Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-18 / 258. szám
1884 TIZIQVN WSUZADIK ÉVFOLYAM.__________ 258. SZÁM._______BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 18. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ*UTCZA 1. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK, CSAK BÉRHENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva. Egy egész évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre 10 frt Egy hóra 1 frt 80 kr. Sülföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 ftr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postaszerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy szám 6 krajecár. KIADÓ-HIVATAL: BUDAPEST, IV. HIRIZÓ-UTCZA 1. SS. HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE Való KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ i KIADÓBIVATEt. Hirdetésedet felvesz a külfölda-i: Sédben: Föiio-ynökség-ünk: g*'jf;] Meríts hirdetési irodája, I. Wollzeile Nr. 22. Oppelik A., 1. Stubenbastei Nr. 2. Messe Rudolf, I. Seilerstatte Nr. 2. Haaseustein és Vogler, !. Walllisclijtasse 10. Daube G. L. es Társa, I. Wollzeile Nr. 1*. Dukes Miksa, I. liiemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, 1. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban a/Ab: Daube G. L. és Tarsa. Sáriiban: R. Mosse, 40, r. Notre-Danie-d.-Vírt. Ageoce Havas (plaee de is SourseL A községek jegyzői. Több mint hét ezer tagból áll a községi jegyzői kar s több mint két ezer jegyző már tagja a községjegyzői egyleteknek. A községi jegyzői kar tehát tagjainak számánál, értelmiségénél s hatáskörénél fogva az országban óriási hatósági, társadalmi és politikai hatalmat képvisel. E hatalom tartama egyetemes közgyűlését •— egyesületi közgyűlését — Budapesten. Mi a községi jegyző ? E kérdést a mi államférfiaink, politikusaink, publiczistáink nem igen teszik fel maguknak , azért nem is igen tudnak is maaguknak megfelelni. Pedig e kérdéssel jó lenne nekik alaposan tisztába jönni. A költők és a színpadok hamis alakban mutatják be a községi jegyzőt. Alkotásaikban ott szerepel a bárgyú lelkész, a részeges kántor, a számitó korcsmáros, a ravasz czigány társaságában a tudálékos nótárius is. Öten együtt teszik a falu komikus alakjait, melléjük sorakozván még a potrohos biró alakja. Hamis kép ez, mely talán soha se volt igaz, de most semmiképen se igaz. A községi jegyző a falunak élő gondviselése. Jó jegyző kezén virágzik a falu, szaporodik a közvagyon, egészséges lesz a közigazgatás, emelkedik a jóllét, szent a személy- és vagyonbiztonság. Rossz jegyző kezén viszásan történik mindez, s elhervad a községek egészsége. Száz törvény száz dolgot ruházott a községi jegyzőre. Ő az állam legfontosabb közege, ő a vicze szolgabiró, adószedő,adóbehajtó, katonaállitó, számadáskészitő, tanácskozásvezető, egyetemes végrehajtó és kormányzó. Ő az ügynöke a szolgabirónak, az alispánnak, a vármegyének, az adóhivatalnak, az adófelügyelőnek, az árvaszéknek, a bíróságnak, a közjegyzőnek, az ujonczavaró bizottságnak, a Jóösszeíró küldöttségnek, a kataszteri biztosnak, a választók összeírására rendelt bizottságnak s mindenféle világi és egyházi, állami és megyei hatóságnak. Az ő szemei előtt nő fel minden peres és közigazgatási ügy. Az ő kezében készül minden hivatalos irat s ő tőle megy az föl egész a miniszterig. Az állami igazgatás egyik vé pontja a miniszter, a másik végpontja a községi jegyző. Ők hajigálják egymáshoz a rendeleteket és elintézéseket; minden közbülső