Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)
1885-04-08 / 96. szám
2 EGYETÉRTÉS, SZERDA, ÁPRILIS 8. KÜLFÖLD. — ápr. 7. Francziaországnak ma reggel óta van miniszteiuma. A Journal Officid ma tette közzé az új kabinet névsorát, melyet tegnap már közöltünk. Csak azt kell még hozzátennünk, hogy Brisson az elnökségen kívül az igazságügyi, Goblet a közoktatásügyi, Sarrien a postaügyi és Galiber a tengerészügyi tárczát vállalta el. Az új kormány tegnap este tartó első értekezletét, amelyben a képviselőházban teendő nyilatkozat szövegét megállapította. A kabinetalakítás előzményeiről a következőt jelentik Parisból: Miután Constanc őszinte kísérletei végkép meghiúsultak s a közvélemény egyenesen Brissont követelte, Grévy köztársasági elnök újból megkínálta őt a kormányalakítással. Brisson most már nem vonakodhatott, de kijelenté, hogy okvetlenül szüksége van a Freycinet közreműködésére. Emez már előbb rendelkezésére bocsátotta magát neki, s midőn Brisson megkérdé, hogy most is abban a hajlandóságban van-e, Freycinet kijelenté, hogy szándékát nem változtatta meg. Brisson, tekintettel Freycinetnek a politikai és diplomácziai világban elfoglalt jelentékeny állására, kiváló helyet kívánt neki juttatni s fölkérte, hogy segédkezzék a kormány megalakítása körül. Freycinet vállalkozott rá, de kijelenté, hogy mihelyt a kormány konstituálva lesz, ő csakis szakmájára fog szorítkozni s belpolitikával egyáltalában nem foglalkozik. Kétfejű minisztériumnak tehát a mostani nem nevezhető. A kabinet egyedüli és kizárólagos feje Brisson, s Freycinet csakis a külpolitika terén mozog. Mindazáltal Brisson megbeszélt előbb Freycinetval minden bel- és külügyi kérdést, s miután megegyeztek s nevezetesen Freycinet kijelentette, hogy a függőben levő külügyi kérdésekben s nevezetesen az egyiptomi ügyben lehetőleg a jelen helyzet alapján kíván tovább haladni, hozzáláttak a kabinet megalakításához, melyet nyilván a «kapaczitások kabinetjé»-nek fognak elnevezni. — A Brisson kormányralépte által megürült képviselőházi elnöki székbe Ferryt szeretnék ültetni, de mivel ezzel a képviselőház úgyszólván önmagát desavouálná, többen inkább Falliéresre vagy Floquetre gondolnak. A Francziaország és Rhina közt folyó békealkudozások hírét legújabban a Times is megerősíti. A city lapnak Pekingből vett értesülése szerint a tárgyalások alapját a tienczini szerződés, illetőleg annak végrehajtása és az a kikötés képezi, hogy Khina semmiféle hadikárpótlást nem fizet. A párisi forradalmárok és ultraradikálisok húsvét vasárnapján gyűlést tartottak, amelyben a megbukott minisztérium ügyét tárgyalták. A Blanquisták a Levi-féle teremben jöttek össze s konstatálniok kellett, hogy Clémenceau és Héródia képviselők, daczára a meghivónak, nem jelentek meg. Az ismeretes népszónokok: Jofrin, Lalusquiére és Boultrie ennélfogva nemcsak a Ferry minisztérium, hanem a radikálisok és a nemzetgyűlés szélső baloldala ellen is szónokoltak. Másrészről a párisi harmadik arrondissement Spuller választókerületének demokratikus választói nagygyűlést tartott a Moliereteremben. Laisant képviselő elnökölt a gyűlésen és Mausan, Thibaudin hadügyminiszter volt titkára, valamint számos más intranzigens politikus vett részt a vitában, mely után a következő rezolucziót hozták : Az 1885. év április hó 4-én a Moliere-teremben összegyűlt választók, tekintettel arra, hogy a Ferry-minisztérium a khinai expedícióért és a legutóbbi tankingi vereségért felelős, tekintettel arra, hogy az opportunista lotteria által követett gyarmati politika végzetes és az ország érdekeivel, valamint a nemzetek elvitázhatlan jogaival ellentétes, követelik 1-ik, a nemzet méltóságának megfelelő béke megkötését, 2-szor a minisztereknek vád alá helyezését; 3-szor, hogy ez eszmék diadala érdekében agitáczió szerveztessék manifesztácziók, kérvények és nyilvános gyűlések által ; 4-et hogy a nép, mint szuverén biró a minisztérium által felhivassék, hogy választói gyűlésekben nyilatkozzék, még pedig oly minisztérium által, melynek korlátolt programmja az lesz, hogy a háborús helyzetet mielőbb megszünteti, s a választók függetlenségét biztosítja. sokkal, csak a szeme rezgése erősbödött s szörnyen pislogott a pápaszem mögül. — Igen, ez az, amit tenni kell, monda Antoinette, — ezt parancsolja a józan ész . . . Oh, istenem, a sok szenvedés és gyötrelem oda fog vinni, hogy majdnem sajnálkozás nélkül hagyom itt ezt a házat. . . Nagyon sokat szenvedtem benne . . . Teljesen megbízom önben, kedves Malézeau úr, — keresse föl apámat, beszéljen vele okosan, eszközölje ki