Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-21 / 52. szám
XVI. évfolyam. Budapest. Szerkeszti * ki«áé-híT»t»I. Budapest IV. himző-atcza és kalap-utas sarkán 1. szám. Oak bérmentes levelek fogadtatnak «L Kézirstok TÍ3st* nem küldetnek. Előfizetéti díj: Tláékre fozttn vagy helyben kieket hordva: Kgy évre...............................................S#.— Félévre............................ 10.— Negyedévre . .............................. &>.— Egy kára................................ . 1.8 ® Egy szia i krajez&r. A véderő törvény módosítása A véderőről szóló törvény módosítása oly általánosan és mélyen érzett szükséget képezett, hogy legjobb szándékkal sem lehetett kitérni útjából. A honvédelmi miniszter is érezte a szükséget, s megalkotta a törvényjavaslatot. A képviselőház véderő bizottsága letárgyalta e javaslatot, s most azon formája szerint ítélhetjük ezt meg, amelyben a háznak be fog mutattatni. S mindjárt előre kifejezhetjük ítéletünket. Mert e törvényjavaslat ellen nem csak az egyes részletekre vannak ellenvetéseink, hanem magukra az elvekre nézve is lényeges kifogásaink vannak, melyeken ez a törvényjavaslat fölépült. Nem csak hogy orvosolva nem látjuk általa azon fogyatkozásokat, amelyeket az eddigi védtörvény mutatott, hanem még hátramaradást kell tapasztalnunk, épen amennyiben ép azok az elvek jutnak érvényre, melyek már eddig is minden bajnak okozói voltak. Mert hát mindenek fölött mit követelünk? Követeljük azt, hogy a szolgálati idő leszámlíttassék, oly mértékben, amint az csak lehetséges. Mi, akik a függetlenségi elveket valljuk, követelünk ugyan önálló független magyar hadsereget, mely nélkül az ország biztosságát nem látjuk végleg biztosítottnak. Azt tartjuk, s ezen meggyőződésünk mellett a történet is tanúskodik, hogy csatakész és diadalképes hadseregünk csak úgy lesz, ha azt nemzeti érdekek vezérelik, ha egyedül Magyarország ügyéért, szabadságáért és függetlenségéért áll síkra. De még mi is elismerjük, hogy a mostani szervezet mellett lehet jobb és rosszabb hadsereg, s hogy annak harczképességét oktalanul koczkára tenni vagy épen rontani nem szabad. Azonban nem csak szabad, hanem kötelességünk másrészt megtenni mindazon redukcziókat, melyeket ezen harczképesség veszélyeztetése nélkül tenni lehet. S ilyennek tartjuk mindenekelőtt a szolgálati időben való redukcziót. A mostani három esztendei szolgálat nagyon fölösleges arra, hogy a katonát ki lehessen képezni a fegyverforgatás és katonai gyakorlatok minden nemeiben. Mint a tapasztalat tanúsítja, az újonczok alig két-három hónapi gyakorlat után eltanulnak már annyi ügyességet, hogy a szakaszokban való gyakorlatokból megállják följebbvalóik előtt a vizsgát, fényesebb vagy kevésbé fényes sikerrel. Aztán néhány hónapi tanítás után odáig viszik, hogy nemcsak a századokban és zászlóaljakban való gyakorlatokat és mozdulatokat végezik egészen jól, hanem az őrtállás, a szétszórt csatározás és hadi szolgálatokban is megszerzik a kellő ügyességet. S vannak ugyan a hadseregben ügyesebb, képesebb elemek és kevésbé azok, de alig van olyan átlagos elem egy-egy vidéken, melynek kiképeztetéséhez több idő kellene, mint két esztendő. De van elég olyan elem, amelynek kiképzéséhez alig kell több egy esztendőnél. Azon nagy közgazdasági érdekeknek, melyek az eke szarvához és