Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-11 / 42. szám

iótyisítjük, az ország örvénybe sültyed. Ekeit fel nem adta. (Egy hang a szélső baloldalról: Csak szegre akasztotta! Derültség!) Ezután így folytatja: Azt kérdeztem magamtól okos és eszélyes, embere az. (Derültség a szélső baloldalon. Éljen meg a jobb oldalon,) a­ki egy bizonyos czél felé törekedvén látja, hogy az 111, melyen halad, örvénybe, gödörbe vezet és merev következetességből belemegy a gödörbe ? Vagy az ő az eszélyes ember, a­ki észrevéve, hogy az az út hová vezet, így szól: „Visszaté­rek. Megkerülöm.“ (Derültség a szélső balol­dalon.) Tartoztam ennek kijelentésével a t. képviselőháznak, tartoztam önmagamnak, tar­toztam választóimnak, kik előtt nyiltan elmon­dottam ezt és a kik engem ennek elmondása után küldöttek ide (Éljenzés a jobb oldalon), tehát választóim e tényekkel nézeteimet jóvá hagyták. (Helyeslés a jobb oldalon. Mozgás a szélső bal oldalon ) Azt is megengedi, hogy még egy me­­tamorfosison mehet keresztül,­­ ha ugyanis a haza java ezt megkivánja. Elnök megjegyzése után Polonyi Géza né­hány s­zóban ráhnzol Körösinek. Pauler Tivadar igazságügymin.: Elfogadja ipolonyi határozati javaslatát, mire a ház a 2 ik rovat eszmét „P 6 11 ék“ helyett „fizetés­f­e­l­e­m­e­l­é­s­r­e“ változtatja. A „fegyintézetek“ tételénél felszólal: Szederkényi Nándor: Midőn a büntető tör­vénykönyv és ennek következménye, a kihágá­sokról szóló törvény meghozatott, akkor úgy a ház, mint a kormány az országban meglevő in­tézmények mindegyikét nem vette kellő figye­lembe. A törvény megalkotásánál azon meglevő intézmények, melyek részint a társadalom útján, részint másként községek útján bizonyos preven­tív és rendőri intézkedésekre létrehozattak, egé­szen ignoráltattak, és midőn e törvény életbe­­ e­­jtett, akkor tűnt­ ki, hogy m­a nagy fontosságú intézmények egészen alap nélkül állanak, a tör­vény azok létezését meg nem engedi. Ez a dolog­házi intézmény, mely Magyarország több vi­dékén, több városában igen szépen virág­zásnak indult, és a­hol létezik, a társa­dalomnak, a közerkölcsiségnek valósággal ál­lásos intézményévé lett.­­ Ezek egyike a budapesti, másika az Eger városi dologházi in­tézmény. A kihágásokról szóló törvénynek csak egy szavába került volna, hogy ezen intézmé­nyek fennmaradjanak a társadalomnak, az élet­nek, mert ha az államnak kötelessége is a re­­presszív intézkedés, azért ne vonjuk el a társa­dalomtól annak lehetőségét, hogy maga köré­ben preventív intézményeket létesíthessen. A tár­­sadalom igyekezett preventív intézményeket lé­tesíteni, felállította a dologházakat,“ hogy az el­­züllött exisztencziák, kik ma kérésre nyújtják kezeiket, de holnap lopnak, rabolnak, azok­ban rendőrileg elhelyezést nyerjenek. Vál­jon azon szakasz alkotásánál, a­mely arról szól, a­kik a munkakereseti kedvet vagy akara­tot kimutatni nem képesek, 8 napi fogsággal vagy esetről esetre 1 havi fogsággal bün­tettesse­nek, nem lehetett volna beilleszteni ezen sza­kaszba azt ,vagy a­hol dolgozó házak vannak, oda küldessenek.“ És ezzel meg lett volna mentve Magyarországnak egy szép, nemes, igen humánus intézménye, a­mely ma a törvény életbelépteté­sével bezárva van, bezárva van Budapesten, be­zárva van Eger városában, és mi történt ezen bezárással? Bizonyosan tudomására van az igaz­­ságü­gyminiszternek, hogy ezen törvény életbe­léptetésével Budapesten a dolgozó házban másfél szál ilyen csavargó, tehát a jövendő bűnösje­­lölt foglalt helyet és a­mint a törvény életbe lé­pett, természetes a társadalomnak ezen sajátszerű részét ki kellett bocsátani. Az igazságü­gyminisz­­ter maga is bizonyára megdöbbent a fölött, hogy ezen elzsír­lött egyének kibocsátásával nem ma­rad más hátra, mint rögtön a rendőri börtönökbe vagy Államfogházakba helyezni őket. Ez tény, mert ma már azon elvének, akik azelőtt a dol­gozó házban voltak elhelyezve, a legnagyobb rész­ben az államfogházakban találtatnak, és pedig már nem több, mint csavargók, koldusok, ram­­­bekerülök, hanem mint tolvajok, zsiványok, rab­lók, mert azóta odajutottak, ahol az igazságszol­gáltatásnak őket méltólag fogságra kellett kár­hoztatni. Indítványt ez érdemben, ez alkalom­mal nem akar tenni, ha óhajtotta a háznak és a kormánynak figyelmébe ajánlani ez ügyet. — A „kié Her­mán felállítandó közvetítő, intézeti ala­pítvány“ s fi védelmi tételnél Lázár Ádám a kö­vetkező határozati­­ javaslatot nyújtja be : „Az igazságügy miniszter utasith­atik, hogy addig is, míg az új magyar büntetétS törvénykönyvek, illetve n­. 