Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-01 / 242. szám

1884 TIZEimY /^O^ADIK ÉVFOLYAM. 242. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-UTCZA I. SZ. kéziratokat vissza nem küldünk. CSAK bérmentes leveleket FOGADUNK El ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt Egy félévre .. 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 f­r. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyol­­országokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta­­»»erződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 6 krajenáx. Budapest, aug. 30. Courbet tengernagy, miután összes hajóival kivo­nult a Min folyóból, a mancsai révben foglalt állást. A félhivatalos párisi lapok jelentése szerint legkö­zelebb Hainánt fogja megszállni, míg Formosa el­foglalása hkr szerint utóbb, a japániak segítségével fog megtörténni. Courbet tengernagynak egyébiránt teljes felhatalmazása van. A Ferry elnöklete alatt tegnap tartott minisztertanácsban, melyben a had­ügyi és tengerészeti miniszterek is részt vettek, az utóbbi előterjesztette Courbet tengernagy legutóbbi jelentését, melyet távirataink már közöltek. Erre a minisztertanács Courbet tengernagynak a következő táviratot küldte : «Az ország, mely önben a szontani győzőt üdvözölte, egy újabb fegyvertényt köszönhet önnek. A köztársaság kormánya szerencsésnek érzi magát, hogy a csodálatraméltó legénységnek és ve­zérüknek a nemzet háláját fejezte ki.» A tengerészeti vezérlet egyébiránt egy másik, fé­nyes elégtételt is kapott; Miliőt tábornok hazahívá­sában, ki «felhatalmaztatott, hogy egészségi okok­ból Tonkingból hazatérjen.» Miliőt tábornoknak, mint ismeretes, sok kellemetlen súrlódása volt a tengerészettel, mely Tonkingban egyedül vívta ki az igazi sikereket s Miliet által mégis sértő módon mellőztetett. A tábornok számos elkövetett hibáját a bakiéi eset tetőzte be, s visszahívása egyidejűleg történik Courbet tengernagy kitüntetésével. Courcel báró berlini franczia nagykövet varzini útja élénk megbeszélés tárgya úgy a franczia, mint a német sajtóban. A Paris a különféle kombiná­­cziókkal szemben a következőket mondja: «Nem való, hogy ama kérdések egyike, a­melyekről be­szélnek, tárgyaltatott volna, s nevezetesen nem való, hogy Francziaország a frankfurti szerződésnek nemzetgazdasági tekintetben való megváltoztatását kívánta volna. A való felfogásunk szerint az, hogy Courcel báró Bismarck herczegnek felvilágosítást adott Francziaország végczéljairól Rhinát illetőleg. A jelen pillanatban, midőn Németország Franczia­­országgal szemben tanúsított magatartásának elvi­­tázhatatlan korrektsége által megfosztotta Khinát attól a hiedelemtől, hogy valamelyik európai hata­lomra számíthat, természetes is, hogy Ferry — anél­kül, hogy a nemzet becsületét bármikép is csorbítaná, felvilágosítást ad Németországnak Francziaország fegyveres beavatkozásáról Klímában. Bismarck her­­czeg maga kivánta ezt az eszmecserét. Semmiféle szerződés nem köttetett, semmiféle különös pontját az európai politikának nem vették nyilt vita alá. Francziaország szabadon cselekedhetik Khinában; e jogot senki sem fogja tőle elvitatni.­­ Míg a Kreuzzeitung jelentése szerint Courcel varzini útjá­nak csupán a kongói kérdés megbeszélése és Fran­­cziaországnak Németország gyarmat-politikájához való csatlakozása volt a czélja,­­ a Vossische Ztg. Párisból arról értesül, hogy a nagykövet utasítta­­tott, előadni kormánya nézeteit az összes függőben levő nemzetközi kérdésekre nézve, tehát a kongói, egyiptomi és a khinai kérdésekre nézve. Bismarck herczeg viszont hasonlókép kifejtette Németország álláspontját. Az eredmény az volt, hogy konstatál­tatok hogy Németország és Francziaország közt el­lentét nem szükséges. A szerződési kérdés érintet­lenül maradt. Courcel bárót tegnap Babelsbergben Vilmos császár fogadta. all. (lembergi) és a 13. (zágrábi) hadtestek a meg­előző hadosztálygyakorlatok után több napon át menet-manővert tartanak a landwehr csapataival közösen. A 14. (innsburgi) hadtest dandáronkint végez gyakorlatokat a hegyi harczban, míg Dalmá­­cziában és az okkupált tartományokban (15. had­test) az egyes helyőrségekben tartanak gyakorlato­kat a csapatok. Az utász-csapatok, melyeknek két zászlóalját Klosterneuburgban vonták össze, részt vesznek a hadtest-gyakorlatokban is s ezenkívül hídverési gyakorlatokat is végeznek a Dunán, mig a vasúti ezred és a műszaki csapatok záró­ gyakorlataikat fog­ják megtartani. A tüzérség és a lovasság a lőgyakorlatok, illetőleg