Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-01 / 1. szám

^ H#. JÓ­ óO­• 1885. Boldog uj esztendőt! ■Tj év előtt állunk. A jövendő az, melynek ■ B megyünk. Szemünk nem lát előre s a ^Fa szem nem lát­­ott sötétségnek kell lpni. A mit most még nem tudunk, a mi R­ost még titok előttünk, a mit ezentúl fogunk­­ megérni és átélni, a mit csak a próféták, a­­ jósok, az isteni lelkek sejtenek csupán, az a jövendő s annak sötétsége. A bizonytalannak tudatában van egy ál­­dott jó szokása a mivelt társadalomnak s ab­ban azoknak, kik jó emberek. Fölkeresik egy­mást rokonok, jó barátok, közös sorsnak ré­szesei, egyenlő meggyőződésnek hívei, egy hazának hű fiai s erőt, egészséget, boldog uj kévét kívánnak egymásnak. Sok hazug szót ejt ■E embernek ajka, de az uj év jó kívánsága ■ minden megszokottsága mellett is mindig ^Kzinte. A legridegebb szívnek, a legrosszabb éleknek is van egy pillanata, a mikor oly trezia, mint a­hogy kijött a teremtő kezéből. A­ pillanat az, midőn egy darab múlt bezárul mögötte s egy darab jövő megnyílik előtte. E pillanat szüli az uj év jó kivánatát, melyet nyugodt lélekkel elfogadhatunk s őszintén vi­szonozhatunk. S bár titkai rejtvék a napoknak, melyek ránk bekövetkeznek: mindamellett a gondol­kodó behat ama titkokba is, mint a villám­­fény a téli köd szürke tömegébe. Két ismert dologból rá lehet jönni a harmadikra, mely ismeretlen. A múltat és jelent ismerjük jól s a mint a múlt szülője a jelennek , úgy ennek szülöttje a jövendő. Egyik hasonlít a másik­hoz, mert egyik a másikból ered végtelenül. S a nemzetek sorsát sohase pusztán a vé­letlen intézi. A sors alakításába hatalmas té­nyező gyanánt szól bele a nemzet jelleme. És ezt nem a véletlen szüli, hanem évszáza­dok és évezredek története alakítja a földnek, melyen lakik, — a miveltségnek, melyet el­sajátít s ellenségeinek, kiket leküzd, segítsé­gével. S nekünk, ismervén fajunk jellemét, semmi okunk az aggódásra, elég okunk van a nyugodt önbizalomra. A népvándorlás kora itt e földön elmúlt örökre. Dúló népözön förgetege nem támad­hat váratlanul, mely vérbe fojt és elsöpör nemzeteket, örökre legázol s eltemet országo­kat. Ismerünk minden veszélyt, mely fenye­gethet, minden fegyvert, mely megóvhat ben­nünket. Ismerjük a kötelességet hazánk és fajunk iránt. Csak e kötelességnek rettentő elmulasztása hozhatna ránk siralmat és ve­szélyt. De ezt nem fogjuk elmulasztani. Hazánk egységes, a minő Mohács óta nem volt. Szabadságunk és önállóságunk van annyi, hogy annak segélyével azt, a­mi van, el ne­m veszítsük, s a­mi még belőle hiányzik, vissza­­­szerezhessük. Van annyi szabadságunk és önállóságunk, a mennyivel bágyadt törvény­­hozás, beteges közszellem s rossz államférfiak alatt is bevárhatjuk, míg a törvényhozási bölcseség igazivá, a közszellem egészségessé, a kormányzat jóvá és nemzetivé válhatik. S hogy azzá váljék: ehhez csak komoly akarat kell, melyet meghoz az idő, az alkalom és a kénytelenség. A művelődés terén kell megállanunk férfias tevékenységgel. Fölvirágzásunknak ebben rej­lik biztos föltétele. Kicsinyke kis sereg volt az, melylyel Árpád elfoglalta s hazává és állammá tette ezt a föl­det s a faj, mely saját nemzeti jellemét köl­csönző ez államnak, szám szerint mindig kisebb volt, mint honának egyéb ajkú lako­sai. S megtartá honát és fentartá állami létét azért, mert a­mikor hősi vitézség volt az államok egyedüli biztonsága, akkor hősi vi­tézségben tűnt ki a vele versenyző fajok között. Ma nem ez az egyedüli fentartó erő. Ha­nem ezzel egyenrangú