Egyetértés, 1885. február (19. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-23 / 53. szám

Budapest, február 22. Az orsz. függetlenségi és negyvennyolczas párt ma délelőtt 11 órakor Irányi Dániel elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását kezdték meg. Mindenekelőtt szóbahozatott a holnapi szavazás kérdése, melyre nézve, egyesek jelentése szerint, a kormánypárt, az ellenzéki pártok által benyújtott ama határozati javas­latokat, (melyek a törvényjavaslatot a bizottsághoz, illető­leg a kormányhoz kívánják utasíttatni) halasztási indít­ványokként akarja tárgyaltatni, s ez esetben ezek először és egyenként bocsáttatnának szavazás alá. Ezáltal eléret­nék az, hogy a különböző ellenzéki árnyalatok egymás javaslatát el nem fogadván csak kisebb frakcziók szavaz­nának külön-külön, miáltal az a látszat is eléretnék, hogy az egyes határozati javaslatok ellen szavazók tán a kormány javaslatát pártolják. Minthogy azonban a be­nyújtott javaslatok nem mint halasztási, hanem mint ellenindítványok tekintendők, a párt Madarász Józsefet kérte fel, hogy a házszabályok értelmében követelje, hogy első­sorban a törvényjavaslat tűzessék ki szavazás alá, melynek elfogadásával a többi ellenindítványok eles­­nének. Ha azonban a kormánypárt máskép akarná ma­gyarázni a házszabályokat, ez esetben is gondoskodva lesz, hogy az összes ellenzék együtt szavazhasson, mert a függetlenségi és 48-as párt kijelenti, hogy a határozati javaslatában felsoroltakhoz továbbra is ragaszkodik, azon­ban e kijelentés mellett reá szavaz Szilágyi Dezső hat. javaslatára. Ezután megkezdetvén a részletes tárgyalás, indítvány tétetett, hogy miután a párt, az általános vitá­ban már úgy is kifejté nézeteit, nem volna-e helyes, ha a részletes vitában aktiv részt nem venne s csak a lénye­ges pontoknál adna be módositványokat, igy, hogy a kezdeményezési jog elvonassék a főrendektől s hogy a főrendiházban való részvétel, a magyar nyelv leírásától tétessék függővé. Mások hangoztatták, hogy a részletek­nél is meg kell kísérteni javítások tételét ott, a­hol lehet. A párt ezt az indítványt fogadta el. Élénk vita fejlődött ki a fölött, várjon az esetre, ha a 3000 frtos czenzus 1 jobb szállítása hozatnék javaslatba minő állást foglal­ Quousque tandem! Az országos kiállítás megnyitásának nagy napja közéig, bel- és külföld nagy érdeklődéssel viseltetik nemzeti életképességünk eme bizonyítékának miké­pen alakulása iránt s nem hangzatos frázis, hanem teljes valóság az, hogy e kiállítás eredménye van hivatva annak bebizonyítására, vájjon a keletet a nyugattal egybekötő kereskedés és mozgalom köz­pontját és átrakodó helyét képezheti-e Budapest s bir-e annyi vonzerővel, a­mennyi szükséges ahhoz, hogy kelet és nyugat egyaránt a legszerencsésebb fekvéssel s természeti tulajdonokkal biró főváro­sunkat tekintsék ama közvetítő helynek, melyen át egymással folytonosan érintkezni akarnak. Első­sorban a főváros lakóinak s hatóságának életrevaló működése az, mely a nagy czél elérését biztosí­thatja; a fővárost egészségessé, biztossá s kel­lemessé kell tenni; el kell hárítani mindazt, mi e ki­tűzött czéllal ellenkezik. De mit tapasztalunk? Éppen ellenkezőjét a jel­zett kívánalmaknak. Oktalan és saját szempontjából is eredménytelen haszonlesés kezdi felütni fukar fejét; háziurak te­kintélyes része, fogadósok és korcsmárosok, bérko­csisok azon törik eszüket, miképen lehessen úgy a bel, mint külföldi közönséget a kiállítás rövid tarta­ma alatt kizsákmányolni s ezzel tönkre akarják tenni nemcsak a magyar nemzetnek évezredes vendégsze­retője hírét, nevét, de kérdésessé teszzik a kiállításnak magának sikerét is; pedig van már két példa arra, hogy az ilyen fosztogatási velleitások nem vezettek czélhoz; a bécsi és amsterdami kiállítások világosan megmutatták, hogy az idegen csakhamar neszét veszi az efelé jó szándéknak és siet — elmaradni. Midőn amúgy is szokatlanul nagy kereset van kilátásban, nincs indokolva az élet első szükségleteit megdrágítani; nemzeti érdek az, mely követeli, hogy hatóság és társadalom egyaránt közreműköd­jenek az egyesek pénzszomjának megfékezésére. Biztosítani kell továbbá a főváros egészségi álla­potát minden nem várt eshetőségek ellen s erre nézve kérdem én a főváros hatóságától: »Quousque tandem?» Meddig fogja még megtűrni a rongyszedő és csontgyűjtő telepeket a főváros legnépesebb lakott részeiben? Meddig fog még tárgyalni és halogatni? Az országos közegészségi tanács még a múlt év július havában a tudomány szempontjából legsür­gősebben szükségesnek jelentette ki a minden jár­ványok ama veszélyes góczainak eltávolítását a fővá­ros területéről, s ha a közérdek lenne az intézkedések egyedüli és főrugója, ama veszélyes telepeknek már régen el kellene távolitva lenniük; azzal állottak elő e kellemes telepek védői, hogy lehetne azokat ta­lán