a lovas-dandár-gyakorlatok befejeztével a többi csa­pattal együtt végeznek gyakorlatokat. A katonai kiképzés ez idei szakát az alsó morva­országi nagy lovas- és hadtest-gyakorlatok zárják be Albrecht főherczeg tábornagy személyes vezetése mellett. Jelen lesz itt ő felsége és Milán szerb király is számos meghívott külföldi tiszt társaságában. E gyakorlatokra egyesült az 5. (pozsonyi) és a 10. (brünni) hadtest, vagyis hat gyalog- és két lovas­­csapat-hadosztály, összesen 83 zászlóalj, 4 és fél század, 62 lovas-század, 34 üteg 4 és három negyed híd-fölszerelés, melyek szeptember 4-étől 13-ikáig fognak operálni Angern-Dürnkrut és Malaczka- Neudorf közt. E gyakorlatok alatt, melyekben a közös hadsereg­ben a közös hadsereg csapatai és (fenállásuk óta először) a landwehr és honvédség csapatai és részt­­ve­sznek; fontosságukat az a két körülmény adja meg, hogy a hadsereg reorganizácziójának végre­hajtása óta az első hadosztály-gyakorlatok s hogy a századok csaknem teljes hadi­ létszámban vonulnak ki. Az élelmezési és egészségügyi csapatok is ak­­czióba lépnek s nagyobb szabású vasúti szállítások­ban is tesznek gyakorlatokat. Az idei hadgyakorlatok tehát kiterjednek a ha­dászatnak minden részére, a taktikai szervezetre úgy, mint a műszaki, adminisztratív és mindama fontos ágakra, amelyeknek feladata a csapatok anyagi jólétéről való gondoskodás. V­IDÉK. * Kőazegh város polgármestere Fo­gh Károly, ki állásáról tudvalevőleg lemondott, mint a Dunántúl hallja, vissza fogja vonni lemondási kérvényét s megmarad ál­lásában. * Kecskeméten ma ment végbe a ref. lelkész­választás. A szavazás 10 órakor kezdődött a templom­ban s 1 órakor rekesztetett be. Beadatott 355 szavazat. Ebből Czelder Márton nagybányai lelkész 228 szavazatot kapott, Tóth Sándor 124, Öreg János 3, s igy Czelder Márton választatott meg. Czelder Mártonban a kecskeméti ref. egyház buzgó és kiváló képességű lelki­­pásztort nyer. Nagy érdemeket szerzett a hatvanas évek­ben a moldvai misszió körül, későbben pedig a nagybá­nyai gyülekezet hívta meg, hol egy tekintélyes theologiai szakiad szerkesztésével foglalkozott. Mint egyházi író és szónok szintén jelentős helyet foglal el a protestáns egy­házban. BUDAPEST, HÉTFŐ, SZEPTEMBER 1. KIADÓ­HIVATAL, BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. Sä HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A kiadóhivatal. Hirdetéseket felvesz a külföldön: Bécsben: Főüg­ynökségünk: Stern Móritz hir­­detési irodája, I. Wollzeile Nr. 22. Oppelik Á., I. Stubenbaster Nr. 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallfischgasse 10* Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr. 18. Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, I. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a/M.: Daube G. L. és Társa. Partiban: R. Mosse, 40, r. Notre-Dame«d.*Vi«ti Agence Havas (piace de la Bourse). A HADGYAKORLATOK. — aug. 31. Mint minden év őszén, úgy az idén is nagyobb szabású gyakorlatokat végez a közös hadsereg, mely gyakorlatok nemcsak a csapatok kiképzését tetőzik be, hanem a tiszteknek is alkalmat adnak rá, hogy minden fegyvernemet egyesítő nagy hadsereg-része­ket, olyan föltevések közt vezessenek, melyek a ko­moly eseteknek lehetőleg megfelelnek. A tanulmány- és gyakorló­ utat, melyet Beck báró táborkari főnök személyes vezetése mellett a tábor­karnak számos törzstisztje tett június havában, a csapattisztek táborkari útja és szemle­gyakorlatai követték. Csaknem ugyanakkor mentek végbe Sterneck báró altengernagy parancsnoksága alatt a hajóhadnak fölöttébb fontos és tanulságos gyakor­latai a tengeren, a legszebb eredmén­nyel, az ural­kodó megelégedésére. A tengeri gyakorlatokat a fegyvergyakorlatok kö­vették, melyek a helyi viszonyokhoz alkalmazkod­tak, így az 1. (krakkói) hadtest kebelében taktikai gyakorlatokat végeztek a csapatok a vár­harczban, s ezek lehetővé tették, hogy a műszaki tisztek meg­ismerjék az új erődítéseket. A 2. (bécsi) hadtest hadosztályi és hadtesti gyakorlatokat tartott, mely czélból az a 2. és 25. csapathadosztál­lyal együtt a brucki táborban volt konc­entrálva, míg a 3. (grá­­czi) hadtestnél jobbára menetgyakorlatok voltak a hegyek közt. A 4. (budapesti), a 6. (kassai), a 8. (prá­gai) és a 12. (nagyszebeni) hadtestek csapat­­hadosztály-gyakorlatokat végeztek, melyeket egy-egy több napra terjedő menet-gyakorlat fejezett be. A 7. (temesvári) hadtestnek tudvalevőleg két hadosz­tálya van konczentrálva egy lovas-csapat-hadosz­­tál­lyal s a