Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-04 / 93. szám
EGYETÉRTÉS, SZOMBAT, ÁPRILIS 4. nyakon levő vágás mindkét hullánál feltétlenül halálos volt. A halál Végh Veronánál azonban nem okvetlenül külső elvérzés következtében, hanem az által állott be, hogy az elvágott véna juguláris communen át levegő tolult fel a nagy agyba. A háton levő vágások csak azután történtek s a Budai Igazán levő oly természetű, hogy magában véve is halálos lett volna. A sebek nagy erővel idéztettek elő s mi sem mutatja azt, hogy nem ugyanegy egyéntől származnának. Dr. Ajtay még a délután folyamán górcsős vizsgálat alá vette Végh Verona vagináját, melyet magával vitt a bonczteremből és konstatálta, hogy abban spermák nincsenek. Ez azonban nem zárja ki tökéletesen a lehetőséget, hogy a leány a gyilkosság előtt coitust végzett. Megemlítjük még, hogy Vera körmei alatt hajszálakat is találtak. A kis leány: Budai Róza, a gyep ulczai apáczákhoz járt iskolába. Most épen húsvéti szünideje volt, innen magyarázható ki az, hogy a délutáni órákat is odahaza töltötte. Édesapja, Budai Lipót napszámos, csak ma reggel értesült gyermeke borzasztó meggyilkoltatásáról a házmestertől, aki azt a lapokban olvasta s nyomban sietett tudósítani a szerencsétlen apát. Képzelhetni a szegény ember fájdalmát, ki daczára szegénységének, gyermekeit végtelenül szereti s Rózát is csak ama feltétel alatt bocsátotta Végh Verona gondozása alá, hogy az mindennap meglátogassa szüleit. Zokogva és kétségbeesetten sietett előbb a borzasztó tett színhelyére, a Haris-bazárba, azt hívén, hogy az áldozatok még mindig ott vannak, majd értesülvén a történtekről, a Rókus-kórház halottasházába sietett, hogy gyermeke holttestét megláthassa, de későn jött, mert már ekkor a holttestet bonczolás alá vették, s így azt be kellett várnia. Még nagyobb volt azonban a szegény anya fájdalma, ki már hetek óta sorvasztó betegségben nyomja az ágyat. A mint a rémes esetről értesült, erejét túlfeszítő gyorsasággal fölkelt betegágyából, magára ölte ruháit s kétségbeesetten rohant a főkapitányságra, hol dúlt arczczal, haját tépve és gyermekét kiáltozva futkosott végig a folyosókon. E közben férje is a főkapitányságra érkezett s magával vitte nejét a halottas házba, hol mind a ketten sürü könnyhullatások közt várakoztak a bonczolás befejezésére. — Budai Lipót 8 év előtt a Gregersen-féle gyárban volt alkalmazva s itt a gép jobb kezének 4 ujját leszedte. Azóta csak apró, könnyebb munkát tudott végezni, s keservesen tartotta fenn több tagból álló családját. Tegnap késő este a rendőrség egyik polgári biztosa ama hírt hozta, hogy egy Lazicsics Olga nevű nő alkalmasint felvilágosításokat adhatna a Haris-bazárban elkövetett gyilkosságról. A rendőrség ez alapon felkutatta Lazicsics Olga lakását s a nőt éjjeli 11 órakor letartóztatták. Lazicsics Olga szabadkai születésű, 19 éves, gör. kath. hajadon, az utóbbi időben özv. Farkas Györgynénél lakott, molnár-utcza 15. sz. alatt. Szállásadónéja többször intézett hozzá kérdést foglalkozását illetőleg, de a leánytól határozott választ nem kapott. Rendesen azt válaszolta, hogy ő a salgótarjáni szolgabiró felesége, de megunta férjét s a nyarat eltölteni jött a fővárosba. Egy idősebb szőke ur többször meglátogatta s ha nem találta otthon, meghagyta, hogy mondják meg neki: az orvos ur kereste. Az orvost a leány atyja jóbarátjának mondta, ki őt kis leánykora óta ismeri. A gyilkosság megtörténte napján délelőtt az orvos meglátogatta néhány pillanatra s midőn távozótt, a leány kikisérte. Délután 1á-kor Lazicsics eltávozott hazulról és elment dr. Altmaimhoz, kinél d. u. 6 óráig időzött. Ott léte alatt a mellékszobából kétségbeesett sikoltást hallott, mire ijedten mondá az orvosnak : «Istenem, itt talán gyilkolnak In Az orvos azonban megnyugtatta, hogy ne törődjék a dologgal, mert hasonló dolgok gyakran fordulnak elő a szomszédos lakásban. (Itt lakott tudvalevőleg Végh Vera.) Lazicsics Olga este hét órakor tért haza egészen zavart állapotban. Ekkor már tudta ugyanis az elkövetett gyilkosságot. Háziasszonyának feltűnt zavart állapota s midőn ennek oka felől tudakozódott, a következő választ nyerte: «A Haris-bazárban gyilkosság történt és én ez idő alatt ott voltam a házban.» Laziesics Olga ezenfelül mielőtt hazatért volna meglátogatta Sziger Luiza nevű barátnőjét és ennek is elmondta az esetet. Így jutott azután Sziger Luiza révén, közvetve a rendőrség tudomására Laziesics Olga kijelentése, hogy ő a gyilkosság elkövetésének idején a házban volt, mert Sziger Lujza elmondta ezt egy férfi ismerősének. * Végh Verona az utóbbi időben egy építésznél szolgált szobaleányi minőségben. A háziasszonnyal oly természetű kellemetlensége támadt, mely a hatodik kerületi kapitányságnál intéztetett el. Ez alkalommal Végh Veronát egy fiatal ember védte, ki ügyvédnek adta ki magát. A rendőrség előtt nem maradt ismeretlen ez affaire sem s a vizsgálat, mely behatóan foglalkozott Végh Verona összeköttetéseinek kinyomozásával, azt is kiderítette, hogy amaz ötven forintot, mely utolsó pénze volt a boldogtalan leánynak, nem báró Schellern küldte, hanem Végh Verona ezt volt gazdájától kapta, ki dr. Altmannál is közben járt, midőn ez vonakodott a leánynak kiadni a lakást. * A mai esti lapokban megjelent hír, hogy W. G. önkéntes orvosnövendéket felmerült gyanú alapján vizsgálati fogságba helyezték, teljesen alaptalan. Tény, hogy W. G.