Egyetértés, 1885. január (19. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-27 / 27. szám
1885 ' Figyelmeztetjük áa VArjük tisztelt előfizetőinket kiknek előfizetésük e hó végével lejár, hogy újabb megrendeléseiket mielőbb megtenni méltóztassana Lapunk előfizetési ára: egy hóra— — lírt 80 kr. hat hóra— — — 10 írt két hóra — 3 írt 60 kr. egész évre — 20 írt három hóra — 5 írt — kr. Lapunk mindennap, tehát hétfőn és ünnepek után következő napokon is megjelen T. előfizetőink abban a kedvezményben részesülnek, hogy az «Ország-Világ» czimü, legdíszesebb képes hetilapot 10 írt helyett 8 írtért, félévre 4 írtért, negyedévre 2 írtért kapják.^ A 2 előfizető nevének, czímének, lakhelyének s az utolsó postának tisztán olvashatólag kiírását kérjük, hogy a lap szétküldésében hiba ne történjék Előfizetést a hó bármely napjától elfogadunk. Régi előfizetőink legczélszerübben cselekesznek, ha czimszalagjukat a posta-utalvány szélére ragasztva beküldik a kiadó-hivatalnak. Az előfizetési pénzek és posta-utalványok Budapestre az „Egyetértés“ kiadó-hivatalába (hirdtő utcza 1. szám alá) küldendők. Az ,,Egyetértés“ kiadó-hivatala• ÚJDONSÁGOK. — Személyi hirek. A trónörökös már annyira jobban van, hogy alkalmasint már e héten rendesen folytathatja szokott teendőit; a trónörökösné csúfos baja is enyhült, de a beteg még mindig feküdni kénytelen. — József főherczeg a spanyol földrengés károsultjai javára, a budapesti spanyol kir. konzulhoz, azon a jelentékeny összegen felül, amellyel az uralkodóház tagjai által eszközölt gyűjtéshez járult, még száz forintot küldött be. — A herczeg-prímásnál esztergomi palotájában most hetenkint farsangi ebédek vannak, melyekre a tábornok meghívja székvárosa egyházi és világi előkelőségét. — Thaly Kálmán orsz. képviselő állapotában, mint egy pozsonyi táviratból örömmel értesülünk, a javulás folytonos. — Bornár Sándor Csanádi püspök a temesvári városi tanácsnak 1000 forintot küldött, azzal az ígérettel, hogy ez összeget a jövő két évben évenként meg fogja újítani. A városi tanács e 3000 írtból évenként 1000 írttal a magyar színtársulatot fogja segélyezni. — Vas Gereben lelke üdvéért gyászmise tartatott a Ferencz-rendiek templomában ma, halálának 17-ik évfordulóján, délelőtt 10 órakor, melyen megjelentek Aáron László és neje Radákovics Jolán Vas Gereben leánya, Radákovics Ferencz és családja. Ott voltak továbbá a fekete lepellel bevont első padokban Kissovics József apátkanonok, dr. Nendtvich Károly és Fenyvessy Ferencz orsz. képviselők s az utóbbi, mint elnök vezetése mellett az egész Vas Gereben-bizottság, Lévay Imre veszprémi főgimnáziumi igazgató, Kármán Lajos, az egyetemi ifjúság ünnepélyrendező bizottsága élén Rakovszky Géza olvasóköri elnökkel s nagyszámú résztvevő közönség. A gyászszertartást dr. Kanyovszky György hittudományi egyetemi tanár s biz. tag végezte fényes segédlettel s mise közben a templomi énekkar megható gyászdalt énekelt. A kegyeletes szertartás 11 órakor ért véget. A tegnapi ünnepély alkalmából táviratokat küldtek: Véghely Dezső alispán Veszprém megye nevében, a bécsi «Concordia» irói egyesület, a bécsi magyar egyetemi ifjúság s dr. Kottás Virgil tanár a győri Bennedekrend megbízásából. Vas Gereben veje Aáron László ma megrendelte ama fehér márvány emlékkövet, melyet boldogult ipja uj sirja fölé helyez a kerepesi-uti temetőben. Ezenkívül a család elhatározta, hogy Vas Gereben tartalmasabb, népszerűbb munkáit kiadja s e müvek kiválasztásával és sajtó alá rendezésével dr. Váli Bélát, Vas Gereben életiróját bízta meg, ki feladatához rögtön hozzáfog. A bizottság pedig ma köszönő levelet küldött Ruschitzka Nándor, a bécsi Concordia-temetkezési egyleti titkárnak, ki teljesen ingyen díszes érczkoporsót eszközölt ki Vas Gereben hamvainak. — Mae Adam egy levele. Zichy Jenő gróf Adamné asszonyhoz annak idején azzal a kéréssel fordult, hogy eszközöljön ki engedélyt az orsz. kiállítás sorsjegyeinek Francziaországban való elárusitására nézve. A kitűnő írónőtől Zichy Jenő gróf tegnapelőtt a következő levelet kapta: Páris, 1885. jan. 22. Gróf ur! Hogy nem kaphattam meg rögtön az engedélyt, melyet ön tőlem kíván, annak oka a mindenféle sorsjátékok elszaporodása és a velők járó súlyos visszaélések, amelyek a franczia kormányt arra bírták, hogy sorsjegyek elárusítására többé engedélyt ne adjon. Biztos reményem van azonban, hogy e határozatot sikerül megmásíttatnom, legalább Magyarországra nézve. Ha valakinek joga van ezt sürgetni, az én vagyok és sürgetni is fogom. Fogadja, gróf úr, őszinte rokonszenvem kifejezését. Juliette Adam. — A német császár bűvésze, az egykor nagyhírű Bellachini Parchimban, Mecklenburgban gutaütés következtében meghalt. A bűvész Pozenből származott hol ifjú korában bádogos volt. Mesterségét megunván, fölcsapott bűvésznek, s rövid idő alatt nagy jártasságra tett szert. Eleinte korcsmákban mutatta be