király jelenlétében taktikai gyakorlato­kat fog tartani. Temesvár és Lippa közt menet­gyakorlatot végez a hadosztály s ebben részt vesz a honvédségnek néhány osztálya is. A 9. (josefstadti), A király Aradon. Arad, aug. 31. (Az «Egyetértés» külön tudósí­tójának távirata.) A harmadik nap programmja a legváltozatosabb és leggazdagabb mindannyi kö­zött. Ezen a napon volt reggel 7-kor a szent­mise, ezt követte 10 órakor a különböző küldöttsé­gek fogadása, mely délután két óráig tartott, dél­után 3 órakor sétakocsizás a városba, a közkórház és a Neumann-féle szeszgyár megtekintése, a lövő­ház meglátogatása s a díszlövészet megkezdése, hat órakor nagy udvari ebéd 120 terítékre. A mise. A minoriták templomában reggel 7 órakor volt az ün­­nepies istentisztelet. A templomot már egy órával a hi­vatalos idő előtt nagy néptömeg vette körül, a főajtónál a városi hatóság tagjai álltak díszben, élükön Salacz Gyula polgármesterrel, bejutni a templomba csak jegy­gyel lehetett, mely jegyeket csak a legválogatot­­tabb közönség nyerte meg s elkapkodta már hetek­kel ezelőtt. A templom szentélyében az oltár előtt jobbra volt a király számára díszes emelvény készítve imazsá­­mol­lyal, magas menyezettel, ehez közel, az oltárral szemben, ugyanazon oldalon állott József főherczeg díszes, menyezet nélkül való zsámolya, a szentély előtti tér jobb oldalán az egyházi méltóságok részére két pad volt föntartva, a bal oldalon szimmetrikusan szintén két pad ő felsége kiséretét szám­ára. A templom hajójában levő baloldalon fik­tdrá főispánok, városi és megyei fő­személyek fényes diszmagyarban, a jobboldal padjaiban a hölgy­közönség foglalt helyet, a háttérben Arad intelli­­gencziájának férfiai közül a kik beférhettek. A karzaton diszes hölgyközönség szorongott. Hét óra előtt pár percz­­czel érkezett meg ő felsége udvarával s József föherczeg­­gel. A templomajtóban Német püspök fogadta s vitte előtte az apostoli keresztet, fényes egyházi környezete után a király lépdelt József föherczeggel, kíséretével s helyet foglalt a királyi mennyezet alatt. József főherczeg szin­tén elfoglalta helyét, háza megett pedig az első padban Taxis Imre herczeg, gróf Szapáry Gyula, Popp báró és Mondel báró, a második padban Pápay udvari tanácsos, Polli ezredes és Nyáry Adolf tábornok ül­tek, a másik oldalon az egyháziak, az első padban dr. Mi­hályi Viktor lugosi g. ker. püspök, Pavel Mihály nagy­váradi g. egyesült püspök, Nogáll püspök, Göndöcs Be­nedek, Piomner Flóris stb. A notabilitások számára fenn­tartott padsorokban ott láttuk gr. Karácsonyi Guidot, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsost, Hertelendy Jó­zsef, Ormós Zsigmond, Tabajdy Károly, Lonovits, dr. Dőry József, Beliczey István, Pogány György főispáno­kat, Salacz Gyula polgármestert s mindazokat, kik az ünnepélyen tényezőként szerepelnek. Ő felsége megérke­zésekor a «Gotterhalte» melódiája hangzott fel magyar szöveggel, előadva a műkedvelőkkel megerősitett templomi zenekar által, orgonakiséret volt, csakis a csendes misét ő felsége, valamint József főherczeg térdelve hallgatta végig. Kivonulása hasonló dis­szel történt, mint a bevo­nulás, a Gotterhalte zenéje mellett. A mise után egyenesen szállására tért az uralkodó s fogadta a polgári és katonai kabinet­iroda vezetőinek je­lentését. Az éjszaka futár érkezett Bécsből az elintézésre váró állami ügyiratok egész halmazával, melyeket a mi­séről hazatérve nagy gonddal vizsgált meg a király s aláirta azokat, melyek szentesítés végett terjesztettek elébe. A futár délben indult vissza az osztrák fővárosba s magával vitte az elintézett iratokat. Az uralkodó élénk levelezést folytat a trónörököspárral és Valéria királykisasszon­nyal, ki naponkint fölkeresi egy-egy levelével fejedelmi atyját. A küldöttségek fogadtatása. A mai nap fénypontját és legkiválóbb eseményét a kü­lönböző törvényhatóságok, egyházak, intézetek és egyesü­letek küldöttségeinek felvonulása és a király előtt való tisztelgése képezte. A városház épülete előtt mozgalmas, változatos jelenetek játszódtak le. Nagy néptömeg cso­portosult itt össze, hogy láthassa a díszes küldöttségek felvonulását, a­mi valóban ritka szép látványosságokat nyújtott. A városház kapujában királyi testőrök ál­lottak , a városház előtti téren egymást érték a díszesebbnél díszesebb fogatok, melyek robogva szállít­ják a katonai és polgári méltóságokat. A közönség köré­ben olykor-olykor a meglepetés moraja zúg végig, mikor a küldöttségek megérkeznek,s előtűnik egy némelyik