Egyetértés, 1882. március (16. évfolyam, 60-89. szám)

1882-03-01 / 60. szám

XVL évfolyam/ Budapest Esortwntl- « klaM-Mvatal» gtdaptsi IV. himzl-utcza is kalap-atesa sarkin 1. síim. Űnk Mmentes letelek fogadtatnak «( Késiratok Ti*sza nem küldetnek, Kiftfizetés) AiJ: Yliékra *wt4n vagy helyben Mikes feerdVa: Mer *rr*................... 8#.­“ iélimn.................................1#.­Negyedért........................... . fr­igy kén ......... Lt. Egy szál 8 krajezér. JSfi­ BÉA 60/szám. EGYETÉRTES POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Oroszország és Európa. Orlov herczeg, az orosz ezár megbí­zottja hosszan tartó audienczián fejezte ki a német császár előtt rosszalását, Szkobe­­lev beszéde fölött. Legalább így jelentik a Berlinből érkező békés hírek. S nagy a valószínűség, hogy ezeknek a igazuk van, s majdnem bizonyos, híreknek hogy a békés tendencziák, melyekről két hatalom kormányai között szó van, a teznek. Alig van rá eset és mód, tényleg ne­hogy e tendencziák rövid idő alatt ellenkezőkre fordulhatnának. S ha Szkobelev hírhedt beszédeinek csakugyan nem az volt a czélja, hoffy az osztrák-magyar monarchia­­­­ " " CZt/ V"-" ellen és a déli lázadás érdekében a közvéleményt, hanem valósággal izgassa a né­met és orosz jó egyetértést akarta meg­bolygatni, akkor nagyon rosszul válasz­totta a pillanatot. S a két állam közötti jó viszony aligha megzavartatott volna ezen nagyhangú beszéd által akkor is, ha Orlov herczeg semmi­nemű igazolással nem lép föl Berlinben az orosz kormány részéről. Ily igazolásra, vagy mentegetődzésre, szem­ben a tényekkel, alig van más szempont­ból szükség, mint a nagy közönség meg­nyugtatásának szempontjából. Az egyedüli a­mi ebben az egész odi­­ózus affaire-ben figyelembe veendő az, hogy a Szkobelev féle szabású emberek most Pétervárott tényleg a hatalom birto­kában vannak, sőt bizonyos tekintetben döntő befolyással bírnak. Akár igaz, akár nem, a­mint újabban az Ignatiev és Szko­belev közötti barátságról írtak és mondot­tak, tény az, hogy — a tekintet nélkül sze­mélyes barátságukra — a két férfiúnak né­zetei és pánszláv érzelmei egymással közel rokonságban állanak. Ignatiev nem egy­szer kísérlette meg ugyanazokat az eszmé­ket tényleg realizálni, a­melyeket a hír­hedt tábornok szavakkal hirdet. S nem mu­lasztott el egyetlen alkalmat sem a diplo­mata, hogy azoknak nagyobb vagy kisebb mértékben érvényt szerezzen. Az sem való­színű, hogy mióta Ignatievnek tényleg is kezébe került a hatalom, megfeledkezett volna róluk, vagy egészben alárendelte volna azokat más, az orosz udvarnál befo­lyásnak örvendő államférfiak eltérő véle­ményeinek. Sőt be kell vallanunk, hogy tisztán az oroszországi belügyeket véve tekintetbe, van is valami értelme annak, ha maga Ignatiev a Németországgal szemben meg­lévő barátságos viszony megbontásán fá­radozik. Olyan sajátságos föld az az Orosz­ország, s a népe is olyan különös. A­mint külföldön van elfoglalva kormánya bonyo­dalmakkal, azonnal szűnnek belső bonyo­dalmai. A legkülönfélébb dolgok iránt fanati­zálhatja népét, de ha semmi iránt sem fanatizálja, akkor ellene fanatizálódik az a szláv faj egész önfeledtségével. S bajos lenne elhatározni, hogy nem-e nagyobb baj ott egy belső, mint egy külső bonyo­dalom. Másrészt meg bizonyos, hogy a panszlavisztikus eszmék ébrentartására nem is kell nyílt háborúra kerülnie a