tőle, hogy bízzon csak mindent önre meg én rám . . . Szigeteljük el őt, amennyire csak lehet, mindaddig míg bátyám vissza nem tér ... A veszedelem elmúltával majd gyaníttathatjuk vele aggódásunkat. Az öröm el fogja azt vele feledtetni. S szelíd, szomorú mosollyal téve hozzá: — Ön talán nevetségesnek is fogja találni ezt a a mi túlságos óvatosságunkat... De apám hozzá van szokva . . . Örömét, szomorúságát úgy szabom ki, mint a gyermeknek . . . Mert, lássa, úgyszólván az anyja vagyok . . . Malézeau elérzékenyülten, csodálattal nézett a leányra. Megfogá kezét s erősen megszoktá: — Igen, kisasszony ... Jól mondá, kisasszony ... Nem mondta tovább. Ha még egy szót szól, sírva New Yorkból a manitobai kreolok lázadásáról a következőket írja márczius 31-ről a Times levelezője : Egy tegnap este Winnipegből érkezett távirat jelenti, hogy az indiánok elfoglalták Bodleford-ot és ott minden házat megszállottak. A beköltözöttek a barakokba menekültek, ahol támadásra várnak. Az indiánok a folyó déli partján csoportosultak össze. Riel lázadásának olyan színezete van, mely tartós háborúra nyújt kilátást. Winnipegből érkező táviratok jelentik, hogy csaknem valamennyi indián törzs a háború utján van. Battlefordból érkező hírek szerint valamennyi indián fellázadt , a városba jöttek és azzal fenyegetőztek, hogy a várost felégetik, egyúttal kirabolták a házakat. Az asszonyok és gyermekek a megerősített barakokba menekültek. A barakok védelmére szolgáló férfierő 200 főre rúg. Egy későbbi hír szerint az indiánok megtámadták a barakok déli oldalát. Valószínű, hogy a beköltözöttek visszavonulásának útja el van vágva. Irvine ezredesről nem érkezett hír, amiből arra következtetnek, hogy a lázadók tönkre tették a távirat küldésének lehetőségét. Ottawából jelentik, hogy az indusok általában szövetségre léptek a lázadókkal. Midleton tábornok tegnap este távirati útán azt kérte, hogy azon az 1500 emberen kívül, akiket a kormány a keletről küld neki, újabb 2000 ember szereltessék föl és tartassák készen minden eshetőségre. Komoly panaszok hallatszanak amiatt, hogy a csapatok ócska fegyverekkel vannak ellátva. A kanadai kormány a Riel elleni expedíczió számára 225,000 font konzervált marhahúst rendelt meg Chicagóban. Montreálról jelentik ápril 1-ről. A kanadai kormány Royal József parlamenti tagot utasításokkal északnyugtára küldötte, hogy Riellel a lázadó kreolok és indusok igényeinek szabályozása tárgyában alkudozzék. Ez alatt a háborús készülődések nem szünetelnek. Egész Canadában erős hazafias érzés és katonás szellem uralkodik. Egyenruhák szállítására nagyobb szerződéseket kötöttek. Általános az a nézet, hogy a viszályt húzzák halasztják. Ottavából Midleton tábornokhoz az a rendelet érkezett, hogy késedelem nélkül előre nyomuljon. Négy nagyon élelmiszer szállítmányt küldöttek Ottavából az Egyesült Államokon át közvetlen az ő számára. A szállítás három napot vett igénybe. A vasúttársaságok minden lehetőt elkövettek a csapatok szállításának könnyítésére, azonban a kormány nem hajlandó a csapatokat ily uton küldeni, s a katonaság más irányban fog elvonulni. Midleton tábornok még nem hagyta el Appele-t. Azonban kisebb haderőt küldött a hasonnevű erődhöz és maga is követni fogja azt, mihelyt elég erős expedícziót szervezett. A legközelebb péntekre 2600 embert vár, amikor azután megkezdheti az előrevonulást. A földet hó takarja, s a gyalogolás nehézséggel jár. Azt mondják, hogy húsz napot fog igénybe venni, míg Battlefordba érnek. Hírek keringenek arról, hogy Riel Irvine ezredes hadereje egész Prince-Albertig űzte, azonban az ezredes helyzetéről részletes hír nincsen. Winnipegben kellemetlen érzés uralkodik. A polgárok védelemre szervezkednek; egy helyi zászlóaljat szerveztek, s az ottawai kormánytól fegyvert és lőszert kértek 500 ember számára. A legutóbbi battlefordi hírek szerint a lázadók felgyújtották Battlefordot és meggyilkoltak két polgárt. Egy későbbi távirat szerint a lázadók Battlefordban tíz embert öltek meg és a folyó déli partján valamennyi házat felperzseltek. Middleton tábornok Hersyther ezredest 70 lovas rendőrrel védelmére küldte Battleford lakosainak, kik a helyőrséggel együtt elegendő készlettel bírnak a védelemre. E 70 emberből álló csapat hat nap alatt alkalmasint elér rendeltetése helyére, ha ugyan az ellenség útját nem állja. Battleford három hétre el van látva élelmiszerekkel. A városban 300 nő és gyermek és 200 fegyverfogható férfi van. A lázadókat e hé 1 -én ágyútüzeléssel kikergették a szomszédságból. Összesen 4000 ember van útban a felkelés színhelyére. Londonban