Egyetértés, 1884. december (18. évfolyam, 331-359. szám)

1884-12-27 / 355. szám

2400, egy 2275 és egy 1650 frankos melltű, valamennyi­ülönböző drága­kövekkkel kirakva.­­ A király első komornyikja, az öreg Hanna­­kampf Antal, a­kit az udvari körök közönségesen csak Hannakampf papának hívnak, mint értesülünk, halálos, betegen fekszik a budai várkastélyban. Családját Bécsből távirati uton hívták az immár közel nyolczvanéves öreg­­ágyához. A király naponkint értesitteti magát legrégibb hiv szolgája állapota felöl és mig itt volt, egyszer meg is látogatta a beteget. Hannakamp immár közel ötven­három éve szolgálja ő felségét. Még 1831-ben osztották be az akkor egyéves Ferencz József főherczeg kamarájá­­h­oz, de csak kisegítőül, mert Hannakampf voltaképen a reichstadti herczeg, I. Napoleon fiának komornyikja volt. Ő ápolta utolsó betegségében a szerencsétlen «II. Napóleont», ő fogta le a szemét is és mielőtt a szegény ifjú koporsóját lezárták, fürtöket nyírt le hajából em­lékképen. Ferencz József főherczeg komornyikjává 1832- ben nevezték ki végleg. III. Napoleon, mikor Hanna­kampf Ferencz József király kíséretében Parisban járt, külön kihallgatáson fogadta a reichstadti he­rczeg egy­kori szolgáját, ki a császárnak részletesen beszélt a her­­czeg utolsó óráiról és III. Napóleonnak adott is az em­­­lék-fürtökből. Jérôme herczeg is hosszasan beszélgetett Hannakentoffal bécsi idézésekor, 1867-ben. A hű szolga felséges urát, a kit egykor karjain ringatott, minden­hová elkísérte , a csataterekre és nagy útjaira egyaránt. Vele volt 1869-ben a Szuezi-csatorna megnyitásán és a szent földön is, mert ő felsége valósággal nem tudott ellenni régi hit komornyikja nélkül, a­ki gyermekkorá­tól ismerte minden legapróbb szokását. Az egyiptomi út alatt történt a következő eset, a­mely igen jellemzi a felséges úr és szolgája között való viszonyt. Mikor a király yachtja a Port Said alá ért, az öreg Hannakam­pfíal meg­történt az a baleset, hogy a fedélzetről a csónakba szál­láskor a meredek lépcsőn megcsúszott és a tengerbe zuhant. A felség nagyon megrémült, látva kedvencz szolgája veszedelmét; baj különben nem volt, mert az öreget rögtön kifogták. A király gyöngéden vigasztalta Hannakampf papát, hogy oda se nézzen a dolognak, de az öreg kétségbeesetten zokogott, még azután is, mikor a balesetet mások már szinte elfeledték. A felséges úr jóságosan veregette meg az öreg vállát: «Ejnye Hanna­kampf, katonadolog az egész, ne törődjék vezet» A hű szolga erre leborult ura lábai elé : «Oh felség, bár csak oda fúltam volna, jó dolgom volna akkor nekem ! De vé­li lem együtt beleesett a tengerbe az a kis boriddá is, a melyet a hónom alatt vittem, a melyben a felsé­ged összes rendjelei vannak!» Ez Csakugyan nagy Veszteség volt, mert nem is szólva a roppant ér­tékről, az érdemjelek közt voltak nagy történeti becsli, pótolhatatlan darabok is, így a szavójai Eugén herczeg aranygyapja és az uralkodó család más ereklyéi. Az udvari kiséret urainak melléről kellett össze­gyűjteni a rendjeleket, hogy a felség az ünnepiességeken etiquetszerüen jelentessék meg. A király mindazáltal egy rossz szót sem szólt a vigasztalhatatlan öregnek, sőt tré­fásan földeríteni igyekezett. Egész európai ikre van kü­lönben Hannakampfnak a Vilmos német császárhoz való csodálatos hasonlatosság révén. Mikor Hannakampf Ber­linben járt, ez az igazi Kotzebuei hasonlatosság valódi vígjátéki félreértésekre adott okot, mikor az öreg ko­mornyik végig ment az utczán, tiszteletteljes távolban egész néptömeg kísérte, úgy az öreg Vilmos császár, mint Auguszta császárné magukhoz hivatták a tü­nemény­­szerü alteregot, a ki különben igen müvelt ember, szá­mos rendje­ tulajdonosa és ausztriai császári herold. Hannakampf ötven éves szolgálati jubileumakor, harmad­éve, ő felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki régi hű szolgáját, a­kinek betegsége most igen elszo­morította. — íme Clovis Hugues pere, Parisból érkező leg­újabb hír szerint, január 8-án kerül a törvényszék elé. Hogy a becsülete rágalmazóját halállal büntető hölgy mily népszerűségnek örvend Európaszerte, bizonyítja az a korunk gözgyorsaságát is mutató tény, hogy Milanóban a Fossati-színházban most egy La vendetta della signora Unques ovvero: Una donna ehe uccide (Huguesné asszony vérbosszúja vagyis: Egy nő, a­ki öl) czimü «jelenkori történelmi» ötfelvonásos drámát játszanak. Szerzője valami Tito Mammoli nevű úr, a­kinek a tragikai ^múzsája, úgy látszik, gyorssajtóval dolgozik. A darab személyei közt név szerint szerepelnek Jeanette Hugues, Clovis Hugues képviselő, Piovannez úr, Jeannette apja, a Lenormand grófi pár, Morin, Cier­­get, Gatinean, sőt még Mme Renard, a házmesterné is. A párisi Figaro táviratai termébe függesztette ki mindenek csodájául a nevezetes olasz színlapot. Egy milánói levelező szavai szerint: a darab «őrült sikert aratott», kivált az a jelent, mikor a hősnő négyszer rá­süti revolverét Morin ügynökre. — Kanke Lipót, a világhírű történettudós — mint már említettük — e hó 21-én ülte meg Berlinben 90-ik születésnapját. Kora reggeltől késő estig csak úgy özön­lött az üdvözlő levél és távirat a világ minden részéből. Legelőször a család tagjai fejezték ki szerencsekivánataikat, mégpedig az ünnepelt fiai: Ranke berlini kapitány és Ranke potsdami lelkész, úgyszintén a kiváló tudós leánya, férjével, Kotze báróval együtt. Ezután Ranke kollegái és barátai jelentették be magukat, többek közt: Sybel Henrik, V­attenbaeh­ W., Mommsen Tódor, Zeller