hatóság a főispántól le a szolgabiróig csak az ő postáslegényük. A községi jegyzőnek mindentudónak, mindenhatónak és főleg mindenütt jelenvalónak kell lenni. Ő rajta áll a községi és közadók kivetése és behajtása, az illetékek nyilvántartása, a hadmentességi díj, bor-, sör- és húsfogyasztási adók, a vadászati- és fegyveradó kezelése; az árva és hagyatéki, a gyámsági és gondnoksági ügyek ellátása; a bírósági és hatósági kézbesítések; a védtörvény végrehajtása; a bagatell-ügyekben való boíráskodás; a szám nélküli összeírások teljesítése és nyilvántartása emberben, marhában, egészségben, betegségben, adóban, termésben, elemi csapásban; a katonai beszállásolási, törvényhatósági, betegápolási alap és községi pótadó kivetése és behajtása; a községi utak, hidak, csatornák, vezetékek nyilvántartása; a telekkönyvi ügyek, birtokforgalom közvetítése; magánkérelmek, panaszok, tanúsítványok elintézése; a községi elöljáróság és képviselő testület tanácskozásainak és jegyzőkönyveinek vezetése; a körözvényi és tolonczügyek, a kórházi és honossági kérdések elintézése. És így tovább vég nélkül és határ nélkül. Már most azok a férfiak, akiknek vállaira mindez nehezedik, hallatják szavukat arra nézve, miként kellene reformálni a községek belső rendjét. Vajjon illetékesek-e ők erre ? Mindenesetre. Sőt ők a legilletékesebbek. Mai egyleti közgyűlésükből emlékiratot intéznek kormányhoz és törvényhozáshoz s javaslataikat előadják s indokolják. Javaslataik részint a jegyzői kart, részint a községeket érdeklik legközelebb. A jegyzői kar érdekében javasolják, hogy jegyzővé és helyettesévé csak nyolcz osztályt végzett és szigorúan vizsgázott férfiú lehessen ; hogy a jegyzői fizetés minimuma 800 forintban s ne — mint most van — ennek fejében állapíttassák meg; hogy a jegyzők választása szabályoztassék s a visszaélések és vesztegetések ellen mentesítessék s végre, hogy az elöljárók törvényileg legyenek kötelezve a jegyzőt hivatalos működésében támogatni. A községek belső rendje és jólléte érdekében javasolják, hogy népesedési törzskönyv vezettessék; elöljáróvá csak írni és olvasni tudó egyén lehessen; a letelepedés szigorúbb feltételekhez köttessék ; a községi pótadók helyesebb alapon vettessenek ki s végül a községi elöljáróság kisebb fokú kihágási ügyekben fegyelmi és bíráskodási joggal ruháztassék fel, nehogy a községi elöljáróság csak tátott szájjal nézhesse a korcsmái garázdát, a zárórát nem ismerő korcsmárost, az éjjeli tivornyázót, az utczai botrányhőst, a tilosban lövöldözőt, a hamis mértékek használóit, az egészségtelen czikkek elárusítóit, az engedély nélküli koldusokat, házalókat, kuruzslókat, veszélyes állatok tartóit stb. Most mindezen ügyekben a községnek csak annyi joga van, hogy alázatos panasszal járulhat a szolgabíró vagy járásbíró elé. — Valóban nevetséges, íme ezek a jegyzői kar javaslatai. Komoly figyelmet, nagy meggondolást igényelnek ezek mind a kormány, mind a törvényhozás részéről. Annyi bizonyos, hogy a megyei önkormányzat már haldoklófélben van, s a szabadság minden igaz hívének törekedni kell arra, hogy az önkormányzat szabadságai a községben verjenek gyökeret, s hogy a szabadságokra a községek képesek és méltók legyenek. Ezt idővel és helyes községi szervezettel elérhetjük. A községi jegyzők derék dolgot végeztek, midőn erre felhívták a közfigyelmet. Budapest, szept. 