pénteken a St.James-csarnokban Bradlaugh elnöklete alatt a szudáni hadjárat ellen intézett nagy meeting volt. Blindt Károly, kinek a nemzetközi választott bíróság és békeegyesület szónokaként kellett volna szerepelnie, akadályozva volt a megjelenésben és levelet intézett a bizottsághoz, melyben a szudáni hadjáratot Anglia szégyenének és a győzelmet mészárlásnak jelezte. A gyűlés által hozott határozatok a Szudánba való inváziót erkölcsileg igazolatlannak és az angol nemzet érdekeire hátrányosnak mondják, s felszólítják a kormányt arra, hogy a Szudánban levő csapatokat azonnal visszahívják. Az orosz válasszal, mint távirataink már jelentették, az angol lapok épen nincsenek megelégedve. Még a kormányhoz legközelebb álló Daily News is ezt írja : „Nem gyanúsítjuk ugyan a czárt vagy Giers urat azzal, hogy vonakodik a békés megegyezéstől, de nem tanácsolhatjuk olvasóinknak, hogy ebből azt következtessék, hogy a háború veszélye már elmúlt.» A nevezett lap ezután kimutatja a különbséget Giere esetleges békés érzületei és az orosz katonai kaszt háborús vágya közt, s hangsúlyozza, hogy Angliának minden áron támogatnia kell a szövetséges emirt. Ugyanez a lap Indiából azt a jelentést közli, hogy a hadi készülődések jelentékenyen haladnak s az emirrel való tárgyalások kielégítően folynak. Egy táviratunk Róal-Pindiből jelenti is, hogy Lord Dufferin lakomáján az emír toosztjában az angol kormányt, az angol hadsereget és mindazokat éltette, kik az angol királynő szolgálatában állanak. A Daily Telegraph azt mondja, hogy az orosz válasz nem nyújt megfogható alapot a megegyezésre s nem tesz engedményeket. «Kénytelenek vagyunk kijelenteni, mondja a nevezett lap, hogy az orosz kormány úgynevezett békés érzületeinek a valóságos megegyezésre való tekintettel nincs több értékök, mint annak a papirosnak, amire írva vannak. Az orosz válasz a válságot épen úgy hagyja, amint az előtt volt. Formája megengedi ugyan a további tárgyalásokat, de szelleme, kitérő és éles hangja arra kényszeríti Angliát, hogy hadi készülődéseit erélyesen folytassa.» A Standard ezt mondja: «Reméljük, hogy nem leszünk kénytelenek háborúzni, de mégsem merjük levenni kezünket a kard markolatjáról.» Anglia és Oroszország. Pétervárról márczius 29-ki kelettel a következőket írják a Kölnische Zeitung-nak: Bármily harczias kilátások vannak, itt mégis bíznak abban, hogy nem fog háborúra kerülni a dolog. Az angol hadsereg mozgósítása, a tartalékosok behívása komikus hatást tesz az oroszokra, akik nevezik azt a pár ezer embert. Oroszország már a múlt évi deczemberben lassankint egy egész hadosztályt összpontosított az afgán határon s a 40-ik hadosztály is oda indult Saratovból. Előreláthatólag még több csapat is fog oda indulni. És mindez egy szó nélkül történt, anélkül, hogy a császári követség által vagy más hivatalos uton tudatták volna. Sőt ellenkezőleg, midőn a zászlóaljak már vígan haladtak, a hivatalos lapok régi szokás szerint keményen tagadtak minden háborús szándékot. Oroszországban a háborút nem kívánják s mérvadó körökben úgy látszik még e szótól is irtóznak; de bármilyen békés hangulat uralkodik is itt, abban minden orosz egyetért, hogy az Oroszország által követelt határból engedni nem szabad. Ez esetben nem volna szó tengeri háborúról, nem Kronstadtról, mint a Now-Wremja helyesen megjegyzi, hanem Indiáért folyna a harcz. Angolország igen merész játékba fogott. Szárazföldi háborút az orosz kolosszussal nem viselhet, s még falra festi az ördögöt. Az a megszokott fenyegetés, hogy angol flotta az orosz kereskedelmet teljesen tönkre fogja tenni, most nem igen ijeszthet, mert Oroszországban a kereskedelem és ipar máris annyira tönkre van téve, hogy mélyebbre sülyeszteni már nem lehet. Igen valószínű, hogy a háború az ipart ideiglenesen még elő is mozdítaná. Ezrekre rúg ama gyári munkások száma, akiknek semmi munkájuk nincs s akik az ínséggel küzdenek; a háború ismét meggyujtaná a gyárak kialudt tüzét s a szegény munkások újra munkához, pénzhez jutnának. Európai háborút az orosz pénzügyek jelenlegi állása mellett nem igen lehetne viselni, de egy Ázsiában viselendő háborúra elég telnék. A legbecsesebb a mi tekintetbe jöhet, az emberek volnának, s ezekben a czárnak soha sem volt hiánya. Az angolok e czikkei kevésbbé vannak ellátva. Úgy a sajtó mint a közönség gúnyt űznek az angol fenyegetésekből. Különben nem hisak, hogy Angolország a reá nézve annyira kedvezőtlen pillanatban háborúba bocsátkoznék oly katonai hatalommal, amilyen Oroszország. S ha mégis kiütne a háború, itt nem félnek tőle. Kétségtelen, hogy