Ede, Dern­­burg egyetemi tanárok. A szerencsét kívánók közt volt dr. Goszler közoktatási miniszter is. Délben meg­jelent Szerbia királyának küldötte, hogy ura megbízásá­ból rendjelet adjon át a Szerb forradalom hírneves írójának. Őt követte a badeni udvar két herczege, kik a nagyherczegi pár nevében gratuláltak. Fél órával később a trónörökös és Henrik herczeg tisztelték meg látogatá­sukkal az agg tudóst. Időközben Vilmos császár is kife­jeztette szerencsekivánatait, Augusta császárné pedig Strubberg tábornok által pompás ibolyabokrétát nyujta­­tott át Rankénak. — Egy kórház veszedelme. Mint nekünk Bécsből jelentik, a Laudengasse egy vízvezető csövének megrepe­­dése majd­hogy nagy szerencsétlenséget nem okozott a minap. A repedést nem vették észre azonnal, a kiöm­lött viz alámosta a földet, meg a 26. számú ház (a Mária Terézia­ kórház) gyönge falait s elárasztotta a pincze­­helyiségeket. Csak reggel látták meg a veszedelmet, és elég jókor arra, hogy megtámaszthassák a düledező fala­kat. A kár így is elég nagy. — Tizenkilenc­ órakor. A londoni Minster­ squareon levő Mána-Magdolna-templom plébánosa Reverent F. Ponsonby talán a legelső, a­ki a nemzetközi uj időszá­mítást a közéletben használja. A jövő vasárnapi estek­ istentiszteletet tizenkilencz órára (esti hét órára) tűzte ki a templom ajtajára szegezett hirdetésen. Rövid hírek. A belügyminiszter a ható­­köre alatt álló törvényhatóságoknak is megküldte azt a körrendeletét, melyben óhajtását fejezi ki, hogy az újévi üdvözleteket az összes közegek a fő­városi jótékony nőegyleteknél váltsák meg. — Mu­raszombaton Muraszombat és vidéke czimü heti­lap indult meg Takács István szerkesztésében, magyar és vend nyelvű szöveggel; a lap czélja a vidék megmagyarositása, a­miben a szerkesztőt az egész környék értelmisége támogatja. — Fiumé­ban a múlt hét óta 11 Operato (A munkás) czimü új olasz újság jelenik meg, mely főleg a munkások érdekeit képviseli. — K­ezi­győrmegyei faluban egy Csépi István nevű ember azzal a szándékkal, hogy valakit ki fog rabolni, az országút árkában egy pisztol­lyal és fejszével felfegyverkezve elbújt, mielőtt azonban szándékát végrehajtotta volna, a pisztoly kezei közt elsült s bal keze fejét elszakí­totta. — Sopronban Mathe János 14-ik ezredbeli dragonyos agyonlőtte magát. — Egy budapesti izr. árvaház, mint írják, rituális okokból visszauta­sította azt a szarvast, melyet a gödöllői vadaskert­ben ejtett zsákmányból ő felsége a király rendele­tére ez intézetnek is küldtek karácsonyi ajándékul. — Marseilleben a Gouvé bankerég első főnöke Gouvé e hó 19-én agyonlőtte magát, mert neje tizennyolcz évi házasság után válópert indított el­lene. — Fél-Tirolból, Felső-Olaszországból és a krajnai hegyekből nagy havazások híre érkezik, Angolországban pedig szombaton orkánszerü szél­vész volt. — Kisiklás. A magyar államvasutak teherpályaudvarán ma délelőtt egy tehervonat ha­ladás közben kisiklott s egy vagyonja a sinekre dőlt. Egy láncz elszakadásának köszönhető, hogy nagyobb szerencsétlenség nem történt. — Lovas­­berényben a községi választások eredménye a következő : biró : Hartal János, törvénybiró: Elbert János, pénztáros: Bán Gulyás István, adószedő : Mohi György. — Eleven­ fáklya. Nagy szerencsétlenség történt teg­nap este a sugárúti 59 számú házban. Wittman Fanni 21> éves hajadon szak­ q^Hirstel 1 óra tájban az égő petró­­leumlám­pát meg akarták tölteni, a­nélkül, hogy az elol­totta volna. Töltés közben kicsúszott kezéből az üveg s ruháját végig öntötte ; midőn az üveg után kapott, a lámpa is félrebillent s az égő kanóezlós ruhája lobbot vetett. Az égő leány lélekjelenlétét elvesztve, sikoltozva kirohant a folyosóra, hol a légvonat egy perez alatt te­­tőtől­ talpig lángba borította. A házban lakók nagy részt almukból felverve, rémülten futottak ki, de már vajmi keveset segíthettek a szerencsétlen leányon, mert akko­rára már minden ruha leégett róla, s eszméletét vesztve összerogyott a folyosó egyik szögletében. Azonnal rend­őrért küldték, ki a borzasztóan összeégett leányt kocsin szállította a Rókus-kórházba, hol pár órai szenvedés után meghalt. Mindvégig megtartója eszméletét s arra kérte a vele egy szobában levő betegeket, hogy imád­kozzanak a lelkéért.­­ A legutóbbi vízivárosi ebmarások alkalmá­ból is elöljáróság vörös plakátokon hirdeti, hogy ebek szájkosár nélkül és vezető zsineg nélkül az utczára nem hozhatók. — Kifogott holttest. A soroksári Duna-ágból egy 30—33 é­ves elegánsan öltözött ember holttestét fogták ki ma délután. Kilétét nem lehetett megállapítani, minél­fogva közszemlére tették ki a Rókus-kórház halottas kam­a­rájában.­­ A budapesti anarchisták titkos nyomdája, Wacker Herman nyomdatulajdonost tegnapelőtt hall­­g­atta ki Kovács Ferencz szolgabíró. Kihallgatása alkal­­mával tagadta, hogy a nyomda tényleg működött volna. Egyedül próbanyomásokat készített, ez pedig szerinte nem törvénybe ütköző dolog. Hibájául csak azt ismerte el, hogy a hatóságnak a nyomdát be nem jelentette. A kihallgatás folyamán Wacker felmutatott egy Budapest fő­város területére szóló iparengedélyt, de ez Újpestre nézve természetesen érvénytelen. A nyomdát­­ még ez év május havában elvitte a fővárosból, de hogy azóta hol tartotta, azt nem képes igazolni. A nyomdahelyiségben a Nép­szava, Arbeiter V­ochenkronik és Sociale Wochenschrift számos példányát találták. A letartóztatott egyéneket a kihallgatás után mind szabadlábra helyezték. A nyomda jelenleg rendőri felügyelet alatt áll és nem működ­hetik.