Egyetértés, 1885. május (19. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-23 / 141. szám

. Mindkét esetben a vád fő súlya magát a nemzetet éri. Az alkotmány maga csak holt gépezet, annak a közszel­lem ad életet és erőt. Ott, a­hol ez hiányzik vagy tév­­utakon jár, a legszabadabb alkotmány sem felel meg a czélnak. A politikai jogok hanyag, vagy helytelen keze­lése megölheti magát a polgári szabadságot is. A népek szolgaságát mindig értelmi és erkölcsi sülyedésük és a közügyek iránti közönyük szokta megelőzni. Ezért vá­doltam én­t. évi ápril 20-diki felszólalásomban nem csak a kormányt, hanem az összes nemzetet. Parla­­r­lamenti kormányforma mellett, egy életre való nemzet, mely politikai jogaival élni akar, és élni tud, előbb, vagy utóbb, oly kormányt ad magának, a­mely vágyainak és szükségeinek megfelel. De ha legszentebb politikai jogait a döntő pillanatokban ephemer előnyökért könnyelműen áruba bocsátja, vagy hideg közön­nyel fordul el a közügyektől, akkor nincs joga panaszkodni sorsa fölött. Igen, azért vádoltam fent­­említett beszédemben összes mindnyájunkat, hogy kísér­letet tegyek felrázni a nemzetet zsibbasztó álmából s megéreztetni vele, hogy csak magától függ közéletünk­nek kedvező fordulatot adni. Hogy gyenge szavam itt­­ott, különösen pedig önök körében is visszhangra talált, biztató jele annak, hogy a nemzeti öntudat közeleg fel­ébredéséhez. De ha csalódnám is, amint, fájdalom, már csalódtam többször, vigasztalást találok annak tudatában, hogy kötelességemet teljesítettem. Ha beteges ambícziók vezetnének, úgy tanácsosabb lett volna hallgatnom és úsznom, mint sokan mások, az áramlattal. De egész politikai pályámon, a legnehezebb körülmények közt is, meggyőződésem sugalmát követtem s azt, amit igaznak tartottam, nyíltan kimondtam felfelé és lefelé egyaránt s az élet alkonyát nem akarom privilégiumnak felhasználni arra, hogy eddigi elveimet megtagadhassam. Minden, a­mire vágyakozom az, látnom, hogy a nép a szabadsá­got, melyet a kor szelleme és a kiváltságolt osztály ne­­meslelkűsége vele 1848-ban megosztott, képes megbe­csülni és megvédeni. Ismételve hálás köszönetemet és kérve önt, hogy ezt az emlékirat aláíróival közölni szí­veskedjék, hazafiui meleg üdvözlettel maradok hű pol­gártársa, Budapest, 1885. május 18-án, Horváth Bol­dizsár,. s. k. * Az erd­élyrészi közművelődési egyesülettel ifj. gróf Teleky Domokos táviratilag tudatta, hogy a budapesti ván elnök nemzeti kaszinó választmánya Károlyi Ist­indítványára tegnap ezer forinttal a köz­művelődési egyesület örökös tagjává lett. — A kaszinó e hazafias alapítók közt cselekedete méltó az elismerésre. Az újabb van a Jósika báró család öt tagja, kik egyenkint 100—100 frtot küldtek az egyesületnek. * Kisújszállásról ezeket írják az Orsz. Értesítőnek: ‘A központi függetlenségi és 48-as párt egyhangúlag Kom­játhy Béla jelöltsége mellett nyilatkozott a karczagi ke­rületben s több képviselőt küldött ki Komjáthy jelöltsé­gének támogatása végett. A Papp-párt ezt ellensúlyo­zandó, Csanády Sándor képviselőhöz levelet intézett, hogy őt a központi párttal szemben Papp Sándor támo­gatására megnyerje. E levél, melyet nyolcz választói, a Papp­­párt vezetői írtak alá, nagy megbotránkozást szült és annak aláírását sokan megtagadták. E levélben a többek között a következő kitétel foglaltatik: «.Elvár­tuk a képviselő úr ismert hazafisságából, hogy nem fogja pártolni Komjáthy jelöltségét ak­kor, midőn őt olyan ember ajánlotta, mint Sárközig, a ki nem lehet jó hazafi, mert mint alispán Ferencz Józsefnek, az osztrák császár­­nak hűséget, esküdött. (Mi nem his­szük, nem hi­hetjük, hogy Papp Sándor pártja vagy bármely magyar párt ily abszurd állításokkal korteskedjék. Szerk.) Ebben az a legszebb, hogy egy tiszti ügyész pártja merészel a felség iránt tartozó hűség megsértésével ily módon kor­teskedni. * Paczolay János arczképét Hontmegyének e hó 21-én Ipolyságban tartott gyűlése alkalmával leplezték le. Az ünnepélyre az ellenzék főemberei nagy számban jelentek meg, hogy a kitűnő pártember és nemeskeblű hazafi emlékének a kegyelet adójával ünnepi beszédet Luka Pál, hontmegye adózzanak. Az tiszti ügyésze tartotta, megemlékezvén, hogy a boldogult, ki az ipoly­­sági választó­kerületet képviselte haláláig, mily je­lentékeny szerepet játszott Hontmegye politikai éle­tében. K­ÜLFÖLD­ — május 22. Sem az Oroszország újabb követeléseiről szóló hír, sem annak «megnevezetten forrásból» eredő czáfolata nem nyert megerősítést s így jóformán azt lehet mondani, hogy az afghán határkérdés ma is ott van, a­hol napokkal ezelőtt volt. A miniszte­riális Daily News arról ad hírt, hogy a tárgyalások kedvezően haladnak, s véleménye szerint nincs ok arra a föltevésre, hogy Angolország és Oroszország közt kiegyenlíthetetlen véleménykülönbségek fognak fölmerülni; a teljes egyetértés azonban még nem jött létre. A kormánynak soha sem volt szándéká­ban, hogy a Szuakimban volt testőrcsapatot a tár­gyalások befejezése előtt visszahívja Angolországba, hanem a nevezett csapat valószínűleg Alexandriá­ban marad, míg létre nem jön a végleges megegye­zés, melyhez a két kabinet lassan bár, de folyton közeledik. Az angol alsóház tegnapi ülésén Cross kijelenti, hogy az állami érdekek szempontjából nem kívána­tos, hogy az afghanisztáni emír és Lord Dufferin tanácskozására vonatkozó okiratok az Oroszország­gal folyamatban levő tárgyalások befejezése előtt közzététessenek.