Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-01 / 1. szám
^ H#. JÓ óO• 1885. Boldog uj esztendőt! ■Tj év előtt állunk. A jövendő az, melynek ■ B megyünk. Szemünk nem lát előre s a ^Fa szem nem látott sötétségnek kell lpni. A mit most még nem tudunk, a mi Rost még titok előttünk, a mit ezentúl fogunk megérni és átélni, a mit csak a próféták, a jósok, az isteni lelkek sejtenek csupán, az a jövendő s annak sötétsége. A bizonytalannak tudatában van egy áldott jó szokása a mivelt társadalomnak s abban azoknak, kik jó emberek. Fölkeresik egymást rokonok, jó barátok, közös sorsnak részesei, egyenlő meggyőződésnek hívei, egy hazának hű fiai s erőt, egészséget, boldog uj kévét kívánnak egymásnak. Sok hazug szót ejt ■E embernek ajka, de az uj év jó kívánsága ■ minden megszokottsága mellett is mindig ^Kzinte. A legridegebb szívnek, a legrosszabb éleknek is van egy pillanata, a mikor oly trezia, mint ahogy kijött a teremtő kezéből. A pillanat az, midőn egy darab múlt bezárul mögötte s egy darab jövő megnyílik előtte. E pillanat szüli az uj év jó kivánatát, melyet nyugodt lélekkel elfogadhatunk s őszintén viszonozhatunk. S bár titkai rejtvék a napoknak, melyek ránk bekövetkeznek: mindamellett a gondolkodó behat ama titkokba is, mint a villámfény a téli köd szürke tömegébe. Két ismert dologból rá lehet jönni a harmadikra, mely ismeretlen. A múltat és jelent ismerjük jól s a mint a múlt szülője a jelennek , úgy ennek szülöttje a jövendő. Egyik hasonlít a másikhoz, mert egyik a másikból ered végtelenül. S a nemzetek sorsát sohase pusztán a véletlen intézi. A sors alakításába hatalmas tényező gyanánt szól bele a nemzet jelleme. És ezt nem a véletlen szüli, hanem évszázadok és évezredek története alakítja a földnek, melyen lakik, — a miveltségnek, melyet elsajátít s ellenségeinek, kiket leküzd, segítségével. S nekünk, ismervén fajunk jellemét, semmi okunk az aggódásra, elég okunk van a nyugodt önbizalomra. A népvándorlás kora itt e földön elmúlt örökre. Dúló népözön förgetege nem támadhat váratlanul, mely vérbe fojt és elsöpör nemzeteket, örökre legázol s eltemet országokat. Ismerünk minden veszélyt, mely fenyegethet, minden fegyvert, mely megóvhat bennünket. Ismerjük a kötelességet hazánk és fajunk iránt. Csak e kötelességnek rettentő elmulasztása hozhatna ránk siralmat és veszélyt. De ezt nem fogjuk elmulasztani. Hazánk egységes, a minő Mohács óta nem volt. Szabadságunk és önállóságunk van annyi, hogy annak segélyével azt, ami van, el nem veszítsük, s ami még belőle hiányzik, visszaszerezhessük. Van annyi szabadságunk és önállóságunk, a mennyivel bágyadt törvényhozás, beteges közszellem s rossz államférfiak alatt is bevárhatjuk, míg a törvényhozási bölcseség igazivá, a közszellem egészségessé, a kormányzat jóvá és nemzetivé válhatik. S hogy azzá váljék: ehhez csak komoly akarat kell, melyet meghoz az idő, az alkalom és a kénytelenség. A művelődés terén kell megállanunk férfias tevékenységgel. Fölvirágzásunknak ebben rejlik biztos föltétele. Kicsinyke kis sereg volt az, melylyel Árpád elfoglalta s hazává és állammá tette ezt a földet s a faj, mely saját nemzeti jellemét kölcsönző ez államnak, szám szerint mindig kisebb volt, mint honának egyéb ajkú lakosai. S megtartá honát és fentartá állami létét azért, mert amikor hősi vitézség volt az államok egyedüli biztonsága, akkor hősi vitézségben tűnt ki a vele versenyző fajok között. Ma nem ez az egyedüli fentartó erő. Hanem ezzel