Ázsiában az oroszoké lenne a győzelem, miáltal esetleges más bajokat is elintézhetnének. Azután csak az a kérdés merülne fel, hogy ki bírná ki tovább: az Ázsiában megvert Anglia, vagy Oroszország, melynek kereskedelmét jobban elrontani már nem lehet. Obruzsev hadügyminiszter kemény pánszláv, tekintve a sok bajt, melyben Anglia jelenleg szenved, ég a vágytól, hogy a briteknek a san stefanoi csapást viszonozhassa. Giers ellenben igen óvatos az ily kísérletekkel szemben. Giers és Obrutsev most a cárnál egymást igyekeznek legyőzni, amint az egyik kihallgatáson volt, a másik is azonnal jelentkezik, hogy az előbbi által kifejtett érveket megdöntse. A czár a békét óhajtja, de azért ő sem egyeznek abba, hogy az orosz csapatok mostani állásaikból visszavonuljanak. A czárné, mint általánosan tudják, ellene van annak, hogy Oroszország Angliával háborút viseljen. Afganisztán stratégiai viszonyai. Ha Afghanisztában kenyértörésre kerül a dolog, kétségtelen, hogy a nyugat-szibériai csapatokat és a kaukázusi sereget állítanák szembe a brit-indiai sereggel. A részletek érintése nélkül megismertetjük az e kerületekben táborozó csapatok erejét, amint következik: Gyalog- Lovas- f,. Műszaki zászlóalj ezred u . zászlóalj Turkesztáni katonai kerület ................ — 22 7 10 l/> Nyugotszibériai katonai kerület — — 3 1 3 — Kaukázusi katonai kerület ......................... 118 23 52 3 143 31 64 31 melyekhez még önkéntes csapatok és kozákezredek járulnak. Háború esetén egyenlő hadseregek állanának egymással szemközt, noha föltehető, hogy az imént számokkal kimutatott haderőnek csak felét mozgósítaná Oroszország. Herátot véve első stratégiai objektumnak, a következőkép állanak Afghanisztán stratégiai viszonyai: Az angoloknak két vonaluk van, melyeken előnyomulhatnak Herát felé ; az északi vonal Pesavorból indul ki s nyugati irányban halad Kabulon és Sang Kalán keresztül ; a déli vonal Sakkártól Sibin, Sal-Icoton és Kandaháron keresztül északnyugati irányban húzódik. A távolság mindkét vonalon egyforma s körülbelül ötven napot venne igénybe. A két vonalat a Pardjab- és az Indus-vasutak kötik össze. Az orosz hadseregnek szintén két vonal áll rendelkezésére : egy keleti és egy nyugati, de a két vonal kiinduló pontjain nincs vasút. A kettő közül alkalmasabb a turkesztáni vonal; kiinduló pontja Samarland, ahonnan déli irányban lehet elérni Herátot. A nyugati vonalnak Mérv a kiinduló pontja s egész Pendidehig terjed. Míg a keleti vonalon a turkesztán kerületekből való csapatok operálnának, a nyugati vonal a kaukázusi csapatoknak, tehát a hadsereg zömének jutna. A Kaukázusból a tifliszi vasút vezet Mervbe s a bakui kikötő-állomásról hajók járnak a kaspi tengeren Kisil-Arvátig ; innen gyalog tenné meg a sereg Mervig az 500 kilométernyi utat. Stratégiai szempontból nagyon kedvezőtlen az oroszok északi vonala, mert a turkesztáni hadoszlop egyenesen jobb szárnyába esnék a Kabulon átvonuló brit hadoszlopnak s veszélyeztetné az operáczió vonalát. Sőt az oroszok stratégiai demonstrácziót is csinálhatnának Kabul ellen, de ezt csak akkor tehetnék, ha a Kaukázusból annyi haderőt vonnának ki, hogy az egész turkesztáni sereg szabaddá lenne. A Method-ünnep, Mehlerad, április 6. Mehlerad városka ünnepi színben van. A Cyrill- és Method-ünnep már tegnap megkezdődöt. Az ünnepi vendégeket, kik jobbára Morvaországból, Csehországból és Sziléziából érkeztek, Hradisban kocsikkal várták.Bécsből tegnap körülbelül 200 ember érkezett. A kolostor bejáratánál óriási diadalív emelkedik, melyet cseh nyelvű kegyes feliratok díszítenek. Az első emelet főfolyosóján püspöki jelvényekkel ellátott kép pompázik, egyik oldalán e fölirással: *Szl Method 885.» a másik oldalon pedig e felírással: «Frigyes bibornok 1885.» A refektóriumban étterem van berendezve a zarándokok számára. A városkában mindenütt uj boltok láthatók, mig az ünnepet rendező bizottság kétezer zarándok számára barakkot emeltetett. A többi zarándokot a szomszédos helységekben szállásolják el. Már tegnap reggel körülbelül 3000 zarándok érkezett meg; számuk óráról órára szaporodik, minthogy a szomszédos helységekből folyvást körmenetek érkeznek. A tulajdonképen való ünnep ma, mint szt Method halálának forduló napján, kezdődik. A nagymisét Belrupt gr. olmüczi püspök mondta, ki Holle kanonokkal tegnap érkezett meg. Ma érkezik ide Schulz Venczel a prágai felszentelt püspök, hogy szerdán nagymisét mondjon. Bécsből vasárnap érkezett meg a «Beseda» dalkör, mely a tegnapi vecsernyénél énekelt s a holnapi reggeli misénél is részt vesz. Alkonyatkor a