Egyetértés, 1919. május-december (1. évfolyam, 1-199. szám)

1919-10-11 / 134. szám

A legfőbb tanács — Az Egyetértés tudósítójától. — Pám, okt. 10. A legfőbb tanács Jules Cambon el­nöklete alatt tartott ülésén elfogadta a volt osztrák­magyar monarchiából ala­kult államok között kötendő békeszerződéstervezet ama klauzéláit, amelyek ezen ál­lamoknak egymás közötti viszonyát szabályozzák.­­ (L’Homme Libre.) E G­T­E IÉ R­­'H 1919 október 11 A hírhedt Sóvágó János tanítványai Sóvágó társának a fia rablóbandát alakított. — Rablótámadás a Csokonai­ utcában. — Egy öreg asszony szörnyű éjszakája. — Az Egyetértés tudósitójától. — Sóvágó Jánosnak, a hírhedt Méliusz-téri rablógyilkosnak a ban­dájában volt Szombati István deb­­reczeni földműves, kit a bíróság a rablógyilkos banda ügyének tár­gyalásakor nyolc évi fegyházra ítélt, amráig a banda vezére, Sóvágó tudvalévően életfogytiglani fegy­házbüntetést kapott. Szombati már régebben kitöltötte a büntetését Illaván, ő maga „nyugalomba vo­nult”, de most meg a fia hallat magáról, aki, úgy látszik, teljesen az apja bűnös nyomdokaiba lép. Jelenleg is a debreczeni ügyészség fogházában van egy vakmerő rab­lás, sőt úgy lehet mondani rabló­gyilkosság kísérlet bűntettével vá­dolva. Szombati István két társával, V. M. és Sz. L. nevű fiatalkorú­akkal még augusztus 14-ről 15-re virradó éjszaka betöréses lopást követett el a Csokonai­ utca 25. számú házban, hol özvegy Nagy Lászlónéhoz törtek be. Szombati néhány nappal azelőtt hallott róla, hogy Nagy Lászlóné igen gazdag asszony, gondolta, ott jó zsák­mányra tehet szert. Társaival, a két fiatalkorúval összebeszélt, a betörés estélyén a Bika pincéjé­ben találkoztak, néhány liter bort ittak, majd onnan eltávozva fog­tak hozzá tervük kiviteléhez. A Zsák­ utca felől a kerítéseken át jutottak be a Csokonai­ utca 25. szám alá. Egymást átlökték a ke­rítésen. Nagy Lászlóné lakásába a folyosó ablakán másztak be, de mást nem tudtak elvinni, mint két zsák fehérneműt. A lopott holmival a Hatvan­ utcai temetőbe merítek, megosztozkodtak és meg­várták a reggelt. Szombati nem volt megelé­gedve a betörés eredményével, rábírta társait, hogy ismételjék meg a be­törést. ő magának, mindenre elké­szülve, egy nyolclövetű revolvert szerzett és a következő napon, ugyanúgy, mint az első esetben, a Bika pincéjében találkoztak, néhány liter bort ittak és elindul­tak gonosz munkájukra. Nagy Lászlóné a megelőző esti betör­és miatt félt és égve hagyta úgy lakásának folyosóján, mint a szobában a villanyt. — Ez nem riasztotta meg a rablókat, fel­törték az ajtókat és bementek az öreg­asszony hálószobájába. — Nagy Lászlóné már az ágyban volt, felriadt a rablók közeledé­sére, de még segítségért nem is kiálthatott, mert elszánva arra, hogy ha egy szót szól, végez vele. Ha kiabálni mersz, a halál fia vagy­ morgott az asszonyra. A szerencsétlen nő rosszul lett és elájult. Majd mikor ma­gához tért, rimánkodott a rab­lóknak : — Adjanak legalább egy po­hár vizet. Megkönyörültek rajta, adtak neki vizet. Az öregasszony meg­itta : — úgy esett, mint egy jó ebéd! — mondta. Míg Szombati az asszonyra