Egyetértés, 1884. november (18. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-21 / 321. szám

884 gitó eszköz lenne, a­mel­lyel a többi hatalmak, va­lamint a hitelezők is egyetértettének. Landon, nov. 20. (Az «Egyetértés» táv­irata.) A kabinet tegnap tárgyalta Northbrook­­nak az egyiptomi pénzügyekre vonatkozó ja­vaslatait, s azokat elvetette. A kabinet elha­tározta, hogy az ügyet egyelőre elhalasztja. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A National Ztg-ot távirati után arról értesítik Madrid­ból, hogy a spanyol kormány Nyugat-Afrika arany­partvidékén birtokszerzést hajtott végre. Páris, nov. 20. Hivatalos jelentés szerint a francziák megszállják a hadsurai öbölt, Obok közelében. Madrid, nov. 20. Újabbi zavargások fordultak elő­ a tanulók részéről. Minek kö­vetkeztében több sebesülés történt. Kopenhága, nov. 20. A folkething ülésén a baloldal azt indítványozta, hogy a munkások bizto­sításáról szóló törvényjavaslat elintézettnek tekin­tessék a tegnap elfogadott határozat következtében, melynek értelmében a kormány által benyújtott összes javaslatok tárgyalása felfüggesztetik. A mi­niszterelnök kijelentette, hogy a védelmi javaslat mellett legfontosabbnak tartja a társadalmi reformra vonatkozó javaslatot. Az az új módszer, hogy a ja­vaslatok egyszerűen eltemettessenek, egyátalán nem változtat a helyzeten. Szóló pozitív programmot kíván. A német birodalmi gyűlés meg­nyitása. Berlin, nov. 20. Vilmos császár a né­met birodalmi gyűlést ma következő trónbe­széddel nyitotta meg: «Tisztelt urak! örvendek, hogy személyesen üd­vözölhetem önöket, legyenek üdvözölve a szövetsé­ges­ kormányok nevében ! Kiváló megelégedéssel tapasztalom, hogy amaz óhajok, melyeknek 1881. nov. 17-iki üzenetemben ugyane helyen kifejezést adtam, azóta nagy mér­tékben haladtak a megvalósulás felé; bizalommal tölt el ez engem életem alkonyán az iránt, hogy a megkezdett reform fokonkint való befejezése vé­gül sikerülni fog és meg fogja teremteni a bi­rodalomban a belbéke ama biztosítékait, me­lyek az emberi gyarlóság mellett elérhetők. Legkö­zelebbi lépéseink lesznek ez irányban: a balesetek ellen való biztosításnak a mezőgazdaság és a köz­lekedés körül működő munkásokra való kiterjesz­tése és a takarékpénztári intézmények kibővítése, s ezek iránt törvényjavaslatok fognak önök elé ter­jesztetni. A birodalmi háztartás jövő évi költségvetése ha­ladéktalanul önök elé terjesztetik. A birodalmi intézmények folytonos fejlődése ter­mészetesen a birodalom kiadásainak szaporulatát kívánja meg, önök velem együtt ujj­mutatást fognak látni ebben, hogy a birodalom részére új bevételi források nyittassanak meg. Azt a kísérletet, hogy a répaczukor-adóból reform útján nagyobb jövedelem éressék el, ez idő szerint megnehezíti az illető iparág és az azzal rokon mezőgazdaság szorult helyzete.­­ Az egységes vám- és kereskedelmi terület létesí­tése a birodalomban elő van készítve ama meg­egyezés által, mely Bréma szabad hanza-várossal létrejött és javaslat fog önök elé terjesztetni az iránt, hogy e czélra bizonyos járulékot engedélyez­zenek. A gőzhajózási vállalataink segélyezéséről szóló átvizsgált törvényjavaslattal kapcsolatban fölvilágo­­sításokat fognak önök kapni a birodalom védelme alatt álló tengerentúli telepekről és a külhatalmak­­kal ezekre vonatkozólag folytatott tárgyalásokról. Ha a gyarmatosítási törekvések eme kezdete nem is elégítheti ki a hozzá kötött várakozások összesé­gét, annyi hatásuk azonban még is lesz, hogy kereskedelmi összeköttetéseink fejlesztése és a vállalkozási szellem élénkítése által gyártmányaink kivitele lendületet nyervén, iparunk azon helyzetben maradand, hogy munkásainak munkát és kellő kere­setet nyújthasson. A franczia kormán­nyal egyet­értőig a tengeri hajózást űző nemzetek többsége részéről képviselőket hívtam meg ide, hogy ama eszközök felett tanácskozzunk, melyek utján az Afrikával való kereskedés előmozdítható és nemzet­közi súrlódások által való háborítások ellenében biztosítható legyen. Az a készség, mel­lyel az érde­kelt hatalmak a nyugat-afrikai kérdésben összehí­vott értekezletre szóló meghívásnak megfeleltek, bizonyítéka ama barátságos érzelemnek és bizalom­nak, mel­lyel valamennyi külföldi állam Német­ország iránt viseltetik és ama elismerésnek, melylyel a német birodalom békés törekvései iránt adóznak. Eme jó­indulatnak pedig annak elismerése képezi alapját, hogy a harcztéren kivívott győzelmeink, a melyekkel Isten bennünket szerencséltetett, nem fognak arra csábítani, hogy a népek szerencséjét más téren keressük, mint a béke fentartásában és annak jótéteményeiben. Eme elismerésnek felettébb örvendek és örvendek nevezetesen annak, hogy az osztrák-magyar és orosz uralkodókhoz való barátsá­gunk, kik az ősök hagyománya, az uralkodóházak ro­konsága és országunk szomszédságánál fogva igen kö­zel állanak hozzám. Skierniemvicében volt találkozá­sunk által oly képen volt megpecsételhető,hogy annak háborub­an tartan­át igen hosszú időre biztositottnak mondhatom. Köszönetet mondok a mindenható istennek eme bizonyosságért és a békének azon alapuló hathatós zálogáért. A megnyitásnál jelen voltak a királyi her­­czegek és birodalmi kanczellár, a szövetség­tanács tagjai, a franczia és a török nagy­követ és a nyugat-afrikai kérdésben össze­hívott értekezlet tagjai. A trónbeszéd ama pontjainál, melyek a gyarmati politikáról és az értekezletről szólnak, valamint a végsza­vaknál élénk tetszésnyilvánítások hangzottak föl. M­­iután a birodalmi kanczellár a birodalmi gyűlést megnyitottnak nyilvánítá, a képvise­lők a császárt háromszoros «Hoch» kiáltás­sal éltették. Az ülést Moltke korelnök ny­itotta meg. Az elnökség megválasztatását szombatra tűzték ki. L ~1 EGYETÉRTÉS. PÉNTEK, NOVEMBER;5 A Kongó-konferenczia. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Kongo-konferen­czia tegnapi ülésében a tárgyalások alapját a birodalmi kanczellár egy emlékirata ké­pezte, mely a Kongo kérdés megoldására nézve több javaslatot tesz. E javaslatok tárgyalására egy bizottság küldetett ki, melyben azok az államok, a­melyeket csak utólagosan hívtak meg, mint Ausz­­tria-Magyarország, Oroszország, Olaszország és Tö­rökország, nincsenek képviselve. E küldöttségnek, melyben Gourcel nagykövet elnököl, az a feladata, hogy a Kongo-torkolat s a Kongo ágyának fogal­mait prec­izírozza. E végből Stanley véleményét fogja kikérni, a­kit a washingtoni kabinet hivatalo­san kinevezett műszaki delegátusnak. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Corr. A konferencia tegnapi ülésén kiküldött bizottság Gourcel elnöklete alatt meg fogja hall­gatni Stanleyt és a többi Afrika-utazókat, kik mű­szaki megbizottakként vannak a konferencziára rendelve. A bizottság csak ennek megtörténtével fog a konferenczia elé konkrét javaslatokat terjesz­teni az első programmpontra vonatkozólag. Az an­gol meghatalmazottnak az első ülésen tett nyilat­kozata nem bír a föntartás vagy feltételezés ter­mészetével. Malet határozottan kijelentette An­gliának csatlakozását a konferenczia program i­­jának elveihez, bár hangsúlyozta Angliának eddigi kizárólagos szuverenitását a Niger mellé­kén. Mindazáltal ehhez semmi föntartást nem kötött, hanem egyszerűen kinyilatkoztatta, hogy Anglia arra fog törekedni, hogy a Nigeren való szabad hajózás elvének gyakorlati érvényt is szerezzen. Portugál úgy látszik már belátta messze­­terjedő engedmények szükséges voltát. A nemzet­közi szövetkezetnek Németország által való tényle­ges elismerése már-már fait accomplinak tekint­hető. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Kongo-konferenczia elé terjesztett német javaslat, mely a bizottsághoz utasíttatott, hír szerint kiter­jeszkedik az egész Kongo-kérdésre, s azt a részletes tárgyalás megkezdése előtt való általános vita kez­deményezésének tekintik. A legközelebbi plenáris ülés alkalmasint csak nyolcz nap múlva lesz. A bi­zottság ma délután kezdte meg működését. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Nat. Zig. ama hírét, hogy a konferenczia elé ter­jesztett német javaslat az egész Kongo-kérdést ma­gában foglalja, a legjobban értesült oldalról meg­­c­áfolják. A javaslat csak az első pontra terjed ki, s ennélfogva az arra nézve kiküldött bizottsághoz utasították. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A nem­zetközi nyugat-afrikai társaságnak Németország által való formális elismerését e napokra várták. A konfe­­renczia által tegnap kiküldött bizottság hír szerint neve­zetesen ama területeket fogja meghatározni, a­melyekre nézve a szabad kereskedés és a Kongon való hajózás szabadsága alkalmazandó lenne. Berlin, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Daily News berlini levelezője úgy értesül, hogy Németország hivatalosan elismerte a nemzetközi afrikai társaság. A KOLERA. A magyar királyi belügyminiszter a következő körrendeletét intézte a törvényhatóságokhoz: A Délfrancziaországban, Spanyol- és Olaszhonban ez évben uralgató kolera alatt azon tapasztalati tény ujabb me erősítést nyert, hogy a járvány leginkább ott szedi áldozatait, hol a járványcsíra kifejlődésére és így a kór elterjedésére alkalmas és kedvező talaj létezik. ’ Ily al­kalmas talajnak tekintendő: a felhalmozott szenny, tisz­­tátalanság; felhalmozott piszkos rongy, és csontm­en­­­nyiségek ; trágya s ürüléktömegek, mocsárak, pangó vi­zek; zsúfolt lakások, nem kellőleg szellőzhető lak­helyiségek, rossz víz, stb. szóval mindaz, a­mi a talaj- és légnek fertőzését előidézheti. Tény az is, hogy a kórcsira, minél tisztább és egészségesebb talajba jut, vagyis minél jobbak az illető helynek közegészségi vi­szonyai, annál kevésbbé juthat kifejlődésre s így annál kevésbbé bir ártalmakat, betegüléseket előidézni. Elke­rülhetetlenül szükséges tehát, hogy minden igyekezet s a legnagyobb erély arra fordíttassék, hogy mindaz, a­mi az egyes helyek egészségi viszonyainak előmozdítására, emelésére szolgálhat, tekintettel arra, hogy a kolera leg­újabban Párisban kiütött, szigorú pontossággal s lelki­ismerettel eszközöltessék. Minélfogva szoros kötelessé­gévé teszem a törvényhatóságnak, hogy a köztisztaság fenntartása s emelése tárgyalj­a folyó évi 37061, az ivó­víznek megjavítása iránt folyó évi 40182, a fertőtlenítés eszközlésére nézve folyó évi 42389. szám alatt kibocsá­tott