vagy ennél fontosabb a műveltség. És tudósaink és költőink és művészeink dolgoznak fáradatlanul. Ama nagy csatarend­ben, melybe az emberiség van felállítva az egyetemes miveltség kivívására, a magyar nemzet is egy tiszteletre méltó komoly állást foglal el,s a csatarendnek egy hézagát tölti be. Nem martalócz sereget, nem podgyász­­fedezetet, nem rendetlen csapatot, hanem rendes küzdő hadosztályt képezünk. Egyetemeink és tudós társulataink mivelik és fejlesztik a tudományt s magasabb tanin­tézeteink hatalmasan terjesztik azt. Maga a népnevelés oly fokon áll, hogy nincs okunk pirulni miatta egy nagy nemzettel szemben se. Községek és felekezetek, állam és családok nemes versenyben teljesítik kötelességüket. Az elmúlt év anyagilag nem volt kedvező s a ránk jövő év tán még kedvezőtlenebb le­­end. Gazdagok nem vagyunk s rossz kor­mányzók rossz kormányzata miatt hamarjá­ban nem is leszünk. De a magyar faj bölcs mérséklettel tud alkalmazkodni a viszonyok­hoz a­nélkül, hogy megalázkodnék, a­nélkül, hogy csorbát ejtene önérzetén. S ezért a tár­sadalomnak nagy betegségei, a munkás­osz­tály jövendőjének rettentő kérdései nálunk kevésbbé dúlnak, mint másutt. Sok nagy fajellensége van nemzetünknek köröskörül. De a­miben ezek erősek , abban aránylag mi se vagyunk gyengék. S a mi po­litikai és társadalmi veszélyek őket fenyege­tik , azok minket aránylag sokkal kevésbbé fenyegetnek. S élni és küzdeni, szabaddá és függetlenné tenni s az embernek boldogságot, a hazának nagyságot, a nemzetnek dicsőséget szerezni mi is elszántan törekszünk. S a gondviselés segélyével lesz áldás e tö­rekvésen. BLS5 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV. HÍMZŐ- UTCZA I. SZ. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK.­­SAK BÉRHENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DU : Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: ■^k egész évre 20 frt | Egy negyedévre 5 frt ti évre .. 10 frt | Egy bóra 1 frt 80 kr. Béniidre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. H^Bczia-, Olasz-, Orosz- ,Török-,­Görög-, Spanyol­­fHj^Bgoltba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, H^Bnint amaz országokba, melyek a posta* ■íödéshez tartoznak, negyedévre S frt 20 kr, ■ B_y a*ám a krajonár. : f P * JWZA .1.8» *#^ILTTERBE I /KSZ A KIADOUIVATAItfl­téseSmf voBz a külföldön: fl ?ynö­ c&%ünk: Stern Morits hirv 'iája,?ív ^ollzeile Nr. 22. yi? . Stuberbastei Nr. 2. | I. Se­erstätte Nr. 2. _ 1 Vogk\ 1. Wallfischgaese 10* 1 Társ' Wollzeile Nr. 1®« 1 Hiem ^jasse Nr. 12. Wouv«ile Nr. 14. /ollzele Nr. 25. bTuwtjuilvu.TM », ix...-L. éa Társa. . Parisban: R. Moss®, 40, r. Notr^Damew»*«®* Agen^iBavaa (place de b i^oursei. megnevezett egyénieket. Nem lehet­­ azonban egynémely specziál s viszonyainkat igen szép szinben­ feltüntető do­­­got emlitetlenül hagyni. Talán alig vart város, hol a tanácsnoki állás merő tisztele­beli­­ hivatal, vagyis ingyen szolgálat legyen: hivatása a hivatottaknak, a melyre ne­mes versengéssel vállalkoznak városunk Cicerói és Gio­­cinatusai. Másik büszkeségünk pedi­g az, hogy az előkelő intelligenczia, s az ős nemzeti ism­éii és jelieket an­­­nyira magán viselő polgárok t ziiiv"'­­­lávából alakult kép­­vi­előtestület ülései valóban min­d szépek 'szoktakt lenni, nemcsak törvényhatóságok, de palamenteknek is díszére válnék az a méltóságteljes hangulat, mely a­ választó­­közgyűlésen is uralkodott.