Egyetértés, 1919. május-december (1. évfolyam, 1-199. szám)
1919-10-23 / 144. szám
EGYESEn 1 1919 október 28 Kun Béla a bolsevistákat is kiábrándította a bolsevizmusból C. de Holtstein dán író cikke az Hlustrationban. — Az Egyetértés tudósítójától. — A legelőkelőbb párisi képes folyóirat legújabb októberi számában Holstein dán író érdekes cikket irt budapesti élményeiről. Egyenest azért ment Budapestre, hogy a helyszínen tanulmányozza a kommunista állam életét. A megfigyelései azért rendkívül értékesek, mert elfogulatlan szemlélő írta le azokat. Elítéli a kommunizmust, de nem gyűlöletből, hanem a tények meggyőző erejével bizonyítja be, hogy lehetetlen őrület volt. A cikket, melynek egyes részeit hű fordításban itt adjuk, eredeti pesti fényképfelvételek kisérik, így látjuk Liebknecht óriás gypszszobrát, a híres »Bitangok, ezt akartátok“ plakátot, a vidékre tóduló éhező közönség megrohanta vonatot stb. * „Egy Wynkopp nevű holland kommunistát, aki Oroszországból jött, a határon feltartóztatták, mert útlevelére ez volt írva : „A hollandi szovjetkormánytól“. A holland lapok persze alaposan kiviccelték az ismeretlen holland kormányt. A budapesti holland konzul elmondta ezt az esetet Kun Bélának és csodálkozását fejezte ki afelett, hogy a kommunisták hogy követhettek el ily nevetséges dolgot. Kun Béla a legkomolyabban ezt mondta: — Nincs igaza, ha komikus oldaláról fogja fel ezt a dolgot. Én mondom ezt Önnek, hogy Európa minden államában létezik egy kommunista kormány, a legkisebb részletekig kidolgozva, készen arra, hogy átvegye a hatalmat, ha üt az óra.“ Bármily hencegő is volt Kun Béla válasza, kétségtelen, hogy míg a háború betegségéből ki nem gyógyul Európa, a bolsevizmussal, mint társadalmi betegséggel számolni kell. Kun Béla elűzetése, Denikin sikerei nem pusztították el ezt a földalatti szenvedelmet. Akik meg vannak fosztva a megélhetés lehetőségétől, akiknek nincs veszteni valójuk, azok közt a tévtanok gyorsan hódítanak. Ezek az okok vittek arra a gondolatra, hogy május hóban elmegyek Magyarországra a bolsevizmust tanulmányozni, hideg pártatlansággal. Nem vettem figyelembe az erőszakot és túlzást, mely a forradalmi idők természetes velejárója. A francia forradalomnak is megvoltak a maga borzalmai és igazságtalanságai. * Budapest azelőtt egyike volt a legkedvesebb, legkényelmesebb városoknak. A lakásokat kivéve, minden olcsó volt. De nem hiszem, hogy a világ még egy városa mutatott volna oly vigasztalan, leverő képet, mint az a Budapest, melyet én láttam. Haldokló város volt,amely a kegyelemdöfést várja. A kávéházi élet csaknem teljesen megszűnt, mert a kormány félt, hogy ellenforradalmi fészkek lesznek belőlük. A kereskedelmi élet megállóit. Minden élelmi- és ruházati cikkért különböző hivatalokhoz kellett fordulni, hol a bürokrácia legrosszabb fajtája uralkodott. Ha például egy könyvet akart valaki venni, kérvényt kellett beadni a népbiztossághoz, így volt ez mindenféle cikknél : cipő, ruha, bútornál stb. Budapest híres volt azelőtt, kitűnő konyhájáról. Mily változás! Éhínségtől nem lehetett ugyan tartani, mert liszt volt elég. De a vendéglőkben ugyanaz volt az étlap mindenütt: káposzta, gersli és valami tészta liszt és vízből tojás és zsír nélkül. Kivétel volt a híres Hungária hotel, melybe