körrendeleteimet valamint a folyó évi 44382. szám alatt kelt átalános járvány-utasításban foglaltakat annál is inkább a legnagyobb szigorral és pontossággal hajtassa végre s azok foganatosítását kellően ellenőrizze, mivel esetleg az intézkedések miképen történt foganatosít­ása iránt, nyerendő személyes meggyőződés szempontjából külön megbízott felügyelő fog a törvényhatóság terüle­tén e helyről kiküldetni. Az ügynek rendkvüli fontos­ságánál fogva elvárom, hogy a törvényhatóság, felelős­­s­­ének érzetében a kellő intézkedéseket ezután is a lehető legnagyobb erélylyel megteendi. Budapesten 1884. évi november hó 17-én. Tisza s. k. A kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumhoz a hóiéra, állásáról Francziaországban érkezett jelenté­sek Fázisban és külvárosaiban november 9-től 15-ig 1164 újabb betegségi és 333 halál­eset fordult elő. Nan­­tesben a betegek száma november 5—10-ig 13-a rúgott ezek közül 10 meghalt. Yportban e hó 7-tól 11­,g 2 betegedési és 1 haláleset, Ghantenayban 2 és Toulon­­ban 1 betegedési eset fordult elő. * Páris, nov. 20. A szajna megyei prefektus je­lentése szerint a tegnapi nap folyamában 30-an, ma délig pedig 8-an haltak meg kolerában. K­ÖZGAZDASÁG, Brassó, nov. 20. A londoni Spartak­ czég bu­kása folytán Bukarestben keletkezett pénzügyi za­var kiterjedt Brassóra is, hol a Bukaresttel való kereskedelmi összeköttetés miatt a romániai papí­rok, melyek nagyobbára értékükben aláhanyatlot­­tak, igen el vannak terjedve. A brassóiak igyekez­nek túladni a román papírokon, de nincs a­ki megvegye. Attól lehet tartani, hogy néhány brassói nagy czég áldozatul esik. Bécs, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A czernoviczi tartományi kormány tegnap arról érte­sítette e bécsi községtanácsot, hogy az osztrák ha­tárhoz közel, az oroszországi Novoszjeliczában ki­ütött a marhavész. A vész behurczolása ellen a szük­séges óvó rendszabályok megtétettek. Bécs, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) A Rothschild­ hitelintézeti konzorczium a mintegy két héttel ezelőtt eladásra átvett 12Va millió forintnyi magyar papirjáradékon már teljesen túladott. Róma, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol. Corr. Montevilleoban e hó 17-én közhírré­ tették, hogy a ki­kötő a Genuából érkező hajóknak ismét nyitva áll. Róma, nov. 20. (Az «Egyetértés» távirata.) Pol Corr. Magliani pénzügyminiszter decz. első felében mutatja be a kamara az a pénzügyi expozét, melybe­n bizonyité­­kot fog szolgáltatni arra nézve, hogy az 1884—85. költ­ségvetés a legcsekélyebb deficzit nélkül fog lezáródni a nagy rendkívüli kiadások daczára, melyek ez időszakra esnek. London, nov. 19. Angol búza üzlettelen, uj felhoza­tal nagyon csendes, Ausztráliában kevés a kereslet. Tengeri és árpa csendes, tartott, egyéb elhanyagolt. Olaj­ helyben 26.50. Felhozatal: Búza 11,550, árpa m­ortAr friftjárás • Hidoff £«3 natívP.j. Pétervár, nov. 20. (Az »Egyetértés« tudósító­jának távirata.) Egy német pénz­csoport ajánlatot tett az orosz kormánynak, mely szerint a papír­­adósság 3—3­ százalé­kkal kamatozó s nem tör­­leszthető arany­adóssággá változtatnék át. A kor­mány az ajánlatra nézve még nem határozott. Madrid, nov. 20. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) Spanyolország az afrikai arany­partokon uj ha­­lász­telepet szervezett. A benszülöttek a spanyolokat állítólag barátságosan fogadták. Páris, nov. 20. A francziaországi gazdasági egyesületek gyűlése egyhangúlag határozati javas­latot fogadott el, melyben ama óhajának ad kifeje­zést, hogy a gabona behozatali vámja emeltessék. P’áris, nov. 20. A minisztertanács holnapután fogja a külföldi gabna­neműekre vetendő maga­sbb vám­tételeket megállapítani. Páris, nov. 20. A Temps jelentése szerint a fel­emelt gabnavámtétel három franknál nem fog többre rúgni. Páris, nov. 20. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) Houlevard-forgalom. 9 ó. 50 perez. 3 százalékos franczia járadék 78.78, 4*/» százalékos franczia járadék 108.32, olasz járadék 97.25, otto­­mán bank 591.25, török dohány-részvény —... Szilárd. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. * Az alföld fiumei vasút államosítása Az alföld­­fiumei vasút vonalainak a magyar állam által leendő átvétele és fokozatos beváltása iránt a magyar állam és az alföld-fiumei vasuttársulat között létrejött szerződés s az annak kapcsán történt jegyzőkönyvi megállapodások alapján a közmunka és közlekedési magy. kir. miniszter 1884. évi november hó 6-án 41161. sz. n. kelt rende­lete é­telmében az alföld-fiumei vasút üzletének kezelé­sét 1884. évi deczember hó 1-jével a m. k. államvas­utak igazgatósága veszi át. Ennek folytán az alföld-fiumei vasút üzletigazgatósága ugyancsak f. é. deczember hó 1-jével feloszlattatván a m­. kir. államvasutak igazgató­ságába olvasztatik be, azonban oly formán, hogy az igazgatóság a nevezett társulati vasút államosítása iránt kötött szerződés teljes jogerőre emelkedéséig mint a tár­sulat üzletvezető igazgatósága fog működni. A végrehajtó szolgálat közvetlen vezetése és ellenőrzése tekintetéből a kizárólag Nagyváradtól kizárólag Szegedig terjedő vonal