­­ gyűlt berekesztésem a tiszttisztviselők feleskettetése után tár­asebéd követke­zett, Földváry alispánnak a királyra­, mondott pohárkö­­szöntőjét követő viharos éljenzés csillapodása után Vári Szabó polgármester az alispánra, Kolozsváry K. István, a függetlenségi párt megteremtője és vezére,­­ polgár­­­mesterre, Farkas Sándor a megválaszlt tisztviselőkre, Turóczy a buzgó tanácsnok Farkas Imrére, ez a jelenvoltakra ülité poharát. Gaál­­­ Lajos­ szellemes koasztjai után Tóth János a fü­ggetle­n Rátartását emelte ki beszédében,* majd ránk.Sz­abgi István Zseny Józsefet, mint megyei aljegyzőt«^1*13» Zse­ny toosztjában az önkormányzatot védte a kir.^Kresl rend­ zenei szemben, Babó főjegyző pedig a város ren­­dezett tanácsosa való alakulásának előnyeit fejtegette. A vigalom éjfélig tartott. ^ A milliók zászlóaljai. A milliók zászlóaljai, — a­hogy magát a munkások nemzetközi szövetkezete nevezi — szervezkednek, közelednek. Ma még nincsenek a kapuk előtt, de lépé­seik robaja messze hallik, számuk valóban millió, s ellenség gyanánt jönnek a czivilizá­­czió és félczivilizáczió országaira. Csak a most elmúló esztendő is mennyire erős állásokban hagyja őket vissza! Egyetlen év leforgása alatt mily önérzettel s biztos tudattal haladtak kitűzött czéljok felé mindenütt. Mi magunk alig hallottunk felőlük azelőtt valamint, legföljebb a kuíturp újságokban olvastuk mozgolódásaik hírét. A mű ̋­ködésök körébe vonták Magyarországot szem­tanúi voltunk az anarchisták és szoc­raisták sokszoros elfogatásának, egy egész törvé­ y­­széki tárgyalásnál lehettünk jelen, mely el­lenükben lefolyt. A szomszéd Ausztriában erőszakos tények­ben, a rendőrség ellen elkövetett merényle­tekben adtak magukról élet­jelt. Láttuk a játszó tigris körmeit, mely első áldozatát csak játék­ból tépi szét. Odaát Németországon erőtelje­sebb s erőszakosabb volt a mozgalom. Dol­goztak a törvény korlátoin belől és kivül. A birodalmi gyűlésen számban és értelemben megerősödve jelentek meg híveik, daczára azon elnyomatási rendszabályoknak, melyek ellenök esztendők óta foganatba vétetnek. S midőn a nagy nemzeti egység egy oly impo­záns ünnepélyt ült a szabadságszobor lelep­lezésénél, minőhöz hasonlít, hiába kísérlettek volna meg létre hozni két ezer esztendő óta, s a nemzeti önérzet hatalmasabban dobogott mint Arminius óta valaha, ugyanakkor ott voltak az anarchisták vezetői is, kezökben kanócz, hogy légberöpitsék ezt az egész dicső­séget, annak minden jelenlevő részeseit. Most ott várják a lipcsei siralomházban, hogy a guillotine bárdja fejük fölött megvillanjon, de nem úgy várják azt, mint gonosztevők, vétkeik megérdemlett büntetése gyanánt, hanem mint mártírok, a­kik készek vérükkel pecsételni meg elveiket, a­kik az elkövetett tettből nem szánnak semmit, csak azt, hogy nem sikerült s a kik oda mérik magokat a kereszténység első apostolaihoz. A terjedő nyomorban pedig készséges szol­gára találnak mindenütt. Az elveiknek legbuzgot­­* terjesztője, ta­naiknak legmegczáfolhatatlanabb prédikátora. Csak a politikusok nem gondolnak velük. Azok a férfiak, kik mesterségszerűleg foglal­koznak a népek kormányzásával, s kitűnő tökél­lyel értenek a nyomornak nagyobbá tételéhez, vakok és süketek minden kívánság és követelés iránt, mely a munkások részéről hangzik feléjük. Kivéve az egy Bismarck her­­czeget, ki ezen a téren is annyival nagyobb kortársainál, nincs Európában politikus, a ki számot adna magának a munkások mozgal­mai felől s azt hiszik mind, hogy néhány el­­fogatással meg lehet ezt a népeket megráz­kódtató kérdést oldani. De hát kisebb lesz­ a nyomor akkor, ha megtiltják neki, hogy