Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-04 / 93. szám

EGYETÉRTÉS, SZOMBAT, ÁPRILIS 4. nyakon levő vágás mindkét hullánál feltétlenül halálos volt. A halál Végh Veronánál azonban nem okvetlenül külső elvérzés következtében, hanem az által állott be, hogy az elvágott véna juguláris com­­munen át levegő tolult fel a nagy agyba. A háton levő vágások csak azután történtek s a Budai Igazán levő oly természetű, hogy magában véve is halálos lett volna. A sebek nagy erővel idéztettek elő s mi sem mutatja azt, hogy nem ugyanegy egyéntől származnának. Dr. Ajtay még a délután folyamán górcsős vizsgálat alá vette Végh Verona vagináját, melyet magával vitt a bonczteremből és konstatálta, hogy abban spermák nincsenek. Ez azon­­ban nem zárja ki tökéletesen a lehetőséget, hogy a leány a gyilkosság előtt coitust végzett. Megemlítjük még, hogy Vera körmei alatt hajszála­kat is találtak. A kis leány: Budai Róza, a gyep­ ulczai apáczákhoz járt iskolába. Most­ épen húsvéti szünideje volt, innen magyarázható ki az, hogy a délutáni órákat is odahaza töltötte. Édesapja, Budai Lipót napszámos, csak ma reggel értesült gyermeke borzasztó meggyilkoltatásáról a házmestertől, aki azt a lapokban olvasta s nyomban sietett tudósítani a szerencsétlen apát. Képzelhetni a szegény ember fájdalmát, ki daczára szegénységének, gyermekeit végtelenül szereti s Rózát is csak ama fel­tétel alatt bocsátotta Végh Verona gondozása alá, hogy az mindennap meglátogassa szüleit. Zokogva és két­ségbeesetten sietett előbb a borzasztó tett színhe­lyére, a Haris-bazárba, azt hívén, hogy az áldoza­tok még mindig ott vannak, majd értesülvén a történtekről, a Rókus-kórház halottasházába sietett, hogy gyermeke holttestét megláthassa, de későn jött, mert már ekkor a holttestet bonczolás alá vették, s így azt be kellett várnia. Még nagyobb vo­lt azonban a sze­gény anya fájdalma, ki már hetek óta sorvasztó beteg­ségben nyomja az ágyat. A mint a rémes esetről érte­sült, erejét túlfeszítő gyorsasággal fölkelt betegágyából, magára ölte ruháit s kétségbeesetten rohant a főkapi­tányságra, hol dúlt arczczal, haját tépve és gyermekét kiáltozva futkosott végig a folyosókon. E közben férje is a főkapitányságra érkezett s magával vitte nejét a halottas házba, hol mind a ketten sürü könnyhullatások közt várakoztak a bonczolás befejezésére. — Budai Li­pót 8 év előtt a Gregersen-féle gyárban volt alkalmazva s itt a gép jobb kezének 4 ujját leszedte. Azóta csak apró, könnyebb munkát tudott végezni, s keservesen tar­totta fenn több tagból álló családját. Tegnap késő este a rendőrség egyik polgári biztosa ama hírt hozta, hogy egy Lazicsics Olga nevű nő alkalmasint felvilágosításokat adhatna a Haris-bazárban elkövetett gyilkosságról. A rendőrség ez alapon felku­tatta Lazicsics Olga lakását s a nőt éjjeli 11 órakor letartóztatták. Lazicsics Olga szabadkai születésű, 19 éves, gör. kath. hajadon, az utóbbi időben özv. Farkas Györgyné­­nél lakott, molnár-utcza 15. sz. alatt. Szállásadónéja többször intézett hozzá kérdést foglalkozását illetőleg, de a leánytól határozott választ nem kapott. Rendesen azt válaszolta, hogy ő a salgótarjáni szolga­biró felesége, de megunta férjét s a nyarat eltölteni jött a fővárosba. Egy idősebb szőke ur többször meglátogatta s ha nem találta otthon, meghagyta, hogy mondják meg neki: az orvos ur kereste. Az orvost a leány atyja jó­­barátjának mondta, ki őt kis leánykora óta ismeri. A gyilkosság megtörténte napján délelőtt az orvos meglátogatta néhány pillanatra s midőn távozótt, a leány kikisérte. Délután 1á-kor Lazicsics eltávozott hazulról és elment dr. Altmaimhoz, kinél d. u. 6 óráig időzött. Ott léte alatt a mellékszobából kétségbeesett sikoltást hal­lott, mire ijedten mondá az orvosnak : «Istenem, itt talán gyilkolnak In Az orvos azonban megnyugtatta, hogy ne törődjék a dologgal, mert hasonló dolgok gyak­ran fordulnak elő a szomszédos lakásban. (Itt lakott tud­valevőleg Végh Vera.) Lazicsics Olga este hét órakor tért­ haza egészen zavart állapotban. Ekkor már tudta ugyanis az elkövetett gyilkosságot. Háziasszonyának fel­tűnt zavart állapota s midőn ennek oka felől tudakozó­dott, a következő választ nyerte: «A Haris-bazárban gyilkosság történt és én ez idő alatt ott voltam a házban.» Laziesics Olga ezenfelül mielőtt hazatért volna meg­látogatta Sziger Luiza nevű barátnőjét és ennek is el­mondta az esetet. Így jutott azután Sziger Luiza révén, közvetve a rendőrség tudomására Laziesics Olga kijelen­tése, hogy ő a gyilkosság elkövetésének idején a ház­ban volt, mert Sziger Lujza elmondta ezt egy férfi isme­rősének. * Végh Verona az utóbbi időben egy építésznél szol­gált szobaleányi minőségben. A háziasszon­nyal oly természetű kellemetlensége támadt, mely a hatodik ke­rületi kapitányságnál intéztetett el. Ez alkalommal Végh Veronát egy fiatal ember védte, ki ügyvédnek adta ki magát. A rendőrség előtt nem maradt ismeretlen ez affaire sem s a vizsgálat, mely behatóan foglalkozott Végh Verona összeköttetéseinek kinyomozásával, azt is kiderítette, hogy amaz ötven forintot, mely utolsó pénze volt a boldogtalan leánynak, nem báró Schellern küldte, hanem Végh Verona ezt volt gazdájától kapta, ki dr. Altmannál is közben járt, midőn ez vonakodott a leánynak kiadni a lakást. * A mai esti lapokban megjelent hír, hogy W. G. ön­kéntes orvosnövendéket felmerült gyanú alapján vizsgá­lati fogságba helyezték, teljesen alaptalan. Tény, hogy W. G.