egyenrangú vagy ennél fontosabb a műveltség. És tudósaink és költőink és művészeink dolgoznak fáradatlanul. Ama nagy csatarendben, melybe az emberiség van felállítva az egyetemes miveltség kivívására, a magyar nemzet is egy tiszteletre méltó komoly állást foglal el,s a csatarendnek egy hézagát tölti be. Nem martalócz sereget, nem podgyászfedezetet, nem rendetlen csapatot, hanem rendes küzdő hadosztályt képezünk. Egyetemeink és tudós társulataink mivelik és fejlesztik a tudományt s magasabb tanintézeteink hatalmasan terjesztik azt. Maga a népnevelés oly fokon áll, hogy nincs okunk pirulni miatta egy nagy nemzettel szemben se. Községek és felekezetek, állam és családok nemes versenyben teljesítik kötelességüket. Az elmúlt év anyagilag nem volt kedvező s a ránk jövő év tán még kedvezőtlenebb leend. Gazdagok nem vagyunk s rossz kormányzók rossz kormányzata miatt hamarjában nem is leszünk. De a magyar faj bölcs mérséklettel tud alkalmazkodni a viszonyokhoz anélkül, hogy megalázkodnék, anélkül, hogy csorbát ejtene önérzetén. S ezért a társadalomnak nagy betegségei, a munkásosztály jövendőjének rettentő kérdései nálunk kevésbbé dúlnak, mint másutt. Sok nagy fajellensége van nemzetünknek köröskörül. De amiben ezek erősek , abban aránylag mi se vagyunk gyengék. S a mi politikai és társadalmi veszélyek őket fenyegetik , azok minket aránylag sokkal kevésbbé fenyegetnek. S élni és küzdeni, szabaddá és függetlenné tenni s az embernek boldogságot, a hazának nagyságot, a nemzetnek dicsőséget szerezni mi is elszántan törekszünk. S a gondviselés segélyével lesz áldás e törekvésen. BLS5 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ- UTCZA I. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK.SAK BÉRHENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DU : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: ■^k egész évre 20 frt | Egy negyedévre 5 frt ti évre .. 10 frt | Egy bóra 1 frt 80 kr. Béniidre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. H^Bczia-, Olasz-, Orosz- ,Török-,Görög-, SpanyolfHj^Bgoltba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, H^Bnint amaz országokba, melyek a posta* ■íödéshez tartoznak, negyedévre S frt 20 kr, ■ B_y a*ám a krajonár. : f P * JWZA .1.8» *#^ILTTERBE I /KSZ A KIADOUIVATAItfltéseSmf voBz a külföldön: fl ?ynö c&%ünk: Stern Morits hirv 'iája,?ív ^ollzeile Nr. 22. yi? . Stuberbastei Nr. 2. | I. Seerstätte Nr. 2. _ 1 Vogk\ 1. Wallfischgaese 10* 1 Társ' Wollzeile Nr. 1®« 1 Hiem ^jasse Nr. 12. Wouv«ile Nr. 14. /ollzele Nr. 25. bTuwtjuilvu.TM », ix...-L. éa Társa. . Parisban: R. Moss®, 40, r. Notr^Damew»*«®* Agen^iBavaa (place de b i^oursei. megnevezett egyénieket. Nem lehet azonban egynémely specziál s viszonyainkat igen szép szinben feltüntető dogot emlitetlenül hagyni. Talán alig vart város, hol a tanácsnoki állás merő tisztelebeli hivatal, vagyis ingyen szolgálat legyen: hivatása a hivatottaknak, a melyre nemes versengéssel vállalkoznak városunk Cicerói és Giocinatusai. Másik büszkeségünk pedig az, hogy az előkelő intelligenczia, s az ős nemzeti isméii és jelieket annyira magán viselő polgárok t ziiiv"'lávából alakult képvielőtestület ülései valóban mind szépek 'szoktakt lenni, nemcsak törvényhatóságok, de palamenteknek is díszére válnék az a méltóságteljes hangulat, mely a választóközgyűlésen is uralkodott. gyűlt berekesztésem a tiszttisztviselők feleskettetése után tárasebéd következett, Földváry alispánnak a királyra, mondott pohárköszöntőjét követő viharos éljenzés csillapodása után Vári Szabó polgármester az alispánra, Kolozsváry K. István, a függetlenségi párt megteremtője és vezére, polgármesterre, Farkas Sándor a megválaszlt tisztviselőkre, Turóczy a buzgó tanácsnok Farkas Imrére, ez a jelenvoltakra ülité poharát. Gaál Lajos szellemes koasztjai után Tóth János a független Rátartását emelte ki beszédében,* majd ránk.Szabgi István Zseny Józsefet, mint megyei aljegyzőt«^1*13» Zseny toosztjában az önkormányzatot védte a kir.