körülfekvő hegyeken örömtüzek gyultak ki s maga a városka pompásan ki volt világítva. A kolostor egyik ablakában óriási transparent volt felállítva. Fekete alapon nagy fehér kereszt volt rajta látható, alatta cseh nyelven e felirat állott: «E jel alatt fogsz győzni !» A templom előtt tűzijátékokat rendeztek. A mai misén, melynél Belrupt püspök czelebrált, a templom egészen megtelt. A bécsi szláv férfi dalegyesület Buchta karnagy vezetése alatt énekelte Förster miséjét, melyet a szerző ez alkalomra írt. Délután érkezett meg Schulz prágai felszentelt püspök. Ma estig körülbelül 15,000 ember érkezett ide, jobbára parasztok. Feltűnt, hogy Mehlradban és Hradisban csendőrség van. Moszkvából jelentik, hogy az ottani városi képviselet elhatározta, hogy a Cyril- és Method-ünnepet különös lénynyel fogja megtartani s e czélból a költségekre százezer rubelt szavazott meg. 1885 ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. A király tegnap este fajdkakas vadászatra ment Bayerbach és Reichenau mellé, a vadászatról ma reggel tért vissza három gyönyörű fajdkakassal. — Erzsébet királyné és Mária Valéria főherczeg-kisasszony tegnapelőtt Baden- Badenben voltak Traun grófnőnél látogatóban. Este visszatértek Heidelbergbe. — János főherczeg múlt pénteken visszatért déli utjából Bécsbe s a napokban Linczbe utazik. — Coburg Fülöp herczeg és neje holnap reggel elindulnak Brüsszelbe. — A trónörököspárnál tegnap este Bécsben diszebéd volt, melyen a királyon és az uralkodóház tagjain kivül részt vett Amelie herczeg-kisasszony a párisi gróf leánya. A trónörököspár ma este Prágából Brüsszelbe utazott. — Károly Lajos főherczeg és neje Mária Terézia főherczegasszony e hét folyamán térnek vissza Arcoból Bécsbe. — Lobanov-Rostocsky bécsi orosz nagykövet távozásáról szóló hírt, melyet bécsi lapok nyomán mi is közöltünk, hiteles forrásból megczáfolják. — Török János kir. tanácsos, főkapitány ma délben rövid időre, hivatalos ügyben Bécsbe utazott. — Gróf Batthyány Lajos főispán a fővárosból Győrbe utazott. — Bessenyei Ernő országgyűlési képviselő, mint részvéttel értesülünk, Zala-Szt-Mihályon súlyos betegen fekszik. — Müller Ernő linczi püspök consecratiója e hó 26-án megy végbe. Az uj püspök május 1-én vonul be székhelyére. — A trónörököspár Prágában. Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösné ma reggel 7 órakor Prágába érkeztek. A pályaudvarban számosan gyűltek össze fogadtatásukra, többek közt Krausz báró helytartó, Philippovich báró hadparancsnok, Lobkovitz herczeg stb. A trónörököspár a pályaudvarból az egyik szállodába hajtatott, mely ép úgy, mint a többi magán és középületek fel volt lobogózva. Délelőtt 10 órakor a trónörököspár megtekintette a Rudolphinum műcsarnokot, hol számtalan főur, a városi hivatalok és testületek küldöttei, magasabb rangú katonatisztek, az egyetem rektorai és számos hölgy voltak együtt. Itt Peche báró a cseh takarékpénztár igazgatója üdvözölte a trónörököspárt. Rudolf trónörökös sajnálatát fejezte ki, hogy akadályozva volt a megjelenésben az épület ünnepélyes megnyitásánál Ezután a trónörököspár megtekintette a Rudolphinum helyiségeit. A koncertterembe léptekor orgonán a néphymnuszt játszották. Ezután a helytartóság palotájában udvari ebéd volt. Délutáni három óra után a trónörököspár elutazott a lakosság lelkes «hoch» és «slava» kiáltásai közben. — Liszt Ferencz, mint említettük, Kalocsán töltötte a húsvéti ünnepeket dr. Eaynald érsek vendégszerető házánál. A mester kellemes meglepetésben részesítette az érsek vendégeit vasárnap este, midőn vacsora végeztével zongorához ült és eljátszotta Chopin egyik nocturnejét, utána pedig saját magyar hapszódiáját. Hétfőn délután az érseki szemináriumban tett látogatást, hol előbb Siposs Aulai játszotta el a kiállítási művészi album részére írt apotheozisát, majd a mester ült lelkes tapsok közben a zongorához, ritka élvezetben részesítve a papnövendékeket. Eljátszotta a Charitét, mely még most is kedvencz darabja. Este a mester Siposs társaságában érkezett vissza a fővárosba a 10 órai gyorsvonattal. A pályaudvarban számos tanítványa várt reá. Liszt már csak egy pár napot tölt Budapesten, mert a jövő vasárnap pár napra Pozsonyba utazik, innen azután Bécset érintve, Weimarba, hol a május 28—31-én tartandó carlsruhei zeneünnepélyekig marad, melyeken tőle is vettek fel a műsorra több zenekarra irt szimfóniás költeményt. Tanítványainak szombaton adja az utolsó oktatást s ekkor búcsút is vesz tőlük. — Hogy erdőégés. Temesvárról távirják, hogy oda érkezett jelentés szerint Buziás közelében a Magyartírákos