Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-10 / 98. szám

igen szívesen fogadta a küldöttséget s kijelentette, hogy az elnökséget elfogadja s mindenkép gyám­olitani fogja az egyesü­let ügyeit.­­ A magyar gazdasszonyok országos egylete április 12-én (vasárnap) délelőtt 11 órakor tartja rendes közgyűlését a Lipót-utczai uj városház társalgó termé­ben. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó-beszéd. 2. Jelentés a választmány évi működéséről. 3. Pénztárnoki jelentés az 1884-ki év számadásairól. 4. A választmánynak meg­választása.­­ A budapesti férf­dalegylet április 18-án táncz­czal egybekötött dühsté­rt rendez a régi lövőház dísz­termében.­­ A második sebészeti kórház ügyében Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt vegyes enquéte ül össze legközelebb az akadémia palotájában. A miniszter ugyanis a Rókus-kórh­ázban elhelyezett se­bészeti osztályt, mely dr. Lumniczer Sándor egyetemi tanár vezetése alatt áll, továbbá a dr. Laufenauer Vil­mos egyetemi tanár vezetésére bízott elmegyógyászati osztályt is önállósítván, államivá akarja tenni s ennek módját fogja megállapítani az enquéte, melyen a közok­tatásügyi minisztérium részéről jelen lesznek a miniszte­ren kívül dr. Berzeviczy Albert és dr. Markusovszky Lajos miniszteri tanácsosok, Weber Antal építész; a fő­város részéről Gerlóczy Károly alpolgármester, dr. Pózel István tanácsnok, dr. Szabó József, Királyi Pál, dr. Patrubány Gerő tiszti főorvos, dr. Halász Géza, dr. Gebhardt Lajos a Rókus-kórház igazgatója, továbbá dr. Lumniczer Sándor, dr. Laufenauer Vilmos, és dr. Poór Imre. — A «Petőfi társaság» e hó 12 ikén (vasárnap) délelőtt 10 órakor az akadémia első emeleti termében felolvasó ülést tart. Tárgyak 1. «A rajz, mint irodalmi műfaj.» Irta és felolvassa: Névy László r. tag. 2. «Költemények» Petri Mórtól (vendég); felolvassa : Ko­­mócsy József r. tag. 3. «A deputáczió», részlet egy elbeszélésből. Irta és felolvassa : Bodnár Zsigmond r. tag. 4. «Harmincz év» (költemény) Reviczky Gyula r. tagtól. 5. «A szőke Tisza mellől». Alföldi rajzok, irta : Vilma (vendég) felolvassa: Abr­ányi Emil r. tag. A felolvasásokat zárt ülés követi. — Az országos nőiparegylet rendes közgyűlését április 25-én délután 4 órakor tartja meg saját egyleti helyiségeiben (Kazinczy-utcza 3. sz. a.) Tárgyak: 1. el­nöki megnyitó, 2. a választmány évi jelentése, 3. az évközben üresedésbe jött elnökségi és választmányi he­lyek betöltése. — A «Magyar jogászegylet» e hó 11-én (szomba­ton) d. u. 6 órakor a budapesti ügyvédi kamara helyi­ségében (kerepesi út 8. szám) teljes­ ü­lést tart, melyen Káplány Géza «Telekkönyvi reformok» czimü előadása feletti vita fo­ lytáttatni fog. — A pesti izr. hitközség választmánya e hó 9-én tartott ülésében tárgyalta a szegedi izr. hitközség kör­levelét, melyben az országgyűléshez (a zsidó felekezetnek a felsőházban való képviseltetése ügyében) beadott kér­vényéhez való csatlakozásra szólítja fel az ország többi zsidó községeit. A helybeli izr. hitközség választmánya a szegedi kérvényhez való csatlakozást a maga részéről nem találta pártolhatónak. Egyhangúlag hozott határozata indokolásában különösen azt a körülményt emeli ki, hogy a képviselőház többsége úgy mint maga a kormány a törvényjavaslat benyújtása illetőleg tárgyalása folytán a zsidó felekezetn­ek a felsőházban való képviseltetését úgyis melegen felkarolták, és a képviselőháznak a törvényjavaslat vonatkozó pontjáról tartott tanács­kozása alkalmával a zsidóság ebbeli jogát az il­lető pont elfogadása által ünnepélyesen elismer­ték. Kiemeli továbbá az indokolás, h­ogy a törvény­hozási tárgyalás mai stádiumában a szegedi folya­modvány gyakorlatilag alig lehet már czélhoz vezető. Minthogy azonban ez ügy tárgyalása alkalmával, a zsidó felekezet országos szervezetén­ek hiánya ismét szóba ke­rült, a hitközség választmánya megragadja ez alkalmat arra, hogy az elöljáróságot arra utasítsa, miszerint a kor­mányhoz kellő időben kérvényt intézzen arra nézve, hogy a zsidó felekezet­ országos szervezete az 1868-iki kongresszusból felterjesztett javaslatok alapján törvényes szentesítést nyerjen és életbe léptessék.­ ­* BAM ft JJl» Jft. ftHk.7} ■ -ftlJ.1.7 JL H *4 fl «. « A M ft. AUJ TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — A beregszászi bérgyilkosság ügyében Szigeten fogják megtartani a végtárgyalást. A vádlói tiszt is a szigeti kir. ügyészre Hlavaty Józsefre van átruházva. Ve­res Erzsit már a múlt kedden elszállították M.-Szigetre, s magát Finta Emmát is átszállították volna, ha ebben nem gátolta volna ama körülmény, hogy a vádlott nagy mértékű h­agymázbetegségben van, melyből talán ki sem fog gyógyulni. Jelenleg épen oly magas fokú lázban van, hogy csak ritkán nyeri vissza eszméletét.­­ A vácz­hartyáni rablógyilkosság ügyében a váczi járásbíróság már befejezte a vizsgálatot, mely ki­derítette, hogy a rablógyilkosságot hárman követték el, és pedig az Újpesten Ghapó Géza csendbiztos által letartóztatott Simkó János, továbbá id. Kuszi János s ennek fia. Midőn Simkó bűntársait megnevezte, azon­nal táviratoztak Hont megyébe, hol a két Kuszit letartóz­tatták s megvasalva Váczra szállították. Mind a kettő megerősitle Simkó vallomását. A gyilkosságot Simkó és az ifjabb Kuszi hajtották végre oly módon, hogy midőn bebocsátották őket, Simkó a fiatal Blau Moriczot agyon­lőtte, Kuszi pedig az öreg Blaut verte halálra. Ez alatt az öreg Ruszi az utczán őrködött. Berényire nézve, kire a hatóság erősen gyanakodott hogy ő követte el Simkó­­val a rablógyilkosságot, a vizsgálat folyamán kiderült, hogy ő ebben nem volt részes, de mivel a bandának tagja volt és több betörés