Egyetértés, 1882. március (16. évfolyam, 60-89. szám)
1882-03-01 / 60. szám
XVL évfolyam/ Budapest Esortwntl- « klaM-Mvatal» gtdaptsi IV. himzl-utcza is kalap-atesa sarkin 1. síim. Űnk Mmentes letelek fogadtatnak «( Késiratok Ti*sza nem küldetnek, Kiftfizetés) AiJ: Yliékra *wt4n vagy helyben Mikes feerdVa: Mer *rr*................... 8#.“ iélimn.................................1#.Negyedért........................... . frigy kén ......... Lt. Egy szál 8 krajezér. JSfi BÉA 60/szám. EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Oroszország és Európa. Orlov herczeg, az orosz ezár megbízottja hosszan tartó audienczián fejezte ki a német császár előtt rosszalását, Szkobelev beszéde fölött. Legalább így jelentik a Berlinből érkező békés hírek. S nagy a valószínűség, hogy ezeknek a igazuk van, s majdnem bizonyos, híreknek hogy a békés tendencziák, melyekről két hatalom kormányai között szó van, a teznek. Alig van rá eset és mód, tényleg nehogy e tendencziák rövid idő alatt ellenkezőkre fordulhatnának. S ha Szkobelev hírhedt beszédeinek csakugyan nem az volt a czélja, hoffy az osztrák-magyar monarchia " " CZt/ V"-" ellen és a déli lázadás érdekében a közvéleményt, hanem valósággal izgassa a német és orosz jó egyetértést akarta megbolygatni, akkor nagyon rosszul választotta a pillanatot. S a két állam közötti jó viszony aligha megzavartatott volna ezen nagyhangú beszéd által akkor is, ha Orlov herczeg semminemű igazolással nem lép föl Berlinben az orosz kormány részéről. Ily igazolásra, vagy mentegetődzésre, szemben a tényekkel, alig van más szempontból szükség, mint a nagy közönség megnyugtatásának szempontjából. Az egyedüli ami ebben az egész odiózus affaire-ben figyelembe veendő az, hogy a Szkobelev féle szabású emberek most Pétervárott tényleg a hatalom birtokában vannak, sőt bizonyos tekintetben döntő befolyással bírnak. Akár igaz, akár nem, amint újabban az Ignatiev és Szkobelev közötti barátságról írtak és mondottak, tény az, hogy — a tekintet nélkül személyes barátságukra — a két férfiúnak nézetei és pánszláv érzelmei egymással közel rokonságban állanak. Ignatiev nem egyszer kísérlette meg ugyanazokat az eszméket tényleg realizálni, amelyeket a hírhedt tábornok szavakkal hirdet. S nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem a diplomata, hogy azoknak nagyobb vagy kisebb mértékben érvényt szerezzen. Az sem valószínű, hogy mióta Ignatievnek tényleg is kezébe került a hatalom, megfeledkezett volna róluk, vagy egészben alárendelte volna azokat más, az orosz udvarnál befolyásnak örvendő államférfiak eltérő véleményeinek. Sőt be kell vallanunk, hogy tisztán az oroszországi belügyeket véve tekintetbe, van is valami értelme annak, ha maga Ignatiev a Németországgal szemben meglévő barátságos viszony megbontásán fáradozik. Olyan sajátságos föld az az Oroszország, s a népe is olyan különös. Amint külföldön van elfoglalva kormánya bonyodalmakkal, azonnal szűnnek belső bonyodalmai. A legkülönfélébb dolgok iránt fanatizálhatja népét, de ha semmi iránt sem fanatizálja, akkor ellene fanatizálódik az a szláv faj egész önfeledtségével. S bajos lenne elhatározni, hogy nem-e nagyobb baj ott egy belső, mint egy külső bonyodalom. Másrészt meg bizonyos, hogy a panszlavisztikus eszmék ébrentartására nem is kell nyílt háborúra kerülnie a