélyeket, bikaviadalokat rendeztek tiszteletükre. — Gróf Andrássy Gyula a tegnap esti vonattal Terebesről a fővárosba érkezett. — F 1 a 11 András főispán Újvidékről, Stancsics György főispán Pancsováról, Beliczay István főispán Békés Csabáról tegnap Budapestre érkezett. A német császár Kállay Béni külügyi osztályfőnöknek a porosz korona rend II. osztályát a csillaggal, Dóczy Lajos udvari és miniszteri tanácsosnak a II. oszt. korona rendet, Péchy Imre osztálytanácsosnak a III. oszt. veressas rendet, Gömöry fogalmazónak a III. oszt. korona rendet adományozta. — Meissonier a hírneves franczia festő, ki hosszabb ideig volt beteg, már teljesen felépült. — Károlyi Alajos gr. londoni nagykövet neje Bécsből Londonba érkezett. — Dr. Tabajdy Károlyt, Aradmegye főispánját a Lipótrenddel való kitüntetése alkalmából mindenfelől üdvözlő levelek és küldöttségek keresik föl. — Karlsruhéból távirják, hogy a nagyherczeg szemfájása enyhült, de a teljes gyógyulás még egy pár hetet igénybe vesz. — Ő felsége a király tegnap több kihallgatást adott Bécsben. A titkos tanácsosok közül megjelentek az audienczián : gr. Wimpffen, Schmerling táborszerz., Windischgritz herczeg vezérőrnagy, gr. Lützow, b. TJ a Ichiiuber s még többen. — Az orosz czárné balesetéről, melyről már röviden megemlékeztünk, szt.-pétervári levelezőnk e hó 12ikerül a következőket távírja: A czárnét közelebb kis baleset érte, mely sokféle beszédre adott alkalmat minden felé s a híreket is, miket felőle terjesztettek, hamisan terjesztették. Az igazi tényállás következő: Pár nap előtt a czárné Cseremedjev grófnő udvarhölgye kíséretében, kissé későn este felé szánkázni indult Gacsina vidékén. A czár egyenes parancsa, hogy a kocsisok ne merjenek a főutakon hajtani s igy ez alkalommal is a kocsis mellékösvényre tért. A lovak a legnagyobb sebességgel vágtattak, mikor egy parasztszekér jött szemközt s a kitérés már lehetetlen volt. A kocsis hirtelen meg akart állani, de nem sikerült és a szán felborult Cseremedjev grófnővel és a czárnéval együtt. A czárné a hóba esett, de a grófnő fennakadt s a tovább iramodó lovak vagy tizenöt lépésre hurczolták, míg végleg kibukott a szánból. Ekkor már a kocsisnak is sikerült a lovakat megállítani, miután egy katonatiszt vágtatott elő és segítségére volt a kocsisnak. A hölgyeket visszahelyezték a járműbe s a szánkóval visszahajtattak a kastélyba. De minthogy a czárné áldott állapotban van, a visszaérkezés után azonnal Karcsovszki udvari orvos után küldtek, ki a legalaposabb vizsgálat után kijelentette, hogy e kis balesetnek semmi utókövetkezményei nem lesznek. A cárné lebetegedését júniusra várják. — Meggyilkolt hittérítők. Szaharából Tripoliszba érkező hír szerint Ghadamesz városa mellett 3 hittérőt gyilkoltak meg. A bűntett kezdeményezőjének a ghadameszi kaidét mondják, kit már a Flatters vezetése alatt álló hittérítők meggyilkolása alkalmából gyanúsítottak, mivel a holttesteket a tuareg törzsnek küldte át. — Vihar Angliában. A dúló viharról, mely f. hó 6-án Anglia és Skótország északi részében dühöngött, csak most közölnek kimerítőbb tudósításokat. Edinburgban egy templom tornyát részben elsodorta és egy kocsit a folyóba űzött. — Glasgowban egy házat elsodort és a szt. Enoch állomásának üvegtetejét részben elrombolta. Kilzitben egy vasöntödének 100 lábnyi magasságú kéményét elsodorta. A Port-Erin szigeten lévő világító tornyot a tengerbe sodorta. Nyugati Skócziában a távirati összekkelést, valamint a vasúti forgalmat nagy mérvben megszakította. A portjainak nagy része vízzel van borítva, 40 év óta nem volt oly magas ár és a szélvész sokkal