a m. k. államvasutak ar.di üzletvezető-ége, a bezárólag Szegedtől E­zék-Villányig terjedő vonal pedig a szabad­kai üzletvezetőség alá rendeltetik, illetve az említett vo­nalak e nevezett üzletvezetőségek vonó lc­oportjaihoz c­a­­to­ztatnak. Csaba állomás ezentúl az aradi üzletvezetőség alá fog tartozni. Az alföld fiumei vasút díjszabásai egy­előre érvényben maradnak, e vasút tehát az elszámolás és díjszabások alkalmazása tekintetében a m. k. állam­vasutak által kezelt többi vasútvonalakkal szemben to­vábbi intézkedésig csatlakozó pályának tekintendő. Az alföld fiumei vasút üzletére vonatkozó levelezések mon­dott átvételi naptól kezdve a m. kir. államvasutak igaz­gatóságához Budapesten sugárút 87. szám lesznek inté­­zendők. « A zalaegerszeg-Szent Ivánt vántá­gy érdekelt­sége Zalaegerszegen gyűlést tartott, melyen öröm­mel vették tudomásul Zalaegerszeg képviselőtestü­letének azt a határozatát, hogy a vasút kiépítési költ­ségeihez hatvanezer forinttal fog hozzájárulni úgy, hogy ez össze­gén törzsrészvényeket vesz át A gyűlés ennek következtében elhatározta, hogy a végrehajtó bi­zottság egy értesítést bocsásson ki az érdekeltséghez, melyben előadja az ügy eddigi állását, ismertesse a pá­lyavonal menetét, a költségvetést, felhíva az illetőket, hogy a még hátralevő 600 db törzsrészvényre minél számosabban jegyezzenek. Elhatároztatott továbbá, hogy a megyéhez kérelem nyújtandó be az iránt, hogy a vasút­­ügy a közmunkaalapból támogattassék. A minisztérium­hoz a 120,000 forint jegyzése után fognak kérvényt intézni az építési engedélyért . A posta-takarékpénztárakról. Püspöky Géza, a déli vasút titkára, érdekes füzet­et bocsátott közre, melyhez Láng Lajos irt ajánló bevezetést. «Az úgyneve­zett szocziálpolitikai megoldások között — így szól beve­zető szavaiban — talán egy sincs, melyet oly osztatlan rokonszenvvel kísérhetne a gazdasági törekvések minden barátja, mint azt, melyet a jelen munka a postai taka­rékpénztárak intézményében nyújt.» Nálunk is a sajtó­ban, a szakegyesületekben és a képviselőházban is töb­ben már sokszor utaltak a posta-takarékpénztári intéz­ménynek hazánkban szükséges meghonosítására. Szerző tehát jó szolgálatot tett, midőn művében e fontos intéz­ményre felhívta a közfigyelmet. És szerző kellő tárgyi­­ mérettel, sőt avatottsággal foglalkozik az intézmény meg­honosodásának történetével. Minden ho­szadalmas és theoretikus bevezetés nélkül velősen jellemzi a takaré­­k­os­ági eszmének fontosságát és nyomban áttér a posta­­takarékpénztári intézménynek ismertetésére, úgy a mint az Angliáb­an, Belgiumban, Hollandiában, Olaszország­ban, Francziaországban és Ausztriában fejlődött. Ki­váló előszeretettel id­zik szerző az angol «P­st office savings bank» — és az osztrák cs. kir. «Postsparkassen­amt” szervezeténél, amannál azért, mivel az intézmény onnan ered, emennél azért, mert a h­azánk legközelebb eső Ausztria viszonyai a mi viszonyainkkal sok tekintet­ben azonosak, eredményeiből tehát mi is levonhatjuk a tanúságot. A külföldi példák ismertetése azonban nem­csak száraz adatokon alapulnak, hanem szerzőnek alkal­mat adnak arra is, hogy ez intézmény jótékony hatását gazdag és ékesen szóló, ügyesen csoportosított adatokkal illusztrálja. Sokkal közelebbről érdekel bennünket a 11. fejezet, mely az intézménynek hazánkban való m­egh­ono­­sításával fog­alkozik. Élénken világítja meg szerző azokat a megyéket, melyekben nincs takarékpénztár,­­Fogaras, Kis- és Nagyküküllő megyék területén, tehát 6 607 négyszögméter kiterjedésben, 331 községre, 309,239 lakosra egyetlen takarékpénztár sem esik), vagy a melyekben csak egy van (Arad és Győr megyék­ben csak a székhelyen van 2—2) s végre azokat, mezekben a lakosság arányához képest igen kevés ily intézet van. (Az egész országban 322 takarékpénztár van 283.696, 713 frinyi betéttel.) Részletesen ecseteli továbbá azokat az alformis állapotokat, melyeknél fogva nagyobb községek lakóinak is — ha pár forintjukat gyümölcsözőleg elhe­lyezni kívánják - gyakran egész napra terjedő utat kell e végből megtenniük, tehát időt és költséget fecsérelni. Ebből természetesen arra a következtetésre jut, hogy a takarék-gyűjtőhelyeket nálunk is tetemesen sza­porítani kell és erre nézve a legjobb expediens a postatakarékpénztárak intézményeink meghonosítása. A Szerző kimutatása szerint hazánkban 108 kincstári és 2458 nem kincstári olyan postahivatal létezik, melyek takarékpénztári teendőket végezhetnének. A takarék­pénz­tárak mai száma mellett 868 négyszögkilométerre, 38­ 6 községre és 42.701 lakosra esik átlag 1—1 takarékpénz­tár, ha 2500 postahivatal szintén takarékgyüjtőhely lenne, akkor gy.03 négyszögkilométerre 4-4 községre és 4­373 lakosra esnek egy takarékpénztár vagy­is az arány ugy állana a mai állapotokhoz képest, mint 9 az 1-h­ez. Az arány rendkívüli kedvező változását szerző különben konkrét példákkal is ügyesen megvilágítja, a postatakarékpénztárak mellett felhozz­a még azt is, hogy ez vélé­mény a be­élek elhelyezésére szolgáló alkalmat is fokozná a­mennyiben a takar­ék­pénztárak hetenkint átlag csak 40 órán, a postahivatalok pedig 84 órán át állanak a közönség