Egyetértés, 1882. január (16. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-26 / 26. szám
XVI. évfolyam. Budapest Sserk«8st&> a Ms&4”M?stal s gradapsst 1 V, hlmz5-nizza és kalaparczz sarkán 1. szám. CMk térmentes levelek fogadtatnak 6L Kéziratok vissza nem küldetnek. Előfizetési dijs Tldése* postán vagy helyben Mzho* hordva. KgJ éne ... ... 26.—■ Félévre.......................................... . jm.Negyedévrs .....................5.— %y hóra ..........................US Egy tó ® 6 krajezár, «tv*TMrMtmMm&pm&im A mai szavazás. Hetvenhárom többség, ez a mai szavazás eredménye A kormány oly párt felett rendelkezik, mely több mint hetven főre — vagy mondjuk inkább szavazatra — menő többséget képez a parlamentben még akkor is, midőn az országot nem hosszú idő múlva érhető válság előtt állunk, mikor eltűnt már a lehetőség is, hogy valaha önerőnkből ki tudjunk menekülni bajainkból. Hetven többséget számláló párt áll a kormány háta mögött, vakon követni kész, tüskén bokron által, deficiteken és államrontó intézményeken keresztül, nem tudva, hogy az út hová vezet, és nem is törődve vele, csak a vezérnek megtörött, reménye vesztett alakját lássa elől. A Xenophon megvert, demoralizált seregének visszavonulása ez, de Xenophon nélkül, s a kibontakozás reményétől is elhagyatva. Mennek, mert a vezér szózata hívja őket, s nem kérdezik, hogy a Pontos mocsarai közé vezet-e az ut, vagy majd ott fognak megállapodni annak az aranykupolás palotának befogadásukra kész kapui előtt, melynek rajszát a neve? Ha volt valaha országnak oka, hogy kétségbeessék a többség fölött, mely kormányát támogatja, úgy Magyarországnak sok oka és sokszoros oka van most reá. Nem volt még a világon parlament, melynek többsége oly nagy fogyatékát érezte volna az igaz elfogadható okoknak, oly mélyen érezte volna sorai között a szellem hiányát, és mégis oly erős, oly megingathatatlan lett volna támogatásában, bizalmában, mint ez a miénk. Vagy tán ez a két ellentétes tulajdon épen föltételezi egymást ? Ez a bizalom tán épen szórt oly erős, oly megingathatatlan, mert nem keres indokokat, hanem hisz feltétlenül, bízik gondolkodás nélkül? Ha végig tekintünk azon a vitán, mely alig két hétig foglalkoztatta e házat s a mai nappal véget ért, sok okunk van reá, hogy ennek a felfogásnak adjunk kifejezést. Még lélektani szempontból sem tudjuk másként magyarázni a legközelebbi napok s a mai napnak történetét. Az ellenzéki szónokok egy egész válogatott kis hadcsapata támadja meg a budgetet. Érveik mint súlyos kardcsapások hullanak alá. Ellenzék még soha nem volt oly kevéssé személyeskedő, mint épen most érveit nem mentette annyira kizárólag magából a tárgyból, mint épen ezen alkalommal. A költségvetést száz különböző szempontból veszik vizsgálat alá, mindegyik szempont száz meg száz új fogyatkozást hoz napfényre. A helyzetet komoly, kipróbált, szavahihető férfiak, a parlament régi bajnokai, úgy ecsetelik, mint amely tarthatatlan, mint amely okvetlenül válságra vezet. S a kormánypárt tehetetlenül áll ezen érvekkel szemben. Érzi semmiségét Mindezekre nézve nincs teljes mit mondania. Megtapsolja az előadó bátorságát, aki legalább szólni mer, hogy úgy lássák, mintha mondott volna is valami. És mikor aztán eljön a szavazás napja, akkor komoran bár, de rendíthetetlenül