Egyetértés, 1884. október (18. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-10 / 280. szám
1884 TÍZ SZErtE BUDAPEST, IV. HÍMZŐ-UTCA KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK Eb ELŐFIZETÉSI DÍJ: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy egész évre 20 frt l Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre __ 10 frt | Egy hóra 1 frt 80 kr. Ertlföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr, Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postavarződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr, Egy szám 0 krajcnar. FOLYAM. A dicsőséges marhaháboru? Utoljára meg fog kelleni vallanunk nekünk kemény ellenzékieknek is, hogy Mátyás király napjai óta a nemzeti önérzet nem részesült oly folytonos elégtételben, mint a mi halhatatlan Tisza-minisztériumunk alatt. Ez a mi kormányunk most már minden huszonnégy órában új fényes győzelmet vív ki az osztrák kormány felett! Tegnapelőtt az osztrák kormány visszavonta azokat a jogtalan intézkedéseket, melyekkel a marhavész első gyanújára újra meg akarta akadályozni a magyar marhának bevitelét Ausztriába, tegnap a legnevetségesebb ürügy alatt életbe lépteti azokat, ma az erélyes magyar kormány teljes dicsőségére minden akadály ismét elhárítva és a magyar marha diadalmasan lépheti át a határsorompókat. És holnap ? Mert úgy látszik az ilyen hadjáratoknak van holnapjuk és holnaputánjuk,egy és más alakban lehet folytatásuk az idők végéig. Nemzeti krónikánk megdagadhat a jövendő diadalok hosszú sorozatától, míg szerencsésen halálra győzzük magunkat. Bizonyos legalább az, hogy ily módon győzelmünk soha sem jár olyan eredménnyel, mely ellenségeinket a mi érdekeink tiszteletére kényszerese. Sőt alighanem csak növeljük erejüket és bátorságukat, hogy vakmerő kísérleteiket több sikerrel megújítsák. Igazán furcsa győzelmek ezek! Minden új győzelemmel csak növekedik az a megaláztatás, hogy az ilyen támadások ellenében kell még mindig védekeznünk. Pyrrhus azt mondotta, hogy még egy ilyen győzelem és el vagyok veszve, mi azt mondhatjuk, ha még soká szükségünk lesz olyan győzelmekre, minőket kormányunk kivív, akkor a mi győzelmeink felett fogjuk a legnagyobb szégyent érezni. Dicsekedjenek csak vele, kiknek semmi egyéb dolog nem fekszik szívükön, csak épen a miniszterek nagyobb dicsősége, a magyar nemzet ugyancsak élvezheti a közös vámterületnek és a sokat emlegetett gazdasági paritásnak áldásait. Meggyőződünk róla kézzelfoghatóan, hogy az osztrák kormány a gazdasági érdekek összeegyeztetésében a magyar kormánnyal szemben oly szerepet vihet, mint épen egy hatalmas anyaország kormánya egy alárendelt gyarmat hatóságaival szemben, minden vitás kérdésben csak olyan játékot űzhet velünk, mint a macska az egérrel, majd megragad, majd elbocsát, addig, míg a kalló pillanatban egészen megfojthat. Az osztrák kormány most is visszavonta a sérelmes intézkedéseket, igaz. De hogy történhetik meg egyenjogú államok között, hogy azt a teljesen jogtalan, a legnagyobb mértékben kihívó kísérletet, melyet az osztrák kormány már egyszer határozottan desavouált az elmúlt tavaszon, most kétszer egymásután a legnagyobb rosszakarattal megújíthatta? Nem volna-e minden államnak az első ilyen kísérlet után leghatározottabb gondja, hogy olyan elégtételt nyerjen és olyan garancziák birtokába jusson, melyek a sérelemnek ismétlését lehetetlenné tegyék? Mit mondottak volna, ha Francziaország a langsoni orvtámadás után semmi egyebet nem követel Khinától, csak hogy csapatai vonuljanak vissza a jogtalanul megtartott helytől? De mi nem a szent mennyei birodalomban, csak a még sokkal szentebb közös vámterületben élünk ; nekünk meg van tiltva, hogy érdekeink és jogaink védelmére hatályosabb biztosítékokról