-t, ki tegnap déltől a mai napig az üllői úti kaszárnyában szolgálatot tartott, Zsarnay Győző rendőrkapitány jelenlétében egy katonai bizottság kihallgatta, de ez csak épen formalitás volt, miután W. G. tegnap déltől fogva ki sem mozdult a laktanyából. W. G. kihallgatását, kit azonfelül alaposan meg is vizsgáltak, levetkőztettek s kardját is megszemlélték, azért kérte a rendőrség, mert Gs. B. szigorló orvos, kinek névjegyét Végh Verona lakásán megtalálták, hivatkozott W. G.-re, ki bizonyíthatja, hogy e névjegye már január hóban Végh tulajdonában volt, tehát ki van zárva annak a lehetősége, hogy ez a gyilkosság napján került volna a meggyilkolt lakására. Természetesen mind W. G. mind Gs. B. igazolván alibijüket, ellenük semmi további eljárás nem is volt foganatosítható. * A rendőrség ma délelőtt is talpon volt s a polgári biztosok mind egy Imre nevű fiatal embert kutattak, kinek bűnösségét különféle jelek mutatták. Csery Kálmán vizsgálóbiró is fölkereste délelőtt Török János főkapitányt s hosszasan értekezett vele, mérlegelve, bírálgatva a vizsgálat során kiderített körülményeket. Délig semmi nyoma nem volt a gyilkosnak. Végre délután bizalmas följelentés következtében letartóztatta a rendőrség Balentics Imre volt postahivatali gyakornokot, ki a terhelő bizonyitékok súlya alatt töredelmesen megvallotta, hogy a tegnapi kettős gyilkosságot ő követte el. A rendőrség — mint mai számunkban említettük — tudta már tegnap is, hogy Végh Veronának viszonya volt egy Imre nevű fiatalemberrel, aki gyakran tett nála látogatást. Ezt a szerencsétlen leány édesanyja, Peschek Juliánna beszélte el kihallgatásakor s elmondotta azt is, hogy ő a gyilkosság elkövetésével ezt az Imrét gyanúsítja, mert leánya említette egyszer, hogy heves összekocczanása volt ezzel az emberrel, ki őt akkor halállal fenyegette. A vizsgálat adatai nyilvánvalóvá tették, hogy Végh Verona és a kis Budai Róza nem rablógyilkosság áldozata lett s hogy a véres tette kétségkívül az örömleánynak valamelyik ismerőse követte el boszúból, vagy szerelemféltőből. A gyilkosság helyén lefoglalt iratokból, különösen a Schellern báró leveleiből kitűnt, hogy Végh Verona kedvesének is elpanaszolta, hogy valaki őt halállal fenyegette. A báró azt ajánlotta egyik levelében a leánynak, hogy jelentse föl azt a veszedelmes embert a rendőrségnél, vagy a kir. ügyészségnél. Tudjuk, hogy Altmann orvos tanácsára elmaradt e feljelentés, mert Végh Verona attól tartott, hogy mellőzött udvarlója csakugyan végrehajtja fenyegetését, ha panaszt tesz ellene.A rendőrség e vallomások alapján vezette tovább a vizsgálatot s kereste a többek által gyanúsított fiatalembert, akinek személyéről azonban nem szolgálhatott megbízható adatokkal a meggyilkolt leány édesanyja. A Schellern báró leveleiből azt sejthette a rendőrség, hogy a gyilkosságot katona követte el s ennélfogva kiterjesztették a vizsgálatot két katonára is, kik Végh Verának bizalmas ismerősei voltak. A főkapitány Zsarnay Győző kapitányt bízta meg, hogy tartsa szemmel a gyanúsított katonákat s tartóztassa le őket, ha bűnösségük valószínűnek látszik. Balogh Albin fogalmazónak az volt a feladata, hogy kinyomozza azt a fiatalembert,ki Végh Verát két héttel ezelőtt halálos fenyegetéssel illette. Zsarnay csakhamar jelenthette a főkapitánynak,hogy a megfigyelésére bízott katonákat a gyilkossággal alaposan gyanúsítani nem lehet.Ennélfogva Zsarnay kapitány is a biztosabb nyomokat követte. Időközben egy nő tett vallomást a rendőrségnél, ki közvetlenül a gyilkosság után egy gyanús külsejű férfit látott lerohanni a lépcsőn, mely Végh Verona lakásába vezet. A vizsgálatot vezető rendőrtiszt több fényképet mutatott a kihallgatott nőnek s ez fölismerni vélte az illető fiatalembert egy fotografiin, mely egy tegnap óta sokat emlegetett férfit ábrázol, ki kevés idővel ezelőtt külföldön tartózkodott. A főkapitányság elrendelte annak kiderítését, hogy az illető úriember most a fővárosban van-e, vagy pedig külföldön időzik s a déli órákban a lapokat a következő sorok közzétételére kérte föl. Miután volt cs. kir. huszárfőhadnagy potendorfi Schellern Miksa a rendőrségnek igen fontos körülményre nézve szives útbaigazítással szolgálhatna, felhivatnak azok, kik nevezett bárót legutóbbi 3 nap alatt Budapesten látták, hogy a főkapitányságnál jelentkezni szíveskedjenek. A meggyilkolt leány édesanyja azt is mondotta, hogy az általa gyanúsított Imre nevű fiatalember a lövészutczai 5. számú házban lakik, de itt hasztalan keresték őt a kiküldött rendőrbiztosok. • A rendőrség figyelmét leginkább az a körülmény irányozta az Imre nevű egyénre, hogy az 574. számú hordár a gyilkosság hírének elterjedése