vádja terheli, továbbra is nyomozzák. A rablógyilkosok egyelőre még a váczi já­rásbíróság börtönében maradnak, mert Simkóra folyto­nosan újabb és újabb bűntények derülnek ki. Simkónál elfogatása alkalmával egy kést találtak, melyet állítása szerint, Budapesten cserélt be egy ismerőse egy kisebb késért. A vizsgálatot most arra is kiterjesztik, nem ő volt-e az, ki mintegy két hónappal ezelőtt a soroksári utc­ában egy embert rablási szándékból megtámadott, s oly súlyosan megsebesített, hogy nemrég a Rókus-kór­­házban meghalt. A vizsgálat befejezése után a három rablógyilkost átadják a pestvidéki törvényszéknek. — A m. kir. kúria tevékenysége ez év első ne­gyedében A kúria két osztályához beérkezett a lefolyt 3 tió alatt 5024 ügy, az 1884-ik évről hátralékban maradt 3782, összes elintézendő szám 8806. Ebből elintéztetett 5015, hátralékban maradt 3791, és 1884-ik évi 675. A múlt évről hátralékban maradt ügyek közt volt 2282 polgári, 326 váltói s kereskedelmi, 17 úrbéri, 1117 bűn­vádi, 40 fegyelmi, új év óta kiosztatott: 2338 polgári, 283 váltói s kereskedelmi, 66 úrbéri, 2168 bűnvádi, 168 fegyelmi s 1 felszólamlási országos képviselőválasz­tási jogosultság kérdésében, volt tehát elintézendő 4620 polgári, melyből elintéztetett 2301, s elintézetlen maradt 2259 , 609 váltói s kereskedelmi, melyből előadatott 313, s elintézni való maradt 296, 83 úrbéri, mely­ből elbíráltatott 48 s átment a folyó évnegyedre 35; 3285 bűnvádi, melyből elintéztetett 2120 s elintézetlen maradt 1165; — 208 fegyelmi, melyből el­bíráltatott 172 s fenmaradt 36. — A múlt év ugyanez időszakával összehasonlítva: 1883-ról 1884-re 759 szám­mal több hátralék maradt, mint 1884-ről 1885-re ; a­­ leérkezés 285-tel volt mérsékeltebb ; átvitel és beérke­zés együtt véve 1080-nal, a­mi jelentékeny apadás, de csak a büntető osztály javára esik, mert ennek számai 1501 -el alábbszállottak a múlt év első negyedéhez képest; m­íg ellenben a polgári ügyek 250, az úrbériek 50, a fegyelmiek 26 többletet mutatnak. A polgári osztály ta­nácsában 33, a büntető osztály 4 tanácsában pedig 32, összesen 65 előadó biró működvén, esik egyre-egyre át­lag véve egy évnegyed alatt 77 előadott ügy , és ugyan a fegyelmi s felszólalási ügyek elhagyásával, egy-egy pol­gári előadóra 75 s egy-egy bűnvádi előadóra 66 ügy. "—Fegyelmi ügy elintéztetett a nagyobb fegyelmi tanács­ban 5, a kisebb tanácsban 167 és ugyan 12 előadó által, kik közül egyre-egyre esik 14—15, felszólamlási ügy egyetlenegy adatott elő. Egyes bírák azonban százat túlhaladó, sőt egy polgári biró (főkép válóperek előadója) 214 számmal birkóztak meg, a­mi minden külföldi biró előtt hihetetlennek fog látszani, mert ott a felebbviteli törvényszékek birái legfeljebb 40—60 ügyet szoktak évenkint előadni. Nem szenved kétséget, hogy a világ­nak nincs oly túlterhelt bírája, mint a magyar, s a­kinek oly kevés ideje maradna tudományos továbbkép­zésre és haladásra. Igen természetes­en né fogva, hogy a bíráskodás, az ítéleteknek tartalmát és alakját tekintve, nem mindig állottak oly magas színvonalon, mint a bírák jóakaratától s ügybuzgalmától várni lehetne, mert igen sokat s igen kitünően dolgozni majdnem lehetetlen s legalább is csak igen keveseknek adatott. — Fölmentett szocziálisták. A kir. kúria III. bün­tető tanácsa 111a délel,­tt tárgyalta Fabinyi Teofil elnök­lete alatt Kürschner Jakab és Ihrlinger Antal szocziális­­táknak, a magyar általános munkáspárt e két vezérének lazitási ügyét. Dr. Suh­ay Imre ismertetvén az ügyet, előadta, hogy a budapesti kir. törvényszék nevezetteket az 1881. évben Budán, a «Fáczán» vendéglőben tartott országos munkásgyülésen elmondott beszédeik miatt vád alá helyezte. A programm, mely ott felolvastatott, több pontból állott s ezek közül a következők lettek inkrimi­nálva : 1. a birtok és munkaeszköz az egyesek kezéből való kiragadásával társas tulajdonná való átváltoztatása. 2. Az általános szavazati jog behozatala. 3. Az állandó hadsereg leszerelése és a haduri jognak a népre való átruházása. A budapesti kir. törvényszék a végtárgyalá­son az inkriminált passzusokban tulajdonjog elleni iz­gatást s a haduri jogoknak csorbitási szándékát látván fennforogni, a btk. 172­­. és 173. §. pontjába ütköző izgatás miatt vádlottakat egy-egy évi állam­­fogházra ítélte. A kir. tábla ezen ítéletet megvál­toztatta s vádlottakat a vád alól felmentette, azon indokolással, hogy az izgatás és lazítás bűntettei az in­kriminált beszédben s programaiban nem állapítható meg. A kir. kúria ma hozott ítéletével a kir. tábla ítéletét helybenhagyta, a következő indokolással: Habár a tulajdonjog kérdésének és a társadalmi munka­­rendszer megváltoztatásának, valamint a haduri legfel­sőbb jognak munkás gyűlésen való tárgyalása félreértésre és szenvedélyek felizgatására szolgálhat és a büntetőtör­vények súlya alá eső cselekmények elkövetésére vezet­het, tekintve, hogy a 11-ed bírósági ítélet indokaiban tü­zetesen felsorolt tényállás szerint az, hogy vádlottak a tulajdon elleni izg­tást vagy az alkotmány intézményei elleni lázitást ezér­­­­t és izgató vagy lázitó módon né­zett iket nyilvánosa­n kijelentették volna, bizonyítva nem lett, ezen és a felhozott indokok alapján a kir. tábla ítélete helybenhagyatik. — Választási utóhangok a sajtóbíróság előtt. Múlt nyáron a­ választási előcsatározások alatt történt, hogy Gyányi Albert dévaványai földműves rá adta fe­jét a politizálásra. Egész szenvedéllyel merült bele, s a­mi nem szokása, még levelet is írt egy újságszerkesztő­nek, Boross Vilmosnak, ki akkortájban a Karczagon megjelenő Kunsági Néplap czímű antiszemita újságot csinálta. A levélben többek között arról is