kül­döttségnek fényes­ díszruhája. Legnagyobb pompát és fényt fejtettek ki Torontál megye küldöttei, majd a Csanádi és temesmegyeiek. Az aradmegyei és városi küldöttek kö­zül is számosan tűntek ki pazar pompával összeállított díszruháik által. Különös feltűnést keltettek: Karácsony Guidó gr., Szlávy Olivér, Beöthy Algernon, Asbóth­ Já­nos, a Barcsayak, Kiss Elemér, Verzár Gyula, Jakabffy Vilmos, Rác, István stb., kik valamennyien gazdag és festői diszmagyar öltözetben vonultak fel. Különös érdek­lődés tárgyát képezte József főherczeg, ki skarlátpiros diszben hófehér mentében jelent meg. Szép, férfias alakja, katonás tartása, gyönyörű ruhája festői látványt képezett. Kíséretében voltak: Nyáry br. a főherczeg ud­varmestere, Degenfeld gr., Henneberg altábornagy és a tábornoki kar. A püspökök violaszin palástjaikban, rendje­leikkel diszitve pompás fogatokon jöttek. Gyönyörű csopor­tokat képeztek az aradmegyei és aradvárosi vöröskereszt­egyletek választmányi tagjai. Ott voltak : Tabajdy Károlyné, özv. Purgly Jánosné, Haas Sándorné, Almásy Józsefné, Bodnár Gáborné, Bohus Istvánné, Bánhidy­­ Antal bá­róné, i Czárán Antalné, Friebeisz Miklósné, Sternthal Adolfné, Scheider Mária, Salacz Gyuláné, Urbán Ivánná, Tagány Istvánné, Leopold Rezsőné, ifj. Gutslar Mi­­hályné, Tiszty Lajosné, Vizei­ Péterné, Mittelmann Bó­­dogné, Stampfl Béláné stb. A lépcsőház szorongásig telve : az elfogadási nagy teremben pedig egymást követő sorban voltak a küldöttségek. A király a küldöttségeket nem saját lakosztályában fogadta, hanem az épület má­sik szárnyépületében, a­hol a terem mellett két cercle­­terem rendeztetett be. A nagy teremben fel voltak állítva az udvari szolgák, a lépcső aljánál az udvari fark­ok, szintúgy a terem bejáratánál, a király elfogadó termében az ajtószárnynál állottak le. Mondel főhadsegéd, Fiiessen őrnagy szárnysegéd, továbbá gr. Szapáry Gyula és Jekel­falussy min. tanácsos. Minden egyes sorra jövő küldött­ség előtt burggendarmok nyitották ki a szárnyajtót s be­eresztették a küldöttségi­ tagokat, kik a fogadtatás elmúlta után távozván, a király is visszavonult egy-két pillanatra a szomszéd terembe, hogy a készen tartott adandó fele­leteket átolvassa és ha a következő küldöttség meg­jelent volt, a király előlépett, a terembe vezető ajtónál megállóit és meghajlással üdvözölte őket. A küldöttségek ez alatt félkörben állást foglaltak, a­melynek a közepé­ben állott a szónok. Az összes katonaság már délelőtt bevonulván szállá­saikra, legelsőbben is valamennyi közös hadseregbeli tiszt, a honvédtisztekkel együttesen, József főher­czeggel élükön, kit báró Nyáry kisért, fogadtatott. Ő fel­sége többekkel beszélgetett, maga a bemutatás 15 per­­czet vett igénybe. Ezután következett a róm. kath. papság üdvözlő küldöttsége, a melynek nevében Németh czimzetes püs­pök üdvözölte a királyt, ő felsége beszédére következőleg válaszolt: «Szívesen fogadom a hadgyakorlatok közben is, melyek engem ezúttal ide vezettek, a szentegyház forjaiban képviselt béke apostolait s örömmel hasz­nálom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a katholikus klérus kegyelmemre mindenkor szá­míthat, ha hagyományos szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenvedélyeitől, hívei közt a vallásos erkölcsiséget, testvéries békét és törvény iránti tiszteletet ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja. Kövessék tehát — mint hinni akarom, hogy túlnyomó többségük eddig is követte — ezen irányt s mint jelenleg úgy jövőben is nemcsak kö­szönettel veendem hódolatukat és hűségük biztosí­tását, hanem — mint mondám — irányukban ke­gyelmem is változatlan fog maradni.» A görög-katholiku­s klérus nevében Pavel püs­pök üdvözölte ő felségét. Pavel beszédére a király a következőket válaszolta: «Hódolatukat és hűségük biztosítását kegyesen fogadom és reménylem, hogy mind önök, mind példájuk által helyes irányban vezetett híveik s ezen érzelmeket a trón, úgyszintén vallásuk és az ország érdekében mindenkor tetteikben is fogják tanú­sítani­. A szerb görög-keleti klérus küldöttsége nevében Angyelics patriarcha német nyelven tartotta hódoló beszédét. Erre ő felsége szintén német nyelven a következőké­pen felelt : «Ha ragaszkodásuk biztosítását szívesen foga­dom, mivel annak őszinteségéről meg vagyok győ­ződve s jól tudom, hogy önök hívőik körében a leg­­elismerésreméltóbb módon oda hatnak, hogy azok vallási s nemzetiségi érzelmeik türelme nélkül az ország hű polgárai legyenek. A jövőben is számitok hitsorsosaik