Egyetértés, 1884. szeptember (18. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-13 / 253. szám

4 csináló igazgatóságban kell lennie. Az egész közönség óhajtását fejezzük ki, mikor Prielle Kornéliát reklamál­juk az igazgatóságtól. ' *'• — ATemet színház. A gyapjuutczai német színház e hó 14-én leendő megnyitására már napok óta megtör­téntek az összes előkészületek. Blumenthal ProbepteU vígjátékéban Kronau és Mauthner kisasszonyok, valamint Liebh­ardt, Blasel és Gimnig fogják játszani a több sze­repeket. A darabot Förster H. rendezte. I­r­o­R­T. — Izgalmas? medvevadászat volt ehó 7-én Fischer Frigyes lovagnak Ungvár közelében fekvő erdejében, mely vadban és főleg medvékben felette gazdag. A va­dászat bájtokkal és három kopóval történt s a tulajdo­noson kívül részt vett benne két vendég is : dr. Spitzer Sándor, ügyvéd Ungvárról és báró Redvitz Károly, jo­gász. A vadászatot már e hó 6-án akarták rendezni, mert két medve körül volt nyomozva, de közbejött a­ka­­dályok miatt nem lehetett a hajtást megkezdeni. 7-én megkezdték a hajtást s a hajtók lármája már a távolból jelezte, hogy a hajtásban vannak medvék. Nemsokára Spitzer meg is látta azokat. Három jött, gyorsan futottak a hegyoldalon lefelé, és egyenesen Spitzernek tartottak. A mint a vadak — egy nagy s két kisebb — egészen közelébe értek, öt lépésnyiről lapocz­i­án lőtte a legna­gyobbat, mely azonnal lerogyott. A lövés durranására a másik két medve másfelé futott s közülök az egyiket Fischer lovag egy lövéssel leterhelte, a másik pedig el­menekült. A dr. Spitzer által lelőtt medve csakhamar összeszedte magát s nagy nehezen tovább ment mintegy S0 lépésnyire, a­mikor aztán ismét összerogyott. Erre az egyik kopó ráugrott s fojtogatni akarta, a medve azonban meglegyintette, s ez felhasított d­ombbal volt kénytelen félrehuzódni. E közben egy puskás paraszt érkezett oda s a fegyver csövét egészen a medvéhez tartva, kegyelemlövést akart neki adni, de puskája csü­törtököt­­ mondott. Most a medve felugrott s hirtelen átölelte a parasztot, hármaival marczangolva róla a ruhát s azzal együtt húsát. Csakhamar odaért egy hajtó s fejszéjével teljes erőből főbe ütötte a medvét, mire ez elbocsátotta áldozatát s emezt kapta meg és marc­angolta fogaival és karmaival. Néhány pil­lanat múlva ott termett b. Redvitz is és fegyverét a medve oldalához tartva — lőtt, a lövés azonban nem ölte meg a medvét, s ez most a parasztot elbocsátva a fiatal báró felé ugrott, de elbukott, s Redvitz b. végre rálőtt a koponyájára. Az egész küzdelem c­ak pár percz müve volt s az összefutott vadászok és hajtók már csak a borzasztóan összemarczangolt két paraszt szenvedései­nek enyhítését kísérthették meg. A szerencsétlenek bár azonnal gondos ápolás alá kerültek, alig fognak életben maradni. Az óriási medve bőre és koponyája most Ung­­váron van dr. Spitzer birtokában. — Fogolyvadászat volt a napokban Batyk község vadászterületén. Négy órai vadászat alatt körülbelül 80 fogoly és 20 f­é­rj lett a vadászzsákmány. — A szarvasbőgés alkalmából, mint az Ungv. Közl. írja, e hó 20-ika táján nagy vadászatot rendez gr. Széchenyi Béla, az ungvári kir. kincstári vadászterü­let bérlője. E vadászatban több főur is részt vesz neveze­tesen egy angol peer, Károlyi Gyula gr., Zichy Rezső gr. és Wilczek János gr. — A bécsi őszi lóversenyek tegnap tartott meet­­jén — melyről lapunk mai számában táviratilag már megemlékeztünk — nézőközönség csak mérsékelt zám­­mal volt. A csekély részvét daczára is fölötte érdekesek voltak az egyes futamok. Különösen Söllinger kapi­tány újonnan alapított istállójának kedvezett a szeren­cse, mert Cambr­an megnyerte a Yederemo handica­­pot, Frangepán, Gyöngyvirág és öt más ló ellenében. Kétségkívül igen érdekes volt az akadály­verseny, a program­m utolsó pontja. Az 1000 forintnyi első díjat Jankovich Gyula ötéves sárga kanczája Bízza reám (ap. Cambuscan, a.. Sophia-Lawrence) nyerte. Három hos­­­szal mögötte a 3000 méteres pályán Schossberger Fer­­dinánd négyéves pej méné Antinomy érkezett. Harma­dik Twickel Ágost báró négy éve; pej méné Runzen­­bruder volt. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az iparügyi bizottság ma Horváth János ta­nácsnok elnöklet alatt ülést tartott, a­melyen két fon­tosabb előterjesztés forgott szőnyegen. Az egyik a bel­területen levő épületfa kereskedések tárgyában kelt. Már a közgyűlésen történtek felszólalások az épületfa­telepek tűzveszélyes­ségéről s ennek folytán a tanácstól a II. ügyosztály felszólítást nyert valamely javaslat ki­dolgozásra. E közben az országos iparegyesület is fog­lalkozott a kérdéssel és véleményét a fővároshoz be­küldte. A bizottság kebelében a fatelepeknek kihelyezése felöl véleménykülönbség nem volt, ennek szükségét minden tag elismerte, csupán azon kérdés idézett elő vitát, hogy a kisiparosokra való tekintettel megengeden­­dő-e benn a városban kéziraktárak felállítása az ott felhalmozható famennyiség maximumának kimondása mellett, vagy nem? Az előbbi nézet mellett Csepreghy János, az utóbbi mellett Fülöp Károly szólt hosszabban s a bizottság egy szótöbbséggel azt mondta ki, hogy ki­sebb fióktelepek berendezését megengedhetőnek tartja, de szakférfiak meghallgatása után a raktározható fa­mennyiséget meg kell állapítani. Az ütés másik tárgya a rongy és csontüzletek telepengedélyei körül forgott. Ugyanis a tiszti főorvos úgy a koleraveszélyre