fertőztelenités által ártalmatlanokká tenni, meg­adta a tanács arra is a választ s kimutatta, hogy az ki nem vihető, sőt figyelmeztetett arra, miszerint daczára a cholera jelenlegi szünetelésének, e rongy­telepek által az feleleveníthető lehet. Ily módon fővárosunkat nem fogjuk sem egész­ségesebbé, sem kellemesebbé tenni, hogy ez meg­történjék, nem a rongyszedők, korcsmárosok és ko­csisok érdekeit, hanem egyesegyedül a közérde­ket, s nemzeti becsületünk követelményeit kell megvédelmeznünk, az a nagyon is kérdéses haszon mit egyesek ezzel ellenkező eljárással elérni óhajta­nak, nagy veszteséggé válhatik reájuk nézve is, mi­dőn résztveendnek az általános egészség* és vagyon* beli károsodásban, melyet félszeg tetteik vagy mu­lasztásaik által előidéztek. Dr. Csatáry Lajos,­ sáért. Baross Gábor államtitkár tiszteletére adott diszla­­komán, mely a Lloyd nagy termében­­ tartatott meg, egy­mást érték a lelkes fel­köszöntések, melyek között különösen nagy hatást keltett Röder Kálmán vasmegyei főispáné, a­ki Baross Gabo­ jeles tulajdonait méltá­nyolva, éltette m­int Győr város képviselőjét. Barcza Géza Győr város polgáraira emelte poharát. Kautz Gusz­táv Batthyány Lajos főispánt éltette. Ugyancsak Kautz emelt poharat Pradó Kálmán főispánra, kívánva, hogy mint Rábaszabályozási "Kormánybiztos lelje mielőbb örö­mét a létesülendő mű sikerében. Baross Gábor ma d. u. 5 órakor tért vissza Budpestre Sebő Imre képviselővel együtt. * Szentes város e hó 19-én tartott közgyűlésében határozott a szentesi gimnázium ügyéb­en : 41 szavazat­tal 38 ellenében kimondta, hogy a szentesi 4 osztályú polgári iskolával egybekapcsolt 6 osztályú gimnáziumot a polgári iskolai jelleg eltörlésével, az 1883. XXX-ik t. ez. értelmében VI. osztályú gimnáziummá fogja átalakí­tani. — Az átalakítást elvileg még a múlt év junius ha­vában megszavazta a közgyűlés, de minthogy az átalakí­táshoz szükséges engedélyt több rendbeli feltételekhez kötötte a miniszter, most e feltételeket pontról-pontra megszavazta a közgyűlés. 1885 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 58. SZÁM. . ■ M ■­ "| || ■ m­i*1«! .................. 11 , 'l Hl ' BUDAPEST, HÉTFŐ, FEBRUÁR 23. SZERKESZTŐSÉ­G: B­UDAPEST, IV. HÍMZŐ­ UTCZA 1. 87. KÉZIRATOKAT VISSZA NEM KÜLDÜNK. CSAK BÉRHENTES LEVELEKET FOGADUNK EL ELŐFIZETÉSI DM: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: Egy égisz évre 20 frt I Egy negyedévre 5 frt Egy fél évre „ 10 frt | Egy bóra 1 frt 80 kr. Külföldre: 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-,Olasz-,Orosz-,Török-, Görög-,Spanyol­­országokba, Svájc?.-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a posta* szerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Zmiv na ám 6 krajcnár. KIADÓ-HIVATAL: BUDAPEST, I­V.HIMZŐ-UTCZA 1. CS. HIRDETÉSEKET ÉS NYÍLTTÉRI­E VALÓ CÖZK­­lInrtEIT rZLVZSZ 1 ttADÚaiVATAb, Hirdetéseket terveez a külföldön: Bieibin: Pöügynökségünk: Stern Mórit* hírl rzetési irodája, I. Woilzeile Nr. 92. Oppelik A., i. Stubenbaater Kr. 9. Rosse Rudolf, I. Siik­ralätte Nr. í. Ua.­Heu­tem es Vogler, i. WallKetligane 10. Daube G. L. és Társa, I. Woilzeile Nr. 1. Dukeo Miksa, I. N­iemergasse Nr. 12. Schalek Henrik, i. Woilzeile Nr. Iá. Hérául Alajos, i. Woilzeile Nr. Só. Frankfurtban a ti.: Delibe G. L. ée Térte. Parisban; R. Murisé, 40, r. Notre-DameuL-Viet, Ágense Heve» (plane 4a la Bourse). Budapest, febr. 22. Az egyiptomi és heráti hírek következtében, me­lyek Londonba legutóbb érkeztek, a legkínosabb zavar uralkodik, az angol kormánykörökben. Szu­dánban nemcsak, hogy megtámadni nem lehet a máhdit, de még menekülni is nehéz előle. Az ara­bok tizedelik a Gubátból visszafelé vonuló angolo­kat, kiket legközelebb szörnyű katasztrófa érhet, mert Korti felől nem mernek segítséget küldeni, attól tartva, hogy a segédcsapat is odavész a 20,000 arabssal szemben, kiket a máhdi Khartum felől el­indított. De még ennél is nagyobb aggodalmat kelt az oroszoknak Herát felé való előnyomulása, me­lyet a legfélhivatalosabb lapok sem mernek már tagadni, s ha a kormány három nap előtt bizalom­mal és lelki nyugalommal hivatkozott Oroszország ama biztatására, hogy neki Herátra, Afganisztánra épen nincsenek ezélzatai, most ugyancsak aggódha­tik a londoni orosz küldöttnek, Lesszárnak ama nyilatkozata miatt, mely szerint az orosz kormány meghagyta Komarov tábornoknak, hogy ne nyomuljon előre, hacsak kényszerítő kato­­nai okok nem forognak fenn. Már­pedig évtize­dek óta ismeretes, hogy az oroszok nagyon jól érte­nek az ilyen «kényszerítő okok» teremtéséhez. Avagy nem figyelmeztette-e az orosz sajtó nemrég Angliát, hogy «tartsa féken az afgánokat, mert kü­lönben Oroszország maga lesz kénytelen magán se­gíteni» ? S nem arról érkezett-e legújabban hír, hogy Pendséig előnyomult oroszok és az afgán elő­őrsök közt minden pillanatban kitörhet