Egyetértés, 1882. február (16. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-11 / 42. szám
iótyisítjük, az ország örvénybe sültyed. Ekeit fel nem adta. (Egy hang a szélső baloldalról: Csak szegre akasztotta! Derültség!) Ezután így folytatja: Azt kérdeztem magamtól okos és eszélyes, embere az. (Derültség a szélső baloldalon. Éljen meg a jobb oldalon,) aki egy bizonyos czél felé törekedvén látja, hogy az 111, melyen halad, örvénybe, gödörbe vezet és merev következetességből belemegy a gödörbe ? Vagy az ő az eszélyes ember, aki észrevéve, hogy az az út hová vezet, így szól: „Visszatérek. Megkerülöm.“ (Derültség a szélső baloldalon.) Tartoztam ennek kijelentésével a t. képviselőháznak, tartoztam önmagamnak, tartoztam választóimnak, kik előtt nyiltan elmondottam ezt és a kik engem ennek elmondása után küldöttek ide (Éljenzés a jobb oldalon), tehát választóim e tényekkel nézeteimet jóvá hagyták. (Helyeslés a jobb oldalon. Mozgás a szélső bal oldalon ) Azt is megengedi, hogy még egy metamorfosison mehet keresztül, ha ugyanis a haza java ezt megkivánja. Elnök megjegyzése után Polonyi Géza néhány szóban ráhnzol Körösinek. Pauler Tivadar igazságügymin.: Elfogadja ipolonyi határozati javaslatát, mire a ház a 2 ik rovat eszmét „P 6 11 ék“ helyett „fizetésfelemelésre“ változtatja. A „fegyintézetek“ tételénél felszólal: Szederkényi Nándor: Midőn a büntető törvénykönyv és ennek következménye, a kihágásokról szóló törvény meghozatott, akkor úgy a ház, mint a kormány az országban meglevő intézmények mindegyikét nem vette kellő figyelembe. A törvény megalkotásánál azon meglevő intézmények, melyek részint a társadalom útján, részint másként községek útján bizonyos preventív és rendőri intézkedésekre létrehozattak, egészen ignoráltattak, és midőn e törvény életbe ejtett, akkor tűnt ki, hogy ma nagy fontosságú intézmények egészen alap nélkül állanak, a törvény azok létezését meg nem engedi. Ez a dologházi intézmény, mely Magyarország több vidékén, több városában igen szépen virágzásnak indult, és ahol létezik, a társadalomnak, a közerkölcsiségnek valósággal állásos intézményévé lett. Ezek egyike a budapesti, másika az Eger városi dologházi intézmény. A kihágásokról szóló törvénynek csak egy szavába került volna, hogy ezen intézmények fennmaradjanak a társadalomnak, az életnek, mert ha az államnak kötelessége is a represszív intézkedés, azért ne vonjuk el a társadalomtól annak lehetőségét, hogy maga körében preventív intézményeket létesíthessen. A társadalom igyekezett preventív intézményeket létesíteni, felállította a dologházakat,“ hogy az elzüllött exisztencziák, kik ma kérésre nyújtják kezeiket, de holnap lopnak, rabolnak, azokban rendőrileg elhelyezést nyerjenek. Váljon azon szakasz alkotásánál, amely arról szól, akik a munkakereseti kedvet vagy akaratot kimutatni nem képesek, 8 napi fogsággal vagy esetről esetre 1 havi fogsággal büntettessenek, nem lehetett volna beilleszteni ezen szakaszba azt ,vagy ahol dolgozó házak vannak, oda küldessenek.“ És ezzel meg lett volna mentve Magyarországnak egy szép, nemes, igen humánus intézménye, amely ma a törvény életbeléptetésével bezárva van, bezárva van Budapesten, bezárva van Eger városában, és mi történt ezen bezárással? Bizonyosan tudomására van az igazságügyminiszternek, hogy ezen törvény életbeléptetésével Budapesten a dolgozó házban másfél szál ilyen csavargó, tehát a jövendő bűnösjelölt foglalt helyet és amint a törvény életbe lépett, természetes a társadalomnak ezen sajátszerű részét ki kellett bocsátani. Az igazságügyminiszter maga is bizonyára megdöbbent a fölött, hogy ezen elzsírlött egyének kibocsátásával nem marad más hátra, mint rögtön a rendőri börtönökbe vagy Államfogházakba helyezni őket. Ez tény, mert ma már azon elvének, akik azelőtt a dolgozó házban voltak elhelyezve, a legnagyobb részben az államfogházakban találtatnak, és pedig már nem több, mint csavargók, koldusok, rambekerülök, hanem mint tolvajok, zsiványok, rablók, mert azóta odajutottak, ahol az igazságszolgáltatásnak őket méltólag fogságra kellett kárhoztatni. Indítványt ez érdemben, ez alkalommal nem akar tenni, ha óhajtotta a háznak és a kormánynak figyelmébe ajánlani ez ügyet. — A „kié Hermán felállítandó közvetítő, intézeti alapítvány“ s fi védelmi tételnél Lázár Ádám a következő határozati javaslatot nyújtja be : „Az igazságügy miniszter utasithatik, hogy addig is, míg az új magyar büntetétS törvénykönyvek, illetve n. 1878. évi V. és 1879. évi XL. t. czikkek az efiingi tapasztalatok alapján a társadalmi, erkölcsi és anyagi, rendkívül Hülyedési Viszonyainkhoz képest gyökeresen és alaposan átvizsgálva átlagosUtnának * egy mielőbb még ezen ülésszakon beadandó törvényjavaslat, utján a pénzbüntetésekről szóló idézett törvénycikkek alkalmazásánál általános szabályul mondassák ki, hogy az ítélő bírák által a pénzbírságok mindig a családi és vagyoni viszonyok tekintetbevételével alkalmazandók, továbbá, hogy a különben is önköltségükön fennálló közigazgatási bizottságok által kiszabandó pénzbírságok ezen szükségleteik fedezésére fordítandók.