^Kresl rend zenei szemben, Babó főjegyző pedig a város rendezett tanácsosa való alakulásának előnyeit fejtegette. A vigalom éjfélig tartott. ^ A milliók zászlóaljai. A milliók zászlóaljai, — ahogy magát a munkások nemzetközi szövetkezete nevezi — szervezkednek, közelednek. Ma még nincsenek a kapuk előtt, de lépéseik robaja messze hallik, számuk valóban millió, s ellenség gyanánt jönnek a czivilizáczió és félczivilizáczió országaira. Csak a most elmúló esztendő is mennyire erős állásokban hagyja őket vissza! Egyetlen év leforgása alatt mily önérzettel s biztos tudattal haladtak kitűzött czéljok felé mindenütt. Mi magunk alig hallottunk felőlük azelőtt valamint, legföljebb a kuíturp újságokban olvastuk mozgolódásaik hírét. A mű ̋ködésök körébe vonták Magyarországot szemtanúi voltunk az anarchisták és szocraisták sokszoros elfogatásának, egy egész törvé yszéki tárgyalásnál lehettünk jelen, mely ellenükben lefolyt. A szomszéd Ausztriában erőszakos tényekben, a rendőrség ellen elkövetett merényletekben adtak magukról életjelt. Láttuk a játszó tigris körmeit, mely első áldozatát csak játékból tépi szét. Odaát Németországon erőteljesebb s erőszakosabb volt a mozgalom. Dolgoztak a törvény korlátoin belől és kivül. A birodalmi gyűlésen számban és értelemben megerősödve jelentek meg híveik, daczára azon elnyomatási rendszabályoknak, melyek ellenök esztendők óta foganatba vétetnek. S midőn a nagy nemzeti egység egy oly impozáns ünnepélyt ült a szabadságszobor leleplezésénél, minőhöz hasonlít, hiába kísérlettek volna meg létre hozni két ezer esztendő óta, s a nemzeti önérzet hatalmasabban dobogott mint Arminius óta valaha, ugyanakkor ott voltak az anarchisták vezetői is, kezökben kanócz, hogy légberöpitsék ezt az egész dicsőséget, annak minden jelenlevő részeseit. Most ott várják a lipcsei siralomházban, hogy a guillotine bárdja fejük fölött megvillanjon, de nem úgy várják azt, mint gonosztevők, vétkeik megérdemlett büntetése gyanánt, hanem mint mártírok, akik készek vérükkel pecsételni meg elveiket, akik az elkövetett tettből nem szánnak semmit, csak azt, hogy nem sikerült s a kik oda mérik magokat a kereszténység első apostolaihoz. A terjedő nyomorban pedig készséges szolgára találnak mindenütt. Az elveiknek legbuzgot* terjesztője, tanaiknak legmegczáfolhatatlanabb prédikátora. Csak a politikusok nem gondolnak velük. Azok a férfiak, kik mesterségszerűleg foglalkoznak a népek kormányzásával, s kitűnő tökéllyel értenek a nyomornak nagyobbá tételéhez, vakok és süketek minden kívánság és követelés iránt, mely a munkások részéről hangzik feléjük. Kivéve az egy Bismarck herczeget, ki ezen a téren is annyival nagyobb kortársainál, nincs Európában politikus, a ki számot adna magának a munkások mozgalmai felől s azt hiszik mind, hogy néhány elfogatással meg lehet ezt a népeket megrázkódtató kérdést oldani. De hát kisebb lesz a nyomor akkor, ha megtiltják neki, hogy panaszkodjék, s ha