Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-08 / 96. szám

2 EGYETÉRTÉS, SZERDA, ÁPRILIS 8. K­ÜLFÖLD. — ápr. 7. Francziaországnak ma reggel óta van miniszte­­iuma. A Journal Officid ma tette közzé az új kabi­net névsorát, melyet tegnap már közöltünk. Csak azt kell még hozzátennünk, hogy Brisson az elnök­ségen kívül az igazságügyi, Goblet a közoktatásügyi, Sarrien a postaügyi és Galiber a tengerészügyi tár­­czát vállalta el.­­ Az új kormány tegnap este tartó első értekezletét, a­melyben a képviselőházban teendő nyilatkozat szövegét megállapította. A kabi­­netalakítás előzményeiről a következőt jelentik Pa­risból: Miután Constanc őszinte kísérletei végkép meghiúsultak s a közvélemény egyenesen Brissont követelte, Grévy köztársasági elnök újból megkí­nálta őt a kormányalakítással. Brisson most már nem vonakodhatott, de kijelenté, hogy okvetlenül szüksége van a Freycinet közreműködésére. Emez már előbb rendelkezésére bocsátotta magát neki, s midőn Brisson megkérdé, hogy most is abban a hajlandóságban van-e, Freycinet kijelenté, hogy szándékát nem változtatta meg. Brisson, tekin­tettel Freycinetnek a politikai és diplomácziai világban elfoglalt jelentékeny állására, kiváló helyet kívánt neki juttatni s fölkérte, hogy segédkezzék a kormány megalakítása körül. Frey­cinet vállalkozott rá, de kijelenté, hogy mi­helyt a kormány konstituálva lesz, ő csakis szak­májára fog szorítkozni s belpolitikával egyálta­lában nem foglalkozik. Kétfejű minisztériumnak te­hát a mostani nem nevezhető. A kabinet egyedüli és kizárólagos feje Brisson, s Freycinet csakis a kül­politika terén mozog. Mindazáltal Brisson megbe­szélt előbb Freycinetval minden bel- és külügyi kérdést, s miután megegyeztek s nevezetesen Frey­cinet kijelentette, hogy a függőben levő külügyi kér­désekben s nevezetesen az egyiptomi ügyben lehe­tőleg a jelen helyzet alapján kíván tovább haladni, hozzáláttak a kabinet megalakításához, melyet nyil­ván a «kapaczitások kabinetjé»-nek fognak elne­vezni. — A Brisson kormányralépte által megürült képviselőházi elnöki székbe Ferryt szeretnék ültetni, de mivel ezzel a képviselőház úgyszólván önmagát desavouálná, többen inkább Falliéresre vagy Flo­­quetre gondolnak. A Francziaország és Rhina közt folyó békealku­dozások hírét legújabban a Times is megerősíti. A city­ lapnak Pekingből vett értesülése szerint a tár­gyalások alapját a tienczini szerződés, illetőleg an­nak végrehajtása és az a kikötés képezi, hogy Khina semmiféle hadikárpótlást nem fizet. A párisi forradalmárok és ultraradikálisok hús­­vét vasárnapján gyűlést tartottak, a­melyben a meg­bukott minisztérium ügyét tárgyalták. A Blanquisták a Levi-féle teremben jöttek össze s konstatálniok kellett, hogy Clémenceau és Hé­ró­dia képviselők, daczára a meghivó­nak, nem jelentek meg. Az ismeretes népszónokok: Jofrin, Lalus­­quiére és Boultrie ennélfogva nemcsak a Ferry mi­nisztérium, hanem a radikálisok és a nemzetgyűlés szélső baloldala ellen is szónokoltak. Másrészről a párisi harmadik arrondissement Spuller választókerületének demokratikus választói nagy­gyűlést tartott a Moliere­­teremben. Laisant képviselő elnökölt a gyűlésen és Mau­­san, Thibaudin hadügyminiszter volt titkára, valamint számos más intranzigens politikus vett részt a vitában, mely után a következő rezolucziót hozták : Az 1885. év április hó 4-én a Moliere-teremben össze­gyűlt választók, tekintettel arra, hogy a Ferry-miniszté­­rium a khinai expedícióért és a legutóbbi tankingi vere­ségért felelős, tekintettel arra, hogy az opportunista lotteria által követett gyarmati politika végzetes és az ország érdekeivel, valamint a nemzetek elvitázhat­­lan jogaival ellentétes, követelik 1-ik­, a nemzet mél­tóságának megfelelő béke megkötését, 2-szor a mi­nisztereknek vád alá helyezését; 3-szor, hogy ez eszmék diadala érdekében agitáczió szerveztessék ma­­nifesztácziók, kérvények és nyilvános gyűlések által ; 4-et hogy a nép, mint szuverén biró a minisztérium által felhivassék, hogy választói gyűlésekben nyilatkoz­zék, még pedig oly minisztérium által, melynek korlátolt programmja az lesz, hogy a háborús helyzetet mielőbb megszünteti, s a választók függetlenségét biztosítja. sokkal, csak a szeme rezgése erősbödött s szörnyen pislogott a pápaszem mögül. — Igen, ez az, a­mit tenni kell, monda Antoi­nette, — ezt parancsolja a józan ész . . . Oh, iste­nem, a sok szenvedés és gyötrelem oda fog vinni, hogy majdnem sajnálkozás nélkül hagyom itt ezt a házat. . . Nagyon sokat szenvedtem benne . . . Teljesen megbízom önben, kedves Malézeau úr, — keresse föl apámat, beszéljen vele okosan, eszkö­zölje