17. A felsőház reformjára vonatkozó törvényjavaslat fogja az országgyűlésen az érdemleges tanácskozások első tárgyát képezni. E törvényjavaslat — mint a Bud. Corr. írja —teljesen változatlanul, szóról szóra ugyanama szöveggel, amelyben az a múlt év tavaszán a miniszterelnök által kidolgoztatott, fog a képviselőház elé terjesztetni, csupán csak az átmeneti intézkedések fognak természetesen némi változást szenvedni, mivel akkor az országgyűlési időszak vége felé járt s kilátásba helyeztetett, hogy az uj, mostani országgyűlés kezdetével már az uj főrendiház is szervezkedik, mig jelenleg a főrendiház uj alakját csakis az uj országgyűlés második ülésszakának elején nyerheti. A közösügyi miniszterek gróf Kálnoky, gróf Bylandt-Rheidt és Kállay szakelőadóikkal, valamint Taaffe osztrák miniszterelnök és Dunajewski pénzügyminiszter e hó 22-én Budapestre érkeznek, hogy a jövő évi közösügyi költségvetés előirányzata meghatározása ügyében e hó 23-án kezdődő közös miniszteri konferencziákban részt vegyenek. A tanácskozások valószínűleg három-négy napot fognak igénybe venni és egy az ő felsége elnöklete alatt tartandó minisztertanácskozással nyerik befejezésüket. A B. Corr. írja: A magyar államháztartás jövő évi költségvetési előirányzatának végleges eldöntése a minisztertanácsban csakis a közösügyi költségvetés tételeinek meghatározása után fog megtörténni. A király elismerése, ő felsége a király a miniszterelnökhöz intézett leiratában legmagabb elismerését jelenté ki azért, hogy a legközelebb Arad és Temesvár megyékben tartott hadgyakorlatok alkalmával a népesség nemcsak a katonai szükségleteket önzéstelenül legjobban kielégíteni igyekezett, hanem egyszersmind az állandó hadsereg és a honvédség csapatait nagy rokonszenvvel is fogadta. A király lojálisnak s egyúttal hazafiasnak jellemzi a nép e magatartását. Ő felségének a dolgok állapotáról — legalább e részben — helyes informácziót adtak úgy a kormány, mint a katonai hatóságok. Mi magunk is a hadgyakorlatok tartama alatt nem egyszer adtunk helyet egy s más városból jövő közlésnek, mely arról szólt, mily lelkes tüntetéssel kisérte a nép sok helyütt a gyakorlatra kivonuló vagy onnan hazatérő ezredeket. E körülmény azonban semmiesetre se azon irányban bír politikai fontossággal, melyet a kormány mai esti félhivatalos lapja megjelölt. Népünk sohase gyűlölte a hadsereg legénységét és sohase bujtogatott az ellen, még az abszolutizmus legsötétebb napjaiban *m. Százados sérelme volt nemzetünknek, hogy a mi katonáinkat kivitték külföldre, hozzánk pedig ellenséges érzületű, idegen nyelvű ezredeket helyeztek el. Ez természetesen nem lehetett megnyugtató, sőt népünkre nézve nagyon is nyugtalanító és kihívó rendszer volt. A nép ellenszenve mégis csupán a tisztikar ellen s ez ellen is csak akkor irányult, mikor ennek tagjai tüntetőleg becsmérelték és gyalázták mindazt, mi a magyarnak kedves vala s mikor a katonaság maga nem volt egyéb, mint egy szabadságtipró, nemzetellenes kormányzatnak zsoldos karhatalma. Most ez természetesen másként van. A hadsereg tisztikarában túlnyomó a mivelt elem, mely legalább nyíltan nem demonstrál tiszteletlenséget se a magyarság, se az alkotmányosság, se a honvédség ellen. Sőt épen a mostani hadgyakorlatok alkalmával néhány kiváló főparancsnok rendelkezésére kivonulások és hazatérések idején az ezredek katonai tisztelgést fejtettek ki a városok lakossága iránt. Ezt megérte és természetesen rokonszenvének s elismerésének jeleivel sokszorosan viszonzó népünk. Ez az egész. Ebből egyetlen tanúságul csak annyi következik, hogy a katonaság korrekt eljárását szívélyesen s rokonszenvvel