emelkedik fel a sok férfiú, s akik nem tudtak eddig csak egy szót is szólani, míg érvekről folyt a beszéd, egymás után mondják a sok igent. A mai ülés az egész vitának, sőt az egész eddigi ülésszaknak bélyegét hordta magán. Az ellenzék részéről Eötvös Károly beszélt. Érvei előtt halomra dőlt mindaz, mit a számok csoportosításából a saját dicsőségére miniszteri ügyesség emelt. Nem látszott semmi, csak a csupasz való, a maga elborzasztó, kétségbeejtő meztelenségében. Meg egy kísértő alak, mely újabb bosnyák expedíczióval újabb terheket helyez kilátásba, fenyeget, s midőn a mostaniak elviselhetetleneknek bizonyulnak. Az egész miniszteri dicsőségből nem marad semmi, csak hangos frázisok és üres szavak, s az ország számára megmaradt a nyomor, a kétségbeesés. És ezen beszéd hatása alatt maga a miniszterelnök nem tud egyebet, mint elmondani századszor a czélokat, melyek végett a minisztériumba lépett, de melyeknek megvalósításával nem törődött soha. Meg azt tudja, hogy gyanúsít, habár tudja, hogy meghazudtolják. De a ház többségét ez mind nem tartóztatja abban hogy rendületlenül kiáltsa ekkor is az igent. Nem a meggyőződés szavazatai már ezek. Nincs azokban kifejezve a meggyőződés melege. Nem képezi hátterüket, annál kevésbé pedig talajukat a lelki megnyugvás, hogy mindez jól van így. Az ilyen megnyugvás hangot ad, és kifejezést tud adni annak, ami legalább a jövőre támaszt benne hitet, ha már a jelen nem nyújt semmi biztatót. A rezignáczió szavazatai ezek az igenek. Nem remélnek a jövőtől, de félnek tőle. Nem javítani akarnak már, csak azt szeretnék óvni féltékenyen, ami megvan még. Nincs egyéb érvük még maguk előtt sem, mint az, hogy akárki az állapot ma már nem lehet jobb, kormányozza is ezt az országot Nincs egyéb elvök, amellyel uralkodásuk létjogát meg tudnák magyarázni, mint a számbeli erő, a numerus. Nos numerus sumus, ez a hivatkozásuk. Egy részök utána teszi talán titokban a mondás másik felét is : et fructus consumere parati. Most kezében van Tisza Kálmánnak ismét a hatalom telje. A párt, mely ma nem hagyta cserbe, el fogja követni bárhová. Nem panaszkodhatok mint eddig, hogy nem volt kezében a nagy dolgokhoz szükséges nagy erő Megvalósíthatja, ha vannak eszméi, keresztülviheti, ha vannak czéljai. Az uralkodás nemcsak jogokat ad, hanem kötelességeket is ró reá. Meg fogjuk látni, miként tölti be ezen kötelességeket, miként tud élni ezen jogokkal. Előtte ritka magyar államférfiúnak volt az övéhez hasonló szerencsés helyzete. Egy nagy párt nem kérdve semmit, követi vakon. S néhány nap múlva meg lesz adva az alkalom is, hogy hatalmát érvényre juttassa. Meg fognak nyílni a delegácziók, hogy nemzetellenes, az egész közvélemény által elítélt akczióval szemben állást foglaljanak. tett kiadásáról szóló ismertetésébe szőve közölte, felkérve őt: kisértené meg lefordítását, s ismertesse egyszersmind Poét és műveit a Review után. A költemény rendkívüli erővel hatott reá, s annyira elfoglalta lelkét, hogy nem szabadult hatott hatalma, benyomásától, s állandó rime , éjjel nappal füleibe csengett. Néhány nap múlva készen volt a fordítás, mely a hozzáírt ismertetéssel együtt a „Budapesti szemle“ X- ik füzetében jelent meg. A„ Minburg Raview“-ban közölt költeményből, melyet Szára Károly fordított, három versszak hiányzott ,és pedig a 4., 5. és 6 ikereket csak később fordította le, mikor Poe művei kezeibe kerültek, ámbár azok hiánya alig volt érezhető. Körülbelül ugyanakkor, mikor Csengeri megküldötte neki az „Edinburg- Review“ illető számát, Brassay bácsi, kinek a szép iránti érzésén az öregség és évek súlya semmit sem gyöngített, magát Poe verseinek kötetét küldötte el Lévay Józsefnek, fölszólítva őt, hogy fordítsa le a xíolsó czimü remek költeményt. Lévay, kire a költemény szintén erősen hatott, hozzá is kezdett a fordításhoz, de még nem készült el vele, mikor a Szász Károly fordítása a Szemlében megjelent. Félig már készen levő dolgozatát ekkor Lévay félretette. Szokása szerint, sietség és mohóság nélkül dolgozva, s az ihlet perezet várva és felhasználva, csak mostanában, több mint 23 év múlva, készült egészen elfordításával, s csak most küldötte azt el Gyulainak a „Budapesti Szemlében“ való közlés, Szász Károlynak pedig a társaság valamelyik ülésében leendő felolvasás végett. — Nem irigy verseny, két műfordító között, hanem egyenlő lelkesedés egy idegen költő remekműve fölött, ösztönzék előadót arra, hogy bemutassa a fordítást. A Holló fordítása olyan nehézségekkel jár, hogy vele megküzdeni nem két, hanem akárhány műfordítónak is méltó feladat s alig képzelhető oly tökéletes fordítás, a mely újabb kísérleteket egészen feleslegessé tegyen. S oly költőtől, mint a minő Lévay, előre is mondhatjuk, hogy a mit ad a Hollóban, irodalmunknak csak nyereség lehet. A két fordítás közt a végső párhuzamot az 28. szára. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Egy nagy többségnek az élén Tisza Kálmán kezébe van letéve a hatalom e kérdésben, jobbra vagy balra dönteni. Meg fogjuk látni, miként használja fel ezt a hatalmat. ________ Mfi*á®3p€S5Í.j, ja® &5 A főrendiház jan. hó 20-án d. u. 1 órakor ülést tart. A függetlenségi párt ma este 6 órakor ülést tartott, melyen folytatták a költségvetés részletes tárgyalását. Elhatározták eközben, hogy a közülügyi költségek tárgyalását elhalasztják, minthogy a ház, a költségvetés e részét illető tárgyalást szintén elhalasztotta a delegácziók tárgyalásai után tartandó ülésekre. Ezután elhatározták, hogy Eötvös Károly mai beszédét több ezer példányban kinyomatják, és a választókerületekben terjeszteni fogják. Tisza Kálmán miniszterelnök, gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter és Szende Béla honvédelmi miniszter a delegácziók ülésének időtartamára Bécsbe utaznak. A birodalmi tanács képviselőháza a delegácziók ülésezése alatt tanácskozásait nem fogja félbeszakítani. A delegácziók összehívására vonatkozólag a „Budapesti Közlöny“ ma a következő királyi kéziratot közli: I. Kedves gr. Kálnoky! A közönügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által az 1867-ik évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében megválasztott, s a magyar országgyűlés által az 1867. XII. törvényczikk alapján kiküldött bizottságot másolatban mellékelt kézirataimmal folyó év január hava 28-dik napjára Bécsbe rendkívüli ülésszakra egybehívtam, minélfogva megbízom önt, hogy az illető előterjesztések megtétele iránt intézkedjék. Kell Bécsben, 1882. évi január hó 21-én. Ferencz József, s. k. Kálnoky, s. k. A Tisza miniszterelnökhöz intézett kéziratot országgyűlési tudósításunkban közöljük. Hasonlót intézett a király Taaffe osztrák miniszterelnökhöz is. Kipml m«i sxámib.os és fél It MaileWit ?ait Csütörtök, 1882. január 26. Hirdetések és nyiltterak felvételnek árszabály szerint a kiadó hivatalban: §mapsst IV. hímző-utcza és k&lap-utcza sarkán 1. zz Hirdetései; felvétetnek a MlífiMSas Sicsban: Opvetik A.