Egyetértés, 1885. április (19. évfolyam, 90-118. szám)

1885-04-13 / 101. szám

­elység református temploma pedig magas dombon áll. 1 nászmenet gyalog indul a kastélyból a szép parkon ke­­­sztül az isten házába ; a fényképész azt a pillanatot fogja elhasználni fölvételeire, mikor a fényes nászmenet a park kapujából kilépvén, annak eleje a templomdombra elfelé, vége pedig a parkdomb oldalán lefelé halad, azaz a­ölgyben mozog. Ekkor a gép lencséinek sugarai nem­­gazahatnak szét, a völgy összpontosítja azokat. Felvé­­eli pontul valamely félreesőbb helyet választ a fényképész, hogy a menet tagjai ne legyenek általa feszélyezve. A pora­­fás képet alkotó menetet mintegy 120 személy fogja ké­­pzni; az urak, köztök a szép ara anyai nagybátya Tisza Lajos gróf, sógora a horvát bán Heller­vary Károly gróf, a vőlegény fivére Prónay Dezső baro ev. egyete­­nes főfelügyelő, Tisza István, az erdélyi főurak stb. nind diszmagyarban ; a hölgyek pedig köztök a fiatal menyasszony ,szép húga Katinka grófnő mind pompás öltözékekben lesznek. A lakodalmi menet 60 párját több élő állásában fogja a fényképész levenni. — A toskánai nagyherczegnő a pápánál. A va­­lkáni lapok jelentik, hogy Mária Antoinette toskánai nagyherczegnőt a pápa múlt csütörtökön külön kihall­ga­táson fogadta; a nagyherczegnő aztán jelen volt a pápa által magánkápolnájában tartott misén és az ő rezéből fogadta az úrvacsorát. A nagyherczegnő eluta­­zása előtt még egyszer meglátogatta a szent atyát. — Installáczió. Károly János újonnan kinevezett székesfehérvári mesterkanonok installácziója e hó 10-én ment végbe a székesfehérvári székesegyházban. Kevéssel 8 óra előtt Matuska János kanonok iktatta be hivatalába az új kanonokot. Sterbetzky káptalani karkáplán olvasta el a királyi kinevezést utána nagy mise volt, melyen Károly János pontifikált teljes segédlettel. — Uj kanonokok. A pozsonyi és nagyszombati ársaskáptalannál üresedésben volt kanonoki stallum­okat herczegprimás felterjesztésére igy töltötték be: po­­sonyi kanonokká lettek. Molly József, a Pázmány­­ntézet alkormányzója, Kubrinczky András esperes is taksonyi plébános és Csáky Károly gróf, esztergomi plébános. Nagyszombati kanonokok: Homolyai, az esztergomi papnevelőintézet egyik elöljárója és tieb­uliz­ános esperes-plébános. — Mert megérdemelte. Darmstadtból a Bismarck­­innep alkalmából a következő mulattató esetet írják : A bismarck-lakoma vége felé egy derék darmstadti polgár , nagy állam­férfiu iránti tiszteletének drasztikus módon adott kifejezést ezekkel a szavakkal: «Hadd iszom még egy pohár bort, mert megérdemelte !• — Találó hasonlat. «Ah, gróf úr, uj kutyát vett, alóban, szavamra mondom, pompás kutya!» — «'Igen, mondhatom, nagyon kedves állat. Lépten-nyom­on követ, ily ragaszkodó, akár------egy hitelező.» — Életunt tanuló. Bécsben egy Friedmann Ede nevü 21 éves jogász öngyilkossági kísérletet tett és négy­­ben lőtt mellére. Friedmann pénteken délelőtt elhagyta­­ lakását, miután azt mondta anyjának, hogy a temetőbe négy atyja sírját meglátogatna; a fiatal­ember csakugyan elm­ent a temetőbe és ott követte el az öngyilkossági kí­sérletet. A temetőben levő munkások önkívületi állapot­ban találták. Kabátzsebében egy levelet leltek, melyben betuntságot mondott öngyilkosságának okául. A súlyo­san megsebesültet kórházba vitték. — ,Egy másik verzió szerint a jelen esetben amerikai párbajról van­­ szó, ennélfogva az ügyet átteszik az országos törvényszékhez. — Öngyilkosságok. Krisztián József veszprémi ál­talán ismert ácsmester s almádi biró a múlt szerdán d. u. fél 4 órakor Almádiban agyonlőtte magát s nyom­ban meghalt. Kétségbeesett tettére a legutóbbi napok­ban ért több csalódás vitte az amúgy is ideges és exal­­ált természetű embert, a­mi annyira elkeserítette, hogy így beszámíthatatlan perezében főbe lőtte magát. Almádi elvirágoztatása érdekében igen sokat tett; fáradhatatlan mit, ha Almádiért valamit tehetett; az ott levő sétányt, utakat ő hozta helyre, a nyári termet ő készítette s a fürdőház megalakításában is feles részt vett. Jó ember v élt, ki igen szerette családját és barátait s fájt neki, hogy utóbbi időkben üzleti munkásságát sokan mellőz­ök, bár tagadhatatlanul kitűnő munkás volt. Utóbbi i­­dőkben búskomorsága fokozódott s kevéssel halála előtt úgy nyilatkozott, hogy: «Teszek én olyant még, a­miről akár vezérczikket lehet írni!» Ím, igaza lett. Temetése tegnap esti 6 órakor ment végbe Veszprémben nagy részvét mellett. — Balatonfő­lajáron a múlt héten Vaszari József odavaló lakos fegyverével agyonlőtte ma­gát. Valami csekélyebb vétségért egy havi fogságra ítélte a törvényszék s hogy ezt kikerülje, agyonlőtte magát. Rövid h­írek. A bécsi helyőrség szokásos ta­vaszi díszszemléje április 14-én lesz a schmelzi gya­korlótéren. — A mezőtúr-túrkevei vasút föld­­munkálatait legközelebb befejezik; valószínű, hogy a szárnyvonalat két­.hónap múlva már átadhatják a­­ forgalomnak. — Öngyilkos Őrült. Dávidné Szarka Ilona endrődi lakosnő e hó 9-én a délelőtti órákban felgyújtá házát s midőn a lángok magasra felcsaptak, a kamarába szaladt s ott nagy késsel szíven döfte magát. Már többször vettek erőt rajta őrültségi rohamok. — J Fáklyásmenet. A Nagy­váradról Amerikába távozó dr. Kokus Sándor rabbi tiszteletére a nagyváradi izraelita ifjuság fáklyás­menetet rendezett pénteken este, mely fényesen si­­k­erült. A búcsúzó rabbi nagy hatású beszédben kö­szönte meg az őt ért kitüntetést. A Megszökött fegyencz elfogatása. A fővárosi rendőrség tegnap Hans Jaqnes karára elkövetett lopás miatt elfogta Rothmayer Alajos récte Berger Hartman hamburgi születésű­ 30 éves lakatost. Kihallgatásakor kiderült, hogy Rothmayer azonos Berger Hartmann Ala­jos veszedelmes betörő­ tolvajjal, kit betöréses lopás miatt hat évi fegyházra ítéltek, de múlt hó 26-án a lipótvári f­egy­­házból megszökött. Az elfogott betörőt átadták a kir. ügyészségnek.