való te­kintetből, mint általános közegészségi és tisztasági okok­ból a vasút és rongy­gyűjtő üzleteket jövőre csak a külterületre szorítaná s a most fenálló hasonló üzle­teket is kihelyezni óhajtaná egy év leforgása alatt. Ad­dig is a kezelő helyiség és munkásszemélyzet felől a hatósági felügyeletet illetőleg több pontú javaslatot tesz, pl. hogy csak földfeletti száraz helyiségben lehet csontot és rongyot raktározni, a munkásoknak különálló étkező­helyet kell adni, evés előtt mosakodni tartoznak, a telep kútjának vizéből inni nem szabad stb. A bizottság azt hiszi, hogy az ipartörvén­nyel szemben szabályrendeleti­­leg nem lehet a csont és rongyüzleteket a belterületről kitiltani s a most fennálló üzletek kihelyezése csak kisajátítás által volna lehetséges, azért a főorvos javaslata abban a részében, hogy erre szabály alkottas­sák, el nem fogadható, hanem a bizottság óhajtja, hogy a tanács találjon módot a főorvos üdvös intenczióinak megvalósítására s különösen a közegészségi felügyeletet szigorúan gyakoroltassa, mert valóban megbotránkoztató, döglenetes raktárak vannak a főváros kellő közepén. — Iskolaszékek alakulása. A kőbányai iskolaszék szeptember hó 4-én megalakulván, elnökül dr. Gratzer Antal, alelnökül Szlávy László, gondnokul id. Tóth László és jegyzőkül Kolba Lajos, Mihalik József válasz­tattak meg. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — A tudomány- és műegyetemi olvasókör vá­lasztó közgyűlését vasárnap, f. hó 14-én délelőtt 10 óra­kor fogja megtartani a kör földszinti helyiségében. Az egyedüli elnökjelölt Rakovszky Géza IV. éves joghall­gató, a­ki tegnapelőtt látogatott ismerkedési estélyen tar­totta meg programmbeszédét.­­ A jpetőfi-társaság e havi felolvasó ülését az akadémia épületben jelenleg folyamatban levő restaurá­lási munkálatok miatt nem tarthatja meg a rendes idő­ben. Az ülés napját később hírlapi értesítések fogják tudatni a közönséggel. A Gusztáv Adolf-egyesület egyete­mes közgyűlése. (Az «Egyetértés» saját levelezőjétől.) Wiesbaden, szept. 9. A Gusztáv Adolf hajdani svéd király nevét viselő evan­gélikus jótékony egylet, mely szegény egyházakat és is­kolákat segélyez, múlt évben északon Lübeckben tar­totta nagy­gyűlését, ez idén pedig Közép-Németország­­ban, Wiesbadenben tartja azt. — Wiesbaden egy a Taunus és mellékhegyeitől védett kies völgyben fekvő fürdő­város , a gyülésező egyletek Eldorádója. És bizonyos tekintetben a nyugalmazottak városa, a men­­nyiben 50 tábornok és 80 ezredes mint nyugdíjasok és számos rend­őr itt költi el nyugdíját. Wiesbaden a ha­nyatló fürdői évad daczára is elénk s a gyógyházból a «Kochbrunnen»-hez vezető hires vasoszlopcsarnok még most is hemzseg a fürdözö közönségtől, melynek köré­ből olykor-olykor magyar szó is hallatszik. Az aranyos görög kápolnát és a Nero-hegyet, honnan a városra, a környékre és a Rajnára nyílik kilátás, hasonlóképen so­kan látogatják meg. A Gusztáv Adolf-egylet, a hesszeni pályaudvarral szem­közt fekvő Viktória-szállóban tartja hivatalos helyisé­geit. Ugyanott ül az idevaló rendező bizottság, mely a gyülésezők részére hangversenyről, a fürdői parkban léggö­mb feleresztésével összekötött «kerti­ ünnepélyről», nero-hegyi társas összejövetelről, a Rajnán való hajózás­ról s a niederwaldi Germania-emlék meglátogatásáról gondoskodott. Az egyleti vendégeket délután 3 órakor, ugyan­csak a «Viktória» - szálló igen diszes, nagy termé­ben üdvözölte Ibel főpolgármester, kiemelve, hogy jótékonyságánál és a német egységet előmozdító kö­zös működésénél fogva, a vegyes felekezetű város el­ismerő érdeklődése szempontjából üdvözölheti az egyle­tet. Erre Fricke a Gusztáv-Adolf-egylet elnöke megkö­(Első nap.) EGYETÉRTÉS, SZOMBAT. SZEPTEMBER 13. szente az üdvözletét és Wiesbadent a Gusztáv-Adolf­­egylet otthonának nevezte, a mennyiben a nasszau-hom­­burgi főegylet a legbuzgóbb és legrégibb munkások közé tartozik, hol egykor (1852-ben) ugyanilyen gyűlés alkalmával Häusser történész a gyűlésről ekkép nyi­latkozott: «A szétszakgatott­ Németországot e gyű­lésben egyesülve látom.»­ És Fricke­r elnök csakugyan hangsúlyozta is, hogy az o­rszág minden vidékéről a Gusztáv Adolf-egyleti gyűlésre évenkint összegyülekezett tagok hozzászokva az együvé tartozáshoz, a német egy­ség képét látták ez egyletben. Végre egységes működésre hitta fel most is az egyletet. A Viktóriából azután a gót főtemplomba vonultak az egylet tagjai. A hires dómnak csak asztala van oltár he­­yett, mely mögött áll az áldó Krisztus és két oldalt két­­két evangélista, életnagyságú fehér márványszobra. Az oltár környéke délszaki növényekkel volt díszítve. A nagy székes­egyház zsúfolásig megtelt. A karének és a nép éneke után, dr. Achetis, marburgi egyetemi tanár, tar­­tott jeles hitszónoklatot a hegyi beszéd e mondata felett: Boldogok az irgalmasok ! alkalmazva ezt a Gusztáv- Adolf-egyletre, mint, mely mentő jótékonyságánál fogva az irgalmas szamaritánushoz hasonlít. A hatás teljes volt, s a kimenő közönség bőven adakozott a Gusztáv- Adolff egylet czéljaira. Esti 6 órakor tartatott meg az első, nem nyilvános gyűlés, melyben elnöknek egyhangúlag megválasztatott dr. Fricke, a központi bizottság elnöke, alelnöknek pe­dig Firnhaber kormánytanácsos. Megválasztatott még a számvizsgáló bizottság; az 52 évig szolgált pénztáros dr. Lampe tiszteletbeli és dísztagnak neveztetett ki és helyébe Foerstner lipcsei kereskedő választatott meg uj pénztárosnak. Bejelentetett azután, hogy a József császár-féle türelmi pátens emlékére, a Gusztáv Adolf-egylet által, osztrák ev. papi özvegyek, árvák és rivatalképtelenek javára ös­­­szegyű­jtött alap kitesz 193,333 márkát s hogy ez a tőke a bécsi Gusztáv Adolf-egylet rendelkezése alá bocsátta­tott. A nagy sikerről szóló jelentés élénk helyesléssel fo­gadtatott. Utolsó tárgy volt a poseni, galicziai és bukovinai evang. egyházak bővebb segélyezése, miután azokat a nemzetiségi nyomás is veszélyezteti. Ez a brandenburgi főegyletnek volt indítványa, ml­ly azonban azért, mivel­hogy a Gusztáv Adolf-egylet tisztán egyházi egylet, s így politikával nem foglalkozni, elvetették. Wiesbaden, szept. 