-nál, Stubenbaster Nr. % Mosst Rudolfnál, Seüeratätte Nr. 2. Saasenstein és Voglernél, Wallfisehgasse 19. Daube G. L. és tanánál, Wollzelle Nr. 12. r Arisban: Rudolf Mosse, 40. rue notre dams* des Victoires (place de la Bourse.) frukfurtban ajd. ,* Daube G. L. és társénál Az igazságügyi bizottságból arra, hogy az ellenfél nyilvánittathassék megválasztottnak. A bizottság erre elfogadván a tárgyalásnak ajánlott módját, tárgyalás alá vette a tavalyi igazságügyi bizottság javaslatának III. fejezetét s ezzel kapcsolatban a miniszteri javaslat megfelelő szakaszait. Az említett bizottsági javaslat 9. §-a elfogadtatott azon módosítással, hogy a kérvények „legkésőbben 8 nap alatt“ osztandók ki sorshúzás útján az előadóknak. ■i : r Ugyanazon javaslat 10. §-nál, melyet styláris módosításokkal elfogad, indítványozza Horváth L., hogy vétessék fel a miniszteri javaslat 8. § a, mely meghatározza az eseteket, melyekben a vizsgálat kötelezőleg elrendelendő, a vita erre mind a 10. §, mind az annak kapcsában felvetett kérdés körül, vajon kötelező legyen- e bizonyos esetekben a vizsgálat elrendelése, forgott. Ami a 10. § t illeti, több oldalról hangsúlyoztatott, hogy később a 11. §-ban léven szó a tárgyalás kezdetéről, ebben pedig már közbeszóló határozatról, a tárgy ilv felosztása az egyes stádiumok megjelölésében, a világosság hátrányára szolgál. Felhozatott továbbá, hogy a tárgyalásról való értesítés, s a másolat joga is szabatosan kifejezendő. Ezekre nézve abban állapodott meg a bizottság, hogy a 10. § első bekezdése oly értelemben szövegeztessék, mely szerint a tárgyalást rendelő határozat kézbesítésén kívül az a hivatalos hírlapban is tétessék közzé. A második bekezdésbe pedig vétessék bele, hogy a választást védő választóknak joga van a kérvényt és mellékleteit másolatban kivenni. Ami magát az eljárást illeti, Hidassy javasolja, hogy ne menjen bele a bizottság egyes szövegmódosításokba, hanem előbb állapodjék meg, hogy milyennek kívánja egészében az eljárást, azután szövegestessenek ennek megfelelőleg a szakaszok.Az eljárás megállapításánál azon főszempontok vezérlik, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése irányadó,hogy itt nem egyszerű magánjogi kérdésről, hanem fontos közjogiról van szó és hogy a felek meg vagy meg nem jelenéséhez, nincsenek perjogi következmények kapcsolva. A bizonyítékok szabad mérlegeléséből foly, hogy akkor rendelhető vizsgálat , ha a bíróság nem látja az ügyet eléggé kiderítve, ha pedig ilyennek látja, nem kötelezhető arra, hogy mégis vizsgáljon. Mellőzendő ennek folytán a vizsgálat elrendelésének a miniszteri javaslat 8. § szerinti kötelező volta s az esetek felsorolása. Egyebekben pedig az említett főszempontok szerint olyannak kell lenni főbb vonalakban az eljárásnak, hogy: l.az első tárgyaláson megtevén a felek az alakiságok iránt nyilatkozataikat, ezekre nézve hozasaék esetleg közbeszóló határozat.