az összeüt­közés ? Ebben az esetben pedig Gladstone minden dialektikája sem lesz képes Komarov tábornok­tól eldisputálni a «kényszerítő katonai körülmé­nyek »et. A Gordon halála miatt felháborodott angol köz­véleményt jellemzik a következő hírlapi nyilatkoza­tok is: A World ezt írja: «Gordon hosszú sürgönyt kül­dött haza, melyben kijelenté, hogy Stewart ezredest és kísérőit azért küldte el, mert kétségbe volt esve a felől, hogy fölmentésére fognak jönni. De mivel ez a sürgöny tele volt olyan kifejezésekkel, a­melyek korántsem voltak hízelgők a kormányra nézve, so­hasem tétettek közzé. Igen messze áll a valótól az is, hogy az utóbbi időben csak rövid, összefüggéste­len sürgönyök érkeztek Gordontól, mert Wolseley nem­rég egy hosszú, csaknem 1000 szóból álló köz­leményt kapott, de ez szintén nem olyan tartalmú volt, hogy a kormány annak közlését kívánta volna.» Ugyane tárgyról a St. James'Gazette ezt írja: «Minden körülmények közt egy dolog legalább meg­lehetősen világos. Számos nagyérdekű és nagyfon­­tosságú írott informáczió van a kormány kezében, a­melyeket nem siet köztudomásra hozni. Pedig jo­gunk van azokat megismerni. A kormány az ország előtt ama vád alatt áll, hogy Gordon halálának, Stewart ezredesének valamint mindama fehéreké­nek, kiknek holttesteit a Nílusba vetették, ő az oko­zója. Igaz-e hogy Gordon maga is vádolta a kor­mányt? Ha úgy van, el akarják-e nyomni a vádat? Titok marad előttünk mindaz, a­mi az expedíczió kudarczát megmagyarázná. Reméljük, hogy a par­­liamentnek valamelyik felelős tagja kötelességének fogja tartani, hogy a vádlottakhoz e tekintetben kérdést intézzen. A Khartum ostromáról szóló nap­lót, ha megvan, bizonyára követelni kellene, s a kormánynak egyáltalában nincs jogában azt vissza­tartani.A Hóméban, mint onnan jelentik, Lord Fitzmau­­racénak az angol alsóházb­an tett nyilatkozatai igen közönyös fogadtatásra találtak, a­mennyiben úgy tekintik azokat, mint Anglia és Olaszország közötti előleges megbeszélés eredményét. A Rifonna azt mondja, hogy bármikép álljon is egyébiránt a dolog Angliával, Olaszországnak feltétlenül tovább kell mennie s meg kell szállnia Szemhit és Takka tarto­mányokat Kasszalával. A Diritto megczáfolja azt a hírt, mely szerint Oroszország felajánlotta jó szolgá­latait a portának, hogy Olaszországot Masszallah kiürítésére birja. A Tribuna közlése szerint Olasz­ország értéseire adta a portának, hogy török csapa­toknak vöröstengeri kikötőben való kiszállását meg nem engedi s azt kénytelen lesz megakadályozni, jön el a párt. Egyesek, tekintetbe véve, hogy a párt, elvből ellenez minden czenzust, a szavazástól való tar­tózkodást indítványozták, mások ellenben a legkisebb czenzust kívánják támogatni. A párt abban állapodot meg, hogy ezt nyílt­ kérdésnek hagyja fenn. A további részleteknél Belly Ignácz, L­ükó Géza, Szederkényi Nándor, Mocsáry Lajos és K­iss Albert szólaltak fel; az értekezlet több párttag részéről módosításokat vett tudomásul, s egyúttal kimondta, hogy e módosításokat a tárgyalás során pártolni fogja. A horvát képviselők Vukotinovich Lajos pártel­nök elnöklete alatt ma délelőtt értekezletet tartot­tak, melyben elhatározták, hogy a főrendiház re­formjáról szóló törvényjavaslatot úgy átalánosság­­ban, mint részleteiben elfogadják. A részleteknél a 6. §-ba ama módosítás felvételét fogják kérni, hogy abba Horvát-Szlavonország is bevézessék. A §. ere­deti szövegében ugyanis Horvátország nincs meg­említve, annak felvétele által tehát eleget kívánnak tenni 1 Horvátország állásának. Az értekezleten jelen volt Bedekovich Kálmán horvát miniszter is. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekez­letén folytatta és befejezte a főrendiház reform­járól szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A törvényja­vaslathoz hozzászólónak: Láng Lajos előadón és Tisza Kálmán miniszterelnökön kívül Ivánka Imre, Teleszky­ István, Csernátony Lajos, Török Zoltán, Szilágyi Virgil, Panner Tivadar igazságü­gyminiszter, Zichy Antal, S­őrösy Sándor és a horvát képviselők részé­ről : Pejacsevics Tivadar gr., ki a horvát­ képviselők nevében terjesztette elő a saját értekezletükön kifejezett óhajtást s azt módosításkép kérte fölvétetni. E módosí­tás az értekezlet által formuláztatván, elfogadtatott. (0. E.) V­IDÉK. * Gy&r, febr. 22. (0. E.) Baross Gábor államtitkár Győr város országgyűlési képviselője, kit a győriek teg­nap oly lelkes ovácziókkal fogadták, ma mondta el a nyert mandátumért köszönő beszédét a város választói előtt. Ez alkalomból a redout nagyterme egészen meg­telt a választóközönséggel s a karzat is telve volt Győr város előkelő hölgyeivel. Jelen volt: Batthyány Lajos gróf győrm­egyei s Radó Kálmán vasmegyei főispán, to­vábbá Noyál Károly püspök, Winter] Antal nagyprépost, Karsay Sándor szuperintendens, Lacza Ferencz pol­­gármester, a