­­ Dufferin a rendkívüli hadiközsé­­geket áprilistól júliusig 306 lakk rúpiára teszi, mely összeghez még 385,000 font sterling jön ágyuk be­szerzésére. Fitzmaurice közölte, hogy Francziaor­­szág a Rosphore Egyptien újból megjelenése előtt kijelenti, hogy a nevezett lap szerkesztője határo­zottan megígérte, hogy a lap czikkének hangja nem lesz olyan, mely nehézségekre adhatna okot. Ha csakugyan lesz ok, hogy a lap ellen lépések tétessenek, akkor a franczia konzul hozzá fog járulni a lap elnyomá­sához. Gladstone kormányelnök kijelenti, hogy addig, a­míg Afghanisztánra vonatkozólag a tárgyalások Oroszországgal folyamatban vannak, lehetetlen meg­mondani, hogy a kormány mit szándékozik tenni a szesz- és söradónak a költségvetésben jelzett eme­lését illetőleg. —A pendzsehi­ esetre nézve a válasz­tott biró még nincs határozottan kijelölve. — A kormány csupán a portával folytatott vélemény­­cserét Szuakimnak az angol csapatok kivonulása után való megszállásaivald, más kormán­nyal nem. Ugyanez ülésen Cross a Kelet-Indiában építendő vas­utak számára kötendő tíz milliónyi kölcsönről szóló törvényjavaslat másodszori olvasását indítványozván, kifejti, hogy a Quettá­val való közlekedés gyorsí­tása érdekében sztratégiai vasutak fognak építtetni, melyekre öt millió lesz szükséges. Az egyik vasút az Indus folyamtól nyugatra, a másik kelet felé épül; az Induson át komp fog közlekedni. Tervben van továbbá egy híd építése Ferozpur közelében, or­szágút létesítése Pisinig és Bolan-Csarlaki-szoroson át fog egy uj vasút, mely a vezetni. Hosszabb vita után a törvényjavaslat másodszori olvasásban is elfogadtatott. Különös leleplezéseket közöl legújabban a Times párisi levelezője a Bosphore Egyptian miatt Fran­­cziaország és Anglia közt támadt viszály alkalmá­ból, mely Francziaország javára intézte­tett el. A EGYETÉRTÉS, SZOMBAT, MÁJUS 23. levelező a következőket mondja: Bismarck herczeg nincs megelégedve az afghán viszály békés elinté­zésével s ezért visszatért előbbi politikájára, hogy Anglia és Francziaország közt Egyiptom miatt vi­szályt szítson s ily módon fedezze a hátát, hogy ez ázsiai követeléseit Oroszországnak nyomatékosan érvényesíthesse, feltéve, hogy Francziaország támo­gatni fogja őt, Bismarckot, az Anglia ellen irányzott Dardanella-javaslatban. E javaslat szerint a Dar­danellák semlegességének oltalma Európa közös fő­hatósága alá lenne helyezendő. Hasszán Fehmi pasa, a porta rendkívüli követe oda nyilatkozott, hogy Törökország sohasem fog elfogadni olyan in­tézkedést, mely az ő kezéből kivenné a Dardanellák felügyeletét. Londonban miniszterválságról keringtek tegnap hírek. A Fall-Mall Gazette fölemlíti a hírt, de nem akarja elhinni, mert — úgymond — az Oroszor­szággal való összeütközést csakis Gladstone akadá­lyozhatja meg. A­meddig Gladstone miniszter, a c­ár a legnagyobb türelmet és elnézést tanúsítja. Gladstone esetleges utódával szemben azonban nem követne ily békülékeny politikát. A Daily News értesülése szerint a kabinet ke­belében az írek által elkövetett bűntények megaka­dályozásáról szóló törvény részben megújítása fö­lött nézetkülönbség merült fel, melynek komoly kö­vetkezményei lehetnek. A kabinet kisebb, de befo­lyásos része ellenzi a törvény megújítását, ha csak az messzeható helyi intézkedések által nem fog tá­mogattatok Rómából is miniszterválság híre érkezik. A kép­viselőház ugyanis tegnap kitörölte a költségvetésből a külügyminiszter által «rendkívüli missziók» czi­­mén kért 60,000 lírányi többletet, mire Mancini kijelentette, hogy a törlést nem fogadhatja el. Az Opinione és a Capitano Fracasse már most azt a parliamenti körökben elterjedt hírt közüik, hogy Mancini beadja lemondását. Osztrák választási mozgalmak. Osztrák politikai körökben élénk feltűnést kelt Wal­terskirchen grófnak a bécsi kilenczedik kerület vá­lasztóihoz intézett levele, melyben kijelenti, hogy a ke­rület által neki felajánlott képviselőjelöltséget nem fo­gadja el, s általában visszalép a nyilvános politikai szerep­lés teréről. Levelében azt mondja, hogy különösen főváros választóinak olyan férfit kell képviselőül válasz­­a táriok, a­ki alkalmas arra, hogy politikai vezérszerepet vigyen. Erre pedig ő nem érzi magát alkalmasnak. Tu­datja egyúttal, hogy a jelöltséget mind ama kerületek­ben visszautasította, a­hol