-t, ki tegnap déltől a mai napig az üllői úti ka­szárnyában szolgálatot tartott, Zsarnay Győző rendőr­­kapitány jelenlétében egy katonai bizottság kihallgatta, de ez csak épen formalitás volt, miután W. G. tegnap déltől fogva ki sem mozdult a­ laktanyából. W. G. ki­hallgatását, kit azonfelül alaposan meg is vizsgáltak, le­vetkőztettek s kardját is megszemlélték, azért kérte a rendőrség, mert Gs. B. szigorló orvos, kinek névjegyét Végh Verona lakásán megtalálták, hivatkozott W. G.-re, ki bizonyíthatja, hogy e névjegye már január hóban Végh tulajdonában volt, tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy ez a gyilkosság napján került volna a meggyilkolt lakására. Természetesen mind W. G. mind Gs. B. igazolván alibijüket, ellenük semmi további el­járás nem is volt foganatosítható. * A rendőrség ma délelőtt is talpon volt s a polgári biztosok mind egy Imre nevű fiatal embert kutattak, kinek bűnösségét különféle jelek mutatták. Csery Kálmán vizsgálóbiró is fölkereste délelőtt Török János főkapitányt s hosszasan értekezett vele, mér­legelve, bírálgatva a vizsgálat során kiderített körül­ményeket. Délig semmi nyoma nem volt a gyil­kosnak. Végre délután bizalmas följelentés következtében letartóztatta a rendőrség Balentics Imre volt postahivatali gyakornokot, ki a terhelő bizonyitékok súlya alatt töredelmesen megvallotta, hogy a tegnapi kettős gyilkosságot ő követte el. A rendőrség — mint mai számunkban említettük — tudta már tegnap is, hogy Végh Veronának viszonya volt egy Imre nevű fiatal­emberrel, a­ki gyakran tett nála lá­togatást. Ezt a szerencsétlen leány édesanyja, Peschek Juliánna beszélte el kihallgatásakor s elmondotta azt is, hogy ő a gyilkosság elkövetésével ezt az Imrét gyanú­sítja, mert leánya említette egyszer, hogy heves össze­­koc­c­zanása volt ezzel az emberrel, ki őt akkor halállal fenyegette. A vizsgálat adatai nyilvánvalóvá tették, hogy Végh Verona és a kis Budai Róza nem rablógyilkosság áldo­zata lett s hogy a véres tette kétségkívül az öröm­leánynak valamelyik ismerőse követte el boszúból, vagy szerelemféltő­ből. A gyilkosság helyén lefoglalt iratok­ból, különösen a Schellern báró leveleiből kitűnt, hogy Végh Verona kedvesének is elpanaszolta, hogy valaki őt halállal fenyegette. A báró azt ajánlotta egyik levelében a leánynak, hogy jelentse föl azt a veszedelmes embert a rendőrségnél, vagy a kir. ügyészségnél. Tudjuk, hogy Altmann orvos tanácsára elmaradt e feljelentés, mert Végh Verona attól tartott, hogy mellőzött udvarlója csakugyan végrehajtja fenyegetését, ha panaszt tesz ellene.A rendőrség e vallomások alapján vezette tovább a vizsgálatot s kereste a többek által gyanúsított fiatalem­bert, a­kinek személyéről azonban nem szolgálhatott megbízható adatokkal a meggyilkolt leány édesanyja. A Schellern báró leveleiből azt sejthette a rendőrség, hogy a gyilkosságot katona követte el s ennélfogva kiterjesz­tették a vizsgálatot két katonára is, kik Végh Verának bizalmas ismerősei voltak.­­ A főkapitány Zsarnay Győző kapitányt bízta meg, hogy tartsa szemmel a gya­núsított katonákat s tartóztassa le őket, ha bűnösségük va­lószínűnek látszik. Balogh Albin fogalmazónak az volt a feladata, hogy kinyomozza azt a fiatalembert,ki Végh Verát két héttel ezelőtt halálos fenyegetéssel illette. Zsarnay csak­hamar jelenthette a főkapitánynak,hogy a megfigyelésére bí­zott katonákat a gyilkossággal alaposan gyanúsítani nem lehet.Ennélfogva Zsarnay kapitány is a biztosabb nyomokat követte. Időközben egy nő tett vallomást a rendőrség­nél, ki közvetlenül a gyilkosság után egy gyanús külsejű férfit látott lerohanni a lépcsőn, mely Végh Verona la­kásába vezet. A vizsgálatot vezető rendőrtiszt több fény­képet mutatott a kihallgatott nőnek s ez fölismerni vélte az illető fiatal­embert egy fotografiin, mely egy tegnap óta sokat emlegetett férfit ábrázol, ki kevés idővel ezelőtt külföldön tartózkodott. A főkapitányság elrendelte annak kiderítését, hogy az illető úriember most a fővárosban van-e, vagy pedig külföldön időzik s a déli órákban a lapokat a következő sorok közzétételére kérte föl. Miután volt cs. kir. huszárfőhadnagy potendorfi Schel­lern Miksa a rendőrségnek igen fontos körülményre nézve szives útbaigazítással szolgálhatna, felhivatnak azok, kik nevezett bárót legutóbbi 3 nap alatt Buda­pesten látták, hogy a főkapitányságnál jelentkezni szíveskedjenek. A meggyilkolt leány édes­anyja azt is mondotta, hogy az általa gyanúsított Imre nevű fiatal­ember a lövész­­utczai 5. számú házban lakik, de itt hasztalan keresték őt a kiküldött rendőrbiztosok. • A rendőrség figyelmét leginkább az a körülmény irá­nyozta az Imre nevű egyénre, hogy az 574. számú hor­dár a gyilkosság hírének elterjedése után egymásután háromszor