­­ Baleset: Weisz Adolf nádudvari születésű 14 éves aranyműves inas tegnapelőtt este a Károly-körúti 18. Sztaín,­í házban levő aranyműves boltban merő véletlen­éből választóvizet ivott s megmérgezte magát. Azonnal beszállították a Rókus-kórházba, de mire oda­értek­­ vele, már nem tudott beszélni, csak kézmozdulatokkal tudatta, hogy valamit ivott. Életbem­aradásához kevés a remény. A rendőri sajtóiroda értesítése szerint a fiú öngyilkossági szándékból itta meg a mérget. — Öngyilkos kísérlet. Lories Ágnes bajai születésű 21 éves hajadon cseléd tegnapelőtt hársfa-utczai lakásán marólúgot ivott. Tettét észrevették és még élve szállították a Rókus-kórházba. — Az «Ország-Világ» (ez évi utolsó) 52. száma a szokott változatos, érdekes és a mi fő : értékes tartalom­mal jelent meg. Tartalmából felsoroljuk itt a követke­zőket :­ A Borosék vendégei. Rajz. Irta Jakab Ödön. — A karácsonyi harangok. Költemény. Irta Dalmady Győző. — A góbék karácsonya. Irta Benedek Elek. — Egy duda, melyből kifogyott a szusz. Irta dr. Kovács Pál. — Az őrt álló baka karácsony-estéje. (Képpel) — Verseny. Költemény. Irta Hiador. — Levelek Valériehez. Irta Huszár Imre. — A havasok királynője. Történeti re­gény. P. Szathmáry Károlytól. — Éjféli mise Velenczé­­ben. (Képpel.) — Vándorszínészek karácsonya. (1858.) Irta Molnár György. — Karácsony éj a Sacramento völgy­ben. Bret Harte kaliforniai beszélye. Fordította Witzfeld Béla. — Villám. Rajz. Irta Dessewffy Árpád. — Kará­csonyi bevásárlások. (Képpel.) — Karácsonyi képvásár. Irta Berényi László. — A hét története. Irta Székely Huszár.­ — A tél. (Képpel.) — Színház és művészet. — Újdonságok. — Vidéki élet. — Könyvpiacz. — Innen­­onnan. — Sakk. — Rejtvények. — Naptár. — Hirdetések. Ismételten ajánljuk e kitünően szerkesztett, gazdagon illusztrált vállalatot t. olvasóink figyelmébe. Az «Ország- Világ» előfizetési ára: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Az «Egyetértés»-sel együtt : egész évre 28 frt, félévre 14 frt, negyed­évre 7 forint. Egyes szám ára 20 kr, kapható a könyv- és hírlapáru­soknál s a kiadóhivatalban. Az előfizetések legczélsze­­rű­bben postautalványnyal a «Pallas» irodalmi és nyom­dai részvénytársasághoz küldendők. (Budapest, Gránátos­­utcza 6. sz.) — Tréfás tombola-nyeremények Kertész Tó­dornál. 2. SZOMBAT. DECZEMBER 27^" e szmpM nagy visszhangját is tekintetbe kell venni. Nem ártana ilyesm,kis keretet kivánó műnél a színpad mélységéből elvenni valamit alkalmas díszletekkel.Coppini s Müller kisasszonyok s Pini, Campilli és Vincze urak a magánszerepeket derekasan ábrázolták. A nézőtér, bár ünnep volt, nem telt meg. Ma este Broulik Ferencz ur énekelte először Gounod Faustjának czimszerepét. Neki való vállalkozás. Az első felvonásbeli erösb színe­zésű hatásaiban ugyan még nem érvényesülhetett hang­jának szelíd rokonszenves timbreje. A felsőbb hang­sorban nem tartja meg egyenletes erejét s ilyen­kor a hangok érdesebben válnak ki józan közép regiszterével szemben Annál kedvezőbben tűnt fel finom éneke a második felvonás igéző jelenetében, melyben kifejté egész lágyságát és kitünően szép félhang­ú fal­­setteit. A közönség, mely ma számosabban jelent meg, ismételten kihívta Broulik urat Turolla kisasszon­nyal együtt, kinek hévteljes Margitja ismeretes alakítás. A többi szereplők jelességéről akarva szólni, csak ismétlé­sekbe lehetne bocsátkozni. R—ff­— A nemzeti színházban karácsony első napján, az idén is, mint rendesen, jótékonyczélu előadás volt. Jókai Arany embere került szik­re, rendkívüli bérlet­­szünetben — a színház nyugdíjintézetének javára. Az előadást nagy és díszes közönség nézte végig, egy da­rabig élvezettel, a vége felé pedig dicséretes türelemmel. Az előadásnak most is tizenegy óra tájt volt vége. A öbb szereplőket felvonások végén többször kitapsolták. — Jókai h­ór,­­fölbátorodva Arany emberének külső sikerén, mint halljuk, A fekete gyémántok czimű regényét is dramatizálni fogja, alkalmasint a nem­­zeti színház számára. Ha a dráma ideje korán elkészül, a nemzeti színház műsora jól el lesz látva látványos da­­rabokkal — az országos kiállítás idejére. — Az aradi színház építése igen előrehaladt már. A színpad falai le vannak vakolva ; a vasszerkezetű sze­relő hidak és a zsinórpadlás, melyet a Solymos-testvérek készítettek, készen vannak. A színpad felállítását most kezdték meg. A színpad, valamint a sülyesztők szerke­zete egészen vasból van. A fűtési készülékek el vannak helyezve épen úgy a színpadon, mint a nézőtéren. A né­zőtér mennyezetének nádalását, valamint a szobrász­munkák elhelyezését megkezdték. A­ mennyezet gazdagon lesz díszítve, szoborművekkel és négy olajfestmén­­nyel , melyek a dráma-költészet, zene és tánczot ábrázolják. A páholyoszlopok karyatidjeinek mintáját Mátrai készítette. A nagy lépcsőház, valamint a páholyok előcsarnokának falai el vannak már készítve ; a páholy vestibule különösen csinos díszítésű. A páholy-lépcső fa­lainak vakolását megkezdték ; e lépcsőházak fala szintén csinosan lesz díszítve, szobrászmunkák és festések által. A kész karzati lépcsőházak építése igen komplikált, de azért nagyon jól sikerült; e lépcsőházak úgy vannak építve, hogy a néző­közönség két külömböző helyen me­het az emeleti zártszékekhez, a­nélkül hogy a lépcsőház bármely pontján találkoznék a többi közönséggel, ennél­fogva tűzvész esetén a karzatot, valamint az emeleti zárt­széket rövid idő alatt el lehet hagyni. — Blaháné asszony és a népszínház. Mint a B. Tagblattnak beavatott részről írják, Blaha Lujza asszony azért vált meg a népszínháztól, mert a neki fölajánlott szerződés e sértő pontokat is magában fog­lalta: 1. Blaháné asszony hajlandó arra, hogy ne ven­dégül, hanem a népszínház tagjaként szerepeljen, s mint ilyen aláveti magát a népszínház szabályainak. 