Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-01 / 242. szám
1884 TIZEimY /^O^ADIK ÉVFOLYAM. 242. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-UTCZA I. SZ. kéziratokat vissza nem küldünk. CSAK bérmentes leveleket FOGADUNK El ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt Egy félévre .. 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 fr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta»»erződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 6 krajenáx. Budapest, aug. 30. Courbet tengernagy, miután összes hajóival kivonult a Min folyóból, a mancsai révben foglalt állást. A félhivatalos párisi lapok jelentése szerint legközelebb Hainánt fogja megszállni, míg Formosa elfoglalása hkr szerint utóbb, a japániak segítségével fog megtörténni. Courbet tengernagynak egyébiránt teljes felhatalmazása van. A Ferry elnöklete alatt tegnap tartott minisztertanácsban, melyben a hadügyi és tengerészeti miniszterek is részt vettek, az utóbbi előterjesztette Courbet tengernagy legutóbbi jelentését, melyet távirataink már közöltek. Erre a minisztertanács Courbet tengernagynak a következő táviratot küldte : «Az ország, mely önben a szontani győzőt üdvözölte, egy újabb fegyvertényt köszönhet önnek. A köztársaság kormánya szerencsésnek érzi magát, hogy a csodálatraméltó legénységnek és vezérüknek a nemzet háláját fejezte ki.» A tengerészeti vezérlet egyébiránt egy másik, fényes elégtételt is kapott; Miliőt tábornok hazahívásában, ki «felhatalmaztatott, hogy egészségi okokból Tonkingból hazatérjen.» Miliőt tábornoknak, mint ismeretes, sok kellemetlen súrlódása volt a tengerészettel, mely Tonkingban egyedül vívta ki az igazi sikereket s Miliet által mégis sértő módon mellőztetett. A tábornok számos elkövetett hibáját a bakiéi eset tetőzte be, s visszahívása egyidejűleg történik Courbet tengernagy kitüntetésével. Courcel báró berlini franczia nagykövet varzini útja élénk megbeszélés tárgya úgy a franczia, mint a német sajtóban. A Paris a különféle kombinácziókkal szemben a következőket mondja: «Nem való, hogy ama kérdések egyike, amelyekről beszélnek, tárgyaltatott volna, s nevezetesen nem való, hogy Francziaország a frankfurti szerződésnek nemzetgazdasági tekintetben való megváltoztatását kívánta volna. A való felfogásunk szerint az, hogy Courcel báró Bismarck herczegnek felvilágosítást adott Francziaország végczéljairól Rhinát illetőleg. A jelen pillanatban, midőn Németország Francziaországgal szemben tanúsított magatartásának elvitázhatatlan korrektsége által megfosztotta Khinát attól a hiedelemtől, hogy valamelyik európai hatalomra számíthat, természetes is, hogy Ferry — anélkül, hogy a nemzet becsületét bármikép is csorbítaná, felvilágosítást ad Németországnak Francziaország fegyveres beavatkozásáról Klímában. Bismarck herczeg maga kivánta ezt az eszmecserét. Semmiféle szerződés nem köttetett, semmiféle különös pontját az európai politikának nem vették nyilt vita alá. Francziaország szabadon cselekedhetik Khinában; e jogot senki sem fogja tőle elvitatni. Míg a Kreuzzeitung jelentése szerint Courcel varzini útjának csupán a kongói kérdés megbeszélése és Francziaországnak Németország gyarmat-politikájához való csatlakozása volt a czélja, a Vossische Ztg. Párisból arról értesül, hogy a nagykövet utasíttatott, előadni kormánya nézeteit az összes függőben levő nemzetközi kérdésekre nézve, tehát a kongói, egyiptomi és a khinai kérdésekre nézve. Bismarck herczeg viszont hasonlókép kifejtette Németország álláspontját. Az eredmény az volt, hogy konstatáltatok hogy Németország és Francziaország közt ellentét nem szükséges. A szerződési kérdés érintetlenül maradt. Courcel bárót tegnap Babelsbergben Vilmos császár fogadta. all. (lembergi) és a 13. (zágrábi) hadtestek a megelőző hadosztálygyakorlatok után több napon át menet-manővert tartanak a landwehr csapataival közösen. A 14. (innsburgi) hadtest dandáronkint végez gyakorlatokat a hegyi harczban, míg Dalmácziában és az okkupált tartományokban (15. hadtest) az egyes helyőrségekben tartanak gyakorlatokat a csapatok. Az utász-csapatok, melyeknek két zászlóalját Klosterneuburgban vonták össze, részt vesznek a hadtest-gyakorlatokban is s ezenkívül hídverési gyakorlatokat is végeznek a Dunán, mig a vasúti ezred és a műszaki csapatok záró gyakorlataikat fogják megtartani. A tüzérség és a lovasság a lőgyakorlatok, illetőleg a lovas-dandár-gyakorlatok befejeztével a többi