dolognak, már a külföld iránt való ellenséges indulat keltése is, bőséges tápot ad ahhoz. Pedig kivált a német elemmel szemben, mely az orosz társadalomban oly praedomináns helyzetet foglal el, végtelenül könnyű felszítani a gyűlölködést. Azonban bármennyire lenne is az ily szisztematikus eljárásnak értelme Ignatiev és nézettársai részéről, bármennyire meg tudnánk is magunknak magyarázni, hogy a németek elleni gyűlölség szítása az ő elveik szempontjából nagyon is indokolva van annak, most, ezen idő szerint semmiféle aktuális értelme nem lehet. De veszélye mindenképen van. S Ignaliev bármennyire el van is fogaiva a pánszláv eszmék hatása alatt, sokkal ügyesebb diplomata, sokkal élesebben látó államférfiú, semhogy a tények elől egészen elzárná szemeit. Oroszország a mai viszonyok között nem bír Németországgal Ez oly tény, amely felől senkinek sem lehet kétsége, bármily elfogult legyen is különben, aki a két állam hadi erejét, s annak működési képességét csak megközelítőleg is ismeri. Oroszországot bele zavarni most egy Németország elleni háborúba, egyértelmű lenne az Oroszország megsemmisítésére irányuló kísérlettel. Oroszország csak egy hatalmas szövetséges kíséretében jelenhetnek meg ez idő szerint Poroszország keleti tartományaiban. Az a szövetséges pedig nem található fel sehol. Még az a természetes haditárs is, akire minden Németország ellen forduló hatalom úgy látszott kész szövetségesre fog találni, Francziaország, egészen másforma politikát űz, semhogy erre gondolni is lehetne. A revanche nagyférfia Gambetta Leo pünkösdi királyságának vége. A párisi boulevardokon senkire sem tudnak ez idő szerint több gúnydalt énekelni, mint éppn ő reá. Freycinet politikája pedig a béke, a nemzeti belső konszolidáczió politikája. Ez iránt nem lehet kételyünk, nem csak a miatt, mert ő maga is ezt hirdeti, hanem amiatt sem, mert ő mint államférfiú már múlttal bír, az ő háta megett tények állanak. Ezek pedig a béke tényei. Más szövetségesre pedig még kevésbé számíthatna ez idő szerint Oroszország. Olaszországot érdekei sokkal jobban megkötik Németország mellé, semhogy erre csak gondolni is lehetne. Angliában pedig sem a Gladstone kormányának pártolására nem számíthatni, sem egy esetleges tory kormányára, amelynek létrejövésére most nem épen kedvezőtlenek a kilátások. Szóval az az ország, mely most egy európai bonyodalmat merne provokálni, magára lenne hagyatva végkép. Európában nem találna szövetségest, mégpedig nemcsak Németország ellen ellenünk sem. Kivéve nem találna, de még a Balkán félsziget szláv lakóit, a kiket ugyancsak fel is használ ellenünk. Az ily alattomos izgatásokban nagy volt Oroszország mindig. De nyílt, felvont sisakkal való támadástól nem kell Európának ezen idő szerint tartania. .mímYír» w Budapest, február 28. Szerda, 1882. márczius 1. Hirdetések és nyilverek feltételnek fcreiabily serial • H*dÓ hlrttalbu i go input IV. hlmzö-ntcza is kakp&ím sarkin i. zz. Mirtetések feltételnek * kufffldSa % Hubán: Oppelik A.