1878. évi V. és 1879. évi XL. t. czikkek az­ efiin­gi tapasztalatok alapján a társadalmi, erkölcsi és anyagi, rendkívül Hülye­dés­i Viszonyainkhoz képest gyökeresen és alaposan átvizs­gálva átla­gosUtnának * egy mielőbb még ezen üléssza­kon beadandó törvényjavaslat, utján a pénzbüntetésekről szóló idézett törvénycikkek alkalmazásánál általános sza­bályul mondassák ki, hogy az­ ítélő bírák által a pénz­bírságok mindig a családi és vagyoni viszonyok tekintetbe­­vételével alkalmazandók, továbbá, hogy a különben is önköltségükön fennálló közigazgatási bizottságok által kiszabandó pénzbírságok ezen szükségleteik fedezésére for­­dítandók.“ Pintér Tivadar igazságügy miniszter­ felszó­lítlása után a ház a határozati javaslatot vissza­utasítja. Ossnády Sándor: A tanácskozás megszakí­tását kívánja, mert a házban csak 78 képviselő van jelen. A vita folytatása a holnapi ülésre ha­lasz­tozik. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napi­rendjére kitűzetik az­ igazságü­gyminisztérium költségveté­­sének folytatása, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése, a tegnap napirendre kiűzött 82. számú pénzügyi bizottsági jelentés, továbbá­ a kérvények 8. és 9 ik sorjegyeáke, végül a vallás-és­ közoktatásügyi minisz­ter fog felelni U­r­v­á­r­y képviselőnek a Muraköz tár­gyában hozzá intézett interpellácziójára. Az ülés végződik d. u. 2 óra 15 pereskor. Nyilatkozat: A képviselőház f. hó 8.-án tartott ülé­sében Polonyi Géza ké­pviselő úr az egyházi bíróságok­ról szólva, egyebek közt a következőket mondotta : „alig kezdte meg a fővárosban az unitárius egyház­­bíróság­ működését, mivel kezdte azt meg ? Egy báró megismerkedett valami fürdőben egy nővel; a báró törvényes házasságban él; az unitárius püspök telegraf útján elválasztja a bárót anélkül, hogy feleségét meg­idézte volna, és összeházasítja a másik nővel, csak azért, hogy a báró mindjárt a harmadik, negyedik napon meg­haljon.“ Ez alaptalan nyilatkozatra az igazság érdeké­ben, mint a budapesti unitárius egyházközség lelkésze, kötelességemnek tartom nyilvánítani azt, hogy u­n­i­t­á­­rius egyházbíróság a fővárosban k­i­n­c­s és nem is volt soha, tehát működését meg sem kezdhette. Hogy az unitárius püspök telegraf ú­t­j­á­n elválasztott s összeházasított volna nem bárót, de akárkit is, az absolut lehetetlen­ség. Nekünk alkotmányos jogaink és törvényeink van­nak s mi azok szerint igenis cselekszünk, de azok ellen n­e­m. Hogy miért emelte ki épen az unitáris egyb. bí­róságokat oly élesen és tüntetőleg, annál kevésbé érthe­tem, mivel „az erdélyi prot. bíróságok és az unitárius egyh. bíróság­ok” nemcsak­­ egy alapon állanak, hanem például az ev. ref. és unitárius papi székek — kölcsönös megállapodás folytán — egymás feleire nézve jogérvényes ítéletet, is hozhatnak. Miután a prot. egyházak s az uni­táriusok is a házasságot szentségnek nem te­kintik, az országgyűlés, ha jónak látja, eltörölheti az egyb. bíróságokat, s e tekintetben, legalább én azt hi­szem, az unit­riusok legkevésbé lesznek ellenzékek ; de hogy e czélra egy erkölcsi testület kisebbítésében keres­sünk érveket: ez legalább is nem szép. Hogy „a hitet, a lelkiismeretet, az erkölcsöt és igazságot“ hol és mikor tettük „egyenesen gúny tárgyává“ mi, kik épen e .n . aeztes eszméket hirdetjük: ily merész állításra a fenn felhozott alaptalan vád nem elegendő. Igaz, hogy ezt nem­csak rólunk, hanem a szentszékekről s az erdélyi prot. bíróságokról is állítja, de azt hiszem, azok se hagyják magukon. — En­­­nyit az igazság érdekében, mihez csak annyit csatolok, hogy ha a t. képviselő úr vagy bárki más az unitáriusok felöl valamit felhozni szándékozik, méltóztassók ne hal­lomás vagy légbirek után indulni, hanem hozzám for­dulni, én szívesen és őszintén szolgálatára leszek-----­nálunk nincs titok. Budapest, 1832. febr. 9. Demi Károly, unitárius lelkész. Színház, művészet, — A nemzet­i szin­házból. Moliére „Úrhatnám polgára“ már közelebb szinre kerül. A czimszerepet adja Szigeti József, neje Lendvayné, leánya Csillag Teréz, marquisné F­á­y Szeréna, inas V­i­z­v­á­r­y, szol­galeány Vizváriné, a négy mester közül a nyelvmester szerepét Újházi, a tánczmestert N­á­d­a­y, a vivómestert Egress­y, a zene­­mestert Szigeti Imre fogja játszani. A többi mellékszerepet: P­i­n­t­é­r, B­e­n­e­d­e­k L., H­e­­tényi adják. — „0 d­e 11 e“ ből .tegnap volt a rendelkező próba. Játszanak a darabban: N­­e­r­v­e­y Laura, Molnárné, Csilag Teréz, M­árkus Emilia, Nagy Imre, N­á­d­a­y, Halmi. — A Csiky Gergely „Kaviár“-ja csak a jövő hó elején kerül színre. — E. Kovács Gyula e napokban kezdi meg vendégszereplé­sét Szathmárit, a Bényey társulatánál. — G­a­á­l Hermin k. a., az aradi színház tagja, májusban az „Erdő szépé“-ben fog először fellépni a nem­zeti színpadon. — Németh János, a nemzeti színház segédtenoristája április 1-én hagyja el a nemzeti színházat. — Balázs Sándor a „Körösi lány“ szerzője következő nyilatkozatot tesz közzé: Nyi­latkozat : A mai főpróbán megjelenvén, meggyő­ződtem, hogy darabom a „Körösi lány“ sok, egé­szen kiforgató, velem nem is közölt változtatások