csapattal együtt végeznek gyakorlatokat. A katonai kiképzés ez idei szakát az alsó morvaországi nagy lovas- és hadtest-gyakorlatok zárják be Albrecht főherczeg tábornagy személyes vezetése mellett. Jelen lesz itt ő felsége és Milán szerb király is számos meghívott külföldi tiszt társaságában. E gyakorlatokra egyesült az 5. (pozsonyi) és a 10. (brünni) hadtest, vagyis hat gyalog- és két lovascsapat-hadosztály, összesen 83 zászlóalj, 4 és fél század, 62 lovas-század, 34 üteg 4 és három negyed híd-fölszerelés, melyek szeptember 4-étől 13-ikáig fognak operálni Angern-Dürnkrut és Malaczka- Neudorf közt. E gyakorlatok alatt, melyekben a közös hadseregben a közös hadsereg csapatai és (fenállásuk óta először) a landwehr és honvédség csapatai és résztvesznek; fontosságukat az a két körülmény adja meg, hogy a hadsereg reorganizácziójának végrehajtása óta az első hadosztály-gyakorlatok s hogy a századok csaknem teljes hadi létszámban vonulnak ki. Az élelmezési és egészségügyi csapatok is akczióba lépnek s nagyobb szabású vasúti szállításokban is tesznek gyakorlatokat. Az idei hadgyakorlatok tehát kiterjednek a hadászatnak minden részére, a taktikai szervezetre úgy, mint a műszaki, adminisztratív és mindama fontos ágakra, amelyeknek feladata a csapatok anyagi jólétéről való gondoskodás. VIDÉK. * Kőazegh város polgármestere Fogh Károly, ki állásáról tudvalevőleg lemondott, mint a Dunántúl hallja, vissza fogja vonni lemondási kérvényét s megmarad állásában. * Kecskeméten ma ment végbe a ref. lelkészválasztás. A szavazás 10 órakor kezdődött a templomban s 1 órakor rekesztetett be. Beadatott 355 szavazat. Ebből Czelder Márton nagybányai lelkész 228 szavazatot kapott, Tóth Sándor 124, Öreg János 3, s igy Czelder Márton választatott meg. Czelder Mártonban a kecskeméti ref. egyház buzgó és kiváló képességű lelkipásztort nyer. Nagy érdemeket szerzett a hatvanas években a moldvai misszió körül, későbben pedig a nagybányai gyülekezet hívta meg, hol egy tekintélyes theologiai szakiad szerkesztésével foglalkozott. Mint egyházi író és szónok szintén jelentős helyet foglal el a protestáns egyházban. BUDAPEST, HÉTFŐ, SZEPTEMBER 1. KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV. HIMZŐ-UTCZA 1. Sä HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A kiadóhivatal. Hirdetéseket felvesz a külföldön: Bécsben: Főügynökségünk: Stern Móritz hirdetési irodája, I. Wollzeile Nr. 22. Oppelik Á., I. Stubenbaster Nr. 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Vogler, I. Wallfischgasse 10* Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr. 18. Dukes Miksa, I. Riemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, I. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a/M.: Daube G. L. és Társa. Partiban: R. Mosse, 40, r. Notre-Dame«d.*Vi«ti Agence Havas (piace de la Bourse). A HADGYAKORLATOK. — aug. 31. Mint minden év őszén, úgy az idén is nagyobb szabású gyakorlatokat végez a közös hadsereg, mely gyakorlatok nemcsak a csapatok kiképzését tetőzik be, hanem a tiszteknek is alkalmat adnak rá, hogy minden fegyvernemet egyesítő nagy hadsereg-részeket, olyan föltevések közt vezessenek, melyek a komoly eseteknek lehetőleg megfelelnek. A tanulmány- és gyakorló utat, melyet Beck báró táborkari főnök személyes vezetése mellett a táborkarnak számos törzstisztje tett június havában, a csapattisztek táborkari útja és szemlegyakorlatai követték. Csaknem ugyanakkor mentek végbe Sterneck báró altengernagy parancsnoksága alatt a hajóhadnak fölöttébb fontos és tanulságos gyakorlatai a tengeren, a legszebb eredménnyel, az uralkodó megelégedésére. A tengeri gyakorlatokat a fegyvergyakorlatok követték, melyek a helyi viszonyokhoz alkalmazkodtak, így az 1. (krakkói) hadtest kebelében taktikai gyakorlatokat végeztek a csapatok a várharczban, s ezek lehetővé tették, hogy a műszaki tisztek megismerjék az új erődítéseket. A 2. (bécsi) hadtest hadosztályi és hadtesti gyakorlatokat tartott, mely czélból az a 2. és 25. csapathadosztállyal együtt a brucki táborban volt koncentrálva, míg a 3. (gráczi) hadtestnél jobbára menetgyakorlatok voltak a hegyek közt. A 4. (budapesti), a 6. (kassai), a 8. (prágai) és a 12. (nagyszebeni) hadtestek csapathadosztály-gyakorlatokat végeztek, melyeket egy-egy több napra terjedő menet-gyakorlat fejezett be. A 7. (temesvári) hadtestnek tudvalevőleg két hadosztálya van konczentrálva egy lovas-csapat-hadosztállyal s a király jelenlétében