ki tőle, hogy bízzon csak mindent önre meg én rám . . . Szigeteljük el őt, a­mennyire csak lehet, mindaddig míg bátyám­ vissza nem tér ... A vesze­delem elmúltával majd gyaníttathatjuk vele aggó­dásunkat. Az öröm el fogja azt vele feledtetni. S szelíd, szomorú mosol­lyal téve hozzá: — Ön talán nevetségesnek is fogja találni ezt a a mi túlságos óvatosságunkat... De apám hozzá van szokva . . . Örömét, szomorúságát úgy szabom ki, mint a gyermeknek . . . Mert, lássa, úgyszólván az anyja vagyok . . . Malézeau elérzékenyülten, csodálattal nézett a le­ányra. Megfogá kezét s erősen megszok­tá: — Igen, kisasszony ... Jól mondá, kisasszony ... Nem mondta tovább. Ha még egy szót szól, sírva New­ Yorkból a manitobai kreolok lázadásáról a következőket írja márczius 31-ről a Times leve­lezője : Egy tegnap este Winnipegből érkezett távirat jelenti, hogy az indiánok elfoglalták Bodleford-ot és ott minden házat megszállottak. A beköltözöttek a barakokba me­ne­­kültek, ahol támadásra várnak. Az indiánok a folyó déli partján csoportosultak össze. Riel lázadásának olyan szí­nezete van, mely tartós háborúra nyújt kilátást. Winni­­pegből érkező táviratok jelentik, hogy csaknem vala­mennyi indián­ törzs a háború utján van. Battleford­­ból érkező h­írek szerint valamennyi indián fellá­zadt , a városba jöttek és azzal fenyegetőztek, hogy a várost felégetik, egyúttal kirabolták a házakat. Az asszonyok és gyermekek a megerősített bara­­kokba menekültek. A barakok védelmére szolgáló férfierő 200 főre rúg. Egy későbbi hír szerint az indiá­nok megtámadták a barakok déli oldalát. Valószínű, hogy a beköltözöttek visszavonulásának útja el van vágva. Irvine ezredesről nem érkezett hír, a­miből arra követ­keztetnek, hogy a lázadók tönkre tették a távirat küldé­sének lehetőségét. Ottawából jelentik, hogy az indusok általában szövetségre léptek a lázadókkal. Midleton tá­bornok tegnap este távirati útán azt kérte, hogy azon az 1500 emberen kívül, a­kiket a kormány a keletről küld neki, újabb 2000 ember szereltessék föl és tartas­sák készen minden eshetőségre. Komoly panaszok hal­latszanak a­miatt, hogy a csapatok ócska fegyverekkel vannak ellátva. A kanadai kormány a Riel elleni expe­­díczió számára 225,000 font konzervált marhahúst ren­delt meg Chicagóban. Montreálról jelentik ápril 1-ről. A kanadai kor­mány Royal József parlamenti tagot utasításokkal észak­nyugtára küldötte, hogy Riellel a lázadó kreolok és in­dusok igényeinek szabályozása tárgyában alkudozzék. Ez alatt a háborús készülődések nem szünetelnek. Egész Canadában erős hazafias érzés és katonás szellem ural­kodik. Egyenruhák szállítására nagyobb szerződéseket kötöttek. Általános az a nézet, hogy a viszályt húzzák halasztják. Ottavából Midleton tábornokhoz az a rendelet érkezett, hogy késedelem nélkül előre nyomuljon.­­ Négy nagyon élelmiszer szállítmányt küldöttek Otta­vából az Egyesült­ Államokon át közvetlen az ő szá­mára. A szállítás három napot vett igénybe. A vasút­társaságok minden lehetőt elkövettek a csapatok szállí­tásának könnyítésére, azonban a kormány nem hajlandó a csapatokat ily uton küldeni, s a katonaság más irány­ban fog elvonulni. Midleton tábornok még nem hagyta el Appel­e-t. Azonban kisebb haderőt küldött a hason­nevű erődhöz és maga is követni fogja azt, mihelyt elég erős expedícziót szervezett. A legközelebb péntekre 2600 embert vár, a­mikor azután megkezdheti az előre­­vonulást. A földet hó takarja, s a gyalogolás nehézség­gel jár. Azt mondják, hogy húsz napot fog igénybe venni, míg Battlefordba érnek. Hírek keringenek arról, hogy Riel Irvine ezredes haderej­e egész Prince-Albertig űzte, azonban az ezredes helyzetéről részletes hír nincsen. Winnipegben kellemetlen érzés uralkodik. A polgárok védelemre szervezkednek; egy helyi zászlóaljat szervez­tek, s az ottawai kormánytól fegyvert és lőszert kértek 500 ember számára. A legutóbbi battlefordi hírek szerint a lázadók felgyújtották Battlefordot és meggyilkoltak két polgárt. Egy későbbi távirat szerint a lázadók Battleford­­ban tíz embert öltek meg és a folyó déli partján vala­mennyi házat felperzseltek. Middleton tábornok Hersy­­ther ezredest 70 lovas rendőrrel védelmére küldte Battle­­ford lakosainak, kik a helyőrséggel együtt elegendő kész­lettel bírnak a védelemre. E 70 emberből álló csapat hat nap alatt alkalmasint elér rendeltetése helyére, ha ugyan az ellenség útját nem állja. Battleford három hétre el van látva élelmiszerekkel. A városban 300 nő és gyermek és 200 fegyverfogható férfi van. A lázadókat e hé 1 -én ágyútüzeléssel kikergették a szomszédságból. Összesen 4000 ember van útban a felkelés színhelyére. Londonban pénteken a St.