folytán eredetiségéből annyira kivetkőztette­­tett s annyira egészen más darabbá alakí­­­tott tott­át (az I. felvonásból pél­dául egy szó sem az enyé­m), hogy azt többé magaménak nem ismer­hetvén, a népszínház igazgatóságától vissza­vettem, illetőleg annak előadása ellen tiltakoz­tam. Ha e tiltakozás daczára a darab előadása kihirdettetiték, azt hatóságilag is meg­­kisértendem megakadályozni. Bpest, 1882. február 10. Balázs Sándor. — Hangverseny. Bülow, miután Euró­pát a meiningeniek zenekarával átutazta, Berlin­ben­ Beethoven 9-ik szimfóniáját egy estén egy­másután kétszer eljátszotta, majd Bécsben Brahms­­estélyt rendezett: eljött közénk is, hogy nagy művészetével újra gyönyörködtesse közönségünket. Nagy örömünkre,ezúttal doctor musicae-t nem fitog­tatta a közönség előtt. Nem akart zongoráján tudós előadást rendezni, hogy a­z ujjával nagy zenes­zerzők egész fejlődési menetét lezongorázza. Na­gyon­­ humánus, igazán élvezetet adó programm­ot nyújtott, melyért a közönség végig tartó figyelme és tapsai jutalmazták. A programra első része egy kissé „kaviárt“ adott az élvezni vágyóknak: Brahms­­nak néhány nagyon szép, becses, de nagyon hy­­perszubj­ektív művét, melyek hallgatására igazán „ritka“ hangulat szükséges. Kivételt csak Brahms „magyar változatai op. 21“ képeztek, melyek azonban könnyebb érthetőségük daczára a kissé kimért , hideg előadásban ezúttal nem tetszettek annyira.­­ Ezután csupa könnyebb , gyakran nagyon szép zene kö­vetkezett. Legmelegebben tapsolták S­c­h­u­b­e­r­t egy „improvatu“-jét s „valzer“-ét, melyet Billow igazán elragadó szépen játszott. Legzajosabban Liszt szerzeményeit üdvözölték, valószínűleg tün­tetésből a jelenlevő mester iránt. Szóval gyö­nyörű hangverseny volt, mély hatásra nézve sem­miről sem áll Bülow első két hangversenye mögött. — Munkácsi itthon, Munkácsi bu­dapesti fogadtatása iránt az egyetemi polgárok körében megindult mozgalom vezető bizottsága a következő felhívást intézte az egyetemi polgá­rokhoz : „Egyetemi polgártársak! Egyik első kö­telessége minden nemzetnek, hogy hálás elisme­réssel viseltessék nagy fiai iránt. Különösen kö­telessége a magyar nemzetnek, főleg pedig a magyar nemzet ifjúságának! Hálával kell visel­tetnünk azok iránt, a­kik nemzeti öntuda­tunkat munkásságuk által határainkon belül emelik, de még inkább azok iránt, a­kik a magyar névre a külföldön is dicsőséget és fényt árasztanak. Kis nemzet a magyar nem­zet, s a művelt világ itélőszéke mégis magyart ta­­mar el a jelenkor legnagyobb fes­tőművészéül. Ezt M­u­n­k­á­c­s­i­n­a­k, kitűnő hazánkfiának köszönhetj­ük. A­mit a kard hódít meg, azt az idő elveheti, de a­mit a művészet, az ő művészete vívott ki szá­munkra, azt hosszú századok sem fogják tőlünk elvitatni ! Itt az alkalom, hogy az egyetemi ifjú­ság is lerója végre az elismerés adóját Munkácsi iránt: Gyűljetek össze egyetemi polgártársak, mi­nél nagyobb számmal, hogy tiszteletünk és sze­retetünk nyilvánításának módozatait megállapít­hassuk. Az értekezlet az ősi Witwindisehben (Zöldfa-utc­a és borz-utc­a sarkán) f. hó 11-én d­. u. 5 órakor lesz. Az ideiglenes bizottság.“ —­Csapó Vilmos kamarás a műcsar­nok közvetítésével Wladimir Loa müncheni festész „útmutató“ czimű festményét meghozatta. Ehhez hasonló tárgyat a nevezett művész az őszi kiállításon már adott el. — Sftrah Bernhardt Genua­­ban. A kitűnő franczia művésznőt ért baleset­ről már megemlékeztünk röviden Genuában ven­dégszerepeit s előadás alatt érte utól végzetes baja. Sarah Bernhardt, mikor a genuai színpa­don megjelent, nem nagy tapsokkal fogadták. A „Kaméliás hölgy“ első felvonásának közepén, mikor Armand­-dal van jelenete, ájultan ro­gyott össze. A közönség soraiban nagy volt az izgatottság ; felugráltak az emberek s orvosért kiáltoztak. Ezalatt a művésznőt öltözőjébe vitték s gyógyították. A hosszú szünet dácsára a kö­zönség nem távozott s várta a javulás hírét. Végre előállt a társaság egyik tagja s jelenté, hogy a művésznő azonnal folytatja az előadást. A második felvonás jól folyt, a közönség kitörő tapssal fogadta Saraht. A harmadik felvonásban vérhányán fogta el s lerogyott a pa mlag is. Az asszonyok a színházban sírtak s a férfiak is meg voltak indulva e szomorú jelenet alatt. Az orvo­sok konstatálták, hogy a bajt a hideg színpad okozta. A művésznőt a „Hotel de Génes“-ba szállították, hol a gondos ápolás alatt már egé­szen visszanyerte erejét. * Valassápk. — A kolozsvári főrangú műkedvelők teg­nap, a nőegylet javára szinielőadást rendeztek. Előadták a Norreytől és a „Czigarett“ vígjátékot Meilhac és „Chassé-Croissé”-t Fournier és Meyertől. Az előbbiben szerepeltek br. W­e­s­s­e­­l­é­n­y­i Sarolta, K 4­11 a­y Ágnes, De Ger­an­d­o Attila, br. J­ósika Lajos, gr. Bethlen Ödön és báró Sz­en­tker­es­zty Pál.