község határában fekvő közalapítványi uradalmi erdő leégett. A leégett terület mintegy 400 holdra rúg. Gyors közbelépésére és munkálkodására a környékbeli falvak lakóinak sikerült a többi 1000 hold erdőséget megmenteni. A tűz keletkezésének oka eddig ismeretlen. — A brünni apagyilkos. Röviden már említést tettünk a brünni hajmeresztő rablógyilkosságról ; ma a következők híreket vesszük róla: Ma éjjel a brünni városi rendőrségnek azt jelentették, hogy pénteken e hó 3-án, a Brünnhöz közel fekvő Wranauban Schebek kereskedőt fia, Ede, agyonlőtte. A 22 éves Schebek Ede a 9. gyalogezrednél mint tizedes szolgált és több kihágás miatt degradálták. Könnyelmű életmódja miatt nem juthatott álláshoz és Wranauban élő szüleinek esett terhére. Szülei múlt pénteken összekoccantak és az öreg Schebek szemére lobbantotta a feleségének, hogy rossz fiukat pénzzel támogatja. Schebek annyira izgatott volt, hogy nejét tettlegesen bántalmazta, mire a fiatal Schebek puskát ragadott és apját lelőtte. A gyilkos azután magához vett pénzt és pénzértéket és megszökött. Schebek tegnapig Brünnben csavargott, ahol a rendőrség nagyon jól ismeri, ezt azonban csak tegnap éjfél tájban értesítették a borzasztó tettről. Azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a rablógyilkost kézre kerítse, ami azonban eddigelé nem sikerült. Azt konstatálták, hogy Schebek tegnap éjjel tíz órakor Chirlitzből Brünnbe tért vissza; azóta nem látták. — Kolera Spanyolországban. Tegnapelőttről kelt madridi sürgönyök szerint Jativában márczius 30-ika óta negyven feltűnő betegségi eset fordult elő; tegnapelőtt nyolcan haltak meg. Az orvosok még nem állapodtak meg a betegség természete iránt, de valószínű, hogy szórványos kolera pusztít. A hatóság óvintézkedéseket tett és elrendelte a fertőztelenítést. — Számító öngyilkosjelölt. Monacoból jelentenek a londoni Timesnak egy hadi cselt, mellyel egy látszólagos öngyilkos a játékigazgatóságot tévútra vezette. Az eltávolithatom tőle, mindjárt holnap mezítelen lábbal Jeruzsálembe zarándokolnék, gondolá magában. Mi volna e földön mit nem tennék meg érte ? Mi áldozat volna rám nézve terhes ? Vn. Fejezet. — ápr. 7. fakad. Együtt mentek a kastély felé. Az előcsarnokba érve, Antoinette megállott. — Szobámba térek, mondá. — Ha elmenetele előtt még mondani akarna valamit. . . kérem, hivasson le. Az öreg ur meghajtotta magát a leány előtt, mintha királyné lett volna, s fölment a toronyba vezető lépcsőn. Antoinette pedig szobájába zárkózva várakozott, minden legkisebb neszre figyelve. Homályos aggodalom fogta el. Tartott édesatyja esztelenségétől. Attól félt, hogy valami új bonyodalmat fog előidézni s egyszerre halomra dönti az annyi gonddal elkészített tervet, melynek az volt a czélja, hogy ő semmit se tudjon meg. Egy óra múlva Malézeau lejött a toronyból s Antoinette látta keresztülmenni az udvaron és eltávozni. Pár perczczel utóbb az öreg Bernard kopogtatott az ajtón s átadott neki egy kis levelet, melyet Malézeau sebtében irt, s mely igy hangzott: «Ne aggódjék. A marquis úr hallgat az okos szóra. Holnap délben eljövök.» Antoinetteet ez a néhány szó majdnem teljesen megnyugtatta. A fáradtságtól kimerülve elaludt s másnap, mikor fölébredt, a nap már magasan járt az égen. Ezt az éjszakát, mely olyan enyhe és üdítő volt Antoinettére nézve, annál izgatottabban töltötte Garvajan. Minél közelebb ért ahhoz a pillanathoz, melyben reményeinek valósulniok kellett, annál nagyobb lett türelmetlensége. Bizonyos volt abban, hogy a marquis nem menekülhet többé tőle, s mégis sokszor kapta magát azon, hogy fel van ingerülve. Aggódott, félt még a lehetetlenségtől is. Pascal az előző napon Havreba utazott, ahol — mint mondá — fontos látogatást kell tennie, s csak másnap volt hazajövendő. Fleury eljött, hogy kikérje a végső utasításokat a küszöbön levő művelethez, s csak késő este mehetett el, mert a polgármester ott fogta s szokatlan fölhevültséggel beszélgetett vele. Carvajan, mikor aztán egyedül maradt, fölment szobájába, s csaknem hajnalig járkált föl s alá, mint ketreczében a tigris. E virrasztás alatt átélte az egész múltat. Megrészegíté magát gyűlöletével s megerősödött bosszúvágyában. A helyzet urának érezte magát s készült is rá, hogy visszaéljen ezzel. Kimondhatatlan gyönyörrel tölté el az a gondolat, hogy a marquis végre hatalmában van s ő földig alázhatja. A lelki gyötrelmeket, melyeket ellenségének a fia szerencsétlensége okozhat, az anyagi bajok keserűségével akarta tetézni. A büszke főurat kitenni a foglalás borzalmainak, végrehajtót, becsüst küldeni a nyakára, a