2. Blaháné asszony kötelezi magát arra, hogy elfogad és eljátszik minden szerepet, melyet az igazgató eléje ter­jeszt. 3. Ha Blaháné asszony nem az igazgató kívánsága szerint játsza valamely szerepét, az igazgatónak jogában áll a szerződést azonnal felbontottnak tekinteni. 4. Bla­háné asszonynak kötelessége, hogy megmutassa jelmezét a rendezőnek, mielőtt a színpadra lépne. — Sonnenthal Adolf a bécsi burgszínház tagja, ki mint már említettük Amerikába megy vendégszereplésre, jövő évi márczius hó 10-én kezdi meg előadásait a newyorki Thalia-színházban és márczius 23-ig marad ott New­ Yorkban rendkívüli érdeklődéssel várják a Sonnen­thal fellépéseit.­­ A bukaresti színházban Hamlet-et játszották a minap oláh fordításban. Románia színmű­vészetében nagy haladást jelent ez, mert eddig a nemzeti bohózatok mel­lett legfölebb csak franczia vígjátékokat adtak elő a bu­karesti színházban. Hamletet Grigore Monoleski, egy fiatal, törekvő színész személyesítette, a­kit nem győznek magasztalni a román lapok. SZÍNHÁZ, művészet. — A m. kir. operaházban karácsony első napjának estéjén. Csütörtökön, Gluck Rászedett kádi­ját és Delibes Leo Coppélia ballétjét adták először. A kis dal­műben Fatime szerepét Rotter Gizella k. a. énekelte, s ezúttal először lépett fel önálló alakítással. A fiatal éne­kesnőn, ki, Passy-Cornet énektanárnő tanítványa, észre­vehetők voltak az első fellépések rendes kísérői, az el­fogultság okozta halvány hangvétel s a bágyadt játék, a­mely bajokhoz járult még az elég szerencsétlenül válasz­tott jelmez is. A kisasszonynak elég szép hangja van, s ha temperamentumának kétségtelenebb jeleit észlelh­etnék rajta, szívesen lehetne üdvözölni operai szereplését. Az ifjú énekesnő helyzetét a kis dalműt bájos, de a folyton lassú időméretű számok folytán bizonyos egyhangú színezésű zene hangulata is megnehezítő. Hogy a Rászedett kádi-hoz hasonló régibb gyöngyöket új foglalatba lehessen tenni, stílusbeli és drámai szépségeinek megóvásával , ahhoz­­ művészi tapintat és ízlés kellenek. Ezt ugyan nem nagy mértékben találjuk fel a mostani — nálunk nagyrészben lehető legjobb — szereposztás mellett, de köszönet illeti az ilyen vállal­kozást is, mert a hosszú operák komoly jellegű műsorát változatossággal tarkítja. Komáromi Mariska kisasszony Zelmirét elevenséggel és kellemmel adta; énekével is jól hatott, s az ensembleban kitűnt friss játszisága és moz­gékonysága, melylyel a kis dalmű előadásának szükséges fürgeségét elősegíté. Kiss D. ur Omárt túlságosan eltor­zított maszkkal s a megengedett határokat átlépő humorral adja; több mérsékletet kell tanúsítania, s e részben inkább elődje, Németh, diszkrétebb alakítását követnie. Tallián ur (Kadi) s Kordin M. kisasszony (Omega) megfeleltek szerepeiknek. Szekeres úr játéka is túlzott volt, a jelme­zét pedig okvetlenül ujjal kell kicserélnie. A dalmű dísz­lete egyszerű s ízléses. —­ A Coppélia az első nagyobb hallét, melyet az uj házban előadtak. Úgy látszik, hogy e díszes palotában a közönségnek hozzá kell törődnie a párisi nagy operáét megközelítő hosszú előadásokhoz. A Coppélia ballet a kis operával együtt nem nyúlt volna be az éjbe, ezért az igazgatóság Delibes csábos^ finom zenéjébe, az első felvonásbeli Swanilda-keringő mellé két szetlen s stílszerűtlen keletet illesztett. E kel­letlen toldalék Coppini kisasszonynak s Pim­ urnák a szokott technikai remeklésre nyujtott alkalmat. De ert nincs szükség s kétségkívül szívesebben venné min­denki , ha Coppélia személyesitője a choreografiai librettóban megirt szerepeléssel mutatja be művé­szetét. Ha rövidnek tartják a halletet eddigi mivol­tában, akkor toldják meg a nálunk eddig elhagyott harmadik felvonással, la nagy harangünnepél­lyel, mely­nek tánczzenéje ugyan a két első felvonás zenéjéhez ké­pest lankadtabb, de legalább nem olyan disszonanczia e költői mű­ben, mint a mostani betét. A mimika mű­vé­­szetére nagyobb gondot kellene fordítani, főleg pedig arra, hogy a cselekvény a kitünően festő zenével lépést tartson, a lármás hatásokat pedig feltétlenül mellőzni kell. Az a sok kopogás, toporzékolás, dobogás nem en­gedhető meg e műfajnál, mert könnyen igaza lehet Wag­ner Rikhárdnak, a­ki a balletet oly emberek összműkö­­désének mondta, a­kik tudnak beszélni, de úgy tűnnek föl , mintha daczból nem akarnának be­szélni. A díszletek kevésbbé ízlésesnek, mint a nemzeti színházban voltak. Goppelius háza majdnem a színfalak mögött áll, úgy hogy az öreg ezermester kitekintő fejét alig láthatni meg ; az erkély gerendái és a sűrű háló­szövet pedig nagyon eltakarják Coppélia plasztikus alak­­ját. Coppelius szobája kissé szegényes. A jelmezek közt alig láttunk újat. A tánczok igen szépen sikerültek ; a szeretetreméltó franczia csárdást, mel­lyel a magyar tánczot Gácsországba helyezte át a szokott franczia geo­gráfia-tévesztés, zajos tapsolásra ismételni kellett. A második felvonás automai zenekarában zavaróan hatott a hangszerek, különösen az üstdobosnak túlzott fortissi­ S­PORT. — Udvari vadászat lesz holnap, szombaton. Ez alkalommal rókavadászatot fognak tartani. A meet Me­­gyeren lesz délelőtti 11­ órakor és minden valószínűség szerint a király ő felsége is elmegy a vadászatra. — Az új lóversenytér