volt szó, hogy Fekete Jónás dévaványai korcsmáros «jellemtelen, pisz­kos zsebmetsző, országos hirii piócza, nyomorult féreg» stb. Választás alatt ilyen levél megbecsülhetetlen értékű, kivált, ha az, a­kiről szól, olyan jeles kortese az ellen­­pártnak, minő Fekete Jónás volt. Boross úr simított egy keveset az ortográfiai hibákon — mert a beküldő­nek nem kenyere a toll, — s a levél napvilá­got látott a Kunsági Néplap­ban. Ebből szárma­zott az a sajtópör, melynek tárgyalására ma egy­begyűltek a budapesti esküdtek a Fortunában. A­mi ritka dolog, egyszerre két vádlott is volt, mert Fekete Jónás nem elégedett meg Gyányi Alberttel, neki Boross Vilmos is kellett. Minek javított bele a kéziratba ? Ha olyan skrupulózus, igya meg a levét. Baross a vizsgálat folyamán ismeretlen tartózkodása volt, úgy hogy hiva­talból rendeltek ki számára védőt Simon Izidor sze­mélyében. Meglepetésre ma kifogástalan szalon ruhában megjelent és oda ült vádlott társa mellé, kit Szalay Károly ügyvéd, az eszlári per ismert magánvádlója és országgyűlési antiszemita képviselő védett. Vele szem­ben állott dr. Friedmann Bernát, szintén az ószlári per egyik nevezetes alakja. Friedmann és Szalay azóta most kerültek másodszor a törvényszék előtt együvé. A figye­­lem Szalay felé irányult, mert ő Budapesten mint ügy­véd ismeretlen ember. Mai debutjével nem keltett sem föltünést, sem hatást. De különben nem is volt tere, mert az egész ügy igen sekélyes mederben folyt. A tár­gyalást Kriszt János vezette Papp József és Naményi szavazóbírákkal. Az esküdtszék következőleg alakult: Sze­fter Zoltán, Kunváry Fü­lüp, Kollári József, Um­bach Rezső, Kleinlein Károly, Brandtner József, Új­helyi Sándor, Csepreghy János, dr. Holl Walter, Tóth Gyula, Kelemen Samu, Csepel Sándor; pót­tagok : Brunkala László és Pozsgay Tivadar. — A tárgyalás megnyittatván, a vádlottak előadták naczio­­náléjukat. Gyányi Albert 40 éves,­­református, dé­vaványai lakos, jelenleg gabonakereskedő. Boross Vil­mos 26 éves, róm­. kath., volt lapszerkesztő, jelenleg vasuti hivatalnok Szegeden. A védlevelek és inkriminált közlemény felolvasása után Boross kijelenti, hogy a szerzői felelősséget nem vállalja el, mert hát nem ő irta a czikket, hanem Gyányi. Gyányi ezzel szemben az «or­szágos hirü piócza» és «nyomorult féreg» kifejezéseket nem ismeri el magáénak. Szalay Károly védő egy kor­tes nótát akar felolvastatni, mely a Gyányi becsületében gázol, s a­mely miatt íródott az inkriminált levél. A törvényszék a kérést visszautasítja, ellenben kihallgatja Csatáry dévaványai főbírót és Fürdési odavaló jegyzőt, kik Fekete Jónásról semmi rosszat nem tudnak. Ugyan­ezek a tanuk Szalay védő és az egyik esküdt kérdésére konstatálják, hogy Fekete valamikor Schwarcz volt. Ezt maga a panaszos is beismeri azzal a kijelentéssel, hogy ő teljes életében «gyenge zsidó» volt. A magyaros külsejű, tagba szakadt és népies modorban beszélő korcsmáros e ki­jelentése élénk derültséget keltett. Ezután Friedmann Bernát megtartotta vádbeszédét, kérvén úgy Gyányi, mint Boross elítéltetését. Szalay Károly főként azt igyeke­zett kimutatni, hogy rágalom egyáltalán nincs a czikk­­ben, másrészt pedig, hogy Gyányi nem felelős az átdol­gozott czikkért. Simon Izidor törvényekre hivatkozva el akarja hárítani Boross Vilmostól a felelősség terhét. A válasz és viszonválaszok után az esküdtszék tanácsko­zásra vonult vissza. A verdikt szerint Gyányit a rágal­mazás alól egyhangúlag felmentették, a becsületsértés­ben azonban 7 szóval 5 ellenében vétkesnek talál­ták. Borosst a rágalmazás alól egyhangúlag­, a becsü­letsértés vétsége alól pedig 7 szóval 5 ellenében fel­mentették. A törvényszék ennek következtében Gyányi Albertet 14 napi fogságra és 50 frt pénzbír­ságra, továbbá 50 frt perköltség és 134 frt 55 kr. eljá­rási költség megtestésére ítélte; magánvádló Boross el­lenében 40 ért perköltség megfizetésére ítéltetett.­­ A letartóztatott vállalkozó ügye mindeddig nem dőlt el sem jobbra, sem balra, daczára annak, hogy a vizsgálat során az összes tanúkat kihallgatták, a hatóságokhoz intézett megkeresésekre pedig válasz érke­zett. Minthogy Gutwillig Henrik már közel három hete ül vizsgálati fogságban, védője Haydin Károly újra beadványt intézett Benke vizsgálóbíróhoz, melyben sür­gősen kéri védencze szabadon bocsátását. Beadványának indokolásában fölhozza, hogy a megvesztegetés vétségé­vel vádolt egyének csak személyi megbízhatatlanság ese­tén tarthatók vizsgálati fogságban, és hogy a feljelentők panaszukat a csalást illetőleg visszavonták. Benke vizs­gálóbíró e beadványra vonatkozólag már holnap meg­hozza végzését. — Gyilkossággal vádolt községi bíró. A kir. tábla I. büntető tanácsa pótvizsgálatot rendelt el N­ye­­gylasza Simon zsadányi községi bíró ügyében, kit a temesvári kir. törvényszék szándékos emberölés miatt két évi­­ egyházra ítélt. — A beregszászi bérgyilkosság ügyében apok­rifnek nyilvánítottuk azt a vádinditván­yfélét, melyet a Pester Lloyd tegnap közrebocsátott. Tisztelt laptár­sunk ma számon kéri tőlünk azt az «illetékes hely»-et, melyre czáfoló közlésünkben hivatkoztunk, s mi szives készséggel szolgálunk neki azzal a kijelentéssel, hogy a Lloydban megjelent vádindítvány apokrifnak nyilvání­tására nem más hatalmazott föl bennünket, mint Kozma Sándor kir. főügyész ur maga. Tehát a forrá­sunk meglehetősen illetékes volt. — Hamis bankjegyek forgalombahozatala miatt ál­lottak ma a budapesti kir. törvényszék előtt Süveges József és Ternyák Ferencz halasi lakosok. Süveges elein­­tén konokul tagadta, hogy bankjegyeket terjesztett, de utóbb a keresztkérdések súlya alatt e szavakra fakadt: «Úgy elkábitották a tekintetes urak a fejemet, hogy in­kább megmondom az igazat s nem hallgatok azokra, a kik a börtönben kitanítottak.» A törvényszék Ternyákot másfél évi, Süvegest kilencz havi börtönre ítélte a vizs­gálati fogság betudásával. Az elitéltek megnyugodtak, de az ügyész felebbezett. A Köteles-ügy végtárgyalása. Szeged, április 9. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) A delegált budapesti kir. törvényszék tanácsa ma kezdte meg tárgyalását annak a szenzácziós ügynek, mely körülbelül egy év óta foglalkoztatja e vidék lakosságát és sajtóját. Visszakerült a vádlottak padjára ifj. Köteles Mihály h­ódm­ező­vásárhelyi lakos, kit az igazságszolgáltatásnak mindhárom fóruma elitélt a felesége gyilkosainak föl­­bujtása miatt s ki a reá mért húsz évi fegyházból ki is töltött már kilenczet. De ártatlansága tudatában perújítást kért s most ügyében újra ítélnek a bírák. A tárgyalást Tholdt János törvényszéki biró vezeti Zsig­mondo­vics és Burg­hard szavazóbirák közremű­ködésével. Pótbiróként Kiss József van kirendelve; jegyzők: Buzela és Brezanóczy. A vádat Kálossy József budapesti kir. alügyész, a védelmet Vizinger Károly makói ügyvéd képviseli. Reggel kilencz órakor nyílt meg a tárgyalás nagy­kö­zönség jelenlétében, mely érdeklődéssel és részvéttel kíséri e nevezetes ügy lebonyolítását. A vádlott igen jó hatást tett a hallgatóságra. Csak tegnap tudta meg, hogy ügyét ma tárgyalják s alig várta, hogy oda állhas­­son bírái elé. A tárgyalás alatt levő ügyről a következő rövid ismer­tetést közölhetjük a Szegedi Napló mai száma után: Hódmezővásárhelyen meggyilkolták a fiatal Köteles Mihálynét. Nem sokáig kellett keresni a gyilkosokat. Két makói­ asszony egy tyuk miatt hajba kapott s az egyik a viszály hevében oda kiáltott a másiknak : «Megálljon kend, majd megmondom én, ki földelte el Kötelesnek» Mikor ezért kérdőre vonták, meg is mondta s vádjára a makói csendőrség letartóztatta Bodi István makói föld­­mivest és két asszonytársát, kik töredelmesen beismer­ték, hogy a makói pusztán ők fojtották meg a fiatal Kötelesnét. A gyilkosoknak azonban még egy áldozat kellett. Azt a megdöbbentő vallomást tet­ték a bíró előtt, hogy a gyilkosságra a megölt as­­­szony férje, ifj. Köteles Mihály bérelte fel őket. E val­lomás folytán aztán Köteles Mihály a vásárhelyi csernl­­biztos kezeibe került. Beismerte, hogy mikor Bódiék szóba hozták előtte feleségének meggyilkoltatását, nem ellenkezett, hanem így szólt: Nem bánom hát, tegye­tek, a­mit akartok. A szegedi törvényszék előtt azonban csakhamar fordulatot vett a dolog. Köteles visszavonta beismerő vallomását, azt állítván, hogy arra a vásárhe­lyi biztos kínzásokkal birta rá. De ezt a mentséget, mi­után Bódi a fölbujtás vádját szemébe mondta, nem vet­ték figyelembe. A szegedi törvényszék Bódit és társait kötél általi Ha­lálra, Kötelest pedig 20 évi fegyházra ítélte s ez Ítéletet a kir. tábla helybenhagyta. Mikor a táblai ítéletet kihirdették a vádlottak előtt, Bódi a gyilkos, magába szállva, azt a meglepő vallomást tette, hogy Köteles ártatlan. A főbünösnek ezt a vallo­mását azonban nem vették figyelembe s az ügy a leg­felsőbb itélőszék elé került. A kúria föloldotta az ítéletet s több irányban, kivált pedig a kínzásokra vonatkozólag pótvizsgálatot rendelt el. Ez megtörtént. A vásárhelyi csendbiztos tagadta a kínzásokat. A szegedi törvényszék újra ítélt és újra kimondta az első ízben hozott ítéletet. Ezt most már a felső bíróságok is jóváhagyták. A ha­lálra ítéltek közül azonban ketten nem várták be az íté­let végrehajtását. Bódi és az egyik asszony időközben a börtönben meghalt. A harmadiknak halálbüntetését a kegyelem életfogytig tartó fegyházra változtatta. Kötelest pedig Illavára vitték, hol 20 évi fegyházat volt kitöltendő. De Köteles ártatlannak tartotta magát. Nem volt se éj­jele, se nappala a fegyházban, folyton sírt és panaszko­dott, hogy őt ártatlanul ítélték el, hogy kínozták stb. A fegyházban perújításért folyamodott, de ennek se lett más eredménye, minthogy mind a három fórum újból megerősítette a korábbi büntetést. De Köteles nem nyu­godott meg börtönében. Újra perújításért folyamodott, könyörgött királyhoz, igazságügyminiszterhez,­­hogy sza­badítsák meg, mert ártatlan. Végre czélt is ért. Az igazságügyminiszter újabb vizs­gálatot rendelt el a szegedi törvényszék mellőzésével. Kossuthányi budapesti törvényszéki biró a múlt év május havában Szegeden járt s négy heti erélyes vizs­­gálat után befejezte működését. A vizsgálat eredménye az elitélt Köteles Mihályra nézve kedvező volt. Azzal, hogy Köteles Mihály ártatlansága kiderülni látszott, öreg édes­anyja került a gyilkosság elkövetésének vádja alá. Megdöbbentő volt ez a fordulat. A meggyilkolt fiatal asszony anyósa féltékenységből eredő bosszújának esett volna áldozatul. Meglepő eredménye ugyan­is a vizsgá­latnak, hogy az öreg köteles, fia meggyilkolt feleségé­vel tiltott viszonyban élt. Az öreg asszony ezt meg­tudta s itt fekszik a gyilkosság elkövetésének lélektani oka. A féltékeny öreg asszony boszújának kielégítésére alkalmasak voltak Bódi Julis, a rabságban meghalt Bódi István és Erdélyi Judit. Ezekkel fojtatta meg a fia feleségét. Bebizonyult, hogy Köteles Mihály a legjobb viszonyban élt feleségével s távolról sem gyanította a bűnös viszonyt, mely apja és az asszony közt létezett volna. A kínzásokra vonatkozólag megejtett vizsgálat az elhunyt vásárhelyi csendbiztos ellen derített ki súlyos vádakat. Valónak bizonyult az elitért ama védekezése, hogy a gyilkosságot beismerő önvallomást kényszeresz­közökkel csikarták ki tőle.