do­lognak, már a külföld iránt való ellensé­ges indulat keltése is, bőséges tápot ad ahhoz. Pedig kivált a német elemmel szem­ben, mely az orosz társadalomban oly praedomináns helyzetet foglal el, végtelenül könnyű felszítani a gyűlölködést. Azonban bármennyire lenne is az ily szisztematikus eljárásnak értelme Igna­tiev és nézettársai részéről, bármennyire meg tudnánk is magunknak magyarázni, hogy a németek elleni gyűlölség szítása az ő elveik szempontjából nagyon is indokolva van­ annak, most, ezen idő szerint sem­miféle aktuális értelme nem lehet. De ve­szélye mindenképen van. S Ignaliev bár­mennyire el van is fogaiva a pánszláv eszmék hatása alatt, sokkal ügyesebb di­plomata, sokkal élesebben látó államférfiú, semhogy a tények elől egészen elzárná szemeit. Oroszország a mai viszonyok kö­zött nem bír Németországgal Ez oly tény, a­mely felől senkinek sem lehet kétsége, bármily elfogult legyen is különben, a­ki a két állam hadi erejét, s annak működési képességét csak megközelítőleg is ismeri. Oroszországot bele zavarni most egy Né­metország elleni háborúba, egyértelmű lenne az Oroszország megsemmisítésére irá­nyuló kísérlettel. Oroszország csak egy hatalmas szö­vetséges kíséretében jelenhetnek meg ez idő szerint Poroszország keleti tartományai­ban. Az a szövetséges pedig nem található fel sehol. Még az a természetes haditárs is, a­kire minden Németország ellen for­duló hatalom úgy látszott kész szövetsé­gesre fog találni, Francziaország, egészen másforma politikát űz, semhogy erre gon­dolni is lehetne. A revanche nagyférfia Gambetta Leo pünkösdi királyságának vége. A párisi boulevardokon senkire sem tudnak ez idő szerint több gúnydalt éne­kelni, mint éppn ő reá. Freycinet politi­kája pedig a béke, a nemzeti belső k­on­­szolidáczió politikája. Ez iránt nem lehet kételyünk, nem csak a miatt, mert ő maga is ezt hirdeti, hanem a­miatt sem, mert ő mint államférfiú már múlttal bír, az ő háta megett tények állanak. Ezek pedig a béke tényei. Más szövetségesre pedig még kevésbé számíthatna ez idő szerint Oroszország. Olaszországot érdekei sokkal jobban meg­kötik Németország mellé, semhogy erre csak gondolni is lehetne. Angliában pedig sem a Gladstone kormányának pártolására nem számíthatni, sem egy esetleges tory kormányára, a­melynek létrejövésére most nem épen kedvezőtlenek a kilátások. Szó­val az az ország, mely most egy európai bonyodalmat merne provokálni, magára lenne hagyatva végkép. Európában nem találna szövetségest, még­pedig nemcsak Németország ellen ellenünk sem. Kivéve nem találna, de még a Balkán félsziget szláv lakóit, a kiket ugyancsak fel is hasz­nál ellenünk. Az ily alattomos izgatások­ban nagy volt Oroszország mindig. De nyílt, felvont sisakkal való támadástól nem kell Európának ezen idő szerint tar­tania. .mímYír» w Budapest, február 28. Szerda, 1882. márczius 1. Hirdetések és nyilv­erek feltételnek fcreiabily­­ serial • H*dÓ hlrttalbu i go input IV. hlmzö-ntcza is kakp­&ím sarkin i. zz. Mirtetések feltételnek * ku­fffldSa % Hubán: Oppelik A.