részéről ezen hűségre s örömest bizto­sítom önöket további kegyes jóakaratomról.» A román görög katholikus klérus nevében Ro­­mán Miron metropolita a következő beszéddel üdvö­zölte ő felségét: «Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk ! A magyarországi és erdélyi görög-keleti román egyház nevében hódolatteljesen üdvözöljük felségedet, koronás királyunkat, atyailag gondoskodó védurunkat az országnak hívőink által tömören lakott eme vidékén. Papságunk és hívőink keretében az őseinktől öröklött legbecsesebb hagyomány, a felséged fényes trónja iránti hűség és ragaszkodás újabb tápot merít ez alkalommal annak tudatából, hogy habár felséged, legkegyelmesebb urunk királyunk ezúttal kiválóan a mindenütt tiszteletet parancsoló vitéz hadseregére irányozza legmagasabb figyelmét, mindazáltal eme atyai látogatásának kegye a hadsereg talaját, e vidék és környéke lakosságának ös­­­szességét is elárasztja, boldogító sugaraival. Áldott és dicső legyen mindenkorra felséged uralkodása! Bölcs atyai gondoskodása öntsön szellemi és anyagi erőt hazánk hű népeibe, hogy ezek alkotmányunk és törvényeink ol­talma alatt fejlődhessenek és a műveltség és jólét ha­talmával mindenkor egyesülten működhessenek drága hazánk felvirágzására. És midőn mi a hazai görög-keleti román egyház őszinte érzelmeinek felséged legkegyel­mesebb személye és legmagasabb trónja iránti változhatlan szeretetének, hűségének és ragaszkodásának újabb tanú­­jeléül felséged legkegyesebb színe előtt megjelenni bá­torkodunk, — kérve kérjük a mindenható istent, hogy felségedet hazánk és nemzeti egyházunk boldogitására a legjobb egészségben sokáig éltesse! Se traiesca Maiesta­­tea Sa!» Erre ő felsége ezeket felelte : «Kegyesen fogadom hódolatukat és hűségük biz­tosítását, mert nem kétlem, hogy egyházuknak mind­inkább való megszilárdítását csak oly irányban fog­ják Önök vezetni, mely a trón és haza javának és híveik érdekeinek szolgáland. Legyenek meggyő­ződve, hogy ebbeli törekvéseikben kegyelmemre és oltalmamra mindenkor számíthatnak.» A református hitközségek nagyszámú küldöttsége nevében Széll Kálmán szalontai esperes intézett ő fel­ségéhez szép beszédet. Erre a király a következőképen felelt: «Mindenkor kedvesen fogadom a hazafias refor­mátusok hódolatát s legjobb kivánataimmal kisé­rem egyházuk uj szervezetének fejlődését. Legyenek meggyőződve változatlan kegyelmemről. Az ágost. ev. hitfelekezet küldöttsége nevében Print Lajos aradi lelkész adott hódolatuk és szerete­­tüknek ő felsége előtt kifejezést. Erre ő felsége így válaszolt: «Köszönettel fogadom az ágostai hitvallásunk ne­vében tolmácsolt hódolatot s hűség biztosítását. Nem kétkedem ez érzelmek őszinteségében s azért szívesen biztosítom önöket ez alkalommal is egy­házuk s lelkészi működésük irányában való jóaka­ratomról s változatlan királyi kegyelmemről.» Békés megye küldöttsége nevében Beliczey István főispán tartotta az üdvözlő beszédet. Ez alkalommal gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, mint a magyar kormány képviselője a király közelébe lépett és mindvégig, a többi küldöttségek megjelenésénél is a ki­rály oldala mellett maradt és a bemutatásokat eszközölte. Beliczey István beszédére ő felsége következőleg vá­laszolt : «Hűségük s ragaszkodásuk biztosítását kedvesen és köszönettel fogadom. Ismerem Békésmegyének a közügyek s különösen a népoktatás terén kifejtett buzgalmát s azért minden alkalom kedves előttem elismerésemet e felett kifejezhetni, biztosítván önö­ket továbbra is királyi kegyelmemről.» Bihar megye és Nagyvárad város küldöttségének vezetője báró Döry József főispán ő felségéhez a követ­kező beszédet intézte: Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelmesebb urunk! Bihar vármegye és Nagyvárad város közönsége, mely a történelem tanúsága szerint a hazaszeretet és a királyhozi tántoríthatlan hűségben jó és balsors között az ország törvényhatóságai között mindég kitűnt, örömmel ragadja meg a jelen szerencsés alkalmat,hogy felséged előtt megjelenve ünnepélyesen kifejezze alattvalói hódolatát és szeretetén alapuló legmélyebb tiszteletét, melyben felséged magasztos fejedelmi erényei iránt a birodalom minden né­­pivel nemes versenyben osztozkodik. Áthatva a fiúi álaérzettöl, melylyel Felséged áldásteljes országlása iránt tartozik, azon legforróbb óhajtását nyilvánítja, hogy a királyok királya Felséged legdicsőbb uralkodását népei boldogítására a béke védszárnyai alatt az élet legvégső határáig terjessze ki. Bihar vármegye és Nagyvárad