kérdezősködött az eset körülményei felől öz­­vegy Jakobetznénál, ki délután a kávét vitte fel Végh Verona lakásába. E hordár feltűnő érdeklődése ama fel­tevésre indította a rendőrséget, hogy a hordár fontos adatokat szolgáltathat. Még az éjjel kihallgatták a hor­dárt, ki azt a fontos vallomást tette, hogy ő Végh Vero­nának több alkalommal vitt levelet egy fiatal úrtól a kinek midőn Verona válaszolt a borítékra csak Imre nevet irt. A hordár nem tudott felvilágosítást adni, mert a leveleket, rendesen az utczán vette át és ott kézbe­sítette. Utalt társára a 86-ik számú hordárra, a­ki szin­tén vitt Vera kisasszonyhoz leveleket, a rendőrség még az éj folyamában rögtön lakásáról, a síp-utczából maga elé idézte e hordárt is, de ez sem tudott bővebb felvilá­gosítást adni az Imre kilétéről. Ma délután kettedfél órakor személyesen jelentkezett a főkapitányságnál Barta Gyula fővárosi lakos s kifejezte ama gyanúját, hogy a gyilkosságot alkalmasint Balen­­tics Imre volt postahivatali gyakornok követte el. Mivel az időközben beérkezett jelentések valószínűnek mutat­ták, hogy ez az ember a keresve­ keresett s már tegnapi lapunkban említett Imrével identikus, Balogh Albin fogalmazó utasítást kapott, hogy keresse föl Balentics Imrét a lakásán, vagy ott, a­hol étkezni szokott, s tar­tóztassa le, ha a rendőrség gyanúját alaposnak látja. A kiküldött fogalmazó a lövész­ utc­ai 9. számú ház udvarán egy ebédlőhelyiségben találta meg Balentics Imrét, kit a rendőrséghez juttatott pontos személyleírás nyomán könnyen felismerhetett. A keresett fiatalember egymagában ült az egyik asztalnál, s ebédjét végezve éppen bort ivott. A fogalmazó hozzálépett s nevén szó­lította, mire Balentics meghökkent s fejéhez kapva e szavakat mondá: «Istenem, mit akarnak velem!» A fogalmazó kérdésére rámutatott szobája ajtajára, mely közvetlenül az ebédlő mellett van, s aztán elve­zette oda a rendőröket, kik a tágas szobát teljesen kiku­tatták. A szoba egyik sarkában tőrös botot találtak, a szekrényben pedig egy papirosba takart borotvát, mely­nek tövében egy gombostű­nyi piros vérfolt látszott, éle pedig meg volt csorbulva. A rendőrtisztviselő fogolynak nyilvánitó Balentics Im­rét s a szobájában talált bűnjelekkel együtt elszállította őt a főkapitányság épületébe. Előbb azonban vasra ve­rette a gyanúsítottat, ki halotth­alvány volt s egész testé­­ben remegett, mialatt szobája bútorait vizsgálták a rendőrök. Időközben megkapta a főkapitányság a müncheni rendőrség válaszát ama sürgönyeire, melyekkel a bajor fővárosban időző Schellern báró kihallgatását kérte. A müncheni rendőrség arról értesíti a budapes­tit, hogy kihallgatta Schellern Miksa bárót, a­ki úgy nyilatkozott, hogy a meggyilkolt leányt a lövész utczai 9. számú házban lakó Balentics Imre fenyegette halállal s alkalmasint ő volt a gyilkos is. A főkapitányság épületében azonnal vallatóra fogták Balenticset, ki eleintén konokul tagadta a terhére rótt bűntettet s azt erősitgette, hogy e hónap elsején volt utol­jára Végh Veronánál s azóta nem is látta. Az utczán ismer­kedett meg vele s a leány megengedte neki, hogy lakásán is fölkereshesse. Balogh fogalmazó e tagadással szem­ben kérdőre vonta a gyanúsítottat a felől, hogy miért csorba az éle annak a borotvának, melyet lakásán lefog­laltak. Balentics azt felelte erre, hogy ő szallonnát szo­kott enni a borotvával, sőt nem egyszer czeruzát is he­gyezett vele.­­ Mikor azt kérdezték tőle, hogy hát a vérfolt hogyan került a borotvára, vállat vont a gyanú­sított s nem tudott, válaszolni semmit. A rendőrfogalmazó fölolvasta Balentics előtt a mün­cheni rendőrségnek már említett táviratát, mely Schel­lern bárónak ama nyilatkozatáról értesíté a főkapitány­ságot, hogy a Végh Vera gyilkosa nem lehet más, mint Balentics Imre. A fogoly szótlanul hallgatta végig a német nyelven irt táviratot s tagadólag intett fejével, mikor a végső sorhoz ért a fogalmazó. Eközben érkezett meg Rózsaffy rendőrfőorvos és Aj­tay egyetemi tanár, kiket azért kéretett magához Balogh fogalmazó, hogy a borotván talált vérfoltokat meg­vizsgálják. Az orvosok szemügyre is vették a megszáradt vér­­cseppet, s bár nem teljes határozottsággal, de mégis konstatálták, hogy az nemrég kerülhetett a borotvára. Ajtay egyetemi tanár kijelentette, hogy holnap tudomá­nyos eszközeivel fogja megvizsgálni a vérfoltot, hogy annál határozottabb véleményt mondhasson. Azt azon­ban már ma is lehetetlennek vallották a szakértők, hogy a borotva két hét óta ne lett volna használatban. Balentics ugyanis azt felelte a szakértők nyilatkozatára, hogy két hét óta hozzá sem nyúlt a borotvához. A rendőrtisztviselő megkérdezte a bonczoló tanártól, hogy nem talált-e valamelyik áldozat testében apró vas­részeket, melyekről feltehető, hogy a borotva éléről töredeztek. — Ajtay erre egy kis papírcsomagot vett elő, melyben üveglapra ragasztott kis fémdarabok voltak. Ezeket tudvalevőleg a kis Budai Róza gégeporczában találták a bonczolás alkalmával. A tanár mikroskopium­­mal is megvizsgálta e vasrészeket s úgy találta, hogy teljesen beleillenek a borotva csorbulásaiba. —Mikor ezt