-nál, Stubenbaeter Nr. 8. Mone Rudolfnál. Seileretätt« Nr. 2. Baatenten et Vogltmil'ff aMsohgsaie 1«, Latiba G. L. it tártánál, Welkeile Nr. 12. Partiban: Rudolf Mott«, 40. uie notre ás*» dee­ Vietoire* (plece de la Benne.) frtnífutlbri­t/II.i Laubt G. L. it történél N­ JITETtlTír TílCIKJL A franczia irodalom köréből. (Saját levelezőnktől.) (Villemain hátrahagyott műve. — Fox ás Gray lord. — Sarcey könyve, egy régi újdonság. —Véletlenság és gond­viselésszerüség.) Paris, febr. 25. A gyermeki kegyelet szép emléket emelt Villemain­nek, a néhai hírneves tudósnak, egy hátrahagyott müve közrebocsátása által. „A modern szószék Franczia- és Angol­­országban, mely legközelebb jelent meg, *) második kötetét képezi egy tervezett nagy­szabású munkának, melyből szerző életé­ben csak az első kötet láthatott napvilá­got. Ezen első még csupán Chateaubriand­­dal foglalkozott, s utána még számos életrajz­nak kellett volna következnie, de szerzőt csüg­gedté tette azon váratlan közöny, mely erőt vett a franczia nemzeten a parlamenti kor­mányforma iránt, holott épen a parlamentariz­musért lelkesült leginkább a közvetlenül meg­előző harmincz év alatt, 1858-ban volt. A par­lamenti vitatkozások, a sajtószabadság, a poli­tikai szónokok és írók senkit sem érdekeltek többé. A közélet, melynek terére Willemain 1815- ben, 25 éves korában lépett, hirtelen bezárult a kora és tehetsége java erejében levő férfi előtt; ő megőrizte iránta egész szenvedélyét, de e szenvedély nem talált többé visszhangra. E hirtelen változás annyira elkeserítette kedélyét, hogy az összegyűjtött és nagy részben feldol­gozott anyagot elzárta íróasztalába, maga pe­­ig visszavonult a világtól és nem is hagyta el magányát a második császárság alatt, melyet nem élhetett túl, mint szerencsésebb kartársai és barátai Guizot, Thiers, Re­mu­sat, mert 1870 május 8-án, épen a plebiscitum napján utol­érte a halál. Kéziratai leányára maradtak, ki 1875 ben közrebocsátotta atyja hagyatékából „VII. Gergely pápa történetét“, azután sajtó alá rendezte az előttünk fekvő kötet tar­talmát. Két essay, mely F­o­xról és Grey lordról szól már ki is volt nyomtatva, De Serre életrajza be volt fejezve. A Roger Collardról szóló tanulmány, fájdalom, csak 1818 ig terjed, de rendkívül érdekes részlete­ket tartalmaz ez egykor oly népszerű és nagy­hírű szónok ifjú korából. A könyv többi részét egy angol revue számára irt czikk képezi Dupin elnökről. E czikk azon pilla­natban készült, midőn Dupin kibékült a második császársággal.­­ Ezenkívül D­es m­on­ce­ux de Gi­vré rövid életrajza és egy kritikai czikk Gladstonenak Homert és a homéri kort tárgyazó tanulmányairól. Fox élet- és jellemrajza leginkább ki van dolgozva. Úgy szólván a bölcsőtől a sírig elkí­séri őt Willemain kalandos pályáján az államférfit, kit a legszeretetrem­éltóbb és legragaszkodóbb embernek nevez. Noha néhány hónapi meddő kormán­nyal nem nevel­hette semmiféle tekintetben Fox dicsőségét, neve nagy marad honfitársai előtt Európában úgy mint Amerikában. Ez képezi erkölcsi jellemének, ép úgy mint lángeszének leg­főbb dicsőségét, ez méltó jutalma nagylelkű ér­zelmeinek, melyekhez mindig hű maradt és azon valóban humánus és szabadságszerető elveknek, me­lyek lelkében uralkodtak. Rá illik az, a­mit egy nagy szónok mondott egykor egy hires hadvezérről: Midőn isten megteremté az ember szivét, legelő­ször a jóságot ültette bele, mint saját jel­képét és hogy nyoma legyen azon f­öl­tevő kéznek, mely bennünket alkotott. E szív­­jóság nyert meg Foxnak annyi rokonszenvet, életének küzdelmei és hibái közepette is, s ez az, mely vallási türelmességét ember­baráti elveit jellemezvén, becsessé teszi elöttünk emlékét, m­elyre nézve az utókor