rendelkezésére. Figyelembe veendő még különösen az is, hogy a posta 5 krtól kezdve veheti föl a betétek­et, a takarékpénztárak p­dig csak eg­yrttól kezdve veszik föl. Nem csekély előny tehát, hogy a leg­szegényebb néposztály is megtalálja a módot filléreinek összeg­yjtésére. A betevő tőkéje a postánál, mely az állam garancziája mellett működik, föltétlenül biztos, inkább, mint bárhol másutt, továbbá a kamatok utáni jövedelem adómentes, a betéti könyvekre tilalom vagy zálogjog nem vezethető s ezek végrehajtás tárgyát sem képezhetik; végül nem csekély elő­ny az is, hogy a betevők fizetési kötelezettségei harmadik szemé­lyek rányában, (birtok­os, kereskedő, földmeves, iparos stb.) a posta-takarékpénztár útján partómentesen esz­­közölhetők, a­nélkül, hogy az e c­élra szükséges pénz­összeg bármily rövid ideig is kamato­zás nélkül heverjen a fizetési kötelezettséget vállalt pénztulajdonos betevőnél. Végre sz rzö részletesen foglakozik azokkal az érvek­­kel, melyi­ket a postatakaréktári intézmény ellen fel szoktak hozn­i. Kimutatja, hogy az intézmény a magán­­t­karékpénztárak üzleti ered­­­ényeit eddig sehol sem csorbította s nem találja érvnek azt sem, hogy a posta esetleg valamivel csekélyebb kamatot fizet. Súlyt vet vég­szavaiban arra is, h­ogy a postatakarékpénztári intézmény főleg a népre való tekintettel bír fontossággal, s hogy ez intézmény egyik jellemző tulajdonsága ama szocziálpoli­­tikai engesztelő hatásban rejlik, melyet a takarékod j­­don — bármily csekély legyen is ez — a sivár szocziáldemokrata eszmék­ ellen­ben gyakorol. A mű­vet két rendkívüli fáradsággal egyb­állított táblá­zat rekeszti be. Az első feltünteti hazai takarékpénztá­rainkat megyék a befizetett részvénytőke, a bevétel, a betétkamatok, a tiszta nyeremény, a tartalékalap, juta­lék, osztalék, nyugdíjalap és a jótékony czélokra költött adományok összegeinek felsorolásával; a második táb­lázat ugyancsak a takarékpénztárakat tünteti föl hazánk­ban megyék szerint, arra való tekintettel, hogy mily te­rületre, hány községre, hány lakosra mennyi takarék­pénztár esik, milyenek e tekintetben az arányok s mi­kép fejlődnének ezek, ha ugyanazon megyék területén levő állami postahivatalok is fölh­atalmaztatnának taka­rékbetétek elfogadá­sra.­­ E tabellákra fordított gond is becsessé teszi Püspökynek most megjelent füzetét, mely a hazai posta-takarékpénztári intéz­mény mielőbbi meghonositására csak előmozditólag hathat. Szerző avatottsága, melylyel az intézmény erkölcsi és anyagi hasznát taglalja s melylyel an­nak hazánkban való meghonositására utal, teljes el­ismerést érdemel és e Hornyánszky Viktor nyomdájában és kiadásában megjelent müvecske iránt jogosan fel­­kelthetik az érdeklődést szélesebb körökben is. —K­. * A vácz-balassagyarmati virzinális vasút ügyé­ben a tizenkettes bizottság Balassi-Gyarmaton kon­­ferencziát tartott, melyen konstatálták, hogy eddig összesen 257 ezer forint gyűlt össze, s az aláírások­­ g­yűj­­tése nemcsak Nógrád- hanem Hont megyében is erősen folynak, minél fogva elhatározták, hogy a gyűjtés határ­ideje deczember 15-ig terjesztessék ki.­A bizottság reméli, hogy a herczegprímás legalább 20 ezer forinttal fogja e vasútépítés ügyét előmozdítani. A tervezett vasút, mely körülbelül 65 kilométer hosszú lesz, egy millió kétszáz­hetvenötezer forintba s a financirozást is hozzászámítva, mintegy másfél millió forintba fog kerülni. A viczinál­i vasutakról szóló törvény szerint ezen költség­összeg 8/» részben elsőbbségi kötvények kibocsátása útján fedezhető, ámde */» részének minden esetben törzsrészvények éré­kéből kell kikerülni. E törvényre támaszkodva követel­hetik a vállalkozók lovag Faik Zsigmond és társai, hogy a részvényaláírások 600.000 frtig biztosítsák őket, kilá­tásba van helyezve az érdekelt vidék közmunkaváltságá­­ból 100.000 írt, a kormánytól a postakezelés által átvál­lalása cím­­én szintén 100,000 frt. Az érdekelt közön­ségtől kívánt aláírás minimális összege 400 ezer forint­ban van megállapítva, mihez beleszámítva gróf Forgách Antal nagybirtokos 50,000 frtos aláírását, csak 240,000 frt lévén jegyezve, a deczember 15-ig kipótlandóó hiány még 143 ezer forintot tesz. Az érdekeltség reméli, hogy a kitűzött időig a hiányzó összeget is aláírják. # Szab. osztrák-magyar államvasut társaság­. A gyors és közönséges áruk közvetlen szállítására a szab. osztrák-magyar államvasut társaság állomásai kö­zött egyrészt és másrészt a nagykikinda-nagybecskereki vasút állomásai között érvényben levő II. rész díj­szabáshoz folyó évi november hó 20-án I. pótlék lép érvénybe. — E pótlék, mely által egyrészt Bécs, Bécs­­város raktárház, Gr.­Enzersdorf, Siebenbrunn-Leopolds­­dorf, Schönfeld-Lassee és Marchegg állomások, más­részt a nagykikinda-nagybecskereki állomásainak díjté­telei módosíttatnak és mérsékeltetnek, kaphatók a szab. osztrák-magyar államvasut igazgatóságánál. Terézkörút 50. szám. IPARÜGYEK. — Szállítások a közös hadsereg­ részére. Bécsi jelentés szerint a közös hadügyminisztérium részéről a legközelebb bőrre, nyeregszerszámra, gyapot és vászon­­áruk szállítására a hadsereg részére pályázat fog hir­­dettetni, minthogy e szállításokra vonatkozó szerző­dés­­ a j­övő év végén lejár és nem fog továbbra­­ meg­­hosszabbíthatni.