felléptették. Politikai körökben kétségtelennek tartják, hogy Walterskirchen grófot nem pusztán a levelében előadott ok bírja a lemondásba ha­nem azokban az eseményekben keresendő a visszalépés oka, melyeknek következtében három évvel ezelőtt judenburgi mandátumot letette. A bécsi kilenczedik ke­­­rület demokrata választói, daczára a lemondásnak, ra­gaszkodnak ahhoz, hogy jelöltjük Walterskirchen gróf legyen. ÚJDONSÁGOK. — május 22. — Személyi hírek: A király és a királyné ma délelőtt meglátogatták Zsófia svéd királynét. — Rudolf trónörökös ma reggel 6 órakor a Lajtha melletti brucki táborba utazott és este 10 órakor tért vissza Laxenburgba. — Bárdi gróf de Bessé j lovag kíséretében Velenczéből Bécsbe érkezett. — Dr. Török Aurél egyetemi tanár a napokban Sze­gedre utazik, ásatások eszközlése végett. — Szögyény- Marich László fő­tárnokmester ma reggel Buda­pestről Székesfehérvárra utazott. — Lipovszky ve­zérőrnagy, a 70. dandár volt parancsnoka végleg elhagyta Kolozsvárt. A tisztikar ovácziók közt bú­csúzott el a közszeretetnek örvendő tábornoktól. — A trónörökösné születésnapja. Stefánia trón­örökösné, mint már említettük, tegnap ünnepelte meg 21-ik születésnapját a laxenburgi kastélyban. Legelső üdvözlőként a trónörökösné kis leánya, Erzsébet herczeg­­kisasszony állott elő egy bokrétával. Már kora reggel­ megérkezett az uralkodópár, a belga királyi pár és az uralkodóház tagjainak szerencsét kívánó távirata. Délelőtt 9 órakor­ katonatisztekből álló küldöttség érkezett Laxen­burgba, hogy a trónörökösnét a törzskar nevében üdvö­zöljék. A küldöttséget Sylva Tarouca grófné, főudvar­­mesternő elé vezették, kinek gyönyörű bokrétát nyújtot­tak át a trónörökösné számára. 10 órakor a régi kastély­kápolnájában mise volt, melyen a trónörököspár, Koburg herczeg és neje, valamint a trónörököspár egész udvar­tartása részt vett. Fél 12-kor a trónörökösné lakosztályá­ban 24 terítékű déjeuner dinatoir volt. A dejeuner egy óráig tartott, melynek végeztével a fenséges pár rövid ideig társalgott a jelenlevőkkel. A vendégek 1 órakor hagyták­ el a kastélyt és Bécsbe tértek vissza. Délután 2 órakor megjelent Milán király hadsegéde Catargia tábor­nok kíséretében Laxenburgban, hogy a trónöröspárt meg­látogassa. Csakhamar azután megérkezett a király és királyné, valamint Mária Valéria király kisasszony. 4 óra­kor a királyi és trónörököspár Milán királ­lyal és a többi vendéggel a majorba kocsizott, hol ozsonnát szolgáltak fel. A trónörökösnét a számos virágbokrétán kívül érté­kes ajándékkal is meglepték. — József ffiherczeg­, ki most a honvédségi tan­­­zászlóaljak megszemlélésével foglalkozik, tegnap délután órakor Vörösvárra érkezett, hol jelenleg másfél zászlóaljból álló tanzászlóalj tartózkodik. Kíséretében voltak: Graef Ede lovassági tábornok, ő fensége adlá­­tusa, Nyáry báró altábornagy főudvarmester, Becker Teodor ezredes első segédtiszt, Lázár Sándor és Dorner Lajos százados parancsőrtisztek ; a szemlében részt vet­tek: Ghyczy Béla altábornagy, Jelentsik Vincze tábor­nok és Jekelfalussy Lajos őrnagy. A két tanzászlóalj reggel­­ 8 órakor várta be a gyakorló téren a Pilis­ Csabáról érkező főparancsnokot. A fogadtatás után a főherczeg minden tanzászlóaljból egy-egy szakaszt, azután minden századot külön-külön megszemlélt, különös súlyt fek­tetve a tervszerű gyakorlatokra. Ezek után a csapatok elvonultak a főherczeg előtt. Az elléptetés végeztével ő fensége az egész tisztikart Oberkampf Gyula alezredes és Fürdők István őrnagy zászlóaljparancsnokkal együtt maga köré gyüjtvén, a legénység jó kinézése, maga­tartása, kitűnő menetei és kiképzése, valamint az egyes parancsnokok vezetése felett teljes megelégedését fejezte ki. — Egy hölgy panasza. Londonban már évek előtt mozgalom indult meg a meztelen képek elén; meetinge­­ket tartottak, kérvényeket intéztek az alsó és felső ház­hoz, hogy tiltanák meg a közerkölcsöt sértő képek­nek képcsarnokokban való közszemlére tételét. Mind­ezeknek a lépéseknek nem volt foganatjuk. Most egy angol hölgy karolja fel az ügyet és heves támadást in­téz a Timesben a képkiállítások rendezői ellen. Sok te­kintetben helyes érveléséből a következőket közöljük: Tiltakozom a nemem nevében — nem, mindkét nem nevében, — az illetlen képek, a kiállítások eme szem­­­foltjai ellen. Azt hiszem, hogy a törvények ellen csele­kednénk, ha mezítelenül járnánk-kelnénk otthon, az ut­­czákon és a társaságokban. Tehát ellenkezik ennek az igazságos és helyes törvénynek a szellemével, ha a ké­pekben a legteljesebb meztelenséget mutatjuk be a nagy tömegnek. Tagadhatja-e bárki is, hogy a képkiállítások­­ban, melyeket a köznek épülésére és szórakoztatására rendeznek, egyetlen oly képet se szabadna kifüggesz­teni, melyet tisztességes nő atyja, bátyja, férje vagy ked­vese karján meg ne nézhessen a szeméremérzet megsér­tése nélkül? Nem sérti-e a szemérmet, hogy