erősebb volt annál, mely a Tag folyó hidját lerontotta. Más helyeken szintén nagy károkat okozott a vihar. — Vörheny és roncsoló toroklob. Máramaros-Szigetről írják lapunknak: A megyében az egészségi viszonyok rossz lábon állnak. Kőrösmezőn a difteritisz és vörhenyjárvány együttesen pusztilnak a gyermekek közt s alig van nap, hogy egy-két halott ne legyen. A népiskolákban mégsem szüntették meg az előadásokat. Sugatagon, e betegség szintén járványalakot öltött, de itt már bezárták az iskolát. A szülők mindenütt rendkívül meg vannak ijedve. Némelyik helységben már megszűnt egy időre a baj, a most ismét még nagyobb mértékben újult meg. Egy lelkész boszúja, Tropea városa, mint az „Italie“ írja, néhány nap óta roppant izgatottságban van; ennek oka a következő eset: A múlt évben Tiberio kanonok elhalálozása folytán a káptalanban egy állás megüresedett, s erre monsignore Baccaro, a püspök uj kanonokot nevezett ki. Onofrio Braco lelkészt, ki már rég idő óta áhítozott a kanonoki állásra, nagyon elkeserítette a mellőztetés, és elhatározta, hogy buszúl áll a püspökön. Nem sokáig késlekedett, január hó 2-án lovagló ostorral felfegyverkezve a püspöki palotába ment. Mikor monsignore Baccaróhoz bebocsátották, galléron ragadta a püspököt s ostorával elverte, sőt egy ütéssel fején könnyű sebet is ejtett. A botrányos támadás hire csakhamar elterjedt s a város összes lakossága haragra gyűlt Braco ellen. Azonban ez élt a gyanúval s idejekorán biztos helyre vonult, s így megmenekült a nép boszujától ; nagyon valószinü, hogy ha nem menekül, a nép megkövezte volna. Az erőszakos botrányhős lelkészt az egyház kebeléből kiátkozták. — A legutóbbi katonai brutalitás. Id. Bizony Miklós esetéhez ma a következő részleteket közlik velünk : A hadgyakorlat alatt Nyéken állomásparancsnok, Szabó József honvédtábornok volt, aki e minőségében az odavaló közös hadseregbeli katonák felett is gyakorlott kezést. Id. szabály szerinti hatalmat és rendetBizony Miklós megbotoztatását neki jelenté be először egy nyéki földbirtokos, de Szabó tábornok e magán feljelentést nem fogadta el, mert — úgymond — a vizsgálatot csak a sértett fél feljelentésére indíthatja meg. Ekkor aztán Strausz A. honvédhadnagy, ki Bizonyék házában volt elszállásolva, tette meg ez esetről a feljelentést, mire aztán vizsgálatot meg is indították. Azonban időközben a a tábornoknak értésére adták, hogy a sajnos ügy már a békés kiegyenlítés útjára van terelve. A tábornok csupán csak akkor volt hajlandó a békés kiegyenlítésről tudomást venni, ha a sértett fél sajátkezű aláírásával és két tanú előttemezésével ellátott nyilatkozatot ad be ez irányban. Ez meg is történt , ennek a honvédségi körök főbbjei örültek, mert ez alkalommal történt először, hogy honvédség avatkozott közös hadseregbeli tisztek ügyeibe s az elmaradhatlan erélyes eljárás ama hírre adott okot, hogy íme a honvédség a közös hadsereg elleni ellenszenvét hogy kimutatja ! A kibékülési nyilatkozatot is nem Szabó tábornoknak, hanem tévedésből a hadosztályparancsnok segédtisztjének kézbesítették s itt Szabó tábornok szerepe bevégződött. A brutális főhadnagy a vizsgálat hírére nagyon megszeppent. A kihallgatáskor úgy adta elő a dolgot, hogy ö Bizony szénaboglyája tövében épen aludt s álmában uzsorás zsidókkal veszekedett, kik őt is, társait is már annyiszor zaklatták. A mint felébredt, meglátja maga előtt id. Bizony Miklóst, ki nagy szakájával, szegényes ruházatával zsidóforma embernek nézett ki. Emez alak beszélt hozzá valamit magyarul, de ő nem értette, — s még ingerült lévén az álomképek miatt, megparancsolta katonáinak, hogy verjék