vá­ros hazafias közönségét Felséged királyi atyai kegyébe ajánlom. Mire ő felsége következőleg válaszolt: «Fogadják őszinte köszönetemet e hódolatteljes tisztelgés s az imént nyilvánított forró óhajtásokért. Meg vagyok győződve, hogy Bihar megyét azon elő­kelő helyen, melyet derék székvárosával együtt az ország törvényhatóságai sorában, hűséges ragasz­kodása és önzetlen hazaszeretete által jelenleg el­foglal, jövőre is mindenkor fogom találni, hazafiasan közreműködve az ország jólétének előmozdítására s ez által atyai szivem örömére is. Fogadják ismételve köszönetemet itteni megjelenésükért.» Csanádmegye küldöttsége nevében Lonovics Jó­zsef főispán következő beszédét mondta: Felséges császári és apostoli király! legkegyelmesebb urunk! Csanádmegye törvényhatósága ér­esülvén azon örvendetes eseményről, miként csász. s kir. felséged a szomszéd Aradmegye fővárosát legmagasabb látogatásá­val fogja szerencséltetni, megragadták tehát küldőink erre az alkalmat, hogy kifejezést adjanak felséged leg­magasabb személye és trónja iránti tántoríthatlan hűsé­gük, odaadásuk és hódolatuknak. Midőn tehát ebben a reánk nézve megtisztelő megbízásban eljárnánk, buzgón kérjük a királyok királyát, miszerint csász. kir. apóst, felségedet és az egész uralkodó családot hazánk dí­szére, javára, szellemi és anyagi felvirágoztatására és népei örömére, boldogítására igen, de igen sokáig éltesse. Erre ő felsége következőleg válaszolt: «Mondják küldőiknek királyi üdvözletem mellett köszönetemet, hogy ez alkalmat is felhasználták hű­ségük és hódolatuk nyilvánítására s köszönöm önök­nek is, kik e bizatásban eljárni siettek. Kegyelmem és jóakaró hajlamom megyéjük irányában mint ed­dig, úgy ezentúl is változatlan marad.» A hunyadmegyei küldöttség­ nevében nagyklopoti­­yai Pogány György főispán ő felségét a következő be­széddel üdvözölte: «Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk! A mint bizonyossá lett azon örömhír, miszerint felséged e szomszédos társtörvényhatóságot látogatásával szerencsélteti, a fényes nevű­ ős Hunyadmegye közönsége e végre egybehívott közgyűléséből az én vezetésem alatt küldöttséget rendelt, hogy Felséged előtt legmélyebb hódo­latát és őseitől öröklött alattvalói hűségét legteljesebb tisztelettel kifejezzük. Midőn felséged előtt e hódolati nyilatkozatot legmélyebb alázattal tolmácsolni szerencsés vagyok, kérem az isteni gondviselést, hogy felségedet bi­rodalma népeinek boldogítására hosszasan éltesse és áldja meg felségedet, hogy hazánkat az eddig élvezett békében királyi bölcseségével kormányozhassa. A béke áldása felséged nagy birodalmában hasznos lehet min­denütt, de talán sehol sem oly szükséges, mint ha Ma­gyarországa keleti részein, hol a felséged által fentartott külbéke folytán kellőleg megszilárdul a belső béke, fejlődik a tudomány, virágozni indul a művészet, emel­kedőben van a földmivelés, versenyre kel ipar, kereske­delem, és dús forrásokat nyer a közjólét. De bármily ki­válóan óhajtjuk hazánkra nézve az oly szükséges békét, ha felséged uralkodó háza s a birodalom veszélyeztetett érdekei úgy hoznák magukkal, tapasztalni fogja felséged, hogy Hunyadmegye fiai az alattvalói hűségben, ragasz­kodásban, áldozatkészségben a veszélyek között sem­ en­gedik magukat felülmúlni. Esedezve, hódolatunk legke­gyelmesebb elfogadásáért alattvalói alázattal ajánljuk ma­gunkat és küldőinket felséged királyi szivének kegyel­mébe». Erre ő felsége a következőket válaszolta: «Örvendek Magyarország erdélyi részének egyik törvényhatóságát is itt képviselve láthatni, minden alkalommal tanúsított hit érzelmei nyilvánítására. — Kedvesen fogadom ezt, s mondják megbízóiknak, hogy reményiem — mint óhajtóm — nem esik távol azon idő, midőn alkalmam leend a szép Erdélyt hosszabb időre meglátogatni s küldőiket szülőföldü­kön is különös kegyelmemről biztosítani». Krassó-Szörény vármegye küldöttségének ve­zetője Tabajdy Károly főispán a következő beszéddel üdvözölte ő felségét: «Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Krassó-Szörény megye törvényhatósága közönsé­gének küldöttségét van szerencsém felséged elé vezetni, hogy alattvalói hűségének és hódolatának kifejezést ad­jon. Felséges urunk ! Az öröklött hűség és hagyományos ragaszkodás azon érzelme, mely a magyar nemzetet át­hatja s felharsog mindenütt, a hol felséged hű népei között megjelen, viszhangzik a mi bérczeink kö­zött, viszhangzik a mi sziveinkben is s a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról, bármely