gondoskodjunk. Tudjuk, az osztrák bureaukráczia még teljesen be van lepve a régi fogalmak penészével, uralkodik rajta a centralista rögeszmék hagyománya, belőle az öröklött rosszakaratnak Magyarország állami léte irányában ki kell törnie minden kormánynak és minden rendszernek változásánál. Hát persze ez az együgyű ártási viszketeg hozza az osztrák kormányt többször olyan helyzetbe, hogy hebehurgya rohamai után megszégyenülve kell visszahátrálnia. De ki mondhatja, hogy közjogi rendszerünknek és a mi gazdasági viszonyunknak nincsen semmi része benne, ha a dualisztikus állami élet és a törvényes paritás teljes tizenhét éve után minden osztrák kormány, legyen neve Herbst vagy Taaffe, legyen német vagy nemzetiségi irányú, még mindig a szuperioritás korlátlan önzésével fitymálja legtermészetesebb jogainkat, tagadja meg a viszonosság legelemibb követeléseit. Micsoda nagy eredményeket érhetünk el a jövőre nézve, ha egyebet nem tehetünk, csakhogy minden egyes esetben az ellenünk intézett támadást visszaverjük. Aligha lehet valami alkalmasabb az osztrák bureaukrácziában megerősíteni a régi képzetet, hogy Magyarország jelenlegi önállósága is csak valami átmeneti állapot és még újra fel kell jönnie Grossösterreich fényes napjának. Nos hirdessék tovább is a nagy marhaháború dicsőségét, félhivatalos lapok nyomán kapunk még olyan szakadatlan győzelmi bulletineket, minőket nagy Napóleon küldött a maga hadjáratairól, lesz Austerlitzünk, Jenánk és Wagramunk, mind Tisza Kálmán és Széchényi Pálnak dicsőségére. De ha a kormány urainak és szolgáinak olyannyira tetszik ez a folytonos ökölháború, melyben Lipcsét és Waterloot is érhetünk, nem volna-e jobb az a rettenetes vámháború,mellyel a mi miniszterelnökünk annyira ijesztget az önálló vámterület idejére. Hát épen nem következik az önálló vámterületből a vámháború, de ha még következnék is, akkor is a nemzet teljesen biztos pozícziókból, a védelem hatályos képességével védelmezhetné meg érdekeit minden ellensége irányában. BUDAPEST, PÉNTEK, OKTÓBER 10. KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, IV. HIMZŐ-TFTCZA 1. tt HIRDETÉSEKET ÉS NYÍLTTÉRIJE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET felvesz a kiadóhivatal, Hirdetéseket íevOSI a külföldül: Bioben: Főügynökségünk: Stern Mork hirdetési irodája, I. Wollzeile Pír. 22. Oppelik A.. I. Stubenbastei Kr. 2. Mosse Rudolf, I. Seilerstiitte Kr. 2. Haaseostem es Vogler, i. Walliischgasse 10. Daube G. L. és Társa, I. Wollzeile Nr. I*. Dukes Miksa, I. Riemergassí Nr. 12. Schslek Henrik, 1. Wollzeile Nr. 1«. HerudI Alajos, I. Wollzeile Nr. 25. Frankfurtban alM.: Daube G. L. és Társa. Pérüiian; H. Alosse, 40, r. Notre*Dame«d,*Virt. Agence Havas (-iiua da la Bourse». 280. SZÁM. Budapest, okt. 9. A főrendiház ez évi október hó 10-én d. u. 1 'órakor ülést tart. ■ A főrendiház holnapi ülésében bemutatja a válaszfelirati bizottság a válaszfelirati tervezetet, melyet Majthényi László báró szerkesztett. Mit akar az osztrák-magyar banki Az 1878-ai banktörvény 105-ik czikkéből tudjuk,hogy az osztrákmagyar bank közgyűlése még ez évben határozni köteles a felett, mily módosításokkal kérje a szabadalom megújítását. E rendkívüli közgyűlés, mint halljuk , december közepén fog megtartatni. De az intézet Bécsben székelő vezérszelleme, a főtanács, már megindította az eszmecserét a részvényeseknek teendő előterjesztések tárgyában. Avatott forrásból értesülünk arról, hogy a bécsi lapok híre korai volt, midőn azt állították, hogy a főtanács indítványaira nézve már végleg megállapodott volna, mert az intéző körök először a két kormány követeléseiről szeretnék tájékozni magukat, mielőtt határoznának. S a két kormány ma még szintén az eszmecsere stádiumán áll s a