ipari műhelyekbe hívják a nemzetnek minden munkabíró fiát, eleget tehetünk tehát úgy is, hogy a szolgálati időt leszállítjuk két esztendőre, anélkül, hogy az ország védképessége csorbát szenvedne. De eleget tehetünk ennek oly módon is, hogy behozzuk a fakultatív szolgálati időt, törvénybe igtatván, miszerint mindenki csak addig teljesíti szolgálati kötelezettségét, amíg teljes jártasságot szerzett magának a teendőkben, amíg teljesen kész katona. Ez jogos is, mert a jobban igyekvő hamarább szabadul, okszerű is, mert mindenkit ösztönöz, mentül jobban végezni kötelességét. Most nincs ok, hogy miért nagyon a katona, mivel igyekezzék valami tudja, miszerint három évet kell szolgálnia, akár iparkodik akár nem. De ez megváltozik azonnal, mihelyt szolgálati idejének megrövidülése lesz igyekezetének a jutalma. Evvel szemben a kormány javaslata épen azt czélozza, hogy a szolgálati idő meghosszabbíttassék. Nem csak a póttartalékosokat hívja be nyolc heti szolgálattételre, akik eddig csak háború esetén lettek behíva, hanem a haditengerészetnél a szolgálati időt három évről négy évre emeli fel. S indokolja ezt avval, hogy a haditengerészetnél a szolgálat sokféle, tehát hosszabb tanulást tételez fel. Mintha bizony ha a mérnökkari ezrednél nem lenne még többféle a szolgálat, ahol a katonának az aknák készítésében, ákák és sánczok ásásában, mindenféle várvédelmi, erődítési és rohammunkálatokban, út, és vasútépítésben, hadi telegráfiában, kosárfonásban, robbantási működésben, hídverésben stb. kell kiképezve lennie, anélkül, hogy a szolgálati idő rövidnek mutatkoznék. S e tekintetben a haditengerészet még azon előnyben van, hogy altisztjeit az úgynevezett „Schiffsjungen-Schule“ szolgáltatja. Itt a kiképzési idő két év. S midőn valakit két év alatt altisztté lehet képezni, fel akarják állítani azt az elvet,hogy ahhoz, miszerint valaki ügyes közlegény legyen három év sem elegendő, hanem négy évre van szükség. E mellett nem veszik tekintetbe azon más szempontot, mely a hadsereggel szemben felvethető, s mely a takarékosságban áll. Sőt egyenes ellentétbe helyezik magunkat vele. Nem csak az fog költségtöbblettel járni, ha a póttartalékosok ezentúl nyolcz heti szolgálatra hivatnak be, amire eddig nem voltak kötelezve, hanem nagy mértékben fogja megszaporítani költségeinket az is, ha a tengerészetnél a tényleges szolgálati idő három évről négy évre emeltetik. Amibe eddig egy-egy tengerész három éven keresztül került, azt most négy évig kell reá költeni. Pedig ez igen nagy összeg, tekintetbe véve azon magas árakat, melyeket a tengerészetnél fizetnek. Mindent összevéve egy egyesztendei újonczkontingens évente több mint hatszázezer forintba kerül, ezen tervezet értelmében ennyivel fog évi kiadásunk a tengerészetnél szaporodni. Íme ez az eredmény, mellyel a kormány nemzet elé áll. Mindenki redukcziót sürget, a mindenki a katonai terhek lejebbszállítását követeli, a kormány hatszázezer forint költségemeléssel adja meg erre a feleletet. Budapest, február 20. Az országgyűlési „függetlenségi kör 11 febr. hó 21-én d. u. 6 órakor értekezletet tart. A szabadelvű pártnak Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott ma esti értekezletén tárgyalás alá került a delegácziók által megszavazott 8 milliós hitelre vonatkozó törvényjavaslat. Láng Lajos előadó s Tisza Kálmán miniszterelnök a törvényjavaslat elfogadását ajánlották s az értekezlet el is fogadta. 