ügyességét, később magánházaknál tartott előadásokat. Megházasodott s családi nevét, a pórias Berlachot átváltoztatta az elegánsan hangzó Bellachinire. E néven lett ismeretessé nemcsak Európában, hanem az uj világban is, honnét hosszabb körút után dollároktól duzzadó erszénnyel tért vissza. Ekkor hozta magával azt a néger fiút, ki a lefejezési mutatványoknál szerepelt. Jó hírneve mindenütt nagy közönséget biztosított föllépteinek, melyek közül számosat jótékony czélra rendezett. Szászországban most is meg van az a mozdony, melyet egy — Félek, mondá egy napon a plébános testvérének, hogy Margit rögtöni elhatározása s György mostani viselete, nemcsak a mátka-párra rejt részt és boldogtalanságot magában, hanem rád nézve is válságos leend. Szécsy gróf folytonos ittléte, az örökös együttlét veled, újra feldúlják nyugalmadat, mit oly nagy mesterséggel tudtál visszanyerni. Kerüld őt. Nincs a jövőben rád nézve remény ezen az uton. Egyszerűségünkben, magányunkban egymásnak élve boldogok vagyunk; ne engedjük azt feldúlni véletlenségek által. Őrizkedjél megnyitni szivedet a varázsnak, mi Györgyöt környezi, tagadja ő bár, Margité szive, s azon kell igyekeznünk, hogy e két lény boldog legyen — ha saját boldogságunk árán is! Magdolna némán, halvány arczczal hallgatá őt, s igazat adott neki, bár szive remegett a gondolatra, hogy Györgyöt ne lássa. De hogyan, miként hozzuk őket — össze? kiáltá kényes szemekkel. Félek,hogy minden későn van, György jobbnak tartja magára nézve, hogy Margit így határozott. — Ne hidd azt, ne csald magad. György kétségbe van esve, csak nem mutatja. Ámítod magad, ha mással kecsegteted. György a legvégsőre képes, ha a házasság megtörténik. Én jobban ismerem őt, mint ő magát. Margit esküvője után örökre elhagyja e vidéket! Napok múltak, s egy délután Zárándy Lajos fogata állt meg a plébánia kapujánál, Szécsyt kereste, ki nem lévén otthon, azt mondák neki, alkalmasint a lelkészeknél van, mint rendesen. lipcsei jótékonyczélu előadása után nevére Bellachininek kereszteltek. A hírneves bűvészről számos adoma kering közszájon. Legérdekesebb az, mely udvari bűvésszé tételéről szól. Bellachini a német császár palotájában néhány bűvészi mutatványt produkált, melyek jókedvre hangolták az uralkodót. Bellachini végül tollat nyújtott át a császárnak és,kérte, hogy írja egy papírra: «Bellachini nem tud semmit.» A császár írni akart, de a toll felmondta a szolgálatot. Erre a bűvész így szólt: «írja fölséged ezt: Bellachini az én udvari bűvészem.» A császár irt s a toll most már fogott. Nevetve mondá az uralkodó : «Egy német császár megtartja a szavát, s még inkább azt, a mit irt.» Így jön udvari bűvész Bellacnini, kit jószívűsége és kedves modora miatt mindenki kedvelt. Egyetlen fiát párbajban agyonlőtték. Halálát özvegye és két férjes leánya gyászolják. — A párisi nők levele Dumas Sándorhoz. Párásból írják: A nők szavazati jogának kieszközlése végett alakult liga fáradhatatlan. Csaknem minden este tartanak összejövetelt, s programjukon kívül az érdekesebb napi eseményekkel is foglalkoznak. Szombaton Dumas új darabjára a Denise-re került a sor. «Vették-e észre» szólalt fel Auderc Hubertine kisasszony, «hogy Dumas darabja a mi felfogásunk értelmében szól ?» — Általános csönd; a jelenlevők közül bizonyára egyik se látta a Théatre Français új drámáját. — «Hogy a szerzőt, ki oly sokat tett a nők érdekében, megjutalmazzuk» folytatja Auderc kisasszony, «indítványozom, hogy feliratot küldjünk hozzá.» — Előbb a darabot kellene ismerni, kiáltják néhányan. — «Egy megesett lány rehabilitácziójáról szól; önök láthatják, hogy Dumas bourgeois létére támogatja, védi a mi eszméinket». — Oh, egyáltalán nem — kiáltja Allix a commune egykori tagja, én tiltakozom. Dumas volt az, aki a nőkről szólván, mondá: Ósd meg a nőt ! — «Azóta már megbánta, s így szólott: «Tíz év se kell, hogy a nők ép oly választók legyenek, mint a férfiak». A vitatkozás ingerült hangon folyik tovább, míg végre felolvassák a darabot a közönség nem nagy érdeklődése mellett. Auderc kisasszony ezt észrevévén, lelkes dicséretekkel halmozza el új védenczét: «Önök azzal vádolják, hogy ő nem szoczialista? Nos, mi van abban? Nekünk az igazságot szeretnünk kell, bármely szájból hangozzék is». A kisasszony ékesszólása hatást gyakorol, végül egyhangúlag elhatározzák, hogy szerencsekivánó feliratot intéznek a Denise szerzőjéhez. — KolUngahean Budapesten. Hogy ki ez a Hollingshead ? A londoni Gaiety Theater igazgatója, akinek a színpadi morálról legutóbb tett nyilatkozata nagy feltűnést keltett az angol fővárosban. Londonban ugyanis enquéte ült össze a múlt héten, megbeszélni a színpadon mindinkább lábrakapó erkölcstelenség ellen teendő lépéseket.Mr.John Hollingsheadet, az angol főváros leghirhedtebb színházának igazgatóját ez alkalomból meglátogatta egy hírlapíró, ki előtt a direktor úr a következő érdekes