megakadályozzák, hogy erőszakhoz nyúljon? Menjetek le államférfiak a franczia és angol kőszénbányákba, látogassátok meg az olasz selyemgyárakat, keressétek fel a német humorokat, s tanulmányozzátok, miként él ottan a munkás nép! És lássatok az ő szemeivel, Ítéljetek az ő értelmével! Családok vannak ott elfoglalva, napestig nehéz, testelő munkával, az apa, az anya és mind a gyermekek, s összes keresményük nem megy többre, mint hogy megkeressék azt a puszta fekete kenyeret, melyet elfogyasztanak még aznap, s melyet megédesíteni nem jut számukra még ünnepnapokon sem pihenés. A boldogulhatás, a jobb jövőnek reménye számukra nem létezik. Megtakarítanak még soukban, krajczárokban sem lehet, sorsuk csak rosszabbra fordulhat, ha elvesztik a munkát, jobbra soha. A római rabszolga számára megvolt a felszabadulhatás lehetősége, a modern világ munkása nem szabadulhat fel a nyomor rabszolgasága alól, csak csoda állt soha a maga erejéből. És még a római rabszoéra is csinált lázongásokat. S az is elnyomott, nyomortól elcsigázott munkás nép.Ott a gépek zakatolása között, s a bányák feneinek homályában is gondolkodik. A jelszavak hatottak hozzá, alkalmazza azokat a maga viszonyaira. Hallja az egyenlőség, a szabadság és tesvingég nagy elveit s látja, hogy testvére, a gyártulajdonos, fényben úszik, míg ő nyomorog, az él,ez, ő dolgozik, az halomra gyűjti a vagyont, mialatt ő elkölti ma, a mit ma keresett s a mellett éhesen fekszik le este hideg s kemény nyoszolyájára. Különös gondolatai támadhatnak a ma nyoszolyán a testvériség felől! A társadalom jótékony kezét pedig nem látja sehol. Az adót meg kell fizetnie; munkabíró fiát, kiben támaszt remélt öregsége napjaira, oda kell adni katonának; büntetését ki kell állania, ha valahol túlcsapott a törvény korlátain: ez az, amiről ő tudja, hogy létezik társadalmi rend. De nem érzi soha, hogy az valamiben segítené, nem látja, hogy pártját fogná valaki munkaadójával szemben, nem talál oltalmat senkinél elnyomatása ellen — mert hát egyenlőek vagyunk valamennyien, s az erősebbnek szabad elnyomnia a gyöngébbiket. Ezekben a lelkekben nem verhet gyökeret a társadalmi rend utáni sóvárgás, vagy csak szükségérzete is annak. Ellenségei neki viszonyaik és gondolkodási módjuk szerint. S a társadalomban ma már milliókra megy azok száma, akik kötelékeiben élnek és halálos ellenségei. Panaszuk, követelésük egyre hallhatóbb, csak a politikusok nem törődnek vele. Az emberiség sorsát pedig néhány századra ők fogják eldönteni. Az az állami trfiu, ki ezt a kérdést megtudná okosan oldani, hálára kötelezné le az egész emberiséget, az egész kultúrát, az egész czivilizácziót. VIDÉK: * A halasi városi tisztujításról, melyről már megemlékeztünk, pótlólag a következőket írják lapunknak: Városunkban decz. 28-án ment végbe a tisztujítás, melyre Földváry Mihály alispán Zseny József aljegyző kíséretében jött le, és személyesen elnökölt a képv. testületi közgyűlésen. Az ezt megelőző tisztujítások alkalmával a politikai pártok — a kormánypárti és a függetlenségi — küzdöttek egymás ellen, s ez utóbbi nagy többséggel választotta be párthíveit. A mostani választásra azonban kimondotta a függetlenségi párt, hogy a politikai hitvallásra való tekintet nélkül fogja tisztviselőkül választani az arra való egyéneket, indokolván e határozatát azzal, hogy — a miután az ország függetlenitésére vonatkozó eszmék és törekvések mély gyökeret vertek a választópolgárok politikai nézetében s igy esetleg