­James-csarnokban Bradlaugh elnöklete alatt a szudáni hadjárat ellen intézett nagy meeting volt. Blindt Károly, kinek a nemzetközi választott bíróság és békeegyesület szó­nokaként kellett volna szerepelnie, akadályozva volt a megjelenésben és levelet intézett a bizottsághoz, melyben a szudáni hadjáratot Anglia szégyenének és a győzelmet mészárlásnak jelezte. A gyűlés által hozott határozatok a Szudánba való inváziót erköl­csileg igazolatlannak és az angol nemzet érdekeire hátrányosnak mondják, s felszólítják a kormányt arra, hogy a Szudánban levő csapatokat azonnal visszahívják. Az orosz válas­szal, mint távirataink már jelen­tették, az angol lapok épen nincsenek megelégedve. Még a kormányhoz legközelebb álló Daily News is ezt írja : „Nem gyanúsítjuk ugyan a czárt vagy Giers urat azzal, hogy vonakodik a békés megegyezéstől, de nem tanácsolhatjuk olvasóinknak, hogy ebből azt következtessék, hogy a háború veszélye már el­múlt.» A nevezett lap ezután kimutatja a különb­séget Giere esetleges békés érzületei és az orosz katonai kaszt háborús vágya közt, s hangsúlyozza, hogy Angliának minden áron támogatnia kell a szö­vetséges emirt. Ugyanez a lap Indiából azt a jelen­tést közli, hogy a hadi készülődések jelentékenyen haladnak s az emirrel való tárgyalások kielégítően folynak. Egy táviratunk Róal-Pindiből jelenti is, hogy Lord Dufferin lakomáján az emír tooszt­­jában az angol kormányt, az angol hadsereget és mindazokat éltette, kik az angol királynő szolgálatá­ban állanak.­­ A Daily Telegraph azt mondja, hogy az orosz válasz nem nyújt megfogható alapot a megegyezésre s nem tesz engedményeket. «Kény­telenek vagyunk kijelenteni, mondja a nevezett lap, hogy az orosz kormány úgynevezett békés érzületei­nek a valóságos megegyezésre való tekintettel nincs több értékök, mint annak a papirosnak, a­mire írva vannak. Az orosz válasz a válságot épen úgy hagyja, a­mint az előtt volt. Formája megengedi ugyan a további tárgyalásokat, de szelleme, kitérő és éles hangja arra kényszeríti Angliát, hogy hadi készülő­déseit erélyesen folytassa.» A Standard ezt mondja: «Reméljük, hogy nem leszünk kénytelenek hábo­rúzni, de még­sem merjük levenni kezünket a kard markolatjáról.» Anglia és Oroszország. Pétervárról márczius 29-ki kelettel a következő­ket írják a Kölnische Zeitung-na­k: Bármily harczias kilátások vannak, itt mégis bíznak abban, hogy nem fog háborúra kerülni a dolog. Az an­gol hadsereg mozgósítása, a tartalékosok behívása ko­mikus hatást tesz az oroszokra, a­kik nevezik azt a pár ezer embert. Oroszország már a múlt évi deczemberben lassankint egy egész hadosztályt összpontosított az afgán határon s a 40-ik hadosztály is oda indult Saratov­­ból. Előreláthatólag még több csapat is fog oda indulni. És mindez egy szó nélkül történt, a­nélkül, hogy a csá­szári követség által vagy más hivatalos uton tudatták volna. Sőt ellenkezőleg, midőn a zászlóaljak már vígan haladtak, a hivatalos lapok régi szokás szerint keményen tagadtak minden háborús szándékot. Oroszországban a háborút nem kívánják s mérvadó körökben úgy látszik még e szótól is irtóznak; de bár­milyen békés hangulat uralkodik is itt, abban minden orosz egyetért, hogy az Oroszország által kö­vetelt határból engedni nem szabad. Ez esetben nem volna szó tengeri háborúról, nem­ Kronstadtról, mint a Now-Wremja helyesen megjegyzi, hanem In­diáért folyna a harcz. Angolország igen merész játékba fogott. Szárazföldi háborút az orosz kolosszussal nem viselhet, s még falra festi az ördögöt. Az a megszokott fenyegetés, hogy angol flotta az orosz kereskedelmet teljesen tönkre fogja tenni, most nem igen ijeszt­het, mert Oroszországban a kereskedelem és ipar máris annyira tönkre van téve, hogy mélyebbre sülyeszteni már nem lehet. Igen valószínű, hogy a háború az ipart ideiglenesen még elő is mozdítaná. Ezrekre rúg ama gyári munkások száma, a­kiknek semmi munkájuk nincs s a­kik az ínséggel küzdenek; a háború ismét meggyuj­­taná a gyárak kialudt tüzét s a szegény munkások újra munkához, pénzhez jutnának. Európai háborút az orosz pénzügyek jelenlegi állása m­ellett nem igen lehetne viselni, de egy Ázsiában viselendő háborúra elég telnék. A legbecsesebb a mi tekintetbe jöhet, az emberek volná­nak, s ezekben a czárnak soha sem volt hiánya. Az an­golok e czikkei kevésbbé vannak ellátva. Úgy a sajtó mint a közönség gúnyt űznek az angol fenyegetésekből. Különben nem hisak, hogy Angolország a reá nézve annyira kedvezőtlen pillanatban háborúba bocsátkoznék oly katonai hatalommal, a­milyen Orosz­ország. S ha mégis kiütne a háború, itt nem