panaszkodjék, s ha meg­akadályozzák, hogy erőszakhoz nyúljon? Menjetek le államférfiak a franczia és an­gol kőszénbányákba, látogassátok meg az olasz selyemgyárakat, keressétek fel a német humorokat, s tanulmányozzátok, miként él ottan a munkás nép! És lássatok az ő sze­meivel, Ítéljetek az ő értelmével! Családok vannak ott elfoglalva, napestig nehéz, testelő munkával, az apa, az anya és mind a gyer­mekek, s összes keresményük nem megy többre, mint hogy megkeressék azt a puszta fekete kenyeret, melyet elfogyasztanak még az­nap, s melyet megédesíteni nem jut szá­mukra még ünnepnapokon sem pihenés. A boldogulhatás, a jobb jövőnek reménye szá­mukra nem létezik. Megtakarítanak még soukban, krajczárokban sem lehet, sorsuk csak rosszabbra fordulhat, ha elvesztik a munkát, jobbra soha. A római rabszolga szá­mára megvolt a felszabadulhatás lehetősége, a modern világ munkása nem szabadulhat fel a nyomor rabszolgasága alól, csak csoda állt soha a maga erejéből. És még a római rabszoéra is csinált lázongásokat. S az is elnyomott, nyo­mortól elcsigázott munkás nép.Ott a gépek zakatolása között, s a bányák feneinek homályában is gondolko­dik. A jelszavak­­ hatottak hozzá, alkalmazza azokat a maga viszonyaira. Hallja az egyenlő­ség, a szabadság és tesvingég nagy elveit s látja, hogy testvére, a gyártulajdonos, fényben úszik, míg ő nyomorog, az él­,ez, ő dolgozik, az halomra gyűjti a vagyont, mialatt ő elkölti ma, a mit ma keresett s a mellett éhesen fek­szik le este hideg s kemény nyoszolyájára. Különös gondolatai támadhatnak a ma nyo­­szolyán a testvériség felől! A társadalom jótékony kezét pedig nem látja sehol. Az adót meg kell fizetnie; munka­bíró fiát, kiben támaszt remélt öregsége nap­jaira, oda kell adni katonának; büntetését ki kell állania, ha valahol túlcsapott a törvény korlátain: ez az, a­miről ő tudja, hogy létezik társadalmi rend. De nem érzi soha, hogy az valamiben segítené, nem látja, hogy pártját fogná valaki munkaadójával szemben, nem talál oltalmat senkinél elnyomatása ellen — mert hát egyenlőek vagyunk valamennyien, s az erősebbnek szabad elnyomnia a gyön­gébbiket. Ezekben a lelkekben nem verhet gyökeret a társadalmi rend utáni sóvárgás, vagy csak szükségérzete is annak. Ellenségei neki viszonyaik és gondolkodási módjuk szerint. S a társadalomban ma már milliókra megy azok száma, a­kik kötelékeiben élnek és halá­los ellenségei. Panaszuk, követelésük egyre hallhatóbb, csak a politikusok nem törődnek vele. Az emberiség sorsát pedig néhány századra ők fogják eldönteni. Az az állami t­rfiu, ki ezt a kérdést meg­tudná okosan oldani, hálára kötelezné le az egész emberiséget, az egész kultúrát, az egész czivilizácziót. V­IDÉK: * A halasi városi tisztujításról, melyről már meg­emlékeztünk, pótlólag a következőket írják lapunknak: Városunkban decz. 28-án ment végbe a tisztujítás, melyre Földváry Mihály alispán Zseny József aljegyző kísé­retében jött le, és személyesen elnökölt a képv. testü­leti közgyűlésen. Az ezt megelőző tisztujítások alkalmával a politikai pártok — a kormánypárti és a függetlenségi — küzdöttek egymás ellen, s ez utóbbi nagy többséggel válasz­totta be párthíveit. A mostani választásra azonban kimon­dotta a függetlenségi párt, hogy a politikai hitvallásra való tekintet nélkül fogja tisztviselőkül választani az arra való egyéneket, indokolván e határozatát azzal, hogy — a miután az ország fü­ggetlenitésére vonatkozó eszmék és törekvések mély gyökeret vertek a választó­polgárok politikai nézetében s igy esetleg