már csaknem nyolczvan év óta elkezdődött. Szónoki dicsősége előttünk némileg elhalványult. Dialek­tikájának erejével, erkölcsi felháborodásának me­legével, gunyjának keserűségével, túláradó szel­lemességével nem egyesiti a nyelv azon ragyogó tisztaságát s a dikezió azon szépségét, mely miatt az ókori szónokok halhatatlanokká lettek. Ki­sebb-nagyobb mértékben hí­ven megőrzött szó­noklatai mindig magukon viselik a rögtönzés nyomait, sőt azok is, melyeket kétségkívül kija­vított, hemzsegnek az ismétlésektől, a pongyo­laságoktól s azon hibáktól, melyeket a lángoló szónoklat közvetlen hatása alatt nem veszünk észre, de melyek a papíron annál inkább feltűn­nek. Mint író, középszer üvölt. Szónoklatain kívül „A Stuart házból származott két utolsó király“ czimü befejezetlen történelmi művet leírjuk tőle, mely részrehajló irányával és kissé pathetikus izmo­­dorával sehogy se felel meg szerzője nagy nevének. Inkább manifesztum, mint történelmi alapokon nyugvó ítélet. Ma már feledésbe is ment, míg ellenben Fox parlamenti működése mindenkor az angol parlamentarizmus történet, legérdekesebb lapjainak egyikét fogja képezni. — Lord G­r­e­y­r­ő­l persze "kevesebb elmondani valója volt Wil­­l­e­m­a­innek, mint P­i 11 Vilmos hírneves ellenfeléről. Grey mindenekelőtt figyelmet érde­mel, mint a parlamenti reform kezdeményezője. Már 1792 ben bejelentette, hogy a jövő ülésszak­ban indítványt fog letenni a ház asztalára, a vá­lasztási törvény módosítása tárgyában és 1793-ban a „nép barátai egyesületének“ kérvényét a válasz­tási reform és a parlament tartamának megrövi­dítése iránt be is nyújtotta, egyúttal indítványoz­ván, hogy e kérvény több hasonlókkal együtt egy külön bizottság elé utaaihtassék. Ezen indítvány két hosszú vita után kétszáz­nyolczvanegy szava­zattal negyvenegy ellen elvettetett. A franczia forradalom és az ezt követő események közbe­jötte, szünetet parancsolt a reformtörekvéseknek, de mihely a körülmények kedvezőbbekké vál­tak, az ellenzék ismét visszatért régi ked­­­vencz eszméjére és Grey 1797 május 26-án ismét előállt indítványával, azonban ez alkalommal ismét nem volt képes több­séget szerezni kedvencz eszméjének, noha a szavazatok számaránya valamivel kedvezőbbé lett, a­mennyiben a kisebbség kilenczvenhárom szavazatból állt, kétszázötvennyel ez ellen. Az első franczia császárság alatt kitört háborúk ter­mészetesen ez élethalálharczra összpontosították új­ból Angolország minden figyelmét. Ez volt a politika központja s a szívós természetű Grey csak harminczöt év múlva érhette meg azon szeren­csét, hogy mint kormányelnök, nevét hosszú küz­delmek után összeköthette azon nagy reformmal, melynél kevés fontosabb módosulást ért meg az angol alkotmány. De Serres úr, kinek élet­rajza képezi a legközelebbi tanulmány tárgyát, nem tartozott a franczia szószék legkiválóbb alakjai közé. — A royalista érzelmű emi­gráns, ügyvéd, képviselő, miniszter és követ nem foglal el oly kitűnő helyet a franczia állam­férfiak és politikusok sorában, hogy a számunkra a nélkül is szűken kimért téren hosszasabban foglalkozhassunk vele. Ugyanezen okból kell mellőznünk Roger Collard-ról szóló be­fejezetlen essay ismertetését, valamint a könyv egyéb érdekes czikkeit is, mindazonáltal nem tehetjük, hogy melegen ne ajánljuk Wille­main hátrahagyott művét mindazok figyel­mébe , kiket a parlamentarizmus története