Egyetértés, 1882. január (16. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-26 / 26. szám

XVI. évfolyam. Budapest Sserk«8st&> a Ms&4”M?stal s gradapsst 1 V, hlmz5-nizza és kalap­arczz sarkán 1. szám. CMk térmentes levelek fogadtatnak 6L Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési dijs Tldése* postán vagy helyben Mzho* hordva. KgJ éne ... ... 26.—■ Félévre.......................................... . jm.­Negyedévrs .....................5.— %y hóra ..........................US Egy tó ® 6 krajezár, «tv*TMrMtmMm&pm&im A mai szavazás. Hetvenhárom többség, ez a mai sza­vazás eredménye A kormány oly párt fe­lett rendelkezik, mely több mint hetven főre — vagy mondjuk inkább szavazatra — menő többséget képez a parlamentben még akkor is, midőn az országot nem hosszú idő múlva érhető válság előtt ál­lunk, mikor eltűnt már a lehetőség is, hogy valaha önerőnkből ki tudjunk menekülni ba­jainkból. Hetven többséget számláló párt áll a kormány háta mögött, vakon követni kész, tüskén bokron által, d­efic­iteken és államrontó intézményeken keresztül, nem tudva, hogy az út hová vezet, és nem is törődve vele, csak a vezérnek megtörött, reménye vesztett alakját lássa elől. A Xe­nophon megvert, demoralizált seregének visszavonulása ez, de Xenophon nélkül, s a kibontakozás reményétől is elhagyatva. Mennek, mert a vezér szózata hívja őket, s nem kérdezik, hogy a Pontos mocsarai közé vezet-e az ut, vagy majd ott fognak megállapodni annak az aranykupolás palo­tának befogadásukra kész kapui előtt, mely­nek rajszát a neve? Ha volt valaha országnak oka, hogy kétségbeessék a többség fölött, mely kor­mányát támogatja, úgy Magyarországnak sok oka és sokszoros oka van most reá. Nem volt még a világon parlament, mely­nek többsége oly nagy fogyatékát érezte volna az igaz elfogadható okoknak, oly mélyen érezte volna sorai között a szel­lem hiányát, és mégis oly erős, oly megin­gathatatlan lett volna támogatásában, bi­zalmában, mint ez a miénk. Vagy tán ez a két ellentétes tulajdon épen föltételezi egymást ? Ez a bizalom tán épen szórt oly erős, oly megingathatatlan, mert nem keres indokokat, hanem hisz feltétlenül, bízik gondolkodás nélkül? Ha végig tekintünk azon a vitán, mely alig két hétig foglal­koztatta e házat s a mai nappal véget ért, sok okunk van reá, hogy ennek a felfo­gásnak adjunk kifejezést. Még lélektani szempontból sem tudjuk másként magya­rázni a legközelebbi napok s a mai napnak történetét. Az ellenzéki szónokok egy egész vá­logatott kis hadcsapata támadja meg a budge­tet. Érveik mint súlyos kardcsapá­­sok hullanak alá. Ellenzék még soha nem volt oly kevéssé személyeskedő, mint épen most érveit nem mentette annyira kizárólag magából a tárgyból, mint épen ezen alkalom­mal. A költségvetést száz különböző szem­pontból veszik vizsgálat alá, mindegyik szempont száz meg száz új fogyatkozást hoz napfényre. A helyzetet komoly, ki­próbált, szavahihető férfiak, a parlament régi bajnokai, úgy ecsetelik, mint a­mely tarthatatlan, mint a­mely okvetlenül vál­ságra vezet. S a kormánypárt tehetetlenül áll ezen érvekkel szemben. Érzi semmiségét Mindezekre nézve nincs teljes mit mondania. Megtapsolja az előadó bátorsá­gát, a­ki legalább szólni mer, hogy úgy lássák, mintha mondott volna is valami. És mikor aztán eljön a szavazás napja, akkor komoran bár, de rendíthetetlenül