nő vagy férfiművészektől eredő oly képeket állítanak a közönség elé, a­melyek számos látogatót arra kényszerítenek, hogy megbotránkozva és megundorodva forduljanak el tőlük és hogy csak fél pillantásokat vessenek a mellet­tük függő képekre, bármily kitűnők és bármily tisztessé­gesek legyenek is ezek, ha csak azt a gyanút nem akar­ják ébreszteni, hogy a szemlélő abban a képben gyö­nyörködik, a­mely szeméremérzetét sérti? A női művé­szek ezelőtt még beérték azzal, hogy csak a női mez­telenség ábrázolásával ütötték arczul nemük szemérem­­érzetét, de most már meztelen férfiakat is élethí­en festenek. Nem illik, hogy azok a gyengéd női kezek, melyekben meg van a hivatás arra, hogy az ecsetet mű­vészileg vezessék, a szemérmetlenségnek és a tisztesség­telenségnek legyenek terjesztői. — Egyházi zene. Pünkösd vasárnapján a belvárosi plébániatemplomban Hummel ünnepi D-moll miséje gra­­dualéval és Zichy Géza gróf Offertoriuma fog előadatni Pischinger Alajos vezetése mellett. A magánrészeket Vinczéné és Kovalcsikné úrnők, továbbá Fektér és Kő­szegi urak fogják énekelni. — Halál a tűzben. Cincinnati egyik legna­gyobb nyomdájában e hó 20-án, mint New­ Yorkból távirják, tűz támadt. A pusztító elem olyan gyorsan terjedt, hogy harminczhét ember nem menekülhetett s a lángok t­­elte szörnyű halálát. Tiz munkás a’ harmadik em­eletről leugrott az utczára s vala­mennyien súlyosan megsebesültek. — A Bécsb­en elfogott zombori ügyvédről, ki a bécsi földhitelintézetet 120.000 írtig akarta megkárosí­tani. Zomborból a következőket írják lapunknak: Zsu­­pánszky Pál esete városunkban óriási szenzácziót kel­tett. Mert ha a letartóztatott vallomása igaz s ő csak­ugyan Zsupánszkyval azonos, akkor fel nem foghatjuk, hogy mi indította őt e csalásra, mel­lyel egész életsorát koczkáztatta. Zsupánszky két évvel ezelőtt, Kikindáról jövel, itt letelepedett, 16.000 frtért vett lakházat és azt ki is fizette. Vett később még 40.000 frtér földet is s egyáltalában igen gazdagnak tartották, mert ügyvédi praxisa nem fedezhette azt a költséges életmódot, me­lyet két év óta folytatott. Nagy lábon élt, négyesfogatot tartott, s mivel becsületessége ellen még a legkisebb kétely sem támadt, mindenki valónak tartotta azt hitt, hogy Zsupánszky igen sok pénzt hozott Zomborba.­­ A feltünés annál kínosabb, mivel Zsupánszky a legelőke­lőbb szerb polgárokkal rokonságban áll. Természetes, hogy itt nagy feszültséggel várják az ügy további fej­lődését.­­ A német császárnéról Baden-Badenből követke­zőket írják: Egy berlini lap nyomán nem­rég az a hír terjedt el, hogy Auguszta császárné szervezetére a vidék levegője már nem oly hatásos, mint volt az előtt, s hogy magasabb hegyvidékre fog utazni, hol erősebb a levegő. E hír valótlan, mert a császárné az idén is ép oly jó eredmén­nyel használja a baden-badeni fürdőt, mint régente és nem vágyik sehová másfelé. Mindennap megteszi szokott kikocsikázásait és a napokban hívott vendégek nagy meglepetésére az ebéd után a meg­tar­tott cercb­en nem a tolókocsiban jelent meg, hanem egy kamarásra támaszkodva járta körül a termet, vidá­man társalogva. Baden-Badenből a császárné Coblenzbe fog utazni. — Garázdálkodó czigányok. Szabadkáról írja levelezőnk: Egy czigány banda tartózkodott itt Szabad­kán s pár napig a legnagyobb vakmerőséggel űzte ga­rázdálkodásait. Fényes nappal is betörtek oda, a­hol gyanították, hogy lesz mit elvinni. Szombat délután azonban rajtakapták őket, a midőn néhány sonkát akartak biztos helyre szállítani egy paraszt gazda házából. Valamen­­­nyien futásnak eredtek és sikerült elmenekülniök egy kivételével, kit a felbőszült lakosok üldözőbe vettek. A czigány lélekszakadva rohant társai után s midőn a nagy zajra egy mit sem sejtő munkás az utczára jött és a menekülőnek útját akarta állani, ez egy revolver­rel fejbe lőtte. De nemsokára utólérték, kapákkal lever­ték és megkötözve beszállították a városházára. A sze­rencsétlen munkás borzasztó kínokat szenvedve, élet­halál között lebeg. Még az este valamennyi czigányt be­fogták. — A nihilisták új tevékenysége. Odesszából ír­ják e hó 18-áról: A nihilisták az angol-orosz háború közeli kitörése iránt vérmes reményeket tápláltak, s en­nek következtében politikai tevékenységet egyelőre meg­szüntették. Minthogy azonban a háborús felhők eloszlot­tak, a nihilisták újra dolgozni kezdenek és az új tevé­kenységnek első jelét Karkovban adták meg. A karkovi eseményekről a következő részleteket közlik : A napok­ban a karkovi rendőrség arról értesült, hogy a lubanovi­­utcza 8-ik számú házában titkos nyomda van beren­dezve, a melyben uj proklamácziókat készítenek s hogy a jelzett házban a veszedelmes nihilisták össze­jöveteleket tartanak. A nihilisták elfogatása czéljá­­ból e hó 14-én reggeli kilencz órakor az illető városrész valamennyi házát vizsgálat alá vették, s a 8-ik számú ház felügyelőnőjét vallatóra