Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-23 / 54. szám

Oroszvilág Bulgáriában. i (Az „Egyetértés“ saját levelezőjétől) , Bukarest, febr. 20. s Magam is megsokaltam már azokat a híre­­i­ket, a­melyek naponta érkeznek Bulgáriából és­­ elhatároztam, hogy átmegyek és meggyőződöm, hogy mi igaz e hírekből ? A tegnapi napot tehát­­ rá szántam és átmentem Ruszsukba. Felesleges , is tovább menni, eleget látunk és tapaszta­lunk ott. Meggyőződtem, hogy mind­azok a hírek, a­melyeket eddig küldöttem, a legtisztább való­ságon alapulnak : minden vendéglő, minden na­gyobb bulgár ház, tele van tömve orosz tisztek­kel és ügynökökkel; az orosz legénység pedig a laktanyákban és a várfalakban elhelyezett kis kazamatákban van elhelyezve. Nincs nap, hogyne érkeznének orosz tisztek, muníczió, élelmiszer stb. stb. Igen sok lesz azon­ban Várnán, Sumlán és a kis Razgradon elhe­lyezve. Eddig csupán a ruszcsuki, tirnovai és ni­­kápolyi kerületekből 250 önkénytest toborzottak az oroszok a krivosjei felkelők támogatására, magam is beszéltem ilyen önkéntessel. A panszlav-comité, mely eddig Rustcsukban tartotta főfészkét áthelyeztetett Tirnovába, Rus­­csukon csak egy fiók-comité fog működni a­­ központ pedig Bulgáriára és Szerbiára nézve Tirnova lesz. Még folytonosan a beszéd tárgyát képezi az, hogy Skobelev tábornok Bul­gáriába jő, nekem egy orosz alezredes mon­dotta, ki még azt is beszéli,­­ hogy a törzs­tisztek nem jó szándékukból jönnek Bulgáriába, hanem ide lesznek vezényelve, az alantas tisztek és altisztek pedig — mondá az alezredes — orosz fogalom szerint csak páriák. Trozsnyinszky és Lilienborn ezredesek még mindig Bulgáriában vannak, mint egy igen művelt orosz főorvos ne­­j­kom mondotta, Trozsnyinszkynek missziója van­­ Szerbiába és legközelebb már oda menni is fog. Lilienborn ezredes feladata pedig tisztán katonai dolgokból áll. Egy körrendeletet láttam, a­mely a kerü­leti pcolgári és katonai parancsnokokhoz van in­tézve és Krilov által aláírva, mely körrendelet felhívja, de inkább szigorúan megparancsolja azt, hogy az Oroszországból érkező katonai és pol­gári tisztviselőket és ügynököket a legnagyobb előzékenységgel támogassák. Nagyon ajánlom a ruszsuki konzul úrnak is, hogy nézze meg reánk nézve lényeges körrendeletét. Láttam tel­e­jesen felszerelt, Besszarábiában toborzott önkény­­e­seket is, kitűnő fegyverekkel vannak ellátva, nyiltan beszélik, hogy ők mennek a „sv&ba“ el­len, hogy testvéreiket felszabad­íts­ák. Végre pedig az is igaz, számos tisztek be­szélte nekem , hogy Oroszország erősen ké­szül ellenünk. Arsenalokban és fegyvergyárakban éj­jel-nappal dolgoznak. De az egész óriási biro­dalomban nem is beszélnek másról, mint arról, hogy megy az orosz hadsereg­ „Ausztria“ ellen. Mal“, most’meg nagyotTe?A­"t&i­r ,/Ausz­­triát“, hanem ki fogja előbb jól fárasztani a foly­tonos belzavarok által és csak akkor, midőn már jól kifáradt lesz, akkor provokálja majd őt Orosz­ország. A felkelés. A legutolsó hivatalos jelentésekből kivilág­lik, hogy a krivosjei felkelőket nem juhászitotta meg végkép a ledemezei vereség és még mindig oda merészkednek csapataink közelébe De hát az utak helyreállítása és az egyes pozicziók megerősítése nemsokára megfosztja őket attól a hun reménységtől, hogy a katonaság ellené­ben sikerrel harczolhatnak. Herczegovinából s különösen a gaczkói, konjiczai,­ nevezin­­jei, stoláczi és zubezii kerületekből folyvást „rablótámadásokat“ jelentenek, úgy látszik, hogy e területen már nem áll módjukban a felkelők­nek, hogy nagyobb csapatokban lépjenek föl. Ellenben a focsai és szerajevói helyőrségeknek újabb kooperácziója vált szükségessé, hogy szét­­ugras­szák a felkelőket, kik a Rogoj-nyereg­­től keletre , továbbá Bisztricza és Dobro­­polszkja mellett mutatkoztak. Zamba­u­er ezredes, ki 18-ikán reggel három zászlóaljjal és két üteggel indult el Focsából, Krusczicza­ falu mellett rövid küzdelem után szétverte a felkelő­ket, kik a falu nagy részét lángba borították. __ H­o­t­z­e ezredes, ki két zászlóaljjal és két üteg­gel vonult Has felé, hogy délkeleti irányban nyomuljon előre, e hónap 18-án még akadt ellenségre. * A „Kölnische Zeitung“ távirata jelenti, hogy a szerb szkupstina elnökének, P­o­p­o­v­i­cs­na­k fivére nemsokára odahagyja Pétervárt, hogy a szláv bizottságnak és Akszakovnak megbízásá­­ból Belgrádba utazzék. Popovics a szerb­torök háborúban is részt vett és korábban orosz tiszt volt.