­­ Vasúti szerencsétlenség. Saheli Károly 40 éves nős osztr. államvasuti pályái felügyelőt Dunakeszi és R.-Palota közt sínszállitás közben a robogó vonat elütötte s bal lábát törzsében eltörte. Eszmélet nélküli ál­lapotban szállították be a Rókusba, hol most élet-halál közt vivődik. — Talált pénzcsomó. Érdekes leletre bukkantak tegnap a temető-utczai 54. sz. házban a vizvezeetéki csövek tisztogatása közben. Az egyik vízvezetéki csőből ugyanis egy papirgyufatartó került elő, melyben össze­­hajtottan s teljesen szétroncsolt állapotban 1 db százas, 2 db ötvenes s több db tizes bankjegyet találtak. A lele­tet átadták a józsefvárosi kapitányságnak, mely vizsgála­tot indít a bankók eredetének kipuhatolása iránt. Egye­lőre az a gyanú, hogy az összeg a négy évvel ezelőtt elkövetett Landauer-féle betörésből származik. E betörés miatt elitélt Szemerát-testvérek ugyanis ebben a házban laktak s igy nem lehetetlen, hogy közülök valamelyik rejtette el a vízvezetéki csőben a talált bankó-csomagot. Ifjabb rablógyilkosság fővá­rosban. — április 12. Még le sem csillapodott az a nagy izgatottság, melyet a Haris-bazárbeli kettős gyilkosság keltett fővárosszerte s máris újabb bűntett zavarta meg a rendőrség nyugalmát. A főváros határában valósá­gos hajtóvadászat folyik ama gonosztevők ellen, kik Gazdag Imre kataszteri tisztviselőt s volt negyven­­nyolczas honvédtisztet meggyilkolták és kirabolták a múlt éjszaka. A rendőrség polgári biztosai, kik alig pihenték ki még a múlt heti hajsza fáradalmait, egytől-egyig talpon vannak s nagy buzgósággal kö­vetik az eddig fölfedezett nyomokat. A gyilkosságnak kora hajnalban vette hirét a rendőr­ség. Raksányi Pál 12. számú lovasrendőr jelentette Maj­­say István szolgálattevő fogalmazónak, hogy a külső soroksári­ uton levő Grogersen-féle üres telken egy agyonlőtt ember holtteste fekszik. A rendőrtiszt nyom­ban kocsira ült s a két polgári biztos, meg a hírhozó lovasrendőr kíséretében kihajtatott a külső soroksári­mra, melynek jobboldalán a zimonyi vasút budapest kitérő vágánya mellett van a Gregersen-féle telek, egy hosszú, széles rét, melyet több gyalogút hasít keresztül. A rét elején egy ötven évesnek látszó, uriasan öltözött férfi holtteste feküdt a sarjadzó fűben. Feje alatt nagy vértócsa piroslott, fekete kamgar­ kabátjáról foszlányok csüngtek le s jobb keze alól egy hatlövetű revolver fé­nyes csőve nyúlt ki. Baltenyere szintén a földre lapult s összekarmolt ujjai közt egy csontnyelű csebkés látszott. Nem sokáig kellett vizsgálni a halottat, hogy megtalálják a sebet is, mely a szerencsétlen öreg ember halálát okozta. Bal szeme mögött volt a seb, melyről első pillan­tásra is tudni lehetett, hogy közelről kilőtt golyó ejtette- A rendőrség küldöttei után megérkezett nemsokára Gzárán vizsgálóbíró is s megkezdődött a helyszíni szemle. Mindenekelőtt konstatálták, hogy milyen állapot­ban találtak rá a halottra. A polgári biztosok bejárták a rétet s a holttesttől mintegy húsz lépésnyire egy tört pengéjű konyhakésre bukkantak, valamivel messzebb pedig ráakadtak a meggyilkolt hosszúszárú tajtékpipájára is. Hogy gyilkosság forog fenn, az kétségtelennek lát­szott. A halott kabátjáról lecsüngő foszlányok, az össze­gyűlt kézelők, s a szövettel együtt letépett gombok mind ezt bizonyították. A gyilkosok saját revolverüket csúsz­tatták a halott kezébe, hogy öngyilkosnak higyjék áldo­zatukat, a kik rátalálnak. A rendőrbiztos kikutatta a halott ruháit, nadrágja zsebében harminczöt krajczárt, kabátja belső zsebében pedig fölbontott levelet talált, melyen e czim volt ol­­vasható: «Tekintetes Gazdag Imre kataszteri becslőbiz­­tos urnak Budapesten, a nap- és futó­ utc­a sarkán.­ E levélből konstatálták a szerencsétlen ember kilétét. Az összetépett kabát hátsó zsebéből hatlövetű töltött re­volvert vett ki a rendőrtiszt. Ez a fegyver az áldozaté lehetett, valamint a zsebkés is. Úgy látszik, hogy csak a késsel védte magát, mert keskeny pengéjén friss tö­rés van. Mindeme tárgyaknál sokkal fontosabb az a dió nagy­ságú ezüstgomb , melyet a holttest közelében ta­láltak a fűben. Kétségtelen, hogy ez a gyilkosok egyiké­nek kabátjáról szakadt le, mialatt az áldozattal viasko­dott. E fajta ezüstgombokat szoktak hordani a kóborló czigányok s a rendőrség nem is tartja lehetetlennek, hogy Gazdag Imrét czigánycsapat gyilkolta meg. S bizo­nyos, hogy a gyilkosságot nem azon a helyen követték el, a­hol a tetem feküdt. Nyilván a szekéruton támadták meg áldozatukat a gyilkosok , hosszas dulakodás