megyei és városi tisztikar és a királyi tör­vényszék tagjai, Kálóczy Lajos, dr. Kovács Pál párt­elnök és a város majdnem összes intelligencziája. Midőn Baross Gábor a küldöttség élén a teremben megjelent, a nagyszámú közönség szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadta, melynek csillapultával Kautz Gusztáv a szabad­elvű párt végrehajtó bizottságának elnöke üdvözölte Győr város választó­polgárai nevében. Baross Gábor megkö­szönve mindenekelőtt a szíves fogadtatást, egy egész óráig tartó tüzetes beszédben először is köszönetet mon­dott a polgárság bizalmáért. Ezután a jelen ülésszak alatt elintézett tárgyakat és ezek közt különösen a költ­ségvetést fejtegette, melyből azt a tanúságot vonta le, hogy Magyarország mind pénzügyi, mind kulturális, mind pedig különösen közlekedési téren nagy ha­ladásnak indul. Beszéde végén Baross megemléke­zett az épen tárgyalás alatt levő főrendiházi tör­vényjavaslatról is, fejtegetvén annak előnyeit és nagy horderejét. Különösen nagy lelkesü­ltséggel fogadtatott a Kemény bv. közlekedési miniszter által beadott a Rába­­szabályozásról szóló törvényjavaslat ecsetelése, melyet országos érdek is indokol. Úgy Győr város mint a me­gye részéről Batthyányi Lajos gr. főispán vezetése alatt legközelebb küldöttség fog menni a miniszterhez, hogy köszönetet mondjon az életkérdéssé vált ügy felkaroló­ ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Izabella főherczegnő teg­nap Pozsonyban jelen volt az elhunyt Bohan Ar­thur herczegért tartott fényes gyászmisén. — Gróf Károlyi Alajos osztrák-magyar nagykövet e napok­ban éri meg diplomácziai működésének negyven­éves jubileumát. — József főherczeg Fiuméból táv­iratban értesiti az orsz. tüzoltószövetk­ezetet, hogy Felcsuthon e hó 17-én két ház leégett, de az al­­csuthi tűzoltók végét vetették a további veszedelem­nek. — A walesi herczeg londoni hírek szerint torok­fájásban szenved. — Báró Nikolics Fedor boszniai czivil­ádiátus Bécsből visszatért Szerajevóba. — XIII. Leó pápához e napokban franczia katholi­­kus munkások száztagú küldöttsége érkezik, hogy átnyújtsa programmját; a küldöttség élén Leon Harmel nyomdatulajdonos és munkásvezető áll. — Dr. Späth bécsi egyetemi tanár egészségi állapota annyira javult, hogy a jeles tudós legközelebb már elhagyhatja ágyát. — A trónörököspár útja. A trónörököspár holnap (hétfőn) estel­ hét órakor utazik Polába a déli vasút kü­lön vonatán. A fenséges pár kíséretében lesznek : Bom­­belles gróf főudvarmester, Sylva-Tarouca grófné, főud­­varm­esternő, Pálffy és Chotek grófnők, udvarhölgyek, Teleky Samu gróf, a trónörököspár vendége, dr. Lányi János főtörzsorvos, Nostitz gróf és Wohlgemuth kapi­tány, szárnysegédek. A trónörököspár kedden délelőtt 10 órakor érkezik Pólóba. Az ünnepies fogadtatás után a Miramave-ra szállnak a fenséges utazók. Délután a trónörököspár 50 terítékű díszebédet ad a tengerészeti kaszinóban, melyen a kíséreten kivül részt vesznek a pol­gári és katonai hatóságok fejei. Még kedden éjszaka fölszedi horgonyát a Miramare­s útnak indul. — Az udvar köréből, Bécsből a következőket je­lenti egy mai táviratunk: A szász-weimari herczeg tiszteletére negyven teritékü diszebéd ma a hofburg már­vány-termében. Az ebédre hivatalosak­­ voltak: Rudolf trónörökös, Stefánia trónörökösné, az uralkodó csa­lád Bécsben időző tagjai, Koburg Fülöp és Ferdinánd herczegek, I­oburg Lujza herczegnő, Ágost szász­­weimari herczeg és Retesz herczeg német nagykövet. Holnap a német nagykövetség palotájában sok­ée lesz a fejedelmi vendég tiszteletére; az estélyen jelen lesznek az uralkodó család tagjai is. —■ k királyné ő felsége e hónap 26-dikán utazik Amsterdamba. Mária, Valéria királykisasszony márczius végén, vagy április elején Hei­­delbergába megy, a­hol a királyné is több hetet fog tölteni. — Hathalomról illetékes oldalról tudatják velünk, Hogy a­­ Ihász Imre földbirtokos haláláról közlött hir alaptalan és kétségkívül nemtelen boszuállásból küldte valaki a lapoknak, melyekből mi a kérdéses hirt át­vettük. — Vihar február hóban. Battonyáról írtak ne­künk e hó 21-iki kelettel: Itt ma délután mintegy óráig tartó a legszebb csendes, nyári meleg eső volt, mialatt folyton dürgött és villám­lott. — A férj mint hóhér. Hihetetlen eset történt a na­pokban 'Jordán. Egy oláh paraszt­ember elküldte a fele­ségét egy csizmadiához a bocskorjával, a­melyre más bőr kellett. Mikor az asszony hazavitte a megjavított bocskort, a férj dühösen rárivalt, hogy miért engedte magát megcsalatni a munkával, mert a bőr ilyen meg amolyan elnyűtt, rossz, s ő azt nem­ viselheti. Az asz­­asszony azt találta felelni, hogy a bőrt a férje csak azért nézi elnyűttnek, mert részeg. A férj ekkor nejére rohant s azt mondta neki: «Akarod, hogy felakasszalak, vagy »­szúrjalak ? Válas­sz !» Az asszony eleinte tréfára vette a