­­ A háború óta Péter­várott lakik s most Belgrádba készül, mert az a feladata, hogy Szerbián keresztül hatszáz fegyvert csempés­szen a fel­­ke­l­ő­k k­e­z­é­b­e. P­o­p­o­v­i­c­s a belgrádi bi­zottságnak van alája rendelve, mely A­k­s­z­a­­k­o­v különös támogatásának örvend. A pétervári pánszlávok szörnyen bíznak a szláv ügy sikeré­­ben. Szerintük az 1882. év szintén nagy esz­tendő lesz . A szláv bizottság Popo­vicsot találta legalkalmasabbnak arra, hogy mint bandavezető a drinamenti felkelőkhöz csat­ra és fegy­verrel mintegy 150 W bandát fog toborzani s megkezdi vele szerb részről a guerilla-harczot. A moszkvai sztratégák­­nak az az intencziójuk, hogy a bandák apró csa­patokra oszoljanak s csak annyi erővel rendel­kezzenek, a­mennyi elegendő arra, hogy fenntart­­hassák magukat, a­nélkül, hogy ama vidék él el­emész­tenék n­em tartózkodnak a végkép föl- I * ! A boszniai hivatalos lap ma érkezett szá­mában két rendeletet találunk, melyeket fordításban közlünk. Az egyik így hangzik alább­­ ám­í tófozott, liciix lehet kételkedni. Az orosz politika megmarad és meg is fog maradni azon az ösvényen, mely világosan megjelöltetett és határozottan megfelel a legmagasabb akaratnak.“ „Minthogy több ízben fordult elő az az eset, hogy a brodzeniczai vasúti vonal vágányait kövekkel rakták tele, hogy a vasúti vonatot ki­zökkentsék és szerencsétlenséget idézzenek elő.­­ ö császári és apostoli királyi fölségének reám­ bi­­­­zott meghatalmazása alapján elrendelem, hogy a " ki a Boszniában levő vaspályákat s az ezek for­galmához szükséges épületeket, járműveket és­­ szerszámokat gonosz szándékból megrongálja,­­ vagy a vasút forgalmát megakadályozza, vagy gonoszságból olyasmire vállalkozik, a­mi a for­galomban levő vasutak biztosított forgalmát meg­akadályozza s a miből azon emberek életére, egészségére, vagy a vasúti forgalmi eszközök s a szállítás alatt levő javak épségére veszedelem támadhat, ezentúl rögtön biróságilag halállal fog büntettetni s az ilyen bűnöst a tett színhelyéhez legközelebb eső haditörvényszék el­járására bízom. A ki ilyen vétkest tetten ér s a hatóságnak átad, vagy ilyenről jelentést tesz és bizonyságokat szolgáltat a hatóságnak, 100 o. é. forintot kap jutalmul. Szarajevó, 1882. feb­ruár 13. Az országos kormány főnöke helyett Stranszky, altábornagy. A második rendelet itt következik : „Tud­tár­a adatik mindenkinek, hogy a parancsoló tá­bornok s az országos kormány főnöke általában megtiltja az okkupácziós területről való katonai­­ hírek közzétételét s elrendelte, hogy mindazok az egyének, kik a Boszniában és Herczegoviná­­ban érvényes büntető törvény 339. §-a ellen vé­tenek, vagyis az okkupácziós területről katonai híreket közölnek, további intézkedésig a cs. kir. hadi törvényszéknek adassanak át a vizsgálat meg­­­ejtése és megbüntetés végett. * BéC8, febr. 22. (Hivatalos). A pr­a­­ezai helyőrségi­ parancsnokság azt jelenti febr. 18-án, hogy az oraviczai hán felől felkelők közelednek. A ranjonkulari előőrs az­nap este, mintegy 60 felkelő által meg­támadtatok, csapataink elűzték az ellensé­get. A portyázó csapatok febr. 19-én az oraviczai hánig nyomultak elő, a­honnan a felkelők eltávoztak. Estefelé a külső őr­járatok néhány lövést váltottak az el­lenséggel , részünkről nincs veszteség. A tarcini és konyh­ai helyőrségi parancsnokságok"azon jelentése következté­ben, hogy a Szepei vidékről való le­kelők az Iván-Planinán át vezető út biztosságát veszélyeztetik, a katholikus lakosságot ter­­rorizálják és a környéken rablásokat kö­vetnek el, a szerajevói főparancsnokság megfelelő intézkedéseket tett. — Tirnová­­ból febr. 20-iki kelet alatt jelentik, hogy nyugati és déli irányban a felkelők cso­portosulnak. — Tirnovában, Focsában és Szerajevóban február 20-ikán nagy hó Mostar, febr. 22. (Az „Egyetértés“ tu­dósítójának távirata.) M­e­s­ar­i, Glaha és Gra­hov­i lakosai községeik vénei által loyalitáauk­■ - nak adtak kifejezést. Metkovitz, febr. 22. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) A póstako­■ csit, mely innen vasárnap elindult, a t­o­■­s­o­v­i­c­i melletti erdőben rablók t­á­­­­madták meg és kifosztották. ■ Egy nemsokára arra czirkáló zsaoolárőrjá­­­­rat megtalálta a postakocsisnak, a posta­­i vezetőnek és a kíséretet képező két gya­lulTM innának rn é. ff m fi Ifi et h­o­r ±­t­e_S­angzo küldemények értéke legfölebb 800 vagy 1000 frtra rúghat. ' . Szerajevo febr. 22. (Az „Egyetértés“­­ távirata.)I Pol Gor.: A boszniai mohamedánok közt uralkodó kivándorlási mozgalom határozot­tan szűnő­félben van. A kivándorlás fő okát ter­­rorizikus hírek képezték, hogy a mohamedánok házait felgyújtják. E ti­ket görög orthodoxok­at terjesztettek, hogy a kivándorló mohame­ i­dánok javait potom áron magukhoz ragadhassák. . A naponkint érkező katonai erősítések a teljes bizal­­­­mat ismét helyreállították. Az összeírói előkészüle­tet folytatják, s most már a lázadás színhelyével ha­táros kerületek lakossága is kezd tudakozódni, mily czímen volna a felszabadítás bejelentendő stb. Eddig egy kerületi hatóság sem hagyta el szék­helyét s egy helyőrségi állomás sem veszett el A nyugalom és rendszeresség, mel­lyel a köz­­­­­gazgatási kar tovább működik, szintén befolyást gyakorol a lakosságra. J Czetinye, febr. 22. (Az „Egyetér­tés"­ tudósitójának távirata.) Az a magas vendég, kit ide vártak, ma megérkezett. E magas vendég azonban nem Szkobelev tábornok, mint a keringő hirek után je­lentem, hanem Popov orosz ezredes, aki az orosz ez­ártól ajándékot h­o­­zott Nikita fejedelemnek. Az ajándékot két értékes cserkesz-mén képezi, melyek közül az egyiket ma valószínűleg agyon fogják lőni, mert útközben Cattaro és Czetinye között takonykórba esett és menthetetlen. Popov ezredes a fejedelmi kastélyban szállt meg. Zágráb, febr. 22. (Az „Egyetér­tés“ tudósítójának távirata.) Zágrábon ke­resztül egy szerb küldöttség van útban Bécs felé, melynek tagjai egykor felkelő vezérei­ voltak. E küldöttségnek az a fel­adata, hogy az uralkodó színe előtt ismé­telje Bosznia szerb lakosságának ama kí­vánságait és panaszait, melyeket az 1878 év deczemberében feliratba foglalt. E kí­vánságok a következők: engedjék meg, a hivatalos fogalomban az ország nyelvét és a czirill betűket használhassák, leformálják az adórendszert, szabályozzák a K­ecinát és Desetinát, szervezzék a ke­­lti egyházat, bízzák az ország közigazga­tásai olyan férfiakra, kik jó szívvel van­nak a nemzethez, az ország szokásait és viszonyait ismerik E kívánságok teljesíté­se fejében nemcsak általános meghódolást igér a küldöttség, de azt is megfogadja, hogy a boszniai szerbek mindenkor törhe­tetlen hűséggel ragaszkodnak a monarchiá­hoz és a dinasztiához. “ Lapunk második mellékletének tartalma : Eötvös­­ Károly beszéde. Tárcza: A véres rózsák. A szép Alfonz. t — Személyi hirek. Ő felsége ma reg­ a­gél Bécsben Albrecht főherczeget és gr. By­ ®­land­t-R­h­e­i­d­t közös hadügyminisztert fogadta. ^ __ Albert monacói herczeg holnap érkezik d Bukarestből Bécsbe. — Gr. Teleki S­án­­­­dor, ki pár napig Kolozsvárit időzött,­­ visszatért Budapestre, hogy Munkácsi Mi­­­­hályt üdvözölje és Munkácsra is lekisérje. ] _ Tichmener orosz tábornok pár­­ napi bécsi időzés után Bécsből Varsóba utazott vissza. — Wilczek Luciette grófnő, Wilczek János leánya, a Hohenlohe herczegi bálján el­ájult s azóta aggasztóan beteg. — T­haly Kál­mán a pozsonyi tanitó-egylet kérelmére közelebb felolvasást tart. — Agyonütött bíró. Verpeletről írják lapunknak e hó ,21-ikéről: Farsangkor általános szokás a népnél a három napos táncz. Ilyenkor aztán természetesen a bornak sem szabad hiá­nyozni, minek következése az pedig a verekedés. így történt ez ittasság, ennek Also DebrőD, hol a bírót annyira összevertek, hogy életéhez semmi remény. Hét