nyel­vet beszéljenek is, egyetlen hazafias felkiáltás hangzik: éljen a haza, éljen a király ! Ez érzelmektől áthatva, esedezünk felséged előtt, fogadja kegyelmesen törhetlen hűségünk és soha nem múló ragaszkodásunk jelen ki­fejezését, s kérjük a mindenhatót, hogy felséged ural­kodó házával e­gyütt mint boldog napok nagy és dicső­séges uralkodóját az emberi kor legvégső határáig él­tesse !» Ő felsége válasza következőképen hangzott: «Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről, s azért örömmel fogadom az azokból eredő jó kivánatokat­, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról jőnek. Őrizzék ezentúl is e testvéries egyetértést, mely által egymást támo­gatva legbiztosabban elérhetik megyéjük anyagi és szellemi jólétének megszilárdítását s egyszersmind változatlan kegyelmem fenntartását, melylyel ez újonnan egyesült megye előrehaladó rendezését és fejlődését mindenk­or különös figyelemmel és ro­­konszenvvel kisérem.» Temesmegye és Temesvár város küldöttségének vezetője Ormós Zsigmond temesi főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: «Császári s apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Felséged legmagasabb látogatásai, ha népei iránti atyai gondoskodásának ugyannyi örvendetes jelei, mindenkor a hála és öröm érzületeinek kifejezésére ösz­tönzik alattvalói hit kebleinket, és óhajtott alkalmul szol­gálnak arra, hogy felséged legmagasabb személye és a felséges uralkodó­ház iránti tántoríthatlan hűségünknek, alattvalói hit ragaszkodásunknak és szerzetünknek hó­dolatteljes kifejezést adjunk. Temes vármegye és Temes­vár szab. kir. városa törvényhatóságai nevében alázatosan kérjük felségedet, hogy hűségi hódolatunk kifejezését legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Végre buz­­góan kívánjuk, hogy a Mindenható felségedet hü népei boldogságára sokáig éltesse. Éljen a király!» Ő felsége következőképen válaszolt: «Ismeretesek előttem Temes megye és Temesvár városának hü érzelmei és azért mindenkor öröm­mel látom e két törvényhatóság képviselőit. Fogad­ják — megbízóik részére is köszönetemet, hogy it­teni időzésemet alkalmul vették, hódolatuk nyilvá­nítására s vigyék megyéjük és szép városuk összes lakosságának királyi üdvözletemet s különös kegyel­mem biztosítását». Torontál megye küldöttségének vezetője Herte­lendy főispán a következő beszédet mondta: Felséges császár és apostoli király legkegyelmesebb urunk ! Torontál megye a legőszintébb örömérzetével értesült arról, hogy felséged legfőbb hadak­ minőségé­ben megyénk közelében időrend a velünk határos Arad­­megyét boldogítván legmagasabb látogatásával Torontál­­m­egye közönségének kedvező alkalmat szolgáltat ez arra, hogy felséged legmagasabb személye iránti jobbágyi hódolatának, és a felséges uralkodóházhozi hagyományos ragaszkodásának és hűségének kifejezést adjon, e czél­ból lettünk mi a megye által közgyülésileg kiküldve, és e megbízatásunkban eljárva tes­szük le a megye hódo­latát felséged lábaihoz, kérve felségedet, miszerint azt kegyesen fogadni és Torontál megyét királyi kegyelmében megtartani méltóztassék. Erre a király így válaszolt: «Örvendve hallottam kiküldetésüket s köszönöm önöknek itteni megjelenésüket és hódolatuk kifeje­zését. Megyéjük hű ragaszkodása és érzelmei által már régóta kiérdemelte különös kegyelmemet és jó­akaró hajlamomat s azért ezúttal is szívesen bizto­sítom önöket e kegyelmem változatlan fentartásá­­ról, s kérem vigyék megbízóiknak királyi üdvözle­temet». Aradmegye küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: «Császári s apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Aradmegye törvényhatósági közönsége nevében jelentünk meg felséged előtt, hogy alattvalói hódolatunk­­nak kifejezést adjunk. A legmagasabb trón és haza iránti hűség és szeretet a magyar nemzet szivében oly össze­forrott, oly azonos fogalommá emelkedett, hogy ez ké­pezi felséged legmagasabb személye, uralkodó háza s a nemzet között a szétválhatlan összetartozás megbonthatlan kapcsát, s az idők folytonos tanúságai, ha lehető, még szilárdabbá erősitik e kapcsot, midőn lelkesedéssel szem­léljük, hogy úgy a béke müvei, mint jöhető nehéz idők súlyos veszélyei között a haza jóléte, előhaladásos felvi­rágzása fölött felséged atyai bölcsesége munkál s buzgó gondoskodása áll őrt. Esedezünk, fogadja felséged kegye­sen Aradmegye törvényhatósági köz­önsége öröklött hűsé­gének s törhetlen ragaszkodásának ezen kifejezését és kér­jük a mindenhatót, hogy felségedéit és uralkodó