§ 2. tárgyaltassék ezután, a mennyiben t. i. az alaki kifogások mellőttettek az ügy érdeme és ha a bíróság nem látja eléggé kiderítettnek, rendelhessen vizsgálatot, ellenkező esetben érdemlegesen határozhasson ; 3. ha vizsgálat rendeltetett, tartassák meg annak befejezése után a tárgyalás. Körösi: A bizonyítékok mérlegelésével megfér a vizsgálat elrendelésének kötelező volta, mert ha emiatt ezt mellőznénk, akkor ugyanazon oknál fogva a megsemmisítés eseteit is mellőzni kellene. Jó a törvényben megkötni, hogy miben köteles a bíró vizsgálatot rendelni. Horváth L. bővebben kifejti indítványa indokait. Nem akarja ugyanis a kúria diskrecionális hatalmát emelni, mert a dolog természetéből foly, hogy a bíró rendszerint a dokumentáczióra tekint, s ebből foly azon indok is, hogy a választók jogai kivánják, a vizsgálatnak bizonyos esetekben való kötelező elrendelését, mert ha p. o. közhivatalnok visszaéléséről van szó, gyakran nehéz rövid idő alatt a dokumentáltatást megszerezni s a választók megnyugtatására szolgál, ha tudják, hogy ily esetben vizsgálat rendeltetik. Az előadó szintén pártolja a miniszteri javaslat 8. §-nak fölvételét, mert különben is nem valószínű, hogy a kúria a felsorolt esetekben a vizsgálatot mellőzné. Mandel a vizsgálat kötelező elrendelése mellett van, a Horváth által felhozottakon kívül azért is, mert juris pubiesi kérdésről lévén szó, fontos közérdek szenvedne, ha a fél nem volt azon helyzetben, hogy bizonyítékot szerezzen és nem volna kötelező a vizsgálat. Litteraty több módosítást terjeszt elő a szerkezetre nézve, a vizsgálat elrendelése kötelezettségét pedig a 8. § ban megjelölt esetekben a törvényben kimondatni kívánja s még azon esetet és bele venné, ha mind a két fél kéri a vizsgálatot, mert a szabad mérlegelés mindezt ki nem zárja oly bírónál, melynek határozatai ellen nincs apelrata. Kazy: bizalom lévén a kiindulási pont, melyből a javaslat átalánosságban is elfogadtatott, e kérdésnél ez oda vezet, hogy akkor rendeljen a bíró vizsgálatot, ha a tények be nem bizonyíttattak. Győry mind az eljárás módjára, mind a vizsgálat kérdésében Hodossy véleményéhez járul, mert az a bizonyítékok szabad mérlegeléséből foly s a funkczió természetével ellenkezik, hogy vizsgálatra — mi egyszersmind költséges — kényszerittessék, midőn teljesen kideritettnek látja az ügyet. Különben is azokat, kik aggályokat nyilvánítottak, megnyugtathatja a felek kifogási joga s a nyilvánosság. Abból pedig, hogy nincs apellata kiindulni nem lehet, mert akkor ez minden intézkedése ellen e javaslatnak fel volna hozható. Kovács Kálmán: a miniszteri javaslat 8. § rak felvétele mellett felhozza, hogy épen az a bizalom, mely maga a testület iránt itt is kifejezést nyert, kívánja, hogy ez a közönségnél is hathatós" támaszban részesüljön, kizárván azon véleményt, mintha a vizsgálat elrendelésére politikai indok folyt volna be. Lészay nem fogadja el a 8-ik §-t, mert előfordulhatna, hogy a 8. §. valamelyik pontjában előforduló tény sem alterálná a választás eredményét s azt törvényszerűnek kellene jelenteni s mégis vizsgálatot rendelni. Englmayer és Komjáthy röviden kijelentik, hogy nem fogadják el, Popovics pedig és Apáthy hogy elfogadják a miniszteri javaslat 8-ik §-át. Befejeztetvén ezzel a tárgyalás, kijelenti elnök, hogy az eljárás módja tekintetében elfogadtatott Hodossy indítványa, s