nyilatkozatokat tette: «Nos én tudom,hogy színházamat közönségesen csak Nudity Theater-nek lavják. De ha az én tánczosnőim szoknyája egy kicsit rövid, vájjon a nagyvilágbeli hölgyek ruhája mindig oly hosszú-e, mint a minőnek lennie kellene ? Hol lehetne közszemlére kiállítani a női szépségeket, ha nem a színpad deszkáin ? És vajjon nincs joga a női szépségnek a szemek elé kerülni ? A Színésznőnél a fődolog a szépség. Határozottan a mellett vagyok, hogy a nőnek nincs joga közelíteni sem a színpad felé, ha nincs csinos alakja, elegáns termete, kecses járása, rokonszenves hangja és ugyanígy van a dolog a színészekkel is. Egy szép fiatal első szerelmesnek sokkal fontosabb szerepe van, mint holmi középszerű miniszternek. Görög orr, szépfogú száj, mandulametszésű szemek, sugár bajusz, arányos kézláb, szépen fésült haj (hogy milyen színü, az nem fontos dolog, csak vörös ne legyen) és mindenek felett — kitűnő szabói lm az ilyen ficzkónak én szívesen fizetek hetenkint harmincz font sterlinget. Hogy az agyveleje milyen, az lényegtelen. Fő dolog, hogy jó modora legyen. A színpadi pálya a legjobb, amit egy leány választhat magának, midőn a házasság tiszta örömei után kívánkozik. Hosszas tapasztalatom után állíthatom, hogy nincs a világon pálya, amelyen könnyebb volna carneret csinálni, mint ezen. Van például egy fiatal polgár leány, nem szükség, hogy valami rendkívül értelmes legyen, csak olvasni írni tudjon és ne ejtse a szókat parasztosan. De legyen szép arcza, termete és tűrhető hangja. És ez meg van ezer meg ezer fiatal nőnél. De mire használják ez adományokat ? Hol állíthatják ki közszemlére? Otthon? Itt legfölebb csak családjuk és barátaik látják őket. Bálban? Oda csak egyszer-kétszer mennek egy esztendőben. Fürdőn, két-három hétig ? Szegényes expediens! Húsz eset közül tizenkilenczszer az történik, hogy észre sem veszik bájaikat. De állítsuk ki őket a színpadra, gázfényben. Fiatal hölgyünk minden este elegáns közönség előtt jelenik meg és e közönség esténként változik. Két hónap alatt harmincz-negyvenezer vagyonos ember látta őt. Nem kell szólnia egy szót sem, állhat a legutolsó sorban, de ha szép, észreveszik. Csak az a fő, hogy várni tudjon . chancea előbb-utóbb megjő. Szép házasságot csinálhat. De*az a fő, ismétlem, hogy várni tudjon. Íme Fortesele kisasszonyt ezelőtt két évvel eljegyezte a lord Cairns fia és a bíróságok kétszázötvenezer frankot ítéltek meg a kisasszonynak, mikor a hirtelen elhagyta őt. Egy fiatal kóristánét három hét alatt egy port vett feleségül. Hogy vájjon valamennyi színésznőnek ilyen szerencséje van-e? Bizonyára nem. De ebben rendesen az a hiba, hogy az illető hölgyek nem tudtak várni. Annyival rosszabb rájuk nézve, akik elbuktak. Én mint igazgató nem figyelek az ilyen dolgokra. Ami a hatáskörömhöz tartozik, azt a jogot mindenesetre gyakorlom és gondom van rá, hogy társulatom tagjai a színpadon tisztességesen viseljék magukat. Magánéletükkel, a színpadon kívül, nem törődhetem. Ha egyik-másik lekacsint a színpadról a földszintre, arról nem felelhetek, mert nem tehetek a szemük elé ellenzőt, mint a lónak.» Nos ez a John Hollingshead úr, aki ezeket a szép moralista elveket fejtegette, most mint egy kőnyomatú lapban olvassuk, a napokban egy megbízottját küldte fővárosunkba, hogy egy Adria czímü nagy látványos operetté számára, melyre Londonban óriási előkészületeket tesznek, a magyar szépségek közül egyet szerződtessen. A szerződtetendő szépségnek Adriát kellene személyesítenie és csak néma szerepe volna a darabban. A színigazgató hat havi fellépésért 10,000 frt tiszteletdijat biztosit, melyet az elutazás előtt egy helybeli pénzintézetnél tenne le. Ezenkívül a kisasszony és komornája vagy kisérője fényes ellátásban részesülne Londonban. A színigazgató megbízottja egyik szépséggel, ki az 1883. évi szentistvánnapi népünnepen dijat nyert, már tanácskozott is, de a kisasszony oly magas összeget kért, hogy az angolnak elment a kedve tőle. Egyébként e tisztelt úr a Frohner-hotelben lakik s akik igényt tartanak a «magyar szépség” czimére, ott értekezhetnek vele, megjegyzendő. írja a kőnyomata, hogy csakis kifogástalan, tisztességes hölgyek vétetnek figyelembe. — Párbaj. Nagyváradról táviratozzák nekünk ma: Véres kardpárbaj folyt le ma délelőtt a város mellett levő Püspökfürdőben Kunz Gusztáv nagykereskedő, szabadságolt állományú honvédfőhadnagy és Koppert Henrik joghallgató között. A rendkívül hevesen folytatott küzdelem eredménye az lett, hogy a kihívó Kunz egy igen mély vágással bal arczán és egy kevésbbé veszélyes sebbel jobb karján, ellenfele pedig csak jelentéktelenül megsérülve hagyták el a küzdelem színhelyét. Kunz sebeit az orvosok igen aggasztónak tartják. Segédek gyanánt a kihívó részéről két közös hadseregbeli tiszt, Koppert részéről pedig Lovassy Andor és Eresey Kálmán szerepeltek. A párbaj oka egy kávéházi