érdekel, kik általában még nem vesztettek el minden érzéket a napjainkban mindinkább ha­nyatlásnak indult szónok-művészet iránt. Francisque Sarcey, a „Temps“ isme­retes, kitűnő színbizálója, kinek hétfői czikkeit a párisi közönség oly mohón lesi, egy régi, már-már teljesen elfeledett könyvéből rendezett új kiadást. A könyv czíme a „Szó és a dolog“ s tartalmát a szerző előszavában következőleg jelzi: „Tanár koromban, egyéb kidolgozandó anyagok közt, el­készítettem egy filozófiai munka vázlatát, azon eszme felett, hogy ez emberek viszályainak legna­gyobb része nem abból származik, hogy nem képe­sek egyetérteni a dolgok lényege felett, hanem abból, hogy ugyanazon szókat különféleképen értelmezik. És honnét van az, hogy ugyanazon szó különféle értelemmel bír.“ Onnét, hogy min­den nemzedék, mely azon szót használja, ezt egymásután új eszmékkel, értelmezéssel, képle­tekkel és fogalmakkal tölti meg. Az edény és a felírás ugyanaz marad, hanem a folyadék válto­zik, melyet tartalmaz. A szó értelmének e módosulásai lassan tör­ténnek, csaknem észrevehetlen szétbomlás és újjáalakulás munkája által. A két értelem, egy­mástól eltérő magyarázatával tehát továbbra is ') La tribune moderne en Frauce et en Angle­­terre. Seconde Partie. Par M. Villemain, membra de rinatitut. Paris 1882. Calmann L é v y. *)Francisque Sarcey Le mot et la chose. 3-eme edition. Páris 1882. Paul Ollendorff. Az országgyűlési „függetlenségi k­ö­r” már ez hó 1 év d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: Földmivelés, ipar- és kereskedelmi minisz­térium költségvetése. Az országgyűlés mindkét háza által nehány pénzügyi vám felemelése iránt már megszavazott törvény (a­z á­r­t­ö­r­v­é­n­y), miután a törvények kihirdetése most már nem szükséges többé, e törvény pedig a királyi szentesítést már meg­nyerte, holnap (márczius 1-jén) lép.­­ A törvény a hivatalos lap életbe holnapi számában fog közzététetni és a vámhivatalok táv­iratilag odautasíttattak, hogy holnaptól kezdve az új törvény tételeit alkalmazzák. -41 -*­» ~ Az országg­yű­lési szabadelvű párt ma este 6 órakor Vizsolyi elnöklete alatt értekezletet tartott. Az értekezlet első tárgya volt Unger Lajos függetlenségi pár­ti képviselőnek ki­jelölése a kvalifikáczion áll a bizottságba. A máso­dik tárgy Szapáry Gyula er. pénzügyminisz­ternek az az indítványa volt, hogy a képviselő­ház üléseinek délután 3 óráig való meg­hosszabbítására a házban indítvány tétes­sék. Okot erre az szolgáltat, hogy az indemnity tudvalevőleg márczius végével lejár, a költségvetés pedig a képviselőházban alig­ha fogna oly korán letárgyaltatni, hogy a főrendiház­nak elég ideje maradjon annak tárgyalására. Szapáry gr. indítványát az értekezlet egyhangú­lag elfogadta. Ezután tárgyalás alá került Ro­­honczy és Pázmándy indítványa, s e tárgy hosszú vitára adott alkalmat. A párt mindkét indítványt elvetette azonban elhatározta, hogy saját kebe­léből egy juryt fog kiküldeni, azzal az utasítással, hogy az Rohonczy adatait vizsgálja meg. Rohonczy azt kívánja, hogy e jurybe két ellenzéki képviselő is vétessék fel,s hogy a jury tagjait ő nevezze meg. A párt e felett egyelőre nem határozott, de valószínű, hogy Rohonczy feltételeit el fogja fogadni. Budapest, fóbrué? 