-nál, Stubenbaeter Nr. 8. Mone Rudolfnál. Seileretätt« Nr. 2. Baatenten et Vogltmil'ff aMsohgsaie 1«, Latiba G. L. it tártánál, Welkeile Nr. 12. Partiban: Rudolf Mott«, 40. uie notre ás*» dee Vietoire* (plece de la Benne.) frtnífutlbrit/II.i Laubt G. L. it történél N JITETtlTír TílCIKJL A franczia irodalom köréből. (Saját levelezőnktől.) (Villemain hátrahagyott műve. — Fox ás Gray lord. — Sarcey könyve, egy régi újdonság. —Véletlenság és gondviselésszerüség.) Paris, febr. 25. A gyermeki kegyelet szép emléket emelt Villemainnek, a néhai hírneves tudósnak, egy hátrahagyott müve közrebocsátása által. „A modern szószék Franczia- és Angolországban, mely legközelebb jelent meg, *) második kötetét képezi egy tervezett nagyszabású munkának, melyből szerző életében csak az első kötet láthatott napvilágot. Ezen első még csupán Chateaubrianddal foglalkozott, s utána még számos életrajznak kellett volna következnie, de szerzőt csüggedté tette azon váratlan közöny, mely erőt vett a franczia nemzeten a parlamenti kormányforma iránt, holott épen a parlamentarizmusért lelkesült leginkább a közvetlenül megelőző harmincz év alatt, 1858-ban volt. A parlamenti vitatkozások, a sajtószabadság, a politikai szónokok és írók senkit sem érdekeltek többé. A közélet, melynek terére Willemain 1815- ben, 25 éves korában lépett, hirtelen bezárult a kora és tehetsége java erejében levő férfi előtt; ő megőrizte iránta egész szenvedélyét, de e szenvedély nem talált többé visszhangra. E hirtelen változás annyira elkeserítette kedélyét, hogy az összegyűjtött és nagy részben feldolgozott anyagot elzárta íróasztalába, maga peig visszavonult a világtól és nem is hagyta el magányát a második császárság alatt, melyet nem élhetett túl, mint szerencsésebb kartársai és barátai Guizot, Thiers, Remusat, mert 1870 május 8-án, épen a plebiscitum napján utolérte a halál. Kéziratai leányára maradtak, ki 1875 ben közrebocsátotta atyja hagyatékából „VII. Gergely pápa történetét“, azután sajtó alá rendezte az előttünk fekvő kötet tartalmát. Két essay, mely Foxról és Grey lordról szól már ki is volt nyomtatva, De Serre életrajza be volt fejezve. A Roger Collardról szóló tanulmány, fájdalom, csak 1818 ig terjed, de rendkívül érdekes részleteket tartalmaz ez egykor oly népszerű és nagyhírű szónok ifjú korából. A könyv többi részét egy angol revue számára irt czikk képezi Dupin elnökről. E czikk azon pillanatban készült, midőn Dupin kibékült a második császársággal. Ezenkívül Des monceux de Givré rövid életrajza és egy kritikai czikk Gladstonenak Homert és a homéri kort tárgyazó tanulmányairól. Fox élet- és jellemrajza leginkább ki van dolgozva. Úgy szólván a bölcsőtől a sírig elkíséri őt Willemain kalandos pályáján az államférfit, kit a legszeretetreméltóbb és legragaszkodóbb embernek nevez. Noha néhány hónapi meddő kormánnyal nem nevelhette semmiféle tekintetben Fox dicsőségét, neve nagy marad honfitársai előtt Európában úgy mint Amerikában. Ez képezi erkölcsi jellemének, ép úgy mint lángeszének legfőbb dicsőségét, ez méltó jutalma nagylelkű érzelmeinek, melyekhez mindig hű maradt és azon valóban humánus és szabadságszerető elveknek, melyek lelkében uralkodtak. Rá illik az, amit egy nagy szónok mondott egykor egy hires hadvezérről: Midőn isten megteremté az ember szivét, legelőször a jóságot ültette bele, mint saját jelképét és hogy nyoma legyen azon föltevő kéznek, mely bennünket alkotott. E szívjóság nyert meg Foxnak annyi rokonszenvet, életének küzdelmei és hibái közepette is, s ez az, mely vallási türelmességét emberbaráti elveit jellemezvén, becsessé teszi elöttünk emlékét, melyre nézve az