fogadja a hálás magyar nép, de semmiképen se következik, hogy a közös hadsereg rendszerében vagy a honvédség alárendelt szervezetében most már megnyugodott volna. Ő felségének a Budapesti Közlönyben megjelent kézirata a következőreg szól: Kedves Tisza ! Nagy megelégedéssel értesültem, hogy az ez idei Áradás Temesvár közti hadgyakorlatok, valamint az Alsó-Morva melletti nagy hadgyakorlatok alkalmával, a hatóságok a katonaság részéről támasztott igényeknek a legelőzékenyebben s leggyorsabban megfeleltek, s hogy a népesség nemcsak a katonai szükségleteket önzéstelenül legjobban kielégíteni igyekezett, hanem egyszersmind az állandó hadsereg és a honvédség csapatait nagy rokonszenvvel fogadta. Nem mulaszthatom el ezen loyális és hazafias nyilatkozatokért teljes elismerésemet kijelenteni, s utasítom önt, hogy ezt megfelelő módon közzétegye. Kelt Ebenthalban, 1884. évi szept. hó 13-án. Ferencz József, s. k. (Miniszteri ellenjegyzés hiányzik.) Szó szerint azonos kéziratot közöl ma a Wiener Zeitung osztrák hivatalos lap is, azzal a természetes különbséggel, hogy az Taacehoz szól s abban csak is a morvamezei gyakorlatokról van szó, s a honvédség helyett a Landwehr van említve. A béke érdekében. Tegnapelőtt találkoztak s ma már elbúcsúznak egymástól. Hja, a mai rohanó világban telegráfon kénytelenek élni még a fejedelmek is, nem nyújthatják kedvök szerint hosszúra a viszontlátásnak — kétségkívül — édes perczeit. A találkozás hát végbement s rá van ütve a pecsét arra a nagy titokra, mely most milliók találgatásának tárgyát képezi. A találkozásról szóló jelentések óvakodnak elárulni a legcsekélyebbet is a földi gondviselés képviselőinek megállapodásaiból, csak a nyugtalanító sejtelem suttogja nagy titokteljességgel, hogy ami ottan megállapíttatott, nem lehet valami közönséges dolog. A legcsekélyebb, ami sejthető, hogy a békét több évre biztosították, garancziáiról gondoskodtak. A három birodalom külügyeinek vezetői, kik egy nappal tovább maradnak ott, mint uralkodóik, most beszélik meg a részleteket. A béke szép dolog. Szükségük is van rá a szegény népeknek. Vagyis inkább a népeknek nincs is szüksége háborúra. A leghatalmasabbak sportja ez, azok kiáltják a népeknek: fuss és fizess! a népek a végső kényszerűség esetét, az önvédelmet kivéve nem űznék maguktól azt a sportot, melynek átkát csak ők viselik, mig haszna, dicsősége másoké. Ha tehát ezek a mások szövetkeznek a béke föntartására mi szükség szorongó aggódással kisérni ebbeli törekvéseiket ? Hát nemde, nem a legszebb erényt, az önmegtagadás virtusát gyakorolják-e akkor? Minden bizonynyal s nem is kifogásoljuk érte. Csakhogy úgy vagyunk vele, mint a szegény trójaiak: félünk mi ettől a békétől, mivel hogy a Canausok kínálnak vele. Mi szükség volt a béke biztosítása végett a három császárnak találkozni? Ne tápláljanak nagyravágyó terveket egymás vagy mások rovására, s ezzel tették meg a legtöbbet arra, hogy a béke biztosítva legyen. Különben, ha körültekintünk, arról kell meggyőződnünk, hogy a béke ritkán volt még oly igazán biztosítva, mint ez idő szerint. Az a fekete pont, mely az európai láthatáron a legutóbbi időkig mindig viharral fenye getett, a franczia revanche gondolata, mind inkább eloszlóban van. Azt nem állítja senki, hogy a francziák Elszasz és Lotharingia elvesztésébe már belenyugodtak s napirendre tértek fölötte. Nem! Az a nemzedék, mely e csapást megélte, abba végkép belenyugodni nem fog soha. Annak előbb ki kell halnia. De az bizonyos, hogy a