28. A Gladstone és az angol fel­ső­h­á­z közt kitört viszályra vonatkozólag egy múlt éjjeli táviratunk korainak nevezte azt a hírt, mely szerint Gladstone le akarna kö­szönni. Ha korai is e hír, beteljesedése semmi­esetre nincs kizárva, mert a konfliktus folyvást fennáll, sőt azzal fog élesedni, hogy egy köze­lebbi szavazata által valószínűleg az alsóház is ellentétbe helyezi magát a peerekkel, kik Írországban földesúri jogaikat és érdekei­ket féltik. idézte elő A felsőház tagjainak ez aggodalma a viszályt­­ is, mely abból áll, hogy a felsőház egy bizottság kiküldését látta szükségesnek, a­mely megvizsgálja, hogy a Glad­­stone-féle földtörvény eddigelé menő eredményt mutathat föl. Gladstone ez ellen, meglehető­sen éles kifejezésekben, határozati javas­latot nyújtott be az alsóházba, mit azzal indo­kolt, hogy az a vizsgáló bizottság csak bénító hatással lehet a végrehajtó hatalomra. A felsőház azonban e hó 24-én mégis kinevezte a vizsgáló bizott­ságot, miután Salisbury marquis, a felsőházi ellenzék vezére kifejtette, hogy Gladstone határozati javas­lata az alsóház részéről revízióval fenyegeti a felsőház cselekedeteit, s hogy az tulajdonkép nem volna más, mint rosszalási szavazat a felsőház ellen. — így lett a helyzet válságossá, s Glad­stone tegnapra értekezésre hívta magához az alsóház liberális tagjait, hogy az esti ülésben kö­vetendő magatartásra nézve megegyezzenek. Az értekezlet, melyen 270 képviselő volt jelen, s melyen Gladstone kifejtette a helyzetet, mint egy múlt éjjeli táviratunk már jelentette, abban álla­podott meg, hogy támogatni fogják Gladstone határozati javaslatát. Ekkor fog még csak kifejlődni a komoly össze­ütközés a törvényhozás két háza közt. Az ír képviselők egyébiránt koránt­sem viseltetnek hálával a kormány iránt azért, hogy a lordokkal szemben az írek érdekében annyira a mennyire exponálja magát. Legalább a kedélyes­kedések, melyek a kormánypárt és az írek közt az alsóházban­ folynak, nagyon is vasta­gok, így a múlt heti vita alatt Barne ezre­des a többi közt úgy vélekedett, hogy az ír erőszakoskodásoknak véget szakítani a legjobb mód az volna, hogy az elsír három katholikus pa­pot az első három fára­­ felkötnék. Sulli­van írországi képviselő erre az ezredest a szo­kott megszólítás helyett „a tiszteletreméltó és vi­téz (honourable and gallant) hóhérának ne­vezte. Big­gar pedig megjegyezte, hogy a kormányelnök a maga legfiatalabb „nagyremé­nyű és kotnyeles“ fiát, Gladstone Herbert urat azért küldte Írországba, hogy ügyeljen fel az olyan szegény emberek kiűzésére, a­kik bérletüket meg nem fizethetik, s azt az óhajtását fejezte ki, hogy ha valaha a hivatalos hóhér állása megürül, töltsék be azt Gladstone Herbert úrral. Azt is állítá Biggar, hogy Forster ír minisz­ter, valahányszor Dublinban van, idejét mindig egy ronda játékbarlangban tölti. Orlov herczeg párisi orosz nagykövet, mint jelentettük, elutazott Párisból s először is Berlinbe ment, honnan tegnap este indult Pétervárra, hogy a c­árnak személyesen te­gyen jelentést a Szkob­el­e v­affaireről. Az orosz nagykövet hosszas ideig volt kihall­gatáson Vilmos császárnál, kivel szintén erről az ügyről értekezett Orlov herczeg a Ber­linben tapasztaltakról is jelentést fog tenni a c­árnak. A félhivatalos „Hordd. Alig. Z t­g.