összekocczanás. Egyébként városunkban most a párviadalok napirenden vannak. — Szerencsétlenség a jégen. Sajnos baleset történt e hó 20-án Uerzig németországi faluban. Hat fiatal korcsolyázó leány alatt a jég beszakadt. Segélykiáltásaikra egy Schaaf Péter nevű bátor fiatal ember sietett elő, s sikerült neki kimondhatatlan erőmegfeszités után ötöt kimenteni az egy méternél mélyebb vizből. Este felé lévén, a sötétség miatt nem lehetett a hatodik lánykát, egy alig tizenhat éves szép gyermeket feltalálni. Csak órák múlva akadtak rá, már megfagyva a jég alatt. — Sikkasztó bankár. Párisban nagy feltünést keltett Blée Ede bankár elfogatása. Blée pénzt vett át ügyfeleitől gyümölcsöztetés végett s évenkénti 50 százalékot ígért nekik. Minthogy nagy bizalomnak örvendett, közel 3 millió frankig károsította meg a közönséget. Ebből látható, hogy Francziaországban még most is, a szédelgések korszakában, mennyi sok a balek. A dologban az az érdekes, hogy Blée, mielőtt Párisban megnyitotta volna üzletét, Bécsben töltött néhány hetet az ottani pénzgyümölcsöztetés módját tanulmányozni. A bécsi magas iskola úgy látszik nem terméketlen talajba hullatta magvait. Hogy mire költötte Bléeur e rengeteg pénzt, még nincs kiderítve. A majna-frankfurti merényletről most már teljesen hallgatnak a frankfurti lapok, mert a rendőrség megkérte a szerkesztőségeket, hogy a vizsgálat érdekében ne regisztrálják az újabb híreket. Más forrásból tudhatjuk meg azt is, hogy a Hockenheimban elfogott névtelent már átadták a frankfurti rendőrségnek. Hire jár, hogy több magasabb rangú rendőrtiszt fenyegető levelet kapott. Most már a rendőrtanácsos házát is őrzik az anarchisták ellen. A rendőrség kétségtelennek tartja, hogy a hockenheimi névtelen gyilkolta meg Rumpff rendőrtanácsost, mert a második személyleírás teljesen ráillik. Ezenkívül rávallott egy csavargó is, ki önként jelentkezett a frankfurti rendőrségnél s elmondotta, hogy őt a rendőrtanácsos meggyilkolása előtt néhány nappal az anarchisták táborába csalogatta egy idegen ember, akit ő a merénylőnek tart. A rendőrség szembeállította a hockenheimi névtelennel a csavargót, s ez fölismerte a fogolyban az anarchista agitátort. — Riviére parancsnok, a Tonkingban elesett hős katona hamvai, e hó 24-én érkeztek Bésen át Parisba. A temetés tegnap volt a montmartrei sírkertben, nagy fénnyel. Az írói kor pedig leleplezte Riviére mellszobrát, mert a dicső halált szenvedett férfiú nemcsak kitűnő katona, de jeles író is volt. — Uj Izrael. Varsóból írják e hó 25-éről: Az uj izraelita hitvallást, melyet Rabinovics József kisinevi ügyvéd alapított, az orosz kormány melegen pártolja. Kielcze kormányzósági városban propaganda fiókot alapítottak az uj szekta érdekében. Az uj felekezet tudvalevőleg Jézus Krisztus tanaira alapítja az uj vallást és Rabinovics jelszava ez: a szent ország kulcsa Jézus kezében van. Az uj tan szerint a zsidók Messiása is a nazarethi Jézus és a zsidók helyzete nem javulhat, ha erkölcs és szellem dolgában nem haladnak. Az orosz és külföldi izraelita sajtóban nagy feltűnést kelt az uj szekta keletkezése, mely egyre komolyabb mérveket eilt. Hogy az orosz kormány kedvez Rabinovicsnak és tanainak, azt bizonyítja, hogy az uj Izrael hanyatthomlok szemben áll a régivel. Az alföld fiumei vasúton Gombos és Erdőd állomások között a jégtorlódás miatt a kompozás egyáltalán lehetetlenné válván, az összes forgalom bizonytalan időre megszüntettetett. — Öngyilkos magyar tanuló. Tegnapelőtt este 7 órakor Bécsben a Ferencz József-hidról egy fiatal ember ugrott a Dunába és nyomtalanul eltűnt. A hídon maradt télikabátjában egy pár kesztyűt és 56 krajczárt találtak. A kabátot átadták a rendőrségnek, amely csakhamar megtudta, hogy az öngyilkost Rochlitzer Izidornak hívják. Az illető egy magyarországi jómódú földbirtokos fia volt s a bécsi orvosi egyetemen már három szemesztert végzett. Pályájával azonban nem volt megelégedve s ezért követte el az öngyilkosságot. Szombaton eltávozott hazulról, anélkül, hogy szállásadójának valamit szólott volna. Este felé két barátja ment lakására, s ott leveleket találtak. Az egyik nekik volt czímezve s ebben Rochlitzer tudatja, hogy öngyilkos lesz. A fiatalemberek rögtön a rendőrséghez siettek, de már akkor Rochlitzer végrehajtotta tervét. A szerencsétlen tanuló 20 éves volt. Rövid evek. Veszprémből írják, hogy Ányos Pál hamvait mégis átszállítják a Ferenczrendiek régi kriptájából az alsó városi temetőbe, mert a gvárdián most már szintén beleegyezett a kegyeletes eszme megvalósításába. — Pancsován egy szini előadás alkalmával nemrég nagy riadás volt: egy epileptikus ember görcsöket kapva összerogyott és a közönség nem tudva a támadt zaj okát, tüzet sejtett; alig lehetett a megrémülteket lecsillapítani. — Brünnből táviratoztak ma: Krzenovitz és Sokolnitz között a személyvonat ma kisiklott a szeneskocsi tengelyének eltörése