utókor már csaknem nyolczvan év óta elkezdődött. Szónoki dicsősége előttünk némileg elhalványult. Dialektikájának erejével, erkölcsi felháborodásának melegével, gunyjának keserűségével, túláradó szellemességével nem egyesiti a nyelv azon ragyogó tisztaságát s a dikezió azon szépségét, mely miatt az ókori szónokok halhatatlanokká lettek. Kisebb-nagyobb mértékben híven megőrzött szónoklatai mindig magukon viselik a rögtönzés nyomait, sőt azok is, melyeket kétségkívül kijavított, hemzsegnek az ismétlésektől, a pongyolaságoktól s azon hibáktól, melyeket a lángoló szónoklat közvetlen hatása alatt nem veszünk észre, de melyek a papíron annál inkább feltűnnek. Mint író, középszer üvölt. Szónoklatain kívül „A Stuart házból származott két utolsó király“ czimü befejezetlen történelmi művet leírjuk tőle, mely részrehajló irányával és kissé pathetikus izmodorával sehogy se felel meg szerzője nagy nevének. Inkább manifesztum, mint történelmi alapokon nyugvó ítélet. Ma már feledésbe is ment, míg ellenben Fox parlamenti működése mindenkor az angol parlamentarizmus történet, legérdekesebb lapjainak egyikét fogja képezni. — Lord Greyről persze "kevesebb elmondani valója volt Willemainnek, mint Pi 11 Vilmos hírneves ellenfeléről. Grey mindenekelőtt figyelmet érdemel, mint a parlamenti reform kezdeményezője. Már 1792 ben bejelentette, hogy a jövő ülésszakban indítványt fog letenni a ház asztalára, a választási törvény módosítása tárgyában és 1793-ban a „nép barátai egyesületének“ kérvényét a választási reform és a parlament tartamának megrövidítése iránt be is nyújtotta, egyúttal indítványozván, hogy e kérvény több hasonlókkal együtt egy külön bizottság elé utaaihtassék. Ezen indítvány két hosszú vita után kétszáznyolczvanegy szavazattal negyvenegy ellen elvettetett. A franczia forradalom és az ezt követő események közbejötte, szünetet parancsolt a reformtörekvéseknek, de mihely a körülmények kedvezőbbekké váltak, az ellenzék ismét visszatért régi kedvencz eszméjére és Grey 1797 május 26-án ismét előállt indítványával, azonban ez alkalommal ismét nem volt képes többséget szerezni kedvencz eszméjének, noha a szavazatok számaránya valamivel kedvezőbbé lett, amennyiben a kisebbség kilenczvenhárom szavazatból állt, kétszázötvennyel ez ellen. Az első franczia császárság alatt kitört háborúk természetesen ez élethalálharczra összpontosították újból Angolország minden figyelmét. Ez volt a politika központja s a szívós természetű Grey csak harminczöt év múlva érhette meg azon szerencsét, hogy mint kormányelnök, nevét hosszú küzdelmek után összeköthette azon nagy reformmal, melynél kevés fontosabb módosulást ért meg az angol alkotmány. De Serres úr, kinek életrajza képezi a legközelebbi tanulmány tárgyát, nem tartozott a franczia szószék legkiválóbb alakjai közé. — A royalista érzelmű emigráns, ügyvéd, képviselő, miniszter és követ nem foglal el oly kitűnő helyet a franczia államférfiak és politikusok sorában, hogy a számunkra a nélkül is szűken kimért téren hosszasabban foglalkozhassunk vele. Ugyanezen okból kell mellőznünk Roger Collard-ról szóló befejezetlen essay ismertetését, valamint a könyv egyéb érdekes czikkeit is, mindazonáltal nem tehetjük, hogy melegen ne ajánljuk Willemain hátrahagyott művét mindazok figyelmébe , kiket a parlamentarizmus története