­­ Az utóbbiban: gróf Teleki Bella, gróf T­e­l­e­k­i Irén, Takács Mika, báró Jósika Lajos és br. B­o­r­n­e­m­i­s­z­a B. A műkedvelők mind kiváló ügyességgel játsztak és sürü tapso­kat kaptak. A színház szorongásig megtelt. A két­­ vígjáték közt hangverseny volt: Cseh Mariska k. a. énekelt Go­linódtól egy tavaszi dalt és Hubaytól két magyar dalt, Zólyomi Jenő pedig az álarczos bálból egy áriát, úgy szextett a „Hunyadi Lászlódból játszotta a „Hattyú dalt“-t. ” A „budai­ körben“ szombaton esti 8 órakor S­zi­v­o­y Kálmánná úrnő „Hölgy estélyt“ rendez. Szilire kerül „A mám­a“ vígjáték 3 felvonásban Szigligeti Edétől.­­ A budapesti vas- és szerszámkereskedő ifjakból ál­ó bizottság február 21-én a Schuster-féle sörcsarnok helyiségeiben, fővárosi szegény iskolásgyermekek felruhá­zásának javára zártkörű tünczvigalmat rendez, a rendező bizottság: Kahvoda Imre elnök, Vass Győző jegyző, Gru­ben­ Károly pénztárnok, Bogdanovics János, Dominics Gyula, Kanzler Mihály, Fischer Dezső, Harsányi Lajos, Huber Ferencz, Ivánkovics Kálmán, Kaiser Adolf, Kapa­­madzya P., Koppán Jenő, Mészáros Lajos, Rausch Gyula, Riszits Károly, Stefanovits D. bizottsági tagok. Kezdete 9 órakor. — Az első budapesti szegény gyermekkert egylet az általa százon felül gondozott szegény gyermekek javára e hé 14 év a­ várszínházban jótékony czélu „The dansant estélyt“ rendez, mely napon a budai gőzsikló éjfél utáni 2 óráig, és másnap reggel hat órától kezdve fog közle­kedni. A jótékony czél megérdemli, hogy a közönség mi­nél tömegesebben pártolja. — A kereskedő ifjak társulata e he ll­én tartandó estélyének mű­sora a következő : 1. Rhapsodia Liszttől, zongorán előadja Fröhlich Elsa k. a., 2. Grüner Frühling kehr ein Essertöl, énekli Tipoláne úrhölgy. 3. Tarantella Rafftel, 4 kézre zongorán előadják Fröhlich Elsa k. a. és Telbisz Jenő. 4. Szavalat, előadja Fodor János egyl. tag, S. Rákóczy induló (konc­ert ,paraphris) Liszttől, 2 zongo­rán előadják Fröhlich Elsa k. a. és Telbisz Jenő. A mű­sor után táncz, kezdete 9 órakor. — A szepesiek e hó 23-án tartandó tánczvigalma lady patronessejéül dr. I­m­l­i­n­g Konrádné szül. X­endt­­w­i­c­h Etelka urhölgyet, dr. Julling Konrád kir. táblai bíró nejét nyerték meg. A védnökséget dr. A­n­d­a 1h­á­z­y László, a szepesi egylet érdemes elnöke vállalta el. A női tánczrendek valamint a fiizertánczjelvények eredetiségük által kellemes meglepetésül fognak szolgálni. Ezúttal fogja Balázs Kálmán Rover Gyula „Szepesi Emlék“ czimű­ csár­dását bemutatni. A jegyek kelendősége már eddig is tel­jesen biztosítja a fényes eredményt. Kik tévedésből meg­hívót nem kaptak, kéretnek a rendező bizottság elnöké­hez, dr. Münnich­ Aurél úrhoz (egyetem utcza 2. szám) fordulni. — Csik-Szered­áról írják lapunknak e hó 5-ről: A helybeli olvasó-egyletnek tegnap esti bálja nem valami fé­nyesen sikerült. Közönségünk úgy látszik évről-évre mind­inkább és inkább kezd el hűlni az ily féle mulatságoktól, hisz, ha tekintetbe vesszük, hogy a tegnapi bál volt a far­sangon az első s meglehet talán az utolsó táncrestély s mindennek daczára is a hölgyek közül csak alig néhányat láttunk ott, világosan kitűnik, a közöny A tánczosnők között ott voltak : B i­a 1­i­s Ákosné, Dózsa Gáborné, Lázár Anna, Sándor Anna, F­o­d­o­r Anna, Mik­lósi Anna, Rózsa Mari, M­i­k­l­ó­s Kata, Kele­men Ilka.­­ A munkácsi közös hadseregbeli tisztikar c. hó 2 án sikerült tánczmulatságot tartott a tiszti­ kaszinó he­lyiségeiben. A munkácsi tisztikar a közös hadseregnek ama nem mindenütt található tisztikarához tartozik, a­mely nemcsak igen szépen megfér a polgári elemmel, ha­nem igen jó és benső barátságban is él azzal. Ez az oka, a­miért a tisztikar által rendezett mulatságok mindig si­kerülnek, a minthogy igen szépen sikerült a mostani. A mulatságon kezdettől fogva uralkodó általános fók­tlv még reggel felé sem igen akart csillapodni, a mulatságon je­len voltak : B­o­z­z­i­a­n­o ezredes neje leányával Emí­liával, K­r­a­u­t­i­l Károlyné, F­a­n­k­o­v­i­c­h Sán­colné, H­ö­n­i­g őrnagy neje, M­e­i­c­z­e­r Auhrélné leá­nyával Irénnel, M­e­i­e­r Károlyné, M­e­i­e­r ezredorvos neje stb. Nagy érdeket kölcsönzött a mulatságnak— mely „jour fix“ akart volna lenni, de bállá nőtte ki magát, — az is, hogy Staudeiski százados, ki nem régen jött meg Perzsiából, a­hol több évig tartózkodott mint oktató tiszt, ez alkalommal jelent meg az összes tisztikar s a polgárság körében először. Standeiski igen szép és gondosan összeválogatott gyűjteményt hozott ma­gával, mint­­ rajzokat, fényképeket és különféle népismei, művelődési s más tárgyakat. A perzsa sahtól három rend­jelet kapott s a sahuak sajátkezű aláírásával ellátott szer­­k­épét. Valószínű, hogy Staudeiski egy újabb jour fixen felolvasást fog tartani tapasztalatairól. A Kaplkbányáról írják lapunknak: A helybeli „bányász zenekar“ saját pénztára