kijelentette a szakértő, Balentics Imre megrázkódott s arcza különféle színeket váltott. A gyanusitott embernek e lel­kiállapotát felhasználta Balogh fogalmazó s ügyesen alkalmazott keresztkérdé­sekkel kezdte őt ostromolni. Balentics látta, hogy taga­dása m­ár hiába való s fájdalmas sóhajtás után e szava­kat mondá: — «Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok /» A fogalmazó tovább szőtte a fogós kérdések hálóját s a következő töredelmes vallomásra bírta a gyil­kost : «Szerdán délben meglátogattam Verát s már ak­kor elhatároztam, hogy meg fogom őt gyilkolni. Kö­rülbelül száz forintot költöttem rá öröklött pénzem­ből, s mert az utolsó időben már nem adhattam neki semmit, elhidegült irántam s egy alkalommal ki is utasított szobájából. Ezzel ébresztette föl ha­ragomat. Legutoljára huszonöt forintot adtam neki kölcsön s elsején, mikor nála voltam, tíz forintot kért újra. Nem adhattam neki, s ezért ő lealacsonyító szavakkal illetett engem. A többi közt így szólt: «Hát, te még tíz forintot sem kreditirozol nekem, te nyomorult.» E megbecstele­nítő szavak hallatára még inkább megerősödött bennem a szándék, hogy elteszem láb alól, vagyis megölöm ezt a leányt, de tervem végrehajtását másnap délutánra halasztottam. — Tegnap dél­után magamhoz vettem a borotvát, s lakásomról, a lövész­ utc­ai 9. számú házból kimentem a kerepesi temetőbe, hogy megtekintsem a sírját Mohi Albert barátomnak, ki nemrég amerikai párbaj áldozata lett. A temetőből visszatérve egyenesen Vera laká­sára mentem. A leányt ép öltözködés közben leptem meg. Inget váltott, a nappali inget letette a belső szo­bában a szekrény elé. Azután kijött hozzám az első szobába, kezében tartva vállfűzőjét. Egy kis szóváltás után mellen ragadtam őt, mialatt a másik kezemmel kivettem zsebemből a borotvát.Vera ezt észrevette s teljes erejéből arczul ütött. Erre én nyakának fog­tam a borotvát s elvágtam összes véredényeit. A kiszökkent vértől megundorodtam s attól is fél­tem, hogy ruhám véres lesz, s ezzel elárulom ma­gamat. Eleresztettem a leányt, ki­hörögve és tompa hangon segítségért kiáltva befutott a belső szobába s lerogyott a szekrény elé dobott szennyes ingre. Utána néztem s láttam, hogy fölugrik a földről s az előszobának tart, melynek ajtaja a lépcső­házba vezet. Az ajtót, melyet én már jöt­­tünkor bezártam, nem tudta kinyitni. A diván mellett levágódott a földre s kiadta lelkét. Ekkor bementem a belső szobába, keresni a kis leányt, akit előbb még czigarettáért küldöttem a bazárban lévő szivarosboltba. Mikor visszajött, zörgetett a zárt ajtón s én bocsátottam be. A leányka a kályha és a széntartó mögé bújt előlem s mikor feléje közeledtem, sírt és összetett kezekkel kért, hogy ne bántsam. A gyermek ismert s attól tartot­tam, hogy árulómmá lesz, ha életét megkímélem. H­ozzáugrottam, hogy kihúzzam a kályha mellől. Észrevéve szándékomat, kiszökött a sarokból s mel­lettem akart kijutni az előszobába s onnan talán az udvarra. Amint elszaladt előttem, megragadtam dús szőke haját s a borotvával nagy vágást ejtet­tem a nyakán. Ezután beledobtam a sarokba s föl­emelve kis szoknyáját, borotvámat végighuztam a hasán. Kimentem az első szobába megnézni, vájjon el-e még Vera? Még mozgott, a lábait rángatta görcsö­sen. Attól tartottam, hogy utóbb föléled s rámvait. Hogy ezt megakadályozzam, két vágást tettem a hasán, úgy hogy rögtön kifordult a bele. Miután így végkép kielégítettem állati bosszúmat, bementem újra a belső szobába. A kis leány vég­­vonaglásban lévő teste mellett megmostam véres ke­zeimet a sarok­ban. A leányka fölnyitotta szemeit, rám nézett s levegő után kapkodott szájával. Tudtam, hogy pár perczig élhet csak s nem bántottam többé. Vizes kézzel vettem ki a szekrényből egy kis ozsonna-szalvétát, s miután beletörültem kezeimet, elhajítottam. Verának sem ékszereihez, sem pénzéhez nem nyúl­tam. Mikor eltávoztam, bezártam kivülről az ajtót, s úgy rohantam egyenesen a lakásomra. Ruhám véres volt s hazaérve rögtön mással cseréltem föl, nehogy valaki rám ismerjen. Hazulról az üllői­ uti 6. szám alatt levő korcsmába mentem vacsorázni s a Vera szobájának kulcsát beledobtam a házbeli pöczegödörbe.» A gyilkos biztos kézzel irta alá a vallomásáról fölvett jegyzőkönyvet s nyugodtan tűrte, hogy a behivott fog­házfelügyelő bilincsekbe verje, így kisérte le három rendőr a fogházba, hol külön czellába zárták. * A gyilkosról egyik tudósítónk ezeket írja: Balentics Imre 25 éves, róm. kath. vallásu, magas termetű, barna, igen elegáns alak. Atyja már nem él, özvegy anyja a szlavóniai Welliszkovce (valpói kerület) községben él, kivel azonban Balentics Imre rossz vi­szonyban van s nem is leveleztek egymással. Ő Pé­csett kezdett iskolába járni, majd a nagy­kanizsai gimnáziumba adták, hol az érettségi vizsgát is letette. Nagy-Kanizsán a kegyesrendü tanító szerzeteseknél volt teljes ellátásban. Érettségi bizonyítványával kezében beállt önkéntesen hu­szárnak s három évig szolgált. A három évet Zágrábban és Petrinában töltötte. Mint katona a szakaszvezetői altiszti rangig vitte, de részint kicsapongásai, részint egy