legényt, mint íeczinkost, már el is fogtak s a helybeli szolgabirósághoz kisérték. A biró csiliz­ni akarta a verekedőket s ezzel haragította magára a büsz legényeket. — Nihilista katonatiszt. gomból írják lapunknak : Annak idején Eszter­említve volt, hogy a 26-ik tartalékezred egyik hadna­gyánál nihilista­ iratokat találtak, a hadnagyot rögtön letartóztatták s ellene a vizsgálatot meg­indították. Katonai körökben izgatottan fogadták a letartóztatás közlését s talán ép ez eset nyil­vánosságra hozatalának köszönheti Jungbauer hadnagy, hogy a pozsonyi hadbíróság a vád alól fölmentette. Beszélik, hogy Jungbauer sázzal bo­­szulta meg magát, a miért ellene vizsgálatot ren­deltek el s letartóztatták, hogy ez idő alatt a magyar nyelvet teljesen elsajátította. — Tűzvészek. Bükkön, e hó 19-én, mint lapunknak e hó 21 ikéről írják, roppant tűzvész pusztított. 17 ház és számos gazdasági épület esett a lángoknak martalékul. E hó 20 án pedig, a legnagyobb szélviharban, tűz támadt Felsőőrön (Vas megyében­) a legnagyobb igyekezet, emberfölötti megerőltetésnek sem sike­rült a dühöngő elemekkel daczolni. A vihar a község egyik végéről a másikba szórta a szikrákat. A nép azon vette észre, hogy ott ég, hol legkevésbé gondolják. Kétségbeesett mindenki, hogy egyet­len ház sem menekül a 600 házból álló község­ből. A vihar egész nap dühöngött s a tűz egész nap pusztított. Másnap látták csak, hogy 150 ház porig égett. Nagy nyomorúság ütött tanyát, a legmódosabb emberek váltak koldusokká egy­­ nap alatt. A tűz, mint e hó 22-ikén este lapunk­nak távirják, máig sem aludt el egészen. Ember­élet is esett áldozatul. Töméntelen sok barom­­ veszett oda. A kár oly tetemes, hogy hamarjá­ban nem is lehet körülbelül sem meghatározni nagyságát . Egy erdész vége, hogy a Konopy Sándor birtokán Aradról írják, Konopon, az ottani erdész, lopott tárgyak keresése végett egy oláh gazda házába ment s a gazdával vitába elegyedett, mely szomorúan végződött. A gazda ugyanis egy másik parasztgazdát s több házbelit­­ szólított elő, kiknek segélyével az erdészt agyon­­ verték. Az erős erdész és a támadók közt erős­­ dulakodás fejlődött, de végül úgy halántékon vágták, hogy szörnyet halt. A gyikosokat el­j Waschauerre vonatkozólag újabb részletek nin­csenek. Minden körülmény oda mutat, hogy a­­ gyilkos lelkiállapota minden kétségen felül áll ügyessége is volt annyi, hogy a mérgező szert el­­ő készíthette. Wasehauer nem tartozik a megrögzött bűnösök közé s voltaképen öngyilkos akart lenni, csakis a tételem, és áldozatul esett . Balogh Katinak a hörgése vitte a kétségbe­­­ esett lépésre, hogy a lány gyilkosa legyen. Bé­csi jogászkörökben nagy érdekkel várják a vizs­­gá­atot és a per folytatását. Znaimból távírják, hogy minél inkább bizonyossá vált Waschauer bűnössége, annál inkább kétségbeesett rokon­­­­sága. Eleinte mindent ép tisztázni akarták, rög­eszméket fogtak a fiatal emberre, de nem segite­•­hettek. Itt megemlítjük, hogy Steiner Kata­lini, ki is a*cgh Kati állítólagos gyilkossága miatt 6 évre volt elitélve s Mezericsben volt börtön­ben, tegnap ideiglenesen szabadlábra helyezték. • Valószínűleg teljesen is visszanyeri szabad­ságát. • Idevonatkozól­g a következőket rá? Írják lapunknak Béc­sből: Balogh Kati gyilkosság és a Steiner és Waeehauer esete alkalmasdr a képviselőház holnapi ülésén dr. R­o­s­o­n indítvá­nyozni fogja, hogy elvben az ártatlanul elitélt egyének érdekében s kárpótlása végett mond­ják ki, hogy hivassék föl a büntetőtör­vény tárgyában kiküldött bizottság, hogy eset­leg egy emez elvnek megfelelő s kifeje­zést adó törvényjavaslatot dolgozzon ki. Rosen indítványa így hangzik : A bü­ntető törvény­ bizott­ság felhívatik megvitatására annak, hogy mily módozatok alatt nyerhetnek ártatlanul elitélt egyének, vagyonban és egészségben szenvedett veszteségekért kárpótlást s ez iránt a háznak jelentést tegyen és esetleg törvényjavaslatot ter­­jes­szen elő. — Adakozás. A balaton-fü­redi „szeretetbá^“ ja­vára „K. C.