Egyetértés, 1919. május-december (1. évfolyam, 1-199. szám)

1919-09-12 / 109. szám

2­EGTElEBJÜS 1919 szeptember 12 A kormány csak egy tízezer koro­­nást talált az állampénztárban. A budapesti Reggeli Hírek Írja: A négy éves háború felborí­totta az ország gazdasági egyen­súlyát, ami pedig ezután követ­kezett, betetőzte a rombolást, ránk hozta a termelés legteljesebb anarchiáját és nemcsak a magá­nosokat fosztotta ki, hanem ki­fosztotta az államot is, kirabolta az állampénz­tárt, elkótyavetyélte a közjavakat és olyan felfordult állapotban ha­gyott hátra mindent, hogy a leg­emberfelettibb erőfeszítés és a legbölcsebb belátás sem képes a pénzügyi helyzetet má­­l-holnapra a régi kerékvágásba visszaterelni. A kormány hivata­lba lépésekor üres kasszát talált: egyetlen darab tízezer­­koronás volt csak az állampénztárban. De nemcsak az állam pénz­ügyi helyzete van ilyen siralmas állapotban. Ipari termelésünk fen­­akadt és nem indulhat meg, mert a bolsevik­ uralom elpocsékolta ipari vállalataink vagyonát, tönkre­tette a berendezéseket és összes gyáraink pénzhiánnyal küzdenek. Példának idézzük a Lipták-gyár esetét, ahol 95 millió korona adós­ságot csinált az egykori munkástanács. És ez nagyjában így van az ösz­­szes gyáraknál és vállalatoknál. Kereskedelmünk hasonló módon pénzbajokkal, áruhiánnyal küzd és alig tud megindulni. A város bérbe adta a Csokonai-színházat. ♦ 150.000 korona évi bérért — Az Egyetértés tudósítójától. — A város tanácsát a csütörtöki ülésen ismét hosszasan foglalkoz­tatta a színház kérdése. Dr. Csű­rös Ferenc közművelődési tanács­nok referálta, hogy Heltai Jenő színigazgató augusztus 1-én be­terjesztette társulata névsorát. A tanács akkor kiadta e névsort, amely azóta tárgytalanná lett, mert változások történtek, a tagok közül többen nem érkeztek meg. A tanács ennélfogva felhívta a színigazgatót, hogy szeptember 15-ig terjessze be a tanácshoz a színtársulat végleges névsorát. A Csokonai-színházban a törzs­könyvezett bérlők az 1918—19. évi szezonra azt a kedvezményt kapták meg, hogy a nehéz meg­élhetési viszonyokra tekintettel, nem voltak kötelesek kiváltani bérletüket, azonban törzsbérlői joguk továbbra is fönnmaradt. Dr. Csűrös Ferenc közművelődési tanácsnok javaslatára a városi tanács az 1919—20. évi szezonra is biztosította a Csokonai-színház törzsbérlői részére ezt a kedvez­ményt. Ezután a színházi helyáreme­lés kérdésére került a sor. Csűrös tanácsnok fölolvasta az ad hoc bizottság ismeretes álláspontját, amely 100 százalékos helyáreme­lést javasol. Majd visszatért Heltai Jenő színigazgatónak arra a ré­gebbi beadványára, amelyben 60 ezer korona bért ajánlott föl a városnak a Csokonai színházért a szerződésének hátralevő egy esz­tendejére s e bérösszeg ellenében szabad kezet kért biztosítani ma­­­­gának a helyárak megállapítása­i tekintetében. A tanács akkor el-­­­utasította ezt az ajánlatot, egy­részt mert nem akarta vállalni a színigazgatóval kötött szerződés ilyen lényeges megváltoztatását, másrészt pedig azért, mert attól tartott, hogy a színigazgató túl­ságosan fölemeli a helyárakat. Most, miután a bizottság in­dokoltnak tartja a 100 százalékos helyáremelést, a városi tanács más álláspontra helyezkedhet. A város házipénztára oly nehéz helyzetben van, hogy újra fonto­lóra kell venni a bérbeadás kér­dését. Javasolta az előadó ta­nácsnok ezek után, hogy a város adja bérbe a Csokonai színházat a hátra­len évre Heltai Jenőnek. A kérdés tárgyalásába bele is ment a tanács s hosszabb tárgya­lás után úgy határozott, hogy a Csokonai színházat bérbe adja Heltai Jenő színigazgatónak a szerződési idejéből még hátra levő egy esztendőre a megajánlott száz­ötvenezer korona évi bérösszegért. A színigazgató a szerződésének minden pontját továbbra is köteles vállalni, kivéve a helyárakra vo­natkozó kikötéseket, minthogy a város a helyárak tekintetében a 150.000 korona bér ellenében sza­bad kezet biztosít az igazgatónak. A megállapodást holnap már al­kalmasint alá is írja Heltai igaz­gató. A borbélyüzleteket vasár­nap nyitva kell tartani. A debreczeni rendőrség teg­nap­­ a következő hivatalos köz­leményt adta ki: A helybeli borbély- és fodrász szakosztály nevében 56 mester kérte az elsőfokú iparhatóságtól a vasárnapi munkaszünetnek a borbélyüzletekre való kiterjeszté­sét. Az iparhatóság azon közérdekű szempontból indulna ki, hogy ezen üzletek zárvatartása, a közönség széles rétegeinek sérelmével járna, mert a gazdálkodó és munkás­­osztály heti tisztálkodását a munka késői befejezése és így a beálló nagy torlódás miatt