fogták. Minthogy ama két fiatal ember közül, a­kik nála egy kis szobában laktak, egyik nem volt otthon, Sisov rendőrbiztos kihivatta a másik fiatal embert, hogy őt távollevő lakótársa felől ki­kérdezze. A jelen volt fiatal ember, egy Lebe­­dinszki Plátó nevű rosztoni illetőségű tanuló, kezdet­ben vonakodott engedelmeskedni a rendőrnek, de csakhamar ingre vetkőzve megjelent szállásadónéjának szobájában, hol a rendőr várta őt. A rendőrbiztos ekkor egy rendőr altiszt és két tanú kíséretében a szo­bába lépett. Lebedinszki ez alatt az ablakhoz ment, és mikor egy másik rendőrbiztos, Jessenko a szobába lé­pett s egy székre ült, hogy Lebedinszkit kihallgassa, ez észrevétlenül az ablak vánkosa alól egy revolvert vett elő és abból Jessenkora lőtt. A rendőrbiztos azon­nal holttan rogyott össze. A másik rendőr erre gyorsan elmenekült, míg Lebedinszki kétszer rá­lőtt a rendőr altisztre, s ezt életveszélyesen megse­­besítette. Ez utóbbinak azonban még volt annyi ereje, hogy Lebedinszkire vesse magát, s ezt addig erősen tartsa, míg Sisov néhány más rendőrrel segítségére jött. A kétségbeesésig ellentálló Lebedinszkit végre megkö­tözték s a szobát alaposan megvizsgálták. Egy titkos rekeszben teljesen felszerelt nyomdát, nagymennyiségű robbantó anyagot, revolvert, tőrt, álarczot, parókát s több effélét találtak. Liebedinszkit természetesen fog­ságba vitték s társainak kinyomozására erélyes vizsgá­latot indítottak meg. Rövid evek. Szabadkán egy Piri nevű volt rendőr a napokban fölakasztotta magát. — Eszék mellett a Dráván e hó 18-án baleset tör­tént. Két uszályhajó elszakadt a vontató-gőzöstől és oly erővel csapódott a vasúti hid oszlopához, hogy ez egyik hajó sülyedni kezdett. Gyors intézkedések megmentették a hajót az elsülyedéstől. A hid­ oszlop annyira megsérült, hogy azonnal munkásokat kellett kirendelni a kiesett kőkoczkák visszahelyezése végett. — Temesváron a kettős öngyilkosság második áldozatának, Bibel Rózának is megtalálták a holt­testét a Bégában. A partra nagy néptömeg gyűlt, közte a Bibel házaspár, ki az iszapos hullában csakha­mar fölismerte szerencsétlen leányát. — Malaczkán a felvidéki közművelődési egylet fiókja június 18-án nemzeti ünnepet rendez ; a rendező bizottság élén Pálffy Miklós herczeg áll. — Veréb fehérmegyei község határában egy kútban megfulladva találták Varjas Zsófia 16 éves hajadont. Az öngyilkosságra állítólag az vitte, hogy a minapi búcsún nem volt fehér szoknyája, mint a többi leánynak s ezért legények mellőzték. •—■ A Bukarestben megjelenő a Resinariul czimü hetilapot kitiltotta a közlekedés­­ügyi miniszter a magyar korona országaiból, mire kiderült, hogy az a már korábban kitiltott Unitatea Nationala czimü hírlappal azonos. — Felső-Eörön Rusa Lázár szolgabiró és Hrabovszky István ügy­véd véres kardpárbajt vívtak. Az előbbi súlyosan megsebesült. — Mezőhegyesen egy épülőfélben levő ház tegnap összeomlott és a munkásokat maga alá temette. Három azonnal meghalt közülök. = Megégett leány. A Sebestyén-utczában nagy ije­delmet és még nagyobb részvétet keltett ma reggel egy szerencsétlen fiatal leány, ki lánghá borúban, velőtrázó sikoltással rohant ki az 5. számú házban levő szivaros­­boltból s az utcza közepéről vissza az udvarra. A bol­dogtalan teremtés a szivarárusnő tizennyolcz éves leánya, Gáspár Ernesztin volt, kinek ruhái reggel 7 és 8 óra közt fogtak tüzet. A szivarosbolt mellett levő kis szobá­ban kávét főzött s a melegítőbe borszesz helyett petró­leumot öntött, mely egyszerre lángra lobbant s kötényét meggyujtotta. A szegény leány elvesztette lélekjelenlétét s kirohant az utczára, onnan meg az udvarra, de az összecsődült emberek közt senkinek sem volt annyi bá­torsága, hogy reá dobott volna egy kabátot s elfojtsa a testét égető lángokat. Az emeletről vizet öntöttek a sze­rencsétlen leányra, ki teljesen összeégve, ruhátlanul és eszméletlenül rogyott a kövezetre. Onnan vitték lakására, a­­hol Miskolczy Imre és dr. Horváth orvosok vették ápolás alá. Testét aqua calcis és oleum lium­ vegyülé­­kébe mártott ruhákba burkolták; ezt a szert, mely hű­síti az égett sebeket, minden háznál készletben kellene tartani. A beteget később elszállították a Rókus-kórházba, de aligha éri meg a reggelt.­­ A múzeumkert titka. A muzeumkert Eszter­­házy-utczai oldalán álló kertészlak mellett ma földásás közben csekély mélységben emberi csontokat, ruha- és csizmadarabokat s egy pipát találtak. A kerületi kapi­tányságot nyomban értesítették a különös leletről, mely megindította a vizsgálatot a rejtélyes eset kiderítésére. A muzeumkert e része ugyanis fel van töltve s igy a talált tárgyak nem lehetnek temetői nem csakis bűntett révén kerülhettek maradványok, ha­oda, mit a tár­gyak meglehetős ép volta is bizonyít. " Öngyilkosság". Steinerné­ Lekan Jozefa 29 éves asszony, Feridun bej török főkonzul komornyikjának fe­lesége ma reggel agyonlőtte magát lakásán. Nyolcz éves kis­fia a tett elkövetésekor a szobában volt, s midőn látta, hogy anyja a revolvert halántékának szegzi, hozzá futott, megragadta ruháját s esdekelve kérte, hogy ne löjje meg magát. De az anya eltaszította gyermekét s a lövés eldördült. Ekkor a megrémült gyermek segítségért kiáltott, de mire a szomszédok összefutottak s az orvos is megérkezett, az öngyilkos asszony kiadta lelkét. A holttestet beszállították a Rókus-kórház halottas kamrá­jába, holnap délelőtt fogják felbonczolni. Az öngyilkosság okát családi egyenetlenkedések képezik.