52. szám, Budapest, február 20. Szkobelev tábornok, mint tegnap említettük, a „Köln Zeitung“ levelezője előtt jónak látta azt mondani, hogy a szerb tanulókhoz intézett beszédét elferdítve közölték. A „France“, mely s beszédet közölte, a következőt jegyzi meg: „Szkobelev beszédét nem fordításban közöltük ; a beszéd francziául mondatott s a következő általunk nem közlött részt is tartalmazta. Kedd, 1882. február 21 Hirdetések és nyilt terek felvétetnek annabily szériát ■ kiadó hivatalban i Budapest IV. Atmzi-atcza is kalapatess sarkán i. ss. Hirdetések felvétetnek a Mlfüldent Bécsben: Oppelik A.-nál, Stubenbaster Nr. S. Moste Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Saasenstein és Voglemü. Wassehgasse 18. V«ube <£ [UNK] L- * tártánál, Wolkerle Nr. 12. Pirisbani Rudolf Moste, 40. me notre dam*> des Victoires (place de la Bourse.) Frankfurtban a M. j Daube O. L. és tárainál. A közoktatásügyi bizottságból. A képviselőház közoktatásügyi albizottsága ma délután 5 órakor tartott érdekes ülést és a 35. §-ig tárgyalta a középiskolai törvényjavaslatot. Jelen voltak a bizottság tagjai és a meghívottak nagyobb része. A kormányt ezúttal is Szász Károly képviselte. A jegyzőkönyv hitelesítése alkalmával Kalmár Endre nagy figyelemmel végighallgatott, valóban szép és emelkedett beszédet tartott a mellett, hogy a hit- és erkölcstan, úgy az al- mint a főgimnáziumban hetenkint 2 órában taníttassák, a bizottság e szép fejtegetéseket tudomásul vette és alkalmilag figyelembe is fogja venni. Következett a 30 §. 30. §. A gimnázium vagy reáliskola egy-egy osztályában 50 tanulónál több rendszerint nem lehet. Ahol a tanulók létszáma három egymásután következő évben meghaladja az ötvenét, párhuzamos osztályok állítandók föl, és a tanerők a 24. és 27. §-okhoz képest szaporítanák. Erre nézve a szerzetesrendek által fentartott intézetekben az illető rend köteles gondoskodni, egyéb esetekben pedig a miniszter intézkedik. Ha a létszám az ötvenet csak kevéssel haladja meg az iránt tett indkolt jelentésre, a miniszter a párhuzamos osztály felállítását mellőzheti. Szathmáry György mindenek előtt kijelenti, hogy őszinte, igaz elismeréssel és kegyelettel viseltetik azon nagy szolgálatok iránt, melyeket a tanügy és magyar szerzetes rendek a közművelődés terén a tanító hazának tettek. Minthogy a tanító szerzetes rendek által ezen szakaszhoz beadott észrevételek és módositványokban a szakasz igen sérelmesnek van feltüntetve a szerzetes rendekre nézve, szóló tüzetesebb tanulmányozás tárgyává tette ezen sérelmet és a közoktatásügyi miniszternek az 1879/80—1880/1. évi tanügy állásáról közzétett jelentésben keresett tájékozást. Innen a következő adatokat merítette: a tanító szerzetes rendek kezén van a budapesti tankerületben 4, a pozsonyiban 5, a győriben 12, a beszterczebányaiban 3, a kassaiban 7, a szegediben 2 gimnázium. Összesen 16 fő-, 14 al- és 3 hat osztályú gimnázium. Összesen 8815 Ezen intézetek némelyikében valóban tanulóval. tűrhetlen tanügyi anomáliák fordulnak elő; igy pl. a budapesti kegyesrendi főgimnázium első osztályában 120 tanuló van parallel osztály nélkül; a második osztályban 96. p. o. nélkül, a 3ikban a 70 tanuló p. o. nélkül; hasonló