taktikai gyakorlatokat fog tartani. Temesvár és Lippa közt menetgyakorlatot végez a hadosztály s ebben részt vesz a honvédségnek néhány osztálya is. A 9. (josefstadti), A király Aradon. Arad, aug. 31. (Az «Egyetértés» külön tudósítójának távirata.) A harmadik nap programmja a legváltozatosabb és leggazdagabb mindannyi között. Ezen a napon volt reggel 7-kor a szentmise, ezt követte 10 órakor a különböző küldöttségek fogadása, mely délután két óráig tartott, délután 3 órakor sétakocsizás a városba, a közkórház és a Neumann-féle szeszgyár megtekintése, a lövőház meglátogatása s a díszlövészet megkezdése, hat órakor nagy udvari ebéd 120 terítékre. A mise. A minoriták templomában reggel 7 órakor volt az ünnepies istentisztelet. A templomot már egy órával a hivatalos idő előtt nagy néptömeg vette körül, a főajtónál a városi hatóság tagjai álltak díszben, élükön Salacz Gyula polgármesterrel, bejutni a templomba csak jegygyel lehetett, mely jegyeket csak a legválogatottabb közönség nyerte meg s elkapkodta már hetekkel ezelőtt. A templom szentélyében az oltár előtt jobbra volt a király számára díszes emelvény készítve imazsámollyal, magas menyezettel, ehez közel, az oltárral szemben, ugyanazon oldalon állott József főherczeg díszes, menyezet nélkül való zsámolya, a szentély előtti tér jobb oldalán az egyházi méltóságok részére két pad volt föntartva, a bal oldalon szimmetrikusan szintén két pad ő felsége kiséretét számára. A templom hajójában levő baloldalon fiktdrá főispánok, városi és megyei főszemélyek fényes diszmagyarban, a jobboldal padjaiban a hölgyközönség foglalt helyet, a háttérben Arad intelligencziájának férfiai közül a kik beférhettek. A karzaton diszes hölgyközönség szorongott. Hét óra előtt pár perczczel érkezett meg ő felsége udvarával s József föherczeggel. A templomajtóban Német püspök fogadta s vitte előtte az apostoli keresztet, fényes egyházi környezete után a király lépdelt József föherczeggel, kíséretével s helyet foglalt a királyi mennyezet alatt. József főherczeg szintén elfoglalta helyét, háza megett pedig az első padban Taxis Imre herczeg, gróf Szapáry Gyula, Popp báró és Mondel báró, a második padban Pápay udvari tanácsos, Polli ezredes és Nyáry Adolf tábornok ültek, a másik oldalon az egyháziak, az első padban dr. Mihályi Viktor lugosi g. ker. püspök, Pavel Mihály nagyváradi g. egyesült püspök, Nogáll püspök, Göndöcs Benedek, Piomner Flóris stb. A notabilitások számára fenntartott padsorokban ott láttuk gr. Karácsonyi Guidot, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsost, Hertelendy József, Ormós Zsigmond, Tabajdy Károly, Lonovits, dr. Dőry József, Beliczey István, Pogány György főispánokat, Salacz Gyula polgármestert s mindazokat, kik az ünnepélyen tényezőként szerepelnek. Ő felsége megérkezésekor a «Gotterhalte» melódiája hangzott fel magyar szöveggel, előadva a műkedvelőkkel megerősitett templomi zenekar által, orgonakiséret volt, csakis a csendes misét ő felsége, valamint József főherczeg térdelve hallgatta végig. Kivonulása hasonló disszel történt, mint a bevonulás, a Gotterhalte zenéje mellett. A mise után egyenesen szállására tért az uralkodó s fogadta a polgári és katonai kabinetiroda vezetőinek jelentését. Az éjszaka futár érkezett Bécsből az elintézésre váró állami ügyiratok egész halmazával, melyeket a miséről hazatérve nagy gonddal vizsgált meg a király s aláirta azokat, melyek szentesítés végett terjesztettek elébe. A futár délben indult vissza az osztrák fővárosba s magával vitte az elintézett iratokat. Az uralkodó élénk levelezést folytat a trónörököspárral és Valéria királykisasszonnyal, ki naponkint fölkeresi egy-egy levelével fejedelmi atyját. A küldöttségek fogadtatása. A mai nap fénypontját és legkiválóbb eseményét a különböző törvényhatóságok, egyházak, intézetek és egyesületek küldöttségeinek felvonulása és a király előtt való tisztelgése képezte. A városház épülete előtt mozgalmas, változatos jelenetek játszódtak le. Nagy néptömeg csoportosult itt össze, hogy láthassa a díszes küldöttségek felvonulását, ami valóban ritka szép látványosságokat nyújtott. A városház kapujában királyi testőrök állottak , a városház előtti téren egymást érték a díszesebbnél díszesebb fogatok, melyek robogva szállítják a katonai és polgári méltóságokat. A közönség körében olykor-olykor a meglepetés moraja zúg végig, mikor a küldöttségek megérkeznek,s előtűnik egy némelyik küldöttségnek