a más politikai párthoz tartozó egyének beválasztása a függetlenségi párt össze­­tartozóságát a képviselőválasztás bekövetkeztével legkvésbbé sem koczkázt­aja, elv­ére létesitessék az a normális állapot a jó közigazgatás érdeké­ben­, melynek keresztülvitelét a kor­mánypárt türelmetlensége mindez ideig lehetetlenné tette, hogy t. i. a városi tisztviselők inkább az egyéni tulajdonságok mérlegeié­­, mint a pártállás szerint választandók meg. — S valóban e hangulat ural­kodott, s mind a két politikai párt a város köz­érdekeit tartotta szem előtt akkor, a­mikor az urná­hoz lépett, megválasztván tisztviselőkut a lapokban már Szilveszter reggelén. Irta: Eötvös Károly. Ötszörös erővel jött ránk a büszke ellenség. Elfoglalta már Sopront, Győrt, Tatát, Pápát, Veszprémet s a Vértesnek és Bakonynak szaka­­dékos völgyén keresztül közelgetett a főváros felé. A moóri halmokon megállott előtte Perczel Mór, a vakmerő, a rettenthetően honvédtábornok. Volt neki ötezer embere és tizenkét ágyúja s jött ellene huszonkétezer ember és hatvan ágyú. S az ő serege fázott és napok óta hátrált s ellenfele gyetző volt és büszke. Neki volt hat század lovas­ságé s ellenfelének harmadfél­­ ezrede. A Csatát elveszté, el kellett vesztenie. Ezer hon­véd m­aradt holtan és sebesülten a sziklává fagyott havon. v Oly nagy volt az ellenfél túlereje, hogy elfoghatta volna az egész honvédtábort a visszavonulásnál. * * * Mikor a­ visszavonulás megkezdődött: az utóse­regnél egy csapatban állott Moórtól észak felé pár század huszár. Fiatal főhadnagy volt a parancsnoka. A főhadnagynak Kun Béla volt neve. Tizennyolcz éves volt. Egész gyermek, még ba­jusza se pelyhedzett. Fia a veszprémi alispánnak. A csata előtti éjszakán Moórott egy Schmidt nevű svábnál volt elszállásolva. Az öreg sváb asszony egész este fejét czirógatta, meleg étellel etette-itatta, édes fiának nevezte s tízszer kicsordultak kényei, s midőn arra gondolt, hogy ez a gyermek már ka­­­­tona, s hogy még csatába is kell neki menni, a­hol I baj érheti. A szegény sváb jobbágyasszony el nem­­ gondolhatta, hogy oly nagy ur, mint egy alispán, I I hogy nézhette el gyönge fiának katonává tettét. — így parancsolta az ország. Mondá a főhadnagy I­I a sváb asszonynak. — Oh édes istenem, már hogy parancsolhatna az I I ország egy alispánnak! Egész éjjel nem aludt a sváb asszony. Csak ott I virrasztott a gyermek fejénél és sirva fakadt, ha el­ i­s gondola, hogy tud ez oly nyugodtan aludni. Reggel csatára készültek.­­ A sváb asszony sehogyse akarta ereszteni a gyer­­­­meket. Kérte, biztatta, hogy maradjon nála, elrejti­­ a szénás pajtába a csata elől s másnap elviszi haza I I Veszprémbe édes anyjához. A gyermek nevetett e nagy jóindulaton. Hanem azért, mielőtt lovára ült volna, megcsókolta az öreg sváb asszonyt. — Estére visszajövök, szólt s kiugratott legé­nyeihez. * * * Ez a főhadnagy volt a csata után ama pár száz huszárnak parancsnoka. Fölebbvalói m­ár akkor itt­­ott elhullottak. Legényeivel félre állott az útból egy kissé emel­kedett helyre, hogy a honvéd menekülhessen a vá­ros felé. Az ellenfél nagy gyorsasággal fejte ki lo­vasságát az üldözésre. A gyermek sasszemekkel nézte a naptól és hótól csillogó levegőn át az ellenség mozdulatait. S észre­vette, amint egy egész ezred vasas fejlődött ki széles hadsorra üldözni, bekeríteni és elfogni a menekülő honvédsereget. — Fiaim, szólt huszárjaihoz, ezt a vasas ezredet nekünk fel kell tartóztatnunk. Az ezred állott kétezer jó katonából s a huszárok lehettek tán kétszázan. Egy