után egymásután háromszor kérdezősködött az eset körülményei felől özvegy Jakobetznénál, ki délután a kávét vitte fel Végh Verona lakásába. E hordár feltűnő érdeklődése ama feltevésre indította a rendőrséget, hogy a hordár fontos adatokat szolgáltathat. Még az éjjel kihallgatták a hordárt, ki azt a fontos vallomást tette, hogy ő Végh Veronának több alkalommal vitt levelet egy fiatal úrtól a kinek midőn Verona válaszolt a borítékra csak Imre nevet irt. A hordár nem tudott felvilágosítást adni, mert a leveleket, rendesen az utczán vette át és ott kézbesítette. Utalt társára a 86-ik számú hordárra, aki szintén vitt Vera kisasszonyhoz leveleket, a rendőrség még az éj folyamában rögtön lakásáról, a síp-utczából maga elé idézte e hordárt is, de ez sem tudott bővebb felvilágosítást adni az Imre kilétéről. Ma délután kettedfél órakor személyesen jelentkezett a főkapitányságnál Barta Gyula fővárosi lakos s kifejezte ama gyanúját, hogy a gyilkosságot alkalmasint Balentics Imre volt postahivatali gyakornok követte el. Mivel az időközben beérkezett jelentések valószínűnek mutatták, hogy ez az ember a keresve keresett s már tegnapi lapunkban említett Imrével identikus, Balogh Albin fogalmazó utasítást kapott, hogy keresse föl Balentics Imrét a lakásán, vagy ott, ahol étkezni szokott, s tartóztassa le, ha a rendőrség gyanúját alaposnak látja. A kiküldött fogalmazó a lövész utcai 9. számú ház udvarán egy ebédlőhelyiségben találta meg Balentics Imrét, kit a rendőrséghez juttatott pontos személyleírás nyomán könnyen felismerhetett. A keresett fiatalember egymagában ült az egyik asztalnál, s ebédjét végezve éppen bort ivott. A fogalmazó hozzálépett s nevén szólította, mire Balentics meghökkent s fejéhez kapva e szavakat mondá: «Istenem, mit akarnak velem!» A fogalmazó kérdésére rámutatott szobája ajtajára, mely közvetlenül az ebédlő mellett van, s aztán elvezette oda a rendőröket, kik a tágas szobát teljesen kikutatták. A szoba egyik sarkában tőrös botot találtak, a szekrényben pedig egy papirosba takart borotvát, melynek tövében egy gombostűnyi piros vérfolt látszott, éle pedig meg volt csorbulva. A rendőrtisztviselő fogolynak nyilvánitó Balentics Imrét s a szobájában talált bűnjelekkel együtt elszállította őt a főkapitányság épületébe. Előbb azonban vasra verette a gyanúsítottat, ki halotthalvány volt s egész testében remegett, mialatt szobája bútorait vizsgálták a rendőrök. Időközben megkapta a főkapitányság a müncheni rendőrség válaszát ama sürgönyeire, melyekkel a bajor fővárosban időző Schellern báró kihallgatását kérte. A müncheni rendőrség arról értesíti a budapestit, hogy kihallgatta Schellern Miksa bárót, aki úgy nyilatkozott, hogy a meggyilkolt leányt a lövész utczai 9. számú házban lakó Balentics Imre fenyegette halállal s alkalmasint ő volt a gyilkos is. A főkapitányság épületében azonnal vallatóra fogták Balenticset, ki eleintén konokul tagadta a terhére rótt bűntettet s azt erősitgette, hogy e hónap elsején volt utoljára Végh Veronánál s azóta nem is látta. Az utczán ismerkedett meg vele s a leány megengedte neki, hogy lakásán is fölkereshesse. Balogh fogalmazó e tagadással szemben kérdőre vonta a gyanúsítottat a felől, hogy miért csorba az éle annak a borotvának, melyet lakásán lefoglaltak. Balentics azt felelte erre, hogy ő szallonnát szokott enni a borotvával, sőt nem egyszer czeruzát is hegyezett vele. Mikor azt kérdezték tőle, hogy hát a vérfolt hogyan került a borotvára, vállat vont a gyanúsított s nem tudott, válaszolni semmit. A rendőrfogalmazó fölolvasta Balentics előtt a müncheni rendőrségnek már említett táviratát, mely Schellern bárónak ama nyilatkozatáról értesíté a főkapitányságot, hogy a Végh Vera gyilkosa nem lehet más, mint Balentics Imre. A fogoly szótlanul hallgatta végig a német nyelven irt táviratot s tagadólag intett fejével, mikor a végső sorhoz ért a fogalmazó. Eközben érkezett meg Rózsaffy rendőrfőorvos és Ajtay egyetemi tanár, kiket azért kéretett magához Balogh fogalmazó, hogy a borotván talált vérfoltokat megvizsgálják. Az orvosok szemügyre is vették a megszáradt vércseppet, s bár nem teljes határozottsággal, de mégis konstatálták, hogy az nemrég kerülhetett a borotvára. Ajtay egyetemi tanár kijelentette, hogy holnap tudományos eszközeivel fogja megvizsgálni a vérfoltot, hogy annál határozottabb véleményt mondhasson. Azt azonban már ma is lehetetlennek vallották a szakértők, hogy a borotva két hét óta ne lett volna használatban. Balentics ugyanis azt felelte a szakértők nyilatkozatára, hogy két hét óta hozzá sem nyúlt a borotvához. A rendőrtisztviselő megkérdezte a bonczoló tanártól, hogy nem talált-e valamelyik áldozat testében apró vasrészeket, melyekről feltehető, hogy a borotva éléről töredeztek. — Ajtay erre egy kis papírcsomagot vett elő, melyben üveglapra ragasztott kis fémdarabok voltak. Ezeket tudvalevőleg a kis Budai Róza gégeporczában találták a bonczolás alkalmával. A tanár mikroskopiummal is megvizsgálta e vasrészeket s úgy találta, hogy teljesen beleillenek