miatt, szerencsére senki sem sérült meg. — Guaymasból (Mexikó) nemrég küldtek Londonba egy 93 karátos gyöngyöt, melynek értéke 17,000 dollár; e gyöngyöt, mely állítólag a legnagyobb az egész világon, Mullejében (Alsó-California), találta egy néger, kitől 90 dollárért vásárolták meg. A IAnzből írják, hogy az elfogott Peszl polgármester letartóztatásakor igen nyugodtan viselte magát és egyre ismétli a regényes történetet, amelynek állítólag hőse volt. A JETolicsról írják lapunknak: Gróf Gyürky Nyitramegye új főispánja e hó 25-ikén esti 7 órakor érkezett Holicsra, az egész város ki volt világítva. A gróf fáklyás sorban robogott szállásáig, hol az uradalom részéről Schmalfuss tiszttartó üdvözölte. — New- Yorkból e hó 22-iki kelettel azt távírják, hogy egy orosz házaló, ki New-Yorkból és New-Orleansból jött St.Louisba, ott kolerában meghalt. A ragályt azóta egy néger is megkapta. — Tula orosz kormányzóságban uj vallásfelekezet alakult, amely a házasságot eltiltja; házasfelek, a kik az uj hitre áttérnek, kötelesek külön válni és húst enniök nem szabad. — Szófiában egy Macedonskí Glas, (Maczedoniai hangok) czimü lap indult meg bolgár és franczia nyelven. — Odesszából írják, hogy Bohopol városkában Doktorov gazdag öreg kereskedőt húsz álarczos rabló megrohanta, életveszélyes sebeket ejtett rajta és 31,700 rubeljét elrabolta. — jan. 26. (Folytatása következik) EGYETÉRTÉS, KEDD, JANUÁR 27. Rendőri kinevezések, A hivatalos lap holnapi száma közli a rendőrséghez ujonan kinevezett tisztviselők neveit. Jobbára ismeretlen emberek, akikről a legjobb akarat sem mondhatja meg, hogy hol szereztek kvalifikácziót új állásuk betöltésére. Különben itt adjuk a kinevezettek névsorát, úgy a mint a Budapesti Közlöny holnapi számában olvasható lesz. A magyar királyi belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a budapesti fővárosi m. kir. áll. rendőrséghez kinevezte . Kerületi kapitányokká: Kubinyi Sándort, báró Splényi Ödönt, ifj. Gyalokay Lajost, Karácson Sándort; a bejentési hivatal főnökévé: Orincsay Lászlót; I. oszt. fogalmazókká: Czajlik Alajos, Bárány Ferenczet, dr. Arányi Taksonyt, Diner Ákost. II. oszt. fogalmazókká: báró Luzsénszky Zsigmondot, dr. Takács Zoltánt, Potoczky Pált; írnokokká: Pekáry Ferenczet, Schauer Ignáczot,Szente Pált, Esze Tamást, Szombatfalvy Albertet, Glodeák Gyulát, Gausz Viktort, Horváth Jenőt, Szubay Jánost, Meszlényi Mórt, Peregriny Sándort, Orbán Barnabást, ifj. Barabás Pétert; gyakornokokká; edvi Illyés Bélát, Szirmay Andort; segédhivatali igazgatóvá: Szász Lajost; hivataltisztekké: Lovas Imrét, Tomis Jánost; iktatókká: Vadon Sándort, Takács Gábort; kiadóvá: Nagy Lászlót; pénztári ellenőrzé: Örvösy Vilmost; pénztári könyvelővé : Faragó László ; pénztári tisztté: Held Jánost; tolonczkezelővé: Lomniczy Endrét; tolonczkezelői helyettessé: Paraicz Gézát; tolonczkezelői írnokká: Szalontay Józsefet. 8 SZÍNHÁZ, 1ÜVESZET . — A m. kir. operaház műsora a következőkép változott meg: csütörtökön Bűvös vadász, Turolla Emma k. a. vendégjáték a felemelt helyárak mellett, szombaton Fidelio, vasárnap Coppelia, Rászedett kádi, és Satanella 2-ik felvonása, hétfőn Tannhäuser Turolla Emma k. a. vendégjátékával, bérletszünetben, fölemelt helyárakkal. — A népszínházban holnap, kedden, d. e. 10 órakor tartják A két savoyarde leány főpróbáját s ugyancsak holnap 10—1 óráig lehet a szerdai első előadásra jegyet előre váltani. Kassai Vidor, a színház új tagja, e darabban lép föl újra. A zenetanárok országos egyesülete az este saját helyiségében sikerült hangversenyt rendezett tartalmas műsorral, melynek első számát Major Gyula fiatal tehetséges zeneszerző három tételű symfoniája képezte, előadva Major Hermina k. a. s a szerző által négy kézre. A közönség a művet, melyet a zenekedvelők egylete mutatott be utolsó hangversenyében, nagy tetszéssel fogadta s az előadókat élénken megtapsolta. Major úr még azonkívül Bach, Chopin s Beethoventől játszott egyes darabokat értelmes felfogással s fejlett technikával. A műsor többi számait Henderson Mari k. a. énekelőadásai s Harrach József csellójátéka képezték, kik mindketten sok élvezetet szereztek a szép számú hallgatóságnak, a mely a zeneelőadás végével vidám társas vacsorához ült. — Coburg Fülöp herczeg Somogyi János tájképírónál egy a csorbai tavat ábrázoló festményt rendelt meg. — Wagner Richard halálának évfordulója alkalmából, február 13-án, a berlini Wagner-egylet gyászünnepélyt rendez Klindworth tanár vezetése mellett. A műsor legnevezetesebb számát a Parsifal harmadik felvonása képezi, melyben a karokat a drezdai énekegylet fogja előadni. A német színházban ma este Frankl Katalin k. a. vendégjátékául Lindau Pál Lea grófnő czimű öt felvonásos színműve adatott elő zsúfolt ház előtt. A vendégművésznő ma este oly nagymérvű rekedtséggel küzdött, hogy hatásának egyik legjobb eszköze, a hang, majdnem teljesen