10. Reggeli 8 órakor rendezkedett az ünnepélyes menet, mely a «Viktoria» szállótól volt menendő a székesegy­házba. Az első csoportot képezte a zenekar, a rendező bizottság hat tagja és Wiesbaden ev. egyházi elöljáró­sága valamint nagyobb képviselőtestülete. A máso­dik csoport: a rendező hat tagon kívül az ünnepi szónok, a városi lelkészek, a Gusztáv Adolf-egylet köz­ponti bizottsága és a testületek küldöttei. A harmadik csoport állt, a rendezőkön kívül a nas­szaui konzisz­­tóriumból, az állami vés városi képviselőkből és a nas­­­sz­aui Gusztáv Adolf-egyletből. A negyedik csoportot képezték a rendezőkön kívül a nőegylet tagjai, a vendég­­hölgyek, a leány és fiútanulók. Ötödik csoportként be­fejezte a menetet a 6 rendező, az ünnepi más vendé­gek és az ev. egyháztagok. A borálok zenéje és a harangok zúgása közben megin­dult és ment a székesegyházba e valóban impozáns me­net. A székesegyházban remek karének és orgona-előjá­­ték után, énekelte a gyülekezet Luther énekét «Erős vá­runk nekünk az isten». Ezt követte dr. Saelisse szemi­náriumi tanár remek szónoklata 1 Kor. 15,25 nyomán e thémáról, Krisztus királyi uralmáról, alkal­mazva ezt a hallgatókra és a Gusztáv Ad­olf-egyletre. A templomból való kivonuláskor ismét adakozott a hall­gatóság a Gusztáv Adolf-egylet czéljaira. A mai nyilvános gyűlés azonban a tanácskozásra al­kalmasabb kis templomban, a Bergkirchében ment végbe. Itt dr. Fricke elnök emelkedett beszéddel nyitotta meg a Gusztáv Adolf-egylet 38-dik nagy ván­dorgyűlését. Beszédében visszapillantott az­­ egylet 10-dik gyűlésére, melyet 32 évvel ezelőtt ugyan­csak Wiesbadenben, mint tízéves gyermek ünnepelt és íme, most mint 52 éves férfiú jelent meg. Ak­koriban az egylet bevétele volt 47,219 tallér, mel­­­lyel 218 egyházat segélyezett, most ellenben 858,000, tehát hatszor annyi bevételével 3104 szegény egyházat segélyez. Rámutatott egyúttal ama nagyszerű előnyökre, melyeket a közjótékon­yság magára az adakozók vallásos életének üdítésére és a segélyezettekre gyakorolt, mi­után utóbbiak a segély folytán nekibuzdultak húszszo­ros áldozatkészségre. Buzdító példaként felhozza egy­szersmind a katholikus Bonifacius-egyletet, mely 18 m­il­­lió bevételt mutat fel és kimutatja, hogy a 17 millió né­metországi evangélikus, tíz fillérnyi összeggel képes lenne évenkint egy millió kétszázezer márkát előterem­teni. És ezért egyértelmű, fokozott működésre szólította az egyletet. Felolvastattak ezután a távirati és levélbeli üdvözletek, ezek közt volt a magyar evang. gyámintézeté és Sztehlo András volt budai lelkészé is. A szóbeli üdvözletek so­rát megnyitotta troltz báró és prépost a berlini egyházi főtanács nevében, megköszönve a Gusztáv Adolf-egylet közreműködését a Szerbiában, Romániában, Kis-Ázsiá­­ban és más külföldi helyeken oly ev. gyülekezetek segé­lyezésénél, melyek a berlini egyházi főtanács oltalma alatt állanak. Folytatták ez üdvözléseket dr. Ernst, nasszaui, dr. Teusch erdélyi szuperintendensek. Azután átadattak a wiesbadeni nő-egylet, a népisko­lák, a reálgimnáziumi és a másik főgimnázium tanulói által szerzett ajándékok, melyek oltárra helyezve, valósá­gos kis kincsét képviselik az oltári, keresztelési edények­nek és művészi kötésű bibliáknak. A főgimnázium egyik tanulója latin nyelven ajánlotta fel az iskola ajándékát, mire az elnök hasonlóképen latinul felelt. Több más helyről is ajánlottak fel ajándékokat, me­lyek mind szegény gyülekezeteknek vannak szánva. E szép jelenetet követte az egylet titkárának, dr. Crie­­gern-nek évi jelentése, melyből a fent emlitett bevételen kivül kiemeljük, hogy az egylet 1779 fő- és fiókegyletre ágazik szét. Hogy egy névtelen adakozó az elnöknek 10,000 máriát, a mecklenburgi nagyherczeg pedig 6000 márkát Ischl számára adott rendelkezése alá. Ctröben a poseni egyházkerület elnöke részletes jelentést­, tett Posen ev. és ref. egyházainak nagy ínségéről, hol sok lelkész parasztviskóban lakva, alig 400 márka évi jöve­delemmel bír. Harmadfél órakor délután berekesztetvén a gyűlés, a «Viktoria» szálló dísztermében sikerült bankett volt, me­lyen a német császárt az egylet elnöke köszöntötte fel, egyúttal ez alkalomból a császárhoz, mint az egylet véd­nökéhez üdvözlő táviratot intéztek. A mai napot a «kerti ünnepély» fejezte be, mely a für­dői parkban villamos világítás, zene és léggömb feleresz­­tése mellett ment végbe. Lang Adolf: Most újra felébredt Mihályban a gyilkosság eszméje, ez­úttal sokkal határozott­a­bban, mint évekkel ezelőtt. A­mint elhagyta testvérbátyja lakását, egyenesen a boltba ment s revolvert vásárolt. Ez történt 8 nappal a gyilkos­ság előtt. E pereztől