érdekel, kik általában még nem vesztettek el minden érzéket a napjainkban mindinkább hanyatlásnak indult szónok-művészet iránt. Francisque Sarcey, a „Temps“ ismeretes, kitűnő színbizálója, kinek hétfői czikkeit a párisi közönség oly mohón lesi, egy régi, már-már teljesen elfeledett könyvéből rendezett új kiadást. A könyv czíme a „Szó és a dolog“ s tartalmát a szerző előszavában következőleg jelzi: „Tanár koromban, egyéb kidolgozandó anyagok közt, elkészítettem egy filozófiai munka vázlatát, azon eszme felett, hogy ez emberek viszályainak legnagyobb része nem abból származik, hogy nem képesek egyetérteni a dolgok lényege felett, hanem abból, hogy ugyanazon szókat különféleképen értelmezik. És honnét van az, hogy ugyanazon szó különféle értelemmel bír.“ Onnét, hogy minden nemzedék, mely azon szót használja, ezt egymásután új eszmékkel, értelmezéssel, képletekkel és fogalmakkal tölti meg. Az edény és a felírás ugyanaz marad, hanem a folyadék változik, melyet tartalmaz. A szó értelmének e módosulásai lassan történnek, csaknem észrevehetlen szétbomlás és újjáalakulás munkája által. A két értelem, egymástól eltérő magyarázatával tehát továbbra is ') La tribune moderne en Frauce et en Angleterre. Seconde Partie. Par M. Villemain, membra de rinatitut. Paris 1882. Calmann L é v y. *)Francisque Sarcey Le mot et la chose. 3-eme edition. Páris 1882. Paul Ollendorff. Az országgyűlési „függetlenségi kör” már ez hó 1 év d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: Földmivelés, ipar- és kereskedelmi minisztérium költségvetése. Az országgyűlés mindkét háza által nehány pénzügyi vám felemelése iránt már megszavazott törvény (az ártörvény), miután a törvények kihirdetése most már nem szükséges többé, e törvény pedig a királyi szentesítést már megnyerte, holnap (márczius 1-jén) lép. A törvény a hivatalos lap életbe holnapi számában fog közzététetni és a vámhivatalok táviratilag odautasíttattak, hogy holnaptól kezdve az új törvény tételeit alkalmazzák. -41 -*» ~ Az országgyűlési szabadelvű párt ma este 6 órakor Vizsolyi elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezlet első tárgya volt Unger Lajos függetlenségi párti képviselőnek kijelölése a kvalifikáczion áll a bizottságba. A második tárgy Szapáry Gyula er. pénzügyminiszternek az az indítványa volt, hogy a képviselőház üléseinek délután 3 óráig való meghosszabbítására a házban indítvány tétessék. Okot erre az szolgáltat, hogy az indemnity tudvalevőleg márczius végével lejár, a költségvetés pedig a képviselőházban aligha fogna oly korán letárgyaltatni, hogy a főrendiháznak elég ideje maradjon annak tárgyalására. Szapáry gr. indítványát az értekezlet egyhangúlag elfogadta. Ezután tárgyalás alá került Rohonczy és Pázmándy indítványa, s e tárgy hosszú vitára adott alkalmat. A párt mindkét indítványt elvetette azonban elhatározta, hogy saját kebeléből egy juryt fog kiküldeni, azzal az utasítással, hogy az Rohonczy adatait vizsgálja meg. Rohonczy azt kívánja, hogy e jurybe két ellenzéki képviselő is vétessék fel,s hogy a jury tagjait ő nevezze meg. A párt e felett egyelőre nem határozott, de valószínű, hogy Rohonczy feltételeit el fogja fogadni. Budapest, fóbrué? 