hiányzott. A közönség mind emellett nagy élvezettel gyönyörködött a művésznő alakításában. Frank Katalin k. a. utolsó vendégjátékául holnap a Philippine Welser czímszerepében lép fel. — Szatmáron Gerőfy Andor színigazgató folyton a legnagyobb közönnyel küzd, pedig társulata a vidék legjobb erőiből van szervezve. A színház legfeljebb akkor telik meg, ha a vidék Blahánéja, Geröfyné játszik. A derék igazgató mindent elkövet, hogy műsorát változatossá tegye és a fővárosban előadott minden eredeti darabot szinre hoz, úgymint Árendás zsidó, Egy asszony története sió, és most legújabban e hó 18-án Jókai Mór Arany emberéi, mely alkalommal a színház zsúfolásig megtelt. E darab Szatmáron, úgy mint mindenütt, nagy tetszést aratott. A közönség elragadtatva tapsolt a színészek lelkesült és gondos játékáért és a meglepően szép kiállításért. Különösen kitűntek ez alkalommal : Gerőfy igazgató (Tímár) Fehérváry (Brázovics), Szeles (Ali Gsorbadzsi) és Csiszár (Krisztyán Tódor), Gs. Szabó Ilka és Kisné P. Irma. A rendezés és a többi szereplők öszhangzatos játéka, minta-előadássá tették a darabot. Gerőfy igazgatót teljes elismerés illeti a kitartásért, hogy Szatmár városát, mely állandó színházzal bír, nem hagyta ott tél közepén, daczára a tetemes deficzitnek. Uj— Kassáról írják lapunknak, hogy Csóka Sándor színtársulata, mely a fővárosi színkörben is szép elismerést vívott ki a múlt nyáron, tavasztól kezdve nagy részben szétbomlik. Elmennek a társulattól : Németh János, Kazaliczky Antal, Follinusné, Follinus, Ebergényiné, Pajor Emilia, Balassa Károly. E héten volt Tolnay Andor jutalomjátéka, Delilah, melyben a jutalmazotton kivül Follinusné, Kazaliczky tetszettek leginkább. — A tönkrement Sarah Bernhardt. A világ legkülönczebb művésznőjének, Sarah Bernhardtnak, pénzügyileglépen nincs rózsás helyzete. Hitelezői annyira zaklatták, hogy végre kénytelen volt a Fortuny úton levő palotáját az összes berendezéssel együtt árverés alá bocsátani. A Colombier Marn által jövendölt balsors már most kezdi üldözni a reklámok mesternőjét. Az árverés első napján mindössze csak 3600 frankot, a másodikon pedig 7000 frankot vettek be. A két árverés eredménye tehát mindössze 11,000 frank, valóban oly csekélység, mely nem csak Saraht keserítette el, hanem a hitelezőket is, kik az oly sokszor emlegetett művészeti dísztárgyak eladásából óriási összegekre számítottak. Az árverésen sokan voltak jelen, de nem vevő szándékkal. A gyönyörű vázák, szobrok, szőnyegek és függönyök potomáron kerültek a zsibárusok kezébe. — Edamaelle Gavroche czímű énekes vígjáték, amit Gondiner, Blum és Saint-Albons urak táraságban írtak, a párisi Variété színházban középszerű sikert aratott. — Wiltné asszony, a nagy művésznő jelenleg Péterváron vendégszerepel a közönség s a sajtó osztatlan tetszése mellett. — Rossi a híres tragikus a pétervári császári színház igazgatósága ellen pert indított, amelyben 20,000 frank kártérítést követel azért, mert az igazgatóság nem küldte el neki a mondott időre a 2000 frank megállapított tiszteletdíjat. Az ügy jelenleg a firenzei legfelsőbb törvényszék előtt van. A színház igazgatósága pedig egy más ok alapján Rossi ellen indított egy 20,000 frankos igénypert, mi a művészt annyira elkeseríté, hogy elhatározta, hogy többet nem megy Pétervárra. A bécsi zenekedvelők egylete kiirta az ötszáz forintos Beethoven pályadíjat. Pályázhatik reá mindenki, aki valamely időben a bécsi konzervatórium tanítványa volt. A részletek nyomtatásban megkaphatók a zenekedvelők egylete titkári hivatalában. A pályázat ideje ez év szeptember 30-án jár le. — Karl Alphonse, a franczia esprit leghivatottabb képviselője, a szellemdús tárczaírós regényköltő egy uj darabot irt, melynek ezime Sous les tilleuls (A hársak alatt) s mely hasonnevű regényéből van átalakítva. A vígjáték éveken át pihent a költő asztalfiókjában, ki azt csak barátainak unszolására alakította át. Első darabja La Penelope normande nagy és tartós sikert aratott s így nagyon természetes, hogy az új színmű első előadása iránt nagy érdeklődés mutatkozik Párisban. A Boieldieu zongorája, amely mellett a Fehér nőt írta, egy Koecklin nevű gazdag elzászi régiséggyűjtő birtokában van. A hangszer afféle régi, bizarr formájú claviehordium, de a hangja még mindig elég erős. — Prince Eilah, Jules Clarette drámává átdolgozott magyar tárgyú regénye, közelebb kerül színre a párisi Gymnaseban. Az olvasópróba tegnapelőtt volt, és mindenki sírt alatta, mint a franczia lapok írják. A szereposztás a következő: Prolog: La Tisza — Jane Hading. Le prince Zilah — Damala. Le comte Varhély — Landrol. Michel Menko — Jeanne Maivau. Személyek: Marsa — Jane Hading. La marquise Dinati — Marie Magnier. Etelka — Darlaud. Le prince Zilah — Damala. Général Vogotzine — Saint-Germain. Comte Varhély — Landrol. Michel Menko — Romain, Général Sanchez — Lagrange. — Érdekes porról beszélnek most Párisban, Wolff Albert, a Figaro ismert munkatársa, Salvayre zeneszerzővel együtt Vaucorbeil igazgató megbízásából egy négy felvonásos nagy operához szöveget írt Egmont czímmel, Salvayre pedig a zenét komponálta hozzá. A próbák már megkezdődtek, a kosztümök és díszletek készen voltak s mi sem állott útban, hogy az opera tavasszal szinre kerülhessen. Ily körülmények közt tör A BÁNYA. Egyed itt jogosított REGÉNY. 