után teteperték a földre, aztán halántékához szorították a re­volver csövét. Csak így lehet megmagyarázni azt a kü­lönben érthetetlen dolgot, hogy a Gregersen-féle teleppel szomszédos kátrány­gyár kapusa, ki egész éjszaka ébren volt, nem hallotta a lövés zaját, melytől bizonyára föl­­riadt volna az a komondor is, mely éjjelenkint a Gre­gersen-féle telepet őrzi. Majsay rendőrtisztviselő ideszállittatá a holttestet a Rókus-kórház halottas kamrájába, a­hol holnap délelőtt fogják fölbonczolni. Annyit már most is konstatálni le­het, hogy a leseb kerülete meg van pörkölve, a­mi szintén csak arra vall, hogy a golyót nagyon közelről lőtték a meggyilkolt halántékába. A szolgálattevő rendőrtiszt kora reggel jelentést tett Török főkapitánynak, ki a vizsgálat vezetésével Zsarnay Győző kapitányt bízta meg. Mindenekelőtt azt derítették ki, hogy Gazdag Imre a honvéd menedékház két lakója: Tárnai­ Alajos főhadnagy és Ternyei kapitány társaságá­ban hajnali harm­adfél óráig mulatott Vény Henrik ven­­déglőjében a soroksári­ úton. S ezt nem volt nehéz meg­tudni, mert a­mint a gyilkosság híre eljutott a honvéd­­menedékházba, Támár Alajos mindjárt sejtette, hogy az áldozat Gazdag Imre lesz és sietett oda, a­hol a holttest feküdt Azonnal ráismert szerencsétlen bajtársára s el­mondta Majsay rendőrtisztnek, hogy az éjszaka együtt mulatott vele­­ meg Ternyey kapitány, s harmadfél óra­kor váltak el egymástól. El is kísérték volna hazáig, de Gazdag nem akarta őket fárasztani s mutatta zsebkését és revolverét, azt mondva, hogy ezek az ő legjobb kí­sérői. A meggyilkolt nejét egy polgári biztos értesítette a szörnyű esetről, mely őt özveg­gyé tette. A szánandó asszony elájult a lesújtó hir hallatára, s magához térve elsietett a halottas kamrába, hol azonban megkímélték kiszenvedett férjének látásától. Estefelé a főkapitányság­hoz hivatták s Majthényi rendőrtanácsos előtt el kel­lett mondania mindent, a mit férje mivelt egész addig, mikor hazulról eltávozott. A különben is beteges asszonyt annyira megrendítette a csapás mely­et érte, hogy már a főkapitányság épületéből is csak cselédje támogatásá­val távozhatott. S mikor lakására jutott, összerogyott nagy fájdalmának súlya alatt s orvost kellett hozzá hi­vatni. IS Zsarnay kapitány, amint a főkapitány rendeletét­ megkapta, rögtön mozgósította a melléje adott polgári biztosokat s bejáratta velük a Soroksárra Vezető ország­utat, meg a körülötte elterülő vidéket. Délután maga is végighajtatott ez után, melyen har­madfél évvel ezelőtt lőtték agyon a soroksári postakocsi két kísérőjét. S talán nem is nagyon merész az a gyanú, hogy most is a régóta lappangó bűnösök oltottak ki egy emberéletet ! * Gazdag Imre múltjáról s utolsó napjáról egyik tudósítónk a menedékházi honvédek elbeszélése alapján a következőket jelenti: Gazdag a magyar szabadságharczot a huszonhatodik zászlóaljnál mint hadnagy küzdötte végig, a debreczeni csata emlékét egy óriási vágás képében viselte alsó aja­­kán. A szabadságharcz végével az ötvenes évek nagy részét mint törvényszéki jegyző szolgálta keresztül Borsod vármegyében. —■ Az alkotmányos élet fellen­­dültével gróf Vay főispán öt állásában meghagyta s e minőségében igen sok hasznos szolgálatot végzett a me­gyei közszolgálat terén. Majd Hevesmegyében vállalt szolgabirói hivatalt a tiszai járásban. A hetvenes évek elején kimaradt a választásnál s kisújszállási birtokán gaz­dálkodott. Később a katasztrális munkálatoknál a kormány mint becslőbiztost alkalmazta, deczember hó végén a múlt évben, midőn állásától a kataszteri személyzet reduká­lása miatt meg kellett válni, Budapestre jött fel s nap­jait itt mint magányzó töltötte nejével és Aranka nevű öt éves leánykájával csendesen éldegélve eladott ingatla­nai után kapott tőkepénzéből. Egy kis­fiát pár hónappal ezelőtt vesztette el. Neje Simon Mária, Simon Károly kunszentmártoni közbirtokos leánya; a boldogtalan véget ért férfi vele hét-nyolc­ évet töltött boldog házasságban. Amint Gazdag Imre Budapesten megtelepedett, a vé­­letlen összehozta régi honvédbajtársaival, köztük Támár Alajos honvédfőhadnag­gyal, ki most a honvédmenház­­ban van. E régi barátság révén ismerkedett meg Ternyei honvédszázadossal, ki szintén a menház rokkantjai közé tartozik. Ezekkel töltötte élete utolsó óráit a Vény-féle vendéglőben, a mely a honvédmenház tőszomszédságá­ban lévén, az agg honvédtisztek, vacsorázó helyéül szol­ga­ néha napján, mikor a nyolcz krajczáros zsold e kis fényűzést megengedi. Támár Alajos régen tett ígéretét váltotta be tegnap délután négy órakor, midőn Gazdag Imrét lakásán, csa­ládja körében felkereste. A bajtársak barátságos beszél­getéssel töltötték az időt esti hat óráig, ekkor Támár búcsút vett a családtól, mire Gazdag felajánlotta barát­jának, hogy kikíséri a honvédmenházba. Támár vonako­dott ezt elfogadni, de Gazdag annyira kötötte magát feltett szándékához, hogy erről lebeszélni nem lehetett. A­mint elindultak az utczán Gazdag visszafordult és bezörgetve az ablakon nejétől revolverét kérte, így felfegyverkezve in­dultak el a jóbarátok s gyalogosan sétálva esti hét óra tájban megérkeztek a honvédmenházba, hol mindketten felmentek Támár szobájába. Itt