“ Pintér Tivadar igazságügy miniszter felszólítlása után a ház a határozati javaslatot visszautasítja. Ossnády Sándor: A tanácskozás megszakítását kívánja, mert a házban csak 78 képviselő van jelen. A vita folytatása a holnapi ülésre halasztozik. A holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére kitűzetik az igazságügyminisztérium költségvetésének folytatása, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetése, a tegnap napirendre kiűzött 82. számú pénzügyi bizottsági jelentés, továbbá a kérvények 8. és 9 ik sorjegyeáke, végül a vallás-és közoktatásügyi miniszter fog felelni Urváry képviselőnek a Muraköz tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. Az ülés végződik d. u. 2 óra 15 pereskor. Nyilatkozat: A képviselőház f. hó 8.-án tartott ülésében Polonyi Géza képviselő úr az egyházi bíróságokról szólva, egyebek közt a következőket mondotta : „alig kezdte meg a fővárosban az unitárius egyházbíróság működését, mivel kezdte azt meg ? Egy báró megismerkedett valami fürdőben egy nővel; a báró törvényes házasságban él; az unitárius püspök telegraf útján elválasztja a bárót anélkül, hogy feleségét megidézte volna, és összeházasítja a másik nővel, csak azért, hogy a báró mindjárt a harmadik, negyedik napon meghaljon.“ Ez alaptalan nyilatkozatra az igazság érdekében, mint a budapesti unitárius egyházközség lelkésze, kötelességemnek tartom nyilvánítani azt, hogy unitárius egyházbíróság a fővárosban kincs és nem is volt soha, tehát működését meg sem kezdhette. Hogy az unitárius püspök telegraf útján elválasztott s összeházasított volna nem bárót, de akárkit is, az absolut lehetetlenség. Nekünk alkotmányos jogaink és törvényeink vannak s mi azok szerint igenis cselekszünk, de azok ellen nem. Hogy miért emelte ki épen az unitáris egyb. bíróságokat oly élesen és tüntetőleg, annál kevésbé érthetem, mivel „az erdélyi prot. bíróságok és az unitárius egyh. bíróságok” nemcsak egy alapon állanak, hanem például az ev. ref. és unitárius papi székek — kölcsönös megállapodás folytán — egymás feleire nézve jogérvényes ítéletet, is hozhatnak. Miután a prot. egyházak s az unitáriusok is a házasságot szentségnek nem tekintik, az országgyűlés, ha jónak látja, eltörölheti az egyb. bíróságokat, s e tekintetben, legalább én azt hiszem, az unitriusok legkevésbé lesznek ellenzékek ; de hogy e czélra egy erkölcsi testület kisebbítésében keressünk érveket: ez legalább is nem szép. Hogy „a hitet, a lelkiismeretet, az erkölcsöt és igazságot“ hol és mikor tettük „egyenesen gúny tárgyává“ mi, kik épen e .n . aeztes eszméket hirdetjük: ily merész állításra a fenn felhozott alaptalan vád nem elegendő. Igaz, hogy ezt nemcsak rólunk, hanem a szentszékekről s az erdélyi prot. bíróságokról is állítja, de azt hiszem, azok se hagyják magukon. — Ennyit az igazság érdekében, mihez csak annyit csatolok, hogy ha a t. képviselő úr vagy bárki más az unitáriusok felöl valamit felhozni szándékozik, méltóztassók ne hallomás vagy légbirek után indulni, hanem hozzám fordulni, én szívesen és őszintén szolgálatára leszek-----nálunk nincs titok. Budapest, 1832. febr. 9. Demi Károly, unitárius lelkész. Színház, művészet, — A nemzeti szinházból. Moliére „Úrhatnám polgára“ már közelebb szinre kerül. A czimszerepet adja Szigeti József, neje Lendvayné, leánya Csillag Teréz, marquisné Fáy Szeréna, inas Vizváry, szolgaleány Vizváriné, a négy mester közül a nyelvmester szerepét Újházi, a tánczmestert Náday, a vivómestert Egressy, a zenemestert Szigeti Imre fogja játszani. A többi mellékszerepet: Pintér, Benedek L., Hetényi adják. — „0 de 11 e“ ből .tegnap volt a rendelkező próba. Játszanak a darabban: Nervey Laura, Molnárné, Csilag Teréz, Márkus Emilia, Nagy Imre, Náday, Halmi. — A Csiky Gergely „Kaviár“-ja csak a jövő hó elején kerül színre. — E. Kovács Gyula e napokban kezdi meg vendégszereplését Szathmárit, a Bényey társulatánál. — Gaál Hermin k. a., az aradi színház tagja, májusban az „Erdő szépé“-ben fog először fellépni a nemzeti színpadon. — Németh János, a nemzeti színház segédtenoristája április 1-én hagyja el a nemzeti színházat. — Balázs Sándor a „Körösi lány“ szerzője következő nyilatkozatot tesz közzé: Nyilatkozat : A mai főpróbán megjelenvén, meggyőződtem, hogy darabom a „Körösi lány“ sok, egészen