futópályáját az idén is egész hosszában és széltében zsíros trágyafölddel hordta fel. — Nevezési zárlatok. Négy nevezési zárlat lesz e hó 31-én, jelesen: a budapesti Csikó-versenyre, baden­­badeni Iffezheimi díjra, a hamburgi Criteriumra és a doberani Arany ostorra. — A magyar lovaregylet a napokban tartotta meg számadó gyűléseit. Károlyi Gyula gr. előterjesztéséből kitű­nik, hogy az idei felesleg 5800 forintra rúg, dacz ára an­nak, hogy 101.651 frtot adtak ki versenydíjakra, 30,000 forintos beruházásokat eszközöltek és 12,000 forintot törlesztettek az új lóversenytéri kölcsönből. A jövő évi költségelőirányzatba, melyet szintén előterjesztettek e gyűlésen, 181,000 forintot, vettek fel versenydíjakra, kü­lönös tekintettel az országos kiállításra. Ez összeg 15 napra osztatik fel, melyből 7 nap májusra, 1 nap augusz­tusra és ismét 7 nap az októberi időre fog esni. Külö­nösen gazdagon lesz dotálva az őszi internaczionális versenyek 3 napja, melyen több 10,000—20,000 írtos díjak lesznek. Megemlítendő,ahogy e­ versenyekhez mint­egy 30,000 írttal járul az orsz. kiállítási bizottság is. Blaskovics Miklós úr jelentése szerint, az Alapítványi- és Tartalékpénztárak ép oly örvendetes szaporodást mutat­nak, mint az egylet többi jövedelmei. Az egylet egyúttal két új taggal szaporodott, gr. Cziráky János és Luczen­­bacher Miklós úrral, a versenyügyekben döntő bíróság tagjai közé pedig, a leköszönt Mayer Arthur lovag he­lyett megválasztott Bánffy György báró. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az új épület eltávolítása ügyében a főváros törvényhatósága és a közmunkatanács által kiküldött ve­gyes bizottság hétfőn, deczember 29-én délután 4 órakor tartja első ülését az új városház közgyűlési előtermében. A tanácskozások alapját az eddigi tárgyalások eredmé­nyéről összeállított előterjesztés fogja képezni. A bizott­ság elé terjesztik az új épület telekkönyvi kivonatát is, a­miből kitűnik, hogy a telek kiterjedése 2275240/ioo négyszög­öl s egy 1878-ban teljesített helyszinelési jegyző­könyv s bemutatott okmányok alapján a tulajdonjog az épületek és telkeket illetőleg a császári és királyi katonai kincstár javára bekebeleztetett. — A népkonyhák. A II. ker. elöljáróság a kerületé­ben levő népkonyha megnyitását a következő hirdet­ményben tudatta : Alulírott kér. elöljáróság ezennel köz­hírré teszi, hogy a 11. kerületbeli népkonyha a Víziváros fő­ utca a 62. sz. házban, Wagner Alajosné urnő veze­tése alatt f. é. deczember 22-én megnyílt. Az ebéd tart 11 órától 1 óráig. Figyelmeztetnek tehát a II. kerületbeli azon lakosok, kik ezen jótéteményt élvezni akarják, hogy ott naponkint 10 krajcnár készpénz fizetése mellett déli ebédet, nevezetesen levest, húst, főzeléket és kenyeret kapnak. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — Az Eötvös-egylet választmánya Kállay Gyu­­láné zászlóa­ya jelenlétében tegnapelőtt ünnepélyes ülést tartott, mely alkalommal ugyancsak a zászlóanya nevét vi­selő alapítvány kamataiból hat szegény gyermek meleg téli ruhát nyert. Az ünnepélyt Strausz Béla alelnök a zászlóanyához intézett üdvözlő beszéddel nyitotta meg, mire a titkár az emberszeretet és jótékonyság erényeit dicsérte és a gyermekeket hazafiságra buzdította. — A budai ág. evang. iskola szerdán d. u. 4 óra­kor tarta karácsonyfa-ünnepét. Az ünnep a gyermekek éne­­ével kezdődött, mely után Szabó Béla segédlelkész és Scholtz Gusztáv lelkész mondottak szép beszédet. Majd a gyermekek, szá­mszerint 107-en, kik közt 51 téli ruhát, czipőt és tanszereket kaptak, sorban járultak az ajándékokkal megrakott asztalokhoz, hol az ajándékok kiosztását Scholtz Bella urno, dr. Podm­anitzky Ilona, Sándy Nóra, Szabó E­ nmna, Sztehlo Irén és Markó Anna kisasszonyok teljesítették. A terem­ zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel; ott volt többek közt dr. Hun­­falvy János egyházfelügyelő, Huszár Kálmán min. taná­csos. Az ünnepély költsége az egyháztagok adakozásá­ból fedeztetett.­­ A magy. kir. államvasutak gépgyárában már évek­ óta meg­van az a szép szokás, hogy karácsony estéjén a szegényebb solvu munkások gyermekeit meleg ruhaneművel, iskolai szerekkel stb. látják el. Nem ma­radt el ez a jótékony ünnep az idén sem. Színhelyéül a gyárnak ez alkalomból csinosan feldiszitett nagyobb ter­me szolgált.­­ Az ünnep délután 4 óra felé kezdődött Zim­mermann Frigyes a gyár igazgatójának, családja és számos vendég jelenlétében. Ott voltak a gyári munká­sok is, teljes számmal. Az ünnepélyt a budapesti Aczél­­hang férfii alegylet nyitotta meg és zárta be szép alkalmi énekkel, közben a gyermekek daloltak és szavaltak tiszta magyarsággal. Végén az ajándékok osztattak ki. Több mint 240 gyermek részesittetett ajándékban, közülük 73 öltöztetett fel te őtől talpig téli ruhába.­­ A budapesti első gyermekmenhely ma tar­totta számos közönség résztvételével a karácsonyi ünne­­pélyt. A 350 gyermek a díszterembe vonult, a minden­féle csecsebecsével megrakott karácsonyfa köré. Kurz Vilmos ferenczvárosi plébános beszédet tartott a szegény lelenezekhez, kik ezután örömdalt énekeltek. Az aján­dékokhoz jelentékeny adományokkal járultak gróf Ká­rolyi Istvánná, gróf Károlyi Sándorné, a Prückler-család, Oberecht Margit, Pozner Károly stb. Az ajándékok ki­osztását az apáczák végezték. Az ünnepélyt a gyermekek karéneke zárta be . A budapesti könyvnyomdászok és betűön­tők jótékonysági köre tegnap délelőtt tíz órakor tar­totta karácsonyfa ünnepélyét a Széchényi téri vendéglőben, nagyszámú vendégközönség jelenlétében. Az ünnepi be­szédet Bauer nyomdász tartotta. A kor 30 szegény gyerme­ket ruházott fel. A fiuk és leányok teljes ruházatot kaptak, azonkívül könyveket s más hasznos tárgyakat. — A fővárosi szeretetház elhagyott kicsinyeiről, mint minden évben, úgy az idén is megemlékeztek az emberbarátok. Az elhagyott gyermekek közé, kik csak hírét hallották más gyermekek örömeinek, tegnap a víg karácson boldogsága köszöntött be. A nagy terem­­ben két nagy karácsonyfa állott. Az árvákhoz Rostaházy Kálmán krisztinavárosi plébános intézett beszédet.