felsegélyezésére e hé 4 én igen sikerült zártkörű tánczmulatságot rendezett, az úgynevezett felső rendelő-terem, melyet e czélra igen íz­lésesen feldíszítettek. Jelen voltak : A Palmer nővérek, Redlich Nelli, Stark Irma, Riesenberger Jolán, Földesy nővérek, Steiger Erzsi, továbbá Bradoska Frigyesné, Rai­bach Jánosok, Wieszner Altóné, Palmer Andorné­, Starch Ferenczné, Gruber Jánosné, stb. Az estélyen a bányász - zenekar játszott Ficker Adolf karmester vezetése mellett. A mulatság jól sikerült, csak hajnalban oszlott szét a társaság. — A nagy-karimi pinczér és mészáros ifjúság febr. 1? án a kisdedóvoda javára Knortzer Károly a „Ró­zsához“ czimzett vendéglőjében zártkörű tánczvigalmat rendez. — Bohóczestély. A farsang vége a fővárosi vigadó­ban ez évben is bohóczestélylyel fog megünnepeltetni. „Tréfa minden szegletben“ L­ehmann Mór rendező jel­szava, ki most feladata teljesítéséhez kiváló szorgalom­mal fogott hozzá. Három zenekar, valamint a legkomiku­­sabb bohóczjelvények kiosztása a jókedvet még inkább fogják növelni. — Az országos protestáns árvaház javára február hó 11-én az „Europa szálloda“ termeiben zártkörű táncz­­vigalom lesz. A rendező bizottság : báró Laffert Antal el­nök, Grill Richard alelnök. Bizottmányi tagok : Bánó Zol­tán, Bsnitzky Géza, Bethlen Béla gr., Cséri Lajos, Csuka Lajos, dr. Flittner Frigyes, dr. Gerendsy György, Hamza Géza, Bouchard Ferencz, JoatíV­ Vieb Sándor, Komlódy Gyula, Kováts Seb. Aladár, Kr­ompecher Béla, Lisznyai Tihamér, Lónyay János gr., Mack Jenő, Mack József, Hárta Árpád, dr. Nagy Jenő, dr. Puky Ákos, Rombauer Emil, dr. Röck Géza, ifj. Sárkány József, Teleki Gyula gr., Tisza István, Töry Gusztáv, Walther Béla. — Alberti városában (Pestmegye) febr. 7-én volt az" ottani úri családok részvényes tánczvigalma, mely fé­nyesen sikerült és reggeli 7 óráig tartott. Helyiségül szolgált Szekesényi Lajos jegyző vendégszerető háza, hol Malay Ida k­. a., mint fiatal jogász, H­r­o­­n­i­k Ilka k. a., mint jósnő, jelmezben jelentek meg. A házi­asszony Kiss Endréné, Láng Lujza, Rákos Berta, R­aksányi Ida, Jankó Emma, Köves Anna, N­o­v­o­t­n­y Berta úrnők, K­i­s­a Janka, Szá­m­p­o­r­y Nána, T­a­k­á­c­s k. a. mindent elkövettek, hogy a mulatság minél inkább sikerüljön. — Szombathelyen e hé­t­en az ottani jótékony nő­­egylet saját czéljai előmozdítására a „Sabaria“ nagyter­mében batyubált rendezett, mely úgy látogatás, mint jö­vedelem tekintetében a legfényesebben sikerült. E jó siker egyébiránt már előrelátható volt, minthogy a város­nak legszebb fiatal hölgyei forgolódtak a terített asztalok körül, és a nyújtott étel- vagy italadagokat a legkedve­sebb szeretetreméltósággal fűszerezték. Az asztalok körül voltak i É­h­e­n Gyuláné, Grünwald Ignáczné, Jun­ker Gusztávné, Károlyi Aut.-né, K­a­i­s­z­i­g Edéné, S­z­a­­b­ó Ferencz ügyvádné,­­V­e 1­d­e­r Alajosné úrnők stb. Külö­nösen jó bevétele volt Kocsián Malvin urhölgynek, ki mint Kucséber maga aO írtnál többet árult. A táncz világos reggelig tartott ; az abban részt vett hölgyek kö­zül megemlítjük : Laky Vilma, Rudolf M­riska, Goldschmied Berta, Horváth Ida, U­n­­g­á­r Hermina, Oester­reic­her Natalia, Pick Irma, Mayer Mariska, Schuszter Róza, B­á­­l­i­nt Sarolta, Markovics Malvin, Tulok Eózsike és Amália, Ballag­ Mariska, Szabó Terka és Koller Irma kiasszonyokat. A jótékony czélra begyűlt összeg megköz­­eliti a 800 frtot. — Jász-Nagykun-Szolnokmegye főispánja Beniczky Ferencz, ünnepélyes beiktatása alkalmából a megyei ifjú­ság e hó 20-dikán a megyeszékház dísztermében bált ren­dez. Kezdete 9 órakor. — A mai népszínházi bálról a főlapon közlünk tu­dósítást. mind­ negyedik közülését. Tárgyai: 1. Gyulai Pál elnök megnyitó beszéde. 2. Beöthy Zsolt titkári jelentése a társaság lefolyt évéről. 3. Tóth Kál­mán emlékezete, Vadnay Károly r. tagtól. 4. Bálban, költemény Szász Károly­tól. 5. A fehér rókák,­ rajz Bérczik Árpádtól. 6. Dajka-mese, költemény ifj. Ábrányi Kornéliá). 7. Ma­gyar női typusok, Ágai Adolftól. 8. Csiky Gergey másodtitkár jelentése az 1881 ik évi pá­lyázatok eredményéről. 9. Az uj jutalom kérdé­sek kihirdetése. 10. Elnöki zárszó. Az 1882. febr. 8-án kitűzött jutalomtételek következők: 1. Lu­kács Krisztina jutalom: Kívántatik egy, a hazai történelemben, társadalomban vagy irodalom­ban kitűnt nő élet- és jellemrajza prózában. Terjedelme lehet öt—tiz ív, szép­ju­talma a Lukács Móricz által nejének, B­i­r­l­y Krisztinának, emlékére tett alapítványból 500 írt. Benyújtásának határideje: 1882. november 30. 