kiforgató, velem nem is közölt változtatások folytán eredetiségéből annyira kivetkőztettetett s annyira egészen más darabbá alakított tottát (az I. felvonásból például egy szó sem az enyém), hogy azt többé magaménak nem ismerhetvén, a népszínház igazgatóságától visszavettem, illetőleg annak előadása ellen tiltakoztam. Ha e tiltakozás daczára a darab előadása kihirdettetiték, azt hatóságilag is megkisértendem megakadályozni. Bpest, 1882. február 10. Balázs Sándor. — Hangverseny. Bülow, miután Európát a meiningeniek zenekarával átutazta, Berlinben Beethoven 9-ik szimfóniáját egy estén egymásután kétszer eljátszotta, majd Bécsben Brahmsestélyt rendezett: eljött közénk is, hogy nagy művészetével újra gyönyörködtesse közönségünket. Nagy örömünkre,ezúttal doctor musicae-t nem fitogtatta a közönség előtt. Nem akart zongoráján tudós előadást rendezni, hogy az ujjával nagy zeneszerzők egész fejlődési menetét lezongorázza. Nagyon humánus, igazán élvezetet adó programmot nyújtott, melyért a közönség végig tartó figyelme és tapsai jutalmazták. A programra első része egy kissé „kaviárt“ adott az élvezni vágyóknak: Brahmsnak néhány nagyon szép, becses, de nagyon hyperszubjektív művét, melyek hallgatására igazán „ritka“ hangulat szükséges. Kivételt csak Brahms „magyar változatai op. 21“ képeztek, melyek azonban könnyebb érthetőségük daczára a kissé kimért , hideg előadásban ezúttal nem tetszettek annyira. Ezután csupa könnyebb , gyakran nagyon szép zene következett. Legmelegebben tapsolták Schubert egy „improvatu“-jét s „valzer“-ét, melyet Billow igazán elragadó szépen játszott. Legzajosabban Liszt szerzeményeit üdvözölték, valószínűleg tüntetésből a jelenlevő mester iránt. Szóval gyönyörű hangverseny volt, mély hatásra nézve semmiről sem áll Bülow első két hangversenye mögött. — Munkácsi itthon, Munkácsi budapesti fogadtatása iránt az egyetemi polgárok körében megindult mozgalom vezető bizottsága a következő felhívást intézte az egyetemi polgárokhoz : „Egyetemi polgártársak! Egyik első kötelessége minden nemzetnek, hogy hálás elismeréssel viseltessék nagy fiai iránt. Különösen kötelessége a magyar nemzetnek, főleg pedig a magyar nemzet ifjúságának! Hálával kell viseltetnünk azok iránt, akik nemzeti öntudatunkat munkásságuk által határainkon belül emelik, de még inkább azok iránt, akik a magyar névre a külföldön is dicsőséget és fényt árasztanak. Kis nemzet a magyar nemzet, s a művelt világ itélőszéke mégis magyart tamar el a jelenkor legnagyobb festőművészéül. Ezt Munkácsinak, kitűnő hazánkfiának köszönhetjük. Amit a kard hódít meg, azt az idő elveheti, de amit a művészet, az ő művészete vívott ki számunkra, azt hosszú századok sem fogják tőlünk elvitatni ! Itt az alkalom, hogy az egyetemi ifjúság is lerója végre az elismerés adóját Munkácsi iránt: Gyűljetek össze egyetemi polgártársak, minél nagyobb számmal, hogy tiszteletünk és szeretetünk nyilvánításának módozatait megállapíthassuk. Az értekezlet az ősi Witwindisehben (Zöldfa-utca és borz-utca sarkán) f. hó 11-én d. u. 5 órakor lesz. Az ideiglenes bizottság.“ —Csapó Vilmos kamarás a műcsarnok közvetítésével Wladimir Loa müncheni festész „útmutató“ czimű festményét meghozatta. Ehhez hasonló tárgyat a nevezett művész az őszi kiállításon már adott el. — Sftrah Bernhardt Genuaban. A kitűnő franczia művésznőt ért balesetről már megemlékeztünk röviden Genuában vendégszerepeit s előadás alatt érte utól végzetes baja. Sarah Bernhardt, mikor a genuai színpadon megjelent, nem nagy tapsokkal fogadták. A „Kaméliás hölgy“ első felvonásának közepén, mikor Armand-dal van jelenete, ájultan rogyott össze. A közönség soraiban nagy volt az izgatottság ; felugráltak az emberek s orvosért kiáltoztak. Ezalatt a művésznőt öltözőjébe vitték s gyógyították. A hosszú szünet dácsára a közönség nem távozott s várta a javulás hírét. Végre előállt a társaság egyik tagja s jelenté, hogy a művésznő azonnal folytatja az előadást. A második felvonás jól folyt, a közönség kitörő tapssal fogadta Saraht. A harmadik felvonásban vérhányán fogta el s lerogyott a pa mlag is. Az asszonyok a színházban sírtak s a férfiak is meg voltak indulva e szomorú jelenet alatt. Az orvosok konstatálták, hogy a bajt a hideg színpad okozta. A művésznőt a „Hotel de Génes“-ba szállították, hol a gondos ápolás alatt már egészen visszanyerte erejét. * Valassápk. — A kolozsvári főrangú műkedvelők tegnap, a nőegylet javára szinielőadást rendeztek. Előadták a Norreytől és a „Czigarett“ vígjátékot Meilhac és „Chassé-Croissé”-t Fournier és Meyertől. Az előbbiben szerepeltek br. Wesselényi Sarolta, K 411 ay Ágnes, De Gerando Attila, br. Jósika Lajos, gr. Bethlen Ödön és báró Szentkereszty