felkéri a megfelelő szakasznak szövegezésére, a 8 ik §-ra nézve pedig konstatálja, hogy a bizottság 7 tagja szavazott mellette pedig ellene. Legközelebbi ülés pénteken. Bjifi MiíhiiHili A Kisfaludy-társaság ülése. — január 25. A Kisfaludy-társaság ma délután 5 órakor Gyulai Pál elnöklete alatt felolvasó ülést tartott az akadémia felolvasó termében. A közönség legnagyobb részét hölgyek képezték, akik egészen megtöltötték a termet, míg a társasági tagok csak néhány padsort foglaltak el. Gyulai Pál elnök megnyitván az ülést, bejelenti, hogy a törvényszék megküldötte a társaságnak Lukács Móricz volt társasági elnök végrendeletének ama pontjait, melyek a Kisfaludy-társaságnak tett hagyományokra vonatkoznak. Lukács Móricz a 10,000 frtnyi záloglevelek kamatait pályaművek díjazására szánta, ezenkívül jelentékeny összeget hagyományozott arra, hogy abból az ő szétszórt munkáit összeszedjék és kiadják. A végrendeleti kivonatot további intézkedés végett a pénzügyi bizottságnak adták ki. Első felolvasó Szász Károly volt, aki Poe Edgár „Holló“ czimű költeményét mutatta be Lévay József fordításában a következő élőszóval, mely Lévay József fordításának történetét adja elő : Midőn Poe Edgar, a rendkívüli tehetségű, de zilált életű s kora gyászos véget ért amerikai költő és novella iró összegyűjtött művei, halála után 1857-ben négy kötetben Grisstvold R. Vilmos életrajzával s Willis és Leonel jegyzeteivel megjelentek, az irodalmi világot különösen a Holló czimü költemény lepte meg. Oly költemény az, mely egymaga elég arra, hogy halhatatlanná tegye íróját, mert örök igaz lelki állapotok felülmúlhatatlan erővel s ritka tökélyü szép formában fejezvén ki, a legkiválóbb elmemüveket megillető remek jelzőre feltétlenül igényt tarthat. A költeményt előadónak Csengery Antal, ki akkor az általa csak az előbbi évben megindított Budapesti Szemlét szerkesztette, az Edinburg-Review 1858. áprilisi számában Poe művei imént emli-A bizottság mai ülésén az igazságügyminiszter a mai minisztertanács miatt rövid ideig volt jelen. Mint megbízottja jelen volt Kovács Kálmán min. tanácsos. Az ülés kezdetén bemutatta Horváth Lajos a múlt ülés megállapodásai alapján szövegezett szakaszt, a kérvényezők választói jogosultságának mikénti igazolásáról, mely el is fogadtatott. Áttért ezután a b:' c. g az eljárásról szóló fejezet tárgyalására. Horváth L. indítványozza, hogy mivel az alaki kellékek feletti bíráskodásra nézve már a tavalyi jogügyi bizottság álláspontjára helyezkedett a bizottság , a jelenlegi miniszteri javaslat pedig ellenkező álláspontjánál fogva sokat tartott fenn a Házszabályoknak, — ezeknél fogva az eljárásra nézve is, a tavalyi bizottság javaslatait kellene tárgyalási vezérfonalnak megtartani s e mellett reflektálni a miniszteri javaslatban előforduló eltérésekre. Kiemeli aztán több pontban ezen eltéréseket. A minister kijelenti, hogy nem ellenzi a tárgyalás ajánlott módját, ha az könnyíti a tárgyalás menetét; a Horváth Lajos által kiemelt különbségekre nézve azonban, három pont tekintetében határozottan fönntartja javaslatát s ellenzi a tavalyi igazságügyi bizottság ezzel ellenkező álláspontját. Ezé«, hogy, úgy mint javaslatában vart, meghatároztassanak az esetek, mikor kell vizsgálatot elrendelni, hogy felsoroltassanak az esetek,, melyekben