félnek tőle. Két­ségtelen, hogy Ázsiában az oroszoké lenne a győzelem, miáltal esetleges más bajokat is elintézhetnének. Azután csak az a kérdés merülne fel, hogy ki bírná ki tovább: az Ázsiában megvert Anglia, vagy Oroszország, melynek kereskedelmét jobban elrontani már nem lehet. Obruzsev hadügyminiszter kemény pánszláv, tekintve a sok bajt, melyben Anglia jelenleg szenved, ég a vágy­tól, hogy a briteknek a san­ stefanoi csapást viszonoz­hassa. Giers ellenben igen óvatos az ily kísérletekkel szemben. Giers és Obrutsev most a c­árnál egymást igyekeznek legyőzni, a­mint az egyik kihallgatáson volt, a másik is azonnal jelentkezik, hogy az előbbi által kifejtett érveket megdöntse. A czár a békét óhajtja, de azért ő sem egyeznek abba, hogy az orosz csapatok mos­­tani állásaikból visszavonuljanak. A czárné, mint általá­nosan tudják, ellene van annak, hogy Oroszország Angliával háborút viseljen. Afganisztán stratégiai viszonyai. Ha Afghanisztában kenyértörésre kerül a dolog, kétség­telen, hogy a nyugat-szibériai csapatokat és a kaukázusi sereget állítanák szembe a brit-indiai sereggel. A részle­tek érintése nélkül megismertetjük az e kerületekben tá­borozó csapatok erejét, a­mint következik: Gyalog- Lovas- f,. Műszaki zászlóalj ezred u . zászlóalj Turkesztáni katonai ke­rület ................­ — 22 7 10 l/> Nyugotszibériai katonai kerület — — 3 1 3 — Kaukázusi katonai ke­rület ......................... 118 23 52 3 143 31 64 31 melyekhez még önkéntes csapatok és kozákezredek já­rulnak. Háború esetén egyenlő hadseregek állanának egymás­sal szemközt, noha föltehető, hogy az imént számokkal kimutatott haderőnek csak felét mozgósítaná Orosz­ország. Herátot véve első stratégiai objektumnak, a követke­zőkép állanak Afghanisztán stratégiai viszonyai: Az angoloknak két vonaluk van, melyeken előnyo­­m­ulh­atnak Herát felé ; az északi vonal Pesavorból in­dul ki s nyugati irányban halad Kabulon és Sang Ka­­lán keresztül ; a déli vonal Sakkártól Sibin, Sal-Icoton és Kandaháron keresztül északnyugati irányban húzódik. A távolság mindkét vonalon egyforma s körülbelül öt­­ven napot venne igénybe. A két vonalat a Par­djab- és az Indus-vasutak kötik össze. Az orosz hadseregnek szintén két vonal áll rendelke­zésére : egy keleti és egy nyugati, de a két vonal kiin­duló pontjain nincs vasút. A kettő közül alkalmasabb a turkesztáni vonal; kiinduló pontja Samarland, a­honnan déli irányban lehet elérni Herátot. A nyugati vonalnak Mérv a kiinduló pontja s egész Pendidehig terjed. Míg a keleti vonalon a turkesztán kerületekből való csa­patok operálnának, a nyugati vonal a kaukázusi csapa­toknak, tehát a hadsereg zömének jutna. A Kaukázusból a tifliszi vasút vezet Mervbe s a bakui kikötő-állomásról hajók járnak a kaspi tengeren Kisil-Arvátig ; innen gya­log tenné meg a sereg Mervig az 500 kilométernyi utat. Stratégiai szempontból nagyon kedvezőtlen az oroszok északi vonala, mert a turkesztáni hadoszlop egyenesen jobb szárnyába esnék a Kabulon átvonuló brit hadosz­lopnak s veszélyeztetné az operáczió vonalát. Sőt az oroszok stratégiai demonstrácziót is csinálhatnának Kabul ellen, de ezt csak akkor tehetnék, ha a Kaukázusból annyi haderőt vonnának ki, hogy az egész turkesztáni sereg szabaddá lenne. A Method-ünnep, Mehlerad, április 6. Mehlerad városka ünnepi színben van. A Cyrill- és Method-ünnep már tegnap megkezdőd­öt. Az ünnepi vendégeket, kik jobbára Morvaországból, Csehországból és Sziléziából érkeztek, Hradisban kocsikkal várták.­­Bécsből tegnap körülbelül 200 ember érkezett. A kolos­tor bejáratánál óriási diadalív emelkedik, melyet cseh nyelvű kegyes feliratok díszítenek. Az első emelet főfo­lyosóján püspöki jelvényekkel ellátott kép pompázik, egyik oldalán e fölirással: *Szl Method 885.» a másik oldalon pedig e felírással: «Frigyes bibornok 1885.» A refektórium­ban étterem van berendezve a zarándokok számára. A városkában mindenütt uj boltok láthatók, mig az ünnepet rendező bizottság kétezer zarándok számára barakkot emeltetett. A többi zarándokot a szomszédos helységekben szállásolják el. Már tegnap reggel körül­belül 3000 zarándok érkezett meg; számuk óráról órára szaporodik, minthogy a szomszédos helységekből foly­vást körmenetek érkeznek. A tulajdonképen való ünnep ma, mint szt Method halálának forduló napján, kezdő­dik. A nagymisét Belrupt gr. olmüczi püspök mondta, ki Holle kanonokkal tegnap érkezett meg. Ma érkezik ide Schulz Venczel a prágai felszentelt püspök, hogy szerdán nagymisét mondjon. Bécsből vasárnap érkezett meg a «Beseda» dalkör, mely a tegnapi vecsernyénél énekelt s a holnapi reggeli misénél is részt