a más politikai párthoz tartozó egyének beválasztása a függetlenségi párt összetartozóságát a képviselőválasztás bekövetkeztével legkvésbbé sem koczkáztaja, elvére létesitessék az a normális állapot a jó közigazgatás érdekében, melynek keresztülvitelét a kormánypárt türelmetlensége mindez ideig lehetetlenné tette, hogy t. i. a városi tisztviselők inkább az egyéni tulajdonságok mérlegeié, mint a pártállás szerint választandók meg. — S valóban e hangulat uralkodott, s mind a két politikai párt a város közérdekeit tartotta szem előtt akkor, amikor az urnához lépett, megválasztván tisztviselőkut a lapokban már Szilveszter reggelén. Irta: Eötvös Károly. Ötszörös erővel jött ránk a büszke ellenség. Elfoglalta már Sopront, Győrt, Tatát, Pápát, Veszprémet s a Vértesnek és Bakonynak szakadékos völgyén keresztül közelgetett a főváros felé. A moóri halmokon megállott előtte Perczel Mór, a vakmerő, a rettenthetően honvédtábornok. Volt neki ötezer embere és tizenkét ágyúja s jött ellene huszonkétezer ember és hatvan ágyú. S az ő serege fázott és napok óta hátrált s ellenfele gyetző volt és büszke. Neki volt hat század lovasságé s ellenfelének harmadfél ezrede. A Csatát elveszté, el kellett vesztenie. Ezer honvéd maradt holtan és sebesülten a sziklává fagyott havon. v Oly nagy volt az ellenfél túlereje, hogy elfoghatta volna az egész honvédtábort a visszavonulásnál. * * * Mikor a visszavonulás megkezdődött: az utóseregnél egy csapatban állott Moórtól észak felé pár század huszár. Fiatal főhadnagy volt a parancsnoka. A főhadnagynak Kun Béla volt neve. Tizennyolcz éves volt. Egész gyermek, még bajusza se pelyhedzett. Fia a veszprémi alispánnak. A csata előtti éjszakán Moórott egy Schmidt nevű svábnál volt elszállásolva. Az öreg sváb asszony egész este fejét czirógatta, meleg étellel etette-itatta, édes fiának nevezte s tízszer kicsordultak kényei, s midőn arra gondolt, hogy ez a gyermek már katona, s hogy még csatába is kell neki menni, ahol I baj érheti. A szegény sváb jobbágyasszony el nem gondolhatta, hogy oly nagy ur, mint egy alispán, I I hogy nézhette el gyönge fiának katonává tettét. — így parancsolta az ország. Mondá a főhadnagy II a sváb asszonynak. — Oh édes istenem, már hogy parancsolhatna az I I ország egy alispánnak! Egész éjjel nem aludt a sváb asszony. Csak ott I virrasztott a gyermek fejénél és sirva fakadt, ha el is gondola, hogy tud ez oly nyugodtan aludni. Reggel csatára készültek. A sváb asszony sehogyse akarta ereszteni a gyermeket. Kérte, biztatta, hogy maradjon nála, elrejti a szénás pajtába a csata elől s másnap elviszi haza I I Veszprémbe édes anyjához. A gyermek nevetett e nagy jóindulaton. Hanem azért, mielőtt lovára ült volna, megcsókolta az öreg sváb asszonyt. — Estére visszajövök, szólt s kiugratott legényeihez. * * * Ez a főhadnagy volt a csata után ama pár száz huszárnak parancsnoka. Fölebbvalói már akkor ittott elhullottak. Legényeivel félre állott az útból egy kissé emelkedett helyre, hogy a honvéd menekülhessen a város felé. Az ellenfél nagy gyorsasággal fejte ki lovasságát az üldözésre. A gyermek sasszemekkel nézte a naptól és hótól csillogó levegőn át az ellenség mozdulatait. S észrevette, amint egy egész ezred vasas fejlődött ki széles hadsorra üldözni, bekeríteni és elfogni a menekülő honvédsereget. — Fiaim, szólt huszárjaihoz, ezt a vasas ezredet nekünk fel kell tartóztatnunk. Az ezred állott kétezer jó katonából s a huszárok lehettek tán