emelke­dik fel a sok férfiú, s a­kik nem tudtak eddig csak egy szót is szólani, míg ér­vekről folyt a beszéd, egymás után mond­ják a sok igent. A mai ülés az egész vitának, sőt az egész eddigi ülésszaknak bélyegét hordta magán. Az ellenzék részéről Eötvös Ká­roly beszélt. Érvei előtt halomra dőlt mind­az, mit a számok csoportosításából a sa­ját dicsőségére miniszteri ügyesség emelt. Nem látszott semmi, csak a csupasz való, a maga elborzasztó, kétségbeejtő meztelen­ségében. Meg egy kísértő alak, mely újabb bosnyák expedíczióval újabb terheket helyez kilátásba, fenyeget, s midőn a mostaniak elviselhetetleneknek bizonyulnak. Az egész miniszteri dicsőségből nem ma­rad semmi, csak hangos frázisok és üres szavak, s az ország számára megmaradt a nyomor, a kétségbeesés. És ezen beszéd hatása alatt maga a miniszterelnök nem tud egyebet, mint elmondani századszor a czélokat, melyek végett a minisztériumba lépett, de melyeknek megvalósításával nem törődött soha. Meg azt tudja, hogy gya­núsít, habár tudja, hogy meghazudtolják. De a ház többségét ez mind nem tartóz­tatja abban hogy rendületlenül kiáltsa ek­kor is az igent. Nem a meggyőződés szavazatai már ezek. Nincs azokban kifejezve a meggyő­ződés melege. Nem képezi hátterüket, an­nál kevésbé pedig talajukat a lelki meg­nyugvás, hogy mindez jól van így. Az ilyen megnyugvás hangot ad, és kifejezést tud adni annak, a­mi legalább a jövőre támaszt benne hitet, ha már a jelen nem nyújt semmi biztatót. A rezignáczió sza­vazatai ezek az igenek. Nem remélnek a jövőtől, de félnek tőle. Nem javítani akar­nak már, csak azt szeretnék óvni féltéke­nyen, a­mi megvan még. Nincs egyéb érvük még maguk előtt sem, mint az, hogy akárki az állapot ma már nem lehet jobb, kormányozza is ezt az országot Nincs egyéb elvök, a­mel­lyel uralkodásuk létjogát meg tudnák magyarázni, mint a számbeli erő, a numerus. Nos num­e­­rus sumus, ez a hivatkozásuk. Egy ré­­szök utána teszi talán titokban a mondás másik felét is : et fructus consu­­mere p­a­r­a­t­i. Most kezében van Tisza Kálmánnak ismét a hatalom telje. A párt, mely ma nem hagyta cserbe, el fogja követni bár­hová. Nem panaszkodhatok mint eddig, hogy nem volt kezében a nagy dolgokhoz szükséges nagy erő Megvalósíthatja, ha vannak eszméi, keresz­tülvihe­ti, ha vannak czéljai. Az uralkodás nemcsak jogokat ad, hanem kötelességeket is ró reá. Meg fog­juk látni, miként tölti be ezen kötelessége­ket, miként tud élni ezen jogokkal. Előtte ritka magyar állam­férfiúnak volt az övé­hez hasonló szerencsés helyzete. Egy nagy párt nem kérdve semmit, követi vakon. S néhány nap múlva meg lesz adva az al­kalom is, hogy hatalmát érvényre juttassa. Meg fognak nyílni a delegácziók, hogy nemzetellenes­, az egész közvélemény által elítélt akczióval szemben állást foglaljanak. tett kiadásáról szóló ismertetésébe szőve közölte, felkérve őt: kisértené meg lefordítását, s ismer­tesse egyszersmind Poét­­ és műveit a Review után. A költemény rendkívüli erővel hatott reá,­­ s annyira elfoglalta lelkét, hogy nem szabadul­­t hatott hatalma, benyomásától, s állandó rime , éjjel nappal füleibe csengett. Néhány nap múlva készen volt a fordítás, mely a hozzáírt ismertetéssel együtt a „Budapesti szemle“ X- ik füzetében jelent meg. A„ M­inburg Raview“-ban­­ közölt költeményből, melyet Szára Károly fordí­tott, három