vigyázott, addig két társa össze­csomagolt mindent, amit csak lehetett. Három zsák ruhaneműt, sok ingóságot vittek el. Pénzt mindössze 200 koronát találtak. Faggatták az asszonyt, sőt meg is verték, hogy hol a pénze, de nem tudott a rablóknak több pénzt adni, mert a bankban tartotta pénzét. A vakmerő rablás után a rab­lók a lopott holmit ismét kivitték a Hatvan­ utcai temetőbe és ott osz­tozkodtak meg. Nagy Lászlóné feljelentésére a rendőrség erélyes nyomozást indított. Rövidesen kézrekerítették a detektívek Szombatit, de ez mindent tagadott, úgy látszik tel­jesen apja bandájáról vett példát, azok is körömszakadtáig tagadták a Méliusz-téri gyilkosságot. Szom­batit azonban felismerte egy Czeizler Irma nevű cselédleány, ki a Csokonai­ utca 25. szám alatt szolgált. A leány ugyanis a be­törés előtti napon látta Szombatit a ház előtt ólálkodni és figyelni. Ekkor tartotta a rabló a terep­szemlét. Más bizonyítékot nem tudott találni a rendőrség Szom­bati ellen, de azért átadta az ügyészségnek. Az elmúlt napok­ban egy véletlenből kifolyólag a rendőrségre került V. M. fiatal­korú, kiről k derült, hogy Szom­batinak a bűntársa. Vallatóra fogta a rendőrség és rövidesen beis­merte, hogy Szombatival együtt követték el a Csokonai­ utcai rab­lást. Erre a rendőrség kikérte az ügyészség fogházából Szombatit, szembesítették a fiúval és ekkor már Szombati is vallott. A rablott holmiknak csak kis hányada ke­rült meg. Azt állítják, hogy két zsák ruhát a Hatvan­ utcai temető árkában hagytak, onnan valaki ellopta. Szóval ez alkalommal a rablóktól loptak. A rablóbanda harmadik tagjának a kilétét szin­tén megállapította a rendőrség Sz. L. fiatalkorú személyében, de ez még nem került meg. ezek kirángatták az ágy­ból, a száját betömték és egy lepedővel lete­­rítették. Szombati állandóan mellette volt. s már­is megtette a szükséges lépéseket a kultuszminisztérium­ban az államszámviteltani vizsga­­bizottság felállításának elrende­lése érdekében. A vizsgabizottság elnöke Nagy József kir. tanácsos, debreczeni pénzügyigazgató lesz, tagjai a pénzügyigazgatóság két­­három főtisztviselője, lehetőleg egy kereskedelmi iskolai tanár is, a könyvviteltan és kereskedelmi számtan szempontjából. N Iliszteili vizsgabizolt­m a dalai egyetem. Dr. Márfy professzor akciója. — Az Egyetértés tudósítójától. — Államszámviteltani diplomát eddig csak a budapesti vagy a kolozsvári tudományegyetemen lehetett szerezni. A most kezdődő tanévben azonban már a debre­czeni tudományegyetemen is föl­állítják az államszámviteltani vizsgáló­bizottságot. Dr. Márfy Ede egyetemi tanár, az államszámviteltan előadója, buzgólkodik azon, hogy ez az államszámviteli vizsgabizottság mi­előbb megkezdhesse működését a debreczeni tudományegyetemen. Annnál is inkább szükség van en­nek sürgős megszervezésére, mert nagy számmal jelentkeznek állam­számviteltani vizsgára. Sokan akar­ják letenni a vizsgát olyanok, akik már hivatalban vannak ugyan, de még nincs meg az államszám­viteltani diplomájuk. Sokakat pe­dig a háború hátráltatott s most akarják pótolni az elmulasztott tanulmányaikat. Leginkább mutatja az