szombaton este elvégezni nem tudván, va­sárnapon kényszerül azt elintézni, minthogy a következő hétközna­pon a munkáját korán megkezdeni kénytelen,­­ elutasította és a borbélyokat üzleteik vasárnap déli 12 óráig leendő nyitvatartásira kötelezte. ­ Aliyomdász apóTilil^bl ilIlSIII f. hó 13-án, szombaton estei lesz a Bika dísztermében. a | Kiss Béla muzsikál f Meghívó kibocsátva nincs ! Ezúton hivja meg a t. kő- KI'­­­zönséget a rendezőség. CJL $ Az angol sajtó az amerikai szenátus ellen. London, szeptember 10. Az angol sajtó idegesen ír az ellen, hogy a washingtoni szenátus kül­ügyi bizottsága az izlandi nem­zeti pártok küldöttségét Valera gróf vezetése alatt fogadta és meghallgatta. Azt kérdezi az an­gol sajtó, hogy az amerikai sze­nátus micsoda jogon avatkozik Anglia belügyeibe. Annak a kí­vánságának ad kifejezést az an­gol sajtó, hogy Wilson elnök ves­sen véget mielőbb az amerikai szenátorok idealisztikus komédiái­nak. (Dácia.) Az osztrák békeszerződést aláírták. A bucaresti L’Indépendance Roumaine közli Lyonból: Renner osztrák kancellár szeptember 8-án elutazott Bécsből és kedden ér­kezett Saint Germainbe. Az Echo de Paris jelentése szerint szerdán aláírták az osztrák békeszer­ződést. Egyezmény Anglia és Németország között. Bécs, szeptember 11. Berlin­ből jelentik . A német hadifoglyok első transportja hazaérkezett Fran­ciaországból és Angliából. Ezek­nek az embereknek­­a hazatérése folytán a német ipar jelentékeny munkaerőt nyer, úgy hogy nagyon rövid idő múlva a német ipar ismét képes lesz exportra dol­gozni. Hir szerint a német és az angol kormány között külön egyezmény jött létre. Interpelláció Kun Béláék miatt. Bécs, szeptember 11. Az oszt­rák nemzetgyűlésen Kittinger kép­viselő és társai részlegesen meg­indokolt interpellációt terjesztet­tek be, amelyben kérdik: haj­landó-e a kormány intézkedni, hogy a közgyűlölt magyar nép­biztosok Ausztria területéről azon­nal eltávolíttasanak. Vállalja-e a felelősséget a kor­mány azért, hogy eddig Kun Bé­­láékat, akik közönséges gonosz­tevők, a magyar kormánynak nem adta ki, Ausztria és Magyarország között feszültség állana be; el­­tűri-e a kormány, hogy az osztrák nép a kommunista vezérek me­leg pártfogásából azt a hitet merítse, hogy ők és az osztrák kormány egyazon nézetet vallják: váljon nem csak a kormány szoci­­alista tagjai tették-e lehetővé Kun Béláék internálását és ha igen, azt hiszi a kormány, hogy Német- Ausztria egyetlen párt­birodalma? Végül követelik, hogy Kun Bélá­­ékat a magyar kormánynak azon­nal adják ki. Garamitól kérik a százezer koronát. _ a „Budapesti Reggeli Hírek”* tudósítása. — A budapesti Reggeli Hírek jelenti: Megírtuk, hogy Garami Ernő április 10-én tizenötezer frankot vett fel Kun Béla külügyi hivata­lától, ami a mi pénzünkben száz­­ezer koronának felel meg. Garami erre* a védekezés­­terére lépve, bécsi lapokban megjelent interú­­jukban kijelentette, hogy ehhez az ominózus ösz­­szeghez nem nyúlt; egy svájci bankban helyezte el, ahol érintetlenül máig is meg van. A pénzügyminiszter most felhívta Garami Ernőt, nevezze meg, mi­féle bank az, ahol ez az összeg felszabadítását várva, megtalál­ható, hogy aztán visszavándorol­jon oda, ahová jogosan tartozik: a magyar államkincstárba. A megkeresés, amelyet ebben az ügyben Grünn János pénzügy­­miniszter Garami Ernőhöz inté­zett, a következő: Magyar pénzügymiszter. Garami Ernő úrnak Budapest. A Reggeli Hírek folyó 2. és B­iki idemellékelt példányaiban megjelent két közlemény, illetve az azokban közzétett okmányok és Lovászy Márton volt külügy­­miniszter nyilatkozata szerint ön a volt tanácsköztársaság kormá­nyától 100.000 korona összeg­nek megfelelő külföldi értéket vett át, amelyet mint az államkincstártól jogtalanul elvont és önt meg nem illető összeget ön egy Svájci bankban deponált teljes összegé­ben és ez az összeg ott teljes egészében a mai napig is érintet­lenül megvan. Minthogy ez az összeg minden kétséget kizáróan a magyar állam­­kincstárt illeti meg, az onnét minden jogalap nélkül vétetett fel és adatott át Önnek, — felhívom, hogy az államkincstár jogainak érvényesítése végett szíveskedjék az illető svájci bankot, a depo­nálás idejét, a pontos összeget, és pénznemet, szóval a depositumra vonat­kozó összes adatokat közölni és a vonatkozó okmányokat át­adni s egyben a megfelelő fel­hatalmazást kiállíttatni, hogy a szóban levő összeg felvételére a megfelelő állami közeget kiküld­­hessem, illetve a felvétel iránt intézkedéseket tehessek. Budapest, 1919 szeptember hó 8-án. Grünn János, pénzü­gyminiszter.

Next