dolgot, de a férj dühös arczáról könyörtelen haragot olvasva le, rimánkodni kezdett, hogy kegyelmezzen az életének. A férj előkeresett egy madzagot, s azzal fel­akasztotta a nőt a mestergerendára Mikor fuladozni kez­­dett, leeresztette. Vagy háromszor ismételte e válogatott kínzást. A nő ekkor hirtelen megragadta férjét s segély­ért kiáltott. A keletkezett zajra a szomszédok összefutot­tak s a férjet megkötözve szállították a hatósághoz. A vizs­gálat alkalmával kitűnt, hogy a paraszt sem elmezavaro­dott, sem részeg nem volt, sőt fenyegetődzött, hogy mi­helyt kiszabadul, újra felköti a nejét, de ezúttal nem fogja leereszteni. — Egy fogyasztási adópénztárnok öngyilkos­sága. Dunaföldvárról írják : A helybeli városi fo­gyasztási adópénztárnok, ifj. Ősz István, 27 éves fiatal­ember agyon­lőtte magát. A múlt pénteken egy kikül­dött bizottság pénztárvizsgálatot tartott nála, s ez alka­­lommal nagy visszaélésnek jött nyomára. Mig a vizsgá­lat folyt, Ősz lakására ment s egy hatlövetű revolverrel halántékát átlőtte. A pénztárban több ezer forint hiányt konstatáltak, mely összeget a szerencsétlen apródonkint vette ki a pénztárból, s könnyelmű társaságban elpaza­rolta. Bő költekezése végre szemet szúrt s ekkor ren­delték el nála a pénztárvizsgálatot. A szerencsétlen fiatal embert, kinek atyja a dunaföldvári takarékpénztár általánosan tisztelt hivatalnoka, tegnap közrészvét mel­lett temették el. — Lázadás J Nyitra megyében. Sasvárról írják: Nyitra megye Kuti községében a már múlt évi képviselőválasztások alkalmából is felmerült anti­szemita színezetű zavargások párosulva a pánszláv bujtogatók által felszított gyűlölettel, farsang utolsó keddjén komoly lázadásban törtek ki. A felbujtott nép a bírót, jegyzőt, szóval az egész elöljáróságot megtámadta, és midőn a csendőrség az elöljáróság­nak védelmére kelt, a dühös tömeg támadólag lé­pett fel ellene. A csendőrség eleinte vak, később éles töltéssel lőtt a nép közé, úgy hogy többen sú­lyosan sebesülve maradtak a helyszínen. A nép se­besültjeit magával czipelve hátrább állást foglalt, míg végre az uradalmi erdészek a csendőrséggel egyesülve szuronyszegezve verték széjjel a tömeget. A nép másnap ismét csoportosult, és azt a Morvai Szent­ Jánosról reguilált csendőrség sem volt képes eloszlatni. Az alispáni hivatal kénytelen volt katona­ságot kérni. — Az országházi országos bizottság ma délben Tisza Kálmán miniszterelnök elnöklete alatt tartott ülésében az «Orsz. Ért.» szerint tárgyalta és elfogadta a végrehajtó bizottságnak az országház építési költségve­tésére vonatkozó jelentését, valamint a Steindl tanár­ral kötendő szerződést és ezt is helyben hagyta. — Andrieux és a szabadkőművesek. Andrieux párisi volt rendőrfőnököt e hó 18-ika estére megidézte a lyoni Parfait Silence czimíi szabadkőműves páholy, hogy kérdőre vonja az általa elkövetett titokelárulás miatt. Egyik szabadkőműves testvér a vádat képviselte, míg egy másik, Andrieux személyes barátja, a vádlott védője isép szerepelt. Az ítélet úgy szólt, hogy Andrieux úr lezáratik a szabadkőművesség kötelékéből. A vádlott maga nem jelen volt a tárgyaláson.­­ A franczia köztársasági elnök bálja. Paris­ból írják: Az elyséei palotában tegnapelőtt volt az első bál az idén. Tíz óra tájtól, mikor Grévy és neje a ven­dégek fogadását megkezdték, a Concorde-téri hídtól az avenue Marignyig beláthatatlan kocsisor vonult. Az elnök, oldalán nejével, valamint polgári és katonai kíséretével, a meghívottakat a nagy szalonban fogadta.. Jelen voltak az összes miniszterek és államtitkárok, továbbá sok sze­nátor, képviselő, a politikai, művészi és író-világ kitűnő­ségei. A tánczterm­ek ezúttal voltak először elektromos fén­nyel világítva; ennélfogva nem gyötrötte a báli kö­zönséget sem a hőség, sem nem alkalmatlankodott a gyertyákról rendesen lecsepegő viaszk. Éjfél után két órakor souper volt az első emeleti termekben, a buffet pedig igazi ostrom alatt állott. A táncz csaknem haj­nalig tartott. — A királyné yachtja. Amsterdamból írják a következőket: A magyar királyné e hónap 28-ikán köl­tözik be a zandvoorli­i Paula villába, melyet négy hétre béreltek ki számára. Ő felsége az idén dr. Mezger orvos massage-kúráját használja s ittléte alatt több kirándulást fog termi, mi végre kibérelték lord Paget Santa Ce­cilia nevű yachtját, mely ritkítja párját Angliában. E yachtot, mely e hónap 25-ikén érkezik ide Doverből, már­­czius végéig áll «Hohenembs grófné» rendelkezésére. — Fajunkról, Dr. Török Auréltól, az anti­­o­­dologiai múzeum igazgatójától az Archaeologiai Ér­tesítő legújabb száma a következő érdekes sorokat közli: Hazánk lakosságának rendszeres és nagyobb szabású anthropologiai tanulmányozása, mely még mindig a jám­bor óhaj állapotában leledzik, számos oly kérdést érint, a­melyek csak a régészeti búvárlattal oldhatók meg. Nemzetünk