házát népei javára az emberi kor végső határáig éltesse !» Erre ő felsége a következőket válaszolta: «Midőn az itteni katonai gyakorlatok alkalmából néhány napig Aradmegye területén időzöm, külö­nös örömmel találkozom ezen megye képviselőivel s kegyesen fogadom e törvényhatóság közönsége hűségének és ragaszkodásának kifejezését. Köszönő elismerésemet fejezem ki egyszersmind részemről is a megyei lakosságnak, mely mint hallom készséggel viseli a jelen katonai összpontosítások terheit s mely engem is, mint azt már e napokban tapasztaltam mindenütt a hit ragaszkodás jeleivel környezett. Fogadják ez érzelmek viszonzásául és a megye ös­­­szes közönsége számára királyi üdvözletemet. Arad város küldöttségét Salaez polgármester vezette, ki a következő beszédet tartá: Arad szab. kir. város közönsége általunk a legőszin­tébb örömmel, a hála, a feltétlen hűség s a határtalan ragaszkodás érzetével járul felséged elé, hogy legmélyebb hódolattal legalázatosabban bemutathassa. Felséges urunk, véresünk régibb történetének részle­teit homály fedi; csak azt tudják, hogy Arad volt és megsemmisült. Azonban két évszázad minden lapja hir­deti, hogy a­mit hajdan leromboltak a nehéz idők viha­rai, felépítették azt felséged dicső emlékű ősei. Országo­suk alatt lett városunk újból alapítva, atyai gondoskodá­suk alatt fejlődött, emelkedett, felséged bölcs_ uralko­dása alatt pedig elérte a fejlődöttség azon fokát, mely azt hazánk kiválóbb városainak sorába emelte. « — A magyar igazelmüség mellett tehát a hálában is találja forrását azon tántoríthatatlan hűség s áldozatkész ragasz­kodás, melyet Arad polgársága mindenkor és minden időben nemzedékre a felséges uralkodó család s első sorban annak feje, a király iránt viseltetett. Mi tehát, kik elődeink alattvalói érzületének, hűségé­nek teljes mérvben örökösei vagyunk, mély alázattal kér­jük felségedet, miszerint hódolatunkat legkegyelmeseb­­ben elfogadni s városunkat királyi kegyelmében állan­dóan megtartani kegyeskedjék, mely kérelmünkhöz azon buzgó fohászt csatoljuk, hogy a mindenható Felségednek s felséged családjának életét az emberi kor legszélsőbb határáig éltesse. Erre a beszédre ő felsége a király következőképen vá­laszolt: «Kegyesen fogadva hódolatuk nyilvánítását, csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy ismét alkal­mam van személyesen meggyőződhetni Arad városa örvendetes fejlődéséről. Ezt első­sorban derék pol­gársága helyes irányú iparkodásának és munkássá­gának köszönheti ugyan, de legyenek egyszersmind meggyőződve, hogy ha ezen kívül a körülmények még más tényezők segédkezését is kívánatossá ten­nék, e tekintetben királyi oltalmamra és pártfogá­somra mindenkor számíthatnak, mert őszintén óhaj­tom, hogy Arad azon kiváló helyet, melyet az or­szág városai soraiban elfoglal, nemcsak megtartsa, hanem mindinkább megszilárdítsa, áldást kívánok lakosainak, kiknek ismételt köszönetet mondok e körükben tapasztalt szíves fogadtatás s hű ragasz­kodás tanúsításáért. Az aradmegyei és városi váröskeresztegylet küldöttségének vezetője Tabajdy Károly főispán ő fel­ségéhez a következő beszédet intézte : «Császári és apos­toli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Az arad­megyei és Arad sz. kir. város veres-keresztegyletek kép­viseletében ragadtuk meg az alkalmat, hogy felségedet hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük. Az általános védkö­­telezettség elve, mely törvényeinkben kifejezésre ju­tott, lerombolta a válaszfalat, mely valaha a nem­zet és a hadsereg között létezett, — fiaink, testvé­reink állanak a hadsereg soraiban ért, a legma­gasabb trón és haza biztonsága felett s minden seb, a mely a hadseregen üttetik, a mi szivünkön is át­sajog s a hadsereg veszedelme, diadala, dicsősége a mi veszedelmünk, diadalmunk, dicsőségünk is! — Felséges urunk ! a felséged és felséges királynénk legmagasabb védelme alatt álló vöröskereszt-egylet emberbaráti s haza­fias feladatául tűzvén ki, a béke áldásos éveiben gyűjteni össze a háború sebeit enyhítő eszközöket, mi is, kik e magasztos eszme szolgálatában szerény munkásai vagyunk a nagyfontosságú ügynek, megjelentünk felséged előtt és esedezünk : fogadja kegyelmesen hódolatunk s alattvalói ragaszkodásunk, szeretetünk ezen kifejezését s kérjük a mindenhatót, hogy felségedet s felséges királynénkat, mint egyszersmind vörös keresztegyletünk legmagasabb védnökeit, felséges családjával együtt, boldogságban és dicsőségben népei javára az emberi kor végső határáig éltesse.»

Next