vén huszár megcsóválta fejét. — Főhadnagy uram, mi ezzel a sereggel meg nem ütközhetünk. E pillanatban jött oda a vezér futárja azzal a rendelettel, hogy a huszárok utolsó emberig fedez­zék a visszavonulást s állják meg a tért, különben elvész minden. A gyermek legényei előtt megállott s kardjával a közelgő ellenségre mutatott. — Hallottátok fiaim a parancsolatot, itt most meg kell halnunk. Előre ! A huszárok nem mozdultak. Bolondság volna az. Már zúgott feléjük az ellenséges lovasság tömegé­nek rettentő robogása. A gyermek elhalványodott. Pisztolyát kiránta, belelőtt a huszárok sorába s azután elhajttá kezé­ből. S harsány hangon rivallta hozzájuk: — No hát én majd megmutatom, hogy kell meg­halni. Baljával összeránta a kantárszárat és sarkantyúit belevágva a ló oldalába, villogó karddal, mint a vi­har rohant neki az ellenségnek. Kiválasztó az ezredparancsnokot. Gróf Schaaff­­gotsche volt az, vitéz katona, termetre óriás, oldalán és háta mögött a győzedelmes ezred. S szemben vele egyetlen huszár s az is gyermek. Az összecsapás egy szempillantásig tartott. A gyermek kardja ketté hassta az óriás ezredparancs­noknak sisakját és koponyáját. Holtan esett le lováról. A huszárok megmerevedve nézték e jelenetet a távolból. De most a düh, a szégyen, a hősi köteles­ség föltámadt bennük s vadállat bőszült haragjával ordítva rohantak neki a vasas ezrednek. Hogy meg­mentsék a gyermeket, az ő főhadnagyukat. Késő volt. A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá. S keresztül robogott rajta az egész ezred. A huszárok közül elesett százharmincznégy. Csak hatvankettő menekült meg,valamennyi­ sebbel. S midőn a csatának vége lett, gróf Schaaffgotsche holttestéhez oda ment egy hü szolgája és sirva fa­kadva hóit ura fölött, midőn e mellett meglátta a gyermelét, kiránta pisztolyát s a gyermek mel­lébe lőtt. — Ez a kutya ölte meg, szólt, az én uramat. A gyermek nem hallotta e szót s nem érezte a lövést. Piros vére rózsákat festett a fehér hóra. * * * Schmidt a vén sváb és felesége kiálltak az utcza­­ajtóba s ott lesték-várták, mikor jön már a fiatal huszár, az ő vendégjük. Előttük menekült el az egész tábor, gyalogok, tü­zérek, lovasok, az egész táborkar, maga a vezér is. Az ő vendégjük nem­ jött. A sváb asszony sírva kérdezett meg minden futó honvédet, hova lett a veszprémi alispán fia. Nem felelt neki egy se. Utóbb menekültek a huszárok is. Egy, kettő egy­más után, véresen, foszlott ruhával, szakadozottan. A sváb asszony ezeknél is a gyermek után rimán­­kodott. Egy huszár meghallotta s kardjával a város vége felé mutatott a csatatérre. A sváb asszony sietve indult meg, hogy fölkeresse a gyermeket. Alig ért a város közepére, már a vasas ezred jött rá szemközt tömegben, győzve, trom­­bitahang rivallgása mellett. Csak megállt a sváb asszony, mint a sóbálvány. Ezek közt nem lesz már az ő vendége. Haza­tántorgott. Nyugtát nem találta. Egyszer sírt, másszor imádkozott. Hogy az a gyermek meg­halt volna, el nem hitte. Bizonyosan elbújt, valahol a hóban rejtőzik, bizonyosan meghűl, megbetegszik, fel kell azt keresni. Mikor bealkonyodott, a két öreg kiment­­­ város végére s elment a csatatérre. Megnéztek m­inden holtat, a gyermeket nem találták. A csikorgó hideg­ben mentek tovább, lámpát is gyújtva, pedig a hó is, a hold is világított, a csillagok is fénylettek. Végre két holtat találtak egymás mellett. Az asszony rög­tön megismerte, hogy az ő vendégje az egyik. De még akkor se hitte, hogy meghalt. Férjét rögtön visszaküldte emberekért