“ név alatt egy körmöczi aranyat kapott szerkesztőségünk. Rendeltetése helyére juttatjuk. Rövid l­krele. Az újpesti kikötő —■ mint mai irtuk teljesen kiszáradt. Most négy kotró­gép tisztítja, hogy tavaszkor a hajózás ismét megkezdődhessék, ami oly nagy munka, hogy aligha fog sikerülni e négy gép legnagyobb te­vékeny­ségének is. — Vonatkésések. A tegnapi estek­ miskolczi személyvonat­a nagy 36 perczet késett. — A déli vaspálya szél miatt ma reg­geli 212. számú vonata a szélvihar miatt 1 óra 20 pereznyi késedelemmel érkezett a fővárosba, — Oroszországban a szeszes italok élvezete oly nagy, hogy átlag minden emberre l­akó pálinka és öt­­ l­akó sör esik évenkint; városban minden 120 emberre esik egy csapszék, falun 250 em­berre. "öngyilkos agg. Hermann József 70 eves özvegy maganző ma reggel 1­.5 órakor Dossewfly­­utcza 21. szám a­atti lakásán az I. emeletről Öngyilkos­­sági szándékból leugrott az udvar kövezetére és azonnal szörnyet halt. Valószinüleg életuntság vitte e végzetes lé­pésre, mert igen rendezett anyagi viszonyok között élt. Holttestét a Bókusba szállították. = Sikkasztás: Standinge­r István kő­­faragósegéd te­gnap Hub­er János korcsmáros kárára történt 96 frtnyi összeg eltizkasítása után megszökött. m To­T 1 * 1­6­1­1 0­8­8 s 6, t- Bálint Anna csur­gói (Fehérmegye) szül. 40 éves O Budán Lajos-utcza 1ST. sz. a. iarco takarítónő, az éjjel nagy lelkendezve megjelent a főkapitányságnál és elbeszélte, hogy a külső nádor­­utczaban levő részvényházi korcsmában Pesti János ko­vácssegédet, kivel ő már 13 év óta vadházasságban él, tc ° lL1:e,Ui“egtá,"a,Uftk az­ Srt’ msrt a részvénygyárból a Sehlik-iále gyárba szegődött el. — A megtámadók egyike Pestit egy késsel meg is szurkálta és azután a korcsmá­ból az utczára dobták. A jelentés folytán egy rendőr azon­nal a helyszínéi v ltatott, de »éma a megtámadottat, sem a támadókat nem találta stb. Wohlmuth korcsmáros pe­dig minden felvilágosítást vagy utbaigasítást megtagadott, a­mennyiben azt állítja, hogy korcsmájában semmiféle megtámadás vagy verekedés nem történt A rendőr to­vábbi kérdezősködésére egy szőke fiatal­ember jelent meg és a rendőrt kiutasította a korcsmából, sőt veréssel fenye­gette, ha nem távozik. A rendőr távozott és jelentést tett a központban. Erre B­o­t­k­a kapitányi biztost küldték ki, a­ki szintén nem talált a korcsmában senkit se, hanem lefoglalt egy kést, mint korpás deliktit, melyről a korcs­­márosné azt állitá, hogy ez Pestinek a kése és Pesti szúrt volna meg egy nőt vele és aztán a Margit-hid fe­m távo­zott. A zavaros ügyben a vizsgálat erélyesen folyik. _ _ Szerelmi tragédia Naczler Alajos, Kneg­­ler aranygyárosnál alkalmazott 26 éves aranyműves mint­egy másfél év óta viszonyban él Goldmann Sámuel németi utcza 39. szám alatt lakó hordár 40 éves nejével. A férj körülbelül egy év előtt rájött a dologra s ez időtől fogva folyton szemrehányásokkal illette sőt több ízben meg is verte nejét. Tegnapelőtt Naczler és az asszony elmentek együtt sétálni, majd betértek egy kávémérésbe s ott Naczler az asszony panaszkodására esküvel felfogadta, hogyha Goldmann még egyszer rá meri tenni a kezét, vele gyűlik meg a baja. 7 órakor haza mentek; Naczler elkísérte az asszonyt egész a kapuig, azután a kapu előtt lesbe állott és várta, hogy megfogja e Goldmann a felesé­gét támadni. 8 óra tájban csakugyan hallott Goldmann lakásából veszekedő Hangokat, majd egy éles női si­kolyt , mire a nála rejtegetett kést kirántva zse­béből , bosszútól lihegve rohant fel a lépcsőkön , s midőn Goldmann szobája ajtaját ezen szavakkal: Hol az a rabló, hol az az asszonygyilkos ? — fel akarta rántani, lépett ki azon Sebőn Róza 16 éves hajadon és a dühétől elvakított Naczler felemelte kését, a leány arczába mártotta, úgy hogy ez vértől borítva, menten összerogyott. A Naczler által hallott heves szóváltás nem a férj és feleség, hanem az asszony és a nála lakó leány között történt, Goldman pedig ezalatt lent beszélgetett a­ házmesternél. A zaj hallatára mind a ketten felsiettek és az összecsődült lakók segítségével Naczler­t lefegyverez­ték. Mialatt többen a vérében fetrengő leányhoz