­­ A fegyházi orvos hét év után konstatálta a rab testén a sérelmeket. Főbb voná­saiban ezek képezték az újabb vizsgálat eredményét, melyet a kiküldött törvényszéki biró beterjesztett a buda­pesti kir. ügyészséghez véginditványtétel végett. A budapesti kir. törvényszék az ügyészség indítványa ellenére nem adott helyet a perújításnak, de az ügyész­ség felebbezett ez ítélet ellen s a felső bíróság új tár­gyalást rendelt el. A tárgyalás megnyitása után fölolvasták az 1876-ból való iratokat s a­ délutáni tárgyaláson megkezdte a tör­vényszék a vádlott kihallgatását. Köteles Mihály magas, szikár, szép barna férfiú sze­líd arczvonásokkal. Beesett szemei beszélnek csupán a h­allott szenvedésekről. Mikor megkezdte vallomását, halotti csend volt a teremben, mely szorongásig megtelt szegedi jogászokkal s az érdeklődők tömegével, melyet a vidékről: Hódmező-Vásárhelyről, Makóról és Nagy- Lakról érkezett kiváncsiak növeltek ilyen nagyra. A bünperben 67 tanú szerepel; köztük vannak ama bírói tanács tagjai is, mely Kötelest 1876-ban elítélte. Ezek : Rósa Kálmán, Örhalmy Lajos, Schnell Frigyes, Bene Imre, Nagy Antal törvényszéki bírák, Krikay Gusz­táv alügyész. Érdekes új részlet, hogy mikép hangzott ki Köteles panasza az illavai fegyházból. Az­ illavai református lel­kész magáévá tette a szerencsétlen ember ügyét, ő járt be Köteleshez a fegyházba. Utóbb elutazott a gyilkosság és a vizsgálat helyszínére, járt Szegeden is, mindenütt kutatva az ügy szálait. A lelkész írta a perújítást sürgető kérvényeket az igazságügyminiszterhez, királyhoz. A délutáni tárgyalás 3 órakor nyílt meg. Előbb a szegedi törvényszéknél lefolyt pótvizsgálat aktáit olvasták föl, melyek szerint semmi újabb lényeges körülmény nem derült ki. Jellemző Nagy János makói fő­kapitány vallomása, mel­lyel beismeri, hogy a felesége öngyilkosságát jelentő Kötelest azzal küldte el, hogy két tanúval vigye el holttestét orvoshoz, a­helyett, hogy a rendőrség rögtön vizsgálatot indított volna. A pótvizsgá­­l­t 1878. augusztus 14-én folyt le. Az Ítélet tudvalevőleg ugyanaz volt, a 1111 az első. A másodbírósági ítélet ki­hirdetésekor a halálra ítélt Bodi megtört és meglepő vallomást tett. «Már most megvallom tekintetes bíró uraimék — mondá — hogy Köteles Mihály ártatlan. Nem igazán vádoltam, mert nincs része a dologban.» — Bodi Julis közbekiáltott, hogy: Nem igaz ! Pista most hazudik ! A törvényszék ezt nem vette figye­lembe. A kúria 1879. június 5-én ítélt ez ügy­ben s szintén figyelmen kívül hagyta Bodi vallomá­sát Köteles ártatlanságáról. A királyi kegyelem Bodi István halálbüntetését életfogytig tartó, Julisét 20 évi fegyházra változtatta. Bodi István az 1879. év júliusában meghalt, nemkülönben Erdélyi Judit is. Fölolvasásra került a vádlott atyjának 1880-ban be­nyújtott perujitási kérvénye, melynek eredménye isme­retes. A szegedi törvényszék az újabb vizsgálat befejez­tével a további eljárást megszüntette s ezt a felsőbb bíróságok jóváhagyták Késő délután ért véget a vizsgálati iratok felolvasása s a törvényszék megkezdte a perújítás tárgyalását, Kö­teles Mihály kihallgatásával. Az elnök előszólítja a vádlottat, ki ingadozó lép­tekkel közeledik a bírák elé. Eleintén félénken, majd határozottabban és folyékonyan beszéli el a részleteket. Makón született 1845-ben, református, második felesé­gétől elvált. 15 éves gyermeke van, kit sógora tart. Büntetve nem volt. Első felesége Joó Katalin, házassá­­guk harmadik évében elmebeteg lett. Tanyáján Bódi István volt akkor tanyás, vele lakott Erdélyi Judit, Bódi Julcsa és Petróczi György. Köteles 1879. szeptem­ber 28-án kiment a tanyára s délután­­ visszatért Ma­kóra! Másnap Bodi István tanyás kikelt arczczal jött be hozzá a tanyáról s dadogva mondta : «Jaj, Kata néni fölakasztotta magát.» A vádlott elérzékenyül. Remegő hangon folytatja, hogy kérdezte Bodit, mikép történhetett az öngyilkosság és hogy ők hol voltak. Vá­lasza az volt, hogy dolgoztak. Egyenesen a kapitányhoz mentem jelenteni, — úgymond Köteles — s a kapitány ur azt tanácsolta, hogy két tanúval hozzuk be a holttes­tet a városba. A halottat Paku Jánossal, P­ikó Ferencz­­czel beszállítottam s orvosi vizsgálat után eltemettem. Az elnök : Maga nem sejtette, hogy Bodiék a tettesek ? A vádlott­. Gondolkoztam fölötte, de kibeszélték magu­kat. Elhittem aztán, hogy öngyilkossá lett a feleségem. Fájt nekem, hogy így vált meg tőlem, mert nem bán­tottam soha egy ujjal se. Feleségem meggyilkolása után hét hónappal elővettem Sziládi Juliannát. Anyám beteg volt, nagyon kellett a gazdasszony. A vádlott azután rátér kínoztatására. 1876. julius havában Szilágyi vá­sárhelyi csendbiztos, ki azóta meghalt, lakására hur­­czolta el, a kis szobában fenyegette káromkodva, majd vékony lánczot kötött kezeire, többször arczu­ ütötte, nádpálczával verte, hajánál fogva falhoz vágta, fejét földre teperte, meggázolta. Karja ma is béna még. Ké­sőbb Teszán vizsgálóbíró kínozta. Így tette a beismerő vallomást. Az ügyész és védőügyvéd kérdésére előadja a vádlott, hogy feleségével jó viszonyban élt, hasznot ha­lálából nem várt, senkit megölésére nem bérelt föl. A tárgyalás esti 8 óráig tartott. Holnap kezdődik a tanuk kihallgatása. MULATSÁGOK. — A nagyszebeni magyar dalkör április hó 11-én (szombaton) tartja meg a «Római császár» vigadó ter­mében első rendes, zártkörű tánczvigalommal egybekö­tött dal estélyét. — Alsó-Dabason e hó 6-án a kaszinó termeiben ke­délyes tánczmulatságot tartottak, mely nem maradt el a hírneves dabasi bálok mögött. A mulatság létrehozásá­nak érdeme ifj. Halász Bélának tudható be. Ott voltak: Csajági Béláné, Halász Béláné, Halász Jenőné, Halász Olivérné, Halász Zsigáné, Halász Zoltánná, Dómján Já­­nosné, Segesváry Lászlóné, Szívós Zsigmondné, Kutsera