­­ Az V. kerületi jótékony egyesület ma dél­előtt 11 órakor tartotta meg ez évi rendes közgyűlését a lipótvárosi kaszinó helyiségében Burián János elnöklete alatt. A gyűlés megnyitása után Hajnal jegyző olvasta föl az évi jelentést, mely szerint az egyesületnek 1883-­ ban 370, jelenleg pedig 460 tagja van. Az utóbbi há­rom év összes bevétele 5157 frt, kiadása pedig 3970 frt és 8 kr. Az egyesület fenállása óta 535 szegény iskolás gyermeket, az V. kerület különböző iskoláiból, látott el téli ruhával s áldásos működése, minden évben foko­­zottabbnak látszik. A tisztviselőket a közgyűlés újra egy­hangúlag megválasztotta. A napirendre ki volt még tűzve az alapszabályok módosulása is, de ez, mivel a tagok n­em jelentek meg a megkivántató számban, a jövő köz­gyűlésre, mely két hét múlva fog összehivatni, halasz­­tatott. a Munkásgyűlés. A magyar általános munkáspárt tegnap délután négy órakor a régi polgári lövöldében ér­tekezletet tartott, melyen — daczára a szakadó esőnek — mintegy 200-an voltak jelen. Az ülést Schmiedt Mihály nyitotta meg s miután a napirendet ismertette, kérte a jelene llakat, hogy magok között válas­szák meg a tiszti­kart. Elnöknek megválasztot­ák dr. Csillagot jegyzővé pedig Szakács Antalt. — Dr. Csillag üdvözölve a je­lenvoltakat, előadta, hogy a mai értekezlet összehívására e párt vezérférfiait a legutóbbi napokban történt aninai bányaszerencsétlenség késztette, hol tudvalevőleg 47 munkás vesztette életét, ez által 30 özvegy és vagy 80 gyermek pedig a legnagyobb nyomorral kénytelen küz­deni. Megemlítette, hogy hasonló eseteknek a munkás mindenütt ki van téve, de nincs sehol senki sem, ki a hátrah­agyottakról gondoskodnék. Nálunk — úgymond — a törvényhozás nem gondoskodott a Szerencs­élenségek meggátlásáról és a megmaradottak fentartásáról. A mi­niszterelnök többször megígérte, hogy az új ipartörvény módosításánál nem fog megfeledkezni a munkásokról sem, de íme az ipartörvény már alkalmazásban van s a mun­kások még mindig régi helyzetükben vannak ; azért volt szükséges a mai értekezlet összehívása. Kürschner azt hiszi, hogy a viszonyok, melyek között a munkások je­lenleg élnek, rendezve nincsenek ; hivatkozik Németor­szágra, hol — úgymond — szerencsétlenül járt munká­sok fennmaradottjairól a kezességi törvény némileg gondoskodik, de ez a magyar munkásnak kevés, mert a fennt nevezett törvényben 14 kibúvó pontot vél fölfedezni, melyek miatt kevés szerencsétlen munkás család özve­gyeiről és árváiról gondoskodnak. A kérdésben forgó ügy fontosságánál fogva kéri az egybegyűlteket, hogy válasszon egy bizottságot, mely előkészítené a népgyü­­lést, s mely hivatva lenne piticzio utján tudatni a kor­­mánynyal a munkások helyzetét s kérné a kormányt azok támogatására. l­rlinger szükségtelennek tartja hogy népgyülés tartassék ez ügyben. Hosszabb beszédé­ben foglalkozott az o­xtr. államvasutak igazgatóságánál alkalmazott munkások segélypénzeivel s kinyilatkoztatta azt, hogy azon pénz nem csak az ott alkalmazott mun­kásoké, hanem a többieké is. Fazekas József pártolta Kürschner indítványát s hosszabb beszédében fejtegette a munkáskérdést, mi okot szolgáltatott a jelenlevő Mál­tás kér. kapitánynak a közbeszólásra. Boka Ferencz a gyűlés egyben iratát ajánlotta, mert sokan vannak, kik­nek tudomások nincs az aninai­­ szerencsétlenségről, s mert Sokan nem tudják, hogy a magyar munkásoknak az oszt. államvasut igazgatóságánál 2 millió fritok van. Csillag azt hiszi, hogy az osztr. államvasut pénzkér­dése nem ez értekezlet elé tartozik s azért kéri a követ­kező szolokat csupán a napirendre tűzött tárgygyal fog­lalkozni, mire a jelenvoltak mindnyájan elfogadták Kürschner amaz előterjesztését, hogy népgyű­lés hivassák egybe, melynek bizottsága azután peticzio utján fogja kérni a kormányt, hogy létesítsen egy a munkásokat biztosító törvényt, mely enyhítene az özvegyek és árvák nyomorán. Ezután a népgy­űlést egybehívó bizott­ságot választottak m­eg. A bizottság tagjai a következők : dr. Csillag, Ichilinger Antal, Szavacs István, Belóczy István, fechimedt Henrik, Piecz Gusztáv, Gombosy, Endrődy Géza, Gianoni Sándor, Prusztler Jakab és Kürschner. Ezzel a gyűlés véget ért. — A bécsi mérnök- és épitészegylet tagjai január 4-ikén Budapestre jönnek,­­ a helybeli újabb nevezetes építmények megtekintése végett. Két napig tartózkodnak itt és ez alatt megszemlélik az operaházat, a központi személy-pályaudvart, a közraktárakat és elevátort, a nemzeti színház elektromos világítását, a kiállítási épüle­teket stb. Megérkeznek január 4-ikén d. u. 2 órakor. A magyar mérnök- és épitész-egylet a vendégek tiszteletére január 5-ikén lakomát rendez. — A községi körorvosok egyesületének nagy választmánya e hó 29-én d. u. 6 órakor a Közegész­ségügyi Kalauz szerkesztőségi helyiségében gyűlést tart. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — Merényiét a Germania szobor ellen. Lipcsé­ből írják decz. 22 ról, az ítélethirdetés napjáról. A tár­gyalási terem­ zsúfolásig megtelt hallgatókkal, kik csak belépti jegyek fölmutatása mellett juthattak be. Pont 12 órakor bevezették a vádlottakat, Reinsdorf kihívó arczki­­f­jezéssel méregeti a közönséget, Rapsch és Küchler ellen­ben igen leverteknek látszanak. Drenkmalm elnök halál­csend közepette olvassa föl az ítéletet, melyet már kö­zöltünk olvasóinkkal és a mely tudvalevőt , a fönterin­­­tett vádlottakat halállal, Baelmi­mi­t és Holzhauert 10— 10 évi fegyházzal sújtja, a többi vádlottakat pedig a ter­hükre rótt bű­ncselekmények alól teljesen fölmenti. — Az ítélet indokolásából közöljük a következőket: A niederwaldi merénylet értelmi szerzője Reinsdorf, vég­rehajtói Rupsch és Küchler. Már szept. 9-é­n értekezle­tet tartottak, melyen Reinsdorf azt ajánlotta, hogy a Germania-szobor leleplezése alkalmával kövessenek el valamit. Reinsdorf maga akart Ruuesn­eim­ba utazni, ké­sőbb azonban Küchler által fölszóliltatta Rupschot, men­jen el a leleplezési ünnepélyre és ölje meg a német császárt, trónörököst és a tábornokokat. Rupsch, miután Holzhauertől kellő mennyiségű dinam­itot és ulikers­éget kapott, Küchler kíséretében Rüdesheimba utazott. Itt mindenek előtt kiszemelték azt a helyet, a­hová a dina­­mitot akarták elrejteni, aztán egybekapcsolták azt egy gyujtózsinórral, melyet füvel és homokkal eltakarva ,egész az erdőig vezettek el.. . Másnap végre akar­ták h­ajtani a robbantást, a­mi azonban nem sike­rült nekik. Az a kérdés merül fel tehát, hogy hihető-e az egész történet, jóllehet objektív tényálladék nem forog fönn. A törvényszék teljes meggyőződést szerzett ma­gának arról, hogy a robbantás a vádlottak által tett módon kiséreltetett meg. Rup­eh a zsinart már meg­­gyujtotta, de az a nedves­ég miatt nem nem égett. íiuehlernek e részben tett vallomásai teljesen hitelt érdemlők; az is meg van állapítva, hogy szept. 27-én éjjel eső esett, minek következtében a gyul­áz=már egé­szen átázott. Hogy Rup=ch a robbanás m­gakadályozása végett elmetszette a gyujtózsinórt, a törvényszék nem hiszi el. Bűnössége mellett szól az a körülmény is, hogy közvetlenül a merénylet sikertelensége után elhl­tá­­rozta, hogy a rüdesh­eimi ünnepi csarnokot felrob­bantja, és e szándékát végre is hajtotta. Hihetetlen, hogy a­ki épen elállott a gyilkosság tervétől, nyom­ban utána más merényletet hajton v­gre. Kűonler Rupsonlhoz hasonlóan m­int tettes büntetendő. Ne­mcsak őrt állott, hanem részt vett a dinamit lerakásában, a gyujtózsinór legombolyításában és a tapló keresésében is. Nem hihető ama vallomása, h­gy csak azért utazott Rüdesheimba, hogy a merényletet megakadályozza. Eleinte határozottan tagadta azt, hogy Rupschot ismeri. Nem is tett semmit sem a merénylet meghiúsítására. Nem fogadható el abben­ mentsége, hogy a gyujtőzsinórt 1884 azért hífe­zte el az árokban, mert remélte, hogy a benne meggyül­ölő viz el fogja áztatni a zsinórt. Kétségen kivül áll, hogy Rupsch és Küchler a német császárt é trón­örököst meg akarták ölni. Ezzt megerősíti magának Reins­­dor­fn­ak vallomása is. Hogy a robbanás, ha az eső által nem hiúsíttatott volna meg, képes lett volna megölni a kocsiban ülő fejedelmi személyeket, kitűnik Pagenstecher őrnagy szakértő vallomásából. Figyelembe veendő továbbá, hogy Rupsch anarchi­ta eszméknek hódolt, buzgó ol­vasója volt a Freiheit-nak és egyszer így nyilatkozott: N­gyon közönyös előttem, mily módon megyek tönkre; na egyszer elfognak, nitroglycerint veszek a számba és önmagamat végzem ki. Reinsdorf kétségtelenül tudta, hogy Rupsch legalkalmasabb egyén a merénylet ker­esz­­tülvitelére, és ha mégis kísérőül mellé adta Küch­lert, nem a megbízhatósága, hanem bátorsága iránti kétely­ből tette. Küchler szintén buzgó híve volt az anarchista pártnak Reinsdorf nyíltan bevallja, hogy Rupschot és Küch­lert a császár elleni merénylésre felhajtotta Jobb — úgymond — ha egy ember hal meg, mint ha egy helyett százezreket mészárolnak le. Ennélfogva Reins­­dorf hűtlenségre való izgatás miatt büntetendő. Figye­lembe veendő, mily elöl látó számilással és alattomos módon akarták végrehajtani a vádlottak a merényletet. A­mi Holzhauer vádlottat illeti, az ő háza szolgált Elbersfelden az anarchista üzelmek tűzhelyéül. Lakásán több ízben történtek összejövetelek, melyek alkalmával összeskü­réseket szőttek. A törvényszék meggyőződött ar­ról, hogy ő adta át Rupschnak a dinamitot és úti­költ­séget. Holzhauer nélkül Söhugen, Rweinbach és Töllner nem ülnének a vádlottak padján, mert ő bírta rá eze­ket, hogy útköltséget adjanak össze Rupschnak. Kétségte­lenül ki volt mutatva, hogy Holzhauer öntudatosan mű­ködött és tudomással bírt arról, hogy a merénylet a csá­szár ellen irányul. Az ünnepi csarnok ellen intézett me­rényletben csak Rapsch és Küchler vettek részt és tö­meges emberölést akartak előidézni, mert ez időtájt a csarnokban 1000-nél több ember gyűlt össze. E bűntény miatt mindkettőjüket külön 12 évi fegyh­ázra kellett ítélni. Az eljárás költségei a birodalmi pénztár terhére esnek. — Reinsdorf a legnagyobb közön­nyel hallgatta a halálos ítélet kihirdetését, Rupsch és Küchler ellenben szerfölött megrezzentek és közel voltak az ájuláshoz. MULATSÁGOK. A­ fővárosi iparosok körében az évente szoká­sos karácsonyi mulatságot ma este tartották meg, szép szám­i közönség részvételével. A kör műkedvelői előbb A miniszter előszobájában czimü egy felvonásos dromolet-et mutatták be, melyben Dibisevszky Emma, Lenkey Atilla és Szobor Sándor ügyesen állották meg helyeiket. Ezután a Cox