Gazdagnak r,"­­>? ötlete támadt, hogy Támár és Ternyey társaságában­­ töltse az estét. Meg is hívta őket valamelyik közeli vendéglőbe vacsorára, de barátjai ezt csak nagy unszolásra­­ hívták fel. Engedélyt szereztek a honvédmenház parancs­okától, hogy kimaradhassanak és igy hárman betértek a Wény éle vendéglőbe. Itt a vendéglős külön szobájá­ban telepedtek le, hol már több negyvennyol­­czas honvédtisztet találtak. Adomázgatás, a régi em­­lékek felelevenitése mellett hamar múlt az idő, úgy hogy kettőt mutatott az óra, midőn a távozásra gon­doltak Tárnái­ és­ Ternyei fizetni akartak, de Gazdag addig beszélt a régi barátságról, míg ezek meg­ngedték, hogy ő viselje a mulatozás alig két forintot tevő költsé­gét. Hárman indultak el, a­mint kiléptek a vendéglő­ből. Támár és Ternyei, kik tudták, hogy a tájékán nem bátorságos az egyedüljárás , felajánlották, hogy bekísérk a nyúl utcza torkolatáig, Gazdag őzt azzal a kijelen­téssel utasította vissza, hogy nem félek én senkitől» zsebemben a revolver, kezemben a kés. Mikor a bajtársak látták, hogy Gazdag csakugyan nem ve­hető rá arra, hogy elfogadja a kíséretet, elváltak tőle szívélyes bucsuzással a vendéglő kapujánál és megígér­ték, hogy rövid időn meglátogatják. * A vizsgáló bizottság ma délelőtt a honvédmen­­házban is megjelent s kihallgatta mindazokat, kik a tegnapi estét Gazdaggal töltötték. Az öt személyből álló társaság három tagja még kilencz órakor eltávo­zott s ezek a dologra vonatkozólag kevés felvilágosí­tást tudtak adni. Egybehangzóan azt állítják, hogy a külön szobában rajtuk kívül idegen ember nem volt, a társaságot a vendéglős leánya szolgálta ki. A szoba ren­des körülmények között a vendéglős lakásául szolgál, csakis akkor terítenek benne vendégnek, ha olyan tár­saság jön, a­mely a közös vendégszoba társaságával nem akar érintkezni. A szobának külön bejárata van, úgy hogy a vendégszobától teljesen el van különítve. Vény Henrik korcsmáros, kinek helyiségében a szerencsétlen utolsó óráit töltötte, egyik tudósítónk­nak ezeket beszélte: *A meggyilkolt az utolsó időben gyakran megfordult nálam. Békés természetű, tisztességes embernek ismertem, ki rendesen tiz-tizenegy óráig volt nálam s azután hazament. Tegnap este is eljött két honvéd barátja tár­saságában ; mindhárman jókedvűen iddogáltak. Mikor Gazdag már jócskán felöntött a garatra, bőbeszédű lett s vidám, poharazás közben elmondta azt is, hogy nála most sok pénz van, mert nem rég el­adta egy kis ingatlanát, melyért 800 forintot kapott. Barátjai észrevették, hogy a szomszéd asztalnál ülő olasz munkások feszült figyelemmel kisérik beszélgetésüket s intették Gazdagot, hogy ne fitogtassa a pénzt, mert még megjárhatja. De Gazdag elbizakodottan mondá: «Nem félek én senkitől, mindig revolver van nálam.» Az olasz munkások éjfél után egy órakor távoz­tak, s Gazdag Imre társaival együtt körülbelül egy órá­val később hagyta el helyiségemet. A valószínűség a mellett szól, hogy a gaztettet a korcsmámban volt olaszul beszélő napszámosok valamelyike követte el, mert ezek a mellett, hogy földhöz ragadt szegény emberek, kik keresményükből alig bírnak megélni, rendkívül indulatos és elvetemedett természetűek. A pénzével kérkedő Gaz­dagot alkalmasint meglesték az utc­án, s miután ez ba­rátaitól elbúcsúzva hazafelé készült, megtámadták. A gonosztevők nem végezhettek könnyen Gazdaggal, leg­alább ezt lehet következtetni abból, hogy a véres tett színhelyén nyoma látszik a dulakodásnak. Tudva azt, hogy a különben sem félénk természetű embernél revol­ver van, a tettesek hihetőleg nyakára vetették a hurkot s úgy lőtték meg. A korcsmáros eme nyilatkozata egyenesen meg­­czáfolja Támár, Ternyei és a három másik negy­­vennyolczas honvéd elbeszélését s a vizsgálat nem érdektelen része lesz az, mely e két homlokegyenest ellenkező nyilatkozat bármelyikének valódiságát megállapítja. * A vizsgálat a gyilkosság lefolyását az eddigi ada­tok alapján következőleg kombinálja. A gyilkosok — minden jel arra mutat, hogy töb­ben voltak — a Gregersen telepen túl a harmadik trágyahatárnál lesték meg áldozatukat; itt támadá­sukat azzal kezdték, hogy paprikát szórtak szemei közé s miután ily módon a védelemre képtelenné tették, hurkot vetettek a nyakába és aztán nagy küz­delem közt odavonszolták egészen a töltésig, a­hol addig fojtogatták, a­míg eszméletét vesztette, aztán revolverrel halántékon lőtték és mintha még mind­ez nem lett volna elég, a nyak alatt a vállon meg­­szúrták. A gyilkosság után elvették erszényét, ki­rántották óráját, miközben oly lázas sietséget fej­tettek ki, hogy a mellény gomblyukát is elszakítot­ták. Azután, hogy az­­ öngyilkosság látszatát keltsék, kezébe nyomták a revolvert, a­mel­lyel halántékon lőtték és melléje tették a kést is, mel­lyel meg­szűrték. A kés egykor mészároskés lehetett, de a rozsda nagyon megette; a gyilkosság előtt nem köszörülték meg, csak a rozsdától próbálták élét megtisztítani. A gyilkosság színhelyén különféle bűnjeleket ta­láltak, melyekről azonban a rendőrség a vizsgálatra való tekintettel nem adhat bővebb felvilágosítást; mindazonáltal megemlíthetjük, hogy a meggyilkolt közelében egy gombot, egy nyakkendőt és az egyik gyilkos kabátbéléséből