vesz. Alko­nyatkor a körülfekvő hegyeken örömtüzek gyultak ki s maga a városka pompásan ki volt világítva. A kolostor egyik ablakában óriási transparent volt felállítva. Fe­kete alapon nagy fehér kereszt volt rajta látható, alatta cseh nyelven e felirat állott: «E jel alatt fogsz győzni !» A templom előtt tűzijátékokat rendeztek. A mai misén, melynél Belrupt püspök czelebrált, a templom egészen megtelt. A bécsi szláv férfi dalegyesület Buchta karnagy vezetése alatt énekelte Förster miséjét, melyet a szerző ez alkalomra írt. Délután érkezett meg Schulz prágai felszentelt püspök. Ma estig körülbelül 15,000 ember érkezett ide, jobbára parasztok. Feltűnt, hogy Mehl­rad­­ban és Hradisban csendőrség van. Moszkvából jelentik, hogy az ottani városi képviselet elhatározta, hogy a Cyril­- és Method-ünnepet különös lénynyel fogja megtartani s e czélból a költségekre száz­ezer rubelt szavazott meg. 1885 ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. A király tegnap este fajdkakas vadászatra ment Bayerbach és Reichenau mellé, a vadászatról ma reggel tért vissza három gyö­nyörű fajdkakassal. — Erzsébet királyné és Mária Valéria főherczeg-kisasszony tegnapelőtt Baden- Badenben voltak Traun grófnőnél látogatóban. Este visszatértek Heidelbergbe. — János főherczeg múlt pénteken visszatért déli utjából Bécsbe s a napok­ban Linczbe utazik. — Coburg Fülöp herczeg és neje holnap reggel elindulnak Brüsszelbe. — A trónörököspárnál tegnap este Bécsben diszebéd volt, melyen a királyon és az uralkodóház tagjain kivül részt vett Amelie herczeg-kisasszony a párisi gróf leánya. A trónörököspár ma este Prágából Brüs­­szelbe utazott. — Károly Lajos főherczeg és neje Mária Terézia főherczegasszony e hét folyamán tér­nek vissza Arcoból Bécsbe. — Lobanov-Rostocsky bécsi orosz nagykövet távozásáról szóló hírt, melyet bécsi lapok nyomán mi is közöltünk, hiteles forrás­ból megczáfolják. — Török János kir. tanácsos, fő­kapitány ma délben rövid időre, hivatalos ügyben Bécsbe utazott. — Gróf Batthyány Lajos főispán a fővárosból Győrbe utazott. — Bessenyei Ernő or­szággyűlési képviselő, mint részvéttel értesülünk, Zala-Szt-Mihályon súlyos betegen fekszik. — Mül­ler Ernő linczi püspök consecratiója e hó 26-án megy végbe. Az uj püspök május 1-én vonul be székhelyére. — A trónörököspár Prágában. Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösné ma reggel 7 órakor Prágába érkeztek. A pályaudvar­ban számosan gyűltek össze fo­gadtatásukra, többek közt Krausz báró helytartó, Phi­lippovich báró hadparancsnok, Lobkovitz herczeg stb. A trónörököspár a pályaudvarból az egyik szállodába haj­tatott, mely ép úgy, mint a többi magán és középületek fel volt lobogózva. Délelőtt 10 órakor a trónörököspár megtekintette a Rudolphinum műcsarnokot, hol szám­talan főur, a városi hivatalok és testületek küldöttei, magasabb rangú katonatisztek, az egyetem rektorai és számos hölgy voltak együtt. Itt Peche báró a cseh ta­karékpénztár igazgatója üdvözölte a trónörököspárt. Ru­dolf trónörökös sajnálatát fejezte ki, hogy akadályozva volt a megjelenésben az épület ünnepélyes megnyitásá­nál Ezután a trónörököspár megtekintette a Rudolphi­num helyiségeit. A konc­ertterembe léptekor orgonán a néphymnuszt játszották. Ezután a helytartóság palotájá­ban udvari ebéd volt. Délutáni három óra után a trón­örököspár elutazott a lakosság lelkes «hoch» és «slava» kiáltásai közben. — Liszt Ferencz, mint említettük, Kalocsán töltötte a húsvéti ünnepeket dr. Eaynald érsek vendégszerető házánál. A mester kellemes meglepetésben részesítette az érsek vendégeit vasárnap este, midőn vacsora végez­tével zongorához ült és eljátszotta Chopin egyik noctur­­nejét, utána pedig saját magyar­­ hapszódiáját. Hétfőn délután az érseki szemináriumban tett látogatást, hol előbb Siposs Aulai játszotta el a kiállítási művészi album ré­szére írt apotheozisát, majd a mester ült lelkes tapsok közben a zongorához, ritka élvezetben részesítve a pap­növendékeket. Eljátszotta a Ch­aritét, mely még most is kedvencz darabja. Este a mester Siposs társaságában ér­kezett vissza a fővárosba a 10 órai gyorsvonattal. A pá­lyaudvarban számos tanítványa várt reá. Liszt már csak egy pár napot tölt Budapesten, mert a jövő vasárnap pár napra Pozsonyba utazik, innen azután Bécset érintve, Weimarba, hol a május 28—31-én tartandó carlsruhei zeneünnepélyekig­ marad, melyeken tőle is vettek fel a műsorra több zenekarra irt szimfóniás költeményt. Tanít­ványainak szombaton adja az utolsó oktatást s ekkor búcsút is vesz tőlük. — Hogy erdőégés. Temesvárról távirják, hogy oda érkezett jelentés szerint Buziás közelében