­­ Öngyilkossági kísérlet. Hoffer Ferencz 21 éves építészeti rajzoló ma délben mellébe lőtt a Nádor­szigeten. A golyó a negyedik és ötödik bordája közt fúródott testébe, de nemesebb részeket nem sértett. A boldogtalan ifjú szerelmi csalódásról panaszkodik. — Győry Vilmos síremlékére újabban 13 forint érkezett szerkesztőségünkhöz Iglóról, mint Zimann János gimn. igazgató ur gyűjtése, melyhez járultak: Zimann János, Jeszenszky Pál, Róth Márton, Fischer Miklós, Pákh Károly, Vandrák Gyula, Kuntz Ödön, Guhr Márton és Payer Jenő tanárok 1—1 írttal és az iglói főgim. önképzőkör 4 írttal. — Ez összeggel márczius 29-ki számunkban kimutatott eddigi gyűjtésünk (31 forint) 44 írtra emelkedett.­­ Érdekes, lapunk mai számában található id. Hek­­scher Sámuelnek szerencse-értesítése Hamburgból. E ház a nyert összegek gyors kifizetése által oly jó hírt szer­zett magának, hogy hirdetésére mindenkinek figyelmét felhívjuk. SZÍNHÁZ, művészet. — A nemzeti színházban ma este egy régi, na­gyon régi színdarabot elevenítettek föl, Belle-Isle Gab­riellát Dumas perétől. Belle-Isle Gabriella nemcsak ke­letkezése idejénél fogva régi darab, hiszen a mai nem­zedékből alig emlékszik valaki utolsó vagy épen első előadására, a­mi a harminczas évek végén történt, még régibb s egyszersmind idegenebb ránk nézve a szellem, az Ízlés, a­melynek szüleménye. Az öreg Dumas, mint szinmaíró egészen a Seribe iskolájához tartozott, azzal a különbséggel, hogy míg a mester az ő cselszövé­­nyes bonyodalmait az igazi drámaíró biztos kezével vezeti a megoldás felé, folyton ébren tartva, fokozva az érdeklődést, az alatt a tanítványnál épen a mese, a bo­nyodalom iránt érdeklődünk legkevésbbé. Pedig sok min­den és érdekes történik az öreg Dumas színdarabjaiban, épen úgy, mint regényeiben is , csakhogy a­mi törté­nik, nem foly egymásból, csak egymás után következik. Az öreg Dumas egyáltalán nem drámaíró. Mindjárt első je­leneteitől kezdve csak azt várjuk, mi jót, csipőset, pikánsat, mondanak a­ szereplők, látásuk, futásuk, úgynevezett cselekedetük nem alterál. A darab meséje az volna, hogy Richelieu herczeg, a múlt század e nagy karma­­chere ezer aranyba fogad, hogy a legelső nőtől, a­kivel találkozik, még azon éjjel szerelmi légyottot fog kapni. Belle-Isle kisasszony a kiszemelt áldozat, a­ki azért jött le Bretagneból, hogy atyját s két testvérét kiszabadítsa a börtönből. És a herczeg meg is kapja a kívánt légyottot — hite szerint, Belle-Isle kisasszonytól, valósággal azon­ban de Prie­marquisnétől, Bourbon herczeg kedvesétől, a kivel épen most szakította meg viszonyát. A herczeg tehát megnyerte volna fogadását, a fiatal leány pedig egészen ártatlanul elvesztette volna becsületét. A bonyo­dalom a harmadik felvonásban kezdődik, a mikor a leány jegyese, kinek tudomása van a fogadásról s arról is, hogy a herczeg megnyerte fogadását, száma­dásra vonja Gabriellát. Gabriella ártatlan s ezt jól tudja a néző ; annál kínosabb végig nézni e két szerető szív­nek alaptalan, oktalan gyötrelmét, mely három felvoná­son át húzódik, mig végre minden kitudódik és Gabriella jegyese baráti kezet nyújt Richelieu herczegnek. Ez a kézszoritás arczulcsapása a morálnak, még a külső tisztes­ségnek is. Röviden kifejezve, a darab tartalma egy jó csomó nagyon is kényes, sikamlós galanteria meg épen annyi s épen olyan izetlen emberkínzás. Egyébként a pikáns, szellemes mondásoknak se szere, se száma. Kétségkivül nevethetni, pirulhatni az élesen pointeírozott ken, kényes helyzeteken, de igazán mulatni nem beszéde­lehet. S igy fogadta a darabot a nagy közönség is, mely szé­pen megtöltötte a színházat és felvonások végén egy párszor kitapsolta a szereplőket. Az előadás igen jó és diskrét volt. A főszerepeket Helvey Laura (a marquisné), Márkus Emilia (Gabriella) Náday (Richelieu herczeg) és Mihályi­ (D’Aubigny lovag) adták. Nehezebb feladatuk volt a fiatal meggyötrött szerelme­sek szerepében Márkus Emíliának és Mihályfinak; annál nagyobb dicséretet érdemelnek szép játékukért, a­mel­­lyel néha meg is hatottak, a­mikor az illető jeleneteken voltakép bosszankodnunk kellett volna. — népszínház. Hosszú szünet után végre ismét hal­lottuk Luccát, a bécsiek kitűnő primadonnáját. A nép­színházban működő olasz staggione ma esti Troubadour előadásán lépett fel Leonora