a borotva csorbulásaiba. —Mikor ezt kijelentette a szakértő, Balentics Imre megrázkódott s arcza különféle színeket váltott. A gyanusitott embernek e lelkiállapotát felhasználta Balogh fogalmazó s ügyesen alkalmazott keresztkérdésekkel kezdte őt ostromolni. Balentics látta, hogy tagadása már hiába való s fájdalmas sóhajtás után e szavakat mondá: — «Most már beismerem, hogy a gyilkos én vagyok /» A fogalmazó tovább szőtte a fogós kérdések hálóját s a következő töredelmes vallomásra bírta a gyilkost : «Szerdán délben meglátogattam Verát s már akkor elhatároztam, hogy meg fogom őt gyilkolni. Körülbelül száz forintot költöttem rá öröklött pénzemből, s mert az utolsó időben már nem adhattam neki semmit, elhidegült irántam s egy alkalommal ki is utasított szobájából. Ezzel ébresztette föl haragomat. Legutoljára huszonöt forintot adtam neki kölcsön s elsején, mikor nála voltam, tíz forintot kért újra. Nem adhattam neki, s ezért ő lealacsonyító szavakkal illetett engem. A többi közt így szólt: «Hát, te még tíz forintot sem kreditirozol nekem, te nyomorult.» E megbecstelenítő szavak hallatára még inkább megerősödött bennem a szándék, hogy elteszem láb alól, vagyis megölöm ezt a leányt, de tervem végrehajtását másnap délutánra halasztottam. — Tegnap délután magamhoz vettem a borotvát, s lakásomról, a lövész utcai 9. számú házból kimentem a kerepesi temetőbe, hogy megtekintsem a sírját Mohi Albert barátomnak, ki nemrég amerikai párbaj áldozata lett. A temetőből visszatérve egyenesen Vera lakására mentem. A leányt ép öltözködés közben leptem meg. Inget váltott, a nappali inget letette a belső szobában a szekrény elé. Azután kijött hozzám az első szobába, kezében tartva vállfűzőjét. Egy kis szóváltás után mellen ragadtam őt, mialatt a másik kezemmel kivettem zsebemből a borotvát.Vera ezt észrevette s teljes erejéből arczul ütött. Erre én nyakának fogtam a borotvát s elvágtam összes véredényeit. A kiszökkent vértől megundorodtam s attól is féltem, hogy ruhám véres lesz, s ezzel elárulom magamat. Eleresztettem a leányt, kihörögve és tompa hangon segítségért kiáltva befutott a belső szobába s lerogyott a szekrény elé dobott szennyes ingre. Utána néztem s láttam, hogy fölugrik a földről s az előszobának tart, melynek ajtaja a lépcsőházba vezet. Az ajtót, melyet én már jöttünkor bezártam, nem tudta kinyitni. A diván mellett levágódott a földre s kiadta lelkét. Ekkor bementem a belső szobába, keresni a kis leányt, akit előbb még czigarettáért küldöttem a bazárban lévő szivarosboltba. Mikor visszajött, zörgetett a zárt ajtón s én bocsátottam be. A leányka a kályha és a széntartó mögé bújt előlem s mikor feléje közeledtem, sírt és összetett kezekkel kért, hogy ne bántsam. A gyermek ismert s attól tartottam, hogy árulómmá lesz, ha életét megkímélem. Hozzáugrottam, hogy kihúzzam a kályha mellől. Észrevéve szándékomat, kiszökött a sarokból s mellettem akart kijutni az előszobába s onnan talán az udvarra. Amint elszaladt előttem, megragadtam dús szőke haját s a borotvával nagy vágást ejtettem a nyakán. Ezután beledobtam a sarokba s fölemelve kis szoknyáját, borotvámat végighuztam a hasán. Kimentem az első szobába megnézni, vájjon el-e még Vera? Még mozgott, a lábait rángatta görcsösen. Attól tartottam, hogy utóbb föléled s rámvait. Hogy ezt megakadályozzam, két vágást tettem a hasán, úgy hogy rögtön kifordult a bele. Miután így végkép kielégítettem állati bosszúmat, bementem újra a belső szobába. A kis leány végvonaglásban lévő teste mellett megmostam véres kezeimet a sarokban. A leányka fölnyitotta szemeit, rám nézett s levegő után kapkodott szájával. Tudtam, hogy pár perczig élhet csak s nem bántottam többé. Vizes kézzel vettem ki a szekrényből egy kis ozsonna-szalvétát, s miután beletörültem kezeimet, elhajítottam. Verának sem ékszereihez, sem pénzéhez nem nyúltam. Mikor eltávoztam, bezártam kivülről az ajtót, s úgy rohantam egyenesen a lakásomra. Ruhám véres volt s hazaérve rögtön mással cseréltem föl, nehogy valaki rám ismerjen. Hazulról az üllői uti 6. szám alatt levő korcsmába mentem vacsorázni s a Vera szobájának kulcsát beledobtam a házbeli pöczegödörbe.» A gyilkos biztos kézzel irta alá a vallomásáról fölvett jegyzőkönyvet s nyugodtan tűrte, hogy a behivott fogházfelügyelő bilincsekbe verje, így kisérte le három rendőr a fogházba, hol külön czellába zárták. * A gyilkosról egyik tudósítónk ezeket írja: Balentics Imre 25 éves, róm. kath. vallásu, magas termetű, barna, igen elegáns alak. Atyja már nem él, özvegy anyja a szlavóniai Welliszkovce (valpói kerület) községben él, kivel azonban Balentics Imre rossz viszonyban van s nem is leveleztek egymással. Ő Pécsett kezdett iskolába járni, majd a nagykanizsai gimnáziumba adták, hol az érettségi vizsgát is letette. Nagy-Kanizsán a kegyesrendü tanító szerzeteseknél volt teljes ellátásban. Érettségi bizonyítványával kezében beállt önkéntesen huszárnak s három évig szolgált. A három évet Zágrábban és Petrinában töltötte. Mint katona a szakaszvezetői altiszti rangig