a Magyar­­tírákos község határában fekvő közalapítványi uradalmi erdő leégett. A leégett terület mintegy 400 holdra rúg. Gyors közbelépésére és munkálkodására a környékbeli falvak lakóinak sikerült a többi 1000 hold erdőséget megmenteni. A tűz keletkezésének oka eddig isme­retlen. — A brü­nni apagyilkos. Röviden már em­lítést tettünk a brünni hajmeresztő rablógyilkos­ságról ; ma a következők híreket ves­szük róla­: Ma éjjel a brünni városi rendőrségnek azt jelen­tették, hogy pénteken e hó 3-án, a Brünnhöz közel fekvő Wranauban Schebek kereskedőt fia, Ede, agyonlőtte. A 22 éves Schebek Ede a 9. gyalogez­rednél mint tizedes szolgált és több kihágás miatt degradálták. Könnyelmű életmódja miatt nem jut­hatott álláshoz és Wranauban élő szüleinek esett ter­hére. Szülei múlt pénteken összekoc­c­antak és az öreg Schebek szemére lobbantotta a feleségének, hogy rossz fiukat pénzzel támogatja. Schebek annyira izga­tott volt, hogy nejét tettlegesen bántalmazta, mire a fiatal Schebek puskát ragadott és apját lelőtte. A gyilkos azután magához vett pénzt és pénzértéket és megszökött. Schebek tegnapig Brünnben csavar­gott, a­hol a rendőrség nagyon jól ismeri, ezt azon­ban csak tegnap éjfél tájban értesítették a borzasztó tettről. Azonnal megtette a szükséges intézkedése­ket, hogy a rablógyilkost kézre kerítse, a­mi azon­ban eddigelé nem sikerült. Azt konstatálták, hogy Schebek tegnap éjjel tíz órakor Chirlitzből Brünnbe tért vissza; azóta nem látták. — Kolera Spanyolországban. Tegnapelőttről­ kelt madridi sürgönyök szerint Jativában márczius 30-ika óta negyven feltűnő betegségi eset fordult elő; tegnapelőtt nyolc­an haltak meg. Az orvosok még nem állapodtak meg a betegség ter­m­észete iránt, de valószínű, hogy szórványos kolera pusztít. A hatóság óvintézkedéseket tett és elrendelte a fertőztelenítést. — Számító öngyilkosjelölt. Monacoból jelentenek a londoni Timesnak egy hadi cselt, mel­lyel egy látszó­lagos öngyilkos a játékigazgatóságot tévútra vezette. Az eltávolithatom tőle, mindjárt holnap mezítelen láb­bal Jeruzsálembe zarándokolnék, gondolá magában. Mi volna e földön mit nem tennék meg érte ? Mi ál­dozat volna rám nézve terhes ? Vn. Fejezet. — ápr. 7. fakad. Együtt mentek a kastély felé. Az előcsarnokba érve, Antoinette megállott. — Szobámba térek, mondá. — Ha elmenetele előtt még mondani akarna valamit. . . kérem, hi­vasson le. Az öreg ur meghajtotta magát a leány előtt, mintha királyné lett volna, s fölment a toronyba vezető lépcsőn. Antoinette pedig szobájába zárkózva várakozott, minden legkisebb neszre figyelve. Homályos aggo­dalom fogta el. Tartott édesatyja esztelenségétől. Attól félt, hogy valami új bonyodalmat fog előidézni s egyszerre halomra dönti az annyi gonddal elkészí­tett tervet, melynek az volt a czélja, hogy ő semmit se tudjon meg. Egy óra múlva Malézeau lejött a toronyból s Antoinette látta keresztülmenni az udvaron és eltá­vozni. Pár perczczel utóbb az öreg Bernard kopogtatott az ajtón s átadott neki egy kis levelet, melyet Ma­lézeau sebtében irt, s mely igy hangzott: «Ne aggódjék. A marquis úr hallgat az okos szóra. Holnap délben eljövök.» Antoinetteet ez a néhány szó majdnem teljesen megnyugtatta. A fáradtságtól kimerülve elaludt s másnap, mi­kor fölébredt, a nap már magasan járt az égen. Ezt az éjszakát, mely olyan enyhe és üdítő volt Antoinettére nézve, annál izgatottabban töltötte Gar­­vajan. Minél közelebb ért ahhoz a pillanathoz, melyben reményeinek valósulniok kellett, annál na­gyobb lett türelmetlensége. Bizonyos volt abban, hogy a marquis nem me­nekülhet többé tőle, s mégis sokszor kapta magát azon, hogy fel van ingerülve. Aggódott, félt még a lehetetlenségtől is. Pascal az előző napon Havreba utazott, a­hol — mint mondá — fontos látogatást kell tennie, s csak másnap volt hazajövendő. Fleury eljött, hogy ki­kérje a végső utasításokat a küszöbön levő műve­lethez, s csak késő este mehetett el, mert a pol­gármester ott fogta s szokatlan fölhevültséggel be­szélgetett vele. Carvajan, mikor aztán egyedül maradt, fölment szobájába, s csaknem hajnalig járkált föl s alá, mint ketreczében a tigris. E virrasztás alatt átélte az egész múltat. Megré­­szegíté magát gyűlöletével s megerősödött bosszú­vágyában. A helyzet urának érezte magát s készült is rá, hogy visszaéljen ezzel. Kimondhatatlan gyönyörrel tölté el az a gondo­lat, hogy a marquis végre hatalmában van s ő föl­dig alázhatja. A lelki gyötrelmeket, melyeket ellen­ségének a fia szerencsétlensége okozhat, az anyagi bajok keserűségével akarta tetézni. A büszke főurat kitenni a foglalás borzalmainak, végrehajtót, becsüst küldeni a