­­ Az országos Iparegyesület igazgatósága f. hó 21 én (pénteken) délután 5 órakor ülést tart, melynek fontosabb tárgyai a következők: Az antwerpeni kiállítás képviselete; a technológiai m­úzeum téli tanfolyama és alapszabályai; a szál­lításügyi bizottság javaslatai, gyár­ipari országos össz­jövetelek, nyers sertésbőrök kikészí­tése, ipari körözvények, kávésipari szabályrendelet, ko­csisok és hordárok szolgálati könyve, a fazekas iparnak kvalifikált iparrá való deklarálása, ipariskolai ügyek, műipari mintalapok, az asztalos segédegylet kérvénye, bányatörvényja­vaslat második értekezlete s a közoktatás­­ügyi minisztérium leirata a maspír pártolása tárgyában. — Az uj ipartörvény kijátszása. Az uj ipartör­vény értelmében az összes iparosok és munkaadók al­kalmazottjai m­unkakönyveket tartoznak váltani. E mun­­kakönyveket a kerületi elöljáróságok állítják ki, mint­hogy azonban ezek nem egyöntetűen, illetőleg egymás­tól fü­gge­lenül s egymásnak értesítése nélkül járnak el, igen könnyen előfordulhat az az eset, hogy az a mun­kás, a­ki még tegnap az egyik kerületben volt helyben s ott munkakönyvet is kapott, hana­p egy másik kerü­letbe megy munkába s ot­ újabb munkakönyvet vált, így aztán bármily bűntényt követ el, vagy csak megszö­kik is, egy m­unkakön­yv mindig birtokában marad s ez­zel mindenfelé igazolhatja magát. E visszás állapot meg­szüntetése tárgyában legközelebb mozgal­m indult meg a fővárosi iparosok körében, mely azt czélozza, hogy e munkakönyvek kiállítására egy központi hivatal állíttas­sák a fővárosban, mert e nélkül vége-hossza nem lesz a kihágásoknak és visszaéléseknek. Ez ügyben a jövő hé­ten lesz az első gyűlés. — A b.­gyarmati csizmadiák. Sajátságos esetről értesítenek bennünket B. Gyarmatról. Első olvasásra az ember nem tudja, hogy az eset e­lőtt boszankodjék-e vagy nevessen? A gyarmati iparosok ugyanis nemrég egyhangúlag — az összes csizmadiák hozzájárulásával — elhatározták az ipartestület létesítését, megállapították is az alapszabályokat és jóváhagyás végett illetékes helyre felterjesztették. Nemsokára ezután a csizmadiák össze­gyülekezvén, azt találták, hogy szép az a kényszer, de mégis azt é­relmezik a minisztériumtól, h­áy ezt ő reájuk ne terje­s­sze ki s hagyja meg a csizmadiákat, az ő eddigi szabadságukban és gondolatiam öröm­teljes társulati gazdálkodásában. E társulati örömteli élet jellem­zésére pedig föl kell hozni első­sorban azt, hogy a t. csizmadia-ipartársulat közgyűléseit eddig rendkívül fontos eseménynek tartották és azzal ünnepelték meg, hogy a tagok által befizetett felvételi és tag­­ági díjakat takarékpénztárilag gyümölcsöztették minden­­ közgyű­lésig. A közgyűlés napján kivették a pénzt és a tőkét úgy, mint a kamatokat közös megegyezéssel megették és megitták. — Vásároltak egy hízó­ disznót és há­rom akó bort, melynek élvezete mellett a köz­gyűlés ünnepi tora három napig és három éjjel vagyis addig, a­mig az enni és innivaló tartott. Ha pe­dig az elemózsia ez idő alatt elpusztitható nem volt, a maradék percentualiter feloszlatott a tagok között. Ez ősi szokástól nehéz szívvel tudnának a derék b.-gyarmati csizmadiák megválni s ezért szeretnék a testület létesí­tését megakadályozni. Felkérték tehát egyi­k barátjukat (egy ottani kisebb ipartársulat elnökét, a­ki minden gyű­lésen való részvételéért két forint tiszteletdijat húz­ a kérvény elkészítésére s ezt oly egyénekkel íratták alá, a­kik nem voltak jogosulva a c­izmadia ipartársulat nevé­ben peticzionálni. A minisztériumban azonban hihetőleg tájékozva vannak az iránt, hogy B.­Gyamnaton mily spe­ciális viszonyok uralkodnak, hogy ott a­­­­an többség ipariskolát, iparos ifjúsági egyletet, stb. tart fönn stt a sajátságos kérvényt b­zonyára szépen az irattárba helye­zik. Nem foglalkoztunk volna ez esettel, ha azt elret­tentő példaként nem vagyunk kénytelenek a nyilvános­ság elé hozni. Épen az ily esetek bizonyítják eklatánsul, hogy a testületeknek morális szempontból is fontos­sága van. — Ipari szakoktatás. A temesvári kereske­delmi és iparkamara legújabban felterjesztést inté­zett a magyar országgyűlés képviselőházához, melyben fölhozza, hogy a külföldnek óriási mérvben növekvő ver­senye következtében a hazai gabnatermelés és állatte­nyésztés exisztencziája veszélyeztetve van, hogy miután Magyarország ma már megszűnt Európa éléskamrája lenni és e hivatást alig fogja ismét visszanyerni, a kis és nagy ipar fejlesztésére nagyobb gond fordítandó; végül, hogy az ipar terén is csak az esetben versenyez­­hetünk a sokkal előrehaladottabb külfölddel, ha a gya­korlati kiképzés mellett megismertetjük iparosainkkal a müsziés sz­bályait, a technikai tudományok legújabb vív­mányait és a munkagépek használatának előnyös voltát, vagyis ha iparosainkat a kor színvonalára emeljük. Ez azonban csak oly elméleti ipaiskolák mellett lehetsé­ges, a­m­it a kamara Temesvár sz. kir. város közön­ségével karöltve néhány év előtt létesített, a­mely eddig is igen szép eredményeket mutatott fel. Mi­után­ azonban ily iskolák csak a népesebb városokban bírnak