Vidáné, Achim Mihályné, b. Zedlicz Emilné, Veresmarthy Károlyné, Zlinszky Elekné, Beretvás Jánosné, Szalay Pálné, Beretvás Erzsiké (Nagy-Körösről), Fajt Anna (Bu­dapestről), Demény Berta, Gál Gizella és Irén, Gál Róza, Halász Margit, Segesváry Margit és Erzsi, Hollós Ma­riska, Zlinszky Rózsi és Lujza, Szalay Ida, Szívós Terka és Erzsi. A mulatságnak a hajnal vetett véget. HÁZASSÁG. — Hait­an Béla torontálmegyei alispán és Baich Mária úrhölgy esküvője napját a következő jelentés tu­datja: özvegy vizeki­­ Tallián Andorné szül. Schulpe Vilma tudatja, fia vizeki Tallián Béla Torontálmegye ali­ispánjának, néhai varadiai Baich Athanáz és varadiai Baich sz­t. valeapaji Athanaszievics Johanna leányával varadiai Baich Mariával Budapesten 1885. évi April hó 18-án, az egyetemi templomban történendő egybekelé­sét. (A menyasszony családja hasonló jelentést adott ki.) — Ghymesi és ghácsi gróf Forgách Béla elje­gyezte miske-monostori Thassy Etelka uri­ölgyet, mniske­­monostori Tassy Gyula Somogy megyei nagybirtokos és neje, óvári és szent-miklósi báró Pongrátz Claire ur­­hölgynek, a fővárosi előkelő körökben is ismert bájos leányát. — Lovas Sándor m. kir. kerületi kultúrmérnök el­jegyezte Zsélyben Galgóczy Erzsi kisasszonyt, Galgóczy Béla uradalmi tiszttartó leányát. — Dr. Tappeiner meráni orvos — mint értesülünk — jegyet váltott a reichenbach­i kastélyban Lónyay Johanna alapítványi hölg­gyel. Az esküvőt néhány hét múlva tartják meg. — Koleszár Lajos a bánffi-h­unyadi iskolák igazga­tója ápril 6-án eljegyezte Gaál Irén kisasszonyt, Gaál Imre nagykereki ref. lelkész leányát. — Dr. Starcsevics Dávid, a h­orvát tartománygyülés legismertebb alakja ünnep hétfőjén vezette oltárhoz Ple­­sivicaban Damjanovics Ivka kisasszonyt. — Olgyay Árpád pozsonym­egyei alügyész eljegyezte Dömötör Lívia kisasszonyt, Dömötör Kálmán primási uradalmi főmérnök kedves leányát Pozsonyban. — Masát Antal megyei első aljegyző május hóban vezeti oltárhoz Brokesch Paula kisasszonyt, kivel h­us­­vét vasárnapján Komáromban tartotta meg a kézfogót. — Weinberger Bencze munkácsi lakos eljegyezte Nagy-Károlyban Csetényi Hermin kisasszonyt, Csetényi Adolf fővárosi ügyvéd testvérhugát. GYÁSZROVAT. Özv. Kimlődy Hodoly Jánosné szül. Werner Te­rézia asszony élete 74-ik évében elhunyt Sárospatakon. Özv. Császárné, a nemzeti színház egyik legszor­galmasabb tagja ma reggel hosszas szenvedés után el­hunyt. Régóta betegeskedett, de végső perczéig azt hitte, hogy baja csak múlandó s még sokáig élhet mű­vészetének. Nem volt elsőrendű tehetség, de a maga kis szerepkörét betöltötte úgy, hogy jobban már nem is le­hetett volna. A nemzeti színház tagjai közül még ebben az évben is ő lépett föl leggyakrabban. Régentén a vidé­ken működött, s nagyobb szerepeket is játszott. Pécsett Szabadkán, Zomborban és Nagy-Kanizsán ma is kedves emlékeit őrzik a boldogultnak. Férje, ki már régebben meghalt, egyike volt a jelesebb színészeknek. Az elhunyt művésznőnek egyetlen fia maradt, ki most a színész­­iskola szorgalmas növendéke. Császárnét alkalmasint szombaton délután temetik lakásáról, a vas-utc­ai 10. számú házból. Primrose angol ezredes, ki egy évtizednél tovább működött mint katonai meghatalmazott a bécsi angol nagykövetségnél Egyiptomban elhunyt. Bécsben széles kör­ben ismerték az elegáns, szőke angol törzstisztet, ki az elő­kelő körök szívesen látott vendégei közé tartozott s Budapesten is gyakran megfordult, különösen az őszi udvari parforce vadászatok alkalmával , melyekben még a múlt évben is rendesen részt vett. Nem csak jó katona, de ügyes diplomata is volt. Monarchiánk­nak jó barátja volt s egyike ama kevés külföldinek, ki ka­tonai viszonyainkat a legalaposabban ismerte. Nem is mulasztotta el bécsi működése alatt egyetlenegyszer sem úgy a közös hadsereg, mint a két honvédség nagy had­gyakorlatait megszemlélni. Különösen sokat tartott had­seregünk lovasságáról s az 1880-ki czeglédi nagy lovas had­gyakorlatok után, melyben a honvédhuszárság első ízben vett részt nagyobb csapattömegben (négy ezred) önálló mű­ködéssel.Primrose nem késett uralkodónk előtt kijelenteni, hogy a magyar huszár első lovas katonája a kontinensnek. Primrose még a múlt évi morvavölgyi hadgyakorlatokon is jelen volt s ekkor írta meg utolsó hivatalos jelentését kormányához, monarchiánk harczképességi viszonyairól, mert ezután nem sokára hazahívták, hol az aktív katonai szolgálat terén lett volna hivatva dús tapasztalatait érvé­nyesíteni, de ebben útját állotta korai Halála. Az angol hadsereg igen képzett katonát vesztett benne. Nemeskéri Kiss Lajos, a kistapolcsányi járás (Nyitra­ megye) volt szolgabirája, m. k. sóhivatali ellenőr, élte 69. évében elhunyt Pozsonyban. A hivatalos lap április 9-ki számából. Kinevezés. Ő felsége Samfir Sándor törvényszéki segédet, Karlóczára a rendszeresített illetményekkel já­­rásbiróvá. — A m. kir. pénzügyminiszter, Manyák Győző pénzügyi titkárt borsodmegyei kir. adófelügyelővé, Graenzenstein Géza és Kovács József pénzügymi­niszteri fogalmazókat 1. oszt. pénzügyi titkárokká, Ked­ves István és Márffy Ede I. oszt. pénzügyi fogalma­zókat II. oszt. pénzügyi titkárokká, Cseley Zoltán pénz­ügyi fogalmazót, és báró Schell Rudolf fogalmazó gya­kornokot miniszteri fogalmazósegédekké, a kassai m. kir. pénzügyigazgatóság, Komjáthy Bertalant szám­gyakornokká nevezte ki. Névváltoztatás: Adler Albert szegedi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének «Aczél»-ra Adler Fülöp szegedi illetőségű ugyanottani lakos vezeték­nevének «Aczél»-ra, Mikuláscsik Pál szakolczai illető­ségű madarasi lakos, saját és kiskorú Alfréd fia vezeték­nevének «Miklós»-ra, kiskorú Schön Hugó sátoralja­újhelyi illetőségű ugyanottani lakos vezetéknevének «Szécsi»-re, kiskorú Pecuráriu Zsuzsanna és Pecuráriu József szamosujlaki illetőségű budapesti lakosok vezeték­nevének «Liptai»-ra, Büumel Márk félegyházi illetőségű temesvári lakos kisk. Mól fia vezetéknevének «Barcza»­­ra, Spitz Ármin zsarnóczai illetőségű ugyanottani lakos Ede, Adolf és Bernát nevű kiskorú gyermekei vezeték­nevének «Szántó»-ra, Tivald János szentgróti­­ illetőségű szombathelyi lakos saját, valamint Sándor és Ödön kis­korú fiai vezetéknevének «Tihanyi»-ra kért átváltoztatása, belügyminisztériumi rendelettel megengedtetek.