viszonyok vannak Székesfehérváron, hol 106, 69, 69 tanuló van a 3 első osztályban p. o. nélkül stb. Az ezen §. által előirt követelmény szerint 12 tanító szerzetes rendi gimnáziumban volna szükség páráiéi osztályokra és pedig 9 főgimnáziumban és egy 6 osztályú gimnáziumban, holott csak 2 helyen : Kassán és Szegeden állíttattak p. osztályok. Már most nincs az a paedagogus, a ki állíthatná, hogy egy osztályban 100—120 tanulót alaposan és sikerrel tanítani lehet, úgy de a tanító szerzetes rendek módositványukban azt kívánják, hogy ők erre nem kötelezhetők. Ha mégis a törvény megalkothatnék — folytatja szóló — talán úgy segíthetnének magukon, hogy az illető rend megállapítná az egyes tanintézetbe fölvehető tanulók számát, a többi jelentkezőt pedig visszautasítaná, ami kulturális tekintetből ismét káros lenne. Azt kérdi tehát Kalmártól, miként vél ezen bajon segíthetni. Kalmár Endre tüzetes beszédben fejtegeti, hogy ez a §. a tanító szerzetes rendekre nézve merő lehetetlenséget akar megállapítani. Mert ezen szerint csupán a piaristáknak 18 paralel osztályt kellene felálitani a mi 3 felel meg. Éhez legalább 20 tanár gimnáziumnak szükséges 63 minden tanárra minimo kalkula 600 forintot, számítva, ez 12,000 frtot tenne. Hol vannak még az épületek, felszerelések stb ? Aztán megtörténhetik az , hogy időközben a tanulók száma megcsappan , ki polgári , ki kereskedelmi, ki más iskolába megy, mit tegyen akkor a szerzet a nagy költségen kiképzett tanárokkal meg az épületekkel? Hangsúlyozza, hogy itt nem felekezeti ügyről van szó, ez a hazának legsajátabb ügye, hiszen a tanító rendek a hazának nevelik az ifjúságot és tanítják. Tehát méltó, hogy ott, hol paralel osztályok szüksége fennforog az állam állítsa fel. Ha tehetnék a tanító szerzetes rendek, nem csak erről gondoskodnának, hanem kifizetnék a status-adósságot is (derültség), de hát nincs miből. Ezért ajánlja a következő módosítást: „A gimi 7 reáliskola egy-egy osztályában 60 tanulónál több rendszerint nem lehet. Ahol a tanulók létszáma három egymás után következő évben jóval meghaladja a hatvanit, ott a miniszter párhuzamos osztályok fölállítása és a tanerőknek a 24. és 27. §- oknak megfelelő szaporításáról fog gondoskodni. A szerzetes rendek, miután alapítványaik vagy szerződéseik értelmében csak bizonyos meghatározott számú tanerők alkalmazása iránt vállaltak és vállalhattak magukra kötelezettséget, ily párhuzamos osztályok felállítására nem kötelezhetők ott, hol erre újabb alapítványok nem téteznek. Hegedűs László megjegyzi, hogy senkit sem lehet többre kötelezni, mint amennyire képes. Egy felekezet sem tehet többet a tanügy terén, mint ereje engedi; azon túl az állam kötelessége következik. Szász Károly alaposoknak ismeri el Kalmár és Hegedűs érveléseit. SI. §. Az iskolai épületek egészséges helyen épültek , szárának , s a tanulók létszámához mérten elegendő számú tágas, világos és kellőleg szellőztethető tan-, rajz- és tornatermekkel kell, hogy ellátva legyenek. A tanító szerzetes rendekhez a következő módosítást adják be : „E szakaszhoz ezen megtoldás teendő: erről gondoskodni azoknak kötelessége, kiket az alapító oklevelek, vagy szerződések köteleznek. Zay Adolf itt azon kérdést veti fel, hogy vájjon a torna mindig áis iskola épületében legyen-e, mire Lutter és Berecz alapos fejtegetések után igennel felelnek az újonnan épülendő iskolákra nézve, minthogy sok j bajjal és időveszteséggel jár, ha a tornahelyiség félre esik vagy messze van az iskolától. 