el onnan azt a zsidót. Ily nevetséges és szánalmas mentegetőzést diktált az osztrák uhlánus főhadnagynak az ijedtség. Id. Bizony Miklósról a sors gunyjakép s tanulságul feljegyezzük azt a vonást, hogy házánál nagyon szerette az osztrák katonát, s az ott megfordult vitézek közül egyet sem eresztett el anélkül, hogy legalább egy pohár borral meg ne kínálta volna. Szinte kötéllel fogta a katonavendéget, mint általán a nyéki birtokosok mindnyájan igen barátságos érzülettel viseltettek irántok. — Az uj hit hivei. Földesről, Hajdumegyéből írják, hogy egy idő óta a ref. egyházi körök foglalkozni kezdenek egy uj hitfelekezettel, melyről még voltak ép nem tudják : mit és mit akar? Azt tudják, hogy e felekezetnek már Szalontán, B. Újfaluban, B.-Szt.-Mártonban s több biharmegyei községben vannak hivei. Némelyek nazarenusoknak, mások baptistáknak mondják őket. Szalontán, Újfaluban, Szent-Mártonban egy Kornya nevű szalontai ember terjeszti az uj hitet. A mi vidékünkre csak a legújabb időben jutott e felekezet, hanem annál jobban terjed, különösen a református felekezetiül toborozza híveit. Félévvel ezelőtt tért át az első asszony, kit egy vándor apostol térített meg s azóta vagy 25—30 család tért át. Mint mondják : egyedül a régi keresztény életet akarják visszaáratni s ájtatos, jámbor élettel érdemeket szerezni s híveket gyűjteni. — Elsülyedt gőzhajó. St. Johnból (Új -Fundland) jelentik, hogy a „Lion“ nevű greenocki nagy tengeri gőzhajó összes személyzetével, s a rajta lévő utasokkal együtt elsüllyedt. A „Lion“ a múlt év őszén kilencz géppel felszerelve, útban volt Greenocktól a Trinity-öböl felé, mikor egy óriási vihar következtében az újfundlandi magas partoknál hajótörést szenvedett; személyzete, mely 25 főből állott, valamint a 18 utazó, akik a hajón voltak, mind a tenger hullámaiban lelték sírjukat. — Befalazott titok. Újvároson — mint a nagyváradi „Bihar“ írja — a Felső-kaszárnya-utcza 651-ik számú háza hosszabb idő óta ad már munkát a faltörő csákánynak s a kőművesek kezeinek. Tegnap az utczai kerítés s a kapuzat lebontásánál voltak elfoglalva a munkások. Midőn a munka már jó előre haladt, mintegy 20 centiméternyire a föld felszínétől vastag részrétegtől körülvett csontvázra akadtak. Ez eset természetesen félbeszakította a fal bontását. A rendőrségnek jelentés tétetett a talált csontvázról, melyről bővebb vizsgálat kiderítette, hogy az egy tökéletesen kifejlődött férfi és körülbelül 15—20 év óta lehet befalazva. A többi homályos és bűntettre utaló körülményeket természetesen csak a hivatalos vizsgálat van hivatva világosságba helyezni. — Nemzeti színház. Ma Ábrányi Emil drámája „Az első“ került színre. Öt felvonásos drámai szemneket üsd; a szerző folyton megfogni törekszik a drámát, mely azonban folyton kisiklik kezéből. Ez így tart öt felvonáson keresztül, mi végre a nézőre fárasztóvá lesz. Gyönge derültséget keltett a darab néhány tréfás alakja. A szerzőt néhány ízben kihívták, valószínűleg a drámabírálók érdekében is. Rövid leítek. Vonatkésés. A Miskolczról jövő 3. számú vegyes vonat ma reggel 1 óra 4 percznyi késedelemmel érkezett Budapestre. — Földrengés. Indiából írják, hogy közelebb Kalkutában roppant földrengés volt, mely két egész percznél tovább tartott. — Akik az idén nyári tanfolyamra a nagyváradi bábaképezdén magukat államsegély mellett felvétetni óhajtják, a kultuszminisztériumhoz elsó 31-ig nyújthatják be kérvényüket. — Pakson, mint lapunknak írják, takarékpénztár lép életbe. — Elveszett gyermek. Bölcskéről vak, hogy Breyer Leopold ottani írják lapunklakosnak fia két héttel ezelőtt egyedül indult