izbeni lopás gyanúja miatt al­tiszti rangjától megfosztatott. A katonaságtól kilépvén, a múlt év június havában a fővárosi posta­igazgatósághoz folyamodott állásért s ki is nevezték posta­ gyakornokká s az ajánlott levelek feladási osztályánál volt alkalmazva. De ez állásától még a múlt év november havának végén elmozdították s azóta mint magánzó tartózkodott, a fővárosban. Balentics Imre a lövész-utczai 9. sz. a. házban a föld­szinti 3. sz. szobában lakott Nagy Sándor Ir­od éves gyógyszerész-hallgatóval. E lakást Béres Mihály étterem­tulajdonostól hírták albérletbe. Balentics életmódja a múlt év október havától a dorbézolások szakadatlan lán­­czolata volt. Ekkor ugyanis egy Pécsett elhalt kanonok­­tól, Anker Hugótól — állítólag természetes apja volt — 5000 forintot örökölt s ez összeg birtokában a zajos mu­latozás lett eleme. Többször em­líti barátai előtt, hogy ő mindennap 50 forintot költ — mert hát élvezni akarja az életet, a­mig futja a pénzből, a jövővel nem törődik. Ismerősei mondják, hogy az örökölt összegnek utolsó maradékait költögette már. Éjjeleit a nyilvános mu­latóhelyeken töltötte napról-napra, mindig reggel vetődött haza s délig aludt. Laktársa­i­agy Sándor beszéli, hogy a zajos élet teljesen kimerítette Balenticset, a mértéktelen ivás foly­tán idegzete teljesen megrendült s a delirium tremens előjelei már mutatkozni kezdtek rajta. J­agy Sándor továbbá igen félénk természetű, gyámoltalan embernek vázolja Balenticset, ki egyáltalában nem emlékeztet arra hogy huszárkodott is. Testileg nagyon kimerült fiatal ember, kit ismerősei nem tartottak fizikailag elég erős­nek, hogy akár egy nőt is meggyilkolhasson. Balentics Imre ismeretségei Végh Veronával utczai ismeretség volt. A nő nem utasitá vissza a pénzzel rendelkező fiatal­ember ajánlatait s Végh Verona ál­landó látogatói közzé számíthatta ezután őt. Végh Ve­rona igénybe vette ismerőse pénzbeli támogatását is, legutóbb február havában kért tőle 25 forintot köl­­csönképen. Balentics a múlt kedden is látogatóban volt Végh Ve­ronánál, ki ekkor azt monda neki, mostanában ne láto­gassa meg, mert báró Schellern megérkeztét várja. Valószínűleg ekkor fogamzott meg benne a gondolat, hogy el fog jönni még egyszer végrehajtani szörnytettét. Balentics a gyilkosság elkövetése után rögtön laká­sára sietett, s ott a­mint ma konstatálták, megmosako­dott és teljesen átöltözött, szalonruhát öltvén magára. 53 Este 7 órakor hazaérkezett laktársa, Nagy Sándor, ki a pam­lagon fekve találta, minek magyarázatául nevetgélve em­lité : «Pajtás, ábrándozom.» A két fiatal ember ezután közönyös dolgokról beszél­­getett, midőn belépett hozzájuk Béres Mihály házigaz­dájuk a hírrel, hogy a Haris-bazár épületben gyilkosság történt. Balentics kíváncsian kérdezősködött, hogy me­lyik emeleten, kinél stb. s midőn a házigazda leírta a lakást, hogy hol történt a gyilkosság, Balentics minden felindulás jele nélkül mondá : — Na a Krisztusát oda a gukkerem és a 25 forintom. Verát ölték meg. Laktársa, ki tudta, hogy Végh Veronával viszonyt foly­tat erre tréfásan megjegyzé: — Vigyázz még te is bajba­­keveredsz, ha ismerősei után kutatnak. Az esetről azután nem beszéltek tovább. Balentics pedig csakhamar eltávozott hazulról, mint mondá, va­csoráz­ni megy. És tényleg vacsorázni ment rendes h­elyére, az üllői­ út 6-ik számú kis vendéglőbe. Itt törzsvendégnek ismerték, mert ha rendetlenül is, de minden este megfelelt. Egy­szer nagyon korán, másszor nagyon későn jött, de egy­ben nem változott soha, hogy tudniillik leitta magát kö­vetkezetesen. Társaságát négy-öt fiatal ember képezte, kikkel ott ismerkedett meg. Tegnap, a mint beállított, asztaltársai már együtt voltak és élénken beszélgettek a Haris-bazári gyilkosságról, mely annyival inkább érde­kelte őket, mert Végh Veronát valamennyien személye­sen ismerték. Kíváncsian várták Balenticset, hogy tőle nyerjenek fölvilágosítást, mert a leány Balentic­­­csel két ízben volt vacsorázni a vendéglő­ben február első napjaiban. Akkor ugyanis a törzs­vendégek kis hangversenyt tartottak ott, melynek csak egyetlen nő hallgatója volt: Balentics társ­nője, kit Végh Verona néven mutatott be ismerősei­nek. Mihelyt Balentics belépett a vendéglőbe, azonnal ostromolni kezdték kérdésekkel, hogy csakugyan az ő Veronáját ölték-e meg ? A gyilkos a legnagyobb hideg­vérrel felelte: «Igen, Verát gyilkolták meg, s nekem meglehetős kárt okoztak,» ezzel helyet foglalt az asztal­nál és bámulatra méltó, színészi tettetéssel vegyült a társalgásba. Elmondta azt, a­mit Nagy Sándornak, la­kótársának beszélt. Többen a jelenlevők közül fölhábo­rodva emlegették, hogy a gyilkos háromszoros akasztófát érdemel, mire Balentics azt mondta: «J­égybe kell vágatni a gazembert.