2. Kívántatik forrástanulmány alapján a magyar játékszín tör­ténete, kezdetétől fogva a pesti nemzeti színház megnyitásáig. E feladatra nézve a tárgynak következő mozza­natai tájékoztatóig ajánltatnak a pályázók figyelmébe: A magyar játékszín legrégibb nyomai; myszteriumok, gen színészek hazánkban. iskolai drámák, ide­A nemzeti játék­szín eszméjének megpenditése és felkarolása iro­dalmi uton II. József germanizácziójának idejé­ben. Az első magyar szintár­saság létrejöttének inditó okai és körülményei. Az úttörők küzdel­mei, vándorlásai és megtelepülése a budai szín­házig ; ennek története. Viszonyuk az országos kormányhoz és egyes törvényhatóságokhoz ; a czenzúra ; pártfogóik és ellenségeik. A magyar drámairodalom fejlődése a színészet által ; ere­deti és külföldi műsorok , színészek irodalmi munkássága. Kiemelkedő alakok színészi jellem­­rajza, a fontosabb életirati adatokkal. A szinkri­tika fejlődése, Jutalma, fele részben a budapesti nemzeti színház adományából, 200 arany.­ Be­nyújtásának határideje : 1884. nov. 30. A pálya­munkák, a kitett határidőig a társaság titkárához küldendők. — A b­or SE. kisdedévé egyesület ká­­kezdéjében tegnap fejezték be az­ idei félévi vizsgálatokat kitűnő sikerrel. A vizsgálatok több napig tartottak és azokon a válaszmányi tagokon kívül az elnökség, ifj. gr. Ráday Gedeon és a közoktatásügyi minisztérium ré­széről Mayer Miksa volt jelen. Összesen vizsgáztak 58-an. Ezek közt 38 első és 23 másodéves növendék. Két magántanuló pedig képes ütési vizsgát tett. — Vörös kereszt. A részvét, mely a csata­téren harczoló és az idő viszontagságainak kitett kato­náit sorsát felkarolta, mindig nagyobb arányokat ölt. F jakban a következő hazafias adományok érkeztek a vörös kereszt-egylet igazgatóságához: Popper Sarolta Zentáról 6 harisnyát, 18 ütérmelegitet, Papp Gyuláné Ko­lozsvárról 3 harisnyát, 6 ütérmelegitet, Deutsch Mátyásné Budapestről 6 harisnyát, 6 ütérimelegitet, Hajek testvérek Budapestről 8 ütérmeiegitet, Havel Adél Buudapestről 6 harisnyát, 6 ütérmeiegitet, Névtelen Budapestről 1 haris­nyát,, 9 ütérmeiegitet Kankovszky Irma és Szarafin Buda­pestről 3 ütérmeiegitet, gróf Zichy Ödönné Budapestről 12 i­tárm­elegitet, Ivánka Imréné 12 harisnyát, 12 ütér­­melegitet, Paylhoffer Etelka Alsó-Nyiregyházáról 10 ütér­­melegitet, Segesváry L jós Kolozsvárról egy csomag ruha­neműt, gróf Zichy Nándorné Budapestről 12 ütérmelegitet, Platthy Gyuláné (Budapest) 6 harisnyát, 8 ütérmelegitet, báró Lipthay Béláné (Budapest­) 72­­ harisnyát és 24 pár ütérmelegitet, báró Vécsey Bianka (Budapest) 12 iitér­­melegitírt, Kund Borbála (Budapest) 12 harisnyát, 7 ütér­­melegitet, Fieischl Babette 10 ütérmelegitet,­­ Ottlik Ma­tiki (Fel Terény) 6 ütérmeiegitet, Mocsonyi Helén (Buda­pest) 16 ütérmeiegitet,­ gróf Teleki Sándorné 12 haris­­nyát, Stádl nővérek (Nagyvárad) 36 ütérmeiegitet, Kalli­­voda Paulin (Eszék) 12 harisnyát, 12 ütérmeiegitet, Kochegyes Fáui (Nagy-Körös) 6 ütérmeliegitet, Pávai Anna (Maros-Újvár) 7 ütérmeiegitet,, Palkovits Gizella (Eszter­­hÁzH) 6 harisnyát, 12 ütérmeiegitet, 12 hasmelegitet, id. gróf Waldeck Frigyesné (Tisza-Roff) 24 harisnyát, 18 ütérmeiegitet, Gót­h Sándor fi ütérmeiegitet, özv. tía­­zerédy Istvánná 12 harisnyát, 12 ütérmeiegitet küldöttek. Mind e tárgyak már rendeltetési helyekre Szerajevóba küldettek. — A­­ m­é­r­n­ö­k és építészegyesület, mint „Heti Értesítője“ jelenti, bankettet rendezett az amerikai írtjából hazajött Pekár Imre tiszteletére A banketten a felköszöntések sorát Ambro­zovics Béla kezdte meg, kifejezve a jelenlévők örömét, hogy Pe­kár egészségben jött vissza nagy világ átjáról, ahol magá­nak elismerést szerzett, ahol hazájának jó hírét gyarapí­totta, abból a világból, ahol hazánkat csak hírből isme­rik. Utána N­e­y Béla köszöntötte fel Pakárt, különösen hangsúlyozván, hogy ne tegye meg még egyszer azt az óriási utat, hanem maradjon itthon, s értékesítse itthon hazája javára tudományát és erejét. Azután S­c­h­mv­a­r­­c­z­e­r Sándor beszélt. Ekkor Pekár Imre felelt a fel­­köszöntésekre, kezdetben elfogulva, meghatotta­­. Megkö­szönte a majdnem ovácziószerü fogadást, melyet nem a saját személyének tulajdonít­, hanem annak az ügynek, melynek képviseletében ment útjára. Nemsokára beleme­legedett, s elragadta a gondolatok és ideák árja. Beszéde beillett volna nemzetgazdasági és kulturális programmbe­­szédnek. A beszél hatása folytán, s bizonyára egyetértve a többiekkel, kérte S­z­i­l­y Kálmán a beszélőt, hogy­­ írja le amit, technikus szempontból látott Amerikában. M­i­k­­l­ó­s Ödön a technikusok vezérférfiait, Tolla­ Lajost és Horváth Alajost éltette és kérte, hogy neveljenek olyan mérnököket a hazának, akik Magyarországot oly­an gyeyÁ, teszik, mint tették a technikusok Amerikát. Vé­gül Herich Károly beszélt. ügyletek, társulatok. —■ A Kisfalud­y-t­ársaság e hó 12-én­, mint Kisfal­u­dy Károly születése év­fordulójának napján, d. e. 10 órakor vasárnap, a magyar tud. akadémia dísztermében tartja haz­ Fővárosi ügyek* — A m­u­t­a­t­­v­á­n­y - b­ó­d­é­k „r­é­m­s­é­g­e­s“ k­é­­p­ei e­ll­e­n. A IV. kerü­leti iskolaszék tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy kérvényt nyújt be a tanácshoz az iránt, hogy a fővárosban rendkívüli módon elszaporo­dott mutatvány-bódéit elé ezégérül kiakasztott, vala­mint a bódé belsejében mutogatni szokott rémséges rablógyilkos­­sági, lefejezési, inquizicziói s más hasonló képeket t­ávo­­littassa el, miután azok a kevésbbé müvelt néposztályra és a fiatalságra erkölcsrontó hatással vannak, de különö­sen az apró iskolás gyermekekre rendkívül káros hatással vannak. Az iskolaszék több tagja ekUtáus példát hozott fel, hogy kis gyermekeik éjjel ezen borzasztó képekkel álmodnak, többször fel-fel riadnak, sőt e­miatt már bete­gek is lettek. Törvényszéki csarnok. — Hamis eskü vádja miatt állott ma a fenyitó ívszék előtt Kaufmann József likerárus. Kaufmann József az ellene Bienen­feld Fülöp által indított, som­más perben főesküt tett le. Minthogy azonban Bienenfeld tanukat hívott fel s ezek vallomásai úgy tüntetik fel az ügyet, mintha Kaufmann nem való ténykörülményekre es­küdött volna , ezért hamis eskü miatt vád alá helyezték. A mai tárgyaláson a tanúk részben vádlott ellen, részben mellette nyilatkoztak, azonban ú­jabb körülmények kiderí­­tése vált szükségessé, minek következtében a törvényszék a tárgyalást felfüggesztette.­­ Hamis bukás és sikkasztás vádja mi­a­tt állott ma Reichmann Izidor kereskedő a fő­­nyitőtö'rvényszék előtt, időközben a csődöt vagyon hiá­nyában beszüntették. A megidézett po ügyelő Szomjas István ügyvéd a tárgyalásra nem jelent meg, minek kö­vetkeztében a tárgyalást elhalasztották. — Földváry Mihály és alkusz neje , K­o­­v­á­c­s Júlia szakácsáé ma sikkasztás vádja miatt, állot­tak a bünfenyitó törvényszék előtt a vád alá helyezési határozat a btkv. 359 § án alapul, mert vádlottak az 1879 évi február 2-án ellenök intézett végrehajtás alkal­mával bírói zár alá vett ingóságokat elidegenítették. Ez ingóságokat ismételten lefoglalták, s mire árverésre ke­rült a dolog, a lefoglalt tárgyak, hiányoztak s a vizsgá­latot hivatalból indították Földváry és neje ellen, akik a tárgyalás során igazolták, hogy nekik ép a végre­hajtató engedte meg a lefoglalt tárgyaknak elvitelét és eladását, hogy az eladási árból tartozásukat törles­szék. A­b­r­a­h­á­m S. ügyvéd védbeszédének meghallgatása után, a törvényszék a gonosz szándék teljes hiánya kö­vetkeztében vádlottakat a sikkasztás vádja alól fel­mentette. — Mommsen előt­t. Berlinből írják, a törvényszék hogy Mommsent, ki Bismarck megsértésével van vádolva, e hé­t én idézték a bíróság elé- Mommsen egy beszédéről van szó, melyet a T­oítov kerületi haladó párt egyesületének közgyűlésén mondott. A birodalmi kanczellár a beszéd némely kifejezése által sértve érezte magát s a berlini államügyészség által benyújtotta a vádlevelet Mommsen ellen. Momm­sen a beszédjéből idézett kifejezéseket minden f­rontjában magáénak ismerte , elvállalta a fele­­őnséget. Siai tj Imre sajtópere. A fővárosi esküdtszék előtt ma délelőtt ke­rült tárgyalásra Szalay Imre országgyűlési képviselő sajtópere, melyet Kozma Sándor fő­ügyész a büntető törvénykönyv 172. § a alapján gyűlöletre való izgatás miatt indított ellene. —­­Tudvalevő, hogy Szalay Imre a választási moz­galmak idején „Szózat“-ot intézett a Somogy me­gyei választókhoz, s a közvádló ebben a röpirat­­ban talált izgatást. A tárgyaláson, mely tizedfél órakor kezdő­dött, K­riszt János elnökölt, szavazó bírákul dr. Lászy Józsefet és Papp Józsefet, jegyzőül Krone­sics Gyulát küldötte ki a törvényszék. A közvádlót dr. Fekete Ödön főügyészi he­lyettes képviselte. Szalay Imrét, a vádlottat, K­o­m­j­á­t­h­y Béla ügyvéd, országgyűlési kép­viselő védelmezte. A tárgyalásra meghívott esküdtek­­ közül visszavetette a közvádló : dr. C­z­i r­o­r Ákost, L­i­p­p Gyulát, Bali Benőt, Görög Istvánt és Kauchnitz Gyulát. A vádlott nem fogadta el: dr. Hauler Sándort, Mart­i­n­i Vilmost, K­­o­h­n Sámuelt, dr. Rónay Károlyt, K­u­g­l­e­r Jánost, dr. F­r­a­e­n­k­e­l Sándort, Eisdorfer Gusztávot, S­z­i­g­e­t­h­y Vil­­most, Perlaky Kálmánt, dr. Jankovich Jánost és Rabovszky Szilárdot. Az esküdtszék rendes tagjaivá lettek : Eg­e­rx Lajos, G­u­n­d­l János, Z­á­r­y Károly, M­a­u­k­s János, dr. L­i­e­d­e­m­a­n­n Károly, dr. L­ö­w Tivadar, S­p­e­t­z Vencze, dr. Dolinger Gyula, dr. Farkas Sándor, Kimer József, Magyar Gyula, dr. K­o­­n­e­k Sándor. Póttagok voltak: Z­u­b­e­k Bertalan és Kapeter Antal.' Az esküdtszék megalakulása és meghired­e­­tése után az általános kérdéseket intézte vádlott­hoz az elnök. Válaszában elmondta Szalay Imre, hogy Dégben, Veszprém vármegyében szüle­tett, 36 éves, országgyűlési képviselő. A vádlevél felolvasása után, az elnök kér­désére, kijelentő vádlott, hogy előzetesen nem kíván ügyében nyilatkozni. Felolvasták az inkriminált „Szózatot­“ is, melyet a választások alatt Somogy