bankot szeretné előbb hallani, hogy mily konczessziókat adna az államnak, másrészt mily előnyöket vívhatna ki esetleg az egyik minisztérium a másiktól. Szóval mindegyik fél várakozó álláspontot foglal el. De azért érdekes tudnunk ama nézeteket, melyek a bécsi bankköröknél a kormányok feltehető kívánalmaival szemben uralkodnak s a színfalak mögül kiszivárognak. Wodianer b. és társai egészen nyugodtak az iránt, hogy a Tisza kormány nemhogy önálló magyar nemzeti bank alapítására gondolna, de attól is távol van, hogy az osztrák-magyar bank jelenlegi szervezetét megingatni törekednék. Ámde tartanak először attól, hogy a magyar és az osztrák kormány egyaránt le szeretnék szállítani a részvényesek 7 % osztalékmaximumát s az állam részesülését a banknyereségből már 5 %-on túl érvényesíteni óhajtói... — a 80 millió bankadósság törlesztésére. Másodszor tartanak attól, hogy míg a magyar kormány az 50 millió írt váltószámítolási és lombard dotáczió fölemelését szorgalmazná, a Taaffe-kormány azt fogja sürgetni, hogy Csehország és Galiczia époly főintézetei kapjanak, mint a budapesti, sokkal magasabb dotácziókkal, mint a jelenlegi prágai vagy krakkói fiókok. Végül nem lenne ínye szerint a banknak, ha a kormányok a földbirtokosok váltóinak leszámítolását is statutumilag követelnék a banktól. Nem fölösleges ismernünk legalább körvonalakban ama érveket, melyeket a bécsi bankemberek eme esetleges követelésekkel szemben hangoztatnak. A mai kamatláb mellett ők a 7 % osztalékot minimumnak tekintik s annak megcsonkítását egy százalékkal is lehetetlennek tartják.A privilégium kedvéért nem engednének-e egy fél százalékot a bankadóssági alap javára, ezt nem találgatjuk. A budapesti főintézet dotácziójának fölemelését s a fölemelt összeg fixírozását ellenzik abból a szempontból, hogy a főtanács eddig sem volt fukar a dotácziót rendkívüli esetben fokozni; utalnak arra, hogy legutóbb is 64 millió frtot szavaztak meg Magyarország számára.De ha erre törvényileg köteleztetnének, ezáltal a bank mozgékonyságát csökkentenék, mert a dotáczió fölemelését Ausztria is követelheti, s ha a bank mindkét kívánságnak eleget tesz, a főtanács rendelkezésére álló tartalék, az úgynevezett Generalrechts-reserve annyira megfogyna, hogy a főtanács szükség esetén nem siethetne segélyére a hullámzó üzlet igényeinek. A bankférfiak fő érve különben úgy a dotáczió emelése, mint minden bankjegyszaporítás ellen, abban összpontosul, hogy míg a kormányok a 80 millió bankadósság gyorsabb visszafizetéséről nem gondoskodnak, addig a társulat kénytelen a bankhitel kiterjesztésére irányuló törekvéseket visszautasítani. Mily sikerrel fogják a csehek és a lengyelek követelni az e főintézetöket: ez a Taaffe-kormány hangulatától s a jövő osztrák képviselőválasztások esélyeitől függ. Annyi bizonyos, hogy a bank az osztrák minisztérium határozott nyomásának nem igen fog ellenállani. A földbirtokosok statutumilag kötelező váltóhitele ellen Bécsben az üzleti és ingatlanhitel elcsépelt különbségén kívül főleg ama körülményre utalnak, hogy a jelzálog-hitel nagy részét úgyis Magyarország veszi igénybe, sőt a bank a magyar földbirtokot több fiókjánál váltóhitelben is részesíti, anélkül, hogy erre a törvény kötelezné. így gondolkoznak az osztrákmagyar bank intézői a privilégium megújításáról. Az országos magyar ügyvédgyűlés ügyében az ügyvédi kör által kiküldött végrehajtó bizottság ma dr. Unger Alajos elnöklete alatt ülést tartott, mely igen élénk és érdekes lefolyást vett. A mozgalom a mai nappal az aktualitás stádiumába lépett, amennyiben a programm-tervezetet nagyjában elkészítették. A programúi készítésére kiküldött albizottság közösen nem készített tervezetet, hanem két programmtervezetet terjesztett a végrehajtó