82. §. Minden középiskolában a tanárok számára szakkönyvtár, a tanulók számára olvasókönytár és az intézet minősége által igényelt természet- és vegytani, természet és földrajzi s mértani tárgyak és eszközök gyűjteménye, továbbá rajz- s gypsmintagyűjtemény s kellőleg felszerelt tornaterem és a mennyire lehet philologiai és történeti gyűjtemény is állittatik föl. E könyvtárak és gyűjtemények gyarapítására évenként bizonyos összeg fordítanák. Lutter Nándor az itt említett összegre nézve kívánja, hogy a Lü önbisze czél okra §00—100 összesen 600 írt veendő fel. Ennek ellenében Say és Kalmár a javaslatbeli szöveg változatlan elfogadását ajánlják. 33. §. A gimnáziumokban és reáliskolákban minden tanév végén nyilvános vizsgálatok tartatnak. A nyolczadik osztályt végzett növendékek az osztályvizsgán kívül érettségi vizsgálatot is tesznek, mire nézve a III. fejezet intézkedik. Zay Adolf azt a kérdést veti fel, hogy kell e a 8-ik osztályban, mely különben is érettségi vizsgálatot tesz, ezen kívül még osztályvizsga is ? Lutter és Say igennel felelnek, ez utóbbi különösen utal arra, hogy az osztályvizsgálatnak vizsgatárgyai is vannak, melyekből nem szokás érettségit tenni. 34 §. Az évi szorgalomidő, a közben eső ünnepi szünnapok beszámításával, tíz hónap. Az évi nagy szünidő julius és augusztus hónapokban tartotik. Lutter Nándor azt kívánja, hogy a törvénybe ne tétessék ki, miszerint julius és augusztusban van a nagy szünidő. Egyszerűen csak azt kell mondani, hogy ez 2 hónapig tart. Hegedűs szerint elég ha az mondatik, hogy a szorgalomidő 10 hónapig tart. Say kimondatni kívánja, hogy a 2 hónapi szünidő egy huzamban adatik meg. Következett a 3 ik fejezet, mely így hangzik : „Az érettségi vizsgálatról az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatti középiskolákban.“ Berecz Antal a mostani érettségi vizsgálati módot merőben tarthatatlannak mondja, mert míg egyfelől káros az ifjúságra, másfelől nem nyújt kellő biztosítékot az igazi érettség megítélésére. Nézete szerint az abituriensnél azt kellene vizsgálni, bír-e általános nyelvtani képzettséggel, irodalmi ismerettel és mathematikai képzettséggel ? Fölveti tehát a kérdést, nem kellene-e csupán ezen tárgyakra szorítani az érettségi vizsgálatot ? Lutter Nándor nagy tapasztalataira hivatkozva, az érettségi vizsgálatot szintén olyannak találja, mint Berecz. A mostani rendszer szerint egy ifjúra 1 tárgyból alig 3 percz esik az examennél. Ezt komikus én Ani*»ro*. van, hogy a vizsgálók iskolai bölcsesége véletlenül sok olyan fiút talál éretlennek, kik az életben ezen ítéletét teljesen meghazudtolják. Axiómaként állítja, hogy érettségi vizsgálaton nem volna szabad megbukni senkinek, mert a bukás nem a tanulónak, hanem az intézetnek a hibája, mely intézet a 8 ik osztályig engedte feljutni a gyönge tanulót. Az érettségi vizsgát magát a főfelügyelet czélja és indokaiból is fenn kell tartani, de más módon. Nézete szerint a gimnáziumban az érettségi vizsgálat tárgya: csak a magyar nyelv és irodalom, a klasszikus nyelvek és a mennyiségtan lehetnek, a reáliskolákban pedig: a magyar, német és franczia nyelvek, mennyiségés természettudományok. Say és Hegedűs csatlakoznak Berecz és Lutter fejtegetéseihez. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés szerdán délután 5 órakor. „Sajnálom, hogy nem fejezhetem ki magamat valamely közös szláv nyelven, közös nyelvre van szükségünk, miként közös akczióra is.“ — „Kezünkben van, teszi hozzá a „France“, Szkobelev beszédének a szövege úgy, a mint azt a szerb felirat egyik átnyujtója leírta ; ezt a szöveget a többi jelenvoltak ismételve átolvasták, s végül Szkobelev nekünk semminemű helyreigazítást nem küldött be. Emlékeztetünk arra is, hogy Szkobelev, a „Voltaira“ munkatársa előtt ismételte szavait és beismerte, hogy úgy mondta el a beszédet, amint az a Francóban közölve volt. A londoni „Army and Navy Gazette“ azt írja, hogy Szkobelev titkon és inkognitó Londonba fog jönni, hogy Angliában az oroszellenes izgatásokat Novikovné példájára pénzzel iparkodjék elnémítani szemben azzal az eshetőséggel, ha Oroszország Ausztria-Magyarországot Európában és Törökországot Kisázsiában megtámadná. A Gladstone-féle „Pali Mail Gazette“ lelkesült hangú czikket Klevről, mint akit a történelem egykor Szkobe- Napoleon, Washington, Grant és Montke mellé fog állítani. Korántsem ilyen lelkesült a többi angol lapnak a hangja. A „Times“ például így ír: Nagy ideje, hogy az izgató és nyugtalanító beszédeknek, melyeket magas állású férfiak, mint Szkobelev, egyszer-másszor mondani szoktak, sommás véget vessenek. Az első nemzetközi kötelesség most az iránt gondolkodni, hogy az orosz katonai kaszt beszédei vagy cselekedetei az egyik vagy másik szövetségtársnak ne okozzanak kellemetlenséget. A pétervári udvar köteles Ausztria Magyarországnak szóval és tettel bebizonyítani, hogy híven ragaszkodik a berlini szerződéshez. Ausztria Magyarország súlyos és kényes helyzetében joggal igényelheti a berlini szerződést aláírt összes hatalmak támogatását. A legkevesebb, amit Európa elvárhat, az lehet, hogy magasrangú személyiségek által mondott mindazon beszédek, melyek az európai békét veszélyeztetik, az orosz kormány által, mely a személyiségek cselekedeteiért erkölcsileg felelős, haladéktalanul megczáfoltassanak és elnyomassanak. Ami a bécsi kormánykörök felfogását illeti, egyik tudósítónk azt jelenti, hogy ott úgy tesznek, mintha Szkobelev legutóbbi beszéde semmi különösebb benyomást nem tett volna, s a külügyi hivatalban az a jelszó van kiadva, hogy eme nyilatkozat után „Szkobelev tábornokot többé nem lehet komoly számba venni.A Párisi boulevard-lapok azt állítják, hogy Szkobelev el van határozva állásáról — mint a czár főhadsegéde — lemondani s az orosz hadsereg kötelékéből is kilépni, hogy kardját ezentúl kizárólag a függetlenségükért küzdő délszlávok ügyének szentelhesse. A tábornok egy franczia látogatója előtt állítólag úgy nyilatkozott, hogy ő Oroszország nemzeti ügyének az Adriia mellékén többet szolgálhat, mint az ázsiai pusztaságokban. Az egyiptomi kérdésben, mint ismeretes, Anglia és Franciaország három nevezetes pontot kivánnak kivonni az európai diskusszió alól, éspedig a pénzügyi ellenőrzést, a szuezi csatorna szabad hajózását és Törökország be nem avatkozását. Hozzátették ehhesz, hogy ez a kívánság az európai hatalmaknak átadott azonos jegyzékben kifejezést is nyert. Bécsi levelezőnk ezzel ellenkezőleg arról értesít