kezdve minden nap leselkedett bátyjára. Várta az alkalmat, a midőn ezt egyedül találja az ágyban, mert Mátyás rendszerint József testvérével szokott hálni, ezt pedig kímélni akarta a gyilkos. Végre 8 nap eltelte után megjött a várt alkalom. Mikor a gyilkos belépett bátyja szobájába ez egye­dül aludt az ágyban, lenni s felkelté bátyját. Mihály nem akart orgyilkos «Kelj föl — mondá — Iltim ütött az utolsó órád!» Alig ébredt fel a szerencsétlen ember, a gyilkos neki szegezte a revolvert s a gyomrába lőtt. A súlyosan megsebesitett Mátyásnak még volt an­­­nyi ereje, hogy felkelt az ágyból s az ajtó felé vánszor­­gott. Erre a gyilkos még két lövést tett rá s Mátyás halva rogyott össze. Egy negyedik lövést a levegőbe tett a gyilkos, mint mondja azért, hogy felkeltse a házbelie­ket s figyelmessé tegye őket a gyilkosságra. Mivel azon­ban ez nem sikerült neki, a revolverrel együtt a rendőr­ségre ment s ott feljelenté magát, így adja elő a gyilkos borzasztó tettét, a megbánásnak minden jele nélkül. Vé­dője dr. Györffy Gyula ügyvéd lesz. — Elitélt antiszemita szerkesztő. A Kecskemé­ten megjelenő «Testvériség» szerkesztőjét s kiadó tulaj­donosát N Nagy Imrét, mivel kavczió nélkül megjelenő társadalmi lapjában politikai czik­keket közölt, a kecske­méti büntetőtörvényszék tegnap tartott tárgyalásán hat havi fogházra és kétszáz forint pénzbírságra ítélte.­­ Nejének gyilkosa. Érdekes bűnügyet tárgyalt tegnap a kir. tábla IV-ik büntető tanácsa. Dobos István jómódú czeglédi fiatal gazda nagyon szerette feleségét, Lender Zsuzsannát. Ez azonban nem viszonozta e sze­relmet s mint beteges hisztérikus nő nem is titkolta férje előtt, hogy mást szeret s ezzel folytat bűnös üzelmeket. A férjet nagyon sértette ez, de jobb jövő reményében, me­lyet a nő egészsége megjavulásától várt, hallgatott s tűrt minden szeszélyeskedést, sőt abba is beleegyezett, hogy neje sikeresebb gyógyíthatása czéljából, egy időre szüleihez költözzék. A nő e különélést arra használta fel, hogy végkép t­lváljon f­ejétől. Ez év április 11-én Dobos Ist­ván meglátogatván szüleinél lakó nejét, husvét első napjára a maga szüleihez ebédre hívta meg. Dobosné kijelentette, hogy ahhoz a házhoz, a­h­ol csak rosszat beszélnek felőle, soh­a nem megy s visszautasította a meghívást. «Akkor hát én sem jövök többet ide» jegyzé meg a férj s bánatosan távozott. Másnap cselédjét küldte nejéhez háza kulcsaiért, mert időközben Dobos is a maga szüleihez költözött. Dobosné a cselédet azzal küldte vissza, hogy később maga viszi el a kulcso­kat, mert még ott levő ruháit el akarja vinni. Délután 2 órakor el is ment az elhagyott házhoz s ruháit cso­magolni kezdte. Ekkor érkezett oda Dobos s még egy­szer kérte nejét, hogy ne hagyja el őt. A nő azonban megint csak kijelentette, hogy örökre válni akar tőle.­­ Dobos erre elhagyta a házat, az udvaron néhány sort irt szüleihez, azután egy közeli kereskedésbe menvén, for­gópisztolyt és töltén­­eket vásárolt. Visszatérve, sógornő­jét, ifj. Lender Mihálynét találta nejénél, de ezt bevásárlás ürügye alatt eltávolitván, midőn igy ketten marad­tak, nejére lőtt. Ez egy ruhaszekrénybe menekült, de Dobos felszakitotta ennek ajtaját s több lövést intézett nejére, mire az holtan összerogyott. Dobos ekkor szőlő­jébe menekült s ott újra megtöltve a revolvert, gyom­rába lőtt. A második lövésben, melyet maga ellen inté­zett, odasiető testvéröc­cse megakadályozta. Ezután el­fogták. A kecskeméti törvényszék szándékos emberölés bűntettében mondotta ki Dobost bűnösnek s 12 évi fegy­házra ítélte. A kir. tábla, hol az ügyet Péter­ffy Domonkos biró referálta, a minősítés tekintetében hely­ben hagyta a törvényszék Ítéletét, de súlyt fektetve a fenforgó számos enyhítő körülményre, a büntetést 10 évi fegyházra szállította le. (Második nap.) TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — A márczius tizenötödiki czeglédi botrány. Egyik esti lap jelenti: A Csatár Zsigmond, Persay Fe­­rencz és társai ellen Ugrón Gábor és Hem­án Ottó képviselőknek, a múlt tavas­szal Kecskeméten történt nyilvános megtámadtatása miatt indított bűnügyben — mint értesülünk a bűnügy összeszítésének szüksége fo­rog fenn. Csatár Zsigmond ellen ugyanis már régebbi idő óta van folyamatban a pestvidéki kir. törvényszék előtt rágalmazás miatt megindított bűnügy, a­mely kö­rülmény a btk. 104. §-a alapján szükségessé teszi, hogy Csatár ellen a kecskeméti kir. törvényszék előtt folyó bűnügy a pestvidéki kir. törvényszékhez tétessék át. — A vadkerti választási zavargások bűnügyé­ben a lázadás bűntettének vádja 47 egyént, a hatóság elleni erőszak bűntettének súlya 10-et, a bűntettre való nyilvános felhívás és a szemérem elleni vétség­­­et, s végül a hatóság és a közrend elleni kihágás vádja,, 50 egyént terhel. A vádlottak összes száma tehát 114. E körülmény valószínűleg szükségessé teendi azt, hogy a budapesti fenyítő törvényszék egy tanácsa Kalocsára rán­­duljon az ügy tárgyalására. — Botrány a tartománygyülés — karzatán. Grünhut könyvkereskedő ellen, ki a horvát tartomány­­gyűlés karzatán botrányt idézett elő és az ülést zavarta, holnap tartják meg Zágrábban a végtárgyalást, melyet már két ízben tűztek ki, de mind a kétszer elhalasz­tották. — A testvérgyilkos Schleimer Mihály bűnügyében dr. Heil Fausztin kir. alügyész már megtette az indít­ványt, mely a btk. 278. §-ába ütköző gyilkosság bűntet­tén alapul. Az az