versszak hiányzott ,és pedig a 4., 5. és 6 ik­­­ereket csak később fordította le, mikor Poe művei kezeibe kerültek, ámbár azok hiánya alig volt érezhető. Körülbelül ugyanakkor, mikor Csengeri megküldötte neki az „Edinburg- Review“ illető számát, Brassay bácsi, ki­nek a szép iránti érzésén az öregség és évek súlya semmit sem gyöngített, magát Poe versei­nek kötetét küldötte el Lévay Józsefnek, fölszó­lítva őt, hogy fordítsa le a xí­olsó czimü remek költeményt. Lévay, kire a költemény szintén erősen hatott, hozzá is kezdett a fordításhoz, de még nem készült el vele, mikor a Szász Ká­roly fordítása a Szemlében megjelent. Félig már készen levő dolgozatát ekkor Lévay félretette. Szokása szerint, sietség és mohóság nélkül dolgozva, s az ihlet perezet várva és fel­használva, csak mostanában, több mint 23 év múlva, készült egészen el­fordításával, s csak most küldötte azt el Gyulainak a „Buda­pesti Szemlében“ való közlés, Szász Károlynak pedig a társaság valamelyik ülésében leendő felolvasás végett. —­ Nem irigy verseny, két műfordító között, hanem egyenlő lelkesedés egy idegen költő remek­műve fölött, ösztönzék elő­adót arra, hogy bemutassa a fordítást. A Holló fordítása olyan nehézségekkel jár, hogy vele megküzdeni nem két, hanem akárhány műfordítónak is méltó feladat s alig képzelhető oly tökéletes fordítás, a mely újabb kísérleteket egészen feleslegessé tegyen. S oly költőtől, mint a minő Lévay, előre is mondhatjuk, hogy a mit ad a Hollóban, irodalmunknak csak nyere­ség lehet. A két fordítás közt a végső párhuzamot az 28. szára. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Egy nagy többségnek az élén Tisza Kál­mán kezébe van letéve a hatalom e kér­désben, jobbra vagy balra dönteni. Meg fogjuk látni, miként használja fel ezt a hatalmat. ________ Mfi*á®3p€S5Í.j, ja® &5 A főrendiház jan. hó 20-án d. u. 1 órakor ülést tart. A függetlenségi párt ma este 6 óra­kor ülést tartott, melyen folytatták a költ­ségvetés részletes tárgyalását. Elhatározták e­közben, hogy a közülügyi költségek tár­gyalását elhalasztják, minthogy a ház, a költ­ségvetés e részét illető tárgyalást szintén el­halasztotta a delegácziók tárgyalásai után tartandó ülésekre. Ezután elhatározták, hogy Eötvös Károly mai beszédét több ezer pél­dányban kinyomatják, és a választó­kerületek­ben terjeszteni fogják. Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Sza­­páry Gyula pénzügyminiszter és Szende Béla honvédelmi miniszter a delegácziók ülésének idő­tartamára Bécsbe utaznak. A birodalmi ta­nács képviselőháza a delegácziók ülésezése alatt tanácskozásait nem fogja félbeszakítani. A dele­gácziók összehívására vo­natkozólag a „Budapesti Közlöny“ ma a követ­kező királyi kéziratot közli: I. Kedves gr. Kál­­noky! A közö­nügyek tárgyalása czéljából a bi­rodalmi tanács által az 1867-ik évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében megválasztott, s a magyar országgyűlés által az 1867. XII. tör­­vényczikk alapján kiküldött bizottságot másolat­ban mellékelt kézirataimmal folyó év január hava 28-dik napjára Bécsbe rendkívüli ülésszakra egy­behívtam, minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kell Bécsben, 1882. évi január hó 21-én. F­e­r­e­n­c­z József, s. k. K­álno­k­y, s. k. A Tisza miniszterelnökhöz intézett kézira­tot országgyűlési tudósításunkban közöljük. Ha­sonlót intézett a király T­a­a­f­f­e osztrák mi­niszterelnökhöz is. K­ipml m«i sxámib.os és fél It MaileWit ?ait Csütörtök, 1882. január 26. Hirdetések és nyiltterak felvételnek árszabály szerint a kiadó hivatalban: §m­apsst IV. hímző-utcza és k&lap-utcza sarkán 1. zz Hirdetései; felvétetnek a MlífiMSas Sicsban: Opvetik A.