Dunaföldvárra, s úgy eltévedt, hogy máig sem került meg; a fiú 14 éves. — Bolgár Mihály síremlékére márczius hó végéig küldhetni adományokat Berecz Antal igazgatóhoz Budapest, (József-tér 10. sz.a.) — A Ráczfürdőt egészen átalakítják és a modern nagy fürdőknek mintájára rendezik be ; az uj bérlő Reinprecht Alajos, ki egész buzgósággal lát hozzá, hogy a fürdő minél nagyobb kényelmet nyújtson jövőre. — A görög újév alkalmából ma d. e. 10 órakor nagy mise volt a görög-keletiek Petőfi-téri templomában. — Páris lakossága jelenleg 2.225,910 lélekből áll; utolsó öt év alatt több mint 200,000 emberrel szaporodott a franczia főváros lakossága. — A franczia kor holnapi estélye, előre nem látott akadályok miatt, a jövő hétre halasztatott.— Az idei medikus csárdást. Dr. Vaskovics Jánosné, szül. Seregi Izabella asszony irta, ki maga szerezte a szöveget is. —Essenből távirják e hellikéről, hogy ott Schiff rablógyilkost aznap reggel 8 órakor fejezték le. — Agri>f és a bérkocsis. Gróf B. B. a napokban reggel 4 órakor a Hungária szálló előtt egy bérkocsiba vetette magát és haza hajtatott kalap utczai lakására. Itt egy forintot adott a kocsisnak, az azonban úgy látszik nem volt vele megelégedve, mert többet kért. A gróf két hatalmas pofonnal válaszolt. Erre a kocsis támadásra készült, de a gróf serényebb volt, kirántotta a sziletet botjából és a futásnak eredt kocsist űzőbe vette. Egy ízben bele is szúrt karjába, a seb azonban jelentéktelen, minthogy a kocsison vastag téli kabát volt. A himző utcza sarkán végre az ott álló rendőr a haragos grófot lefegyverezte és bekísérte, azonban igazolása után a corpus delicti visszatartása mellett szabadon bocsátották. Rablótámadás a főváros közelében. Kemper E. ügynököt, a pusztaszt lárinczi téglagyár megbízottját tegnapelőtt este, amint kocsin a fővárosból hazafelé utazott, a főváros közelében megtámadták és kétszer utána lőttek, azonban egyik sem talált. Kemper a következőképen adja elő az esetet: Tegnapelőtt este 6—7 óra közt, amint kocsiján a fővárosból hazafelé utazott, a városi faiskola mellett, a vasúti híd kőbányai oldalán levő árokból hirtelen egy alak ugrott elő, a már előre haladt kocsinak utána szaladt és szó nélkül Kemperre szélozva, elsütötte fegyverét.. A durva söréttöltés két helyütt átlyukasztotta Kemper kalapját. A lövésre a lovak megbokrosodtak és a kocsit elragadták, úgy, hogy a megtámadó által tett második lövés már a lőtávolon kivül esett és igy nem árthatott. A tettes a két eredménytelen lövés után futásnak eredt és az alkony homályában eltűnt. ki nem fejezte azt a meggyőződését, hogy a kérdést csak egy európai kongresszus oldhatná meg! A kongresszus szó — szemtanuk bizonyítják — rendkívüli hatással volt a franczia uralkodóra. Annyira meg volt indulva, hogy szemei könybe lábadtak. A kongresszus volt sok ügyben legkedveltebb fölebbezési fóruma. Vajjon megoldhatja-e e nehézségeket?. . . Nyomban megfogalmazták a hatalmaknak szánt jegyzék szövegét s abban állapodtak meg, hogy a kormány másnap értésére adja a kamaráknak, hogy a Hohenzollern-jelölt a porosz király beleegyezésével visszalépett s ami a jövőt illeti, Francziaország azt az európai hatalmak kongresszusára bízza. ... A harmadik értekezletet junius 4-nek estek 10 órájára hivták egybe. Mikor a miniszterek 6 órakor szétoszlottal, biztosnak látszott a béke; 10 órakor már a háború volt bizonyos. A gyors fordulatot azzal magyarázták, hogy a franczia kormány hírét vette a Bismarck herczeg és Loftus lord közt folyt beszélgetésnek, melyben a kanczellár megállapította ama feltételeket, melyeket a franczia kormány elé terjeszteni szándékozott s megismerteté vele egyúttal a német csapatok mozdulatairól hozzá érkezett jelentéseket. Hogy mily úton-módon kerültek e hírek Párába, az diplomácziai talány marad, de ha azokat Bismarck herczeg küldte meg titkos ügynökeivel a franczia minisztereknek, akkor ez koronázó epizódja volt ama törekvésének, hogy Francziaországot háborúra izgassa .... A St.