egy darabot találtak. A rendőrök délután egy szivartárczát is találtak, mely Gazdag Imre sajátjának bizonyult; a szivar­táskában egy váltó volt, melyen mint elfogadó Gazdag János szerepelt; a váltó 200 írtra volt kiál­lítva ; Gazdag Imre ebből a tárczából vett ki a korcs­mában két egyest és többi pénzkészletét is ebben tartotta. A holttesttől körülbelül száz lépésre, tehát ott, a­hol a gyilkosok első támadásukat intézték Gazdag­­ellen, egy csomagot találtak, a­melyben paprika volt; a csomón meglátszott, hogy kereskedésből ke­rült ki, mert rendesen volt elkészítve, mint kereske­désekben szokás. Ez amellett bizonyít, hogy a gyil­kosságra előre elkészültek. A mai nap folyamában a rendőrség több egyént fogott el, kiket, ha nem is érhet a gyilkosság vádja, de mégis egyik vagy másik tekintetben összekötte­tésben állhatnak vele, így többek közt elfogtak há­rom kocsist, kik Gazdagnál valamivel előbb hagyták el a korcsmát, ezeket azonban még a mai nap fo­lyamában megint szabad lábra helyezték. Ezeken kívül még elfogtak 8—10 egyént. Gazdagnak két tiszttársát is kihallgatták, de ezek semminemű fel­világosítást nem adhatnak, sem senkire nem gyana­kodnak. Gazdag a korcsmából való távozása előtt kettyü­­ket húzott fel; a mint a gyilkosokkal küzdött, ezek a keztyük egészen széjjel szakadoztak, úgy hogy czafatokban lógtak le a kezeiről; a térdei is hurczo­­lás közben elrongyolódtak és bepiszkolódtak. * Az üres telek, hol Gazdag holttestét feltalálták, egészen áttekinthető Óváry honvédmenházi számtiszt szemben fekvő lakásáról. Ováry a­mint reggel hét óra tájban felkelt, húsz harmincz embert látott sürü gomoly­ban , besiető cselédje vitte meg a rémhírt. Ováry rögtön a honvédmenházba sietett, hol már mindazok értesültek a tettről, kik az estét Gazdaggal töltötték. Támár Ala­jos azonnal Gazdag nejéhez sietett, ki már a rendőrség útján értesült a megrendítő eseményről. A mélyen lesúj­tott nő Támár kíséretében ment be a főkapitány­sághoz, hol úgy az özvegyet, mint Tamárt Majthényi rendőrtanácsos hallgatta ki. Támár az özvegytől értesült arról, hogy Gazdagnál nagy összeg pénznek kellett lenni.Az özvegy és gyermeke minden pénz nélkül ma­radt. Fámár még ma este járt Krivácsynál, a negyven­­nyolczas honvédbetegsegélyző és temetkezési egylet elnö­kénél, hogy a Gazdag után esedékes temetkezési járulé­kot az özvegy részére f­olyóvá tetesse. * A gyilkosok csak pénzétől fosztották meg áldozatukat; ezüst óráját s egyéb ékszereit nem bántották. A halott nyakán vastag zsinór volt, két csomóra kötve, a kik lát­ták a a halottat, azt hiszik, hogy a gonosztevők e zsi­nórnál fogva vonszolták a holttestet a Gregersen-féle­­ telekbe; a rendőrség azonban azt tartja,hogy e zsinórra­l Gazdag órája volt ráerősitve s dulakodás közben feszült az áldozat nyakára (?) s akkor szakadt is ketté. * A Rókus-kórházban hova a holttestet reggeli nyolcz órakor vitték, holnap végzi a bonczolást Aj­­tay Sándor egyetemi tanár. A halott érintet­lenül hever egy bonczoló asztalon. Arczának dúlt vonásai arra mutatnak, hogy sokáig vivődött a halállal, mélyen beesett szemei le vannak zárva. Széles homloka, jól ápolt őszbeve­­gyülő bajusza és haja azonnal elárulják a boncz­­terem­ rendes látogatójának, hogy a műveltebb osztályból való egyén hullája fekszik előtte. Nyakán ott van még most is az a vastag czukor-spárga, me­lyet valószínűleg a szerencsétlen megfojtására hasz­náltak. E mellett szólnak azok a viszeres vér­rel aláfutott kék foltok is, melyek a kétszer körülcsavart és elől csomóba kötött madzag felemelése után a nyakon láthatók. Annyi bizonyos, hogy a spárgát nem fojtogatásra, hanem az áldo­zatnak továbbvonszolására használták. Gazdag Imre még életben volt, mikor a test színhelyéről elhurczol­­ták. A halálos lövés helye a bal halántékon, közvet­len a fül felső része mellett látható. A golyó nyilván összetörte a halántékcsontot és behatolt az agyba. A seb átmérője 6—7 milliméter , így a revolver­töltés átmérője sem lehetett nagyobb. A halott öltözete fekete szalonkabátból s ugyanolyan szinü nadrágból áll. A szalonkabát felett ugyancsak fekete szinü felöltője volt a szerencsétlennek. Úgy a felöltő, mint a szalonkabát hajtókája el van szakítva, a gom­bok mind letépve, bizonyságául annak, hogy az áldo­zat erősen védte magát. A felső kabát és nadrág tele van sárral, a­mi megerősíti azt a föltevést, hogy Gazdag Imrét nem ott gyilkolták meg, ahol a hajnali órákban ráakadtak. A kabátok és a gombjaitól megfosztott mellény alól szélesen dom­borodik ki a fehér ing, melyet sem gombok nem fognak össze, sem nyakravaló nem takar. Ennyi lát­ható ma a közepes termetű, felöltözött holttesten ; a holnap tartandó törvényszéki bonczolásnak feladata kideríteni azokat a részleteket, melyek még most meg nem állapíthatók. * Krivácsy József ezredes, mint a negyvennyolczas honvédek betegsegélyre és temetkezési egyletének el­nöke felhívást intézett az egylet tagjaihoz, hogy a sze­rencsétlen véget ért Gazdag Imre temetésére minél számosabban jelenjenek meg. A temetés a Rókus-kórház hullaházából kedden délután négy órakor lesz. A Majthényi rendőrtanácsos nyílt rendelete alapján letartóztattak éjfél után egy rovott életű