-nál, Stubenbaster Nr. % Mosst Rudolfnál, Seüeratätte Nr. 2. Saasenstein és Voglernél, Wallfisehgasse 19. Daube G. L. és tanánál, Wollzelle Nr. 12. r Arisban: Rudolf Mosse, 40. rue notre dams* des­ Victoires (place de la Bourse.) frukfurtban ajd. ,* Daube G. L. és társénál Az igazságügyi bizottságból arra, hogy az ellenfél nyilvánittathassék megvá­lasztottnak. A bizottság erre elfogadván a tárgyalásnak ajánlott módját, tárgyalás alá vette a tavalyi igazságügyi bizottság javaslatának III. fejezetét s ezzel kapcsolatban a miniszteri javaslat meg­felelő szakaszait. Az említett bizottsági javaslat 9. §-a elfo­gadtatott azon módosítással, hogy a kérvények „legkésőbben 8 nap alatt“ osztandók ki sorshú­zás útján az előadóknak. ■i : r Ugyanazon javaslat 10. §-nál, melyet stylá­­ris módosításokkal elfogad, indítványozza Horváth L., hogy vétessék fel a miniszteri javaslat 8. § a, mely meghatározza az eseteket, melyekben a vizsgálat kötelezőleg elrendelendő, a vita erre mind a 10. §, mind az annak kapcsában felvetett kérdés körül, va­jon kötelező legyen- e bizonyos esetekben a vizsgálat elrende­lése,­ forgott. Ami a 10. § t illeti, több oldalról hangsú­­lyoztatott, hogy később a 11. §-ban léven szó a tárgyalás kezdetéről, ebben pedig már közbeszóló határozatról, a tárgy ilv felosztása az egyes stádiumok megjelölésében, a világosság hátrá­nyára szolgál. Felhozatott továbbá, hogy a tár­gyalásról való értesítés, s a másolat joga is sza­batosan kifejezendő. Ezekre nézve abban állapodott meg a bi­zottság, hogy a 10. §­ első bekezdése oly érte­lemben szövegeztessék, mely szerint a tárgyalást rendelő határoza­t kézbesítésén kívül az a hivata­los hírlapban is tétessék közzé. A második be­kezdésbe pedig vétessék bele, hogy a választást védő választóknak joga van a kérvényt és mel­lékleteit másolatban kivenni. A­mi magát az eljárást illeti, Hidassy ja­vasolja, hogy ne menjen bele a bizottság egyes szövegmódosításokba, hanem előbb állapodjék meg, hogy milyennek kívánja egészében az el­járást, azután szövegestessenek ennek megfelelőleg a szakaszok.Az eljárás megállapításánál azon fő­szempontok vezérlik, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése irányadó,hogy itt nem egyszerű magán­jogi kérdésről, hanem fontos közjogiról van szó és hogy a felek meg vagy meg nem jelenéséhez, nincse­nek perjogi következmények kapcsolva. A bi­zonyítékok szabad mérlegeléséből foly, hogy akkor rendelhető vizsgálat , ha a bíróság nem látja az ügyet eléggé kiderítve, ha pedig ilyennek látja, nem kötelezhető arra, hogy mégis vizsgáljon. Mellőzendő ennek folytán a vizsgálat elrendelésének a mi­niszteri javaslat 8. § szerinti kötelező volta s az esetek felsorolása. Egyebekben pedig az említett főszempontok szerint olyannak kell lenni főbb vona­lakban az eljárásnak, hogy: l.az első tárgyaláson megtevén a felek az alakiságok iránt nyilatkoza­taikat, ezekre nézve hozasaék esetleg közbeszóló határozat.