kétszázan. Egy vén huszár megcsóválta fejét. — Főhadnagy uram, mi ezzel a sereggel meg nem ütközhetünk. E pillanatban jött oda a vezér futárja azzal a rendelettel, hogy a huszárok utolsó emberig fedezzék a visszavonulást s állják meg a tért, különben elvész minden. A gyermek legényei előtt megállott s kardjával a közelgő ellenségre mutatott. — Hallottátok fiaim a parancsolatot, itt most meg kell halnunk. Előre ! A huszárok nem mozdultak. Bolondság volna az. Már zúgott feléjük az ellenséges lovasság tömegének rettentő robogása. A gyermek elhalványodott. Pisztolyát kiránta, belelőtt a huszárok sorába s azután elhajttá kezéből. S harsány hangon rivallta hozzájuk: — No hát én majd megmutatom, hogy kell meghalni. Baljával összeránta a kantárszárat és sarkantyúit belevágva a ló oldalába, villogó karddal, mint a vihar rohant neki az ellenségnek. Kiválasztó az ezredparancsnokot. Gróf Schaaffgotsche volt az, vitéz katona, termetre óriás, oldalán és háta mögött a győzedelmes ezred. S szemben vele egyetlen huszár s az is gyermek. Az összecsapás egy szempillantásig tartott. A gyermek kardja ketté hassta az óriás ezredparancsnoknak sisakját és koponyáját. Holtan esett le lováról. A huszárok megmerevedve nézték e jelenetet a távolból. De most a düh, a szégyen, a hősi kötelesség föltámadt bennük s vadállat bőszült haragjával ordítva rohantak neki a vasas ezrednek. Hogy megmentsék a gyermeket, az ő főhadnagyukat. Késő volt. A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá. S keresztül robogott rajta az egész ezred. A huszárok közül elesett százharmincznégy. Csak hatvankettő menekült meg,valamennyi sebbel. S midőn a csatának vége lett, gróf Schaaffgotsche holttestéhez oda ment egy hü szolgája és sirva fakadva hóit ura fölött, midőn e mellett meglátta a gyermelét, kiránta pisztolyát s a gyermek mellébe lőtt. — Ez a kutya ölte meg, szólt, az én uramat. A gyermek nem hallotta e szót s nem érezte a lövést. Piros vére rózsákat festett a fehér hóra. * * * Schmidt a vén sváb és felesége kiálltak az utczaajtóba s ott lesték-várták, mikor jön már a fiatal huszár, az ő vendégjük. Előttük menekült el az egész tábor, gyalogok, tüzérek, lovasok, az egész táborkar, maga a vezér is. Az ő vendégjük nem jött. A sváb asszony sírva kérdezett meg minden futó honvédet, hova lett a veszprémi alispán fia. Nem felelt neki egy se. Utóbb menekültek a huszárok is. Egy, kettő egymás után, véresen, foszlott ruhával, szakadozottan. A sváb asszony ezeknél is a gyermek után rimánkodott. Egy huszár meghallotta s kardjával a város vége felé mutatott a csatatérre. A sváb asszony sietve indult meg, hogy fölkeresse a gyermeket. Alig ért a város közepére, már a vasas ezred jött rá szemközt tömegben, győzve, trombitahang rivallgása mellett. Csak megállt a sváb asszony, mint a sóbálvány. Ezek közt nem lesz már az ő vendége. Hazatántorgott. Nyugtát nem találta. Egyszer sírt, másszor imádkozott. Hogy az a gyermek meghalt volna, el nem hitte. Bizonyosan elbújt, valahol a hóban rejtőzik, bizonyosan meghűl, megbetegszik, fel kell azt keresni. Mikor bealkonyodott, a két öreg kiment város végére s elment a csatatérre. Megnéztek minden holtat, a gyermeket nem találták. A csikorgó hidegben mentek tovább, lámpát is gyújtva, pedig a hó is, a hold is világított, a csillagok is fénylettek. Végre két holtat találtak egymás mellett. Az asszony rögtön megismerte, hogy az ő vendégje az egyik. De még akkor se hitte, hogy meghalt. Férjét rögtön