Pál. Az utóbbiban: gróf Teleki Bella, gróf Teleki Irén, Takács Mika, báró Jósika Lajos és br. Bornemisza B. A műkedvelők mind kiváló ügyességgel játsztak és sürü tapsokat kaptak. A színház szorongásig megtelt. A két vígjáték közt hangverseny volt: Cseh Mariska k. a. énekelt Golinódtól egy tavaszi dalt és Hubaytól két magyar dalt, Zólyomi Jenő pedig az álarczos bálból egy áriát, úgy szextett a „Hunyadi Lászlódból játszotta a „Hattyú dalt“-t. ” A „budai körben“ szombaton esti 8 órakor Szivoy Kálmánná úrnő „Hölgy estélyt“ rendez. Szilire kerül „A máma“ vígjáték 3 felvonásban Szigligeti Edétől. A budapesti vas- és szerszámkereskedő ifjakból áló bizottság február 21-én a Schuster-féle sörcsarnok helyiségeiben, fővárosi szegény iskolásgyermekek felruházásának javára zártkörű tünczvigalmat rendez, a rendező bizottság: Kahvoda Imre elnök, Vass Győző jegyző, Gruben Károly pénztárnok, Bogdanovics János, Dominics Gyula, Kanzler Mihály, Fischer Dezső, Harsányi Lajos, Huber Ferencz, Ivánkovics Kálmán, Kaiser Adolf, Kapamadzya P., Koppán Jenő, Mészáros Lajos, Rausch Gyula, Riszits Károly, Stefanovits D. bizottsági tagok. Kezdete 9 órakor. — Az első budapesti szegény gyermekkert egylet az általa százon felül gondozott szegény gyermekek javára e hé 14 év a várszínházban jótékony czélu „The dansant estélyt“ rendez, mely napon a budai gőzsikló éjfél utáni 2 óráig, és másnap reggel hat órától kezdve fog közlekedni. A jótékony czél megérdemli, hogy a közönség minél tömegesebben pártolja. — A kereskedő ifjak társulata e he llén tartandó estélyének műsora a következő : 1. Rhapsodia Liszttől, zongorán előadja Fröhlich Elsa k. a., 2. Grüner Frühling kehr ein Essertöl, énekli Tipoláne úrhölgy. 3. Tarantella Rafftel, 4 kézre zongorán előadják Fröhlich Elsa k. a. és Telbisz Jenő. 4. Szavalat, előadja Fodor János egyl. tag, S. Rákóczy induló (koncert ,paraphris) Liszttől, 2 zongorán előadják Fröhlich Elsa k. a. és Telbisz Jenő. A műsor után táncz, kezdete 9 órakor. — A szepesiek e hó 23-án tartandó tánczvigalma lady patronessejéül dr. Imling Konrádné szül. Xendtwich Etelka urhölgyet, dr. Julling Konrád kir. táblai bíró nejét nyerték meg. A védnökséget dr. Anda 1házy László, a szepesi egylet érdemes elnöke vállalta el. A női tánczrendek valamint a fiizertánczjelvények eredetiségük által kellemes meglepetésül fognak szolgálni. Ezúttal fogja Balázs Kálmán Rover Gyula „Szepesi Emlék“ czimű csárdását bemutatni. A jegyek kelendősége már eddig is teljesen biztosítja a fényes eredményt. Kik tévedésből meghívót nem kaptak, kéretnek a rendező bizottság elnökéhez, dr. Münnich Aurél úrhoz (egyetem utcza 2. szám) fordulni. — Csik-Szeredáról írják lapunknak e hó 5-ről: A helybeli olvasó-egyletnek tegnap esti bálja nem valami fényesen sikerült. Közönségünk úgy látszik évről-évre mindinkább és inkább kezd el hűlni az ily féle mulatságoktól, hisz, ha tekintetbe vesszük, hogy a tegnapi bál volt a farsangon az első s meglehet talán az utolsó táncrestély s mindennek daczára is a hölgyek közül csak alig néhányat láttunk ott, világosan kitűnik, a közöny A tánczosnők között ott voltak : B ia 1is Ákosné, Dózsa Gáborné, Lázár Anna, Sándor Anna, Fodor Anna, Miklósi Anna, Rózsa Mari, Miklós Kata, Kelemen Ilka. A munkácsi közös hadseregbeli tisztikar c. hó 2 án sikerült tánczmulatságot tartott a tiszti kaszinó helyiségeiben. A munkácsi tisztikar a közös hadseregnek ama nem mindenütt található tisztikarához tartozik, amely nemcsak igen szépen megfér a polgári elemmel, hanem igen jó és benső barátságban is él azzal. Ez az oka, amiért a tisztikar által rendezett mulatságok mindig sikerülnek, a minthogy igen szépen sikerült a mostani. A mulatságon kezdettől fogva uralkodó általános fóktlv még reggel felé sem igen akart csillapodni, a mulatságon jelen voltak : Bozziano ezredes neje leányával Emíliával, Krautil Károlyné, Fankovich Sáncolné, Hönig őrnagy neje, Meiczer Auhrélné leányával Irénnel, Meier Károlyné, Meier ezredorvos neje stb. Nagy érdeket kölcsönzött a mulatságnak— mely „jour fix“ akart volna lenni, de bállá nőtte ki magát, — az is, hogy Staudeiski százados, ki nem régen jött meg Perzsiából, ahol több évig tartózkodott mint oktató tiszt, ez alkalommal jelent meg az összes tisztikar s a polgárság körében először. Standeiski igen szép és gondosan összeválogatott gyűjteményt hozott magával, mint rajzokat, fényképeket és különféle népismei, művelődési s más tárgyakat. A perzsa sahtól három rendjelet kapott s a sahuak sajátkezű aláírásával ellátott szerképét. Valószínű, hogy Staudeiski egy újabb jour fixen felolvasást fog tartani tapasztalatairól. A Kaplkbányáról írják lapunknak: A helybeli „bányász zenekar“ saját pénztára felsegélyezésére e hé 4 én igen sikerült zártkörű tánczmulatságot rendezett, az úgynevezett felső rendelő-terem, melyet e czélra igen ízlésesen feldíszítettek. Jelen voltak : A Palmer nővérek, Redlich Nelli, Stark Irma, Riesenberger Jolán, Földesy nővérek, Steiger Erzsi, továbbá Bradoska Frigyesné, Raibach Jánosok, Wieszner Altóné, Palmer Andorné, Starch Ferenczné, Gruber Jánosné, stb. Az estélyen a bányász - zenekar játszott Ficker Adolf karmester vezetése mellett. A mulatság jól sikerült, csak hajnalban oszlott szét a társaság. — A nagy-karimi pinczér és mészáros ifjúság febr. 1? án a kisdedóvoda javára Knortzer Károly a „Rózsához“ czimzett vendéglőjében zártkörű tánczvigalmat rendez. — Bohóczestély. A farsang vége a fővárosi vigadóban ez évben is bohóczestélylyel fog megünnepeltetni. „Tréfa minden szegletben“ Lehmann Mór rendező jelszava, ki most feladata teljesítéséhez kiváló szorgalommal fogott hozzá. Három zenekar, valamint a legkomikusabb bohóczjelvények kiosztása a jókedvet még inkább fogják növelni. — Az országos protestáns árvaház javára február hó 11-én az „Europa szálloda“ termeiben zártkörű tánczvigalom lesz. A rendező bizottság : báró Laffert Antal elnök, Grill Richard alelnök. Bizottmányi tagok : Bánó Zoltán, Bsnitzky Géza, Bethlen Béla gr., Cséri Lajos, Csuka Lajos, dr. Flittner Frigyes, dr. Gerendsy György, Hamza Géza, Bouchard Ferencz, JoatíV Vieb Sándor, Komlódy Gyula, Kováts Seb. Aladár, Krompecher Béla, Lisznyai Tihamér, Lónyay János gr., Mack Jenő, Mack József, Hárta Árpád, dr. Nagy Jenő, dr. Puky Ákos, Rombauer Emil, dr. Röck Géza, ifj. Sárkány József, Teleki Gyula gr., Tisza István, Töry Gusztáv, Walther Béla. — Alberti városában (Pestmegye) febr. 7-én volt az" ottani úri családok részvényes tánczvigalma, mely fényesen sikerült és reggeli 7 óráig tartott. Helyiségül szolgált Szekesényi Lajos jegyző vendégszerető háza, hol Malay Ida k. a., mint fiatal jogász, Hronik Ilka k. a., mint jósnő, jelmezben jelentek meg. A háziasszony Kiss Endréné, Láng Lujza, Rákos Berta, Raksányi Ida, Jankó Emma, Köves Anna, Novotny Berta úrnők, Kisa Janka, Számpory Nána, Takács k. a. mindent elkövettek, hogy a mulatság minél inkább sikerüljön. — Szombathelyen e héten az ottani jótékony nőegylet saját czéljai előmozdítására a „Sabaria“ nagytermében batyubált rendezett, mely úgy látogatás, mint jövedelem tekintetében a legfényesebben sikerült. E jó siker egyébiránt már előrelátható volt, minthogy a városnak legszebb fiatal hölgyei forgolódtak a terített asztalok körül, és a nyújtott étel- vagy italadagokat a legkedvesebb szeretetreméltósággal fűszerezték. Az asztalok körül voltak i Éhen Gyuláné, Grünwald Ignáczné, Junker Gusztávné, Károlyi Aut.-né, Kaiszig Edéné, Szabó Ferencz ügyvádné,Ve 1der Alajosné úrnők stb. Különösen jó bevétele volt Kocsián Malvin urhölgynek, ki mint Kucséber maga aO írtnál többet árult. A táncz világos reggelig tartott ; az abban részt vett hölgyek közül megemlítjük : Laky Vilma, Rudolf Mriska, Goldschmied Berta, Horváth Ida, Ungár Hermina, Oesterreicher Natalia, Pick Irma, Mayer Mariska, Schuszter Róza, Bálint Sarolta, Markovics Malvin, Tulok Eózsike és Amália, Ballag Mariska, Szabó Terka és Koller Irma kiasszonyokat. A jótékony czélra begyűlt összeg megközeliti a 800 frtot. — Jász-Nagykun-Szolnokmegye főispánja Beniczky Ferencz, ünnepélyes beiktatása alkalmából a megyei ifjúság e hó 20-dikán a megyeszékház dísztermében bált rendez. Kezdete 9 órakor. — A mai népszínházi bálról a főlapon közlünk tudósítást. mind negyedik közülését. Tárgyai: 1. Gyulai Pál elnök megnyitó beszéde. 2. Beöthy Zsolt titkári jelentése a társaság lefolyt évéről. 3. Tóth Kálmán emlékezete, Vadnay Károly r. tagtól. 4. Bálban, költemény Szász Károlytól. 5. A fehér rókák, rajz Bérczik Árpádtól. 6. Dajka-mese, költemény ifj. Ábrányi Kornéliá). 7. Magyar női typusok, Ágai Adolftól. 8. Csiky Gergey másodtitkár jelentése az 1881 ik évi pályázatok eredményéről. 9. Az uj jutalom kérdések kihirdetése. 10. Elnöki zárszó. Az 1882. febr. 8-án kitűzött jutalomtételek következők: 1. Lukács Krisztina jutalom: Kívántatik egy, a hazai történelemben, társadalomban vagy irodalomban kitűnt nő élet- és jellemrajza prózában. Terjedelme lehet öt—tiz ív, szépjutalma a Lukács Móricz által nejének, Birly Krisztinának, emlékére tett alapítványból 500 írt. Benyújtásának határideje: 1882. november 30. 