bizottság elé, egyiket, melyet dr. Dell' Adami Rezső és egy másikat, melyet dr. Sik Sándor készített. Az utóbbi tervezet kiterjeszkedik a mozgalom összes fázisaira; felhívásból, emuciácziószerűen szövegezett tárgysorozatból és szakaszokba foglalt ügyrendből áll. A két programmtervezet egész terjedelemben felolvastatván, az elnök feltette a kérdést, vájjon a kitűzendő tárgyakon kívül felhívás is legyen-e ? a bizottság igenlő meg határozott. Ezután elhatározták a kitűzendő tárgyak részletes tárgyalását és pedig elsősorban részletes tárgyalás alá vétetett a dr. Sík Sándor által készített tervezet, melynek minden pontját élénken megvittatták s nagy részben elfogadták. Ezután felolvastatott dr. Dell'Adami tárgysorozata, (lapunkban már közölve volt), melyből az a pont, mely a közigazgatási bíráskodást sürgeti, elfogadtatott. Végül felolvastatott a dr. Sik Sándor által elkészített ügyrend, melyet az elnöki jogokra vonatkozó szakasz szigorának enyhítésével, különben en bloc elfogadtak. A bizottság felkérte dr. Sik Sándort, hogy holnapig tervezetét a bizottság megállapodása szerint átszövegezze és az általa szerkesztett felhívást a módosított tárgysorozatnak megfelelőleg alakítsa át. A programmtervezet végleges megállapítása végett a bizottság holnap fog összejönni. A felek, középiskolák fölött való állami főfelügyeletre vonatkozó miniszteri utasítást vasárnapi számunk tanügyi rovatában közöltük. A közokt. miniszter az Utasítás végrehajtásával megbízottakat is kinevezte már. A megbízottak csak a mostani tanév tartamára kapták a megbízást s megválasztásukban az az elv volt irányadó, hogy a papi főigazgatók kivételével (Lutter Nándor, Petrovics Ferencz, Juhász Norbert, azután Fehér Ipoly az ujvid. gimnázium felügyelője, mindenütt a főigazgatókat bízták meg a felügyelettel, a megnevezett főigazgatók helyett pedig szintén állami tisztviselőket küldtek ki (Gönczy Pál min. tanácsos, Gömöry Oszkár min. osztálytanácsos.) A részletes felosztás egyébiránt a következő: A görög-keleti szerb patriarcha főhatósága alatti újvidéki főgimnáziumba Fehér Ipoly szegedi tankerületi főigazgatót. A görög-keleti román metropolita főhatósága alatti brassói főgimnáziumba s alreáliskolába s a brádi algimnáziumba Eliseher József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. A dunamelléki ref. egyházkerület főhatósága alatti budapesti főgimnáziumba Gönczy Pál vallás- és közoktatásügyi miniszteri tanácsost, a nagykőrösi, kecskeméti és halasi fő-, s a kun-szent-miklósi algimnáziumba dr. Bay Mór budapestvidéki tankerületi főigazgatót és a gyönki algimnáziumba Mészáros Nándor pécsi tankerületi főigazgatót. A dunántúli ref. egyházkerület főhatósága alatti pápai főgimnáziumba dr. Németh Antal győri, s a csurgói főgimnáziumba Mészáros Nándor pécsi tankerületi főigazgatót. A tiszáninneni ref. egyházkerület főhatósága alatti sárospataki és mikolczi főgimnáziumba Békéssy Gyula debreczeni, és a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumba Nuber Sándor beszterczebányai tankerületi főigazgatót. A tiszántúli reform, egyházkerület főhatósága alatti debreczeni, hódmezővásárhelyi és mármaros-szigeti fő-, a szatmári, hajdú-böszörményi, szoboszlói, nánási, karczagi, kisújszállási, mezőtúri és békési algimnáziumokba Békéssy Gyula debreczeni tankerületi főigazgatót. Az erdélyi ref. egyházkerület főhatósága alatti kolozsvári, marosvásárhelyi, nagy-enyedi és zilahi főgimnáziumokba Páll Sándor kolozsvári, a székely-udvarhelyi és szászvárosi fő-, s a sepsi-szent-györgyi algimnáziumba Eli- Seher József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. A bányakerületi ágostai hitvallású egyházkerület főhatósága alatt álló budapesti főgimnáziumba dr. Gömöry Oszkár vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsost; a selmeczbányai ,fő- és beszterczebányai algimnáziumba Nüber Sándor beszterczebányai, a szarvasi fő- és békéscsabai algimnáziumba Békéssy Gyula debreczeni. Végre az aszódi algimnáziumba dr. Bay Mór budapestvidéki tankerületi főigazgatót. A tiszai ág. hiitv. egyházkerület főhatósága alatti kézsmárki, eperjesi, szepes-sajói és rozsnyói fő-, és sajó-gömöri algimnáziumba Nuber Sándor beszterczebányai, a miskolczi és nyíregyházai algimnáziumba Békéssy Gyula debreczeni tankerületi főigazgatót. A dunáninneni ág. hitv. egyházkerület főhatósága alatti pozsonyi főgimnáziumba dr. Wiedermann Károly pozsonyi tankerületi főigazgatót. A dunántúli ág. hitv. egyházkerület főhatósága alatti soproni fő- és felsőlövői algimnáziumba dr. Németh Antal győri és a bonyhádi algimnáziumba Mészáros Nándor pécsi tankerületi főigazgatót. Az erdélyi ágostai hitv. egyházkert let főhatósága alatti nagyszebeni, brassó, beszterczei medgyesi és segesvári fő-, szászsebesi és szászrégeni algimnáziumokba s a nagyszebeni fő- és brassói alreáliskolába Elischer József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. Az unitárius egyházkerület főhatósága, alatt álló kolozsvári főgimnáziumba Páll Sándor kolozsvári, a székelykeresztúi algimnáziumba Elischer József nagyszebeni tankerületi főigazgatót. Az ag. evangélikusok mai egyetemes közgyűlésén szóba került az az anomália, hogy az állam a négy magyarországi egyházkerületnek összesen 20,000, a szász szuperintendencziának ellenben egymagának 16,000 frt segélyt ad. Mindenesetre kiáltó aránytalanság, mely annyival méltatlanabb, minthogy a szászok egy kompakt tömegben lakva, a szász egyház más felekezetek s az állam és községek iskoláiban, a vallásoktatás által sokkal kevésbbé vétetik igénybe, mint bármely magyarországi szuperintendenczia. Ezen a visszásságon feltétlenül segíteni kell; még pedig ha nem lehetne úgy, a mint azt az ág. ev. egyház egyeteme kivánja, t. i. a négy magyar szuperintendenczia dotácziójának a szászokéval arányos fölemelése által ; hát segíteni kell akkép, hogy a két összeg egyesütetvén, újra osztassák fel, még pedig a lélekszám, a terület, a felekezeti kevertség,mint a tényleges szükségnek megannyi tényezője — arányában. E kérdés különben önkényt egy más, még nagyobb anomáliára tereli a figyelmet: a szász szuperintendenczia különállására. Nincs annak semminemű értelme, hogy ugyanegy felekezetbeliek, akik közt sem a hittételekre, sem a szertartásokra nézve semmi különbség, egy államon belül külön egyházakat alakítsanak. A szász szuperintendenczia csak szervezetében különbözik a magyarhoniaktól, a mennyiben annak most is a hírhedt 1859-iki Thun-féle pátens szolgál alapul; azt pedig nem csak lehet, de kötelessége is a kormánynak követelni, hogy az ág. ev. egyház e része is törvényesen szervezkedjék. Az egyetemes gyűlésnek módja lenne rá e kérdést a Gedulyféle indítvány kapcsán, a kerületek újjárendezéséről, szóba hozni s ez által az eszmét, mely egyházi s nemzeti szempontból oly nagy jelentőségű, aktuálissá tenni. A függetlenségi és 48-as párt horvát programmja. Két érdekes, sőt fontos emncziácziót hallottunk, melyet nem illik közönyös hallgatással mellőzni. Az egyik gr. Héderváry-Khuen Károly bán a Narodni Lista lap szerkesztőjéhez intézett nyilatkozata a jelen horvát viszonyok ügyében. A másik: a függetlenségi és 48-as pártnak programmja. A bán nyilatkozatát a lapok megjegyzés nélkül közlötték. Vájjon e közlés minden pontjában hit és való-e? még nem tudjuk, de erre alkalmilag mégis visszatérni jónak látjuk. Ami a függetlenségi pártot illeti, ez a körében uralkodó dualizmust egy f. é. szept. 