polyglott és polygen eredetű vegyi­lékből állván, nem is lehet vita tárgya, hogy e népvegyü­lék mai képének egyes vonásait csak a múltnak s a rég­múltnak ismeretével deríthetjük fel. Mert valamint az egyes embernél, úgy az egész nemzetnél is a fizikai élet­szakok egymásba folytonos átmenetei, illetőleg átalaku­lást mutatnak és arra a kérdésre, hogy voltaképen mik vagyunk most, melyek a történetünkre legbefolyásosabb fizikai jellemvonásaink, csak akkor lészen lehetséges ala­pos feleletet adni, a­mikor m­ár kifürkésztük, hogy mik voltunk annak előtte, melyek voltak eredeti ősi faj­vonásaink , és melyek amaz uj, amaz idegen vo­nások, a­melyek történelmünk folyamában amazok­hoz hozzátársultak és azokkal összevegyültek ? Íme, mindeme kérdések csakis a hazai archaeológiai buvárlat kalauzolása mellett oldhatók meg. Ekként a reánk vára­kozó feladat oly szövevényes és oly sokoldalú, hogy itt sváb eredetű, de elmagyarosodott derék tudósainknak, néhai Moletknak és Erőinknek arczkifejezéseiben valódi szittya typust vélte fölismerhetni. A munka me­­g egyfelől számosaknak a tudományos közreműködése és másfelől a nagy munkának részletezése okvetlenül szük­ségesnek mutatkozik. Felette nagy tévedés volna azt hinni, hogy e feladatból egy-egy kérdésnek­ egyoldalú előtérbe való állításával és ennek egyoldalú megfejtésé­vel a dolgot egyszersmind nyélbe is lehetne ütni. A dolognak egyenesen a bibéjét érintő Pulszky Fe­rencz, mikor akként nyilatkozott, hogy ma már csak akadémiai jelentőségű ama, különben igen érdekes nyelvészeti vita, hogy vájjon mi finn-ugor, vagy pedig török-tatár eredetűek vagyunk-e, azzal a tén­nyel szemben, hogy ma már valódi áriákká vál­toztunk át. A nyelvészeti kérdés egyoldalú eldöntése da­czára — de fajunknak archaeologiai és anth­ropologiai kifürkészése nélkül — vajmi kevés tanulságot meríthet­nénk a feladat aktuális kérdéseire nézve. Nemzetfejlődé­­sünk archaeologiai, anthropologiai, etimológiai és ethno­­gráfiai megállapítása nélkül egyikünknek vagy másikunk­nak arczáról a finn-ugor vagy török-tatár eredetet kö­rülbelül csak azon eredmén­nyel lehetne leolvasni, a­mily eredmén­nyel járt volt a híres Mommsen, mikor a nele feladatánk; megoldásához egészen más. Ma a nyel­vészeti kérdésnek egyéb befolyást nem engedhetünk, mint hogy egyszerűen ad nótam ves­szük a finn-ugor és a török-tatárral való nyelvi rokonságot. Hogy melyikhez inkább? vagy talán melyikhez eredetileg kizárólag? azt egészen a nyelvészekre hagyjuk, e kérdésbe mi semmikép sem avatkozunk. De épen azért, mert a nyel­vészeti kérdésbe semmikép sem avatkozunk, nem sza­bad az anthropologiai buvárlatban sem a nyelvészetet, mint alapot tekinteni s belőle kiindulólag «post hoc ergo propter hoc» igen kényelmes, de lényegileg mit sem érő okoskodással élni; a mint már többen így akarták fa­junkat anthropologiailag elemezni, midőn mondák: im­e ez is, meg ama koponyasajátság is Hunfalvyék finn-ugor elméletének a helyességet bizonyítja. Az ilyesféle okos­kodás minden komoly tudományos alapot nélkülöz s legfűlebb szórakoztató elmefuttatásnak mondható. Ne áltassa senki sem magát, mert a feladat rendkívül bo­nyolult és nehéz. A munka számos tudósnak számos em­beröltőn át való fáradozásait fogja igénybe venni. És a­mint a dolog ma áll, még azzal sem kecsegtethetjük ma­gunkat, hogy mikor és egyáltalában vajjon mennyiben lesz megoldható az egész kérdés! De ebben semmi elcsüggesztő nincs, mert a többi tudományok körében is számos oly kérdés van, a­melyeknek megoldására az emberiség már évszázadok hosszú során át fáradozik s jóllehet egy-egy lépéssel mindinkább meg is közelíttetik a czél, ez ugyan­oly arányban nagyobbszerűnek, de egyszersmind távo­labbinak is mutatkozik. Az eszmék világában soha ab­szolút, csak relatív és részletes megoldásról lehet szó. Tehát mi is csak a részletes megoldás gondolatával fog­hatunk feladatunkhoz. A legközelebbi kérdés, mely itt élénkbe áll, csak az lehet, hogy mi az első teendő lépés feladatunk megoldásához. Meggyőződé­sem szerint csak a következő két irányban lehet megindulni. Egyfelől, lehető­eg minél teljesebb szám­mal megmenteni a tudomány számára minden ré­gészeti levelet és emberereklyét, a­melyek hazánk törté­nelmének közelmúlt és régmúlt idejéből fennmaradva, akár a véletlen következtében, akár saját kutatásaink (a tudományos ásatások) által kezeink közé kerülnek. Ilyen után fajunk régibb élettörténetének ősi homályát fogjuk mindinkább földeríthetni. Másfelől kötelességünk hazánk mai lakosságát a lehető legnagyobb számarányban a rendszeres anthropologiai — tüzetesebben pedig a so­­matologiai és demographiai — vizsgálat alá vetni, amint ezt az észak-amerikai Egyesült­ Államok kezdeményezé­sére a műveit európai államok már több mint egy évtized óta teszik , nálunk ez irányban még mi sem történt. Ez utóbbi irányban