állam­számviteli vizsgabizottság felállí­tásának szükségességét az, hogy közel ötven hallgató iratkozott be az államszámviteltanra a debre­czeni egyetemen. Ezek mind dip­lomát akarnak szerezni az állam­számviteltanra. Dr. Márfy Ede professzor nagy megértéssel és ambícióval karolta fel ezt az ügyet . ( Teleky Pál lesz a magyar békedelegáció elnöke. Lyon, október 10. Buda­pestről jelentik, hogy a békekonferenciára kül­dendő magyar delegáció elnökének gróf Teleky Pál, a volt szegedi kor­mány külügyminisztere van kiszemelve. Lenint fogságba vetették. Bale, október 10. Berlinből táviratozzák. Az Európa Press értesül Kopenhágából, az a hír érkezett ide, hogy Lenint elfogták és fogságba vetették Kremlinben. Dorchinsky lett Moszkva ura és ő rendelkezik a hadsereggel, a­z az impresszió, hogy palotaforradalomról van szó egyelőre és nem az orosz bolsevizmus bukásáról. (L’Homme Libre). Kísértetek a geszti kastélyban Zilahy Lajos Írja Kis Krónika című lapjában Tisza Istvánról és­­ családjáról a következőket : Tisza István temetése utáni hetekben éjszakánkint a forrada­lom kísértete járkált a geszti kas­tély alatt, titokzatos kezek min­den éjjel lerombolták a kastély ke­rítését. Tiszáné nappal mindig fel­­építtette a kerítést, de éjszaka újra lerombolták. Sokszor pisztoly­­lövések hallatszottak. A golyók fütyölve jártak a park kopasz lombjai közt és a kastély falát csapdosták. De különösebb bán­­tódása nem történt Tiszánénak, csak egyszer délután volt vesze­delmesebb a helyzet, mikor fel­­fegyverzett csőcselék gyűlt a kas­tély alá, kaszát és vasvillát for­gattak a levegőben és dühödten kiabáltak: — Adjátok ide a Tisza-köly­­köket! Megöljük még a csecs­szopó Tiszákat is! A Tisza-család éppen a ter­­raszon tartózkodott. Riadtan me­nekültek a belső szobákba.­­ Egyetlen élőlény maradt kint a terraszon a nagy sietségben, egy hároméves gyerek, éppen az, akit kerestek: a Tisza István egyik unokája. A kis­fiúnak nagyon­­ tetszett a furcsa, hangos felvo-­­­nulás. Pár perc múlva egy szoba­leány rohant ki érte, ölébe kapta és befutott vele a szobába. Az eset után a Tisza unokáit Bölöny József kastélyába vitték, de Tiszáné továbbra is Geszten maradt. A proletárdiktatúra kitö­rése után nehéz napokat éltek át; egy elcsapott lovász lett a geszti kastély ura, akit gyerekkorától fogva Tisza István neveltetett, de aki nagyon haragudott Tiszára, mert nem teljesítette azt a kéré­sét, hogy mentesse fel a katonai szolgálat alól. A lovász csak egy inget, egy ruhát hagyott meg Ti­­szánén és sajátkezüleg mérte ki neki kanállal a zsírt és a lekvárt. „Ezután maga is úgy fog élni — mondotta Tiszánénak a lovász — mint a többi szegény asszony.“ Pár hónappal ezelőtt Gesztre ment állandó lakosnak Csanády Jenő, a volt szalontai szolgabíró. Csanády a legkedvesebb embere volt Tiszának. Igazi típusa az ősi bihari gentrynek, a Tisza-rajon­­góknak. Kétméteres alak, fiatalabb éveiben a legtökéletesebb férfi­szépség, a legjobb lövő, a legjobb vívó. A megyében ő a legerősebb ember, szelíd, de ha megharagít­­ják, parasztlegényeket hajigál egy­máshoz. ő vette védelmébe Tisza Istvánnét. 4

Next