vitte, de részint kicsapongásai, részint egy izbeni lopás gyanúja miatt altiszti rangjától megfosztatott. A katonaságtól kilépvén, a múlt év június havában a fővárosi postaigazgatósághoz folyamodott állásért s ki is nevezték posta gyakornokká s az ajánlott levelek feladási osztályánál volt alkalmazva. De ez állásától még a múlt év november havának végén elmozdították s azóta mint magánzó tartózkodott, a fővárosban. Balentics Imre a lövész-utczai 9. sz. a. házban a földszinti 3. sz. szobában lakott Nagy Sándor Irod éves gyógyszerész-hallgatóval. E lakást Béres Mihály étteremtulajdonostól hírták albérletbe. Balentics életmódja a múlt év október havától a dorbézolások szakadatlan lánczolata volt. Ekkor ugyanis egy Pécsett elhalt kanonoktól, Anker Hugótól — állítólag természetes apja volt — 5000 forintot örökölt s ez összeg birtokában a zajos mulatozás lett eleme. Többször említi barátai előtt, hogy ő mindennap 50 forintot költ — mert hát élvezni akarja az életet, amig futja a pénzből, a jövővel nem törődik. Ismerősei mondják, hogy az örökölt összegnek utolsó maradékait költögette már. Éjjeleit a nyilvános mulatóhelyeken töltötte napról-napra, mindig reggel vetődött haza s délig aludt. Laktársaiagy Sándor beszéli, hogy a zajos élet teljesen kimerítette Balenticset, a mértéktelen ivás folytán idegzete teljesen megrendült s a delirium tremens előjelei már mutatkozni kezdtek rajta. Jagy Sándor továbbá igen félénk természetű, gyámoltalan embernek vázolja Balenticset, ki egyáltalában nem emlékeztet arra hogy huszárkodott is. Testileg nagyon kimerült fiatal ember, kit ismerősei nem tartottak fizikailag elég erősnek, hogy akár egy nőt is meggyilkolhasson. Balentics Imre ismeretségei Végh Veronával utczai ismeretség volt. A nő nem utasitá vissza a pénzzel rendelkező fiatalember ajánlatait s Végh Verona állandó látogatói közzé számíthatta ezután őt. Végh Verona igénybe vette ismerőse pénzbeli támogatását is, legutóbb február havában kért tőle 25 forintot kölcsönképen. Balentics a múlt kedden is látogatóban volt Végh Veronánál, ki ekkor azt monda neki, mostanában ne látogassa meg, mert báró Schellern megérkeztét várja. Valószínűleg ekkor fogamzott meg benne a gondolat, hogy el fog jönni még egyszer végrehajtani szörnytettét. Balentics a gyilkosság elkövetése után rögtön lakására sietett, s ott amint ma konstatálták, megmosakodott és teljesen átöltözött, szalonruhát öltvén magára. 53 Este 7 órakor hazaérkezett laktársa, Nagy Sándor, ki a pamlagon fekve találta, minek magyarázatául nevetgélve emlité : «Pajtás, ábrándozom.» A két fiatal ember ezután közönyös dolgokról beszélgetett, midőn belépett hozzájuk Béres Mihály házigazdájuk a hírrel, hogy a Haris-bazár épületben gyilkosság történt. Balentics kíváncsian kérdezősködött, hogy melyik emeleten, kinél stb. s midőn a házigazda leírta a lakást, hogy hol történt a gyilkosság, Balentics minden felindulás jele nélkül mondá : — Na a Krisztusát oda a gukkerem és a 25 forintom. Verát ölték meg. Laktársa, ki tudta, hogy Végh Veronával viszonyt folytat erre tréfásan megjegyzé: — Vigyázz még te is bajbakeveredsz, ha ismerősei után kutatnak. Az esetről azután nem beszéltek tovább. Balentics pedig csakhamar eltávozott hazulról, mint mondá, vacsorázni megy. És tényleg vacsorázni ment rendes helyére, az üllői út 6-ik számú kis vendéglőbe. Itt törzsvendégnek ismerték, mert ha rendetlenül is, de minden este megfelelt. Egyszer nagyon korán, másszor nagyon későn jött, de egyben nem változott soha, hogy tudniillik leitta magát következetesen. Társaságát négy-öt fiatal ember képezte, kikkel ott ismerkedett meg. Tegnap, a mint beállított, asztaltársai már együtt voltak és élénken beszélgettek a Haris-bazári gyilkosságról, mely annyival inkább érdekelte őket, mert Végh Veronát valamennyien személyesen ismerték. Kíváncsian várták Balenticset, hogy tőle nyerjenek fölvilágosítást, mert a leány Balenticcsel két ízben volt vacsorázni a vendéglőben február első napjaiban. Akkor ugyanis a törzsvendégek kis hangversenyt tartottak ott, melynek csak egyetlen nő hallgatója volt: Balentics társnője, kit Végh Verona néven mutatott be ismerőseinek. Mihelyt Balentics belépett a vendéglőbe, azonnal ostromolni kezdték kérdésekkel, hogy csakugyan az ő Veronáját ölték-e meg ? A gyilkos a legnagyobb hidegvérrel felelte: «Igen, Verát gyilkolták meg, s nekem meglehetős kárt okoztak,» ezzel helyet foglalt az asztalnál és bámulatra méltó, színészi tettetéssel vegyült a társalgásba. Elmondta azt, amit Nagy Sándornak, lakótársának beszélt. Többen a jelenlevők közül fölháborodva emlegették, hogy a gyilkos háromszoros akasztófát érdemel, mire Balentics azt mondta: «Jégybe kell vágatni a gazembert. A jelenlevők közül senki sem sejtette, hogy a gyilkossal kacsintják össze poharaikat. Még örültek annak, hogy közvetlen adatokat hallhatnak a meggyilkoltról. Balentics épen nem volt szófukar. Elmondta, milyen leány volt Vera, hogy viselte magát vele szemben, hogy kölcsönzött tőle (Balenticstől) 25 frtot, stb. Határozottan