szerepében. Lucca Paula asszony ma is az a nagy művésznő, a­ki meghódította énekével és játékával a kontinenst; gyönyörködtünk is­mét hangjában, bámultuk énekművészetét, s teljes elismeréssel adózunk befejezett játéka iránt. Hogy né­mely dolgok az idők folytán megváltoztak, az nagyon természetes dolog, s ezek Lucca asszony művészetének értékéből nem vonnak le semmit. Az énekesnőnek egye­dül a hangja az, mely nem minden tekintetben olyan, mint aminő volt. A magas hangok mintha vesztettek volna valamit érczes csengésükből s mintha a közép­fekvés hangjain valami csekély, futólagos fátyolozottság vett volna erőt. Ehez mindenesetre sokban járult hozzá az a betegség, amely a művésznőt az utóbbi időkben az ágyhoz kötötte, mindannak daczára Lucca as­­­szony oly rendkívül nagy énekesnő, a­ki hallgatóinak a legzavartalanabb és legnemesebb műélvezetet nyújtja. Nyugodt, benső és technikailag tökéletes előadása, a sze­rep színészi részének brilliáns kidolgozása, minduntalan nagy lelkesedésbe hozták a közönséget, mely a házat zsúfolásig tölté meg. Méltó társa volt Mierzwinsky a lengyel tenorhős, ki harsogó felső hangjaival pazarul dobálódzott. A harmadik felvonás ismerős végjelenetében elő­forduló magas c-t elementáris erővel s csengéssel intonálta, s 1885 ez a közönségnek épen elég volt arra nézve, hogy az egész jelenetet megismételtesse. A társaságban a harma­dik Padilla volt Luna gróf szerepében. A derék mű­vész, ki öregedni készülő hangját énektudományával egészen megifjitja ritka sikert ért el. A második felvonás­ban előadott Andante Fabel után a hallgatóság perczekig tap­solt s nem nyugodott meg addig, mig a művész az egész áriát meg nem ismételte. Az elismerés e tüntető jelét a mű­vész megérdemelte, mert ezt a részt ép úgy, mint az egész szerepet a közönségnek vajmi kevés alkalma volt ehhez hasonló előkelő s finom előadásban élvezni. Azuczenát Almati k. a. játszotta rendkívül gyengén, a közönség kíméletes volt s megelégedett a pisszegéssel. Karok és zenekar működése nem hatott zavarólag. —ts. — A krisztinavárosi színkörben e hónap 24-én (vasárnap) kezdi meg előadásait a várszínház személy­zete. Megnyitó előadásul színre kerül: Viola az al­földi haramia, népszínmű 5 fölvonásban. — Az elő­adás estel­ hét órakor kezdődik s tizedfélkor ér véget. — A városligeti német arénában a Prinzessin von Trapezunt czimü operettet ismétlik pünkösd vasár­napján, hétfőn pedig Der neue Paganini czimü víg­játék kerül színre, melyet nagy tetszéssel fogadott annak idején a bécsi kritika. E vígjátékkal együtt két operettet is adnak elő: a Hochzeit bei Laterneuschein-t és a Salon Pitzelb­erg­er-t.­­ A közúti vaspálya legköze­lebb megnyitandó uj vonalán egész az arénáig szállítják a közönséget s onnan az összes kerületekbe. — Félbeszakadt szinielőadás. Brünnből a követ­kezőket jelentik mai kelettel: Az idevaló színházban tegnap lett volna Ohnet Vasgyáros­ának premierje, de az első felvonás vége felé megszakadt az előadás, mert Hiesz kisasszonynak, a Prefant bárónő személyesítőjé­­nek hirtelen szivszorulása támadt s ájultan rogyott össze a színfalak mögött. Mivel más darabot nem leh­etett már előadni, a közönség nyolcz órakor elszéledt. — Vidéki színészet. Csóka Sándor színigazgató jeles színtársulata e hó 18-án fejezte be előadásait az eperjesi színházban, hol az erkölcsi eredmény sokkal nagyobb volt az anyaginál Hogy Csókát megnyerhessék, fát, fát ígértek neki, mikor pedig az ígéreteket valósí­tani kellett volna, a polgárság távollétével tündökölt s az előadások többnyire üres ház előtt folytak. A derék tár­sulat sok jeles taggal bír, a nők közül: Tolnainé, Cs. Szabó Ilka, Tőkés Emilia, Réthy Laura, Szirmainé, Gon­­dáné, Tratta Vilma; a férfiak közül: Németh, Peterdi, Csige, Folinus, Mikes, Balassa, mind oly erők, hogy dí­szére válnak bármely színháznak. A társaság e hó 23-án Tingvárt kezdi meg előadásait, s remélhető, hogy ott nagyobb pártolásban fog részesülni, mint Eperjesen. — Krecsányi debreczeni színházigazgató jelenleg S.­A.­­Ujhelyen működik jeles társulatával, mely a vidéki szí­nészet legjobb tagjaiból áll; a közönség méltóan pártolja is. Színre került: Az arany ember, Búzavirág stb., melyben kitűntek Krecsányiné, Halmayné, Őrley Flóra, Kissné, Siposné, Fodor Fruzina, a férfiak közül Haday, Tiszay, Nyilasy, Bárándh, Horváth stb. SPORT. — Rudolf trónörökös közelebb nagyobbszerű va­dászkirándulásra megy. Társaságában lesznek Ottó fő­herczeg és Wohlgemuth korvett-kapitány. Harmadmagá­val a trónörökös szerdán e hó 27-én esti tizenegy óra­kor utazik el Himbergből, a kiindulási ponttól. pestre a trónörökös 28-án reggeli 7 órakor jön. Ruda­i itt való fél órai tartózkodás után folytatja útját Zimony felé, hová délután két órakor érkezik. Itt nyomban hajóra száll. Kupinová­ban 29-én és 30-án vadászatok lesznek; ez utóbbi nap délutánján visszautazik Zimonyba és innét 11 órakor este Budapestre, hol 31-én délelőtti 10 óra­kor megérkezve, este 10 óráig fog időzni. Június elsején már ismét Himbergben lesz a trónörökös. London, (Kempton Park), máj. 21. Kempton Park Prix. 20,000 márka. Három éveseknek , 2000 márka a másodiknak, 1000 a harmadiknak. Távolság 1600 méter. Tizenkét ló futott. Abington istállótulajdonos Necroman­­cer-je első ; Wyner tenyésztő Esterling-je második; Houlsworth Golden Light-je harmadik. Játszva egy hos­­­szal győzött. Newmarket, máj. 21. (Az Egyetértés távirata.) The Payne Stakes. 