siettek, Naczler egész nyugalommal karon fogta G. nejét és el akarta vezetni, azonban ekkorra már odaérkezett egy rendőr és Naczlert bekísérte a rendőrségre, honnan gaz­dája jótállására szabadon bocsátották. Munkácsi itthon. A k­épzőm­ű­vésze­k tegnapi es­télyéhez kiegészítésül még a következőket írhatjuk: Volt lakoma, voltak különböző tréfás elő­adások és olyan jóízű táncz, mint kevés alkalommal. Az egyik teremben czukrászat volt felállítva,a m­ásik helyiségben „Makkhetes“ csárda vidám vendégek­kel, a harmadik helyt produkcziók. K­a­s­s­ay a­­ népszínház derék komikusa Bartók Lajos néhány­­ tréfás versét Bismarckról, Bontouxról stb. adta elő verkli kíséretében. A rajzokat Vastagh György készíté­s nagyban hozzá­járult a költő és színész si­keréhez. Majd dr. Á­g­a­i finom paródiával adta elő Strausz néhány walzer részletét, bemutatta, ho­gyan játszik Rácz Pali, hogyan dirigál a né­met karmester.­­ A lakoma igen érde­kes volt: Munkácsi felé fordult minden figyelem, ki a gazdagon terített asztal­­főn ült Li­get­inével és Hark­án­yi Frigyes­­sel. Keleti Gusztáv jóizü felköszöntöt mondott Munkácsira, ki viszont igen kedélyesen válaszolt, kijelentvén, hogy minél jobban elárasztják a ki­tüntetésekkel, annál jobban elapad a szó benne , azért csakis annyit mond : „Isten éltesse a magyar festőket!“. A mulatságok különböző változatairól gondoskodva volt, mindenki ott időzhetett, hová leginkább vonzotta szive. Legnagyobb rész a vidám tár­czonokat nézte, kik ugyancsak megper­ditették tánczosnőiket. A körmagyart is bemu­tatták Munkácsaiénak, kinek férje magyarázta e táncz magyaros szépségeit. Az andalgó, to­­borzó és friss egyaránt megnyerte tetszését. Mun­kácsi Mihály és neje reggel három órakor hagyta el az ünnepélyt, a többiek, leg­öbben, egész reg­gelig maradtak. •f. Munkácsi Mihályt a tegnapi jelmezes­tály annyira kifárasztotta, hogy csak egy óra körül hagyta el ágyát. Ott volt már ekkor elfo­­gadótermében az „uzman“-ról nevezett beteg­­segitő egyesület küldöttsége, hogy átadja a mes­ternek az oklevelet, mely őt az egyesület hisz ----1 -­o-----­­niczky Lajos volt a szószólója s a megtiszte­lés fejében csinos összeggel járult az „Ozmán“ egyesület alaptőkéjéhez. A mester nagy érdeklő­déssel tudakolta az egyesület czélját, működését a igen barátságosan beszélgetett a küldöttségnek minden egyes tagjával. E tisztelgés után P­e­r­­laky Kálmán, a képzőművészeti társulat igaz­gatója látogatta meg a művészt. Később a „Hun­gária“ ebédlőjébe mentek mindketten s ott kül­dötték el villásreggelijöket. Dé után Ipolyi Arnold kereste meg a mestert. Ott találta nála Perlaky Kálmánnét és Li­e­b Károlyt nmével. Négy óra tájban ko­csira ült a művész Ipolyi püspökkel s elhaj­tatott otthon ennek lövész utczai lakására. Munkácsiné maradt Perlakyné és rokonai társaságá­ban. Miután a mester Ipolyi Arnoldtól vissza­tért, Radvánszky Béla báró látogatását fogadta, ki a XVI. és XVII. századbeli magyr­r családi életről irt három kötetes munkájával ked­veskedett neki. A tudós főúrral egyidejűleg volt a művésznél Radvánszky Géza báró is s Mun­kácsi megígérte mindkettőjüknek, hogy viszo­nozni fogja látogatásukat. Szapáry Gyula gr­óf pénzügyminiszter szintén ott volt ma délután a mesternél s kivüle még Gaál Jenő országgyűlési képviselő és Juszt Zsigmond látogatta meg. A reggeli órákban, még mielőtt felébredt volna a művész, Lipthay Kornél, legif­abb gróf T­e­l­e­k­y Domokos, idősb F­i 111­e­r Dezső, ki Tatáról jött a fővárosba, KauBer József műépítész, Pállik Bála és Valentiny János képiró hagyta nála névje­gyét. Ez utolsó Nádasd-Ladányról érkezett s több év múltán most látta volna először művész barátját, de nem beszélhetett vele, s holnap már haza távozik, hogy egy nagyobb festményébe, „A leczkeadás“-ba belefogjon. Pállik is, Valen­­tiny is pár tréfás tort hagy ak hátra a nagy művésznek. A művésznél tegnap küldöttség tisztelgett a nemzeti színház részéről O­d­r­y Lehel vezetése alatt. Odry előadta, hogy a nemzeti színház tagjai elhatározták, hogy az ő festményének meg­vételére színi előadást