28. A Gladstone és az angol felsőház közt kitört viszályra vonatkozólag egy múlt éjjeli táviratunk korainak nevezte azt a hírt, mely szerint Gladstone le akarna köszönni. Ha korai is e hír, beteljesedése semmiesetre nincs kizárva, mert a konfliktus folyvást fennáll, sőt azzal fog élesedni, hogy egy közelebbi szavazata által valószínűleg az alsóház is ellentétbe helyezi magát a peerekkel, kik Írországban földesúri jogaikat és érdekeiket féltik. idézte elő A felsőház tagjainak ez aggodalma a viszályt is, mely abból áll, hogy a felsőház egy bizottság kiküldését látta szükségesnek, amely megvizsgálja, hogy a Gladstone-féle földtörvény eddigelé menő eredményt mutathat föl. Gladstone ez ellen, meglehetősen éles kifejezésekben, határozati javaslatot nyújtott be az alsóházba, mit azzal indokolt, hogy az a vizsgáló bizottság csak bénító hatással lehet a végrehajtó hatalomra. A felsőház azonban e hó 24-én mégis kinevezte a vizsgáló bizottságot, miután Salisbury marquis, a felsőházi ellenzék vezére kifejtette, hogy Gladstone határozati javaslata az alsóház részéről revízióval fenyegeti a felsőház cselekedeteit, s hogy az tulajdonkép nem volna más, mint rosszalási szavazat a felsőház ellen. — így lett a helyzet válságossá, s Gladstone tegnapra értekezésre hívta magához az alsóház liberális tagjait, hogy az esti ülésben követendő magatartásra nézve megegyezzenek. Az értekezlet, melyen 270 képviselő volt jelen, s melyen Gladstone kifejtette a helyzetet, mint egy múlt éjjeli táviratunk már jelentette, abban állapodott meg, hogy támogatni fogják Gladstone határozati javaslatát. Ekkor fog még csak kifejlődni a komoly összeütközés a törvényhozás két háza közt. Az ír képviselők egyébiránt korántsem viseltetnek hálával a kormány iránt azért, hogy a lordokkal szemben az írek érdekében annyira a mennyire exponálja magát. Legalább a kedélyeskedések, melyek a kormánypárt és az írek közt az alsóházban folynak, nagyon is vastagok, így a múlt heti vita alatt Barne ezredes a többi közt úgy vélekedett, hogy az ír erőszakoskodásoknak véget szakítani a legjobb mód az volna, hogy az elsír három katholikus papot az első három fára felkötnék. Sullivan írországi képviselő erre az ezredest a szokott megszólítás helyett „a tiszteletreméltó és vitéz (honourable and gallant) hóhérának nevezte. Biggar pedig megjegyezte, hogy a kormányelnök a maga legfiatalabb „nagyreményű és kotnyeles“ fiát, Gladstone Herbert urat azért küldte Írországba, hogy ügyeljen fel az olyan szegény emberek kiűzésére, akik bérletüket meg nem fizethetik, s azt az óhajtását fejezte ki, hogy ha valaha a hivatalos hóhér állása megürül, töltsék be azt Gladstone Herbert úrral. Azt is állítá Biggar, hogy Forster ír miniszter, valahányszor Dublinban van, idejét mindig egy ronda játékbarlangban tölti. Orlov herczeg párisi orosz nagykövet, mint jelentettük, elutazott Párisból s először is Berlinbe ment, honnan tegnap este indult Pétervárra, hogy a cárnak személyesen tegyen jelentést a Szkobele vaffaireről. Az orosz nagykövet hosszas ideig volt kihallgatáson Vilmos császárnál, kivel szintén erről az ügyről értekezett Orlov herczeg a Berlinben tapasztaltakról is jelentést fog tenni a cárnak. A félhivatalos „Hordd. Alig. Z tg.