§ 2. tárgyaltassék ezután, a mennyiben t. i. az alaki kifogások mellőttettek az ügy ér­deme és ha a bíróság nem látja eléggé kiderí­­tettnek, rendelhessen vizsgálatot, ellenkező eset­ben érdemlegesen határozhasson ; 3. ha vizsgá­lat rendeltetett, tartassák meg annak befejezése után a tárgyalás. Körösi: A bizonyítékok mérlegelésével meg­fér a vizsgálat elrendelésének kötelező volta, mert ha e­miatt ezt mellőznénk, akkor ugyan­azon oknál fogva a megsemmisítés eseteit is mellőzni kellene. Jó a törvényben megkötni, hogy miben köteles a bíró vizsgálatot rendelni. Horváth L. bővebben kifejti indítványa in­dokait. Nem akarja ugyanis a kúria diskrec­io­­nális hatalmát emelni, mert a dolog természetéből foly, hogy a bíró rendszerint a dokumentáczióra tekint, s ebből foly azon indok is, hogy a vá­lasztók jogai kivánják, a vizsgálatnak bizo­nyos esetekben való kötelező elrendelését, mert ha p. o. közhivatalnok visszaéléséről van szó, gyakran nehéz rövid idő alatt a dokumentálta­­tást megszerezni s a választók megnyugtatására szolgál, ha tudják, hogy ily esetben vizsgálat rendeltetik. Az előadó szintén pártolja a miniszteri ja­vaslat 8. §-nak fölvételét, mert különben is nem valószínű, hogy a kúria a felsorolt esetekben a vizsgálatot mellőzné. Mandel a vizsgálat kötelező elrendelése mel­lett van, a­ Horváth által felhozottakon kívül azért is, mert juris pub­iesi kérdésről lévén szó, fontos közérdek szenvedne, ha a fél nem volt azon helyzetben, hogy bizonyítékot szerezzen és nem volna kötelező a vizsgálat. Litteraty több módosítást terjeszt elő a szerkezetre nézve, a vizsgálat elrendelése köte­lezettségét pedig a 8. § ban megjelölt esetekben a törvényben kimondatni kívánja s még azon esetet és bele venné, ha mind a két fél kéri a vizsgálatot, mert a szabad mérlegelés mindezt ki nem zárja oly bírónál, melynek határozatai ellen nincs apelrata. Kazy: bizalom lévén a kiindulási pont, mely­ből a javaslat átalánosságban is elfogadtatott, e kérdésnél ez oda vezet, hogy akkor rendeljen a bíró vizsgálatot, ha a tények be nem bizonyít­­tattak. Győry mind az eljárás módjára, mind a vizsgálat kérdésében Hodossy véleményéhez já­rul, mert az a bizonyítékok szabad mérlegelésé­ből foly s a funkczió természetével ellenkezik, hogy vizsgálatra — mi egyszersmind költséges — kényszerittessék, midőn teljesen kideritettnek látja az ügyet. Különben is azokat, kik aggályo­kat nyilvánítottak, megnyugtathatja a felek kifo­gási joga s a nyilvánosság. Abból pedig, hogy nincs apellata kiindulni nem lehet, mert akkor ez minden intézkedése ellen e javaslatnak fel volna hozható. Kovács Kálmán: a miniszteri javaslat 8. § rak felvétele mellett felhozza, hogy épen az a bizalom, mely maga a testület iránt itt is kife­jezést nyert, kívánja, hogy ez a közönségnél is hathatós" támaszban részesüljön, kizárván azon véleményt, mintha a vizsgálat elrendelésére poli­tikai indok folyt volna be. Lészay nem fogadja el a 8-ik §-t, mert elő­fordulhatna, hogy a 8. §. valamelyik pontjában előforduló tény sem alterálná a választás ered­ményét s azt törvényszerűnek kellene jelenteni s mégis vizsgálatot rendelni. Englmayer és Komjáthy röviden kijelentik, hogy nem fogadják el, Popovics pedig és Apáthy hogy elfogadják a miniszteri javaslat 8-ik §-át. Befejeztetvén ezzel a tárgyalás, kijelenti elnök, hogy az eljárás módja tekintetében el­fogadtatott Hodossy indítványa, s felkéri a meg­felelő