­ A jelenlevők közül senki sem sejtette, hogy a gyilkossal kacsintják össze poha­raikat. Még örültek annak, hogy közvetlen ada­tokat hallhatnak a meggyilkoltról. Balentics épen nem volt szófukar. Elmondta, milyen leány volt Vera, hogy viselte magát vele szemben, hogy kölcsön­zött tőle (Balenticstől) 25 frtot, stb. Határozottan állí­totta, hogy már hetek óta nem találkozott vele­­getés közben az egyik fiatal ember figyelmeztette, Beszél­hogy menjen a rendőrséghez és jelentse be, hogy gukkere a leánynál van. «Csak nem bolondultam meg, hisz még rám gyanakodnának», felelt Balentics nevetve. És vígan ivott tovább egész tizenegy óráig, a­mikor a társaság szétoszlott. Éjjeli 11 órakor már hazajött, mi Tonka György házmestert nagyon meglepte, hiszen e korai hazajövetel hallatlan dolog volt Balenticsnél. Ma reggel 8 órakor fel­kelt és eltávozott, délben pedig megjött ebédelni, mi­után Béres Mihály házigazdájánál volt ebédje is. Ebéd után történt a letartóztatás, melyről már szólottunk, és a házkutatás. A rendőrség küldöttei magukkal vitték Ba­lentics tőrös botját is s a szobában levő oldalfegyverét Nagy Sándornak, ki gyógyszerész-önkéntes volt, Balentics botjának tőre élesre van köszörülve, de Nagy Sándor oldalfegyvere egészen tompa. A gyilkos személyleirása a következő : Termete magas, haja barna, szeme ugyanolyan szinü, bajusza fekete, szakáll nem viselt. Beszél magyarul, rosszul né­metül és keveset ráczul. Külseje urias, de modora külö­nösen nőkkel szemben kihívó. Szokása volt a nőket az utczán megszólítani s ha az illető durva czélzásait nem akarta megérteni, gyakran tolakodó volt egész a szemte­lenségig. E miatt sokszor meggyűlt a baja, egy párszor el is verték, mindez azonban nem hatott rá. Horánszky Róza, Balentics szállásadójának szobaleánya beszéli, hogy Balentics őt több ízben fenyegette meggyil­kolással ; egyszer borotvával rohant neki s a leány kény­­telen volt segítségért kiáltani, másszor pedig stilét­tel támadt reá, fenyegetve, hogy keresztül szúrja. Ma réggé a szobaleány kellette, mire ismét reá rivalt a leányra, hogy hagyja békén aludni, különben kidobja. * Balentics Imre mielőtt jelenlegi lövészutczai lakásába költözött, a stáczió-utczai 6-ik számú házban lakott. E lakását 1884. július 24-én foglalta el ; vele laktak Barth­a Sándor ügyvédjelölt és Nagy Sándor jelenlegi laktársa is. Lakbérét mindenkor pontosan fizette, s szállásadó­jának csak az a kifogása volt ellene, hogy nagyon iszá­kos természetű volt s durva magaviseletével gyakran megbántotta. Mikor a lakást elfoglalta igen szerény anyagi viszonyok közt élt, mert akkor a postahivatalban gyakornokoskodott.Egyszerre azonban sok pénzre tett szert. A múlt év október hó 24-én közel négyezer forintot készpénzben és vagy 3000 forint értékű sorsjegyeket mu­tatott házi­gazdájának, kinek a pénz eredetére vonat­kozólag azt mondta, hogy azt örökségképen kapta. Gaz­dájának ez nem is tűnt fel, mert tudta, hogy Balentics jó családból való és ép akkortájt érte el nagykorúságát. Most már csak úgy szórta a pénzt. Rövid tizennégy nap alatt elvert körülbelül 2000 forintot, melyet nemsokára követett a takarékpénztárból kivett másik kétezer. Ezután a sorsjegyekre került a sor, melyeket egyenkint el­­eladogatott. Nap-nap mellett, részegen jött haza s ilyenkor nem volt válogatós sem szavaiban, sem tetteiben. Végre megunták korh­elykedéseit s deczem­­ber 27 ikén felmondták lakását, minek következté­ben újév napján átköltözött a lövész-utczába, de azért nem szakitotta Ráczékkal, kik teljes rokonszenvét bírták. Mindennap ellátogatott hozzájuk s biz­almasan elmondott nekik mindent akár kérdezték akár nem. Mikor Végh Veronával megismerkedett, eldicsekedett vele volt szállás­adójának, hogy olyan szép szeretője mint neki, nincs sen­kinek az egész fővárosban. Két héttel ezelőtt, mikor első ízben összekocczant «Veronikájával» hűségesen mondta el ezt is Rácz Ferencznének azzal a megjegyzéssel, hogy most már szakítani akar szeretőjével. Mint rendesen tegnap este 7 óra után is eljött volt lakásadójához, ki alig hogy belépett, azonnal észrevette, hogy valami baja van. Ép akkor jött látogatóba Ráczékhoz egy fiatal asszony, ki a Balentics füle hallatára elmondta a Haris-bazárban tör­tént gyilkosság részleteit. «Egy doktornőt és leányát öl­ték meg a Haris-bazárban», mondá a menyecske. Balen­tics elsappadt, mereven maga elé bámult, s palástolhatlan zavartsággal mondá : «Nem doktornét öltek meg, hanem az én szeretőmet! A gazdám, Béres ott volt és ő is azt mondja, hogy az én Veronikámat gyilkolták meg.» Erre kifizette tartozását egy pár hatos Injával, Rácznénak, kinek ruham­osás fejében tartozott s gyorsan távozott. Ma reggel Ráczné megjelent Balentics lakásán, hogy elkérje a neki még járó csekély összeget. Balentics ekkor még ágyban feküdt s olyan feltűnő rekedt, hangon beszélt, hogy ez mosonéjának is feltűnt. Meg is kérdezte az iránt volt akoját, de ez azzal válaszolt hogy semmi baja. *■ Érdekes részleteket beszélt el egyik tudósítónknak Lambing József, a stáczió-utczai 2-ik szám alatt levő borbélyműhely tulajdonosa. Balentiesot könnyelmű, pa­zarló, de jószívű embernek ismerte. Az utóbbi időben, feltűnő sok pénzt látott nála. Mikor fizetésre került a sor gyakran marékszámmal húzta ki nadrág­zsebéből a tizes és ötös bankókat. E héten nagy változást tapasztalt rajta. A mindig jókedvű, vidám és tréfálkozni szerető fiatal­ember pár nap óta komornak s magába zárkózottnak látszott. Szerdán déli 12 