500 sovereign. Három éveseknek. Tá­volság körülbelül 11 mértföld (85 nevezés.) Lord Hasting per méné Melton (ap. Master Kildare a. Violet Melrose) első; Sir G. Chetwynd Ringwood-ja második; Lord Cadogan Lonely-je harmadik. Mindössze négy ló futott. Nort, máj. 21. (Az Egyetértés távirata.) The Great Northern Handicap. 500 sovereign. Távolság Is mértföld (24 nevezés). M. W. I’Anson öt éves pej méné Cislehurst (ap. Beauclerc a. Empress) első ; Mr. Steven­son három éves pej méné London-d­erry-e második , Mr. Craig öt éves sárga méné Blue Grass harmadik. Tíz futott. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A középitési bizottság: ma Gerlóczy alpolgár­mester elnöklete alatt ülést tartott, a­melyen mindenek­előtt Scheic­ Károly kérte az I. ker. Döbrentey-utcza javítását, a­mi jegyzékbe fog vétetni, azután Virava József a VI. ker. lőportorony-utcza állapotát hozta elő. Ez utczában — szóló kifejezése szerint — egész tenger áll. Az egész utcza elejétől végig vízzel van bo­rítva, úgy hogy a házakhoz nem lehet férni. Gerlóczy azt felelte, a panasz nem új. E mély fekvésű utczában évről-évre vannak tócsák, de gyö­keresen segíteni nehéz, mert az utcza egyik oldala, s eleje is, vége is védtöltésekkel van övezve a régi váczi temetőnél. Kun Gyula tanácsnok óhajtja, hogy a ta­nácshoz e környékre nézve általános természetű felhívás intéztessék, s lőportorony-utczát a rendőrség is felügyelete alá vegye a a szomszéd­ utczákkal együtt, mert ott nem városias képe van e vidéknek. Maguk a tócsák már többször szivattyúztattak ki a tűzoltóság által, most valamely levezető árok által lehet majd időlegesen segí­teni a bajon. A tanácshoz ily értelmű kérelem intézte­­tik. Hofhauser Lajos arra figyelmeztet, hogy a budai Margit-rakparthoz, a­mi pedig a főútról a közlekedést átvinni volna hivatva, nem lehet félni. Másrészt pedig megbotránkozással közli, hogy a kőbányai úton a távirda épületnél készülő közcsatornához, a vállalkozó oly igen rész téglát használ, a­minőt magánházaknál csak legfel­jebb közfalakhoz lehet alkalmazni. Az elsőre nézve Kun javaslatára azt fogja kérni a bizottság, hogy a margit­­parti kocsiút használatba vétele czéljából a tanács vitesse keresztül a Pálfi­ tér egy részének rendezését is. Az utób­bira nézve a tanács részéről a panasznak utána fog­­­nak nézni. Petz Ármin közli, hogy a vám­árkot a kerepesi temetőnél szeméttel töltik be, ebből nagy kár lesz, mert az a terület nemsokára pedig vetés alá kerül s az ily alapozású kövezet mindig ke­sü­lyedni szokott. Ez a panasz is jegyzőkönyvbe vétetik. A napirendre térés után Pohl jegyző a III. ügyosz­tály tárgyait adta elő. Ezekből megemlítendő, tanács a II. ker. retek-utczai Walheim-féle szőlőt hogy a ház­helyekül parczellázni kivánja, hogy azok eladassanak. Egyúttal e telkek mellett utcza is volna nyitandó, a mihez Radocza János földjéből kellene egy részt kisajátítani. A bizottság azonban, tekintettel arra, hogy a Walheim-féle szőlők igen szép fekvé­­süek s igen jó, ha a város rendelkezik alkalmas telkekkel, ha közczélra kell épületet emelni, mert telkek igen sokszor magánosoktól drágán vásároltatnak, ellene nyilatkozott úgy a parczellázásnak, mint az eladásnak és utcza­nyitásnak is. A kőbányai templom helye gyanánt kiszemelt három különböző pont előnyeit és hátrányait feltüntető előterjesztést a mérnöki hi­vatal elkészítette. Pozitív javaslatot ez újabb mun­kálatban a hivatal nem tesz. Preuszner József kimondta, hogy itt az Ítélethozatal azért kényes, mert két párt van Kőbányán: az egyik a bányatéren akarja, a másik pedig ott, a­hol a mostani kápolna áll- A harmadik pontot (kápolnaút) szóló hozta javaslatba a minap a bizottságban. Legczélszerűbb volna e végből, hogy mindenki belenyugodjék vagy kőbányai polgárok­ból hívni föl bizottságot véleményadásra, vagy innen küldeni ki albizottságot, de az albizottság tagjai olyan urakból álljanak, a­kiknek se egyik, se másik szóban forgó téren telkeik nincsenek. Ez indítványt Gerlóczy is pártolta oly alakban, hogy a középítési bizottság küldjön ki helyszíni szemlére albizottságot. Virava József a döntés elodázását nem szeretné újabb bizottsági eljá­rás által. Nézete szerint, a­mi tapasztalat, adat szerez­hető volt, az már össze van gyűjtve. Az pedig az befolyással nem lesz, hogy egyik adakozásokra vagy másik

Next