parasztembert, ki a Gregersen-féle telep környékén tartózkodott. A pol­gári biztos, a­ki e foglyot a főkapitányság épületébe ki­sérte, lakásáról több ruhadarabot, köztük egy dolmányt is vitt magával, melyen ép oly gombok vannak, a minőt a gyilkosság helyén találtak. •— Tihanyi árvái számára ma 6 frtnyi gyűjtést adott át szerkesztőségünknek Lányi Ernő úr, mely összeg­gel a legutóbbi számunkban kimutatott eddigi gyűjtésünk (80 frt 25 kr) 86 frt 25 krra emelkedik. * SZÍNHÁZ, művészet. — A nemzeti színházban előkészületre kitüzettek­­ Denise, Mukányi, Női harcz. Egy játszma piquet, Esse* gróf, A szikra, Poirier ur veje, A báróné levelei. — A m­. k. opera műsora egy erős repertoir-darabban gyarapodott ma este. Verdi szép dalművét Aldát&a­dták elő, a czimszerepben Turollával, az uj házban először. A mai est általánosságban az úgynevezett szerencsés es­ték közé tartozott. A magánszereplők jóformán mind jól disponálva, ének és zenekar kitűnőek, díszletek és jel­mezek fényesek , mindez nem szokott rendesen együtt járni. Turolla k. a. a főszerepben érdekes jelenség volt. Valóban kár, hogy az este egy kis indospiziczióval kellett küzdenie, a­mely leginkább felső hangjain volt észrevehető. Egyáltalában különösek az ünnepelt mű­vésznő felső hab­jai. Ha erősen kell intonálni, úgy a benne nyilatkozó érczes csengés szinte meglepi a hallga­tót. Ha valamely magas hangot fokozni kell erőben, úgy elbámul az ember, mily óriási anyag nyilatkozik hang­jában. De mihelyt halkan kell intonálni, úgy elveszíti a hang biztosságát, nélkülözi az édes lágy tömbrót, a­mely­nek épen a pianóban kellene a legmegkapóbban nyilat­kozni. Szinte hallani lehet, mint préseli és szorítja ki a hangot, a­mely feltűnően hasonlít a tompitával ellátott hegedű-hanghoz. Az ok itt az intonáczió módjában kere­sendő, a­mely nem tartozik a különben pompás hangú művésznő fényes tulajdonságai közé. A játékkal szemben csak az őszinte elismerésnek van helye. A szerep már maga is megfelel a művésznő vérmérsékletének, s így az alakítás nem volt szűkében a ragyogó mozzanatoknak. Bartolucci k. a. Amnezis szerepében csak azt bizonyí­totta be, a­mit régen tudunk róla, hogy egyike a szín­ház legbuzgóbb s leghasznavehetőbb tagjainak. A magyar nyelvben feltűnő előrehaladásokat tesz, szerepeit úgy zenei, mint színészi tekintetben gondosan és szeretettel­jes buzgalommal dolgozza ki s minden újabb fel­léptével több és több okot ad a közönségnek arra, hogy az őt mindinkább jobban megszeresse. Jól volt disponálva. Bignio (Amonasro) kis szerepében nagy művészetet fejtett ki. H­angja ma este sokkal üdébben s erőteljesebben hangzott, mint egyébkor, előadása azon­ban olyan volt, mint máskor: előkelő, nemes, minden izében művészi. Broulik szépen énekelt és hidegen játszott, Radames szerepét pedig nem lehet hidegen ját­szani, mert akkor a szerep valóban csak játék lesz. Tal­­lián erős hangú király volt. A főpapot Ney énekelte. A díszletek, így a második felvonásbeli kerti szoba a hát­térben szökőkúttal, a harmadik felvonásbeli Nilus-part a templominál, az ötödik felvonás a földalatti börtönnel becsületére válnak a festőknek s valódi díszére a szini­háznak. A kiállítás fényben és pompában semmi kívánni valót sem hagyott hátra. —ts. S­PORT. — A tanuló ifjúság az athletikai klub verse­nyén. Trefort miniszter nem adott helyt a nemzeti tornaegylet s a tornatanítók egylete ama kérelmének, hogy a középiskolai ifjúság az athletikai klub versenyei­ben való részvételtől tiltassék el. Bécs, ápr. 12. (Az «Egyetértés» tudósítójának táv­irata.) A tavaszi lóversenyek második napját ma tartot­ták meg, nagy nézőközönség jelenlétében. Közel ötezerre rúg azoknak a száma, kik ma a freudenaui lóverseny­téren összegyűltek. Az udvar részéről Viktor Lajos, Vil­mos, Albrecht főherczegek, továbbá a braganzai her­­czeg és württembergi Albrecht herczeg voltak jelen. Az egyes futamok eredménye a következő : 1. Handicap. 800 forint, 1200 méter. Hároméves és idősebb kontinentális lovaknak, franczia lovak kizárásával. Az 1884­­ évben 3000 litot érő versenyt nyert lovak kizárvák. Uchtritz Zsigmondi báró hároméves pej méné (Galanthe mén) első; Mr. Prince hároméves sárga kanczája Patria má­sodik; Stubenberg József gróf hároméves sárga kan­­czája Red Ichot-ja harmadik. Erős küzdelem után két hos­szal nyert. Két hossz a második és harmadik közt. Totalisateur 25: 5. — 11, Krieau-verseny 1000 frt. Távolság 1600 méter. Hároméves kontinentális mének és kanczák részére, franczia lovak kizárásával. Seilin­­ger Rudolf százados sárga kanczája Anna első; Feszte­­tics Taszilo gróf pej méné Vaurien második; Mayer Arthur lovag pej méné Druid harmadik. Tetszés szerint, canterben három hos­szal győzött; Druid rossz har­madik. Totalisateur 16 : 5. — 111. Prater-díj 1500 forint. Távolság 2000 méter. Hároméves ,és idősebb kontinentális lovak számára, franczia lovak kizárásával. Sztáray János gróf hároméves pej méné Buzgó első , Mr.