bennünket, hogy ez az állítás teljesen alaptalan. A bécsi külügyi hivatalban az említett jegyzék átadatott ugyan, de a három pontról ebben semmi említés sincs, s így a „Daily News“ erre vonatkozó hire merő kombináczió. ___ Megverték és megkötözték a két tisztet. Ekkor ért a küzdelem színhelyére mr. Wreuch a konzul, kinek sejtelme sem volt a történtekről s nagy rémület fogta el, mikor vértel borított s megkötözött társait megpillantá. Az albánok körülvették az angolokat s daemonok módjára ordítoztak. Egy kék kést rántott elő s le akarta szúrni Grenfell kapitányt. A megkötözött angolnak volt annyi ereje még, hogy a döfést elhárítsa. Wreuch konzul, ki meglehetősen beszél törökül, a pásztorok vezetőjéhez fordult s elmondta neki telhető nyugalommal, hogy kicsodák azok, a kiket emberei bántalmaztak. Megkérte a vezért, hogy a súlyosan megsebesült Selby helyett őt vigye magával. Selbyt csakugyan szabadon bocsátották a matrózzal, de a konzult és Grenfellt elcipelték kunyhójukba a pásztorok. Wreuch ékesszólása arra is rábírta később az albánokat, hogy mindkettőjüket eleresszék. Este aztán visszatérhettek a makiba. Leily kapitány nyugodtan tölté az estét s állapota jogot ad arra a reményre, hogy fölépül. Az angol királynő táviratot intézett Dufferin lordhoz, a konstantinápolyi nagykövethez s részvéttel tudakolta a tisztek állapotát. A nagykövet értésére adta a királynőnek, hogy az albánok közül négyet már elfogtak. E hónap 15-én török katonaság vonult Artakirba, hogy a többi tettest is kézre keritse. Lord Duffer inas esetről nyomban értesité Granvillét is s másnap már azt is tudtára adá, hogy Selby kapitány a körülményekhez képest jól érzi magát, meglehetős étvággyal eszik, de a beszólásra képtelen. Angol tisztek bántalmazása. A Márvány-tenger partjain két angol tengerésztiszt vadászgatott e hónap 13 -án s nyilván félreértés következtében összeütközésbe jutottak az ott veszteglő albán pásztorokkal, kik őket kegyetlenül bántalmazták. Ez esetet, mely az angol kabinetet bírára v>Xe-téte, a következőleg beszélik el az angol lapok : A „Falcon“ nevű brit hajó a múlt hét elején horgonyt vetett Artaki közelében. Selby és Grenfell, a hajó két kapitánya, Wreuch konzul s egy matróz társaságában elhagyták a fedélzetet s vadászatra indultak. A parton elváltak egymástól s Selby kapitány egy albán pásztorral találkozott, ki őt az előtte teljesen idegen török nyelven szólította meg. Selby tehát nem érthette meg az albánnak ama figyelmeztetését, hogy ne lődözzön a nyája közelében. Azt hitte, hogy lőport kért tőle a pásztor s patronos táskájára mutatott. Az albánt elfogta erre a düh s botjával ráütött a kapitányra. Selby letette mutatni, hogy a fegyverét, meg akarván ezzel esze ágában sem volt a lövés Az albán kiragadta kezéből a fegyvert. Selby segítségért kiáltozott s nemsokára elő is került Grenfell kapitány, ki fegyverét ráfogta a pásztorra. Az albán elrohant, hogy segítséget hívjon. Vissza is tért nemsokára másodmagával. Társa baltával volt fölfegyverkezve s egyenesen Grenfellnek rontott. A kapitány kikapta az albán kezéből a pisztolyt s ütést mért vele a fejére. Ebben a pillanatban érkezett a dulakodás helyére egy matróz s rálőtt Selby megtámadójára, ki fejszével iszonyú sebet ütött a kapitány fejére. A két albán futásnak eredt ezután s az angolok vissza