­­g. Ügyvédi kamra. Az aradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Rosenthal Gyula aradi ügyvéd Lugosra történt elköltözése folytán a ka­mara lajstromából kitöröltetett. Pályázat. A kaposvári állami főgymnasiumnál az ó­­classica­ ph­ilologiai, a latin, német, és a mathematica­­phisicai rendes tanári állomásokra. Az ungvári kir. kath. fogyni a­siumnál egy rendes tanári állomásra, és a pozsonyi kir. kath. főgymnasiumnál üresedésben levő classica-philologiai tanszékre ezennel pályázat hirdet­­tetik. Köszönetnyilvánítás. Daruvári Paule Iván pis­­kitelepi vaspályás állomásfőnöknek, a­ki az 1884. évi karácsonyi ünnepek alkalmával a piskitelepi állami elemi iskolai tanulók közt mintegy 450 frt értékű ruh­a­­nem­űeket, taneszközöket, stb. osztott ki, ezért a val­lás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter köszönetét nyil­vánította. T­ÁVI­RATOK, Zágráb, ápr. 9. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) A költségvetési bizottság ma befejezte a kiadás tételek vitatását, miután a tegnap kezdődött szerb vita még élesebb modorban, majdnem két óra hosszat foly­tatódott és a szerbek kijelentették, hogy a felekezeti is­kolákat illető követeléseik mellett megmaradnak és azo­kat annak idejében érvényesíteni fogják. Azután a fede­zetet kezdték tárgyalni és feltehetni, hogy a bizottság holnap befejezi munkáját, valószínű, azonban, hogy az ellenzék a hányad kérdését a kormány ellen intézendő támadásra fogja felhasználni. A vallásügyi budget tárgyalásánál Popovics (szerb) interpellálja a kormányt, vájjon hiszi-e, hogy a fennálló iskolai törvény megfelel a lakosság igényeinek, hogy a fiatalság nincsen-e túlterhelve és hogy mily elvekhez tartja magát a kormány a tanítók kinevezésénél ? Az utóbbi kérdést azért intézni a kormányhoz, mert a szerbek panaszkodnak, hogy oly tanítók alkalmaztatnak, akik nem képesek a tanulókat az ó-hitüek egyházi írásá­ban oktatni. Gyurkovics a kormány képviselője azt válaszolta, hogy az iskolai törvény a polgári és vallási tanítás igé­nyeinek tökéletesen megfelel, már csak azért is, mert mind a két egyház egyenjogusított és a­mi az egyiknek meg van engedve, azt a másiktól nem lehet megtagadni. A törvény nem terheli túl a fiatalságot. A tanítók kine­vezésénél a kormány az iskolai törvény 6. czikkéhez tartja magát, mely szerint a tanítónak oly hitű­nek kell lennie, a­milyen az iskolai tanulók több­sége. A hitoktatást az illető felekezetek lelkészei végzik; a kormány úgy vélekedik, hogy az illető katechetának kötelessége fiatalságát az óhitüek egyházi írásában oktatni és el is rendelte, hogy a tanítóképez­­dében oly tanítók alkalmaztassanak, a­kik ezt az írást ismerik. A szerbek nincsenek megelégedve a kormány válaszá­val. Zsivkovics kijelenti, hogy habár annak idejében a községi iskoláknak híve volt, most mégis ellenük van, mert meg van győződve, hogy ártalmasak a szerbekre nézve és hogy a törvényt csak azért alkották meg így, hogy minden szerb horváttá legyen, a­ki ezeket az isko­lákat látogatja. Még az iskolakönyvek is ilyen értelem­ben vannak szerkesztve, nem találni azokban semmi szerbet. Kusevics szintén ily értelemben nyilatkozik kijelent­vén, hogy a dualizmust (a szerbek és horvátok közt) szükségesnek tartja. Smiciklas (függetlenségi) osztozik a kormány kép­viselőjének véleményében, s c­áfolja Zsivkovics állí­tásait. Mazzura hasonlóan magáévá teszi a kormány kép­viselőjének nézetét s kijelenti, hogy a dualizmust nem szabad megengedni, mert ez a törekvés a nemzeti egy­ség ellen irányul. Hrvat elnök az egész vitát fölöslegesnek tartja, a tartománygyűlés annak idején a szerbek kezdeményezése folytán megalkotta a szerb törvényt, s ha ez szentesít­­tetik, a szerbeknek szabadságukban fog állni a szerb felekezeti iskola ügyében törvényjavaslatot beterjesz­teni. Ha Zsivkovics azt mondja, hogy a községi iskola rossz, úgy ez csak a szerbekre vonatkozólag állhat, de nem a katolikusokra nézve is. Erre a közoktatási tétel többi szakaszai elfogadtattak s következett az igazságügyi tétel tárgyalása. Mazzura kérdi, vajjon van-e kilátás arra, hogy az igazságügy ujjászerveztessék. A bán megjegyzi, hogy újjá­szervezésről nincs szó hanem csupán a kerületek czélszerűbb beosztásáról, oly* képen, hogy a politikai és törvénykezési hatóságok le­hetőleg egy helyen legyenek. Az igazságügyi költségvetés simán letárgyaltatván, kö­vetkezett a fedezet tárgyalása. Zágráb, ápr. 9. A szerb pártkör ma este­­ értekezletet tartott, melyen a függőben levő kérdéseket mind beha­tóan megvitatta, határozatot azonban nem hozott. A pártkör ennek következtében holnap folytatni fogja ta­nácskozásait. Bécs, ápr. 9.