megye polgá­rai közt osztatott szét a vádlott. Elt­ök: Kérem a vádlott urat, jelentse ki, váljon szerzője-e a most felolvasott inkriminált röp­iratnak. Vádlott: Igen, én vagyok a szerzője. Elnök i­s elvállalja érette a törvény előtt való felelősséget ? Vádlott: Igen, elvállalom. Elnök: Megkérdezte ezután a közvádlótól is mag a vádlottól is," hogy kiváltnak-e még valamit felolvastatni, s miután egyiküknek sem volt előadni valója, befejezte a bírói eljárást a fölkérte a fő­­­ügyész helyettesét, hogy mondja el vádbeszédét. Dr. Fekete Edin főügyészi helyettes an­nak igazolásába, hogy osztálygyűlölet tény­leg van nálunk is s különösen az úgyneve­zett munkás egyesületek a legvakmerőbben szít­ják, példákat idéz a közelmúltból s aztán így folytatja: „Ily jelekben kezd az osztály-differen­­czia mai napság már nálunk is nyilvánulni. És mi ennek az oka ? — Honnan e merészség, melylyel föllép ? Hát bizony ennek a toöhekkest az is egyik nyomós oka, hogy társadalmunk épen azon tag­jai, kik legfontosabb s legmagasztosabb polgári hivatásra — a törvényhozói tisztre aspirálnak, itt-ott nem válogatják a szavakat és módokat, melyek által cséljaikat elérni vélik. Ekkép cselekedett vádlott a „Szózat“ ában. A közvádló ezután az inkriminált közle­mény fejtegetésébe bocsátkozott s kimutatni igye­kezett, hogy annak a vádlevélben különösen ki­emelt tételei alkalmasak a btk. 171. § ában meg­­határozott bűncselekményre s azzal végzi beszé­dét, hogy a ki tudja és érti a „uaius reipublicae s­up­re au lex“ jelentőségét, annak meg kell érez­tetni a törvény „igazságos sujtó karját“ azokkal, a­kik nem értik vagy nem akarják érteni ezős legfőbb törvény jelentőségét Ké­ i az esküdtszé­ket, mondja ki vádlottja a vótao^t. A közvádló beszéde után, a rAlKott vé­dőjét, Komjáthy Bélát kérte szólásra Tíz elnök. A védő azon kezdte beszédét, hogy már­ a „Szózat“ elolvasása előtt is tudta, hogy mi lesz meggyőződése a közvádlónak, mert a miniszter­­elnök egy interpelláczióra adott válaszában, a képviselőház színe előtt izgatással vádolta Sza­lay Imrét. Ha nálunk is megvolna az a szokás — úgymond — mely Angliában divatozik, hol állításaikra megesketik a szak férfiakat, akkor a közvádló a tárgyalás alatt levő ügyben in­kább vállalkozott volna a védő szerepére. A Vádlott a választások idején szerkesztette a „Szózatot.“ Ilyenkor nemcsak mi­nálunk, de minden alkotmányos országban propagan­dát csinál magának, valamennyi párt Százá­val jelennek meg a választási mozgalmak alatt a különféle röpiratok, de még nem volt rá eset, hogy ilyenekkel, vagy programozokkal megbuk­tattak volna valamely pártot, vagy tönkre tóttak volna valamely ellenzéket. E röpiratok csak a választások ideje alatt bírnak értékkel s ha le­­z­ajlanak a mozgalmak, elvesztik hatásukat s az ember aranyért sem kaphat egyet is. Annak bebizonyítására, hogy nemcsak a Szalay Imre pártja bocsátott közre röpiratot, fölolvasta a védő a Somogy megyei szabadelvű párt felhívását, melyek izgatónak, népbolondító­­nak mondják a vádlottat. E felhívásokat nem vette észre a közvádló, de a „Szózatban“ köte­lességéhez híven, bűnt keres, bűnt kutat. Régi igazság, hogy azt szoktuk keresni, a­mit nem talál­unk. Deák Ferencz mondotta egy alkalommal, hogy a puszta szavaktól sohse flljen a kormány, mert azok­ csak akkor tesznek igazán hálást, ha az írót vagy a szónokot üldözőbe veszik. Hogy a közrádló épen csak védettjét üldözi, épen csak őt fogta perbe, holott száz és száz más emberbe is bele­köthetett volna, abban világos jelét látja a személyes ellenszenvnek. Sokat elhisz — úgy­mond — csakhogy vitatkoznia ne kelljen, de azt már még sem hiteti el vele senki, hogy a S­z­a­­l­a­y Imre „Szózata“ a büntető törvénykönyv 172. § ába ütközik. Hogy őszinte legyen, meg kell valla­nia, hogy megijedt szörnyen, a­mikor arról beszélt a közrádió, a­mi 69-ben Somogy vármegyében tör­tént. Vájjon forradalom dúlt abban a megyében, karóba húzták egymást az emberek vagy lángba borították egymás hajlékait? Dehogy tették. . . Az volt a baj csupán, hogy nyolc­ ellen­zéki képviselőt küldöttek az országgyű­lésre !.. Hogy épen farsangra tűzték ki a tárgyalást, szinte hajlandó azt hinni, hogy a közrádló far­sangi tréfát akart űzni ! — Csakhogy be­csületes emberek jó hírnevével nem szabad tré­fálni A „Szózat“-ban az is meg van írva, hogy „a ti fegyveretek nem lehet más, mint a haza­szeretet és a lelkiismeret.“ Nos, a­ki ilyen ár­tatlan fegyverekkel akar barer ölni, az nem lehet izgató. E fegyverektől nem fél, a­ki becsületes és igaz ember. Egy múlt századbeli f­ranczia tudós örök­­­ké igaz szavaival végzi beszédét, ki azt mondotta volt : „Ha igazságosak, ha nemesek akarunk ma­radni, nem elég nem rágalmaznunk felebarátain­kat, de ne is mondjunk felettük merész íté­letet. Reméli — úgy mond végezetül — hogy

Next