bosszú, a visszatorlás indulata nem sok franczia szivetéget immár s a siker rendkívüli kilátásainak kellene közrejátszani, hogy az még egyszer a régi hévvel föllobogjon. Sőt inkább azt kell látnunk, hogy mindinkább hamvad a tűz a hamu alatt s nem lehetetlen, hogy ki is alszik. Nem egy jel mutat erre. Egy az, hogy a francziák sokkal komolyabban kezdik venni tengeren túli missziójukat, semhogy ugyanakkor még egy európai háborúra is gondolhatnának. Más az, hogy a londoni konferenczián jelentékeny közeledés volt tapasztalható a franczia és német diplomáczia között, melyet mindenki lehetetlennek hitt volna még néhány év előtt. Courcel báró látogatása Marzinban, hosszas értekezései a vaskanczellárral közvetlen a császárok találkozása előtt s az a szándéka, hogy bevárja Bismarckot Skierniewiczéből, arra enged következtetni, hogy a franczia irányadó körök a Németországgal való jó egyetértés, vagy legalább modus vivendi esélyeit nagyon is fontolóra vették s bármi szándék közelebb áll hozzájuk, mint a revanche gondolata. Nem, ez oldalról az európai békét veszély nem fenyegeti. Ez irányban a békét jobban biztosítani, mint ahogy az biztositva van, semmi szükség. De talán Anglia, mely meg van rémülve a francziák, a németek tengeren túli czéljai miatt ? Albion, az igaz, hogy kiérdemelte a perfid nevezetet utálatos kalmárpolitikájával, mely mindent föláldoz az anyagi haszonért. De hogy gondolhatni olyat, hogy Anglia, e par excellence tengeri hatalom, melynek szárazföldi hadserege — legalább olyan, amelyet más államokéval szemben annak nevezhetnénk — úgyszólván, nincsen is: támadó háborúra gondolhatna egy, vagy pláne több kontinentális hatalmasság ellen. Mikor Anglia és Oroszország között Közép-Ázsia miatt háború volt kilátásban, nem maga Gladstone gúnyolódott-e ez abszurdum fölött azzal, hogy ez a bálna és a medve közti háború volna? Aztán az angolok, hogy im meggyőződtek mind a franczia, mind a német tengeren túli tervek komolysága felől, — még ha kezdetben összeszorították is az öklüket, siettek azt hirtelen zsebre dugni s most biztosítanak fát, füvet, hogy ö nekik eszük ágában sincs más államokat a czivilizáczió terjesztésében akadályozni. Dehogy sőt örülnek neki. Ez utóbbit ugyan senki nekik el nem hi Tudományos apróságok. (A patina és a bronztárgyak megfeketedése. — A patina képződésének elősegítése. — Foszforbronz. — Antik bronzok összetétele. — A nickel befolyása az emberi szervezetre. — A vanília ártalmas tulajdonságai. — Készülék a kávépörkölésnél fejlődő gőzök felfogására. — Új pótkávé. — Ártalmatlan szivarkapapiros.) A Dunaparton sétálgatva, tekintetem az Eötvösszoborra esett, mely eredeti színét teljesen elvesztette. Érdekesnek tartom e jelenségre vonatkozólag egyetmást ellmondani. Az éretbe öntött szoborművek, mint ismeretes, rövid idő múlva teljesen elvesztik eredeti fényüket és színüket. Sötétzöld kéreg képződik rajtuk, amelyet műnyelven patinának mondanak. Anyagra és eredetre nézve ezt sokan helytelenül rézkéneg képződésének tulajdonítják, feltévén, hogy a levegő nem csekély mennyiségű kénhidrogént tartalmaz. Habár a rothadás alkalmával és az iparban használt számos anyagból kénhidrogén fejlődik, mégsem mutatható ez ki nagyobb mennyiségben a városok levegőjében, mert ezt a levegő oxigénje rövid idő múlva szétbontja, tehát elpusztul, még mielőtt valamely fémnemű tárgyat megtámadhatott volna. A patina nem ritkán világoszöld szokott lenni, mi még kevésbbé tulajdonítható az említett vegyület hatásának. A