fényes díszruhája. Legnagyobb pompát és fényt fejtettek ki Torontál megye küldöttei, majd a Csanádi és temesmegyeiek. Az aradmegyei és városi küldöttek közül is számosan tűntek ki pazar pompával összeállított díszruháik által. Különös feltűnést keltettek: Karácsony Guidó gr., Szlávy Olivér, Beöthy Algernon, Asbóth János, a Barcsayak, Kiss Elemér, Verzár Gyula, Jakabffy Vilmos, Rác, István stb., kik valamennyien gazdag és festői diszmagyar öltözetben vonultak fel. Különös érdeklődés tárgyát képezte József főherczeg, ki skarlátpiros diszben hófehér mentében jelent meg. Szép, férfias alakja, katonás tartása, gyönyörű ruhája festői látványt képezett. Kíséretében voltak: Nyáry br. a főherczeg udvarmestere, Degenfeld gr., Henneberg altábornagy és a tábornoki kar. A püspökök violaszin palástjaikban, rendjeleikkel diszitve pompás fogatokon jöttek. Gyönyörű csoportokat képeztek az aradmegyei és aradvárosi vöröskeresztegyletek választmányi tagjai. Ott voltak : Tabajdy Károlyné, özv. Purgly Jánosné, Haas Sándorné, Almásy Józsefné, Bodnár Gáborné, Bohus Istvánné, Bánhidy Antal báróné, i Czárán Antalné, Friebeisz Miklósné, Sternthal Adolfné, Scheider Mária, Salacz Gyuláné, Urbán Ivánná, Tagány Istvánné, Leopold Rezsőné, ifj. Gutslar Mihályné, Tiszty Lajosné, Vizei Péterné, Mittelmann Bódogné, Stampfl Béláné stb. A lépcsőház szorongásig telve : az elfogadási nagy teremben pedig egymást követő sorban voltak a küldöttségek. A király a küldöttségeket nem saját lakosztályában fogadta, hanem az épület másik szárnyépületében, ahol a terem mellett két cercleterem rendeztetett be. A nagy teremben fel voltak állítva az udvari szolgák, a lépcső aljánál az udvari farkok, szintúgy a terem bejáratánál, a király elfogadó termében az ajtószárnynál állottak le. Mondel főhadsegéd, Fiiessen őrnagy szárnysegéd, továbbá gr. Szapáry Gyula és Jekelfalussy min. tanácsos. Minden egyes sorra jövő küldöttség előtt burggendarmok nyitották ki a szárnyajtót s beeresztették a küldöttségi tagokat, kik a fogadtatás elmúlta után távozván, a király is visszavonult egy-két pillanatra a szomszéd terembe, hogy a készen tartott adandó feleleteket átolvassa és ha a következő küldöttség megjelent volt, a király előlépett, a terembe vezető ajtónál megállóit és meghajlással üdvözölte őket. A küldöttségek ez alatt félkörben állást foglaltak, amelynek a közepében állott a szónok. Az összes katonaság már délelőtt bevonulván szállásaikra, legelsőbben is valamennyi közös hadseregbeli tiszt, a honvédtisztekkel együttesen, József főherczeggel élükön, kit báró Nyáry kisért, fogadtatott. Ő felsége többekkel beszélgetett, maga a bemutatás 15 perczet vett igénybe. Ezután következett a róm. kath. papság üdvözlő küldöttsége, a melynek nevében Németh czimzetes püspök üdvözölte a királyt, ő felsége beszédére következőleg válaszolt: «Szívesen fogadom a hadgyakorlatok közben is, melyek engem ezúttal ide vezettek, a szentegyház forjaiban képviselt béke apostolait s örömmel használom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a katholikus klérus kegyelmemre mindenkor számíthat, ha hagyományos szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenvedélyeitől, hívei közt a vallásos erkölcsiséget, testvéries békét és törvény iránti tiszteletet ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja. Kövessék tehát — mint hinni akarom, hogy túlnyomó többségük eddig is követte — ezen irányt s mint jelenleg úgy jövőben is nemcsak köszönettel veendem hódolatukat és hűségük biztosítását, hanem — mint mondám — irányukban kegyelmem is változatlan fog maradni.» A görög-katholikus klérus nevében Pavel püspök üdvözölte ő felségét. Pavel beszédére a király a következőket válaszolta: «Hódolatukat és hűségük biztosítását kegyesen fogadom és reménylem, hogy mind önök, mind példájuk által helyes irányban vezetett híveik s ezen érzelmeket a trón, úgyszintén vallásuk és az ország érdekében mindenkor tetteikben is fogják tanúsítani. A szerb görög-keleti klérus küldöttsége nevében Angyelics patriarcha német nyelven tartotta hódoló beszédét. Erre ő felsége szintén német nyelven a következőképen felelt : «Ha ragaszkodásuk biztosítását szívesen fogadom, mivel annak őszinteségéről meg vagyok győződve s jól tudom, hogy önök hívőik körében a legelismerésreméltóbb módon oda hatnak, hogy azok vallási s nemzetiségi érzelmeik türelme nélkül az ország hű polgárai legyenek. A jövőben is számitok hitsorsosaik részéről