a választás megsemmisítendő, és hogy a kúria joga csak a megsemmisítésre terjedjen ki, s nem egyszersmind olvasók, a kritika vannak hivatva megvonni. Ők maguk egymás közt Lévayval szintén megvonták a párhuzamot, lehetőleg elfogultság nélkül. Arra jöttek, hogy mind a két fordításnak vannak előnyei egymás fölött, de vannak amiben egymás mögött maradnak. A Lévayénak előnye, hogy a reframban — a „Never more“ holló hangutánzatát, melyet Szász sohasemmel fordított. Lévay legalább az egyik r-rel közeli többen találta el, sokamár-ral fordítván, mely azonban nem mindenütt illik oly természetesen s erőltetés nélkül a mondatba. Másik előnye, hogy az eredeti azon sajátságát, mely szerint a 8 dik sort többnyire egészen ismétli a 10 ik sorban, rendesen megtartotta, míg Szász több ízben figyelmen kívül hagyta. S harmadik előnye a szorosabb tartalmi hűség. A Szász Károlyinak viszont előnye mindenekelőtt, hogy már 20 év óta cseng a magyar olvasó tűzében, pedig ily kitűnő költemény — bizonyos mértékig mindenesetre lefoglalja az olvasó fülét és érdeklődését, talán a sorok egymásba’kötése is folyamatosabb, a hangulat is (a kevésbé szoros érzelmi hűség mellett) erősebb Szász Károlynál. S végre az ő fordításában a némely versszakban egyszer, némelyikben kétszer is előforduló hármas rímből egy sem veszett el, holott Lévay azt csak kivételesen tartotta meg. A felolvasást zajosan megtapsolták. Ezután Győry Vilmos olvasta fel Rényi Rezső esztergomi író és vendég Italia költészetéről czímű értekezésének egy részét. Rényi különösen a szerzetes költőkről értekezik e részben. Assisi szent Ferenczet s ennek költészetét, valamint Assisi kiválóbb tanítványait méltatja. Érdekes epizódokkal jellemzi a szent költőt, e szerzetes troubadourt, és több legendát közöl Assisi Ferencznek gyermekes ragaszkodásáról az állatok iránt. Vázolja Olaszországnak vele egykorú történelmi viszonyait, s hű képét igyekszik adni ama küzdelmi térnek, melyen a szerzetes troubadour működött. Többet idéz Assisi Ferencz költeményei közül, melyeket többnyire misztikus világnézet jellemez. Formájuk igen kezdetleges, többnyire rögtönözve csinálta verseit, nem másnak, hanem a népnek. Elmondta a „Fratre sole“ czimü versnek történetét, majd megemlékezett Assisi Ferencz tanítványairól, különösen pedi Fra Pacifico-ról, a ki mesterének rögtönzéseit csinosabb formába öntötte. Bonaventurának egy költeményét Cornell fordította. Mint egyházi költő kiváló figyelmet érdemel. Ő írta a „Dies irae, dies illa“ egyházi költeményt is. Fra Giacominonak a velenczei kódexben levő két versét ismerteti, s ő különösen az által tűnik ki, hogy Danténak útját egyengette. A szerzetes költőket általában az első népköltészet mivelőinek lehet nevezni. A közönség zajosan megéljenezte a felolvasást. Ábrányi Kornél két balladáját olvasta fel. Egyiknek czíme :„A nordfolki tengerészek“, a másiké a „Czigánydáridó.