őszinte vallomás, melyet a vádlott a vizsgálóbíró előtt tett, felette megkönnyítő a fenforgó bűntett minősítését. A praemeditatio, melynek megálla­pítása gyilkossági eseteknél rendszerint nagy nehézséggel jár, ezúttal a vádlottnak töredelmes vallomásával min­den kétséget kizáró módon be van bizonyítva. A vádlott­nak ezen, lélektani szempontból is érdekes, vallomását a következőkben ismertetjük: A gyilkosságot — úgymond — már ezelőtt 5 évvel határozta el, a­midőn testvérei, de különösen Mátyás testvére az apai örökség felosztásánál rászedték. Akkor azonban kénytelen volt a gyilkosságot elodázni, mert nem akarta édes­anyját elszomorítani azzal, hogy egyik fiát gyilkos kéz által, a másikat pedig az akasztó­fán lássa kimúlni. Kerülni akarván erre az alkalmat is, elvált testvéreitől. Évek múlva ismét visszatért körükbe s kérte testvéreit, hogy segítsék valami exisztencziához. Ezt a kérését megtagadták, mire bosszúsan fordult Má­tyás testvéréhez s kérdé: «Hát már talán testvérednek sem akarsz elismerni ?» Mátyás azt felelte, hogy nem. HÁZASSÁG. — Deák Ferencz nagykanizsai törvényszéki jegyző, eljegyezte Mester József földbirtokos leányát, Viktória kisasszonyt. — Klein Jakab, Klein Mózes lukanényei földbirto­kos fia, eljegyezte Haasz Jakab kisporulai kereskedő ked­ves leányát, Ernesztina kisasszonyt. GYÁSZROVAT: Báró Miske Imre mosonmegyei főispán temetése e hó 10-én ment véghez Bodajkon. A ravatal a családi kastélyban volt felállítva. A terem fekete posztóval volt bevonva s a kettős koporsóban elhelyezett tetem élő vi­rágokból alkotott liget közepén feküdt. A gyászszertartás, melyen Pauer János székesfehérvári megyés püspök pontifikált s Benedek, Michl és Pellet kanonokok az ot­tani lelkés­szel együtt segédkeztek, d. e. 10 órakor vette kezdetét. A beszentelés után a tetemet a halottas ko­csira tették, melyen már körülbelül harmincz szebbnél szebb koszorú volt elhelyezve. A család által a kopor­sóra tett koszorúk a következő felírással voltak ellátva : „Szeretett és felejthetlen férjemnek», «Szeretett testvé­remnek» (Miske Adél bárónőtől), «Felejthetlen atyám­nak, József», «Felejthetlen atyámnak, Kálmán», «Ked­ves papácskámnak, Irma», «Felejthetlen atyámnak, Emmy», «Felejthetlen atyámnak, László». A barátok és ismerősök által küldött koszorúk a halottas kocsira vol­tak aggatva. — Ott volt gr. Cziráky Antal, Béla és Já­nos babérkoszorúja, szalagján a következő felírással : «Atyjuk legbensőbb barátjának». Szögyényi M. családtól: «Tisztelt felejthetlen barátjának», «Moson vármegye kö­zönsége», Moson vármegye tisztikarától: «Felejthetlen főispánjának.» Fejérmegye tisztikarától: «Egykori szere­tett alispánjának.» Gróf Károlyi Viktortól babér koszorút: «Felejthetlen leszesz hü szolgáidnál» felirattal. Bodajk m.-város szintén babérkoszorút tett a ravatalra: «A legjótékonyabb uraságának.» — A fejérmegyei ta­karékpénztár szép koszorúja a következő felírással: «Leghálább elismerése és kegyelete jeléül.» A bodajki tűzoltók repkénykoszorúja «Kedves főparancsnokunk fe­­lejthetlen atyjának.» «Mély tisztelettel a Töröstárnoki bérlő, Auspitz Lajostól, Bögözi Mihály volt uradalmi tisztartó, Marsovszky család, br. Palm család és­ mások szintén igen szép koszorúkat tettek kegyeletük jeléül a ravatalra. A gyászm­enetet Székesfejérvár város két oísz­egyenruhás hajdúja nyitotta meg, utánna mentek az iparos testülete­k s községek küldöttei. A bodajki tüzoltók sorfalat képezve tartották fenn a rendet. A koporsót egyik felén fejérmegyei, másik felén mosonmegyei disz­­egyenruhás hajdúk vették körül. A koporsó után ment a gyászoló család, s az elhunyt jó barátai, ismerősei és a nagyszámú résztvevő közönség. Képviselve volt ott a társadalom minden osztálya. Mosonmegye 15 tagú kül­döttségét Pataky Fábián alispán vezette; a küldöttség minden egyes tagja díszmagyarba volt öltözve. Továbbá ott voltak Fejér megye részéről: Bóné Géza alispán, Szüts Arthur főjegyző, Tassy Béla árvaszéki elnök, dr. Hattyuffy Dezső árvaszéki ülnök, Heinrich La­jos tiszti ügyész, Tóth Aladár tb. főjegyző, dr. Szüts Andor és Eltér Jenő ügyészek, Huszár Ágoston és Grosszinger István szolgabirók. Sz.-Fejérvár város részéről: Havranek József polgármester, Seidel Lajos városi kapitány, Fitte­r Béla tiszti ügyész, Kronholler Antal közgyám. A megyei arisztokraták közül ott voltak: Cziráky Béla és Antal grófok, gróf Zichy János (N.-Láng), gróf Zichy Ferencz, gróf Zichy István, gróf Pappenheim, br. Trautenberg Frigyes stb. Fejérmegye birtokosai kö­zül ott voltak : Sz­öyényi Géza, Kégl György, Kempelen Imre, Kenessey Kálmán, Meszlényi Bencze és Pál. A zircz. cziszt. rendház részéről: Gerlach Benjamin igaz­gató és Unger Román tanár. A fejérmegyei takarékpénz­tár képviseletében : Wertheim S. L. és Dwelly Rezső. Székesfejérvárról ott voltak még : Schier Ferencz, Kreu­tzer Nándor, Rozgonyi György, Neuman Sándor, Barcza László, dr. Szüts Miklós és Iszv. Zámolyról Báró Jenő. Moórról: a községi elöljáróság, ipartársulat, Gazdy Ibk­ó, Pentz tiszttartó, s még számosan. A holttestet beláthat­­lan néptömeg kísérte a gyászszertartás helyére, a tem­plomba, hol «praesente cadavere» zenés gyászmise tarta­tott az elhunyt lelki üdvéért. A mise végeztével a holt­tetem még egyszer beszenteltetett s a templomban levő családi sírboltba helyeztetett örök nyugalomra. Pompéri János 70 éves 1848—49-diki honvéd, a honvédmenház tagja, tegnapelőtt a Rókus-kórházban végelgye­n­ngülésbe­n m­­eghalt. Kádár István hites ügyvéd e hó 10-dikén életének 78-dik évében, hosszas szenvedés után Nagyváradon el­hunyt. A hivatalos lap szept. 