és Box egy felvonásos vígjá­ték következett, melynek szerepeik Forray Ilona, Lenkey Atilla és Buiczy Elemér játszották. Az előadások kitü­nően sikerültek, miben nagy érdeme van Forray József rendezőnek. Az előadások után társas vacsora, majd pe­dig táncz volt. — A fővárosi VI. és VII. ker. ker (király-utcza 52.) e hó 31-én, Sylveszter estéjén, a kör helyiségében tombolával­­ összekötött estélyt rendez. A tombolát táncz követi. Balázs Kálmán zenekara fog játszani. • T ^ s ®­ 108P,a^akti ev. ref. főiskola hittanhallgató if­júsága, január 31-én, Sárospatakon a városháza termé­­ben a tanári nyugdíjintézet alaptőkéjének gyarapítására, rejes­suth Karolina úrnő védnöksége alatt zártkörű tánczestélyt rendez. A rendező-bizottság elnöke Radácsi György, theol. tanár. Évforduló-ünnep. A budapesti czipészsegédek betegsegélyző egyesülete karácsony első napján tartotta fennállásának negyedik évfordulóját a régi polgári lövől­­dőben. Megelőzőleg daleladások voltak, melyek szépen sikerültek. A dalárda által előadott Huber-féle népdalok, Juri Borcsa népdalai, nemkülönben a Bűvös vadász kar­­dalai igen tetszettek. Közben voltak szavalatok is. A dal­­előadások után a fiatalság tánczhoz kezdett, járva azt magyaros jó kedvvel késő éjszakáig. Ott voltak : Spinner Inna, Spinnerné, Staull k. a., Fächer Gyuláné, Havarda Gyuláné, Rehal Teréz és Borbála, Gabelik Ferenczné, Gorner Ferenczné, Langer Nándorné, Duzefin Klára, Mayer Inna, Rakozdi Czeczilia, Rosenthal Greczilia, Kotin Károlyné, Ujjak Irma, Mayer Katalin, Zeller Irma, Glazinger Zsigmondné stb. HÁZASSÁG: — Saárfy Károly, a szombathelyi kir. törvényszék jegyzője vasárnap váltott jegyet Hübner Janka k. a.-nyal, Hüb­er János, a függetlenségi párt egyik vezérférfiának leányával. GYÁSZROVAT: Egyházas-nagyberzsenyi Berzsenyi László, Berzsenyi Dániel a nagy odaköltő legifjabb fia elhunyt. A magyar Horácznak most már egy gyermeke sincs az élők sorá­ban. Berzsenyi László 76 évet élt, napjait az apai ház­ban, ősi birtokán Niklán gazdálkodva töltvén. Nagy­­műveltségű, puritán jellemű férfiú volt, a­ki sokat olva­sott és írogatott is, de a nyilvánosság elé nem lépett soha. Temetése nagy részvét mellett ment véghez s mi­kor a koporsót a dicsőült atyáé mellé letették a niklai sírboltba, nem, maradt szem szárazon. A boldogultat ö­zvegyén kívül a köztiszteletü Berzsenyi család gyászolja. Simai Kristóf torontálmegyei köztiszteletü földbirto­kos Német-Eleméren élete 91-ik­ évében meghalt. Bosmayer Ferencz, nagykereskedő, a Szent-Szyl­veszter rend vitéze, Tolnameg­e egyik legvagyonosabb polgára élete 70-ik évében agyszélhüdés folytán Tolnán elhunyt. Özv. Hajós Menyhértné szül. m­ezőmadarassi Ma­­darassy Mária karácsony­ estéjén D.­Tasson köztiszteletü családja mély fájdalmára elhunyt. Hatvankilencz évet élt. Primóczi Szentmiklósi Józsefa urhölgy e hó 23-án Budapesten hosszas szenvedés után 71 éves korában meghalt. Orincsay Lászlóné szül. perlaki Horváth Mariska asszony, Orincsay László rendőrkapitány s a bejelentési hivatal főnökének alig 25 éves ifjú neje, s gyermekágy­iján elhunyt. Temetése ma délután ment véghez nagy részvét mellett. Moniovits Gergely zalaapáthi apát, mint nekünk Keszthelyről táviratozzák, ma reggeli 3 órakor életének 72-ik, áldozó papságának 45-ik évében szélhüdés követ­keztében meghalt. Temetése e hó 29-én fog végbemenni. A hivatalos lap decz. 25-iki számából. Kitüntetés. Ő felsége Rhorer László és dr. Alexy Albert igazságügym­iniszteri titkároknak az osztálytaná­csosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. Kinevezés: Ő felsége Reiner Ignácz m. kir. igaz­ságügyminiszteri fogalmazógyakornokot ugyanazon mi­­niszt­riumhoz tiszteletbeli segédfogalmazóvá, — a föld­művelés-, ipar- és kereskedelemügyi m­. kir. miniszter, Kom­árommegye közgazdasági előadójává, az elhalt Ba­logh Kálmán helyébe gr. Schmidegg János tatai la­kost, — a m. kir. honvédelmi miniszter, Szmertnik­ Adolf I. oszt. irodatisztet, ugyanezen minisztériumhoz segédhivatali igazgatóvá, — a m­. kir. igazságügyminisz­ter, a munkácsi kir. országos" fegyintézethez ideiglenes minőségben tiszti írnokká: Diószeg­hi Lipót ottani dij­­nokot nevezte ki, Schramm Adolf deési kir. törvény­­szé­ki írnokot az ujegyházi kir. járásbírósághoz helyezte át. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Grál­­lik Fe­encz dijrnokot közalapítványi írnokká nevezte ki. Tóth, S­ódor és Mendly Lajos perlaki állami elemi iskolai rendes tanítókat jelen állásukban végleg megerő­sítette. Ügyvédi kamara. A nagyszebeni ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy dr. Isaeu Pom­pilius szászsebesi ügyvéd a kamara lajstromába felvétetett. A soproni ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy a Szigethy Béla soproni ügyvéd ellen 5/884. sz. hatá­rozattal fegyelmi eljárás utján elrendelt félévi felfüg­geszt­és f. évi decz. 13-án letelvén, a felfüggesztés meg­­szüntettetett és a megszüntetés a kamara névjegyzéké­ben feljegyeztetett. T­A­V 1­HA­T­O­K. Becs, decz. 26. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) A két milliós sikkasztás ügyében szaka­datlanul foly a rendőri vizsgálat s nem sokára be is végződik. Tegnap, a nagy ünnep daczára sokáig vallatták Kuffler Henriket és Amschler János pénz­tárost, ki e hónap 23-ika óta szintén fogva van. Amschler bűnösségéről is több bizonyíték tanúsko­dik. Csaknem bizonyos, hogy Jauner igazgató hűt­lensége régtől fogva nem volt előtte titok, de elmu­lasztotta azt a kötelességét, hogy jelentést tegyen

Next