ezen hűségre s örömest biztosítom önöket további kegyes jóakaratomról.» A román görög katholikus klérus nevében Román Miron metropolita a következő beszéddel üdvözölte ő felségét: «Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk ! A magyarországi és erdélyi görög-keleti román egyház nevében hódolatteljesen üdvözöljük felségedet, koronás királyunkat, atyailag gondoskodó védurunkat az országnak hívőink által tömören lakott eme vidékén. Papságunk és hívőink keretében az őseinktől öröklött legbecsesebb hagyomány, a felséged fényes trónja iránti hűség és ragaszkodás újabb tápot merít ez alkalommal annak tudatából, hogy habár felséged, legkegyelmesebb urunk királyunk ezúttal kiválóan a mindenütt tiszteletet parancsoló vitéz hadseregére irányozza legmagasabb figyelmét, mindazáltal eme atyai látogatásának kegye a hadsereg talaját, e vidék és környéke lakosságának összességét is elárasztja, boldogító sugaraival. Áldott és dicső legyen mindenkorra felséged uralkodása! Bölcs atyai gondoskodása öntsön szellemi és anyagi erőt hazánk hű népeibe, hogy ezek alkotmányunk és törvényeink oltalma alatt fejlődhessenek és a műveltség és jólét hatalmával mindenkor egyesülten működhessenek drága hazánk felvirágzására. És midőn mi a hazai görög-keleti román egyház őszinte érzelmeinek felséged legkegyelmesebb személye és legmagasabb trónja iránti változhatlan szeretetének, hűségének és ragaszkodásának újabb tanújeléül felséged legkegyesebb színe előtt megjelenni bátorkodunk, — kérve kérjük a mindenható istent, hogy felségedet hazánk és nemzeti egyházunk boldogitására a legjobb egészségben sokáig éltesse! Se traiesca Maiestatea Sa!» Erre ő felsége ezeket felelte : «Kegyesen fogadom hódolatukat és hűségük biztosítását, mert nem kétlem, hogy egyházuknak mindinkább való megszilárdítását csak oly irányban fogják Önök vezetni, mely a trón és haza javának és híveik érdekeinek szolgáland. Legyenek meggyőződve, hogy ebbeli törekvéseikben kegyelmemre és oltalmamra mindenkor számíthatnak.» A református hitközségek nagyszámú küldöttsége nevében Széll Kálmán szalontai esperes intézett ő felségéhez szép beszédet. Erre a király a következőképen felelt: «Mindenkor kedvesen fogadom a hazafias reformátusok hódolatát s legjobb kivánataimmal kisérem egyházuk uj szervezetének fejlődését. Legyenek meggyőződve változatlan kegyelmemről. Az ágost. ev. hitfelekezet küldöttsége nevében Print Lajos aradi lelkész adott hódolatuk és szeretetüknek ő felsége előtt kifejezést. Erre ő felsége így válaszolt: «Köszönettel fogadom az ágostai hitvallásunk nevében tolmácsolt hódolatot s hűség biztosítását. Nem kétkedem ez érzelmek őszinteségében s azért szívesen biztosítom önöket ez alkalommal is egyházuk s lelkészi működésük irányában való jóakaratomról s változatlan királyi kegyelmemről.» Békés megye küldöttsége nevében Beliczey István főispán tartotta az üdvözlő beszédet. Ez alkalommal gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, mint a magyar kormány képviselője a király közelébe lépett és mindvégig, a többi küldöttségek megjelenésénél is a király oldala mellett maradt és a bemutatásokat eszközölte. Beliczey István beszédére ő felsége következőleg válaszolt : «Hűségük s ragaszkodásuk biztosítását kedvesen és köszönettel fogadom. Ismerem Békésmegyének a közügyek s különösen a népoktatás terén kifejtett buzgalmát s azért minden alkalom kedves előttem elismerésemet e felett kifejezhetni, biztosítván önöket továbbra is királyi kegyelmemről.» Bihar megye és Nagyvárad város küldöttségének vezetője báró Döry József főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelmesebb urunk! Bihar vármegye és Nagyvárad város közönsége, mely a történelem tanúsága szerint a hazaszeretet és a királyhozi tántoríthatlan hűségben jó és balsors között az ország törvényhatóságai között mindég kitűnt, örömmel ragadja meg a jelen szerencsés alkalmat,hogy felséged előtt megjelenve ünnepélyesen kifejezze alattvalói hódolatát és szeretetén alapuló legmélyebb tiszteletét, melyben felséged magasztos fejedelmi erényei iránt a birodalom minden népivel nemes versenyben osztozkodik. Áthatva a fiúi álaérzettöl, melylyel Felséged áldásteljes országlása iránt tartozik, azon legforróbb óhajtását nyilvánítja, hogy a királyok királya Felséged legdicsőbb uralkodását népei boldogítására a béke védszárnyai alatt az élet legvégső határáig terjessze ki. Bihar vármegye és Nagyvárad város hazafias közönségét