fognak rendezni, igen óhajtanák, hogy az előadáson a művész nejével együtt jelen legyen, mire él fogva meghívta őket az előadásra és kérte, hogy annak napját a mű­vész határozza meg. Munkácsi a k­üldöttséget nagy szívélyességgel fogadta, megköszönte a megtisz­teltetést és kérte a tisztelgőket, hogy az elő­adást, ha lehet márcz. hó 7-én rendezzék, a­men­­nyiben ő arra az időre már vissza fog érkezni Mun­kácsról Budapestre. ír. művész a küldöttség távo­zásakor, annak minden egyes tagjával szívélye­sen kezet szorított. E szerint tehát a kép meg­vétele javára rendezendő előadást jövő hó 7-én tartják meg és pedig a budai várszínházban. Az előadandó darab Vár­ad­y „Iskariotes“e lesz, melynek tárgya nagyon időszerű. Ez előadásnak az érdekességét fokozni fogja az a körülmény, hogy a Pilátus előtt lefolyó törvényszéki jelenet — mint már említettük — teljesen Munkácsi eszménye után lesz csoportosítva. * Tegnap Munkácsit egykori tanítványa, az Erdélyi Teleki gróf kisasszony is megláto­gatta. A művész rendkívül megörült a viszontlá­­ásnak és nem győzött eleget beszélni egykori anitványával a „régi jó időkről“. Midőn a gróf ÚJDONSÁGOK, “■= febr. 22 iá, «í.üThí apun­k­­e,80x '"'Őriének tartalma: Országgyü­­lés. Színház, művészet. Fővárosi ügyek. Törvényszéki zsar­nok. Kivonat a hivatalos lapból. Vidék. Közgaffig­liaasazuny Munkácsitól távozott, a Művész a je­­en voltakhoz fordulva némi büszkeséggel mondá: ,Ez volt az én legjobb és legkedvesebb fairt lányom“. Munkácsi Mihálynál ma délelőtt a budapesti asztalos ipartársulat küldöttsége tisz­telgett. Madary Gábor az ipartársulat elnöke átadta a díszoklevelet, mel­lyel Munkácsi a tár­sulat tiszteletbeli tagjává választatott. Madary a következő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt művész hazánkfia! Mint a budapesti asztalos ipartársulat küldöttsége jelenünk meg ön előtt , hogy azon koszorúba, melyet a fő­város többrendű polgára, hazafiui és művé­szeti érdemeinek elismeréséül kötött, mi is egy szerény levelet fűzzünk. Engedje meg mélyen tisztelt művész hazánkfia, hogy az ipar emberei is kifejezhessék ön előtt tiszteletüket, mert jól esik szivünknek tudni azt, hogy­­ az a férfi, kit ma a főváros ünnepel, midőn az élet rögös pályájára lépett, a mi szerény ipar­águnkat választá annak eszközéül s csak ma­gasra törekvő lánglelke nem engedte, hogy az egyszerű gyalu szarva mellett maradjon, hanem küzdjön tovább. Minő eredménynyel, azt ma már tudja a művelt világ, s épen ezen érdemnek elismeréséül a budapesti asztalos-ipartársulat önt, mint egykori szaktársát, tiszteletbeli tagjává választá, melynek bizonyítékául ez oklevelet van szerencsém azon kérelemmel átnyújtani, hogy azt tőlünk elfogadni és bennünket édes otthonában is becses emlékében megtartani szíveskedjék. Ne­künk pedig csak az az egy óhajtásunk, hogy a magyarok Istene Önt a magyar haza büszkesé­gére még sokáig éltesse.“ Mu­nkácsi Mihály meghatottan köszönte meg a küldöttségnek figyelmét, hogy ő reá is gondoltak; a küldöttség a minden tagjával kezet szorított, megígérvén, hogy mindig emlékében fogja tartani a budapesti asztalos* ipartársulat tagjait­. A Harmónia társulat ma este Hun­­­­kácsi Mihály tiszteletére fényesen sikerült hang­versenyt rendezett a Hungária dísztermében, mely zsúfolásig megtelt fényes és elegáns közönséggel. Munkácsit és nejét Bakay Ede vezetése alatt álló 3 tagú küldöttség­ hívta meg s 14 10 órakor meg­­­­jelentek az ünnepeltek. A közönség harsány él­emmel fogadta, mikor a terembe beléptek Munkácsiné­­nak a rendezőség pompás fehér és piros kamé­liákból meg gyöngyvirágból kötött virágcsokrot nyújtott át. A hang­verseny műsorosat­áinak első­ számát V­á­r­a­d­y Antal szava’iár­a töltött be. Várady az által a Munkácsihoz irt ódát szavalta el nagy hatással, mely a közön­ség zajos tapjaiban nyilvánult. Aggházy Kárly és Tomka Ferencz négy késre Liszt magyar ro­ham indulóját adták elő fényes sikerrel. V ánna Hegyi Aranka lépett a tribünére, s Erkel Elek „Székely Katalin“ czimü ope­­rettejéből két áriát énekelt pompás ízléssel s a