-G. Wood nevezi Podmaniczky Géza báró hároméves pej ménét Kakuk második , Fesztetics Tásziló gróf négy­éves pej méné Goliath h­armadik. Kétes negyedik. Játszva győzött, Goliath gyenge harmadik. Totalisateur 2P5. IV. Mermaid verseny 1000 forint. Távolság 1600 méter. Hároméves és idősebb belföldi és német lovak számára, melyek magánidomitó intézetekben ne­veltettek. Ez volt a nap legérdekesebb versenye. Sztáray János gróf nevezi, Hunyady Imre gróf négyéves sárga kan­­czáját Jewess első, Captain Violet négyéves pej méné Ed­gár második, Mayer Arthur lovag három éves sárga mené Valerianus harmadik. Erős küzdelem után biztosan győzött két hos­szal. Négy hos­szal hátrább Valerianus. Totálisak­ul­ 25, 5. V. Hack Stakes 600 forint a nyerőnek, 100 forint a másodiknak. Négyéves és idősebb belföldi lovak számára, melyek még sem síkversenyben, sem gátver­­senyben vagy akadályversenyben, tiszti versenyeket ki­véve nem versenyeztek. Kinsky Zdenko gróf négyéves pej méné Valentin első, Sel­ossberger Ferdinánd négy­éves sárga heréltje Farah második, a kárpáti stud farm négyéves világos pej heréltje Silverhair harmadik. Legkönnyebb canterben, tizenöt hos­szal, biztosan győzött. Silverhair gyenge harmadik. Totalisateur 12:5. — VI. Állvány akadályverseny. Handi­cap. 800 írt a győzőnek, 200 frt a másodiknak. Kontinentális lovak számára franczia lovak kizárásával. Távolság körülbelül 4000 méter. Jékey Albert lovaska­pitány négyéves sárga méné Atheist első ; ifjabb Ester­házy Miklós gróf idős sárga heréltje Talán második; ifj. 1885 Esterházy László gróf hatéves sárga heréltje Daniélia har­madik;; Fides negyedik; Madár ötödik. Könnyen győzött tiz hos­szal. Totalisateur 10.5. r FŐVÁROSI ÜGYEK. .— Adókivetés. A fővárosi VI. kerületi adókivető bizottság április hó 13-án, a még hátramaradottak a VII. kerületben az 5241—5293. uj helyrajzi házszámok alatt összeírt adókövetelések 111. osztályú adóját fogja tár­gyalni.­­ A lipótvárosi II. számú iskolaszék mai ülé­sén egy tanuló gyermeknek a javító­házba küldését határozta el, a­mibe a szülők is örömmel egyeztek be­le. Ez az első eset, hogy iskolából javítóházba menesztettek Budapesten valakit. Ezenkívül az i­kolaszék ket iskolába a jövő tanévtől kezdve osztályszaporítást kér, és pedig a külső váczi útihoz az 5 és 6-ik osztály, az­ angyalföldi­hez az 5-ik vegyes osztály megnyitását kérelmezi a tör­vényhatóságnál. EGYLETEK, TÁRSULATOK. — Gyermekünnepély. A magyarországi központi Fröbel nőegylet ma délután gyermekünnepélyt rendezett a vigadó nagy­termében. A budapesti öt gyerm.kk.it összes növendékei — körülbelül három-négyszázan — vettek részt mint szereplők, a néző­közönség nagyobb,h­a a szülőkből és a Fröbel-féle fejlesztő rendszer barátaiból állott. A­ terem minden zuga megteheti úgy, hogy moz­dulni alig lehetett. A korukat illetőleg három é­s hét év között váltakozó szereplők a czukrászat he­lyiségeibe voltak internálva, innen vezették őket el.y pá­rosával a gyermekkertésznők és ezek segédei. Ünnepi díszben vonultak fel a gyermekek s nagy bátorsággal minden félelem nélkül mutatták be azt, a­mit énekben és játékban tanultak. Az első gyermekkert növendékei Schlesinger Róza gyermekkert-vezetőnő és Pressmeyer Etelka segédgyermekkertésznő vezetése alatt társasjáté­kokat mutattak be; a második gyermekkert apróságai pedig énekükkel szerezték meg a közönség tapsait veze­tőiknek Halász Sarolta és Csepcsányi Etelka gyermek­­kertészi­üknek. Nem kevesebb tetszésben részesültek Né­meth Béláné, Rosenfeld Lujza, Kovik Fanni, Ghlumeczky Irma és S,­endrey Klára gyermekkertésznők tanítványai. A gyermekkertésznő-képezde harmincz növendéke Schmidt Tódor énektanár vezetése mellett több kar dal össz­­hangzatos előadásával érdemelte ki a közönség elismeré­st. A mutatványok végeztével csinos játék­tárgyak kiosztásá­val tetézte a rendezőség a gyermekek örömét. Bármen­­nyire tetszetős és kedves a szülőknek az ilynemű ünne­pély közegészségi szempontból, komoly aggályok nm ül­nek fel a gyermekek ily összezsúfolása ellen, s a nagy közönség előtt való szerepeltetés a pedagógia szempont­jából is kifogás alá esik. A közönség soraiban láttuk Batthyány Strattmann herczegnőt, s a Fröbel néegylet tevékeny alelnökét Rosenzweig Szaphir Sarolta úrnőt. — A­­ Petőfi-társaság ülése. A Petőfi-társaság ma délelőtt tartotta havi f­őolvasó ülését az akadémia kis termében. A hallgatóságnak máskor tömör sorai ezúttal már észrevehetőig megritkultak. Első felolvasó J­évy László volt, ki magyar essayben méltatta a rajzot, mint irodalmi műfajt. A jelenleg legdivatosabb irodalmi forma sokban rokon a görög Idylle­; mi­gegyeznek ab­ban, hogy a természet vagy mindennapi élet egy-egy megkapott jelenetét örökítik meg egyszerűen és m­egtö­kéletlenül, az egyik prózában, a másik versben. A felol­vasó átfutva a múlt század elbeszélő költészetét, erős színekben ecseteli az üres ömlengést, holdkóros ábrán­dozást, mely azt áthatotta. A m­ai realisz­tikus kor kellet­lenül fordul el a tartalmatlan, vizenyős szó áradattal és mindenben valóságot, mozgalmas életet követel. A rajz is csak akkor fog megfelelni a kívánalmaknak, ha nem­ csupán leírással, hanem a személyi­k cselekvésével, tehát bizonyos drámaisággal hat az olvasóra. Az ily rajz a fel­olvasó szerint bír irodalmi jogosultsággal, de csupán a hivatottak kezeiben. A magyar rajzírók között kiemeli Beöthy Zsoltot, Petelei Istvánt és Mikszáth Kálmánt, ki­nek e nemű műveit az aranyos kedély, a