patina anyagára nézve tulajdonképen nem egyéb, mint szénsavas réz és a levegő szénsavtartalma behatása következtében képződik. Némely bronzszobor egészen feketévé válik, mit némelyek a levegő szénpor-tartalmának hajlandók tulajdonítani. Ennek ellenében Weber, ki a patinaképződést, különösen pedig a szobrok feketedését tette tanulmánya tárgyává, azt találta, hogy az utóbbi a bronz zinktartalmának tulajdonítható. A bronznak megfeketedését igen elősegíti továbbá az ahhoz vett fémek tisztátalansága, különösen az arzénnal való fertőzés. Mint ilyenek, különösen az Amerikából behozott rézörvények ismeretesek. A patina megóvja a bronzot a légbeliek behatásától, minélfogva az nemcsak művészi szempontból, hanem a szobrok megóvása érdekében is kívánatos. Mesterséges után patinát előállítani eddig még nem sikerült, de igen is annak képződését elősegíteni, vagyis gyorsítani, így például már öntés közben az által, ha öntési formául nem igen likacsos anyagot, például durva szemű homokot vesznek, hanem finom, tömött anyagot. A patina továbbá sokkal gyorsabban képződik nehezebben olvadó fémekből álló örvényeken, mint könnyen olvadó elegyrészekből összetetteken és épen ez okból szokás a bronzörvényekhez kevés ezüstöt is keverni. A kész szobron elősegíthetni a szép patinaképződést akként, ha az érettárgyat ismételve közönséges szappannal lemossuk és óvatosan megszántjuk. Puscher 1 rész szalmiák és 3 rész szénsavas ammóniák 24 rész hideg vízben való oldatával ajánlja bevonni a bronz és egyéb rézörvényeket, amelyeken már egy negyed óra lefolyása után megindul a patinaképződés. Plérin, bronzos vason, agyagon, gipszen, valamint fatárgyakon a patinához hasonló kérget akként lehet előállítani, ha az utóbb említett oldathoz feketés zinkkel kevert rezet adunk. Az eddig ismert bronzokon kívül az úgynevezett foszforbronz jön újabb időben a kereskedelembe, mely mindannyi között állítólag a legkitűnőbb, amennyiben a foszfor a sárga réznek becses tulajdonságokat kölcsönöz, nevezetesen emlékenységet, nagy szilárdságot, tömöttséget és fényesítő képességet. Igen czélszerűen alkalmazzák már is a foszforbronzot kocsitengelyek és különböző géprészek készítésére. Igen jó anyagot szolgáltat harang- valamint szobor öntésére. Patina rajta aránylag rövid idő alatt képződik. A ma készített bronzoktól sok tekintetben eltérnek az antik bronzok, amelyek közül számosat nemrég Goebel vizsgált meg. Azt találta, hogy a görögöktől és a görög telepítvényesektől származó öntvények leginkább réz és ónból, vagy réz, ón és ólomból vannak összetéve, de soha sem tartalmaznak azok zinkumot (horganyt). A réz-, ón- és zinkötvények ellenben római eredetűek. Újabb időben igen el vannak terjedve a háztartásban a nickellel bevont edények. Igen fontos tehát tudni, váljon a nickel minő hatással van az ember belső szervezetére, ha az az eledelekkel esetleg oda bejut. Birnbaum kimutatta, hogy a nickellel bevont edényekben a nickel, ha savakkal érintkezik, oldatba megy és így könnyen a szervezetbe juthat. Ezt tudván, Geerkens F. számos kísérletet végzett az iránt, vajjon minő befolyással van a nickel különböző mennyisége a test belső szervezetére. Kísérletei közben az tűnt ki, hogy kis mennyiségű (05 g.) nickelnek hosszabb időn át folytatott felvétele teljesen ártalmatlan volt a gyomorra nézve, míg befecskendezésnél már kisebb mennyiség is az apró állatoknál halált okoz. Ha tekintetbe vesszük, hogy ama nickel-mennyiség, amelyet az ember a nickellel bevont edényekből