állította, hogy már hetek óta nem találkozott velegetés közben az egyik fiatal ember figyelmeztette, Beszélhogy menjen a rendőrséghez és jelentse be, hogy gukkere a leánynál van. «Csak nem bolondultam meg, hisz még rám gyanakodnának», felelt Balentics nevetve. És vígan ivott tovább egész tizenegy óráig, amikor a társaság szétoszlott. Éjjeli 11 órakor már hazajött, mi Tonka György házmestert nagyon meglepte, hiszen e korai hazajövetel hallatlan dolog volt Balenticsnél. Ma reggel 8 órakor felkelt és eltávozott, délben pedig megjött ebédelni, miután Béres Mihály házigazdájánál volt ebédje is. Ebéd után történt a letartóztatás, melyről már szólottunk, és a házkutatás. A rendőrség küldöttei magukkal vitték Balentics tőrös botját is s a szobában levő oldalfegyverét Nagy Sándornak, ki gyógyszerész-önkéntes volt, Balentics botjának tőre élesre van köszörülve, de Nagy Sándor oldalfegyvere egészen tompa. A gyilkos személyleirása a következő : Termete magas, haja barna, szeme ugyanolyan szinü, bajusza fekete, szakáll nem viselt. Beszél magyarul, rosszul németül és keveset ráczul. Külseje urias, de modora különösen nőkkel szemben kihívó. Szokása volt a nőket az utczán megszólítani s ha az illető durva czélzásait nem akarta megérteni, gyakran tolakodó volt egész a szemtelenségig. E miatt sokszor meggyűlt a baja, egy párszor el is verték, mindez azonban nem hatott rá. Horánszky Róza, Balentics szállásadójának szobaleánya beszéli, hogy Balentics őt több ízben fenyegette meggyilkolással ; egyszer borotvával rohant neki s a leány kénytelen volt segítségért kiáltani, másszor pedig stiléttel támadt reá, fenyegetve, hogy keresztül szúrja. Ma réggé a szobaleány kellette, mire ismét reá rivalt a leányra, hogy hagyja békén aludni, különben kidobja. * Balentics Imre mielőtt jelenlegi lövészutczai lakásába költözött, a stáczió-utczai 6-ik számú házban lakott. E lakását 1884. július 24-én foglalta el ; vele laktak Bartha Sándor ügyvédjelölt és Nagy Sándor jelenlegi laktársa is. Lakbérét mindenkor pontosan fizette, s szállásadójának csak az a kifogása volt ellene, hogy nagyon iszákos természetű volt s durva magaviseletével gyakran megbántotta. Mikor a lakást elfoglalta igen szerény anyagi viszonyok közt élt, mert akkor a postahivatalban gyakornokoskodott.Egyszerre azonban sok pénzre tett szert. A múlt év október hó 24-én közel négyezer forintot készpénzben és vagy 3000 forint értékű sorsjegyeket mutatott házigazdájának, kinek a pénz eredetére vonatkozólag azt mondta, hogy azt örökségképen kapta. Gazdájának ez nem is tűnt fel, mert tudta, hogy Balentics jó családból való és ép akkortájt érte el nagykorúságát. Most már csak úgy szórta a pénzt. Rövid tizennégy nap alatt elvert körülbelül 2000 forintot, melyet nemsokára követett a takarékpénztárból kivett másik kétezer. Ezután a sorsjegyekre került a sor, melyeket egyenkint eleladogatott. Nap-nap mellett, részegen jött haza s ilyenkor nem volt válogatós sem szavaiban, sem tetteiben. Végre megunták korhelykedéseit s deczember 27 ikén felmondták lakását, minek következtében újév napján átköltözött a lövész-utczába, de azért nem szakitotta Ráczékkal, kik teljes rokonszenvét bírták. Mindennap ellátogatott hozzájuk s bizalmasan elmondott nekik mindent akár kérdezték akár nem. Mikor Végh Veronával megismerkedett, eldicsekedett vele volt szállásadójának, hogy olyan szép szeretője mint neki, nincs senkinek az egész fővárosban. Két héttel ezelőtt, mikor első ízben összekocczant «Veronikájával» hűségesen mondta el ezt is Rácz Ferencznének azzal a megjegyzéssel, hogy most már szakítani akar szeretőjével. Mint rendesen tegnap este 7 óra után is eljött volt lakásadójához, ki alig hogy belépett, azonnal észrevette, hogy valami baja van. Ép akkor jött látogatóba Ráczékhoz egy fiatal asszony, ki a Balentics füle hallatára elmondta a Haris-bazárban történt gyilkosság részleteit. «Egy doktornőt és leányát ölték meg a Haris-bazárban», mondá a menyecske. Balentics elsappadt, mereven maga elé bámult, s palástolhatlan zavartsággal mondá : «Nem doktornét öltek meg, hanem az én szeretőmet! A gazdám, Béres ott volt és ő is azt mondja, hogy az én Veronikámat gyilkolták meg.» Erre kifizette tartozását egy pár hatos Injával, Rácznénak, kinek ruhamosás fejében tartozott s gyorsan távozott. Ma reggel Ráczné megjelent Balentics lakásán, hogy elkérje a neki még járó csekély összeget. Balentics ekkor még ágyban feküdt s olyan feltűnő rekedt, hangon beszélt, hogy ez mosonéjának is feltűnt. Meg is kérdezte az iránt volt akoját, de ez azzal válaszolt hogy semmi baja. *■ Érdekes részleteket beszélt el egyik tudósítónknak Lambing József, a stáczió-utczai 2-ik szám alatt levő borbélyműhely tulajdonosa. Balentiesot könnyelmű, pazarló, de jószívű embernek ismerte. Az utóbbi időben, feltűnő sok pénzt látott nála. Mikor fizetésre került a sor gyakran marékszámmal húzta ki nadrágzsebéből a tizes és ötös bankókat. E héten nagy változást tapasztalt rajta. A mindig jókedvű, vidám és tréfálkozni szerető fiatalember pár