órakor megfordult üzletében, a­hol megborotváltatta magát. Még borotválás előtt odaadott az egyik segédnek egy újdonatúj igen erős, fekete nyelű borotvát azzal a kéréssel, hogy azt jó élesre fenje meg, mert ezután maga akar borotválkozni. A segéd teljesítette kívánságát és aztán átadta a kiköszörült borotvát. Balentics apróra megvizs­gálta a szerszámot és csak azután távozott az üzletből, miután meggyőződött róla, hogy élesebb már nem lehet. Hogy mit m­ivelt a borotvával az m­ár köztudomású. Tegnap este ismét eljött a Lambing műhelyébe. Dúlt ábrázata, zavarodott magaviselete, elárulták lelkiismereti furdalásait, melyeket csak nagy nehezen tudott el­palás­tolni. Az egyik segéd megkérdezte Balenticstől, hogy mit hallott a rémes gyilkosságról. A gyilkos összerázkó­dott a kérdésre és kitérő feleletet adott. A legény azon­ban csak tovább faggatta, hogy hát mi lesz a büntetése az embertelen gonosztevőnek, ha kézrekerítik. «Jaj annak, ki ezt elkövette,» volt Balentics válasza. Szó­rakozottságában az üzletben felejtette keztyüjét, melyet, mikor utána vittek, nem is akart­a magáénak elismerni. Zsarnay kapitány, Balogh Albin fogalmazó, Sorecz Laj­os polgári biztos és­ három pöczegödörtiszt­ító kíséretében este fél­ nyolckor megjelentek az­­ üllői­ út­ 6. szám alatti ház­ban, hol tegnap a gyi­lkos megvacsorált és a Végh Ve­rona lakásából elhozott kulcsot állítólag bedobta­ a pö­­czegödörbe. A rendőrség embereinek megérkezte nagy feltűnést keltett a vendéglőben, s csakhamar számos tő­ből álló csoport gyűlt a ház elé. A pöczegödör tisztítók azonnal munkához fogtak és fáklyafény mellett lapáttal kiürítették a gödröt. A legszorgosabb kutatás daczára sem sikerült a kulcsot megtalálni. Nem volt sem a gödörben, sem az onnan kilapátolt ürülékben. Úgy lát­szik, hogy ebben a dologban Balentics nem mondott igazat. Balogh Albin ez alkalommal több kérdést intézett a vendéglőshöz Balenticsre vonatkozólag. Úgy a vendéglős, mint a vendégek megerősítették az általunk len­tebb közölteket, hogy t. i. Balentics javíthatatlan korhely volt, ki egy alkalommal annyira leitta magát, egy kocsin akart haza­menni, de útközben elaludt. A kocsis azt hitte, hogy utasa meghalt és bevitte a Rókus-kórházba, hol teljes egy napig aludta ki mámorát.­ Nemrég­ pedig az Elevátorhoz czímzett kávéházban megverték, elvették tárczáját, óráját lánczostul és kidobták. Természetes, hogy akkor is részeg volt, s másnap nem tudta meg­mondani, kikkel verekedett össze. Balogh Albin a vendéglőből visszatért a rendőrség­hez és jelentését megírta, melyet az összes iratokkal és­ a corpora­ delictikkel együtt holnap reggel átküld a tör­vényszékhez. A rendőri nyomozás, melyben Balogh Al­­­bin oly rendkívül nagy erélyt és ügyességet fejtett ki, be van fejezve. A gyilkos csak a mai estét tölti , a hat­­vani-utczai főkapitányság börtönében, hol vigan beszél­get börtönőreivel és elmeséli nekik a borzalmas tett le­folyását, holnap már át fogják adni a törvényszéknek. Tihanyi Miklós árvái számára ma «Bagó kompánia* aláirásu levélben 10, azaz tíz forintot kaptunk. Átszol­­­gáltatjuk rendeltetési helyére.­­ Az Ország Világ 14-ik (húsvéti) száma rendkívül gazdag tartalommal jelent meg. Elég fel­sorolnunk a közlemények czímét, hogy a közönség lássa e kitűnő képes­lap lépésről-lépésre való emel­kedését a külföldi legkiválóbb képes­lapok színvo­nalához. A közlemények következők: «A feltámadás ünnepén», Benedek Elektől. «A koldus», Jakab Ödön gyönyörű költeménye. «Bojtor Kamil utazása» humoros elbeszélés Rákosi Viktortól. «A falu urai»,, regény Tolnai Lajostól. «A toll», Roboz Istvántól. «Lancellot és Ginevra»,Tennyson költeménye, Csu­­kási József kitűnő fordításában. «Egy angol könyv Magyarországról», (eredeti levél Londonból) T.­­N.-től. «A művész-világból» életkép , Jessontól Sámi Lászlóné fordításában. «Háború-krónika» Szokolay Kornéltól. «Csevegés a divatról» Mariettá­tól és a hét története Székely Huszártól. A művészi kivitelű képek közül megemlítjük Max Gabriel fest­ményét: «Jézus feltámasztja Jairus leánykáját»; Gregus Imre «Künn a ménes, künn a pusztán* czimü festményét, a «Húsvéti hangulat» és «Fiatal özvegy» stb. czimüeket, ez utóbbi Hirt Páltól. Végül a gazdag és változatos rovatok: Tudomány és iro­­­­dalom, szinház és művészet, újdonságok, nők vi­­­lága, könyvpiacz, vidéki élet, sport, hymen, gyász­­­ rovat, rejtvények. — Az «Ország-Világ» előfizetési ára január—deczemberre 10 írt, január—júniusra 8 frt, április—júniusra 2 frt 50 kr. Az «Egyetér­téssel» együtt, egy évre 28 frt, félévre 14 frt, ne­­­gyedévre 7 frt. — Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvény­társasághoz külden­­­dők, gránátos-utcza 6. szám. S­PORT. — A budapesti tavaszi ügetőversenyek feltéte­leit már megállapították. Ezeket a következőkben adjuk 0­l-­ső nap május 31-én vasárnap d. u. 3 órakor. 