2. Kívántatik forrástanulmány alapján a magyar játékszín története, kezdetétől fogva a pesti nemzeti színház megnyitásáig. E feladatra nézve a tárgynak következő mozzanatai tájékoztatóig ajánltatnak a pályázók figyelmébe: A magyar játékszín legrégibb nyomai; myszteriumok, gen színészek hazánkban. iskolai drámák, ideA nemzeti játékszín eszméjének megpenditése és felkarolása irodalmi uton II. József germanizácziójának idejében. Az első magyar szintársaság létrejöttének inditó okai és körülményei. Az úttörők küzdelmei, vándorlásai és megtelepülése a budai színházig ; ennek története. Viszonyuk az országos kormányhoz és egyes törvényhatóságokhoz ; a czenzúra ; pártfogóik és ellenségeik. A magyar drámairodalom fejlődése a színészet által ; eredeti és külföldi műsorok , színészek irodalmi munkássága. Kiemelkedő alakok színészi jellemrajza, a fontosabb életirati adatokkal. A szinkritika fejlődése, Jutalma, fele részben a budapesti nemzeti színház adományából, 200 arany. Benyújtásának határideje : 1884. nov. 30. A pályamunkák, a kitett határidőig a társaság titkárához küldendők. — A bor SE. kisdedévé egyesület kákezdéjében tegnap fejezték be az idei félévi vizsgálatokat kitűnő sikerrel. A vizsgálatok több napig tartottak és azokon a válaszmányi tagokon kívül az elnökség, ifj. gr. Ráday Gedeon és a közoktatásügyi minisztérium részéről Mayer Miksa volt jelen. Összesen vizsgáztak 58-an. Ezek közt 38 első és 23 másodéves növendék. Két magántanuló pedig képes ütési vizsgát tett. — Vörös kereszt. A részvét, mely a csatatéren harczoló és az idő viszontagságainak kitett katonáit sorsát felkarolta, mindig nagyobb arányokat ölt. F jakban a következő hazafias adományok érkeztek a vörös kereszt-egylet igazgatóságához: Popper Sarolta Zentáról 6 harisnyát, 18 ütérmelegitet, Papp Gyuláné Kolozsvárról 3 harisnyát, 6 ütérmelegitet, Deutsch Mátyásné Budapestről 6 harisnyát, 6 ütérimelegitet, Hajek testvérek Budapestről 8 ütérmeiegitet, Havel Adél Buudapestről 6 harisnyát, 6 ütérmeiegitet, Névtelen Budapestről 1 harisnyát,, 9 ütérmeiegitet Kankovszky Irma és Szarafin Budapestről 3 ütérmeiegitet, gróf Zichy Ödönné Budapestről 12 itármelegitet, Ivánka Imréné 12 harisnyát, 12 ütérmelegitet, Paylhoffer Etelka Alsó-Nyiregyházáról 10 ütérmelegitet, Segesváry L jós Kolozsvárról egy csomag ruhaneműt, gróf Zichy Nándorné Budapestről 12 ütérmelegitet, Platthy Gyuláné (Budapest) 6 harisnyát, 8 ütérmelegitet, báró Lipthay Béláné (Budapest) 72 harisnyát és 24 pár ütérmelegitet, báró Vécsey Bianka (Budapest) 12 iitérmelegitírt, Kund Borbála (Budapest) 12 harisnyát, 7 ütérmelegitet, Fieischl Babette 10 ütérmelegitet, Ottlik Matiki (Fel Terény) 6 ütérmeiegitet, Mocsonyi Helén (Budapest) 16 ütérmeiegitet, gróf Teleki Sándorné 12 harisnyát, Stádl nővérek (Nagyvárad) 36 ütérmeiegitet, Kallivoda Paulin (Eszék) 12 harisnyát, 12 ütérmeiegitet, Kochegyes Fáui (Nagy-Körös) 6 ütérmeliegitet, Pávai Anna (Maros-Újvár) 7 ütérmeiegitet,, Palkovits Gizella (EszterhÁzH) 6 harisnyát, 12 ütérmeiegitet, 12 hasmelegitet, id. gróf Waldeck Frigyesné (Tisza-Roff) 24 harisnyát, 18 ütérmeiegitet, Góth Sándor fi ütérmeiegitet, özv. tíazerédy Istvánná 12 harisnyát, 12 ütérmeiegitet küldöttek. Mind e tárgyak már rendeltetési helyekre Szerajevóba küldettek. — A mérnök és építészegyesület, mint „Heti Értesítője“ jelenti, bankettet rendezett az amerikai írtjából hazajött Pekár Imre tiszteletére A banketten a felköszöntések sorát Ambrozovics Béla kezdte meg, kifejezve a jelenlévők örömét, hogy Pekár egészségben jött vissza nagy világ átjáról, ahol magának elismerést szerzett, ahol hazájának jó hírét gyarapította, abból a világból, ahol hazánkat csak hírből ismerik. Utána Ney Béla köszöntötte fel Pakárt, különösen hangsúlyozván, hogy ne tegye meg még egyszer azt az óriási utat, hanem maradjon itthon, s értékesítse itthon hazája javára tudományát és erejét. Azután Schmvarczer Sándor beszélt. Ekkor Pekár Imre felelt a felköszöntésekre, kezdetben elfogulva, meghatotta. Megköszönte a majdnem ovácziószerü fogadást, melyet nem a saját személyének tulajdonít, hanem annak az ügynek, melynek képviseletében ment útjára. Nemsokára belemelegedett, s elragadta a gondolatok és ideák árja. Beszéde beillett volna nemzetgazdasági és kulturális programmbeszédnek. A beszél hatása folytán, s bizonyára egyetértve a többiekkel, kérte Szily Kálmán a beszélőt, hogy írja le amit, technikus szempontból látott Amerikában. Miklós Ödön a technikusok vezérférfiait, Tolla Lajost és Horváth Alajost éltette és kérte, hogy neveljenek olyan mérnököket a hazának, akik Magyarországot olyan gyeyÁ, teszik, mint tették a technikusok Amerikát. Végül Herich Károly beszélt. ügyletek, társulatok. —■ A Kisfaludy-társaság e hó 12-én, mint Kisfaludy Károly születése évfordulójának napján, d. e. 10 órakor vasárnap, a magyar tud. akadémia dísztermében tartja haz Fővárosi ügyek* — A mutatvány - bódék „rémséges“ képei ellen. A IV. kerületi iskolaszék tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy kérvényt nyújt be a tanácshoz az iránt, hogy a fővárosban rendkívüli módon elszaporodott mutatvány-bódéit elé ezégérül kiakasztott, valamint a bódé belsejében mutogatni szokott rémséges rablógyilkossági, lefejezési, inquizicziói s más hasonló képeket távolittassa el, miután azok a kevésbbé müvelt néposztályra és a fiatalságra erkölcsrontó hatással vannak, de különösen az apró iskolás gyermekekre rendkívül káros hatással vannak. Az iskolaszék több tagja ekUtáus példát hozott fel, hogy kis gyermekeik éjjel ezen borzasztó képekkel álmodnak, többször fel-fel riadnak, sőt emiatt már betegek is lettek. Törvényszéki csarnok. — Hamis eskü vádja miatt állott ma a fenyitó ívszék előtt Kaufmann József likerárus. Kaufmann József az ellene Bienenfeld Fülöp által indított, sommás perben főesküt tett le. Minthogy azonban Bienenfeld tanukat hívott fel s ezek vallomásai úgy tüntetik fel az ügyet, mintha Kaufmann nem való ténykörülményekre esküdött volna , ezért hamis eskü miatt vád alá helyezték. A mai tárgyaláson a tanúk részben vádlott ellen, részben mellette nyilatkoztak, azonban újabb körülmények kiderítése vált szükségessé, minek következtében a törvényszék a tárgyalást felfüggesztette. Hamis bukás és sikkasztás vádja miatt állott ma Reichmann Izidor kereskedő a főnyitőtö'rvényszék előtt, időközben a csődöt vagyon hiányában beszüntették. A megidézett po ügyelő Szomjas István ügyvéd a tárgyalásra nem jelent meg, minek következtében a tárgyalást elhalasztották. — Földváry Mihály és alkusz neje , Kovács Júlia szakácsáé ma sikkasztás vádja miatt, állottak a bünfenyitó törvényszék előtt a vád alá helyezési határozat a btkv. 359 § án alapul, mert vádlottak az 1879 évi február 2-án ellenök intézett végrehajtás alkalmával bírói zár alá vett ingóságokat elidegenítették. Ez ingóságokat ismételten lefoglalták, s mire árverésre került a dolog, a lefoglalt tárgyak, hiányoztak s a vizsgálatot hivatalból indították Földváry és neje ellen, akik a tárgyalás során igazolták, hogy nekik ép a végrehajtató engedte meg a lefoglalt tárgyaknak elvitelét és eladását, hogy az eladási árból tartozásukat törlesszék. Abrahám S. ügyvéd védbeszédének meghallgatása után, a törvényszék a gonosz szándék teljes hiánya következtében vádlottakat a sikkasztás vádja alól felmentette. — Mommsen előtt. Berlinből írják, a törvényszék hogy Mommsent, ki Bismarck megsértésével van vádolva, e hét én idézték a bíróság elé- Mommsen egy beszédéről van szó, melyet a Toítov kerületi haladó párt egyesületének közgyűlésén mondott. A birodalmi kanczellár a beszéd némely kifejezése által sértve érezte magát s a berlini államügyészség által benyújtotta a vádlevelet Mommsen ellen. Mommsen a beszédjéből idézett kifejezéseket minden frontjában magáénak ismerte , elvállalta a feleőnséget. Siai tj Imre sajtópere. A fővárosi esküdtszék előtt ma délelőtt került tárgyalásra Szalay Imre országgyűlési képviselő sajtópere, melyet Kozma Sándor főügyész a büntető törvénykönyv 172. § a alapján gyűlöletre való izgatás miatt indított ellene. —Tudvalevő, hogy Szalay Imre a választási mozgalmak idején „Szózat“-ot intézett a Somogy megyei választókhoz, s a közvádló ebben a röpiratban talált izgatást. A tárgyaláson, mely tizedfél órakor kezdődött, Kriszt János elnökölt, szavazó bírákul dr. Lászy Józsefet és Papp Józsefet, jegyzőül Kronesics Gyulát küldötte ki a törvényszék. A közvádlót dr. Fekete Ödön főügyészi helyettes képviselte. Szalay Imrét, a vádlottat, Komjáthy Béla ügyvéd, országgyűlési képviselő védelmezte. A tárgyalásra meghívott esküdtek közül visszavetette a közvádló : dr. Czi ror Ákost, Lipp Gyulát, Bali Benőt, Görög Istvánt és Kauchnitz Gyulát. A vádlott nem fogadta el: dr. Hauler Sándort, Martini Vilmost, Kohn Sámuelt, dr. Rónay Károlyt, Kugler Jánost, dr. Fraenkel Sándort, Eisdorfer Gusztávot, Szigethy Vilmost, Perlaky Kálmánt, dr. Jankovich Jánost és Rabovszky Szilárdot. Az esküdtszék rendes tagjaivá lettek : Egerx Lajos, Gundl János, Záry Károly, Mauks János, dr. Liedemann Károly, dr. Löw Tivadar, Spetz Vencze, dr. Dolinger Gyula, dr. Farkas Sándor, Kimer József, Magyar Gyula, dr. Konek Sándor. Póttagok voltak: Zubek Bertalan és Kapeter Antal.' Az esküdtszék megalakulása és meghiredetése után az általános kérdéseket intézte vádlotthoz az elnök. Válaszában elmondta Szalay Imre, hogy Dégben, Veszprém vármegyében született, 36 éves, országgyűlési képviselő. A vádlevél felolvasása után, az elnök kérdésére, kijelentő vádlott, hogy előzetesen nem kíván ügyében nyilatkozni. Felolvasták az inkriminált „Szózatot“ is, melyet a választások alatt Somogy megye polgárai közt osztatott szét