nap óta komornak s magába zárkózottnak látszott. Szerdán déli 12 órakor megfordult üzletében, ahol megborotváltatta magát. Még borotválás előtt odaadott az egyik segédnek egy újdonatúj igen erős, fekete nyelű borotvát azzal a kéréssel, hogy azt jó élesre fenje meg, mert ezután maga akar borotválkozni. A segéd teljesítette kívánságát és aztán átadta a kiköszörült borotvát. Balentics apróra megvizsgálta a szerszámot és csak azután távozott az üzletből, miután meggyőződött róla, hogy élesebb már nem lehet. Hogy mit mivelt a borotvával az már köztudomású. Tegnap este ismét eljött a Lambing műhelyébe. Dúlt ábrázata, zavarodott magaviselete, elárulták lelkiismereti furdalásait, melyeket csak nagy nehezen tudott elpalástolni. Az egyik segéd megkérdezte Balenticstől, hogy mit hallott a rémes gyilkosságról. A gyilkos összerázkódott a kérdésre és kitérő feleletet adott. A legény azonban csak tovább faggatta, hogy hát mi lesz a büntetése az embertelen gonosztevőnek, ha kézrekerítik. «Jaj annak, ki ezt elkövette,» volt Balentics válasza. Szórakozottságában az üzletben felejtette keztyüjét, melyet, mikor utána vittek, nem is akarta magáénak elismerni. Zsarnay kapitány, Balogh Albin fogalmazó, Sorecz Lajos polgári biztos és három pöczegödörtisztító kíséretében este fél nyolckor megjelentek az üllői út 6. szám alatti házban, hol tegnap a gyilkos megvacsorált és a Végh Verona lakásából elhozott kulcsot állítólag bedobta a pöczegödörbe. A rendőrség embereinek megérkezte nagy feltűnést keltett a vendéglőben, s csakhamar számos tőből álló csoport gyűlt a ház elé. A pöczegödör tisztítók azonnal munkához fogtak és fáklyafény mellett lapáttal kiürítették a gödröt. A legszorgosabb kutatás daczára sem sikerült a kulcsot megtalálni. Nem volt sem a gödörben, sem az onnan kilapátolt ürülékben. Úgy látszik, hogy ebben a dologban Balentics nem mondott igazat. Balogh Albin ez alkalommal több kérdést intézett a vendéglőshöz Balenticsre vonatkozólag. Úgy a vendéglős, mint a vendégek megerősítették az általunk lentebb közölteket, hogy t. i. Balentics javíthatatlan korhely volt, ki egy alkalommal annyira leitta magát, egy kocsin akart hazamenni, de útközben elaludt. A kocsis azt hitte, hogy utasa meghalt és bevitte a Rókus-kórházba, hol teljes egy napig aludta ki mámorát. Nemrég pedig az Elevátorhoz czímzett kávéházban megverték, elvették tárczáját, óráját lánczostul és kidobták. Természetes, hogy akkor is részeg volt, s másnap nem tudta megmondani, kikkel verekedett össze. Balogh Albin a vendéglőből visszatért a rendőrséghez és jelentését megírta, melyet az összes iratokkal és a corpora delictikkel együtt holnap reggel átküld a törvényszékhez. A rendőri nyomozás, melyben Balogh Albin oly rendkívül nagy erélyt és ügyességet fejtett ki, be van fejezve. A gyilkos csak a mai estét tölti , a hatvani-utczai főkapitányság börtönében, hol vigan beszélget börtönőreivel és elmeséli nekik a borzalmas tett lefolyását, holnap már át fogják adni a törvényszéknek. Tihanyi Miklós árvái számára ma «Bagó kompánia* aláirásu levélben 10, azaz tíz forintot kaptunk. Átszolgáltatjuk rendeltetési helyére. Az Ország Világ 14-ik (húsvéti) száma rendkívül gazdag tartalommal jelent meg. Elég felsorolnunk a közlemények czímét, hogy a közönség lássa e kitűnő képeslap lépésről-lépésre való emelkedését a külföldi legkiválóbb képeslapok színvonalához. A közlemények következők: «A feltámadás ünnepén», Benedek Elektől. «A koldus», Jakab Ödön gyönyörű költeménye. «Bojtor Kamil utazása» humoros elbeszélés Rákosi Viktortól. «A falu urai»,, regény Tolnai Lajostól. «A toll», Roboz Istvántól. «Lancellot és Ginevra»,Tennyson költeménye, Csukási József kitűnő fordításában. «Egy angol könyv Magyarországról», (eredeti levél Londonból) T.N.-től. «A művész-világból» életkép , Jessontól Sámi Lászlóné fordításában. «Háború-krónika» Szokolay Kornéltól. «Csevegés a divatról» Mariettától és a hét története Székely Huszártól. A művészi kivitelű képek közül megemlítjük Max Gabriel festményét: «Jézus feltámasztja Jairus leánykáját»; Gregus Imre «Künn a ménes, künn a pusztán* czimü festményét, a «Húsvéti hangulat» és «Fiatal özvegy» stb. czimüeket, ez utóbbi Hirt Páltól. Végül a gazdag és változatos rovatok: Tudomány és irodalom, szinház és művészet, újdonságok, nők világa, könyvpiacz, vidéki élet, sport, hymen, gyász rovat, rejtvények. — Az «Ország-Világ» előfizetési ára január—deczemberre 10 írt, január—júniusra 8 frt, április—júniusra 2 frt 50 kr. Az «Egyetértéssel» együtt, egy évre 28 frt, félévre 14 frt, negyedévre 7 frt. — Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, gránátos-utcza 6. szám. SPORT. — A budapesti tavaszi ügetőversenyek feltételeit már megállapították. Ezeket a következőkben adjuk 0l-ső nap május 31-én vasárnap d. u. 3 órakor. 