szakasznak szövegezésére, a 8 ik §-ra nézve pedig konstatálja, hogy a bizottság 7 tagja sza­vazott mellett­e pedig ellene. Legközelebbi ülés pénteken. Bjifi MiíhiiHili A Kisfaludy-társaság ülése. — január 25. A Kisfaludy-társaság ma délután 5 órakor Gyulai Pál elnöklete alatt felolvasó ülést tar­tott az akadémia felolvasó termében. A közön­ség legnagyobb részét hölgyek képezték, a­kik egészen megtöltötték a termet, míg a társasági tagok csak néhány padsort foglaltak el. Gyulai Pál elnök megnyitván az ülést, bejelenti, hogy a törvényszék megküldötte a tár­saságnak Lukács Móricz volt társasági elnök végrendeletének ama pontjait, melyek a Kis­faludy-társaságnak tett hagyományokra vonat­koznak. Lukács Móricz a 10,000 frtnyi zálogle­velek kamatait pályaművek díjazására szánta, ezenkívül jelentékeny összeget hagyományozott arra, hogy abból az ő szétszórt munkáit össze­szedjék és kiadják. A végrendeleti kivonatot további intézkedés végett a pénzügyi bizottság­nak adták ki. Első felolvasó Szász Károly volt, a­ki Poe Edgár „Holló“ czimű költeményét mutatta be L­é­v­a­y József fordításában a következő élő­szóval, mely Lévay József fordításának történe­­­tét adja elő : Midőn P­o­e Edgar, a rendkívüli tehetségű, de zilált életű s kora gyászos véget ért amerikai költő és novella­ iró összegyűjtött művei, halála után 1857-ben négy kötetben G­r­i­s­s­tv­o­l­d R. Vilmos életrajzával s Wil­lis és Leonel jegyzeteivel megjelentek, az irodalmi világot különösen a Holló czimü köl­temény lepte meg. Oly költemény az, mely egy­maga elég arra, hogy halhatatlanná tegye íróját, mert örök igaz lelki állapotok felülmúlha­tatlan erővel s ritka tökélyü szép formában fe­jezvén ki, a legkiválóbb elmemüveket megillető remek jelzőre feltétlenül igényt tarthat. A költeményt előadónak Csengery Antal, ki akkor az általa csak az előbbi évben megindított Bu­dapesti Szemlét szerkesztette, az Edinburg-Review 1­858. áprilisi számában Poe művei imént emli-­­A bizottság mai ülésén az igazságügymi­niszter a mai minisztertanács miatt rövid ideig volt jelen. Mint megbízottja jelen volt Kovács Kálmán min. tanácsos. Az ülés kezdetén bemutatta Horváth Lajos a múlt ülés megállapodásai alapján szövegezett szakaszt, a kérvényezők választói jogosultságának mikénti igazolásáról, mely el is fogadtatott. Áttért ezután a b:' c­. g az eljárásról szóló fejezet tárgyalására. Horváth L. indítványozza, hogy mivel az alaki kellékek feletti bíráskodásra nézve már a tavalyi­­ jogügyi bizottság álláspontjára helyezke­dett a bizottság , a jelenlegi miniszteri javaslat pedig ellenkező álláspontjánál fogva sokat tartott fenn a Házszabályoknak, — ezeknél fogva az el­járásra nézve is, a tavalyi bizottság javaslatait kellene tárgyalási vezérfonalnak megtartani s e mellett reflektálni a miniszteri javaslatban előfor­duló eltérésekre. Kiemeli aztán több pontban ezen eltéréseket. A m­inister kijelenti, hogy nem ellenzi a tárgyalás ajánlott módját, ha az könnyíti a tár­gyalás menetét; a Horváth Lajos által kiemelt különbségekre nézve azonban, három pont tekin­tetében határozottan fönntartja javaslatát s ellenzi a tavalyi igazságügyi bizottság ezzel ellenkező álláspontját. Ezé­«­, hogy, úgy mint javaslatában vart, meghatároztassanak az esetek, mikor kell vizsgálatot elrendelni, hogy felsoroltassanak az esetek,, melyekben a választás