28-án tartott értekezletén a pártnak új elnevezésével kivánta elérni, határozatul kimondván, hogy ezentúl a pártnak neve ez legyen «Országos függetlenségi és 48-as párt.» Nem bánjuk, legyen úgy. De aztán meg is feleljen ám a párt ezen czimnek és ezen elnevezésnek. A végczél, melyre a párt törekszik, t. i. hogy a hazának teljes önrendelkezési joga visszaadassék, szóval, hogy Magyarország egy önálló állam minden attribútumait visszanyerje, oly magasztos, hogy evvel nemcsak a pártnak emberei, hanem minden magyar szív, melyet az egoizmus és hunyászkodás még meg nem rontott, szükségkép rokonszenvez. A hazafiakat csak az opportunitás tekintetbe vétele választja szét pártokká és a fokozatos haladásnak többé vagy kevésbbé elismert szüksége. A függetlenségi párt férfiai tudják, hogy ők a legelőhaladottabb pozíczión állnak, tudják, vagy legalább tudniok kel- PÁRBAJ A BAGNOBAN i II- (Folytatás.) Cheroute egykori ellensége előtt állott meg s ott maradt, keresztbe font karokkal, kaczagva. Borzasztó volt. Minden bűn, minden vadság föltárult e cynikus, nyers arezon, e szeszes italok által kipirult vonásokon, e gúnyos röhögésben, baromi állkapczáján, redős homlokán, borzas szemöldökein mint egy emberevő, tettovált fején, vérrel elöntött szemei rémesen forogtak üregeikben. 1871-ik év elején e bandita egy olaszországi bagnoban volt, ezúttal élethossziglani fogságra ítélték el. A Párosban előforduló esetek hírénél csak arra gondolt, hogyan szökjék meg. Szökése ugyan sikerült, de ismét elfogták. Ez nem este kétségbe. Két hó múlva újra megszökött és a határt elérte. Egyenesen Páris felé tartott. Kissé későn érkezett oda, az napon, melyen a csapatok bevonultak. Rabolt, amennyire lehetett, de bámulatos erélyességgel is harczolt. Cheroute az utezai harcz egyik kolomposa volt. Értett hozzá a csőcseléket föllázitani és az engedelmességet kierőszakolni, gyilkolásra, rombolásra lelkesíteni. E mellett hidegvérű, éles látású és ördögi ravaszságu volt. Egész az utolsó torlaszig harczolt. És azután — nem akart futni, noha zsebei telve voltak aranynyal. Azok egyike volt, kik a levert fölkelés után is fölébresztették annak rémeit — éjjelenkint kibújt fölfedezetlen odújából és némely városnegyedek lakóit egyes merényletek, gyilkosságok által tartotta rémületben. Nem kaczagott tovább a bandita, hanem kimért szavakkal igy szólott: — Megtiltom önnek, hogy magát kommunardnak nevezze. Orditva tántorodott vissza d’Arluison izmos keze csapásától. A fegyenczek a két ember közé vetették magukat. Sikerült nekik Cheroutet visszatartani, ki mintegy elnyelni látszott ellenét. — Az őrök nem moczczantak, kaczagtak. — No lám, ezek a testvériség apostolai, mond a tiszt gúnyosan. Parancsot adott a fegyenczek bilincsbe verésére. A fegyenczek egymás után kerültek a kovács kalapácsa alá, elébb bilincselték, utóbb egymással összeszolkázták őket, mint kopókat. — Rajtad a sor, dühös kamasz, mond egy őr Cheroute felé fordulva. Választottál e társat? Ezt kivánod ? Ezzel d’Arluisonra mutatott. Cheroute az utóbbira szegzé szemeit. — Igen, volt válasza. Az őrök felkaczagtak. — De d’Arluison megértette a pillantást. — Nos, 3217. szám, beleegyezik-e? D’Arluison igenlőleg intett fejével. A derültség határtalan volt. A két fegyencz kívánsága teljesült. Együvé voltak bilincselve. Tíz órakor a munka félbe van szakítva. Az őr a bagnoba lépett. Elérkezett a levesosztás órája. Miután a fegyenczek megebédeltek, a szabadban sétálhattak, vagy ha úgy tetszett, tábori agyaikra fekhettek. A megérkezéseket követő nap e pihenő órájában a 4. számú alvóteremben történt meg a két együvé bilincselt fegyencz közt az élet-halál harcz, melyet azok, kik tanúi voltak, soha sem feledhettek. Szép idő lévén, majdnem valamennyi fegyencz az udvarban maradt. Azonban e jelenetnek mégis volt egy tuczat