kik sáros lábbal bejárják az úri termeket, kiszolgáltatni a családi emlékeket, az ősök arczképeit, apáról, anyáról maradt becses tárgyakat a szégyenletes árverezésnek, mely beszennyezi a szentelt ereklyéket; a törvény nevében beszabaditani a kastélyba idegen embereket, a kiknek joguk van mindent megtapogatni, ajtókat kinyitni, fiókokban kotorászni, elszenvedtetni a marquisval a leltározás lealacsonyító kínszenvedését: ez, ez lesz a bosszú ! Miért is nincs joga ahhoz, hogy szemtanúja legyen ennek a látványnak, hogy maga vezesse rohamra a pribékeket és uszítsa őket, és fejére csapott kalappal álljon meg kihívóan Honoré de Glairefont marquis előtt, aki reszket tehetetlenségében és sápadt a fájdalomtól? De a törvény, amely könyörületesebb, mint Carvajan volt, ellenezte ezt a szörnyűséges diadalt. Az áldozatot kivonta a hóhérjával való közvetlen érintkezés alól. A tőzsérnek meg kellett állnia a ház kapuja előtt. Carvajan ostobának találta ezt a rendelkezést. Dörmögve feküdt le, s azt álmodta, hogy képviselő lett s a maga czéljaira módosította a perrendtartást. (Folytatása következik.) FLOYD AURORA. REGÉNY. Irta BEADDON M. E. 45 (Folytatás.) MÁSODIK KÖTET. VI. Fejezet. A bűntény az erdőben. Hébe-korba félbeszakítá munkáját, hogy pár udvarias semmiséget mondjon. Sajnálkozott a kellemetlen esemény felett; nyilvánitá továbbá, hogy Mr. Conyers kevés jó ízlést és tiszteletet árult el kenyéradója iránt, hogy ilyen halállal múlt ki. El nem mulasztó különben hangsúlyozni, hogy a gyilkosság megtörténte idejében Aurora a parkban volt. — Valóban nagyon sajnálom Mrs Mellish, hogy épen azon órában sorok közt, mondá, jelen kellett lennie a faés pedig következtetve az irányból, melynek innen elmenetele alkalmával útját vette, egész közel kellett lenni azon helyhez, ahol a szerencsétlen embert a halál utolérte. Mily kellemetlen önre nézve, hogy a vizsgálathoz önt is bevonják. — Mit, a vizsgálathoz bevonják! — kiáltá fel John bosszúsan, a nyugodtan beszélőhöz fordulva. — Ki mondja, hogy nemet a vizsgálatba bevonják ? — Én csak valószínűnek tartom, hogy — — Önnek nincs mit valószínűnek tartani madame, — szakítá félbe John, épen nem különös udvariassággal Mrs Powell szavait. Feleségem nem fog megjelenni, ki követelhetné, ki kívánhatná ezt tőle? Mi köze van neki a dologhoz, midőn ő is csak annyit tud az egészről, mint én, vagy bárki más a házban ? — Csak, csak azt gondolom — mondá Mrs Powell vállat vonva, hogy Mrs Mellish a szerencsétlennel való ösmeretsége következtében némi felvilágosítást tudna nyújtani szokásaira és összeköttetéseire nézve. — Előbbi ismeretség! — kiáltá John. — Mily ismeretsége lehetett Mrs. Mellishnek atyja lovászával ? S mit érdekelték volna őt annak szokásai és összeköttetései ? — Megállj, — mondá Aurora, kezét vállára téve. — Kedves torzomborz Johnom, miért ingerel téged annyira ezen dolog? Ha tanúskodásra idéznek, mindent el fogok mondani, amit ez ember haláláról tudok, s ami nem áll egyébből mint abból, hogy egy lövést hallottam, midőn a parkban valók. Aurora nagyon halvány volt, egészen nyugodt határozottsággal és sorsában való önmegadással beszélt. — Mindent, ami szükséges, el fogok mondani, mondá, az egész igen közömbös rám nézve. Mint fáradt gyermek fejét férje keblére fekteté, azon mintegy védelmet és oltalmat keresve. Mrs. Powell felkelt, és hímzését minden hozzátartozóval együtt, csinos munkakosarába helyezte. Azután lábujhegyen az ajtóhoz közeledve, fogá a gyertyatartót, és a küszöbön a házastársaknak jó éjszakát kivánt. — Bizonyára szükségük lesz nyugalomra, e borzasztó eset után, — suttogá, — ez okból én leszek a kezdeményező, nem sokára egy óra. Jó éjt. — Hála istennek, hogy elment! — mondá John Mrs. Powell távozta után. — Gyűlölöm ez asszonyt Lolly. John nem volt ugyan a férfi tökély és erényeinek mintaképe, de forrón szerette nejét, azért gyűlölte mind azokat, kik nejét gyűlölték, vagy annak, ha csak távolról is ártani akartak. Ellenben szerette azokat, akik Aurorát szerették. Aurorát szeretni annyit tett, mint őt szeretni. Aurorának szolgálni annyi volt, mint neki háromszoros szolgálatot tenni. Aurora minden hibáját szívesen vállalta magára, származott légyen az szeretetből vagy gyűlöletből. — Gyűlölöm ezt az asszonyt, — ismétlé John, — s alig tudom már tovább kiáltani. Aurora nem felelt. Amint azonban nehány percz múlva szólani kezdett, szavai nyilván elárulák, hogy Mrs. Powell távol áll gondolataitól. — Szegény Johnom ! mondá halk szelíd hangon, mely férjének szivéig hatolt; kedves férjem, mily boldogok valánk-e rövid idő