meg­sem­misítendő, és hogy a kúria joga csak a meg­semmisítésre terjedjen ki, s ne­m egyszersmind olvasók, a kritika vannak hivatva megvonni. Ők maguk egymás közt Lévayval szintén megvonták a párhuzamot, lehetőleg elfogultság nélkül. Arra jöttek, hogy mind a két fordításnak vannak elő­nyei egymás fölött, de vannak a­miben egymás mögött maradnak. A Lévayénak előnye, hogy a refram­ban — a „Never more“ holló hangutánzatát, melyet Szász sohasem­mel fordított. Lévay legalább az egyik r-rel közeli többen találta el, sokamár-ral fordít­ván, mely azonban nem mindenütt illik oly ter­mészetesen s erőltetés nélkül a mondatba. Másik előnye, hogy az eredeti azon sajátságát, mely szerint a 8 dik sort többnyire egészen ismétli a 10 ik sorban, rendesen megtartotta, míg Szász több ízben figyelmen kívül hagyta. S harmadik elő­nye a szorosabb tartalmi hűség. A Szász Károlyinak viszont előnye mindenek­előtt, hogy már 20 év óta cseng a magyar olvasó tűzében, pedig ily kitűnő költemény — bizonyos mértékig mindenesetre lefoglalja az olvasó fülét és érdeklődését, talán a sorok egy­másba’kötése is folyamatosabb, a hangulat is (a kevésbé szoros érzelmi hűség mellett) erősebb Szász Károlynál. S végre az ő fordításában a némely versszakban egyszer, némelyikben két­szer is előforduló hármas rímből egy sem ve­szett el, holott Lévay azt csak kivételesen tar­totta meg. A felolvasást zajosan megtapsolták. Ezután Győry Vilmos olvasta fel Rényi Rezső esztergomi író és vendég Italia költészeté­ről czímű értekezésének egy részét. Rényi külö­nösen a szerzetes költőkről értekezik e részben. Assisi szent Ferenczet s ennek költészetét, valamint Assisi kiválóbb tanítványait mél­tatja. Érdekes epizódokkal jellemzi a szent költőt, e szerzetes troubadourt, és több legendát közöl Assisi Ferencznek gyermekes ra­gaszkodásáról az állatok iránt. Vázolja Olaszor­szágnak vele egykorú történelmi viszonyait, s hű képét igyekszik adni ama küzdelmi térnek, me­lyen a szerzetes troubadour működött. Többet idéz Assisi Ferencz költeményei közül, melyeket többnyire misztikus világnéz­et jellemez. Formájuk igen kezdetleges, többnyire rögtönözve csinálta verseit, nem másnak, hanem a népnek. Elmondta­­ a „Fratre sole“ czimü versnek történetét, majd megemlékezett Assisi Ferencz tanítványairól, különösen pedi Fra Paci­fico-ról, a ki meste­rének rögtönzéseit csinosabb formába öntötte. Bonaventur­á­nak egy költeményét Cornell fordította. Mint egyházi költő kiváló figyelmet ér­demel. Ő írta a „Dies irae, dies illa“ egyházi költe­ményt is. Fra Giacominonak a velenczei kó­dexben levő két versét ismerteti, s ő különösen az által tűnik ki, hogy Danténak útját egyengette. A szerzetes költőket általában az első népkölté­szet mivelőinek lehet nevezni. A közönség zajo­san megéljenezte a felolvasást. Ábrányi Kornél két balladáját olvasta fel. Egyiknek czíme :„A nordfolki ten­gerésze­k“, a másiké a „C­z­i­g­á­n­y­d­á­­r­i­d­ó.