tanúja, kiket nem egyedül a véletlen gyűjtött össze. Négyen a párbajozók titkos beleegyezése folytán tanuk minőségében voltak jelen. Cheroute azt kivánta, hogy minden a maga rendjén történjék. Hajószegek, valóságos tőrök, mindegyike 15 czentiméternyi hosszúságú, fa markolattal helyettesiték a kardokat. A lábaikra illesztett lánczok mintegy 2 méter és 40 centiméternyi hosszúságúak voltak, úgy hogy a bajvívók elég távol állottak egymástól. Cheroutenak jobb, d’Arluisonnak bal lábán volt a láncz. D’Arluison kijelenté, hogy neki mindegy, ha bal kezében tartja is fegyverét. A bandita arczán vad öröm volt látható. A genfi napok óta csak e pillanatért élt. Valahányszor szabad lábon volt, el-eljárt a vívótermekbe, a börtönökben is mindig gyakorolta magát. Félelmes egy vasgyáró vált belőle. D’Arluison állást foglalt. Különös, hogy mihelyt fegyvert tartott kezében, nem lehetett többé benne a dühös forradalmárra ismerni, a nemes faj fölszinre került. Még most is, e raböltözetben, e rendkívüli vassal kezében, mely csak egy mohikánhoz illett, mozdulatai kecsessége, büszke magatartása föltűnő volt. Finom, gúnyos ajkai, szellemes tekintete e fegyenezben nemes születésű férfit engedtek sejtetni. Bármi jó vívók voltak is, fegyvereik különszerűsége a párbaj első perczeiben némileg megzavarta a két ellenfél küzdelmét. Cheroute arczán sebesült meg, felső ajka borzasztón ketté volt metszve,, úgy hogy minden foga látszott s a vér elöntötte szakállát. De e megsebesülés nem szakítá félbe a párbajt. Egy második szúrás csípője fölött érte Cheroutet ; ez is csekély seb volt. De e percztől kezdve diadalmas arczkifejezése eltűnt. Érezte d’Arluison felsőbbségét. A düh és a kétségbeesés könyöket sajtoltak véres szemeiből. Minduntalan hátra ugrott és magával rántotta a lánczot. Ellenfelét földre akarta ily módon teríteni, de ez neki nem sikerült. D’Arluison mindig nyugodtan, a küzdelemnek véget akart vetni. Egy harmadik megrohanásnál Cheroutet bal oldalbordáin sebté meg. Cheroute káromkodva rogyott a földre. D’Arluison meglepetve állott meg, mert ezúttal is azt hitte, hogy a seb jelentéktelen. A tanukra pillantott, mintha fölhívná, hogy a sebesültnek segítségére siessenek. Nem vette észre, hogy ez fetrengést színlelvén, lábai felé csúszott. Egy ugrással a bandita ismét talpon volt és ellenfele testét Herkulesi erővel szőrtá össze. Mindketten földre zuhantak, nehány másodperczig csak Cheroute ordítása volt hallható, de mindjárt azután d’Arluison rövid jajkiáltása. A bandita fölemelkedett. Irtózatosan kaczagott és mint részeg ember tántorgott. A falhoz támaszkodott, mig több fegyencz d’Arluisont vette körül, ki halálsápadtan, tajtékozva a földön vonaglott. Föl akarták emelni. — Ne fáradjatok, mond Cheroute, valamennyi oldalbordáját összezúztam. Rémület kiáltása hallatszott minden alakról, mert e szavak betű szerint voltak értelmezendők. D’Arlusson hátgerincze ketté volt törve ! Mindnyájan a gyilkosra rohantak, meg akarták ölni. Hátrált, védte magát, kaczaja minden kitörésénél vérével feccsente be támadóit. Egész a lépcsőkig vonult vissza, de itt hátrahanyatlott és összeroskadt, magával rántván haldokló ellenfelét. Mindketten lépcsőröl-lépcsőre gurultak le s eltűntek a mélység árnyában a láncz csörömpölése közben. Midőn az őrök a két testet fölemelték, d’Arluison még gyenge hörgést hallatott. Cheroute eszméletét vesztő, esésében betörte koponyáját a lépcső egyik fokán. E seb halálos volt. Kórházba szállították őket, hol mindketten pár pereznyi időközben kiadták lelküket. Mind a kettőt ugyanegy sírgödörbe dobták. VÉGE. KI LESZ AZ ÖRÖKÖS ? A leánykéreg. Daudierne asszony Germainet karon fogta és magával vitte. Az alatt az orvos, hogy elfoglalja Laurencet is a huszártisztet, az