létjoggal, a­hol tudniillik lehetőleg sok iparág van képviselve, s minthogy a városok köztudomás szerint nagyon kedvezőtlen anyagi vi­zonyok közt füllődnek, úgy, hogy azoktól újabb áldozatot követelni nem lehet, ennélfogva a kamara azzal a kérelemmm­el járul a kép­viselőház elé, hogy az iparos oktatás fejlesztése és előmozdítása c­éljából ezután lehetőleg minél na­gyobb összeget állítson be a költségvetésbe és a közoktatásügyi miniszter urat a jelzett elő­életi iskolák felállítására szólítsa fel. Ehez hasonló felterjesztést inté­zett a kamara a kereskedelmi minisztériumhoz is, azzal a kérelemmel, hogy a képviselőházh­oz intézett feliratot egész befolyásával támogattassa. Azonfelül a felirat ki­nyomatván, pártolás végett az összes országgyűlési kép­viselőknek megküldetett. Végül a kamara a temesvári ipariskolát meleg hangú átiratban a törvényhatósági joggal fel­uházott hazai városok figyelmébe ajánlotta és hasonló iskolák létesítését indítványozta. KIÁLLÍTÁSI ügyek.­ ­ Országos kiállítás. A kiállítási építkezések­nél a téli, havas idő beálltával beszüntették a kőmives munkát. Most különösen a famunkálatokon dolgoznak s azon igyekeznek, hogy a félig kész épületek is minél előbb, a zordabb idő beállta előtt tető alá kerüljenek. A tető alatt álló épületekben pedig már a belső berende­zések elkészítéséhez is hozzá­fogtak.­­ A nagy ipar­csarnok immár teljesen tető alá került. Most még csak az épület közepén emelkedő óriási kupola fejese van hátra, mel­lyel azonban eg­y pár nap alatt készen lesz­nek. A kupolára jövő óriási magyar korona, melynek átmérője három méter s az egész bádogból készült, már kész is van s fel van állítva az iparcsarnokban. A kupo­lára azonban e h­ét végén teszik fel. Az iparcsarnok padlózata szintén kész, sőt a tetőzet belső fe.­téyét is megkezdték. Az iparcsarnok teljes elkészültének határ­ideje külörnben ez év deczember 31-én jár le. Az zeuiutu tti-eti jhi ic* — országos kiállításra kül- és belföldről beérkező barom­fiak a kiállítás tartama alatt ingyen fognak sokáig morngoztatni. E takarmányozás költségeit a baromfiak­ tenyésztésének emelésére alakult részvénytársaság fog­ja fedezni. Ugyan a társaság gondoskodik arról is, hogy a külföldről érkező baromfiak itt vevőkre találjanak. S részint közvetíti az eladást, részint maga veszi meg a fenmaradó készletet.­­ A budapesti országos kiállítás ügyében a tö­rök kereskedelmi minisztérium — m­int Konstantiná­polyból jelentik — a következő hivatalos t­örözvényt bocsátotta ki: Egy korábbi körözvén­nyel a közönség meghívást kapott arra nézve, hogy a budapesti átalános kiállításon kiállítás.dó tárgyak küldésére vonatkozólag a kereskedelmi minisztériumnál a szükséges értesüléseket megszerezze. A kiállításra küldendő tárgyak szállí­tására nézve az osztrák-magyar Lloyd 75 százalék és a várna-ruscsuki vasút igazgatósága 50 száza­léknyi díjengedményt biztosított. Az osztrák-magyar vasutak szintén késznek nyilatkoztak arra, hogy a legmérsékeltebb díjakat fogják az ily tárgyak szállításánál alkalmazni. Ezenkívül mindennemű kedvezmény fog nyujtatni ama tárgyak rézére, a­melyek a kiállí­tásra vannak szánva. Ama tárgyak, melyek a kiállításon el nem adatnának és v­isszaszállítandók volnának, a vám fizetése alól felmentvék. Egyszersmind itt bizottság fog alakíttatni, melynek teendőjét élő állatok kiállítása fogja képezni.­­ A bányászati szakbizottság által kiadandó részletes szak­katalógus adatai­nk beszerzése végett ki­bocsátott kérdőjegyét a szükséges adatokkal kitöltve, ed­­digelé 91 kiállító küldötte be a szakb­zottsághoz s mint­hogy e szakcsoportban összesen 142 kiállító van, még mintegy ötvenen nem szolgáltatták be a telepekre vonat­kozó adatokat.­­ A tárlni nemzeti kiállítást vasárnap, e hó 16-án zárták be hivatalosa­­n ; a kiállítás mindemellett még e hó 20-ig a közönség számára nyitva állt. E kiállítás fényes sikerét csak az Olaszországban fellépett kolera csorbította meg jelentékenyen , s így a kiállítás számadásai tetemes defic­ittel végződnek. E defic­itet az utolsó heti élénk látogatások némileg csökkentették. A kiállításon részt vett 12.700 kiállító közül mintegy 6000 részesült jutalomban ; 2300 kiállító részint azért, mert teljesen figyelmen k­ívül hagyatott, részint azért, mert nagyobb jutalomra tartott számot, felszólamlást nyújtott be, de e sok felszólamlás közül csak 190-et intézett el kedvezően a felsőbb sury. Kár, hogy e rendkívül széles alapon szervezett, fényes kiállítás hatását a pusztító vész nem engedte tökéletesen kifejlődni. KERESKEDELEM ÉS TŐZSDE. Magyarországi kereskedelmi czégek. — Kivonata «Központi Értesítő. 1884-ik évi 62—66. szém­éből. — I. CZÉGBEJEGYZÉSEK. a) Egyéni czégek: Würdiger Áron kállósemjéni vegyeskereskedő bej. a nyíregyházi kir. try^zéknél jun. 13. — Fleischer István tiszainoki vegyeskereskedő és Ampicz Rozália tiszain­oki vegyeskereskedő bejegyeztet­tek a karczagi ki . trvszéknél juh 19. — Koün F. ko­máromi rófös és diszárukereskedő, és K. Gründer ko­­máromi füszerkereskedő bej. a komáromi kir. trvszéknél juh 16-án. — F. Groh­ nagybecskereki könyvkereskedő, Klein Gyula zieh­­falvi vegyeskereskedő, és Klement Ja­nó pártosi szatócs, bej. a nagybi­cskereti kir. trv.széknél juh 19. — Berger Karol­na jankováczi vegyeskeres;­edo- és Dohány Józsefné madarasi vörös- és vegyeskereskedőivé nő, bejegyeztettek a szabadkai kir. trvszéknél juh 14, illetőleg 23-án és 24-én. A­irály Mihály gönyöi borke­reskedő bej. a győri kir. trvszéknél juh 25. és Radits József gönyöl borkereskedő juh 21-én. Sigm. K­itzer nyitrai könyv-, papír-, i­­szer-, kép- és tükörkeresk­eő bej. u. o. juh 17. — Aberdám Samuel m.