nyakára, a kik sáros lábbal bejárják az úri termeket, kiszolgáltatni a családi emlékeket, az ősök arczképeit, apáról, anyá­ról maradt becses tárgyakat a szégyenletes árvere­­zésnek, mely beszennyezi a szentelt ereklyéket; a törvény nevében beszabaditani a kastélyba idegen embereket, a kiknek joguk van mindent megtapo­gatni, ajtókat kinyitni, fiókokban kotorászni, elszen­­vedtetni a marquisval a leltározás lealacsonyító kínszenvedését: ez, ez lesz a bosszú ! Miért is nincs joga ahhoz, hogy szemtanúja le­gyen ennek a látványnak, hogy maga vezesse ro­­­hamra a pribékeket és uszítsa őket, és fejére csa­pott kalappal álljon meg kihívóan Honoré de Glai­­refont marquis előtt, a­ki reszket tehetetlenségében és sápadt a fájdalomtól? De a törvény, a­mely könyörületesebb, mint Car­vajan volt, ellenezte ezt a szörnyűséges diadalt. Az áldozatot kivonta a hóhérjával való közvetlen érint­kezés alól. A tőzsérnek meg kellett állnia a ház kapuja előtt. Carvajan ostobának találta ezt a rendelkezést. Dörmögve feküdt le, s azt álmodta, hogy képvi­selő lett s a maga czéljaira módosította a perrend­tartást. (Folytatása következik.) FLOYD AURORA. REGÉNY. Irta BEADDON M. E. 45 (Folytatás.) MÁSODIK KÖTET. VI. Fejezet. A bűntény az erdőben. Hébe-korba félbeszakítá munkáját, hogy pár ud­varias semmiséget mondjon. Sajnálkozott a kelle­metlen esemény felett; nyilvánitá továbbá, hogy Mr. Conyers kevés jó ízlést és tiszteletet árult el kenyéradója iránt, hogy ilyen halállal múlt ki. El nem mulasztó különben hangsúlyozni, hogy a gyil­kosság megtörténte idejében Aurora a parkban volt. — Valóban nagyon sajnálom Mrs Mellish, hogy épen azon órában sorok közt, mondá, jelen kellett lennie a fa­és pedig következtetve az irányból, melynek innen elmenetele alkalmá­val útját vette, egész közel kellett lenni azon hely­hez, a­hol a szerencsétlen embert a halál utolérte. Mily kellemetlen önre nézve, hogy a vizsgálathoz önt is bevonják. — Mit, a vizsgálathoz bevonják! — kiáltá fel John bosszúsan, a nyugodtan beszélőhöz fordulva. — Ki mondja, hogy nemet a vizsgálatba bevonják ? — Én csak valószínűnek tartom, hogy — — Önnek nincs mit valószínűnek tartani ma­dame, — szakítá félbe John, épen nem különös udvariassággal Mrs Powell szavait. Feleségem nem fog megjelenni, ki követelhetné, ki kívánhatná ezt tőle? Mi köze van neki a dologhoz, midőn ő is csak annyit tud az egészről, mint én, vagy bárki más a házban ? — Csak, csak azt gondolom — mondá Mrs Po­well vállat vonva, hogy Mrs Mellish a szerencsétlen­nel való ösmeretsége következtében némi felvilágo­sítást tudna nyújtani szokásaira és összeköttetéseire nézve. — Előbbi ismeretség! — kiáltá John. — Mily ismeretsége lehetett Mrs. Mellishnek atyja lovászá­val ? S mit érdekelték volna őt annak szokásai és összeköttetései ? — Megállj, — mondá Aurora, kezét vállára téve. — Kedves torzomborz Johnom, miért ingerel téged annyira ezen dolog? Ha tanúskodásra idéznek, min­dent el fogok mondani, a­mit ez ember haláláról tudok, s a­mi nem áll egyébből mint abból, hogy egy lövést hallottam, midőn a parkban valók. Aurora nagyon halvány volt, egészen nyugodt határozottsággal és sorsában való önmegadással beszélt. — Mindent, a­mi szükséges, el fogok mondani, mondá, az egész igen közömbös rám nézve. Mint fáradt gyermek fejét férje keblére fekteté, azon mintegy védelmet és oltalmat keresve. Mrs. Powell felkelt, és hímzését minden hozzá­tartozóval együtt, csinos munkakosarába helyezte. Azután lábujhegyen az ajtóhoz közeledve, fogá a gyertyatartót, és a küszöbön a házastársaknak jó éjszakát kivánt. — Bizonyára szükségük lesz nyugalomra, e bor­zasztó eset után, — suttogá, — ez okból én leszek a kezdeményező, nem sokára egy óra. Jó éjt. — Hála istennek, hogy elment! — mondá John Mrs. Powell távozta után. — Gyűlölöm ez asszonyt Lolly. John nem volt ugyan a férfi tökély és erényeinek mintaképe, de forrón szerette nejét, azért gyűlölte mind azokat, kik nejét gyűlölték, vagy annak, ha csak távolról is ártani akartak. Ellenben szerette azokat, a­kik Aurorát szerették. Aurorát szeretni annyit tett, mint őt szeretni. Aurorának szolgálni annyi volt, mint neki háromszoros szolgálatot tenni. Aurora minden hibáját szívesen vállalta magára, származott légyen az szeretetből vagy gyűlöletből. — Gyűlölöm ezt az asszonyt, — ismétlé John, — s alig tudom már tovább kiáltani. Aurora nem felelt. A­mint azonban nehány percz múlva szólani kezdett, szavai nyilván elárulák, hogy Mrs. Powell távol áll gondolataitól. — Szegény Johnom ! mondá halk szelíd hangon, mely férjének szivéig hatolt; kedves férjem, mily boldogok valánk-e rövid idő