óriási magnóliákat mutogatá nekik, melyeknek hire húsz mértföldnyire el volt terjedve a vidéken. — Kedves gyermekem, nagy újságot kell veled tudatnom, szólt az anya halkan. — Gondolom, hogy kitaláltam azt a nagy újságot, édes anyám, felese Germaine vidoran. Ez a kedves orvos szarvasbőr kettyüt húzott és fekete kabátot öltött. Tartása elárulja a leánykérőt. — Valóban éleslátásu vagy. Lubagny csakugyan mint. . . — Du Poroméval kérője .. . — Igen, igen . . . — Esedezik, folytatá Germaine, Daudierne Laurence kisasszony kezéért. — De nem ... a te kezedért. — Lehetetlen, kiáltá Germaine őszintén meglepetve. Az orvos nem jól érthette. Du Pomméval ur Laurencet akarja nőül venni. Már három év óta szerelmes bele. S mikor utolszor itt volt, már nem is rejtegető érzelmeit. Csak számára voltak szemei . . . s csak vele keringőzött. — Rosszul láttad, vagy rosszul értelmezted magaviseletét. Subagny úr igen határozottan nyilatkozott ... és válaszodat várja. Csak tőled függ, hogy Du Pomméval asszonynyá légy. — Hogyan azonnal minden gondolkozás nélkül. De hisz én nem szeretem a szép milliomost, s egyebet sem tudok róla, mint hogy jól tánczolja a keringőt — De csak nincs ellenszenved iránta? — Nincs, de azt hiszem, Laurencenak még kevésbbé van. j Mi jutott eszébe, hogy engemet akar ? Előbb az idősebbnek kell férjhez menni. Rajtam még nincs a sor. — Ne beszélj badarságokat, hallgass meg engemet. Nem kell azonnal határoznod. Du Pomméval ur csak arra kér szabadságot, hogy udvarolhasson neked s gyakran jöhessen la Germoniérebe . . . — Hisz akkor jó, amikor akar . . . most is mindig itt van, épen nem hiányzott alkalom a nyilatkozatra. Micsoda légy, csípte meg, hogy a nyilvános kérő kiállhatatlan szerepét akarja játszani ? Olyan félénk, hogy anyám engedélyére van szüksége, hogy meg merje mondani, mit érez irántam ... és mit akar tőlem ? Nem tudom, szeret-e úgy, amint állítja, de az bizonyos, hogy igen ügyetlenül viseli magát. — Gondold meg édes Germaine, ez igy szokott lenni. Te volnál az első, ki megharagudnál azért, ha egy franczia négyes alatt kérnék meg kezedet. Du Pomméval az alkalmazkodott a szokáshoz, mely azt követeli, hogy előbb a fiatal leány szüleinél nyilatkozzanak. — Jól van ! de a fiatal leánynak mégis csak el kell készülve lenni arra, hogy megkérik ... és én erre épen nem voltam elkészülve. Mindig azt hittem, Laurence tetszik neki, s mivel az épen nem hasonlít hozzám, nem is képzelhetem, hogy egyszerre átcsap a barnától a szőkéhez, az okostól a szeleshez . . . Röviden mondva, nem vagyok elkészülve a válaszadásra. De nekem felelnem kell; ellenedre lenne, ha felbátorítanám Pomméval urat? — Az szükségtelen. Elég ha megengedjük látogatásai folytatását. — Hát nem utasítod, vissza határozottan kérelmét ? — Fentartom magamnak a szabad választás jogát. — Tudod, hogy attól nem akarlak megfosztani. Csak arra figyelmeztetlek, hogy ő igen gazdag . .. — Nagyon is gazdag nekem. — Hogy a gyönyörű birtok, melyet örökölt, határos la Germonierrel, melyet mindnyájan úgy szeretünk. — A szomszédságnak semmi köze ehhez! — S végre, hogy ez a házasság a legelső helyet biztosítaná számodra e vidéken, hol évenként több hónapot töltünk. — Elkápráztatnám Arcy lakóit, azon nem kételkedem, de . . . — Ami Du Pomméval úr személyes tulajdonait illeti, Ítélj magad ... de csak akkor ítélhetsz, ha alkalmat adsz neki, hogy magát megismertesse. Csak arra kértek, ne utasítsd vissza megfontolás nélkül ez ajánlatot, amit később talán megbánhatnál. Daudiine asszony helyes eszközt választott, s higgadt beszéde véget vetett Germaine habozásának. — Nos tehát nem utasítom vissza. De feltételekhez kötöm az engedélyt. — Ha feltételeid elfogadhatók, úgy . . . írta BOISGOBEY. III. 24 (Folytatás.)