12-ki számából. Kinevezés. A magyar királyi igazságügyminiszter, Magay Sándor kun-szent-miklósi kir. járásbirósági joggyakornokot a kecskeméti kir. törvényszékhez aljegy­zővé , Haill György szabadkai kir. törvényszéki írnokot pedig ugyanazon kir. törvényszékhez irodatisztté, Prá­­cser József illavai országos fegyintézeti czimzetes főfegy­­ört, ugyanazon fegyintézethez valóságos főfegyőrré. A szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság, Stojkovics Milán és Zimmer Ignácz V. oszt. adótiszteket IV. oszt. adó­tisztekké. A nagyszebeni kir. törvényszék elnöke, Petro­­vics Emil díjtalan joggyakornokot, a nagyszebeni kir. járásbírósághoz díjas joggyakornokká, a pozsonyi kir. törvényszék elnöke, Orosz Pál végzett joghallgatót a pozsonyi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká, a pestvidéki kir. törvényszék­ elnöke, Lamper Hugó ügy­védjelöltet a pestvidéki kir. törvényszékhez dijtalan jog­­gya­kornokká nevezte ki. Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter, Boruzs Ferencz püspökladányi kir. járásbirósági írnokot a debre­­czeni kir. törvényszékhez helyezte át. TÁVIRATOK, Szeged, szept. 12. (0. E.) Tisza Lajos gróf, Szeged vár °5.első kerületének képviselője ma este 6 órakor az alföldi vasúton ide érkezett. Választói s az egész város közönsége nagy ünnepélyességgel fogadták. Tisza La­jos gróf elébe Holdmezővásárhelyig küldöttség ment, melynek tagjai voltak : Pálffy polgármester, Rózsa Izsó, vlach­ Ferencz, Musko Sándor és Fodor István. A vasút­nál Tisza L. grófot Zsótér, a szabadelvü párt em­. üdvözölte. T­­isza gr. következőleg válaszolt: «A mijtgn szomorúan hagytam el pár nappal ezelőtt egy választókerületet, — mert válni onnan, hova a kölcsönös szeretet és régi ba­rátság kötelékei fűznek, valóban szomoritó, — ép oly örömmel jöttem önök közzé. Mióta hivatalos minőségben távoztam önök köréből, volt szerencsém­ egyszer önök közt megjelenni és önök által szívélyesen fogadtatni. Akkor, a­mint a gőzmozdony közelebb-közelebb ho­zott Szegedhez, úgy éreztem, hogy haza­jövök, lehet , hogy az csalódás volt. Most hogy önök közt újra megjelentem, ismét az az érzés fogott el; nem ke­resem, h­ogy csalódás-e, de én elfogadom valóban. Arra kérem önöket, ne tekintsenek engem vendégnek, hanem misszionáriusnak, kit világgá küldtek, hogy Szeged igéjét hirdessem s annak barátokat szerezzék.» E beszéd után a menet megindult. Tisza gr. a város ti­szfogatán foglalt helyet. A bevonulási ut mentén nagy közönség képezett sorfalat. A budapesti sugárút és a nagy­körút szögelésé­nél 3 íves, lombfüzérekkel és temérdek zászlóval éke­sített pompás b­udalkapu állott. A bevonuláskor sok ház a nappali világosság daczára ki volt világítva. A Kárász­­utczában a Kis Dávid-féle palota és az átellenes épüle­tek összes ablakaiból szegedi hölgyek Tisza gróf fogatát virágzáporral árasztották el. Az «Európa» szál­loda előtt Kállay főispán és Pálffy polgármester a párt előkelő tagjai élén fogadták a grófot s kisérték fel szállására. A lépcsőbejáratnál s a lépcsőkön 21 fe­hérbe öltözött szép leány virágokat hintett Tisza­ gróf elé és egy bőségszarut ábrázoló remek virágcsokrot nyújtot­tak át neki. A Klauzál-téren 7 órakor katonai térzene volt. Este a belváros utczái, kivált a Széchenyi- és Klau­­zál-terek ki voltak világitva. Tisza Lajos gróf egy órá­val megérkezte után Kállay főispánhoz ment, hol az es­tét töltötte. Zágráb, szept. 12. (Az­­ Egyetértés tudósítójá­nak távirata.) A függetlenek s a Starcsevicsék, a­kik egymást ép úgy gyűlölik, mint mindketten együtt a kormánypártot, most közvetlenül a kapuzárás előtt ad hoc szövetséget kötöttek jelöltjeik kölcsönös támo­gatására. Ennek következtében Zágráb I. kerületé­ben a mindkét ellenzék a függetlenpárti Poledics egykori osztályfőnök mellett fog síkra szállani, a­kit ma Radovinacz udvari tanácsos vezetése alatt függetlenpártiakból és Starcsevicsistákból álló bizott­ság szólított fel a jelöltségre. Zágráb II. kerüle­tébe Starcsevics Dávidot, a III. kerületben Starcse­­vics Antalt kandidálták. Az ellenzék roppant erő­feszítéseket tesz, hogy Zágrábba győzelmet arasson, s mivel a városi hatóság apparátusa is ren­delkezésükre áll, nincs kizárva az az­ eddig­ lehetetlennek tartott eshetőség, hogy valame­lyik zágrábi kerületet az ellenzék hódít meg. A nemzeti párt mégis fog kiadni választási felhí­vást, habár már későn arra, hogy azzal valami ha­tást érjenek E választási felhívás a hétfői kor­mánypárti lapokban fog közzététetni. Az egykori határőrvidékre Bakarcsics fiumei, aztán Deocic és Pavlovic Starcsevics-párti képviselőjelölteket, to­vábbá három karlopagoi lakost, köztük az ot­tani alpolgármestert, izgatásaik következtében el­fogták és a gospici törvényszéknek átszolgáltatták. Erre való tekintettel és mivel az a hír terjedt el, hogy a bán tartósabb csendzavarások esetén válo­gatás nélkül elfogatja a Starcsevics-párt fejeit, a jogi párt központi bizottsága ma kiáltványt intézett a bi­zalmi férfiakhoz, melyben ugyancsak lelkükre kell hassanak oda, hogy a választások alatt semminemű zavargások ne forduljanak elő. Egyidejűleg a vá­lasztmány felszólítja a bizalmi férfiakat, ügyeljenek a következőkre és tegyenek róla jelentést: Hány választó van a választókerületekben ? Hányan sza­vaznak? Hány hivatalnok van fölvéve a választási lajstromba? Hányan jöttek el a leszavazásra? Hány szerb szavaz a kormány mellett és ellene ? A Star­­csevics pártiakkal kötött kompromissum következté­ben ma a függetlenségiek is több bizalmat tanúsí­tanak. Számításuk szerint ép oly számmal jelenhet­nek meg az új, mint a lefolyt tartománygyülésben, oly módon, hogy egyes vesztett kerületeket mások­kal fognak helyettesíthetni. A Starcsevics-pártiak 22—25 mandátumra számítanak, a­mi bizonyára magasra van becsülve. Zágráb, szept. 