humor és a kiváló alakító képesség tették általánosan kedveltekké. A rajzot elhibázottnak tartja a felolvasó, ha az bevégzetlen és csak sejtetni engedi a megoldást, melyet az olvasó a szerzőtől vár. A felolvasót élénken megéljenezték. Ko­­mócsy József Petri Mórtól mutatott be két csinos ver­set «Erdőben» és «Nyugalom» czimmel. Utána Bodnár Zsigm­ond olvasott fel egy hosszabb és érdekes tanul­mányt Tolnai Lajosról, melyben apológiát mond a ter­mékeny író által követett irány mellett. Tolnait többször megtámadták és lelkészi állását is kénytelen volt elhagyni főkép azért, mert regényeiben élő emberek hóbortjait tette nevetségessé, vagyis modelleket használt elbeszél­­seiben. A felolvasó ép oly jogosultnak találja a natura­lizmus korában a modell használatát az elbeszélő mű­fajban mint akár a festészetben. Tolnai Lajos ritka is­merője a való életnek. Az «Ötforintos» czimű regényében például bámulatosan fel tudta találni a bankóhamisító fríki állapotát, és annyira, hogy egy ízben a boldogult Fürök Pál szuperintendens magához hivatta a regényírót és nagy titkolózva, a részvét hangján megkérdezte tőle: «Ugy­e kedves barátom, maga már készített hamis ban­kót? A felolvasó eredeti tehetségnek mondja Tolnait, ki­nek egyedüli hibája, hogy nem mindig tárgyilagos. Vé­gül Szabó Endre olvasta fel nagy hatással Heviczky Gyula «Harmincz év» czimü költeményét, melyben a költő férfikor beköszöntését üdvözli. A felolvasásokat zárt ülés követte. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. — A Haris bazári kettős gyilkosság. Csery Kál­mán vizsgálóbíró ma délelőtt folytatólag kihallgatta Ba­­lentics Imrét. A vizsgálóbíró magát a gyilkossági tényt még mindig óvatosan kerüli és csak a mellékkörülmé­nyekre és előzményekre vonatkozólag faggatja a gyilkost, ki viszont mindig Pessek Verona megölésével hozako­dik elő. Balentics mindenben nagy közönyt tatu­ át és vallomásai alatt egyátalában nem mutatkozik lev­élnek. Ma délelőtt a vizsgálóbíró főkép azt kutatta, hol volt és mit csinált Balentics április elsején, a gyilkosságot meg­előző napon, mert ily módon akarja megtudni, miben törte fejét előzőleg a gyilkos. Balentics a legkisebb rész­letekre kiterjeszkedve elmondja, hogy április elsejét dor­­bézolva töltötte el. Ritka emlékező tehetségével pontosan meg tudja jelölni, melyik korcsmában volt ebben meg eb­ben az órában. Veránál is volt látogatóban, kivel ekkor is hevesen összetűzött. Fölkereste azonkívül a te­metőben barátjának, az állítólag amerikai párbajnak áldo­zatul esett Mohinak sírját, de nem öngyilkossági szándék­kal, mint ezt néhány lap hiresztelte. Bevallotta a gyilkos, hogy Verával gyakrabban volt heves szóváltása és mikor a vizsgálóbiró ennek okát tudakolta, egykedvűen ennyit felelt: «Nagyon boszantott, hogy csak úgy fitymálva bánt velem.» — Mára volt beidézve kihallgatás végett a kis Budai Róza anyja is, ki azonban nem jelent meg. Holnap kihallgatja a vizsgálóbíró Bérest, Balentics volt szállásadóját. Dr. Ajtay törvényszéki orvos ma délelőtt beható vizsgálat alá vette a Balenticstől elkobzott borot­vát és hivatalosan konstatálta, hogy az azon látható apróbb foltocskák újabb keletű emberi vérnyomok.­­ A meggyilkolt Pessek Verona hagyatéka a következők­ből áll : egy fekete és egy kék ruha, egy pár czipő, 6 pár keztyü, három kalap (köztük egy lovagló czilind­r) és különféle fehérneműek. Az összes érték hivatalosan 25—30 írtra van becsülve. Találtak hagyatékában egy levelet is, melyet Pessek Verona csak kevéssel meggyil­koltatása előtt írhatott le. Sch.-hez s mely következtetést enged azon benső viszonyra, mely a nő és a báró közt fennállott. A levélben Pessek Verona érzelmes szavak­ban elmondja, hogy mily boldog és elégedett; e boldog­ságát csupán a mindennapi egyformaság teszi unalmassá, azért kéri a bárót, hogy Münchenben szerzett tapasztala­tait és élményeit közölje vele, ami neki unalmában kel­lemes szórakozást fog nyújtani. — Altm­ann orvos Pessek Verona hagyatékára 20 írtig igényt jelentett be azért, mert a 2-dikán meggyilkolt Pessek Verona nem­ tudva, hogy mi­ fog vele történni, elmulasztotta a két heti felmondást. A bútorzatban okozott károkért Altman­n 40 irtot követel. T­A­V­I­R­A­T­O­K, Róma, ápr. 12. (Az «Egyetértés» tudósítójának távirata.) A pápa mr. Leiratát, a brüsszeli nun­­cziust nevezte ki szalonikii érsekké. A felavatást Jakobini bibornok fogja végezni. London, ápr. 12. (Az «Egyetértés» tudósítójá­nak távirata.) Filadelfiából érkezett táviratok sze­rint a kanadai felkelés aggasztó mérvben növekszik s immár bebizonyosodott, hogy roppant nagy vidékre terjed. Az északnyugati tartományokban a fehér telepitvényesek nagyon meg vannak rémülve, mert a Winnipegen túl az egész indus lakosság fellázadt és fegyverhez fogott. Calgaryban a fehérek meetin­­get tartottak, melyben fegyveres szövetkezetet ala­kítottak, de a meetinget nyomban újabb rémhírek követték, melyek a M’Leod erődből érkeztek. A felkelők elfoglalták az erődöt. Ezen a vidéken is va­lamennyi indus fellázadt, a különböző törzsek véd- és dad­szövetséget kötöttek egymással és be­barangolták az egész vidéket, mindenütt ölve, ra­bolva, lopva és gyújtogatva. A fen­er Jaf­­neiei-

Next