csak külön engedéllyel lehetett belépni. Ott nem volt hiány semmiben. Igazi tejszínes kávé is volt ott cukorral. A nemzeti Szovjet egy tagja, aki nem jött el egy randevúnkra, azzal mentette ki magát, hogy előző nap teljesen részegre itta magát a Szovjetházban. A szovjet tanács a parlamenti rendszer helyett különösen sértette a nép önérzetét. A magyar parlamentáris nép, büszke parlamentáris intézményeire. Pompás országháza, a Westminster méltó párja, az ország új urai előtt is a múlt elpusztíthatlan symbolumának tűnt fel. Az ő szovjetjük azonban csak paródiája volt a parlamentnek. A szavazati jog ugyan a legszélesebb körű volt, jóformán csak a magánzók, a tőkéjükből élők voltak kizárva. De a választási küzdelem tilos volt s csak arra a 300 jelöltre lehetett szavazni, akit a kormány kijelölt! A parasztok még kék pénzért sem akartak élelmiszert adni, hadd pusztuljanak éhen a pesti kommunisták! Elterjedt az a hir a falusi nép közt, hogy a kommunizmus a zsidók összeesküvése. Kun Béla voltakép emiatt az álhit miatt pusztult el, semmi se ártott neki úgy, mint ez a népnél, mely régi vallásos tradícióihoz nagyon ragaszkodott. Fokozta ezt a kormány számos vallás-, egyház-, iskola- s közerkölcsellenes intézkedése. A nemi felvilágosítás, a közös iskola, a könnyű házasságkötés és válás mind növelték a nép ellenszenvét. Ez az erkölcstévelygés adta meg a kegyelemdöfést. Míg csak anyagi téren dolgozott az új éra, tudott valami szimpátiát szerezni, még a konzervatív körökben is, mely a plutokrácia túlzásait gyűlölte. De mihelyt a család és a vallásos érzés bástyáit kezdte döntögetni, az egész néppel szembetalálta magát. A közerkölcs elleni merényletei siettették összeomlását. * Nem állhatom meg, hogy ide ne írjam egy svájci kommunista búbánatos megjegyzését, akit Kun Béla meghívott, hogy megcsodáltassa „nagy művét“ vele s aki azt mondta nekem, mikor elutazott Pestről: „ Lelkesedéssel, örömteli várakozással jöttem Pestre. Leverve, kiábrándulva megyek el, elvesztettem hitemet azokban az elvekben, melyekért eddig éltem és küzdöttem. “ (dr. K.) A külsőségek réme. Elfogott rablóvezér. Éjjeli támadók egy nyaralóban. — Az Egyetértés tudósítójától. — A debreczeni rendőrségre már több feljelentés érkezett egy Járai Sándor nevű fiatalember ellen, ki több, eddig még ismeretlen társával rablóbandát szervezett és állandóan veszélyeztette a külsőség közbiztonságát. Sok lopást és betörést követett el bandájával együtt, leginkább a kertekben és a nyaralókban. Legutóbb R. J.-né nevű uriasszony lakásába hatolt be éjnek idején társaival együtt. Az uriasszony lányát megtámadták és erőszakot követtek el. A lakást aztán teljesen kifosztották. De ezzel a bűntettel még nem elégedtek meg. Ugyanezen éjszaka elmentek a Kishegyesen lévő gazdasági népiskolába és a majorságban garázdálkodtak. Három tehenet elhajtottak. Másnap a rendőrségnek sikerült kézrekeríteni Járai Sándort és megvasalva hozák be a rendőrségre, hol kihallgatása most folyik. Társai eddig még ismeretlenek, mert Járai nem akarja elárulni őket. Érdekes megemlíteni, hogy ez a rablóvezér jócsaládból való fiatalember. Az édesapja vendéglős. Azonban a fiú már régebben a züllés útjára jutott és a múltban is folyt ellene több bűnügyi vizsgálat. A téli hónapokban nagymennyiségű