-Clodban tartott miniszteri értekezleten többségben voltak a háborút követelők. Vezetőjük a császári palotában volt s ők bírták a császári rokonszenvét is. Elhamarkodottság, balgaság és hiúság tartotta a jogart, mikor a háború kiütött , III. Napoleon életéből. A minap jelent meg Londonban Blanchard Jerold életéből „Life of Napoleon III. (III. Napoleon élete) czimü munkájának negyedik és utolsó kötete. Úgy mondják, hogy e munkamegirás végett rendelkezésére adták az angol szerzőnek az elhunyt császár hátrahagyott iratait. A kötet a krimi háborúval kezdődik s Napoleon császár halálával végződik. Különösen érdekes a könyvben ama napoknak —persze nem páratlan — leírása, melyek Francziaországnak a német birodalomhoz intézett hadüzenetét megelőzték. M. Jerold ezt írja : „A császárt megzavarták azok az egymásnak ellentmondó tanácsok, melyeket meghallgatni kényszerült. Nagyon beteg volt. Június harmadikán tanácskozásra gyűltek össze az orvosok s megállapították, hogy operáczióra van szükség, de végrehajtását elhalasztották, mert megakadályozta volna a nyilvános dolgok folyását. Iszonyú kínok közt kelle meghallgatnia minisztereinek fejtegetéseit; a tábornokok hitegetéseit, kik azt beszélgették neki, hogy a hadsereg kitünően van ellátva, hogy a poroszok 14 nappal hátra vannak s a győzelem biztos ; az udvari pártot, mely a parlamentaristákkal ellenzékieskedett, a klerikálisokat, kik kárhoztatták az éjszak konföderáczióját s dynasztiájának őszinte, bár tévútra vezetett barátait, ki hitelt adtak Leboeuf tábornagy jelentéseinek s képzeletükben már látták is a császárt, a mint rövid háborújának végeztével diadalmas légiói élén bevonul fővárosába. A császár nem állt a rajongók közé. — Mindenre inkább számított, mint a háború rövid voltára..........Időközben habozás és határozatlanság uralkodott a franczia minisztériumban. Június 14-én, reggeli 9 órakor minisztertanács volt a Tuilleriákban, mely a rendes eredményre vezetett. A hosszas vitatkozásnak elhalasztás lett a vége. A kormánynak megsürgönyözték, hogy a sértő ein«! távirat megjelent a „Norddeutsche Allgemeine Zeitungban“ s attól féltek, hogy nem tudják majd féken tartani a közönséget, ha ezt Párisban megtudják. A délután tartott második miniszteri értekezleten elhatározták, hogy behívják a tartalékot. A császár beteges, szomorú volt s némán hallgatta a vitát, míg külügyminisztere föl nem állott s Budapest főváros tűzoltóságai. A városi tűzoltóság. (C.) Ma, midőn a nagyobb tűz- és más vészesetek úgyszólván egymás érik és a nagyközönség mind jobban érzi szükségét egy rendszeresen szervezett tűzoltóságnak, — talán nem lesz érdektelen, ha fővárosunk tűzoltóságáról egyet-mást e helyen elmondunk. Most midőn a városi tűzoltóság végleges szervezése küszöbön van, még inkább alkalomszerű lesz e kérdés tárgyalása. Budapest főváros tűzoltósága áll: 1. az önkényten tűzoltó-egyletből, 2. a városi (fizetett) tűzoltóságból, és 3. az ezekkel, különösen nagyobb tűzeseteknél együttműködő s mintegy kiegészítő részt képező malomi és más különálló testületek tűzoltóságaiból. A városi tűzoltóság 1870-ben állíttatott fel Széchenyi Ödön gr., az önkénytes tűzoltóegylet főparancsnoka által, ki erre a főváros tanácsa által kéretett fel. A városi