“ a „National Zeitung“-nak Szaburov berlini orosz nagykövet és Bismarck közt folyt beszélgetést tartalmazó közleményére meg­jegyzi : Minthogy bizonyos, hogy sem Szaburov­­nak, sem Bismarck herczegnek nem szokása bi­zalmas beszélgetések tartalmát idegenekkel kö­zölni, mindenki tudni fogja, hogy mit tartson ama közlemény hitelességéről. A „Nordd. Allg. Zeitung“ valótlannak nyilvánítja a Kölnische Zeitung“ által közölt azt a hírt, hogy nem a berlini külügyi hivatal, hanem a német császár fordult a c­árhoz Szkobelev nyilatkozatai miatt . Vilmos császár ez ügyre vonatkozólag minden hivatalon kívüli akc­iótól tartózkodott. Az is tény, hogy a külügyi hivatal sem intézett ez iránt semmiféle közleményt a pétervári kabi­nethez. A dunai kérdésre vonatkozólag leg­újabban azt jelentik, hogy gróf W­olkenstein a legközelebbi napokban ismét Berlinbe megy, hogy a dunai kérdésre vonatkozó eszmecserét folytassa. Úgy látszik, hogy a technikai részle­tekre nézve még némi nehézségek forognak fenn Bécs és Berlin közt. Ezek azonban csakhamar el lesznek intézve s ekkor gr. Wolkenstein Párisba fog menni, hogy a franczia kormán­nyal való megegyezést is létesítse. Az egyiptomi kérdés e pillanatban szünetel. A hatalmak közt nem indultak még meg a tárgyalások, a­mennyiben Franczia­­­­ország és Anglia még most is várják a vá­laszt azonos jegyzékekre, melyet Bécsben, Ber­linben, Pétervárott és Rómában átadattak. Eb­ben a jegyzékben a nevezett két hatalom külön­ben is kijelentette, hogy e pillanatban nincs ok a közbelépésre, s csupán azt tették hozzá, hogy ha ily közbelépés esetleg mégis szükségesnek mutatkoznék, hajlandók-e a hatalmak e kérdésre nézve közös tanácskozásokat folytatni ? A négy ha­talom, mint már említettük, nem azonos jegy­zékben, hanem kü­lön-külön fog e jegy­zékre válaszolni, még­pedig kiki a maga szempontjából. Olaszország, mint mondják, nem ellenzi az angol-franczia beavatkozást.­­ Az egyptomi m­inisztériumban kitört egyenetlenségre, nevezetesen az A­rabi bej és B­a­r­u­d­i közt támadt véleménykülönbségre vo­natkozólag a Reuter ügynökség egy kairói táv­irata azt jelenti, hogy ez a hít teljesen alaptalan. Az egyiptomi kabinet tag­jai közt teljes egyetértés uralkodik. A zártörvényjavaslat az urak háza előtt. (Távirati tudósítás.) BéCS, febr. 28. Az urak háza Plener által előterjesztett és Falkenhayn által pártolt indítvány foly­tán elhatározta, hogy a zártörvényt a mai napirendre tűzi ki, és második és harmadik ol­vasásban elfogadta a tv javaslatot a kivételes törvényszékeknek Dalmácziában való behozásáról. Erre megkezdé a ház a zártörvény tár­gyalását. Hoyos a bizottság nevében a napirendre át­térést indítványozza. Plener a bizottság indítványát pártolja és azt mondja, hogy közgazdasági és nem politikai indokok legyenek a tárgyalás menetére befolyás­sal; reméli, hogy az urak háza el fogja vetni az előterjesztést, mert a kávévám a szegényeket sújtja. Tíiun Leo gróf megjegyzi, hogy könnyű a kedélyre hatni, ha a szegényebb lakosság meg­­terheltetését kiemelik; komoly közgazdasági kérdések tárgyalásában ez nem tekinthető érvnek. — Nem állandó vámfelemelés alkotá­sáról van szó, mert a vámtarifát még elő se terjesztették. Szóló nem hiszi, hogy a vámtár­gyalások Magyarországgal a kávévám felemelése nélkül lehetségessé vált volna. A felemelés anya­got szolgáltat irányzatos izgatásra, azonban szük­séges mint kompenzáczió a másik birodalmi fél engedményeiért. Schwarzenberg Károly herczeg pártolja a zártörvényt, ámbár prejudicziumot képez a jövő vámtárgyalásra nézve, mert megakadályozza azt, hogy a bevételek