és ágy­béliért. Ő maga addig melengette, ápolgatta, sirat­­gatta. Haza vitték s levetkőztették a meleg szobában. Irtóztató volt arra ránézni. Az a gyönge termet hogy össze volt zúzva, az a gyermekarcz hogy össze volt vágva! De a meleg szobában vérezni kezdettek a sebek. Orvost hívtak rögtön s az bekötözte a sebeket. Kint az irtózatos hidegben elfagytak a sebek ajkai. Ezért nem vérzett el a gyermek. A sváb asszony kezén magához jött s szemeit fel­nyitotta épen Szilveszter reggelén. * « Tavaszra felgyógyult. Kardot többé kezébe fogni nem tudott, de azért végig harczolta a függetlenség harczát. Tizenöt esztendő múlva jöhetett haza Olaszország­ból s első útja volt a vén svábot és feleségét föl­keresni. Azok már akkor rég porladoztak fönt a dombon, a temetőben. Még sírjukat se találta meg. , KÜLFÖLD.. M. — decz. 31. V Szocialisták és anarchisták harcsa.. Közetük már nagyjában a párisi munkások leg­utóbbi gyűlésén lefolyt zavargásokat. Párisi lapok rész­letesebb tudósításai nyomán adjuk a következőket. A decz. 29-re a Levis-terembe hirdetett munkásgyü­­lésen a szoczialisták iparkodtak maguknak biztosítani az elnöklést. Már jó eleve megtettek minden intézkedést, hogy az anarchisták esetleges támadása ne találja őket készületlenül. Ez utóbbiak már napokkal azelőtt­­ Terre et Liberté czimű­ pártközlönyükben fennen hangoztat­ták , hogy nem­ ijednek meg semmiféle rendsza­bálytól. A szoc­ialista pártárnyalatok hívei már dél­ben tömör csoportokban foglaltak helyet a filvis­­terem közelében levő kávéházban. Egy óra tájban bebo­­csátották őket a terembe, hol piros jegyeket osztottak­ ki közöttük, melyeket gomblyukaikba tűztek. ’ ‘' Képzelhetni az anarchisták meglepetését, mikor megér­­­­kezve, azt kellett észlelniük, hogy az­ ellenpártiak idejekoráig kizsákmányolták a helyzetet és minden­­ sztratégiai pontot lefoglaltak. A belépők kijátszatásuk érzetében valóságos vészkiáltásra fakadtak. A szoczialisták pedig, e­­közben, megszállva tartják a karzatokat, míg a szónoki­­ emelvény körül szálas ficzkókból álló hármas sorfal­­ vet gátat mindennemű előnyomulásnak. Endes, a szoczialisták ve­­­zére kárörvendve pillant végig a megszeppent anarchis­tákon. A teremben egyre növekedett a zaj. Anarchista lap­­elárusítók kínálgatták újságaikat, ezt kiáltozva: ’írNe vá­lasszatok meg tudós embert, ügyvédet vagy hirlapirót elnöknek !» Ez czélzás volt Endes polgárra, ki a gyógy­szerészetet űzi és Vaillant városi tanácsosra, kit azüjság­­[elarushók egyike azzal vádol, hogy vierzem: műhelyében 300 munkást zsákmányol ki. Az anarchista csoport kém­­szemlét tart a teremben és kilesni igyekszik az ellenfél gyöngéjét. Végre a jobboldalon megtörténik az első összezörrenés. Botok emelkednek a levegőbe, kalapok repülnek föl és az ellenfelek düh­ösen egymásnak ronta­nak, kölcsönös fojtogatást kísérelve meg. A szoc­ialisták helyt állnak és széttördelik az anarchisták pálczáit.­ Éljen a kommün! kiáltások zúgnak végig a termen. Végre egy szoczialista megnyitja az ülést, kérve, hogy­­ elnököt választanak. Daniel­e Fouquet 1 Ez a két jelölt, a­kiket a pártok ajánlanak. Daniel ; zoczudisU, Fouquet anarchista. A felek túl harsogni igyekeznek egymást je­lölteikkel. Az anarchisták jelöltjüket vállaikra emelik. A gyülekezet elébe helyezi Dánielt, ki a szónoki emelvé­nyen foglal helyet. Az anarchisták azonban nem ismerik el magukat legyőzőiteknek és egyre kiabálják Fouquet nevet, aztán a terem ellenkező oldalán sebtile­g új emel­vényt tákolnak össze.