az eledellel együtt felvesz a gyomorba, aránytalanul csekélyebb, mint az a mennyiség, amely a kísérletnél teljesen ártalmatlannak bizonyult, a nickellel bevont edényeket a legjobb lelkiismerettel használhatni főzési czélokra. Nem árt azonban, ha a rézedények módjára, azokban is a savanyú ételeknek hosszabb időn át való tartását kerüljük. Ki gondolná azt, hogy annak az általunk rendkívül szeretett fűszernek, amely vanília néven, mint a különösen Mexikóban (főleg Vera Cruz és Oaxaca tartományokban) termesztett vanília növény (Vanilla planifolia) gyümölcsének tokja kerül a kereskedelembe, káros tulajdonságai is vannak. Pedig dr. Layet bordeauxi tanár egy legújabban közzétett értekezésében erről tudósít: Oly raktárakban, ahol a vanília-tokokat tisztítják és minőségük szerint osztályozzák, ott a munkások kezdetben rendesen arczük és egyéb fedetlen testrészük viszketéséről panaszkodnak, később erősen égető érzet, egyes helyeken szokatlan vörösség áll be, sokszor rosszullét és valóságos kábultság a következmény. Az említett búvár ezt a betegséget, amelyet vanillismusnak nevez, hosszú időn át a tanulmányozta a bordeauxi vanília-raktárakban, ahol évenkint 25,000 —30,000 kilogramm vaníliát raktároznak. Azt találta, hogy azt igen apró rovarkák, atkák idézik elő, amelyek eredetileg a vanília-tokok legszélsőbb részeire telepednek le s onnan kerülnek a tokok tisztításával és rendezésével elfoglalt egyének testére, amelyet izgatnak és az említett tüneteket idézik elő. Az apró rovarkák nem fúródnak a bőr alá, hanem tisztán érintés okozza a tüneteket, mit elősegítnek még azon finom tüskék is, amelyek a vanilia-tokról a rovarokra tapadtak és az ember bőrébe kerülve, azt izgatják. Egy másik káros tulajdonsága a vaníliának az, hogy a vele hosszabb időn át elfoglalva levő munkások izomfájdalmakat, izomrángatást kapnak, az ízületek merevekké lesznek és általános bágyadtság vesz rajtuk erőt. E bajok okát eddig kipuhatolni még nem sikerült, az eddigi észleletek eredménye egyedül arra szorítkozik, hogy nagyobb mértékben idézi azt elő gyengébb minőségű vanília, mint a só, amely előbbiben a magvakat környező olajtartalom is nagyobb, mint az utóbbiban. A kávépörkölésnél érezhető kellemes szagot a kávéból gőz alakban eltávolodó illékony olajok idézik elő. Legújabban Vanoli K. Freiburgban egy oly készüléket szerkesztett, amelynek segítségével a kávépörkölésnél fejlődő illékony olajgőzök felfoghatók és összegyűjthetők akként, hogy azokat a készülékbe tett czukordarabokkal nyeletik el. E czukordarabok szaga és íze igen kellemes és kávéba téve, nagy mértékben fokozzák annak élvezetét. — Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy Lefeldt testvérek Hamburgban új kávépörkölő gépet találtak fel, amelynél el vannak kerülve mindazon hátrányok, amelyek az eddig használtaknál mutatkoztak. A híres cichóknak vetélytársa akadt. Brazíliában a pillangósok családjába, a Canavalia nemhez tartozó oly növényre bukkantak, amelynek magja kitűnő minőségű pótkávét szolgáltat, és mint ilyen a cichók termésével vetekedik. Nemcsak kellemes íze és illata minősíti azt arra, hanem a többi pótkávéul használt anyagokkal szemben még nagy nitrogén tartalma, tehát tápláló értéke miatt is különösen figyelemre méltó. Brazília erdőiben és hegylejtőin igen nagy mennyiségben található vadon, de újabban másutt is meghonosítják és termesztik. Nem lesz talán érdektelen, ha felemlítem, hogy e cichóri-termesztés Németországban, különösen Szászország és Badenben