“ A két balladát zajos tetszéssel fogadták. Vadnay Károly, Tóth Sándor vendégnek az erdélyi szászok epikája czimü művét mutatta be. Tóth Sándor szorgalmasan összegyűjtötte a szászok népies balladáit, amelyek élénken jellemzik a nép költészetét s azokat magyarázatok kíséretében bemutatja; a balladák valamennyire hasonlítanak a skót népballadákhoz, azonban ezeknél laposabbak, s tárgyaik sokkal közönségesebbek, s nagyon is sötétek. Az értekező kiterjeszkedik a szászok társadalmi szokásaira is, és kiváló rokonszenvvel emlékezik meg róluk. A Kisfaludy-társaság, mely különös figyelmet fordít a népköltészet adatainak összegyűjtésére, Tóth Sándor tanulmányát évkönyvében adja ki. A szász népballadák közül mutatóul közöljük a következőt : A megmérgezett 1'íurM: „Mi baj, mi baj! fiacskám? Mondd, gyermekem.“ „Apám, a szivem elhal — Jaj, ó jaj! „Mit ettél én, fiacskám, Mondd gyermekem ?“ „Szépen pirult halacskát — Jaj, o jaj ! „Ki pirkaszta ? fiacskám ? Mondd, gyermekem ? * „Az én anyám sütötte — Jaj, o jaj !“ agasttsra saijSBggigaacr^HresBgaaanaag BBs^^ H&dapest) január 85» A nagymérvű feszültség daczára, mely Francziaországban a képviselőház és a kabinet közt az alkotmány-revízió és a lajstromuk szavazás tárgyában uralkodik, Gambetta folyvást azt hangoztatja, hogy a harczban, mely holnap kerül eldöntésre, győzni fog. Tegnap Grévy elnöklete alatt minisztertanács volt, melyen Gambette előadta ama beszéd lényeges tartalmát, melyet a házban csütörtökön elmondani készül, mire a minisztertanács elhatározta, hogy a javaslatot fenntartja. Ha kisebbségben marad , a miniszterek haladéktalanul beadják lemondásukat, miután reformjavaslataikat a ház asztalára letették. Több republikánus lap, köztük a Brisson-féle „Siécle“ engesztelődést tanácsol s felszólítja Gambellát, hogy a lajstromos szavazás kérdésében hozzon áldozatot. A mérsékelt republikánus lapok úgy találják, hogy Andrieux nagyon is offenzív módon járt el jelentésében, s nem hangsúlyozta eléggé, hogy a kongresszusnak csak a kijelölt pontok fölött lehet tanácskoznia. Jellemző azonban hogy „Hol fogta ki ? fiacskám Mondd, gyermekem ?“ „A kert mögött a vízben — Jaj, ó jaj !“ „Nem volt hal az fiacskám ; Szólj, gyermekem!“ „Hisz ott mérges kígyó volt Jaj,5 jaj! „Ő mit kívánsz apádnak ? Mondd, gyermekem!“ „Arany széket az égben — Jaj, 6 jaj. „Hát mit kívánsz anyádnak ? Mondd, gyermekem?“ „Szaé széket pokolban — „Jaj,5 jaj. A természettudományi társulatból. A magyar természettudományi társulat választmányának megbízásából dr. Örley László ma este 6 órakor a vegytani intézet nagy termében rendkívüli előadáson értekezett „az ember testében élősködő férgekről.“ Előadásában csak a legújabban felfedezett belférgekről emlékezik meg. Az emberben élő belférgek száma 44, amelyek közül azonban csak 14 mondható többé-kevésbé veszélyesnek. Európa lakói sokkal kevesebbet szenvednek általuk, mint a tropikus vidékeké, hol gyakran epidemikus természetünkké válnak. Különösen tropikus belférgek azok, melyek az ember vérében élve, az úgynevezett haematochylaris és elephantiazis nevezetű betegségeket idézik elő mely betegségek lefolyását felolvasó röviden ecseteli. Lewis óta, aki legelőször talált az emberi vérben mikroskopi fonat alakú férgeket, u. n. Fháziákat,több más orvos is hasonlót észlelt Ohinában, Ausztráliában és Amerikában. A vérben élő Filáriák azonban csak ébrények, melyeknek szülői csak újabban lettek az ember bőre alatt elterülő lymphedényekben Bancroft ausztráliai orvos által felfedezve. Ugyancsak bebizonyult, hogy ezen ébrényeket a szúnyogok a vérből a visszérbe, hol átalakulva az viszik ember híre alá furakodnak és ivarérettekké válnak. Ezen érdekes állatkákon kívül még