­­ Az ülés meg van nyitva! kiáltja az anarchista Fou­quet, miközben Dániel egy rengeteg csengetyüvel küz­­kudik eredménytelenül. A terem­ minden részéből tódul­nak a szónokok a két elnöki szék felé. Az anarchisták, őrületes zajt csapnak, átkozódnak, énekelnek és tom­bolnak. Egysz­ere az anarchisták által elfoglalt karzaton recsegés, ropogás hallatszik. A forradalom emberei rá­vetik magukat a bútorokra és tördelik ki a szék- és asztallábakat, hogy ily módon fegyverre tegyenek szert. Pár percz múlva csakúgy zuhognak az ütlegek a szo­­czialisták hátára, a csillárok tejüveg-gömbjei csöröm­pölve hullanak alá. A jelenlevők egyike pisztolyt süt el, egyikük kést ra­gad. A gyülevész csődületben vértől elbontott arczok mutatkoznak; egy megkéselt anarchistát kivisznek a te­remből és a szomszédos gyógyszertárban bekötözik se­beit. Az anarchisták ordítozva új szavazást követelnek. Pouchet polgár elkiáltja magát: Válas­szunk mindket­ten el okokét. A zagyva elem e szóra lecsendesül és mindkét párt elfogadja az indítványt. Az anarchisták előírni jelöltjüket, a szoczialisták Michelt kiáltják ki el­nökükül. SEM ISMEREM A MÚLT TÖRTÉNETÉT. REGÉNY. 1 Irta BENICZKYNÉ B.­LENKE. ELSŐ FEJEZET. I. Meredek ut vezetett fel a Párámon nevezetű ro­mokhoz, melyen a jobbról balról sűrűn szegélyezett mogyoróbokrok között két gyalogló férfi haladt fölfelé a hegyre, halkan beszélgetve egymással, ko­­ránkint megállva, az erdő szárnyasainak énekére figyelve, vagy gondolataikba mélyedve, azután men­tek ismét tovább. Társalgásuk, mint a rezük kifejezése mutató, ko­moly volt. Mindketten az élet delében látszottak lenni, bár jobban vizsgálva őket, az egyiket inkább a bu, gond, fájdalmas évek tehették korosabb kül­sejüvé, míg a másik, közel volt az öt­venhez, ha még meg nem haladta azt. — Helyedben s kedélyállapotodban még mindig nem tértem volna vissza, mondá­társának az idő­sebb. Miért kínozod magad az ittlevő emlékekkel ? Idegen légkörben, ismeretlen vidéken könnyebb fe­lednünk. — Feledésről szó sem lehet, viszonzá tiltakozva a másik. Nem is akarok feledni. Az, ki miattam ker­­gettetett a halálba, megérdemli, hogy soha se fe­­­ledjem, s én nem becsülném magamat, ha arra ké­pes volnék. — Ha nem évek előtt történt dolgokról volna szó, azon közönséges biztatással felelnék: mindent meggyógyít és kiengesztel az idő, így nem merem e vigasztalást alkalmazni s erős hitem, hogy csak egy van a­mi meggyógyítana — egy uj szeretem. — Ne be­zéljünk erről. Ez lehetetlen. Még min­dig nem értheted érzelmeimet, ha így ítélsz. Éltem be­­ van fejezve, jövő rám nézve nem létezik. Napjaim^' tengődésben töltöm e nyolcz év alatt. Ittlétem’ ki­ érzem, hogy nem állom ki sokáig, újra tovább r­gyek. — Szegény anyád!­­ / Kárpótlást lel­ő Gézában. Engem örökre*'6' szitett. í . ‘ — Tudod-e, hogy Géza Szászhalmy IV-k­nak: udvarol. ' . A komoly arczu ifjú hirtelen megálltae^dob­' benve hallgatott. . *' _ — A leány úgy látszik, nem idege’ TM1 a­ folytatá Zarándy Lajos.­­ Bár még a "Gai“u­­tatott többet, mint barátságot iránta/»? , — És anyám ? Beleegyeznék ő, V 1 leanya menye legyen ? „ . , — Úgy látszik, mert nem csallja 1161,11 e,­enzi Géza udvarlását, sőt Gizellának^, barátnő,a Margit. A két leány majd itt, / Szászhalmon ta­lálkozik. ílöFkodfm’hal dt Szécsy György némán,? beszélő mellett, ki félold^p^ ** * *^a a arczát. befogadja Gézát? Neki , gyűlölni kell­ engem sfc ^0%ész|sdá­d °“az Ő leányában élÁfeg Boldogtalan házassáfe^^^^^mm' d-NA^ndi élénkeT^y. Teteti­­ magát. Lehetetlen0gy­e,feleejthette TMl­a Rheát,

Next