teendő kutatások­­ból ki fog derülni, hogy mely régibb és újabb típus­­keveredések az előnyösebbek, vagy pedig esetleg, melyek a kevésbbé előnyösek, azaz a károsak; a nemzetek éle­tében mind a kétféle keveredés versenyez egymással. Úgy hiszem, hogy eme szűkebb keretbe szorított legkö­zelebbi feladatunknak a czélja úgy a tudomány, mint államéletünk gyakorlati szempontjából olyannyira fontos és előkelő rangú, miszerint érdemes, hogy e feladatra legjobb tudományos munkaerőink vállvetve közreműköd­jenek, hogy e feladat eszméjének a hazai nagy­közön­ségben mennél nagyobb propagandát készítsünk és hogy végre maga a kormány pártfogását minél bővebben ki­­terjes­sze. Nemzetünk kulturális fejlődésének immár ama szakába lépett, a­mikor a kormány egy ilyen ügy felka­rolásával egyenesen csak kötelességet teljesít a nemzet­tel szemben, a­mel­lyel ez viszont önmagának tartozik. Helyesen mondja Kossuth, hogy ha a tudományba életet akarunk hozni, a tudományt az életbe kell kivinni. Napjainkban csakugyan így is tesznek a mű­velt nemzetek; a szobatudósságnak a kora örökre lejárt. A tudósok részint egymást, részint pedig a nagy közön­séget­ keresik fel, hogy ekként a megoldandó kérdések érdekkörébe minél több elmét vonhassanak. Az eszmék rendszeresebb asszocziálására társulatok alakulnak s e társulatok hétköznapi munkát feltüntető rendes üléseken kívül időnkint bizonyos cziklusok szerint kongresszuso­kat tartanak, a melyek föleg a tudomány irányeszméi­­nek hathatósabb s általánosabb propagálását czélozzák. Hazánk, — mely a tudományos haladás terén is egészen modern állammá alakult, s igy bár nyelvre nem, de minden egyéb szellemi nyilvánulás libán a kultúra élén haladó indogermán népcsaládba teljesen beleolvadt, — a különböző tudományszakmák ápolására alakult társu­latainak élénk munkálkodásával, nemcsak hogy lépést tart a művelt külfölddel, hanem a fajunkat jellemző tartózkodó vérmérséklettel a nézeteltérések iránt, egy­szersmind lehető simán u. n. kulturharczok nélkül szerez érvényt a humanizmus időnkbeli eszméinek. Nem­­­zetü­nk kebelében mindig támadtak férfiak, kik testestől lelkestől magyar jellemük mellett, mint az emberi társa­dalmat mozgató eszmék harczosai, a legmagasabb szín­vonalon állottak s bizonyára csakis szerencsétlen politi­kai konstelláczióinknak rovandó fel, ha küzdelmük nem adhatta azt a lendületet, a nemzetnek, a­melyet szeren­csésebb külföldi bajtársaik adtak nemzetüknek. — Mi, kik aránylag hasonlith­atlanul kedvezőbb állami éle­tünk mellett a művészetek és tudományok oltárán du*­­sabban áldozhatunk, ezt voltaképen csak ama dicső elő­dök által ránk hagyott örökségből tehetjük. Politikai konstelláczióink javultával az ipar, művészet és tudo­mány terén nemcsak élénkült testvágy, hanem egyszers­mind maradandó értékű tettek is jellemzik a műveltség által megifjodott ősi ázsiai fajunkat. A kilencz év előtt ényesen sikerült nemzetközi, embertani, régészeti kon­gresszus,­valamint a méltán világhírre érdemesült ta­­valyi ötvösmű-kiáJJítás Budapesten, íme ezek Hirdetik és tanítják a nagy­világ előtt, urbi et orbi, fajunk művelt­ségét. Az öröm pírja futotta el arczomat, mikor a múlt évi boroszlói embertani kongresszuson az elnök meg­nyitó beszédében a­­ budapesti ötvösmű-kiállítást, vala­mennyi eddigi kiállítások remekének jellemző és nagy veszteségnek jelenté azokra nézve, a­kik ezt a fényes, ritka tudományos bécsi­ kiállítást nem láthatták. A nem­zet, a jelen évben is, a tavas­szal megnyíló országos­ ki­állítással egy újabb lanujelét fogja adni műveltségének. Józan és­szel ugyan azt senki sem várja tőlünk, hogy mi ~ még zsenge korú iparunkkal — a londoni, párisi, bécsi, filod­elfiai világtárlatokkal fényben és gazdag­ságban— versenyezzünk, de a­mint az előkészületek je­lei már előre mutatják, alapos kilátásunk lehet arra nézve, hogy fajunk életképességét egy eddigelé is­meretlen új oldaláról fogjuk a világ előtt bemutatni. És hogy egyéb tekintetben is egészen modern legyen ez a kiállítás, igen helyesen, egy a kiállítás alatt tartandó, régészeti kongresszus van tervben, a mint a párisi 1878 évi világtárlat alkalmával is tartatott ilyen kongresszus. — A pária-bécsi aakkverseny legújabb két hú­zása, mely Parisból érkezett, a következő : Spanyol játék (Paris fehér, Bécs fekete) 34 Thl—dl ; Anapl játék (Bécs fehér, Paris fekete) 33) . . . ; Vf6—14 — Csodagyermekek. Csány községben az odavaló tanítónak leánygyermeke született s az a csodálatos, hogy a jelenleg 31 napos leánykának teljesen kifejlődött melle van, melyből valóságos tej folyik ki. A kis leány különben teljes egészségnek örvend. — Bécsben pedig húshagyó kedden egy fiacska született, még pedig burok­ban és egy fogat, hozva magával a világra. Hetedfél ki­logramm­ nehéz és mikor kivették a fürdőből, mint a bábaasszony esküszik rá, egész érthetően mondotta­k e szót: «Anker». A csodafiunak az apja háztulajdonos. — Dühöngő örült a vasúton. Megrázó jelenetnek voltak tanúi tegnap este Szegeden az osztrák-magyar államvasut pályaházában jelenvolt utasok. Az arad-csanádi vonattal Nagy-Sz.