visszaküldte emberekért és ágybéliért. Ő maga addig melengette, ápolgatta, siratgatta. Haza vitték s levetkőztették a meleg szobában. Irtóztató volt arra ránézni. Az a gyönge termet hogy össze volt zúzva, az a gyermekarcz hogy össze volt vágva! De a meleg szobában vérezni kezdettek a sebek. Orvost hívtak rögtön s az bekötözte a sebeket. Kint az irtózatos hidegben elfagytak a sebek ajkai. Ezért nem vérzett el a gyermek. A sváb asszony kezén magához jött s szemeit felnyitotta épen Szilveszter reggelén. * « Tavaszra felgyógyult. Kardot többé kezébe fogni nem tudott, de azért végig harczolta a függetlenség harczát. Tizenöt esztendő múlva jöhetett haza Olaszországból s első útja volt a vén svábot és feleségét fölkeresni. Azok már akkor rég porladoztak fönt a dombon, a temetőben. Még sírjukat se találta meg. , KÜLFÖLD.. M. — decz. 31. V Szocialisták és anarchisták harcsa.. Közetük már nagyjában a párisi munkások legutóbbi gyűlésén lefolyt zavargásokat. Párisi lapok részletesebb tudósításai nyomán adjuk a következőket. A decz. 29-re a Levis-terembe hirdetett munkásgyülésen a szoczialisták iparkodtak maguknak biztosítani az elnöklést. Már jó eleve megtettek minden intézkedést, hogy az anarchisták esetleges támadása ne találja őket készületlenül. Ez utóbbiak már napokkal azelőtt Terre et Liberté czimű pártközlönyükben fennen hangoztatták , hogy nem ijednek meg semmiféle rendszabálytól. A szocialista pártárnyalatok hívei már délben tömör csoportokban foglaltak helyet a filvisterem közelében levő kávéházban. Egy óra tájban bebocsátották őket a terembe, hol piros jegyeket osztottak ki közöttük, melyeket gomblyukaikba tűztek. ’ ‘' Képzelhetni az anarchisták meglepetését, mikor megérkezve, azt kellett észlelniük, hogy az ellenpártiak idejekoráig kizsákmányolták a helyzetet és minden sztratégiai pontot lefoglaltak. A belépők kijátszatásuk érzetében valóságos vészkiáltásra fakadtak. A szoczialisták pedig, eközben, megszállva tartják a karzatokat, míg a szónoki emelvény körül szálas ficzkókból álló hármas sorfal vet gátat mindennemű előnyomulásnak. Endes, a szoczialisták vezére kárörvendve pillant végig a megszeppent anarchistákon. A teremben egyre növekedett a zaj. Anarchista lapelárusítók kínálgatták újságaikat, ezt kiáltozva: ’írNe válasszatok meg tudós embert, ügyvédet vagy hirlapirót elnöknek !» Ez czélzás volt Endes polgárra, ki a gyógyszerészetet űzi és Vaillant városi tanácsosra, kit azüjság[elarushók egyike azzal vádol, hogy vierzem: műhelyében 300 munkást zsákmányol ki. Az anarchista csoport kémszemlét tart a teremben és kilesni igyekszik az ellenfél gyöngéjét. Végre a jobboldalon megtörténik az első összezörrenés. Botok emelkednek a levegőbe, kalapok repülnek föl és az ellenfelek dühösen egymásnak rontanak, kölcsönös fojtogatást kísérelve meg. A szocialisták helyt állnak és széttördelik az anarchisták pálczáit. Éljen a kommün! kiáltások zúgnak végig a termen. Végre egy szoczialista megnyitja az ülést, kérve, hogy elnököt választanak. Daniele Fouquet 1 Ez a két jelölt, akiket a pártok ajánlanak. Daniel ; zoczudisU, Fouquet anarchista. A felek túl harsogni igyekeznek egymást jelölteikkel. Az anarchisták jelöltjüket vállaikra emelik. A gyülekezet elébe helyezi Dánielt, ki a szónoki emelvényen foglal helyet. Az anarchisták azonban nem ismerik el magukat legyőzőiteknek és egyre kiabálják Fouquet nevet, aztán a terem ellenkező oldalán sebtileg új emelvényt tákolnak össze. Az ülés