a vádlott. Eltök: Kérem a vádlott urat, jelentse ki, váljon szerzője-e a most felolvasott inkriminált röpiratnak. Vádlott: Igen, én vagyok a szerzője. Elnök is elvállalja érette a törvény előtt való felelősséget ? Vádlott: Igen, elvállalom. Elnök: Megkérdezte ezután a közvádlótól is mag a vádlottól is," hogy kiváltnak-e még valamit felolvastatni, s miután egyiküknek sem volt előadni valója, befejezte a bírói eljárást a fölkérte a főügyész helyettesét, hogy mondja el vádbeszédét. Dr. Fekete Edin főügyészi helyettes annak igazolásába, hogy osztálygyűlölet tényleg van nálunk is s különösen az úgynevezett munkás egyesületek a legvakmerőbben szítják, példákat idéz a közelmúltból s aztán így folytatja: „Ily jelekben kezd az osztály-differenczia mai napság már nálunk is nyilvánulni. És mi ennek az oka ? — Honnan e merészség, melylyel föllép ? Hát bizony ennek a toöhekkest az is egyik nyomós oka, hogy társadalmunk épen azon tagjai, kik legfontosabb s legmagasztosabb polgári hivatásra — a törvényhozói tisztre aspirálnak, itt-ott nem válogatják a szavakat és módokat, melyek által cséljaikat elérni vélik. Ekkép cselekedett vádlott a „Szózat“ ában. A közvádló ezután az inkriminált közlemény fejtegetésébe bocsátkozott s kimutatni igyekezett, hogy annak a vádlevélben különösen kiemelt tételei alkalmasak a btk. 171. § ában meghatározott bűncselekményre s azzal végzi beszédét, hogy a ki tudja és érti a „uaius reipublicae supre au lex“ jelentőségét, annak meg kell éreztetni a törvény „igazságos sujtó karját“ azokkal, akik nem értik vagy nem akarják érteni ezős legfőbb törvény jelentőségét Ké i az esküdtszéket, mondja ki vádlottja a vótao^t. A közvádló beszéde után, a rAlKott védőjét, Komjáthy Bélát kérte szólásra Tíz elnök. A védő azon kezdte beszédét, hogy már a „Szózat“ elolvasása előtt is tudta, hogy mi lesz meggyőződése a közvádlónak, mert a miniszterelnök egy interpelláczióra adott válaszában, a képviselőház színe előtt izgatással vádolta Szalay Imrét. Ha nálunk is megvolna az a szokás — úgymond — mely Angliában divatozik, hol állításaikra megesketik a szak férfiakat, akkor a közvádló a tárgyalás alatt levő ügyben inkább vállalkozott volna a védő szerepére. A Vádlott a választások idején szerkesztette a „Szózatot.“ Ilyenkor nemcsak minálunk, de minden alkotmányos országban propagandát csinál magának, valamennyi párt Százával jelennek meg a választási mozgalmak alatt a különféle röpiratok, de még nem volt rá eset, hogy ilyenekkel, vagy programozokkal megbuktattak volna valamely pártot, vagy tönkre tóttak volna valamely ellenzéket. E röpiratok csak a választások ideje alatt bírnak értékkel s ha lezajlanak a mozgalmak, elvesztik hatásukat s az ember aranyért sem kaphat egyet is. Annak bebizonyítására, hogy nemcsak a Szalay Imre pártja bocsátott közre röpiratot, fölolvasta a védő a Somogy megyei szabadelvű párt felhívását, melyek izgatónak, népbolondítónak mondják a vádlottat. E felhívásokat nem vette észre a közvádló, de a „Szózatban“ kötelességéhez híven, bűnt keres, bűnt kutat. Régi igazság, hogy azt szoktuk keresni, amit nem találunk. Deák Ferencz mondotta egy alkalommal, hogy a puszta szavaktól sohse flljen a kormány, mert azok csak akkor tesznek igazán hálást, ha az írót vagy a szónokot üldözőbe veszik. Hogy a közrádló épen csak védettjét üldözi, épen csak őt fogta perbe, holott száz és száz más emberbe is beleköthetett volna, abban világos jelét látja a személyes ellenszenvnek. Sokat elhisz — úgymond — csakhogy vitatkoznia ne kelljen, de azt már még sem hiteti el vele senki, hogy a Szalay Imre „Szózata“ a büntető törvénykönyv 172. § ába ütközik. Hogy őszinte legyen, meg kell vallania, hogy megijedt szörnyen, amikor arról beszélt a közrádió, ami 69-ben Somogy vármegyében történt. Vájjon forradalom dúlt abban a megyében, karóba húzták egymást az emberek vagy lángba borították egymás hajlékait? Dehogy tették. . . Az volt a baj csupán, hogy nyolc ellenzéki képviselőt küldöttek az országgyűlésre !.. Hogy épen farsangra tűzték ki a tárgyalást, szinte hajlandó azt hinni, hogy a közrádló farsangi tréfát akart űzni ! — Csakhogy becsületes emberek jó hírnevével nem szabad tréfálni A „Szózat“-ban az is meg van írva, hogy „a ti fegyveretek nem lehet más, mint a hazaszeretet és a lelkiismeret.“ Nos, aki ilyen ártatlan fegyverekkel akar barer ölni, az nem lehet izgató. E fegyverektől nem fél, aki becsületes és igaz ember. Egy múlt századbeli franczia tudós örökké igaz szavaival végzi beszédét, ki azt mondotta volt : „Ha igazságosak, ha nemesek akarunk maradni, nem elég nem rágalmaznunk felebarátainkat, de ne is mondjunk felettük merész ítéletet. Reméli — úgy mond végezetül — hogy