Felséged királyi atyai kegyébe ajánlom. Mire ő felsége következőleg válaszolt: «Fogadják őszinte köszönetemet e hódolatteljes tisztelgés s az imént nyilvánított forró óhajtásokért. Meg vagyok győződve, hogy Bihar megyét azon előkelő helyen, melyet derék székvárosával együtt az ország törvényhatóságai sorában, hűséges ragaszkodása és önzetlen hazaszeretete által jelenleg elfoglal, jövőre is mindenkor fogom találni, hazafiasan közreműködve az ország jólétének előmozdítására s ez által atyai szivem örömére is. Fogadják ismételve köszönetemet itteni megjelenésükért.» Csanádmegye küldöttsége nevében Lonovics József főispán következő beszédét mondta: Felséges császári és apostoli király! legkegyelmesebb urunk! Csanádmegye törvényhatósága éresülvén azon örvendetes eseményről, miként csász. s kir. felséged a szomszéd Aradmegye fővárosát legmagasabb látogatásával fogja szerencséltetni, megragadták tehát küldőink erre az alkalmat, hogy kifejezést adjanak felséged legmagasabb személye és trónja iránti tántoríthatlan hűségük, odaadásuk és hódolatuknak. Midőn tehát ebben a reánk nézve megtisztelő megbízásban eljárnánk, buzgón kérjük a királyok királyát, miszerint csász. kir. apóst, felségedet és az egész uralkodó családot hazánk díszére, javára, szellemi és anyagi felvirágoztatására és népei örömére, boldogítására igen, de igen sokáig éltesse. Erre ő felsége következőleg válaszolt: «Mondják küldőiknek királyi üdvözletem mellett köszönetemet, hogy ez alkalmat is felhasználták hűségük és hódolatuk nyilvánítására s köszönöm önöknek is, kik e bizatásban eljárni siettek. Kegyelmem és jóakaró hajlamom megyéjük irányában mint eddig, úgy ezentúl is változatlan marad.» A hunyadmegyei küldöttség nevében nagyklopotiyai Pogány György főispán ő felségét a következő beszéddel üdvözölte: «Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk! A mint bizonyossá lett azon örömhír, miszerint felséged e szomszédos társtörvényhatóságot látogatásával szerencsélteti, a fényes nevű ős Hunyadmegye közönsége e végre egybehívott közgyűléséből az én vezetésem alatt küldöttséget rendelt, hogy Felséged előtt legmélyebb hódolatát és őseitől öröklött alattvalói hűségét legteljesebb tisztelettel kifejezzük. Midőn felséged előtt e hódolati nyilatkozatot legmélyebb alázattal tolmácsolni szerencsés vagyok, kérem az isteni gondviselést, hogy felségedet birodalma népeinek boldogítására hosszasan éltesse és áldja meg felségedet, hogy hazánkat az eddig élvezett békében királyi bölcseségével kormányozhassa. A béke áldása felséged nagy birodalmában hasznos lehet mindenütt, de talán sehol sem oly szükséges, mint ha Magyarországa keleti részein, hol a felséged által fentartott külbéke folytán kellőleg megszilárdul a belső béke, fejlődik a tudomány, virágozni indul a művészet, emelkedőben van a földmivelés, versenyre kel ipar, kereskedelem, és dús forrásokat nyer a közjólét. De bármily kiválóan óhajtjuk hazánkra nézve az oly szükséges békét, ha felséged uralkodó háza s a birodalom veszélyeztetett érdekei úgy hoznák magukkal, tapasztalni fogja felséged, hogy Hunyadmegye fiai az alattvalói hűségben, ragaszkodásban, áldozatkészségben a veszélyek között sem engedik magukat felülmúlni. Esedezve, hódolatunk legkegyelmesebb elfogadásáért alattvalói alázattal ajánljuk magunkat és küldőinket felséged királyi szivének kegyelmébe». Erre ő felsége a következőket válaszolta: «Örvendek Magyarország erdélyi részének egyik törvényhatóságát is itt képviselve láthatni, minden alkalommal tanúsított hit érzelmei nyilvánítására. — Kedvesen fogadom ezt, s mondják megbízóiknak, hogy reményiem — mint óhajtóm — nem esik távol azon idő, midőn alkalmam leend a szép Erdélyt hosszabb időre meglátogatni s küldőiket szülőföldükön is különös kegyelmemről biztosítani». Krassó-Szörény vármegye küldöttségének vezetője Tabajdy Károly főispán a következő beszéddel üdvözölte ő felségét: «Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Krassó-Szörény megye törvényhatósága közönségének küldöttségét van szerencsém felséged elé vezetni, hogy alattvalói hűségének és hódolatának kifejezést adjon. Felséges urunk ! Az öröklött hűség és hagyományos ragaszkodás azon érzelme, mely a magyar nemzetet áthatja s felharsog mindenütt, a hol felséged hű népei között megjelen, viszhangzik a mi bérczeink között, viszhangzik a mi sziveinkben is s a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról, bármely nyelvet