12. (0. É.) Ma délután 5 órakor Zágráb III. választókerületében népes választói gyűlés volt, melyen Starcsevics Antal megtartotta programm­beszédét, a­melyben kijelenté, hogy Horvátország csak úgy lehet boldog, ha önálló ország lesz, ha Magyarországtól elszakad. A gyűlésen a párt vezérei valamennyien megjelentek és Starcsevics Antal a III-dik kerület képviselőjelöltjévé kiáltatott ki. A gyűlés egyszersmind elhatározta, hogy Caspa­­ricsot visszalépésre szólítja föl. Radovinacz udvari tanácsos vezetése mellett ma hat polgárból álló küldött­ség jelent meg Pogletics nyug. főispánnál, fölszólítván őt, hogy az I. kerületben fogadja el a jelöltséget, Kresztics Miklós ellenében. Pogledics a jelöltséget elfo­gadván, Felnegovics visszalépett javára és fölhívta válasz­tóit, hogy Pogledicsre adják szavazatukat. Az I. kerületben mind a két ellenzék egyesült erővel dolgozik Kresztics ellen, de aligha sikerül ez utóbbit megbuktatniuk. Sram megválasztatása a II. kerületben bizonyosnak tekinthető, ellenben a III. kerületben kemény küzdelemre van kilá­tás Starcsevics Antal ellen. Stankovics osztályfőnököt Karlóczán és Erdővégen egyhangúlag kikiáltották képvi­selőjelöltté s Uj-Gradiska és Petrinja szintén fölajánlották neki a jelöltséget. Bécs, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) Milán ki­rály holnap este, legkésőbben pedig holnapután reggel három vagy négy heti tartózkodásra Gleichenbergbe megy. London, szept. 12. (Az «Egyetértés» táv­irata.) A Daily Chroniclet értesítik Bécsből: Ferencz József uralkodó a jövő tavaszon meglátogatja Boszniát és Herczegovinát és Szerajevóban fogadni fogja Románia és Szer­bia királyait, valamint Bulgária és Monte­negró fejedelmeit. Krakó, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) Mikor tegnap a poro z személyvonat Kattovitzból Sosnovi­­czébe­­ ért, a bécs-varsói vonal határállomása Krakó mel­lett, egy vasúti kocsiból revolverlövés hallatszott. Az elősiető konduktorok egy külön kupéban a padon egy fiatal embert találtak vérében fekve, m­íg amíg füstölgő fegyver mellette hevert. A fiatal embert, a­ki még élt, a 32 éves petrákosi illetőségű Staniszlav M.-nek ismer­ték fel. A kórházba szállították, s itt azt adta elő, hogy a nihilistáktól való félelmében akarta magát megölni, minthogy ezek egy merénylet végrehajtására küldötték Varsóba. Prága, szept. 12. A tartománygyűlés egyhangúlag el­fogadta Rieger ama indítványát, hogy a czukorválság tárgyában bizottság küldessék ki. München, szept. 12. Az «Allgemeine Zeitung» írja : Crailsheim bajor miniszter Puno osztrák kereske­delmi miniszter meghívása folytán részt veene az Arl­berg vasút megnyitási ünnepen. Berlin, szept. 12. Vilmos­ császár ama rende­letében, melyben Bismack herczeget a «Four le mérite» rendjellel tüntetti­ ki­, utal arra, hogy a bi­rodalmi kanczellár két háborún át nem csak mint jeles tanácsadó, hanem mint katona is a császár oldala mellett működött. A­ rendelet e szavakkal végződik:«Oly annyira ismerem önben a­­ katonai bátorságot és szellemet, hogy remélhetem, hogy e rendjel adományozásával, melyet elődjei közül oly sokan büszkeséggel viseltek, örömet fogok önnek okozni; magamnak pedig az által­ama megnyugvást fogom megszerezhetni, hogy ama férfiút, kit isten kegyelme oldalom mellé rendelt és a ki a hazáért oly nagy tetteket vitt végbe, mint katonát is jól meg­érdemelt elismerésben részesíthettem.» Berlin, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) Bismarck herczeg, kit tegnapi megérkezésekor a közönség élénken üdvözölt, a kanczellári palotában azonnal konferencziát tartott Hatzfeld gróffal. Bis­marck Herbert gr. elkíséri atyját a császári találko­zásra. Berlin, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) A Nord. Alig. Ztg. egy bécsi levele gúnyolódik azon a kísérleten, mely a Taaffe-féle rendszert a három hatalom viszo­nyainak és a csá­szári találkozásnak tulajdonított elvekkel ellentétbe juttatni igyekszik. Az osztrák félhivatalos czikk, melynek vidámsága ném­iképen erőszakoltnak látszik, azt állítja, hogy osztrák-magyar-német szövetség a kül­ügyi politika terén megegyezik azzal a feladattal, mel­­­lyel Taaffe gróf a belügypolitika terén megbizatott. ■­ Berlin, szept. 12. Vilmos császár délután négy órakor Bismarck hg. birodalmi kanczellárt fogadta és körülbelül fél hatig értekezett vele. Páris, szept. 12. (Az «Egyetértés» táviratai) Pol. Gorr. Illetékes körökben hangsúlyozzák, hogy Németországnak a nyugotafrikai partvidéken való birtokfoglalása egyátalán nem idézett elő mozgal­mat kormánykörökben. Francziaországnak afrikai érdekei az északon fekvő vidékekhez Szenegálhoz, Gabonhoz, Ogonéhoz és Congohoz fűződnek. Né­metországnak a déli vidéken, a­mennyiben ez Fran­­cziaországot érdekelhetné teljes cselekvési szabad­sága van, és ez irányban csak az angolokkal kell megegyeznie, a­kiknek izgatottsága Németország legutóbbi gyarmatszerzése miatt a komikumig megy. Paris, szept. 