“ a „National Zeitung“-nak Szaburov berlini orosz nagykövet és Bismarck közt folyt beszélgetést tartalmazó közleményére megjegyzi : Minthogy bizonyos, hogy sem Szaburovnak, sem Bismarck herczegnek nem szokása bizalmas beszélgetések tartalmát idegenekkel közölni, mindenki tudni fogja, hogy mit tartson ama közlemény hitelességéről. A „Nordd. Allg. Zeitung“ valótlannak nyilvánítja a Kölnische Zeitung“ által közölt azt a hírt, hogy nem a berlini külügyi hivatal, hanem a német császár fordult a cárhoz Szkobelev nyilatkozatai miatt . Vilmos császár ez ügyre vonatkozólag minden hivatalon kívüli akciótól tartózkodott. Az is tény, hogy a külügyi hivatal sem intézett ez iránt semmiféle közleményt a pétervári kabinethez. A dunai kérdésre vonatkozólag legújabban azt jelentik, hogy gróf Wolkenstein a legközelebbi napokban ismét Berlinbe megy, hogy a dunai kérdésre vonatkozó eszmecserét folytassa. Úgy látszik, hogy a technikai részletekre nézve még némi nehézségek forognak fenn Bécs és Berlin közt. Ezek azonban csakhamar el lesznek intézve s ekkor gr. Wolkenstein Párisba fog menni, hogy a franczia kormánnyal való megegyezést is létesítse. Az egyiptomi kérdés e pillanatban szünetel. A hatalmak közt nem indultak még meg a tárgyalások, amennyiben Francziaország és Anglia még most is várják a választ azonos jegyzékekre, melyet Bécsben, Berlinben, Pétervárott és Rómában átadattak. Ebben a jegyzékben a nevezett két hatalom különben is kijelentette, hogy e pillanatban nincs ok a közbelépésre, s csupán azt tették hozzá, hogy ha ily közbelépés esetleg mégis szükségesnek mutatkoznék, hajlandók-e a hatalmak e kérdésre nézve közös tanácskozásokat folytatni ? A négy hatalom, mint már említettük, nem azonos jegyzékben, hanem külön-külön fog e jegyzékre válaszolni, mégpedig kiki a maga szempontjából. Olaszország, mint mondják, nem ellenzi az angol-franczia beavatkozást. Az egyptomi minisztériumban kitört egyenetlenségre, nevezetesen az Arabi bej és Barudi közt támadt véleménykülönbségre vonatkozólag a Reuter ügynökség egy kairói távirata azt jelenti, hogy ez a hít teljesen alaptalan. Az egyiptomi kabinet tagjai közt teljes egyetértés uralkodik. A zártörvényjavaslat az urak háza előtt. (Távirati tudósítás.) BéCS, febr. 28. Az urak háza Plener által előterjesztett és Falkenhayn által pártolt indítvány folytán elhatározta, hogy a zártörvényt a mai napirendre tűzi ki, és második és harmadik olvasásban elfogadta a tv javaslatot a kivételes törvényszékeknek Dalmácziában való behozásáról. Erre megkezdé a ház a zártörvény tárgyalását. Hoyos a bizottság nevében a napirendre áttérést indítványozza. Plener a bizottság indítványát pártolja és azt mondja, hogy közgazdasági és nem politikai indokok legyenek a tárgyalás menetére befolyással; reméli, hogy az urak háza el fogja vetni az előterjesztést, mert a kávévám a szegényeket sújtja. Tíiun Leo gróf megjegyzi, hogy könnyű a kedélyre hatni, ha a szegényebb lakosság megterheltetését kiemelik; komoly közgazdasági kérdések tárgyalásában ez nem tekinthető érvnek. — Nem állandó vámfelemelés alkotásáról van szó, mert a vámtarifát még elő se terjesztették. Szóló nem hiszi, hogy a vámtárgyalások Magyarországgal a kávévám felemelése nélkül lehetségessé vált volna. A felemelés anyagot szolgáltat irányzatos izgatásra, azonban szükséges mint kompenzáczió a másik birodalmi fél engedményeiért. Schwarzenberg Károly herczeg pártolja a zártörvényt, ámbár prejudicziumot képez a jövő vámtárgyalásra nézve, mert megakadályozza azt, hogy a bevételek