beszéljenek is, egyetlen hazafias felkiáltás hangzik: éljen a haza, éljen a király ! Ez érzelmektől áthatva, esedezünk felséged előtt, fogadja kegyelmesen törhetlen hűségünk és soha nem múló ragaszkodásunk jelen kifejezését, s kérjük a mindenhatót, hogy felséged uralkodó házával együtt mint boldog napok nagy és dicsőséges uralkodóját az emberi kor legvégső határáig éltesse !» Ő felsége válasza következőképen hangzott: «Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről, s azért örömmel fogadom az azokból eredő jó kivánatokat, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról jőnek. Őrizzék ezentúl is e testvéries egyetértést, mely által egymást támogatva legbiztosabban elérhetik megyéjük anyagi és szellemi jólétének megszilárdítását s egyszersmind változatlan kegyelmem fenntartását, melylyel ez újonnan egyesült megye előrehaladó rendezését és fejlődését mindenkor különös figyelemmel és rokonszenvvel kisérem.» Temesmegye és Temesvár város küldöttségének vezetője Ormós Zsigmond temesi főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: «Császári s apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Felséged legmagasabb látogatásai, ha népei iránti atyai gondoskodásának ugyannyi örvendetes jelei, mindenkor a hála és öröm érzületeinek kifejezésére ösztönzik alattvalói hit kebleinket, és óhajtott alkalmul szolgálnak arra, hogy felséged legmagasabb személye és a felséges uralkodóház iránti tántoríthatlan hűségünknek, alattvalói hit ragaszkodásunknak és szerzetünknek hódolatteljes kifejezést adjunk. Temes vármegye és Temesvár szab. kir. városa törvényhatóságai nevében alázatosan kérjük felségedet, hogy hűségi hódolatunk kifejezését legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Végre buzgóan kívánjuk, hogy a Mindenható felségedet hü népei boldogságára sokáig éltesse. Éljen a király!» Ő felsége következőképen válaszolt: «Ismeretesek előttem Temes megye és Temesvár városának hü érzelmei és azért mindenkor örömmel látom e két törvényhatóság képviselőit. Fogadják — megbízóik részére is köszönetemet, hogy itteni időzésemet alkalmul vették, hódolatuk nyilvánítására s vigyék megyéjük és szép városuk összes lakosságának királyi üdvözletemet s különös kegyelmem biztosítását». Torontál megye küldöttségének vezetője Hertelendy főispán a következő beszédet mondta: Felséges császár és apostoli király legkegyelmesebb urunk ! Torontál megye a legőszintébb örömérzetével értesült arról, hogy felséged legfőbb hadak minőségében megyénk közelében időrend a velünk határos Aradmegyét boldogítván legmagasabb látogatásával Torontálmegye közönségének kedvező alkalmat szolgáltat ez arra, hogy felséged legmagasabb személye iránti jobbágyi hódolatának, és a felséges uralkodóházhozi hagyományos ragaszkodásának és hűségének kifejezést adjon, e czélból lettünk mi a megye által közgyülésileg kiküldve, és e megbízatásunkban eljárva tesszük le a megye hódolatát felséged lábaihoz, kérve felségedet, miszerint azt kegyesen fogadni és Torontál megyét királyi kegyelmében megtartani méltóztassék. Erre a király így válaszolt: «Örvendve hallottam kiküldetésüket s köszönöm önöknek itteni megjelenésüket és hódolatuk kifejezését. Megyéjük hű ragaszkodása és érzelmei által már régóta kiérdemelte különös kegyelmemet és jóakaró hajlamomat s azért ezúttal is szívesen biztosítom önöket e kegyelmem változatlan fentartásáról, s kérem vigyék megbízóiknak királyi üdvözletemet». Aradmegye küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte: «Császári s apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Aradmegye törvényhatósági közönsége nevében jelentünk meg felséged előtt, hogy alattvalói hódolatunknak kifejezést adjunk. A legmagasabb trón és haza iránti hűség és szeretet a magyar nemzet szivében oly összeforrott, oly azonos fogalommá emelkedett, hogy ez képezi felséged legmagasabb személye, uralkodó háza s a nemzet között a szétválhatlan összetartozás megbonthatlan kapcsát, s az idők folytonos tanúságai, ha lehető, még szilárdabbá erősitik e kapcsot, midőn lelkesedéssel szemléljük, hogy úgy a béke müvei, mint jöhető nehéz idők súlyos veszélyei között a haza jóléte, előhaladásos felvirágzása fölött felséged atyai bölcsesége munkál s buzgó gondoskodása áll őrt. Esedezünk, fogadja felséged kegyesen Aradmegye törvényhatósági közönsége öröklött hűségének s törhetlen ragaszkodásának ezen kifejezését és kérjük a mindenhatót, hogy felségedéit és uralkodó