­Miklósról egy községi hivatalnok és egy megyei rendőr a budapesti orsz. tébolyházba egy dühöngő őrültet szállított. Szegeden pihenőt tartottak s a szerencsétlen tébolyodottat is kiszállítva, a pályaház folyosójának egyik szögletébe helyezték. Némi eledelt és italt akartak neki nyújtani, mire azonban az összekötö­zött őrült irtózatos dühöngésben tört ki s német, oláh és szerb nyelven szitkozódott. A boldogtalan ember nagy­ sz.-miklósi szücsmester, neve Oláh Petru­s neje és két gyermeke van. A Budapest felé menő éjféli vo­nat egyik külön kupéjába több ember csak nagy erőfe­­szitéssel birta a szerencsétlen embert beszállítani. Rövid hírek: Székesfehérvártt Veres Kő­szegi János katon­aujoncz pisztolylyal szivén lőtte magát és szörnyet halt. —­ Karácsfáról Wolf Lipót földmives a szőlőbe menet a megáradt Strem patakba esett és a habokban lelte halálát. — Kemenes­ Mih­ályfán e héten egy este egy fej­szecsapásokkal agyonvert embert találtak; a gyil­kost. Fodor Mihály miskei erdős személyében elfog­ták. — Pát­kán Szűcs Gergely János jómódú pol­gár családjával való örökös viszálykodása miatt öngyilkos lett. — A Szentesen munkában levő artézi kút mélysége péntek este 97 méter és 62 c­entiméter volt. A víz magassága még mindig 6 és fél méter a földszintől, vagyis 91 méter és 12 cz mé­­ter magas vízréteg alul emelik ki a szürke homokot, a­mely rétegen ez idő szerint elég gyorsan halad át a fúrógép. — Sopronban Ileyszl Vilmos drago­­nyoshadnagy és Pucher huszár-tiszthelyettes közt tegnap reggel kardpárbaj volt, mely mindkét fél súlyos sebesülésével végződött. — A berlini ki­rályi palota egy harmademeleti ablakából egy tisz­togató lakás­a lezuhant, és agyonzúzta magát a kö­vezeten. — Öskün négy parasztlegény útját állotta húshagyó kedd éjszakáján Szabó Pál fiatal földbir­tokosnak; a legények agyba-főbe verték Szabót, ki önvédelmében előrántotta kését s a támadók egyi­két úgy szúrta mellen,hogy szörnyethalt. — Fran­­cz Un ‘szagban nagy szerepe van a revolvernek; szerdán este egy fiatal asszony lelőtte volt udvarló­ját a párisi avenue Dumairán s Istrés városkában szintén kedvesét lőtte agyon egy hajadon, ezert nem akarta őt nőül venni. A Jiybnik porosz városban szétrobbant a minap egy gyár kazánja, minek kö­vetkeztében négy munkás életét vesztette.­­ A Gellérthegy ormáról egy 7—8 mázsás szikla­darab vált le tegnap s oly erővel gördült alá a meredek lejtőn, hogy a hegy tövében levő ház tetejét bezúzta. A megrongált épületet azonnal kiürítették.­­ Öngyilkosságok. Szlimák János liptómegyei születésű 33 éves napszámos tegnap délután a Rudolf­­kő partról a Dunába ugrott s nyomtalanul eltűnt a hullá­mok közt.­­ Kel­ting­er Gusztáv 26 éves nyomdász tegnap délelőtt újvilág-utczai lakásán gyufaoldattal meg­mérgezte magát, de tettét idejekorán észrevették s ápo­lás végett beszállították a Rókus-kórházba. Az országgyűlési gyorsírók köréből a következő sorok közlésére kérettünk fel: «Tisztelt szerkesztő úr ! Markovits Iván úr nyilatkozata, melyet becses lapja mai számában közzé tesz, nagyon komikus hatást tett az országgyűlési gyorsírók közt. A nyilatkozatot, melynek tulajdonképen czáfolatnak kellett volna lenni, felhasználta alkalmal nevetséges öndicsői­­tésre. Megvannak a gyorsírók különben győződve, hogy befolyásuk az illetékes körökre az ily reklámoknak bizo­nyára semmi sem lesz, még ha nem hemzsegnének is oly képtelenségektől, mint például az, mikor az «euró­pai hikii gyorsíró» magáról ezt írja: «nincs okom ta­gadni, hogy hazánkban megalapítója vagyok egy gyors­írási rendszernek, mely egész Európában el van terjedve,» holott ő mást nem tett, mint Gabelsberger német rend­szerét a magyar nyelvre lefordította. Az ilyen öndicsőí­­tés a szellemi tőkének olyan kamatoztatása, mely közel jár az uzsorához.» — febr. 22. SZÍNHÁZ, művészet. — A szegedi színházban szerdán Szathmáryné asszony, a nemzeti színház művésznője fog vendégsze­repelni Károly és Árpád fiaival. A nők az alkot­mányban vígjátékban lépve föl.. — M. kir. operaház. Ma Erkel Hunyady Lászlóját ismételték Wiltné asszonynyal, ki ezúttal is tündökölt e szerepében. Perotti Hunyady Lászlóját is, a melyet ma­gyar szöveggel énekelt, nagy elismeréssel kell felemlí­tenünk. — Prince Zilah, Jules Glaratte magyar tárgyú drá­májának főpróbáját már megtartották a párisi Gymnase színházban. Nyolcz órakor kezdődött és tartott reggeli hét óráig. Nagy díszlet öt van. Az előjátéké, mely a cselekmény előtt husz évvel folyik le, hóborított erdő, melynek mélyén Andre Zilah herczeg (Damals) tveszi a magyar sereg vezérletét atyja, Sándor Zilah-tól.

Next