tűzoltóság bölcsőjét az önkénytes tűzoltóegylet ringatta. Már kezdetben igen sokan léptek át az önkénytes tűzoltóegylet iparos tagjai közül a városi tűzoltóság kötelékébe, melynek főparancsnokául, részint hálából, részint szakértelme miatt, a főváros tanácsa gr. Széchenyi Ödönt nevezé ki, ki is ez állomást, minden fizetés nélkül, díjtalanul vállalván el, így Budapest főváros összes tűzoltóinak főparancsnokává lön. Később, midőn gr. Széchenyi Ödön a török kormánytól meghívást kapott, hogy ott szervezze a tűzoltóságot, úgy az önkénytes tűzoltó-egylet, mint a város, helyettesét, a szintén jeles szakértelemmel bíró Follmann Alajost választá meg főparancsnokul. Follmann Alajos sokáig, mintegy 7 évig viselte e tisztséget, s csak most, alig két hete mondott le róla, mert az igazságügyi kormány, hit szerint, nem jó szemmel nézte, hogy ő bírói teendői mellett más téren is működik. Helyébe a város nem nevezett ki még főparancsnokot. A fővárosi tűzoltóság parancsnoksága, a főparancsnokon kívül, jelenleg még két egyénből áll, u. m. a tűzfelügyelőből és segédtisztjéből. A tulajdonképeni tűzoltóság (őrparancsnokok, gépészek, csővezetők és közlegénység) 97 emberből áll; ezek közt van: 16 örparancsnok, 2 gépész, 8 csővezető és 71 közember. Ezen 97 főből álló tűzoltóságból naponkint szolgálatban van 74 ember, nevezetesen : az I. sz. őrségen (Belváros) 23 ember. E létszámban van 3 örparancsnok, 1 gépész, 2 csővezető és 17 közember ; a II. sz. őrségen (Ferenczváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok,1 csövezető és 7 közember; a III. sz. őrségen (Józsefváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csövezető és 7 közember; a IV. sz. őrségen (Terézváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csővezető és 7 közember ; az V. sz. őrségen (Buda, Ráczváros) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csővezető és 7 közember; a VI. sz. őrségen (Buda, Újlak) 9 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok, 1 csővezető és 7 közember; a közvágóhídon 4 ember. E létszámban van 1 őrparancsnok és 3 közember ; a toronyban őrködésre s esetleg tűzjelzésre 2 közember, 23 ember pedig naponkint szabad. Az elősorolt hat városi tüzőrség a következő tűzoltószerekkel bír tűzvész esetére: Az I. sz. őrségen van: 1 „Budapest“ nevű gőzmozdony, 1 mozdonyszivattyu, 1 u. n. „stuttgarti kocsifecskendő“ ; 1 nagy szerkocsi, melyben 1 ugró ponyva és 1 mentőzsák s több tűzoltószer van, mint: egy és kétkarú létrák, gyógyszertár, kötelek stb., 1 tömborsó, 1 vizes kocsi. Ide számítandók az önkénytes tűzoltók tulajdonát képező szerek is, u. m.: 1 mozdonyszivattyú; 1 mozdonyitható dupplex fecskendő, az u. n.: „hydrophor“ ; 1 nagy toló létra; 1 szerkocsi, melyben 2 ugróponyva, 1 mentőzsák, a tűzoltó gyógyszertár, egy és kétkarú létrák stb. van. Az önkénytes tűzoltóság tudniillik minden tűzesetnél együttműködik az I. számi őrséggel. A II. sz. őrségen van: 1 mozdonyszivattyú; 1 vizes kocsi. A III. Sz. őrségen van : 1 „Széchenyi“ nevű gőzmozdony (az önkénytesek tulajdona); 1 nürnbergi toló létra; 1 vizes kocsi; 1 mozdonyszivattyú. A IV. sz. őrségen van: 2 nagy gőzmozdony, az u. n. „Belle France“ és „L’empereur“ (a kormány tulajdona); 1 nagy angol kocsifecskendő ; 1 vizes kocsi; 1 tömlőorsó. Az V SZ. őrségen van : 1 mozdonyszivattyú; 1 vizes kocsi; 1 mozdonyitható dupplex hegyifecskendő ; 1 kis szerkocsi (az önkénytesek tulajdona) az ugróponyvával. A VI. SZ. őrségen van: 1 kocsifecskendő, 1 vizes kocsi. A városi tűzoltóság 97 emberéből, Budapest főváros 366,000 főnyi lakosságát számítva, 3660 lakosra jut tehát I mond egy tűzoltó.