közönség perczekig tartó tapsokkal tüntette ki a művésznőt. Ney Dávid a nemzeti színház tagja Erkel Ferencz „Magyarok Istene“ czimü gyönyörű szerzeményét énekelte el, a mely után a közönség többször kihívta. E közben megérkezett Liszt F. A ma esti ó gr. Zichy Géza társaságában jelent meg, s a kö­zönség felállva éljenzéssel fogadta. Aggházy Károly az általa szerzett „Munkácsi nótát“ adta elő általános tetszés között, s azután a szerze­mény hangjegyeit átnyújtotta Munkácsinak, ki azt köszönettel fogadta. Maleczkyné Szabados Károly „Si vous eavier“ kezdetű dalát és Huber Károly „Udvari bál“ czimű új dalművének egy igen kedves áriáját éne­kelte el zajos tapsokat aratva, végül: Hegyi Aranka egymásután négy népdalt énekelt el Hiz­­zel és zamatos kedél­lyel. Minden dal után fölhsrsant a zajos taps. Munkácsi és Liszt minden ű , kYuu,'Xu‘v .^Hsaikkal. A b­illcW verseny »[jll orakor ért véget. Ott voltak a már említetteken kívül : Reökné, Munkácsi rokoné Csukássy Józsefné, dr. Balogh Tiha­­mérné , R­á­k­o­s­s­y Jenőné , 11­u­b­e­r Károlyné , B u 1 y o v s z k y L hí , \ U. rányi Korénia, dr. 8 eb ni­ere­r A­dáme Aggházy Károlyné és Gyuléné, Virady Adtamné, V­ö­r­ö­s­s Pálné, R­e­i­v­e­y Laur/ Reiner Lima és Gzella, Komárom­y Ma­riska, Hu­bay Aranka s még i­gen sokan. Hangverseny után a jelen volt közönség az alsó étterembe vonult, a­hol vacsorához éitek. Mintegy 200 egyén foglalt helyet az aszta­lok körül. Az asztali­n Munkácsi ült Li­s­z­t mellett. A pohárköszöntők sorát id. Á­b­r­á­n­y­i Kornél nyitotta meg, Munká­siért ürítvén poharát. Várady Antal a két legnagyobb magyar művészt: Munkácsit és Lisz­tet éltette az előbbi hangban, (az oratórium) az utóbbi képben alkotta meg Krisztusról a legra­­s­mekebb művet Kacziányi Géza Munkáimét a jelen evő hölgyeket éltette. Ezután Mun­kác st állott fel. Ó, úgymond, Liszthez akar szólani, de minthogy ez nem érti jól a magyar nyelvet, tehát olyan nyelvet fog haszrálni, amelyet mindenki megért, a­mely szívből jó és szívhez v­­zel megcsókolja a mestert. S a két nagy férfin ös­­­szeölelkezett s kétszer megcsókolta egym­ást. Viharos éljen tört ki e jelenet után a a lelkesedés zaja csak perczek múlva csen­desedett le. tízentirmay Német Já­nos végül hatásos beszédben Munkácsit él­tette. Rácz Pali bandája e közben pompás magyar népdalokat húzott, majd később ifjabb Rácz Pali néhány barna legén­nyel együtt az asztaliéhoz ment s Munkácsinak a fülébe húzta a „Csak egy kis lány“ kezdetű népdalt olyan tem­póban, a­hogy Munkácsi dirigálta. Egyszerre csöndet intett, s azt mondta, hogy most ő haj­landó bemutatni művészetét a zene terén és el­kezdett hegedükiséret mellett valóságos magyar pusztai bravourral­­ fütyülni. Akár csak a ti­­minkó, úgy hangzott a nagy teremben a gyom­ári fütty, melynek finom trillái bámulatosan pat­togtak. Liszt a legnagyobb zongoraművész, teljes méltánylással hallgatta az ős eredeti s bizonyára legtermészetesebb zeneművészetet, a közönség pedig leírhatatlan lelkesedésbe tört ki; a viharos taps­­ csak akkor csöndesedett le mikor Munkácsi újabb dalra gyújtott s tovább fütyölt. Valamivel 12 óra előtt a társaság e­lkelt az asztalok mellől s visszavonult a felső terembe a­hol fölgyujtották a gázlámpákat és kedélyes tánczvigalmat rögtönzött a lelkes rendezőség. •fi Az irók és művészeknek a művész és neje tiszteletére holnap azaz csütörtökön a sa­ját helyi­ségeikben rendezendő estélye az eddigiektől nagyban eltérő lesz. Mert míg az eddig adott es­télyeken mindenki, vagy legalább idegenek is, a­kik a díjat megfizették részt vehettek, addig ez az estély teljesen zártkörű lesz, melyen csakis i­or és művészek lehetnek jelen. Mindössze 100 je­gyet adnak ki. A nagy terem felső végén emelvény lesz felállítva, melyen felolvasni , szavalni és énekelni fognak. Az estély műsorát, miután nem­ lesz nyilvános, nem teszik közzé, annyi azon­­ban mégis kiszivárgott a program­­ból, hogy Jókai Mór felolvasni, Szász Károly szavalni és Bl­a­h­a Lujza asszony énekelni fog. Az elő­adás után a társaság az étkező­termekbe vonul.

Next