meg van nyitva! kiáltja az anarchista Fouquet, miközben Dániel egy rengeteg csengetyüvel küzkudik eredménytelenül. A terem minden részéből tódulnak a szónokok a két elnöki szék felé. Az anarchisták, őrületes zajt csapnak, átkozódnak, énekelnek és tombolnak. Egyszere az anarchisták által elfoglalt karzaton recsegés, ropogás hallatszik. A forradalom emberei rávetik magukat a bútorokra és tördelik ki a szék- és asztallábakat, hogy ily módon fegyverre tegyenek szert. Pár percz múlva csakúgy zuhognak az ütlegek a szoczialisták hátára, a csillárok tejüveg-gömbjei csörömpölve hullanak alá. A jelenlevők egyike pisztolyt süt el, egyikük kést ragad. A gyülevész csődületben vértől elbontott arczok mutatkoznak; egy megkéselt anarchistát kivisznek a teremből és a szomszédos gyógyszertárban bekötözik sebeit. Az anarchisták ordítozva új szavazást követelnek. Pouchet polgár elkiáltja magát: Válasszunk mindketten el okokét. A zagyva elem e szóra lecsendesül és mindkét párt elfogadja az indítványt. Az anarchisták előírni jelöltjüket, a szoczialisták Michelt kiáltják ki elnökükül. SEM ISMEREM A MÚLT TÖRTÉNETÉT. REGÉNY. 1 Irta BENICZKYNÉ B.LENKE. ELSŐ FEJEZET. I. Meredek ut vezetett fel a Párámon nevezetű romokhoz, melyen a jobbról balról sűrűn szegélyezett mogyoróbokrok között két gyalogló férfi haladt fölfelé a hegyre, halkan beszélgetve egymással, koránkint megállva, az erdő szárnyasainak énekére figyelve, vagy gondolataikba mélyedve, azután mentek ismét tovább. Társalgásuk, mint a rezük kifejezése mutató, komoly volt. Mindketten az élet delében látszottak lenni, bár jobban vizsgálva őket, az egyiket inkább a bu, gond, fájdalmas évek tehették korosabb külsejüvé, míg a másik, közel volt az ötvenhez, ha még meg nem haladta azt. — Helyedben s kedélyállapotodban még mindig nem tértem volna vissza, mondátársának az idősebb. Miért kínozod magad az ittlevő emlékekkel ? Idegen légkörben, ismeretlen vidéken könnyebb felednünk. — Feledésről szó sem lehet, viszonzá tiltakozva a másik. Nem is akarok feledni. Az, ki miattam kergettetett a halálba, megérdemli, hogy soha se feledjem, s én nem becsülném magamat, ha arra képes volnék. — Ha nem évek előtt történt dolgokról volna szó, azon közönséges biztatással felelnék: mindent meggyógyít és kiengesztel az idő, így nem merem e vigasztalást alkalmazni s erős hitem, hogy csak egy van ami meggyógyítana — egy uj szeretem. — Ne bezéljünk erről. Ez lehetetlen. Még mindig nem értheted érzelmeimet, ha így ítélsz. Éltem be van fejezve, jövő rám nézve nem létezik. Napjaim^' tengődésben töltöm e nyolcz év alatt. Ittlétem’ ki érzem, hogy nem állom ki sokáig, újra tovább rgyek. — Szegény anyád! / Kárpótlást lelő Gézában. Engem örökre*'6' szitett. í . ‘ — Tudod-e, hogy Géza Szászhalmy IV-knak: udvarol. ' . A komoly arczu ifjú hirtelen megálltae^dob' benve hallgatott. . *' _ — A leány úgy látszik, nem idege’ TM1 a folytatá Zarándy Lajos. Bár még a "Gai“utatott többet, mint barátságot iránta/»? , — És anyám ? Beleegyeznék ő, V 1 leanya menye legyen ? „ . , — Úgy látszik, mert nem csallja 1161,11 e,enzi Géza udvarlását, sőt Gizellának^, barátnő,a Margit. A két leány majd itt, / Szászhalmon találkozik. ílöFkodfm’hal dt Szécsy György némán,? beszélő mellett, ki félold^p^ ** * *^a a arczát. befogadja Gézát? Neki , gyűlölni kell engem sfc ^0%ész|sdád °“az Ő leányában élÁfeg Boldogtalan házassáfe^^^^^mm' d-NA^ndi élénkeT^y. Teteti magát. Lehetetlen0gye,feleejthette TMla Rheát,