akartak térni a hajóhoz, de néhány percz múltán 15 fegyveres albán rohanta meg őket. A felkelés. A harcztérről csak apróbb összeütközések hírei érkeznek, ugy látszik a hadcsapatok még mindig „további erősítéseket“ várnak. Az alább közlendő hivatalos jelentés legalább csupa kisebb csatározásokról tesz említést, melyek ami nem kevésbé meglepő, mindannyian az ellenfél megfutamodásával és csapataink hősi diadalával végződtek, holott senki sem csodálkoznék rajta, és nem tartaná elcsüggesztő vereségnek, ha annak hallaná hírét, hogy az eféle véletlen kisebb összecsapásoknál egyszer a mieink is visszavonultak. Ilyesminek, meg a boszniai forrongásnak semmi nyoma ebben a legújabb bulletinben sem, mindössze annyit vall meg benne a hadvezérlet, hogy „Herczegovinában a rablók“ (!) még mindig garázdálkodnak. Hogy abból a folytonos győzelemből mi az igaz, azt a fölkelés folytonos terjedésén kívül legjobban illusztrálja a fölkelőknek a „N. Fr. Presse“ levelezője által közzétett s alább szintén közlött bulletin, melyben a kolinovici ütközetben szenvedett vereségünkről s csapataink három napig tartó üldöztetéséről van emlités. Se Bécs, febr. 20. (Hivatalos.) A Herczegovinában, nevezetesen a gaczkói, konyiczai, nevezinjei és stoláczi kerületekben és Zubcziban még gyakran fordulnak elő rablások. Február 17-ikén Prjedornál egy gyalogosokból és csendőrökből álló osztály összeütközött mintegy 80 felkelővel ; Ez utóbbiak nagy veszteséget szenvedtek — közülök körülbelül 10 — 15-en elestek — mire megfutamodtak. Katonáink nem szenvedtek veszteséget. Ledenieze és Stepen környékén naponta fordulnak elő kisebb halózok a felkelőkkel, melyek alkalmával február 15-én a 14. gyalogezredhez tartozó Bremerberger tizedes súlyos és a 3. tábori vadászzászlóaljhoz tartozó Szathmáry főhadnagy könnyű sebet kapott. (Tegnap közlött magánértesülésünk szerint Szathmáry főhadnagy súlyos sebet kapott. Szerk. Ledenicze, Stepen és Greben környékén szorgalmasan dolgoznak az erősítési munkákon és az utak kiépítésén. Egyéb harczokról a Krivosjában nem érkezett jelentés. Trnovából jelentik, hogy őrjáratok megerősítették azt a hírt, hogy a felkelők a Bogoj oromtól keletre csoportosulnak. Február 18-án Focsából Zambaner fiz.Po o ^öAiopujjal és 2 ágyúval Czrni-Vrhon és Hotze ezredes 2 zászlóaljjal és 2 ágyúval Sason át előnyomult. Zambaner hadoszlopa Krusczicza közelében bukkant a felkelőkre, kiket rövid harcz után tökéletesen szétvert. Csapataink négy sebesültet vesztettek. A felkelők öt halottat hagytak vissza a harcztéren; hét felkelőt sikerült felfogni. Krusczicza, melynek házaiból katonáinkra lőttek, nagyrészt 1 el égett.* Czetinyéből írják február 15-iki kelettel : Egy a felkelők által kiadott Zagorjeben Sznercsics és Odrak mellett január 23 án kelt bulletin a felkelők rendelkezésére álló haderő összeállítását közli; e szerint a haderőt hét szakaszba sorozták s ezek következők: 1. A Kovacsevics Stoján vezénylete alatt álló szakasz, melyet „mozgó hadtestnek“ neveznek. 2. A Tumgur Teró vezénylete alatt álló a török erődben levő szakasz. 3. Luburics Mrdak csapata. 4. A Zagorjenél operáló Buha Yasa csapata. 5. A volt nevezinjei bimbasa, Dedovics Slamer alatt álló osztály. 6. A Czengics Smail bég vezénylete alatt álló szakasz. Lapunk mai számához egy és 1v melléklet van csatolva. I