21 magyar fordítás. (Folytatás.) Irta GEORGES OHNET, Fordította FÁI J. BÉJJA, IV. A félkegyelmű észrevette Pascalt s felugorva, elrikkantotta magát, mire a kutya szaladásnak eredt s összeterelte a szétzüllött nyájat. A Pirók aztán fölkapta ostorát s dühösen ugrált az avarban, mintha az idegen nagy bűnt követett volna el azzal, hogy közelébe jött az ő juhainak. Pascal sokáig hallotta még a dombon az ostor hangos cserdülését, mely a juhász egy-egy kiáltásával váltakozott. Mély elszomorodottsággal tért haza. Csak egy hete volt még, hogy hazajött, Carvajan azonnal észrevette rajta a változást. Előbb szó nélkül vizsgálgatta, azután így szólt: — Mi lett? Nem tetszik itt valaki vagy valami ? Teszünk róla, fiam. Azt akarom, hogy meg légy elégedve ... Pascal ránézett atyjára. Őszintének látta. Ezt monda magában: — Öregségére emberségesebb lett. Hátha csakugyan sokat megtenne a kedvemért ? Eszébe jutott, hogy föl kellene használnia apja pillanatnyi jó kedvét s megvallani neki mindent. Talán még van idő elhárítani a Clairefont-család fejéről a csapást. Hátha az oly sokáig idegen földön járt fiú hazatérése jeladás lenne a szerencsés kibékülésre ? Oh, mily szeretettel fizetné vissza atyjának azt, ha az ő kedvéért, beleegyeznék abba, hogy kímélni fogja a már úgyis legyőzött ellenfelet! Elképzelte magának Antoinettet gondjaitól megszabadultan mosolyogva. S a leány neki köszönhetné atyja nyugalmát s a maga lelki békéjét. Nagy elérzékenyülés vett erőt Pascalon. Azonnal megteszi a kísérletet. — Apám, kezdé, — mióta hazajöttem, nem győzöm csodálni, mennyire megváltozott itthon minden ... Ön első embere lett a városnak . . . Valóban előkelő állást foglal el s föl tudom fogni, hogy ez még nem minden, amire számot tarthat. Carvajan igenlően bólintott. Barna képén néma mosoly vonult el. — Egy fekete pontot azonban mégis látok az égen, s ez az az ellenséges viszony, a melyben a Clairefont-családdal él ... . Hiszi-e, hogy összefér méltóságával, még hosszabbra nyújtani e harczot, mely fölzavarja a vidéket, mert hiszen azok, a kik nem ön mellett vannak, az ő pártjokhoz állanak... Valóságos meghasonlást tart ön igy fenn .... Carvajan leeresztette fejét, mint mikor vonakodott valamiről magyarázatot adni, s némi gúnnyal mondani: — Most már nem fog sokáig tartani... Pascalt nem lehetett e kétértelműséggel megfogni. Nagyon is jól tudta, hogy az ilyen felelet mit ér. — Valóban mindenütt azt hallom emlegetni, hogy Honoré marquis valamennyi segédforrását kimerítette már, s épen ez bátorít föl arra, hogy ilyen nyíltan szóljak, ámbár jól tudom, hogy a tárgy önnek nem kellemes . .. Azok az emberek számos ügyetlenség, különczködés, hóbort vagy egyéb okok következtében teljesen tönkrejutottak . .. Nos hát apám, mi egyebet kiván még nekik azért, amit ellene vétettek ? Carvajalnak az arcra rettenetesen derült kifejezést öltött. Bólintgatott fejével s fölvetve sárga szemeit, melyekből gyűlölet sugárzott, kicsinylő szánakozással mondá: — Gyermek, nem tudod miről beszélsz! .. E pár szóban annyi keserű és mély gúny rejlett, az a hang annyira kifejezte az olthatatlan bosszúszomjat, hogy Pascal megdermedt tőle. Azt remélte volt, hogy az öreget visszaterelheti, hogy vitát idézhet elő, amelynek folyamán valami kedvező megoldás merülhet föl. Sime, apja hideg volt, mint a márvány, támadásaira az olyan ember gyöngéd jóakaratával felelt, aki gyermekekkel beszélget. De még nem vallotta magát legyőzöttnek, megújította az ostromot. — Az mindenesetre kétségbevonhatatlan, hogy Clairefont marquis e pillanatban nagyon is gyönge ellenfél az olyan harczosnak, amilyen ön . .. — Hohó, mondá Carvajan gúnyosan, az ellenséget sohasem kell kicsinyleni ... Ha a marquis harmincz év óta minden este elmondta volna ezt magában imádság helyett, ma talán nem volna ott, ahol van ... — De már öreg... — Annyi idős, mint én! — Nők vannak mellette, akik kíméletre érdemesek ... E szavak hallatára Carvajan felszökött, éles pillantást vetett fiára s érczes hangon, igazi hangján, mely megreszketteté Pascal idegeit, mondá: — Nők ? Ki mondta azt neked ? Talán csak nem láttad őket? Gyönyörűen vagyunk, ha ez a népség is belekotnyeleskedik a dolgunkba! Nők! Avagy a marquis kártyájában nem mindig dámák vannak-e ? El lehetett rá készülve az ember, hogy a viganó ezúttal is előkerül. Nos, fiú, váljon az öreg Saint-Maurice kisasszony iránt érdeklődés-e, vagy a szép Antoinette iránt ? A leány nevének e