alatt, mennyire boldo­gok, szegény lelkem! — Mindig, Lolly! mindig édes szivem. — Nem, vágott közbe Aurora, — csak rövid ideig. Mily borzasztó végzet üldöz bennünket! mily irtóztató átok sulyosodik reám! Az engedetlenség átka John, az ég átka engedetlenségemért. Ki gon­dolta volna, hogy ez az ember ide jön, és hogy — Megakadt, egész testében megrázkódva, és még szorosabban férje hű keblére simulva, mintha ott menedéket keresne. John csendesen öltöző szobájába vezette, és ápo­lás végett komornájának átadta. — Úrnője e szomorú eset által nagyon fel van ingerelve, iparkodjék őt megnyugtatni. Aurora tágas és kényelmes hálószobája mellett volt egy másik, melyben John hírlapjait szokta ol­vasni, míg neje levelezéssel, rajzolással vagy kutyá­jával foglalkozott. E szép és otthonos szobában igen kedves órákat töltöttek el együtt, s azért John vis­­­szaemlékezvén az elmúlt napokra, annál heveseb­ben érezte bánatának terhét, midőn ezen éjjel legnagyobb kétségbeesésében e szobába lé­pett. Mélyen lesújtva és egészen reménytele­nül ült e szobában, kétségeskedvén a felett, vájjon lesz-e még Aurorával boldog, illetve félvén attól, hogy a sötét felhő, mely felette lebeg és életének láthatárát elborítja, nem fog többé onnan elvo­nulni. — Nem valék elég jó, —■ gondolá magában, — egészen megrészegedtem a szerencsétől, és nem tet­tem semmit, hogy azt megérdemeljem. Ki vagyok én, hogy e nő, kit most mint feleségemet szeretem, enyém lett, míg más férfiak szivük leghevesebb kí­vánságait szívesen áldozatul hozzák és viadalra kel­nek, hogy embertársaik felett győzedelmeskedjenek. Mily mihaszna ember valék én! Mily vak, hálátlan és érdemetlen! Arczát elfödé kezeivel és megbáná a gondtalan életet, mit har­inczegy éven át folytatott. Vissza­pillantott az elmúlt időkre és megaláztatással ös­­meré­lte, hogy máséhoz hasonlitva, egész élete ha­szontalan vala. Hisz segített olyanokon, a­kik törté­netesen útjába kerültek, de soha sem iparkodott olyanokat felkeresni, a­kik segélyre szorultak. —1 Ha tudnám, hogy a bánat és szégyen árnyékát Az arany oroszlánnál. Dork William a rendőr csak éjfél után két órakor érte el Doncastert, és egyenesen az «iramszarvas»-hoz czímzett vendéglőbe hajtott. A vendéglő már több óra óta be volt zárva, és csakis hivatalos állása következtében lett az álmos fogadós által bebocsátva és meghallgatva. Nagy nehezen kinyomozta a fiatal­embert, ki Proddert a parkba vivé, és ez támolyogva félig alva jött le a hátulsó lépcsőn, hogy a rendőr kérdéseire feleljen. Ő a ten­gerészt, kinek neve előtte ismeretlen, egyenesen a doncasteri vasúti indóházba vitte, hogy a 12 óra 50 percznyi vonattal elutazhassák és három perczczel a vonat elindulása előtt az állomás rácsozatánál tőle búcsút vett. Eddig terjed az értesülés, melyet Dork magának szerezhetett. Fia furfangos londoni rendőr lett volna, mindenesetre intézkedéseket tesz a szökevény ka­pitánynak az első állomáson való elfogatása iránt; minthogy azonban csak egyszerű falusi rendőr közeg volt, azért csak vakarta vastag koponyáját, és tehetetlenségében bámult az Iromszarvas ven­déglőjére. — Fene sürgős dolga volt a vén legénynek, —■ mondá fanyar mosol­lyal. Mi az ördögnek volt szük­sége, hogy olyan hamar eltávozzék. A fiatal legény nem tudott a kérdésre válaszolni, csak annyit mondott, hogy azon úr fél sovereignt ígért neki, ha az állomásra idejében megérkeznek, és hogy a jutalmat meg is kapta. — No, ez nem valami fontos körülmény, mondá Dork, mialatt egy pohár rumot szürcsölt, melyet fel­üdülése czéljából rendelt. Holnap meg kell jelennie, és körülbelül maga is azt fogja vallhatni mint a má­sik, mert maga is ott volt, midőn a lövés történt, és nem messze azon helytől, hol a hullát feltalálta. Meg kell tehát jelennie és vallomást tennie, mihelyt a bonczolás megtörtént. Tamás vagyok benne, hogy az holnap történjék, mert alig van idő a halottkém­­nek arról jelentést tenni. Ezzel a rendőr följegyezte a legény nevét jegy­zéknaplójába, és miután a fogadós megígérte, hogy az idézésnek elég lesz téve, újabb sziverősítő vétele után, elhagyta a vendégfogadót s visszahajtva Mel­lish Parkba, átadta a lovat és kocsit a rá várakozó lovásznak, és gyalog ment közel fekvő lakására. A gyilkosságot követő napon, Aurora félig-med­­dig önkívületi állapotban feküdt, képtelen lévén fe­jét a párnákról fölemelni, és alig képes a fájós szemek fáradt pilláit felnyitni. Nem volt beteg, és nem is tetteté magát ilyennek, de teljesen bágyadtan és végleg kimerülve feküdt öltözőjének kerevetén. —■ John, ki nyugtalanul keresztül-kasul járt a kastély­ban és kertben, óránkint többször meglátogatta és

Next