többlete ahelyett, hogy az államkincstár pénztárába, a közbenjárók zsebeibe folyjék. *Miután Plener a szemrehányások ellenében igazolta magát és Thun Lee válaszolt, az általános vita véget ért. Dunajevszki pénzügyminiszter emel szót és megcáfolja, hogy a kávévám a szegényebb osztályt sújtja, konstatálja elismert nagynevű vegyészek véleménye szerint, hogy a kávé és a thea nem abszolút szükséges táplálék, bebizonyítja adatok nyomán, hogy az aratás és a kínálat fontosabb tényezők az ár meghatározására nézve mint a vám és az adó; feltéve azonban, hogy a vám befolyásolná a kávé árát, egy csésze kávéra egy krajczárnyi minimális törtszám esik. A miniszter felemlíti, hogy a február első felében 13,757 mázsa kávét importáltak, ami a behozatal átlagos számának megfelel ; a második felében 148,491 mázsa hozatott be, ami eléggé bizonyítja a zártörvény szükségességét. Az előadó zárszava után Plener indítványa a napirendre áttérés végett 54 szavazattal 41 ellenében elvettetett és a zártörvény, Falkenhayn indítványára a képviselőház szövegezésében, második és harmadik olvasásban elfogadtatott, fenállhat egymás mellett, s innét származnak a kétértelműségek, miután mindegyik vitatkozó a szót azon értelemben veszi, mely neki legjobban tetszik, anélkül hogy fáradságot venne magának azt megmagyarázni. Ez volt alapeszméje azon czikksorozatnak, mely az „Illustration“ czimü képes hetilapban jelent meg az ötvenes évek végén, „nyelvtanulmányok“ czim alatt. Az említett lap akkori szerkesztője, az öreg Paulin nagy barátja volt nyelvészeti problémáknak és tárt karokkal fogadta a még teljesen ismeretlen nevű fiatal írót, és örömmel közölte ezkkeit, folytonosan ösztönözvén őt, hogy minél többet írjon. De a jó öreg úr nem sokáig élt és utódai a szerkesztésben nem örökölték egyszersmind ízlését is. Sarcey czikkeit csak szórványosan megszakítva, helypótló gyanánt közölték, míg végre az író megunta a dolgot, és megszakította munkáját, mely ekkor befejezetlen maradt, de így is kiválóan érdekes, szellemes és figyelemreméltó e könyv,mely daczára annak, hogy több mint huszonkét év előtt íratott, az aktualitás egész élénkségével és értékével bír. Meg nem állhatom, hogy egy fejezetet ne közöljek belőle, melynek czíme: Gondviselésszerüség. — Gondviselésszerű véletlen. „A minap fiatal emberek társaságában voltam, hol szivarozás közben ezer egy és még néhány dologról csevegtünk. Mert még korunkban is csevegnek és a társalgás nem halt meg oly véglegesen, mint néhány elkeseredett kedély hiszi. Látom, hogy a XVIII. században, a franczia társalgás aranykorában Ducios panaszkodott, hogy az emberek már nem tudnak csevegni. La Bruyére száz évvel előbb hasonló panaszra fakadt, s így mindegyik század kesergett alaptalanul és mi magunk is kesergünk, nem kevésbbé ok nélkül. A társalgás nem veszik ki, hanem átalakul. Mi már nem tudjuk eltalálni azon kedves semmiségeket, melyek őseinket mulattatták üres óráikban, mert hát igaz is, hogy 1789. óta komolyabb dolgaink vannak. Társalgásaink gyakoribb tárgyát a politikai vagy bölcsészeti kérdések képezik és természetes, hogy a társalgás élesebb hangot ölt és könnyen vitatkozássá fajul, ha komolyabb és néha izgató tárgyak körül forog. Őszintén megvallom tehát, hogy kis társaságunk- U9t!® kmal szignálul? E gy és fél ív mallékhrt vsa esstaivs