bizalmas említése fájdalmasan hatott Pascalra, úgy tetszett neki, mintha az a hang, melyen apja ezt a nevet kiejtette, lealacsonyító lett volna. Elejét akarta venni a további sértéseknek, de Carvajan nem engedett rá időt? — Ki szólott neked ezekről a nőkről ? folytatá egyre nagyobb tűzzel. — Találkoztál volna velük ? Folyvást künn szaladgálsz, mióta hazajöttél, azok meg az utakon szoktak barangolni, mint afféle kalandornak . . . Ah, talán beszéltek is veled! Szikrái sem szégyenlősek ... No meg, a Carvajan fiú .. . Szép kilátás! S Carvajan gúnyosan kaczagott. — Apám, mondá Pascal, — kérem . . . — Ugyan hagyd el! Azt gondolod, nem ismerem őket ? Amint ma áll a dolguk, pénzért mindenre képesek. . . De csak kötve kell nekik hinni; ravasz fehér személyek, kivált a fiatalabbik, azzal a szende ábrázatjával. .. meg a lovaskapitányával, aki sehogy sem akarja elvenni! Hej, fiacskám, csúnya nép ,az.. . Ne foglalkozzak velők. Befonnak. . . Az öreg Carvajan is csak nagynehezen bírt el velők! Ha félsz a nagy robajtól, a mit annak a rozzant, kidőlt-bedőlt, szurágta ódon viskónak, melyet a Ciairefontok házánál neveznek, az összeomlása okozni fog, eredj el egy fordulóra Párisba. Fiatal vagy, mulass.. . De jegyezd meg magadnak, az apád tekejátékába bele ne kalamolj. . . Szeretlek fiam, de nem kezeskedem róla, hogy bokán nem üt a golyó. Pascal még egy végső erőfeszítést akart tenni, hogy beszéljen. De szép mély hangja most már hatás nélkül maradt. Amint gyűlöletről volt szó, az öregnek gyémánt-vértje volt, a mélyen a legpontosabban kimért csapás is eltompult s a mely őt sebezhetlenné tette. — Egyébiránt tévé hozzá színlelt jóakarattal, — fölösleges a te egész érzelgősséged ... A marquis mellett nemcsak nők vannak ám . . . Van ott egy huszonnyolcz éves szál legény, aki olyan erős, mint a bika, de aki mostanáig csak bolond dolgokra használta az erejét.... Hanem ha dolgozni akar, jussa vál hozzá... Mi ketten megmondhatnánk neki, hogy hogyan kell dolgozni. ... Én azon kezdtem, hogy az öreg Gateliernek a boltját söprögettem.. .. Te meg, te fejes, a nyakadba vetted a világot... . Hát ki gátolja azt a szép urfit abban, hogy helyreállítsa az ősi vagyont ? Talán baluljjis ítéljük meg mi azt a fiút! Ki tudja, nem tud-e egyebet is, mint lovászokat agyonverni, vadorzókat elkínozni, meg pálinkát inni ? . .. Örülnék, ha titkos képességek lappanganának benne, s egy szép reggel bebizonyítaná, hogy neki is lehet valami hasznát venni. .. Carvajan megállott egy pillanatra, arczkifejezése sötét, fenyegető lett, s karjával kés módjára szelve át a levegőt, hozzátéve: — De ha ő is csak olyan, mint a többi: henye és kártékony . . . akkor buknia kell és eltűnnie. A mi mai társadalmai szervezetünkben a mihasznáknak és romlottaknak nincs helyök. A neuvillei polgármester így, hogy fia előtt igazolva legyen, társadalmi jelentőséget tulajdonított személyes bosszújának. Nem Carvajan tiporta le Clairefontot: a munkás demokráczia diadalmaskodott a tétlen nemesség fölött, hatalmas metszésekkel fejtve le az ország fájáról az élősdi növényeket, amelyek dőléssel fenyegették. Pascal e kemény visszautasítás után más gondolatokra akarta terelni apját, s könnyed modort öltött. Ő végre is csak túlságos lelkiismeretességből mondta azt, amit mondott. A Clairefont-család teljesen közömbös előtte. Nem ismeri azokat az embereket s nem is kívánja őket ismerni. Carvajan csak hagyta, hadd beszéljen, de nem szólt. Föltette magában, hogy rávigyáztat valamelyik hívével, aki ért a bokrokban való leselkedéshez. De Pascal is ilyenformán okoskodott s elhatározta, hogy egy darabig nem jár Clairefont tájékára, így álltak egymással szemben, alattomban lesve egymás mozdulatait, mint két ellenség, máris meghasonolva, egymásban kétkedve. Carvajan attól tartott, hogy még egyszer küzdenie kell az ellen, amit fiában kényeskedésnek nevezett, Pascal pedig egy pillanat alatt minden ábrándját elvesztette, midőn elszorult szívvel ismét maga előtt látta azt a zsarnokot, aki egyszer már távozni kényszerítette a szülőházból. A kétség egyébiránt nem tartott sokáig, s a véletlen földerítette a helyzetet. Az ebéd, melyre a polgármester Neuville előkelőségeit meghívta, hogy vele együtt ünnepeljék meg a tékozló fiú hazatértét, nagy fénnyel tartódott meg. A fösvényen senki sem tesz túl, mikor kivételes költekezésről van szó. A fogások összeállítása bámulatot gerjesztett e vidéken, hol a nagyobb lakomák négy óra hosszat tartanak s akármiféle lakodalommal is versenyezhetnek. Az al prefektus is jelen volt. Nem merte el nem fogadni a meghívást. A szolgálatot Rouenből hozatott pinczérek teljesítették kiknek úri tartása annyira hatott az idősbarmontierre, Carvajan sógorára, hogy bármily dühösen lökdöste is oldalba a felesége, nem állhatta a tag, hogy azt ne mondja, valahányszor a tányérját is cserélték: — Köszönöm, uram... (Folytatása következik.)