többlete a­helyett, hogy az ál­lamkincstár pénztárába, a közbenjárók zsebeibe folyjék. *­Miután Plener a szemrehányások ellenében igazolta magát és Thun Lee válaszolt, az álta­lános vita véget ért. Dunajevszki pénzügyminiszter emel szót és megc­áfolja, hogy a kávévám a szegényebb osz­tályt sújtja, konstatálja elismert nagynevű vegyé­szek véleménye szerint, hogy a kávé és a thea nem abszolút szükséges táplálék, bebizonyítja ada­tok nyomán, hogy az aratás és a kínálat fonto­sabb tényezők az ár meghatározására nézve mint a vám és az adó; feltéve azonban, hogy a vám befolyásolná a kávé árát, egy csésze kávéra egy krajczárnyi minimális törtszám esik. A mi­niszter felemlíti, hogy a február első felében 13,757 mázsa kávét importáltak, a­mi a behoza­tal átlagos számának megfelel ; a második felé­ben 148,491 mázsa hozatott be, a­mi eléggé bi­zonyítja a zártörvény szükségességét. Az előadó zárszava után Plener indítványa a napirendre áttérés végett 54 szavazattal 41 ellenében elvettetett és a zártörvény, Falkenhayn indítványára a képviselőház szövegezésében, má­sodik és harmadik olvasásban elfogadtatott, fenállhat egymás mellett, s innét származnak a kétértelműségek, miután mindegyik vitatkozó a szót azon értelemben veszi, mely neki legjobban tetszik, a­nélkül hogy fáradságot venne magának azt megmagyarázni. Ez volt alapeszméje azon czikksorozat­­nak, mely az „Illustration“ czimü képes hetilap­ban jelent meg az ötvenes évek végén, „nyelvtanul­mányok“ czim alatt. Az említett lap akkori szer­­­kesztője, az öreg Paulin nagy barátja volt nyelvészeti problémáknak és tárt ka­rokkal fogadta a még teljesen ismeretlen nevű fiatal írót, és örömmel közölte ez­k­­keit, folytonosan ösztönözvén őt, hogy minél többet írjon. De a jó öreg úr nem sokáig élt és utódai a szerkesztésben nem örökölték egy­szersmind ízlését is. Sarcey czikkeit csak szór­ványosan megszakítva, helypótló gyanánt közöl­ték, míg végre az író megunta a dolgot, és megszakította munkáját, mely ekkor befejezetlen maradt, de így is kiválóan érdekes, szellemes és figyelemreméltó e könyv,mely daczára annak, hogy több mint huszonkét év előtt íratott, az aktualitás egész élénkségével és értékével bír. Meg nem állha­­tom, hogy egy fejezetet ne közöljek belőle, melynek czíme: Gondviselésszerüség. — Gond­­viselésszerű véletlen. „A minap fiatal emberek társaságában voltam, hol szivarozás közben ezer egy és még néhány dologról csevegtünk. Mert még korunkban is csevegnek és a társalgás nem halt meg oly véglegesen, mint néhány elkeseredett kedély hiszi. Látom, hogy a XVIII. században, a franczia társalgás aranykorában Ducios panasz­kodott, hogy az emberek már nem tudnak cse­vegni. La Bruyére száz évvel előbb hasonló pa­naszra fakadt, s így mindegyik század kesergett alaptalanul és mi magunk is kesergünk, nem kevésbbé ok nélkül. A társalgás nem veszik ki, hanem átalakul. Mi már nem tudjuk eltalálni azon kedves semmiségeket, melyek őseinket mulat­tatták üres óráikban, mert hát igaz is, hogy 1789. óta komolyabb dolgaink vannak. Társalgásaink gyako­ribb tárgyát a politikai vagy bölcsészeti kérdések képezik és természetes, hogy a társalgás élesebb hangot ölt és könnyen vitatkozássá fajul, ha komolyabb és néha izgató tárgyak körül forog. Őszintén megvallom tehát, hogy kis társaságunk- U9t!® kmal szignálul? E gy és fél ív mallékhrt vsa esstaivs

Next