12. A «Páris» és «Liberté» jelentései szerint Courbet tengernagy még mindig Matszonban van és ott a szükséges szénkészlettel látja el hajóraját. A «Liberté» szerint a szén beszerzése nagy nehézségekkel jár, mert a szenet szállító khinai csónakok a tenger állapota következtében nem mehetnek egészen a hajóraj közelébe. A «Liberté» nem hiszi, hogy Courbet 10 nap előtt elhagyja Matszont. Ugyanezen lap a keringő hírekkel szemben azt állítja, hogy a miniszterek telje­sen egyetértenek a Khina elleni műveletekre nézve. A «National» és a «Patrie» nagy fölid tartással azt a hírt közlik, hogy a hadműve­letekkel párhuzamban diplomácziai tárgyalá­sok is folynak, melyek azon a ponton vannak, hogy kedvező békekötésre vezessenek. London, szept. 12. Mint a Reuter-ügynökség­­nek Singaporeből jelentik, a «Misero» legénységé­hez tartozó olasz tengerészeket e hó 3-án szabadon bocsátották és a tessani rajah megígérte, hogy a többi fogoly is szabadon bocsáttatik. London, szept. 12. (Az «Egyetértés» tudósító­jának távirata.) Pekingi táviratok szerint, odaérke­zett a csás­ári testőrség két ezrede, összesen­ négy­száz ember, a végből, hogy a város kapuit és a csá­szári palotát megszállja. — A khinai hadsereg el­te-csapatai európai módon vannak fölszerelve és begyakorolva; a kasgari hadjáratban igen kitüntet­ték magukat. Róma, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Gor. A Pétervárott elterjedt az a hir, hogy Greppi gr. ottani olasz nagykövet, ki nemrégiben hosszabb szabadságot vett, nem tér többé vissza állására, teljesen vatlótlan; ellenkezőleg, Greppi gr. már október hó végén újra visszatér az orosz fővá­rosba. . .­­ /a-Róma, szept. 12. A pápa ma a franczia nagy­követet fogadta. A porosz követségnél Schlözer ha­ladéktalan megérkezését várják. Konstantinápoly, szept. 12. (Az «Egyet­értés» távirata.) Pol. Corr. A jemeni felkelésről szóló hírek nagyon túlzottak; ez abból is követke­zik, hogy dseddai angol konzul arról mit sem jelen­tett. — Az utóbbi napokban felmerült az a hír, hogy Said pasa nagyvezir Agob effendinek a czivil­­lista igazgatójává való közelebbi kinevezése miatt beadta lemondását, teljesen valótlan, habár ez a legnagyobb határozottsággal lépett föl. — Onoü, orosz követségi titkárnak neje a Sefkat-rend nagy szalagját kapta. Bukarest, szept. 12. Bratiano miniszterelnök teg­nap este Marienbadból ide visszaérkezett. Kiev, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) E hó 6-dika óta folyik az idevaló törvényszék előtt a berdi­­csevi czirkusz-katasztrófa miatt vádoltak ügyében a végtárgyalás. E katasztrófa alkalmával (1883. január 13-án) tudvalevőleg 434 néző közül 268-an teljesen el­égtek. A vádlottak : Gresin építész, Lebanov berdinssyi rendőrfőnök, Brazul Bruskovszki és Borodin ren­dőr­­prisztávolt, továbbá Ferroni czirkusz igazgató (olasz alat való) valamennyien ártatlanoknak vallották ma­gukat, s a törvényszék valamennyit felmen­tette. Az ítélet kihirdetését a közönség nyugtalansággal fogadta.­­­­ New­ York, szept. 12. A kormány a kivándor­lási bizottság és az észak-németországi Lloyd Whi­­testa vonalának ügynökei közt megegyezés jött létre, mely szerint a bevándorlók Castelgardenben kiköt­hetnek, ott megvizsgáltatnak s a gőzhajózási társa­ság kötelezi magát, hogy a vagyontalan egyéneket, megbüntetett gonosztevőket és elmebetegeket vissza­küldi vagy a kormány költségeit megtéríti. Kairó, szept. 11. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Gurr: A szudáni angol expedíczióra vonatkozó­lag Stephenson tábornok egyiptomi főhadparancs­­nok és a londoni hadügyi kormányzat közt viszály uralkodik. Az előbbi, tekintettel a Nílus alacsony vízállására, az eredeti terv mellett van, vagyis hogy Szuakimon át nyomuljanak Kartumba, míg az utóbbi Wolseley tábornok tekintélyére támaszkodva, ragaszkodik a Nílus irányához. Kairó, szept. 12. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Corr.: Gordon tábornoktól egy újabb levél érkezett a dongolai mudirhoz. Kitschener őrnagy igazolta a levél valódiságát. Ebben Gordon tudatja, hogy Kartum biztosságban van, s a csapatok jól ér­zik magukat. A mahdi most Kordován déli részén van Djeb el-Dasa mellett 14.000 emberrel. A mahdi hír szerint a tüzérségen kívül 14.000 embert küld Kartumba az ostromló csapatok megerősítésére. A HADGYAKORLATOK, Dürnkrut, szept. 12. A mai hadgyakorlat, mely a nagy közönségnek is első ízben adott alkal­mat teljesen áttekinthetni a nagyszerű harczjátékot, mely öt órai harcz után a pozsonyi hadtestnek a Morva balpartjára való jól szervezett visszavonulá­sával végződött. A brünni hadtest, a­mely ma már teljes erejével tudott fellépni, és a szupponált had­seregre, — mely gyorsan előrenyomul — annál in­kább támaszkodhatott, mert a hadsereg zöme a tegnap beérkezett jelentések szerint már a Duna jobb partján az előnyomulást Győr ellen már megkezdette volt, s ennek következtében a had­testnek minél előbb Pozsonyt elérni kellett tö­rekedni, s valóban ma — nevezetesen a menetmí­­veletek tekintetében — nagy eredményeket tud fel­mutatni.­■ Stubenrauch altábornagy, a brünni hadtest parancsnoka főhadiszállásáról Zistersdorfból — miután a kiküldött lovas őrjáratok azt jelentették,

Next