(Bud. Corr. A hadsereg rendeleti lap­jának ma kiadott száma jelenti Ottó főherczeg főhadnagy áttételét a 7. ulánus ezredből a 13-ba,továbbá hogy a beteg­ségük miatt szabadságolt Christianovics Gyula vezér­őrnagy és Ehnl Dániel vezérőrnagy a 11. lovassági dandár parancsnoka egy év tartamára a várakozási il­letékkel számfelettihez szabadságoltak közé tétetnek át; Mezősz Henrik altábornagy, a 20. lov. dandár pa­rancsnoka, hasonló minőségben a 11. lov. dand­árhoz helyeztetett át; Kéler Zsigmond a 27. gyaloghadosztály parancsnoka — ki betegsége miatt szabadságoltatott — e parancsnokságtól fölmentetett. Kineveztették: lovag Neumann-Spallart Gyula vezérőrnagy, 65. g . dan­dár parancsnoka, a 29. gy. hadosztály parancsnokává; báró Kellner Károly ezredes, az 55. sz. gyali jgezred parancsnoka, a 65. gy. dandár parancsnokává; Micha­­kovsk­y Péter ezredes az 55. számú gyalogezred pa­rancsnokává; Kolta-Vidi Elek az 50. számú gya­logdandár parancsnoka, a péterváradi erősség parancs­nokává; báró Lichtenberg Emil ezredes, az 1. számú gyalogezred parancsnoka, az 50. sz. gyalogdandár pa­rancsnokává ; Schmedes Ernő ezredes az 1. sz. gyalog­ezred parancsnokává. Nyugalmi­ állományba vé­tették át: Dragancsics Szaniszló ezredes a 6-dik számú gyalogezredben ; Hoche József ezredes a 10-dik számú gyalogezred parancsnoka; szent-györ­­gyi Czeke Miklós ezredes a 13-dik számú ulánus ezredben és az I. számú lősorozó-bizottság elnöke Buda­pesten ; stahlborni Grosmann József ezredes az egészség­­ügyi csapatok parancsnoka, ki egyúttal az­ ad honore. vezér­őrnagyi jelleget kapta; továbbá Schreiber Károly ezredes a tengerészeti helyi szolgálatban, ki egyúttal a III-ad oszt. vasko­rona-rendet kapta, Janka Károly alezredes az 1. sz. szekerészeti ezredben, Kadarz Tivadar alez­redes, műszaki­ igazgató Pécsett,ki egyúttal az ad honores ezredesi jelleget kapta. Kineveztették : holbeinsbergi Holbein Ferencz vezérőrnagy a 6. lovassági dandár parancsnoka az I. sz. lósorozó bizottság elnökévé Bu­dapesten ; Venturini Sándor alezredes az egészség­­ügyi csapatok parancsnokává. Nosinich János ezredes, térparancsnok Olmützben, egy évre várakozási illetékkel szabadságoltatott. Bécs, ápr. 10. (Bud. Gorr.)Az osztrák birodalmi tanács — feltéve, hogy addig az urak háza valamennyi tárgya­landó törvényjavaslatot elintézni fogja — e hó 18-án szombaton ünnepélyesen fog berekesztetni és feloszlat­tatok Prága, ápr. 9. (Az «Egyetértés» távirata.) Az or­szágos bizottságban tegnap dr. Waldert színházi inten­dáns ismertette ama tarthatatlan viszonyokat, melyek az országos német színházban Kreibig igazgatása alatt uralkodnak. Az intendáns kijelentette, hogy az igazga­tóra pénzbírság fog rovatni s a szerződés felbontásával fenyegetett. A színházi konzorczium megszüntette a szín­házi pénztárra és leltárra elrendelt szekvesztrumot, úgy hogy a magánhitelezők a végrehajtás foganatosítása vé­­gett szabadon intézkedhetnek s így Kreibignek az orszá­gos bizotsággal kötött szerződése lejártnak tekintendő. Az összes követelések 180,000 forintra rúgnak. Prága, ápr. 9. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­­irata.) Az országos bizottságban Waldert német színházi intendáns által emelt vádakkal szemben Kreibig igazgató elleniratot nyújt be, szintén az országos bizottsághoz, bebizonyítva, hogy maga az intendáns akadályozta meg több hírneves művész vendégszereplését. A Kreibig tu­lajdonát képező színházi telket, eltekintve az előadási jogoktól, szakértők 182,000 írtra becsülik. A passzívák semmi esetre sem rúgnak többre 180,000 írtnál, sőt valószinüleg jóval kevesebbek. Prága, ápr. 9. (Az «Egyetértés» távirata.) A Narodní Listy egy távirata szerint mérvadó körökben a német és cseh iskolaegyesület feloszlásának eszméjével foglal­koznak. Brüsszel, ápr. 9. Azt az egyént, a­ki ma a templomból visszajövet alkalmával a flandriai gróf kocsijának ablakait bezúzta, vallásos őrjöngés lepte meg. Midőn a kocsihoz rohant azt kiabálta: «Isten akarata, hogy föláldoztassanak! Szentséges szűz Mária, ki vagy a mennyekben !» A rendőrség kény­telen volt a dühöngő embert megkötözni. Brüsszel, ápr. 9. A csapatok fölött tartott szemle után a király, Rudolf trónörökös és Koburg herczeg a néptömegek lelkes éljenzése közben a palotába tértek vissza. A királyné, Stefánia trónörökösné, továbbá Lujza és Clementina herczegnők a katonai szemlét a palota erkélyéről szemlélték. Este a szín­házban díszelőadás lesz. Brüsszel, ápr. 9. (Az «Egyetértés» távirata.) Lipót király tegnap este 9 órakor fogadta a garde civique tisz­tikarát, mely átnyújtotta neki a Kongó-állam lobogóját. A király körül csak a belügyminiszter és rendes kísérete volt jelen ; sem a királyné, sem Rudolf trónörökös nem voltak ott. A küldöttséget vezető vezérőrnagy beszédére a király meghatottan válaszolt, a zászlót átvéve, így szólott: «Az önök szeretetteljes megemlékezése szeren­csét hoz e zászlónak és felbátorítja azok törekvését, kik ezt a béke, a művelődés és előrehaladás zászlajának te­kintik. A Kongó-állam megalapítói továbbra is újult erő­vel folytatják munkálkodásukat, hogy ennek a modern vállalatnak gyors sikert biztosítsanak.­ A király még né­hány szót mondott, megköszönve a tisztek megemléke­zését és dicsérettel emlékezve meg hazájukhoz való ra­gaszkodásukról. Beszéde végén a tisztelgők zajos éljen­zésben törtek ki. A király valamennyi jelenlevő tábor­nokkal kezet szorított. In Berlin, ápr. 9. (Az «Egyetértés» távirata.) Né­met lapok szerint a Boller ügyben Németországban megindított vizsgálat kiderítette, hogy a gyal­okok alaptalanok. A Flensburgban elfogott Wittkau had­nagyot már szabad­lábra helyezték. A Danziger Zeitung azt írja, hogy Röttgert Mainzban, Thomast Jüterbogkban és Sarauf dán kapitányt szintén sza­badon bocsátják. Berlin, ápr. 9. (Az «Egyetértés» távirata.) A National Zeitung pétervári értesülése szerint Ad­lerberg grófnak, az elhunyt c­ár hadsegédének és hosszú időn át bizalmasának, több kilátása van a berlini nagyköveti állásra, mint Lobanov her­­czegnek.

Next