1. Meg­nyitó verseny, jukker kettős fogatok. Adva aláírás ut­ján Hazafi czimen Magyarországban ellett és nevelt lovak­kal, melyek a múlt évben a bécsi vagy budapesti pályán nem indultak ; urkocsis. Kétszer nyerni háromból, pálya mindig négyszer körül. Tét 20 frt. Díj a kétszer nyerő­nek 600 fr., ezenkívül minden indításnál első díj 150 fr., 2- ik dij 150 fr., 3-ik dij 100 fr.. II. J­agy tenyész­ver­­seny, egyes ügető Derby. Ausztriában vagy Magyaror­szágon ellett mén vagy kanczával, pálya négyszer körüli tét 10 fr. Első dij 3000 fr., második dij 600 fr., harmadik 400 fr. Nevezés elzáratott 27 nevezéssel, állva maradt a fo­gat. Ill. Internaczionális egyes. Pálya hatszor körül,­­tét 20 fr., utónevezhetni eme verseny előtt félórával ket­tős téttel. Első dij 1000 fr., második 300 fr., harmadik 100 fr. IV. Eladó verseny. Egyes mén vagy kanczá­­val, pálya négyszer körül. Nyerő ló 2000 frtért eladó,, minden 500 irt árkülönbözet 75 méter térelőny vagy térhátrány, tét 20 fr. Első dij 800 fr., második 200 fr., harmadik 100 frt. V. Liakkerverseny. Pálya három­szor körül, tét 5 frt. Nevezés elzárva. Hat indul vagy nincs verseny. Első dij 100 frt, második 50 frt, harma­dik 20 frt, negyedik 10 frt. 111-ik nap. Junius 4-én, d. u. 3 órakor. I. Csik­ó-dij, egyes. Adják aláírás utján Hazafi-dij czimen belf. 3 éves vagyis 1882-ben ellett i­én vagy kanczával pálya kétszer körül, Bécsben első dijat nyert 100 méter, második dijat nyert 50 m­. tét­­hátránynyal indul. Tét 20 frt. Első díj tiszteletdij és 500 fr,, második 400 fr., harmadik 200 fr. II. Tétverseny. Egyes, belf. lovaknak. Tiszteletdij. III. Belföldi teny­észver­seny. Egyes. Pálya 4-szer körül 3-tól 6 éves belföldi mén vagy kanczával. Háromévesek 100 méter térelőnyt nyer­nek. Tét 20 frt. Első dij 600 fr., második 200 fr. har­ma­dik 100 fr. IV. Eladó verseny. Egyes belf. lóval pálya 6-szor körül. A nyerő ló 1000 frtért eladó, min­­­den 200 frt árkülönbözet 15 m. térelőny vagy térhát­­rány.Tét 20 frt. Első dij 600 fr. második 200 fr., harm­a­­­dik 200 fr. V. Belföldi vigaszverseny. Egyes ver­seny. A kétnapi ügetőverseny valamely­­ futamában indí­tott, de első díjat nem nyert belföldi lóval, pálya négy­szer körül. Tét 20 frt. Első dij 500 fr., második 300 fr., harmadik 100 fr., Illik nap junius 7. I. Budapest fővárosi dij. Egyes. Minden lóval. Tét 100 frt. Handicap. Hármat útból nyerőnek háromszor kell első­nek beérkezni, ha öt indításból nincs három nyerő, a verseny az elsőnek beérkezett lovak között tovább foly, míg az első indítástól számítva hármas nyerő nem lesz. Minden versenyző köteles minden indításban részt venni, különben minden díj iránti jogát elveszti. Minden indí­­tás uj versenynek tekintetvén, az indítás 30 percznyi időközökkel történik, míg a díj sorsa el nem dől. — Ha a verseny soká tartana, a directorium fentartj­a magának a jogot a verseny folytatását a legközelebbi nappá egyi­kére áttenni. Pálya minden indításnál négyszer körül. A Handicap sulyokban, mely a lóra a nyereg helyen fog alkalmaztatni s a startvonaltól métertérelőnyökben és térhátrányokban fog kifejeztetek A megál­lapítható han­dicap határa a legnagyobb térelőny és térh­átrán­y között a 300 métert, a teher 15 kilót túl nem haladhatja Ne­vezés elzárva május 4-én déli 12 órakor, nevezésnél 10 frt időleges tét fizetendő, a­ki a Handicapot el nem fo­gadja, több kötelezettséggel nem tartozik. Tét 100 frt, fele bánat, utónevezni lehet június­ 4-én déli 12 óráig kettős téttel, ha az utónevező a handicapot el nem fo­gadja, a tét fele bánat. A handicap kifüggesztéssel hír*­dettetik ki a hivatalos helyiségben. — Tattessal, junius 5-én délelőtt 10 órakor. A ki a handicapot elfogadja köteles azt a bánat letételével kijelenteni junius 5-dikén déli 12 óráig. Dij a háromszor nyerőnek 3000 fr., az első, második és harmadik indításnál 1-sö dij 200 fr., a második dij 200 fr., a harmadik dij 100 fr. II. Frukker-verseny. Pálya háromszor kö­rül. Tét 5 forint, nevezés elzáratott. Hat indul vagy nincs verseny. Első díj 150 forint, második 60 frt, harmadik 20 forint, negyedik 10 forint. Mindhá­rom napra nevezési határidő május 4. Az üget­őverse­­nyeket rendező társaság e verseny­ propozícziós, helyes és czéiszerű megállapítása által újabb bizonyságát adta az ügetősport emelkedésére irányuló áldozatkész tevékeny­ségének; most már csak a lótenyésztőkön és különösen a középbirtokos osztályon a sor, hogy az alkalmat fel­használva, minél nagyobb szám­i nevezésekkel támo­gassa e N­emzetgazda­ágilag is fontos figyet, melynek gyors fellendülése lótenyésztésünk jövedelmezőségének szempontjából felette kívánatos. Az augusztusi meeting két napjára és az októberi három napra közelebb álla­pítják meg a propozícziókat. — Kanguruvadászat Desaauban. Évek óta azon fáradoz pessauban egy magas állású hivatalnok, hogy untei­ügi pompás vadászterületén az ausztráliai kanguru­t meghonosítsa. Első kísérletei egy pár óriás kanguruval (macropus giganteus) balsikert értek. Annál nagyobb a si­kere a gyapjas kanguruval (macropus laniger) megkísértett próbatenyésztésnek. A napokban egy kis társaság, csupa, kitűnő lövőkből, vadászatot rendezett a nálunk csak állat­­kertekben található kangurukra, melyen a gazdának si­került egy laniger kant leteríteni. Egy nőstényt is elejtet­tek. Miután csak hét darabot szántak a vadászatra, ezzel

Next