1. Megnyitó verseny, jukker kettős fogatok. Adva aláírás utján Hazafi czimen Magyarországban ellett és nevelt lovakkal, melyek a múlt évben a bécsi vagy budapesti pályán nem indultak ; urkocsis. Kétszer nyerni háromból, pálya mindig négyszer körül. Tét 20 frt. Díj a kétszer nyerőnek 600 fr., ezenkívül minden indításnál első díj 150 fr., 2- ik dij 150 fr., 3-ik dij 100 fr.. II. Jagy tenyészverseny, egyes ügető Derby. Ausztriában vagy Magyarországon ellett mén vagy kanczával, pálya négyszer körüli tét 10 fr. Első dij 3000 fr., második dij 600 fr., harmadik 400 fr. Nevezés elzáratott 27 nevezéssel, állva maradt a fogat. Ill. Internaczionális egyes. Pálya hatszor körül,tét 20 fr., utónevezhetni eme verseny előtt félórával kettős téttel. Első dij 1000 fr., második 300 fr., harmadik 100 fr. IV. Eladó verseny. Egyes mén vagy kanczával, pálya négyszer körül. Nyerő ló 2000 frtért eladó,, minden 500 irt árkülönbözet 75 méter térelőny vagy térhátrány, tét 20 fr. Első dij 800 fr., második 200 fr., harmadik 100 frt. V. Liakkerverseny. Pálya háromszor körül, tét 5 frt. Nevezés elzárva. Hat indul vagy nincs verseny. Első dij 100 frt, második 50 frt, harmadik 20 frt, negyedik 10 frt. 111-ik nap. Junius 4-én, d. u. 3 órakor. I. Csikó-dij, egyes. Adják aláírás utján Hazafi-dij czimen belf. 3 éves vagyis 1882-ben ellett ién vagy kanczával pálya kétszer körül, Bécsben első dijat nyert 100 méter, második dijat nyert 50 m. téthátránynyal indul. Tét 20 frt. Első díj tiszteletdij és 500 fr,, második 400 fr., harmadik 200 fr. II. Tétverseny. Egyes, belf. lovaknak. Tiszteletdij. III. Belföldi tenyészverseny. Egyes. Pálya 4-szer körül 3-tól 6 éves belföldi mén vagy kanczával. Háromévesek 100 méter térelőnyt nyernek. Tét 20 frt. Első dij 600 fr., második 200 fr. harmadik 100 fr. IV. Eladó verseny. Egyes belf. lóval pálya 6-szor körül. A nyerő ló 1000 frtért eladó, minden 200 frt árkülönbözet 15 m. térelőny vagy térhátrány.Tét 20 frt. Első dij 600 fr. második 200 fr., harmadik 200 fr. V. Belföldi vigaszverseny. Egyes verseny. A kétnapi ügetőverseny valamely futamában indított, de első díjat nem nyert belföldi lóval, pálya négyszer körül. Tét 20 frt. Első dij 500 fr., második 300 fr., harmadik 100 fr., Illik nap junius 7. I. Budapest fővárosi dij. Egyes. Minden lóval. Tét 100 frt. Handicap. Hármat útból nyerőnek háromszor kell elsőnek beérkezni, ha öt indításból nincs három nyerő, a verseny az elsőnek beérkezett lovak között tovább foly, míg az első indítástól számítva hármas nyerő nem lesz. Minden versenyző köteles minden indításban részt venni, különben minden díj iránti jogát elveszti. Minden indítás uj versenynek tekintetvén, az indítás 30 percznyi időközökkel történik, míg a díj sorsa el nem dől. — Ha a verseny soká tartana, a directorium fentartja magának a jogot a verseny folytatását a legközelebbi nappá egyikére áttenni. Pálya minden indításnál négyszer körül. A Handicap sulyokban, mely a lóra a nyereg helyen fog alkalmaztatni s a startvonaltól métertérelőnyökben és térhátrányokban fog kifejeztetek A megállapítható handicap határa a legnagyobb térelőny és térhátrány között a 300 métert, a teher 15 kilót túl nem haladhatja Nevezés elzárva május 4-én déli 12 órakor, nevezésnél 10 frt időleges tét fizetendő, aki a Handicapot el nem fogadja, több kötelezettséggel nem tartozik. Tét 100 frt, fele bánat, utónevezni lehet június 4-én déli 12 óráig kettős téttel, ha az utónevező a handicapot el nem fogadja, a tét fele bánat. A handicap kifüggesztéssel hír*dettetik ki a hivatalos helyiségben. — Tattessal, junius 5-én délelőtt 10 órakor. A ki a handicapot elfogadja köteles azt a bánat letételével kijelenteni junius 5-dikén déli 12 óráig. Dij a háromszor nyerőnek 3000 fr., az első, második és harmadik indításnál 1-sö dij 200 fr., a második dij 200 fr., a harmadik dij 100 fr. II. Frukker-verseny. Pálya háromszor körül. Tét 5 forint, nevezés elzáratott. Hat indul vagy nincs verseny. Első díj 150 forint, második 60 frt, harmadik 20 forint, negyedik 10 forint. Mindhárom napra nevezési határidő május 4. Az ügetőversenyeket rendező társaság e verseny propozícziós, helyes és czéiszerű megállapítása által újabb bizonyságát adta az ügetősport emelkedésére irányuló áldozatkész tevékenységének; most már csak a lótenyésztőkön és különösen a középbirtokos osztályon a sor, hogy az alkalmat felhasználva, minél nagyobb számi nevezésekkel támogassa e Nemzetgazdaágilag is fontos figyet, melynek gyors fellendülése lótenyésztésünk jövedelmezőségének szempontjából felette kívánatos. Az augusztusi meeting két napjára és az októberi három napra közelebb állapítják meg a propozícziókat. — Kanguruvadászat Desaauban. Évek óta azon fáradoz pessauban egy magas állású hivatalnok, hogy unteiügi pompás vadászterületén az ausztráliai kangurut meghonosítsa. Első kísérletei egy pár óriás kanguruval (macropus giganteus) balsikert értek. Annál nagyobb a sikere a gyapjas kanguruval (macropus laniger) megkísértett próbatenyésztésnek. A napokban egy kis társaság, csupa, kitűnő lövőkből, vadászatot rendezett a nálunk csak állatkertekben található kangurukra, melyen a gazdának sikerült egy laniger kant leteríteni. Egy nőstényt is elejtettek. Miután csak hét darabot szántak a vadászatra, ezzel