kincstári holmit lopott. A német nagyiparosok a blokád megszüntetéséért, Berlinből jelentik: A kieli és más parti városok nagyiparosai, akik a szövetségesek új blokádja miatt sokat szenvednek, a berlini kormánynál közbenjártak, követelve, hogy a kormány tegyen meg mindent, amit a szövetségesek követelnek, csakhogy a blokádot szüntessék meg. Berlinből jelentik : A nagyiparosok energikus közbelépése folytán a német kormány a szövetségeseknek jegyzéket küldött, amelyben erélyesen megcáfolják azt a föltevést, mintha a Balti tartományokban szándékuk lett volna a német uralmat fenttartani és kijelentik, hogy készek megtenni mindent, amit a szövetségesek követelnek, csakhogy a Balti tartományokban a helyzet tisztázódjék. (Dácia.) Letartóztatott színházi súgó Vörös katonából fehér hadseregbeli hadnagy. Akinek harminc igazolványa van. Becsapta a magyar hadsereget. — Az Egyetértés tudósítójától. — Az elmúlt télen pár hónapig a debreczeni színtársulatnál mint súgó volt alkalmazásban Földváry Ferenc. Január hónapban Marosvásárhelyről jött ide katonai egyenruhában. Ajánlkozott Heltai Jenőnél, a színtársulat igazgatójánál, kinél könyörgött, hogy alkalmazza, mert nincs semmiféle megélhetése. Heltai szerződtette is, de alig két hónapi működése után elbocsájtották, mert mindenféle gyanús dolgot kezdtek beszélni a fiatalemberről. Akkor pár hétig még itt tartózkodott Földváry, majd a megszállás előtt eltűnt Debreczenből. Tegnapelőtt újra megérkezett Debreczenbe. Ekkor a detektívek igazolásra szólították. A fiatalember elővett egy fényképes tiszti igazolványt, melyet Győrben a magyar hadsereg "ottani parancsnoksága állított ki, amely szerint ő mint alhadnagy szolgál a magyar hadseregben. Ez szinte lehetetlennek látszott, mert hisz még januárban Földváry csak mint káplár mutatkozott Debreczenben és káplári disztinkcióval járt-kelt. Gyanúsnak tűnt fel egész viselkedése, bevitték a rendőrségre, hol megmotozták. Megmotozása alkalmával legalább harminc mindenféle igazolvány került elő a zsebeiből. Egész halom mindenféle hivatalos iratokból, igazolványokból. Van igazolványa, mint tizedesnek, mint szakaszvezetőnek, mint tisztnek, mint politikai megbízottnak, szóval a lehető legnagyobb választékban. Kiderült az írásaiból, hogy a magyar hadsereget alaposan becsapta. Még október elsején is Győrben, mint hadnagy felvett 1475 koronát, néhány száz korona érem- és sebesülési pótdíjat. Erről is találtak nála hivatalos írást. Kihallgatása alkalmával a volt súgó-alhadnagy nagyon zavaros válaszokat adott. Azt vallotta, hogy Győrből jön, de utazása céljáról már nem tud semmiféle elfogadható felvilágosítást adni. De ez még csak hagyján. Hanem a rendőrség alaposan gyanúsítja, hogy a kommunizmus alatt a vörös uralom szolgálatában állott, a vörös hadseregben is szolgált és az a vád ellene, hogy a rendőrlovaknak a kommunisták által történt elrablásában is tevékeny részt vett. Mindezeknek a felderítésére most indult meg igen széles körű nyomozás. A fiatalember természetesen továbbra is letartóztatásban marad. Érdekes, hogy bizonyára ő maga is megsokalta, hogy egyszerre mint hadnagy jött Debreczenbe, azért alhadnagyi uniformist öltött és igazolványában a „hadnagy“ szó elébe azt írta alhadnagy. A valóságban azonban, több mint bizonyos, alhadnagy.