házát népei javára az emberi kor végső határáig éltesse !» Erre ő felsége a következőket válaszolta: «Midőn az itteni katonai gyakorlatok alkalmából néhány napig Aradmegye területén időzöm, különös örömmel találkozom ezen megye képviselőivel s kegyesen fogadom e törvényhatóság közönsége hűségének és ragaszkodásának kifejezését. Köszönő elismerésemet fejezem ki egyszersmind részemről is a megyei lakosságnak, mely mint hallom készséggel viseli a jelen katonai összpontosítások terheit s mely engem is, mint azt már e napokban tapasztaltam mindenütt a hit ragaszkodás jeleivel környezett. Fogadják ez érzelmek viszonzásául és a megye összes közönsége számára királyi üdvözletemet. Arad város küldöttségét Salaez polgármester vezette, ki a következő beszédet tartá: Arad szab. kir. város közönsége általunk a legőszintébb örömmel, a hála, a feltétlen hűség s a határtalan ragaszkodás érzetével járul felséged elé, hogy legmélyebb hódolattal legalázatosabban bemutathassa. Felséges urunk, véresünk régibb történetének részleteit homály fedi; csak azt tudják, hogy Arad volt és megsemmisült. Azonban két évszázad minden lapja hirdeti, hogy amit hajdan leromboltak a nehéz idők viharai, felépítették azt felséged dicső emlékű ősei. Országosuk alatt lett városunk újból alapítva, atyai gondoskodásuk alatt fejlődött, emelkedett, felséged bölcs_ uralkodása alatt pedig elérte a fejlődöttség azon fokát, mely azt hazánk kiválóbb városainak sorába emelte. « — A magyar igazelmüség mellett tehát a hálában is találja forrását azon tántoríthatatlan hűség s áldozatkész ragaszkodás, melyet Arad polgársága mindenkor és minden időben nemzedékre a felséges uralkodó család s első sorban annak feje, a király iránt viseltetett. Mi tehát, kik elődeink alattvalói érzületének, hűségének teljes mérvben örökösei vagyunk, mély alázattal kérjük felségedet, miszerint hódolatunkat legkegyelmesebben elfogadni s városunkat királyi kegyelmében állandóan megtartani kegyeskedjék, mely kérelmünkhöz azon buzgó fohászt csatoljuk, hogy a mindenható Felségednek s felséged családjának életét az emberi kor legszélsőbb határáig éltesse. Erre a beszédre ő felsége a király következőképen válaszolt: «Kegyesen fogadva hódolatuk nyilvánítását, csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy ismét alkalmam van személyesen meggyőződhetni Arad városa örvendetes fejlődéséről. Ezt elsősorban derék polgársága helyes irányú iparkodásának és munkásságának köszönheti ugyan, de legyenek egyszersmind meggyőződve, hogy ha ezen kívül a körülmények még más tényezők segédkezését is kívánatossá tennék, e tekintetben királyi oltalmamra és pártfogásomra mindenkor számíthatnak, mert őszintén óhajtom, hogy Arad azon kiváló helyet, melyet az ország városai soraiban elfoglal, nemcsak megtartsa, hanem mindinkább megszilárdítsa, áldást kívánok lakosainak, kiknek ismételt köszönetet mondok e körükben tapasztalt szíves fogadtatás s hű ragaszkodás tanúsításáért. Az aradmegyei és városi váröskeresztegylet küldöttségének vezetője Tabajdy Károly főispán ő felségéhez a következő beszédet intézte : «Császári és apostoli királyi felség ! Legkegyelmesebb urunk ! Az aradmegyei és Arad sz. kir. város veres-keresztegyletek képviseletében ragadtuk meg az alkalmat, hogy felségedet hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük. Az általános védkötelezettség elve, mely törvényeinkben kifejezésre jutott, lerombolta a válaszfalat, mely valaha a nemzet és a hadsereg között létezett, — fiaink, testvéreink állanak a hadsereg soraiban ért, a legmagasabb trón és haza biztonsága felett s minden seb, a mely a hadseregen üttetik, a mi szivünkön is átsajog s a hadsereg veszedelme, diadala, dicsősége a mi veszedelmünk, diadalmunk, dicsőségünk is! — Felséges urunk ! a felséged és felséges királynénk legmagasabb védelme alatt álló vöröskereszt-egylet emberbaráti s hazafias feladatául tűzvén ki, a béke áldásos éveiben gyűjteni össze a háború sebeit enyhítő eszközöket, mi is, kik e magasztos eszme szolgálatában szerény munkásai vagyunk a nagyfontosságú ügynek, megjelentünk felséged előtt és esedezünk : fogadja kegyelmesen hódolatunk s alattvalói ragaszkodásunk, szeretetünk ezen kifejezését s kérjük a mindenhatót, hogy felségedet s felséges királynénkat, mint egyszersmind vörös keresztegyletünk legmagasabb védnökeit, felséges családjával együtt, boldogságban és dicsőségben népei javára az emberi kor végső határáig éltesse.»