“ A két balladát zajos tetszéssel fogadták. V­a­d­n­a­y Károly, Tóth Sándor vendég­nek az erdélyi szászok epikája czimü művét mutatta be. Tóth Sándor szorgalmasan össze­gyűjtötte a szászok népies balladáit, amelyek élén­ken jellemzik a nép költészetét s azokat magya­rázatok kíséretében bemutatja; a balladák vala­mennyire hasonlítanak a skót népballadákhoz, azonban ezeknél laposabbak, s tárgyaik sokkal közönségesebbek, s nagyon is sötétek. Az értekező kiterjeszkedik a szászok társadalmi szokásaira is, és kiváló rokonszenvvel emlékezik meg róluk. A Kisfaludy-társaság, mely különös figyelmet fordít a népköltészet adatainak összegyűjtésére, Tóth Sándor tanulmányát évkönyvében adja ki. A szász népballadák közül mutatóul közöljük a következőt : A megmérgezett 1'íurM: „Mi baj, mi baj! fiacskám? Mondd, gyermekem.“ „Apám, a szivem elhal — Jaj, ó jaj! „Mit ettél én, fiacskám, Mondd gyermekem ?“ „Szépen pirult halacskát — Jaj, o jaj ! „Ki pirkaszta ? fiacskám ? Mondd, gyermekem ? * „Az én anyám sütötte — Jaj, o jaj !“ agasttsra saijSBggigaacr^HresBgaaanaag BBs^^ H&dapest) január 85» A nagymérvű feszültség daczára, mely Francziaországban a képviselőház és a kabinet közt az alkotmány-revízió és a lajstro­muk szavazás tárgyában uralkodik, Gambetta folyvást azt hangoztatja, hogy a harczban, mely holnap kerül eldöntésre, győzni fog. Tegnap Grévy elnöklete alatt minisztertanács volt, melyen Gambette előadta ama beszéd lé­nyeges tartalmát, melyet a házban csütörtökön elmondani készül, mire a minisztertanács elhatá­rozta, hogy a javaslatot fenntartja. Ha ki­sebbségben marad , a miniszterek hala­déktalanul beadják lemondásukat, miután reformjavaslataikat a ház asztalára letették. Több republikánus lap, köztük a Brisson-féle „S­i­é­c­l­e“ engesztelődést tanácsol s felszólítja Gambellát, hogy a lajstromos szavazás kérdésében hozzon áldozatot. A mérsékelt republikánus lapok úgy találják, hogy Andrieux nagyon is offenzív módon járt el jelentésében, s nem hangsúlyozta eléggé, hogy a kongresszusnak csak a kijelölt pontok fölött lehet tanácskoznia. Jellemző azonban hogy „Hol fogta ki ? fiacskám Mondd, gyermekem ?“ „A kert mögött a vízben — Jaj, ó jaj !“ „Nem volt hal az­­ fiacskám ; Szólj, gyermekem!“ „Hisz ott mérges kígyó volt Jaj,­­5 jaj! „Ő mit kívánsz apádnak ? Mondd, gyermekem!“ „Arany széket az égben — Jaj, 6 jaj. „Hát mit kívánsz anyádnak ? Mondd, gyermekem?“ „Szaé széket pokolban — „Jaj,­­5 jaj. A természettudományi társulatból. A magyar természettudomá­nyi társulat választmányának megbízásá­ból dr. Örley László ma este 6 órakor a vegy­tani intézet nagy termében rendkívüli előadáson értekezett „az ember testében élősködő férgek­ről.“ Előadásában csak a legújabban felfedezett belférgekről emlékezik meg. Az emberben élő belférgek száma 44, a­melyek közül azonban csak 14 mondható többé-kevésbé veszélyesnek. Európa lakói sokkal kevesebbet szenved­nek általuk, mint a tropikus vidékeké, hol gyak­ran epidemikus természetünkké válnak. Különö­­sen tropikus belférgek azok, melyek az ember vérében élve, az úgynevezett haematochylaris és elephantiazis nevezetű betegségeket idézik elő mely betegségek lefolyását felolvasó röviden ecse­teli. Lewis óta, a­ki legelőször talált az emberi vérben mikroskopi fonat alakú férgeket, u. n. Fháziákat,több más orvos is hasonlót észlelt Ohinában, Ausz­­tráliában és Amerikában. A vérben élő Filáriák azonban csak ébrények, melyeknek szülői csak újabban lettek az ember bőre alatt elterülő lym­­phedényekben Bancr­oft ausztráliai orvos által felfedezve.­­ Ugyancsak bebizonyult, hogy ezen ébrényeket a szúnyogok a vérből a visszérbe, hol átalakulva az viszik em­ber híre alá furakodnak és ivarérettekké vál­­nak. Ezen érdekes állatkákon kívül még

Next