ma már oly nagy mértéket öltött, hogy évenkint átlag 11,000 hektár területen ültetik, amelynek eredménye több mint 4 millió mázsa nyersanyag, amelyet aztán az ottani gyárak dolgoznak föl pótkávévá. Németország után Németalföld termeszt legtöbb cicórit. Valamint a kávé teljes élvezetét a pótkávé szokta megrontani, úgy a szivarkáét a szivarpapiros, amelynek szagát gyakran a legjobb dohányéból is megérezzük. A modern technológia megteszi azonban e téren is a magáét. Segít a bajon a legjobb tehetsége szerint, elhárítja a papiros kellemetlen szagát a lehető legjobb módon. Egy ilyent használnak legújabban a szivarkapapirosoknak a következő folyadékba való mártása által: 300 négyszögczentimméter papirosra (körülbelül 10 szivarkára való) vesznek 4.5 rész dohánytinktúrát, Őr 6 salétromot és 2—3 csepp ánizsolajat. Ha a papiros ezen oldatot teljesen magába szívta és megszáradt, bemártják még a dohánynak alkohol oldatába és ha ez után ismét megszáradt, akkor teljesen szagtalan papiros nyerhető. KI LESZ AZ ÖRÖKÖS ? Irta BOISGOBEY. II. A Lémon-szikla. . .Azt hittem, te semmitől sem félsz. De végre* is beismerem, hogy szemtől-szemben lenni egy hullával, nem éppen kecsegtető kilátás, és nem lehetetlen, hogy e balszerencse érne bennünket, mert a folyó nagy mértékben leapadt ma reggel. Tehát ismét azt kérdezem : merre menjünk ? Nekem egészen mindegy, de nem igen sok alkalmas kirándulási helyet ismerek e vidéken, amely köves és gödrös. Nagyon festői, de a lovaknak nem igen kényelmes, és ha a mieink közül valamelyik horzsolt térddel menne haza, anyátok azt mondaná, én vagyok az oka, s mint kisasszony kísérőhöz aligha lenne hozzám többé bizalma sógornőmnek. — Ha megengedi, hogy én legyek a vezető, a leggyönyörűbb sétalovaglást teendjük, minőt csak álmodni lehet, és én felelek mindenről. — Valóban szép felelősség! s hova akarsz vezetni bennünket ? — A Lémon-sziklához. — Micsoda az ? — Mit sohasem hallott a Lémon-szikláról beszélni, mióta la Germoniéreben lakik? — Sohasem, éppen sohasem. Ismerem a tertrei erdőt, mely anyádé, és temérdek szalonka van benne ... a bretechei erdőt, hol nagy sajnálkozásomra nincs engedélyem a vadászathoz, de a telemoni szikládat.. . . — Oh ! kérem : Lémon. Sziklám neve nem oly nevetséges, és ki fogom békiteni vele. íme itt vagyunk a fasor végén. Forduljanak jobbra. Elbeszélem a hagyományos mondát . . . mert monda van hozzá kötve. — Monda pompás! mond Daudierne úr, de messze van-e házunktól az a regényes szikla ? — Legföljebb kis mértföldnyire, és az ut odáig gyönyörű. — Éppen azon az erdőn megyünk keresztül, mely ön előtt a szalonkák végett oly kedves; azután egy vad hegynyilásba érünk, melynek fenekén hegyi patak zuhog végig, s két oldalról nagy sziklatömegek függnek felette. — Te szépnek találod azt, hogy sziklatömegek függnek felettünk? — Imádandónak. És ez még mind semmi, sziklám szépségéhez képest. Képzeljen gránit-falat, mely zöld gyepszőnyeg felett emelkedik, csipkézett ormot, mely bezárja a láthatárt ... az Alpok vagy Pyrenéek kicsiben ... és ha ezen tetőre felmászunk , előttünk van az egész bretechei erdő . . . még Bretteville herczeg kastélyát is meglátni ... ez a legszebb kilátási ’■ont, mely tiz mértföldnyi távolban található. — Az a kastély inkább csak pavilion, és a herczeg, ki már igen öreg a vadászathoz, ritkán jön ide. De most alkalmasint itt van. Pomméval ur azt mondta múltkor: Még biztatott is, hogy mennék el hová, s eszközölnék ki vadászati engedélyt, hogy . (Folytatóé.)