alatt, mennyire boldogok, szegény lelkem! — Mindig, Lolly! mindig édes szivem. — Nem, vágott közbe Aurora, — csak rövid ideig. Mily borzasztó végzet üldöz bennünket! mily irtóztató átok sulyosodik reám! Az engedetlenség átka John, az ég átka engedetlenségemért. Ki gondolta volna, hogy ez az ember ide jön, és hogy — Megakadt, egész testében megrázkódva, és még szorosabban férje hű keblére simulva, mintha ott menedéket keresne. John csendesen öltöző szobájába vezette, és ápolás végett komornájának átadta. — Úrnője e szomorú eset által nagyon fel van ingerelve, iparkodjék őt megnyugtatni. Aurora tágas és kényelmes hálószobája mellett volt egy másik, melyben John hírlapjait szokta olvasni, míg neje levelezéssel, rajzolással vagy kutyájával foglalkozott. E szép és otthonos szobában igen kedves órákat töltöttek el együtt, s azért John visszaemlékezvén az elmúlt napokra, annál hevesebben érezte bánatának terhét, midőn ezen éjjel legnagyobb kétségbeesésében e szobába lépett. Mélyen lesújtva és egészen reménytelenül ült e szobában, kétségeskedvén a felett, vájjon lesz-e még Aurorával boldog, illetve félvén attól, hogy a sötét felhő, mely felette lebeg és életének láthatárát elborítja, nem fog többé onnan elvonulni. — Nem valék elég jó, —■ gondolá magában, — egészen megrészegedtem a szerencsétől, és nem tettem semmit, hogy azt megérdemeljem. Ki vagyok én, hogy e nő, kit most mint feleségemet szeretem, enyém lett, míg más férfiak szivük leghevesebb kívánságait szívesen áldozatul hozzák és viadalra kelnek, hogy embertársaik felett győzedelmeskedjenek. Mily mihaszna ember valék én! Mily vak, hálátlan és érdemetlen! Arczát elfödé kezeivel és megbáná a gondtalan életet, mit harinczegy éven át folytatott. Visszapillantott az elmúlt időkre és megaláztatással ösmerélte, hogy máséhoz hasonlitva, egész élete haszontalan vala. Hisz segített olyanokon, akik történetesen útjába kerültek, de soha sem iparkodott olyanokat felkeresni, akik segélyre szorultak. —1 Ha tudnám, hogy a bánat és szégyen árnyékát Az arany oroszlánnál. Dork William a rendőr csak éjfél után két órakor érte el Doncastert, és egyenesen az «iramszarvas»-hoz czímzett vendéglőbe hajtott. A vendéglő már több óra óta be volt zárva, és csakis hivatalos állása következtében lett az álmos fogadós által bebocsátva és meghallgatva. Nagy nehezen kinyomozta a fiatalembert, ki Proddert a parkba vivé, és ez támolyogva félig alva jött le a hátulsó lépcsőn, hogy a rendőr kérdéseire feleljen. Ő a tengerészt, kinek neve előtte ismeretlen, egyenesen a doncasteri vasúti indóházba vitte, hogy a 12 óra 50 percznyi vonattal elutazhassák és három perczczel a vonat elindulása előtt az állomás rácsozatánál tőle búcsút vett. Eddig terjed az értesülés, melyet Dork magának szerezhetett. Fia furfangos londoni rendőr lett volna, mindenesetre intézkedéseket tesz a szökevény kapitánynak az első állomáson való elfogatása iránt; minthogy azonban csak egyszerű falusi rendőr közeg volt, azért csak vakarta vastag koponyáját, és tehetetlenségében bámult az Iromszarvas vendéglőjére. — Fene sürgős dolga volt a vén legénynek, —■ mondá fanyar mosollyal. Mi az ördögnek volt szüksége, hogy olyan hamar eltávozzék. A fiatal legény nem tudott a kérdésre válaszolni, csak annyit mondott, hogy azon úr fél sovereignt ígért neki, ha az állomásra idejében megérkeznek, és hogy a jutalmat meg is kapta. — No, ez nem valami fontos körülmény, mondá Dork, mialatt egy pohár rumot szürcsölt, melyet felüdülése czéljából rendelt. Holnap meg kell jelennie, és körülbelül maga is azt fogja vallhatni mint a másik, mert maga is ott volt, midőn a lövés történt, és nem messze azon helytől, hol a hullát feltalálta. Meg kell tehát jelennie és vallomást tennie, mihelyt a bonczolás megtörtént. Tamás vagyok benne, hogy az holnap történjék, mert alig van idő a halottkémnek arról jelentést tenni. Ezzel a rendőr följegyezte a legény nevét jegyzéknaplójába, és miután a fogadós megígérte, hogy az idézésnek elég lesz téve, újabb sziverősítő vétele után, elhagyta a vendégfogadót s visszahajtva Mellish Parkba, átadta a lovat és kocsit a rá várakozó lovásznak, és gyalog ment közel fekvő lakására. A gyilkosságot követő napon, Aurora félig-meddig önkívületi állapotban feküdt, képtelen lévén fejét a párnákról fölemelni, és alig képes a fájós szemek fáradt pilláit felnyitni. Nem volt beteg, és nem is tetteté magát ilyennek, de teljesen bágyadtan és végleg kimerülve feküdt öltözőjének kerevetén. —■ John, ki nyugtalanul keresztül-kasul járt a kastélyban és kertben, óránkint többször meglátogatta és