­-szigeti építé­szeti vállalkozó és Bändel Nuchem borkúti vegseske­­reskedő bej. a m. szigeti ki r. trvszéknél juli 17.— Gelb Ignácz szelczéni vegyeskereskedő bej. a rimaszom­bati kir. törvényszéknél julius 25. — tichler Antal kőrösladányi vegyeskereskedő bej. b.-gyulai kir. tör­vényszéknél julius 19. — H. Fl­itrovits n.-szt.-miklósi vegyesker­eskedő bej. a n.-kikindai tvszcknel juh 25. — Lyons Ferenez látszerészi iparüzlet-tulajdonos, Szőke Ede utóda r.,vidáru-üzlet tulajdonos, Frischauf Ferencz borkereskedő, Menzer József gallér, kézelő és fehér­nemű készítési üzlettulajdonos, Wannek Antal rövid- és szövöttáru kereskedő, mind Budapesten, bejegyeztet­tek a kir. keresk. és váltószéknél juli 23. — Beck Imre könyvkötő Pancsován, bej. az ottani kir. tvs-.éknél ju­lius 14. — Korb Ignácz k.-sz.-miklósi vas- és fűszer- kereskedő, bej. a kecskeméti kir. tvszéknél jul. 16. — Schulmann Adolf kis-becskereki vegy­esker­eskedő, bejelentetett a temesvári kir. törvénysz­knél julius 28. — Friedmann Simon madarasi szatócs, bejelentetett a karczagi kir. törvényszéknél juli 26. Ifj. Dabronyi Já­nos szolnoki rövid- és divatáru kereskedő bej. a kar­czagi kir. trvszéknél jul. 19. — Eisen Izidor kolozs­vári ruhakereskedő, bej. u. o. juh 29. — Bonyhády József gőzmalom iparos Bonyhádon, bej. a szegszárdi kir. trvszéknél jul. 24. Schwarz Betti füszerkereskedő Simontornyán, bej. a szegszárdi kir. törvszéknél juh lü. — Karácsony Kiss M. rövidáru- és rúfó keres­kedő Csernátfaluban, bej. a brassói kir. trv­zéknél jul. 12. — Farkas Lévi vég­es- és borkereskedőim Boczo­­n idon és Frank Jakab kereskedő Mező-Tas kanyon, bej. az egri kir. trvszéknél jul 29. — Mandl Gábor anyag­­fűszer és vegyeskereskedő Baglyasaljau és Baohár Gyula kereskedő B.-Gyarmaton, bej. a b.-gyarmati kir. törvényszéknél juh 30. — Dávid János vegyes és üveg­­kereskedő Kézdi-Vásárhelyen, bej. u. o. juh 31. — Weisz Simon vegyeskereskedő Harasztiban, bej. a pécsi kir. tvszéknél jul. 29. b) Társas czégek: Stockbauer és Glauber pap­­lanos üzlettulajdonosok Buda­pesten, bej. a kir. k. és v. ívszéknél juh 23. — Városhidvégi önsegélyző szö­vetkezet, bej. a kaposvári kir. tvszéknél juh 7. — Aleksijevits K. Luka és Hofmann Antal újvidéki rofö kereskedők, bej. u. o. juh 28. — Herzfelder Ignácz és társa bank és váltóü­zlettulajdonosok Bu­dapesten, bej. a kir. k. és v. tvszéknél juh 30. — Freiffer és Both faüzlete Budapesten, bej. a kir. k. és v. tvszéknél juh. 23. — Kohn M. Lipót és fia ve­gyeskereskedők Klenoczon, b j. a rimaszombati királyi tvszéknél juh 29. — Brück és Allandry termény­e­­reskedték Temesvárit, bej. u. o. juh 31. — Pozsonyi raktár részvény társulat, bej. a pozsonyi kir. tszek­­nél juh 31. H. CZÉGTÖRLÉSEK. a) Egyéni czégek: Bazala Pál nagykunmadarasi vegyeskereskedő török­, a karczagi kir. trvszéknél juh 19. — Lang József Komáromban, török­, u. o. juh 15. — Ehler Antal győri gabonaker­eskedő, törölt, u. o. juh 27. — Flórián Bogdán Szekeh-Udvarhelyit, törölt, u. o. juh 10. — Dullin-rukamezei vasgyár törölt, a v­.-szigeti kir. trvszéknél jul. 24. — Friedmann Jónás Galgóczon, törölt, a nyitrai kir. trvszésnél juh 24. — Littmann R. Egerben, törölt, u. o. juh . — Schön József N.-Atádon, törölt, a kaposvári kir. trvszéknél juh 30. — Johan Paul Kubinba­n, törölt, a feh­ér templomi kir. trvszéknél jun. 30. — Fellner Lajos Veszprémben, törölt, u. o. aug. 4. b. Társas czégek: Eisler Fülöp és fia Pápán, törölt, a veszprémi kir. trvszéknél aug. 2 — Zobel és Romacsek Nyitrán, törölt, u. o. juli 31. — Süttő Antal és társa Váczon, törölt, a budapesti kir. k. és v. trvszéknél jul. 23. ** A román valuta. A Spartak­-féle fizetésképtelen­ség a román valutám nem jelentéktelen hatást gyakorolt, mely abban nyilvánult, hogy az aranyagio, mely né­hány nappal ezelőtt 9,a százalékról 8,/a százalékra esett, az említett fizetésképtelenség óta nem keves­ebb mint 14 százalékra emelkedett. Ez onnan van, hogy Bukarest és Galacz e fizetésképtelenségnél több mint 4 millió frank­kal vannak érdekelve. Az aranyhiány Romániában már eze­lőtt is érezhető volt, most pedig valóságos krízissé vált, melynek legyőzése végett az ország minden erejét igénybe kell venni. Remélik, hogy a román bankházak jó hitele a válságos helyzetet leküzdi, nagy áldozatok nélkül azonban még­sem, s ezekért első sorban a ro­mániai «sántikáló» arany értékrendszert kell felelőssé tenni. ** A török államadósság konverziója, mint Konstantinápolyból jelentik, rendesen megy végbe. Pa­risban és Londonban már e hó 3-tól kezdve átveszik igazolás végett a czimleteket, míg ellenben Konstantiná­polyban, ma kezdődött a művelet. A Párisban és L­on

Next